Jeff lakása - New York

Tárgy: Jeff lakása - New York Csüt. 9 Okt. - 21:27

First topic message reminder :

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Vajon nagyon nyomulásnak tűnik, ha csak három nap telt el, de én máris úgy döntöttem, hogy eljövök hozzá? Egyszerűen kíváncsi vagyok a véleményére és igenis jól esett a vele való beszélgetés, hogy nem küldött el a fenébe, hogy kedvesen viselkedett és azt hiszem jól esne ez megint. Persze lehet, hogy nem minden alakul majd úgy, ahogy kéne, mert ki tudja, hogy nincs-e még ott benne valami mély sértettség, hogy nem dönt-e úgy mégis, hogy inkább majd most küld el, amikor már beetetett. Ki tudja... nem ellene szólnak a gondolataim, inkább csak számolok minden lehetséges következménnyel és akkor talán nem lesz olyan kellemetlen, ha aztán mégis rossz lesz a vége. Mindenesetre itt vagyok, a címet nem volt nehéz megtalálni és azt mondta, hogy többnyire itthon szokott lenni és nem zavarom, akkor tényleg remélem, hogy így is lesz.
A gitárom természetesen nálam van. Furán érzem magam valahogy miatta, mert nem igazán szoktam furcolni. Többnyire otthon van és többnyire csak otthon játszom rajta, de ez most különleges helyzet. Tényleg szeretném tudni, hogy mit gondol és talán... talán ez még egy plusz bocsánatkérés is, hiszen a dal, amit el akarok játszani neki... Ha már ő megmutatja, amit nekem írt, akkor végül is úgy fair, ha én is hasonlóképp teszek nem? Én is olyat akarok megmutatni, amiből talán még inkább megérti, hogy mennyire bánom azt, ami történt, mert így van, tényleg nem akartam neki ártani, vagy legalábbis utólag sikerült rájönni, hogy ennyire szemét módon nem viselkedhetek senkivel sem. Nem tudom már ezt utólag megváltoztatni, de javíthatok az életén és talán akkor a sajátomon is sikerül... remélem.
Ettől még ugyanúgy kissé bizonytalanul érek el a célig. Igazából annyira nem ismerem a helyzet, szóval ha van esetleg kapucsengő, akkor azzal nyitok, hogy bejussak egyáltalán az épületbe, ha viszont nincs, akkor értelemszerűen a lépcsők felé veszem az irányt, hogy megkeressem azt a tetőtéri lakást, és ott nyissak a kopogtatással. Tényleg remélem, hogy minden jól alakul, hogy nem zavarom, no meg hogy egyáltalán itthon van, mert attól még hogy ezt mondta simán lehet, hogy dolga van, hogy közbe jött neki valami munka, vagy valami fontosabb teendő. Hiába vázolta fel úgy az életét, mintha nem szólna igazán semmiről, attól még nem biztos, hogy így van. Az is lehet, hogy csak kissé szerényebben áll a dolgokhoz, mint kellene, túlságosan is szerényen.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 23 Okt. - 20:14

Kayley & Jeff

- Igen, teljesen megéri, ez… ez biztos. – elég jól néz ki, ezt azért minden pasi belátja, szóval nem baj az, ha ad a külsejére, hiszen első benyomás meg a társai megkövetelik ezt, még van egy is mondás erre. A külső megfog, a belső megtart, és ez… ez igaz. A külső sokat számít, anyám mindig azzal próbált meg vigasztalni, hogy nem az a lényeg, de ezzel csak nyugtatni akarnak, nem hittem neki akkor sem, és most sem hinném ezt el neki. A külső nem minden, de sokat számít, és ez ellen nem tehet semmit sem az ember, már ösztönösen figyel a külsőre.
- Szerinte, menni fog ez neked, csak… belekell jönni. – oké, tudom, hogy ez nem valami sport, de előbb-utóbb biztos ráérez a dologra. Oké, nálam nem hallgatott a szívére, már ha egyáltalán mondott neki valamit a szíve. Én jó fejnek ismertem meg, aztán persze egy jó nagyot koppantam, mikor kiderült, hogy ez csak egy hülye fogadás volt, valójában… nem tudom mit érzett, már ha érzett egyáltalán valamit. Még én se tudtam mi van, próbáltam megtalálni magamat, de nem ment, aztán a történtek után teljesen feleslegesnek találtam, mert így is úgy is vereséget szenvedtem volna, szóval hagytam a dolgot, és inkább csak… vártam.
- Aha, de attól még elég fura. Mindegy, nekem ne merj adni fizetést. – már ha egyáltalán eszébe jutott, de mindegy is, én ezért komolyan nem kérek semmit, mert… mert ez a munka semmi. Mármint egyik ruhából a másikba bújni, és mozogni bennük. Ez…ez semmi, és kezdem úgy érezni, hogy pályát tévesztettem, mert hatszor ennyit is kereshetnék a semmittevéssel, de mindegy, én szeretek zenélni, és zenélni is fogok, annyira amúgy se vagyok magabiztos, hogy vadidegen emberek előtt vetkőzzek, alighanem Kayley előtt is elégé feszengeni fogok, de… de majd veszek be valami nyugtatót, bár… azok rendesen kitudnak ütni.
- Igen, tudom, de ez egy… visszajelzés nem? Mármint ezért szenvedsz a szépségért, igaz? Vagyis nem pont ezért, de… szóval érted mit akarok mondani. – azért csinálja, hogy észrevegyék, az már más, hogy mindenki csak az ágyába akarja őt csalogatni, a férfiak hajlamosak túlzásba esni, és ilyenkor a farkuk vezérli őket, az pedig nem olyan, mint a szív, elég könnyű megtudni azt, hogy mit is akarunk. Én nem ilyen vagyok, és nem tudom, hogy ez baj-e, vagy sem, de mindegy is, én valami komolyabbra vágytam mindig is, az alkalmi kapcsolatok nem az én asztalom. Régen se voltam valami nagy nőcsábász, most se vagyok az.
- Gondolom ez az átka annak, ha jól néz ki az ember. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Na igen. A jó csaj a jó pasik közül válogat, akik gimiben elégé…tuskók, finoman fogalmazva. Én elégé gyatrán néztem ki, de azért mentálisan szerintem túltettem a sok izomagyún, de ez senkit nem érdekelt, mert nem volt akkora a bicepszem, mint a Föld átmérője, és ha nem néztél ki jól, akkor egy senki voltál. Legalábbis a gimiben, az életben szerencsére már másként működnek a dolgok, és fejlődtem is azóta, az évek… jót tettek nekem, legalábbis szerintem. Nem vagyok most se olyan nagy szám, de mindenképpen jobban nézek ki a gimis önmagamnál. – Igen, én is örülök neki. – bólintok egyet mosolyogva. Eleinte úgy voltam vele, hogy jön majd valami halál kínos találkozás, elvégre mégiscsak ez amolyan… vadász-áldozat féle találkozás volt, de végül egész jól alakult, és most itt vagyunk, és hatalmasat hazudnék, ha nem érezném jól magamat vele. Mosolyogva feledkezem bele az ajkaiba, és meglep azzal, mikor az ing gombjait keresi, mert tényleg nem volt még ilyen, de… de nem rossz, mármint… ő mégiscsak Kayley Sparks. – Tudod, ez volt a legmerészebb gimis álmom. – mondom mosolyogva, miközben gyorsan kigombolom az inget és félredobom, majd most már csak azzal foglalkozom, hogy eltűnjön róla is a ruha, és amilyen gyorsan csak tudom, meg is szabadítom a felesleges ruhadaraboktól.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 23 Okt. - 10:50

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Végül is igen, lényegében így van, de megéri nem? - persze lehet, hogy nem minden férfi gondolja így, de attól még szerintem ha dönteniük kellene, akkor nekik is jobban bejön egy nő magassarkúban, szép ruhában, mint mondjuk sportcipőben, otthon, mackóban. Jó, persze elképzelhető, hogy mondjuk egy idő után már ez is megfelelő, de akkor is kell időnként kitenni magunkért, tetszeni, mert mégis csak jól esik az embernek, ha úgy néznek rá. Oké, tudom néha ellentmondok önmagamnak, mert máskor meg pont az a bajom, ha úgy néznek rám, de hát... nőből vagyok, megtehetem, hogy nehéz legyen kiigazodni rajtam, hogy néha még nekem se menjen igazán nem?
- Hát ez az, így viszont felettébb bonyolulttá válik minden, pedig én... én aztán igazán igyekszem érteni a szívemet, de eddig nem túl sokszor ment. - neki se szabadott volna ártanom, ha hallgatok a szívemre, akkor nem tettem volna nem igaz? Én mégis képes voltam rá és ez nem valami jó dolog. Szégyellem is magam miatta, mind a mai napig, de nem tudok változtatni a múlton. Igazából azt sem tudom, hogy nem zavarja-e az, hogy itt vagyok. Kedves srác és attól tartok, hogy igazából nem biztos, hogy elmondaná, ha tényleg nem akarná, hogy itt legyek. Nem az a típus, aki a képedbe vágja a véleményét, ha tudja, hogy megbánt vele, akkor inkább megtartja magának. Pont ezért nehéz rajta kiigazodni.
- Végül is ez is egy munka, mint a modelleké, csak nem kell végigsétálni színpadokon és fotós elé állni, de tudod számít, hogy áll a ruha rajtad, ha mozogsz, nem ugyanaz ha tényleg csak egy próbababát öltöztetünk. - egy merev bábut, aminek nincsenek gesztusai, ami csak van és kész, ami nem mozog. Nem látod hogyan gyűrődik az anyag, és azért nem is feltétlenül lehet egy próba babából kihozni azt, amit egy élő ember adhat. Hasonló testfelépítést ad, de akkor sem ugyanazt.
- Kedves tőled, hogy mindig megpróbálod a jó oldalról megközelíteni a dolgokat, de... azért én tisztában vagyok azzal, hogy mi az igazság. - mosolyodom el. Mondom én, hogy rendes srác, és nem vágna a képembe semmit sem, ami bántó, vagy fájdalmasan érintene, de attól még tény, hogy igenis a gimi erről szólt. Nem akart ott senki se igazán komolyabbat, legalábbis nem nagyon volt ez túl gyakori, a kivételek meg ebben az esetben csak a szabályt erősítik és kész. Tudom, hogy mentek a dolgok, nem számít, hogy egy strigula, vagy A strigula, attól még a lényeg ugyanaz. Én is akármennyire is népszerű voltam, még ugyanúgy estem pofára, mint ahogy a legtöbben, csak én ezt jóval könnyebben kezeltem, főleg a helyzetem miatt is, mert aztán volt más, ami megerősített benne, hogy mégis csak rendben vagyok. Ha valakinek viszont önbizalma sincs, aztán pedig még bántják is, akkor az durván hat, mint ahogy... én is tettem ezt esetében.
Aztán csak csendben figyelek a szavaira. Jó érzés itt lenni a közelében, régen is az lehetett volna, mert ő biztos, hogy nem vág át igaz? Csak én voltam olyan hülye, hogy fontosabb volt számomra, hogy mások mint mondanak, mint az, hogy én mit gondolok, vagy én mit akarok. Butaság... most már tudom, csak kellett pár év, amire rájöttem erre, amire felnőttem. - Persze, hogy akarom! Tudod... szerintem igazán nem kedvelt senki sem, senkit se érdekelt, hogy milyen vagyok én, vagy hogy mit akarok az élettől, csak... ahogy mondtad én voltam A strigula és kész. Aztán ha már meg volt, akkor jött helyette más. - szó szerint is nem egyszer. Én voltam a hülye, ha eleve olyan pasik közül válogatsz, akik így működnek, akkor ne lepődj meg. Az élet nem úgy működik, mint a mesében, hogy majd a rossz fiút megszelídíted, a rossz fiú rossz fiú marad, te meg hülye fejjel elbaltázod a jó fiúnál a lehetőséget miatta. - Örülök, hogy találkoztunk az étteremben, tényleg nagyon. - talán ez így is volt jó, ha máskor történik, korábban, akkor nem így alakul, de most történt és ez a fő, én pedig mint mindig most se biztos, hogy jól gondolkodom, vagy cselekszem, mert elmosolyodom és újra közelebb hajolok, az ajkaira. Nem kéne letámadnom, talán az előbb se kellett volna, mert ő máshogyan működik, de én... én ezt ismerem, ezért siklik a kezem lefelé, és keresi az inge gombjai, hiába, hogy épp csak most öltözött fel nem rég.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 21 Okt. - 19:15

