Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Nancy Fox Mutáns név: - (nem használ mutáns nevet) Születési dátum és hely: 1961. április 9., Honolulu/Hawaii Besorolás: Törvényen kívüli
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Flexibilitás (csont) Osztályozás: Delta mutáns Aktiválódás: 16 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Ez a képesség tinédzser koráig rejtve maradt. Addig fogalma se volt arról, hogy mutáns. Csontszerkezete máshogy fejlődött, mint egy normális embernek… ennek köszönhetően lehetetlen eltörni a csontjait. Olyan rugalmas a csontszerkezete, hogy bárhogy képes kiforgatni a végtagjait, vagy akár hátracsavarni a saját fejét. Teljesen ura a testének, hajlékonysága páratlan. Képesség távlatai: Képességének nincsenek fejlődési fokai. Amikor rájött arra, hogy valami nincs rendben vele, nekiállt kísérletezni, és így jött rá tűréshatáraira. Hátrányok: Az egyes csontokat maximum 25%-al tudja megnyújtani, 270°-ban megcsavarni/kiforgatni. (pl. 160cm magas, maximum 200cm magasságot képes elérni csontjai megnyújtásával) Bár a fájdalomhoz egy idő után képes hozzászokni az ember, de még 10 év után is minden egyes alkalommal, amikor kihasználja testének mutációját, fájdalommal jár. A bőre, a szervei épp úgy sérülékenyek, mint egy normál embernek, tehát mutációja csak a csontjaira/csontvázára vonatkozik.
Jellem: „Nancy nagyon precíz és kreatív koreográfus. A hidegvérét képes megőrizni még a legnagyobb káoszban is. Csak a tökéletes produkcióval van megelégedve, a legapróbb hibákat is azonnal kiszúrja és analizálja. Még soha nem okozott csalódást. Órát lehetne igazítani hozzá, annyira pontos! A magánéletéről nem beszél senkinek… noha kedves, mégis tartja mindenkivel a két lépés távolságot.” – Jane Marshall (Nancy főnöke)
„Ms. Fox tanította meg a végzős bálra a táncot az osztályunknak. Szigorú volt nagyon, de ezekre a mai gyerekekre rá is fér a szigor, nem igaz? Az előadás nagyon jól sikerült!” – Egy végzős osztály, osztályfőnöke
„Nem sok vizet zavar. Már-már unalmas szomszéd, bár igazán csinoska! Két éve vette meg a szomszéd telket, és hozatta rá a mobilházat. Nem tudom lehet-e valakije, én még soha nem láttam, hogy bárkit is hazahozott volna. Ha összefutunk, mindig köszön.” – Egyik szomszéd
„Nancy Fox? Egy igazi jégkirálynő! Egy ideig azt hittem, hogy szimplán csak fennhordja az orrát, és sznob… de miután szemtanúja voltam, hogy mással is úgy viselkedik, ahogy velem viselkedett amikor a közelébe próbáltam férkőzni, randira hívni, két gondolat fogalmazódott meg bennem: ez a nő vagy a nőket szereti, vagy valamiért fél magához közel engedni bárkit is.” – Matt (barista egy kávézóban)
Kinézet, megjelenés: 160cm magas, haja sötétbarna, szemei csokoládébarnák. Bőrszíne alapvetően átlagos, viszont a nap nagyon könnyen megfogja, és egyből lebarnul. Hetente egyszer jár szoláriumba, emiatt néz ki úgy egész évben, mintha tengerpartról csöppent volna vissza a felhőkarcolók árnyékába. Nyilvánosan nem mutatkozik smink nélkül, sminkje viszont mindig ízléses… napszakhoz és alkalomhoz illő, ahogy ruházata is. A ruhatára vegyes! Szoknyák, nadrágok… sportos és alkalmi ruhák egyaránt fellelhetők a gardróbjában. A hangszíne magas, de nem nyávog. Mosoly ritkán ül ki az arcára… esetleg a szemeiből lehet kikövetkeztetni, hogy éppen mire gondolhat. Testalkata sportos, látszik rajta, hogy nem hanyagolja el magát. Vékonynak és törékenynek egyáltalán nem mondható, hiszen vádlii és combjai nagyon izmosak. Mivel alacsony, és az alakja sem épp olyan, mint a balerináké, ezért ritkán nézik ki belőle, hogy eredetileg balerina szeretett volna lenni. Hamarabb elvegyülne dobó atléták társaságában. Bár nem egy mosolygós nő… bambi szemei, alacsony alkata és egyébként szép vonásai vonzóvá teszik a legtöbb férfi számára. Az a fajta nő, akiből semmi rosszat nem néznének ki… hiszen „mintapolgár életet él”.
