we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Bronx Zoo Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Bronx Zoo Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Bronx Zoo Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Bronx Zoo Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Bronx Zoo Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Bronx Zoo Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Bronx Zoo Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Bronx Zoo Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Bronx Zoo Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (358 fő) Szomb. 26 Okt. - 17:35-kor volt itt.

Megosztás
 

 Bronx Zoo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeSzer. 17 Szept. - 15:28



Evy & Morgan



Még a tudatomnál vagyok, megkísérlem lerázni magamról a kábulatot, ahogyan belekapaszkodom a kerítésbe. Csak annyit észlelek a külvilágból, hogy az állatkra újdonsült ismerősömnek milyen komoly hatása van. Nem tudom, hogy miért akartak minket elfogni, egyátalán megtámadni, de ez nem is számít most, csakis az, hogy el tudjak innen szabadulni. Ahogy nézem az ormányosok egyike már a segítségemre is siet, végülis felfoghatjuk annak, hogy elnyertem a lány szimpátiáját, ebből ezúttal nem lesz belőle több. Az elefánt látványosan kikerül, ebből már végképp egyértelművé válik számomra, hogy az idegen hozzám hasonló, nem hagyományos értelemben vett ember.
Nincsen kedvem leállni magyarázkodni, hiszen az illető teljesen jól elvolt nélkülem is, és most is szépen tarol. Megemberelve magam pislogok párat, aztán szó nélkül szaladni kezdek, ezúttal a másik irányba. Anélkül, hogy nagyon meg kéne erőltetnem magam, felkapaszkodok a kerítésen, és egy látványos lendülettel a másik oldalra kerülök. Érzem, hogy hamarosan kezd hatni az altató, ezért végigpásztázok a képességemmel, és a legközelebbi kocsmát keresem fel, ott aztán bátran ájulhatok be az egyik boxba, amíg zárásig magamhoz térek. Talán még összefutunk, ismerem a várost, mint a tenyeremet, miért ne történhetne meg.

//Köszönöm a játékot!//



Vissza az elejére Go down

Evelyn Weston
mutant and proud

Evelyn Weston
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Evelyn Weston
Hozzászólások száma : 76
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeKedd 9 Szept. - 12:13

A bizsergető kapcsolat, mely végigberzeng minden porcikáján, lassan elcsitul benne, végérvényesen szöveteibe, génjeibe ivódva: s tudja jól, ha legközelebb az elefántok erejére, méretére lesz szüksége, nem kell csalódnia. Már rég nem kell érintenie az izmos, tekergőző ormányokat, a busa fejeket, hisz a csere megtörtént...  de nem bírja megállni, hogy puszta jóérzésből, szeretetből ne cirógassa még egy kicsit a jámbor óriásokat.
Ideiglenes társát teljes mértékben el is felejti... a másik azonban jól tudja, hogy nem érdemes megzavarnia a kialakult idillt, és ez így van jól. Talán ezért is mert ilyen könnyedén hátat fordítani neki, pedig még a nevét se tudja.
Azután hirtelen törik meg a pillanatnyi béke és nyugalom. Ösztönei már előbb veszélyt nyilallnak, minthogy a fegyver eldördülne, ám hiába ugrik le a kerítésről, földre vetvén magát, a golyó nem őt célozta. Az elefántok idegesen horkolva húzódnak el a kerítéstől, ormányukat tekergetik a levegőbe kúszó vérszagtól.
Evelyn ideges szisszenéssel kapja pillantását a férfira. Javaslatával ugyancsak egyetért, és feszülő izmokkal eleinte valóban arra készül, hogy szó nélkül sorsára hagyja az idegent, és elillanjon az őrök elől... Ám aztán egy gondolat mégis tartóztatja. Bosszúsan horkanva inkább csak félregördül, s alakváltásba kezd.
Nem érdekli, hányan vannak... abban biztos, hogy csupán kézi fegyvereket hoztak magukkal. Próbáljanak meg azokkal a szarokkal kárt tenni egy elefántban! Legalább kipróbálhatja új alakját.
A hatalmas test roppant ereje egészen megrészegíti, amikor kifejlett, gigantikus nőstény ormányosként tornyosul Morgan fölé. Micsoda energia... erő, méltóság! A pillanatnyi csodálkozást azonban hamar félresöpri magából, és haragját ebbe a hatalmas testbe önti: vad tülköléssel ront neki az őröknek Morgant kikerülve, hogy csakúgy reng a föld, ahogy feléjük robog - akárha egy kisebb hegy indult volna meg. És bizony van sebessége... kár is menekülni előle.
Az izmos ormány rögvest az első ember derekára tekeredne, ha eléri őket, s azzal a lendülettel - akárha bunkósbotnak használná az élő testet - csapná meg a többit is élő foglyával. Lehet, hogy betörik egy-két fej, lehet, hogy akad itt-ott komolyabb sérülés is... nem látszik érdekelni a dolog. Kérdés nélkül lőttek rájuk - számoljanak a következményeivel! Élvezi...
S különben is tartozott ezzel a férfinek. Az imént lehúzta az útról az őrök elől. Akkor nem csak az érintése miatt orrolt meg rá - a fene se akar fölösleges tartozásokat begyűjteni... ám most törleszthet, s egyúttal ki is tombolhatja magát, amiért megzavarták kedvesnek induló éjszakai túráját. Tiszta haszon.
Vissza az elejére Go down

