Emma Frost irodája

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Hétf. 30 Május - 17:51

Emma & Mary-Kate

*Az nagyon erős túlzás, hogy tanultam történelmet, de nem ábrándítom ki a képességeimet és a tudásomat illetően, bár kétségtelen, hogy igaza van és azért a nagyobb dolgokat még én is tudom, főleg mert Ash állandóan sorolja, így ha nem akarnám is megragadna a fejemben, mint kosz a bőrömön. Oké, tényleg többet és jobbat látok abban ami a jelenlegi helyzet és ami lesz majd tíz múlva, vagy akár később, az emberi gyarlóság, irigység és rossza akarás előttem sem ismeretlen, elég ha csak a közvetlen szomszédjainkat nézzük, gondolom ez a tágabb környezetemben sincs másképp. Nem tudok tovább érvelni ezért elhúzott szájjal bólintva adok neki igazat. Azért néhány pillanatra szép elképzelés volt, már csak azért is mert azon az oldalon állok amelyiket elpusztítanák. Bár, azért lehet ez fordítva is, a mutánsok is megunják egyszer, hogy rejtve éljenek, főleg az olyanok mint a denevér fiú, akin még látszik is a mutációja, és ha összefognak talán egy idő után lesznek annyian, hogy sarokba szorítsák az embereket, a normálisokat. *
-Kösz, de jobb félni mint megijedni. *Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tálaljon ki, mert úgy sem tenné, de szép lassan adagolva talán nem annyira ijesztő, de mindenképpen tudnom kell dolgokról, hiszen rólam is szó van és a húgomról is. Ki tudja hány nagykutya fejében járt már, ha csak az üzlettársait vesszük és ugye vannak köztük politikusok is, mert ők mindenhol ott vannak ahol a sok pénz, hogy rohadnának meg. Miért képzelik, hogy jobban tudják mi jó az emberiségnek? Különlegesnek érzik magukat, de csak jó seggeket nyaltak. *
-Jézusom!!! Tudod néha nagyon ijesztő vagy! *Hörrenek fel amikor arról beszél, hogy tudja mire leszek majd kapható és meddig vagyok hajlandó elmenni egy-egy szívességért. Kész boszorkány ez a nő, de a történelemben sok kis inas kapaszkodott már fel valakinek az árnyékában, csak jól kell tudni szervezkedni, abban meg jó vagyok. *-Oké, ez most nagyon hátborzongatóan hangzott, tisztára mint a James Bondban. Te is felrázva iszod?*Felállok, mert a társalgás olyan irányt vett ahonnan csak hazafelé vezet az út, bár lehet, hogy félreértettem.* -Oké, akkor most ki vagyok rúgva? Nem probléma, értem én. Rrrrennnngeteg dolgod van még. *Emelem mindkét kezem magam elé, tudom mikor kell távozni.* -Azért köszi mindent, a piát, a lehetőséget, a mutatványt. Igazán klassz volt. Jó fej vagy, már amikor nem turkálsz az enyémben. Hazaviszel? *Azért remélem nem kezdi az elválásunkat mindjárt egy kéréssel, de még beszélnem kell a húgommal, persze nem sok vizet zavar, úgy is meggyőzöm, ha nem hát egyedül jövök vissza. És nagyon remélem, hogy ezt nem látja most a fejemben, különben az övébe száll dicsőség.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szer. 25 Május - 15:05

Mary-Kate & Emma

Az ifjonti ártatlanság, világmegváltó képzelet. Még ha Mary-Kate valamilyen szinten tisztában van is az emberi gyarlósággal, belenézés nélkül is tudom, sokkal kevesebb keserű tapasztalattal rendelkezik, mint hogy valósan meg tudja látni a létünk fenyegető oldalát. De nem benne van a hiba, minden fiatal, gyermek ilyen, ezt használják ki Xavier-ék. AZ ártatlanságot, bizakodást, elültetve bennük azt az idétlen idilli jövőképet. Röhej...
Ahogy Mary-Kate közbe vetése is, mi nem csak mosolyt csal számra, meg is nevettet, igaz, van a nevetésemben némi gúny és életkeserűség is.
- Nem akarom elvenni a boldog jövő képedet, vagy azt a csalfa hitet, hogy így is lehet. Ugyanakkor tudnod kell, az emberek soha nem fognak elfogadni minket. Mert ilyen az evolúció. Az erősebb, fejlettebb lény akaratlan is kiszorítja az alantasabbat. És azok, pont ettől a kiszorítástól, kihalástól félve pusztítják a felsőbbrendűt. Persze hasztalan, de akkor is megkeserítik a szép evolúciót- húzom el a szám már-már bocsánatkérőn, hogy belegázolok a szép elképzelésébe vagy épp reményeibe.
- Az ember gyarló, mindig a rosszat, a hibát keresi. Szerinted ha megtudják, hogy van, aki képes más emberek alakját felvenni, vagy épp átmenni a falon, netán belelátni a fejükbe... Szerintem azt fogják látni, hogy ezekkel hogy lehet jót tenni? Nem... Azt fogják látni, hogy ezek rájuk nézve veszélyesek, ebből kifolyólag szabályozást és felügyeletet kíván. Tanultál történelmet, még ha színezettet is. A hatalomvágy, az elsőségvágy nagyon sok vérrel van kiszínezve.
Keserű lennék? Nem hiszem, pusztán tisztábban látom a helyzetet, mint ő. Mary-Kate még csak a saját erejével ismerkedik, próbálgatja, rácsodálkozik arra a néhány mutánsra, akivel összetalálkozik. Én viszont nem egy fejben jártam már, emberében, tudóséban, politikuséban, olyanokéban, akik sejtették létezésünk vagy épp tudták. Hisz ott volt a sziget, az atomválság. Nem lehet béke, soha...
Tudnék mesélni, de nem akarlak ijesztgetni - legyintek újfent, inkább már az alku és a árral kapcsolatos téma felé engedve a társalgást. Ami újfent csak megmosolyogtat, immár vidámsággal a maffiózós hasonlítgatás.
- Igazad van, a szívesség a legértékesebb csereárú. Ugyanakkor megígérhetem, sose kérek olyat, amit nem tennél meg. Tudod, tudom ki mire kapható - bökök a halántékom felé mosolyogva, és a mosoly az utolsó szavaknál se konyul, még csak halványodni sem halványodik.
- Természetesen nyugodtan átbeszélhetitek a testvéreddel. Semmire sem kényszerítelek, ezt a döntést nektek kell meghozni. A kártyán amit adtam van egy telefonszám, ott hagyhatsz nekem üzenetet, esetleg időpontot, helyet, ahol találkozni szeretnél. Ha tudok, megyek, ha nem, időben értesítelek.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szomb. 14 Május - 7:37

Emma & Mary-Kate

*Nem villanyoz fel a tudat, hogy bármikor kivehet a fejemből valamilyen emléket, tök mindegy honnan és kiről, ha magáról akkor is eléggé frusztrál, hogy megteheti. Egy szájhúzással veszem tudomásul és reménykedem, ha velem szemben eszébe jutna ilyesmit alkalmazni, akkor nem tesz nagy kárt a fejemben. Nehogy olyasmit is elvegyen amit nem szívesen adnék oda, de hát utólag már olyan mindegy. Persze talán vissza is tudja adni, működik ez oda-vissza, de ha mondjuk ő nem emlékszik olyan mértékben mint én, akkor csak a felét tudja visszaadni vagy egy kicsit elferdítve. Lehet, hogy mások is vannak olyanok mint Emma és már megtörtént velem ilyesmi? Vagy Ash-el, hiszen elég gyakori, hogy bizonyos dolgokra másképp emlékszünk. De persze betudható az annak is, hogy Ash túlzottan figyel minden részletre engem meg marhára nem érdekelnek az apróságok. A sulival kapcsolatban azt hiszem tudom mire gondol, bár erről nem volt szó azon a bulin, de el tudom képzelni. Persze nem véletlen, hogy úgy elrejtették mások szemei és figyelme elől, azért az aki vezeti minden bizonnyal minden körülményt számításba vett és ha vannak tervei is a későbbiekre, nem fogja veszélyeztetni az ott lakók életét. Mi sem kürtöltük világgá milyenek vagyunk, még apáék sem tudnak róla, pedig bennük megbízhatnánk, nem árulnának el, de még sem olyan könnyű ezt bárkinek is megvallani aki nem olyan mint mi vagy Emma, vagy a denevérfiú, vagy a többiek. Egymás közt megértjük egymást, de tudom azt is milyenek az emberek, félnek attól ami kicsit is más mint ők. Ám talán idővel és szép lassan be lehet csepegtetni a köztudatba.*
-Kétlem, hogy mindezt felelőtlenül tennék. Előbb-utóbb úgy is kiderül, történik valami és elindul a szóbeszéd. Csak jól kell tudni tálalni. Ha rájönnek, hogy jót is tudunk tenni, talán elfogadnak….úgy száz év múlva. Finn biztosan megéri.
*Finn a maga világfájdalmával, ő nem tud öregedni és meghalni mert olyan gyorsan regenerálódik, hogy észre sem venni milyen sérülést szenvedett el. A saját szemeimmel láttam. Szerencsétlen srác mindenki meghal majd körülötte, ezért nem is barátkozik senkivel, talán ő a legmagányosabb mindegyikünk közül. Ő egyszerűen beletörődött a képességébe, neki ösztönös, nem kell irányítania sem, elfogadnia sem. A miénk a húgommal egészen más és bár úgy érzem elfogadtam, Emma szerint ennek a szónak a mi esetünkben egészen más jelentése van. *-Értem. Szóval semmi hiszti és pánik. Ash-nél ez nehéz lesz. Ő attól is pánikba esik ha talál egy porszemet az asztalán. *Oké, eltúlzom, annyira nem rossz a helyzet és talán a képességünkkel másképp lesz. Ez vonatkozik arra is, amit az ő képességének elfogadásával kapcsolatban mond. Végül is igaza van, a klubban tökéletesen működött a pánikhangulat és tényleg csak arra tudtam figyelni, hogy ő a fejembe látott és mindent tud rólam és azon merengtem mit vett még ki belőle és vajon tett a helyükre valami mást. Nem volt túl vidám gondolat, azt hiszem erről beszélt, csak akkor voltam képes lenyugodni amikor elterelte a figyelmemet egy sokkal érdekfeszítőbb képességgel, kockáztatva a lebukását, bár szerintem azt is ki tudta volna magyarázni. Ami a fizetséget illeti, hiába is mondja, hogy nem üzletet köt, hogy nem épp befektet némi időt és energiát valami sokkal kedvezőbben fizető vállalkozásba. Engem ne kábítson. Amikor meghallom a végén mi is az amire ő gondolt, elnevetem magam és megfenyegetem az ujjammal, nem mintha sokat számítana.* -Hát látod erre gondoltam. Ez olyan keresztapás, tiszta maffia. A szívesség a legdrágább fizetőeszköz, mert nem tudod az elején mi lesz a vége. Ó hát persze, itt egy kis szívesség, ott egy kis szívesség és a végén nagyobb lesz az ár mint az árú. Ezt meggondolom ha nem baj, meg kell beszélnem a húgommal. *Hitetlenkedve ingatom a fejem, ez a nő azért nem semmi, mintha direkt vadászott volna rám, talán ezért jár ilyen helyekre is mint az a klub, ahova egyébként nem való a vak is látja, de ha csak hetente vagy havonta talál egy mutánst, már megérte. *