Kayley & Jeff

- Hát… erre mondják, hogy meg kell szenvedni a szépségért, igaz? – ő pedig szenved ezek szerint, bár nem hinném, hogy kéne ehhez magát nyomorgatnia, de… de ő tudja, az a lényeg, hogy először magának tetsszen. Pasiknál ilyen nincs, nem szenvednek, maximum…izzadnak a konditeremben, vagy valami sport közben, ennyi, de nem húznak olyan cipőt, ami merényletet követel el a lábuk ellen. A suliban volt egy konditerem, talán egyszer ha lenéztem oda, a legkevésbé az érdekelt akkoriban, hogy én most odajárjak edzeni, most se különösebben vagyok az a konditerembe járó valaki, de… azért néha lemegyek, nem árt az, ha jó kondiban vagyok, nem?
- Szerintem azért ezzel nem vagy egyedül, a szív nem arról híres, hogy mindent a szánkba rág. Sajnos. – mondom széles mosollyal. Milyen jó is lenne pedig… sok csalódás és fájdalom elkerülhetné ezzel az embert, de gondolom a sok okostojás erre is azt mondaná, hogy az élethez hozzátartozik, és alakítja az embert… ami végül is igaz lehet, elvégre én is a történtek miatt akartam megmaradni annak, aki voltam, ez pedig… többé kevésbé sikerült, legalábbis remélem, mert nem vagyok elszállva magamtól, annyira jól most se nézek ki, régen még ennél is rosszabb volt, és… azért valamivel magabiztosabb vagyok, mint régen.
- Ez elég egyszerűnek hangzik. Mármint a próbababa dolog. Komolyan kap valaki pénz azért, mert öltöztetik? – ha csak állok, fel és leveszek néhány ruhát, az nálam egy átlagos reggel, nem pedig a munkám. Persze, én is csak zenélek, nem valami nagy cucc, tudom én is, de még mindig többet teszek, mint egy próbababa. Szívesen leszek én, ha ezzel segítek Kayley-nak és még pénzt se kérek érte, ha komolyan fizetnek ezért a baromságért. Mert a divattervezőknek oké, gondolom valaki kiagyalta az ing mintáját is, ami rajtam van, köszönöm neki, de annak nem, akin tökéletesítette. Erre alighanem minden ember jó. Vagy nem. Talán… itt is van valami elvárás. Magasság, testsúly és a többi.
- Nem, én ilyet nem mondok, nem valami… kedves. – már csak azért se, mert én is azok közé tartoztam, akik megdöntötték volna. Végül is ki nem? Persze, én tudtam, hogy ez csak egy álom, én én voltam, előttem meg az egész foci csapat, szóval… nem volt semmi esélyem, bár kitudja, nem is akartam esélyt, talán jó volt nekem az álmodozás is, néha nem értem a fiatalabbik énem, aki régen voltam, talán tényleg többet változtam, mint hittem, de… de nem akarok olyan lenni, akik miatt rémálom volt a gimi. – De… téged akart mindenki, szóval úgymond te nem egy strigula lettél volna, hanem A strigula. – nem akarom őt megbántani, remélem ezt látja a mosolyomból, én csak… elakarom viccelni a dolgot, és kész. Sok mindent hallottam a menőbb srácoktól, ott lehettem ahol csak akartam, elvégre én voltam a láthatatlan srác. Nagyon sokan akarták Kayley-t, azt hiszem még össze is bunyóztak egyszer miatta, de ez nem olyan biztos, csak egy megfakult emlék. Lényeg a lényeg, hogy a gimiben népszerű se akartam lenni. Nyominak lenni azért még rosszabb volt, de… én csak egy átlagos, középszerű diák akartam lenni és kész, kár, hogy már a gimi elején kispéciztek maguknak.
- Na jó, figyelj! – mondom mosolyogva, miközben az ujjaimmal óvatosan dobolok a derekán. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszel, vagy nem nézel ki jól. Nagyon is jól nézel ki, és igen, volt bennem rólad egy álomkép, mert… te voltál minden, amit a gimiben akartam, érted? Kedves voltál velem, nem cikiztél, és még jól is néztél ki, szóval… úgy éreztem megfogtam az Isten lábát. Én akkor sem láttalak egy buta libának Kayley, és most sem látlak annak. Nem mondom, hogy nem érdekel a külsőd, mert nagyon is érdekel, de nem csak a külsőd miatt kedveltelek és kedvellek most is. Már ha… akarod, hogy kedveljelek. – mert azért ez korántsem biztos, igaz? Lehet, hogy valami rosszat mondtam, vagy…vagy valamit rosszul csináltam, szóval… ő tudja mit mond a szíve, neki kell megfejtenie, és sajnos nem hallom.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 20 Okt. - 20:50

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Ez is csak gyakorlás és megszokás kérdése, de köszönöm, hogy kérdezed, nagyjából jól igen. Amúgy is megszoktam már az efféle lesérüléseket. - mosolyodom el. Volt már rosszabb, sokkal rosszabb is. Ez a női sors. Ha jön a nyár, akkor a lazább szandik széttörik az ember lábát, amíg nem szokja meg őket, mire megszokná jönnek a zárt cipők, amik máshol törnek, ha nincs szerencséd. Persze akadnak tökéletesen passzoló darabok és a hűvösebb időben már a harisnya védi a lábadat nagyjából, de ez ezzel jár. Volt már olyan cipőm, amit tudtam, hogy az életben nem veszek fel többet, annyira megkínzott, de miután enyhén szólva is túl sok volt benne a vér miután levettem, nem igazán lehetett már visszacserélni. Nem azt mondom, hogy egy vámpír kikortyolhatta volna belőle, de azért tényleg szép adagot sikerül néha kipréselni a lábaimból. De hát ahogy mondani szokták a szépségért meg kell szenvedni, mert egyébként meg mégis csak szebbé teszi a lábat, a tartást és a pasik buknak rá.
- Igyekszem, bár a szívem néha bonyolultan tud fogalmazni. - hát igen esetében sem volt túl egyértelmű, no meg néha az ész erősebb, vagy valami más behatás miatt mindent elszúrsz, szóval próbálkozom én, de egyelőre még nem tudom, hogy mennyire fog menni. Fejődtem ahhoz képest, aki a gimiben voltam és csak remélhetem, hogy eleget ahhoz, hogy tényleg tudjak idővel különbséget tenni a között, hogy valakit tényleg érdekelek, vagy csak ki akar használni, netán egyszer ágyba vinni. Nem azt mondom, hogy már leve férjet vadászok magamnak, de azért én szeretem a normális kapcsolatokat, maximum ha nem megy, hát nem megy, de nem jó, már eleve úgy nekiállni, hogy a másik tisztában van vele, hogy nem lesz belőle semmi, csak velem felejti el közölni.
- Felkapsz egy ruhát, meg leveszel egy másikat, miközben én megnézem hol áll jól, vagy rosszul és jelölöm, ha valami hibádzik. Úgy nagyjából. Nem bonyolult. - amúgy sem hiszem, hogy ő ne lenne jó pasi, csak nem túl magas az önértékelése, pedig azért elég szépen felfejlődött. Szerintem a suliban sem volt vele baj, maximum nem adott annyira magára és ez sajnos meglátszott rajta, de azóta sok minden változott. Nem csoda, hogy ha a kis pincérnő ennyire rá volt kattanva, meg volt annak a maga oka, és azt mondhatom... meg is tudom érteni. Gondolom sokkal szívesebben lenne most itt az én helyemben, mint abban a kis étteremben.
- Kimondhatod, hogy sokan akartak megdönteni. - mosolyodom el egy apró vállvonással. - Én is csak egy strigula lettem volna a legtöbbeknél, csak későn sikerült rájönnöm, de legalább tanultam a hibáimból. - hát igen, azt hiszed, hogy te vagy a valaki, aztán mégis látod a pasidat az évzáró bálon egy másik lánnyal smárolni a folyosón. Hát nem pont a legkellemesebb élményem. Bármennyire is nem gondolta volna, de azért nekem is voltak nagy és romantikus álmaim, csak aztán a nagy részük nem jött be. A gimi nem az élet, a gimis kapcsolatok nagy része nem tart örökké. Akadnak persze ritka kivételek, de abban a korban az ember még sok mindent máshogy lát, mint később és más dolgokat is akar. Túlságosan sokat változunk mire felnőttek leszünk, hogy ugyanazok legyenek az igényeink, és ha már nagyon más lesz, mint annak, aki a párunk volt régen, akkor már külön utakon járunk, csak még nem vettük észre.
Egyelőre még maradok a helyemen, a láthatóan számára meglepő reakció után is. De legalább le tudta kezelni, fogjuk rá. Bár a kezét én pakoltam a derekára, de mondjuk azt hiszem így is eléggé sokkoltam, nem várhatok el tőle túlságosan sokat. - Jeff... ugye te nem csak azért értékeled ezt, mert még mindig azt a gimis népszerű lányt látod? Azt mondtad hallgassak a szívemre, ha most azt teszem, nem fogok hibázni? - van rólam valamiféle álomkép a fejében, de vajon tényleg az vagyok még most is? Már nem hiszem, de vajon csak ezt látja bennem, vagy ő azt is, aki lettem? Rendes srác tudom, de... attól még ugyanúgy bezavarhat nála is a külső.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 18 Okt. - 20:28

