Portland - Larsen Porta

Nagyon is jól tudom, hogy túl sok kockázatot vállaltam be azzal, hogy nem húztam el azonnal a házból, ahogy sikerült elhelyeznem a poloskát és a kábítószerrel telt kis tasakot, de túl nagy volt a kísértés és én a józan eszemet félretéve engedtem neki.
Azonban még semmi nem veszett el, hiszen szerencsére időben észrevettem a kis csapdát, amit Larsen készített nekem, akinek képességének erre a részére nem számítottam. Biztos voltam benne, hogy így szúrt ki, másként nem vehettek észre. Az inas gyakorlatlansága és habozása mentett meg.
Gondolom nem sűrűn hatolnak be a nagy üzletember magánbirtokára.
A házból gond nélkül jutottam ki és a kert jó részében sikerült kikerülnöm a kirajzó biztonságiakat, de nem sokkal a kerítés elérése előtt elhagyott a szerencsém és megláttak.
Csak az emberfeletti képességeimnek köszönhető, hogy megúsztam egy felületi vállsebbel, ami feltépte a dzsekim szövetét és véres csíkot hagyott a bőrömön.
Innen már csak reménykedtem benne, hogy, ha át is kutatják a házat, nem lelik meg a kis „ajándékcsomagjaimat”.
Egyébként is az első telefonfülkéből hívtam a zsarukat, természetesen névtelenül, hogy felhívjam becses figyelmüket a nagyra becsült Larsen úr kettős életére, amit egy kis kábítószerrel fűszerez meg.
Tudtam, hogy úgy is kimászik belőle,de egy kis bosszúságot jó volt okozni neki.
Azonban a másnapi hírek nem ettől voltak hangosak, hanem a férfi halálhírétől, amit mikor elolvastam, igen csak megdöbbentett.
Elsőre az jutott eszembe, hogy talán öngyilkos lett, de ennek semmi értelme nem volt. Azt viszont nem lehetett kizárni, hogy valakinek jobban a begyében volt, mint Nathe-nak.
De végül is oly mindegy volt, a megbízásomnak ezzel vége is volt, a fiú szabad volt, sőt, ha Larsen következetes volt, akkor az egész vagyonát ő örökölte.
Mivel nem végeztem el a feladatomat, így a munkadíjam is csak az a pár napra korlátozódott, amit rászántam. Ezt meg is írtam SMS-ben Nathe-nak, hozzátéve, hogy nem is tartok többre igényt.
Az élet azonban nem állt meg és jöhet egy újabb megbízatás.

Felpillant az étkezésből Niklasra, de nem szól egy szót sem.
~ Tehát előbb nem akarsz vele összehozni. Rendben van, játszhatunk így is.~ Nem fogja ölbe tett kézzel végigvárni ezt a két hetet, még ha saját nyomozási megbízásait amúgy is kénytelen lesz a városban megvárni, de Haley meglesz. Egyszerűbb lett volna, ha Niklas elmondja, márpedig Theodore szereti az egyszerűt, unalmát nem a dolgok bonyolult lerendezésével űzné el. Szívesen felvilágosítaná Niklast, hogy Haley-t kifejezetten ártalmas ennyi időre magára hagyni. Ki tudja, hány haverja van annak a bátynak, márpedig ha azok használják is valamire a szemüket, biztosan kiszúrják Haley szépségét. Aztán jöhet az ostrom, stb, a szokásos procedúra. Lövések tompa zajára figyel fel, kipillant az ablakon, nem mintha látna bármit is.
~ Mi a...~ Végig se kell mondania, Niklas hű kutyája máris jön jelenteni. Theodore pedig azonnal meglátja a szabadulás lehetőségét, sietve törli meg a száját.
- Igazán sajnálom én is, majd legközelebb pótoljuk az ebédet, remélhetőleg már úgy, hogy együtt a család. - Igazából csak Haley érdekli, ő is csak egy ideig. Részéről az egész Larsen família felfordulhat, s ha úgy adódik, hogy Haley is belehal a szülésbe, nos, leegyszerűsítené Theo problémáit. Márpedig ő szereti az egyszerűt. Miután fél-hitelesen előadta sajnálkozását a félbeszakadt roppant izgalmas társalgást illetően, elköszön ő is, és elindul kifele Larsen embereivel kísérve a kocsijáig. Ott behuppan a hátsó ülésre.
- Haza! - Adja ki a parancsot, és még ki sem értek a birtokról, mikor lazít nyakánál az ingen és elnyúlik a hátsó üléseken. Nem izgatja, mi folyik a birtokon, azon agyal, hogyan találja meg Haley-t és azt az ismeretlen féltesót. Utána kell nézni Niklas múltjának.

