Jeff lakása - New York

Tárgy: Jeff lakása - New York Csüt. 9 Okt. - 21:27

First topic message reminder :

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Vajon nagyon nyomulásnak tűnik, ha csak három nap telt el, de én máris úgy döntöttem, hogy eljövök hozzá? Egyszerűen kíváncsi vagyok a véleményére és igenis jól esett a vele való beszélgetés, hogy nem küldött el a fenébe, hogy kedvesen viselkedett és azt hiszem jól esne ez megint. Persze lehet, hogy nem minden alakul majd úgy, ahogy kéne, mert ki tudja, hogy nincs-e még ott benne valami mély sértettség, hogy nem dönt-e úgy mégis, hogy inkább majd most küld el, amikor már beetetett. Ki tudja... nem ellene szólnak a gondolataim, inkább csak számolok minden lehetséges következménnyel és akkor talán nem lesz olyan kellemetlen, ha aztán mégis rossz lesz a vége. Mindenesetre itt vagyok, a címet nem volt nehéz megtalálni és azt mondta, hogy többnyire itthon szokott lenni és nem zavarom, akkor tényleg remélem, hogy így is lesz.
A gitárom természetesen nálam van. Furán érzem magam valahogy miatta, mert nem igazán szoktam furcolni. Többnyire otthon van és többnyire csak otthon játszom rajta, de ez most különleges helyzet. Tényleg szeretném tudni, hogy mit gondol és talán... talán ez még egy plusz bocsánatkérés is, hiszen a dal, amit el akarok játszani neki... Ha már ő megmutatja, amit nekem írt, akkor végül is úgy fair, ha én is hasonlóképp teszek nem? Én is olyat akarok megmutatni, amiből talán még inkább megérti, hogy mennyire bánom azt, ami történt, mert így van, tényleg nem akartam neki ártani, vagy legalábbis utólag sikerült rájönni, hogy ennyire szemét módon nem viselkedhetek senkivel sem. Nem tudom már ezt utólag megváltoztatni, de javíthatok az életén és talán akkor a sajátomon is sikerül... remélem.
Ettől még ugyanúgy kissé bizonytalanul érek el a célig. Igazából annyira nem ismerem a helyzet, szóval ha van esetleg kapucsengő, akkor azzal nyitok, hogy bejussak egyáltalán az épületbe, ha viszont nincs, akkor értelemszerűen a lépcsők felé veszem az irányt, hogy megkeressem azt a tetőtéri lakást, és ott nyissak a kopogtatással. Tényleg remélem, hogy minden jól alakul, hogy nem zavarom, no meg hogy egyáltalán itthon van, mert attól még hogy ezt mondta simán lehet, hogy dolga van, hogy közbe jött neki valami munka, vagy valami fontosabb teendő. Hiába vázolta fel úgy az életét, mintha nem szólna igazán semmiről, attól még nem biztos, hogy így van. Az is lehet, hogy csak kissé szerényebben áll a dolgokhoz, mint kellene, túlságosan is szerényen.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 13 Nov. - 16:36

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Újra elnevetem magam. Igen, tényleg rendíthetetlen érvei vannak. Pont, mint egy öt évesnek. Azért... mert és ennyi. Semmi bonyolultabb magyarázat, egyszerűen csak azért mert ő így gondolja és kész. Végül is ez az, amivel tényleg nem igazán lehet vitába szállni és nem is fogom megpróbálni, mert hát lássuk be tényleg rendkívül jól érzem magam vele, és egyáltalán nem kell félnie attól sem, hogy netán nem nyújtott elég jó teljesítményt és még fog is. Majd dolgozunk rajta, hogy csak még jobb legyen, no meg hogy jóval magabiztosabb. Az is számít ám, sokat dob egy pasin, ha a magabiztossága is meg van és nem bizonytalankodik túl sokat. Persze nem akarom én őt teljesen megváltoztatni, nem kell, hogy olyan önző barom legyen, mint amilyenekkel eddigi életem során kapcsolatba kerültem. Maradjon meg olyan szerénynek, mint aki most is, de egy kis plusz önbizalmat azért felszedhet magára.
- Ki is fogom. Tudom már, hogyan kell hatni rád... elég... egyszerű, de ez nem is baj. Addig jó, amíg hatással vagyok rád. - mert ha már nem, az régen rossz. Engem aztán kicsit sem zavar az, hogy megfordul, hogy megnézzen magának, vagy hogy nem szeretné, hogy csak úgy lelépjek, hiszen én sem akarok. Én is pont arra vágyom, hogy lásson, hogy akarjon is látni, hogy lássam a szemében azt, hogy minden egyes pillantása vágytól túlfűtött. Ha ez már nincs meg két ember között, akkor az egésznek annyi, én pedig ezt most végre nem akarom, hogy elszúrjam, vagy hogy véget érjen. Most először érzem tényleg úgy, hogy olyan valakivel vagyok együtt, aki tényleg oda is figyel rám, akit nem csak az érdekel, hogy felírhasson a kis listájára, mint ékes díszt, hanem aki tényleg velem akar lenni, rántottázgatni is utána, nem pedig azonnal lelécelni.
- Azért bizonyos helyzetekben kénytelen vagyok felöltözni, mondjuk ha... kilépek az utcára. - szélesen mosolyodom el, hiszen értem én, hogy mit mond, mit szeretne. Én se akarok túlöltözni, ha vele vagyok, nincs rá szükség és nincs is értelme. Majd akkor, ha megyek, ha mennem kell, akkor ráérek megkeresni a ruháimat. Nem mintha engem nagyon zavarna a kupi, azt hiszem kettőnk közül jó eséllyel ő a rendesebb. Látná az én lakásomat... az időnként kész csatatér tud lenni, de durván.
- Pedig a te fejedben nem nehéz olvasni. Túl sok mindent elárul a szemed. - nevetek fel újra, ahogy még kap egy puszit az arcára, mielőtt összekapnánk magunkat, hogy átmásszunk az ágyba. Nem is lehetett volna ez a nap jobb, de komolyan. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kiváló reggelivel nyitok majd. Egy csodás dal, amit nekem énekel, egy csodás reggeli testmozgás és aztán egy remek reggeli. Kérhetne ennél többet az ember?
- Oda fogok figyelni, és nem készítem ki magam ígérem. - nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról és az sem megy, hogy ne könyököljek fel megint, hogy egy elnyújtott csókban köszönjem meg neki, hogy igenis aggódik értem. Nem igazán volt még ilyen, de őt még az is érdekli, hogy hogy vagyok, hogy ne terheljem túl magam és ez... egyszerűen csak remek érzés. Én is azért akarok neki segíteni, hogy jobb munkája legyen, hogy jobb élete legyen, mert ha valakit kedvelsz, akkor fontos neked a boldogsága, de esetemben azért erre még nem nagyon volt példa.
- Biztos? - bizonytalanul állok meg, amikor megfogja a kezemet, pedig tényleg mentem volna megnézni a gitárt. Nem akarom, hogy miattam legyen baja, mert elragadtattam magam. Mégis visszaheveredem végül mellé, főleg azok után, amit mond. - Igyekeztem, de ha más nem odaadom az enyémet akár, nekem úgy se kell túl gyakran, maximum ha időnként gyakorolok kicsit, de remélem... tényleg nem lett baja. - komolyan nem tudom, hogy lehetek ilyen iszonyat mázlista. Még ez sem gond neki. Persze értem én, hogy jobb volt az, amit tőlem kapott, mint amit amit egy gitár nyújthat neki, de... no akkor sem akartam én kivégezni a hangszerét, bár kár lenne tagadni, hogy nem döntenék máshogyan, akkor sem, ha esetleg mégis megtörtént.
- Hagyd abba! - mosolyodom el, és ha már amúgy is ülve maradtam közelebb húzódom hozzá és a kezemet finoman elkezdtem felfelé araszoltatni a combja mentén. - Persze, hogy szeretnék még veled találkozni, sokszor és te is eljöhetsz hozzám, meg adom majd a címemet. Ne légy folyton ilyen bizonytalan, különben... kénytelen leszek kezelésbe venni téged, ha rossz vagy. - megállítom a kezemet, valahol a combja közepe táján, de a játékos mosoly nem tűnik el az arcomról, hiába, hogy próbálok szigorúan nézni. Nem nagyon megy, nem vagyok valami jó színésznő, sosem voltam.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szer. 12 Nov. - 18:09

