Jeremy and Patricia

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Kedd 21 Jan. - 13:37

Akárhogy is nézem, nekem ez a rendszer mindenképpen fura, amiből jött, még akkor is, ha nem teljesen úgy kellene értelmeznem, mint ahogy ő mondja. Persze lehet benne valami, hogy mindenkinek az a megszokott, amit már jól ismer, de... ha én nem azt szoktam meg, akkor nekem így is úgyis furcsa lesz, bár attól még persze figyelek a magyarázatára.
- Értem... azt hiszem, csak nehéz meghatározni, hogy mi számít olyan körkülönbségnek, amikor ezt már alkalmazni kell, meg tudod... attól hogy magáz az ember valakit, még nem feltétlenül tiszteli, szerintem ezt nem ez mutatja ki elsősorban. - a szüleinket se magázzuk és normál esetben azért mégis csak tiszteljük őket nem? Bár persze, ha ő belé ezt nevelték, akkor nem én leszek az, aki megváltoztatja a felfogását, de akkor is bonyolult, hogy hány év számít, és mi van, ha nem is tudok, hogy a másik hány éves? Főleg itt, ahol mindketten diákok vagyunk, attól hogy van köztünk pár év, amit első ránézésre nem is lehetne azonnal megmondani, kétlem, hogy valaki, ha rám néz, akkor azonnal rá tudja vágni, hogy igen pont huszonkettő vagyok, mint ahogy én se mondtam volna meg csak úgy, hogy ő tizenhat.
- Persze, elhiszem, majd biztosan kárpótol. - mosolyodom el biztatóan, főleg amikor látom, hogy még pár könnycsepp is szökik a szemébe, de az fel sem merül bennem, hogy máshogy vigasztaljam meg. Nem vagyok egy ölelkezős típus, meg egyébként is... abból mindig csak baj sülhet ki. De ha fontos a testvérének, biztos vagyok benne, hogy kiengeszteli majd valahogy és hogy minden bizonnyal csak valami fontos miatt nem ért rá, bár igazán értesíthette volna... Nem az én dolgom.
- Nem szoktak túl gyakran kiakadni rám, de... meg tudom ám védeni magam. - talán egy kissé titokzatosra vált a mosolyom, pedig alig szánom annak, de akkor is így van. Bármilyen nagy és erős is a másik, meg tudnám védeni magam, bőven elég megérintenem pár pillanatra, és máris nem lesz olyan nagymenő, bár nem törekszem én az összetűzésekre soha, kifejezetten békés gyerek vagyok. Igazából még soha nem is gondoltam bele mélyebben, hogy a képességem valamilyen szinten védelmező funkciót is betölthet, bár sokkal jobb lenne mondjuk egy pajzs, ami tényleg csak véd és nem árt mellette.
- Csak vicceltem a téglával, nincs közöm hozzá, hogy mi van a bőröndödben, gondolom személyes holmik. - újabb mosoly. Komolyan egészen jól szórakozom, hogy... ilyen zavarban van, mert ez egyértelműen látszik. Pedig nekem aztán eszem ágában sincs a fiatalabb lányokkal kikezdeni, de valahogy mostanában így jött ki, hiszen Amy sem pont az én korosztályom. De azt hiszem én magam sem nőttem fel igazán. Azért, mert önállóan eltartom magam évek óta, mert erre kényszerültem, attól még nem nőttem fel lélekben is ilyen hirtelen.
- Ne gondold, hogy ez baj, jó dolog fiatalnak lenni. - biztató szavak úja, hiszen látom, ahogy elszontyolodik. - Sose akarj idősebb lenni, mint ami vagy, mert később majd visszavágyod a fiatalságot. - teszem még hozzá egy zavart tarkóvakarás kíséretében, amíg pár szusszanásra leteszem a lépcső aljánál a bőröndöt. Igazán nem akarok én itt nagy eszmefuttatásokat végezni, hiszen nem vagyok én annyira öreg, hogy ez jogos legyen, csak úgy... kicsúsznak a dolgok a számon.
- Persze, kíváncsi vagyok. - bátran mondom ezt, amíg nem tudom, hogy mire képes? De nem hiszem, hogy olyasmi lenne, ami ártalmas másokra nézve, vagy legalábbis tuti nem alkalmazna semmit úgy, hogy azzal itt filéz ki helyben, azt valahogy nem tudnám kinézni belőle.