//Köszönöm a lehetőséget.//

~És még a hangommal is játszik. Nem is lesz olyan nehéz ezt a fiút irányítani…~ Az azonban nem tetszik, hogy máris nyeregben érzi magát és szemközt akarna leülni. Kisfiú.
-Azt sejtem. – kivertem én abból a fiúból már azt, amit akartam tudni. És makacsul ellenáll. Szeretném ilyenkor irányítani az embereket. De úgy unalmas és túl egyszerű lenne. Így legalább meg kell kicsit mozgatnom a fantáziámat, hogy az legyen végre, amit akarok.
~Hallottam ám, kedves Theo…~ ejnye. Milyen magabiztosak tudni lenni az emberek, ha arról van szó, gondolkodnak.
A falatot még megrágom, de közben megtámasztom az alkarom az asztal szélén, és a falat lenyelése után kérdezek tőle.
-Fontos lett neked Haley. Biztosíthatlak, hogy fogsz vele találkozni. - ~úgy nagyjából két perccel, mielőtt a bálterembe léptek.~
A biztonságiak egy része a ház felé indul, másik része, akik a biztonsági központban maradnak, azokon kívül, a kertbe.
A kertben már vannak annyian, mire eljuthat majdnem a kerítésig, hogy kiszúrják Sheenát. Lövéseket hallhat maga mögött, és csak a gyorsaságán, képességén múlik, mennyire gyorsan lesz képes a kerítésen kívülre jutni.
A főkomornyik ekkor tér vissza, és a biztonságiak is beérkeznek vele együtt.
-Nagyon sajnálom Theodore, de most jobb lenne, ha mennél. Úgy tűnik, valaki behatolt a birtokra és szeretném, ha biztonságban lennél. – teszem le a szalvétát, miközben felitatva a szám szélén nem létező ételfoltokat, leteszem azt asztalra és felállok.
-Pár emberem veled tart, ha nem bánod. Köszönöm, hogy eljöttél. – nem nyújtom a kezem. Nem üzletfelem, hanem a leendő vejem.
Azzal nem túlzottan törődve Theodore válaszával, sorsára hagyom és a dolgozóm felé indulok el, szeretném megtudni, vittek-e el valamit.

Egyelőre úgy néz ki, hogy senki nem is gyanítja, hogy idegen rejtőzködik a házban és, ha rajtam múlik ez így is marad. Már elhelyeztem a poloskát és a kis ajándékomat, már csak végre kell hajtani aljas kis húzásomat, de ez a férfi, aki úgy játszadozik más életével, ahogy Larsen teszi, nagyon is megérdemel egy kis kellemetlenséget, egy kis sajtó visszhangot, mert igazából nem számítok semmi másra, semmi komolyabbra. De tudom, hogy ez mennyire bosszantaná, mivel nem illene gondosan kimódolt terveibe.
Az ebédlő elég tágas és elég visszhangos, ráadásul elég messze is ülnek egymástól ahhoz, hogy ne suttogva beszéljenek, igaz nincs is erre okuk, hiszen nagyon is biztonságban érezheti magát Larsen a saját kis birodalmában.
Egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy a fiatal férfi nem az üzletember egyik talpnyalója vagy bábja, mert egyrészt hallható pár információ hallatán a csodálkozása, másrészt nem hallom a hangján, hogy nagyon hasra esne a nagy ember előtt, bár aránylag udvarias marad.
Tovább hegyezem a fülem, hátha kitér rá Larsen, hogy miként óhajtja megvalósítani a tervét arra vonatkozóan, hogy Nathe a kedvére tegyen és megjelenjen azon az ünnepségen, ahogy arra is kíváncsi lennék, hogy miért akarja, hogy ez a ficsúr a lánya mellett legyen majd akkor.
~ Ki a fene vagy te? ~ próbálom magam elé idézni a srác alakját, hogy majd később megemlítsem Nathe-nak, aki biztosan tudni fogja ki ez.
Azonban ezen gondolataimat megszakítja a komornyik furcsa, nem odaillő viselkedése, akit fél szemmel még láttam a másik irányba haladni a folyosón, mert bár eddig semmi nem utalt rá, hogy valami nem stimmelne, úgy nézett körül, mintha azt várná, hogy a következő pillanatban a nyakába ugrik valaki.
Ösztöneim ekkor kezdtek riadót fújni! Most már nem haboztam, hogy többet akarjak hallani, hanem óvatos, nesztelen léptekkel megkezdtem a visszavonulást és mivel sejtettem, hogy arrafelé, ahol bejöttem nem fogok kijutni, az emelet (ha van), vagy a tetőfeljáró felé vettem az irányt, hogy onnan jussak majd le a kertbe, ha közben nem vesznek észre, vagy nem futok bele valami váratlan akadályba.