Kayley & Jeff

- Mindig is nagyon jól érvéltem. – mondom mosolyogva neki. Igen, tudom én, hogy nem éppen valami elképesztően nagy érvelés volt az előző, de attól még szerintem nagyon is igaz. Ha én gondolok túl sokat róla az… az egyszerűem más, mert mindenki többet gondolna róla. Egyrészt mert nagyon jól néz ki, másrészt mert sokan csak megakarnák dönteni, de én tudom, hogy sokkal több van benne, mint amit először lát az ember. Legelőször csak látsz egy jó nőt, eszedbe jut akarva-akaratlanul is az, hogy miként is festene ruha nélkül mondjuk az ágyadban. Ez csak felületes dolog, de én beszéltem is vele, és kedvelem, több van benne, mint amit elsőre lát az ember.
Mosolyogva bólintok, miután visszahúzódik. Igazából nem tudom mi ez most ami köztünk van, de mindegy is igaz, mert ő mondta, hogy nem kell mindent kimondani? Én biztonsági játékos vagyok, szóval szeretek mindent kimondani, de… most nem teszem, kell egy kis változatosság az amúgy teljesen nevetségesen szánalmas kapcsolataim sorába. Nem sok nővel voltam eddig együtt, valahogy… nem tudok olyat találni, akivel komolyan jól megértjük egymást és nem csak egyoldalú az egész. Ez volt a baj mindig, hogy vagy én rajongtam egy lányért, akit nem érdekeltem, vagy éppen én jöttem be valaki olyannak, aki engem hagyott hidegen.
- El is várom, hogy kihasználd az adottságaid! – azért vannak, hogy kihasználjuk őket, nem? Márpedig Kayley-nak bőven van adottsága, nagyon is tud hatni az emberekre, rám már akkor is bőven hatott, mikor még csak az ölembe ült, szóval… alapelvárás az, hogy elvonja a gondolataimat. – Nem bizony. – mosolyodom el, ahogyan hátrapillantok. Eleinte nagyon is zavartak a tetoválások,főleg az, hogy nem tudtam hogy szereztem őket, illetve hát… ha nem rúgok be és nem kerülök ilyen helyzetbe, akkor a szüleim se ültek volna autóba, hogy aztán elmenjenek Kayley-hoz és útközben meghaljanak. De mindegy is, ez már a múlt, és én megkedveltem már a tetoválásokat.
- Inkább ne hordj semmit. – húzom mosolyra a számat, mikor kissé meglegeltetem rajta a szememet. Erre mondják azt, hogy piszok nagy mázlista vagy igaz? A gimiben még csak álmodni sem mertem volna arról, hogy egyszer majd ebben a helyzetben leszek vele, de… összejött nem? Még ha nem is így terveztük, de összejött a dolog és jó volt, nem igazán tudom bánni.
- Nem is mondtad, hogy gondolatolvasó is vagy. – nevetek vele együtt. Mindketten pontosan tudjuk, hogy eszem ágában sem lenne a kajával foglalkozni, ha itt főzőcskézne egy szál kis kötényben. Sok mindent tennék vele, de a kajálás nincs ezek között.
- Csak ne vállald túl magad oké? Nem jó az, ha kihajtod a beledet is, csak annyit vállalj, amennyit bírsz is. – én is estem abba a hibába régen, hogy egyszerre több műszakot és munkát is elválltam, szóval egy nap a nyolc helyett olyan húsz órát dolgozhattam a semmiért, mert alig kaptam pénzt. Szóval… csak azt akarom mondani ezzel, hogy jó az, ha dolgozni akar és még mellette suliba is jár, de nem jó az, ha túlzásba viszi. Egyszerre csak annyit, amennyit bír, bár ügyes csaj, gondolom nem fog ez neki gondot okozni, ha mégis, akkor meg…. segítek neki valahogyan.
- De semmi baj, komolyan, maradj! – a keze után nyúlok, nem engedem, hogy felálljon, mert… mert nem kell. – Ha baja is van, megtudom csinálni, és amúgy is… megérte, sokkal több gyönyört okoztál nekem, mint az a gitár! – komolyan, semmi baj, majd max megjavítom, ennyit azért konyítok a gitárokhoz, és még ha el is romlott, ezért megérte.
- Az egész jó, mármint, hogy nincs túl messze, így… összetudunk futni könnyedén, nem? – nem is tudom, lehet, hogy ő nem szeretne összefutni, vagy valami, szóval…kissé bizonytalan vagyok.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 11 Nov. - 10:40

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Szóval... az más. Rendíthetetlen érvelésed van, mondták már? - nevetem el magam újra. Igen, újra és újra nevetnem kell, mert jól érzem magam és e miatt biztos vagyok benne, hogy egy pillanatra sem volt rossz döntés az, hogy végül mégsem fogtam vissza magam. Miért lett volna az jó? Semmi értelme nem lett volna, hiszen ő nem olyan, mint mások. Nem dob ki csak azért, mert dolga van és a lényeget már meg kapta. Fel sem merült benne ilyesmi, hanem csak itt vagyunk és én jól érzem magam vele. Örülök neki, hogy egymásba botlottunk és hogy nem küldött el a fenébe, pedig megtehette volna azok utána, amit vele tettem. Mégis képes volt tovább lépni, nem is tudom, hogy hogy csinálja. Túl... túl jó, még ha nem is hiszi el, vagy talán nem akarja, hogy ezt gondoljam róla? Végül is ezekkel a tetkókkal már van azért egy rossz fiú beütése is, és elég jó kombináció egy ilyen külső, azzal a lélekkel, ami neki van.
- Akkor így lesz, felfedezhetsz rajtam... mindent. - mosolyogva hajolok előre még egy röpke puszira, mielőtt tényleg elindulnánk a konyha felé, hogy legyen valami kis reggelink is, ha már a reggelt mozgással indítottuk. Vissza kell szerezni a kalóriákat igaz? Vagy legalábbis egy részét, és kell erő is a naphoz, bár ha amúgy is ágyban akarunk dögleni, akkor az sem annyira biztos. Egyébként meg végigmérhet bármikor, ha kell még körbe is fordulok egyet, mielőtt magamhoz ragadnám az ingét.
- Akkor terelem el a gondolataidat, amikor jól esik, jogot szereztem rá az előbb. - és ha nem viselkedik jól, akkor még többször is megteszem ám. Most is kap egy finom, bizsergető csókot a nyakára, most már csak azért is. Egyébként is nem tehetek róla, de élvezem azt, hogy hathatok valakire, rá pedig főleg. Az ember használja ki az adottságait, nekem pedig ez az adottságom, ha úgy vesszük. - Nekem tetszik, szerintem az, más véleménye, meg nem számít. - vonom meg a vállam, és persze eszem ágában sincs továbbra sem eltávolodni tőle. Nem számít, hogy más mit mond a tetoválásaira. Nekem tényleg nagyon tetszenek és ez a lényeg. A többiek véleménye kicsit sem számít, amúgy is az a fontos, hogy nekem bejöjjön a külseje és a belseje is igaz? Nekem süt rántottát, nem másnak.
- Ha csak nem akarod, hogy én hordjam. - na igen azért virágos kis kötényben már nem lenne annyira szexi, de így egy szál alsóban, serpenyővel a kezében... nekem tényleg bejön. Egyébként is melyik nő ne értékelné azt, ha valaki neki főz, főleg az után, hogy már egyébként is elég sokat adott neki az ágyban, jelen esetben a kanapén. Elmosolyodom, amikor még hátra is fordul, és nem tudom megállni, hogy az ing legalább egyik felét ne libbentsem fel egy pillanatra. Na nem mintha amúgy olyan sokat takarna, de na, játszunk csak, ez itt a lényeg. - Szóval a hasadra gondolnál igaz? Tudtam! - nevetek, megint, hiszen egyértelmű, hogy mit tenne. Dehogy az evés lenne a fontosabb, oda is éghet bármi, azt a virágos kis kötényt tüntetné el rólam, hogy aztán a konyhaasztalra dobjon és... Már a gondolattól is bizseregnek a lábujjaim, de most enni fogunk... enni!
- Tudod azért keresek mellette munkát, ami nappali, vagy hát ki tudja, ami sikerül. - a következő szavaira viszont már egy cseppnyi aggodalom ül ki az arcomra. Na jó, azért remélem, hogy nem tettem tönkre a gitárját, annyira azért... csak nem voltam túlságosan heves ugye? Eléggé a lelkemre venném, ha valami komolyan baja esett. - Ha baja lett a gitárodnak... kölcsön adom az enyémet bármikor és komolyan kifizetem. De... - na jó, nem tudom megállni, hogy ne akarjak felkelni megnézni, ha csak nem fog vissza. Nem akarom rosszul érezni magam a miatt, hogy netán végeztem a gitárjával. Csak a kérdése az, ami maximum megállít egy kicsit, és annyi időre fordulok vissza, hogy válaszoljak, már ha eljutottam addig, hogy felálljak. - A belvárosban, nem túl közel, de csak egy fél óra metróval. - nem lakom közel, de legalább gyorsan lehet közlekedni, ha az ember felpattan a metróra, úgy azért nem vészes.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 10 Nov. - 15:36