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeKedd 9 Szept. - 9:48



Evy & Morgan



Egyre kiváncsibb vagyok, mit is szándékozik most tenni. A lány, aki most a fenevad alakját viseli, nem viselkedik természetesen. Az emberi logika szerint. Ha ettől elvonatkoztatok, nagyon is úgy mozdul, ahogyan egy ösztönlény, amilyennek mindünknek lennie kéne. Lenyűgöző a maga nemében. Fenyegetése logikus, ne piszkáld a bajszom, vagy átharapom a torkod. Legalább következetes, hiányzik belőle a humán sunyiság, amely miatt én is a maszk mögé kényszerülök, amely miatt éjjelente az utcákat rovom, hogy legalább a mocsok töredékét számoljam fel. Pár pillanatnyi késlekedéssel mozdulok magam is, eleresztve egy finomabb sóhajt.
- Ez közel volt.  – Nem teszem hozzá, hogy legközelebb nem fogok a kedvében járni, a saját utamat kell járnom, most is az bír csupán maradásra, hogy lenyűgöz az, amilyen az aurája, amivel betölti a világomat. Lépdelek mögötte, megállok a kerítésen túl, s míg ő az állatokat kezdi el etetni, lejátszom magamban pár változót, hogy meg tudjak róla pár dolgot, ám két perc sosem elég ahhoz, hogy megnyíljon nekem, csupán apró rezdüléseket fogok a jelleméből, amit nagyjából eddig is sejtettem. A család, amely kapcsán sosem faggathatom őt, az elfojtott düh kirobbanna belőle. Tartsuk csak féken azt a fenevadat. Farmerem hátsó zsebébe süppesztem hüvelykujjaimat, s közelebb lépek. Így nincs módon kisöpörni a hosszúra megnőtt szőkés tincseket a szememből, egyenlőre még nem zavarnak. Külsőmet akár a fájdalmasan szép jelzővel is lehetne illetni, ha ettől a kivételtől eltekintve nem azzal tölteném az éjjeimet, hogy elfedjem azt. Nem azért élek, hogy kapcsolatokat építsek; azért, hogy megtoroljam azt, aki szétszakítja őket. Szórakozott mosollyal figyelem az állatokat etető fiatal lányt, lassan itt az ideje távoznom, boldogulni fog. Mégis, fogva tart az átalakulás, amely végbemegy a lelkében, látszik, hogy itt van otthon. Ha elkapnák, akkor is sütne róla a tudat, hogy a hozzá közel állókkal volt.
Nem zavarom meg ezt az idilt, csendben várakozom, én akaszkodtam rá, nem sietetthetem őt. Az őrök nem térnek vissza egyenlőre, körútjuk bizonyára legalább egy óráig tart, mielőtt kezdenék előlről. Akár folytathatnám is a kedélyesnek távolról sem mondható csevelyt. Ekkor ér az első lövés, túlságosan elméláztam, nem pillantottam már bele egy ideje a jövőbe, felfedezték, hogy itt vagyunk, talán azt is tudják, hogy mik vagyunk. A hatás viszonylag gyors lefolyású, érzem, hogy kezdek elalélni, a kerítésre markolok rá, megroggyanó térdekkel.
- Menekülj...


