Lily & Ethan

Tárgy: Re: Lily & Ethan Vas. 1 Feb. - 17:02

16+

Csodálatos volt ez az este, álmaimban se képzelhettem volna el jobbat, így csak eldőlök nemsokára az ágyon és finoman magamhoz húzom ezt a gyönyörű angyalt, természetesen vigyázva a hófehér szárnyakra is, hogy véletlenül se okozzak neki fájdalmat. Mégis, miközben őt cirógatom, néha a szép tollazat is kap kezem érintéséből, hiszen az is ő és most már tudom, hogy miatta megérte megtanulnom irányítani a képességemet, miatta minden megéri! A csókot kedvesen viszonzom, miközben a szőke fürtök közé túrok, majd ez után történik meg a kölcsönös színvallás, ismerem be végül én is, hogy szeretem őt.
- Persze, hogy nem csak te. Veled soha se játszadoznék, Lily. – és ezt már ő is tudja, tudom, hogy tudja. Viszont szeretnék még odaadni neki valamit, mert úgy érzem, hogy ez egy tökéletes alkalom lesz az ajándékozásra, így nemsokára kimászom mellőle az ágyból, miközben felé sandítok. Kár, hogy felöltözik, de meg tudom érteni, így csak kedvesen mosolygok rá, miközben előkerül a doboz, amit átadok neki és a kicsinyke cicus is hamarosan a lány kezébe kerül, én pedig csak mosolyogva ülök le melléjük, onnan figyelve, miként fogadja a kis állatot. Mint hallom, na meg látom, nagyon tetszik neki, így jókedvűen ölelem át és simítom meg a macsek fejét, majd nézek Lily felé.
- Nagyon szívesen! És biztosan tetszik majd, de ráér az holnap reggel is, ma nem akarlak kiengedni az ágyamból. – mosolygok rá sármosan és ebből értheti, hogy a séta majd csak holnap lesz esedékes, mert bár érdekel, hogy mit adott nekem, de úgy hiszem, hogy tényleg várhat az még holnapig. A cica viszont nagyon álmos, így nemsokára összekuporodva alszik el a lány ölében.
- Szerintem hagyjuk pihenni és ideje, hogy mi is aludjunk. – fekszem be az ágyba, a macskusz pedig ott alszik, ahol szeretne. Nevet majd Lily fog adni neki, így én ezzel most nem foglalkozom, csak befekszem, majd várom, hogy az én kis hercegnőm a karjaimba kerüljön.

//Én is köszönömszépen, szintén nagyon tetszett, imádom Lilyt! <3 //

Tárgy: Re: Lily & Ethan Szer. 28 Jan. - 18:25

16+

Ethan & Lily

Kapkodom a levegőt, még mindig ölelem magamhoz, mintha sosem akarnám elengedni. Most párként lelkileg, és testileg is összeforrunk, sajog ugyan mindenem, de csakis jó értelemben. A lábam kicsit elzsibbadt attól, hogy sokáig kellett felemelnem, de oda sem neki. Még mindig a szárnyaimon fekszem, ki tudta kapcsolni! Fényem mindkettőnket átjár, mégsem vakít. Lehengeredik rólam, de csak annyira, hogy oda tudjak bújni, és megnyugtassam a lélegzetemet, a mellkasán ez elég nehéz, hiszen ő is sugárzik a boldogságtól, ahogy látom. Én csak az arcomon érzem, hogy mennyire ki vagyok pirulva, őt is enyhén lefárasztotta a dolog, még pár tincsén is érzem, hogy nedves a gyöngyöző pírtól. Édes! Fölé hajolok, hogy adjak egy csókot, és kimondom a vallomást, amelyet talán eddig is tudtam, de most már magabiztosan mondhatom ki, nem csak hercegnőnek, királynőnek érzem magam mellette. És megszületik a varázs, visszamondja, hogy szeret. Nem csak annyit, hogy én is. Számomra ez nagyon fontos, de megvoltam eddig enélkül is, most viszont már minden álmomat valóra váltotta. Kétlem, hogy másoknak is mondaná ezt, és amióta azt mondta, hogy csak velem akar lenni, úgy érzem, hogy valami megváltozott benne. Az én hercegem lett.
- Jó, hogy nem csak én vagyok így ezzel... – Cirógatom meg a tincseit, majd amikor öltözködni kezd, én is megteszem, bár egy zuhany nem biztos, hogy ártana, de az ő szobájában nincsen köntösöm sem. Egyenlőre a blúzomat és a bugyit kapom magamra, na nem mintha zavarna a látványa, már túl késő szégyenlősnek lenni, vele szemben egyébként sem voltam az soha. Az új furcsaságokat majd megszokom, és az ágyon ülve figyelek arra, amit mond, lógázom a lábamat, a dobozkáról már el is feledkeztem. Érdeklődve emelkedem meg, és állva kezdem bontogatni, de egyből vissza is zuttyanok, és emelem a tenyeremre a kis nyafizós lényt, akinek még a hangját is utánozom.
- Íííííí.... Hát ez... haláli....! Mamááám! – Örömködök, és fél kézzel átkarolom Ethan nyakát, hogy odahúzva magamhoz egy puszit adjak az arcára. – Nagyon köszönöm hercegem, neked is! A tiéd az én szobámban. Nem nagy dolog, de... remélem tetszik majd. – Ha ő is belemegy, akkor átvándololunk majd az én szobámban, ahol átadom a piciny ajándékot, ami kijött a pénzemből. Gombokat, és díszeket vettem, ámbár elég elegáns minőségben, amiket az ingeire tudok majd felvarnni, övcsatot, mindet gyöngyházszínűre festettem le hogy rám emlékeztesse. A hercegnők csak legyenek kreatívak.

//Köszi szépen a játékot, nagyon-nagyon tetszett, igazán maradandó élmény marad!//

Tárgy: Re: Lily & Ethan Szomb. 24 Jan. - 13:53

16+

Álmaimban se mertem elképzelni, hogy Lily majd képes lesz átélni az első együttlétünk alatt az orgazmust, sőt, már attól is féltem, hogy most nem utasít-e vissza. De nem tette és odaadó páromként mutatkozik meg, ami nekem most mindennél többet jelent. Viszont nem hagyom abba addig a szexet, amíg én is ki nem elégülök, mert bár lehet, hogy ebben van némi önzőség, de… nekem is jónak kell, hogy legyen. Nem elég a kóstoló, amit belőle kapok, én most majdnem mindent akarok és mint érzékelem, ez neki sincs ellenére. Édes kis kezeivel engem ölel és simogat, ajkaival pedig az én bőrömet kényezteti, így nem kell sok időnek eltelnie, mire én is elérek a célba, majd csak nem sokkal ez után fekszem el mellette. Finoman magamhoz húzom ezt a szőke, törékeny teremtést, majd nemsokára már ismét csókja után áhítozom, miközben oly aranyosan bújik hozzám. Nem szeretném, ha megfázna, így magunkra húzom a puha takarót, majd amikor kimondja azt a bizonyos szót, csak finoman elmosolyodom, hajába túrok, majd arcán simítok végig.
- Én is szeretlek, Liliane! – tekintetem őszinteségtől csillog, tudhatja, hogy nem csak úgy mondom ezt a szót, számomra ez nagyon is sokat jelent. Jól esik, hogy itt van, közel hozzám, így pár percig csak csendben ölelem és simogatom őt, miközben szívünk közös dobbanását hallgatom, majd ez után mászom ki lassan az ágyból és húzom fel boxeremet, nehogy zavarba legyen itt nekem, hogy nincs rajtam ruha.
- Nehogy elaludj még, szeretnék adni neked valamit. Sajnálom, képtelen vagyok holnapig várni. – a mosolyom most már töretlen, így halkan a sarokhoz sétálok, majd felemelem a kicsinyke dobozkát, melyben jelenleg halkan szuszog a picinyke cicus, de talán Lily nem tudja. Ugye nem hallotta a nyávogást? Mindenesetre nemsokára az ölébe teszem az ajándékot, majd türelmesen várom, hogy kibontsa.
- Remélem, hogy tetszeni fog. Boldog karácsonyt! – és ha kinyitja végül, akkor álmosan nyitja majd ki gyönyörű, kék szemeit a csodálatos, hófehér kiscica, mely véleményem szerint oly nagyon hasonlít Lily-re. Csak remélni merem, hogy tetszeni fog neki, mert abban biztos vagyok, hogy egy ilyen lány szereti a macskákat.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Pént. 23 Jan. - 21:20

18+

Ethan & Lily

Az egész most úgy tökéletes, ahogyan csináljuk, mert bár nagyon is lelkes tudok lenni vele kapcsolatban, ez azért mégis más. Valahogy túlmutat mindazon, amit kiskoromban hittem. Valami felnőttebb, komolyabb, amit nem akarok csak úgy odaadni mindenkinek. Ahogyan Daryl is megmondta, el kell döntenem, kivel mennyire vagyok felnőttes, szerető, gondoskodó. Ethan kitűntetően kezel, keresi azt, hogy mi a jó nekem, s elfogadja, ha valamit még furcsának találok. Minden, amibe belemegyünk finoman mérlegelendő, s nem azért mondok nemet, mert nem esne jól például ahogyan az ajkát lentre illeszti, egyszerűen furcsa. Nevetnem kell a dologtól, csiklandós, de nem a jó értelemben, valahogy sokkal ügyesebben jön ki a dolog, amikor az ujjával teszi, majd valami más kerül a helyére. Felsóhajtva emelem feljebb a lábaimat, hogy az apró, kellemetlen érzés után érdeklődve nyissam ki a szemeimet is. Ráfogok a karjára, és nem tudom ugyan, hogy jó amit csinálok, de megpróbálom leutánozni a mozdulatait, csak fordítva, azonosulni ezzel az ütemmel, amely minden mozdulatnál egyre hangosabb zihálást vált ki belőlem. Egyszerre tudnék sírni és nevetni, így csak beharapom az ajkam, és hagyom, hogy az egész testemet átjárja ez az érzés. Egyre mélyebben bennem van, visszadőlök a párnákra, nem is kell, hogy lássam a dolgot, átadom magam annak, ami történik. Olykor megfeszülök még belül is, hogy aztán kényelmesen engedjek utat. Gyorsul a tempó, itt már nem is tudom visszafogni a hangomat, nem értem, hogy eddig miért tettem, nyöszörgésem lassan átmegy kiáltázásba, ahogyan felszabadulnak az ösztönös vágyak. Ha Daryl figyelmeztetett is, úgy érzem, jól döntöttem, hiszen Ethan a szerelmem, aki mindig is odavolt értem, ahogyan én érte. Most már talán értem a torpedós viccét, akkor még nem esett le. Eljutok abba a mennyei magasságba, amely eddig nyomasztott, kapaszkodok a tarkójába, talán még a combomat is a derekának szorítom, ahogyan végigfutnak rajtam a remegések, és csak nagy sokára tudok elernyedni, hogy egy pillanatra sikerüljön visszahanyatlani, levegő után kapkodni. Észre sem vettem, mikor illette a nyakamat vadabb csókjaival, annyira fennséges volt a dolog. Nem is tudok megszólalni, bólintok, és csupán az ajkaim remegnek még. Sírni támadna kedvem a boldogságtól, most azonban csak azt érzem, nővé lettem. Visszacsókolok, a gyengédséghez nincsen kedvem, hiszen úgy érzem, most én is tudnék adni, de nem hagyja, hogy így tegyek, csakis azzal tudom viszonozni mindezt, hogy szeretem amennyire lehet. Most én csókolom a nyakát, ahogyan felettem mozog, a hajába túrok, talán kicsit erőbben, ahogyan érzem, hogy az a valami lent egyre nagyobb, keményebb. Számomra mindez már csak kellemes, ám arra kiváncsi vagyok, mi történik akkor ha majd ő is azt érzi, amit korábban én. Édesen mosolygok fel, amikor ez megtörténik, akkor nem csak én vagyok ilyen szerencsés helyzetbe. Szinte sajnálom a dolog végét, mégis a mellkasára hengeredek, úgy helyezem a combomat, hogy a lábára emeljem, de ne bántsam az érzékeny pontját.
- Szeretlek! – Viszonzom az újfent gyengéd csókot, hogy aztán nagyokat lélegezve simogassam meg az arcát. Nem tudom, hogy miért engem választott, de lássuk be; jól tette! És most, hosszú idő után először elvigyorodom, most már hivatalos, hogy van egy szőke hercegem.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Kedd 20 Jan. - 16:29