Kayley & Jeff

- Na igen, ezért örülök, hogy nem nő lettem, fel nem tudom fogni, hogy vagytok képesek azokban a cipőkben járni. De a lábad legalább már jobban van? – soha nem próbáltam még, de eltudom képzelni, hogy milyen lehet egy magas sarkúban. Nagyon jól néz ki meg minden, de állati kényelmetlen lehet, arról nem beszélve, hogy mit tesz az ember lábával, egyesek pedig még futni is tudnak benne… én akár a magas sarkúban futtatást is olimpiai sportággá avanzsálnám, mert azért tényleg járna az elismerés, abban a cipőben szinte lehetetlen nemhogy futni, de lépni is. Legalábbis nekem, gondolom a nők… vagy megtanulják, vagy ezzel születnek, kitudja.
- Szerintem menni fog ez neked, csak…. hallgass a szívedre. Tudom, elég sablonos, de attól még igaz lehet. – elvégre csakis ő tudhatja, hogy kivel akar jóban lenni, ezt nem mondhatja meg neki más, ő érzi, ő tudja. Az emberek könnyen megkedvelik őt, és ő is könnyen megtudja magát kedveltetni, szóval gondolom azért nem lesz olyan nehéz barátkoznia, az igazi barátokat már jóval nehezebben lehet összeszedni, bár… bár erről se tudok semmit, mert nem volt soha legjobb barátom, én mindig egyedül voltam a suliban. Fél évig volt a suliban egyszer egy hozzám hasonló srác, de végül nem bírta és lelépett.
- Hát… nem félek, azt se tudom mit kell csinálnia egy próbababának. – gondolom egy helyben állok, míg ő a tűkkel szurkál, az még úgy elviselhető, kivéve az oldalamnál, csikis vagyok ,de egy ilyen divatbemutatóra se szívesen mennék el, nem szeretek parádézni egy kifutón, nem értem mit esznek azon az emberek, ha kijön egy modell valami drága és ötletes cuccban. Az újságban is megtudják ezt nézni, nem kell ehhez feltétlen egy gála. Bár, gondolom a legtöbben azért járnak, hogy a szupermodellekre csorgassák a nyálukat, vagy megint csak előítéletes lennék? Könnyen meglehet, nem szeretem, ha valaki a pénzén szerez meg mindent.
- Persze, gondoltam, hogy volt… emlékszem, hogy sokan kedveltek téged. – a férfi öltözőben a tesi órák után mást sem hallottam, csak a sok izomagyú szövegelését arról, hogy miként tervezik ágyba vinni Kayley Sparks-ot. Nem hallgattam soha túl sokáig, mert nem érdekelt, meg amúgy is elégé… visszataszító, hogy ezt így kibeszélik, legalábbis nekem az volt, szóval gyorsan leléptem, már ha hagyták, mert néha kedvük támadt megmutatni, hogy milyen is egy igazi blokk, és ha megmutatták, akkor én az orvosnál kötöttem ki törött csonttal, mert azok a srácok aztán nem finomkodtak. Jöttek, láttak és legyőztek, kivétel nélkül, én pedig magamban rettegtem és féltem már előre is.
Eleinte még elakartam énekelni neki, de aztán…végül nem tettem meg, mert nem számított volna, legalábbis szerintem. Ha abban a pillanatban képtelen volt változtatni és nem megalázni, akkor ez a dal sem változtatott volna semmin, csak még inkább nevetség tárgyává tett volna, én pedig nem akartam, hogy többet nevessenek rajtam, mint amit muszáj elviselnem. Nem tudom, hogy mennyire volt komoly az, amit éreztem iránta, vagy hogy egyáltalán komoly volt-e, de ami történik miután befejezem a dalt, az nagyon is komoly. Meglepően komoly. Sok mindenre számítottam, mármint reakcióra, de erre a legkevésbé. Nem azt mondom, hogy ne tetszene, mert hát… kinek ne tetszene?
- Azért nem árt biztosra menni. – kissé talán zavartan mosolyodom el, de eszem ágában sincsen ellenkezni, mikor a kezeim a derekára kerülnek. Na most már érteném, ha Anna csúnyán nézne, de a legkevésbé sem tudna érdekelni, ez az egész most kicsit olyan, mint valami álom. – Már mondtam, semmi gond, nincs harag, régen volt. Amúgy sincsen most olyan rossz dolgom, hogy sajnálj… - vigyorodom el. Na igen, azt hiszem… azt hiszem elégé szerencsés fickónak mondhatom jelen pillanatban magamat.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 18 Okt. - 18:23

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Igazából általában nem is érzem úgy, mármint amikor csinálom, csak aztán néha estére vagyok olyan szinten hulla, hogy az elmondhatatlan, meg a múltkor a lábamat törte rommá egy új cipő. - na igen, arra ő is emlékezhet, mert amikor csak úgy ledobtam magam az asztalához az volt az első lépés, hogy levettem a cipőmet. Azóta se jött még teljesen rendbe a lábam, de legalább már nem nagy nyílt sebeim vannak, mint akkor ott az étteremben, és már megszokott cipőben járni is teljesen jól tudok. Most se bicegtem, amikor ide jöttem.
- Ez igaz, de azért még mindig elég nehéz választani, hogy ki az, aki erre alkalmas. - rántom meg a vállam. Bonyolultak az emberi kapcsolatok akárhogy is nézzük és igazából én nem vagyok valami profi bennük. sosem választottam igazán jól, bármennyire is igyekeztem. Persze igaza van, majd talán mostantól jobb lesz, de most meg a sok teendő miatt van rendkívül kevés időm, hogy ismerkedjek, netán barátkozzak is, főleg akkor, ha még bejön mondjuk a munka is, ha találok valamit. Bár mondjuk most is eljöttem, szóval ha azt nézzük, akkor arra szán az ember időt, amire igazán akar.
- Azért, ha tényleg félsz, akkor szólj. Ez persze nem változtat a lényegen, hogy akkor is jövök. - mosolyodom el a végére. Oh, nem, már nem húzza ki magát a próba baba dolog alól és szerintem amúgy is menni fog neki. Simán meg van hozzá a megfelelő alkata még ha nem is hiszi el akkor is és nem olyan bonyolult ez. Maximum ha már tényleg nagyon zavarják a tűk, vagy a folyamatos abajgatásom, akkor szól és esetleg megpróbálhat rábeszélni, hogy abbahagyjuk, persze csak akkor, ha már a nagy része készen van.
- Ez csak azért van, mert csaj vagyok és már volt pár pasival dolgom. - ismerem, hogy milyenek a nők, a gimiben, vagy épp a fősulin, sok mindent megtapasztal az ember, aztán persze volt pár pasim, akik szinten időnként kimutatták a foguk fehérjét, vagy épp a volt nőikről számoltak be, hogy milyen rémesen kiborító tetteket visznek véghez, meg aztán elég sok újságcikket is olvastam a témában. Jó tudom, hogy ez utóbbi azért nem biztos, hogy teljesen hiteles képet fest az emberekről, de fogjuk rá, hogy azért ebből is ki lehet hámozni a fontosabb információkat.
A dala viszont...tényleg szép és ki tudja, talán ha lett volna anno bátorsága elénekelni nekem máshogy alakulnak a dolgok, de az is lehet, hogy egyáltalán nem, mert akkor más voltam, minden tekintetben. Most viszont tényleg hat rám, az is kész csoda, hogy végig tudom hallgatni, főleg hogy előtte én is mutattam neki egy apró részletet magamból, egy apró bocsánat kérést, azért amit tettem vele. És így csak még inkább érzem azt, hogy ez mennyire nem volt szép tőlem, hiszen lássuk be... ő valamit érzett. Talán nem volt szerelmes, vagy csak afféle tini szerelem volt, ami idővel elmúlik, de ez a dal... Nem tudom megállni, hogy a vége ne valami olyan legyen, ami meglepi. Látszik rajta nagyon is, hogy meglepi az, ahogy letámadom, sőt talán még engem is meglep, mert valahogy fel sem fogom, mikor is kerültem oda, lényegében az ölébe, és a szájába. Csak úgy megtörtént. Ezért kérek végül tőle bocsánatot, mert fogalmam sincs, hogy ezzel megint nem valami hülyeséget csináltam-e. Nem akarom, hogy akár véletlenül is azt higgye, hogy megint csak szórakozom vele. A kérdésére viszont nem tudom visszafogni a mosolyt, ami egyre szélesedik és végül egy halk kuncogásba torkollik, amit aztán bólogatás kísér.
- Persze, nagyon tetszett, bár azt hittem, hogy ez nyilvánvaló. - a térdelésből végül csak szimplán leülök az ölébe, már ha nem zavarja a dolog, és a kezeit finoman a derekamra pakolom. Végül is ellenkezhet, ha akar, de valahogy nem hiszem, hogy ezt tenné. - Nagyon szép volt és én... sosem gondoltam volna, hogy te ennyire... Ha tudom... Nem akartam játszani veled és az érzéseiddel tudod ugye? Ha visszacsinálhatnám... - tudom, hogy nem lehet változtatni a múlton, de akkor is tisztában vagyok vele, hogy rémes dolgot tettem, és soha nem tenném újra.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 17 Okt. - 21:36

