Étterem a három patkóhoz

Jobb később, mint soha, háhh? Lara végül megkapja válaszát egy korábbi kérdésére is. Nincs hozzá semmi köze, tudja jól, csak kíváncsi természet. Mohón raktározza az információkat, és ha a rövidtávú memóriában nem fér el, akkor a tudatalattiba tuszkolja. Mindegy hová kerül, csak ugorjon be később. Többek között az ilyesmikből lesznek azok a bizonyos felvillanó képek, amiket egy illat, egy hang, vagy egy tárgy alakja csal elő, és művel mindenfélét az elméddel, amikor voltaképpen valami teljesen mást kellene csinálnod. Ha valaki, hát Lara nagyon szeret elkallódni az ilyen felvillanó képek rengetegében, mintúgy pedig most is. Szeretné fogni Ace kezét, hogy lássa is amit nem mond ki, ne csak sejtse, és ráfogja, hogy biztos csak női megérzés. Az ok, amiért nem teszi meg, az a korábban tett fogadalma, hogy ma este nem fog csalni. Ma este azt játssza, hogy normális ember.
- Van még olyasmi amiben nem vagy jó? - Lara ismét terelni próbál, miután kapcsolt, hogy a katonás dologgal megint rossz vizekre evezett. Így hát felvetette ezt a kérdést, és hogy elvegye a téma esetleges bántó, vagy ne adj isten, megalázó élét, afféle szenvtelen módon vonja fel szemöldökét. Most sem kell őt komolyan venni, tessék csak agyoncsapni humorral. Azt egyébként még egészen elfogadható halálnemnek tartja.
Közben megérkeznek az ételek. A színek, az illatok rendben vannak, de Lara most döbbent rá, hogy egyáltalán nem éhes. Kést, villát vesz a kezébe miután ő is jó étvágyat kívánt, aztán kis katonákra szeleteli a húst - ha már a hadsereg volt az előbbi téma. Dolga végeztével jóformán csak piszkálja az ételt, de nem eszik. Pedig nem bántja semmi, a hangulata is teljesen rendben van. Volt. Valamiért egy  csapásra megváltozik minden. Érzi, hogy elszorul a torka, a következő pillanatban felsír egy gyerek a terem másik végében. Egy másik gyerek ugyanúgy tologatja az ételt a tányéron, ahogy Lara is. Mikor a lány észreveszi, inkább lerakja az evőeszközt, és a kóláért nyúl. Van már egy balsejtelme arról. hogy mi lesz ebből, de még nem akar engedni a valószerűnek. Akkor sem, amikor hirtelen fájdalom nyilall a fejébe. Olyan, mintha megfagyott volna. Valaki jégkrémet eszik? Igen. A háta mögött balról az idős házaspár. Nem néz oda, de tudja... mert megint megtörténik. ~Még öt perc. Még öt perc. Még öt perc.~ biztatja magát miközben úgy szorítja azt a szerencsétlen kólás poharat, hogy utolsó ujjbegyei teljesen elfehéredtek.

Ace pókerarcot öltve adja elő a tisztítószerbizniszt, mint egykori foglalkozását. Larában azért egy pillanatra megáll az ütő, mert ha a porszívóügynökségről is olyan leereszkedően beszélt az előbb, a tisztítószerbiznisz meg lássuk be: jóval a rakéta porszívók felett kap helyett a szar-melók és gyűlölt-dolgozók nem éppen előkelő ranglistáján. Szóval akkor most mi van? Megint rosszat szó? Most jönne az a rész, hogy szabadkozni kezd, hogy a fickó mégse érezze akkora gáznak a dolgot? Ő ugyan nem fog hazudni ebben. Nem is tudna, mert elröhögné az egészet.
Ace viszont nem komolyan mondta amit mondott, hát Lara is együtt nevet vele.
- Megkönnyebbültem. Nem tudtam volna azt hazudni, hogy nem tré dolog a tisztítószerbiznisz. - letöröl egy nevetéstől kiserkent könnycseppet a szeme sarkából. Alapjáraton nem egy érzékeny- sírós típus, így ő általában akkor könnyezik, ha igazi jókedvvel nevet.
A tényleges, vicc nélküli válaszból sem tudott meg többet Ace egykori foglalkozásáról. Őt például az érdekelte volna, hogy Mr Ace pontosan mit projektmenedzselt és, hogy mivel is foglalkozott a vállalat, amit az édesapjától vett át. Úgy dönt, hogy nem teszi szóvá. Nyilván ez is valami olyasmi amiről nem szívesen beszél a férfi, ő pedig nem akarja beleütni az orrát mindenbe. A háborúval kapcsolatban viszont már enged olthatatlan kíváncsiságának.
- Ezt úgy érted, hogy te is bevonultál? - valahogy el is tekint a neki feltett kérdés felett. Nem azért, mert nem válaszolna rá, de sokkal jobban foglalkoztatja Ace múltja. Lara mindigis annyira... átlagos volt. Ő tudatosan törekedett erre, mert a fogyatékossága miatt szinte már kötelességének érezte beilleszkedni és tök átlagosnak lenni. Ezt látta másoktól, ez lett a követendő példa. Ez is jó dolog, mert ennek köszönhetően ma már vannak barátai, ismerősei, képes lett aktív közösségi életet élni. Ugyanakkor rossz, mert vele sosem történtek igazán klassz dolgok, és érdekes célkitűzések sem fogalmazódtak meg benne.