18+

Megértem én, hogy nem élvezi még annyira azt, hogy nyelvemmel játszadozzam vele odalent, de majd meg fogja szeretni, mert én… én szeretnék vele majd többet foglalkozni így is, de időt kell hagynom neki, tudom jól. Felfekszem hát mellé, úgy csókolom, miközben ujjaim is kellemesen játszadoznak vele, olykor behatolok a szűk résbe, máskor csak kívülről játszadozom vele, a lényeg az, hogy élvezze, hogy nagyon élvezze azt, amit vele teszek. Jól esik érintése, csókjának viszonzása, így én is lehunyom szememet egy rövid időre, de amikor feje fölé emeli kezét, így hangsúlyozva ki jobban mellét, ajkammal lecsapok a kicsinyke bimbókra, amiket finoman nyalogatok, majd harapdálok is meg, de nem… én se akarom már sokáig húzni az időt, ideje haladni. A bemelegítés már megvolt, ennyi most elég lesz, így lábai közé bújok, majd kezeimmel megtámaszkodom feje mellett, ez után pedig ismét csókolni kezdem, miközben odalent is természetesen finoman dörgölőzöm hozzá, majd kis idő múlva már be is hatolok. Óvatos vagyok és gyengéd, nem szeretnék még csak véletlenül se fájdalmat okozni a kicsi lánynak, aki egy pillanatra felszisszen, de meglepő módon nem reagál negatívan az új érzésre. Hmm… talán neki nem fájna? Hallottam már pár lánytól, hogy nem fájt nekik az első alkalom, de én nem igazán voltam még szűzzel, eddig csak egyszer, szóval számomra is részben újdonság most ez az egész, de mindenesetre nagyon örülök neki, hogy kellemes élményt kaphat tőlem. Látom rajta, hogy nincs ellenére a dolog, így mozgásom is gyorsul, próbálok beljebb hatolni, amennyire csak lehet, amikor hirtelen érzem meg remegését, na meg odalent is azt, hogy elérte az orgazmus. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagyon vágyik már rám és én is menten elmegyek, ahogy izmai összerándulnak. Halkan fel is nyögök, miközben hirtelen csapok le nyakára és szívom meg kissé, de nem, itt még nem érhet véget. Még vissza tudom fogni magam, így csak amikor kérdez, akkor fejezem be nyaka csókolgatását és nézek bele ismét szép szemeibe.
- Ezt hívják úgy, hogy orgazmus. És ne aggódj, még sokszor részed lehet benne, de még… még nem végeztünk. – sejtheti, hogy én is fogok valami hasonlót produkálni, így ha úgy érzem, hogy kellően megnyugodott, akkor ismét mozogni kezdek benne, miközben jobb kezemre támaszkodom, balommal pedig lágyan simogatni kezdem testét. Csak azért, mert ő elment, még nem ért véget ez az egész, akár ismét elmehet, ki tudja… Szóval jöhet egy újabb csók, miközben odalent egyre erőteljesebben csapódom hozzá és halk nyögéseim már tőlem is hallhatóak lesznek. Nem fogok első alkalommal más pózt is kérni tőle, tökéletes lesz ez most így is, hiszen egyébként se bírnám már sokáig, rég voltam már lánnyal, ez pedig… ez pedig csodálatos érzés most Lily-vel. Jó pár perc eltelik még, mire nemsokára én is felnyögök, de nem bújok ki a másikból, ahhoz túl kellemes odabent. Így csak lassan mozdulok még párszor ki be, majd ez után bújom ki teljesen belőle és fekszem el mellette.
- Ez csodálatos volt! Köszönöm! – húzom magamhoz, és most már csak lágyan, érzékien, szerelmesen csókolom meg őt. Nem akarok durva lenni vele, főleg nem ez az egész után, így most jó…

Tárgy: Re: Lily & Ethan Csüt. 15 Jan. - 20:36

18+

Ethan & Lily

Nem felelek, pedig nagyon is szívhezszóló amit mond. Nekem ösztönös volt, hogy felé húztam, pátyolgattam, mert megláttam benne a jót, a többet, ami miatt állandóan ölelni akartam, még akkor is, ha kényelmetlen helyzetbe hozom mindezzel, ő mindezt viszonozta, gyengéd volt velem, és lassan ráébresztett, hogy amit érzek, az nem csak annyi, hogy jól érzem magam vele, a szereteten, a rajongáson túl valami igazi... amire régen vágytam. Na nem azt mondom, hogy a szerelembe voltam szerelmes, egyszerűen csak ő kellett ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Felnézek a srácra, érdeklődve mosolygok rá, érdekes ez így, de továbbra is azt vallom, hogy a szánk az egymásnak van kitalálva, nem ilyen furcsaságokra, de ha nagyon szeretné, hogy ott puszilgassam, hát tőlem... De nem most, legyen elég ennyi, kézzel is tudom simogatni, meg kell szoknom nekem még az ilyesmit. Vagy ez csak egyszeri dolog? A csókot is rendszeresen műveljük, lehet, hogy ez is ilyesmi lesz?
- Nagyon jó veled, úgyhogy tudod, hogy bármit. – Dözsölgetem a durung végét, ahogyan kérte, láthatóan nagyokat vigyorog tőle, akkor jó nyomon járunk? Fogalmam sincsen, hogy mi lehet még benne ebben a bármiben, de hát még fájdalmat sem okozott eddig, lelkileg meg valami tökéletes szőke herceg, nem is értem, hogy miért gondolja úgy Daryl, hogy ebből nekem károm lehet, vagy vigyáznom kéne. Nem tudok belegondolni, ebben a pillanatban, amikor tiszta melegem van, nem is megy a dolog. Nem sokkal később már fordul a kocka, az a nyelves téma annyira csikis, viszont amit az ujjával csinál, az már nagyon is érdekes kezd lenni, olyan szinten, hogy bután is érzem magam, ahogyan erősebben csinálja, akkor már úgy érzem, hogy belülről szinte rászorulok, a mosolyom állandósul, behunyt szempilláim megrezzennek, ahogyan az egyik kezemmel a tarkóját simogatom, a másikat a saját fejem fölé emelem, ahogyan megfeszül a testem, és kérem, hogy valahogyan máshogyan tegyük, mert ez így csak...időhúzás? Ismét felpillantok, ám nagyon nincsen időm nézelődni, mert betapasztja az ajkamat, és teljesen elalélok, hogy mindent milyen összehangoltan tesz, ahogyan dörgölőzik, ösztönösen nyitom szét a lábamat, a csiklandó érzés most eltűnik, csakis arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretem őt. A mozdulat folytán ugyan felszisszenek egy pillanatra, de ez sem fáj, csak olyan furcsa, mintha az előbbi feszítés helyét most átvenné egy új. Visszatartom a levegőt, ahogyan végigfut belül is az a villám, amitől csak még jobban meglepődöm, s el is engedem magam. Bólintok, egyetértésem jeléül. Belekapaszkodok a karjába, mert úgy érzem, mintha le akarnék bucskázni az ágyról, pedig stabilan vagyok alatta. Felhúzom a térdemet, úgy kényelmesebb, így ki tudja támasztani magát. Nem mosolyodom el, ám pillantásom mindent elárul, ahogyan az arcom is teljesen ki van pirulva az úgy élménytől. Tovább csókol, viszonzom, amennyire tudom, és érzem, hogy az előbbi nyomasztó gát valami más felé sodor. Belül folyamatosan hozzám ér, dörgöl valami olyan... felületet talán, amitől úgy érzem, hogy menten el kell szaladnom a wc-re, és hirtelen a semmiből önt el, hogy megremegek, majd újra, és újra, hirtelenjében majdnem felülök, ahogyan összeszorítom magam, és az előbb benntartott összes levegő mind kipréselődik egy felszabadult kiáltás következtében.
- Ez meg... mi volt? – Van sejtésem, hiszen a párok, akiket véletlenül sikerült kihallgatnom, valami ilyesmit is, de azért nem árt, ha felvilágosít. Még mindig érzem, hogy bennem van, ami végtelenül jó érzés, még mindig remeg kicsit a karom, pedig ő támasztja ki magát.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Hétf. 12 Jan. - 18:48

18+

Nos, nagyon úgy fest a dolog, hogy én is tudok cuki lenni, hát… ez van kérem szépen, az emberek változnak, és a mutánsok is. Igen, a másik felemnek tartom, kiegészít engem, hiszen oly nagyon mások vagyunk, de ez így is van jól.
- Nem tudtam, erre én is idő közben jöttem rá. – felelek neki őszintén, hiszen minek tagadnám le az igazságot? Eszem ágában sincs. Na de lassan a szavak ideje lejár és a tettek veszik át a főszerepet, így a csókok közepette a ruháink is lekerülnek, szépen lassan, egymás után, de semminek sincs már helye rajtunk és ha már Lily annyira szeretné, akkor a szárnyai is ismét rajta lesznek. Megértem persze, ő így teljes és talán ő az egyik, ami miatt annyira meg akartam tanulni én is irányítani az erőmet, így bármikor lehetnek mellettem mutánsok a társai, tudom, hogy ez sokaknak fontos. Mivel már férfiasságom olyan szépen és kőkeményen meredezik Lily felé, aki közelebb hajolva vizsgálgatja, nem tudom megállni azt, hogy ne jegyezzem meg neki a puszit, de a kérdését hallva csak arcán simítok végig.
- Egyelőre elég ennyi. – jelzem felé, hogy ennek lehet ám még máskor folytatása, de most jó ez így. Nem is tagadja meg tőlem, ahogy szinte soha, semmit, majd ez után veszi kézbe is a kezelésemet, amely nagyon is kellemes. Bár még új számára a dolog, de érzem én, hogy hamar bele fog tanulni, nem lesznek itt problémák.
- Oh, de még mennyire! – kacsintok rá vigyorogva, és mivel ő is nevet, ezért nem hiszem, hogy annyira zavarná az ötletem. Ahogy viszont a hajával kezd odalent érinteni, csak érdeklődve fürkészem őt, de ez nem vált ki belőlem semmit, inkább csak mosolyt, de eszem ágában sincs e tettéért leszólni, inkább csak várok, majd nemsokára már finoman hátra is döntöm, a bugyi is lekerül róla, hiszen az még sajnos eddig ott volt és végül jöhetnek is az én kezeim, amelyekkel kezelésbe szeretném őt venni.
- És látom kíváncsi is vagy. – pillantok felé, amikor látom, hogy felkönyököl, de felőlem nézze csak bátran, amit csinálok. Kis ideig még ujjaimmal játszom vele, de aztán nyelvemet is bevetem, de meglepő módon azért most nincs igazán oda. Hmm… hát oké, ha nem, akkor nem, a lényeg az, hogy neki jó legyen, így finoman törlöm meg ajkam, majd nézek fel rá, bele szemeibe.
- Rendben van. Kérésed számomra parancs, hercegnőm! – mosolygok fel rá, majd ismét mellé telepszem, fel az ágyra, hogy ajkát csókolhassam meg közben, miközben érzékelem azért, hogy a lány szinte tüzel odalent, légzése szapora és ezek az édes nyögések, meg ahogy engem biztat. Két ujjam gyorsan jár ki-be odabent, majd végül nem tudom már tovább visszafogni magam, finoman lábai közé mászom.
- Akkor ez is tetszeni fog! – férfiasságom a szűk rés elé vezetem, egyik kezemmel finoman megsimogatom Lily ajkát, majd miközben odalent dörgölőzöm hozzá, máris egy újabb csókot kezdeményezek. Ha sikerül kellően elvonni a figyelmét csókjaimmal, akkor viszont nemsokára behatolok, eleinte finoman, csak mint aki látogatóba megy be, majd ki, ez után pedig ismét be, kissé mélyebbre. Tudom, hogy még szűz, hogy valószínűleg fájni fog neki, de hamar túl fogunk esni rajta, így néhány aprócska szúrás, majd nemsokára már teljesen benne vagyok. Ott kis időre megpihenek, szokja csak, hogy van benne valami, öleljen körbe, táguljon ki kellően, majd kis idő múlva lágyan mozogni kezdek benne. Nem kell kapkodni, az erősebb tolások még ráérnek, inkább csak csókolom tovább, miközben testem is mozog, és halkan fel is nyögök neki hála. Istenem, milyen finom… és mennyire szűk!