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Csüt. 16 Jan. - 22:49

Lehet teljesen félre vezettem Yeremit ezzel a magázódós dologgal még a végén azt, hiszi valami elnyomásban élnek arra a nők és a lányok. Holott csak egy egyszerű hierarchikus kölcsönös tiszteletről szól. Lehet ez csak nekem egyértelmű mert benne nőttem fel, hogyan is magyarázzam el neki, hogy ne zavarjam még jobban össze ebben a kérdésben.
-Nem Jeremy, félre érthettél vagy csak én beszéltem csacsiságokat, -kissé elpirultam, de továbbra is igyekeztem a szemébe nézni- szó sincsen lekezelésről vagy hasonlókról. Nem is tudom, hogy mondjam, nekem könnyű ezt megértenem de annál nehezebb szavakba foglalnom. Tisztelnem kéne téged mert idősebb vagy nálam és főleg, hogy fiú, de főleg, hogy idősebb vagy nálam. Meg kéne adnom neked a tiszteletet azzal, hogy nem tegezlek le amíg te ezt nem engeded nekem. Ahogyan én is joggal várnám el egy tőlem fiatalabb lánytól vagy fiútól, hogy ne tegezzen. Bár ez zavarna engem mert idősnek érezném magam tőle. Ha ebben nősz fel akkor ez teljesen természetesnek veszed és nem furcsa. Fel sem tűnik. Viszont amíg nem kérsz meg engem, hogy tegezzelek addig engem is magáznod kéne. Hát lehet ez még jobban össze zavart, de inkább felejtsük el. -somolygok most már rá a pírnak már nyoma sincs.
Ki ne szeretné a testvérét én is imádom a bátyámat, de mint minden hol a testvérek mi is civakodunk és bosszantjuk egymást attól viszont még nagyon is szeretjük a másikat. Ez csak olyan szerintem teljesen egészséges kölcsönös bosszantása a másiknak.
-Tudom, hogy szeret és mindent meg is tenne értem, ha bajba keverednék. Csak jól esett volna, ha ki jön elém. -szökik pár könny csepp a szemeimben. Elkelt volna a támogatása meg az istápolása. Helyette most szegény Jeremynek kell ezt megtenni, amit én utólag azért nem bánok. Jól érzem magam mellette.
-Igen nem lehet nem észre venni már csak a méretei miatt is. -kuncogok halkan a kezemet a szám elé helyezve. - Biztosan nem szedné le a fejedet, ha beszélsz vele, de ha még is megpróbálná csak szóljál nekem én majd elintézem.
Örök hálám Jeremy amiért nem nekem kell cipelnem azt a nehéz táskát, nem is tudom mit raktam bele, hogy ilyen nehéz lett. Lehet egyszerűen csak én vagyok gyenge. Annyira lazán emelte meg nekem meg két kézzel is egy kínszenvedés. Tekintettem és gondolataim is megragadtak itt. Csak a kidudorodó bicepszére tudtam koncentrálni. Gondolatban már el is indult a kezem, hogy megérintsem, de mi előtt elértem volna, viccesnek szánt kérdése szétoszlatta a fejemben a hallucinációt.
-Hogy mi? Igen.. Izé nem. -nevetek és igyekszem össze kapni gondolataimat- Tényleg tudni szeretnéd mi van benne?
Biztosan gyereknek tart még ezért is akarta tudatosítani a koromat. Utalva ezzel a köztünk lévő korkülönbségre ,de lehet csak tényleg tudni szeretné biztosra. Biztosan észre vette, hogy tetszik nekem elvégre nem győzöm igazgatni a hajamat fülem mögé és ahogyan bámulom.
-Igen annyi vagyok. -mondom kissé elszontyolodva.
Tudom, hogy minden rendben lesz, most már, hogy itt van nekem és segít ez is csak tetézi a rajongásom érte. Megnyugodva és biztonságban érezve magam követem őt a lépcsőkhöz. Mi is az én képességem, ez megint egy olyan dolog amit nehezen tudnám szavakba önteni, és ha megmutatom neki talán egy kicsit le is nyűgözhetem vele. De lehet neki sokkal jobb van és hasznos és jól beégek majd nála.
-Egy kicsit sem aggódom már, hogy itt vagy. A különlegességemet, nem tudnám jól elmondani, de ha szeretnéd megmutatom.
Remélem nem szedik majd le a fejemet, hogy ilyeneket művelek a folyosón meg a lépcsőkön.