Kayley & Jeff

- Nem baj az, ha sok mindent akarsz csinálni…sőt, inkább jó, mert azt mutatja, hogy vannak terveid és álmaid, hobbid meg egyéb. Szerintem ez jó, csak…fárasztó. – mondom mosolyogva. Megértem én őt, hogy mondjuk többet járna boltokba, meg más helyekre, mégiscsak nő, méghozzá elég dekoratív nő, aki azért add magára, bár ha nem adna, akkor is jól nézne ki, de az olyanok, mint ő, gondolom szeretik kihozni a maximumot magukból, szóval én teljesen megértem azt, hogy így van ezzel, nekem is van hobbim. Például a… zenélés, bár ez egyben a munkám is, de szívesen zenélek csak úgy, nem kell érte mindig pénz.
- De nézd a jó oldalát, most te építed fel a saját életed, az lesz a barátod, akit annak akarsz, és nem az, aki miatt népszerű leszel. – oké, ő meg népszerű barátok nélkül is népszerű lett volna, mert hát… megvannak hozzá az adottságai úgymond, szóval gondolom előre megvolt írva a sors könyvében, hogy ő népszerű lesz, én pedig nem, de ez van, engem legalább így elkerültek a kétszínű és népszerűség hajhász emberek, kivéve persze azokat, akik előszeretettel aláztak meg az egész suli előtt, de azt egy olyan félév után megszoktam, onnantól már az lett volna fura, ha nem aláznak meg.
- Azt hiszem lehetetlenség lenne rá felkészülni. – mondom mosolyogva. Oké, azért nem hangzik rosszul ez a próbababa dolog, vicces, hogy néhány ember ezért kap pénzt, én persze simán megcsinálom ingyen, ezért én szégyellném magamat, ha pénzt kérnék, mert az egy dolog, hogy megdolgozok valamiért, és megint más az, hogy ruhákat veszek fel és le. Ez nem munka, bár nyilvánvalóan aranyélete lehet annak, aki a semmiből él meg, de attól még én erre nem vágyom, abban meg azért bízom, hogy Kayley tudja, nem vagyok olyan magabiztos típus, hogy csak úgy ledobjam mindenki előtt a ruháimat. Nem, akkor már… kéne mondjuk egy öltöző, vagy valami.
- Ha te mondod… fura, hogy kettőnk közül jobban értesz a pasikhoz és a csajokhoz is. – mondom széles mosollyal az arcomon. Oké, Anna talán még se százas, de attól még fura, hogy Kayley ennyivel többet tud nálam. Nem baj, sőt, jó is, de attól még fura. Én még csak tanácsokat se tudnék neki adni a pasikkal kapcsolatban, mert elégé eltérek az átlagtól, nem tudom, hogy jó, vagy rossz értelemben-e, talán mindkettőben, de a lényeg az, hogy nem vagyok valami jó tanácsadó. Ő pedig az, még ha nem is tanácsot adott, csak igyekezett felnyitni a szememet, ami sikerült.
- Na, akkor figyelj! – mondom mosolyogva. Régen sokat írtam dalokat, ezzel foglaltam el magamat, ez volt az én… mentsváram. Kiírtam magamból mindent, így könnyebb volt elviselni a gimiben a másnapot, mikor a gatyámnál fogva lógattak fel a fogasra. Aztán végül valahogy mind a kukában kötött ki azon a napon, mikor… mikor kiderült, hogy fogadásból történt az egész. Elegem lett, mindent kidobtam, széttéptem, aminek a szüleim nem örültek, mert szerintük jók voltak, szerintem meg mindegyik egy nagy hazugság volt, amit egy gyönyörű illúzió kísért. És akkor született ez a dal, szomorú voltam, csalódott és egy picit dühös is, és végül ez maradt meg abból a sok dalból, amit írtam .Papíron persze nyoma sincsen, elhagytam a régi életemmel együtt, de a fejemben megvan, mert ha ezerszer nem, akkor egyszer sem játszottam még el.
Aztán ami ezután történik…enyhén szólva is furcsa és meglepő. Nem néztem fel, csak a gitár húrjait bámultam, a következő pillanatban pedig már nem a gitár, hanem Kayley volt ott, egészen pontosan az ajkai, és a csókja, ami…mondani, hogy kamaszkorom legnagyobb álma volt.
- Nem, nincsen semmi baj, én…csak meglepődtem. – azt hiszem azért ez érthető, mert a legkevésbé sem számítottam arra, hogy ezt fogja tenni, de… de mondhatni, hogy kellemes meglepetés ez? – Szóval... akkor tetszett a dal? – ennél hülyébb dolgot aligha kérdezhettem volna mindezek után, de.. de fogalmam sincsen, hogy hova tegyem ezt az egészet, én csak… örülök, hogy itt van, nagyon örülök.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 16 Okt. - 16:34

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Lehet, hogy csak magamból indulok ki igaz? - az a baj, hogy én folyton csinálok valamit. Most itt a suli, melót is kéne találni és néha azért nem bírom megállni, hogy ne járjak végig pár boltot, mert különben jönne az a bizonyos elvonási tünet. Nem vagyok én boltkóros... csak egy kicsit. Azért az utóbbi időben határozottan igyekeztem ezt visszafogni és azért nagyjából sikerült is. Most viszont egy az egyben ide koncentrálok és mivel a munka, mint olyan egyelőre még nem zavar be, így igazából ráérek, hogy egy kicsit nála töltsem az időt. Persze attól még izgulok, amíg a bevezető beszélgetés telik, hiszen mégis csak énekelni fogok neki és egyelőre még sejtelmem sincs, hogy ez majd milyen hatást vált ki belőle, de nem kellene már előre félnem igaz?
- Tudod ebből sok felületes. A gimiből... nem maradt meg senki, akivel tartanám a kapcsolatot, ez is ezt mutatja. - na igen, a suli nem pont azt hozta, amire számítottam. Ezért mondtam neki, hogy a népszerűség se jelent mindig olyan nagy dolgokat. Lehetsz az, de attól még nem lesz az életed tökéletes és nem fog mindenki szeretni, vagy rossz esetben csak hátsó szándékkal. Nem baj, majd most más lesz, én építem fel az életemet úgy, hogy jó legyen és kész. Most is itt vagyok, mert tudom én, hogy normális emberekkel kell barátkoznom, nem... nem olyan felületesekkel, mint régen.
- Úgy értem, hogy ezek után neked nincs visszaút. Öltöztetni foglak Jeff... készülj lelkileg. - még játékosan meg is fenyegetem a mutató ujjammal, de persze csak viccelek. Akkor sincs semmi, ha végül mégis azt mondja, hogy nem vállalja a dolgot, nem fogok megsértődni miatta. Nem akarok én olyasmit ráerőltetni, amitől rosszul érezné magát. Amúgy is én akarom kiengesztelni őt, tehát úgy kell tennem, ahogy neki jó, és ha nem azt akarja, hogy mindenhonnan tűz álljanak ki mondjuk a ruhájából, miközben én öltöztetgetem, akkor nem fogom ráerőltetni a dolgot.
- Dehogy is nem, ő pont ilyen, csak eddig ezt még nem vetted észre. Ne légy naiv Jeff. Anna kedves lány, de jó eséllyel, ha lett is volna valami köztetek, akkor egy szakítás után durva élet várt volna rád. - vannak ilyen lányok. Ha ezt nézzük, akkor megmentettem a nehezebb élettől, ha netán a csaj mégis rányomul, aztán meg nem tudja levakarni magáról. Persze nem biztos, hogy átment volna zakkantba, de azért nem lehet tudni. Az ottani és a mesélt viselkedése alapján én simán feltételezem róla, hogy nagyon nem lett volna jó parti. Persze nem tudom, nem ismerem annyira, ez inkább csak tapasztalat. Mi nők azért tudunk néha futóbolonddá változni. Még nekem is volt rá példa, bár azt hiszem már nagyjából sikerült ezt kinőnöm, felnőttebb lettem.
- Dehogy! Ne túlozz, főleg, hogy én még nem is hallottalak. - nevetem el magam. Zavarban vagyok igen, mert túlságosan szépeket mondott, és nem tudom egyelőre mindezt hova tenni. Jobb is, hogy ő veszi át a fonalat, és ő kezdi el a zenélést. Előkerül a gitár is, én pedig csak csendben várok, amíg el nem kezdi a dallamot. Nem akarok beleszólni és persze, hogy nem akarom, hogy zavarba jöjjön mondjuk a túlzott reakció alapján. Amikor pedig befejezi pár pillanatig nem is nagyon tudom, hogy mit mondhatnék. Talán szélsőséges a reakcióm, talán meg is lepi, de nem tehetek róla. Az előző dal is még bennem van, aztán ez, amit most játszott, a kettő együtt már... Felpattanok és szinte nem is fogom fel, hogy a következő pillanatban ott ahol épp ül térdelek az ölében, a két lábam az övéi mellett, a két kezem az arcán, én pedig úgy csókolom, ahogy talán anno kellett volna, ha van egy kis eszem. Nem is tudom mennyi idő telik el mire végül képes vagyok leállni. Szaporán veszem a levegőt, de nem moccanok meg, csak hátrébb húzódom. Azt érzem, hogy az arcom rák vörös. - Ne haragudj, én... nem szoktam ilyesmit, csak ez a dal és... - le kéne legalább másznom róla, de nem megy. Az sem érdekel, hogy a gitár az előbb koppanhatott a padlón, amikor félrelöktem az útból. Komolyan nem is emlékszem mikor csináltam.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szer. 15 Okt. - 19:13