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szer. 11 Május - 19:33

Mary-Kate & Emma

- Vigyázok magamra? - kérdezek vissza mosolyogva. Olyan kis aranyos megfogalmazás ez így. Noha vehetjük így is, valóban vigyázok magamra. És persze a titkunkra, a tényre, hogy létezünk, hogy vannak szervezetek, melyek összegyűjtik a mutánsokat, ki ilyen-ki olyan célból.
- Ha szükséges, tudok módosítani az emlékeken. Épp csak másítva egy apró részleten, vagy akár az egészet törölve. Ahogy a helyzet igényli - vallom be, ugyanakkor láthatja, nem nagyon rág a görcs, hogy megosztom vele a dolgot. Hisz immár tudhatja, ha akarom, bármikor elvehetem tőle ezt a tudást. Persze igazából ez a dolog tőlem is sokat elvesz, nem is alkalmazom túl gyakran. De talán épp elég bog a nyelvén a tudat, hogy megtehetem, ha akarom.
- Nem maga az iskola vagy a segítségnyújtás a rossz ötlet. Magam is ezt teszem, most épp veled és a testvéreddel. A gond az, hogy olyan szemléletet plántálnak a fiatalokba, ami miatt később nagy csalódás éri majd őket. Mert a világ olyan, amilyen és ezen néhány szentimentalista sem tud változtatni - vonom meg a vállam egykedvűen. Mit cifrázzam, én nem hiszek abban, hogy Xavier sokáig titokban tudja tartani az egészet, vagy hogy a diákjainak sose esik bántódása. Az emberek nem fogják szó nélkül tűrni a létezésünk, és nagy eséllyel nem politikailag fognak fellépni ellenünk. Ahogy erre már utal néhány kósza információ.
A gyakorlásként választható helyekkel, főként a bárral kapcsolatban csak bólintok, ennyivel lezárva ezt a témát. Megoldható, segítek is nekik. Majd ha aktuális lesz, megkeressük a legmegfelelőbb helyet.
- A tiétek sincs rendben. Amíg nem vagytok képesek elkülöníteni az érzéseiteket, uralni, hogy ne azok irányítsák az erőtök, addig nem fogadtátok el teljesen a sajátotok sem - ellenkezem megfontoltan. A mutáció elfogadása nem csupán annyi, hogy rábólint. Uralni kell a képességet, saját akarat szerint használni, az a valós elfogadás.
- Azt kell elfogadnotok, hogy szükség esetén képes vagyok rá. És ennyi. Csak úgy potyára nem foglak terhelni vele titeket, csak végszükség esetén. De ha végig azon görcsöltök, hogy most vajon belétek látok-e, akkor semmi mást sem lesztek képesek normálisan végigcsinálni.
Na igen, a bárban is amint Mary-Kate-ben tudatosult a dolog csak még jobban felzaklatta, azok után is, hogy megszakítottam a kapcsolatot. Noha az emlegetett papával kapcsolatban felvetődött bennem néhány kérdés, de két tini feje nem annyira vonzó hely, hogy az legyen minden vágyam.
- Nem üzletet kötök épp - nevetem el magam Mary-Kate szavaira. Persze teljesen igaza van, semmi sincs ingyen, de nem is lehet mindennek azonnal megnevezhető árat mondani.
- Segítek, mert úgy látom, nehezen boldogulsz. Nem tudnám egyértelműen mondani, hogy ezért vagy azért cserébe. Ha körbenézel, ha gondolkodsz, sejtheted, nem is sok mindent tudnál felajánlani, amim nincs vagy amit magam nem tudnék megszerezni. Vegyük úgy, hogy pusztán segítek. Aztán ha nem lesz szükségem segítségre és Te ki tudsz segíteni, nem hátrálsz meg, jó?

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szomb. 7 Május - 6:35

Emma & Mary-Kate

*Azért megpróbáltam. Gondoltam, hogy nem adja mindjárt az egész karját mikor csak a kisujját nyújtotta, pláne nem így ismeretlenül. „oké, oké” felemelt kezemmel mutatom, hogy megértettem és nem lovagolok a témán többet. Azt viszont megtudtam, hogy nem lehetetlen, szóval ha a leckéről nem is lehet szó, azért másról, ugyanezekkel a fizikai feltételekkel még lehet szó. Jó tudni, hogy a gondolatait messzire el tudja juttatni és befogadni is képes, persze csak akkor ha ő is úgy akarja. Ergo ha bárhol lennék bajban és ő pont akkor állna rá az agyhullámaimra, még meg is tudna menteni. Ez persze csak egy példa, sok más lehetőség is van még. Nem vagyok egy napon emlegethető vele, de azért sok mindent megtudok róla, a csevegés és a nagy száj adottság, sokszor csak ösztönös és nem szándékos, nem manipulatív, mégis jól jön és ki is használom, mint ahogy most is. A mosolya sokat sejtető, persze anélkül is tudnám, hogy nála semmi sincs ingyen, csak épp később nyújtja be a számlát mint a jó keresztapák. Az, hogy velem nem kockáztatott egyáltalán kissé érzékenyen érint viszont újabb kérdést vet fel a képességével kapcsolatban. Persze tudom én, hogy amit két ember birtokol az már nem titok, vagy nem feltétlenül az, de hogyan éri el, hogy az maradjon? Teszem azt velem. Ha elmondom Ash-nek, akkor már hárman tudunk róla.*
-Világos. Vigyázol magadra, na de hogyan? *Mert azt az adást vettem, ha nem tartom a számat, akkor nekem annyi, de mire kiderül már olyan mindegy nem? Előre gondoskodik róla? Belenyúl a fejembe és megmásít dolgokat? De akkor hogyan fogok rá emlékezni, hogy egyáltalán létezik? Minek ez az egész színjáték ha utána csak kidob mint egy piszkos rongyot? Az már meg sem lep, hogy tud az iskoláról, az is lehet, hogy korábban megkeresték, talán tanárnak akarták, hogy segítsen a többi gyereknek akik úgy állnak az egész dologgal ahogy a húgom és én. Nincs túl jó véleménnyel róluk, pedig azok a srácok akikkel találkoztam egészen jó fejek voltak és nem úgy tűnt, hogy utálnak odajárni. Nekik nagy segítség volt, még akkor is ha csupán helyet biztosított nekik a világban. Egy olyan helyet ahol szabadon élhetnek. Viszonylag szabadon. Ahol nem bámulják meg őket, nem közösítik ki, nem kísérleteznek velük. *
*-Szerintem jó hely lehet az olyanoknak akiknek nincs családjuk vagy segítségük. Akikkel találkoztam az iskola az otthonuk. Valami jó csak van benne.*nem vagyok tisztában a háttérrel, nekem csak az a fontos, hogy jó helyen vannak. Az a fiú aki nem tud meghalni és öregedni, mégis mi a fenét csinálna kint a nagy világban? És a denevérszárnyú fiú? Egy perc alatt lelőnék vagy bedobnák az 52-es körzetbe. *
*-Szuper. Nekem jó az is. Vagyis nekünk. Mégis csak más mintha egy olyan helyre mennénk ahol bármikor megzavarhatnak. *Szóóóóval, a bár nem nyerő, persze megértem, Ash képességével az enyém karöltve igazán pusztító lehet, gondoljunk csak az első esetre mikor vihar dúlt a szobámban. Az egész azóta csak erősödött, uralni nem mindig tudom, de erősebb lettem és Ash is. Eleinte csak pár papírlap volt, aztán a kavicsok és utána a tányér. Egyre nehezebb dolgokat vagyok képes megemelni, nem rég pedig egyszerre több pohár és üveg is a levegőben lebegett, pedig csak egy kicsit zaklatott voltam. Mi történne ha úgy istenigazából dühös lennék? És Ash?*
*-A miénkkel rendben van, de hogy gondolod, hogy a tiédet fogadjuk el? Arra gondolsz, hogy belenyúlsz majd a fejünkbe? Hát nem tudom, Ash elég mániás, még a baciktól is retteg. Na és mit kérsz cserébe? *Nem árt előre tudni, nehogy nekem később olyannal jöjjön ami már engem is zavar erkölcsileg, pedig ahhoz nagy dolog kell. Nyitottabb vagyok mint a húgom. *

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Hétf. 2 Május - 15:06

Mary-Kate & Emma

Kissé meglepetten emelkednek meg a szemöldökeim, ahogy leszűröm, mi után is tapogatózik óvatosan Mary-Kate. Nem mintha én olykor ne vetettem volna be effélére, de hát a saját képességemmel hülye lettem volna nem élni. De azért hogy eleven ugrásra kész puskának nézzenek?!
- Ne vedd zokon, de nem fogok miattad tankönyveket bámulni. Kijártam a magam iskoláját és doszt elég is volt - dőlök hátra a kanapén, a támlájára fektetve kinyújtott karom. Az egész lehetetlen hülyeség. Mármint nem a megoldhatósága lehetetlen, hanem az elképzelés. Inkább jobb, ha nem is foglalkozunk vele tovább.
A kiismerésemmel kapcsolatos szavaira viszont már vidámabban, sokat sejtetően mosolygok. Igaza van, ezt a tulajdonságom jól szűrte le. Valóban nem vagyok egy nagy adakozó jellem, többnyire minden döntésem és mozdulatom mögött önös érdek van. De ezáltal vagyok most ott, ahol és ezt senki nem róhatja fel nekem.
- Nem kockáztattam semmit - ingatom a fejem elégedetten, már-már dorombolnék is, ha tudnék, mint egy jóllakott macska.
- Ha nem lennék elég ügyes, ugyanakkor nem lenne meg a képessége, hogy tegyek ellene, már rég kitudódott volna a dolog. Tudod, amit ketten tudnak, az már nem biztos, hogy titok - vonom meg a vállam sokat sejtetőn, ám az iskola emlegetésére már csak a számat húzom el.
- Igen, én is tudok róluk. Sok idealista barom, akik azt hiszik, a világ csupa jó és bárkit meggyőzhetnek a maguk igazáról.
Nem köpködök, nem szokásom, de kiérezhető a hangomból némi megvetés. Xavier bolond, ha azt hiszi, el tud minket fogadtatni az emberekkel. Nem vagyunk egyenrangúak, többek vagyunk az egyszerű embereknél. Márpedig még az egyenrangú fajok sem tűrik meg egymást örökké, hát akkor mit vár a különbözőektől.
- Ide nem - rázom ugyanakkor a fejem, hisz nem vesztem el a fő fonalat.
- A bár egy szórakozóhely, túl nyilvános, túl sok az egyszerű ember. De akad bőven más ingatlanom, akár épp üresen álló telephely, akár több holdas föld. Olykor netán, már ha képesek vagytok uralni az erőtök, a házamban is meglátogathattok - teszem még hozzá, egyben válaszolva is a kérdésére. Persze hogy jöhet a testvére, kettő jobb, mint az egy. Emellett a hála nagy úr, sokszor köt bogot még erős akaratú emberek mancsára is, nem hogy zavarodott tinikére.
- Én is segíthetek nektek, ahogy segítettem a bárban is. Csak el kell fogadnotok a képességem és legfőképp a sajátotok.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szomb. 23 Ápr. - 19:19