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Hétf. 13 Jan. - 19:14

Tényleg érdekel, ahol ilyen furán állnak a nőkhöz, vagy a férfiakhoz, vagy úgy általában egymáshoz. Egyáltalán nem szeretem az ilyesmit, én olyan környezetben nőttem fel, ahol azért ennyire nem különülnek el a nemek, persze nem mondom, hogy apám egy tökéletes ember... sőt kifejezetten kellemetlen alak volt mindig is, de azért sose nézte le nagyon durván anyámat. Ezért is figyelek annyira, hogy vajon mi is lesz a válasz.
- De talán a jót könnyebb megszokni, itt nem fognak úgy... lekezelni csak meg lány vagy. - ebben legalábbis biztos vagyok, hiszen vannak női tanáraink, meg orvos, meg minden, szóval nem esélyes, hogy úgy lenéznék, mint ahonnan jött, és úgy kéne vennie, mintha egy senki lenne, csak azért, mert a neme az, ami. Ez egyszerűen... olyan mint ez az egész mutáns kérdés. Csak azért, mert valaki más, még nem kell azonnal elítélni nem? Persze tudom én, hogy ha az a más veszélyest jelent, akkor az már gondokat okoz, de... nem mindenki szándékosan veszélyes. Én se akartam soha senkit bántani, az más tészta, hogy már volt rá példa, de nem sokszor és azon vagyok, hogy soha többé ne is legyen. Újra már nem emelem fel a leányzó fejét, mikor megint lehajtja, azt már talán erőszakoskodásnak érezné, vagy soknak.
- Azért biztos szeret, hiszen a testvéred. - mosolyodom el, hátha közben azért felnéz. Biztos nem kellemes, hogy a testvére ennyire nem figyel rá, bár én nem sokat tudok erről egyke lévén, de attól még fontos lehet neki, vagy majd változni fog a helyzet. Vannak, akik inkább idősebb korukban válnak jó testvérekké, mert addigra már valahogy jobban tudják kezelni az egészet.
- Akkor elég könnyű észrevenni, láttam is már az emeleten, de... nem beszéltem még vele. - mint ahogy szinte még senkivel sem a szobatársaimon kívül. Még nem volt rá alkalmam... igen ez a kifogás, az igazság meg az, hogy nem is nagyon akartam, mert ki tudja, hogy ki hogy áll hozzám. Én nem vagyok annyira kommunikatív, már nem. Régen más volt, fogalmam sincs, hogy valaha leszek-e még olyan. A táskájáért nyúlok végül, amikor beleegyezik. Annyira azért nem vészes, bár tény, hogy rendesen meg van pakolva. El fogom bírni.
- Téglát is hoztál? - újabb visszafogott mosoly, ahogy az nálam lenni szokott, majd szépen el is indulok a lépcsők felé vele együtt. Biztosan eligazodik majd itt, csak kell hozzá egy kis idő, mint ahogy nekem is és mindenkinek.
- Szóval tizenhat vagy. - bólintok egy aprót. Azért tényleg elég fiatal itt a többség hozzám képes, lehet, hogy tényleg kissé túlkoros vagyok? De nem tehetek róla, attól még nem tudom ezt az egészet rendesen irányítani. - De ne aggódj nem lesz gond. Szerzünk egy szobát, aztán megkeressük az egyik alapító szobáját, vagy egy tanárt, nem bonyolult. És te... mire vagy képes? - valahogy ez a kérdés mindig olyan nehezen jön a számra, de azért mégis csak érdekel. Testvérek, vajon hasonló a képességük? Mindig is gondolkodtam rajta, hogy amit tudunk annak köze van-e hozzánk? Ha a képességed ártó, akkor az azért van, mert... az illik hozzád? Ez nem valami megnyugtató feltételezés.

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Vas. 12 Jan. - 1:08

~Jaj, Isten mit csinálok rosszul mindig csak magyarázkodásra szorulok, pedig egyáltalán nem érzem úgy mintha védekeznem kéne. Olyan zavartnak érzem magam mellette, remélem ez külső jelekben nem mutatkozik meg.~
Sosem beszéltem még fiúval egyedül ilyen sokat, már ha ez a pár mondat, soknak számít. Nekem viszont annál is többet, a fiúk akik közeledtek volna hozzám és nekem is tetszettek valamilyen módon, vagy az apám vagy pedig a bátyám állította le még ideje korán valami fenyegetéssel, akit pedig nekem szerettek volna, már csak dacból is ridegen vissza utasítottam. Így igazán nem is tudom, hogyan viszonyuljak Jeremyhez.
Megkérdezte, honnan is jöttem, a magázódós dolog miatt, egyszerűen szerettem volna válaszolni, de mint mindig ezt is meg akartam magyarázni.
-Floridából, egy kisváros környéki tanyáról ami körülbelül ötven mérföldre van Jaksonvilletől. Igyekszem megfogadni a tanácsodat, biztosan nehéz lesz megszoknom.
Kissé elszégyellem magam és ismét kissé előre hajtom a fejem, ne lássa rajtam a szégyen érzetet a viselkedésem miatt. Engem ez mélyen érint és bánt a tudatlanságom. Mindig is tisztelnem kellett másokat még ha csak ebben a formában is, hogy magázom, és ezt kellene hirtelen eltörölnöm magamból.
-Lehetséges, de ő egyszerűen csak ilyen, mindig akad valami fontosabb, dolga nálam.
Ez mindig is így volt, mindig akadt más dolga neki is és apánknak is, csak anyám törődött velem néha. De, hogy a fiúk miért kelnek mindig, egymás védelmére, még akkor is ha nem is merik egymást, ez egy örök rejtély marad számomra.
- Hát olyan jó nagy, körülbelül két méter harminc centi és vagy százötven kiló, és jó széles vállai vannak. Nagyon erős. -és próbálom mutatni a kezeimmel milyen széles is lehet. Ezt aztán végképp nem értem miért kellett megjegyeznem, hogy erős már a méretei erre engednek következtetni. ~Miért a bátyám képességeivel akarom lenyűgözni? Inkább a sajátommal, kellene, de nekem sajnos olyan nincs.~
-Jól hangzik.- Mosolygok a mosolyán, olyan kis cuki volt ahogyan vissza kapta a kezét. -Meg köszönném, de vigyázz nagyon nehéz. - Figyelmeztetem, mert hát ahogyan behoztam és most meg a második emelet.
-Ha útba igazítasz akkor könnyen rájuk fogok majd találni. Igazából csak szólni szeretnék, hogy itt vagyok. Meg, gondolom csak van valami házirend, meg órarend és efélék egy éhes szájal több a konyhán... -Egyre nagyobb vigyor ül ki az arcomra és a szavak csak úgy dőlnek belőlem.- A bátyámmal együtt is jöhettem volna, csak a szüleim nem engedtek amíg tizenhat nem leszek. Nem így terveztem a megérkezésemet, ez egy hatalmas káosznak sikeredett. De annak nagyon örülök, hogy így te itt vagy és megismerhetlek meg segítesz nekem. Nagyon kedves és rendes tőled.