Kayley & Jeff

- Hát… lehet, hogy igazad van, de azért próba szerencse! – nem vagyok én olyan nagyon elfoglalt ember, hogy pörögjek mindig, szóval simán lehet, hogy azt a bónusz időt alvással tölteném el, de kitudja. Nekem nincs olyan sok dolgom, nem kell suliba járnom, a munkám is csak éjszaka kezdődik, szóval a nap nagy részében halálra unom magamat, ami senkinek sem jó, általában alvással ütöm el az időt, szóval elégé egy hangúak a napjaim, már csak ezért is felüdülés látni Kayley-t. Nem baj az, ha kicsit változatosak a napjaim, már kezdtem beleőrülni abba, hogy mindig ugyanazt csinálom. Semmit. Ez talán másnak irigylésre méltó, de semmi jó nincs benne.
- Ugyan, sokan kedvelnek még téged… na jó, Anna nem annyira, de ez most nem is számít. – na igen, gondolom azért a férfiak többségének nem lenne ellenére az, hogy Kayley-val megkedveltessék magukat, hiszen… hiszen csak a vak nem venné észre őt. Én kedvelem őt, régen is kedveltem, eleinte persze csak a népszerű, elérhetetlen lány volt, aztán mikor odajött hozzám amiatt a fogadás miatt…akármilyen rossz vége is lett, a gimis éveim legjobb időszaka volt, megkedveltem őt, jobban, mint kellett volna, ezért is fájt olyan irgalmatlanul az, amit tett. De túlléptem már rajta, ne éri meg ezen gondolkodni, mert csak még jobban fájna a dolog. Én most is kedvelem, nincs bennem harag a történtek miatt, túlléptem rajta, nem akarok azon siránkozni, hogy mi volt, inkább élek a mának, és ez a nap eddig nagyon is jól alakul.
- Oh, én… nem azért mondtam, hogy muszáj lenne, csak … még azt sem tudom hogy működik ez…. igazából mindegy, a lényeg ugyanaz. – nem vagyok tisztában sok dologgal, azért mondtam, hogy megtisztelő lenne, mert gondolom elég sokan akarnának előtte vetkőzgetni, de ebbe nem igazán gondoltam bele, én vagyok annyira gátlásos, hogy ne kezdjek el vetkőzni csak úgy, szóval… talán a próbababaság nem is annyira az én műfajom. Azt amúgy is az ilyen izomagyú fickók csinálják,nem? Akikre minden csaj csorgatja a nyálát, én nem ilyen vagyok, finoman szólva is előttük tőlük, de mondjuk mint mondtam, nem értek ehhez, fogalmam sincsen a divatszakmáról, nincs is divatérzékem. Soha nem volt,a gimiben sokan röhögtek is, pedig nem voltam gáz cuccokban, csak nem voltak márkások és egyszerűek voltak, én nem villogtam, nem feltűnösködtem, nekem nem volt szükségem a figyelemre, én… én megszoktam, hogy nem kapom meg, ne oszt és nem szorozz az ,hogy a gimiben ez kimaradt, de nem is bánom, annyira azért nem vészes a dolog.
- Ő amúgy nem ilyen, csak… nem nagyon látott még soha nővel engem,tudod, én nem vagyok az a nagy csajozós alkat, gondolom fura volt neki, hogy találkoztunk, ezzel azért nem volt egyedül, nem számítottam arra, hogy pont te ülsz le majd velem szemben. – mondom mosolyogva. Nem baj, örülök neki, bár az elején azért elég fura volt, mert hát… mégse valami szép emlék az, ami történt, elégé megalázó volt, hogy mindenki csak röhögni tudott rajtam, hirtelen én lettem a népszerű srácok legkedveltebb lábtörlője, az, akit az orránál fogva vezettek meg úgy, mint még soha senki mást. Azért értékeltem volna, ha nem így derül ez ki, de… de már mindegy.
- Ez egy nagyon jó szám, örülök, ha rám emlékezetet. És tudom, hogy sajnálod, nem haragszom rád, ezek után elégé bunkóság is lenne haragudni. Jó volt, nagyon jó volt, talán neked kéne zenélned helyettem. – mondom neki mosolyogva. Tehetséges lány, jól is néz ki, gondolom nagy sikere lenne bárhol, de nem azt akarja, hogy a külseje alapján ítéljék meg, ez pedig jó, egyéniség, és nem valami terelhető bárány, aki úgy ugrál, ahogy mások fütyülnek. Jó ez, és tetszik is a dolog, elvégre a legfontosabb az, hogy megőrizzük önmagunkat.
- Oké, bár nehéz lesz ezt utolérni. – mondom mosolyogva, ahogyan felpattanok, hogy a szobámból előkotorjam a gitáromat. Nem kell olvasnom a szöveget, elég sokat játszottam régen, hogy elevenen éljen a fejemben. – Na szóval… - fújom ki a levegőt, majd egy két pillanat múlva rá is kezdek. Ez az egyetlen dal, amit akkor írtam, neki, de soha nem hallhatta, mert a történtek után már végképp nem volt bátorságom előállni vele.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szer. 15 Okt. - 16:33

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Ez amúgy szerintem olyan, hogy ha az embernek több ideje lenne, akkor többet használna ki. Szerintem akkor se aludnál többet, én se hiszem. - az a baj, hogy a többi idő csak több lehetőséget rejt magában és attól még az ember ugyanúgy nem a pihenésre szánná. Akkor még több mindent lehet megcsinálni, kipróbálni, vagy épp többet dolgozna, hogy elérje az álmait és már is ugyanott tart, hogy nem tud aludni. Ez inkább csak olyasmi, ami jól hangzik, de ennyi, nem nyerne vele semmit sem. Én is volt már, hogy úgy gondoltam jó lenne, ha egy nagy több időből állna, mint egy a 24 óra, de aztán szép lassan rájöttem, hogy nem érnék el vele semmit sem.
- Legalább a csapvized kedveljen. - mosolyodom el. Nem arról van szó, tudom, hogy vannak akik kedvelnek, főleg ha nem nőneműek, de most amúgy is csak viccelődünk. Amúgy meg finom a vize, bár... sose értettem hogyan mondhatjuk egy vízre, hogy finom, amikor elvileg a víz igazából ízetlen. Egy szagtalan dolognak se lehet finom az illata, bár mondjuk a levegőt is van amikor kellemesebbnek érezzük, ha tiszta, pont azért mert kevesebb benne a szag. Az ember furán van bekötve, ez már tény.
Aztán már csak bólintok a szavaira. Nem arról van szó, hogy bánt vele, ha tökéletesnek tart, de azért ez nem könnyű. Nem érzem magam tökéletesnek és főleg nem akarom, hogy mások folyton annak lássanak, mert akkor egy idő után tényleg úgy is érzem, hogy ennek mindig meg is kell felelnem és mi van akkor, ha épp nem sikerül? Tökéletesnek lenni mondhatni... fárasztó tevékenység. A bókok pedig igazából kedves dolgok, nincs velük gondom, csak talán van egy bizonyos határ, amit nem érdemes átlépni, ami után már talán sok, mert úgy fogod érezni magad, hogy ha aztán ennek nem felelsz meg, akkor már nem is vagy elég jó.
- Megtisztelő? Na erre a válaszra se számítottam, de akkor most már nincs visszaút. - nincs nekem olyan rossz kedvem, visszatér a mosolyom, hiszen tudom, hogy rendes pasi, nem bántana meg szándékosan, csak vannak dolgok, amikkel még annyira nincs tisztában, minden bizonnyal részben miattam, részben az önbizalomhiánya miatt, de ezekben lehet simán fejlődni, csak akarni kell. De ez legalább most kapóra jön, mert tényleg hasznos, ha van valaki, akit próbababaként alkalmazhatok. Azért a férfi ruhákat még se tudom egyedül megoldani, neki meg elég jól alkata van ahhoz, hogy tökéletes legyen a célra. Aztán majd kiderül, hogy mennyire viseli jól, ha teszem azt a cél érdeklében méretet is kell róla venni, no meg megigazítani a ruhát stb. De ez még nem a mai program, majd mondjuk egy következő alkalommal tökéletes lesz.
- Azért még se biztos, hogy érdemes kísérteni a sorsot. A következő alkalommal még előkerül egy kis cián is és azzal ad extra ízt az ebédemnek. - szélesebben mosolyodom el. Nem gondolom ám komolyan, bár egy bosszúszomjas nő sok mindenre képes, még ha ezúttal nincs is oka rá, hogy bosszút álljon rajtam, hiszen nem tettem ellene az ég világon semmit sem, csak ebédeltem egyet Jeffel, teljesen kötetlenül. Jó ez utóbbi kissé túlzás, volt ott elég kényelmetlenség az elején főleg, de attól még nem kell úgy nézni rám, mint aki megölte a csaj kutyáját... meg a macskáját is. Egy cseppnyi zavart azért sikerül hozni az éterbe a megjegyzésével, no meg az enyémmel, amivel reagálok rá. Nekem is csak úgy most ugrott be és nem gondoltam, hogy erre célzott volna. Tényleg jobb, hogy előkerül a gitár, én pedig hamarosan már a húrokat pengetem. Szinte nem is nagyon figyelek az arcára, könnyebb most az, hogy az ujjaimra koncentrálok, hogy minden úgy menjen, ahogy annak mennie kell. Csak akkor nézek fel igazán,amikor már lement a dal, és... őszintén szólva először arra gondolok, hogy valami nincs rendben, hogy ennyire rémes volt, csak nem tudja, hogyan mondja. A tekintetem is ezt tükrözi, az a "Ne kímélj!" nézés.
- Komolyan mondod? Én... köszönöm, tényleg. Ez csak... tudod ez a dal mindig rád emlékeztet, és most is ez volt bennem. Bele akartam vinni, hogy mennyire sajnálom az... az egészet. - zavartan mosolyodom csak el. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rá, még mindig nehezen tudom hova tenni az arckifejezését. - De akkor te jössz! - terelés azt hiszem, hogy én egy kicsit kikerüljek a fókuszból, még össze kell kapnom magam.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 13 Okt. - 17:38

