Niklas Larsen

"Csak én lehetek az első, mert nincs senki más."

Userinfó: Titkos karakter

Név: Niklas Larsen
Mutáns név: Irányító
Születési dátum: 1923. január 01.
Besorolás: Független
Képességek: Telepata, Jelfogó


Elsődleges képesség: Telepata
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: Születése óta
Képesség jelenlegi szintje:
Mások gondolataiba férkőzik, és képes rég elfeledett gondolatokat is felszínre hozni. Kevés fal jelent neki akadályt, kitartó gyakorlással képessé vált azokat lebontani. Néha nem a legkíméletesebb módon teszi, szenvtelenül, mert csak az eredmény érdekli. Verbális rávezetés nélkül szedi ki a gondolatokat másokból és ugyanakkor új, akár teljesen idegen gondolatokat is képes ültetni mások fejébe (ez függ a célszemélytől is). Gondolatban kommunikál, ha úgy látja jónak.
Képesség távlatai: maximális szinten van.


Másodlagos képesség: Jelfogó
Osztályozás: Béta
Aktiválódás: 6 évesenKépesség jelenlegi szintje:
Képes minden elektromágneses kisugárzást és magnetizmust érzékelni, letapogatni és értelmezhető információvá dekódolni (tévécsatornák, faxok, telefonhívások stb.) Képes a szükséges információra fókuszálni, azt keresni, a lehető legrövidebb időn belül. Ezt lekorlátozza a technikai haladás, ha a lefedettségen kívülre kerül az adott elektromágneses kisugárzás, azt már nem képes kiszűrni, de képes meghatározni, merre kell haladnia és mennyit, hogy elcsípje.
Ezeket képes befolyásolni is, zavarni is, célzottan.
Képesség távlatai: maximális szinten van

Jellem:
Rámenős vagyok. Elvégre minden perc az enyém az életemből, azt teszek, amihez és ahogy kedvem van. És tudom, hogy mindig minden úgy alakul, ahogy én akarom. Éppen ezért nem érdekelnek az ellenkezések, mert azok úgyis zsákutcák. Az idő nekem dolgozik. És az akaratom. Mert én tudom, mi a jó nekik.
Nyugodt vagyok, elvégre minek rohanjak, akkor minden mellett elrohanok. Mindent megtervezek előre és a szerint mozgatom a szálakat. Ha változik a játék menete, akkor azt úgy alakítom, hogy az számomra kedvező legyen.
Szeretem a családom, ők a mindenem. Tökéletesek, amivé csiszolódtak a kezem alatt.

Külső:
Adok a külsőmre. Már csak azért is, hogy minél erőteljesebb benyomást tegyek másokra. A kisugárzásom erre csak rátesz egy lapáttal. Nem akarom az örökifjút adni, amire akár a hosszabbra növesztett, őszülő hajam utalna, a szakállam és bajszom nem erre utal. Büszke vagyok a koromra, hiszen sok mindent elértem az életemben, amit akartam és ez a tartásomon, tekintetemen és arcomon is látszik.
Otthon is a lazaság csakis háziköntösben lehetséges, de ez évente csak párszor adatik meg.

Előtörténet:
Polgári család felső rétegébe születtem. Az életem fonala előre meg volt írva: megfelelő középiskola, sportversenyek és utána egyetem, kapcsolatok kialakítása és végül a megfelelő házasság.
Még az a bizonyos pénteki nap is inkább felfelé lökött a családom helyzetén, mintsem lentre. A háború sem akasztotta meg a sikereim. Nem véletlenül. Amikor először rájöttem, mire vagyok képes, a kérdésemre adott válasz után úgy döntöttem, megtartom magamnak ezt a titkot és előnyt kovácsolok belőle. Nem tudtam elég sokáig, hogy apám is rendelkezett képességgel. Az ő képességét is az előnyömre használtam ki, ő pedig hagyta.
Középiskola után egyetemre mentem, a megszokott körökkel. Nagyszerű úszó és evezős voltam, csapatkapitány.
A banki szektor tárt karokkal várt, ám a lesések arra ösztönöztek, hogy más irányba tendáljak. A szállítmányozás, az adás-vétel és végül a tőzsde fogott meg. Irányítani és kontrollálni mindent, ami körülöttem van, ezt adta meg nekem mindez. A banki szféra ehhez fel sem ért az életemben.
A legjobb ügyvitellel rendelkező család lányát vettem el. Hosszú ideje kiszemeltem már és a leánykérés is a régi menet szerint ment. Nem voltam belé szerelmes és most sem vagyok az. Megkedveltem, megszoktam, magamhoz idomítottam és ennyi.
Életem első kudarca egy nő volt, amikor már rég házas voltam. Olyan volt nekem, mint légynek a légypapír. Nagyon felizgatott az önfejűsége és az, hogy nem tudtam rá hatni semmivel, csak ment a maga feje után. Izgatott, minél inkább nem adta be a derekát, annál inkább vágytam arra, hogy uralhassam.
Végül mégis megvolt, hogy azután másnap eltűnjön. Ez nagyon felingerelt, főleg az, hogy nem találtam rá sokáig. Mindig több lépéssel előttem volt és ez ingerelt, egyben csalogatott.
A két fiam elvesztése fájdalmas volt számomra. Nem fogom tudni átadni senkinek sem a család nevét, hogy büszkén nézhessem az unokáimat, akik gazdagabbá tesznek engem. És őket is irányíthatom.
Végül megszületett a lányom, aminek nem kifejezetten örültem, elvégre egy lány. Ekkor elfordultam a családomtól és már csak annyira érdekeltek, mint egy tárgy a díszlethez. De ahhoz nagyon is. Éppen ezért mindent megadtam nekik, amire szükségük volt. A feleségemet nem véletlenül választottam ki, hogy ki legyen. Neki tökéletesen megfelelt a csillogás, a shoppingolás és rongyrázás. A két gyerek elvesztése megtörte ugyan, de gondoskodtam róla, hogy ismét a tökéletesen csillogó nejem térjen vissza nem sokkal az után.
Nincs kedvem visszavonulni, élvezem, hogy irányíthatok. Ezért is morogtam, amikor az eset megtörtént a lányommal. Sokkal korábban kellene átadnom mindent, mint szerettem volna. Nem akarom. De a botrányt sem, amit kavart nekem ez a fruska.
Amit azonban megtudtam, sokkal jobban felingerelt. Egy fattyú. És ráadásul fiú, aki már felnőtt. Ez nem csak szégyen, hanem valamit tenni kell. Ha kiderül, hogy félreléptem és még gyerek is van belőle, egyszerre a két hír teljesen tönkre fog tenni. Nem tudom, hol rontottam el, mert biztos vagyok abban, hogy mindent megtettem a jó ügy érdekében.