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Szomb. 11 Jan. - 17:38

Nem tehetek róla, ennyi idő alatt már teljesen ösztönössé vált bennem, hogy ha valaki közeledik hozzám, akkor én automatikusan távolodom, hogy még véletlenül se legyen belőle semmi baj. Bőven elég csak a bőrömnek érintkeznie valakivel, máris bajban vagyok, vagyis inkább ő és ezt őszintén szólva nem kockáztatnám, amíg lehetőség van rá. Ezért van, hogy most is hátrahőkölök, amikor közelebb hajol, és csak remélhetem, hogy nagyon nem sértődik meg ezen. Nem ellene van, nem akartam vele megsérteni, meg semmi. Hamarosan végülis visszatér, és úgy fest nagyon nincs gondja velem, csak megijed kissé, amikor... letegez? Vagyis rájön, hogy tegez? Nem is értem, hogy ez miért lehet baj, hiszen... nem vagyok én olyan idős és én is egy szimpla diák vagyok csak, nem kell tartani tőlem. Határozottan meglep, amit mondd. Én nagyvárosban nőttem fel, modern körülmények között és furcsa, ha valakitől ilyesmit hallok.
- Oh... hát te honnan jöttél? - bukik ki belőlem azonnal a kérdés, mert akárhogy is, de ez tényleg nem gyakori manapság, no meg amiket mond... határozottan fura. - De itt ezt nem kell ilyen komolyan venni, még a tanárok között is akad, aki engedi, hogy tegezzék, meg az idősebbek között, hiszen itt mind diákok vagyunk és nem számít, hogy ki nő, meg ki férfi. - persze más-más kultúrák és szokások vannak a világon, de nekem mindig is fura volt, ha valahol lenézték a nőket. Az én apám sem egy szentéletű valaki, de... nem tanított nekem olyat, hogy a nőket le kéne néznem, vagy ha próbált is, hát nem maradt meg bennem ilyesmi. Abban pedig tényleg szívesen segítek, hogy kicsit elnavigáljam.
- Lehet, hogy elnézte a dátumot, vagy az időpontot, vagy ilyesmi. - igen, szokásom máris mentegetni egy ismeretlent, pedig nem is tudom, hogy milyen illető a bátyja. Lehet, hogy csak felelőtlen és simán elfelejtette, hogy talán figyelnie kéne arra, hogy ma érkezik a húga, nem túl szép tőle, annyi szent. - Nem rémlik, valami külső jellegzetesség? - nem is tudom, élénk fehér haj, vagy tudom is én. Láttam azért már itt furcsa diákokat és persze tanárokat is, szóval... miért ne lehetne a bátyjának is valami külső jellemzője.
- Hát először is keresni kellene neked egy szobát. - azonnal a bőröndjéért nyúlok. Nekem ez alapvető, bár persze közben leesik, hogy talán neki nem, vagy nem bírja, ha a cuccaihoz nyúlnak, mert ilyen is előfordul, ezért végül csak visszahúzom a kezem és megeresztek egy mosolyt. - Segítek, ha nem bánod. Szóval kell egy szoba, a másodikon vannak a lányokéi. Aztán... hát nem is tudom, talán érdemes megkeresned az egyik alapítót, hogy itt vagy. - magyarázom tovább, bár őszintén erről nincs sok fogalmam, hiszen én nem azért vagyok itt, mert hívtak, vagy megtaláltak. Magamtól érkeztem, Amy-nek hála, és amikor beköltöztem, már minden le volt szervezve, nem kellett külön be is jelentkeznem, szóval lehet, hogy esetében ez másképp működik. Mindenesetre, ha nem ellenzi, akkor elindulhatunk a második felé, én meg szívesen segítek vinni a cuccait.