Vissza az elejére Go down

Evelyn Weston
mutant and proud

Evelyn Weston
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Evelyn Weston
Hozzászólások száma : 76
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeSzomb. 31 Május - 18:36

Sötét mosolyt villant a fenyegetés viszonzására, amivel tudatja: rendben vannak. Valami furcsa, kifordult módon tetszik neki a férfi hozzáállása. Korrekt, és egyenes. Nem fog megbízni benne soha, de tudják, mire számíthatnak egymástól: ha megpróbálják átlépni egymás határait, széttépik egymást. És ez így van rendjén.
Ez az első olyan alkalom, hogy valaki olyannal találkozik, aki... mintha megértené az élet kegyetlen törvényeit. Azokat a törvényeket, amelyek szerint ő maga is él. Lehetséges volna? Egész biztos, hogy ez a férfi nem átlagos ember.. a kitérő választ hallva pedig kétsége sincs felőle. Ám de legyen: amíg nem próbál neki keresztbe tenni, elviseli maga mellett.
Miután az őrök elmentek, a lány kimászik szépen a rejtekhelyükről, nyújtózik egyet, s kedélyesen visszasétál az elefántokhoz, a fél válla felett válaszolva az idegennek, miközben ügyesen kettétöri kezében az almát.
- Na mit gondolsz, miket nyitnak? De gondolom úgyis a nyomomban fogsz koslatni, szóval idővel meglátod.
Ezzel felmászik a fa kerítésre, hogy kényelmesen áthajolhasson a perem felett, s a felé pillantó békés jószágok felé nyújthassa az almát mosolyogva.
- No gyertek! Gyere, szépségem! Csak egy van nálam, de a kedvetekért megfelezem...na.. gyeeere, üüügyes vagy!
Döbbenetes lehet változás a hangjában. Amint az állatokhoz szól, egyszeriben nyoma sincs a lány hangjában keménységnek, gyűlöletnek. Mindennemű arrogancia, gyanakvás, keserűség elvész belőle... s oly lágyan, oly simogatón szól, ahogyan szerelmes leány a kedvesét becézi. Vonásai meglágyulnak, ahogy a két állat feléje indul, szemeiben pedig meleg, kedves fénynek régen látott csillanása cikkan.
- Na, ügyesen ám... bennem nincs akkora erő, mint bennetek!
Szól, amint a két óriás kíváncsian emelgeti felé izmos ormányát. Lapátfüleiket békésen billegetve, aprókat csámcsognak a finomság illatára, s oly finoman veszik el a lány kezéből az alma két felét, mintha legalábbis gondozójuk volna, akit tisztelnek, s tudják vele szemben határaikat.
Amint a matató ormányok ujjaihoz érnek, majd maga is kinyúl, hogy megsimogassa az érzékeny, kéregkemény bőrt, finom borzongás fut keresztül rajta, s még a pulcsi alatt is libabőrös lesz. Mosolya immár szinte fültől fülig ér, s látszólag e néhány pillanatra meg is feledkezik hívatlan társáról.
Vissza az elejére Go down

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeSzomb. 3 Május - 21:16


Evelyn & Morgan
New York again!



Ritka pillanat ez,  amikor olyan valakivel találkozom, aki hozzám hasonlóan felrúg mindent. Mert ez a lány itt, a viselkedése, a zabolátlan ösztönei alapján mintha minumum a húgom lenne. Ez értelmetlen. Ők halottak, az én hibámból. Nem sértődök meg a keresetlen stílusán, csak az zavar a végtelenségig, hogy látja az arcomat, amit nem szoktam engedni senkinek, ha terepen dolgozom. Lerántom, amikor megjönnek a képek, kár lenne, hogy alig indult kis diskurzusunkat avatatlan személyek szakítsák félbe. Egyszerűen kiváncsi vagyok rá, hogy miért is van itt. Ellenben a lányból szinte fröcsög a megvetés, azt nem tudom, hogy irányomban vagy úgy általánosságban a világ ellen vívja a harcát, de érdekesebb, mint az az általános életigenlő, boldogságra vágyó hippi korosztály, aki még a diszkó korszakból ragadt itt. Állom a tekintetét, sötéten pislogok, mikor ugrik a torkomnak. Ehelyett csak szavak jönnek. Nem lebecsülendő fegyverek.
- Értékelem a bátorságodat, sőt, még el is ismerem, páratlan az, amit képviselsz. Nem fogok hozzád érni, de ha mégegyszer fenyegetni mersz, egyesével húzom ki a fogaidat, és trófeaként tömlek ki nappalimban. Rendben vagyunk? – Nem vagyok lekezelő, gúnyos pedig végképp. A cinizmus úgy tartom a gyengék fegyvere. Tisztában vagyok vele, hogy ha mutáns, akkor más törvények szerint él, olyanok felett, amelyeken én már régen túlléptem. Van, amikor az emberi morál már csődöt mond. Akár hívhatnak önbíráskodásnak, a saját célom szerint cselekszem. Hidegen hagy a logika, a rábeszélés ereje. Teszem, amit jónak látok, ösztönlényként, a saját értékrendem szerint. Szótlanul meredek rá, mintha holmi különleges fenevadat néznék. Ha tudnám, hogy nem is járok messze a valóságtól... Nem akarom megtudni, hogy mit hoz a jövő, nem élek vissza állandóan azzal, ami rám vár. Ha elér a végzet, nem menekülhetek előle folyton. Végül a méregetésből részemről sem alakul ki tettlegesség, csak kikukkantok az ösvényre. Sehol senki. Visszagugolok a lány mellé. Bólintok, ahogyan őt hallgatom, meglepetten téved tekintetem a kulcsokra.
- Ezek mit is nyitnak? – Vetem fel, jelezve, hogy továbbra is maradni szándékozom. A megjegyzésre ellenben hangtalanul felnevetve legyintek, úgysem értené, magyarázkodni pedig nem fogok. Csak kérdőn pislogok, hogy most merre?



