Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
What they did to me and what I've become... can't be undone.
Userinfo: Főkarakter
Név: James Logan Howlett Mutáns név: Farkas Születési dátum és hely: Cold Lake, Észak-Alberta, Kanada; 1832. 04. 07. Besorolás: Tanár
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Sejtszintű regenerálódás Osztályozás: Béta mutáns Aktiválódás: 13 éves kor (hozzávetőlegesen, összes képessége gyermekkorának ugyanazon szakaszában, körülbelül egy időben jelentek meg) Képesség jelenlegi szintje: Bármilyen fizikai sérülés érje is, képességének köszönhetően a sérülés begyógyul a szervezetében található regeneráló faktor miatt, mely az X-gén aktiválódásakor emberfeletti működésbe kezdett. A sérülés mértéke természetesen képes befolyásolni a gyógyulása időtartamát, azonban öngyógyító képessége olyan erősségűre nőtt, hogy a lőtt sebek is másodpercek alatt beforradnak, heg nélkül, a szervezetében lévő faktor ugyanis tökéletesen képes gyógyítani az izmokat, idegeket és a szövetet is, ezáltal a szervi sérülései is könnyedén regenerálódnak. Mutáns képessége jószerével lehetetlenné teszi, hogy meg lehessen ölni, egyes teóriák szerint csupán feje levágása végezhetne vele. Gyógyító faktora gyors anyagcserrét is kölcsönöz neki, ezáltal a gyógyszerek, mérgek, de még a tudatmódosító szerek sem kottyannak meg neki, tekintve, hogy az átlagnál sokkal gyorsabban kiürülnek a szervezetéből. Mutáns képességének másik előnye, hogy a gyors gyógyulás miatt jócskán lelassult az öregedése, ennek köszönhető, hogy külsejéről senki nem mondaná meg, hogy Logan már több, mint 150 éves. Képesség távlatai: Ereje teljesen kifejlettnek minősül már, regenerálódása nem fog fokozódni.
Másodlagos képesség: Állati érzékek, karmok és fizikum Aktiválódás: 13 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Fejlett fizikai adottságokkal rendelkezik, mely másodlagos képességének köszönhető. Az X-gén ugyanis aktiválódásakor nem csupán öngyógyító képesség birtokába juttatta, de állatias tulajdonságokkal is felruházta Logant. Ennek köszönhetően sokkal jobbak a reflexei és a reakcióideje egy átlag emberénél, továbbá nagyobb fizikai erőt is képes kifejteni. Állóképessége is emberfelettivé vált, kevésbé fáradékony, és óriási a fájdalomküszöbe, melynek köszönhetően jobban és tovább is állja a sarat harc közben. (Ehhez persze múltjának is köze van, mondhatni, hozzászokott már a fájdalomhoz.) Fizikuma mellett azonban állati érzékekkel is rendelkezik. Látása élesebb az átlagnál, így sötétben is könnyebben tájékozódik, fejlett a szaglása és a hallása, mely mások nyomon követése során igen hasznos képességnek bizonyul. Mégis, ami a legszembetűnőbb, azok állatias fegyverei, ezek pedig nem mások, mint a kézfejéből előugró karmai. Három-három mindkét kezén a halálos fegyverekből, melyeket akarata szerint képes kilökni. Eredetileg ezek csontnövések voltak, azonban Stryker kísérlete során testének teljes csontozatával együtt a karmok is bevonásra kerültek a törhetetlen, adamantium nevű fémmel. Mindez csak még elpusztíthatatlanabbá, még állatiasabbá tette őt. Képesség távlatai: Ezen képességei is teljesen kifejletteknek minősülnek, nem fognak fejlődni a továbbiakban.
