we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Morgan & Tessa Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Morgan & Tessa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Tessa Science
mutant and proud

Tessa Science
Diák
power to the future
Play By : ▼ Candice Accola
Hozzászólások száma : 12
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Morgan & Tessa   Morgan & Tessa Icon_minitimeCsüt. 24 Ápr. - 18:48



 
Morgan & Tessa
 
Morgan kissé elkalandozott, láttam az arcán, ahogyan csak elmélyül a titokzatos gondolataiban. Ahogyan én is.
Amióta itt vagyok, valahogyan egyre többet gondolok a múltamra, és azokra a meggyötört pár évre, amikor Joseph teljesen megalázott. És igen, valóban szerettem őt, csak nem tudtam soha, hogy amikor rájön az öt perc, hogy akkor miért is olyan velem, mint aki az ellensége lenne? Fizikailag nem volt alkalma bántani, hiszen akkor nyomokat is hagytak volna rajtam, amit a szüleim észrevettek volna egy idő után. Na meg, ha még is előfordult volna, Josephnek képességemtől fogva annyi lett volna. Igaz, nem akarok ölni, hiszen nem bírom a szűkös helyeket. Amúgy sem érne meg nekem annyit. Ebben a pár hónapban kezdem összeszedni magamat érzelmileg. És már ott tartok, hogy nemsokára el is felejtem őt. Bár nagyon szeretném, és még magamnak sem tudom bevallani, hogy az nehezen fog menni. De sikerülni fog, tudom. Ez az iskola meg fog változtatni, ugyanis nem lesz alkalmam rá, hogy csak arra az arcátlanra gondoljak. Nem is akarok.
- Hát, amire szükségem volt, azt elhoztam természetesen. Sajnos a képességemtől fogva nem túl biztonságos tartanom akármit is. – Mosolyogtam szelíden Morganre.
Örülök végre, hogy az iskolában valaki szóba állt velem. Habár, végig inkább csak bújtam a társaság elől, mert félek a közösségtől. Úgy érzem, mintha egy „szatyorban” nőttem volna fel. Nem voltak barátaim túl sokáig, és minden apró dologtól féltem, lehetett az akármi. És bánom. Bánom, mert a végén a képességem miatt nem láthattam a szüleimet mindig. Karjaimba akartam őket ölelni, szeretni akartam őket, és tudni, hogy ők a szüleim, én pedig félig-meddig a kislányuk. Szerettek engem. És mindennél jobban hiányzik. Hiányoznak ők, és az emberségem.
Nem akartam, hogy miattam legyen bántódásuk, s főleg azt nem akartam, hogy megtudják, miért is nem jövök ki soha a szobából, és miért nem engedem be őket. És hát… egyszer csak arra kellett ébrednem, hogy a szüleim meghaltak autóbalesetben.
A gondolatoktól már kezdtek szökni a könnyek a szememben, de lehajtottam a fejemet, mintha a napot nem bírná a szemem. A hideg könnycseppeket letöröltem a szememről, s újból ránéztem Morganre mosolyogva, és valóban nem lehetett látni rajtam, hogy ha esetleg álarcom mögött valóban szenvedek. A színészi tehetségem csodálatos, kifogástalan, mit csak arra használok, hogy ne bántsak meg senkit.
Morgan azonban úriemberhez méltóan felajánlotta, hogy ha esetleg van kedvem, akkor lemehetnénk a városba.
A gondolataim minden rossz emléket szőttek, de ezeket mind felszakította az, hogy végül kimozdulhatok egy új városba.
- Hát, ha nincs ellenedre. – Jelent meg ajkam szélén egy szégyenlős mosoly. – Örülnék neki nagyon. Legalább valamit megtudhatok a mutánstörténelemről, meg az iskoláról. – Léptem előre, hogy ha gondolja, akkor már most indulhatunk.
Morgan biztosan nincs tudatában azzal, hogy mennyire örülök annak, hogy idejött hozzám. Nagyon kedves volt tőle, sőt, nagyon örülök neki. Nagyon érdekelt ez a mutánstörténelem, hiszen talán ez a legfontosabb, hogy tudjam, mi  a lényege az iskolának, ahová nemrég hoztak.





