Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte.
Userinfo: Hiranneth Sovngarde
Név: Boyd MacMattheson Mutáns név: - Születési dátum és hely: 1959. december 5. (28 év), USA, Minnesota, Minneapolis Besorolás: Ember Képesség(ek):-
Jellem: Természetesen az őrült tudósok csoportját erősítem. A munkám megszállotja vagyok, néha már túlzottan is. Szeretek tudni minden apró információt, ami akár világrengetővé válhat, vagy netán csak egy kulcsfontosságú adat. Feltalálni olyan szereket, amik ellentmondanak minden fizikai vagy eddig emberek által írt törvénynek. Minden, ami a fejemből pattan ki őrültségnek hangzik mások számára, de én tudom, hogy valahol van esély, mégse vagyok egy idióta bolond, aki semmit sem ért a fizikához, matematikához vagy kémiához. Mindegyiket tökéletesen ismerem, a kisujjamból rázom ki a molekulák és egyebek összetételét. Munkatársaimmal ellentétben én nem arra vagyok feltalálva, hogy állatokat és egyéb "lényeket" kínozzak. Én csak az adatokra megyek. Nem bírom elnézni, ahogy szerencsétlenek szenvednek, ezért igyekszem minél hamarabb kitalálni az okokat és feltalálni fájdalommentes injekciókat. Hiába ígérem meg az 'alanyoknak' azt, hogy ne féljenek amíg engem látnak, ők valamiért mégis az ellenfelet látják bennem. Fehér köpeny, az a jellegzete kitűző. Néha már utálom saját magam, amiért hagyom, hogy ezeket műveljék velük. Valahogy kötődöm hozzájuk. Magam sem értem miért, de valami szeretet, törődésféle lapul a szívem mélyén, bármikor rájuk pillantok. Féltem őket. Talán ezért is vagyok közvetlen, mindenkiben csak a jót látom. Tőlem aztán lehet sorozatgyilkos, akármi, én ugyanúgy egy jó pajtiként fogom kezelni. Ne ítélj első látásra, nem de? Eléggé vicces típus vagyok szerintem, szeretem a poénokat ellőni és hallgatni. Közben pedig kimért és meggondolt vagyok. Nem érdekel más véleménye addig, ameddig százszázalékos biztos nem vagyok az állításomban, ha kell gúnyosan kinevetem, de tudatni fogom vele, hogy itt én vagyok a zseni.
Kinézet, megjelenés: Hajam világosbarna, néhol szőkésebb árnyalatba fut át. Göndörsége hosszúságától függ, néha szeretem hosszabra meghagyni, akkor jobban észrevehetőek a hullámosabb tincsek. Szemeim égkékek, amire rettentő büszke vagyok, hiszen a kék szín valamennyivel népszerűbb, mint az unalmas, barna szemek sokasága. Férfias vagyok és meglehetősen jólvágott is. Már gyerekként is egy "zabálnivaló" kölyök voltam és valahol meg is maradt az a kisfiús, ártatlan tekintetem. Testfelépítésem izmos, amiért meg is szenvedtem az évek során, szóval amit rajtam látsz, az mind sok-sok év kemény munkája, bezony. Ebből adódóan -illetve a rendszeres úszásóráknak hála- széles vállaim vannak, nememből adódóan pedig valamennyivel keskenyebb csípőm. Nem nevezném magam magasnak, mert nem vagyok az, vannak nálam nagyobb égimeszelők is. Én olyan középkategóriás vagyok az én 170 centimmel. Ruhaügyileg nem tudok válogatni. A melóhelyen a szokásos fehér köpeny a kis névtáblával, mert a főni azt mondta fontos. Hogyne. Azért fontos, hogy ráijesszünk az alanyokra. Mivel sokáig szoktam dolgozni, nem igazán van időm máshova elmászkálni, így a ruhatáram is elég gyér. Egyszerű pólók, bőrdzsekik és farmerek. Ennyi az egész. Puccosabb alkalmakra meg ott van egy nejlonba csomagolt öltöny, de franc tudja mikor fog az rámkerülni újra.