Kayley & Jeff

- Igen, meg az sem ártana, ha a nap mondjuk huszonnégy óra helyett harmincnégy óráig tartana, azt a tíz órát letudnám aludni. – mondom mosolyogva. Nem olyan vészes azért ez a munka, általában nem kell bent maradnom ilyen sokáig, csak most összejöttek a dolgok, és hirtelen is történt, szóval nem is igazán tudtam felkészülni, ugyanazokat a számokat pedig nem játszhattam, így maradt az improvizálás, amiben soha nem voltam olyan jó. Sebaj, talán majd a másik helyen, amit Kayley is mondott, jobb lesz, nem kell éjszakázni olyan sokat, legalábbis kevesebbet, mint itt. Bírom a helyet, meg a tulajt is, de ez most így egy kicsit sok volt.
- Látom beakarsz vágódni a csapvizemnél. – vigyorodom el. Ami azt illeti, én elég kevés üdítőt ittam régen, mert anyám szerint egészségtelen, ezért vagy teát ittam, vagy vizet… a szüleim jófejek voltak, de ha ilyenekről volt szó, akkor nem ismertek határokat, még azt is pontosan megszabta anya, hogy mikor van ebéd és vacsora, szinte időbeosztást csinált, de erről szerencsére sikerült leszoktatni. Nekem is volt lázadó korszakom, még ha nem is olyan szembetűnő,mint a többségnek. A szüleim viszont jól kezelték a dolgot, közel álltam hozzájuk, hiányoznak nagyon. Apával mindig is jókat tudtam beszélgetni, ő megértett engem, ami a gimi alatt nagyon fontos volt nekem.
- Oh, hát… oké, akkor … akkor befogtam. – bólintok egyet. Nem akartam én azt, hogy ezt higgye, nem akartam őt tökéletesnek lefesteni, mert hát… azt hiszem az egyik legjobban én tudom, hogy nem tökéletes, legalábbis régen nem volt az, csak én voltam olyan hülye, hogy annak láttam, de hát ha ennyire zavarja őt a dolog, akkor befogtam és nem mondok semmit. Úgy tűnik, hogy egy idő után a bókok is idegesítőek,úgyhogy… akkor nem bókolok majd. Nem ártott volna azért, ha a gimiben megtanulok bánni az ilyen dolgokkal, mert kifejezetten kínos az, hogy ilyen hülyén viselkedek, pedig már nem vagyok fiatal gimis.
- Megtisztelő lenne. – húzom mosolyra a számat. Most majd tepernem kell, hogy az előzőt elfelejtse, szóval leszek én próbababa, ha arról van szó, bár… nem is tudom, nem vagyok éppen az az önbizalomtól túltengő valaki, szóval minden bizonnyal kész kín lehet engem öltöztetni, na meg időnként szégyenlős is tudok lenni, az pedig már csak olaj a tűzre, hogy nincsen semmi divatérzékem, bár… bár ezért van Kayley igaz? Ő öltöztet, a próbababa pedig… pedig csak úgy van és kész. Na nem mintha olyan nagyon értenék ehhez az egészhez, csak én valami ilyesmit képzelek el, ha divattervezgetésről van szó.
- Szerintem azért ez nem szükséges, majd megbékél vele. Remélem. – rántom meg a vállamat. Nem akarok én rosszat Annának, de semmi olyan nem történt köztünk, ami miatt így kéne viselkednie. Annával nem voltam soha együtt, Kayley-val se, sőt, ami azt illet, Kayley elég csúnyán elbánt velem régen, szóval ha ezt tudná Anna, akkor lehet, hogy jót röhögne magán. Nem igazán tudom, hogy miért, de Kayley óta elég óvatos vagyok, ha nőkről van szó. Az inges dolog pedig jogos, nem is igazán gondolkodtam azon, hogy mi lesz, ha kijövök ing nélkül, megszoktam már, hogy egyedül vagyok ebben a lakásban.
- Oh, hát… erre nem gondoltam. – oké, ez most elégé fura, azt hiszem jobb is, hogy a gitár után nyúlhat. Nem akartam én semmire se célozgatni, remélem ő se vette annak, mert… mert én nem ilyen vagyok és kész, csak mondtam valamit, amibe elfelejtettem jobban belegondolni, de majd legközelebb már gondolkodok, és akkor nem lesz ilyen. – Oké, akkor csak fülelek. – mondom mosolyogva, ahogyan leülök vele szemben a földre és figyelem, ahogyan neki kezd a számnak. Azt tudtam, hogy van benne tehetség, bár játszani még soha nem hallottam őt, de sokan beszéltek a suliban arról, hogy Kayley jól zenél, és ennek most már én is a fültanúja lehetek. Elmosolyodom, mikor felismerem a dallamot. Ismerem, ki ne ismerné? A mosoly viszont gyorsan az arcomra fagy, mikor… nem is tudom miért, de fájdalmat érzek, pedig…pedig nem kéne. Nem tettem semmi olyat, ami miatt így kéne éreznem, mégis bennem lappang ez, és akármennyire is mosolyogni akarok, nem megy. Nem azért, mert nem játszik jól, nagyon is jól csinálja,én csak… elmerülök az érzésekben úgymond. Nem szólok bele, csak hallgatom, ahogyan zenél, és csak akkor szólalok meg, mikor már véget ért a szám. – Huh, én… - még mindig a hatása alatt vagyok, még csak keresem a szavakat. -… nem tudom, hogy csináltad, de átjött, rég nem éreztem ilyen fájdalmat. Tehetséges vagy Kayley… nagyon tehetséges… - bólogatok mosolyogva, mert hát így van. Senki zenéje nem váltott ki még ilyen érzéseket bennem.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 13 Okt. - 14:33

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Nem akarom én, hogy e miatt rossz érzés legyen benne, hiszen mégis csak eljöttem, csak azt hitte nem lesz ez ilyen hamar. De nem baj, itt vagyok és ha örül, hogy lát akkor az épp elég, idővel pedig majd megérti, hogy nem kell, hogy olyan kevés legyen az önbizalma, mert igenis sok van benne, csak nem nagyon veszi észre magán és nem nagyon hiszi el. Tudom én,hogy ez nem is fog azonnal megtörténni, de majd idővel... hiszen ott volt az a kis pincérnő is, látszott mennyire oda van érte. Értem én, hogy rosszat nem akar neki és nem is kell átesni a ló túloldalára, aztán innentől ártani másoknak, egyszerűen csak megpróbálhatna kicsit jobban hinni benne, hogy igenis értékes ember, aki érdekelhet másokat, és ez nekem is elég arra, hogy most itt legyek, ilyen hamar.
- Ezért kell egy jobb munka.- nem lehet neki egyszerű ilyen sokat dolgozni, mert kipurcan tőle. Azért most is látszik rajta, hogy mennyire el van fáradva, még ha ezt nem is mondom ki olyan nyíltan, mert nem akarom megbántani. Tényleg úgy fest, mint aki alig aludt és úgy dőlt be az ágyba, vagyis a kanapéra, mert hát az ágyig szegénykém nem jutott el. Szeretném, ha jobb élete lenne, igenis megérdemelné.
- Biztosan sokkal jobb, mint az átlag csapvizek. - nevetem el magam. Mondjuk tény, hogy minden csapvíz kb. ugyanolyan, de azért akadnak olyanok, amik mondjuk egy kicsit hűvösebbek, tisztábbak, szóval ki tudja, hogy az övé nem finomabb-e, mint a többi csapvíz, amit máshol lehet inni? Én mondjuk hajlamos vagyok inkább teázni, mint a sima víz, de azért azzal sincs különösebben nagy gond, nem vagyok finnyás. Sőt igazából olyan sok üdítőt, meg hasonlít ittam még a gimiben, hogy mostanra már kissé csömöröm is lett tőle, jobb is egy kicsit néha letérni a megszokottól és hanyagolnia túlságosan intenzív ízeket.
- Tudod... néha azért kicsit frusztráló, hogy túl sokat gondolsz rólam? Vannak hibáim és reggel én is gyűrött vagyok és morcos, ne gondold, hogy nem így van... kérlek. - nem akarom, hogy folyton valami indokolatlan piedesztálra emeljen. Nem akarok tökéletes lenni. Az a baj, hogy ha így gondolkodnak rólad, akkor egy idő után úgy is gondolod, hogy meg kell felelned az elvárásoknak, hogy tényleg annak kell lenned. Ez volt a gimiben, igyekeztem, hogy tényleg megfeleljek azoknak az elvárásoknak, hogy tényleg... tényleg mindig mindenben olyan legyek, amit mások várnak tőlem, és épp ezért voltam vele is olyan, amilyennek nem kellett volna lennem. Nem akarok mindig megfelelni és nem akarok tökéletes sem lenni.
- Köszönöm, maximum lehetsz majd próbababa. - enyhülök meg kicsit és a mosolyom is visszatér. Azért amennyit eddig láttam belőle igazából simán lehetne tényleg próba baba is. Simán elöltöztetgetném, ha arról van szó. Az alkata meg van hozzá, hogy rajta gyakoroljam mondjuk a pasi ruhákat. - Hát akkor azt hiszem nem megyek oda többet és akkor idővel hátha megbékél. - nem lehet kellemes, de sajnos előfordul. Tényleg benne van a pakliban, hogy egy lány furán kezd el gondolkodni, ami amúgy nem lenne indokolt, de ezzel nem tud mit kezdeni. Talán ha vár akkor idővel majd elül a vihar, ebben reménykedhet főként. Nem zavar, hogy kicsúszik a számon az a kis dicséret, és örülök neki, hogy nem jön tőle vészesen zavarba. Egyébként is ő volt az, aki ing nélkül flangált itt, nem pedig én, persze, hogy ezek után megnézem magamnak.
- Ahhoz itt kéne lennem, amikor... felkelek. - nevetem el magam, de talán most először kissé a zavaromat palástolom. Komolyan arról beszélünk épp, hogy itt kéne ébrednem ahhoz, hogy megmutassam neki, hogyan lehet ilyen profin felébredni? Még jó, hogy a gitárba kapaszkodhatok, ami nem sokára már az ölembe kerül. A cipőt letolom a lábamról, mert úgy mégis csak kényelmesebb, ha az egyik lábamat fel tudom húzni magam alá, és kényelmesen helyezkedem el, aztán csak megrázom a fejem. - Nem kell becsuknod. - menni fog azt hiszem így is és elhiszem, hogy tényleg őszintén fog majd véleményt mondani. Egyszer még felpillantok rá, de aztán már inkább a padlót fixírozom, no meg az akkordokra figyelek. Ügyesen járnak az ujjaim, látszik,hogy gyakoroltam is már sokat és van is bennem némi tehetség. Egyszerű a dal, talán valamiféle burkolt bocsánat kérés is ez, hiába tettem meg már három napja az étteremben is, az valahogy nem volt elég. ebben most benne van minden fájdalom, minden rossz érzés, ami benne lappang azóta is, hogy... ezt tettem vele. És mindezt ő is tökéletesen érezheti a képességemnek hála... pontosan mindazt, amit én is érzek.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 12 Okt. - 13:06