-Jól hallottad. – nem fogom ismételgetni magamat. Vagy figyeljen, amit tudom, hogy megtett, vagy hallgasson. A cinizmust még kell gyakorolnia. És a hiteles hitetlenkedést.
Folyamatosan kapom az ívet ettől a fiútól gondolatban. Mire is jó ez a képesség. Szeretem. Elégedetten mosolygok egy nagyon rövidet, mintegy idős emberként, a fiatal felé, akinek van még mit tanulnia.
-Nem zavarsz, Theodore.
Az asztalnál az asztalfő helyére ülök, elvégre ez engem illet. A fiatalurazásra kedélyesen felnevetek. Ez azért tőle nagyon nem olyan, mint amilyennek hangzania illene. Nem kinevetem. Szürreális.
-A fiatalúr majd akkor jön, amikor annak elérkezik az ideje. És nem most lesz.
A vacsora, a helység és az egész összkép művi. Olyat sugall, ami egyáltalán nem létezik. Ez nem a vagyonra, hanem a légkörre értetendő. Még Haley ittléte alatt sem lehetett úgy érezni a helységben magát az embernek, mint egy otthon. Nem is baj a számomra. A bizalmaskodást csakis a színjátékban tudom elfogadni.
Érzékelek azonban valamit, amit nem nagyon szoktam itthon. Nem szoktam nagyon figyelni az embereim gondolatait, nem azért, mert udvarias lennék a magánéletüket illetően. Nagyon is tudni akarom, hogy ki mit surrog ki a házból. Azoknak rövid úton útilapu. Odaintem a főkomornyikot, aki készséggel lép oda.
-Hozna nekünk a 83-as Derby-i Sauvignonból?
-Hogyne, uram.
Nincs semmilyen 83-as Derby-i Sauvignon. Ez a jelzés, hogy alaposan nézzenek körbe. Paranoiás vagyok.
-Amiért idehívtalak, az az, hogy egy hét múlva lesz az ünnepség megrendezve. – a vállalat 75. évfordulója. A cég azért ilyen régi, mert ravasz módon beolvasztottam egy nagyon régi vállalkozást.
Elkezdek enni, miután felszolgálják az ételt.
-Szeretném, ha Haley mellett lennél este. – Natet majd én lefoglalom. Nem tetszettek a játékai és az, hogy semmit sem teljesített az eddigiekből. – Melletted a helye.
Mintha fütyülnék arra, amit tett az a fruska. Így is van. Az lesz, amit én elterveztem.
A komornyik közben a konyha felé veszi az irányt, onnan is lehet jelezni a biztonságiaknak. Nem halad el a folyosó azon részén feltételezhetően, ahol Sheena van, ám látni, ahogy a konyha felé veszi az irányt és körbeles. Hiába, a hidegvér megvan benne, mint komornyik, de az ösztönök erősebbek. Ezek után már csak percek kérdése, hogy lépteket lehessen kint hallani.

