Emma&Enaid - Gyakorlás

Nem véletlen hívtam saját magamhoz Enaid-ot, noha általában keveseknek engedem meg, hogy otthonomban zaklassanak. Arra van a klub és az ottani irodám. Ám úgy láttam, neki nyugalomra van szüksége, és persze nincs is alkalmasabb hely a gyakorlásra és beszélgetésre, mint házam nyugalma, a telek látszólagos végtelensége, a kíváncsi szemektől való elzártság.
Drága, de hasznos rendszerek jelzik az érkező járművet, és bár nem állandó, a kertész már ismeri a járást és a dolgát. Hetente egy-két alkalommal jön, hol ő, hol egy takarítónő, hogy rendben tartsák otthonom, kertem. És olykor ha vendég érkezik az inas szerepét is betöltik.
Hallom a fékező autót, majd a nyíló, záródó ajtót, de nem kelek fel helyemről. A nappali egyik kényelmes fehér foteljában nyúltam el, kezemben könyvel. Bár meglepő, hogy megannyi más elme után még egy újabb fantáziával is terhelem agyam, számomra ez a játékvilág egyfajta kikapcsolódás.
Csupán akkor veszem le a szemem a betűkről, mikor vendégem beljebb tessékelik, csupán ekkor állok fel, felfedvén hófehér, pánt nélküli térd alá érő ruhám, mezítlen talpam, mi belesüpped akellemesen puha szőnyegbe.
- Köszönöm Ted, ha befejezte a sövényeket elmehet - biccentek a férfi felé, majd az egyik szabad ülőke felé mutatok.
- Foglalj helyet. Nem volt gond az ideút? - érdeklődöm barátságosan.