Jeremy és Amy

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Kedd 12 Nov. - 11:34

Nehezen tudom felfogni azt, amit most Jeremy mesélt, mivel számomra a család egy idilli környezet, ő neki pedig pont ez nem adatott meg. Nem jó ez így, változtatni kellene rajta, a szüleinek tenni érte, de… ahogy hallom, hogy Jer se lépett, halkan sóhajtok egy picit. Igen, meglehet, hogy ő is hibás ebben, de…
- A szüleidnek akkor is lépni kellett volna. – ez a véleményem és nem is fog változni. Mindenesetre ezt már nem húzom tovább, nincs értelme fájdalmat okoznom a fiúnak, tényleg eléggé kényes téma és bővebben nem most fogjuk ezt kivesézni úgy érzem. Megtudom még azt is, hogy azóta egyedül van, nincs konkrétan senkije se, és senkihez se került még egy csóknál közelebb. Furcsa, de valahogy ez jó dolog, ez azt jelenti, hogy még nem rontotta meg mindenféle nőszemély, hanem egy teljesen normális férfi, bár… bizonyára ki van éhezve. 22 évesen azért durva lehet ez, főleg, hogy én is mostanában egyre jobban kezdem érezni azt, hogy vágyom a testiségre. Egy kis magabiztosság viszont nem ártana Jeremy-nek, hiszen nagyon jól néz ki, ezt pedig meg is jegyzem neki, de a pirulást már nem tudom eltűntetni pofimról, amelyen nem segít a cirógatás és az aprócska megjegyzés sem.
- Jól van na. – motyogom halkan, kissé magam elé. – És én egyáltalán nem nézek ki normálisan, ezt te is tudod. Azaz, most igen, de amúgy nem. – ez a nagy helyzet, felesleges lenne ez miatt álmokba ringatnom magamat, úgy viselkedni, mintha tényleg tök átlagos lennék. Nem vagyok az, ezt pedig már elfogadtam, muszáj volt, ahogy neki is a képességét. Az édes puszi is elcsattan közöttünk, majd néhány kedves szó még a hülye szavaim után, de… ez után minden furcsa fordulatot vesz. Eddig nem is figyeltem fel igazán Mike-ra, de most, hogy hirtelen megjelenik mellettünk, kissé zavartan pislogok helyes arcára, majd nézek rá Jeremy-re is, aki rögtön elereszt és már hátrébb is lép.
- Öhm, lekérnél? De… - motyogok össze-vissza, de ahogy nézem, tényleg magunkra leszünk hagyva, így egy bocsánatkérő pillantást vetek eddigi táncpartnerem felé, és talán érti e tekintetből, hogy visszajövök még hozzá. Inkább csak zavartan fogom meg Mike vállait, miközben lassan belenézek vonzó tekintetébe. Miért most? Miért… miért kell bekavarnia és megzavarnia?
- Meglepett, hogy lekértél táncolni, hogy-hogy? – kérdezek rá kissé visszafogottan, miközben nagyon igyekszem úgy táncolni, hogy meglegyen egy bizonyos távolság. Tartok Mike-tól, iszonyatosan vonzó a számomra és nem szeretnék Jeremy-nek fájdalmat okozni, szóval próbálok nagyon-nagyon jó kislány lenni. Hülye vagyok, amiért két pasi tetszik, de nem tehetek róla.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Hétf. 11 Nov. - 20:38

Én igazából már a magam módján lezártam ezt magamban. Persze nem mondom, hogy minden rendben van és csodás az életem így szülők nélkül, hat éve tök egyedül, mindenkit simán elmarva magam mellől, mert féltem, hogy ártok nekik. Nehéz így, hát naná, kár lenne az ellenkezőjét állítani, de már nem panaszkodom miatt és elfogadtam a helyzetet is nagyjából. Mondjuk úgy, hogy túlélem. Amy nem ért velem egyet, ami érthető, hiszen neki egészen máshogy alakult az élete és mások lehetnek a szülei is.
- Én se kerestem őket, ennyi erővel én is hibás vagyok... - rántom meg a vállam kicsit. Talán nemtörődömnek tűnök ebben a kérdésben, ami persze egyáltalán nincs így, egyszerűen csak nem lenne értelme rágni magam rajta, hogy a szüleim miért nem kerestek. Egy van és kész, én pedig bírom a strapát egyelőre még. Bár most jobb lesz, így végképp nincs okom keresni őket, hiszen talán itt egy kis nyugira, talán még barátokra is lelhetek, akiknek el lehet magyarázni, hogy miért nem fogok kezet, vagy adok puszit bárkinek. Nem azért, mert tapló vagyok, egyszerűen csak nem lehet. Viszont azt nagyon nem szeretném, hogy esetleg sajnálatból legyen velem, vagy azért váljak neki fontossá, mert pocsék volt az utóbbi pár évem. Ezt egyelőre nem teszem szóvá, de lehet hogy képes leszek rá majd idővel, ha ezt a család dolgot újra felhozza majd.
- Igen, csak esetemben azóta több idő telt el, hogy... szóval érted. - nem akarom ezt jobban kifejteni, amúgy is értheti. Esetemben akárhogy is nézzük nem jutottam tovább egy csóknál, de nem is volt lehetőségem semmire és ezért nem is próbálkoztam azóta még csak egy csókkal sem. És azért sok idő eltelt már azóta, hogy bármilyen testi dologban részem volt, így nem meglepő, ha most még egy-egy kedves simogatás is egyszerűen tökéletes érzés. Ha pedig abba belegondolok, hogy ki tudja mikor lehet benne újra lehetőségem... ezen inkább nem kell agyalni, mert akkor csak elmegy a kedvem, attól félek. Elmosolyodom a kedves szavak hallatán, de már nem mondom ki újra, hogy köszönöm, így is látom mennyire zavarban van és egész vörösre vált az arca. Csak automatikusan nyúlok előre, hogy finoman végigsimítsak a pofiján.
- Jól áll, amikor kipirosodsz. - oké, ez így belegondolva akár kétértelmű is lehetne, de én most csak erre a pirulásra gondolok, amit a saját szavai váltottak ki belőle. Igazából tényleg tetszik, mert aranyos dolog, hogy így zavarba tud jönni, bár szó se róla, én is így vagyok ezzel.
- Te is normálisan nézel ki. -jegyzem meg egy mosollyal. Tudom, hogy a szárnyára gondol, de én nem érzem, hogy ez zavaró lenne, persze a való életben más ez, akkor nehéz lehetett, hogy nem tud mit kezdeni vele, de itt neki más, itt jobb lesz a helyzet, én pedig csak arra építhetek, hogy talán majd idővel tényleg irányítani tudom ezt az egészet. Csak ezt remélhetem valahogy... és rajta is vagyok, tényleg bízom benne, hogy menni fog majd, de persze hogy bennem van a kétség és a félelem, hogy esetleg mégsem sikerül. Akkor pedig Amy tuti, hogy keres majd magának valaki mást, mert ki akarna olyannal lenni, akihez nem lehet hozzáérni? A puszi persze nagyon jól esik, és még azt is vissza tudom fogni, hogy esetleg elhúzzam kicsit. Ennek ellenére mégis megköszönöm, amit tudom, hogy nem kellene, butaság, de mit tehetnék, akkor is kicsúszott. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem azért vagyok itt vele, mert ne lenne más, vagy mert ő világított rá, hogy van ez a helyzet. Egyszerűen csak kedvelem és szépnek is tartom, így ezt a tudtára is adom, nem érdekelve, hogy csak újra zavarba jön tőle.
- Dehogy túlzok! - mosolyodom el, és még pár szó, majd máris jön a következő meglepetés, amikor is egy srác közelít meg minket. Jóképű, szó se róla, kár lenne tagadni, és konkrétan meg is akaszt a táncban, amikor megszólal.
- Hello! Ha nem gond, lekérném a kis angyalt. - kissé meglepődöm, ezek szerint tuti, hogy ismeri, mert Amy-nek most nincsenek szárnyai. Zavartan krahácsolva lépek hátrébb, amíg a másik srác nem is nagyon húzza az időt, hanem gondolkodás nélkül veszi át a táncban Amyt. Csak félszegen intek neki egyet és nincs más hátra, mint előre. Keresni egy üres asztalt, ahol megvárom, amíg... hát gondolom a táncuk után még csak beszélünk, végülis velem jött ide, igaz?

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Vas. 10 Nov. - 18:27

Tudom-tudom, nem kéne most rátérnem erre a családos dologra se, de mégis, annyira érdekel, hogy vajon milyen élete is lehetett Jer-nek, hogy képtelen vagyok ezt most magamban tartani. Amikor viszont meghallom, hogy hat év telt el azóta, hogy nem látta a szüleit, láthatóan megdöbbenek, mert erre azért álmaimban se mertem volna gondolni. Borzasztó lehet... Ajkamba harapok, amikor hallom, hogy ez bonyolultabb dolog és hogy okuk is lehet erre, majd végül megrázom kissé fejemet is.
- Nem hiszem. Egy szülőnek szeretnie kell a gyermekét, bármi is történjen, tehát nem lehet olyan okuk, amiért eddig ne kerestek volna! – kissé ökölbe is szorulnak kezeim, ahogy a másikat figyelgetem, de rendben, értem én, hogy most ne beszéljünk tovább erről. Borzasztóak lehetnek a szülei, hogyha tényleg ez a helyzet, amit most hallottam. Az én szüleim elfogadtak így, szárnyakkal, mindenféle rosszal, ami velem járt és szeretnek engem, akkor Jeremy-nél miért más a helyzet? Kár, hogy neki nem adatott meg az ilyen szülői szeretet, ahogy más se, mivel nemsokára biztossá válik az is a számomra, hogy egyedül élt, nem volt senkivel se. Egyre jobban sajnálom, és egyre jobban kezdem közelebb érezni magamhoz. Szeretnék segíteni neki, jobbá tenni az életét, megmutatni neki, hogy vannak szép dolgok is, amikért érdemes élni és hogy ő is lehet még nagyon-nagyon boldog. Talán ő is erre majd rájön hamarosan.
- Akkor nagyjából ugyanúgy állunk ezzel az egésszel. 17 vagyok és nem jutottam tovább egy csóknál senkivel se, mert nem láthatták meg a szárnyaimat. Ha megkedveltem valakit, muszáj volt szakítanom vele vagy tenni róla, hogy ezt ő tegye meg. Nem túl kellemes. – sóhajtok is fel cseppet, de itt már nem kell félnem, itt végre önmagam lehetek és úgy érzem, hogy talán tényleg teljes lehet az életem egyszer. Charlesnak és Ericnek igaza volt, már most hálás vagyok nekik, főleg, mert nem egy jó embert ismertem már meg itt.
- És persze, hogy helyesnek tartalak. Nagyon is az vagy. – a leghelyesebb az egész teremben, de ezt már inkább nem árulom el neki, így is már tiszta vörös a pofim, ami nem áll annyira jól szerintem, én legalábbis utálom, hogyha zavarba hoznak.
- Igen, tény, hogy ilyen szinten szerencsésebb vagyok, de te meg normálisan nézel ki. – na igen, egy-egy, én úgy hiszem. – És csak bízz abban, hogy minden rendben lesz! – én bízom, nem is kicsit. Muszáj lesz megtanulnunk irányítani az erőnket és ha másnak sikerült, nekünk miért ne menne? Egy kis gyakorlás, önuralom és minden rendben lesz, igen, mindennek rendben kell lennie. Ez az egész téma, amik most szóba kerülnek közöttünk viszont belőlem is előhozzák azt, hogy még jobban vágyom a közelségére, a csókjára, így hát ajkam bizonytalanul, de mégis Jeremy ajkára talál egy kedves puszira, amelyet amikor megköszön, ismételten csak zavarba hoz vele. Miért kell ilyennek lennie? Ahj, egyszer még megeszem ezért.
- Elhiszem. – mosolyodom el végül aranyosan, de aztán… előtörnek belőlem bizonyos szavak is. Félek azért attól, hogy csak most vagyok jó és később már nem fogok kelleni. Azért jött velem a bálra, mert mást nem ismer, mert hálás azért, amit megtudott tőlem, de biztosan megismer majd más lányokat is, akik tényleg jobbak lesznek nálam, jobban illenek hozzá vagy a fene tudja. Ahogy viszont ellenkezni kezd, kissé meglepetten nézek folyamatosan a szemeibe és egy megkönnyebbült mosoly fut át nemsokára arcomon.
- Hát, köszönöm… de azért kicsit túlzol. – és végül a vörösség ismét megjelenik pofimon. Azért ezek az utolsó szavak, hogy nincs olyan, aki szebb lenne nálam, szerintem bármelyik lánynál kivernék a biztosítékot és most nem is nagyon tudok mást mondani, csak zavartan nézek rá és végül lassan folytatom is a táncot, amely mintha oly nagyon lelassult volna.
- Akkor vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Hülye vagyok. – magyarázkodom is zavarodottan. Tényleg nem kéne hülyeségeket beszélnem, csak élveznem a pillanatot és megbíznom Jer-ben.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Pént. 8 Nov. - 21:28