Emma & Mary-Kate

*Na jó, azért az irodalomtanárra eltátom a számat. Emma nem semmi, lehet én is berágtam volna ha az apja vagyok, de hát ez már csak a kor és nem különbség miatt sem lehetséges. Egyébként a mai agyammal persze inkább gratulálnék neki és megsimizném a fejét. Az én apám valószínűleg kitérne a hitéből ha összefeküdnék valamelyik tanárommal, engem fenekelne el és nem a pasit küldené melegebb éghajlatra, bár esélyes némi rendőri retorzió is, és azt hiszem szarna a rendőri túlkapásra és a hivatali visszaélésre. Mindent egybevetve, bármit is teszek és bosszantom fel és rakosgatok a tetteimmel ősz hajszálakat a szőkéjébe, ha elrabolnának a világot felforgatná értem. Emma apja egy nagy barom állat, de ezt nem osztom meg a lányával, noha minden bizonnyal egyetértene v elem. Különben meg már nem érdekes hiszen halott, biztosan forog a sírjában, hogy Emmáé lett a lóvé. Ezen mindketten elmerengünk, én ivászat közben, de azért máson is jár az agyam, példának okáért a saját kis pecsenyémet készítem elő sütögetésre. *
-Ó hát persze sok múlik az akaraton, de azt lehet kezelni. Mondjuk úgy száz méter és egy vastag fal, néhány kamasz és mindketten fullon vagyunk lelkileg és fizikailag? Két oldalnyi kémia szöveg hogy menne?*És kibököm ami a bögyömet, vagyis a gondolataimat nyomja. Kíváncsi vagyok tudna-e nekem segíteni néhány felelésben, több szabadidőm lenne ha nem kellene tanulnom, csak bevetem az Emma nagyágyút. Ash padlót fogna mikor felmondom az egész anyagot, tutira megérné kipróbálni. *
-Jól igen, de nem eléggé, tudom. De azért….*Most én hagyom a levegőben a mondat másik felét, minek koptassam a számat, ha úgy is tudja mit akarok mondani. Annyit azért már lecsekkoltam róla, hogy semmi sincs ingyen, naná, hogy engem sem a két szép szememért avatott bele a legtitkosabb titkába. Attól függetlenül, hogy tényleg szép szemeim vannak. A válaszra bólogatok, de olyanformán, hogy lássa, tudom, hogy nem ez az egész, van itt azért még más is. *
-De te többet veszíthetsz ha kitudódik, nagyot kockáztattál. Kaszinód is van? Hallottam egy suliról is ahol vannak ilyen mutánsok mint én, akik még keveset tudnak és ott tanulhatnak. Csak sajnos fogalmam sincs hol van, kissé jó kedvem volt és hamar vége lett a bulinak. *Sokat nem tudtam meg róluk és bár ott voltam valahol a közelében, nem tudom akkor hol voltam és arra sem emlékszem hogyan jutottam haza. Lehet, hogy a madárember vitt el valameddig, vagyis a denevérember. *-Szóval azt mondod, hogy engeded, hogy idejárjak és gyakoroljak? A húgom is jöhet? Bár neki valamilyen tűzbiztos hely kellene.*Már úgy is tud mindent, nem hiszem, hogy pont Ash képessége lenne rejtve előtte. Tényleg jó lenne egy ilyen hely, mert otthon enyhén szólva gázos lenne ha repkednének a tárgyak, utána meg felgyulladnának. Hamar leamortizálnánk a lakást, pont ezért nem fejlődünk elég gyorsan. Pedig nem értana ha legalább uralni tudnánk, hogy ne jöhessen elő akármikor, mint például a klubban, alig egy órával ezelőtt.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szer. 20 Ápr. - 15:20

Mary-Kate & Emma

- Lehet, hogy kissé megsértődött azon, hogy nem értékeltem az apai gondoskodását. Azután léptem le otthonról, hogy elüldözte az irodalomtanáromat, akivel viszonyom volt - mosolyodom el, bár a hangom inkább merő gúny. Tudom jól, hogy a drága papa nem apai féltésből fenyegette meg Ian-t. Inkább a drága befektetését féltette, hisz egy angol irodalom tanár nem hoz a konyhára, ellenben bármely gazdag üzletfelének a fia mekkora fogás lett volna!
Igen, azt hiszem, papa dacból és dühből nem keresett, és a fenyegetésre is ezért nem reagált. Talán így akarta finoman az orrom alá dörgölni, hogy hova jutottam. Valószínűleg azt hitte, ha nem sikerül kicsikarni tőle pénzt, úgy is elengednek. Jaj drága papus, milyen rosszul hitted!
Elmélázásom Mary-Kate hangja szakítja félbe, illetve első sorban a pohár nem épp diszkrét koppanása és csak aztán az ő szavai. Elgondolkodva billentem oldalt a fejem, hidegkék szemeimmel méregetve, miközben finoman firtatózik, mintha csak ki akarná kémlelni képességeim határait. Vannak neki, az kétségtelen, de nem tárom senki elé, főképp nem egy labilis tini elé, akinek a papája valamilyen okból kifolyólag hivatalilag megfigyeltet.
- Nem szükséges a testi kapcsolat, pusztán könnyít a helyzeten. A távolság és egyebek pedig sok mindentől függnek. Hogy milyen állapotban vagyok én, milyenben a másik fél, mennyi gondolat van köztünk, mennyi ember, falak, hasonlók. Na meg legfőképp, hogy én mennyire akarom a dolgot.
Igen, nem szabad megfeledkezni a legfontosabbról. Meglehet, a képességeim nem ütközne még a határába, de én nem akarok valamit megtenni. Akkor semmit sem ér, hogy amúgy képes lennék rá.
- Azt hiszed, már ilyen jól ismersz? - nevetem el magam a látszólagos magabiztosságon. Bár tény, szinte soha semmit nem teszek ok vagy hátsó szándék nélkül. De azért ennél jóval összetettebb vagyok.
- Túlzottan érdeklődtél irántam a bárban, így alap volt, hogy belelesek a gondolataidba. És miután kiderült, hogy te is magamfajta vagy, úgy gondoltam, könnyebben megindul a bizalom, ha felfedem magam. Így te is könnyebben nyíltál meg, nem? - villantom rá a tekintetem, miközben a borospohár peremére rejtem halvány mosolyom. Na igen, ritkán alkalmazom elsőre ezt a lehetőséget, nem szeretem kiteríteni az összes lapom. De van, mikor kockáztatni kell, hogy a későbbiekben nagy nyereséget zsebelhessünk be.
- Mutáns vagy, azt hittem, ez épp elég ok. Tudod, nagyon sokan vannak olyanok, mint te vagy én. És nagyon sokan vannak olyan helyzetben, mint te és a testvéred. Hogy kénytelenek rejteni erejük, hogy megriadnak a saját hatalmuktól. Csak mert nem tudják kontrollálni, és nincs, aki segítsen ebben. De vannak fejlettebb mutánsok, akikben akad segítő szándék, akik helyet kínálnak akár a gyakorlásra, akár arra, hogy magadfajták között légy. Én is valami ilyesmit teszek - vonom meg a vállam lazán, befejezve a szónoklatot. Na persze a dolog nem csak ennyi, sőt, ennél sokkal bonyolultabb. De miért terheljem ezzel a kis fejét? Pont elég ennyit tudnia egyelőre, aztán meglátjuk, mennyire válik be.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Pént. 15 Ápr. - 6:06

Emma & Mary-Kate

*Azért ez nem volt semmi. Mint a hullámvasúton. Fura volt egészen mást látni mint ahol vagyok, nem olyan mint amikor a saját emlékeimet idézem fel becsukott szemekkel, mondjuk nem nagyon csinálok ilyet. Feladtam már azon próbálkozásaimat, hogy ránézek a könyvem lapjaira és a suliban emlékezni próbálok a szavakra. Nem, nincs fotografikus memóriám, ami meglehetősen bosszant és megnehezíti az életemet. Viszont nagyon jó ötlet jut eszembe erről amit érdemes lenne kipróbálni, persze csak ha Emma belemegy. Nagy szervezést igényel de nem lehetetlen és nekem nagyon jól jönne, mondjuk a következő dolgozatnál, és nincs az a tanár aki rajtakapna a puskázáson.
Emma első képesség élménye nem volt semmi, tudni azt, hogy bárki aki a közelében van elárulhatja, még a saját apja is és senkiben nem bízhat, földbe döngölő. Eltátom a számat, a szemeim tócsányira kerekednek a kiegészítő történettől és nem tudom nem észrevenni, hogy a mondat nyitva maradt, a folytatás nem kétséges.*
-Oké, vettem a lapot.*Nekem szánta, és Emma életében nincs olyan, hogy akaratlanul, nincs semmi amit ne akarna megtenni amikor megteszi. A fiúját nem ő ölte meg de a másik hármat igen, szóval nem csak egy örökösnőről van szó aki csal, lop és hazudik és ott veri át a hatóságot ahol csak akarja és nem csak egy szuperképességekkel megáldott ártatlan nő, hanem gyilkos is. Bár kétlem, hogy erről apa bármit is tud, nem lapoztam ugyan át az egész aktát, mert akkor minden bizonnyal sokkal több mindent tudnék Emmáról, de csak egy sima körözés volt. Megfigyelés. *-Ó hát az egy dolog ha az apa hagyja élni és tapasztalni a gyerekét ha már megszökött otthonról, de attól még segíthetne neki ha az élete a tét. Minden családban van fekete bárány és tékozló gyerek aki visszatér. Tudom mert a miénkben én vagyok. *Lassan azért magamhoz térek, az italomért nyúlok és úgy a felét leküldöm a torkomon majd egy jólesőt sóhajtok rá. A pohár aztán nem túl diszkréten az asztalon koppan, közben megfogalmazom a tervem felvezető kérdését is magamban. Igazság szerint sok mindenre kíváncsi vagyok Emmával kapcsolatban, ha már ide hozott magával nem hiszem, hogy csak ennyi volt, szóval azt is meg kell tudnom hol van a kutya elhantolva.*
-Mond csak ez az izé működik akkor is ha nem érintesz meg? Mármint gondolom ha beleláttál a fejembe a képküldés funkció is megy. Milyen távolságban? Lehet esetleg száz méter, vagy több?*Persze ha működik, mégis miért tenné meg értem azt amit kitaláltam, semmilyen érdeke nem fűződik hozzá, hacsak nincsenek további tervei velem. És biztos, hogy vannak, különben nem tárulkozott volna ki ennyire.*
-Ééééés….miért hoztál ide engem, miért mutattad meg a képességed? Biztosan van oka, nálad semmi sincs ok nélkül. *A mindent tudók vigyorával nézek rá, nem mintha olyan nagy felfedezést tettem volna ami ezt indokolná, vagy ügyességem folytán lepleztem volna le, elvégre ő ezt megtette önként. Épp ez az ami némi gyanakvásra ad okot.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Kedd 12 Ápr. - 15:30