Kayley & Jeff

- De ha én gondolok rólad túl sokat az… más. – ennél nyomosabb érvvel nem tudok előállni, ahogyan megrántom a vállamat. Igazából tényleg jogos, ha úgy érzi, hogy túl sokat gondolok róla, de ez a gimiből maradt meg, akkoriban ő az…elérhetetlen a csaj, legalábbis nekem, mert nem tartoztam az osztály elitjéhez, úgyhogy nekem az esélyeim elégé…gyászosak voltak. Innen maradhatott ez meg, amúgy is, nem hiszem, hogy neki ez újdonság, minden bizonnyal elég sokan körbe rajongták már őt, velem ellentétben. Persze, jó érzés lehet, de egyben rém fura is, hogy ismernek és népszerű vagy. Legalábbis én így éreztem volna, ha megkapom ezt a gimiben.
- Ez megfelelőbb a megfelelőbbnél. Sokkal… megfelelőbb. – oké, azért kicsit végigmérem őt, tüzetesebben, mint eddig, mert… mert megtehetem igaz? Elvégre nem szentségtörés az, ha megnézel egy gyönyörű nőt, akivel nem rég együtt voltál. Ez inkább általánosan elfogadott, semmint megvetendő. Ez a keresgélős játék dolog pedig nagyon is az ínyemre van, még inkább az, hogy nem egy egyszeri kalandnak gondolta ezt az egészet, mert ha mégis így lett volna, akkor nem valószínű, hogy ezután találkoztunk volna. Én kihasználtnak éreztem volna magamat, pedig úgy is örülnöm kéne annak, hogy együtt lehettem Kayley-val, de… szóval nem vagyok tapasztalt nőcsábász, ez nem az én hóbortom.
- Nem szép dolog így elterelni a szakács gondolatait. – mosolyodom el. Nem veszem én magamra azt, hogy felnevet, akkor pedig még inkább megértettem volna, ha a tojás eltörik, de szerencsére még időben tudtam menteni a menthetőt, és bár nem szép dolog így elterelni a gondolataimat, de… csak a hülye mondaná, hogy ne csináljon ilyet többet, igaz? – Szóval akkor… a tetoválás is szexinek számít? – őszintén mondom, hogy erről fogalmam sincsen, mert eltudom képzelni, hogy tetszik ez néhány nőnek, de sokan elég rondán néznek rám emiatt, amit nem értek, mert én sem szúrom őket le azért, mert nincs rajtuk tetoválás, szóval… van és kész, fogadja ezt el mindenki.
- Szóval akkor most dobhatom ki a virágos kötényemet? – csak megjátszom azt a szomorú nézést, aztán persze újra mosoly költözik az arcomra. Nincs kötényem se, szóval… nem értem minek, csak odamegyek és nekiállok kaját csinálni, hol félmeztelenül, hol ruhában, ahogy éppen vagyok, annyira béna azért még én sem lehetek, hogy felgyújtsam magamat, vagy valami.
- Szóval egy virágos kis kötény… - nem tudom megállni, hogy ne forduljak azért hátra, mert hát… kell a friss látvány a képzelőerőnek igaz? – Életem legkönnyebb döntése lenne. – éhen halnék, ez a döntésem, mégis melyik bolondnak jutna eszébe a kaját választani?
- Meg is sértődtem volna, ha mást mondasz. – csak viccelek, ezt a mosolyomból is tisztán láthatja. Nem vagyok sértődékeny típus amúgy sem, elég sokat szekáltak már régen is, mondhatni immunis lettem, de persze megbántani könnyű, mint minden embert, csak én…próbálom ezeket nem magamra venni, mert mi haszna van annak, ha olyanok miatt érzem rosszul magamat, akiket még csak nem is ismerek?
- Tényleg, esti suli…ez aztán a szerencse! – na ez az infó kerülte el az agyamat, a suli megmaradt, az esti már nem, de most kész szerencse, hogy csak este kell bemennie, az még pár óra biztosan, igaz? – Persze, amúgy is… nehéz lenne elmenni, a gitárom nagyot koppant a földön, szóval… - szóval majd meg kell néznem, hogy kell-e újat vennem, vagy sem, de nem most, most csak itt vagyok az ágyban és egy újabb falatot jutatok Kayley szájába, miután végre én is megkóstolhattam azt, amit csináltam. – Merre laksz amúgy? – csak kíváncsiság, jó lenne tudni, hogy milyen közel, vagy épp milyen messze lakik innen, hiszen ha mondjuk csak beakarok oda ugrani vagy valami, akkor jó lenne tudni, hogy hova is kell mennem.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 9 Nov. - 12:03