Ahogy hallgatja, hogy Ace merre járt, megfogalmazódik benne a gondolat, hogy órákon át képes lenne csendben ülni és lehunyt szemmel hallgatni őt, amint ezen a hangszínen meséli utazásainak történetét. Lara úgy hiszi, hogy a férfi számára nagyon pozitív élmények lehettek ezek az utazások, az arckifejezése, a beszédmódja is egészen megváltozik. Nagyot dobban Lara szíve a mellkasában, ahogy szervezetében egycsapásra beindulnak azok a bizonyos kémiai reakciók. Mint például a dopamin termelés. Nem konyít sokat a kémiához, de annyi bizonyos, hogy a vegyület jelenléte nem csupán felpörgeti az embert, de erős vágyakozást is ébreszt benne a reakció kiváltója iránt. Eddig is vonzónak tartotta Ace-t, de mire a mondat végére ér, már konkrétan szívdöglesztő lesz a nő szemében. A külsőségek nem lehetnek mérvadóak. A kisugárzás, a gondolkodásmód tesz igazán vonzóvá (vagy visszataszítóvá) egy embert a másik szemében. Ha Ace nem az asztal másik végében ülne, Lara most újra megcsókolná.
- Az nem semmi. - elismerően bólint a japán ember vakmerőségére, mert Lara bizony erre is figyelt. Ő eddig legfeljebb cirkuszban láthatott olyat, de borzalmas tériszonya miatt legfeljebb csak cirkuszban láthatott az artistáktól. Az biztos nem ugyanolyan, mint nyitott téren tenni valami ilyesmit. - Egy kicsit azért irigylem azokat az embereket akikre nem hat a gravitáció. - és még nagyon sok más típusú embereket is irigyel, de ez most sehogy sem vág a témába, hát befogja.
- Az előbb mondtad, hogy üzletember voltál. Mi volt a fő profilod? Remélem, nem nyugalmazott porszívóügynök vagy, vagy valami. - óvatosan próbál szurkálódni, viccelni. Noha nagyon élvezi ő a random és a sallangos beszédtémákat is, mert ez alkalommal nagyon úgy fest, hogy a megfelelő partner akadt hozzá.

Ha Ace nem kacsintana rá, könnyen megsértődne azon, hogy a partnere elbambult. Nem is a férfira fújna, hanem inkább saját magára, mert olyanná válik, mint azok a lányok akiknek mindegy, hogy miről csak locsogjanak. Dög unalom. Ace azonban rákacsint, amitől Lara és a benne lakozó hiú kislány egyszerre olvadnak el. Mikor újra szilárd állagot ölt, megválaszolja az e közben feltett kérdést is, addig jobbára csak a teáját nézi, de nem nyúl már hozzá. Azon morfondírozik, hogy vajon mennyire valószínű, hogy valamivel hamarabb készül el az étel? Ő nem tekergeti köbe a fejét, már akkor felmérte, hogy csaknem telt ház van, mikor bejöttek. Összeadja A-t a B-vel, és levonja a következtetést, hogy még legalább fél óra.
Node volt egy kérdés.
- Nos, a trópusi tengerpartokért annyira nem rajongok. Európa klímája közel olyasmi, mint itt, szóval ha valami nagyon másra vágynék akkor Egyiptomba utaznék el. Tetszik a kultúrájuk, a sok ezer évre visszanyúló történelmük, építész mérnökként pedig lenyűgöznek a piramisok. Szívesen megnéznék egyet úgy teljes valójában is. - most kivételesen nem mosolyog, de az ő esetében ez nem azt jelenti, hogy elhagyta a jókedve. Valójában az óta nem érezte magát ilyen jól, hogy az apja és a felesége Alaszkába költöztek.
- Te jössz. Korábban merre utazgattál? - Lara nem érti hogyan, egyszerűen csak tudja, érzi, hogy Ace született utazó, bár valószínűleg nem abban az értelemben ahogyan ő gondolja.