Az a nap valahogy úgy volt szép, ahogy és én nem is akartam volna elrontani azzal, hogy az életemről mesélek, hiszen abban nincs túl sok vidám részlet. Nem vagyok az az önsajnáló típus, szóval nem szokásom depresszióba esni, és azon agyalni, hogy milyen pocsék nekem, egyszerűen csak nem foglalkozom az egésszel és kész. De épp ezért nem is szívesen mesélek róla, vagy beszélek erről az egészről. Valahogy így sokkal egyszerűbb, de ha szeretné, akkor tényleg mesélek neki... majd, most nem akarom elrontani az estét, bőven elég volt az az elszúrt csók dolog, amiből végül csak sikerült jól kijönni. Ennél jobban eszem ágában sincs gondot okozni. Viszont mégis csak előkerül egy olyan téma, ami nem túl vidám, a visszakérdezésére pedig csak bólintani tudok.
- Tudod ez ennél egy kicsit bonyolultabb. Ők nem hiszem, hogy kerestek, és meg is van rá az okuk, én meg... - csak megrántom a vállam és őszintén szólva nem is akarok most erről beszélni. Csak elrontaná az estét az egész téma, hiszen bántottam az apámat, aki amúgy sem egy kellemes alak, szóval ha úgy nézzük, akkor még meg is érdemli. De ahogy anyám nézett rám utána, az már finoman szólva is kiborított. Nem csoda, ha egyszerűen elmenekültem és elég sokat elmond, hogy nem kerestek. A nevemet nem változtattam meg és nem is jöttem annyira messze, de mégsem kerül elő soha senki, aki épp engem akart előkeríteni a föld alól is. Nem hiszem, hogy bárkinek is hiányzom a régi életemből.
- Kivel lettem volna? Megoldottam, nem olyan vészes. - ebben benne van végülis a válasz, az a bizonyos "de". Egyedül éltem, teljesen és nem is nagyon engedtem magamhoz közel senkit, maximum rövid beszélgetések kollégákkal, ilyesmi. Nem is tudom, hogy alakulhatott volna ki bármilyen bővebb kapcsolatom, ha egyszer már azzal is megölhetek valakit, ha csak hozzám ér, vagy én hozzá. Ez egyszerűen... áthidalhatatlan probléma és én nem is találtam rá megoldást soha. Arról nem is beszélve, hogy nem állhatsz oda valaki elé azzal, hogy bocs, de sajnos akármennyire is bírlak ne próbálkozz olyasmivel, hogy kézfogás, vagy csók, vagy akármi, mert a végén kiszívok belőled minden életerőt és olyan leszel mint egy frissen aszalt szilva. Nem túl jó kilátások.
- Még az egész előtt volt, de tizenhat évesen nem jutottam tovább, mint egy csók, aztán jött ez az egész, és hát te is beláthatod, hogy így nem igazán lehet semmiféle kapcsolatot kialakítani. - azért örülök a kedves szavaknak, és persze nem tudhatta, hogy mióta élek együtt ezzel az egész "átokkal". Én annak érzem, hiszen tönkre vágta az életem és finoman szólva és elzárt mindenki elől. Nem is tudom, ha akartam volna se tudtam volna ezt máshogy kezelni. - De jól esik, hogy helyesnek tartasz. - mosolyodom el végül. Az önbizalmam már rég elég mélyre süllyedt e téren, szóval nagyon is jól esik, amit mondd, az érintése pedig még inkább. Nagyon finom a keze és azt hiszem próbálom minden egyes közös élményünket elraktározni magamban. Nem tudom, hogy mikor lesz rá megint lehetőség, hogy egyáltalán megérinthet-e újra, vagy én őt. Félek, hogy ha nem tudom ezt az egészet kezelni egyszer, akkor ugyanúgy nála sem lesz esélyem, mert hát ki a franc akarna olyannal együtt lenni, akitől távolságot kell tartania?
- De te legalább bárkihez hozzáérhetsz. Nehéz azért elképzelni, hogy tényleg irányíthatóvá válik ez az egész. - halkan sóhajtok egyet. Nem fogom most faggatni, hogy mi a másik képessége, amiről nem nagyon beszéltünk most. Sejtem én, hogy ez is olyan téma, amit nem kellene feszegetni, majd máskor, ha oda jutunk, hogy valami közös lelkizésben kiöntjük egymásnak a lelkünket és nem lesz gond, ha kölcsönösen kiborítjuk egymást és pocsék emlékeket idézünk fel. Viszont minden rossz emléket pillanatok alatt kiűz a fejemből, amikor megkapom a röpke kis puszit. Nekem már ennyi is bőven elég mára, de komolyan. A közelségével és a simogatással együtt nem is vágyom többre. Ezt elraktározom magam magamban egy jó időre. Persze megint nem sikerül a legjobban a dolog, hiszen képes vagyok és megköszönöm, de tényleg képtelen vagyok visszafogni ezt az egyetlen szót.
- Tudom, én csak... menni fog ez majd normálisan is hidd el. - nem akarom, hogy folyton miattam fusson zátonyra minden, ami köztünk van, vagy lehetne, mert én folyamatosan elbénázom. Az a baj, hogy olyan vagyok, mint egy tapasztalatlan kiskamasz, aki még nem nagyon tud mit kezdeni magával és mindent elszúr első körben. Hiába vagyok idősebb nála és nekem kellene annak lenni, aki nagyon ért mindenhez, de ez sajnos egyáltalán nincs így. A következő szavai viszont határozottan meglepnek. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmitől tart, bár tény, hogy eddig is látszott, hogy ő sem rendelkezik túl nagy önbizalommal.
- Dehogy is! Akkor is tetszettél, amikor csak találkoztunk a parkban és nem tudtam rólad semmit, szóval ehhez az egészhez ennek nincs köze. Egyszerűen csak kedvellek téged magadért... nem érdekelnek mások, és itt senki sincs, aki szebb nálad. - darálom le hirtelen egy szuszra, most magamhoz képest egész határozottan. Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy csak afféle önzésből vagyok vele, vagy hogy könnyen felkeltené más is az érdeklődésemet. Nem is nagyon néztem körbe, hogy kik annak még itt, valahogy a figyelmem most teljesen rá irányul és eszem ágában sem volt más lányokat megbámulni.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Pént. 8 Nov. - 17:16

Örülök, hogy nem utasítja el a kérésemet és mesélni fog majd az eddigi életéről. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen volt a gyerekkora, mikor jelent meg a képessége, mi van a szüleivel, a barátaival, mindenre. Tényleg minden érdekel, és hogyha jobban megismerhetem, akkor talán minden más lesz. Csodálatos volt vele az a bizonyos nap a vidámparkban, de sajnos nem ismerhettük meg egymást teljesen, hiába töltöttünk el oly sok időt együtt, tehát bőven akad még mit bepótolni, úgy hiszem. Igen, ez is benne lehet abba, hogy elutasítottam a csókot, bár most már egyre jobban bánom, talán el is vettem örökre a kedvét attól, hogy ismét próbálkozzon vele, pedig nem kéne. Visszatérünk végül táncolni, hogy ismét megpróbáljuk jól érezni magunkat, de azért akad kérdés, amit szeretnék feltenni neki. Nem fogok most a múltjában vájkálni, de egy dologra nagyon is kíváncsi vagyok és talán pont azért, mert én nekem olyan jó a viszonyom a szüleimmel.
- Hat éve nem beszéltél velük? – kérdezek is vissza automatikusan, de persze ezt nem kell megerősítenie, se semmi, egyszerűen döbbenet. Kissé szám is széjjelebb nyílik, majd nyelek egy aprót és próbálom összeszedni magam. – Sajnálom… Nem tudom, hogy miért nem kerestétek egymást, de, ugye tudod, hogy még semmi se késő? – próbálom bíztatni a fiút, de nem tudom, hogy most bármit is elérhetnék-e ezzel. Oké, nem kellett volna rákérdeznem erre, máris megtaláltam egy olyan témát, ami hosszú átbeszélést igényel. Ezernyi kérdés fogalmazódik ám meg bennem rövid másodpercek alatt, szinte mindig egy-egy új, és végül csak felteszek még egyet, miközben kissé megszorítom a másik kezét.
- És azóta te kivel éltél? Ugye nem vagy 6 éve egyedül? – pislogok fel rá gyönyörű, kék szemeimmel, és nagyon remélem, hogy nem azt a választ fogom kapni, hogy „de”. Az biztos, hogy Jeremy már felnőtt, képes gondoskodni magáról, de ez az élet így annyira keményen hangzik és nem, ő nem ezt érdemli. És még én nyavalygok… Azért egy picit én is mesélek neki, de még nem megyek bele túl mélyre a dolgokba, mégis, azt azért elárulom neki, hogy nem kicsit vagyok tapasztalatlan. Nem tartom cikinek, végülis, még csak 17 éves vagyok és bár sokan ilyenkor már mindent tudnak a másik nemről, mégis, talán annyira nem gáz. Jer megért és csak ez számít most.
- Én azért azt hittem, hogy voltak kapcsolataid és nem zárkóztál el teljesen mindenki elől. Tudod, tényleg nagyon helyes srác vagy, szóval… biztosan sokan örültek volna, hogyha több figyelmet kapnak tőled. Én… szóval én is örülök. – pirulok is bele, miközben próbálom egy kicsit azért bíztatni őt. Nem tudom, hogy jól csinálom-e vagy sem, de azért nem érzem én őt ügyetlennek es. Mondjuk nem így kellett volna csókot kérnie tőlem, de ettől függetlenül még nem láttam azt, hogy bénázna, sőt, amióta a képessége nem működik, elég bátran érint meg, ami azért kissé meglepő nekem, de nem tagadom, hogy mennyire jó érzés is egyben. Majd valamikor még a szárnyaim másik képességébe is szeretném beavatni őt, de azt hiszem, hogy nem most fog eljönni az a pillanat, és ezt hamar tisztázzuk is. Aprót biccentek megállapítására, hogy igen, lesz még bőven témánk, miközben folytatjuk a táncot is, majd kezem lassan kedves simogatásba megy át. Nem vagyok ám én se túl határozott, de próbálkozom és ezt talán Jer is érzi.
- Szerintem biztosan igazuk lesz. Nekem is van min javítani a képességemet illetően. Tudod, a negatív részét én se tudom igazán befolyásolni, azért, mert nem is használom, de ez így is van jól. – jegyzem is meg, de nem megyek ám ebbe bele és talán ő se fog, hiszen megbeszéltük, hogy legközelebb fogjuk ezt kitárgyalni. Szerintem tutira lehúzhatnánk a függönyt az este előtt, hogyha elárulnám neki, hogy én már egy emberi életet is elvettem, mák, hogy apám befolyásos ember és el tudta valahogy intézni, ahogy az is, hogy csak egyetlen egyszer fordult elő. Viszont nem nagyon tudom, hogy miként fogom elárulni neki azt, hogy meg akartak erőszakolni, ez hasonlóan fájó téma, mint a halál… Nem, nem is szabad most ezen tovább agyalnom, így próbálom kiverni fejemből a negatív gondolatokat és inkább a táncra és erre a remek srácra koncentrálni itt előttem. El is határozom magam, így végül egy édes kis pusziban lesz része. Nem sietek el semmit, de nem is merülök el benne, azt… azt nem én fogom kezdeményezni és nem is megbeszélt csók lesz, szóval vagy összejön majd a jövőben vagy nem. Mindenesetre miután eltávolodtunk egymástól, kinyitom szemeimet és végül el is vörösödöm a köszönetnyilvánításon.
- Jajmár, nem… nem szokták az ilyesmit megköszönni. Csak zavarba hozol vele teljesen. – igazítom is meg hajam, mintha az most hirtelen rosszul állna és pillantok is el más irányba, miközben nem állok le a táncolással se. Mégis miért kell megköszönnie? Én nem… nem ezért adtam, csak mert én is szeretném, de egyszerűen félek minden aprócska lépéstől.
- Félek, hogy csak azért kedvelsz ennyire, mert tőlem tudtad meg, hogy nem vagy egyedül a képességeddel. De ha itt megismersz majd másokat is, már nem leszek ilyen fontos neked, hiszen nálam ezerszer kedvesebb és szebb lányok is vannak itt, nézz csak körbe. – igen, nekem is akadnak ám hülyeségeim, és a bizonytalanság nálam is elég nagy részben jelen van. Elég tényleg csak körbenézni és láthatja, hogy akadnak itt bőven gyönyörűségek és nem valószínű, hogy mind olyan veszélyes lenne, mint én, na meg… mások bizonyára már rég élveznék Jeremy csókjait, sőt, talán már többet is. Fene tudja, de mégis, túl szép lenne, hogy igaz legyen az, hogy Jer-nek én jó lennék. Biztos, száz százalék, hogy más is felkelti majd az érdeklődését, én pedig iszonyatosan félek attól, hogy koppanni fogok. Oké, nem járunk, vagy ilyesmi, de azért egyre jobban kedvelem őt, így pedig sebezhető is vagyok, talán ezért is próbálok meg minimálisan távolságot tartani tőle.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Szer. 6 Nov. - 21:59

Szó se róla nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna, pedig igazán igyekeztem, hogy jó legyen ez az este. Most mégis valahogy kezd minden kicsúszni a kezemből. Na nem mintha egyébként jól irányítanám a dolgokat... ezzel a legnagyobb gond általában. Talán tényleg túlságosan sokat vártam egyetlen estétől, főleg miután a képességem blokkolásra került. Nem lehet mindent belesűríteni pár órába, hiszen akkor mi marad későbbre? No meg értelmetlen is lenne, ha aztán mégsem tudunk úgy egymásra hangolódni. Egyszerűen csak várnom kell, tisztában vagyok vele, akkor is ha ez nagyon nem könnyű, mert fogalmam sincs, hogy valaha képes leszek-e ezt az egészet kontrollálni.
- Jól van Amy, akkor nem terhelés, szívesen mesélek neked. - eresztek meg egy gyenge mosolyt. Az a helyzet, hogy azért ez nem könnyű nekem, félek tőle, hogy nem is tudom, esetleg nem veszi jó néven a múltamat, hogy azzal is csak gyengének és gyávának fog tartani, hogy lényegében elmenekültem. Lehet, hogy nem kellett volna, lehet hogy megpróbálhattam volna ezzel együtt élni ott is, azokkal, akik ismernek, de nem ment. Nem tudtam a szemükbe nézni, képtelen voltam rá, hiszen bántottam őket és nem bírtam volna elviselni, ha ez újra megtörténik. Ezért inkább elhúzódtam mindenkitől és ezért is olyan nehéz most nyitni és közeledni bárkihez is, no meg bízni abban, hogy bármi jól alakulhat. Visszatérünk végül táncolni, aminek nagyon örülök, de a kérdése már kellemetlenebben érint. A szüleim... tudom, hogy neki ez jó pont, neki jó a viszonya a szüleivel, de nekem... Nem akarom, hogy rossz néven vegye.
- Semmilyen, nem beszéltem velük hat éve. Eljöttem otthonról. - így kimondva hat év iszonyatosan soknak tűnik. Ennyi ideje vagyok teljesen egyedül, ennyi ideje tartom el saját magamat, próbáltam legalább addig eljutni, hogy a középsulit önállóan befejezzem, közben persze melózva. Egyáltalán nem volt egyszerű az utóbbi pár év... sőt mondhatnám, hogy nagyon nehéz szakaszok is voltak benne. Azt hiszem nem csoda, hogy egyre inkább bezárkóztam. Végülis egyedül nőttem fel, a tinédzser korszak senkinek sem könnyű, akkor sem, ha van mellette olyan, aki segít, mellettem pedig nem volt senki. Én döntöttem így, de képtelen voltam ott maradni, hiszen úgy éreztem szörnynek tartanak és... még el is hittem, hogy igazuk van. Viszont ettől még engem is érdekel az ő élete, az ő családja, hogy az enyém nem jó.
- Oh, hát értem. E téren nekem sincs túl sok tapasztalatom, se barátok, se... más téren. De azt hiszem erre már rájöhettél, a koromhoz képest nem vagyok túl ügyes. - na igen, lássuk be ez a csók eset sok minden volt csak ügyes nem. Nem értek ehhez, egyáltalán. Azóta, hogy a képességem előjött én nem igazán próbálkoztam semmivel és senkivel, hiszen egy érintés, egy csók... egyszerűen megölhetek vele bárkit. Sokkal könnyebb volt mindent kizárni magamból, viszont ennek hála elmondhatatlanul hiányzik minden, ami ezzel kapcsolatos, arról nem is beszélve, hogy mégis csak egy fiatal felnőtt pasi vagyok, akinek vannak bizonyos... igényei, amiket esélye sincs kielégíteni.
- Azt hiszem akkor bőven lesz témánk máskorra is. - mosolyodom el, hiszen így van, a családom, az életem, a szárnyai, az ő élete. Furcsa, de sokat voltunk együtt első nap és mégis alig tudunk valamit a másikról. Egyszerűen vele valahogy csak úgy telik az idő, és egyszerűen csak jól érzem magam, akkor is, ha épp nem komoly témákról folyik a csevej. A simogatás viszont elmondhatatlanul jól esik, akaratlanul is felsóhajtok a hatására. Még a szememet is lecsukom és csak a szavai rántanak vissza a valóságba.
- Elég pocsék érzés... kár lenne tagadni. Azt mondták, hogy majd idővel menni fog... remélem, hogy igazuk van. - tényleg nagyon remélem, hogy így lesz, hogy idővel tudom majd ezt irányítani, hiszen képes vagyok gyógyítani is, jóra is használhatnám, de ha nem érhetek hozzá senkihez, mert a kimenetel kiszámíthatatlan, akkor a pozitív oldalának semmi értelme sincs. Nem merek segíteni, mert rettegek tőle, hogy inkább ártok vele. Egy röpke pillanatra merengek csak el, aztán eszmélek fel, amikor már egészen közel van hozzám. Lehunyom a szemem, amikor az ajkai az enyémet érintik, és nem esem túlzásba. Csak kiélvezem azt, amit adott és finoman viszonozom csak a pillanatnyi élményt. A végén persze, hogy mosolyogva tekintek rá, mikor már újra köztünk van az a kis távolság.
- Köszönöm! - hülyeség ezt mondani? Talán másnak igen, de nekem nem. Minden kedves érintése, minden amit tesz nekem most a világot jelenti, hiszen ki tudja, hogy mikor lehet ilyesmiben újra részem.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Szer. 6 Nov. - 13:09