Jellem: Nem éppen a legegyszerűbb személyiség, tekintve, hogy sosem volt éppenséggel az érzelgős fajta. Egyáltalán nem szokása arról beszélni, mi zajlik benne, sőt, úgy általánosságban nem is szokott magáról beszélni. A türelem sem épp az erőssége, illetve felhúzni is meglehetősen könnyű. Gyakran heves természetű és mikor megfeledkezik magáról, előfordul nála, hogy elkapja a hév, forrófejűvé válik. nem éppen egy társasági lény ugyan, azonban remek hallgatóság, és bár egyáltalán nem tűnik olyan alaknak a személyisége alapján, mivel mindenki morcosnak látja, mindegy, hogy épp reggel van-e vagy este, mint az átlagos tanárok, mégis ott van a diákok számára, ha épp tanácsra vagy útmutatásra lenne szükségük. Jóllehet, jó esély van rá, hogy ezeket a maga módján, nyersen fogja közölni. Viselkedése és az idegenek számára bántó modora azt a látszatot kelti, hogy senkit sem kedvel, viszont ez egy cseppet sincs így, azonban ennek ellenkezőjét valószínűleg sosem fogja engedni, hogy lássák. Nem stílusa a ködösítés és a kertelés, annál sokkal szókimondóbb ő, mondhatni, ő őszinte, még ha mások ezt úgy írnák le, hogy nyers... megint mások valószínűleg nem használnának ilyen szép szót rá. Kitartó jellemmel lett megáldva, önfejű, makacs, és amit a fejébe vesz, azt meg is valósítja, mindegy, mennyi fájdalmat kell eközben elszenvednie. Roppant hűséges típus, így aki egyszer elnyeri az ő bizalmát, azért kiáll és óvja is, kerüljön, amibe kerül. Az már komplikáltabb személyiségének köszönhető, hogy mindeközben esze ágában se lesz kimutatni, hogy kedveli az illetőt, és nagyon kevés ilyen ember van, akikben ténylegesen megbízik és kiáll mellettük, a Professzor például az egyik ezek közül a személyek közül.
Kinézet, megjelenés: 188 centiméter magas, fehér bőrű férfi, izmos, edzett testalkattal, és keményebb vonású, markáns arccal. Ha személyisége és képessége nem lenne elegendő, külseje is egy zord jellemet tükröz, nem gyakran látni, hogy arcára mosoly kúszna, általában mogorva arckifejezés jellemzi, melyről nehéz leolvasni bármiféle érzelmet is. Érzelemmentes arckifejezése mellett testalkata is tekintélyt parancsoló, nem éppen azt sugározza magából, hogy vele érdemes volna packázni. Dús, sötét haja van, külsejét tekintve pedig némileg a szokások rabja. Csakugyan nem szabadul meg arcszőrzetétől, mint ahogyan kedvenc, fehér trikójától, és kopottabb dzsekijétől és farmernadrágjaitól. Nem mondhatni, hogy kicsit is érdekelné a divat, vagy az, mit hordanak mások, ő egyértelműen az egyszerűség és a kényelem híve.
Előtörténet: Nem tudom, pontosan, mikor jött el az álom. Órákig forgolódtam, ez biztos. Általában nincs bajom az alvással és álmatlanság sem gyötört éppen gyakran. De az utóbbi időben ez más... mintha valami megváltozott volna. Időről időre előjönnek ezek a képek, én pedig nem tudom, mihez kezdjek velük. Úgy érzem, mintha jelentenének valamit, mintha valamit mutatni akarnának, de halvány gőzöm sincs, micsodát. Csak azt tudom, hogy ezek a képek a forgolódásom okai. Az utóbbi időben kis túlzással már tartózkodom az alvástól. Nem tudhatom, mi és mikor fog a fejembe villanni. Egy kósza, őrült pillanat erejéig eljátszadoztam a gondolattal, hogy ez talán valamelyik itteni mutáns kölyök ízléstelen tréfája lehet, de ezt el is vetem. Kétlem, hogy bármelyik törpe ilyesmivel próbálkozna, azt meg végképp, hogy akár csak hasonló humorosnak szánt heccel engem pécézzenek ki. Ezek a bevillanások ahhoz azonban túl élesek, hogy valami gyerek tréfái legyenek. Órák telnek el talán... magamhoz képest békében. De aztán, mintha egy láthatatlan zsineg az agyam legmélyéről húzna elő egy filmtekercset, úgy indul be a műsor. Számomra pedig újfent olyan... valóságosnak tűnik az egész. Sötét a környezet, de a meglehetősen apró fiú sziluettjét azért könnyű kivenni. Aztán érzékeim gyorsan hangolódnak is a környezeti viszonyokhoz. Párat szimatolok a levegőbe, az illat pedig összetéveszthetetlen. A fűé, a különféle növények sajátságos illataromájának keveréke, egy kistestű állat valahol a közelben. Az erdőben vagyok. A sötét hajú gyerek rémülten néz körbe, látszik rajta, hogy nem tudja, mi legyen, merre tovább. Most veszem csak észre, hogy egyetlen, vörös köntös van csak rajta, melyet jobban össze is húz magán, de még így is reszket. Szipogni kezd, majd újra körbenéz. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, arra tippelnék, ő is kiszúrta az állat szagát és most azután kutat tekintetével. De megrázom a fejem, hiszen az lehetetlen. Egy gyereknek nincs ilyen szaglása. - Kölyök! - szólítom meg, de ő úgy néz körbe, mintha még mindig az állatot keresné, a sötétet fürkészi, arca viszont már nem olyan rémült. Mintha nem is látná olyan sötétnek a tájat. - Hé, kölyök! - szólítom meg újra, de hangom hiába zeng az erdő csendjében, a gyermek nem hall meg. Mintha ott sem lennék, úgy tesz pár bizonytalan lépést, azonban meg is torpan, mikor egy állat nyüszítése hangzik fel nem is olyan távolról. A hang nem fülsértő, de ebben a csendben hangosnak mondható. Mintha a fiú is épp ezt latolgatta volna, ijedten pillant hátra, én pedig megdermedek. A fiú nagyon ismerős. Az arca... de nem, nem lehetséges. A fák közül hamarosan kilép egy másik, magasabb fiú. Rajta barna, kopott kabát. Liheg, de nem fáradtan, inkább... diadalittasan. A kabáton vér, a kölyök maga után vonszolja a leölt vadat. A kisebbik gyerek odafut hozzá. - Azt mondtad, sietni fogsz, Victor! - szólal meg vékony hangon, mire a másik fiú dühösen néz rá. - Azt mondtam, visszajövök, és itt is vagyok! - az ő hangja ridegebb, magabiztosabb. - De nem maradhatunk... már nem üldöznek, de tovább kell mennünk! - lép közelebb a kisebbik kölyökhöz, és a vállára teszi a kezét. Tovább kell mennünk... Az erdő lassan eltűnik, és a gyerekek is. Mire lepillantok, fű van a talpam alatt. De valami nem stimmel. A földet szinte eláztatja a vér. fegyverropogás hangja tódul a fülembe, és ahogy körbenézek, csak halottakat látok. Katonák, kik a földön hevernek, élettelen kezüktől nem messze fegyverek hevernek. Pár lépést teszek előre, majd egy robbanás zaját hallom, amit egy férfi kiabálása kísér: - Ez minden, fiúk? - szemem elé tárul a hang forrása, az arca kísértetiesen hasonlít valakiére... ugyanolyan magabiztosság, ugyanolyan ridegség. Hidegvérrel emeli fel kezét, majd lecsap. Az előtte álló katona pedig holtan rogy össze. - Mennünk kell! - lép oda hozzá egy másik férfi, háttal áll nekem, nem látom az arcát. De a hangja... csak véletlen lehet. Tovább kel mennünk... A kép megint változik. Újra éjszaka, újra egy erdő, de több az alak. Valahol a közelükben tűz ég, világítása lehetővé teszi, hogy sziluettjük tisztán kirajzolódjon, azonban hiába a fény, arcuk elmosódik előttem, egyiküket sem tudom kivenni, ki lehet. - Én befejeztem... - a férfi további szavait mintha az éjszaka maga nyelné el, de egy rideg hang már élesen válaszol. Szinte felcsattan, kihallani belőle a dühöt. Valami nevet mond. A nevén szólítja az előzőt, de mintha azt is elnyelné a sötét. - Nem lehet csak így kiszállni! Azonban a férfi elsétál. Kiszállt, bármiről legyen is szó. Felém sétál, és ahogy közelebb ér, úgy lesz egyre ismerősebb. megint ledermedek, ahogyan felismerem benne magamat. Tovább kell mennünk... Megint ott vagyok. De a helyszín ezúttal teljesen más. Fehér köpenyeseket látok a teremben, melynek közepén egy tartály fekszik. A vízben pedig én, s ekkor éles fájdalom nyilal belém. A csontjaimig hatol a fájdalom, az égető érzés. Össze is rándulok tőle, de nem a fájdalom miatt, hanem amiatt, mert ez a fájdalom borzasztóan ismerős. Egy hang szól a távolban: Logan... a mi fegyverünk. Töröljék az...