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Akkor majd találunk valami aranyközéputat. Egyébként meg te is túl sokat gondolsz rólam, akkor nekem is lehet. - mosolyodom el egy apró vállrántás kíséretében. De nem így van? Ő is többnek gondol, mint ami igazából vagyok, én legalábbis határozottan így érzem sokszor, akkor én is gondolhatom őt többnek, mint ami igazából van benne. Egyébként is pont ez a lényeg nem? Nem kell a világon mindenkinek megfelelned, nem kell mindenki számára tökéletesnek, vagy többnek lenned, épp elég az, ha egy ember számára vagy kiemelkedő, ő pedig akkor miért ne lehetne számomra az nem igaz? Egyébként se nagyon változtathatja meg a gondolataimat, én úgy érzem, hogy ő több, mint amit hisz magáról, mert kedves és egyáltalán nem nyújt rossz teljesítményt az ágyban - jelen esetben a kanapén - sem.
- Reméltem, hogy tudok megfelelő ajánlattal szolgálni és... maximum adhatok tippeket, mint a keresgélős játékban. Majd mondom, hogy mikor hideg, mikor meleg és... mikor igazán forró. - eléggé sokat sejtető pillantással mérem végig, még az alsó ajkamat is beharapom, bár azt hiszem azért őt annyira nem nehéz pajzán gondolatok felé terelgetni. Nem kell azért olyan sokat küzdeni ezért, főleg hogy egyébként is rendkívül hiányosan vagyok öltözve, de hát nem tagadhatom meg magamat teljesen. Változom én pozitív irányba, de attól még az alap jellemem megmarad, és mégis csak lássuk be huncut kislány vagyok. Egyébként is itt a lényeg most mindenképpen az, hogy tudja ez tényleg nem csak egy kósza egyszeri alkalom volt, hanem én igenis jóval többet akarok ennél tőle. Végre találtam egy olyan srácot, aki tényleg rendes, nagyon nem lenne okos döntés elszúrni.
Nem vagyok én gonosz, de mégis csak elnevetem magam, amikor majdnem elejti a tojást is. Nem akarom én zavarba hozni vagy ilyesmi, de hát miért kéne zavarban lennünk? Bár gondolom azért esetében ez egy kicsit lassabban megy majd. - Reméltem is, és... úgy is tűnt. - hát lássuk be azért nem kellett túl sok ahhoz, hogy a kis fickót beindítsam, már csak azzal sikerült, hogy az ölébe kerültem és kapott néhány hevesebb csókot. Ezek után el is várom, hogy ő is bírjon engem, annyira jól nem játszhatja meg magát, azt azért nehéz. - Akkor jó páros vagyunk, mert bejönnek, mindegyik. - még lehelek is egy lágy csókot a vállára, oda ahol pont össze van szépen rajzolva. Tetszik nekem így, nagyon is. Ezért is mondtam, hogy az a kis kölyök, aki még a gimiben volt nagyon is kikupálódott, de mellette megmaradt az az édes jelleme is, így pedig tökéletes lett.
- Hát naná! Bár virágos kis kötényt ne vegyél fel, így bőven tökéletes vagy. Ha nem lennél szexi, harapdálnám a füledet? - nem, naná, hogy nem! Azért nem vagyok annyira rossz kislány, hogy bárkinek harapdálom a fülét csak úgy szórakozásból. Persze vannak azért kellemetlenebb tulajdonságaim is, de ő tényleg tetszik és nem csak rá akarom lőcsölni a főzést. - Nem mondom, hogy profi vagyok, de... gondolom tetszenék mondjuk egy szál kis kötényben... ha úgy várnálak haza munka után, nehéz lenne eldöntened, hogy mire is vagy jobban kiéhezve. - igazából volt már olyan kapcsolatom, ahol majdnem sikerült eljutni az összeköltözés szintjére is, de persze csak majdnem. Az jobban tetszett az eddigi pasijaimnak kivétel nélkül, ha adtam, amit kellett, de azért nem vittük túlzásba. Addig se jutottam még el soha, hogy kulcsom legyen valakinek a lakásához. Nem is tudom... mint mondtam nem választok valami jól.
- Finom lett, komolyan! - mosolyodom el, az után mikor már nagyjából sikerült lenyelni a falatot. Ahogy mondta, azért a rántottát olyan nagyon csak nem lehet elrontani, ő se rontotta el. Nem is sózta túl, meg semmi ilyesmi, és határozottan finom lett. Ettől pedig még olyan nagyon elhízni sem lehet, szóval dupla előny. A kérdésére csak megrázom a fejem. - Estin tanulok, meg időnként hétvégén vannak óráim, nem lesz gond. És... ugye tényleg beteget jelentesz mára? - mosolyodom el, ahogy újra nyitom a számat, ha már ő is kapott egy falatot, akkor megint én jövök. A szabad kezemmel pedig időnként lazán elkalandozok a mellkasán. Mondom én, hogy kikupálódott, nagyon is.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 8 Nov. - 23:52

Kayley & Jeff

- Na és, ha…te gondolsz rólam túl sokat? – nézek rá mosolyogva. Tudom jól, hogy nincs valami nagy önbizalmam, ami főleg annak köszönhető, hogy… nem is tudom, ilyennek neveltek, és az is tény, hogy jobban nézek ki, mint régen. Mondhatni az idő jót tett nekem, meg szabadidőm is volt, ezért sportoltam is, szóval… összejöttek a dolgok, de nem hinném, hogy olyan elképesztően jó pasi lennék. Nem másznának rám csak úgy, ha mégis az elég bizarr lenne, ez … ez is fura volt, de jó értelemben fura, mert hát ki ne örülne annak, ha letámadná őt Kayley? Én nagyon is örülök neki, hogy letámadott.
- Ez jól hangzik, ebben kitudok egyezni. – bólogatok vidáman. Kitapasztalni… na ige, azért már ez is jó volt, nekem legalábbis nagyon, hát még akkor, ha jobban kiismerjük a másikat. És azért éreztem én ebben azt is, hogy ezzel több dolgot is mondott. Például, hogy nem tűnik el örökre, ha kilép az ajtómon, ami jó, mert… mert nem akarom. Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok, de nem akarom, hogy eltűnjön nyomtalanul. Kedvelem őt, mindig is kedveltem, és a történtek ellenére is kedvelem. Régen volt, fiatalok voltunk, én naiv, ő meg… kegyetlen, legalábbis én akkoriban kegyetlennek láttam őt, de talán ez érthető.
Mosolyogva hallgatom a szavait, és kis híján elejtem a tojást, mikor lejjebb csúszik a keze, de végül sikerül nem kínos helyzetbe hozni magam, és csak mosolyogva pillantok hátra. – Ne aggódj, ő is nagyon bír téged. – és akkor ez még nem kifejezés. Kayley nagyon jól néz ki, szerintem még egy impotens férfire is hatással lenne, szóval… azt hiszem nem véletlen érzem most magam elég nagy mázlistának, hogy itt van mögöttem. – A tetkókat meg egészen megszerettem, szóval… ha nem bírnád, akkor is kénytelen lennél nézni őket. – eleinte azért kivoltam akadva, és nehéz volt megszokni a dolgot, de most már… az lenne a fura, ha nem lennének.
- Komolyan? Szexi? Ez esetben beiratkozom egyszer valami szakácstanfolyamra. – a legkevésbé sem hittem volna, hogy szexi az, ha egy férfi serpenyővel és fakanállal szórakozik a konyhába, de ezek szerint… vagy csak Kayley hülyít engem, hogy ne neki kelljen főzni? – De ugye tudod, hogy ezt te sem úszhatod meg? – szeretem a hasamat, és az úgy nagyon nem fair, ha csak én szórakozom a konyhában, szóval… majd maximum eljön velem együtt arra a szakácstanfolyamra. Tudom, hogy nem okos dolog ezt így előre elgondolni, de ez most csak vicc, meg ötletelés, igaz? Abból pedig még nem volt soha katasztrófa.
- Hát oké, akkor készülj! – mondom mosolyogva, ahogyan a szájába adom az első falatot. Nem vagyok jó szakács, de olyan rossz sem azért, anyámtól tanultam egy-két dolgot, a rántotta nem egy nafy dolog, talán csak tényleg annyi történhetett vele, hogy túlsóztam, de azt is lehet orvosolni, igaz? Maximum rendelünk kaját, de azért talán annyira nem sikerült ehetetlenre, hogy ehhez kelljen folyamodnunk. Anya mindig is sokat traktált azzal, hogy megtanít majd főzni, mert az egyetemen nem főznek rám és a többi indok, aztán…végül nem lett se egyetem, se főiskola, de szerencsém volt, mert így sem haltam azért éhen.
- Neked ugye nem lesz gond a sulival? – csak most jut eszembe. Mondta még ő a múltkor, hogy tanul, még ha nem is úgy, mint a gimiben, és nem akarom én, hogy baj legyen abból, ha itt van,mikor ott kéne lennie. Na nem mintha azt mondanám, hogy öltözzön fel és menjen el, azt…azt azért nem akarom.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 8 Nov. - 13:51