Mary-Kate & Emma

Hagyom, hogy Mary-Kate lecsillapodhasson, hogy agya újra visszaálljon a normális működésbe, ne az én emlékeim uralják, hanem a saját tudata, rendszerezve a látottakat, levonva a következtetéseket, esetleg némi sajátos befejezést sejtetve magában.
És amíg ez lezajlik benne, én nyugodtan nyúlok a poharamért, majd dőlök hátra, aprót kortyolva az édes borból. Vonásaim viszont meg se rezzennek, hiába kutat fájdalom, keserűség vagy szomorúság után. Számomra ezek az emlékek már csak emlékek, mintha egy régen látott film részletei lennének, érzelmi húrokat nem pendítenek. Már akkor levontam a tanulságot és többet nem is láttam az eseményekbe. Így a legkönnyebb túllépni dolgokon.
- A fiút Troy-nak hívták, és akkoriban vele éltem. Azt hittem, a barátom, ám amint sajt érdekei előtérbe kerültek, nem gondolkodott azon, hogy eláruljon - vonom meg a vállam, és bár még messze nem fejeztem be a történteket, talán már ez is némi figyelmeztetésként hathat Mary-Kate-re. Nem érdemes engem elárulni.
- Őt az egyik testőr golyója terítette le. Nem hinném, hogy szándékos volt, inkább csak az összevisszaság csúf fintora. A másik hármat én lőttem le. Nem sokat tehettek, a páncélom se golyót, se ütést nem enged át - vonom meg a vállam, újabbat kortyolva a pohárból. Gyilkos vagyok, nem tagadom. De persze ha az ember annyira csűrni-csavarni akarná a szavakat, vagy felemlegetnék az esetet egy jobb ügyvéd jogos önvédelemnek nevezné. és az is volt. Az pedig csak hab a tortán, hogy piti maffiózó volt, szerintem a zsaruk inkább örültek, hogy nem nekik kellett bajlódni vele.
- Igazából én már az első percben mondtam, hogy nem fog. Akkor már majdnem két éve leszöktem otthonról, és nem túlzottan érdekelte, hogy van-e hol laknom vagy mit ennem. Pedig sejtheted, ha akart volna, megtalálhatott volna. Ez a helyzet pusztán megerősített abban, hogy nem volt rossz döntés eljönni otthonról. A sors fura fintora, hogy apám halála után enyém lett a Frost vállalat, ami egyetlen igaz gyermeke volt - nevetem el magam gúnyosan. Igazság szerint azt a mai napig nem tudom, miért én örököltem. Hisz nem én vagyok az idősebb, még csak a papa kedvence se voltam. Bár ez elmondható mindkettőnkről. De hát.. a sors fura fintorai.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szomb. 9 Ápr. - 5:43

Emma & Mary-Kate

-Hát te tudod. Most már arra is kíváncsi vagyok.
*Nekem a fehér szín egyáltalán nem megnyugtató, a kórház jut róla eszembe, a hideg, a fertőtlenítőszag, ahogy Emma is mondta, bár azt kétlem, hogy nála ilyen szag lenne, inkább az a kellemes parfüm amit rajta érzek. Attól még nekem túl sok a fehér, szőnyeg, falak, bútorok….brrrr. Csoda, hogy nem vakul meg, milyen lehet amikor besüt a nap az ablakokon keresztül, gondolom jó nagy ablakai vannak, a gazdagoknak mindig nagy ablakos házaik vannak, úgy sem nekik kell pucolni. Az én szobám abalak, azóta, hogy anya kiadta a feladatot, miszerint nekünk kell takarítani a szobánkat, mindig a „épp holnapra terveztem lemosni” állapotban van. Szerencsére elég védett, mivel előtte áll egy nagy fa és nem ver rá az eső, szóval még kilátok, épp csak néhány ujjnyom van rajta azokból az időkből amikor kimásztam a fára és onnan le. Mint ma is. Itt a klubban azonban hála a színeknek és árnyaknak sikerül nagyon hamar otthon éreznem magam – nem a bordély jellege miatt, ez azért szögezzük le – az elém tett sokféle gyümölcsléből szinte mindet felhasználom az alkoholmentes koktélomhoz. Ez egyfajta önkifejezés a részemről, de még nem tudom mit is akarok vele önkifejezni. Még leöblítem a torkom mielőtt nekikezdünk és némi biztonsági protokoll is hátravan, ám kapom a kódot, hogy „csak úgy” ha már én kérdeztem rá így, és fel kell készülnöm. Felnézek rá mikor kecsesen feláll és mellém ül, anyám, még ezt is úgy csinálja mint Erzsébet királynő – gondolom, mert még nem igazán láttam – leteszem én is a poharamat nehogy kiöntsem a szőnyegre, ha már azt mondta, hogy még hányhatok is, legalább csökkentsük minimálisra a berendezés szennyezésének lehetőségét. Persze azért még bizalmatlan vagyok egy hangyányit, ezért is húzom el a fejem mikor a halántékom felé nyúl, de épp csak egy pillanatra, mert először nem tudom mit akar, de végül leesik. Testi kontaktus, szóval tapizni fog közben. Legyen. Ha már idáig eljöttem és nem szartam be attól, hogy a kocsijába üljek és elhozzon egy ismeretlen helyre, nem most fogok kitáncolni, bár a pultos fiú egész jó társaságnak tűnik. Ezután már nem vállalok felelősséget magamért, ő sem tudja hogyan hat majd rám mindaz amit mutat és ahogyan mutatja. Épp csak egy röpke pillanat ami elválasztja a valóságot a régmúlt képeitől, mint egy hullám ami felkap és arréb visz, megemel és ringat, aztán sötétség. Először úgy hiszem ennyi volt, nem jön semmi csak a nagy sötét lyuk és persze megijedek attól, hogy minden egy nagy humbug volt a múltról vetített képekről és nem is ezt fogja csinálni velem hanem nyáladzó zöldséget, a szívem hevesen kezd dobogni, az adrenalin szintem mutatója pedig a full-ra kapcsol. Apró fénykör libben be elmémbe a látóterem perifériájáról, majd egy fiú és egy lány. Egyik sincs jó állapotban, Ash minden bizonnyal sikítófrászt kapna a ruhájuk láttán, nekem mindennapi viselet, már ha nem buliba megyek. A harmadik személy viharként robban be, szóval túszok a másik kettő. Vannak őrök is, kissé nagyok ahhoz, hogy beférjenek az ajtón. Még csak sejtem, hogy a lány Emma lehet, de mikor a pasi rálő már tudom is. Aztán csak a fegyverropogás, vöröslő fények és megint sötétség, végül újra a szoba ahol vagyunk. Arcomon meleg kéz simít végig gyengéden, olyan mint anyáé. Lassan dereng a valóság, a jelen, Emma arca amin fájdalmas vonások után kutatok. Engem legalábbis piszok szarul érintene ha újra át kellene élnem életem egy ilyen borzalmát, attól is kiráz a hideg ha eszembe jut az első megnyilvánulásom, kész szerencse, hogy apáék nem voltak bent a szobában, bár csak pár másodpercen múlt. A kérdésre megrázom a fejem, a szemöldökeim csodálkozón csúsznak fel a homlokomra és a szemeim tócsányira kerekednek midőn tudatosul bennem a történet egy megmutatott szelete.*
-Azannyát! És mi lett velük, és a fiúval és ő ki volt? Hogyan szabadultál ki? *Kérdéseim azt jelzik, hogy kissé csalódtam, hiszen több mindenre vártam, folytatásra, végkifejletre, ám annak hiányában pöttyet tájékozatlan maradtam.* -Apád nem akart fizetni? Ez elég szar. Gondolom padlóra vágott.*A gazdagokat sosem fogom megérteni, minél több van nekik annál többet akarnak és hiába van annyijuk, hogy még az unokájuk sem fogja tudni elkölteni ha minden nap bulit rendez tonnaszám kaviárral és pezsgővel, akkor is sajnálnak öt centet egy hajléktalantól.*

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szer. 6 Ápr. - 14:50

Mary-Kate & Emma

- Kórházban? Nem, annak fertőtlenítő szaga van és többnyire megnyugtató zöld árnyalata. A házam inkább elegáns, letisztult. És nekem megnyugtató. Sokat jelent számomra a fehér szín - biccentek fejemmel körbe, hisz azért az irodában is észrevehető eme szín erőteljessége, még ha a fekete valamilyen szinten árnyalja is. De itt nem lehet minden hófehér, az bezavarná a vendégeket, és amúgy sem adná azt az igazi szépséget ez az ablaktalan hely, mint a házam csupaüveg világossága.
Aztán csak figyelem, miként dacol Mary-Kate a normával, ahogy a lázadás kicsiny megnyilvánulásaként kevergeti össze a gyümölcsleveket. Érdekes, gyermeteg megnyilvánulás.
De legalább közben dönteni is tud, amit csupán egy apró biccentéssel veszek tudomásul. Sejtettem, hogy elsőként ez lesz a legérdekesebb számára. Valahogy kézenfekvő volt, sejthetően tetszetős neki a képességem aktivitása, lehetőségei és persze a látvány. Hát ő akarta.
- Csak úgy... - nevetem el magam, majd egy korty után a borospohár az asztalra kerül, én pedig kecsesen felállva felé lépkedek.
- Bár megoldható másként is, de ilyen esetekben a testi kontaktus a legcélravezetőbb. Tehát tudni fogod, mikor jönnek a _képek_ - magyarázom, miközben mellé ülök, két kezem a halántéka felé nyújtva. Persze hacsak nem húzódik el, bár úgy sejtem, ezek után már önmaga előtt lenne képtelen gyávának mutatkozni. És ha igaz, akkor nincs akadálya, hogy erőszak nélkül érintsem bőréhez ujjaival, elsöpörve tekintete elől a valóságot, valami másat, sötétebbet láttatva vele...