words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down

Evelyn Weston
mutant and proud

Evelyn Weston
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Evelyn Weston
Hozzászólások száma : 76
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeSzer. 30 Ápr. - 22:05

A könnyeddé vált, s meglepően egy célért folytatott beszélgetés kellemes felüdülés az eddigi nehéz felfogású egyénekhez mérten. Úgy tűnik, ennek a férfinak nincsenek megingathatatlan erkölcsi kódexei - vagy csak nem tiport még bele -, amik miatt rögvest az életét kívánja megkeseríteni oktalankodásával... így hát megtűri maga mellett. Talán futólag még szórakoztatja is. Talán hasznára is lesz.
Ez utóbbit végig sem gondolhatja, a férfi váratlanul megragadja a karját, s egy barlang mögé rántja. Az érintés szinte perzseli, mintha a csontjáig marna - rég érzett magán emberi kezet, emberi érintést, pláne, hogy nem rossz szándék vezérelte... erről még épp idejében meggyőződik, amikor a sarkon váratlanul beforduló őrök gyanútlanul elsétálnak előttük. Alighanem ez akadályozza csak meg benne, hogy gyilkos indulatai túlontúl elharapóddzanak... ellenben az a harag, az a merev, mozdulatlan, hideg düh, mellyel egyre csak mered Morganre, letaglózó lehet. Hirtelen fakadt, ijesztő mélységből... és nem fakul.
- Ha mégegyszer hozzám érsz, leszarom, milyen okból... kitépem a karodat, és odaajándékozom a krokodiloknak. Még úgysem láttam őket élőben zabálni.
Hangja halk sziszegés, a haragtól összeszűkült ébennek tűnő íriszek pedig megingathatatlan tanúbizonyságot tesznek róla: a lány halálosan komolyan beszél. Talán valóban képes volna erre... gyenge alkata ellenére is. Van valami határozottan fenyegető azokban a rezzenetlen, metsző íriszekben: akárha egy ragadozó figyelmeztetését tükröznék. Pattanásig feszül körülöttük a légkör néhány pillanat erejéig, s a legzavarbaejtőbb az lehet, hogy még maga a férfi sem láthatja tisztán, mi történne, ha most provokatívan újra megérintené: mert még maga a lány sem tudja, mely állati ösztönének engedne: a medve brutális erejére, a farkas éles agyaraira, netán a rotweiler csontroppantó állkapcsára bízná haragját.. vagy a ló rémülete s dühös tombolása kerekedne felül? Sem meghatározott alak, sem meghatározott tett... csak a vegytiszta bántás a biztos. Evy fenyegetése valós. Árthatott már annak előtte másnak, s úgy tűnik, egy pillanatig sem habozna, ha ismét meg kellene tennie.
Ám ha Morgan nem próbálja ki, mi történne, ha ismét megérintené, a harag lassan megszürkül a lány szemeiben, s néhány röpke másodperc múltán felenged fenyegető mozdulatlanságából is. Sőt, még a kérdésre is hajlandó válaszolni.
- Kereshetnek, bár azt aligha tudhatják, hogy engem kutatnak. Valakit azonban biztosan.
Vállat von, majd megcsörrenti az övére fűzött kulccsomót magyarázatképpen. Hanem némi gondolkodás után gyanakvón méri végig újfent az idegent.
- Ritka jó füled lehet.
Vissza az elejére Go down

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeKedd 29 Ápr. - 16:06


Evelyn & Morgan
New York again!