Always and Forever

Vissza az elejére Go down

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Morgan & Tessa   Morgan & Tessa Icon_minitimeSzer. 23 Ápr. - 21:48


Tessa & Morgan
North Salem Again



Miután fogalmam sincsen, hogy miért pont erre vitt a lábam, valahogy civilben nem vagyok annyira határozott, ráadásul is a birtokon mindig megvan a késztetés, hogy rendesen, tisztességesen viselkedjek. Egyre kevésbé van kedvem ehhez az élethez, míg mások görcsösen ragaszkodnak az élethez, a valódi ismerősöikhez, barátaikhoz, én egyre furcsábban érzem magam a maszkom nélkül, nincsen köpenyem, csizmám, szinte meztelen így az érzet. Belépek a szökőkútat körülvevő kis kertbe, hogy kiszellőztessem a fejemet, még csak pár napja vagyok itt, mégis a bezártság kerülget, vissza kéne mennem New Yorkba, mert minden perccel újabb ártatlanokat veszítek el. A mentoráltamra találok végül, úgy tűnik ő sincsen még nagyon összeszedve. Hátrafordul, és még éppen elkapok egy szomorkás pillantást, mielőtt még sablon álarcot húzna. Talán mégis lesz értelme itt maradnom? Annyira el voltam gondolkozva, hogy le sem játszottam magamban az összes lehetőséget, így nem tudom már befolyásolni, amit mondani fog. Kiváncsi lettem volna a bánat okára. Így marad a szimpla beszélgetés, hátha abból fény derül az indokra. Talán egyetlen lelket is érdemes pátyolgatni, a bűn városa még ráér néhány órát. A szőke nagyon maga alatt van, hiába olyan cuki a mosolya. Ahogy jól látja, alig van köztünk korkülönbség, és mivel nem érzem magam tanárnak, nem lesz nehéz összhangot teremteni. Kezet nyújt, és szégyenlősködik, pedig cseppet sincsen rá oka, helyes, barátságos lánynak tűnik, tényleg valami nagy trauma érhette, ha ennyire negatívan áll úgy még az itt létéhez is. Jól látja, nem kell szigorúan tanár-diák kapcsolatban lennünk, ellenben Gabriel kalandozásait néha túlzásnak érzem.
- Semmit? - Hökkenek kissé meg, mint ahogyan a több száz ezer dollárt. Ennél én jóval gazdagabb vagyok, de elég ritka, hogy egy hozzám hasonló elittel találkozom. Nekem a pénz csak annyit jelent, hogy titkos alapítványokat hozok létre, illetve a titkos énemhez szükséges felszereléseket ebből szerzem be. Van egy vállalatom, ahol nem a profit a lényeg, hanem a kutatás, és hogy másoknak munkát adjak vele.
- Nem hinném, hogy ebből gond lenne, de sürgősen érdemes bevásárolni, ha még váltás fehérneműd sincsen. – Vigyorodom el, valamiért ez ugrik be elsőként. – Ha gondolod, leviszlek a városba, és közben kicsit átbeszéljük a dolgokat, rendben? – Kérdezek vissza finom, mégis sármos mosolllyal. Nem tehetek róla, egyszerűen túl bájos.


words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down

Tessa Science
mutant and proud

Tessa Science
Diák
power to the future
Play By : ▼ Candice Accola
Hozzászólások száma : 12
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Morgan & Tessa   Morgan & Tessa Icon_minitimeHétf. 14 Ápr. - 19:44




Morgan & Tessa

Elbambultam a halak nézésében. Nem akartam Josephre gondolni, de végül sikerült. Hogy őszintén mondjam, elszakítottak tőle. Hiányzik, habár, én mindig is megmondtam neki, hogy takarodjon a francba, mert utálom, még lábtörlőnek sem való. De persze jól tudja, hogy nem így gondolom. Visszaemlékeztem arra az időre, amikor utoljára találkoztunk.
„ Joseph előttem állt, az ajtón kívül, amikor az ideg szétvert, mert engem zaklatott már megint.
- Szeretlek, Tessa. És tudom, hogy ez fordítva is így van. – Lépett egyet előre, hogy megérintsen, s karjai közé vegyen. De amire ő lépett, én egyel hátrébb.
- Nem érdekel. Nem itt a helyed, kérlek, menj el. – Hisztisen lehajtva fejemet mutattam az erdő felé, hiszen egy faluban éltem, nem a nagyvárosban. Nem is baj, hogy nem emberek közt, legalább nem teszek senkiben sem kárt. Az embereket segíteni akarom, nem pedig bántani csupán a puszta jelenlétemmel, mert éppen megszűnik ott a gravitáció.
Joseph megragadta a nyakam, s hihetetlen erővel húzott ki az ajtó mögül, s feltolva nekinyomott úgy a falnak, hogy a lábam nem érte a földet sem. A karjához nyúltam, hogy eresszen el, s kapálózni kezdtem.
- Engedj el! – Parancsoltam rá, de amennyire ki akartam onnét jutni, olyan erővel nyomott neki a falnak. Szinte a fojtásig jutott az egész. Joseph nem bírta, ha valaki hazudik neki.
- Ha elmondod, hogy miért gyűlölsz engem ennyire!”