Nem éppen így terveztem ezt az egészet és talán a csók elutasítását is másképp kellett volna megtennem, de most már nem pörgethetem vissza az idő kerekét, egyszerűen azzal kell együtt élnem, amit mondtam. De amikor Jeremy követ az asztalhoz és ott is értetlenkedni kezd, egyszerűen kifakadok, úgy adom a tudtára azt, hogy bizony kölcsönös az, amit érez, egyszerűen nekem gyors az, amit várna tőlem. Megértem persze, hogy az érintés miatt neki kötöttebbek kissé a dolgok, de… de én mégis csak ilyen vagyok és a szárnyaim miatt aztán nem sok lehetőségem volt fiúk közelében lenni, talán ezért is gyakorolt rám múltkor olyan nagy hatást Mike. Egyszerűen még szinte ismeretlen volt ez az egész, ahogy Jer-el is az.
- De a te történeted és engem érdekel. És nem terhelés, kérlek ne fogd fel így, szeretnélek megismerni! – nézek is bele szemeibe és bár látom azt a kisebb szájhúzást, én mégis, határozott vagyok e tekintetben. Nem fogom hagyni, hogy csak úgy tovaszálljon ez az egész, meséljen magáról, hogy megismerhessem jobban és akkor talán nekem is minden más lesz. Viszont nem most lesz, amikor kérdezgetni fogom, ezen a bálon már ígyis bőven van mit javítanunk, így hát úgy döntünk, hogy ismét megpróbálkozunk azzal a bizonyos tánccal. Lassan kelek fel, és kézen fogva térek vissza a táncolók közé Jeremy-vel, hogy ez után ismét felvehessük azt a pózt, amit az előbb, bár most egy kicsinyke távolságot azért hagyok magunk között.
- Tényleg sok kérdésem van és nem most akarlak ezekkel terhelni, de… egy valami azért érdekelne. Te neked milyen a viszonyod a szüleiddel? – én nagyon szeretem a családomat, ezért számomra fontos, hogy ez jó legyen és hogyha Jer-nek esetleg nem túl jó, akkor még tehetünk ellene. Igen, én szeretnék segíteni neki és ha tudok, akkor meg fogom tenni, ez a minimum. Nemsokára azért kiderül ám az is, hogy ő is kíváncsi rám, így mosolyodom el cseppet, majd vonom meg alig láthatóan vállaimat.
- Hát nem igazán. Senkit se engedhettem igazán közel magamhoz, így nem voltak barátaim és hát… a fiúkkal is ez miatt kevésbé mentek a dolgok. De így talán megérted. – bár most, hogy nincsenek a hátamon a szárnyaim… igen, így normális életet élhettem volna, de nekem ez adatott meg, most már nincs mit tenni. Viszont ennek a kérdésének hála talán most már Jer is tudja, hogy tényleg nem vagyok túl tapasztalt a másik nemmel, ezért is félek kissé a csóktól, főleg úgy, hogy rá is kell készülni arra, ha így szóba hozza előtte.
- Majd később mesélnék neked a szárnyaim másik képességéről is. De… de azt nem ma. – pillantok fel a szemeibe és talán most már érzi, hogy én nyitott vagyok felé, bízom benne, de azzal tényleg elrontanánk az estét. Nem akarok ismét emlékezni a halálra, hogy azt szolgálva az angyala voltam. Lassan inkább kezem kissé bátortalanul, de nyakához ér, majd azt kezdem el finoman cirógatni, így mosolyodom el a sóhajon és a másik reakcióján. De aranyos…
- Örülök, hogy jól esik. Rémes lehet, hogy nem érezheted más bőrét. Remélem megtanulod majd irányítani. – tényleg örülnék, hogyha ez nem verne majd éket közénk. Egyelőre fel se merül bennem a lehetőség, hogy esetleg a szárnyaimnak hála semlegesíthető lenne ez az egész, félnék kipróbálni, mert nem akarok úgy járni ismét, mint Mike-al. Tehát talán jobb lesz később ismét a távolság, de most… Kezem lassan visszacsúszik a másik vállára, majd lassan kissé közelebb kerülök hozzá. Hezitálok, hogy mi lenne a helyes, talán… talán tényleg engednem kellene annak a csóknak, így végül lassan Jeremy felé kezdek el hajolni és hogyha nem állít meg, akkor egy picinyke puszit lehelek puha ajkára, kissé meg is szívva annak felső részét, hogy így húzzam el mégis egy picikét a pillanatot. Szemeim idő közben lecsukódnak, de csak néhány másodpercre, majd elmosolyodva távolodom el újból.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Kedd 5 Nov. - 18:37

Igen, minden olyan jól alakult és nekem megint sikerült elszúrnom egy butasággal, mert nem voltam képes határozottabb lenni és képes voltam megkérdezni, hogy megcsókolhatom-e. Mégis hogy lehetek ennyire hülye? Egyszerűen fel sem foghatom. Szeretnék én ennél sokkal jobb lenni, és kéne egy kis önbizalom is, de nem tudom, hogy azt honnan szerezhetnék. Nem árulnak a boltban legnagyobb bánatomra. Amy mindenesetre ott hagy, én pedig utána és megpróbálom neki valahogy elmagyarázni a kifakadása után. Egyáltalán nem utálom, sőt... épp ez a gond, csak hát nehezen fogom fel láthatóan, ha ez fordítva is meg van. No meg sajnos tény és való, hogy ez a bál most nekem egy lehetőség, nem nagyon tudom, hogy máskor megpróbálkozhatom-e ilyesmivel, mint egy csók, de abban igaza van, hogy előtte mégis csak jobban megismerhetnénk egymást.
- Elhiszem, és szívesen mesélek neked, csak az az igazság, hogy nem valami vidám történet és nem akartalak a Vidámparkban ezzel terhelni, meg hát nem is tudom, hogy lehet ebbe belefogni. - húzom el a számat. Nem kellemes, meg hát nem vagyok az a panaszkodós típus. Egyszerűen csak megtartom magamnak a bajaimat és kész, valahogy így egyszerűbb. Igazából most sem akarom ilyen témával elrontani az estét, csak ha nagyon szeretne tudni valamit, vagy ha úgy gondolja, hogy jó lenne és tényleg nem menne el a kedvünk a kellemetlenebb témáktól. Persze egyszer ezt is meg kell beszélni, és hát már elmúlt, nem kell feltétlenül most is szomorkodni miatta, csak hát... vannak dolgok, amiket egyszerűen jobb nem nagyon felemlegetni. Aztán mégis csak felvetem, hogy menjünk vissza táncolni, ha már ez így jött ki, alig voltunk ott. Örülök, hogy belemegy, tényleg.
- Persze, miért ne? - mivel még a kezét fogom egyszerűen csak felállok és megvárom, amíg ő is így tesz, aztán irány vissza. Tényleg kissé úgy viselkedünk, mint egy házsártos házaspár, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal ezért időnként jól összekapnak, de ha egyszer elég kevés mind a kettőnk önbizalma, akkor ez talán nem annyira fura. A kezem a derekán pihen, amíg újra felvesszük az ütemet. Jó, hogy végülis visszajöttünk ide, és hogy egy kicsit együtt lehetek vele. Majd biztosan szétnézünk kicsit, vagy fene tudja, de most még jó táncolni és élvezni egymás társaságát.
- Persze, szívesen. Bármit kérdezhetsz, tényleg bármit. Nem valami vidám sztori, főleg az utóbbi időszak, meg ez az egész képesség dolog, de azért előtte voltak jó részek is. - hát igen a képességem erősen felrúgta az életem, nem csoda, ha nem vagyok annyira oda érte. Vannak, akik élvezik azt, amire képesek, nekem ez valahogy nem adatott meg, hiszen irányítani nem tudom, csak úgy működik, ahogy akar és a tetejében még kifejezetten rossz dolgok is történtek velem miatta. Jó lenne gyógyítani, segíteni másokon, de nem merek, hiszen balul is elsülhet és épp hogy ártok, ha próbálkozom.
- Én is kíváncsi vagyok rád, hogy milyen volt neked a suli előtt. Az sem lehetett egyszerű, hogy rejtegeted a szárnyaidat. - teszem aztán hozzá egy apró mosollyal. Tényleg nem tudok én se róla túl sokat és szívesen megismerném jobban az életét, ami ez előtt volt és ami azért még mindig meg van, hiszen minden bizonnyal hazamegy időnként a szüleihez, vagy eljönnek érte. Biztos jó lehet, ha a családja nem akad ki attól, amire képes, hanem egyszerűen csak elfogadták. Amikor a keze feljebb siklik és a nyakamon simít végig vele halkan felsóhajtok. Egy pillanatra még a szememet is lehunyom, kár lenne azt mondani, hogy nem esik jól, hogy nem élvezem, senki se hinné el. Nagyon jó lenne, ha ezt minél gyakrabban érezhetném, ha irányíthatnám ezt az egészet. Annyira hiányzik egy-egy ölelés, kedves érintés, aminek nincs semmi veszélye.
- Nagyon... nagyon kellemes az érintésed. - bököm ki aztán egy mosollyal. Nem tudom, hogy ilyesmit szabad-e mondani, de most egyszerűen csak őszinte vagyok és kész. Annyira viszont nem vagyok bátor, hogy viszonozzam is, fene tudja, hogy mennyire értékelné, azért ez visszafelé egy kicsit más nem? Egyébként is azt mondta, hogy nagyon csupasznak érzi magát a szárnyai nélkül, ha most végigsimítok a hátán, lehet hogy nem is élvezné annyira.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Hétf. 4 Nov. - 22:58

Annyira, de annyira jól alakult ez az este. Találkoztunk, még meg is érinthettük egymást, táncolhattunk, erre… folyamatos félreértések következnek, amelyek egyre jobban dühítenek. Képtelen vagyok már normálisan kimagyarázni magam, tovább erőlködni, hogy hülyeségeket gondol, így végül kifakadok és elmondom mindazt, ami bennem van, nagyjából egyszerre, egy levegővel. Lehet, hogy cseppet hadarok is, de csak felfogja ennek az egésznek a lényegét, ennyire nem lehet hülye, már bocsánat. Egy ilyen jó pasinak kötelező észrevennie, hogyha bejön valakinek, én legalábbis valahogy így gondolom. Nemsokára azért ő is megszólal a nagy szövegelésem után, én pedig csak elhallgatva hallgatom azt, amit mondani szeretne nekem. Igen, határozottság, az kéne ide, de… most esik ám le nekem is, hogy milyen iszonyúan keveset tudok még róla.
- Fogalmam sincs, hogy milyen volt neked az utóbbi pár éved, mivel nem avattál be semmibe se. Pedig… pedig engem érdekel, hogy mi történt veled, szóval szívesen meghallgatnék mindent. – bár nem tudom, hogy mennyire szeretne erről mesélni. Eddig nem akart, ez biztos, különben tudnék dolgokról, de basszus, fogalmam sincs, hogy mi lehet a szüleivel, hogy hol élt eddig, hova járt iskolába, még azt se tudom, hogy mit akar kezdeni magával a jövőben. Annyi, de annyi kérdésem volna és igen, ezt hiányolom a csók előtt, hogy ténylegesen megismerhessem. A táncot is bánom, hogy ennyiben maradt, pedig olyan jó volt közel lenni hozzá, érezni a parfümjét, erős testét, kezeit, ahogy engem ölelnek… ki tudja, hogy lesz-e még rá alkalom.
- Menjünk vissza? – kérdezek vissza döbbenten, mint aki nem hisz a fülének, amikor meghallja ezt a felvetést. Aprókat pislogok rá, majd végül egy kisebb mosoly után bólintok. – Rendben. Jó lenne még táncolni. – igen, nem is kicsit. Lassan felkelek én is, és mivel nem eresztettem el eddig Jeremy kezét, ezért most se kell ismét felém nyújtania. Visszatérünk tehát a táncolók közé, én pedig próbálok nem arra gondolni, hogy milyen gáz lehet, ha minket figyel valaki. Egyszer tánc, másszor veszekedés, aztán ismét tánc. Komolyan, mintha valami házasok lennénk. Kezeimmel azért ismét kissé bátortalanul megfogom a fiú vállát, de most tartok egy minimális távolságot, csak úgy biztosan.
- Akkor majd valamikor mesélsz nekem bővebben magadról? Mondjuk amikor végigjárjuk a sulit vagy lemegyünk a városba nézelődni. – abba is benne lennék ám. Most, hogy én vetek fel programokat, talán tényleg érzékelni fogja azt, hogy szeretnék időt szánni rá, csak rajta áll, hogy él-e vele. Kezem közben picikét feljebb siklik, így cirógatok végig kissé nyakán is, ismerkedve a másikkal és közben kékségeim kíváncsian figyelik, hogy vajon kiváltok-e valamilyen hatást a másikból. Biztosan régen volt már része ilyesmiben, vajon kirázza majd a hideg? De kis gonosz vagyok, de az édes kis mosolyomból látszik, hogy nem gonoszkodásból csinálom ám mindezt.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Hétf. 4 Nov. - 20:26