Előtörténet: Nancy Fox három éve létezik. Hogy előtte ki voltam? Valaki, aki maga mögött akarta hagyni a fájdalmas múltját, és új életet kezdeni egy új helyen. Négy éve tiszta lappal érkeztem a városba azt az ígéretet téve magamnak, hogy ezentúl csak a jelennek és a jelenben fogok élni. Vettem egy olcsó kertvárosi telket, és rá egy mobilházat. Egy darabig elég volt a pénzem, nem volt szükségem arra, hogy munkát keressek, ám az örökségem nem tartott ki a végtelenségig, így majdnem egy évvel azután, hogy beköltöztem… nekiálltam munkát keresni. Mivel a táncon kívül semmihez nem értettem, ezért ilyen jellegű melók után keresgéltem a neten és az újságok hasábjain. Voltam néhány meghallgatáson közönséges klubokban, fel is vettek volna, de mindegyik helyről kihátráltam. Nem akartam, hogy legeltessék rajtam kiéhezett férfiak a szemeiket, vagy tapogatni kezdjenek. Szóval jobb híján letettem egy kalapot a földre, és az utcán táncoltam össze azt a pénzt, amiből napról-napra megéltem… míg egy zivataros nyári napon Jane Marshall le nem késte a metrót, és míg a következőt várta, ki nem szúrt engem. Meglátta a mozdulataimban rejlő profizmust, amit csak szakértő szemek szúrhattak ki. Nem pénzt, hanem névjegykártyát dobott a kalapomba, én meg néhány nap hezitálást követően bementem az ügynökséghez. Rendezvények szervezésével és lebonyolításával foglalkoztak, és szükségük volt egy koreográfusra. Én megmondtam neki, hogy teljesen tapasztalatlan vagyok, soha nem koreografáltam semmit… ő viszont valamiért hitt abban, hogy képes vagyok rá… valamit látott bennem ott az utcán, az esőben táncolva. A kihívás és a fizetés is motivált, ezért elvállaltam egy munkát… és azóta is ott ragadtam. Esküvőkre, bálokra… amatőr színtársulatok musical előadásaira készítek koreográfiákat. A munka elég rapszodikusan jön. A késő tavaszi, és nyári hónapokban szinte ki se látok a munkából… még az első őszi hónapban is elég jól lefoglalom magam, de a többi időszakban csak elvétve vannak megbízások. Ha csak ebből kéne fenntartanom magam, nagyon hamar felkopna az állam. Arról, hogy mutáns vagyok, rajtam kívül senki nem tud. Próbálok észrevétlen maradni, egy átlagos ember életét élni… leszámítva azt, hogy másfél éve kereset kiegészítés gyanánt elkezdtem a saját hasznomra felhasználni a képességem. A legegyszerűbb pénzszerzési módszer az, ha elveszek másoktól… akiknek úgyis jóval több adatott. Nyolc alapelvet fektettem le magamnak, amikor belevágtam ebbe az egészbe, és ezekhez azóta is tartom magam: 1. Soha nem török be ismerőshöz 2. Soha nem török be olyanhoz, akihez más indítékom is lenne betörni a haszonszerzésen kívül 3. Soha nem török be kétszer ugyanazzal a módszerrel 4. Soha nem török be kétszer ugyanarra a helyre 5. Soha nem török be úgy sehova, hogy előtte nem veszem sorra a betörés lehetséges buktatóit és azokat nem küszöböltem ki 6. Betörés után soha nem tartom meg se a betörésnél használt ruháimat, se az eszközöket 7. Soha nem hagyok magam után tárgyi bizonyítékot 8. Soha nem támadok rá senkire, csak akkor folyamodok erőszakhoz, ha önmagam megvédése a cél Most már két éve csinálom ezt, és senki nem gyanakszik rám. A város előkelőségeinek a krémjét már megloptam. Általában készpénzt viszek el. Ha azt nem találok, akkor ékszereket keresek, esetleg drágának tűnő festményeket vágok ki a keretből. Nem viszek nagyobb értéktárgyakat, és nem költekezek feltűnően, hogy ne keltsek gyanút senki szemében. Ha most leállnék, öt évig eléldegélhetnék könnyedén az összelopott vagyonomból, de azt hiszem… azért nem vagyok képes leállni, mert függőjévé váltam annak a stressznek, annak az izgalomnak, ami a betörések alkalmával ott pezseg az ereimben. Elégedett vagyok a sikeres rablásokat követően… néhány napra elmúlik az állandó szorongás, ami a sivár mindennapokban beárnyékolja az életem, s még a képességem felhasználásának fájdalmai ellenére is olyankor boldognak érzem magam. Nekem a betörés, a lopás izgalma olyan, mint egy drogosnak az anyag. Nancy Fox három éve létezik. Hogy előtte ki voltam? Hogy jutottam el idáig? Valójában olyan ember vagyok, amilyennek a környezetem lát? Folytathatnám a kérdések sorát, amik bárkiben felvetülhetnek… de felesleges lenne! Talán egyszer mindenre fény derül… Talán…
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Nancy Fox Szer. 23 Dec. - 8:25
Elfogadva!
Köszöntünk az oldalon!
A pb-t eredetileg nem ismertem, de az olvasás közben végleg sikerült megbarátkozni vele és a koncepcióhoz, amit kitaláltál mindenképpen illik, szóval telitalálat! Nagyon örülök, hogy érkeztél és lecsaptál a leányzóra és a lelkesedésed és gyors elkészülésed alapján úgy látom, hogy jó kezekbe is került, a lapod pedig végképp bizonyította ezt. Nagyon tetszik a jellemnél bedobott forma, pedzegeti a karaktert, megvillant belőle egy kicsit, de nem adja ki mindenét, az ET pedig detto. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi is lehet itt a sötét múltban, ami miatt ilyen lett végül a jelenlegi élete, de majd szépen kibogozom, mégis csak én leszek a nyomozó fél a játékban. Szépen fogalmazol és jól írsz, úgyhogy biztosan remek játékoknak nézünk elébe! Nem is tartóztatlak tovább, mindjárt kapsz színt, be felejts el foglalózni, aztán mehetsz is meghódítani a játékteret!
Kezdőlap 
by 