S mire tovább emlékeztem volna erre a jelenetre, egy lágy, férfias hang szólalt meg mögöttem.
Hirtelen megfordultam, s hajam hátracsapódott fordulásomba. Arcomon előtte a bánat látszódott, de mire megfordultam, felvettem a „boldog” Tessa arcot, s mosolyogtam, mint aki mindennek örülne.
A férfi bemutatkozott, aki tanár volt, s ráadásul a nevemet is tudta. Amikor kezet nyújtott, automatikusan, kapkodva én is nyújtottam kezet fogni, majd szégyellve hátraraktam karjaimat.
Morgan látszólag nem volt sokkal idősebb nálam, de aztán kitudja, a külső nem minden. De meg engedte, hogy tegezzem. Persze, tanár-diák, annyira nem megszokott, de nem tudom, hogy a mutánsoknál, ez hogy van.
- Nagyon örülök, Morgan! – Mondtam végül mosolyogva, mint egy tökfej. – Mutánstörténelem? Felkeltette az érdeklődésemet. – Jelentette ez azt, hogy ha lenne rá valamikor ideje, szívesen meghallgatnék párat a Mutánsfajta történelemből.
Kicsomagolás? Otthon nem volt semmiféle bútorom, hiszen képességemtől fogva alapból nem tudtam semmit sem ott tartani.
- Nem hoztam magammal semmit. – Vörösödtem el, hiszen nem tudtam, hogy ez mennyire elfogadható, hogy ha egy diák nem hoz magával semmit a képessége miatt. – persze, pénzt hoztam magammal, hogy ha esetleg valami kellene. – a pénzem csak az örökségem volt, szüleim hagytak rám pár százezer dollárt. Nem voltunk szegények, de a szüleim ezt a pénzt éveken keresztül gyűjtötték nekem, hogy ha történne velük valami, ne maradjak vagyon nélkül. Mintha már tudták volna, hogy mi vár rájuk a közeljövőben.


Always and Forever

Vissza az elejére Go down

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Morgan & Tessa   Morgan & Tessa Icon_minitimeHétf. 14 Ápr. - 18:46


Tessa & Morgan
North Salem Again




Azon kivételes alkalmak egyike, amikor itt vagyok az X-Birtokon, és nem New Yorkban, vagy valahol máshol a nagyvilágban. Határozottan elméleti tanár vagyok, ritkán tartok órát, mert a diákok inkább az akciót, a gyakorlatot szeretik, az én mondandómat kár is annyira túlragozni. Év elején rengetegen jöttem, de télen, tavasszal alig valaki, akivel személyesen kéne foglalkoznom, átvenni a lelki dolgokat, beilleszkedést a mutáns társadalomba. Talán lassan nem ártana találnom egy helyettest. Egy tanársegédet, aki a távollétemben foglalkozik a bokros teendőkkel. Charles biztosan belemenne, neki csak az a fontos, hogy minden jól működjön, ne legyen veszekedés belőle. A stílusom így civilben elég visszafogott, hiába a csinosra belőtt haj, vagy a divatos dzseki, mégsem vagyok olyan kezdeményező, vagy merész, mint a maszk alatt. Taln itt az ideje, hogy kicsit körbejárjak, Angelát is majd fel kéne keresnem, és így is bemutatkozni neki, újfent, hiszen nem hozhatja összefüggésbe, hogy a két személy ugyanaz. Kevés időt töltöttünk együtt, mégis lehetetlen őt kiverni a fejemből, ami furcsa, nagyon fiatal, mégis olyan kis megható teremtés. De nem, én nem vagyok Gabriel, hogy a kislányokat ölelgetem, ennyi tartás még szorult belém. Vagy én is ugyanolyan lennék? A mi társadalmunk más, nem vagyunk hagyományos emberek, teljesen különbözőek a belső törvényeink, csak egy a lényeg, tartsunk össze.
Az egyik új lányt kell felkeresnem, aki most nincsen a szobájában, de csak nem kószált el a birtokról kérdés nélkül. Na nem mintha ez egy fogolytábor lenne, végülis felnőttek, csak a legveszélyesebbeket korlátozzuk, de amíg nem kapta meg az eligazítását, addig jobb, ha marad a fenekén. Végre leérek a szökőkúthoz, hiszen a képességemmel nem nehéz megtalálni, két perc alatt feltérképezem az egész birtokot. Már úgy megyek oda, hogy valamilyen szinten ismerem, hiszen lejátszok néhány párbeszédet, így szoktam, hogy nehogy belezavarodjak a mondandómba. Amikor odaérek, már tudom, hogy csengő a hangja, szép a mosolya, és igen határozott személyiség.
- Üdv Tessa. Morgan vagyok, a kalauzod. Tegezz nyugodtan. Mutánstörténelmet, és etikát tanítok. Sikerült berendezkedni, kicsomagolni? – Érek most már mellé, ahogy kezet nyújtva bemutatkozok.