Tárgy: Re: Lily & Ethan Kedd 6 Jan. - 21:21

18+

Ethan & Lily

- Na de honnan tudtad, hogy én leszek a másik feled? Ez azért nagyon cuki... – Kacagok fel édesen, egy pillanatra még azt is elfelejtem, hogy nagyjából alig van már rajtam ruha. Hiába sikerült oly sokakkal barátkoznom, Ethan teljességgel kitűnt közülük, és most már magától értetődő, hogy összetartozunk. Ha nem is mondta ki, hogy szeret, megkért, hogy legyek a barátnője, és azzal is jelzi, hogy mással nem foglalkozik, csakis velem. Valahol jó is, hogy mellette tudok átlagos lány, ám most már tényleg megmutatnám neki is a szárnyacskáimat, jó lenne, ha teljes valómban látna. A ruháknak lassan annyi, és kiváncsian, talán túlizgulva várom a folytatást. Nagyjából lövésem sincsen arról, hogy pontosan hogyan is fog történni. Keveset tudtam összerakni azokból, amiket hallottam a többiektől, de kipróbálnám, végülis mit veszíthetek? A sráccal eddig minden jó volt, és nekem nem árt tanulnom, még Daryl intései ellenére is. Ez az egész fura, mert más, mint az ölelések, de még a csókoknál is másabb, főleg ahogyan mondta, hogy húzogassam, de sebaj, ezen azért túl tudok lendülni. Jó lenne azért, ha tényleg tudna koncentrálni, hogy kikapcsolja picit azt, amitől nincsenek szárnyaim. Nézegetem őt, a fejemet oldalt döntve várom, hogy na akor most hogyan tovább.
- Akár? – Nézek fel érdeklődve, és úgy teszek ahogyan kéri, ez tényleg csak egy puszi, a végére, ha már ezt emelte ki ennyire. Fúha, ez még furább, ezt most inkább nem spiláznám túl, nekem még a csókkal is ismerkedem kellett ezen a téren, azért az fura lenne, hogy ha ott lent a valamit puszilgatom jobban. Simogatást azért kap rá, próbálok egyszerre gyengéd, és erőteljes lenni, nem is tudom, hogy most éppen melyik a célszerűbb, de megint fel kell nevetnem azon, amit mond.
- Rá akarsz szoktatni? – Finom kacajba fúl a nevetésem, megint lejebb hajolok, és hirtelen ötlettől vezérelve, nem a számmal, hanem a hajammal kezdem el cirógatni a durungot. Érdekes, mindig úgy megrezzen. Nem értem, hogyan működik, ez olyan, mint az én cickóm, hogy kijön a vége, ha mondjuk Ethan megcsókol? Neki aztán jó nagy a vége. Lekerül rólam a bugyi is, még most is csábos, amitől kissé zavarba jövök, viszont jól is esik, ez végülis nekem szól. Hátradőlök, hagyom, hogy simogasson, élvezettel adom át magam a gondoskodásnak, ám többször is nagyon megrezzenek, érdekes, hogy még nem ért hozzám senki.
- Tudod, hogy arra mindig. – Bólogatok, aztán felkönyökölök kissé, a lazaságommal semmi gond nincsen, de látni akarom, hogy mit csinál. Az ujjaival egészen jól csinálja, a cicimre most nem tudok odafigyelni, A nyelvével érint oda lent, és így nagyon csikis, rázom is a fejemet, az ujjával sokkal jobban csinálta. Nem engedelmeskedem, nem vagyok hajlandó behunyni a szemem, inkább megszólalok.
- Az ujjaddal. Úgy jobb volt. - Ha végre hajlandó arra figyelni, amit én kérek, akkor tényleg hátradőlök, és legyen, behunyom a szemem. Itt viszont már a komolyabb hatásfoknak örülnék, amikor elkezdett benyúlni, az határozottan cukin esett, valamiért megint igazi hercegnőnek éreztem magam, akit imád a lovagja, csak ne a nyelvével, mert attól most kiszaladnék a világból. Azt tartogassa az ajkamra. Így teljesen jól csinálja, finoman elkezdek nyüszögni, fészkelődni, remélem ezzel rá tudom vezetni, olykor még levegőt venni sem megy, ahogyan kipirul az arcom.
- Így igen. Nem fáj. – Bár nem kérdezte, de bíztatom arra, hogy akár beljebb is mehet, szeretem, ha nem mindig gyengédkedik velem. Csak tudjuk a módját, mert nem mindegy, hogyan, mert állatira csikis tudok lenni. A nyögések szépen lassan megjönnek, ám azon túl hogy iszonyatosan forrónak érzem magam odalent, még mindig azt a szorító érzést tapasztalom, amitől nem lesz jobb.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Hétf. 5 Jan. - 12:32

18+

Jelenlegi helyzetünkben nincsenek is kellemesebb szavak, amelyekkel Lily illethetne engem, mint amiket most kimond, így mosolyogva, csillogó szemekkel figyelem arcát, miközben újra csókolom, majd csak ez után válaszolok neki, arcát cirógatva.
- Ahogy nekem se! Ez a lényeg, hogy megtaláljuk a másik felünket. – szerintem soha, senki se gondolta volna, hogy pont egy ilyen lány lesz az, aki miatt felhagyok a többiek szórakozásával, aki miatt képes vagyok bármit megtenni. Ide jutottunk és egy pillanatra se bánom, úgy érzem, hogy jól döntöttem, hiszen nem siettettem semmit, nem is gondoltam rá, hogy majd egyszer ide fogunk jutni, most pedig láss csodát… Azóta is áldom azt az estét, amikor lázasan rosszul lettem a folyosón, hiszen ha nincs az a találkozó, akkor talán most mi se lennénk itt, egymás karjaiban. Végül finoman biccentek a kérésre, hogy ne beszéljek ennyit a dolgokról, így hát megfogadom, akkor majd tetteimmel fogom rávezetni a lényegre és csak akkor szólalok meg, ha az fontos lesz, mondjuk egymás kényeztetésénél, de az még odébb van, viszont alig várom, hogy ott tartsunk. A ruhák lassan lekerülnek rólunk és miközben hagyom Lilyt is kibontakozni, azért finoman mondom neki, hogy miként kellemes és miként nem, de már alig várom, hogy szűk, forró barlangjába kerülhessek, így szerintem érthető, hogy miért állok olyan kőkeményen. Magamtól is le akartam venni már azt a fránya, útban lévő boxert, de így, hogy a lány is felhívta rá a figyelmemet, egy pillanat alatt szabadulok meg tőle, és mindenféle szégyenlőség nélkül maradok ott a közelében, figyelve, miként tanulmányozza. Ahogy viszont ismét közelebb hajol, finoman megköszörülöm a torkom.
- Akár puszit is adhatsz rá. – pimasz vigyor terül el képemen, de hát ezt nem tudom megállni, vágyom ajka érintésére is, mégis, nem fogom ezt kimondottan kérni tőle, még talán nincs itt az ideje. Ha pedig mégis, akkor most úgyis látni fogom, de semmi se erőszak, tőle nem követelőzöm ilyen szinten, hiszen szeret, idővel úgyis megtenné a kedvemért és ahogy eddig is bátor volt, nem hiszem, hogy pont ettől tartana. A nyelve úgyis mindig oly huncut, amikor csókolózunk, belegondolni is félelmetes, hogy mit művelne velem odalent.
- Még sokszor fogod látni, ne aggódj. – kacsintok rá vigyorogva és a jókedvem szerintem töretlen marad ezen az estén. Ahogy kis kezével végül azt teszi, amit kell, úgy ismét felsóhajtok, ajkamba harapok és érzem, hogy a szívem is hevesebben dobog. Szívem szerint odanyomnám a falhoz és most azonnal elmerülnék benne, de még nem lehet. Mégis, ahogy a makkhoz ér… oké, még nem élvezhetek el, még nem lehet. Az „ööö”-re csak kíváncsian felvonom a szemöldököm, így érezheti, hogyha szeretné folytatná, hát tessék, de ha nem, akkor élvezkedem egyelőre még tovább, de nem túl sokáig, ideje őt is meztelenre vetkőztetni.
- Igazán nincs mit. – csókolom meg, miután a fehér szárnyak is megjelennek, így időnként az a két hatalmas, hófehér tollazat is kap ám cirógatásomból és nekem is jól esik, ahogy körbeölel velük. Azt hiszem, hogy sűrűbben fogom most már tényleg visszafogni az erőmet, talán menni fog máskor is, ahogy remélhetőleg estig is kitart majd. Na de ott van még az a fránya bugyi, amit most le is halászok róla, de amikor megérzem, hogy milyen nedves, szemeim újból felcsillannak.
- Ahogy érzem, valaki már nagyon vágyik a gondoskodásomra. – értheti a célzást, hogy a nedvesség az amolyan jelzés is a másik számára, hiszen ha nem lenne nedves, akkor minden bizonnyal nagyon kéne igyekeznem, hogy felizgassam, bár az egyben azt is jelentené, hogy még sincs úgy kedve az aktushoz. De probléma nincs, a bugyi lekerül, én pedig támadásba lendülök. Eleinte melleivel játszadozom, finoman simogatom is közben a másikat, majd ahogy lábait széjjelebb nyitom, már rá is térek a lényegre. Fürge ujjaim vannak, szóval nem kell aggódnia, odafigyelek én rá és élvezni is fogja, de ahogy elkapja kezem, úgy kapom fel fejem hirtelen és nézek bele szép szemeibe.
- Lazulj el Kicsim, lehet ez még jobb is. Bízz bennem és ne aggodalmaskodj, rendben? – és ezen szavaim után finoman mászom le róla, majd térdelek be lábai közé, amiket most még jobban szétnyitom. – Hunyd le a szemeidet és élvezd! – és végül el is tűnik fejem. Nyelvem eleinte finoman érinti meg odalent, majd mint a maci a mézet, úgy kezdem el nyaldosni, kedvesen, ingerlően, majd nemsokára bal kezemmel is simogatni kezdem odalent, majd egy ujjam már be is talál szűk kis résén. Tágítgatni kezdem, lassan, kellemesen, majd ha még egy ujjam befér, akkor már két ujjam segítségével, de figyelek a tempóra, és arra, hogy Lily élvezze, amit vele művelek, tehát jobb kezem is hamarosan feltalál cicijére, ahol finoman masszírozni kezdem, majd egy ideig bimbójával játszadozom. A célom az, hogy elélvezzen, hogy élje át élete első orgazmusát, majd utána jöhet a folytatás, az előtt nem áll szándékomban leállni, hallani akarom azokat a kéjes nyögéseket, érezni, ahogy egész testében megremeg a vágytól, szóval gyerünk kicsi lány, vissza ne fogd magad!