Nem is tudom, talán csak van valami zavar a fejemben, hogy képtelen vagyok elhinni, ha úgy tűnik, hogy tényleg érdekel valakit az is, hogy én milyen vagyok. Nehéz napirendre térni e felett, hiába próbálom elhinni, hogy Amy szavai azt is jelenthetik, hogy kedvel, hiszen azt monda, jó, hogy itt vagyok vele, mint nekem is. Mégis a fene nagy önbizalomhiányom nem engedi elhinni, hogy ez tényleg így van. Mindenesetre hamarosan elhúzom táncolni, ha már végre kesztyű nélkül lehetek kicsit. Határozottan élvezem, hogy nincs szükségem kiegészítőre, hogy a bőrünk veszély nélkül érintkezhet. Igen, ezért van az, hogy megszeretném csókolni. Félek, hogy baj lenne neki, ezért is kérdezek rá, de tudom, hogy ha most nem teszem meg, akkor máskor talán nem lehet, hiszen ki tudja, hogy mikor leszek képes ezt az egészet irányítani, vagy hogy egyáltalán valaha képes leszek-e rá. Azt mondták, hogy igen, hogy menni fog, de mi van ha a két pasas téved? Ők honnan tudnánk? Nem hiszem, hogy van erre szakkönyv, szerintem még nekik is új, csak nem akartak azzal nyitni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kontrollálható. Tényleg nem tudom, hogy egyáltalán bejövök-e Amy-nek, eddig valahogy nem jött át, talán mert nem is mertem elhinni.
- Kislánynak? Dehogy... én egyáltalán nem tartalak annak. Ez így annyira... - csak sóhajtok egyet. Igen, azt hiszem értem talán, hogy esetleg kedvel. Hogy barátként vagy sem, azt nem tudhatom persze, de a jó ég tudja mire számítsak vele kapcsolatban. Lehet, hogy lehetnék egy kicsit jobb felfogású is, de egyszerűen nem megy, túl sok bennem a félsz és nehéz is elképzelni, hogy valakit érdeklek ezzel a képességgel a nyakamban. Nem hiszem, hogy az bárkinek is jó, ha nem érhet hozzá a másikhoz. Viszont hamarosan már elporzik tőlem, amit végülis meg is értek, hiszen hülyeséget csináltam és még csak nem is reagáltam le jól a dolgokat. De tényleg nem értem, miért gondolja hogy ezek után utálom, eszem ágában sincs, csak megértem, ha neki más fontos vagyis... szeretném, ha nem így lenne, de nem akarom én ráerőltetni magam. Kissé lefagyok, amikor egészen kifakad, és még azt se veszem most észre, hogy lejjebb csúszik és a szoknya meg kissé felé. Annyira a szemeire koncentrálok és igyekszem nem elsüllyedni szégyenemben.
- De Amy... én csak. Tudom, hogy lehetnék határozottabb is, de valahogy nem megy. Az utóbbi pár év... nem volt valami egyszerű. - elnézést kéri pillantás. Furcsa, de még csak nem is meséltem magamról semmit sosem, én tudom, hogy jóban van a szüleivel, de ő nem tud rólam a ég világon semmit. Mesélhettem volna már, de valahogy nem került rá sor és hát nem is valami kellemes téma az egész. Azt persze megértem, hogy kiakad, tény és való, hogy rendesen összezavartam mindent, egyértelmű, hogy az én hibám és meg lehetett volna oldani ezt másképp, okosabban. A következő mondatába talán beleköthetnék, de végül nem teszem. Mi pasik... ez eléggé úgy hangzik, mintha mással is lett volna már gondja e téren. Nem lepne meg, szerintem tényleg szép lány.
- Akkor tudod mit? Menjünk vissza jó? Csak úgy... egyszerűen minden zavaró dolog nélkül. Legalább még egy számot, vagy kettőt, bármennyit. Bírjuk egymást és kész, aztán majd... meglátjuk. - bököm ki végül egy leheletnyit azért határozottabban, mint eddig. A kezemet ért simogatás határozottan jól esik és még egy apró sóhajt is engedélyezek magamnak a hatására. Őrület, hogy mennyire tudnak bizonyos dolgok hiányozni, ha nem lehet részed benne. Utálni fogom, ha vége lesz ennek az estének, iszonyatosan utálni akármennyire is pasi vagyok, attól még rémesen hiányzik az érintés, nem feltétlenül maga a csók, persze az is, de néha elég lenne csak egy simítás is, valami gyengédség. Igyekeztem én ezt elnyomni magamban, de most hogy megint részem van benne.... sokkal nehezebb lesz. Azt pedig remélem Amy értékeli, hogy nem tettem hozzá a mondatomhoz semmi olyat, hogy ha akar, vagy hogy nem muszáj, ha máshoz van kedve. Tényleg igyekeztem határozott maradni. Végül el is állok és újra a kezemet nyújtom neki, vagy ha még eleve nem engedte el az enyémet, akkor úgy húzom fel. Miért ne lehetne megpróbálni még egyszer?

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Hétf. 4 Nov. - 18:27

Viccesek lehetünk mi ketten és hogyha valakik hallgatnának minket, biztosan jót nevetgélnének azok, hogy ez a két szerencsétlen ember hogyan bíztatja a másikat, amikor egyikkel sincsen igazán baj. Jól esnek ám Jer szavai, így végül csak elmosolyodva vonom meg kissé vállaimat is.
- De végülis mindegy, mert te itt vagy, velem. – és igen, tényleg ez volna a lényeg, aminek én rettenetesen örülök. Nemsokára a táncparketten folytatjuk tovább az estét, most már képességek nélkül élvezve egymás társaságát. Eleinte feszélyez a dolog, de aztán ennek a fiúnak a jelenléte mindezt lecsökkenti és kezdem egyre jobban érezni magam, egészen addig a bizonyos kérdésig. Nem, nem ő az, aki elrontotta a dolgokat, hanem én magam. Még csak alig táncolunk kis ideje és máris visszautasítom őt, de miért? Hiszen tetszik nekem, nem is kicsit, mégis, képtelen vagyok most úgy viselkedni a közelében, ahogy az helyes lenne, nem akarok semmit se elsietni és hülye fejemmel bele se gondolok időben abba, hogy miért is szeretne most megcsókolni. Ő ezt nem teheti meg bármikor, hiszen ha az a fiú elhagyja a báltermet, akkor minden képesség visszatér, mi pedig ismételten nem érintkezhetünk hosszú távon és ez csak később esik le nekem.
- Itt most nem a bárkin volt a hangsúly, hanem rajtad. Tudod, te már Peekskill-ben megfogtál engem, csak azt hittem, hogy kislánynak tartasz magad mellett és nem érdekelnélek. Én bele se mertem gondolni abba, hogy esetleg ez nincs így. – ha még mindig nem elég világos a számára, hogy kölcsönös a vonzódás, akkor talán ha a fejem tetejére állok, akkor se lesz egyértelműbb Jer számára. Szeretnék tovább táncolni, egy kicsit később visszatérni erre a csókos dologra, de ez már nem lehetséges, mert mint hallom, ő inkább azt említi, hogy üljünk le. Egyértelmű a célzás, elég volt neki belőlem, így megállok, majd eltávolodok és végül ott is hagyom őt a parketten. Eléggé megalázó ez így nekem, nem fogok rátenni még egy lapáttal, tehát végül ledobom magam az asztalunkhoz – amit én neveztem ki persze annak -, és onnan pislogok a felém közeledő srác felé. Egy kis puncs – mely természetesen semmit se segít -, majd nézek fel a másik szemeibe, miközben a kezem is az övébe kerül. Ahogy viszont beszélni kezd és mindent össze-vissza kezd el hordani nekem, úgy válik egyre döbbentté az arcom, majd rázom meg fejemet is.
- Te mit nem értettél azon, hogy nagyon is bejössz nekem, csak egyszerűen nem akartam ezt így közölni veled? És azon, hogy a csókot nem megbeszélés tárgyának tekintem, hanem spontán dolognak, amit szerettem volna, ha a megfelelő pillanatban zajlik le? Te tényleg ennyire nem értesz engem? – csúszom lejjebb kissé a széken és fel se tűnik, hogy az a picinyke szoknya is feljebb vándorol, így még többet mutatva formás, hófehér combomból. Engem viszont most nem ez köt le és még térdem is Jer-ének nyomódik kissé. Egyszerűen ezek a szavak most csak úgy előtörnek belőlem, mert már elegem van a félreértésekből, nem is kicsit.
- Ti pasik, nagyon nehéz esetek vagytok. – bököm ki végül. Oké, asszem mindent elmondtam, de hogyha még egyszer a barátkozással jön nekem, akkor leöntöm egy adag punccsal, hogy észhez térjen. Igen, talán ez jó lesz így.
- Pedig jó lett volna, hogyha nem értesz félre, hanem tovább táncolunk. Ki tudja, hogy mikor lesz erre ismét lehetőség, főleg a… szóval a képességed miatt. – nézek is le kezére, amit most finoman végig is cirógatok a sajátommal. Ez csak egy apró simi, de enyhe jel is. Persze biztosan megint félre lesz értve, valami baráti gesztusnak vagy fene tudja, hogy minek, de asszem kezdem feladni a magyarázkodást, többre már tőlem se telik. Ha ennyire nem akarja felfogni a gondolataimat, akkor lehet, hogy ő nem akar tőlem igazából többet a barátságnál. De azt mégse várhatja, hogy azonnal a karjaiba omoljak, amikor még tényleg oly sok mindent nem tudunk a másikról.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Hétf. 4 Nov. - 15:50

Igazából majdhogy nem nem is fair, amikor e miatt rám szál, hiszen ő is eléggé önbizalom hiányos és én sem korholom ezért, inkább csak próbálom erősíteni, hogy igenis érdekes és kedves ember, akinek nem kell tartani folyton attól, hogy más ne akarna vele lenni. Bár persze tény, hogy a képességének másik oldaláról nem tudok, ami ugye megnehezíti az életét, hiszen csak említette, hogy van valami más is, de nem faggattam, hogy pontosan mi lehet az.
- Lehet, hogy csak más dolguk volt, vagy egyszerűen csak nekik sincs túl sok önbizalmuk. - azért legalább ebből láthatja, hogy én próbálkoztam, elhívtam a bálba, szóval nekem igenis fontos. Jó lenne, ha ezt érezné legalább valamennyire. Viszont hamarosan az a rész jön, ami nekem kedve, a képességek köddé válnak, az is kiderül lassan, hogy miért, és én ennek határozottan örülök. Egyszerűen gondolkodás nélkül veszem le a kesztyűt és persze közben igyekszem őt is nyugtatni, de a parkettre húzom. Örülök neki, hogy megérinthetem és hogy ő is engem, hogy nem jelent veszélyt, hogy a nyakamhoz ér a karja, hogy a bőrünk egymáson súrlódik. Szeretném minél tovább kihasználni ezt a lehetőséget, hiszen ki tudja mikor lesz majd újra ilyen. Beszívhatom a haja illatát, és képtelen vagyok ellenállni annak, ahogy beharapja az ajkát és felnéz rám. Aztán persze mégis elszúrom az egészet. Komolyan nem is én lennék, ha nem ez történne. Egyszerűen csak felteszem neki ezt a buta kérdést és őt természetesen nemmel válaszol. Még a mosolya sem tudja csökkenteni a rám törő pocsék érzést. Tudom, hogy hülyeség volt, hogy ekkora marhaságot normális ember nem csinál, de én még csak abban sem vagyok biztos, hogy tetszem neki és nem akarom ráerőltetni magam. Amennyire kevés az önbizalma, mi van akkor, ha még csak nem is csókolta meg soha senki. Én vegyem el az első lehetőséget, miközben nem is érdeklem őt? Nem, ezt nem akartam, ezért jön a buta kérdés.
- De hát... nem értelek, szép vagy és kedves, miért ne tetszhetnél bárkinek? - persze ebből nekem még mindig nem nyilvánvaló, hogy ez az egész kölcsönös-e. Nem tudom, hogy azért van zavarban, mert én próbálok nyitni felé, vagy ha bárki más ezt tenné, akkor ugyanez lenne. Fene tudja, lehet hogy meglepi, hogy bejön nekem, de lehet, hogy pont azért, mert ő nem így gondolkodik irányomban és ezért nem tud mit kezdeni az egésszel. Balga módon ez után már a leülést emlegetem, hiszen talán nem is akar itt lenni velem igazán, érzem hogy a tánc is akadozik és... totálisan elszúrtam az egész estét. Egy kicsit talán meg is lep, amikor hirtelen áll meg és fordít hátat egy bocsánatkérés után, majd megy vissza az asztalunkhoz. Pár pillanatig csak állok ott a táncoló párok között és nézek utána. Jó ég, hogy lehet valaki ekkora marha mint én? Végül aztán erőt veszek magamon és én is megcélzom az asztalt. Csak nem tehetem meg, hogy egyszerűen lelépek, az hogy venné ki magát? Talán rossz ötlet volt ide jönni, mert ha elszúródik ez közöttünk, akkor kerülgethetjük egymást innentől minden nap? Leülök végül mellé és ha nem húzza el akkor a keze után nyúlok, hátha nem két kézzel markolássza a poharat.
- Dehogy utállak Amy. Tudom, hogy ez így... nem volt valami jól kivitelezett dolog és én megértem, ha inkább csak barátkozni szeretnél. Nekem nem gond oké? Kedvellek és... ha néha összefutunk dumálni, nekem az is elég. - kissé talán akadozva, de csak sikerül ezt kinyögnöm. Az tuti, hogy nem adnék neki más pasikhoz szerelmi tanácsokat, az nem menne, de nem akarok tőle semmi olyat, amit ő nem, ami neki sok, vagy zavaró. Ha úgy a jobb, akkor legyünk egyszerűen csak barátok és ennyi, nem így is jó... azt hiszem. Én magam sem tudom, hogy mit akarok, hogy mennyire kedvelem, hiszen alig ismerem még, de mégis csak megfogott és nem tudtam kiverni igazán a fejemből azóta sem, hogy találkoztunk. Elrontani viszont nem akarom ezt az egészet azzal, hogy bármit is erőltetek, nem fogok tehát ráakaszkodni, ebben biztos vagyok, főleg, ha ő nem akarja.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Vas. 3 Nov. - 22:13