//Pat: Ha használod a ~ jelet a gondolatok leírására, akkor azt zárd is le rendesen a rész végén kérlek, formailag úgy helyes. ^^//

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Pént. 10 Jan. - 7:51

Nagy furcsa volt ahogyan elhúzódott tőlem amikor kérdeztem, merre is van a mosdó. Aggályokat ébresztett bennem ezért odabent ellenőriztem is magam, de nem találtam semmi kivetni valót magamon. Az arcom is bájos mint mindig, igaz kicsit mutatkoznak rajta a fáradság jelei.
~Nem értem, lehet csak nem vagyok neki elég szimpatikus, vagy esetleg félt, hogy megharapom? Mindegy erre már nem fogok rájönni, hacsak meg nem kérdezem tőle. Remélem még ott találom és tényleg segít nekem.
-Igen tényleg hosszú volt az út. -húztam még szélesebbre a mosolyom.
~Kesztyű ezt meg mire véljem, lett volna ideje bőven levenni, itt bent egészen tűrhető idő van. Vagy itt ilyesmit nem is figyelnek, de az is lehet, hogy csak van valami amit elrejt vele, vagy csak sérült a keze.
Az államnál fogva megemelte picit, a fejem, hogy tekintetem rá szegeződjön és megkért, hogy tegezzem és még csak véletlenül se legyen emiatt, bűntudatom.
~Már megint ezek a szemek, csak ne vesszek el bennük.
-Tudja, izé... öhm tudod, nálunk mindenkit magáznunk, kell amíg arra nem adnak engedélyt ~ne már, most tényleg magyarázkodni akarok neki~ a kora, vagy csak azért mert férfi és ő a teremtés koronája, ilyen dolgok miatt. ~Hagyd abba hagyd abba ne untasd! a végén még elzavarod vele.~ De ez igazán nem fontos. A segítséged meg nagyon szívesem venném, rendkívül tanácstalan vagyok, mit is tegyek és merre induljak.
A bátyámnak kellet volna kijönnie elém az állomásra, de nem jött és én untam már várni ezért is jöttem el egyedül. Egyébként ő is ide jár lehet, hogy ismered is Shanenek hívják.
~Biztosan érdekli az az egész családfád, miért nem meséled el neki, szedd már össze magad és térj a lényegre. ~Most pedig kicsit aggódom, hogyha engem elfelejtett, lehet nem is szólt a professzoréknak, hogy érkezem. Teljesen tanácstalan vagyok, mit is kellene most tennem. Ebben kéne segítened, vagy tanácsot adnod.
Amíg locsogtam volt időm tüzetesebben is szemügyre vennem, már amikor ki tudtam szabadulni szemei fogságából. Erős éles arcélek és áll, széles és izmos vállak, göndör barna haj. Egy igazi olyan akibe könnyedén bele tudna habarodni az ember lánya én biztosan.