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Több, mint az átlag és sokkal jobb is. Lehet, hogy van nála jobb, de én nem akarok keresgélni, mert már túl sok rosszba futottam bele. És pont ezért nem vagyok még valami profi kapcsolatok terén ezért nehéz eldöntenem azt, hogy okos ötlet-e elsietni a dolgokat, vagy sem. Tudom, hogy máshogy kéne élni az életemet, de vele nem feltétlenül elsietés az, hiszen nem fog kitessékelni, nem mondja majd azt, hogy felhív és közben persze esze ágában sincs, mert ő nem olyan. Ha azt mondja keresni fog, akkor igenis keresni fog és kész, ebben biztos vagyok. Eleve nem akarja, hogy elhúzzak csak úgy, ez pedig már eleve sokat jelent nekem. Pedig megtehetné, hogy miután megkapott egyszerűen csak lepasszol és kész, hiszen én is megbántottam őt, de... valahogy még sem tudom ezt feltételezni róla. Egyébként is, ha ilyesmin törné a fejét, akkor ezt megtehetné máskor is nem, akár este, akár később, teljesen mindegy.
- Ki tudja Jeff, még mindig túl keveset gondolsz magadról. - több, mint amit hisz magáról, hiába, hogy nem hiszi el. Persze egy étteremben nem fog csak le rárepülni egy csaj, de ki tudja, hogy nem próbálkoznának-e be nála, főleg egy ilyen dal után, hiszen ő írta és nem nehéz vele meglágyítani egy nő szívét. Az enyémet is könnyedén sikerült neki és nem csak azért, mert eleve nekem írta ezt a dalt, vagy mert közös múltunk van és főleg nem csak azért támadtam le, mert ki voltam éhezve. Nem akarom, hogy úgy gondolja, hogy bárki más ilyen hatással lett volna rám. Jó, tény, hogy elfordult már, hogy nem sikerült visszafogni magam, amikor igenis kellett volna, de ez most más. Ne kérdezd, hogy miért... de akkor is más.
- Hát... nem, de majd rájössz, vagy adhatok tippeket. - egy sokat mondó szemöldökfelhúzás egy széles mosoly mellett azért mindenképpen kikívánkozik és ebből az is egyértelmű, hogy nem fogok csak úgy eltűnni az életéből, ahogyan ő sem tenné ezt velem. Lesz még bőven lehetősége gyakorolni velem, lesz még bőven lehetősége kitapasztalni, hogy mik a gyenge pontjaim, hogyan tud rám igazán hatni. - De... gondolom neked is vannak igaz? Vagy még te se tudod őket? - hintek a nyakára egy lágy csókot, amikor már mögötte állok és amíg ő ügyködik szépen követem. Csak nem zavarom nagyon azzal, hogy így ráakaszkodtam. Minden bizonnyal szólna miatta, de kétlem, hogy azt akarná, hogy a hotelben ülve figyeljem csak, az annyi... távol lenne tőle és azt most nagyon nem akarom.
- Akkor legalább a füled csak az enyém. - nevetem el magam és nem tudom megállni, hogy még egy játékos kis harapással ezt ne pecsételjem meg, amikor pont oldala fordítja a fejét. - De bírom a tetkókat is, meg a szemedet és persze... - nem akarok én gonosz lenni, főleg hogy épp mással van elfoglalva, de csak egy alsó van rajta, nem olyan szörnyű tett az, ha a kezem egy pillanatra lejjebb siklik a hasától igaz? Csak, hogy megmutassam mi az, amit még kedvelek benne és egy kicsit növeljem az önbizalmát, mert igenis rendkívül jó teljesítményt nyújtott a kanapén. - Figyelek te kis mesterszakács! Egyébként is nagyon szexi dolog, amikor egy pasi főz, úgyhogy ezt kénytelen leszel még máskor is alkalmazni. - mosolyodom el, bár ezt most nem nagyon láthatja, de minden bizonnyal sejti. Addigi s az államat szépen a vállára teszem és úgy figyelem, amint ügyködik. Csak amikor már majdnem készen van, akkor veszek elő tányért a mutatott szekrényből, mert hát amúgy honnan tudnám, hol találhatok igaz? És bőven elég egy is, hiszen ha már egyszer a másiknak a szájában matattál, akkor nem nagy cucc egy tányérból enni. - Maximum elsózhattad, ha túl jól érzed most magad, de amúgy kétlem, hogy ne lenne jó, de lássuk! - tátom a számat. Nála van a villa és túlságosan elfáradtam, hogy rendesen egyek, legalábbis nem azonnal, majd én is magamhoz ragadok egy villát, de az első falatot tőle kérem, mert... csak és kész.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 7 Nov. - 22:41

Kayley & Jeff

A szavaira csak elmosolyodom, a puszi után pedig csak még szélesebb mosollyal nézek rá. Jó érzés az, hogy így beszél rólam, de ennyire nem vagyok azért nagy főnyeremény, minden bizonnyal ezer jobb pasit tudna találni, mint én, talán még normálisabbakat is, kitudja, én csak annak tartom magam, de nem az én tisztem, hogy el is döntsem az vagyok-e, igaz? Ezt mások mondják rólad, szóval csakis ők tudhatják, hogy akkor most végső soron te olyan vagy, mint mindenki más, vagy esetleg valamivel jobb vagy, és nekem jólesik az, hogy ő úgy érzi több vagyok, mint az átlag, már ha jól szűrtem le ezt a szavaiból.
- Ezt neked írtam, aligha fog bárki más így letámadni, az tényleg elég fura lenne. – mégiscsak egy étteremben fogok dolgozni, ha minden igaz, ott pedig fura lenne, ha csak úgy letámadnának, főleg ezek után. Nem is tudom, már ez is elégé meglepett, nem ehhez vagyok hozzászokva, de kétségtelen jó volt ez, mondhatni életem egyik legjobb pillanatai voltak ezek most vele, de nem hinném, hogy mással ez előfordulna. Mármint… nem támadnak le, így értettem, annyira azért nem hiszem, hogy jól játszom meg hát jó pasi se vagyok annyira, Kayley-nál meg közrejátszott még az is, hogy régóta önmegtartóztatáson volt.
A szavaira csak halkan felnevetek. Oké, akkor jó volt, nem vitatkozom vele, úgyis esélytelen lenne, nem? Jó volt ez és kész, nem kell azon kattognom, hogy mennyivel voltak nálam jobbak azok, akikkel eddig volt, mert egy ilyen lány, mint ő, biztosan elég sokakkal volt. Nem úgy értem, hogy…szóval nem rossz értelemben véve, csak hát ő mindenkit megkaphatott a gimiben is, elég jól nézett ki már akkor is, szóval… gondolom sokakkal volt, így értettem a dolgot, és akkor bizonyára jó sokat gyakorolhatott is, ezt most én is megtapasztaltam, elég jó volt, azért remélem annyira nem rukkoltam elő illúzióromboló teljesítménnyel.
- Gondolom ez nem úgy megy, hogy rákérdezek és te mondod. – mosolygok rá. Nem is akarom, hogy megmondja, akkor már inkább kitapasztalom, ennyire azért vagyok olyan ember, hogy inkább az élvezetek útján ismerjem meg őt ebből a tekintetből. Mert hát… jó volt most is, akkor jó lesz ezután is, ha lesz ezután, és én szeretném, ha lenne ezután, mert kedvelem őt, jó volt most is vele, de ha nincs ez az egész, akkor is remek lett volna. Jól érzem magamat vele, ez a lényeg, semmi más, és nem is akarok túl sokat gondolni bele, ennyire azért fejlődtem, a régi Jeff simán beleszeretett volna az első lányba, akivel lefeküdt.
- Még soha senkinek sem tetszett a fülem. – nem mintha olyan elképesztően sok nővel lettem volna együtt az életem során, de a legkevésbé a fülemet dicsérték, volt aki a tetoválásokkal volt elfoglalva, mások a szemmel, Kayley meg a füllel. Aranyos, erre mi mást lehetne mondani? – Oké, akkor figyeld a varázslatot! – mondom mosolyogva, ahogyan nekikezdek a rántottának, és bár nem valami nagy dolog összedobni, de azért próbálom én minél gyorsabban csinálni, szívesebben lennék az ágyban, mint a konyhában, és amint elkészül, meg is kérem Kayley-t, hogy kapjon elő egy tányért. Gondolom ezek után nem kell kettő, vagy ha mégis, akkor kettőt, és amint rápakoltam a kaját, már mehetünk is az ágyba, ahova szinte csak úgy bedőlök, figyelve persze a kajára. – Azt mondják, hogy a rántottát nem lehet elrontani, de… de bocs, ha megcáfoltam ezt. – nem vagyok jó szakács, néha még a legegyszerűbb dolgokat se tudom megcsinálni, általában az étteremben kajálok, ahol dolgozom, vagy Joey-nál.
Gratula a századikhoz! pompom

