Cain Marko

Userinfó: Tyronne P. Smoke

Név: Cain Marko
Mutáns név: Buldózer
Születési dátum: New York, USA, 1963. ápr. 11.
Besorolás: Független
Képességek: Emberfeletti erő és állóképesség jellemzi. Mutáns képessége révén láthatatlan erőteret generál maga körül, amelyet semmi sem képes áttörni. Sebezhetetlen és (szinte) megállíthatatlan, lényegében majdhogynem halhatatlan is mondhatjuk. Képes kinyomni több mint 100 tonnát. Akár már most is, de idővel megszerezi az x-men szériából ismert sisakot, mely levédi a mentális behatások elől, így pl. Charles sem tudja megtalálni, ha keresné sem. Képessége nem fejlődik tovább.
Osztályozás:Delta mutáns
Aktiválódás: 8 éves korában

Jellem: Lázadó, lobbanékony, semmit se hagy szó, vagy tett nélkül, igazi rendbontó. Büszke, ezért se hagyhat bárminemű sértést megtorlás nélkül. A bosszú a mozgatórugója. Pökhendi és egoista tud lenni, azt hiszi számára nincs elérhetetlen, lehetetlen, hiszen megállíthatatlan. Nagyszájú, kötekedős. A katonaiskolának köszönhetően tartással bír, szilárd jellem, de nem egy hősies hazafi, katona. Gyerekkora óta sértett a lelke, rivalizál. Valahol mélyen vágyik a jóra, hogy kiűzzék belőle a haragot. Szeretné megízlelni a jótett gyümölcsét, de nem elég elszánt és önzetlen ehhez. Hiszen jönne a kérdés: mi a haszna belőle?

Külső: Öltözéke átlagos, kényelmes, nem igazán tűnik ki ezzel a tömegből. Legfeljebb enyhén nagydarab, kisportolt termetével. Kiállásán látszik, hogy erőskézzel fogták. Általában majdhogynem kopasz, vagy mohawk hajat növeszt, ezzel is egyfajta lázadást tükrözve. Karakteres, határozott arcéllel határolt arca van, ezzel megfogó maszkulinitást kölcsönözve neki. Az érzelmei könnyen kiülnek arcára, valamint egész tartását megváltoztatják. Így szinte lehetetlen nem tudni, hogy mikor kell futni előle.