words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down

Tessa Science
mutant and proud

Tessa Science
Diák
power to the future
Play By : ▼ Candice Accola
Hozzászólások száma : 12
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Morgan & Tessa   Morgan & Tessa Icon_minitimeSzomb. 12 Ápr. - 14:33



   
Morgan & Tessa
  
Ez a képesség olyan nekem, mint púp a hátamon. Megpróbálom magamat csak azzal nyugtatni, hogy ember vagyok, semmiféle mutáns lény. Ezzel talán nem teszek senkiben, és semmiben sem kárt. És ebben az iskolában, ahová idehoztak, kezd jobb lenni a hangulatom főleg attól, hogy nem csak én vagyok ilyen.  És ez megnyugtat. Pedig, nagyon reménykedtem benne eleinte, hogy ez csak egy átmeneti dolog, vagy csak álmodom, és normális ember vagyok. Amikor elaszom, az utolsó gondolatom az, hogy nem ember vagyok. És amikor felkelek, pár másodperces tudat, hogy álmodtam, de rá egy percre rá kell jönnöm; nem álom volt, és nem vagyok ember. Hiányzik ez a szabadlét, amikor nem kell arra ügyelnem, hogy kinek ne okozzak maradandó sérüléseket. Soha nem felejtem, amikor az egyik barátomat védtem meg olyannyira, hogy aki bántotta, a sürgősségire került, mert megrepedt a koponyája, amit túlélt. Valahol örültem neki, hiszen nem szeretem a szűkös, sötét helyeket.
A múltamban matatok már egy jó ideje. A szüleim halála… bárcsak mellettem lehetnének. Hiányoznak. És sajnos, ebben a helyzetben sem csak én vagyok egyedül, hiszen az iskolában is rengeteg olyan diák lehet, aki elveszítette a szüleit. Az élet megy tovább.
Az iskolában ez az első napom. Nem tudom, hogy találkozok –e valakivel, és hogy hova kell mennem, hiszen én itt még csak idegen vagyok. És hogy őszintén mondjam, félek. Az iskolában olyan „mutánsok” élnek, akiknek hasonló, erősebb erejük van, mint nekem. Remélem, hogy itt nem szokás, hogy nekiesik az egyik a másiknak.
Az iskola udvarán már egy ideje körbe-körbe járkálok. Nem találtam a helyemet, főleg, hogy pár órája hoztak ide. Kissé kívülállónak érzem magam, hiszen akik elmentek mellettem, azoknak volt valami céljuk, nekem meg nem.  
És a legviccesebb az volt az egészben, hogy olyannyira nem tudom irányítani magamat, hogy néha egy-egy falevél jött utánam. Nagyon nehéz irányítanom a gravitációt.
A figyelmemet megpróbáltam a körülményektől elvonni, s csak egy olyan helyet kerestem, ahová leülhetek, és elgondolkozhatok, hogy hogyan tovább, s még is miért vagyok itt. Az utóbbi időkben hallottam, hogy történtek valami szokatlan dolgok, s gondoltam, hogy őhozzájuk hasonló vagyok, de nem gondoltam, hogy ennyire. Fegyverként használnak minket az ellenség ellen, vagy csak meg akarnak védeni, vagy fordítva?
Minden kérdés felmerült a fejemben. Nem merek senkit sem megkérdezni, hogy hova kerültem, hiszen nekem nem mondtak semmit sem. Úgy érzem, mintha sokkos állapotba kerültem volna. De egyben jobban éreztem magamat. Érezhettem a természetet, amit nem tudtam Szófiában. Négy fehér fal közé voltam bezárva csak azért, hogy ne ártsak az embereknek. A szüleimtől eltávolodtam, nem voltak barátaim, és ez szörnyű.
Egy kúthoz értem, ami körül volt véve fapadokkal, s azok mögött rózsabokrok helyezkedtek el. A bokrok alatt rózsaszirmok voltak lehullva, melyeket a szél penderített a fűszálakon. Még a szökőkút vizében is szirmok voltak. Szép, békés hely. Csendes.
A szökőkút végében egy magas kőfal volt, melyen egy békéről szóló idézet volt. Mennyire igaz.
A kút elé álltam, karjaimat egymásba fontam, s onnan néztem a tiszta vízben úszó aranyhalakat, a guppikat. Ez az érzés lenyugtatott. Még esélyem sem volt, hogy valamit magamhoz vonzzak.    


Always and Forever

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Morgan & Tessa   Morgan & Tessa Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Morgan & Tessa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tessa Science
» Sylvie & Tessa
» Morgan & Amy
» Morgan & Amy
» Morgan & Amy

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Udvar és kinti területek :: Béke szökõkútja (dél)-