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 6 Nov. - 10:14

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Nem baj az, biztosan jól állna. - zárásként, vagy csak a szavaim megerősítéseként nyomok egy szimpla szinte csak puszit a szájára. Lehet, hogy túlzok, de akkor is ő igenis jó fiú és ez jó dolog, mert a legtöbben nem az, hogy én voltam az, aki eddig mindig rossz helyen válogatott. De ő nem olyan, nem bántó, nem használ ki, hanem egyszerűen csak kedves és odafigyel. Azért a mai világban erre sajnos nagyon kevés példa van, a legtöbben önzőek és csak saját érdeküket nézik, ez sajnos tény, és igenis üdítő az, amikor olyannal vagy együtt, aki nem ilyen, aki képes belemenni, hogy megálljatok, amikor tudod, hogy tuti, hogy baromira nehezére esik, de mégis megtette, én pedig iszonyat hálás vagyok érte, és pont e miatt tudom, hogy egyáltalán nem volt jó ötlet megállítani őt sem és magamat sem.
- Az is össze fog jönni, mert tehetséges vagy Jeff. Szépen játszol, és látod milyen hatással vagy az emberre, bár... azért nem értékelném, ha másra is ilyen hatással lenne a dalod. - jó tudom én, hogy ezt eleve nekem írta és egy koncerten, vagy étteremben tuti, hogy nem támadná be így valaki, de na... azért én is az a típus vagyok, aki nem szeret osztozkodni, hát ki szeret? És tényleg úgy gondolom, hogy jól játszik, simán összejöhet neki egy jobb munka és nem csak azért, mert én ajánlom be, hanem egyébként is, saját erőből is. Akkor majd nem kell beájulnia a kanapéra a fáradtságtól, és az amúgy nekem is kedvez, főleg ha mi szeretnénk több időt együtt tölteni.
- Így van, jó volt. Nem kértem volna repetát, ha nem így lett volna. - akkor elég lett volna belőle egy kör is. Jó persze talán az is benne van, hogy hónapok óta érett már ez, nem voltam senkivel, túlságosan a változásra, meg az új életre figyeltem, de neki is szerepe volt ebben. Igenis számít, ha a másik figyel rád és őszintén szólva, ha rajtam múlna, akkor képes lennék még átrángatni az ágyba és kérni egy újabb ismétlést. Nem is tudom, hogy mi van velem... ez az ő hatása, vagy a dalé, vagy minden együtt? - Így van és... majd rájössz, hogy mik az igazi gyenge pontjaim. - mert hát az mindenkinek van, amivel szinte bármikor lehet hatni rá, amitől minden sokkal intenzívebb lesz. Van, akinél egészen meglepő pontok, amikre nem is gondolnál, van akinél általános, mint a nyak, vagy a fül, no meg persze olyan is van, akinek aztán édes mindegy, mert az egész teste egy nagy erogén zóna, de azért a legtöbbeknél van egy-egy speciális pont, és hát ezt máshogy nem lehet megtalálni, mintha kiismered a másikat és végeredményében... gyakorolsz. Azt pedig már ebből is leszűrhette, hogy ez nem csak egyszeri alkalom volt, hanem én is szeretnék még ismétlést, és nem csak egyet, csak hát nem mindent kell szavakkal is kimondani, mert... minek? Végül is ha valaki más kérdezné meg, akkor igenis rávágnám gondolkodás nélkül, hogy ő a pasim, főleg ha valami dögös csaj kérdezné meg, akkor meg aztán naná! Kiteszem én az el a kezekkel táblát, ha az kell.
Egyébként is érdemes felvenni azért valamit, ha az ember konyhába megy, nem lenne kellemes, ha rendkívül érzékeny helyen égetné meg magát igaz? Nekem meg tökéletes lesz az inge csak így lazán, a bugyimat őszintén szólva egyelőre lusta vagyok megkeresni, majd arra is sor kerül alkalomadtán, ha rávettem magam, hogy elszakadjak tőle, majd az ágy felé vezető úton. A kérdésre csak elnevetem magam, nem veszem én zokon, amit mond, sosem. - Tetszel, tetszik a füled is, csak nem baj, de harapdálhatom a nyakadat is, amit épp elérek. - de azért a csókot igenis kérem, ha már "segítek neki főzni". - tökéletes, most bármit meg tudnék enni. - nem vagyok én finnyás, kiváló a rántotta, csak dobja össze szépen, aztán mehetünk is az ágyba, a végén még el kezd fázni a lábam.