Baseballban sosem volt jó. Most is rosszul dobta el a labdát, illetve hát nem lett okosabb.
- Nehogy azt hidd, hogy kacifántos ez az étel. Hosszú kimondani, és itt-ott beletörik a nyelvem a beszédbe, de legalább pontosan azt kapom amit kértem. Úgy egyébként pedig jó a konyha itt. Szerintem ízleni fog a spagetti. - kortyol a teából, aztán ahogy Ace visszakérdez, inkább félretolja, mert nem tudja hogy kell érteni a kérdést megelőző megjegyzést, ezért pedig a portorico rumot okolja. Noha csak két-három kortyot ivott még, de a tea forró, a meleggel pedig gyorsan üt a 60%-os alkohol.
A megjegyzésre inkább nem reagál, mert nem érti, hogy kell érteni. Mármint: az a fura, hogy egy vendéglátós mondott olyat amit Lara mondott, vagy azt tartja szokatlannak Ace, hogy egy vendéglátósnak mondja: tapasztalatai szerint bármit el lehet rontani. Ha utóbbi esetről van szó, az Lara számára abszolút nem sértő, tudja jól, hogy mi folyik a konyhába olyan emberek keze alatt akik számára csupán halál unalmas rutin a főzés.
Szóval inkább a kérdésre válaszol, de feltűnik neki, hogy Ace-t valami rágja belülről, ugyanakkor roppant tapintatos, a lányra néz és őt hallgatja e közben.
- Tudok főzni, igen. Ha ebédről vagy vacsoráról van szó, akkor még élvezem is. Viszont reggelit készíteni már annyira utálok, hogy én magam is kihagyom azt az étkezést.Valami rosszat mondtam? - Bármily nemű felvezető agonizálás, vagy töprengés nélkül vált témát. - Szólj ha sokat beszélek, mert el vagyok én csendben is. - elmosolyodik. Szelíden, jókedv nélkül. Nem tudja mi a baj, de azt máris elkönyvelte magában, hogy ő mondott valami rosszat, illetve valami olyasmit amitől Acenek elment a kedve.

- Hazafelé ne tedd. - Vigyorog vissza rá. - Majd iszok még egy teát ha átfázok, de... Most már nagyon szeretném tudni milyen az, ha nem fogod vissza magad. - megvonja bal vállát inkább könnyeden mintsem a "nemtörődöm", vagy a "nekem mindegy" ívben, mert neki ugyan egyáltalán nem mindegy és nagyon is érdekli őt, milyen is a zabolátlan Ace. Ám most még azzal is beéri, ha nem old egyből keretek a férfi, mint azt már megtette kétszer is röpke ismeretségük során.