Tárgy: Re: Lily & Ethan Kedd 30 Dec. - 17:02

18+

Ethan & Lily

Kicsit ugyan didergek, meg még az élmény is igencsak újszerű, de gyorsan barátkozom a gondolattal, s Ethan is olyan gyengéd, gondoskodó velem, úgyhogy tényleg nincsen más dolgom, mint elengedni magam. Korábban elképzelni sem tudtam volna ilyesmit, míg most már csupán az a dolgom, hogy kicsit elengedem magam. Nem tudom, hogy hol húzódik a határ a játék, és a komolykodás között, néha nagyon is komolyan veszi ezeket, én meg még igyekszem nem felfogni a súlyát. Az én világképemben a párok leginkább egy szájrapusziig jutottak el egymással, és mostanság úgy belebonyolódtunk, ami egyátalán nem baj, csak még szokom a dolgot, hiszen szeretnék belőle minél többet kapni, és az magától értetődő, hogy adni is. Bólintok egy cukit, és belesimulok az ölelésébe, sosem feszélyezett, ha hozzámért, legyen az bármilyen furcsa, mindössze érdekes, ha olyan helyre tévednek az ujjai, ahol már még nem járt, de az alapvető csikis érzeten túl macskamód dorombolva dörzsölözöm-dorombolok, édesen emelem fel az államat, hogy bele tudjon csókolni az ajkamba, rajongva pillantok a barna szemekbe. Korábban is teljesen odavoltam érte, mára már teljesen a varázsa alá volt, ahogyan én őt, ahogy látom. Lehet, hogy komolyan összeillünk?
- Nem tudom, ezt valahogy nem lehet megmagyarázni. Tudod másokat is szeretek, de valahogy benned olyan plusz van, amire nincsen szó. Vonzasz, és tudom, hogy nagyon jó vagy. Más nem kell. – Már úgy érte, hogy semmi más plusz indok, meg hát más srác sem. Biztosan mások is utánafordulnak, például Mark is nagyon cuki, de ha tetszem is neki, ez maradjon meg azon az aranyos szinten, ahogyan műveli, mert arról már nem tehetek, ha netán ő többet gondolna mögé, nem vagyok napraforgó, Ethan a lényeg.
- De nem félek, tényleg nem. Menő dolog veled lenni, csak ne dumáljunk róla ennyit, oké? – Nem akarom túlragozni, mint ahogyan amikor vele aludtam, akkor is csak megtörtént, hogy a szeretet erejére bíztam magam, azt csináltam amiről úgy véltem, hogy gyengédnek ítéli, és úgy is lett. Cukin nyomom hozzá a csípőmet, még az a szerencse, hogy combjaim hosszabbak mint neki, így a nyilvávaló magasságkülönbség ellenére hozzá tudjam érinteni azt, ami miatt oly forróságot érzek minden tagomban. Az ágyon aztán már minden felgyorsul, és saját magammal ellentétben mégis érdeklődök hogy mennyire kellemes, amit művelek, nem túl jó az indításom, ám nem taszít el magától, inkább rávezet. Érdekes, hogy olyan nagy ez a durung, vagy mi, ami teljesen más, mint a csini kagylóka, ami nekem van, valahogy ezek fognak hasonlót csinálni, mint az ajkaink? Hm...
- Jójó.... – Mosolygok fel, és máris fogást váltok, hogy másképpen álljak hozzá, a mellbimbó sem volt sikeres kezdés, de nem tudja letörni a kedvemet, hogy még elsőre nem megy olyan jól, már annak is örülnöm kell, hogy nem kacagom ki a látványtól, hiszen ehhez volna kedvem, ami nem az ő hibája. Nem vagyok zavarban, nem erről van szó, inkább úgy mondanám, hogy még csak ismerkedek a helyzettel. Hagyom, hogy tolja az ujjaimat más irányba, és a mellkasán is végigszaladok pár ismerkedős puszival, itt már jobb úton járok, elégedetten cirógatom meg a tincseimmel a nyakát, ahogyan ismét kiegyenesem, s korántsem zavar hogy kettőnk között ott feszül az a valami, ami ahogyan hozzámér, jó kis érzéssel tölt el, amitől nem akarok szabadulni. Felfigyelek a szavaira, s belenyugvóan engedelmeskedek, csak hozzáfűzök valamit.
- Akkor vegyük le. – Dobom be a javaslatot, mert azért hozzátávon bármennyire is lelkesednék, így benyúlni a gatyeszba kéztörő mutatvány. Kihúzom kicsiny kezemet, és vagy leveszi, vagy én húzom le a ruhadarabot, hogy aztán meglepett arcot vágjak egy pillanatra. – Hát ez... – Emelkedik fel huncutul a szemem, és egy pillanatra közelebb is hajolok, hogy megnézzem. – De fura, elképzelni nem tudtam, hogy néz ki. – Nem fűzöm hozzá, hogy mert teljesen más, mint az enyém, ennyire már nem akarok öt évesnek kijönni a dologból, ha ilyen, hát ilyen, szokom a látványt, és ahogyan kérte, huzigálom. Szépen óvatosan elsőre, aztán ha bólogatna, akkor növelem a hatásfokot, vagy gyorsaságot, ha már intenzitást is kért. A végét megérintve ösztönösen nyelek egyet, s érzem hogy a bugyimban valamilyen folyamat indul meg, amitől szó szerint elázok, lepillantok, lehet, hogy már az elmúlt percekben is így volt, de most tudatosul.
- Ööö... – Nem is tudom hirtelen szavakkal kifejezni, hogy most hogyan is kéne reagálnom minderre, de hát nem is kellenek mindenre megnyilvánulni, vállat rántok, és folytatom a műveletet. Nem tudom hogy ennek mi a célja, úgyhogy csak az arcát figyelem, hogy alkalmazkodjak. Elég érdekes is lenne, hogy még takargatom is magam, ha azt beszéltük meg, hogy levetkőzünk, akkor benne volt a pakliban. Érdekel ugyan, hogy milyennek tart, de félelem helyett pici bizonytalanság ül csak bennem, hogy neki már mindenféle párjai voltak korábban. Rámfog egy pilanatra, ettől még inkább azt érzem,h ogy egyszerre fázom és van melegem, ami rendkívül fura érzés. Mivel az előbb csak lejebb húztuk a boxert, és most vette le teljesen, így már elengedem a lába között, és mindkét vállát simítva húzom magamhoz, hogy elrebegjem a kérésemet, amit szerencsére azonnal próbál teljesíteni. A szárnyaim végre végig tudják cirógatni, és átölelni őt. Törékeny testemmel ellentétben azok nagyon is izmosak, még az arckifejezésem is egy fokkal magabiztosabbnak, harcosabbnak hat felé. Jobb érzés így a hátamra gördülni, hogy nem csak a paplant, a tollakat érzem magam alatt.
-Köszi! – Nevetem el magam felszabadultam, majd ismét emelve a hátsómon hagyom magam kibújtatni a bugyiból, bár nem kevés szégyenérzem van bennem, hogy most a nedves valamihez ér hozzá. Az nem gond, hogy már nincsen rajtam senki, bár a kérdést nem nagyon értem, eddig sem tettünk mást, és csak vigyorgok, ahogyan végigmér. Hátravetem a fejemet, hogy egy pilanatra behunyjam a szememet, visszatartom a lélegzetemet, ahogyan játszadozik, mert nem akarok hirtelen kikiáltani. Amikor aztán szétnyitja a lábaimat, már kipattan az áfolyakék szempár, figyelni akarom, hogy mit csinál, nem tudom tovább benntartani a levegőt, elfúlóan zihálok egy nagyobbat, s hirtelen lecsapok a kezére, s megállítom.
- Ez túl jó, valahogy már elviselhetetlenül... és hülyén érzem magam... – Vigyorgok, mert olyan érzésem van, mintha nyújtózkodnék egy olyan plafon után, amit nem tudok elérni, és még csak azt sem tudom, miért tört ez rám. Kérdőn mosolygok rá, s elengedem a kezét, végülis folytathatja, csak mi a jó ég lesz ebből?

Tárgy: Re: Lily & Ethan Szomb. 27 Dec. - 22:13

18+

Tudom, hogy Lily-nek sok barátja van, hiszen egy ilyen tüneménynek még szép, hogy akadna akadnak, hiszen nem lehet őt szeretni, de ezek szerint most már kezdi érteni, hogy én miben is vagyok más, mint a többiek. Helyes, hiszen ez fontos dolog, nem viselkedhet másokkal is úgy, mint én velem, azt nem viselném túl jól, attól tartok.
- Örülök, hogyha most már érted a kapcsolatunkat, de tudod jól, hogyha kérdésed van, szívesen válaszolok neked. – puszilok meg kedvesen nózija hegyét, majd ez után jöhetnek a követelőző csókok is. Nem fogom le kezeit, nincs erre szükség, nem akarok most ilyet játszani, nem első alkalommal, így csak finoman tartom a falnál, miközben színt vallok neki, talán itt az ideje, bár azt a bizonyos szót nem mondom ki neki, vele ellentétben, amelyet jól esik hallani, már hogyne esne.
- Te vagy kedves Lily! És engem se érdekel, hogy ki hogyan lát engem. – vonom meg a vállaimat vigyorogva, mert tényleg hidegen hagy. Nem sokak véleménye számít, de akié igen, azzal azért általában máshogy viselkedem, mint a nagy többséggel. Bár… most már kevesebbeknek van gondja velem, hiszen nem játszadozom a lányokkal, nem úgy, mint régen, így a haragjuk is úgy hiszem, hogy csökkent irányomban.
- És jó hallani, hogy pont te szeretsz engem, bár nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt. – tényleg nem, de talán nem is számít igazán. Engem szeret és talán nem mindenki mást is ugyanúgy, ahogy engem. Ő elfogad ilyennek, nekem pedig ez fontos, hogy végre valaki nem akar megváltoztatni.
- Dehogy, nem buta dolog, egyértelmű, hogy izgulsz, de itt vagyok veled és segítek. Szóval nem lesz gond, hidd el! – tökéletes lesz, ebben biztos vagyok, én pedig irányítom őt majd, ahogy kell, amíg rá nem érez ő is a dolgokra, mert ahogy minden nő, úgy is ráfog, már nem kislány. Először én leszek az, aki megszabadítja néhány ruhadarabtól a kicsikét, majd ez után teszem fel a nagy kérdést, hogy vajon ő is szeretne-e segíteni én nekem. A lehetőség adott és mint látom, él is vele, így miközben elém kerül, van lehetőségem végigvizslatni vékony, tökéletes kis testét. Tény, hogy nincsenek hatalmas mellei, de nem is mindig számít a méret, éppen elég aranyosnak néz ki, tudnék velük mit kezdeni, már most látom. A nadrágom nemsokára lekerül rólam, amikor pedig megérzem Lily kezét, hogy miként érint meg, ösztönösen rándulok meg odalent, miközben finoman megköszörülöm a torkomat.
- Azt nem paskolni kell. – vigyorgok le rá és igazán mulattat az, ahogy kezeli a helyzetet, mindenesetre jó látni, hogy hozzám meg érni. Amikor pedig ráfog kezeivel, érezheti, hogy némileg megmozdulok odalent, én pedig kíváncsian figyelem, mit vált ez ki belőle. Természetesen jól esik érintése, bár a boxer az eléggé zavaró, mégis, most nem teszek mást, nem akarom zavarba hozni, tehát ismerkedjen csak, egyelőre akkor így, legalább nem fél megérinteni engem. Viszont nem maradok sokáig az ágy mellett állva, így térdelek fel rá, vele szembe kerülve, miközben az ing is lekerül rólam, de amikor mellbimbóimhoz ér, finoman irányítom tovább kezeimet.
- Ezt ne, nem igazán esik jól. – nem korholom le durván, egyáltalán nem, csak finoman jelzem felé, hogy azt nem kéne. Ettől függetlenül a csókjai jól esnek, így egy mélyről jövő, elégedett sóhaj szalad ki ajkaim közül, miközben szemeim is lehunyom egy pillanatra, majd utána kezdem el lefelé vezetni a kicsinyke kezeket, hogy ismerkedjen csak tovább velük a lány, bár már így is eléggé be vagyok indulva és kezdek kőkemény lenni odalent. Nem akarom, hogy fájjon neki, de a keménységről nem tehetek, egyszerűen megőrjít. A kis kéz viszont tovább halad, mint hittem, a boxer belsejébe nyúl bele, így nyögök fel most már hangosan, miközben finoman rámarkolok a lány fenekére. Értem én, hogy most beszélni is szeretne, így abbahagyom addig a csókokat, majd szemeibe nézve felelek.
- Nagyon finom. Próbáld meg húzogatni is és a tetejét simogasd nyugodtan intenzívebben, az nagyon jól esik. – nem adok egyelőre több utasítást, lesz még rá lehetősége kitapasztalni a dolgokat, főleg, ha már most ilyen kis bátor. Ha pedig átengedi magát ma nekem, akkor akár minden nap játszadozhatunk ilyesmit, rajtam nem fog múlni. Viszont érzem, hogy egyelőre talán elég lesz neki, így is akad némi nedv már, amit kezén érezhet nekem hála, így némi mosollyal csapok le ismét ajkára, miközben már a melltartó is lekerül, közös erőnknek hála. Mivel nem takargatja magát, így annyira elhátrálok tőle, hogy végig tudjak nézni rajta, majd két kezemet most már vállaitól indítom el lefelé, majd simítok végig közben mellein is, a bimbókra egy nagyon rövid időre fogva rá ujjaimmal, de csak finoman.
- Gyönyörű vagy! – iszonyatosan tetszik nekem, ez nem kérdés, így egy pillanat alatt bújok ki utolsó ruhadarabomból, így mutatkozok meg a másiknak teljes meztelenségemben, miközben odalent felé meredezek, talán combját is érintheti keménységem. Ekkor érkezik viszont a kérdés, így hirtelen állok le, ahogy nevemet kimondja, de megnyugszom attól, amit szeretne. Nem hezitálok, azonnal biccentek, miközben koncentrálni kezdek. Már gyakoroltam, hogyan is tudnám az erőmet megszüntetni, legalább egy kis időre, így nemsokára a lány megérezheti, hogy a szárnyai ismét a hátán vannak, ahogy a vakító fehér fény se marad el, így nemsokára teljes valójában tudok végignézni rajta.
- Még gyönyörűbb… - lehelem elé a szavakat, miközben jobbom finoman simít végig hófehér szárnyán, a puha tollazaton. Egyszerűen magával ragadó látvány ez az angyal, de mégse állok le, most már képtelen lennék rá, így finoman döntöm hátra ágyamon, majd ez után ha engedi, két kezemmel bugyija szélére fogok rá és lassan kibújtatom őt is az utolsó rajta maradt ruhából, hogy ez után nézhessek végig rajta teljes valójában.
- Megengeded, hogy kényeztesselek? – nem kéne engedélyt kérnem, tudom én, de mégis… nem akarok erőszakosnak vagy tolakodónak tűnni. Először tehát egy csókot kap az ajkára, miközben csak félig fekszem mögé, így bal kezemmel mellette támaszkodom, míg jobbom először nyakán simít végig, majd ez után térek rá melleire. Ahogy viszont jobb mellére érek, ajkam is rátalál a balra, nehogy azt higgye, hogy ő nem kap semmit, így nyelvem az édes bimbóval játszadozik, kezem pedig tovább halad. Először a puha pocakot cirógatom, majd nagyon lassan térek rá Lily combjára, majd ha hagyja, hogy finoman széjjelebb húzzam lábait, akkor nemsokára féltett kincsén simogathatok végig. De nem vagyok tolakodó, csak lágyan, finoman simogatom, majd végül a kicsiny gyöngy is kezeim közé kerül, amit körkörösen kezdek el kényeztetni. A tágítás még várhat, először ez, meglátjuk hogy fog tetszeni neki.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Szomb. 27 Dec. - 15:17