Sötét lyuk, cella talán, mit gyenge villanykörte próbál megvilágítani, halvány reménnyel. Két kuporgó alak, az egyik egy fiatal, megvert fiú, zavart-bánatos arccal habogva érthetetlenül. Ám a célszemély, a másik oda sem hederít, tekintete semmibe vész. Fiatal, szőke lány, alig tizennyolc esztendős tán. Ruhája kopottas, farmer elnyúlt pólóval, kissé szakadt is, viselt, mintha cibálták, tépték volna. Haja lófarokban verdesi hátát, lábán koszos sportcipő.
És mozdul a fiú, kúszna felé, de megkezdeni sincs ideje a mozdulatot, feltárul az ajtó, dühöngő alakot engedve a félhomályba.
- Apád nem hajlandó fizetni. Haszontalan vagy, csak nyűg! - fröcsögi, kezében lóbálba fegyverét. Noha az ember azt várná, az ajtónyíláson némi fény ad enyheséget, azt két nagydarab férfi állja el, még a gyermeteg vígjátékon felnőtteknek is nyilvánvalóvá téve hovatartozásuk, létük.
Félelem, lemondás, megkönnyebbülés lengi be a kicsiny szobát, ahogy a szőke lány feláll, a fröcsögő szemébe nézve, már-már könyörgőn, mintha ő biztatná, húzza meg végre a ravaszt, enyhítsen szenvedésén, mit az élet rótt ki rá. Biztat, kér, követel, és emelkedik a zsírpárnás kéz, görbítve ujját a ravaszon, a kicsiny hely csendjét törve meg hangos durranásával...
Vért várna mindenki, halálsikolyt, összerogyó testet, helyette mintha víz futna végig a fiatal testen, csillogó, selymes fényű, megszilárdulva, ragyogóvá vonva a koszlott kinézetet, akadályt képezve a golyó útjába.
Megdöbbent kiáltások árasztják el a szobát, fegyverek ugranak a marcona ajtónállók kezébe, újabb és újabb vöröslő torkolatfénnyel színezve az absztrakt képet...

Kezem szinte már gyöngéden simít végig Mary-Kate halántékon, mint anya óvó mozdulata a lázas gyermeknél, majd ölembe ejtve hagyom, hogy emésszen, eszméljen, szemei újfent a jelent láthassák.
- Nos, fájt?

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Vas. 3 Ápr. - 9:47

Emma & Mary-Kate

*Vállat vonok, nekem jó a név és célratörő, nem is erről van szó. Egy ilyen klubnak nem lehet valami harmatos nevet adni, teszem azt Rózsaszín Mazsolák, vagy Liliomkehely, bá az utóbbinak nem csak az illata buja.*
-Nekem jó, csak gondoltam nem akarod ugyanazt amit más már elhasznált.
*Megint csak vállat vonok, nekem tényleg tök nyolc, hogy mi a neve a klubjának és ha megtartotta a régit, miért. Azt persze gondoltam, hogy nem csak egy kis legyintéssel szerezte meg, túl egyszerű lett volna és ezzel az erővel még sok mindent megszerezhetne, és ha igen biztosan nem egy bordéllyal gyarapítaná az amúgy is hatalmas vállalkozását. Emma szereti a kihívásokat, legalábbis ez jött le abból amit eddig megtudtam róla, arra viszont felkapom a fejem mikor kiderül, hogy az előző tulajdonos jobb létre szenderült. Naná, hogy azt hiszem ő tette, de olyan ártatlanul védekezik a következő pillanatban, hogy még el is hiszem neki, nem ő volt a hunyó. Látványos sóhajt eresztek meg.*
-Mázli, hogy még kamasz vagyok és nincs bordélyom.*Gyémánttestű ide vagy oda azért ennyi poént megengedek magamnak és vigyorgok is hozzá egy sort olyan nézéssel mintha csak azt kérdezném tőle, hogy: „Tényleg bevetted, hogy bevettem?” a klubon belül aztán álmélkodom a magam szabad szájú módján de gyorsan le leszek törve ezen a címen, fel is ugrik a szemöldököm.* ~Még ennél is fülledtebben? Ugye, hogy bordély? ~*Nem az én stílusom, naná, de azért a pultos srácot alaposan megnézem, jobban mint a vonagló lányokat és megnyugszom, hogy még mindig egészséges vagyok a szexuális beállítottságomat illetően. Követem Emmát végül miután a nagy bámulással elteltem, gondoltam kihasználom, hogy főnök és jóban vagyunk, de úgy tűnik nekem kell megdolgoznom azért a telószámért. Csak felhorkantok elégedetlenségem jeléül, azért igazán segíthetett volna ha már elvonszolt idáig és elém dobta a srácot. A klub tetszik bár nem az én igényeimnek való a vonagló lányok bámulása, viszont az iroda semleges terület és annál kellemesebb, bár egy kicsit nekem hideg és túl nagy rend van benne, de elegáns és láthatóan drága. A lakását nem látom de attól kiráz a hideg.*
-Tök fehér minden? *Fanyalogva nézek rá miközben még el vagyok telve az iroda látványával.* -Hát nem lennék a bejárónőd az tuti. És nem érzed magad kórházban mikor otthon vagy? *Nekem az jut eszembe a minden fehérről és felállnak a pihék a karomon. Látná az én szobámat, mondjuk egészen eklektikus de legalább nem steril. *
-Legalább megpróbáltam, nem voltak kétségeim.
*Nem vagyok én olyan nagy vendég, hogy még ki is szolgáljon, de ha nagyon akarom a másik oldalról is nézhetem a helyzetet; érezzem magam otthon. Töltök magamnak háromféle gyümölcsléből egy koktélt, szeretem a többfélét, na. Otthon sem az unalmas narancslevet iszom reggelenként, és legalább nyugodtan magamba tudom dönteni mert a húgom már azelőtt lelép fintorogva és nem nyomatja a szöveget nekem az egészséges életmódról, a gabonapehely rostdús a bélrendszerre gyakorolt hatásairól. Szalonna és tojás, az a jó és most kell ennem belőle torkig amíg még lehet, mert ha betöltöm a harmincat, ha akarom ha nem hízni kezdek. Néhány kivétellel ezt látom, persze nálam nem fog bejátszani a gyerek. Kezemben a pohárral leülök vele szemben, belekortyolok a koktélomba és közben gondolkodom mire is vagyok kíváncsi. Szelektálni kell, mert körülbelül mindenre, szóval fontossági sorrend.*
-Azt mondtad először egy rázós pisztolyos esetben mutatkozott meg a képességed. Arra. Elsőként. *De csak finoman – tenném hozzá, de nem teszem, már megdumáltuk. Persze attól még izgulok, az ujjaim rászorulnak a pohárra.*
-Várj! Érezni fogom, hogy mikor? Vagy csak úgy megjelennek a képek? Azért valami figyelmeztetést küldhetnél, mondjuk egy pillangót. Az nem hozza rám a frászt.

külcsín ξzenécske

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Pént. 1 Ápr. - 16:23

Mary-Kate & Emma

- Miért, szerinted nem jó? -vonom fel az egyik szemöldököm mintha valóban érdekelne a válasz, ahogy a klub nevével játszik. Igazából tök mindegy, és igazából nem is lenne okom változtatni. Ráadásul nem is nagyon lenne érdemes, hisz ez a név egy hovatartozás, egy jelzés. Persze csak azoknak, akik értik. Nos, Mary-Kate nem tartozik ebbe a csoportba. Még...
- Nem - nevetek fel, ahogy a hozzám kerülés módját firtatja, a lehető legpuritánabb ötletet hozva fel. Persze így már könnyű, hogy ismeri a képességem.
- Megölték... De nem én voltam - emelem kezeim ártatlan. Nem én tettem, de nem is nagyon érdekelt a dolog. Shaw ostoba volt, erejének, álmainak a rabja, amiből nem volt rugalmas kitörni és ez lett a veszte. Nem hiányzik, tökéletesen mennek a dolgok nélküle is. És már nem néz senki jégvágónak...
- Nem.. A fülledtség az emeleten zajlik - bökök állammal a hátsó traktusban elvesző lépcső felé. Igen, itt lenn még csak táncolnak, flörtölnek. Aki többet akar, annak odafent komfortos szobák is vannak.
Aztán csak mosolygok, ahogy büszkén kijelenti vendég mivoltát, követ, akár egy hűséges pincsi. Persze minden ember élvezi, ha kicsit VIP-ként kezelik. A fiatal tinik meg főképp.
- Kérdd el, ha kell - vonom meg a vállam a csapossal kapcsolatos megjegyzésre. Engem nem érdekel, mi közük egymáshoz, én fenntartom a házinyulas szabályt a klubbon belül. Az már más kérdés, Joe barátnője mit szól majd a dologhoz.
Az irodám méltatására viszont már elégedetten bólintok. Magam is szeretem ezt a fajta letisztultságot, az éles kontrasztokat. Persze kissé elüt az otthonomtól, de ez még is csak a munkahelyem. Már ha annak nevezhetjük a klubot.
- A házam hófehér. Úgy értem, kívül-belül - osztom meg csak úgy, igazából semmi jelentősége, oda azért még nem hívtam meg. persze nem feltétlen jelenti, hogy nem is fogom, de azért ahhoz még tenni kell.
- Na persze... Aztán majd lerókázod a szőnyeget. Ne feledd, nem tudhatod, miként reagálsz majd az emlékeimre - magyarázom, mielőtt azt hinné, valami erénycsősz vagyok. Felőlem részegre ihatja magát, ha az esik jól. De nem nálam. Így hát üres pohár kerül elé, majd csak úgy találomra néhányféle gyümölcsleves doboz és ásványvizes üveget pakolok még ki, hadd válogasson a kedve szerint. Annyira azért nem vagyok jó háziasszony, hogy szobalány módjára ugráljam körbe, mintha valami jelentős vendég lenne.
Inkább helyet foglalok magam is, vele szemben az egyik fotelban, jobb kezemben a borospohárral, a balt nyugodtan a puha karfára simítva figyelem, mennyire önellátó, és persze milyen ügyes.
- Mire vagy kíváncsi pontosan? - szegezem neki a kérdést, ahogy végre nála is megtelik a pohár és már képes rám figyelni. Persze a másik klubban az önvédelmemre volt kíváncsi, de mindig szeretem megadni a lehetőségét annak, hogy adott esetben a vendég azt hihesse, ő irányít, van választási lehetősége.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szomb. 26 Márc. - 19:17