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Szer. 8 Jan. - 21:38

Alapvető, hogy segítek, csak persze szokás szerinte bizonytalan vagyok, mert nem biztos, hogy szükség van rá. Talán van valaki, akire vár, egy testvér, barát, tanár, mit tudom én, akkor pedig totál bezavarok csak a képbe és tök ciki lesz, hogy próbálok itt rendes lenni... miért is kell folyton azon agyalnom, hogy minek mi lehet a hátulütője? Néha igazán megpróbálhatnék lazábban állni a dolgokhoz igaz? Vajon ha ide járok suliba, akkor egyszer sikerül visszaszereznem a régi énemet, aki még nem volt ennyire magának való? Sejtelmem sincs, maximum olyantól kérdezhetném meg, aki látja a jövőt, de mivel nem nyitok könnyen mások felé, még ilyennel se találkoztam, vagy nem tudok róla. Egy pillanatig nem is nagyon tudom, hogy mit is néz rajtam annyira, de végül legalább megszólal, vagyis közelebb hajol, ami kissé meglep és nem tehetek róla, de ösztönösen húzódom hátrébb. Nem az ő hibája, de... nekem bármi ilyen veszélyes lehet. Megcsúszik, rám esik, hozzá ér az arca az enyémhez... az ilyesminek nagyon durva következményei lehetnek. Maximum remélem, hogy nem veszi zokon a mozdulatot.
- Oh persze a mosdó. Arra a második ajtó, van is rajta olyan kis jel. - mutatom meg a helyes irányt. Nem olyan bonyolult, csak ha eleve itt várt, meg nem ismeri a terepet, akkor megértem, ha nem leltem meg a helyes irányt. Én pedig bizonytalanul állok meg, hiszen nem tudom, hogy kell-e neki más és most határozottan kellemetlenül érzem magam, hogy itt állok a csomagjai mellett. Zsebre dugom a kezem, ami nem a legjobb ötlet, mert bent a kesztyűvel együtt pillanatok alatt be fog izzadni a tenyerem, de... amúgy is a szobám felé tartottam, szóval majd kicserélem, és nem lesz ezzel gond. Végre viszont visszatér a leányzó, én pedig elég távol állok a cuccaitól, hogy véletlenül se merüljön fel, hogy esetleg hozzá mertem nyúlni, hiszen nem tennék ilyet.
- Semmi gond, ha hosszú utat tettél meg idáig, akkor teljesen érthető. - bólintok egy aprót, miközben elmosolyodom a magam szolid és visszafogott módján. A kezét persze elfogadom, de eszem ágában sincs levenni a kesztyűt, még ha illene is. Nekem ez így a normális és a megszokott. - Jeremy Carlson. - mutatkozom be szintén, és igyekszem is megjegyezni a nevét, hiszen minden bizonnyal ide fog járni. Ennyi cuccal csak nem egy szimpla látogatás miatt jött, vagy efféle. Az viszont határozottan meglep, amit ezután mondd. Hát ilyen idősnek nézek ki? Ráncolom kissé a homlokom, aztán csak egy mosollyal rázom meg a fejem. Mindig is kisfiús arcom volt, de az tény, hogy nála jó eséllyel látszik, hogy idősebb vagyok. Pár pillanat gondolkodás után nyúlok előre óvatosan az álla alá, mert ne a padlót bámulja már, nem csinált semmi rosszat.
- Nem kell magáznod, nem vagyok... tanár, vagy ilyesmi. Én is ide járok, maximum van köztünk pár év. Segítsek esetleg szobát keresni, vagy van akivel megbeszélted, hogy itt találkoztok? - nem kell azt most fejtegetni, hogy az a pár év mennyi ugye? És szobát tényleg segítek neki keresni szívesen, ha van hozzá kedve, bár annyira határozottan ült itt eddig, hogy simán lehet, hogy tényleg célzott várakozás volt.

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Kedd 7 Jan. - 22:49

~Ha még fél percig nem jön senki kimegyek és az egyik bokor mögött, pedig igazan nem szeretnék itt. Jó lenne azért már nem az első napon leégetnem magam. Még a végén valami klassz név helyet a Pisit kapom.~ Otthon ez teljesen természetes dolog, hogy az erdőben vagy kint a földeken, de ez azért még is csak egy iskola egy kis város mellett rengeteg mosdó lehet itt, de nagyon elveszettnek érzem magam, ekkor viszont egy kedves férfihang szólalt meg, akire abban a pillanatban, úgy gondoltam mint megmentőmre.
~Végre valaki, köszönöm Istenem, remélem tényleg tud nekem segíteni.
Széles mosollyal az arcomon állok fel és fordulok a hang irányába, közben bal kezemmel az előre hullott hajamat simítom vissza hátra.
- Szi....Szia! - Köszönök neki vissza, meglepett a látvány pedig nem igazán szoktam zavarba jönni, de nem az fogadott amire számítottam. Egy hasonló korú fiúra számítottam e helyett egy ifjú férfit pillantottam meg, aki nagyon is sármosnak és helyesnek látszott. És a tény, hogy még segítő kész is maga volt a csoda. Nálunk a fiúk nem ilyenek, már mint segítségnyújtásban.
~Azok a barna szemek eltudnák bennük veszni egy kis időre, csak ne kéne ennyire...
-Segíteni millió egy dologban tudnál, de a legfontosabb - összeszorított combokkal szinte mint egy fordított ipszilon úgy nézhettek ki a lábaim, hajoltam hozzá közel és nagyon halkan mondtam - hol találok egy mosdót? - Fogalmam sincsen miért így kérdeztem ezt, hiszen rajtunk kívül nem volt itt senki de ez azért még is csak egy intim kérdés még ha nem is rá nézve. Az útbaigazítás hallatán, ahogyan csak a lábaim bírták úgy rohantam az arany úton mint Dorotí Ózhoz. Később és még egy picivel később tértem vissza hozzá. Kielégült arccal és ragyogó szemekkel látszott rajtam, hogy az életem mentette meg vele.
-Nagyon köszönöm! Ne haragudj, hogy ilyen sokáig megvárattalak, de inkább nem beszélnék róla.- mosolyodtam el- Enged meg, hogy bemutatkozzam. Patricia, Patricia Williamson.- Nyújtottam a kezem kézfogásra.
~ Oh Istenem, hová tettem az eszem simán letegeztem, atyám ezért megnyúzna.
-Bocsánat, nem akartam letegezni. Sajnálom.
Lehajtom a fejem bűnbánóan, és tekintetemmel az övé helyett immár inkább megint a márványlapok erezetét nézem.