El is felejtettem, hogy mennyire hasonlóak is vagyunk mi ketten, hogyha az önbizalomhiányról van szó. Ő is így kezdi, ezzel a sok-sok bizonytalansággal és én is így folytatom, most azzal, hogy nem igazán akarnak az én társaságomban lenni az emberek. Eddig legalábbis ez így volt, de még simán változhat, főleg, hogy amióta ide jöttem, egész jól kijöttem a többi diákkal, na meg másokkal is, akikkel eddig összefutottam.
- Nem tudom. Eddig legalábbis így volt és bár itt beszélgettem emberekkel, mégse keresett egyik se, csak te, akivel még csak nem is itt találkoztam. Ezért mondtam, hogy veled lehet a baj, hogy pont az én társaságomat keresed. – mosolyodom is el szerényen, majd nemsokára az asztalhoz érve folytatjuk tovább a beszélgetésünket. Egy kis puncs, pár kedves mosoly, majd erővesztés… Hát erre aztán nem számítottam, így teljes döbbenettel nézek magamra, majd kezdem el tapogatni hátamat is, ez után pedig hamarosan Jeremy érintését is tapasztalhatom, tehát azt, hogy minden normális, nem érzek gyengülést, se semmit, inkább csak kellemes érzést, hogy foghatom kezét. Ha már minden így alakult, akkor viszont a tánc se maradhat el és bár eleinte minden kissé furcsa, főleg a szárnyaim eltűnése miatt, mégis, ahogy odaérek a fiú elé és átölelem nyakát, minden gondom elszállni látszik. Lassan táncolgatunk a zene ritmusára, miközben a bókok is megérkeznem ám hozzám. Nem vagyok ehhez hozzászokva, így nehezen is tudom lereagálni ezt az egészet, de ettől függetlenül próbálkozom és pirulgatok, ahogy az rám oly nagyon is jellemző. Ez a vörösség viszont még jobban szétterül pofimon, amikor a csókra kérdez rá. Nem szoktak a férfiak erre csak úgy rákérdezni, legalábbis én soha se hallottam még ilyet és nehéz is hirtelen mit mondanom, de ahogy válaszolok – tehát elutasítom őt -, úgy esik le, hogy mit tettem. Talán mindent… elrontottam. Igent kellett volna mondanom, nem számít, hogy miket bénáznék, ezek után biztos nem akar majd többször bepróbálkozni nálam. Ajkamba harapok, miközben a csalódott tekintetet lesem és ez után lassan félre is pillantok.
- Ma kezdtem sejteni, csak… olyan hihetetlen. Szóval, hogy egy ilyen helyes és kedves srácnak, mint te, én tetszhetem. – nézek fel lassan a szemeibe ismét, bár láthatja rajtam, hogy eléggé rosszul érzem magam, már sajnálom ezt az egészet és ez táncomon is megmutatkozik. Utálom magam, hogy mindig, mindent sikerül elrontanom és ez akkor már biztossá válik, amikor a leülést emlegeti.
- Leülni? – bukik ki belőlem a kérdés, hiszen még alig táncolunk egy kis ideje. Nem, én nem akartam ezt, de végül ismét megállok, majd lehajtom kissé a fejemet is.
- Sajnálom Jer… Én nem akartam, hogy megutálj ezért… - fordítok is hátat neki, majd sétálok inkább oda most már egyedül az asztalhoz, ahol az előbb is ültünk, hogy ez után a puncs után nyúlva ihassam azt meg.
~ A francba, hogy nincs itt valami erősebb. ~ - morgolódom magamban, de most már a másikra se merek nézni. Hogy mondhatnám el neki azt, amit érzek? Hogy milyen bizonytalan vagyok? Talán jobb lett volna, hogyha meg se jelenek, ha azt mondom, hogy lebetegedtem és majd máskor futottunk volna össze. Ismét kezdek kétségbe esni és ez a sírásos dolog megint elkezd megkörnyékezni, de nem, nem szabad engednem neki, főleg a fekete sminkem miatt, amely most rendesen elcsúfítaná szép pofimat.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Vas. 3 Nov. - 20:36

Fene tudja, nem voltam ám én mindig ilyen, bár valahogy soha sem gondoltam, hogy annyira kiemelkedően jó pasi lennék, de tény, hogy azóta, hogy leléptem otthonról volt még időm nőni és férfiasodni kicsit. Viszont a képességem eléggé elérte nálam, hogy elég rendesen bebújjak abba a bizonyos csigaházba és ne nagyon közelítsek senki felé, ha nem akarok ártani nekik. Ezért van, hogy az önbizalmam a béka hátsója alá esett vissza, és nem egyszerű ezt visszatornászni normális szintre. Azért valamelyest próbálkozom, még ha nehéz is észrevenni, az is ennek tudható be, hogy egyáltalán elhívtam Amy-t erre a bálra. Persze a magam módján, adva annak is esélyt, hogy egyáltalán nem is akar jönni, vagy már más lecsapta a kezemről. Valahogy könnyebb eleve rosszra gondolni, mintha jóra számítok, aztán mégis csak jön a pofára esés. Egyébként is melyik lány akarna egy olyan sráccal járni, aki még csak meg se csókolhatja, mert akkor kiszívja belőle az életet? Azért mondjuk szó se róla Amy-t sem kell félteni, ha önbizalomhiányról van szó, a következő szavai is erre mutatnak rá.
- De hát ez... butaság. Aranyos vagy és... szép is, miért ne akarna bárki szívesen időt tölteni veled? - tényleg nem értem, hogy nála miért van ez az egész. Én félek, hogy bántok valakit, de ő... én tényleg kedvelem és nehéz megérteni, hogy más ne így gondolná. Bár persze a szárnyai miatt szintén nem lehetett eddig egyszerű az élete, ezt is megértem, főleg mert egész kiskora óta ezzel él együtt, viszont engem ez egyáltalán nem zavar, sőt talán ha ez lehetséges még szebbnek is látom tőle. A szoknyáját pedig nem találom rövidnek, mármint ha más nézi meg így akkor persze igen, de nekem határozottan bejön ez a hossz. Viszont mostmár asztalhoz kerülünk és egy kis kerülő téma is felmerül az x-men pasi révén. Határozott valaki lehet, minden bizonnyal nálam sokkal megnyerőbb. Hamarosan pedig bekövetkezik az erővesztés, aminek igen, én határozottan örülök, hiszen lássuk be, nekem ez jól jön, nem veszítek vele semmi olyat, ami nagyon hiányozna. Egyszerűen csak normálisnak érzem magam, de persze megértem, hogy neki furcsa és megpróbálom egy kicsit nyugtatni is. Úgyis visszafog majd térni, viszont az én lehetőségemet ki akarom használni.
- Így van, nem kell félnem. - és ez talán egy kicsit több erőt ad, úgyhogy gondolkodás nélkül nyúlok a keze után, hogy a parkett felé induljak vele. Érezni lehet, hogy izgul, kicsit persze én is, ám mégis is élvezem az egész helyzetet. Rég volt már, hogy gond nélkül érhettem hozzá bárkihez, vagy más hozzám, és ezt úgy érzem, muszáj is most kihasználni. Remélem, hogy az az illető még jó ideig itt marad, nagyon jó lenne.
- Persze, azt megértem, de így nem kell eltűnnöd. - nem is szeretném, ha el kellene tűnnie mindenki szem elől. Egy kicsit próbálom is magam erősebbnek mutatni, határozottabbnak, ami valamelyest megy is úgy, hogy nem kell azon agyalnom, hogy ha hozzáérek, akkor ártok neki. Egyszerűen csak élvezem, hogy a kezem gond nélkül pihenhet a derekán, azt pedig főleg, hogy az övé a nyakam köré fonódik és ettől nem lesz az ég világon semmi baj. Képtelen vagyok rá, hogy ne bókoljak neki újra és újra, hiszen nagyon is szép és én bármikor el tudnék veszni egyszerűen csak a szemeit nézve. Elmosolyodom, amikor egy pillanatra a lábamra lép.
- Semmi gond, nem vészes. - tényleg alig érzem, főleg hogy még csak nem is erre figyelek, hanem egyre inkább valami máson jár az eszem. És meg is fogalmazódik bennem a hülye kérdés, vagyis felvetés, vagy nem is tudom. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem kellene ezt mondanom, hogy ha elég bátorságom lenne, akkor csak megcsókolnám és kész, kihasználva a pillanatot, de még mindig nem elég az önbizalmam ahhoz, hogy meg merjem tenni. Pedig, ha most nem... nem tudom, hogy bármikor lehetőségem lesz-e rá. Ő viszont határozottan meglepődik, sőt meg is áll a táncban. Nem hiszem, hogy ez jó jel, aztán meg is kapom a választ, amitől akaratlanul is lehervad az eddigi mosoly az arcomról.
- Oh... hát én... igazad van. Bocsánat. - oké, nem mondom, hogy jól érzem magam. Hülyeség volt ezt így megkérdezni, tisztában vagyok vele, én pedig mégis megtettem, a helyett, hogy egyszerűen csak éltem volna a pillanattal. Jó ég Jeremy, hogy lehetsz ennyire hülye? Megpróbálok azért egy mosolyt erőltetni az arcomra az övét látva, de nem megy most igazán. Finoman szólva is korholom magam, de mit tehetnék, nem vagyok ebben annyira jó, mondhatnám, hogy egyáltalán nem.
- Pedig így van, én próbáltam is a tudtodra adni, azt hittem, hogy... legalább sejted. - újra a derekára csúszik a kezem, amikor folytatjuk a táncot, de nem tehetek róla, ha kicsit csökkent a lelkesedésem, hiszen ő én továbbra sem tudom, hogy egyáltalán bejövök-e neki. Azt hiszem talán nem lett volna ellenére a csók, de még ebben sem vagyok teljesen biztos, lehet hogy csak én értem úgy, ahogy akarom. Tökéletesen úgy érzem, hogy simán elszúrtam az egészet, és legszívesebben csak újra és újra elnézést kérnék tőle e miatt. Lehet, hogy jobban járt volna, ha nem is velem jön ide, hanem valaki mással, aki sokkal bátrabb.
- Szeretnél inkább leülni? - pillantok rá, hiszen érzem, hogy nem mennek tökéletesen neki a lépések és igazság szerint én sem vagyok igazán a toppon. Lehet, hogy jobb lenne ezt az egészet akkor nem erőltetni, csak leülni és beszélgetni. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó megoldás.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Vas. 3 Nov. - 12:30