Felriadok. Fogadni mernék rá, hogy fel is üvöltöttem az ébredés pillanatában. Csak mikor felülök, eszmélek rá, hogy álmomban kilöktem a karmaimat. Mély levegőt veszek, hogy rendezzem a légzésemet. A verejtékezés is lassan alábbhagy, a pengék, a fegyvereim pedig visszacsúsznak a kézfejembe. Félrelököm a takarót és egy arcmosást követően el akarom hagyni a szobát, de az ajtónál megtorpanok, miután kinyitottam. Egy kölyök, még tinédzser is alig lehet, elsápadtan áll ott előttem, keze a levegőben maradt, valószínűleg a lány épp kopogni készült. - Én... öhm.. - kezd bele vékony hangon, mire én csak hátrapillantok az éjjeliszekrényen lévő órámra. - Már volt takarodó, kölyök. Nyomás az ágyba! - nézek rá, homlokomat ráncolva, mire csak elvörösödik. - Én... nem tudok aludni és... kiabálást hallottam. - szavaira csak sóhajtok, és megdörzsölöm a homlokomat. Nem elegek az álmok, még fel is verek egy gyereket. - Miért nem alszol? - kérdezem inkább, eltérve a kiabálás témától, és a ténytől, hogy én hozhattam rá a frászt. De a kérdéstől meg csak még jobban zavarba jön, mert a padlót kezdi bámulni. - Csak egy buta horror sztori miatt... - pillant fel, mire felvont szemöldökeimmel és kérdő pillantásommal találkozik tekintete. Nem tudom eldönteni, ezt most komolyan gondolja-e vagy ez valami belsős vicc a taknyosoknál. Kérdő tekintetemre csak paprikavörös lesz az arca, és megint lepillant. - Egy könyvben olvastam... - suttogja szégyenlősen. Nem tudom, a fáradtság vagy talán csak túl késő van ahhoz, hogy zsémbes legyek, vagy épp a lelkiismeretem, amiért felkiabáltam éjszaka, ami rávisz arra, hogy kilépjek a szobámból, behúzva az ajtót magam mögött, majd a gyerek mellé lépjek. Mikor kíváncsian felnéz, fejemmel intek, hogy visszakísérem a szobájához. Bizonytalanul pillant a folyosó felé. - Ha lesz is valami, ellátjuk a pubi baját. - eresztek meg egy halovány félmosolyt, mire felbátorodik és rövid úton el is érjük az ajtaját. - Köszönöm! - szólal meg halkan, a kilincs felé nyúlva. - Jó éjt, kölyök! - Jó éjt, tanár úr! Elfordulok, miután bement. Legalább a kölyök most már talán aludni fog, ha már az én alvásomnak lőttek.
Logan... a mi fegyverünk. A Professzor talán tudhat valami választ adni ezekre. De nem fogom ezzel megkeresni. Különben is csak álmok. Csak álmok...
Jöttél-láttál-győztél! Eddig minden egyes készülő Farkasnak több üzin keresztül válaszolgattam a kérdéseire, hogy mi hogy volt, mi merre hány méter, aztán... nem készültek el, egy élmény volt. Te nem tettél fel egy árva kérdést sem és összedobtál itt rövid idő alatt egy tökéletes előtörit, szóval csak te lehetsz a tökéletes Farkas, akire már régóta vártunk! A fogalmazásmódod tökéletes, a jellem és az előtöri részletek is tökéletesen tükrözik a karaktert, legalábbis számomra minden átjött, ahogy Pély Barna mondotta volt. Látszik, hogy jól ismered a háttérsztorit, hiszen minden felmerül, ami csak megtörtént a Farkas filmek alapján, plusz a jelenlegi állapotot is kérdések nélkül belevetted, hogy egyelőre nem emlékszik semmire sem és milyen kis ügyes, hogy még nem az az első, hogy zargassa a professzort, neki most van elég dolga Moirával is. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, tényleg fantasztikus lett, igazi Farkas született, akire nagyon vártunk, szóval suhanj foglalózni, bár a dolgaid nagy része canon révén amúgy is benne van azt hiszem a foglalókba, tehát mehetsz játszani! Nagyon örülünk neked, még egyszer!
Kezdőlap 
by 
Eddig minden egyes készülő Farkasnak több üzin keresztül válaszolgattam a kérdéseire, hogy mi hogy volt, mi merre hány méter, aztán... nem készültek el, egy élmény volt. 
A fogalmazásmódod tökéletes, a jellem és az előtöri részletek is tökéletesen tükrözik a karaktert, legalábbis számomra minden átjött, ahogy Pély Barna mondotta volt. Látszik, hogy jól ismered a háttérsztorit, hiszen minden felmerül, ami csak megtörtént a Farkas filmek alapján, plusz a jelenlegi állapotot is kérdések nélkül belevetted, hogy egyelőre nem emlékszik semmire sem és milyen kis ügyes, hogy még nem az az első, hogy zargassa a professzort, neki most van elég dolga Moirával is. 