//100. hszke ^^//

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szer. 5 Nov. - 18:20

Kayley & Jeff

- A végén még elpirulok. – mondom szélesen mosolyogva. Na igen, értem én, hogy miért mondja ezt, de komolyan nem kell ennyire… jónak látnia, ez alap dolog, ha neki így jó, akkor így lesz, nem akarok én semmit sem erőltetni,főleg úgy nem, hogy én voltam az, aki nem is igazán sejtett semmit sem a dologról, de gondolom ő esm azzal a tervvel jött ide, hogy majd letámad helyben, amint eljátszottam a dalomat. Nem vagyok barom, de olyan jó sem azért, nem kell túlozni én csak… figyelembe veszem, hogy mit akar, ez a dolga egy férfinak, hogy boldoggá tegye a nőt, tökmindegy, hogy egy kutyasétáltatásról van szó, vagy… vagy erről ami most volt köztünk.
- A mai egy kivételes este volt, azért elszoktam jutni az ágyig, de… de egy új meló nem ártana. Több pénz, kicsit komolyabb szerep… nem panaszkodnék. – nem vagyok én pénzközpontú, de sajnos ebben a világban nagyon fontos dolog a pénz, és nekem kevés van belőle, éppen csak kijövök abból, amit kapok, néha mínuszokba megyek, kell a pénz, hogy normálisabban élhessek, na meg az sem baj, ha kicsit jobban odafigyelnek rám. Mármint…a mostani helyemen csak adom a hangulatot jó lenne, ha valaki figyelne is rám. Elég egy ember is csak… kicsit komolyabb legyen a szerepem, mint most.
- Hát… nem, nem azt láttam, de… de mindegy is, jó volt, ez a lényeg. – nem vagyok én olyan nagyon rossz véleménnyel magamról csak… csak a tényeket néztem. Ő elég sok emberrel volt szóval… szóval elég jó az ágyban, én kevés emberrel voltam, és nem is vagyok olyan jó az ágyban, de ha élvezte akkor…akkor minden rendben van, nem? Nincsen valami sok önbizalmam, de azt keveset azért próbálom úgy adagolni, hogy ne legyek teljesen reménytelen eset. Régen az voltam, talán még most is, nem tudom, annyira sokat azért nem fejlődtem, de nem is akartam. – Persze, majd… gyakorlunk. – bólintok szaporán, mosolyogva, mert hát… elég hülyén hangzik ez, mármint, hogy gyakoroljuk ezt. Ez csak szex, nem pedig rakétakilövés, apám mindig azzal jött a béna és kínos felvilágosításokkor, hogy nem kell tökéletesnek lennie, mert… mert az egyszeri alkalmak nem azok, csak simán jók, tökéletes akkor lesz, ha a másiknak a szíve is a tied. Hogy ebben mennyi az igazság, gőzöm sincsen, de ha ezt veszem alapul, akkor nem olyan nagy baj, hogy nem voltam tökéletes, igaz? A szüleim elégé… szerelempártiak voltak, szóval mindig ezt a szöveget erőltették, én pedig talán emiatt is vagyok ilyen. Vagy nem, tudja a fene.
Kicsit azért meglepődöm mikor nem hagyja, hogy felálljak, de nem ellenkezek nagyon, szóval annyira nem nehéz meggátolnia. – Jó, rendben, megértettem.– mondom mosolyogva, ahogyan most már tényleg felállok. Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok, és nem is azt, hogy mindent ki kell mondani csak… csak valamit, ami nem azt mutatja, hogy ez egyszeri alkalom volt, mert bármilyen jó is volt, elég szarul esne, mert nem vagyok olyan srác, aki… szóval nem vagyok olyan, aki eldobja a másikat és elfelejti egy pillanat alatt. De ha nem mondunk ki semmit, akkor nem mondunk ki semmit, túlélem én, nem ezen fog múlni.
- Eszembe sem jutott. – védekezek mosolyogva, és útközben azért a gatyámat felkapom magamra, mert… mert nem is tudom, nem szoktam meztelenül flangálni a lakásban, így jobban érzem magamat, amúgy is, elég sokat voltam ruha nélkül, nem baj az, ha most visszakerül rám a alsónadrágom, nem? – Mi ez a fül fétis? – nézek rá széles mosollyal, mikor megharapja a fülemet. Csak viccelek persze, ezt remélem ő is pontosan tudja, ha nem, hát akkor hátrahajolok egy csókért, hogy biztosan tudja. – Van tojás és… tojás. Nem vagyok valami nagy szakács, de egy rántottát összetudok ütni, az jó lesz, nem? – ha nem, akkor majd maximum rendelünk kaját, igaz?

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 4 Nov. - 14:35

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Jó érzés az, hogy végre olyan valakivel állok szemben, vagy térdelek, mindegy, hogy épp mikor, hogyan, aki így képes hozzám állni, aki nem sértődik meg azért, mert visszautasítom, aki egyszerűen csak kedves hozzám és kész, elfogadja azt, hogy úgy szeretnék tenni, ahogy nekem jó, bár én sem vagyok biztos magamban. Jó eséllyel, ha nem ment volna bele elsőre a visszakozásomba, akkor nem válunk el egymástól, mert ha ő tovább folytatja, akkor én se lettem volna képes abbahagyni, ebben biztos vagyok, de figyelt rám, még ha biztos vagyok benne, hogy neki baromi nehéz is lehetett leállni, ennek ellenére megtette.
- Te vagy a jó Jeff és pont ezért... - ezért nehéz és ezért nem tudom magam végleg meggyőzni arról, hogy ennyi, csak úgy hagyjuk abba. Igazából tényleg nem akarom, szeretném folytatni, istentelenül vágyom a közelségére még most is, és nagyon nehéz távol maradnom tőle. Nem is megy valami sokáig. Ő a rendes pasi, a rendes pasitól pedig nem kell félni és nem kell nekik megálljt parancsolni, hiszen nem ő kezdte, nem ő volt az, aki rám mászott, én voltam, és nem fair tőlem, hogy ezek után csak úgy lepattintom. Most már nem is akarom, nem is menne. Túlságosan vágyom rá, és amikor végre lekerül rólunk a ruha már képtelen is lennék másképp cselekedni. Mindegy, hogy kanapé, vagy fotel, vagy akár csak a padló lenne, egyáltalán nem számít. Csak ő a fontos és én, semmi más. És pont azért nem akartam először belemenni, mert vele nem szánok semmit sem egyszeri alkalomnak. Amúgy se vagyok ilyen, mások szoktak így állni hozzám. Jó persze előfordult már régebben egy-egy buliban, hogy kissé elszálltam e téren, de pont, hogy arról van szó, hogy változom és mégis hogy változhatnék még inkább pozitív irányba, ha nem vele, aki eleve pozitív?
- Naná, hogy kijár, egyébként is munkát keresünk neked, másikat, jobbat, ami nem készít ki ennyire, hogy a kanapén kelljen aludnod, mert nem jutsz el az ágyadig. - bár most sem sikerült addig eljutni, de most azt hiszem ez számít a legkevésbé. Nem baj, jó nekem itt, az a lényeg, hogy vele vagyok és érzem a bőrét a bőrömön. Akármennyire is kicsi a hely nem szívesen mondanám azt, hogy keljünk fel innen, de főleg nem lenne jó felöltözni és elkísérni őt munkába, vagy akár egyedül elengedni oda. Amikor belekezd abba a mentegetőző mondatba, én csak egyszerűen belé fojtom a szót egy elnyújtott csókkal, kicsit megtámaszkodva a mellkasán és a feje mellett. Igen, talán volt már ennél jobb fizikai szempontból, de ez most más, ez nem csak azért számított, és összességében igenis a legjobb volt. - Ne butáskodj. Odafigyelsz rám és ez számít, nem érdekel, hogy ki milyen volt előtted oké? Ne legyél ilyen rossz véleménnyel magadról. Ha nem lett volna elég jó, azt láttad volna rajtam, vagy... úgy láttad, hogy nem élveztem eléggé? - ha így lett volna, akkor nem támadom le másodszor is, amikor még erőt is alig gyűjtöttünk az első menet után. Fantasztikus volt, és kár azt hinnie magáról, hogy nem elég jó. Passzolunk és ennyi, ez is sokat számít. Nem mindig van meg a teljes összhang és ez egyszerűen csak szimpla fizikai felépítésen is múlhat, vele viszont semmi gond sem volt e téren. - Egyébként pedig még gyakorolhatunk igaz? Ez csak annyin múlik, hogy kiismerd a másikat, meg ismert mi az igazán jó neki. - és nem csak nekem, neki is, mert érdekel, szeretném tudni, hogy mi az, ami igazán jól esik neki. Ez azért általában egyéni, hogy ki hol a legérzékenyebb. Pont ezért nem jók az egy éjszakás kalandok, akkor csak az általános tudást vetheted be, de ha hosszabban együtt vagy valakivel, akkor megismerheted, feltérképezheted, hogy mi az, ami igazán jó neki.
- Nem, nem így értettem. - rázom meg a fejem, ahogy ő nekiáll feltápászkodni. Nem hagyom először, csak felülök és szépen visszahúzom magam mellé. A lábaimat átteszem az övén, így szinte már az ölében ülök, vagy még a hátsóm marad a kanapén. - Együtt vagyunk, csak buta szó az, hogy járunk, ennyi. - nem akarom, hogy rosszul érezze magát, hogy nem mondunk ki valamit, amit ő szeretné, ha kimondanánk. Nem vagyok szerelmes így hirtelen, azt nem hiszem, ahhoz idő kell, de... egy pár vagyunk, ha így neki jobb, hogy nagyjából kimondjuk.
- Átmehetünk az ágyba, de nem rázol le csak így. - mosolyodom el, ahogy én is felkelek most már. Körbepillantok, és egyszerűen csak felkapom magamra a földön szétszórt ingét. Nem szórakozom gombolgatással, és semmi más sem merül rám, csak az ing, épp elég lesz most. Megvárom, hogy merre indul, vesz-e fel valamit, vagy csak a konyha felé tart. Ha elkezd valamit motoszkálni, akkor sem megyek be egyedül, egyszerűen csak átölelem hátulról, amíg összeszed nekünk valami reggelifélét. Azt pedig úgy se tudom megállni, hogy időnként, ha oldalra fordítja a fejét, akkor ne harapdáljam meg kicsit a fülét. Hiába nincs magáról jó véleménnyel, de nekem igenis tetszik, még a kis helyes füle is.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 3 Nov. - 18:40