Nehéz megértenem, hogy valaki ilyen külsővel hogy lehet ennyire visszafogott, főleg, hogy egyelőre csak a helyes pofiját láttam, de bizonyára a testének különböző részei is nagyon is jól néznek ki. Mostanság túl sokat gondolok a másik nemre, talán kezdek én is ott tartani, hogy tovább lépnék, de ezek a szárnyak eddig mindenben megakadályoztak. Mégis, most nem magamról kéne agyalnom, hanem inkább Jer-en továbbra is, akinek szavaira már kissé határozottabban felelek. Tényleg változom, egyre inkább visszatalálok régi önmagamhoz.
- Az egy dolog, ettől függetlenül soha se voltam olyan, akit annyira sokan szeretnének. Biztos veled is baj van, hogy velem töltöd az idődet, a helyett, hogy valaki más felé nyitnál. – pislogok is fel rá, mert tényleg nem értem, hogy most, hogy itt van, miért velem tölt ennyi időt. Nem tudom hova tenni, összezavar, egyre jobban, de mégis, ezek a kellemes bókok, szinte lelkemet cirógatják. Na de rátérünk a ruhámra is, így történik meg a körbefordulás is, de jól hallhatóan nem vagyunk egy véleményen a ruci rövidségét illetően, amit én betudok annak, hogy ő férifből van. Ez mindig jó indok.
- Hát öhm, de. – ez most tök ciki, tényleg jobb lenne néha, hogyha befognám a számat, akkor nem hoznám magam további kellemetlen helyzetekbe. Lassan idő közben odasétálunk az egyik asztalhoz, ahol egy-egy puncs társaságában kezdünk neki a beszélgetésnek. Nem annyira érdekel most Aiden, hogy róla beszéljek, de ha Jer-t, igen, akkor megteszem.
- Igen, valami ilyesmi. – bólogatok is hozzá, de nem tudnám én már azt elmagyarázni pontosan, amit az a férfi mondott nekem. Néhány szava kusza volt, nem tagadom, de ott mégse volt képem ahhoz, hogy tovább kíváncsiskodjak, így is túl mélyre ástam magam, amikor a családját hoztam fel. A suli hatalmas és erre már Jeremy is rájött, akár csak én. Múltkor tudtam csak meg, hogy akad itt uszoda és számítógép terem is, ki tudja, hogy még miket rejt ez a hely? Talán bőven van még rejtett járat is az épületben. A magabiztosság hiánya viszont újból megmutatkozik, így most már cseppet erélyesebben szólalok fel, így talán tényleg felfogja végre, hogy szívesen töltöm vele az időmet. Bár kezd cseppet hülyén kijönni az, hogy én próbálok ennyire bizonyítani neki, még a végén úgy jön le, hogy ráerőltetem magam. Iszom egy kortyot, majd követné azt az újabb korty is, ha nem érezném meg ezt a furcsa változást, a szárnyaim eltűnését. A pohár kissé hangosabban kerül a földre, én pedig hirtelen pattanok fel, láthatóan idegesen attól, ami most végre ment. Nem nagyon tudom elhinni azt, ami történt. Mindig erre vágytam, de most… nem esik jól, hogy így, védtelenül ácsorgom mindenki előtt. Nemsokára X-Professzor is megszólal, így fordítom felé kékségeimet, továbbra is igen csak ijedten és feszéjezve, amikor kiderül, hogy nincs gond, csak egy fiúnak köszönhető ez az egész. Ki lehet az? Nem tudom, hogy mennyire szeretnék a közelébe kerülni, így csak gyanúsan nézek körbe, mintha rájöhetnék, hogy kinek is van ilyen blokkoló ereje, de aztán feladom és végül ismét Jeremyre nézek, akinek keze idő közben az enyémhez ér. És… semmi elgyengülés, minden olyan normálisnak tűnik.
- Neked biztos jó, hogy most nem kell félned attól, hogy ártasz bárkinek is. – mosolyodom is el kissé, miközben lassan megindulunk a táncparkett felé, én viszont képtelen vagyok feladni ezt a feszkót, pedig nagyon próbálkozom.
- Hát meglehet. Akkor biztosan megpróbálnék eltűnni mindenki szeme elől. – bár ígyis hasonlóan érzem. Annyira fura mindez, de meglehetősen sokat segít, hogy nem vagyok egyedül, hanem itt van velem Jeremy is. Így van kihez szólnom és kivel lekötnöm a figyelmemet, elvonatkoztatni szárnyaim eltűnésétől. Nem vágom tényleg, hogy mi ez az egész tőlem, örülnöm kellene, bár így lőttek a jelmezemnek. Kezeim idő közben felvándorolnak a másik nyaka körül, és mivel a fiú lényegesen nagyobb nálam, így kissé hozzá is simulok, hogy pontosan vele együtt táncoljak. A hideg futkos a hátamon az érintésétől és érzem, ahogy ismét vörössé válik az arcom ettől a közelségtől. Nem számítottam erre, hogy ilyen helyzetbe kerülünk, valahogy a vidámparkban olyan más volt, most pedig… sokkal férfiasabbnak tűnik és ez a Jeremy jobban is tetszik nekem. Lassan megkezdődik a táncunk is, ami nem valami menő keringő, csak egy egyszerű lassúzás, mely most szerintem egyelőre bőven elegendő mindkettőnk számára. Imádok amúgy keringőzni is, de most mégis, jobb ez így egyelőre, arra még lesz lehetőségünk az este folyamán. Most viszont már ideje megjegyeznem a jelmezét is, mely egyébként tetszik ám nekem, csak valahogy eddig másra koncentráltam, de feltűnt ám és szeretném, hogyha ezt ő is tudná.
- Hát igen, ehhez megy. – bólogatok is rá, de ekkor jön a bók is, amelyre oly nehezen tudok reagálni, így pislogok egy aprót, majd mosolyodom el zavartan. – Izé, hát köszi. – miért ilyen fura most ez tőle? Miért esik ennyire jól és miért nem tudom lereagálni? Sokkal könnyebb volt Mike-al, akit egyszerűen elutasítgattam, de Jer-t nem akarom. Nem, mert félek, hogy akkor itt hagy és inkább másnak mondja ezeket a kedves szavakat, amik ám nekem is oly jól esnek, egyszerűen képtelen vagyok hogy fogadni. Ahogy ajkamra tekint, úgy nyelek ösztönösen egy aprót és harapom is be ajkam egy pillanatra, amit talán még láthat is.
~ Szedd már össze magad! ~ - korholom is magam gondolatban, majd tőlem is elhangzik ám egy rövidke, de annál kedvesebb mondat, amit viszonoz is. Tényleg képtelen vagyok mit tenni, csak egyre ügyetlenebbül lépkedem a másik mellett, és talán még lábát is megtaposom egy pillanatra.
- Bocsi, nem akartam. – kérek is elnézést, majd lepillantok és ez után vissza a másik arcára. Ez után viszont, amikor már úgy hiszem, hogy ezt az egészet nem lehet tovább fokozni, jön a kijelentés, hogy mit is szeretne. Én pedig hirtelen állok meg a táncban, teljes zavaromban tekintve a másikra.
- Te… tessék? – eddig soha se voltam ilyen népszerű, mostanában pedig mindenki csókolgatni akar. Mi történik itt? A világ felfordul és a Föld is másképp forog? Csak állok ott, továbbra is arcát nézve, majd fordítom el lassan fejemet is.
- Így nem. – bököm ki, de az arcomon ott játszadozik az az aranyos kis mosoly is. – Máskor, ha szeretnél valamit, akkor tedd meg és ne szólj előre. Mert így lőttek a pillanatnak. – nézek is vissza szemeibe, tehát talán sejti, hogy nem lenne ellenemre a dolog, de így már csak azért se engedek neki. Pedig… pedig milyen jó lenne és romantikus és itt, mindenki előtt. De nem tudok úgy csókolózni valakivel, hogy azt előre megbeszéljük, tiszta stressz vagyok már így is, tuti bénáznék és… mindent elrontanék, egy életre kiábrándulna belőlem. Ahj, remélem, hogy nem fog megsértődni ettől, mert ha igen, akkor tényleg világgá megyek, de mégse tudok ilyesmire igent mondani csak úgy, mintha ez természetes lenne.
- Én nem is tudtam eddig, hogy tetszem neked. – buknak is ki belőlem a szavak, miközben ismét arcára pillantok és lassan folytatom is vele a táncot, már ha nem hagyott még faképnél ez az egész miatt. Az a csók… most már képtelen vagyok kitörölni a fejemből a tényét, hogy Jeremy-vel csókolózhatom, de tényleg jó lenne máris? Mike-al is oly gyors volt ez az egész, félek bármit is elkapkodni és… ha megcsókolom, akkor már rögtön kapcsolatot is várna? Nem tudom, hogy mire vagyok kész máris, hiszen bár nagyon tetszik és nagyon kedvelem, mégis csak most találkoztunk másodszorra. Kezdek egyre jobban kétségbe esni, így ismét ügyetlenné válnak lépéseim, de nagyon próbálom ám rendbe szedni magam.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Szomb. 2 Nov. - 20:00

Talán idővel tényleg képes a régi kötetlenebb Jeremy is visszatérni, az aki nem húzódik vissza mindenkitől automatikusan a félelem miatt, hogy bárkinek is árthat. A fene tudja, lehet hogy ez a környezet tényleg alkalmas lesz rá, hogy egy kicsit jobban nyissak mások felé. Talán a bál lesz majd az első lépés e téren, legalábbis jó lenne. Persze jelenleg elsősorban Amy felé szeretnék nyitni még inkább, ami láthatóan nincs ellenére, csak ezt én nehezen fogom fel.
- Akkor jó, én örülök neki, tényleg szívesen lennék veled, főleg ha már idejöttem és még nem is ismerek mást. Csak az furcsa, hogy más nincs, aki a társaságodra vágyna hiszen... szép vagy és kedves. - zavartan vakarom meg a tarkómat. Remek, ugyanúgy folytatjuk, ahogy legutóbb, ő pirul, én zavarban vagyok, de nem tehetek róla. Igyekszem a tudtára adni mennyire érdekel, de ez egyáltalán nem könnyű, logikus ha kissé azért zavarban van az ember, ha nyíltan megpróbálja valahogy megfogalmazni, hogy a másik bejön neki. Úgy meg főleg, ha Amy még körbe is fordul és azért szó se róla nagyon dögös ez a ruha.
- Akkor meg kár ilyesmit tőlem kérdezned nem, de? - jelenik meg az én arcomon is egy futó mosoly kissé felhúzott szemöldökkel. Oké, pasi vagyok, szerintem egy ennél rövidebb szoknyára se mondanám, hogy egy kicsit is kevés. Kár lenne úgy tenni, mintha nem lenne a fejemben semmi, és tényleg csak egy jófiú lennék, aki mindenkitől tart. Attól még, hogy egy kicsit így van, még persze vannak alapvető igényeim és hát lássuk be 22 vagyok és jó rég nem volt semmiféle kapcsolatom, csoda, hogy még nem sültek ki az idegszálaim, ha nyáron megláttam valakit lazább öltözetben...
- Hű? Akkor tényleg nagyon öreg, gondolom valahogy... nem öregszik. Nem gondoltam, hogy ilyenekbe is bele lehet itt futni, de tényleg érdekes lehet. - figyelek ám arra, amit mondd, csak hát őszintén szólva elég nehéz elvonatkoztatni a ruha által nem takart testfelületekről. Akármennyire is nagyon erősen azon vagyok, hogy a szemeire fókuszáljak. Többnyire megy, csak néha kalandozom el kicsit. Viszont tényleg izgalmas lehet olyanokkal találkozni és beszélgetni, akik már tökéletesen uralják a képességüket, azt hiszem ez nekem is erőt ad, hogy majd idővel nekem is sikerülhet. Tudom én, hogy abba kéne hagynom ezt a folytonos visszakozást, tisztában vagyok vele, de mégis elég hirtelen ér, amikor közelebb hajol és kissé meg is szól e miatt.
- Jól van, bocsánat... tényleg. Akkor körülnézünk együtt. - zavart tarkóvakarás következik és már-már elnézést kérő tekintettel pillantok rá. Nem akarom én kihúzni nála a gyufát, jó lenne legyőzni ezt az egész kisebbségi komplexus dolgot, de azt hiszem idő kell majd hozzá. Viszont azért lassan tényleg elhiszem, hogy szívesen tölt velem időt. Persze lehet, hogy szimplán csak baráti alapon és nincs ebben semmi több, vagy egyszerűen csak egyelőre még nincs más, akivel lehetne és addig én is jó vagyok, de ha talál mást... jól van, tényleg ki kéne vernem a fejemből a hülye gondolatokat. Amikor eltűnnek a szárnyai, az egy kicsit segít hogy másfelé tereljem a gondolataimat, történetesen a furcsa eseményre.
- Hát igen, szó szerint hozzád nőttek, de biztos nincs baj. - igyekszem nyugtatni, aztán fel is hangzik az ismerős hang, ami valahogy most is olyan nyugtatólag hat rám, pedig hát még csak nem is képesség miatt lehet, lévén az most nem aktív. Valahogy a pasas úgy általában nyugalmat sugároz magából... durva.
- Nagyon úgy fest. - mosolyodom el, aztán szépen lassan leveszem a kesztyűket. Akárhogy is nézzük, lehet hogy neki fura, mert eltűntek a szárnyai egy kis időre, de nekem ez most határozottan jó. Egy rövid hezitálás után végül a keze után nyúlok, hogy teszteljem tényleg igaz-e ez az egész, de ha egyszer eltűntek a szárnyai, tényleg így lehet. Átlagos... őszintén megmondom, hogy ennek rendkívül örülök, jó egy kicsit átlagosnak lenni, jó, hogy nem bántom azt, akihez hozzáérek, és a bőr érintése... jó ég, hogy ez nekem mennyire nagyon hiányzik! Már egészen megpróbáltam kizárni a fejemből, hogy milyen, úgy valahogy könnyebb volt elviselni. Ezek után még pocsékabb lesz, ebben biztos vagyok.
- Átlagos... - ismétlem el halkan ezt az egy szót, az arcomon pedig halvány mosoly játszik, miközben a táncparkett felé vezetem. Látom, hogy neki azért kényelmetlen a tény, hogy nincsenek meg a szárnyai, amit megértek. Mintha másnak egyszerre eltűnnének a karjai, minden bizonnyal rendkívül fura érzés, teljes mértékben megértem.
- Azért az nem vagy, akkor tuti, hogy sok tekintet szegeződne rád. - tudom én, hogy nem szó szerint érti, de azért megpróbálom elviccelni a helyzetet, úgy talán neki is könnyebb elviselni. De hamarosan már nem marad energiám viccelni, hiszen minden figyelmemet ő köti le, ahogy kacsói a nyakam köré fonódnak, és egészen közel simul hozzám, az én kezeim pedig a derekán állapodnak meg. Ez utóbbi persze nem olyan nagy dolog, hiszen ott van rajta a ruha, ám a másik igenis az, hiszen a bőröm az övével érintkezik. Akaratlanul is halkan felsóhajtok és ha nem lenne ciki képes lennék egészen közel hajolva a vállára hajtani a fejem. Így csak lassan beszívom a haja illatát, megpróbálom megjegyezni magamnak, hiszen nem tudom, hogy mikor lesz újra ilyen lehetőségem.
- Igen furcsa... de jó. - egy pillanatra még a szememet is lehunyom amikor a fülembe suttogja a szavakat, és lassacskán én is megindulok a zene ütemére. Nem vagyok valami nagy táncos, és amúgy sem ez most a lényeg, inkább a közelség, és az egész helyzet, amit határozottan élvezek. Remélem, hogy az az illető még jó ideig itt marad a bálon és nem tervezi, hogy hamar lelép.
- Köszönöm, gondoltam ehhez nem gond a kesztyű. Neked pedig így közelről még csodásabb a szemed. - bököm ki az apró kis bókot. Egyértelmű, hogy tetszik nekem, nagyon is, ezt próbálom így a tudtára adni. A tekintetem egy pillanatra az ajkaira siklik, aztán legyőzöm magamban a késztetést - nem tudom, miért csinálom - és újra feljebb pillantok, hogy a szemeire figyelhessek. A következő szavak viszont végképp levesznek a lábamról és nem marad más az arcomon, csak a mosoly, amit most képtelen lennék levakarni az arcomról.
- Én is nagyon örülök, hogy itt vagyunk. - hogy itt vagyunk most együtt, ez igazán csodás és ebben a helyzetben még inkább. Elhallgatok és pár pillanatig csak nézem őt, miközben egyre inkább egy talán buta kérdés kezd megfogalmazódni a fejemben, vagy talán nem is kérdés, inkább valamiféle felvetés. Tudom én, hogy ezt nem így kéne, nem kell engedély rá, de valahogy mégis ez jön belőlem. Talán ilyen vagyok, nem az a nyomulós típus, igazából az soha sem voltam, csak egy kicsit bátrabb, de lehet hogy ez az új Jeremy is már annyira a részem, hogy nem is jön vissza teljesen az új, hanem a kettőből jöhet ki valami olyan elegy, ami jó.
- Szeretnélek... megcsókolni. - zavart mosoly csúszik az arcomra, mintha ezzel azt mondanám, hogy nincs-e ellenére. Nagy butaság? Remélem, hogy e miatt nem akad ki... vagy nem gondolja, hogy nem vagyok eléggé férfi.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Pént. 1 Nov. - 22:42