A nevetésen mosolyogva fonom karba a kezeimet, nagyon is ösztönlénynek mutatkozik, az én higgadt szabályszeretetemhez képest spontán, ahogyan mozog, amilyenek a gesztusai, üdítő is egyben. Míg a horkantásnál mosolyogtam a visszavágásnál már egyenesen felnevetek, vidáman, amin magam is meglepődöm, és a karba font kezeim a csipőmre csúsznak.
- Valóban? Jó nekem..    – Nagyon olyan ez a kontaktus, mintha nem kéne feszengenem a közelében, még maszk nélkül sem, pedig úgy nagyon nem érzem magam eviláginak, a hétköznapi emberek környezetében, de még a diákjainknál is csak szótlan vagyok, nyomasztó a légkör. Ez a lány talán hozzám hasonlóan az éjszaka teremtménye. A szándékairól egyenlőre mit sem tudok, de miért is ne deríthetném ki? Vajon mit akarhat pont az állatoktól? A perverziót gyorsan félresöpröm, túlságosan tiszta a tekintete. Maradnom kell a mutáció gondolatánál. Érdemes lenne vele tartanom, és miután nem fél tőlem, akár még bele is nyugodhat.
- A kettő kizárja egymást? Lehet, hogy ugyanazért vagyunk itt?  – Biccentek, hogy akár meg is fordulhat, besorolhat mellém, én nem fogom megakadályozni, kiváncsiságom nagyobb most az óvatosságomnál, az idő pedig nekem dolgozik. Ha véletlenül olyat tapasztalnék, aminek nem szabadna megtörténnie, még azelőtt közbelépek. Mellette lépdelek a sötétben, és azon tűnődöm, hogy miért is kéne visszamennem a birtokra? Nem tartozom hűséggel senkinek. Ahogyan Xavier is megmondta, rengetegen vannak, akik rejtve vannak, talán ez a lány is közéjük tartozik. A magányos út jobban nekem való, mintha mindenki tudja, hogy ki vagyok. Így is csak a lelkem egy darabját ismerik, nem tudnék előttük teljes valómban megmutatkozni. Na de lássuk, mit hoz az éjszaka... Ellenben előrepörgetem magamban az időt szinte tudat alatt, és elemlámpák fénye villan az arcunkban. Éppen időben húzom le az egyik barlang mögé, ahol meg tudunk bújni amíg  a három őr elhalad.
- Ezek tudták, hogy itt vagy.. lassan beavathatnál..  – Ajkaimon barátságosan rándulás látszik, ahogyan fürkészem a tekintetét.



words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down

Evelyn Weston
mutant and proud

Evelyn Weston
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Evelyn Weston
Hozzászólások száma : 76
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimePént. 25 Ápr. - 20:37

Ingerült válasza ellenére a férfi nyugodt marad, és nem is tehetne jobbat esetében... ellenben felvetése a segítségről - Istenek az égben, már megint?! - váratlanul éri, s abszurd ajánlata a kóstolóról végül pozitív irányba biccenti a mérleg nyelvét. A lányon futó meglepettség suhan át, majd elvigyorodik, s egy rövid, halk horkanással mintha valami csökevényes nevetésfélét produkálna.
- Kösz, ma már vacsoráztam... különben is rágósnak tűnsz.
Igaz, a macskakonzerv nem a legkellemesebb utóíz a nyelvén - macskaként finomabbnak érezte -, de nem hinné, hogy emberi gyomra odáig lenne az örömtől, ha ezt az ízt egy kis vérrel öblögetné le. A válla felett hátra pillant a két, mostanra már érdeklődőn feléjük pislogó, hatalmas elefántra. A férfi jól láthatta: a lány végig akarta járni az állatkertet... ám ettől a szándékától még most sem állt el. A kérdés csak az.. hogy előtte kénytelen lesz félreállítani az útjából ezt az embert... vagy még a hasznára is válhat?
- Az előbb számon kértél... most meg szinte cinkosomnak ajánlkozol. Hogy is van ez?
A veszett állat is kiszámíthatatlan, milyen hangulatban sodródik az emberek közé: mikor dörgölőzik, s mikor mar a simító kézbe.. Evelyn most épp jó kedvében van. Ennek alighanem a megannyi állat az oka, melyekhez ellátogatni készül, s melyek szaga benne rezeg az állatkert levegőjében... Egyelőre hagyja hát, hogy régi énje visszataláljon önmagához, s a szavak segítségével kerítsen érvényt akaratának - hisz oly szép ez az éjszaka.
De a felszín alatt ott leskel a lány lelkére kérgesedett élettapasztalat: fekete kéreg - neki édes mindegy, hogy a férfi akadályozni, vagy segíteni akarja... egyik megoldás vonzata sem fogja álmatlan éjszakáin kínozni.
Vissza az elejére Go down

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimePént. 25 Ápr. - 19:40


Evelyn & Morgan
New York again!