Kayley & Jeff

- Nem, én hittem benned, csak… csak azt hittem később jössz. De mindegy is, örülök, hogy látlak. – nem akarom azt mutatni, hogy nem bíztam benne, mert nem így volt. Én csak nem számoltam azzal, hogy ilyen hamar jön majd. Neki is van élete, minden bizonnyal pasik is vannak benne, szóval azt hittem, hogy úgy egy hét múlva láthatom csak újra, de semmi baj nincsen azzal, hogy három nap után már jött is, sőt, örülök neki. Az elején azért voltak kételyeim, de az még nagyon az elején volt, akkor még nem igazán tudtam hinni ennek a megváltozott szövegnek, de most már hiszek benne, meggyőzött.
- Ne is mond, utálom, hogy éjjel-nappal nyitva van a hely, ahol dolgozom. – húzom mosolyra a számat. Nemcsak én zenélek ott, rajtam kívül vannak még legalább hárman, ha jól emlékszem, enyém az esti műszak, ők pedig szépen elosztják maguk között a többit, de tegnap egyikük sem tudott beugrani, így végigzenéltem az egész napot, ami azért hozott plusz pénzt a konyhára, de rendesen le is fárasztott, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy a nap huszonnégy órájában zenéljek, az elég sok, de legalább tudtam egy kicsit aludni, és nem úgy kellett őt fogadnom, mint valami fáradt zombinak.
- Én elfogult vagyok a csapvizemmel, csak nem akarom ajnározni. – csak viccelek persze, bár általában folyamatosan csapvizet iszom, azért nem kell lemennem a boltba, csak odabotorkálok a csaphoz és már ihatok is. Poharakból sincs valami sok, talán négy-öt darab, nem szokott hozzám senki se jönni, úgyhogy teljesen felesleges hatvan poharat tartani itthon. Szerencsére azért el van mosogatva, így vannak tiszta cuccok, úgy tűnik tegnap munka előtt még ezt megtudtam csinálni, bár egyáltalán nem emlékszem arra, hogy mosogattam volna. Fura, kiesett a teljes tegnapi reggel, pedig egy korty alkoholt sem ittam. A szüleim halála óta nem iszok alkoholt, elvégre ők is azért haltak meg ,mert valaki túl sokat ivott.
- Kösz, kedves tőled. – már ha tényleg így látja, és nem csak jó fej akar lenni. Én azért szívesebben élnék mondjuk egy nagyobb lakásban, de nincs rá pénzem, úgyhogy ez tökéletes, egyedül könnyedén elférek benne, és nincsen olyan sok cuccom se, hogy nagy rendetlenség legyen, szóval praktikus. – Volt már olyan, aki ezt el is hitte? – kérdezem tőle vidáman. Na igen, azért elég ránézni Kayley-ra, hogy a tökéletes szó eszedbe jusson, de valahogy erősen kétlem, hogy bármelyik pasi elhitte volna, hogy reggel nem néz ki olyan jól, mint most. Persze, értem én, reggel általában mindenki kicsit szét van esve, de… de attól még nézhet ki jól.
- Na, ez király, csak szólj, ha segítség kell valamiben. – fogalmam sincsen, hogy ebben a suliban mennyire kell tanulni, mert lehet, hogy itt inkább a gyakorlati rész az, ami többet nyom a latba, de ha tanulásról van szó, abban jó vagyok. – Anna… kicsit fura, de nem vészes, csak úgy méreget, mint akit készül megölni. – komolyan, a hátamon is fel áll a szőr, mikor meglátom, hogyan méreget. Már a gimiben letettem arról, hogy megértem a nőket, de látva azt, hogy Kayley felbukkanásával mi lett… pedig Anna egy rendes csaj, de teljesen kikészült, és nem értem ennek az okát.
A szavaira azért egy pillanatra megállok a gombolkodásban, és elmosolyodom. – Kösz, az egészséges táplálkozás teszi. – oké, azért ez így nem igaz, meg gondolom nem is éppen erre célzott, de ha próbálom elviccelni, akkor zavarba se jövök. Néha lejárok kondizni, ha van felesleges pénzem, na meg azért otthon is edzek, és ha van erőm, akkor esténként futok, jó kis kikapcsolódás tud lenni. A gimiben soha nem csináltam ilyet, legalábbis nagyon ritkán, mert már a próbálkozásért is kiröhögtek volna, de most nincsen senki, aki nevetne rajtam, és sokkal könnyebb így.
- Hát akkor… akár meg is taníthatnál ilyen jól felkelni. – mondom neki mosolyogva. Hálásan pillantok rá, mikor magához veszi a gitárt, mert megmentett most néhány kínos pillanattól. – Kegyetlenül őszinte leszek, esküszöm! – még a szívemre is teszem a kezemet. – Becsukjam a szememet? – kérdezem mosolyogva. Ha szeretné, akkor megteszem, csak hallhassam a zenéjét.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 12 Okt. - 8:32

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Szóval még mindig ennyire nem hiszel bennem. - mosolyodom el. Nem veszem magamra, ezúttal tényleg nem, hiába nem jó hallani, hogy ennyire nem bízott benne, hogy eljövök, vagy csak azt nem hitte, hogy ilyen hamar, de mindegy is. Itt vagyok és szerintem igenis ez a legfontosabb, majd talán idővel tényleg elhiszi, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek gondol. Nem nézem le, vagy ilyesmi, nem verem át és nem fogok csak azért se eljönni, ha egyszer megígértem. Ennél nálam sokkal korrektebb módon működnek a dolgok, ha hiszi, ha nem. Amúgy is ő segít nekem, amiért hálás vagyok, még inkább rosszul kéne éreznem magam, hogy még fel is ébresztettem.
- Tényleg nagyon fáradt lehettél tegnap, de majd óvatos leszek. - jó nem vagyok ám annyira finnyás, szóval nem fogok sikítva elmenekülni, ha valahol felbukkan egy koszos zokni, igazából ezzel is csak vicceltem, mert tényleg nem nézem ki belőle, hogy olyan rendetlen lenne. Persze mindenkinek van rosszabb időszaka, amikor mondjuk az illető kevésbé tud odafigyelni erre, fáradt és nem pakol el mindent, mint mondjuk most esetében is. Nekem se mindig tipp-topp a lakásom, szóval tőle sem várom el, főleg hogy csak így hirtelen toppantam be.
- Csak nem lehet rossz a csapvized. - mosolyodom el, miközben átveszem tőle a poharat. Nagyon igyekszik, az már biztos, szóval csak bólintok neki egy aprót és amíg eltűnik kicsit körbepillantok, hogy felmérjem a terepet, vajon milyen helyen lakik és milyen életet sikerült kialakítani magának. Szerintem egyáltalán nem rossz. - Kellemes a lakásod és otthonos is. - jegyzem meg, amikor először kihajol a fürdőszobából. Tényleg nem várom én el tőle, hogy most hirtelen rendbe szedje magát tökéletesen. Amennyire tudja, vagy energiája van, vagy ami neki fontos, nekem akár még így is tökéletes lenne, mint mondtam, ő tesz nekem szívességet. - Nincs veled semmi baj Jeff, én is tudom milyen felébredni, hidd el, akkor én se vagyok tökéletes. - bár szerintem erről nehéz lenne őt meggyőzni, általában picit többet gondol rólam, mint ami szerintem igaz, bár ezzel voltak már így páran. Én is tudok pedig gyűrött lenni, nyúzott korán reggel, amikor felébredek.
Azért nem tehetek róla, de meg nézem őt magamnak, mert egyszerűen muszáj. Így még inkább látszik, hogy tényleg nem kevés tetoválás tarkítja a testét, de egyáltalán nem rosszak és hát na... lássuk be azért sokat fejlődött azóta, hogy gimisek voltunk, nem csodálom, hogy az a kis Anna is annyira szeretné így, vagy inkább még kevesebb ruhában látni. - Nem sok. A sulit elkezdtem, de még mindig melót keresek. És veled? Anna nem ment át terminátorba? - ismerem én az ilyen lányokat, akik már szinte elképzelik, hogy együtt vannak valakivel, mert kaptak pár kedves mosolyt, és máris megcsalásnak számít, ha az illető esetleg másra is rá mert nézni. Remélem nem ez lett a vége, mert egyértelműen az én hibám, ha esetleg kellemetlen helyzetbe hoztam azzal, hogy leültem az asztalához.
- Jobb, de nyúzottan se volt veled semmi gond, de egyértelmű, hogy... eléggé kikupálódtál a gimi óta. - igenis úgy érzem, hogy ki kell ezt mondanom, mert így van. Tényleg sokat fejlődött azóta és csak nem jön zavarba attól, hogy megdicsérem, bár már láthatóan attól is sikerül neki, hogy ő dicsér meg engem. - Köszi! Pedig látod én is nem rég keltem. - aranyos, ahogy így nem tudja, hogy mit kezdjen magával, ezért inkább én vagyok az, aki végül felpattan, és magamhoz veszem a fal mellől a gitárt. - De tényleg őszinte véleményt kérek rendben? - utolsó megerősítés biztos, ami biztos, mielőtt elkezdeném kihámozni a gitárt a tokból.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 10 Okt. - 21:09

Kayley & Jeff

- Amit azt illeti, igen, tegnap … vagy inkább ma, nem tudom mikor ért véget a munka, de elég kemény egy este volt, viszont örülök, hogy itt vagy, tényleg meglepetés volt. – mondom mosolyogva. Na igen, szerintem még bőven a mai nap értem haza és feküdtem le aludni, és ha ennyire meglátszik ez rajtam, akkor az nem jó jel, mert… mert gondoltam kiöltözök vagy valami. Mármint nem úgy, csak belövöm a hajamat meg a többi, hogy ne kelljen ilyen nyomottnak látnia engem, de hát… gondolom nem romboltam le semmiféle illúzióját sem, szóval ez most a legkisebb bajom, igaz?
- Hát, akkor… - mondom mosolyogva, ahogyan lenézek a lábamra, de persze zokni nincsen rajta. - … figyelj oda, bár nincsenek zoknik szétdobálva, csak nem emlékszem hova tűntek a mostaniak, mielőtt elaludtam volna. – na igen, hajlamos vagyok arra, hogy útközben az ágy felé vetkőzzek le folyamatosan, így hát nem meglepő az, hogy az ingemet a földön találtam meg, a farmer szerencsére rajtam maradt, a zokni pedig… az valahol eltűnt, de hátha van akkora szerencsém, hogy nem azt fogja majd Kayley ki, az aztán elég nagy pech lenne. Nem akartam én nagytakarítást végezni, de azért rendet raktam volna, mert kicsit azért kupi van, de nem vészes.
- Várj ezzel addig, amíg ittál belőle. – mondom neki mosolyogva, ahogyan előveszek egy poharat és töltök neki vizet, majd gyorsan oda is battyogok hozzá, hogy odaadjam. – Érezd magad otthon, egy pillanat és jövök, de valami iszonyat büdös lehet a szám, úgyhogy… - néhány másodpercre eltűnök a fürdőben, de amint újra felbukkanok, már egy fogkefe figyel ki a számból. - … bocs, amiért így nézek ki, de ha adsz két percet, akkor majd mindjárt jobban fogok kinézni egy fokkal. – mondom neki mosolyogva, ahogyan visszamegyek a fürdőbe, majd amint végzek a fogmosással, gyorsan kezelésbe veszem a hajamat, hogy ne úgy nézzen ki, mintha átaludtam volna a telet, és az inget is gyorsan leszedem magamról, mert azt hiszem az éjszaka folyamán sikerült lehánynom, mert valami iszonyat büdös. – Na és mi újság veled? – kérdezem jókedvűen, ahogyan visszatérek a nappaliba, és egy kis keresgélés után sikerült is megtalálnom az inget, amit keresek. Nem hiszem, hogy olyan világmegváltó dolgok történtek volna vele az elmúlt három napban, de kitudja, talán hirtelen megtalálta a szerelmet, vagy felfedezték őt… három nap alatt azért meglehet váltani a világot, ha szerencséje van az embernek. – Na, azt hiszem meg is vagyok, azért így jobb, nem? – mondom, ahogyan az utolsó gomb is a helyére kerül, bár a nyakamnál nem gomboltam össze az inget, olyankor szinte mindig megfulladok. - Amúgy… jól nézel ki… most is. – mondom egy zavartabb mosoly kíséretében. Amúgy se tudok olyan pillanatot mondani, hogy ne lett volna gyönyörű. Nem tudom, hogy mi a szokás ilyenkor, nem szoktak vendégeim lenni, de gondolom azért nem árt, ha bókolsz a másiknak, igaz? Én nem vagyok valami jó benne, de… de talán elnézni nekem.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 10 Okt. - 20:45