Emma & Mary-Kate

*Menet közben azért eleresztem magam, agyba-főbe dicsérem a kocsit a CORVETTE-t mert ezt csak nagybetűkkel lehet még kimondani is. Közben azon merengek amit Emma utoljára mondott, hogy nem adtam okot arra, hogy bántson. Anyám és egyben Polly, mákom van, hogy nem működött az a rohadt telefon, különben mostanra már egy nagy ellenséggel több lenne és Emma a képességeivel tutira nem emlegethető egy napon a suli elit szurkoló csapatával. Az azért megnyugtató, hogy saját elmondása szerint nem szadista állt, és azt hiszem kinőtt már az ilyen gyerekes csínyekből és bosszúkból, hogy csak úgy nekem essen, nem mellesleg arra is gondolok, hogy ő most a fejemben van-e apró kíváncsiságból és tudja minden gondolatomat vagy magam vagyok magamban. A bizonytalanság miatt az autója iránti két gyönyörködés között próbálok egy nagy adag, lila színű szilva fagylaltra gondolni ahogy csorog le a tölcsér oldalán a sötét lé és az íze, az mennyei. Azért értékeltem volna ha egy kicsit enged a kormány mögé ülni, csak egy kicsit, úgy „szárazon” berregek én szívesen a számmal csak jó lett volna elképzelni, hogy ő én vagyok és megfogni azt a kormányt, belesüppedni _abba_ az ülésbe. Meg kell elégednem az illatok szippantásával és mikor megérkezünk és kiszállok, egy kicsit a motorháztető fölé hajolok, hogy érezzem a forró motor illatát és halljam ahogy pattog.
Aztán elcsodálkozom a klubján, nem mindennapi az biztos és azt hittem mindig az övé volt, ezek szerint nem. Biztosan elhappolta valakitől vagy megdumálta az agyával, hogy ajándékozza neki és utána menjen el Nepálba és gondolkodjon el az életéről. Komolyan ez olyan mint a jedik elme trükkje.*
-És nem akartad megváltoztatni a nevét? Hogy szerezted meg? Legyezgettél a fószer előtt a kezeddel és elküldted Nepálba?
*Megemelt szemöldökkel vigyorgok rá, persze tutira nem így történt, pedig jobb lenne a történet. Biztosan valami száraz üzleti ügy volt az egész, egyszerűen a pasi belebukott és Emma kivásárolta. Ami a pokolra jutást illeti nem ismeretlen előttem, a pokol tüze is kellemesebb anyám haragjánál, pedig azt mondják a lányos anyák megértik egymást a gyerekeikkel, de nálunk rendőr létére pont az apánk az engedékenyebb. *
-Ne is mond, minden nap pokolra jutnék ha csak egyetlen stiklim is kiderülne.
*Na persze ezek kamasz csínyek és hála a „jó nevelésnek” valószínűleg ki fogok nőni belőlük, most azonban még nem akarok mert jó így és sokkal szórakoztatóbb könnyedén és mosolyogva integetni a két ajtónállónak mint karótnyelten bevonulni. Mit ne mondjak, élvezem a szitut ahogy belibbenek és még jó, hogy odakint is sötét volt mert nem kell vakoskodnom a félhomályban. *
-Hűűű, itt aztán dúl a fülledt erotika, épp csak el nem folyik.
*Körülnézek de nagyon nem kell, a bordély az bordély még ha nem is annak nevezik. Nézem a vonagló lányokat akik valamilyen oknál fogva előnyben részesítik egy rúd ölelgetését és hiába merengek el a nagy tudásommal, soha nem fogom megérteni a pasikat. A pult mögötti srác már csábosabb mosolyt kap de a főnöki jelenlét miatt lepereg róla mint viaszosvászonról az eső.*
-Együtt vagyunk. Vendég vagyok! *Artikulálom el büszkén a VIP hovatartozásomat és sietek Emma után mert a nagy nézelődésben lemaradtam kissé., pedig még szól is értem. Külön ajtó, különterem, szoba. Ez aztán a benfentesség, még egy utolsó mosoly, csilivili a srác felé akinek már jobban csillognak a szemei, hogy Emma eltűnt az ajtó mögött előttem, majd én is követem a példáját.*
-Helyes srác, megadod a számát? *Mint főnöknek minden bizonnyal megvan a srác száma és akkor már el is kérem ha adja, remélhetőleg nem a fiatal beosztottakra bukik. Fellépcsőzök, utána megint csodálkozom. Itt egészen más, semmi bujaság, semmi erotika csak kórházfehér és sátánfekete elegáns párosítása. *
-Angyalok és ördögök, remek kontraszt. Áááá, köszi, több kólát nem kérek, így is visszajön a sok buborék. Valami más? Egy whiskyt esetleg, jéggel, köszi. *Én fogok jobban meglepődni ha kapok is a tüzes vízből, de esélyesebb, hogy almalevet rak elém, ami hasonló színű de veszélytelen a zsenge ifjúságomra. Ám ha valami könnyebbel kínál meg, mondjuk borral – látom imádja a vérvöröset – akkor nem utasítom vissza. Addig is belesüppedek a szőnyeg után a kanapé kényelmébe és élvezem a jólétet. Meg tudnám szokni.*

külcsín ξzenécske
[/color]

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Pént. 25 Márc. - 16:39

Mary-Kate & Emma

Igazság szerint ez az emlékpakolgatás, avagy új emlékek beépítése mind attól függ, mit akarok elérni én, és mennyire érzékeny a telepátiára az illető. Ha úgy akarom, észre sem veszi, hogy új emlékeket kapott, vagy épp elvesztett néhányat. Helyzet kérdése. Ám ezt már nem vitatom meg Mary-Kate-el, nem kell minden lapot kiteríteni az asztalra. Akkor hol marad az izgalom.
- Tudtommal eddig nem adtál okot arra, hogy bántani akarjalak. És mivel nem vagyok egy szadista alkat, ezért csak úgy, heccből nem is szokásom - vonom meg a vállam már kifelé menet. A vezetéssel kapcsolatban viszont csak egy féloldalas, talán csipetnyit gunyoros mosoly a válasz. Nem mintha vaskalapos lennék, de azért annyira hülye nem vagyok, hogy egy tomboló tini kezei közé adjam a Corvette-m. Nem mintha engem össze tudna törni, vagy épp ne vehetnék másikat. De ezt már úgy megszoktam.
- Hazaviszlek, ne félj - erősítem meg a feltételezését, majd halkan feldorombol a motor és indulunk...

- Nem tőlem van a név, már így örököltem - süllyesztem a kocsikulcsot a táskámba a Pokoltűz előtt. Tény, ütős név, de tényleg nem tőlem származik. Nem mintha jelentősége lenne, most az enyém a klub, és nem is igyekszem megválni tőle. Élvezet az előnyeit, azt is, ami ismert, és azt is, mit csak szűk körök tudomása.
- A pokol tüzét sokan beszűkült tudattal az általunk ismert tűzzel asszociálják. Ám oly sok módja van a pokolra jutásnak - sóhajtom, átlépve a küszöböt, biccentve a két ajtónállónak. Odabent egy egészen más világ fogad, félhomály, vörös-fekete hangsúly. A zene itt is szól, bár egészen másfajta, itt-ott elfüggönyözhető beülők, amott rúdon táncoló karcsú lányok. Szabadabban elrendezett, mondhatni szétszórt kényelmes fotelek, tánchely. És persze a pult, melynél most is jó páran sorakoznak, bőséges munkát adva a pultosnak.
- Valami? - pislantok a magas srác felé, ám csak egy fejrázás a válasz, és már igyekszik is tovább a dolgára. Ezek szerint semmi hír. Sebaj...
- Gyere, erre - intem magam után a tán bámészkodó tinit, miközben a pultnál lévő ajtót kitárom. Látszik, nem léphet be csak akárki, elhelyezkedése se túl nyilvános.
A mögöttes tér pedig végképp, néhány lépcsőfok lefelé, hosszú fehér folyosó, sötét ajtók. Az utolsóhoz lépkedek, majd azt kitárva engedem Mary-Kate-et az irodámba. Itt már többnyire a fekete-fehér színek uralkodnak, kényelmes bőr kanapé, könyvekkel zsúfolt polcok, hátrébb széles íróasztal, újabb ajtó. És persze bárszekrény, puha, süppedős szőnyeg, csupa kényelem, csupa elegancia.
- Még egy kólát? Vagy valami mást? - kérdem jó háziasszony módján, miután az íróasztalra tettem a táskám és a bárpulthoz lépek. Magamnak újfent bort töltök, vérvöröset, de sorakozik ott még bőven más ital is.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Hétf. 29 Jún. - 8:54

Lépéseimet csupán egy pillanatra akasztotta meg Frost különös hangja, de akkor már nem tekintettem rá. Különös hangsúly volt, különös nyomás, és mintha a füleim fel sem fogtak volna semmilyen hangot - de ettől függetlenül nem lehetett más, mint egy újabb apró megjegyzése a királynőnek. Nem igaz? Végülis nem lehet más, csak ez. Nem igaz? Mert vajon hogyan máshogyan beszélhetne az a hatalmas, gyönyörű, kecses.... nos, hát hogyan is beszélhetne? Sehogyan. Kész, az ügy lezárva. Nem igaz?
Minden esetre nem fordultam vissza, csak egy utolsót sóhajt eresztettem, ahogy a gyönyörűség látóköréből kiesve becsuktam magam mögött a korábban varázslatosan megnyílt ajtót. Ki vagyok én egy ilyen hatalmas teremtményhez képest? Sohasem lehetnék elég jó ahhoz, hogy elfogadjon engem, mint informátora, és sohasem védelmezne meg semmitől sem. Azt gondoltam, hogy Don Merchantotól elrejtőzhetnék Emma Frostnál, és majd később elhozhatnám az úrnőnek az üldözőm fejét, de... ez sohasem történhet meg. Mindig is szolgálok, és mindig is veszítek... elegem van már ebből.
Hamar kisiettem a bordélyból, és taxiba szállva inkább egy hűvös üveg alatt akartam volna találni magamat, mondjuk egy bárban - így hát el is indultam... hogy még utoljára igyak, mielőtt a határidőm lejárna.

//Köszönöm a játékot! Remélem még összefutunk, és ajánlom is, mert valakik akarják is, hogy még összefussunk Bocsánat, hogy eddig nem írhattam, de nem a legrózsásabb időmet élem, de azért remélem nincs harag!