A beszélgetés, ami Larson és az ismeretlen férfi között folyik, azonban olyan témát érint, ami egy ideig még a helyemen tart, de minden idegszálam készültségben van, hogy ha valaki közelítene, még időben tudjak reagálni és valahová behúzódni, vagy ha az nem megy, akkor hatástalanítani az illetőt, mielőtt felhívná rám a figyelmet.
gy hideg mosoly jelenik meg önkéntelenül az arcomon, mikor Larson tényként közli a másikkal, hogy nem sokára megismerheti Nathe-t, mert annyira biztosra veszi a dolgot, hogy az már nevetséges.
Viszont ezzel meg is szólaltat egy csengőt a fejemben, hogy a fickó, akivel most tárgyal, nem lehet egy megbízott magánnyomozó, mert azzal biztosan nem közölne ilyeneket. És nem is tegezné!
Ez az információ, mármint, hogy Larsen-nek van egy fia, azonban a másik felet is váratlanul érhette, legalábbis a reakciójából erre lehetett következtetni, ami a hangjából kihallatszott.
Azonban az szolgáló megjelenése és a vacsorához való készülődés, engem is arra késztetett, hogy helyet változtassak és talán tovább folytassam a hallgatózást, ha már ilyen remek alkalom adódott rá.
Szerencsémre nem nyüzsgött a házban a személyzet, azt a keveset, ami meg volt nem volt nehéz kijátszanom.
Előtte azonban még volt egy kis dolgom, el kellett helyeznem a poloskát és a kis heroinnal töltött zacskót. Az utóbit a férfi karosszéke mögötti polcon helyeztem el, az egyik könyvet kivéve, annak háta mögött. A lehallgató meg az egyik falon lévő portré mögött találta meg a helyét.
Aztán az ajtóhoz lopakodva kinéztem és ha nem láttam senkit, akkor megindultam a hangok irányába, majd keresve valami beugrót, vagy az ebédlővel szomszédos szobát, tovább hegyeztem a fülem. A folyosón nem volt túl biztonságos hosszasan tartózkodni, mivel sok volt az üvegfelület és a kint járőrözők közül valaki kibökhetett.
Minden esetre, ha óvatlanul belebotlottam volna valakibe, akkor igyekeztem volna leütni és aztán azonnal felszívódni, de ezt mindenképp szerettem volna elkerülni.
Már azon is vacilláltam egy sort, hogy egyáltalán kockáztassak-e még, de sokat nyerhettem, ha megtudom ki ez a fickó és miről fognak tárgyalni még. Talán a finom étel és az az követő ital, jobban megoldja a nyelveket.

Elégedett nyugtázom, hogy az illem megvan benne.
-Szép estét, Theodore. – biccentek.
Helyes kölyök ez. Vagy majd az lesz. Már annyira nem oszt, nem szoroz, de a lehetséges jó kapcsolatot sem akarom elveszíteni.
-Ebben egyetértünk. – bólintok. Majd megtanulja, hogy ott jelenjen meg, ahol mondtam. De minden idő és türelem kérdése.
-Kérlek, nyugodtan ülj csak vissza. – elvégre a rendes vendéglátás egyik ismérve, hogy hellyel és frissítővel, elfoglalnivalóval kínálják meg, aki hozzám betér. Így ezt most egy nagyon faragatlan kérdésnek tartom, elvégre nekem kellett volna felajánlani. No, nem baj, van mit még csiszolódnia.
Számolok magamban, ahogy sorolja és közben figyelek, az ujjaim hegyét összeillesztve. Ez jó párral kevesebb, mint ahányan visszajeleztek nekem, hogy kereste. A kis hazug, azt hiszi, hogy túljárhat az eszemen. És még fel is vág vele. De nem fogom sem felfedni magam, sem helyreigazítani.
-Nem, el sem ment oda. Máshoz ment. – teszt? Az. Még nem mondom el, hogy kihez is ment. Előbb megvárom a reakciót, azután tovább megyek a mondandómban.
-A fiamhoz ment.
A feleségem tudja, sosem takargattam ezt előle. Haley más eset. Mégis most ott van nála. Jó kis közös adu ászok a terveimhez.
-Nem sokára őt is megismerheted.
Ekkor lép be Harry.
-A vacsora tálalva, uram.
-Akkor fáradjunk át. – állok fel, hogy a tágas ebédlőbe térjünk át.
Hiába vagyok vaskalapos, a házam némely részen túl modern is. Így kellemesebb nekem. A legjobb időzítés lett volna, ha tudnám, ismer már annyira a személyzet, hogy mikor szükséges a hatásszünet.
Ha Sheena jól elrejtőzött, van alkalma bármelyik irányba eljutnia, mivel az ebédlő viszonylag távolabb van, hogy senki se zavarhassa őt, amikor dolgozik. A könyvtár az ő területe, hiába megszokott dolog, hogy mindenki számára szabad.
A ház elrendezése, a berendezések adnak lehetőséget bármi elrejtésére, már csak az a kérdés, hogy hol és hogyan. Túl sokáig egy helyen nem tanácsos lenni, a nagyméretű ablakok miatt, amely a könyvtárat ugyan nem, de a folyosókat jellemzi, golyóálló üveggel.