Előtörténet: "De édes! Nézd a kis pofiját, hát megzabálom! Olyan cuki! Imádom, drágám nekünk is kell csinálni egyet!"Szavak sokasága az első születésnapomon. Fogalmam sem volt mit akar tőlem az a sok némber, akik csak vigyorogtak rám azokkal a fogpasztareklám fogsoraikkal. Persze a drága jó anyám hagyott velük "szórakozni". Ez persze idővel változott. Mikor elhagytam a kis tologatos kocsimat, amibe kapaszkodnom kellett és végre teljesen függetlenül tudtam totyogni, na akkor megmutattam, hogy velem nem lehet packázni. Hiába voltam ténylegesen egy édes kis baba, mégse hagyhattam, hogy kedvük szerint nyúzzanak, ha már a szüleim nem csináltak ez ellen semmit. Utáltam, ha babusgatnak és leginkább egyedül, a kis matekos táblámmal akartam tölteni az időmet. Ennek meg is lett a gyümölcse. Középsuliban kiemelkedő ereményeket értem el reál tantárgyakból. Később megnyertem egy állami matematika versenyt, utána pedig New Yorkba kerültem egy nagyobb bajnokság miatt. Jó voltam, rettentően jó. Úgy fogtam fel ezeket, mint valami játék, sokszor hülyéskedtem el, de az eredményeim továbbra is a csúcsot verték. Az egyetemen tovább foglalkoztam különféle vegyszerek tanulmányozásával és kísérleteztem anyagokon. Lejegyzeteltem minden elváltozást. Valami olyat akartam feltalálni, ami amolyan génmódosító szerként hat. Először csak növényeken próbáltam ki, később a sulis szettből kértem el békákat, egereket. Sokszor buktam el, és néha már kezdtem azt hinni, hogy a tudásom mit sem ér. Egyszerűen nem ment. Éjszakákat töltöttem odabent a suli falai közt, mígnem rájöttem a titok nyitjára. Kevergettem, kavargattam, míg el nem értem amit akartam. Egy egér, mely külső elváltozásokkal együtt kapott afféle "szupererőt". Szikladarabok vonták be bőrét, olyan volt, mint egy kőből kivájt egérforma, ami mozog. Elkönyveltem ezt első sikernek, de nekem nem volt elég. Többet akartam, jobbat, ami képes kialakítani egy képet az emberekben a lehetetlen fogalmáról. Semmi sem lehetetlen, csak épp nem nagyon akarjuk. Egyelőre csak a külsőre hatott és lassacskán sikeresen kifejlesztettem egy olyan anyagot, mely a szervezetbe kerülve -ugyan ideiglenesen-, de képes láthatatlanná alakítani a gazdatestet. Rövid időre, de hatásosan. Idővel a számításaim learatták a babérokat egy tudományi kiállításon. Egy kísérleti bázis emberei figyeltek fel rám, azt mondták ott kiteljesedhet a tudásom. Tudtam mire megy ki a játék. Kellek nekik. Egy fiatal zseni, aki képes egy génmódosító szert feltalálni szimpla számításokkal. Igent mondtam, mégis ki lett volna az a hülye, aki nem? Jól fizetnek és legalább azt csinálom ami szórakoztat. A munkám egyben a hobbim is. Mikor odakerültem az első napomon majd kiugrottam a bőrömből. Boldog voltam, amiért ilyen tudósokkal melózhatok együtt. Habár a poénjaimat és furcsa humoromat nem díjazták a laboron belül, azért én még láttam esélyt egy normális kapcsolat kialakítására. Meg is kaptam a kis részlegemet, berendezkedtem, magamévá tettem a területet, egész addig élvezhettem ki a felelősségmentes perceimet, ameddig nem jöttek és közölték velem az első tennivalómat. Kísérletezés. Úgy voltam vele oké, mit árthat, új dolgot tanulok legalább. Aha, csakhogy ez baromira nem volt okés. Lángszórók, vízzel teli tartályok és egyéb eszközök várták az ember alanyainkat. Ismétlem. Ember! Elváltozások, különleges képességekkel megáldott emberek. Ez mind az itt zajló kísérletek eredményei voltak, a lángszórók pedig a teszt részei. Mennyire nagy a tűrőképességük, vagy épp hogyan hívhatják elő az adott személy képességeit. Borzalmas volt. Sajnáltam őket, de már nem léphettem