Előtörténet: New Yorkban kezdődött minden. Egy akkor még boldog házaspár életét bővítettem igazi családdá. Örültek nekem, láttam a régi képeken, hogy anyámnak tündökölt az arca, apámnak meg egy könnycsepp csillogott a szeme sarkában, ahogy abba a röhejes kórházi paplanba csomagolva pihenek a karjaikban. Több kép nagyon nem maradt meg, s ez sincs makulátlan állapotban tekintve, hogy mind elégett, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felgyújtottam apám házát. Na de nagyon előreszaladtunk!
Szóval, békés kis családnak indultunk, de amint megtanultam járni, - ami az átlaghoz képest korán bekövetkezett - máris megállíthatatlan voltam és romboltam. Amit elértem, annak vége volt, hurrikánként jártam végig a lakáson. Elég volt pár perc, amíg az ősök nem néztek oda és hajat tépve takaríthattak utánam, amíg megbánás nélkül csücsültem - valószínűleg önelégülten mosolyogva - a rácsok mögött. Persze nem voltam olyan derűs, mikor büntetésként rásóztak a seggemre... Ezek után végképp nem kétséges, hogy pusztításra születtem, a véremben van. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a képességemmel együtt születtem, hiszen mindig is erősebb, kitartóbb voltam kortársaimnál. De 8 éves koromban mutatkozott meg igazán, hogy mire is vagyok képes. Addigra már odalett a családi idill és a válóper közepén jártak a szüleim, mire nem sokra rá, anyám meg is halt. Megviselt, természetesen, hiszen ez egy olyan széthullás volt, amit nem szánt szándékkal idéztem elő. Élveztem a teljes családot. Ezért is veszítettem el a fejemet az iskolában. Amerikai fociztunk, és a legnagyobb darab ellenfél játékos sértegetett. Ez volt az olaj a tűzre. Amint meghallottam a sípszót, mérhetetlen dühömmel arányosan gázoltam át rajta, majd sisakjánál fogva húztam végig a pályán, hogy a végén bárminemű nehézség nélkül felemeljem és egy Touch down! kiáltással a földhöz vágjam. Egy életre megnyomorítottam, és apámnak itt telt be a pohár a folyamatos, azonban eddig ártatlan csínytevéseim után. Az első és legmegdöbbentőbb verését éltem át akkor. Katonai iskolába íratott, remélve, hogy ott bepótolják az elmaradt neveltetésemet. Erőszakkal, ha kell. Mondanom se kell, hogy nem tudtak megtörni. Olyan fizikai erőt éreztem magamban, amivel a legnagyobb katonák felett állhattam volna. Szívük szerint kidobtak volna onnan, de látták, hogy én lehetnék a jövő tökéletes katonája. Újabb hátrány a világnak, hogy harcra tanítottak, így már nem csak egy focista brutalitásával bírtam, hanem technikával is.
Egyik szünetre hazatérve egy ismeretlen nő nyitott ajtót. Enyhén hátrahőköltem, hiszen a nevemen szólított, láthatóan tudta ki vagyok. Csak fordítva nem volt ez igaz. Kérdőre vontam apámat, aki beavatott néhány apróságba, miszerint a Marko és Xavier klán egybeforrt, és át is költözünk a westchesteri telekre. Hogy lett egy új anyám, és egy bátyám, akit apám láthatóan jobban szeretett, mint engem. Ohh, még mit nem! Dühöngtem, úgy éreztem, hogy átvertek, féltékeny voltam rá, és mivel sunyin szeretek keresztbe tenni, ezért Charles-on töltöttem ki minden haragomat. Alkalomadtán elkaptam, és lágyan megpaskoltam, vagy rákentem a rosszaságokat. A szüleink elől titkolt fogadott húga, Raven próbált jobb belátásra bírni. Nem beszéltem róla, különösebben nem is foglalkoztam vele, hiszen még neki is volt valakije, csak én álltam mindig a fontossági sorrend alján. Ráadásul a saját apám szemében... Fizikailag egyáltalán nem volt nehéz legyőzni őket, de szellemileg kihívást okoztak. Persze Kurt se ostoba, tudta, hogy ezt a családi felállást bármi áron, de szét akarom szedni, el akarom választani újdonsült fiától. Ezért titkon néha elkapott és elagyabugyált. Megállíthattam volna, de szükségem volt Kurtre, vissza akartam szerezni őt, epekedtem a szeretetéért. De számára mindig csak okoska Xavier volt az első - aki, telepatikus képességének köszönhetően tudta mit éreztem, mit tett velem apám, bár reménykedtem mégse.
És elérkeztünk a tűzhöz. Egyszer egy vita hevében történt, véletlen volt, de mivel apám otthoni laborjában történt, ezért gyors és pusztító. Azt hittem majd most, amikor a saját gyereke van bajban, majd segít, de neme egészen így történt. Előbb Charles-t mentette ki, amivel megadta a kegyelemdöfést. Még mindig csak második voltam a szemében, s miután engem is kimenekített, összerogyott és meghalt. Azt mondták füstmérgezés... Így ketten maradtunk Charles-szal, mint "család", de a testvériség alig tartott pár óráig. Elváltak útjaink, s a katonai iskolát befejezve bevonultam, növekedett az erőm, majd dezertáltam. Nem bujkáltam, könnyen elbántam a hatóságokkal. Azóta nem tudom mihez kezdjek. Hallottam néhány mutánsról az utcán. Hogy a Xavier ház lassan megtelik tehetséges fiatalokkal. Lehet lassan érik egy találkozó a drága testvéremmel...