18+

Ethan & Lily

Kapcsolatunk elején én voltam az, aki szerethiányosan vetettem a srácra magam, akkor még pusztán azért, mert halálosan cukinak tartottam, sokat akartam vele lenni, hozzábújni, mert nem igazán értettem, miért tart engem ennyire törékenynek, és vajon miért látja őt sok lány amolyan gonoszkának, hiszen velem mindig is aranyos volt. Magától értetődött, hogy vele aludtam, és kimutattam felé, hogy mennyire szeretem, mert nálam ez gyorsan kialakult. Eléggé társaságfüggő vagyok a bezárás miatt, másokat is ölelgetek, ha arról van szó, mégis ő volt az egyetlen, akivel ez így történt, hogy magától értetődő módon nem simulok az ölelésébe, simogatom meg a haját, másoktól csak egy odabújás volt ami belefért, mert mindig hozzá rohantam vissza. Ám ahogyan figyeltem másokat is, egyre inkább szoktam rá, hogy szőke hercegként kezeljem.
- Nekem is vannak barátaim, de te valahogy mindig más voltál. Nem értettem, hogy miért, de most már értem. – Adok neki igazat. Ahogyan elfogadtam, hogy neki más lányok is vannak, mostanság valami megváltozott. Igaz, én nehezen ismerem fel a jeleket, hogy ha valakinek új kellenék, mint Ethannak, de csak vele vagyok úgy igazán önmagam, hiszen csak a buta kislányt látja bennem, hanem talán valaki többet, egy hamarosan felnőtt nőt. Mamám, olyan furin hangzik, de tényleg így van. Inkább belefeledkezem a csókjába, az most mindegy, hogy a nyaka köré fonom a karomat, vagy éppen a falhoz szorítja őket.
Ösztönösen nyitom szét az ajkaimat, hogy átcsusszanjunk egymásba, oda-vissza dobálva egymásnak a csókokat, s most boldognak érzem magam, még akkor is, ha itt most valami új fog történni. Nem is vagyok megrettenve, végülis már többször aludtunk együtt, a legutóbbi alkalommal is a vidámpark után már bizsergett minden tagom, ahogyan a barátnőjének kért. Csak kiváncsi vagyok, és ideges, mert a ruhátlanság eddig még nem történt meg számunkra, mi van akkor, ha furának tart? Ha más lányokat is látott már, és én nem tetszenék neki? Jó, persze kicsit furcsának tartom, hogy tovább tudunk menni, de ez jó értelemben furcsa, mint az első csiklandós csókunk, nem vagyok ellenére, csak nem tudom elképzelni.
- Kedves tőled Ethanom. Egyszerűen csak... annyira jó vagy, gyengéd, figyelmes, és őszintén szólva nem érdekel, hogy más hogyan lát téged. Sosem tudnék haragudni rád. Úgy szeretlek, ahogy vagy. – Ezzel nem mondtam újat, hiszen barátnként is szerettem, és kissé nehéz elfogadnom, hogy hol is a kettő között az átmenet, de ha a barátnője vagyok, hát így is szeretem. Láttam elég diznimesét, hogy tudjam, nekem ez a szerelem. Nem a hercegnő szokta ezt kimondani, de nem érdekel, és az sem, ha ő nem mondja, nekem bőven elég, ahogyan átölel, ahogyan arról biztosít, hogy csak én.
- Nem félek, csak olyan izgi, és azt sem tudom, mit csináljak. Buta dolog, igaz? Naná, hogy bízok, csináljuk! – Vigyorodom el, mert biztosan valami jó fog történni, mint ahogyan eddig is minden tökéletes volt. Mindig csak álmodoztam arról, hogy majd nekem is lesz egyszer valaki, aki a hercegem lesz, és talán ideje kinőni a mesékből, de olyan cuki srác ő, és nem csoda, hogy rá vagyok kattanva. Csakis azon izgulok, hogy béna leszek, de hát ha azt mondja, hogy bízzak benne, hát jó, eddig sem volt gond az ilyesmivel. Az ágyra kerülünk, a blúzom, és az alsó cuccaim meg a földre, és azért nincsen olyan meleg, nem ártana majd betakarózni. Felnézek rá, ahogyan vetkőztetni kezdem, az ágy szélére ülök, de így meg nem férünk fel, így visszatérdelek az ágyra, ahogyan elkezdem gombolgatni.
- Tényleg segítek. – Lejebb tolom a nadrágot, hogy ki tudjon bújni belőle, és máris meglátom, hogy mi van az arcom előtt. Elmosolyodom, mert újszerű a látvány, ismét felsandítok a srácra, mintha azt várná, hogy hozzáérek? Lehet róla szó, de az ő testét hogyan kéne kezelni? Gyengéden, vagy olyan szenvedélyesen, ahogyan ő bánik velem? Félénken nyúlok előre, hogy megpaskoljam a valamit, ami keménynek bizonyul. – Hűű... – Lepődök meg, ám felbátorodva fonom rá az ujjaimat mindkét kezemmel. Bár a ruhán keresztül nem az igazi, azért mégis csak egy furcsa, érdekes tapintása, amitől én magam is megrebbenek, valahol a lábam között érdekes reakció érkezik, forróság? Ott fognak összeérni a dolgok? Mellém térdel, én pedig elengedem őt, és segítek a gombokban, hogy a végén simítsak a bőrén, s játékos mozdulattal kössek ki a mellbimbójánál. Vajon neki is csikis? Kissé tapasztalgatom a dolgot, és ha már fölöttem van, akkor gyengéden puszilgatni kezdem a mellkasát, közben szüneteket hagyva, hogy lássam a rekcióját. Amikor lejebb vezeti a kezeimet, akkor már úgy döntök, hogy nem biztos, hogy elég a boxer anyagát át, bátrabban nyúlok bele a gatyába, felülről, hogy egyenlőre ugyan látatlanban, de tovább ismerkedjek a dologgal. Mintha zsákbamacska lenne, közben beharapom az ajkamat, és félrefordítom a fejemet, hogy most ne csókoljon, hadd tudjam meg, hogy milyen érzés ez nekem, s neki is. Amikor végre elérem a valamit, aminek még nem tudom a nevét sem, finoman elmosolyodom.
- Ez így milyen? – Kérdezek rá, ahogyan puszta kézzel markolászom, simítok rajta végig, ez valahol más, mint a csók, amire mégis vissza tudunk térni. Kihúzom a kezemet, majd leveszi az alsót, ha odajut, hiszem magához húz, és folytatjuk a csókcsatát. A melltartót kikapcsolja, én leoldom magamról. Nem vagyok nagyon eleresztve ami a ciciket illeti, de amolyan kellemes kis formájuk van, remélem elégedett. A hátsómat simogatja, míg nekem a vállára talál rá a kezem.
- Ethan, szeretném megmutatni a szárnyaimat. Megpróbálsz... kiengedni a hatásod alól? – Kérdezek rá, mert nekem úgy könnyebb lenne a dolog. Eddig mindig emberi alakomban látott, és nem volt vele gondom, de ha egymásnak adjuk magunkat, nekem megnyugtatóbb lenne, ha itt lennének a kis tollasok.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Pént. 26 Dec. - 19:09