Megfigyelésem eredményeként valószínűsíthettem, hogy a kamerákat figyelő helyiség a ház oldalánál volt elhelyezve és, hogy nem kevés őr járkál a birtokon, de végül is kutyát nem láttam. Ez azért megkönnyítette a dolgom, még ha a kamerák meg is nehezítették. Bár ügyesen el voltak rejtve, azért nem voltak olyan kis darabok, hogy türelemmel és kitartással ne lehessen kiszúrni őket.
Az is feltűnt, hogy a Larsen rezidenciába nem léptek be a testőrök, csak a birtokon járőröztek, ami végül is megváltoztatta az eredeti tervemet, hogy elsőre kiiktassam a kameraszobában lévőket, mer nagy valószínűséggel a férfi volt annyira paranoiás, hogy saját belső magánterét, nem figyeltette, ahogy az őreit sem engedte be oda.
Így, ha sikerül átvágnom a parkon és nem futok bele, sem észrevétlen kamerába, sem őrökbe, akkor a házban már szabadon mozoghatok, csak a háziakat kell elkerülnöm.
A behatolás tervezését tett követte és hamarosan már a kertben lapultam. Minden megtett métert erősen megfontoltam és érzékeny érzékszerveimet turbón járattam, hogy időben észrevegyek bármi gyanúsat. Ha kellett perceket töltöttem mozdulatlanul, rejtőzve, míg egy-egy őr elment mellettem.
Abban nem lehettem száz százalékig biztos, hogy minden kamerát kiböktem és elkerültem, de mivel nem fújtak riadót, így egyelőre úgy nézett ki sikerült.
Az épületbe hatolva, jó pár percig csak füleltem, hogy megtudjam van-e valaki a közelemben, majd, ha szabad az út beljebb óvakodom.
Hangokat hallok, miközben kibukkanok a nappalinál, amely egy onnan nyíló helyiségből jön és megismerem Larsen hangját, aki ezek szerint közben megérkezett. És egy másik, talán flegmának tűnő hang is beszél, gondolom ez a vendég lehet.
Egy másik ajtó is résnyire nyitva van, ahol a könyvtárat pillantom meg, azt az igazi régimódi fajtát, amiben íróasztal is van és nagyon is eltudom képzelni a hatalmas, masszív monstrum mögött Larsen-t, így el is határozom, hogy ott helyezem el a kis csomagot, amit magammal hoztam.
Viszont megüti a fülem a beszélgetés folyama és a téma, ami Nathe húga és, amiből úgy tűnik, hogy a vendég valamiért nyomozott utána. Talán valamiféle magánnyomozó?
Mivel nem beszélnek halkan, így a könyvtár ajtaja mögé húzódva, tökéletesen hallom miről beszélnek és, egyelőre le is köt a dolog.
Nem tervezem azonban hosszúra nyújtani az itt létemet, mivel minden egyes itt töltött perccel nő a lebukás veszélye. És egy jól elhelyezett poloska, amúgy is több mindenről tájékoztathat a későbbiekben, mint amit nyerek esetleg most. A fehér porral okozott bosszúságról már nem is beszélve.

-A holnapi bizottsági ülést előre hozattam kilencre. Mr. Arrington jelezte, hogy részt tud venni az ülésen.
Nyugalommal dobolok a limuzin karfa részén, ahogy hallgatom a délelőtti szokásos napirend egy részét.
-Rendben. Biztosítsák a kényelmét, úgyis tudom, hogy megteszik. – ekkor hangzik a panel csengése, hogy a titkársági részről keres valaki a másik vonalon. Lenyomom a gombot.
-Elnézést uram, Mr. Theodore Hale az otthonához megérkezett. – kis szünet után hallom, hogy folytatódik. – Adjak át a részére üzenetet?
Végigsimítok a szakállamon, majd előrebiccentem mosollyal a fejem egy kicsit. A tökelütött otthonra ment, holott arra kértem, hogy ide jöjjön. És nem szeretem, ha leendő vej egyedül rontja a házamban a levegőt. Nincs ott semmi keresni valója, ha én nem vagyok ott.
-Lássák vendégül. Érkezem. A vacsorát két főre kérem.
Theodoret én szemeltem ki, mint lehetséges vejt, még mikor pár éves volt Haley. Szeretek hatalmat gyakorolni és a családja nagyon is kecsegtető kapcsolatokkal rendelkezik, amit ki is használtunk, kölcsönösen. Igazság szerint, most, hogy a valódi fiam előkerült, eszemben sincs neki adni a céget, teljesen huszadrangúvá vált a létezése. Nem tart semeddig sem, hogy eltüntessem, viszont egészen jó bábu a sakktáblán, így még hagyom létezni azon a bizonyos táblán. Haley is érdektelenné vált számomra ebből a szempontból már, csupán a botrányokat szeretném, ha eltűnnének. Ezért is nem fogom hagyni, hogy mással házasodjon össze, mint Theodore.