- Nem- 'e? - kérdez vissza merő angol akcentussal ahogy felkerült a szó erre is. -  Már kinőttem. A nevelőapám úgy mondja, hogy teljesen a-merikai-zálódtam. - kuncogni kezd, mint mindig ha eszébe jut milyen Chuck szájából hallani ezt. Nagyon vicces. - Szerintem viszont nincs is ilyen szó. - komolyságot erőltet magára. Nem teljes mélabút, csapán annyit, hogy ne akarjon elfúlni hangja a nevetéstől. - Egyébkén Írország keleti részéről jöttünk, Belfastból. Az egy egész nagy kikötőváros, sok temperamentumos és idegbajos lakossal, szóval tök átlagos ír népek lakják... És most önironizáltam. -mosolyodik el újra ez alkalommal kicsit zavartan. Általában akaratlanul mondd magáról valami ilyen... negatívat, ugyanakkor botrányosan igazat. Nincs is szüksége haragosokra, mikor ő is nagyon ügyesen le tudja járatni magát mások előtt.
Innen nézve inkább már azért kérdez Ace szüleiről, hogy elterelődjék a szó saját magáról. A válasz hallatán azonban borzasztóan elszégyelli magát. Hirtelen úgy érzi, hogy ez alkalommal nagyon tapintatlan volt, túl messzire ment. Most ő süti le a szemeit.
- Nagyon sajnálom. - őszintén mondaná ezt akkor is, ha már leesett volna neki a tantusz, hogy mi másban hazudhatott még neki Ace. Majd később fog megfogalmazódni benne a kérdés, hogy akkor most igazat mondott-e neki egyáltalán, most csak az "akkor mégis mit csináltál a játszótéren?" kérdés zakatol kavarog a fejében. Nem fog rákérdezni. Ennyire még ő sem tahó, hogy a fickó éppen az előbb mondta el, hogy a szülei halottak, ő pedig rákérdezzen, hogy miért hazudott, illetve pontosan miben is. Ugyanakkor az ő anyja halálát sem meséli el. Egyikre sem alkalmas a pillanat.
Szóval az este további részére nézve mentőöv lehet a pincér felszolgálása.
Korábban elhatározta, hogy majd azt fog kérni amit a férfi is, de rádöbbent, hogy egyáltalán nincs tésztás hangulatában. Sajttal és gombával töltött sertéslapockát kér  végül vegyes körettel, káposztasalátával és egy pohár sörrel valamint Coca kólával. (Náluk ez elvi kérdés, Pepsit egyáltalán nem iszik.) Hál égnek, ehhez az ételhez mindkettő ital passzol, így felmentette magát a flancos borok kóstolgatása alól.
Mikor elmegy a pincér, újra kérdez, most az ételekkel kapcsolatban. Ha ügyesen dobja fel a labdát, talán többet is leszűrhet a válaszból.
- Ez valami olyasmi, amit azért rendelsz, mert úgyse tudják elrontani?
Arra próbál rájönni, hogy Ace mennyire ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Lara, mint vendéglátós, már van annyira tapasztalt, hogy leszűrje az ilyesmiket is. Már amennyiben jó a kérdés, és egyenes a rá adott válasz is.

Nincs semmi baj a kólával. Lara is azt fog kérni majd, ha az alkohol megtette jótékony hatását, és kellőképpen feloldja. Szíve szerint az ételhez is azt kérne, mert ő sem nagy borrajongó, de úgyis a pincérre fogja bízni a választást az alapján, hogy szerinte mi illik hozzá. Még azt se tudja mit fog enni. Őszintén: nem is éhes. Ételre semmiképp. Így a harmadik találkozás után már határozottan zavarja, hogy úgy gondoljon Ace-re, mint "az idegen"-re.  Többet akar tudni róla. Ilyen kis apróságokat is, minthogy tud-e autót vezetni. Mint a válaszból kiderül, igen, ámde jogosítványa nincsen rá. Lara szándékosan nem így tette fel  kérdést, mert a papírügyeihez nyilván semmi köze, de örül neki, hogy ezt is megtudta.
- Való igaz, nyáron biztosan nagy élmény lehet motorozni. - hirtelen kapcsol, hogy több értelmű volt ez a megjegyzés, ígyhát gyorsan hozzáteszi még: - Szó se róla, élveztem én most is. Ámbár.. Jól sejtem, hogy jobban odahúzol a gázkarnak, ha egyedül ülsz a motorom? - afféle "cinkos" kifejezés ül az arcán, ahogy felteszi a kérdést. Ha szükséges, elmondja a magyarázatát is, illetve hozzáfűzi a saját álláspontját. - Úgy éreztem- és bocsáss meg ha tévedek- hogy kicsit visszafogtad magad. Miattam nem kell ám. Szeretem a sebességet, ha nem tép az arcomba a jeges szél, és nem esik az eső. Tulajdonképpen csak ennyi oka van annak, hogy inkább a  gépkocsikat részesítem előnyben ha utazásról van szó. - vár egy pillanatot a tőle (ma este) felettébb szokatlan szóáradata után, és próbálja felmérni a károkat, de amikor Ace visszakérdez, némiképp megnyugszik.
Persze örül a kedves bóknak, de van valami a fickóban, amitől nem tűnik túl őszintének az a "jól nézel ki". Lehet, hogy a fényviszonyok miatt képzeli be magának, vagy mert ő maga még feszélyezve érzi magát. Mindegy is. Megköszöni, aztán válaszol a feltett kérdésre.
- Kilenc éves voltam mikor ideköltöztünk Chuck-kal...  mondhatni igen. Itt nőttem fel. Jesszus, hogy engem mennyit cikiztek az akcentusom miatt! - könnyeden felnevet. Ha jól számolok, az este folyamán most először. Ha Ace szeretné, hogy többet meséljen erről, akkor ezer örömmel megteszi, de pont ő maga az a témakör, amit nem szívesen tukmál rá másokra. Hiszen megvan mindenkinek a saját baja. Mégis kit érdekel az ő nyomora?!
Közben megérkezik a tea és Ace kólája is. A lány kavargatni kezdi a forró italt, míg Ace éppen kortyol a pohárból, mikor kérdezni kezd.
- Pontosan hol is laknak a szüleid? Meglehet, hogy látásból már ismerem is őket. - szégyen, vagy nem, Lara nem tudta megjegyezni Ace vezetéknevét az első találkozás alkalmával. Ezért is kérdezi inkább úgy, hogy hol laknak (arra határozottan emlékezik, hogy itt, N. S. -ben), abból talán kikövetkeztetheti a családnevet is.