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Hétf. 8 Jún. - 16:09

Információ. Tény, hogy a legnagyobb hatalom a világban. Mit ér a pénz, az erő, ha az ember nincs tisztában a szükséges információkkal? Ugyanakkor Crow téved. Hisz olyan könnyen szerzek információt, mint csak igen kevesek. Nem kell, hogy szájak nyíljanak meg, nem kell fenyegetőznöm, beígérnem vagy lekenyereznem. Az emberek úgy osztják meg velem legféltettebb titkaikat is, hogy még csak tudomásukra se jut. Míg engem néznek, míg egy légtérben tartózkodnak velem észrevétlen lopom el az életük, emlékeik, tudásuk. Kiszipolyozom őket, majd haszontalanná válva hajítom ki porhüvelyük. Gyenge, gyarló emberek, kik azt hiszik, a ki nem mondott szavak örökké titkok maradnak.
- Ön ad nekem lehetőséget? Esélyt? - kérdezek vissza, de nem sértetten, inkább már-már nevetve. Olyan nehéz megállni, hogy eme önmagát oly fontos egyéniségnek tartó férfi előtt megálljam a nevetést, Hisz olyan sok benne látszólag a jószándék, a védelmi ösztön, mintha valóban vész fenyegetne. és mindez így, hogy a mutáns világ, a képességek ismeretlenek előtte (eh, micsoda informátor). Számomra annyira mulatságos.
- Annyira, de annyira alábecsül, hogy ha nem mulatnék rajta, akár még sértésnek is vehetném - csendül fel hangom, bár most mintha tisztábban, letisztultabban. Tán épp rám tekint, talán felém se néz, vagy bár látja összezárt ajkaim, trükknek véli a dolgot. Még is elülhet a bogár a fejében, miszerint ajkaim meg se nyílottak a szavak előtt. Hasbeszélő lennék talán. Kíváncsian várom a gondolatokat, mik a helyzetre reagálnak. Hisz már benne vagyok, benn a fejében, és bár a múltat, a terveket nem kutatom, a pillanatnyi érzések, gondolatok tiszták előttem. És hogy miképp reagál? Hogy a tervezettek szerint fordul ki az ajtón vagy megtorpan? Rá bízom, én maradok ott, ahol voltam. Ha elmegy és akarom, úgy is megtalálom, bár sejthető, hamarabb keres majd engem. És hogy visszaélne? Hogy aggaszt hogy felfedem magam? Csipetnyit sem, hisz ahogy megosztja velem önkéntelen gondolatait, úgy önkényesen el is vehetem azokat.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Kedd 2 Jún. - 12:32

Ugyan próbáltam a legnyugodtabb maradni, ezt a higgadtságot csak belül tudtam megtartani, mivel megszólalásaira egyre inkább elveszítettem az egyensúlyomat. Akkor történt meg először velem, hogy... nem tudtam egyáltalán, mit kellene tennem... miért kellene tennem... és elveszítettem az irányítást. Vajon ez lenne a Frost család "varázsa", vagy csak Emmáé? Talán... túlságosan hagytam, hogy elöntsenek az érzelmeim, és most már nem juthatok vele semmire... pedig nekem mindenképpen túl kell élnem! Vagy Emmával... vagy esetleg nélküle...
Még azonban kicsit sem akartam eldobni magamtól a Királynőmet... éppen ezért nagy levegőt vettem, és próbáltam kizárni őt minden alkalommal, amikor csak gúnyolódott rajtam. Nem csak nekem volt rá szükségem... őneki is szüksége volt rám, ezt tudtam jól. Nem fut össze az ember bármely nap egy olyan alakkal, mint én, és Emma nem volt egy átlagos ember. Ő egy királynő volt, és mint egy királynő, neki is rá kellett hagyatkoznia az alattvalóira. Vagy pedig azok széttépik...
- Az egyetlen képesség, amiről tudok, az az információ, Ms Frost. Információ, amiből nekem van a legtöbb. Ha nem akarja, hogy itt legyek, hát máshol is találok munkát. New York hatalmas, nem beszélve a világról! - letekintettem a földre, és csalódottan sóhajtottam, majd félénken tekintettem Emmára. - Ha akarja, eltűnök... el is fogok. De adok önnek egy kis lehetőséget. A döntés magáé, hogy él-e vele.
Elővettem a térképet, és leterítettem azt az asztalra, majd az esernyőm után kutakodtam, és szenvedve álltam fel. Nagyon fájt a lábam - nem könnyű kitekeredett lábakkal futkosni ide-oda, csak hogy megtartsd az irhádat, de én eddig is így éltem túl, már születésemtől kezdve, és továbbra is így fogok.
- A háborúkat egyenlő esélyekkel vívják, Ms Frost. Ne hagyja, hogy esélyegyenlőtlenségbe... keveredjen. Nagyon nem szeretném. - az utolsó mondatot kicsit sem baljósan, sőt, inkább aggodalmasan továbbítottam felé, és még egy kicsit visszatekintettem rá. - Ha hasznát veszi a térképnek, keressen fel, vagy kerestessen fel engem valakivel. Remélem segítek magának. - hát nagyon is remélem, különben meg fogok dögleni... Még intettem neki egyet, és vártam valamiféle esetleges válaszára, vagy mondani valójára. És visszaemlékezvén az érkezésünkre, hacsak nem állított meg, elindultam ki a szobából, ki az épületből, komorságba burkolózva. Ez a város lesz a vesztem, már akkor is éreztem...

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Pént. 22 Május - 15:26

Hagyom, hogy némiképp lecsillapodhasson, összeszedhesse magát. Ha hódolókra vágynék, azt nem az irodámban rendezném le. Legalább is nem így. Persze a hódolat lehet olykor hasznos is, erős hűséget hoz magával, ám a súgonc léte egyelőre annyira labilisnak mondható, hogy még nem alapoznék erre az eshetőségre.
Szemöldököm viszont kissé megemelkedik, ahogy hirtelen keresztnevemre vált, de nem szólok érte, még nem. Talán így könnyebben a tárgyra tér, mert bár eleddig is adott információt, továbbra is úgy köröz a lényeg felett, mint egy dögkeselyű.
- Már-már sértő számomra, mennyire gyengének hisz, mennyire félti az életem - szúrom közbe, persze minden valódi sértettség nélkül. Inkább mintha mulattatnának szavai, aggodalma. Még ha ez az általa annyira emlegetett Federico valóban mutáns, mint ahogy egyre inkább sejteti a dolog, akkor se tartok tőle. Eddig csupán egyetlen fajtárssal találkoztam, aki képes volt repedést okozni páncélomon, de az is javult azóta. És az a személy is sokkal, mondhatni mindenkinél határozottabb, akaratosabb volt. Olyan belső düh hajtotta, melynek nem lehetett ellenállni. Ugyanez vonatkozik telepata létemre is. Xavier-en kívül más még nem volt képes felülkerekedni rajtam, bár ő is csupán a másik segédletével.
- Az esküvőhöz hasonló? - hökkenek meg, hogy aztán rögtön fel is nevessek szavain.
- Miféle merénylet? Hisz nem történt semmi. Ami meg a szeretteimet jelenti.. a maga feje ne fájjon emiatt, nem teszi az enyém se.
Nem véletlen értem el idáig. Akinek nincsenek érzései, mély szeretete mások iránt, azt nehéz bármivel is zsarolni. Az pedig, hogy megesküdtünk Zane-el, még nem jelenti azt, hogy belepusztulnék a hiányába.
- Kecsegtet, de csak ingerkedik, mint egy gyermek, a konkrét válaszadásokat viszont kerüli - jelentem ki, ahogy újfent mondókája végéhez ér. Közben felállok a székből, persze nem távozásra sürgetem, pusztán megjártatom lábaim, főképp, mert így még inkább, fizikailag is éreztethetem fölényem, mondhatni lenézhetek rá. Ahogy teszem is, körbesétálva a korábban elfoglalt fotelom, aprókat kortyolva italomból.
- Egy térkép még nem elég, felér egy ostoba önakasztással, ha a pontos körülmények ismeretlenek. Ugyanakkor.. nem kerülte el a figyelmem, hogy Ön viszont kényesen kerülte a képességre vonatkozó kérdésem. Már pedig elsősorban ezt szeretném tisztázni. Ha úgy gondolja, hogy ezt a témakört hanyagolná, akkor akár be is fejezhetjük a társalgást. Nem szeretem, ha játszóháznak nézik az irodám és mások azt hiszik, kedvükre játszadozhatnak velem.
Nem elhajtani akarom, még nem. Pusztán egyértelművé tenni, immár én kérdezek, ő válaszolhat. De nem úgy, mint eddig, próbálván elhitetni, az ő információi nélkül lépni sem tudok.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Kedd 19 Május - 19:53

Nem tettem mást, csak sóhajtottam, és elrejtve az érzelmeket arcomról, elfordultam, majd még egy pár levegővétel után újra Emma felé fordultam, és leültem a székembe.
- Igaza van, ez egy furcsa kirohanás volt a részemről... - lassan, és boncolgatva küldtem felé a szavakat, inkább viszont kimérten, mintsem improvizálva - Viszont én valóban féltem magát. És tudja meg, Emma...- itt tartottam egy kis szünetet, majd folytattam monológomat. - Ha igazam lesz, és Federico erősebb lesz magánál... nem lesz háború. Hiszen a háborúakt egyenlő esélyekkel vívják! - vigyorodtam el végül, majd ismét elő rántottam a térképet, és a pontokon húztam végig az ujjamat. - De hogyha ön veszi át a kezdeményezést... és beküldi ugye oda az embereit... hát rengeteget kaszálhat! És meg is tudhatja, hogy mik Federico tervei. Nem beszélve arról, hogy a különleges szerek nem a rendőrség, Federico, vagy más kezeibe kerülnek! - egy komoly arckifejezéssel figyeltem most Emmára, és teljesen elhagyta még önmagamat is az előbbi rajongói képsor, már nem is emlékeztem rá. Tényleg segíteni akartam Emmának, és szándékaim bár opcionálisak, de tiszták voltak. Segíteni akartam Ms Frostnak, és nem akartam, hogy elbukjon... persze, mindig is volt második, vagy harmadik, még akár negyedik opció is! De én Emmának akartam segíteni. Hogy miért pontosan, azt nem tudom - talán mert ő tűnt a legjobbnak az öt választás közül, talán mert tényleg volt bennem egy kicsinyke hódolat a nő iránt... magam sem tudom.
Az viszont biztos volt, hogy az előző kirohanásom csúfosan megalázó volt magam számára is, és éppen ezért rögtön újra az információkra ugrottam vissza - tényekre, amiket Emmának meg kell értenie.
- Ms Frost, maga nem akar fölöslegesen megkockáztatni egy ilyen aprócska akciót - az ön szemében aprócskát. De képes megkockáztatni azt, hogy egy az esküvőihez hasonló merénylet meg is történjen? Akár éppen szeretteinek az életét kioltva... Mr Helmsman életét kioltva? - most a legkomorabbra fogtam a témát, és sok hatásszünetet is tartottam szavaim között. Az arcom kifejezéstelen maradt. - Én még ezer, meg egy információt adhatok át magának, ez csak egyetlen egy. De akarja-e, vagy sem? - ismét meglebegtettem a lapot. - Maga az úrnő, Emma.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szer. 6 Május - 14:52