A szobába érve már nem tudok ellenállni a lánynak és őszintén szólva, nem is akarok. Már minek akarnék? Ő az enyém és itt az ideje, hogy a testét is megkaparintsam. Eleget vártam már úgy érzem, senkinek se kedveskedtem, udvaroltam még ennyit, mint neki és mivel tényleg nem néztem félre, nos… megérdemlem. Férfiból vagyok és érzem már a hiányt, attól pedig morgós és elviselhetetlen leszek előbb-utóbb, de nem hiszem, hogy a kicsi angyalkám ellenállna nekem, azt félő, hogy rosszul kezelném.
- Vannak még barátaim, de párja az embernek csak egy lehet. Csak egy valakivel lehet ilyen, mint én most veled, csak egy valakit csókolhat… - és meg is mutatom neki, hogy mi az a csók, így hosszan becézgetem ajkát, majd végül elmosolyodva távolodom el némileg, hogy arcán is végigsimíthassak közben. – Nem tudom, mert megfogtál. Az ember nem képes irányítani a szívét, az enyémhez pedig nehéz volt hozzáférni, de neked sikerül. – bár ki nem mondom, de talán összerakja a képet, hogy igen, szeretem őt, nagyon is. És hogy kimondjam? Talán félek… mert ha kimondom, az gyengeséggel is járhat, még kell némi idő, de talán már nem sok, hogy közöljem vele érzéseimet. Csak nem égetem meg magam, Lily nem olyan lány. Sokszor játszottam már a gyengébbik nemmel, sok szívet törtem össze, nem viselném túl jól, ha az enyémmel is ezt tennék, de a szőkeség a bizalmamat élvezi, amíg el nem játssza, de tudom, hogy nem fogja.
- Csss, nem kell félned, majd én vigyázok rád. Bízol bennem, ugye? Akkor tudhatod, hogy nem lesz semmi baj se. – még mielőtt az ágyba dobnám, az előtt mondom neki e szavakat, mélyen szemeibe nézve, puha, hideg pofiját simogatva. Meg szeretném nyugtatni őt, de kezdem úgy érezni, hogy nagyon is jól sejti, hogy mi fog most itt történni. Fél… de hát nőből van és bár nem sűrűn voltam még szűz lánnyal, mégis úgy érzem, hogy kellően tapasztalt vagyok ahhoz, hogy jó legyen neki és ne okozzak túl sokáig fájdalmat. Na meg, van olyan lány, akinél az első se fáj, hátha Lily is szerencsés.
- Nem kell befognod, csak bízz bennem továbbra is. – kacsintok rá jókedvűen, majd ez után fújom meg picit a pocakját, hogy el tudjon lazulni, ne érezze feszélyezve magát, de végül ajkát támadom be, vágyom a csókjára, érezni akarom puha ajkát, majd pedig testét is. De persze finom vagyok és gyengéd, nem viszem túlzásba a vadságot, muszáj észnél lennem, mert ha elragad a hév… akkor még baj lehet.
- Engem semmi se riaszt el tőled, Kicsim! – és már jöhet is le az a bizonyos blúz, azt követően pedig a nadrág, majd a harisnya is. Mivel érzem, hogy megemeli azt a formás hátsóját, így idő közben végigsimítok rajta, de ez éppen elég visszajelzés nekem azt illetően, hogy hagyja, hogy bátran tegyek vele, amit csak szeretnék. Okos kislány. És vajon segít nekem? Be meri majd vállalni, hogy segít a vetkőztetésemben vagy nem? Türelmesen állok mellette és tény, hogy a nadrág is dudorodik, de Lily nem fél, ahogy azt vártam, úgy csusszan közelebb hozzám, én pedig mosolyogva túrok bele ismét szőke tincsei közé, bár gondolataim némileg máshol járnak, miközben a sliccet is kigombolja. Hmm, pont jó helyen van a fejecskéje, csak egy picit kéne lejjebb hajtania… de nem, nem gondolhatok máris az orális szexre, ő még erre nincs felkészülve, így próbálom visszafogni magam. Ahogy a nadrág leér a bokámhoz, kibújok belőle, majd zoknimból is, de a fekete boxernek dudorát a lány is láthatja. Lassan mellé térdelek az ágyra, majd két kezét megfogva vezetem azokat ingem felső részéhez.
- Most jöhet az ing, haladjunk sorban. – segítek én neki, így ha elkezdi kigombolni az ingemet, akkor türelmesen várok, hogy lefelé haladjon, majd ha végez a gombokkal, le is csúsztathatja vállaimról a puha anyagot, így izmos, szépen kidolgozott felső testemmel találhatja szemben magát. Ismét finoman megfogom kis kacsóit, majd mellkasomra vezetem őket, Lily pedig érezheti, hogy szinte forr a vérem. Kellemesen meleg a testem, így ha kedve támad, hát megsimíthat bátran, de jobb kezét lassan vezetem tovább, lefelé hasam irányába, majd ez után a boxeren át férfiasságomhoz is, ismerkedjen csak vele a kicsike, ajkam pedig máris ajkára talál. Most már eleresztem kezeit, nem irányítom egyelőre tovább, inkább én húzom magamhoz, rámarkolva mindkét kezemmel fenekére, majd végül a csók közben, amelyet továbbra se szakítok meg nemsokára melltartóját is kioldom egy gyakorlott mozdulattal, de még nem húzom le róla, még csak kellemesen csókolom, nyugtatóan, kezeim pedig hátát, fenekét simogatják, oldalára térnek rá, de még máshová nem, miközben ha minden igaz, továbbra is egymással szemben térdelünk a puha ágyon.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Csüt. 25 Dec. - 10:59

Ethan & Lily

Fel sem merül bennem, hogy ellenkezzek, bármilyen jó is volt kint a játék, mégiscsak Ethan jött vissza, a szőke herceg, aki az én párom. Azt nem tudom, hogy szerelmesem, vagy sem. Már annak is örülhetek, hogy azt kérte, legyek a barátnője, amiről viszonylag kevés fogalmam van, de amint több időt töltünk majd együtt, biztosan jobban megértem ezt. Megugrok, ahogyan belémcsíp, míg én kedvesen hozzásimulok, hogy lássa, nagyon is hiányzott, még ha ilyesmiket is tesz.
- Hogy neked milyen kis gondolataid vannak... – Nevetem el magam, lassan azért tényleg nem árt felfognom, hogy mire is gondolhat. Sokáig voltam bezárva, és csak meséken éltem, ahol a csókig jutottak kedves szereplőim, tovább sosem gondoltam a dolgot, ám miközben igyekeztem kizárni mindent gyermeki énem tudatából, nem tudtam nem észrevenni, hogy fejlődöm testileg, s lelkileg is. Bármennyire is imádok vidám lenni, mások agyára menni, amióta itt vagyok, sok minden megváltozott. Figyelem olykor társaimat, mert Ethan óta nagyon is érdekel, hogy más párok milyenek. Meglesem őket, ahogyan csókolóznak, kiderült, hogy ez nagyon is természetes, még akkor is, ha nekem elsőre furcsa volt, van aki hobbiból teszi, mert magányos, és nincsen más, van, aki tényleg szerelmes, szeret együtt lenni a párjával, a sráccal viszont nem beszélgettünk még ilyesmikről. Belehallgattam már beszélgetésekbe is, miközben az órákon sutyorogtak mögöttem, végülis lassan tizennyolc vagyok, próbálom felfogni az emberi kapcsolatokat, melyek ugyan nagyon kuszák, de szép lassan a hónapok alatt pár dolog tisztázódott, mint ahogyan Daryl viselkedéséből is kiderült, hogyan is kéne kezelnem magam ebben a nagyvilágban.
- Jól van, akkor vegyünk át valami melegebbet. – Bújom hozzá, és indulunk befelé, ám mint kiderül, az ő szobájában kötünk ki. Pasi ruhákat akar rámadni, vagy éppen pizsamát? Ha van kakaó, végülis nekem mindkettő belefér. Ám még eddig sem jutunk el, mert valóban vetkőztetni kezd egy finom csók kiséretében, amelyet nem tudok nem viszonozni. Ha mondjuk három-négy évvel ezelőtt teszi, akkor ezt a csókot elsőre nem is furcsának, csiklandósnak, hanem egyenesen utálatosnak tartom, mostanság viszont nagyon is vágyom rá. Tombolnak a hormonjaim, vagy mik ezek, ilyesmiket hallottam más lányoktól, lehet, hogy ezért van, hogy belebizsergek, ahogyan a hajamba túr?
- Én azt mondtam, hogy mással is lehetsz kedves, de... örülök, hogy csak velem vagy ilyen. Csak azt nem értem, hogy miért pont velem? – Kedvel, ez egyértelmű, meg, hogy tetszem is neki, de lesz-e vajon ebből több? Ebben nem tudtam változtatni a gondolatmenetemen, egyértelműen arra vágyom, ha szeretne engem. Lehet, hogy ez sosem fog megtörténni, hiszen korábban úgy tudom, hogy nagyon szeretett lányokkal ismerkedni, most viszont a kedvemért erről lemondott.
- Tudod, hogy imádok veled aludni, csak... Nekem már a csók is csikis volt elsőre, félek picit, hogy... – Nem tudom befejezni a mondatot, mert nyekkenek az ágyban. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mégis vigyorogva könyökölök fel, valahogy mindig el tudja feledtetni a dilemmáimat. Na nem mintha sok lenne. Egyszerűen mi van akkor, ha nem ilyen kishercegnő kell neki, mint én? Írtó bénának érzem magam.
- Na jó, befogtam. – Jelentem ki, hogy lesz ami lesz, nem fogok aggályoskodni, ha már a barátnője vagyok, és csak velem akar lenni, akkor fogadja is el, hogy velem érdekesen mennek a dolgok. De milyen fura ez már, hogy a mesékben ezekről a részekről nem írnak. Találjam én ki? Mamám! Majdnem a szám elé kaptam a kezem, amikor véletlenül belehallgattam egy olyan beszélgetésbe, amely két lány között zajlott, és pont az ilyen vetkőztetéses dolgokról. Nem tudtam, hogy nevessek, vagy megriadjak, valahogy érdekesnek tűnik mindaz, amit hallottam, de itt és most... mi fog történni? Felkacagok, ahogyan a pocakomra fúj, s viszonzom a csókjait, azt hiszem ebben már egészen ügyes vagyok, viszont a többiben hagynom kell, hogy irányítson. Kérdőn pillantok le, a mosolyom viszont töretlen.
- Ha nem riaszt el, hogy még a csóknál sem... – Kezdek bele ismét a bizonytalankodásba, holott az elején mégis én voltam az, aki minden kétséget kizáróan kimutattam felé a szeretetemet, ragaszkodásomat, az ösztönösen jött, s amit mostanság csinálunk, az is egy bizsergető, ám tanulandó dolog. Amitől azért picit tartok, ám olyan vadul, szenvedéllyel űzi hogy nem tudok ellenállni. Még a levegő is bennakad, ahogyan a nyakamat csókolgatja, még a plafont is elfelejtem bámulni, behunyom a szemem, s a tarkóját simogatva húzom magamhoz. Amikor továbbhalad a blúznál, ismét felkönyökölök, s hagyom, hogy kihámozzon. Kissé ugyan didergek, miután vizes a hajam, melltartóban pedig kezdek fázni, ám nem fogok most erre koncentrálni. Feljebb emelem a hátsómat, és segítek, hogy a naci meg a harisnya is lekerüljön rólam. Most már tényleg kéne valami pokróc, vagy az a bizonyos melegítés, mert meg fogok fagyni.
- Nem segítek, inkább megoldom helyetted. – Pillantok rá fel áfonyakék szemeimmel, s odacsusszanok az ágy mellé. Nem remegnek a kezeim, pusztán nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi is fog történni. Na jó, nem mondom, hogy tökéletesen magabiztos vagyok, ám ő sosem bántott, csak jót adott nekem. Így hát ráfogok a sliccre, s óvatosan húzom le, hogy kigomboljam a még tartó gombot is, majd húzzam le a nadrágot, hogy ki tudjon belőle lépni. Várakozóan figyelgetem, hogy és most?