Túlságosan bizonytalan vagyok magamban, de a képességemet sem használhatom örökké, azt az ártatlanok védelmére szándékozom fordítani, viszont kikapcsolni sem tudok. Így, hogy nincsen rajtam a maszkom, ha csak úgy elkezdek hősködni, még számonkérik, hogy vajon hogyan is vagyok képes ilyen akrobata mutatványokra. Mégis, hajlamos vagyok elfeledkezni, és engedni a kíváncsiságomnak, pedig ha végigjátszom magamban a lehetőségeket, pontosan fel tudom mérni, mi lett volna ha. Felsóhajtok, hiszen tudom, hogy ezt már elrontottam jó régen, a tetteimnek vannak következményei. A családom halott, csak azért, mert örökös meggondolatlanságomnak már akkor sem tudtam gátat vetni. Rémes tettemnek ára volt, bár tudnám, hogy mi lesz itt még, hiszen normális emberként már nem élhetek. A mai világban oly sok furcsaság van, távoli tájakról egyre több mutáció tűnik fel, én pedig elgondolkozom rajta, hogy van-e értelme sokszor ennyire zárkózottnak lennem, aki csak a múlton rágódik, otthon nélkül, nem vár senki. Viszont ha ez a sorsom, hogy egyedül legyek, akkor talán nem is baj, hogy egyre inkább azzal a felvett, kemény személyiséggel azonosulok. Ellenben amikor így civilben mászkálok, rettentő nehéz visszatérni egykori önmagamhoz. Akitől azt várták egykor, hogy legyen tökéletes, jó fiú. Lehet, hogy most már ez is mindegy, még ha nehéz is, hogy mindez így történt. Inkább nézek szembe száz bűnözővel New Yorkban, mintsem hárommal a saját diákjaimmal, bármennnyire is furcsán hangzik. Nem is tudom, hogy minek kéne történnie, hogy mindez máshogyan legyen, mert ami volt, már magam mögött hagytam, mindez nem fáj már. A lány mögött jelenek meg, aki megfordul, akár ha western párbajhős lene. A düh egyértelműen szikrázik róla, és nyilván meglepett. Tudom, hogy nagyon furcsa, ahogyan itt megjelentem, már több éve fejlesztem szinte automatikusra az észrevétlenség no meg a ninjitsu művészetét. A képességemmel mindez mára gyerekjáték. Egyértelmű, hogy ezzel emberi méltóságokba tudok beletiporn, ebben az esetben a segítség volt a szándékom. A metsző tekintet lepereg rólam, mégsem sugárzik rólam az egoizmus. Ha meg akart volna támadni, azt már láttam volna, a nyugalmat sugárzom, elmémből pedig száműzöm a hasonlóan cinikus válasz lehetőségét.
- Talán mégis... Azért vagyok itt, hogy ne kerülj bajba. – Döntöm oldalra a fejem, egykori sármos kinézetem most sápadt maszknak tűnik csak, hiszen minden más volt rég. Behunyom a szememet, és tudom, hogy ha nem jöttem volna be, akkor az állatokat járta volna végig. Hogy miért, arról nincsen sejtésem, de korántsem hétköznapi. Inkább mutáns gyanus. – Ha mindenképpen vért akarsz ízlelni, essünk túl rajta. – Biccentek, és barátságosan pillantok, támadjon nyugodtan, meglátjuk mire jutunk.



words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down

Evelyn Weston
mutant and proud

Evelyn Weston
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Evelyn Weston
Hozzászólások száma : 76
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeHétf. 14 Ápr. - 18:03