A Madárka és a Jégkirálynő

- Nem tudok róla, hogy személyesen ismernék egymást. Hisz az Ön által emlegetett név nem mond semmit. Ugyanakkor mint befolyásos személyiség, igen sok ember begyében lehetek benne. Ám ettől nem riadok vissza - vonom meg a vállam. Lehet kissé flegma vagyok, vagy lekicsinyellek másokat. Ám a képességeim tekintetében azt hiszem, erre jogom is van.
- Most már legalább tudom, mi az oka a csuklásomnak - nevetek fel hidegen. Nem tud megijeszteni, ha ez lenne a terve. bár nem értem, miért is tervezné. Meglehet, engem is csak tőrbe akar csalni, és erre hamar is fény derülhet. De olyan élvezetes látni a képességektől mentes emberek játékait, majd sárban esdeklését. Hisz azt hiszik, elrejtett gondolatiak, a ki nem mondott szavak csak az övék. Mily bárgyú hit.
- Ugye sejti, hogy ez a fajta megnyilvánulás és kifakadás nem épp erős jellemre vall. Ugyanakkor valószínűleg Dr. Helmsmann se fogja értékelni a konkurenciát - mosolyodom el szinte már mintha egy gyermeteg lélekhez beszélnék. Eleddig komoly súgoncnak adta el magát, erre most itt feszeng, mint valami titkos hódoló. Kezd kissé érthetlenné válni számomra a miértje.
- Képességemmel. Miféle képességre gondol? - akadok meg az utolsó szónál, és azt hiszem, le is táborozunk itt, még érdemleges választ nem kapok. AKár szóbeli, akár elmei választ. Immár tiszta vizet akarok a pohárba, egyértelmű okokat, indokokat, terveket. Hogy valóban haladhassak az ügyben, vagy nyilváníthassam azt végképp értelmetlennek.
- Jobb, ha egyértelműen és érthetően beszél ahelyett, hogy már is elsiratna. Egyelőre úgy tűnik, más haragjától tart, ám ha sokáig fecsréli az időmet az enyémmel is szembe kell néznie. Már pedig az minden másnál kellemetlenebb...
Nem hatnak meg az alázkodó szavak, és bár hihetem teljes odaadásnak, az effélét mindig feltétellel figyeltem. Nincs tejljes alázat, főképp ismeretlen iránt. Mert mit tudhatna rólam egy ember? A Frost vállalat feje vagyok, pénzügyileg befolyásos személy. Ettől még nem kéne így hasraesnie. Ha pedig az egyéb köröket is ismeri, ember létére, újfent felmerülnek bizonyos kérdések. még is honnan, kitől? És hogy játszhatja még mindig a maga kis játékait?

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szer. 6 Május - 8:29

A Madárka és a Jégkirálynő

Szavai félelemmel, remegéssel fogtak el, és ugyan nem bírtam leplezni azt, hogy elfogott az aggodalom, a fejemben kicsit sem zavarodtam meg, és csak terveztem, gondolkodtam, azon, hogy mit, mikor használjak fel, mit mondjak. Nem ismertem még igazán Fredet, végülis, csak pár napja épültem be hozzá, de tudtam néhány biztosabb támpontot, amikkel meggyőzhettem Emma Frostot az igazságról. Hm. Az igazság. Ezt a szót sem sokszor emlegetem!
- Ő nem egy piti drogbáró! És abban is biztos lennék, hogy egykor ismerték egymást. Federico rühelli önt, Ms Frost. - egy nagy levegőt vettem, megráztam a fejemet, majd Emma szemeibe néztem. - Ő nem egy pitiáner drogbáró, Ms Frost. Akkor nem egy olyan hatalmas nő ellen tervezne támadást, mint maga! És akkor nem egy olyan drog után keresne, amivel kirobbanthat egy kisebb háborút! És nem emlegetné annyiszor az ön nevét egy-egy káromkodás mellett! - felálltam a székemből, és kissé féltérdre emelkedve tisztelegtem a fehér úrnő előtt, és ugyan elképesztő fájdalmat okozott nekem - az arcom is teljesen bevörösödött - a ferde lábamra támaszkodva tekintettem fel rá ismét, a szemeibe. - Én nem szeretném, hogy magának bármiféle baja essen! Ez az én félelmem! Ettől félek, hogy Federico elkapják magát! Maga Emma Frost, lehet akármilyen hatalmas, önt is meg lehet ölni! és én ezt nem akarom! - könnyeim már szemem sarkában álltak, és folyamatosan csak ráztam a fejemet, ahogy belegondoltam a holtan fekvő Emma Frostba. - Én nekem szükségem van magára, Emma Frost! Szükségem van arra, hogy megismerhessem, és szolgálhassam önt! De Federiconak nincs szüksége magára, sőt, az útjába áll. Ugyanis Federicoval maga talán egy szinten is van... a képességeivel... - fejeztem be a mondandómat, majd meghajoltam az én jeges királynőm előtt. Már nem bírtam tovább visszatartani könnyeimet, hát elsírtam magamat, az örök elkötelezettség szimbólumát megnyilvánítva Emma előtt.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Hétf. 27 Ápr. - 13:09

A Madárka és a Jégkirálynő

- Képes? Nem lett volna képes - felelem teljesen nyugodtan, bár talán némi hűs gúny árad a szavaimból. Ugyan, mit tehet velem egy farkas? Még akár egy mutáns is? Páncélom képes kivédeni bármilyen harapást, marást, igazából még az se zavart volna, hogy közönségünk van. Az önvédelmi ösztön felülír minden egyéb tanult viselkedést. Legfeljebb kissé lefárasztott volna a sok emlékmódosítás később, de ennyi. Ha ijesztgetni akar a súgonc, hát kevés sikerrel jár. Persze az ő szempontjából érthető, mint egyszerű halandó ember igen veszélyesnek tűnhet egy efféle támadás.
A különleges képességek felemlegetése ismét csak felkelti érdeklődésem. Talán ez a drog már nem csupán a tudatot képes módosítani, talán kifejlesztettek valami olyat, akár véletlenül is, ami ideig-óráig képes a génekkel játszadozni, némi ideiglenes mutációt létrehozva. Hisz végleges nem lehet, ahhoz nagyon fejlett technika és tudás kell, már ha egyáltalán lehetséges. De ehhez Zane jobban ért, talán vele kellene átbeszélnem az ötletet.
- Kifejezetten ellenem. És még is.. mi gondja ennek a Federico-nak velem? Hisz sose találkoztunk, nem ismerjük egymást, eddigi ismereteim szerint üzleti érdekütközésünk sincs. Hát akkor? - firtatom tovább, hisz nem szeretem a félinformációkat, az elejtett szavakat. Túl komoly már a pozícióm ahhoz, és persze túl sokat is dolgoztam érte, hogy felüljek minden pletykának és ugorjak magam intézkedni.
- Én és néhány társam? - kérdezek vissza felkaccantva. Közben a poharam a fényesre pucolt üvegasztalra helyezem, én pedig kényelmesen hátradőlök a fotelben, mint egy igazi dáma, aki megmozdulni sem óhajt, hacsak önön kedve úgy nem kívánja.
- Még is, minek néz? Holmi utcai bandának? Azt gondolja, majd magam megyek oda és játszom ipiapacsost? Kezdem azt hinni, túlontúl alábecsül engem. Vagy épp egy olyan macska-egér játékot próbál játszatni velem, ahol engem néz egérnek, maga pedig boldogan rángatja a szálakat valami védett helyen. Védett.. - hümmentek fel, majd manikűrözött kezeim lassan összefonódnak, jégkék íriszeim újfent végigfutnak alakján.
- Maga fél... De kitől? Tőlem még nem kell, még nem adott rá okot, hogy valóban félnie kelljen. Talán ez a Federico vadászik magára? Azért kínálja nekem tálcán, hátha elpusztítom, ezzel elvágva a kötelet a nyakán? Nem... Maga mintha valami mástól félne. Elmeséli? - szegezem rá tekintetem, mintha beleláthatnék az elméjébe. És igazából valóban beleláthatnék, ha akarnék, ám egyelőre élvezem ezt a játékot anélkül is.

Tárgy: Re: Emma Frost irodája Szomb. 25 Ápr. - 10:18

A Madárka és a Jégkirálynő

Nagyon megremegtem türelmetlenségétől, és elfogott engem a félelem. Nem engedhettem meg magamnak, hogy még magyarázkodjak ennek a nőnek! Egyre inkább kifogytam az időből, és közeledett a határidő, amin belül pedig meg kellett szereznem a.... meg kellett szereznem! És ez nem mehetett végbe Emma Frost segítsége nélkül. De hogyan kérdezősködhet még mindig? Ezt a nőt nem érdeklik az ilyen információk... hmm, valami jobbal kell előállnom... abban viszont még én magam is biztos voltam, hogy Federico nem egy átlagos bűnöző, de még csak nem is egy átlagos drogbáró!
Az információról, ha valamit lehet tudni, hát azt, hogy sohasem teljesen pletykákon alapul. Csupán ki kell választani a híresztelések közül azokat a pontokat, amelyek megegyeznek, és így az ember eléggé nyilvánvaló képeket tud kapni a dolgok állásáról. És én eddig azt kaptam, hogy valami nagyon különös dolog van mindkét fontos karakter hátterében... és ezt fel is kívántam használni!
- E-egy piti drogbáró? - nevettem fel kínosan, majd a mosolyom lekonyult, és komolyabb hangnemre váltottam. - Maga szerint egy piti drogbáró képes lett volna egy farkassal... ismétlem, egy farkassal meggyilkolni magát? - ismét elfogott egy kicsinyke kuncogás. - Ki mondta, hogy attól még, hogy nem történt meg a merénylet, nem is volt tervben egy merénylet? Éppen ezért fújták le: Mert az a hír járja, hogy ez a drog... különleges... adottságokkal képes felruházni valakit... - egy kis igazság, egy kis hazugság is volt abban, amit mondtam, de szerencsére főleg igazság. Nem lett volna értelme hazudnom Emmának, még ha át is tudtam volna ejteni, hiszen az volt a lényeg, hogy megnyerjem a bizalmát! - Federico ezzel a droggal valamiféle előnyt akar szerezni magának.... és kifejezetten ön ellen! - kisebb-nagyobb hatásszüneteket megtartva magyarázkodtam tovább, majd kifejtettem a tervemet is. - A terv egyszerű. Maga, és néhány társa odamennek, és megpróbálják elfogni Federico egy bandatagját, a drogot pedig megszerezni maguknak! Amúgy is... úgy hallottam, hogy maga eléggé érdekelt az... ilyen típusú dolgokban... - kacsintottam Emmára sokat mondóan, majd ismét elvigyorodtam. - De persze, ha nem érdeklik az ilyesféle különlegességek, és... misztikumok... hát, nem zavartatom még több ilyen információval...

Tárgy: Re: Emma Frost irodája

» Emma Frost
» Emma Frost háza
» Emma & Kayla - Frost vállalat
» Emma Frost - Fehér királynő
» Emma Frost - Fehér Királynő