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Végül szépen szedem a lépcsőket felfelé, amíg el nem érem a célt, még pedig a legfelső emelet ajtaját, mi a tetőtérben van már. Tényleg jó hely, mert itt más nincs, és gondolom kellemes lehet neki az, hogy nyugta van mindenkitől, no meg nekik is tőle. A kopogás után nem sokkal már nyílik is az ajtó. Azért egy kicsit kell várnom, de nem olyan vészes, csak akkor harapom be a számat egy széles mosollyal, amikor tudatosul bennem a tény, hogy hát... kb. most kelhetett fel és eléggé meg is van lepve, hogy itt vagyok, pedig én mondtam, hogy jövök majd, nem gondoltam volna, hogy ennyire fura, hogy ilyen hamar megtörtént a dolog. Bár lehet, hogy várnom kellett volna esetleg még pár napot? Hát nem tudom... nem gondolom, hogy ez szükséges lett volna. Nem mindegy, hogy három nap, vagy egy hét? Annyira azért én se vagyok elfoglalt, hogy ilyen soká toppanjak be hozzá.
- Felébresztettelek? - csúszik ki aztán a számon, még a köszönést is elnyomva első körben. Nagyon úgy fest, mert azért látszik a haján, hogy kissé még zilált, és fésűt tuti nem látott, és az arcán is van egy kisebb nyomódás. Vagy nagyon furcsán sikerült elaludnia, vagy nem jutott el az ágyáig. Azt nem nézem ki belőle, hogy olyan sokat ivott volna, vagy valami, inkább talán sokat dolgozott és elfáradt annyira, hogy kidőljön valahol félúton, mielőtt eljutott volna az ágyáig. - Mondtam neked, hogy nem gond, nem várom el, hogy miattam két napig takaríts. Maximum a koszos zoknik felett majd... átsiklom. - a mosolyomból láthatja, hogy viccelek. Nem gondolom komolyan, hogy lennének szétdobált zoknijai. Azért ő nem az a típus, aki ennyire trehány lenne. Oké, hogy van egy-egy újság szétpakolva, vagy pohár az asztalon és nem elmosogatva, de ilyesmi nálam is előfordul. Az embernek nem mindig van ereje este mindent megcsinálni, de attól még egyáltalán nem trehány. - A csapvíz tökéletes lesz, csak arra vágytam! - nem akarom, hogy úgy gondolja, hogy olyan nagy igényeim vannak, mert erről szó sincs. Nem várok el én nagy vendéglátást, hiszen ő tesz nekem szívességet azzal, hogy meghallgat és úgy fest, hogy még fel is keltettem, szóval egy árva szavam sem lehet.
Mindenesetre beljebb lépdelek és szépen letámasztom a gitárt tokostul a fal mellé. Első körben nem tudom, hogy hova is kéne ülnöm, vagy inkább hova szabad és hol nem zavarok, úgyhogy meghagyom neki a lehetőséget, hogy szóljon, hogy hol nem vagyok útban így első körben, aztán majd ráérek előszedni a gitárt. Végül is nem rohanunk sehová, elég korán sikerült jönnöm és arról volt szó, hogy inkább este van dolga, mint ahogy jelenleg nekem is, amíg nem találok végre valami használható munkát.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 10 Okt. - 9:54

Kayley & Jeff

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy az életem dögunalom. Szeretem meg minden, de attól még halálosan unalmas tud lenni. A Kayley-val való találkozás volt az elmúlt öt-hat évem legizgalmasabb pontja, ez pedig azért sok mindent elmond rólam, nem? Bulikba ritkán járok, maximum, ha pénz kell, akkor odamegyek egy-egy alkalomra zenélni és kész. Ott nem engem figyelnek, sőt, szerintem úgy be vannak nyomva, hogy ha nem zenélnék, akkor is táncolnának. Általában csak lemegyek reggel kajálni egyet Joey-hoz, ott megírom a dalt, ami kell estére, aztán vagy az utcán zenélek egy kicsit, vagy itt fent a lakásban. Most viszont azt hiszem kihagytam a reggelit, és ennek több oka is van. Egyrészt fáradt vagyok és sokáig akartam aludni, fogalmam sincsen mennyi az idő, egy órát még nem sikerült beszerezni, mióta múltkor ráléptem a régire és az eltört. A másik ok pedig…Anna. Semmi bajom a csajjal, de elégé furán viselkedik. Persze, ettől még odafogok járni, csak nem valami jó érzés, hogy úgy mustrál, mint egy darab húst. És ez nem az a ”jó pasi vagy, tetszel” nézés, hanem a ”megcsaltál te rohadék, most megdöglesz” nézés. Ami hülyeség, mert együtt se voltam vele soha, hogy a fenébe csalhattam volna akkor meg? Aztán esett le a tantusz, hogy ott volt Kayley is. Anna azóta mióta odajárok nem látott még nővel, vagyis maximum egy-kettővel, de egyikük sem volt olyan, mint Kayley, minden bizonnyal furcsa volt ez neki hirtelen, de… de ez még nem jelenti azt, hogy így ki kéne akadnia. Már ha kiakadt, lehet, hogy csak én látok rémeket, nem értem, és soha nem is fogom megérteni a nőket. Ez valami pasi dolog lehet, vagy talán csak én vagyok ilyen béna, de lehetetlen kitalálni azt, hogy mi jár a fejükben. Na nem, mintha olyan gyakran kéne ezt kitalálnom, nem vagyok valami csajozós alkat, ez a gimiből azért megmaradt.
A kopogásra kelek fel a… kanapéról. Tegnap elég sokáig kellett maradnom, mert nem jöttek a többiek, így még az ő műszakjukat is be kellett vállalnom, viszont nem emlékszem arra, hogy a kanapéra dőltem volna le aludni. Viszont arra sem, hogy ittam, nem iszom azóta, hogy a szüleim meghaltak, úgyhogy alighanem nagyon fáradt lehettem. Mindegy is, nagyot nyújtózkodva állok fel, és útban az ajtó felé felkapok magamra egy inget a földről. Nem tudom ki lehet az, mert nem várok csomagot, és ritkán – soha – keresnek engem, Kayley pedig azt mondta, hogy jön majd valamikor, de gondolom van jobb dolga is, minthogy ilyen hamar már be is toppanjon.
- Oh, hello! – kissé azért meglepődöm, mikor kinyitom az ajtót, de ez egy kellemes meglepetés, gyorsan abba is hagyom az arcom dörzsölgetését, és félreállok az útból, hogy bejöhessen. – Gyere csak! Bocs, ha nincs valami nagy rend, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar jössz. Nem baj, örülök neki, csak… nem hittem. – a lakást azért nem nehéz megtalálni, nincsenek kapucsengők, az előző tulaj szerint lelopták őket, szóval csak lépcsőzni kell és már itt is van. – Esetleg kérsz valamit? Van… – kérdezem tőle, miután becsuktam az ajtót és a hűtőhöz sétálok. - … csapvíz. – vigyorodom el, ahogyan felpillantok rá. Na igen, tegnap kellett volna bevásárolnom, de teljesen kiment a fejemből.

Tárgy: Jeff lakása - New York Csüt. 9 Okt. - 21:27

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Vajon nagyon nyomulásnak tűnik, ha csak három nap telt el, de én máris úgy döntöttem, hogy eljövök hozzá? Egyszerűen kíváncsi vagyok a véleményére és igenis jól esett a vele való beszélgetés, hogy nem küldött el a fenébe, hogy kedvesen viselkedett és azt hiszem jól esne ez megint. Persze lehet, hogy nem minden alakul majd úgy, ahogy kéne, mert ki tudja, hogy nincs-e még ott benne valami mély sértettség, hogy nem dönt-e úgy mégis, hogy inkább majd most küld el, amikor már beetetett. Ki tudja... nem ellene szólnak a gondolataim, inkább csak számolok minden lehetséges következménnyel és akkor talán nem lesz olyan kellemetlen, ha aztán mégis rossz lesz a vége. Mindenesetre itt vagyok, a címet nem volt nehéz megtalálni és azt mondta, hogy többnyire itthon szokott lenni és nem zavarom, akkor tényleg remélem, hogy így is lesz.
A gitárom természetesen nálam van. Furán érzem magam valahogy miatta, mert nem igazán szoktam furcolni. Többnyire otthon van és többnyire csak otthon játszom rajta, de ez most különleges helyzet. Tényleg szeretném tudni, hogy mit gondol és talán... talán ez még egy plusz bocsánatkérés is, hiszen a dal, amit el akarok játszani neki... Ha már ő megmutatja, amit nekem írt, akkor végül is úgy fair, ha én is hasonlóképp teszek nem? Én is olyat akarok megmutatni, amiből talán még inkább megérti, hogy mennyire bánom azt, ami történt, mert így van, tényleg nem akartam neki ártani, vagy legalábbis utólag sikerült rájönni, hogy ennyire szemét módon nem viselkedhetek senkivel sem. Nem tudom már ezt utólag megváltoztatni, de javíthatok az életén és talán akkor a sajátomon is sikerül... remélem.
Ettől még ugyanúgy kissé bizonytalanul érek el a célig. Igazából annyira nem ismerem a helyzet, szóval ha van esetleg kapucsengő, akkor azzal nyitok, hogy bejussak egyáltalán az épületbe, ha viszont nincs, akkor értelemszerűen a lépcsők felé veszem az irányt, hogy megkeressem azt a tetőtéri lakást, és ott nyissak a kopogtatással. Tényleg remélem, hogy minden jól alakul, hogy nem zavarom, no meg hogy egyáltalán itthon van, mert attól még hogy ezt mondta simán lehet, hogy dolga van, hogy közbe jött neki valami munka, vagy valami fontosabb teendő. Hiába vázolta fel úgy az életét, mintha nem szólna igazán semmiről, attól még nem biztos, hogy így van. Az is lehet, hogy csak kissé szerényebben áll a dolgokhoz, mint kellene, túlságosan is szerényen.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York

» Váratlan vendég - Los Angeles (Nique és Seb lakása)
» Warren lakása
» Will North Salem-i lakása
» Castor Harvell lakása
» Juliette Betranche lakása