Az elefántokat éjjelre sem zárják fedél alá - a kifutót úgy használják a hatalmas állatok, ahogyan nekik kényelmes most, hogy kitavaszodott. Az enyhe éjszaka pedig a szabadba csábítja az óriásokat. Mozgékony ormányuk az éjjelre eléjük tett szénában matat, azon rágódnak vacsorájuk elköltése után, míg a reggeli etetés ideje meg nem érkezik. A lány, amint meglátja őket, elmosolyodik, s megtorpan a kifutójuk mellett. Igen... alighanem tökéletes lesz, ha velük ismerkedik meg először. Sosem etetett még elefántot, de azt mondják néhány állatkertben külön programhoz kötik, hogy a látogatók délidőben almát és répát oszthassanak nekik, kézből kínálva az ormányosokat. A lány hamar előszed tavaszi dzsekije zsebéből egy piros almát. Már azon volna, hogy a kerítésen átnyúlva halk füttyögéssel felhívja magára és csemegéjére a figyelmet, amikor mozdulata félúton megakad, s egy pillanatra teljesen megdermed, ahogy ismét megérzi az ösztönök hirtelen belenyilalló, sürgető figyelmeztetését.
A rémület villámának eleven szikrái épp csak végigperzselték minden porcikáját, s szinte visszacsillannak a lány íriszein, ahogy meglepett hördüléssel perdül meg az érintés nyomán, legalább oly hevesen, akárha rögvest mozdulata után az idegen torkának kívánna ugrani. Bár neki nem ugrik, a feszültség ott cikázhat köztük még néhány pillanatig, míg a lány dühösen végigméri a hívatlant, s felborzolódott idegeit lesimítva igyekszik magában helyretenni: hogyan lehet, hogy így mögé tudott valaki osonni? Képtelenség.. hacsak nem pottyant szinte közvetlenül mögé. A gondolat nyomán akaratlanul is felpillant az állatkert határát kerítő oszlopok egyikére, majd vissza a férfira. A tekintete metsző, majdhogy nem számonkérő... ám aztán kihúny az indulat lángja a sötét íriszek mélyén, s kiereszti mellkasából ideges lélegzetét.
- Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá... amellett, hogy én is kérdezhetném ugyanezt.
Túlságosan jó ez az éjszaka hozzá, hogysem heves vére elragadja, újfent harcba sodorja, s így elessen az állatkert lakóinak végigjárásától.. marad hát nyugodt, s számító: ennek az éjszakának a sikeréből nem enged... még egy jöttment idegen kedvéért sem, aki a jó Isten tudja csak, hogyan, honnan került pont ide.
Vissza az elejére Go down

Morgan "Castle" Foster
mutant and proud

Morgan
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeSzomb. 12 Ápr. - 14:42


Evelyn & Morgan
New York again!



Miután Angelát elvittem az X-Birtokra, nem sokkal később visszatérek a világ fővárosába, hiszen hol máshol lenne rá jobban szükség? Statisztikailag itt történik a legtöbb bűnözés, én pedig leszögeztem Charles-nak, hogy nem tarthat ott, ha közben folyamatosan a lelkiismeretemmel harcolok, hogy miről maradhattam közben le. Pár napig ott voltam, leadtam két órát a fiataloknak, aztán már jöttem is vissza. Legtöbbször civilben mutatkozom, hiszen az ember mégsem megy le a supermarketbe maszkban, és köpenyben. A tavaszi napsütés engem nem fog meg. Kétségkívül könnyebb, ha jó az idő, de az én világom legtöbb esetben az éjszaka, és a sötét. Nappal aludni szoktam, hiszen pihenni is kell, viszont nappal tökéletesen lemaradok a nagyvilág dolgairól, és csak a késő esti hírekből értesülhetek róla, hogy mi is történt. A söpredék azonban velem együtt kel, és nem érdekli őket az időjárás, sem a szabadidős tevékenységek. Nem vagyok én holmi bogár, hogy a fény felé törjek. De hiába is próbálom rávenni magam egész nap, hogy az ablakomon besütő napra én is kimenjek, csak átfordulok a másik oldalamra, és még jobban elsötítek. Alkonyatkor nyitogatom csak ki a szememet, amikor már túlságosan éhes vagyok. A kis bérelt lakás az, amit a civil létemben használok, Angelát a tágas kastélyba vittem, amit alig ismer bárki is, viszont bevásárolni nem igazán sikerül. Egy kis fagyasztott, barbacue mártásban megtunkolt marhalábszárat találok a fagyasztómban, amit nincsen kedvem sütögetni, inkább bedobom a mikróba, és maximális fokozat mellett szinte felrobbantom. Nem baj, a hatást mégis elérem, szinte ugyanolyan, csak néhol jeges, máshol szenes foltokat fedezek fel, amikor még dobozostul magam elé rakom az amarikai konyhás bárpulton, és rávetem magam. A csontokat szopogatva tévézek egy keveset, aztán nekiindulok. A jelmezem a bőrzseki és póló alatt, a csizmát most hanyagolom, a maszk pedig a dzsekim belső zsebében. Nincsen kedvem a mai testmozgáshoz, így csak unalmamban tévedek az állatkert felé. Tudom, hogy a következő két percben mi fog történni, és roppantmód felkelti az érdeklődésemet, amikor a jövőbe tekintve egy fiatal nőt látok a kerten belül, így az éjszaka közepén, mert nem úgy tűnik, mintha bennfentes lenne. Afféle Jackie Chan mozdulatokkal felugrok az egyik oszlopon, majd megtámasztva magam átlendülök, hogy bent érjek talajt. Piszkosszőke hajam nem világít vészesen így késő este. Csakis a nő a célom. Pár pillanat alatt beérem, és megkocogtatom a vállát.
- Hölgyem, igazán nem akarom zavarni, de mit keres itt ilyenkor? – Ha megfordul, láthatja, hogy korántsem tartozok a helyi őrséghez. Így maszk nélkül sokkal félszegebb vagyok, ha nagyon határozottan pillant rám, biztosan félrenézek.