Kabátját még az ajtóban leadta az arra illetékesnek, de a csaknem egész karját fedő kesztyűtől nem hajlandó megválni. Megfogadta, hogy nincsen több csalás, és most azt fogják játszani, hogy ő egy teljesen normális és „egészséges” lány, ez pedig egy  korrekt első randevú lesz. Ennek viszont elengedhetetlen kelléke a kesztyű, ígyhát amikor a személyzet az említett ruhadarabra szegezi tekintetét még az ajtóban, ő úgy tesz mint aki észre sem veszi. Elfordul.
-Igen, voltam már itt. - nem tudja, hogyan mondja meg Acenek, hogy ennyire-nagyon ő maga sem rajong a lovakért, ezért inkább semmit sem mond. Ugyanakkor lestoppolja a belső széket, amelyen neki háttal kerül az a sok ló a falon. - Azt azonban meg kell hagyni, hogy gyertyafényben egész máshogy fest. Nagyon tetszik, köszönöm. - a szolidabbik mosolyával somolyog. Meglehetősen feszült még. Kell egy kis idő, hogy feloldódjon. Ez történik, ha valaki túlzottan rákészül valamire. Most még annyira figyel a modorára, a beszédére, az emberekre körülöttük, hogy ez egyelőre még minden már rovására megy. Megkérdezné a férfit, hogy ő nem-e ideges az este miatt, mert ő bizony az, és nagyon megnyugtató volna tudni, hogy egy cipőben járnak. Ám a pincér még időben érkezik.
- Öhm... Azt hiszem, előbb egy kalóz teát kérek. - mondja ezt a pincérnek, noha Ace kérdezte. A kalóz tea annyit tesz, hogy van két rész portorico rum is a teában (a matrózban csak 1 rész van), csak ezt így kimondva közönségesnek tartja az alkalomhoz. A pincér azonban megérti mire gondol, Lara pedig visszafordul a partneréhez. - Bort majd az ételhez, köszönöm. - mosolyog megint csak úgy szolidan, visszafogottan. No pontosan ez az, amit majd el fog hagyni a portorico rum mellékhatásai miatt. Már alig várja.
A pincér felveszi Ace italrendelését is, aztán magára hagyja az első randis párost. Lara kényelmesen hátradől a széken, és az kanál nyelével kezd babrálni. Nagyon ideges. Úgy rágörcsölt erre az estére, hogy nagy eséllyel ez fogja elszúrni az egészet.
- Szóval motorok... Autó párti vagyok. Azt is tudsz vezetni? - kissé erőltetett lehet a kérdés, de talán kezdetnek megteszi. Nem lesz ő mindig karót nyelt béka, és képes ő a könnyed csevegésre is, csak a kislányos idegességét vetkőzze le. Most még próbál közös pontokat találni, ami berúgja a beszélgetést, aztán majd oldódik ő menet közben.