Tárgy: Re: Lily & Ethan Kedd 23 Dec. - 23:40

Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e kint maradnom játszani a kicsikkel, de valószínűleg Lily kedvéért megtenném és még élvezném is a játékot, de nem ezen a mai napon, főleg a cica miatt. Majd talán máskor. Mindketten itt tanulunk, lesz lehetőségünk ilyesmire még bőven, ahogy persze együtt is lehetünk máskor is, de… én most akarok vele lenni. Azt se szeretném, ha megfázna, a ruhái elég vizesek már, ahogy a szőke hajzuhatag is, így csak elmosolyodva csóválom meg fejem a kérdésén, miközben finoman megcsípem formás popóját.
- Nem, a pasid, aki élvezi, ha vetkőztethet. – vágok vissza és úgy érzem, hogy ezt már simán megengedhetem magamnak, hogy ilyen megjegyzést tegyek neki. Nem tudom, hogy mennyire lenne szégyenlős előttem meztelenül, de kevés ruhában láttam már, ideje talán tovább is lépni. Amikor belém karol, akkor ösztönösen húzom ki magam kissé, majd már a karácsonyi ajándékokra is térünk rá, amit én már most azonnal odaadnék neki, de egy kicsit még várnom kell, ezt tudom én is.
- Jó-jó, megértettem! És kíváncsi leszek rá, hogy mit találtál ki nekem. – mosolyodom el, miközben szemeit fürkészem, mintha csak ki tudnám olvasni belőle. Ritkán kapok ajándékokat, így biztos vagyok benne, hogy nagyra fogom majd értékelni azt, amit tőle kapok. Bármi is lesz az, örülni fogok neki, ez biztos, és ha véletlenül nem tetszene, nem fogom kimutatni azt neki. Soha se bántanám meg. Eleresztem, amikor menni akar, és kissé meglepődöm a hirtelen futáson, de aztán csak fejet csóválva nevetek fel jóízűen.
- Édes vagy, de ha túlságosan kimelegszel a vizes ruhákban, tényleg bajod lesz. Szóval gyere csak. – hívom magamhoz, ő pedig bújik is, mint egy édes kiscica, az én kiscicám. Most már tényleg egyre jobban szeretnék beérni a szobámba, így amikor végre ez sikerül, már neki is vetkőzöm, cipők, téli felszerelés, pulóver lekerül rólam, ahogy a lányról is a csizmája és a kabátja, a többiről pedig majd én fogok gondoskodni. Édesen a falhoz nyomom, nem erőszakosan, nem fájón, odafigyelek kicsinyke, törékeny testére, majd pedig ajkát kezdem el becézgetni hosszú ideig.
- De csak veled vagyok az, ne hidd azt, hogy mással is. – á-á, mással biztosan nem. Végül a pulóver lekerül, amit most lazán az egyik fotelbe nyomok, és amikor meghallom nevetését, csak finoman döntöm neki homlokomat a lányénak.
- Még szép! És ne csinálj úgy, mintha ezen el kéne gondolkodnod, mert mindketten tudjuk, hogy te is itt akarsz aludni! – érzem ám, ahogy magához húz, hogy akar engem, a közelségemet, így hirtelen kapom el vékony derekát, majd egy pillanat alatt dobom bele az ágyba, de azért figyelve rá, hogy ne essen baja.
- Szóval játszani akarsz? Legyen! – és már pocakja fölé is hajolok, felhúzva onnan kissé a ruhát, amelyre aranyosan fújom rá a levegőt, de ez után már ismét ajkát támadom be csókjaimmal, miközben fölé mászok, a blúz gombjai pedig pillanatok alatt engednek ujjaimnak.
- Mit szólnál hozzá, ha mindent levennénk és én majd felmelegítenélek? – suttogom ajka elé, majd arcán át térek rá állára csókjaimmal, ez után pedig finoman döntöm meg fejét, hogy nyakát támadhassam be. Néha édesen harapok rá a puha bőrre, máskor picit meg is szívom, tehát érezni a szenvedély lángjait tőlem és az se érdekel jelen pillanatban, hogyha tetteimnek nyoma marad. Ha tehát engedi, akkor a blúzt eltávolítom róla, majd ez után a nyakáról mellei felé haladok, de a ruhadarabot még kerülöm, mind ajkammal, mind kezeimmel, inkább csak lassan mászom le róla, majd nyúlok farmerja gombjához is, és most már nem kérve engedélyt semmire se, úgy bújtatom ki lábait a nadrágból, majd amikor észreveszem a harisnyát, hát abból is. Minek ezek ide? Egyértelműen nincs rájuk szükség, így hát ideje rátérni a lényegre.
- Te is szeretnél segíteni én nekem vagy oldjam meg magam? – kérdezek rá az ágy mellett állva, úgy nézek le a gyönyörű szépségre és barna szemeim szinte felfalják testét, ahogy őt figyelgetem. Nem érintem még meg most, inkább sliccem felé indul meg kezem, csakis rá várok, arra, hogy döntsön, segít vetkőzni vagy sem? Az biztos, hogy nem maradok én se ennyire túlöltözve.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Hétf. 22 Dec. - 21:12

Ethan & Lily

Hogy nekem mekkora szerencsém van! Igaz, nem akartam egyből letámadni az én szőke hercegemet, de mégis, olyan szuper, hogy pont erre vezette ma őt valami, ide a karjaimba, és el sem akarom engedni, pedig megkér, hogy másszak le. Csak azért teszem, hogy fejest ugorhassak a hóba, vagy hasast, ami majdnem olyan jól esik, mint őt ölelgetni, úgyhogy amint leráztam magamról a havat, már pattanok is fel, nevetve intve a kicsiknek, akik most már kettőnket akarnának becélozni. Engem lehet, de kérdés, hogy Ethan vajon hogyan reagálna rá. Jobb nem kockáztatni, főleg ha még valami doboz is van nála. Az arcsimijébe bújok most, de nem is baj, ha most más tervei vannak, nem úgy kell ismernie engem, mint aki nagyon ellenkezik, igaz?
- Jó, hát persze, amúgy sincs esélyem ellenük! - Nyugszom bele a gondolatba, ajkaimról már le sem tudnák töröni az üdvözült mosolyt. Jól esik, amit a múltkor kérdezett, hogy legyek a barátnője, azon agyalgatok rajta, hogy ez mit is jelent, mert próbált ugyan szabályokat mondani, amiket én rá nem tartok kötelezőnek, de azért többet kéne ezekről beszélnünk, zavarosak a fogalmak.
- Engem kibújtani? Mi vagy te, az anyukám? – Nevetgélek belekarolva, lényegében már többször aludtunk már együtt, de elképzelésem sincsen arról, hogy milyen lehet, ha tényleg meglátna ruhák nélkül. Vagy csak a felső cuccokra gondolt? Jahogy jaaaa... Milyen cuki tőle, hogy így gondoskodik rólam. Hát már tényleg kezdek kicsit fázni a kimelegedés ellenére, úgyhogy elkezdek iparkodni mellette, nyilván repülve sokkal gyorsabbak lennénk, de most lekötöztem a szárnyaimat.
- Nem azért vettem, mert kellett, hanem mert akartam, és mert hiányoztál. Majd holnap meglátod. – Már eddig is foktuk egymás kezét, de most kitépem magam, és kacagva iramodok el, igaz, befelé, hogy enyém legyen a győzelem, ami a nagykaput illeti. Nem kell elkapnia, de tudnia kell, én vagyok a gyorsabb. Ott nyelvöltögetve várom be, és macskamód dörzsölőzve bújok a karja alá, tényleg érezheti, hogy csuromvíz vagyok. Ott már hagyom magam vezetni, irány a szobája. Valahol a küszöb környékén dobom le a csizmát, a harisnyám talán nem ázott át, de a fehér farmer tiszta lucskos, és nedves. Hm... ezt nem másra szokták mondani? Szerencsére nem tudom, hogy mire. Papucsot nem kérek, viszont a kabátból már kezdek kibújni, amikor el leszek kapva, és a falhoz nyomva. Kedvemre való játék, pajkosan sikkantva teszek úgy, mintha ellenkeznék, de úgysem megy ez nekem, a nyaka köré fonom a karjaimat, hogy már ösztönösen nyissam szét az ajkamat, befogadóan simuljak a csókjába.
- Szerencsére te meg gondoskodó. – Hagyom magam vetkőztetni, őszintén tényleg hercegnőnek érzem magam, hogy ennyire kedvesen odafigyel, egészen addig, amíg a bőrömnél csikis részhez nem ér, itt úgy felkacagok, mint az első igazi csókunknál, remélem Ethan tudja már rólam, hogy nem direkt csinálom.
- Szóval... itt aludjak? – Kérdezek vissza évődve, viszont túl sokáig nem hagyom magam kéretni, mert szuper a felvetése. – Komolyan? De jóóó! – Viszonzom a puszit, és most lejjebb csúsztatom a karomat, és a derekát simogatom. Lássuk a lajstromot. Van rajtam egy farmer, alatta harisnya, felülről melltartó, blúz, és egy vékony, testhezálló pulcsi. Na meg a hatalmas kék szemek. Azokat nem veheti le. Minden másnál majd meglátjuk, mert ha nem ad valami meleget helyettük, akkor még a vizes is jobb. Bezsongat, ahogyan megharap, és hiába mondta, hogy ne tegyem, mégis megmarkolom a hátsóját, ahogyan átcsusszantom a nyelvemet a szájába, magamhoz húzva őt. Nem szeretem, ha csak úgy gyengédkedik, kell ide az erősebb hatásfok. Hiszen olyan izmos, akkor éljen is vele.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Szomb. 20 Dec. - 23:45

Akármennyire is szerettem volna az ajándéka miatt elkerülni ma ezt a szépséget, rettenetesen örülök neki, hogy újra láthatom. Hiányzott, mindig hiányzik, ha nincs a közelembe, így bár védem a dobozt és ez miatt nem tudom igazán köszönteni őt, de ami késik, az nem múlik, ebben ő is biztos lehet. Még mindig nem tettem őt a magamévá, de… egyre nehezebb megállnom a dolgot, már egyre inkább igénylem a közelségét, ahogy szerintem ő is az enyémet, most pedig itt a karácsony, talán ez egy remek pillanat lesz.
- Semmi baj Kicsim! – simítom meg arcát, miután leszáll rólam és próbálom figyelmen kívül hagyni azt, hogy a dobozt fixírozta, mintha nem tartozna rá az, ami benne van. Majd megtudja, de nem most. És hogy hócsatázni? Macskástól?
- Nem hiszem, hogy beszállnék, de mondd csak, nem rabolhatnálak el magammal? Jó lenne veled tölteni némi időt… akár az egész napot. – estét is akár. Lassan nézek végig rajta, hiszen még mindig nagyon tüneményes, ahogy mindig, és így ajkamra is ösztönösen ráköltözik egy ragadozókhoz hasonlatos mosoly. Ettől neki nem kell félnie, ő az enyém és ahogy ígértem, én is csak az övé vagyok, szóval nézhetek így rá, úgy hiszem. Amikor viszont hirtelen vetül bele a hóba, most már jóízűen nevetek fel, majd csóválom meg eztán fejemet is a kis hiperaktív láttán.
- Szerintem meg fogsz fázni, ha nem bújtatlak ki hamar azokból a göncökből. Menjünk a szobámba. – finom utalás arra, hogy ezekben a ruhákban nem maradhat, de a helyett, hogy átengedném őt a szobájába átöltözni, még mielőtt átjönne hozzám, majd én fogok gondoskodni arról, hogy ne legyen rajta ennyi nedves cucc és kap tőlem majd friss ruhadarabokat. Egyébként is szeretem, ha egy lány az én cuccaimat viseli, van benne valami.
- Nem kellett volna semmit se venned nekem, remélem, hogy tudod. – kezdek bele, de azért láthatja ám rajtam, hogy kíváncsi vagyok. – De már alig várom, hogy meglássam, hogy mi az. – kacsintok rá, de most már finoman elkapom kezét, ha sikerül és nem is eresztem el. Nem marad idekint, az már tuti, nem akarom én azt, hogy megfázzon idekint és egész ünnepekkor beteg legyen. Szívesen ápolgatom, nem arról van szó, de mégse szeretném, ha neki rossz lenne. Így finoman kezdem el befelé húzni, remélem, hogy nem fog ellenkezni velem. Tehát, ha követ, akkor ahogy mondtam, a cél a szobám lesz, vagyis szobánk a srácokkal, így miután belépek, rögtön lerúgom a lábbeliket, majd ez után a cicust dobozostúl az egyik sarokba rejtem. Nem bontom még ki, majd picit később kapja meg, talán a macskának se lesz addig baja, majd ez után csukom be az ajtót, ha Lily ezt nem tette volna eddig meg. Szerencsére a szoba üres, szóval nem fog ide senki se bejönni, hogy megzavarjon minket, legalábbis nagyon remélem. A téli felszerelést még ledobom, illetve a pulóveremet is, így egy fekete ingben lépek oda a lánykához, kinek vékony derekát elkapva tolom neki a falhoz, majd ez után ajkam az ajkára tapasztom, hogy egy szenvedélyes csókkal köszönthessem.
- Eléggé hideg vagy, tudtam én, hogy átfagytál. – lehelem ajkai elé, miután a csók véget ér, de nem volt ám rövid, oh, egyáltalán nem. Ha van még rajta kabát, sál, sapka, ilyesmik, akkor azokat szedem le először róla, majd ez után nyúlok finoman oldalához, pulóvere alá, hogy azt lehúzhassam róla, miközben alig érezhetően simítok végig ujjaimmal puha bőrén.
- Szóval… itt alszol ma is, ugye? Ünnepelhetnénk akár ma estétől is a karácsonyt. – puszilom meg ismét ajkát, majd ez után nézem meg azt, hogy milyen ruhadarabok maradtak még rajta. Nadrág, póló vagy blúz, szóval nem árt felmérni a kicsi lányt, miközben kezeim nem eresztik el oldalát és továbbra is oly közel vagyok hozzá, előtte, hogy nem tud elsétálni a faltól. Ez most az én édes játékom vele, amiben baj nem fogja érni, ebben biztos lehet és finoman még ajkát is megharapom. Ahj, de galád vagyok.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Pént. 19 Dec. - 21:43