vissza. Azzal, hogy beléptem ide és aláírtam papírokat, azzal együtt beleegyeztem egyfajta titoktartásba, amit ha megszegek egy golyóval a fejemben fogom végezni. Én pedig nem akartam. Úgy voltam vele, hogy a-a, az én fejem ennél többet ér. Ezzel együtt nem hagyhattam szegény párákat tovább szenvedni, s próbáltam valami olyan anyagot kikeverni, ami csillapíthatja a fájdalmukat. Ugyan Isten mégsem vagyok, így megszűntetni a frucsa elváltozásokat nem tudom. De valamelyest segíteni rajtuk, ennyit akartam, amolyan csodadokivá lettem. Amennyire megbíztam mindenkiben az elején, annyira kezdtem el utálni mindenkit. Már a kajában sem bíztam meg, amit elém raktak napiszinten. Magamat vizsgáltam, kerestem olyan jeleket, amik bizonyítanák azt, hogy én is egy kísérlet része vagyok. Egyelőre még nem tapasztaltam semmi ilyet, de ami késik, az nem múlik, ezekből a fickókból pedig én bármit kinézek. A meló az első persze, így van, hogy heteket töltök bent a laborban különleges anyagok után kutatva. Csoda, ha néhanapján járok haza, ha egy kényelmes ágyon szeretnék aludni. Újonnan viszont valami nagyon nem oké a lakásommal. Mintha napiszinten törnének be hozzám, de az illető nem visz el semmit. Valaki vagy valami szórakozni akar velem?
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Boyd MacMattheson Vas. 11 Okt. - 21:18
Elfogadva!
Köszöntünk az oldalon!
"Csatlakozott: 2015. Oct. 11." Igazi születésnapi kari! *-* Először is nagyon örülök neki, hogy rá esett a választásod, mert egyébként is szuperül játszol és benned bízom, hogy nem fogsz két kör után egy árva pápá nélkül eltűnni az éterben. A karakter pedig... ahh... A pb alapján a legtöbben szerintem kiégett zsarut csinálnának belőle, vagy valami hasonló általánosat, ami valahol érthető, végülis ilyen a pasas stílusa könnyű eladni rendőrnek, ellenben te mégis más végről fogtad meg a sztorit és kutatót csináltál belőle, aminek én még sokkal jobban örülök, hiszen extrásabbá teszi a sztori lehetőséget is és szerintem a karakterbe is egy csomó plusz árnyalatot csempészel vele! A jellemed leírása tökéletes lett, nekem átjött szépen, amit közölni akartál vele, az előtörténeted pedig csillagos ötös már csak a fentiek miatt is, de amúgy is nagyon szépen fogalmaztad meg és építetted fel és hát nem lehet könnyű neki olyan munkát végezni, amit nem szívesen tesz, amivel embereknek árt, de ki nem hátrálhat, mert akkor neki is annyi... Bonyolult egy élethelyzet, főleg ha rájön, hogy a hozzá időnként betörő... betörő szintén onnan szökött, akkor jön csak a dilemma. Nem húzom a dolgot tovább, tényleg le a kalappal, istencsászár lett, suhanj foglalózni, aztán tiéd a játéktér!
Kezdőlap 
by 
A karakter pedig... ahh... 
A pb alapján a legtöbben szerintem kiégett zsarut csinálnának belőle, vagy valami hasonló általánosat, ami valahol érthető, végülis ilyen a pasas stílusa könnyű eladni rendőrnek, ellenben te mégis más végről fogtad meg a sztorit és kutatót csináltál belőle, aminek én még sokkal jobban örülök, hiszen extrásabbá teszi a sztori lehetőséget is és szerintem a karakterbe is egy csomó plusz árnyalatot csempészel vele! 
A jellemed leírása tökéletes lett, nekem átjött szépen, amit közölni akartál vele, az előtörténeted pedig csillagos ötös már csak a fentiek miatt is, de amúgy is nagyon szépen fogalmaztad meg és építetted fel és hát nem lehet könnyű neki olyan munkát végezni, amit nem szívesen tesz, amivel embereknek árt, de ki nem hátrálhat, mert akkor neki is annyi... Bonyolult egy élethelyzet, főleg ha rájön, hogy a hozzá időnként betörő... betörő szintén onnan szökött, akkor jön csak a dilemma. 