Nem tudom, hogy miért ilyen kis bizonytalan, még mindig. Nincs erre semmi oka se, hiszen… nagyon helyes srác és jó fej is. Igen, szerintem simán jobban néz ki Mike-nál is, egyszerűen egy kis határozottság kellene még hozzá, ami talán idővel megjön. Most olyan helyen lehet, ahol senki se nézi majd ki, én pedig remélhetőleg több időt tölthetek majd el a társaságában.
- Jer, én… én ráérek. Nincs senki, aki az én társaságomra vágyna, szóval nagyon szívesen töltöm veled az időm, amikor lehet. – ismerem is be azonnal, és talán kissé túl hirtelen is, így pirulok el cseppet, majd igazítom is meg barna tincseimet. Ez most lehet, hogy gáz volt, nem akarom ráerőltetni így magam, de ha szívesen lenne velem tényleg… - Nem tudom, hogy miért hiszed azt, hogy ez nem így van. – pillantok is bele szép szemeibe, majd végül egy lágy mosoly és ez után kerül csak szóba a ruházatom. Örülök, hogy tetszik neki, nem is tudja, hogy mennyire, így szépen körbe is fordulok, ezzel is jelezve felé, hogy nézzen csak meg nyugodtan és bele se gondolok abba, hogy nem vagyok már kislány, na meg… ő azért már egy kész férfi, simán lehet, hogy másra is gondol, hogy belül nem az a jófiú, akit kifelé mutat.
- Nem túl sok? Te pasi vagy, még jó, hogy ezt mondod. – vigyorodom is el, de a vörösség ott marad ám pofimon. Ahogy kifejti, hogy mennyire dögös, és a többi… nehezen tudom hogy kezelni a helyzetet, de nagyon is jól esik most ez, hogy így kedveskedik neki. Talán ez hiányzott nekem? Ő volt az első srác hosszú idők óta, aki felkeltette az érdeklődésemet, egyértelmű, hogy fontos a számomra, bár magam sem értem, hogy sikerült máris közel kerülnie hozzám. Nem a nagy dumája tette meg ezt, hanem az, aki ő maga. Na de ideje áttérnünk egy asztalhoz, én pedig kihasználom ám az időt, hogy az ő társaságában lehetek. Szerencsésnek érzem magam, nem is kicsit, most pedig itt az alkalom arra, hogy nyugodtan beszélgessünk egymással, bármiről. Mégis, az első téma mégis az iskola, hiszen ez köt minket össze jelenleg.
- Bizony. Egy nagyon-nagyon öreg pasit, aki úgy 30-nak tűnt, de megjárta már a második világháborút is. – mesélek is kicsit Aiden-ről, akivel tényleg kellemesen elbeszélgettem, remélem, hogy látom majd még. Picit fura volt, főleg, hogy engedte, hogy tegezzem, de mégis.
- Amúgy igen, kemény férfinek tűnt, de kedves volt, nagyon. És megértő. Mondjuk éreztem nála egyfajta fegyelmet és akaratosságot is, mondjuk amikor a képességemről faggatott. – előtte képtelen voltam eltitkolni azt, aki igazából vagyok. De talán Jer is hamarosan megtudhatja mindazt, ami történt. Jól esne teljesen őszintének lennem vele és úgy hiszem, hogy ez meg is fog történni. Ő talán megértene és nem ítélne el, elvégre, ő is fél a saját erejétől, különben nem lennének rajta azok a bizonyos kesztyűk. Ahogy viszont a helyek felfedezéséről beszél, kissé csúnyán nézek rá, majd cseppet közelebb hajolok, úgy nézek mélyen a szemeibe.
- Fejezd ezt be! Ráérek, amikor csak szeretnéd, oké? Szeretnék veled több időt… eltölteni. Szóval nincs akadálya. – sütöm le idő közben kissé szemeimet is és hát nah, nem tudom titkolni azt, ami az igazság, talán nem is akarom. Tetszik nekem, és egy esélyt adhatnék a dolognak, én se szeretnék magányos lenni itt, Jeremy pedig annyira kedves és aranyos és… figyelmes. Minden megvan benne, csak az a rosszfiús én hiányzik, ami viszont Mike-ban adott. Tovább már nincs lehetőségem agyalni ezen az egészen, mivel szárnyaim ekkor tűnnek el, én pedig… hirtelen nem is tudom, hogy mi történik. Össze vagyok zavarodva, hátamhoz próbálok érni, megnézni, hogy ott vannak-e még, majd fel is kelek, nem kicsit idegesen.
- Biztos? Én… már úgy hozzám nőttek. – igen, most, hogy eltűntek, hirtelen el se tudom képzelni, hogy mi lenne velem a szárnyaim nélkül. Ekkor szólal meg viszont X-professzor, én pedig ijedten pillantok felé, hallgatva azt, amit mond.
- Erre képes lehet valaki? – nézek is elkerekedett szemekkel a fiúra, majd ez után esik le, hogy mit tesz. A kesztyűk lekerülnek kezeiről, ő pedig nemsokára már az enyém után nyúl. Ismét vörössé válik arcom, miközben lassan felé lépek, majd idegesen pillantok hátam mögé.
- Nem érzek… semmit. Olyan, mintha átlagos lennél. – pislogok fel a fiúra, majd végül kissé el is mosolyodom a felkérésen. Egy apró biccentés és lassan meg is indulok a táncparkett felé, Jeremy oldalán.
- Most olyan, mintha meztelen lennék. Furcsa, hogy az egész hátam kint van és nincsenek meg a szárnyaim. – ismerem is be halkan, miközben feltekintek a fiúra. Mivel egy kellemes, lassú szám szól, így közelebb kerülök hozzá és kissé idegesen, de kezeimet a nyaka köré csúsztatom, így testem szinte a másikét érinti.
- Furcsa ilyen közel lenni hozzád. – suttogom a másik fülébe, miközben lassan, a zene ritmusára kezdek el lépkedni, de természetesen hagyom a másiknak, hogy vezessen.
- Nem is mondtam még, de… tetszik a jelmezed. Igazán egyedi. – lassan hátrébb húzom fejem, hogy a szemeibe nézzek, így mosolyodom el kissé, miközben igyekszem nem a fiú lábára lépni. Lassan ide-oda haladgatunk, miközben egyre több táncos tűnik fel körülöttünk. Kellemes most ez az egész, de mégis, oly furcsa ilyen közel lenni hozzá, szívem is egyre hevesebben dobog, de engedek ennek az egésznek, így a kezdeti feszültség lassan elillan testemből, így normálisabbá válik a táncunk.
- Nagyon… örülök, hogy itt vagy. – talán ezt nem kéne, de mégis. Ez az igazság. Sikerült túlságosan is megkedvelnem őt Peekskill-ben. Nem szeretném, ha félreértene, szeretném tényleg, ha előbb jobban megismerném, de egyben, mégis oly nagyon vonz és most csak őt látom, senki mást és a gondolataim is csak a göndör fürtös körül forognak.

/100. hsz *-*/

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Pént. 1 Nov. - 20:21

Számomra nem is tűnik annyira réginek az a vidámparkban eltöltött egy nap, hiszen nem túl sok minden történt velem azóta, mentek a szokásos hétköznapok, én pedig inkább csak arra vártam, hogy mikor jöhetek ide terep felmérni, utána pedig már újfent csak arra, hogy mikor jön végre ez a bál, amikor újra láthatom Amy-t.
- Én is örülök neki, hogy többet lehetünk együtt, persze ha épp ráérsz, meg... szóval... tudod tanulás, meg más barátok. - javítom ki magam azonnal. Igen, még mindig itt tartok, még mindig bennem van az a bizonytalanság, amivel nem tudok sok mindent kezdeni, hogy vannak neki mások is, és egyetlen nap alatt kétlem, hogy olyan különlegesség váltam volna neki. Már miért is? Nem vagyok én különleges, még csak olyan hűde jó pasinak se tartom magam, arról nem is beszélve, hogy itt a suliban elég sok nálam fiatalabb és jobb képű srác van, ezt kár lenne vitatni. Azért akárhogy is, de nagyot nyelek, amikor körbefordul. Szigorúan akkor, amikor nem látja, mert pont háttal áll nekem. Szó se róla, nagyon dögös ez a ruha. A megjegyzésére akaratlanul is elmosolyodom és persze hogy lejjebb siklik a tekintetem, mintha azt akarnám ellenőrizni, hogy tényleg rövid-e a ruhája.
- Dehogy szűk és nem rövid, mármint persze az mondjuk, de attól még állati dögös... vagyis nagyon jól áll, és egyáltalán nem túl sok, amit mutat. - oké, ebből azt hiszem nem tudok jól kijönni, ezért csak egy kissé zavart tarkóvakarás marad. Oké, hogy mondd azt el, hogy igenis baromi jól áll rajta ez a ruha, és pont azért, mert ennyire szexi és rövid és... oké, inkább próbáljunk valami másra koncentrálni, és elsősorban végre újra megcélozni a szemeit, mert a végén még valami rosszat gondol rólam, hogy képtelen vagyok tartani a szemkontaktust. Lehuppanunk egy asztalhoz, és hogy én kit kérnék még fel rajta kívül? Nem nagyon ismertem még meg senkit sem, bár persze ezt itt pótolhatom majd valamelyest, és minden bizonnyal Amy-nek bőven lesz, akivel még dumálna ma, vagy bármi, szóval... de addig is kihasználom a vele töltött időt.
- Egy X-ment is? Na róluk hallottam már, de eddig még egyet se láttam és még csak nem is találkoztam velük. Milyen volt? Ők már tényleg ilyen... hát nem is tudom... - jó nem tudom, hogy mire gondolok, valahogy mintha tényleg szuperhősök lennének, vagy ilyesmi. Nehéz elképzelni ezt az egészet, hogy talán egyszer mi is ilyenek leszünk, hogy vannak mások, akik a képességüket rosszra használják, és egyszer lehet, hogy majd kénytelenek leszünk szembeszállni velük... az egész olyan nagyon irreálisnak tűnik. Nekem ehhez képest tök átlagos életem volt eddig, így meg mintha már valami filmben lennék. Elveszem a poharat egy hálás mosollyal, miután kitöltötte nekem puncsot és iszogatni kezdek, amíg beszél.
- Majd én is sort kerítek rá, hogy felfedezzem kicsit, akár mutathatsz is nekem pár jó helyet, persze csak ha épp ráérsz. - szívesen elmennék vele csatangolni, ha akar rám időt szánni és nem foglalják le más barátok, vagy ilyesmi. Amikor viszont eltűnik a szárnya... oké, finoman szólva is meglepődöm, és őszintén szólva azt se tudom, hogy mit mondjak először. Egyszerűen csak elkerekedik a szemem és nagyokat pislogva nézek rá, ahogy tapogatja a hátát. Aztán csak megrázom a fejem, mostmár szintén állva, hogy én sem látom.
- Nem tudom... tényleg tippem sincs, de... de biztos nincs semmi gond. - próbálom megnyugtatni, márha ez jelen helyzetben egyáltalán lehetséges. Ekkor csendül fel a hangszóró. A zene elhallgat és a szinte mindenki számára ismerős hang csendül fel jó hangosan, a professzoré, amiben felvázolja, hog nincs ok pánikra csak épp van most valaki a teremben, aki képes rá, hogy blokkolja minden itt tartózkodó erejét. Oké, azért ezen egy kicsit meglepődöm, tehát ilyesmi is van? Kissé még mindig értetlenkedve pillantok körbe, de van ebben ráció, hiszen sokaknál tűnt el minden, ami külső jellemző.
- Szóval amíg itt van, addig... - beharapom a szám, majd végül lehúzom a kezemről a kesztyűt és az asztalra teszem. Még így is határozottan óvatosan nyúlok Amy kezéért, készen arra, hogy bármelyik pillanatban visszarántsam, ha arra lenne szükség. - Van kedved táncolni? - teszem fel óvatosan a kérdés, hiszen persze mondhat nemet is, vagy talán lassabban tér magához, miután eltűntek a szárnyai, de én... nem tehetek róla, tényleg élvezem a helyzetet, és ki tudja, hogy meddig tart.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Pént. 1 Nov. - 14:50

Kissé nehezen tudom felfogni, hogy ismét találkozunk, de nem is értem, hogy mi van velem. Nagyon jól éreztem magam azon a napon Jeremy-vel, de oly rég volt már, most pedig… hogy ismét itt van, minden összekuszálódik és én pedig csak rá tudok jelen pillanatban koncentrálni.
- Örülök neki, hogy eljöttél és… szóval hogy itt is maradsz. Legalább így jobban megismerhetjük majd egymást és neked se kell aggódnod a képességed miatt. – pillantok le kezeire, amelyeket természetesen kesztyűk fednek. Tudom, hogy mi történik akkor, hogyha hozzáér valakihez, szomorú dolog, és mivel én is átéltem már kétszer, ezért nem feltétlen kockáztatnék túl hosszú távú érintkezést vele, ami azért eléggé szomorú, mert úgy megölelgetném, de nem tudom, hogy mennyire van jogom hozzá. Végülis, csak egyszer látott és bár jól elvoltunk, ez mégse biztos, hogy jelent bármit is. Vagy igen? Teljesen kikészítenek ezek a pasik. A kölcsönös puszikat azért megadjuk egymásnak, majd ez után kerül előtérbe az öltözetem, na meg gyönyörű, puha szárnyaim is, amelyeket most még jobban megmutatok a másiknak egy körbefordulás alkalmával.
- Örülök, hogy tetszik. Bár kissé szűk és rövid, de… azért jól néz ki. – igen, egy icipicit azért zavar a dolog, főleg, hogy most így utólag gondolok csak bele abba, hogy mit csináltam, tehát hogy megfordultam előtte. Lehet, hogy nem kellett volna, de ő nem Mike, ő sokkal diszkrétebb, így biztosan nem fog furán nézni rám ezért az egészért. Mindenesetre oldom a feszültségemet azzal, hogy megfogva kezét húzom el az egyik asztalhoz, hogy ott helyet foglalva beszélgethessünk egy kicsit. Hosszú még az este és csak nem fog rögtön ellépni tőlem, azt nem szeretném. De nem a tulajdonom, bizonyára szeretne ismerkedni ma, hiszen itt az alkalom és sok szép lányt felkérni táncolni, de addig is, amíg velem van, én örülni fogok neki.
- Hát velem se túl sok minden ám. Megismertem jó pár diákot, meg még X-ment is, de nem történt különösebben semmi izgalmas se velem. – na ez persze nem teljesen igaz, de valahogy nem akarok Mike-ról beszélni, főleg nem arról, amit vele tettem, majd pedig az a csók. Kár volt, hiba, aminek nem szabadott volna megtörténnie, ugye? Hihetetlen, hogy máris két srác van, aki oly nagyon tetszik nekem, magamra se ismerek, én soha se voltam ilyen. Azt pedig nem tudom egyelőre, hogy Jer-nél lenne-e egyáltalán esélyem. Szerintem csak szimpla barátként tekint rám, akitől megtudta, hogy létezik több mutáns is, nem többként. Azért kiöntöm idő közben az italokat, így az egyik hozzá kerül, a másik pedig hozzám és lassan iszogatni is kezdek, miközben mesélését hallgatom és kissé fel is köhögök, amikor az alagsor alatti részről beszél.
- Öhm, igen, akad. Bár még én se jártam be sok helyet, de az biztos, hogy hatalmas a kastély. – a fenébe is, miért kell Jer-nek rátapintani olyan témákra, amikre nem kellene. Ismét eszembe jut az a másik fiú, akinek nem szabadna, így inkább iszom is néhány kortyot, miközben a helyes pofi felé nézek. Már készülnék mondani valamit, amikor… hirtelen megérzem ezt a hatalmas változást. A hátamon a súlyok eltűnnek és a fiú is azt veheti észre, hogy a szárnyaim sehol.
- Mi történik? – pattanok is fel azonnal, nem is törődve most már az itallal, amely az asztalon marad, én pedig próbálok hátranyúlni, hogy megfoghassam szárnyimat. Sokáig utáltam őket, most mégis… kezdek kétségbe esni, hogy hol lehetnek.
- Jer, te se látod? A… szárnyaimat. Eltűntek. Mi történik? – kissé kétségbe esek ez az egész miatt, mivel meg se fordul a fejemben, hogy ez egy ember érkezésének köszönhető. Teljes a zavar, így én is tovább próbálom hátamat tapogatni, csak az a baj, hogy nem nagyon érek el oda, de azért rajta vagyok, hogy megvizsgáljam, tényleg eltűntek ezen testrészeim.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Pént. 1 Nov. - 9:14