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia Kedd 7 Jan. - 21:39

Új még nekem a birtok, bár már itt vagyok pár hete és lassan csak megszokom, de a régi kis albérlethez képest olyan nagy, hogy még most is képes vagyok eltévedni benne. Azt nem is tudom, hogy mi van most Amy-vel. Neki ott a család, a karácsonyra meg volt a program, tuti, hogy hazautazott a bál után, bár ki tudja. Annyira cikis helyzeteket sikerült ott produkálni, hogy őszintén szólva nem mertem igazán keresni őt. Nem érzem magam még most se úgy, hogy több önbizalmam lenne, pedig úgy fest, hogy ő is kedvel, de... mi van, ha ez nem jelent eleget? Egyébként is hiába volt ott a bál, hiába volt legalább egy apró csókszerű puszi, de másra nincs is esélyünk. Még mindig nem tartok sehol a képességemmel, még mindig nem változott semmi és ez csak egyre jobban frusztrál. Lehet, hogy nem is fog, hogy ez már örökre ilyen marad, és én soha nem érhetek hozzá senkihez, mert úgyis végeznék vele. Nem is tudom, hogy így mennyire van értelme az életnek, de... nem is most kell ezt átgondolnom. Egyszerűen csak egy röpke séta miatt jöttem ki. Az erdő jó hely, főleg az egyre rosszabb időben, mert így legalább senki nem zavarja az embert. És még csak azért sem kell magyarázkodásba bocsátkozni, hogy miért van rajtam kesztyű. Mert az most is a kezemen pihen, fektében természetesen. E mellett egy sima farmert viselek, kissé kopottasat, hiszen nincs túl nagy keretem rá, hogy bevásároljak magamnak. Felül pedig egy bordó pulcsi látszik ki a vastag bélelt farmer kabát alól. A nyakamban még egy sötétkék sál is pihen. Már messziről látom, ahogy a taxi megáll az épület előtt, és láthatóan valaki ki is kecmereg belőle. Elég messze van még és tényleg azt hittem, hogy a pasi segít bevinni a cuccait, de nagyon nem úgy néz ki. Azért a futás túlzás lenne, de gyorsabbra veszem a lépteimet, hogy idővel csak oda érjek. Na nem azért, mert az a tipikus hős megmentő vagyok, de ennyi illem szorult belém.
Már csak azt nem sikerült átgondolnom közben, hogy mi is legyen a melómmal. Azt hiszem az lenne a legjobb, ha körülnéznék North Salemben. Peekskill messze van, az ottani KFC-s munka kizárt, de talán találok valami részmunkaidős dolgot itt is, ahova a suli mellett is eljárhatok. Elég jó lenne, nagyon örülnék neki, hiszen akármennyire is itt lehetek most, és nem kérnek tandíjat, de... attól még szükségem van ruhákra, a saját cuccaimra, és ehhez pénz kell. A világot a pénz mozgatja és nekem csak egy kevés félretett van, ha az elapad, akkor muszáj leszek megoldani valahogy. Ki fogom találni! Mindig is sikerült kitalálnom és nem félek tőle, hogy ez most is így lesz, csak kell egy kis idő, amíg beilleszkedem mondjuk.
Azt ajtót elérve gyorsan be is lököm és persze a kesztyű marad, amit mindenki más levenne, nekem szükségem van rá és nem a hideg miatt. A leányzót is sikerül kiszúrni. Hát nem jutott szegény túlságosan messzire, és még valaki simán el is megy mellette, ami igazán nem szép, de hát nem mindenki az a tipikus jótét lélek itt, ez van sajnos.
- Öhm... szia! - lépdelek oda mellé. Nem mögé, mert a végén még sikerülne halálra rémíteni, amit igazán nem akarok. Egy mosolyt is a képemre varázsolok, bár amúgy sem vagyok egy jellemzően ijesztő alak.- Segítsek esetleg? - a fene tudja, az is lehet, hogy mondjuk csak pihen és nem kell neki semmi. Vagy vár valakire és akkor én igazán nem akarok zavarni, max. majd tovább állok, de egy kérdést megér, mert első ránézésre eléggé elhagyatottnak tűnik szegény.