Ethan & Lily

Nem is nagyon figyelem, hogy talán kárt is okozhatok benne, vagy éppen a kezében tartott dobozában, utóbbi tökéletesen kikerül a látóteremtől, annyira hiányzott már. Imádom azt a csodás barna szemét, ahogyan kedvesen rámnéz, mert bármilyen jó is volt Darylnél, aki a pótapum, azért Ethan mégiscsak valami különleges lény, aki bármit is tesz, mindig boldogabb leszek vele, pedig nem vagyok egy búskomor fajta. Most is halál jól elszórakoztam a kicsikkel, az sem zavart, hogy tökéletesen körbevettek a kis galádok, végülis hagytam magam, hadd szórakozzanak, velem, a nagy nénivel. Muris volt, de tényleg! Most viszont a szőke herceg nyakában vagyok, és cseppet sem érdekel, hogy alig tud megtartani, szinte kezek nélkül, ahogy csimpaszkodom. Az ajkára tapasztom a sajátomat, hogy aztán lepattanjak a földre, ha már megkért. Csizmám alatt csak úgy ropog a friss hó, a hajamból viszont tényleg csavarni lehet a vízet.
- Bocsi-bocsi Ethan, csak nem tudtam... – Visszafogni magam? Ellenállni? Nem tudom, hogyan fejezzem be a mondatot, mert az édes nyávogás megüti a fülemet, és nekem, aki dizni meséken edződtem, óriási távolságokból is rezonálok az ilyesmire. Egy fél pillanatig felfelé sandítok, viszont bármennyire is butus vagyok, úgy tűnik, nem akarja megmutatni. Talán nem is nekem szánja? Nem baj, én mondtam neki, hogy nyugodtan barátkozzon más lányokkal is, engem tényleg nem zavar, ha attól ő boldogabb.
- Hócsatázunk, nem szállsz be? Vagy mennél már be? – Csacsogok a fülébe, hiszen még azt sem mondta el, hogy honnan jött, nem is biztos, hogy rám tartozik. Ha nagyon szeretné, még akár én is mehetek befelé, engem aztán nem zavar, ha megfázom, még akkor is bőven megérte. Ezt megalapozandó....
- Ezt figyeld! – Fordítok hátat, és ugrok hasast egy nagy halom összelapátolt hóba. Ha víz lenne, akkor most a srácot is leförcskölném, így csak némileg felcsapódik a lábára. Kacagva tápászkodom fel, még az arcom is olyan lett.
- Persze, nagyon, tűkön ülök. Olyan, de olyan izgi ajándékot kapsz, de erről nem is beszélhetek.. – Kapom a szám elé a kezem, némasági fogadalmat téve. Az ujjaim felett nézek rá cinkosan a hatalmas kék szemeimmel.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Hétf. 15 Dec. - 21:05

A bejárat felé tartok, elég rendesen odafigyelve minden léptemre és a dobozkát úgy tartom kezeim között, mintha az életem múlna rajta. Azért erről nincs szó, de mégis… úgy érzem, hogy ez tényleg tökéletes ajándék lesz egy tökéletes lánynak, szóval igyekszem vigyázni rá, mint a szemem fényére. Ahogy viszont egyre közelebb és közelebb érek a célhoz, távolról mintha a nevemet hallanám, így lassítok, majd végül meg is állok és ekkor szúrom ki a szőke angyalkát, akinek láttán ajkam azonnal mosolyra húzódik. A gond csak az, hogy a legrosszabbkor talált rám és az a tempó, ahogy felém közeledik… ajjaj, ebből baj lesz.
- Lily, hát szia! – és már készül is vetődni, amit érzékelek, hiszen ismerem már egy ideje, így gyorsan döntök, két kezem jó magasra emelem, melyben ott van a doboz is, betámasztom magam lábaimmal és ekkor érzem meg a lány testét a sajátomon. Kezeivel és lábaival is engem ölel, így nem olyan egyszerű őt így megtartani, a doboz miatt ugyebár, így halkan nyekkenek, miközben viszonzom azért a puszit is.
- Te is nekem! De ne haragudj, lemásznál? Nem szeretném, ha baja esne… - felfelé pillantok, így a lány is tudhatja, hogy mire célzok, hiszen mégis csak van nálam valami. Nem is értem, hogy ezt eddig miért nem szúrta ki, hogy miért nem figyelt rá, de ahogy egyre nehezebben állok, úgy mozdul a doboz is a kezemben, melyből halk kaparás hallatszik, majd egy picinyke hang nyávogása. Hirtelen köszörülöm meg a torkom és magamban csak imádkozni merek, hogy ezt a hangot Lily nem hallotta meg. Még csak az hiányzik, hogy máris lebukjak. Viszont, ha leszáll rólam, akkor szépen átölelem a dobozt és vigyázok rá továbbra is természetesen.
- Csurom víz vagy, mit csináltál? Meg ne fázz nekem! – ölelem magamhoz szabad kezemmel, mivel most már csak a jobban fogom a dobozt, a másikkal pedig derekánál fogom át, ujjaim vége viszont a formás fenéken is picit végigsimít, ajkam pedig végül homlokára vándorol egy rövid puszira.
- Hogy vagy ma? Várod a holnapot? – mégis csak karácsony lesz, tudom, hogy izgatott lehet ez miatt, itt pedig igazán jól érezheti magát, és most már én is itt vagyok neki.

Tárgy: Re: Lily & Ethan Hétf. 15 Dec. - 20:45

Ethan & Lily

Most érkeztem vissza a birtokra, Ethan ajándékát időben megvettem Salemben, méghozzá úgy, hogy a proftól kapott zsebpénz mellé kunyeráltam vagy háromszor annyit Daryltől, így már kijött a megfelelő pénzösszeg. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki, sőt, tulajdonképpen ha picit is fontos vagyok neki, biztosan! Más azt mondaná, hogy mennyire elromlott az idő, hogy már havazik, de az én kedvemet ez sem tudja szegni. Ahogy megérkeztem, ahelyett, hogy Ethant zavartam volna, kirángattam pár hozzám hasonló pici az udvarra, hogy hógolyócsatát vívjunk. Apáék sosem engedték, hogy barátkozzak, vagy egyszerűen kimenjek, és élvezzem például a havazást, pedig tudták, hogy fehérmániás vagyok, és most is éppen fejest ugrok egy hóbuckába. Hiába mondják mások, hogy megfázok, egyszerűen nem érdekel, annyira mesés. Tervezem azt is, hogy majd az esti órákban körberepülöm a birtokot, remélem addig kitart a hóesés, de már teljesen karácsonyi hangulatom van, mert bár anyákék nem lehetnek velem, de olyan izgatott mindenkit, valami olyasmit is hallottam, hogy holnap mindenki kap ajándékot. Talán egy új dizni videókazi? Úúúú, az de jó lenne. Már csak azt kéne kitalálnom, honnan szerzek egy lejátszót, mert Darylnél szénné néztem mindet, hiszen a szobánkban csak egy tévé van, a kazik pedig kihasználatlanul, ám katonás rendben hevernek a polcomon a sok fehér, és rózsaszín ruhám alatt. Remélem Ethant nem riasztom el a butaságaimmal, mert túlzottan következetes vagyok abban, hogy mindenre ilyen lelkesen reagálok. Hirtelen ráébredek, hogy a pulzálás, amely belőlem árad, nem tükröződik vissza a hóról, és ez csak egyet jelenthet.
- Ethaaaan! – Rohanok arrafelé, amerre őt sejtem, és valóban, jön fel a bejárat felé. Tudom, hogy mindig túlzó vagyok, majd leállít, ha nem tetszik, ám most lendületből ugrok a nyakába, de olyan szinten, hogy még szintkülönbséget is sikerül megvalósítanom, mert akár elkap, akár nem, combjaim valahol a csípője környékén landolnak, karjaimmal pedig a nyakát kulcsolom át.
- Annyira hiányoztál, de jó végre itt lenni! – Szőke tincseimből szinte dől a víz, de mégis odanyomok egy havas-puha csókot az ajkára, és csak nézek le rá a hatalmas anime-manga szemeimmel, vigyorogva.

Tárgy: Lily & Ethan Szomb. 13 Dec. - 13:39

Nem mondom azt, hogy egyszerű kör volt, de úgy érzem, hogy végre megvan a tökéletes ajándék Lilynek. Mivel holnap lesz karácsony napja, ezért ideje volt elhoznom magammal a birtokra és csak reménykedni merek, hogy nem veszi észre. Nem szeretnék idő előtt lebukni, éppen ezért se mentem motorral a városba, így jelen pillanatban éppen a buszról szállok le egy dobozzal a kezemben, amit kisebb, csibészes mosollyal ajkamon nézegetek időről időre. Benne rejlik tehát a nagy rejtély, én pedig oly óvatosan fogom, mintha bármelyik percben tönkretehetne. De nincs messze a birtok, aztán a szobám, onnantól kezdve pedig már csak a kis angyalkát kell elkerülnöm egy napig, mert ha nem sikerül… nos, akkor vége mindennek, lebukok. Na nem mintha akkora katasztrófa lenne, de mégis, izgulok, hiszen Lily oly sokat jelent nekem, mint még eddig senki, és nem szeretnék semmit se elrontani, szeretném, ha tökéletes lenne számára a karácsony.
Mivel már nincs túl meleg és a hó is lassan szállingózik, ezért én is jól felöltöztem, nem kéne megfázni, tehát fekete csizma, nadrág, fekete kabát és sötétkék színű pulóver van rajtam, amely mondjuk a kabátnak hála nem látszik, és a fekete sál is szépen eltakarja, de hát ez részletkérdés. Egyébként hajam kissé kócos, a szél rendesen kikezdte és a ráhulló hópelyheknek hála még némileg vizes is. Nem tagadom, kissé fázok, főleg kezeim, mivel kesztyű nélkül fogom azt a bizonyos dobozkát, de így érzem stabilnak, a kesztyű néha az embert meg tudja zavarni.
Csizmám alatt halkan ropog a puha hó, kíváncsi, barna szemeim pedig a birtokot figyelgetik, hátha látok kint valaki ismerőst. Most senki előtt se bukhatok le, legalábbis nagyon igyekszem, így haladok egyre határozottabban befelé, tehát a bejárat irányába.

Tárgy: Re: Lily & Ethan

» Lily és Ethan
» Lily és Ethan
» Lily Miller
» Lily&Mark
» Lily és Leroy Jethro