Hát persze, hogy van bennem egy kis félsz, ahogy felé közelítek. Mesésen néz ki, ezt kár lenne tagadni, és szó, ami szó azért tartok attól, hogy annyira beilleszkedett már, hogy egy magamfajta csendesebb pasas nem fogja már annyira lekötni. Annak viszont tényleg határozottan örülök, hogy rendkívül csinos, és még a szárnyait is kiengedte, ahogy kértem tőle. Nem mondom, hogy ez egyértelműen csak az én érdemem, de remélem, hogy kicsit azért nekem is volt részem benne. Betámadok hát a magam módján visszafogottan egy torokköszörüléssel, hogy magamra vonjam a figyelmét.
- Még én se teljesen, de úgy néz ki, hogy mégis csak igazad lett, és szívesen látnak. - nem is reméltem, hogy ilyen könnyen megy majd, hiszen nem igazán mondhatom, hogy túl sok pénzem van, vagy lenne aki e téren támogat. Nincsenek se pénzes szüleim, se gazdag nagybácsim, de nem rótta fel ezt nekem senki. Persze azt a büszkeségem nem engedné, hogy csak úgy ingyen lakjam itt, és ne tegyek semmit cserébe, szóval a spórolt pénzemet bár nem fogadták el, viszont abból nem engedtem, hogy a birtokon belül elvégezzek ezt azt, mint egy fizetségképpen. Aztán persze benne van a pakliban, hogy egyszerűen csak elfelejtenek szólni, hogy milyen teendők vannak, de én azért nem fogom annyiban hagyni. Besegítek majd mit tudom én a műhelyben, vagy valami hasonló, kitalálok valamit, hogy ne érezzem magam ingyenélőnek. Már jó ideje magamat tartom el, szóval... ezen nem is akarok változtatni. Gyors puszival köszöntöm Amy-t, amit viszonoz, és ennek határozottan örülök természetesen. Amikor pedig még körbe is fordul... azért rendesen erőt kell vennem magamon, hogy mondjuk ne nézzek túlságosan kiguvadt szemekkel.
- Téged is jó látni és ez a ruha tényleg fantasztikus. - és végül ki is emeli, hogy hallgatott rám... jól esik. Akkor hát tényleg nem felejtett csak úgy el és talán ha jól látom, akkor a szeme is úgy csillog, mint aki tényleg örül annak, hogy itt vagyok. Ez jó... várnak valahol rád, ez mindenképpen kellemes érzés. Követem, amikor az egyik asztalhoz húz. Gyűlölöm, hogy nem érinthetem meg a bőrét és most is ott van közöttünk az a rohadt kesztyű, de próbálok ettől egyszerűen elvonatkoztatni és csak szimplán rá figyelni, leülni a helyemre.
- Akad igen, de szerintem neked több. Velem a városban nem sok minden történt, de gondolom itt azért zajlott az élet. - mosolyodom el hiszen még csak két napja érkeztem, alig vagyok itt egy ideje, elég volt az, hogy beköltözzem, meg kicsit körülnézzek, többre még nem nagyon futotta. - Amúgy nagyon tetszik, baromi nagy ez a hely! Nem tudom, hogy hetek alatt be lehet-e egyáltalán járni az egészet, és komolyan még az alagsor alatt is van valami szint? - nem mélyültem még el ennyire, mondhatni szó szerint véve. Egyelőre még a kinti terepet sem fedeztem fel és sok helyről csak az új szobatársaknak hála van infom. Fura, jó ideje élek már egyedül, úgyhogy ebbe bele kell majd szoknom. Folyton nyüzsög valaki a nyakamban. De végülis jó fejnek tűnik így egyelőre a két srác, még úgy is, hogy azért van köztünk valamennyi korkülönbség is, a tizenhat éves kölyökhöz képes már-már öregnek érzem magam, de komolyan.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Csüt. 31 Okt. - 19:28

Ahogy telnek a percek, egyre jobban izgulok, hogy vajon milyen is lesz ez a viszont találkozás. Eltelt már némi idő, de szerencsére attól nem félek, hogy ne ismerném fel Jeremy-t. Jelen pillanatban éppen a terem másik végén lévő embereket nézegetem, amikor meghallom nem túl messze tőlem a torokköszörülést, így végül fejem arrafelé fordítom és már meg is látom azt a fiút, akit oly nagyon vágytam.
- Jeremy, szia! El se hiszem, hogy itt vagy! – buknak is ki belőlem a szavak, mert hát tényleg olyan hihetetlen. Én meséltem neki először erről az egészről és azóta valószínűleg sok minden történhetett vele. Vajon milyen volt az első tapasztalata itt? És berendezkedett már? Sok embert ismer? Nem, nem szabad még letámadnom őt, és hirtelen nem is tudom, amikor megérzem a kellemes, puha puszit arcomon. Egy nagyon picit ismét sikerül elpirulnom, pedig nagyon rajta vagyok ám, hogy levetkőzzem ezt a dolgot és végül a puszit én is viszonzom neki, nem várva meg azért, hogy eltávolodjon, hanem még időben.
- Jó látni. – pillantok fel rá, és ez után hallom meg a dícséretet. Szélesebbé válik arcomon a mosoly, majd ez után már körbe is fordulok, hogy jobban megszemlélhesse a gyönyörű ruhát, na meg a szárnyaimat is.
- Örülök, hogy tetszik. Hallgattam rád és most már tök szívesen mutatom meg bárkinek a szárnyaimat. – a kis bakiról nem mesélek neki, egyelőre még legalábbis nem, inkább csak elkapom kezét, hogy az egyik asztal felé húzhassam, ahova talán le is dobjuk majd magunkat. Azért én ezt óvatosan teszem, túl picinyke ez a szoknya ahhoz és nem akarok többet mutatni a kelleténél.
- Azt hiszem, hogy sok mesélnivalód van. Szóval, hogy tetszik ez a hely? – közben azért már merek magunknak egy-egy pohárka puncsot, és az egyiket a srác elé tolom, a sajátomat pedig már iszogatni is kezdem, miközben csillogó szemekkel hallgatom azt, amit mond. Remélem, hogy kellemes eddig számára minden, de majd mindjárt kiderül. Annyira bele vagyok merülve most ebbe a viszont látásba, hogy még a ruházatát se néztem meg magamnak jobban, na de majd az is sorra kerül, csak most előbb... előbb a fiú érdekel, utána pedig a jelmeze.

Tárgy: Re: Jeremy és Amy Csüt. 31 Okt. - 19:12

Nagyom vártam már ezt a napot, ami nem meglepő, hiszen hetek teltek el azóta, hogy együtt töltöttem egy napot Amy-vel. Nem tudom, hogy mi történt vele itt azóta, kiket ismert meg és hogy egyáltalán én hiányoztam-e neki, hiszen bár írtam neki levelet, ő nem tudott válaszolni. Még az se biztos, hogy egyáltalán itt lesz, vagy hogy velem akar lenni. Tudom, lehetne valamivel több önbizalmam, de egyszerűen egyelőre ez még nem megy. Majd talán idővel... hátha. Esetleg, ha ide járok és nem kell folyamatosan paráznom mindenkitől valamelyest könnyebbé válik minden. Jó ég tudja, csak reménykedhetem, hogy az a régi nyitott Jeremy is valahol még ott van bennem és ez a zárkózott srác nem vette át teljesen a helyét. Beletelt egy kis időbe míg kitaláltam, hogy minek öltözzek és azért döntöttem a cowboy jelmez mellett, mert ahhoz sok esetben eleve dukál a kesztyű. Így aztán nem gond ha amúgy is van rajtam, meg hát melyik kissrác ne akart volna kölyökkorában cowboy lenni. A rojtos nadrág, meg a pisztoly, a kalap... szerintem ezért mindenki oda van, szóval annyira nem volt vészes kitalálni, hogy ez legyen a rucim. Mondjuk a kölcsönzőben csak ez a fekete megoldás volt, habár nem olyan nagy gond ez, mert hogy Amy is feketében van... szúrom ki, amikor meglátom őt a tömegben, nem sokkal azután, hogy beléptem az ajtón. Azért egy pillanatra kissé elakad a lélegzetem, hiszen határozottan nagyon jól néz ki. Finoman szólva is dögös ez a fekete ruci, én pedig nagyot nyelek, amikor végül elindulok felé. Tisztára gagyinak érzem magam mellette, de komolyan. Kis torokköszörülés, hogy észre is vegyen, majd kicsit megemelem a kalapomat, amikor rám néz.
- Szép hölgy... - apró fejhajtás. Nem tudom, hogy mi lenne a jó lépés most, adni neki egy puszit? Egy gyors pusziból nem lehet baj végülis, vagy egy ölelés, ahol a bőrfelületeink nem érintkeznek? Az is kivitelezhető lenne. Végül esetlenül, de előre hajolok egy puszira. Miért is nem vagyok képes egy egész kicsit bátrabb lenni? Pedig úgy elképzeltem milyen lesz majd a viszontlátás, de most egyáltalán nem ilyen egyszerű. Feszengek kicsit, főleg mert baromi sokan vannak itt.
- A szárnyad... örülök, hogy itt már nem kötöd le. Nagyon szép vagy... csodás! - mosolyodom el. Próbálok azért nem túlságosan nagy lelkesedést mutatni, mármint... őszintén szólva nem megy, mert az arcomon levakarhatatlan mosoly nyugszik és őszintén szólva igazán nehéz most rendesen a szemeire figyelnem. Szó se róla sokkal dögösebb, mint legutóbb volt és akkor még finoman fogalmaztunk. Jó ég, mi van, ha találkozott valami pasival, aki ezt hozta ki belőle, én meg csak jó pofára fogok esni, mert itt reménykedem mindenféle... oké Jer, hagyd szépen abban ezt a hülye hozzáállást. Majd meglátjuk mi lesz, nem kell előre azon agyalni, hogy mi sülhet el rosszul igaz?

Tárgy: Jeremy és Amy Csüt. 31 Okt. - 16:49

Hihetetlen, szinte elmondhatatlan az, amit most érzek. Régen nem voltam már ilyen ideges, nem izgultam ennyire és… most mégis, szinte meghalok a várakozásban, hogy elérkezzen a délután és végre megindulhassak a bálterembe. Amikor Jer közölte, hogy ő is itt fog tanulni, illetve, hogy a bálon találkozunk… még, szinte fel se fogtam ezt az egészet, de most, hogy itt a napja, tudom, hogy mennyire szeretném viszont látni őt. Hiányzott, ami bizonyára furcsa lehet, hiszen még csak egyszer találkoztunk, de valamit megváltoztatott bennem és neki köszönhetem, hogy mostanra képes vagyok elfogadni azt, aki vagyok. És hogy ezt neki is bebizonyítsam, ígéretemhez híven jelenek meg fekete, hatalmas szárnyaimmal, egy gyönyörű, dögös ruhában. Bukott angyalnak öltöztem, annak, ami név szerint is oly nagyon illik hozzám és hát… igen, ilyen nagyon szexi ruhát találtam, ami tőlem bár távol áll, de mégis... Most, hogy benne vagyok, úgy érzem, hogy szinte rám szabták és bár egy kisebb vagyonba került, a szüleim szívesen költöttek arra, hogy jól érezhessem magam ezen a napon. Na meg, jó látniuk azt is, hogy mennyire boldog vagyok itt, és hogy végre nem kell rejtőzködnöm a többi ember elől.
Tehát a ruha már rajtam, ahogy a csodálatos, magassarkú cipő is, most pedig már csak a haj és a smink van hátra. Mivel egy kis göndörség sose árt, ezért a hajamat begöndörítettem cseppet, szép, kék szemeim köré pedig fekete smink került, mely passzol halloween-i öltözetemhez is. Ajkam is kapott egy kis szájfényt, arcom kevéske pudert és már kész is a tökéletes smink. Egy-két ezüst ékszer még kerül rám, majd mivel már mindjárt itt az idő, én is elindulok a földszint felé.
~ Remélem tetszeni fogok neki. ~ - hirtelen mintha kivertem volna minden mást a fejemből, oly furcsa mindez, de talán a lelkiismeret-furdalás az, ami nem enged Mike-ra emlékezni. Még mindig bánt az, amit tettem és nem szeretném, hogy kihatással legyen a mai estére, így próbálok majd nem vele foglalkozni, pedig biztos vagyok benne, hogy ő is ott lesz majd a bálon, bizonyára egy nálam ezerszer szebb csaj társaságában. De én se panaszkodhatom, Jeremy mellett nem fogok unatkozni, erre már rájöttem azon a napon is Peekskill-ben.
Ahogy leérek a teremhez, izgatottan lépem át az ajtó küszöbét, majd nézek is körbe ezen a csodálatos helyen. Szemeim felragyognak, miközben a halk zenét hallgatom és már kíváncsian körbe is tekintek. Jó sokan vannak már itt, de Jeremyt még nem találom szemeimmel, ahogy szerencsére még Cassanova sincs itt. Kissé felsóhajtok, így indulok meg az asztalok mellett, hogy szépen felfedezzem magamnak a helyet és csak remélem, hogy nemsokára meg fog érkezni az, akire oly nagyon vágyom.

/Amy ruhájához annyit fűznék hozzá, hogy a szoknya kicsit hosszabb, nem ennyire mini és a szárnyai pedig nagyobbak, nem akkorák, mint a képen.
Ennél a hsz-nél még látszanak a szárnyai, aztán nemsokára leírom majd, hogy eltűntek, csak még Ethan nem jelent meg ilyen hamar. /

Tárgy: Re: Jeremy és Amy

» Jeremy és Amy
» Jeremy & Logan
» Jeremy-t keresve
» Jeremy and Patricia
» Jeremy és Felicity