Tárgy: Jeremy and Patricia Kedd 7 Jan. - 19:13

Nagy koppanásokkal ért földet a bőröndöm és a kis kofferkám a taxi csomagtartójából. Én pedig bánatosan bámultam a tenyerembe, nézve a megmaradt egy darab egy dollárosomat és azt a néhány centet.
~Azt, hiszem New York és az új ruhák még váratnak magukra.
Nagyot sóhajtottam. A kerék csikorgástól magamhoz tértem és óhatatlanul is feljebb húztam a cipzárt a tavaszi kabátkámon, elvégre itt tél van és nálunk otthon elég egy könnyebb kabátocska. Még szerencse, hogy hó nem esett eddig, mondjuk még nem is láttam havat életemben. Tekintetemet a hatalmas öntött vas kapura tereltem és a mögötte elterülő pompás kertre a háttérben a hatalmas kastéllyal.
~Hát ez lenne a híres X birtok sokkal szebb és nagyobb mint vártam, meg ahogyan a bátyus lefestette leveleiben. Nosza hát gyerünk menjünk be, fél éve csak erre várok.
Megragadtam a bőröndöm és a kofferem fülét, nagy lendülettel akartam indulni de csak nehezen ment ugyan is a bőröndöm egyik kereke ott maradt.
~Jegyezd meg Pat, adj mindig borra valót! De amúgy mit adtam volna neki azt az egy dollárost? Egyáltalán miért is jöttem taxival? Még pénzem is maradt volna! ~közben beküzdöttem magam a kapun és neki vágtam a hosszú útnak a kastély bejáratához ~Bezzeg az a nagy mamlasz bátyám nem jött ki elém a vonathoz, pedig kétszer is megírtam neki mikor jövök. Oh, hogy hogy gyűlölöm ilyenkor. Még jó hogy nem az eszéért hozták ide! Jó jöhettem volna busszal is, de valamiért ez tűnt a könnyebb és gyorsabb megoldásnak. Na ne már komolyan ennyi lépcső? Most komolyan, miért kell ez? ~Kofferemet mindig előre vittem aztán vissza mentem a nagy bőröndömért és hátra menetben vonszoltam egyre feljebb vagy lejjebb attól függőn merre is haladtak a lépcsők. ~Komolyan mondom már most kezd ebből elegem lenni! Na és persze ilyenkor nincs itt egy férfi sem a közelben sőt senki sem, hogy segítsen, egy szerencsétlen leányzón. Mindjárt sírva fakadok, de legalább azokat a könyveket ne pakoltam volna be, annyira nehezek és biztosan itt is van könyvtár. Komolyan nem vagyok normális teljesen elment az eszem. És most már még pisilnem is kell, remek, tökéletes lesz ez a mai nap, érzem. Kellet nekem annyi Coca Colát innom, jó mondjuk finom, és eddig csak óriás plakátokon láttam ki kellet próbálnom.
Nagy nehézségek árán sikerült elérnem a fából készült hatalmas bejárati ajtót. Lábammal kitámasztva beszenvedtem a bőröndjeim és véletlenül hagytam becsapódni magam mögött. Hatalmasat csattant, én pedig össze húztam magam, a nyakam be egészen a vállaim közzé, ujjaim a szám elé simítva.
-Upssz, bocsánat.
Az előcsarnokban fogadó látvány viszont kárpótolt minden ért. Talán egy hét is kevés lenne, hogy tüzetesen meglehessen bámulni mindent részletesen.Teljesen belefeledkeztem volna a látványba ha éppen nem siet át egy fiú az előcsarnokon.
-Helló, szia tudnál ..... persze ne is vegyél észre nem vagyok itt.
Kezdtem megint felhúzni magam a szerencsétlenségemen. Ráültem a bőröndöm tetejére, keresztbe tett lábbal és magam előtt össze kulcsolt karokkal. Morcosan bámultam magam elé, a padló márvány mintázatát bámulva, közben a lábamat lóbálva ingereim enyhítése végett.
~Most már tényleg jöhetne erre valaki! Már csak az hiányozna, hogy egy picit is be.. na jó erre még gondolnom is rossz, de mégse indulhatok el a mosdóba, azt sem tudom merre keressek. Maga a bejövetelem is kész katasztrófa és felér egy paródiával. Nagyon remélem tényleg nem látta senki, elégnék szégyenemben. Erről is csak ő tehet, miért nem jött ki elém, legalább cipelte volna a cuccomat, neki ez meg sem kottyanna. Ebbe fogok beleőrülni. Megöllek Shane! Remélem a Professzor úrnak azért csak szólt, hogy ma érkezem, ha azt sem tette meg, akkor nem is várnak. Akkor pedig...

Tárgy: Re: Jeremy and Patricia

» Patricia Williamson
» Patricia és Asha
» Jeremy és Amy
» Jeremy és Amy
» Jeremy McRaph