A vezérlő terem a ház oldalánál található, és ellenőrző pontok is vannak a birtokon belül, amit meg lehet ismerni egy idő után. Kutyákkal nem fog Sheena találkozni, viszont őrökkel és kamerákkal igen. A növényzet rejtélyesen van megoldva, ám egy profi számára ez sem okozhat gondot. A bejutás, ha lassan és óvatosan is, de menni fog.
A házban nincsenek kamerák, és az őrség is csak kint járőrözik, bent akkor tartózkodik, ha erre kérem őket. A házam belseje tiltott zóna a számukra, mert az az én magánterületem.
Bár van iroda, nappali a földszinten, ritkán használom. A könyvtár az én területem, ha otthon vagyok, a tipikus, régimódi dolgozószobás könyvtár. Sheena bármerre is tart, ha útközben jönne is valaki, könnyedén el tud bújni.
Éppen ezért Theodoret az irodámba és nem a könyvtári dolgozó szobámba vezetik. Ide érkezem meg, és egyből le is ülök a dohányzó asztalnál lévő kanapéra, kényelmesen elhelyezkedem.
-Az irodámba vártalak. De… itt is rendben van.
Várok egy keveset és aztán folytatnom.
-Megtaláltuk Haleyt. Nem Európában van. – tekintek Theodorra. Jó lenne tudni, hogy ő tudott-e erről. Figyelem a rezdülését, a szokásos nyugodt arccal.

Larsen villájához érve igyekszem keresni egy eldugottabb zugot, ahol észrevétlenül elhelyezkedhetek és megfigyelhetem a házat. Tudom, hogy nagy valószínűség szerint rögtönöznöm kell, de azért nem szeretnék vakon ugrani sem az ismeretlenbe, így legalább pár órát rá szánok, hogy megfigyeljem a házban, a hatalmas kertben történő mozgásokat.
Számítok rá, hogy tart őrséget itt is, hiszen az ennyire nyíltan megcsillogtatott gazdagság valószínűleg vonzza a kétes elemeket és mivel a mai világban már egyre inkább a technikáé a főszerep, így valószínűleg kamerák is vannak szép számmal, csak ki kell szúrni őket.
Az őrszoba hol létére szeretnék elsőnek szert tenni, mert ha azt kiiktatom, akkor már a kamerák sem jelentenek gondot és nem hiszem, hogy kettőnél több fickó figyelné azokat, de inkább csak egy, a többi valószínűleg elszórtan járőrözik.
A dús növényzetű park, ami részben a belátást is hivatott akadályozni, valamint az elszórtan álló vendégházak megkönnyítik majd a bejutásomat. Ha kutyákat is tartanak esetleg arra hoztam magammal egy kis ultrahangos riasztót, bár párduc alakváltóként általában nincs gondom a háziebekkel.
Megfigyelő helyemről észlelem a fekete kocsi és a fiatal, tipikus gazdaggyerek érkezését és úgy gondolom, itt az ideje a behatolásnak, mivel most valószínűleg vele foglalkoznak és ez is elterelheti a figyelmet rólam.
Ha ki tudtam tapasztalni, hová mennek be az őrök időnként, vagy étellel-itallal érkezett valaki, akkor oda igyekeztem elsősorban. Nem készültem vérontásra, így saját magamon kívül, csak egy kábító pisztoly volt nálam, meg egy sokkoló. A nap már lemenőben volt, szőke hajamra felhúztam a fekete dzsekim kapucniját, mielőtt a kerítést pásztázó kamera látószögén kívül a kertbe huppantam csendesen, majd a ház kiszemelt pontja felé lopakodtam és, ha nem akadályozott meg semmi, be is hatoltam.