words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down

Evelyn Weston
mutant and proud

Evelyn Weston
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Evelyn Weston
Hozzászólások száma : 76
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeSzer. 9 Ápr. - 12:21

Levél-palástot és virágkoszorút öltöttek a fák. Édes-fűszeres illatot sodor, görget maga előtt a szél, valahányszor belekap a nyíló bimbók szégyellősen kitárulkozó szirmai közé, keresztülsuttogva a hírt: Itt a tavasz!
Arannyal nyal végig a nap az emberek arcán, mosolyt hoz a szürke télies napok után, s a szabadba csábít mindenkit. Az állatkert egyszeriben újra élettel teli hellyé változik: ösvényein megannyi férfi és nő, gyermek és serdülő jár csodájára a szépen kialakított otthonok békés foglyainak. Lenyűgöző ragadozók, szép madarak, édes apróságok... és természetesen a gyerekek kedvence: az állatsimogató, kecskék, pónik, s egyéb háztáji, békés jószágok társaságában. Akadt még ott egy egyszerű fekete házimacska is.. Felköltözött a fából készült villanyoszlop tetejére, onnan meregette zöld pilácsait a nyüzsgő emberekre - s onnét sem étellel, sem szép szóval le nem csábíthatta egy gyerek sem... Végül már, nem is törődtek vele... talán feledésbe is merült volna, ha a szürkület után, amint az embereket kitessékelték, a kapukat bezárták, s a gondozók körútjukra indultak, hogy megetessék éhes védenceiket, panaszos nyávogással le nem mászott volna a férfihoz, ki az állatsimogatóhoz érkezett. A macska figyelt... tanult - és jól választott.
Törleszkedő dorombolása a férfi állatszerető szívének legmélyebb húrjait is megpendítette. Elesett, kérincsélő tekintet, hátat púpozó, hízelgő dagasztás, hasat mutogató hempergés - néhány praktika elég is volt hozzá, hogy ölbe vegyék, s az irodába cipeljék. Lakik ott rajta kívül egy másik macska is, igazán nem jelenthet gondot, ha a főnök perzsájának eledeléből ő is kap egy vacsorára valót... majd úgyis visszapótolja időben, határozza magában a derék dolgozó.
A fekete macskára senki se mondhatná, hogy háládatlan maradt. Lelkes dorombolással falja az elébe tett minőségi macskakonzervet, majd mint aki jól végezte dolgát, a száját nyalogatva nyújtózik ki az egyik széken. Pártfogójától kap még egy kis simogatást, mielőtt visszatérne a dolgára, s utolsó képe az összegömbölyödő szőrmók lehet... Ám többet se láthat már belőle.
A macska, mire visszatért, nyomtalanul eltűnt, ahogyan a kulcsos szekrényből is nyoma veszett a személyzet ketrecekhez tartozó pótkulcsainak - ám a kettő között összefüggést soha nem húztak.

Csend, és sötétség. Csak néhány lámpa ég mutatóban, épp csak, hogy a parkőrök dolgát könnyítse: egy ekkora állatkertet nem hagyhatnak őrizetlenül, még éjjelre sem, ám eddig még soha, senkit nem találtak zárás után a kapuk mögött. Komótos járőrözésük inkább példaértékű, semmint valós veszedelemtől való ódzkodás.. Evelynnek sincs hát félnivalója. Övére fűzött kulcscsomóval járja az elnéptelenedett ösvényeket, élvezve egyedüllétét. Egy egész éjszakája van rá, hogy megismerkedjen a Kert lakóival... és ki is fogja használni.
Vissza az elejére Go down

Evelyn Weston
mutant and proud

Evelyn Weston
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Evelyn Weston
Hozzászólások száma : 76
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitimeKedd 8 Ápr. - 21:58

Bronx Zoo Bronx-zoo

A Bronx állatkert az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb állatkertje, s történetesen épp New York-ban építették meg. Színes állatvilág, hatalmas terület, csodálatos időtöltés és szórakozás.

Ha valaki kíváncsi, pontosan milyen állatfajok szerepelnek az állatkertben, az itt megnézheti: http://www.bronxzoo.com/animals-and-exhibits/animals.aspx
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Bronx Zoo   Bronx Zoo Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Bronx Zoo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Bronx - állatkert és környéke
» Bronx - Külváros, raktárnegyed

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-