Kayley & Jeff

- Én megbízom benned, ha ezt akarod, akkor… akkor ezt akarod. – mosolygok rá bátorítóan. Nem kell ezt túr ragozni, ha úgy gondolja, hogy ez neki gyors, mármint, hogy változni akar és nem szabad akkor mindent ilyen gyorsan csinálni, megértem őt, és egyet is értek vele valahol mélyen, nem is igazán számítottam erre, én csak… eljátszottam azt a dalt, ami úgy tűnik egész jól sikerült, ha sikerült őt levenni vele a lábáról, na nem mintha ez lett volna a terv, és kicsit azért furán is érzem magam miatta, mert… mert ha nincs dal, akkor ez sincs, szóval… szóval fura, ez a lényeg.
- Hát, ha így nézed akkor ezt tényleg jó. – mondom mosolyogva, ahogyan rántok egyet a vállaimon. Na igen, innen nézve tényleg pozitív dolog ez, de megtudom ám azokat is érteni, akik nem állnak le, mert hát… csak a hülye állna le ilyenkor, ahogyan a gimiben mondták volna. Én mindig is a hülye, különc srácnak voltam beállítva, szóval ez van, én leállok, ha le kell állni, nem akarom, hogy nekem úgy legyen jó, hogy közben neki meg rossz. Nem vagyok valami elképesztően tapasztalt ember az ágyban, de mégiscsak jobb úgy, ha teljesen biztos magában az ember, nem?
Dehogynem, úgy sokkal jobb, és nem igazán tudom most akkor eldönteni, hogy mi van. Mert most vagy csináltam valamit, ami miatt úgy gondolta, hogy átugorhatjuk azt a megbeszélt részt, vagy elgyengült és úgy gondolta, hogy legközelebb majd vár, de most nem akar. Nem tudom, komolyan nem, de az előbb se álltam volna le magamtól, most sem tudnám ezt megtenni, ő pedig már nem is akarja, hogy megálljak, szóval… másodjára igaz, de végül csak összejön a dolog, én pedig nem tudom eldönteni, hogy most rosszul érezzem magam a történtek miatt, vagy örüljek, mint majom a farkának. Örülnöm kéne, mert egy ilyen nőt nem mindennap lát az ember maga mellett az ágyban, de közben… nem is tudom, én nem vagyok az ilyen egyszeri alkalmak híve, ha ezt annak szánta volna.
- Aha, majd beteget jelentek, amúgy sem csináltam még soha ilyet, szóval…kijár egy nap pihenő, ez a minimum. – évek óta zenélek már ott, néha még betegen is bementem, mert nem éreztem úgy, hogy visszafogna a dolog, szóval a főnök remélhetőleg megérti, hogy én sem vagyok terminátor, néha nekem is kell egy kis pihenő, ennyi hazugság pedig belefér, mármint, hogy beteg vagyok, bár… az emberek általában nem akkor jelentenek beteget, ha betegek, nem? Legalábbis a filmekben így van. – Tudom, hogy volt már ennél jobb is, de… - de nem mindenki lehet olyan gyakorlott, mint ő. Nem kell mondania, tisztában vagyok én azzal, hogy valószínűleg sokan vannak, akik nálam ezerszer jobb teljesítményt nyújtanak az ágyban, ez evidens, én nem vagyok valami gyakorlott, a gimiben esélyem sem volt ,az életben meg… nem vagyok valami nagy szoknyavadász, és az ilyen egyszeri alkalmakat is inkább elutasítom, nem kellenek, nem ilyen srác vagyok.
- Oké, szóval akkor mi… olyan jó veled kapcsolatban vagyunk, értem én. – bólogatok aprókat, ahogyan óvatosan, hogy ne lökjem őt le a kanapéról felállok. – Mit szólnál ha mondjuk átmennénk az ágyba? Én addig gyorsan összeütök valami kaját, ha éhes vagy és beviszem max. – a kanapé elég kényelmetlen most már, akkor, a pillanat hevében pont az érdekelt a legkevésbé, hogy milyen kényelmes a kanapé, de most már… szóval jobb lenne az ágy.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 3 Nov. - 16:25

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Tudom, bár... nem mondanám, hogy tökéletesen biztos is vagyok magamban. - hát igen ez itt a nagyobb gond, hogy még mindig nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Nem biztos, hogy igen, hiszen ő a jó fiú, a jó fiútól pedig nem kell tartani, akkor meg mégis miért csinálom? Talán azt hiszem nem akarom, hogy ugyanolyan legyen vele, mint bárki mással, hiszen... hiszen őt tényleg kedvelem és ő tényleg rendes, akkor meg mégis miért kéne így viselkednem vele? Nem szabad elsietni, talán ő sem akarja, bár... azt hiszem azt nem mondhatnánk, hogy ne akarta volna nagyon is, mármint no azt azért elég jól éreztem, hogy nagyon is akarta.
- Jóként Jeff, csakis jóként. Neked fontos, hogy nekem mi a fontos még... ilyen helyzetben is, másokra ez nem igazán jellemző. - nem igazán, az finom kifejezés. A legtöbb pasit hidegen szokta hagyni, hogy én mit akarok, vagy csak mindig rossz halmazból választok. Igen, ez amúgy az esélyes, hogy csak rossz halmazból választok, de hát... mégis mit tehettem volna? Próbáltam, komolyan próbáltam időnként szelektálni, csak aztán általában mégis könnyen bedőltem nekik, a szép szavaknak, amik persze csak beetetésre voltak jók. De ő nem ilyen, ő nem azért játszotta el ezt a dalt, hogy levegyen a lábamról, még ha sikerült is neki. Szegény gitár, azóta is ott hever a földön, ahová kisöpörtem a kezéből, de nem tudom annyira azért sajnálni, mert a csókja fontosabb volt, amit megszereztem.
Tudom én, hogy sikerül végül már eléggé összekuszálni a fejében a dolgokat. Néha én se tudom, hogy pontosan mit akarok, mint amikor éjjel kimész a hűtőhöz, és megpróbálod többször is lebeszélni magad arról, hogy egyél valamit, de végül még se sikerül, aztán mégis és mész vagy négy kört, mire végül addig jutsz, hogy csak egy egész keveset eszel, csak hogy elmúljon a gyomorkorgás, és persze a vége egy nagy tányér kaja lesz, meg egy film és... nem ér semmit a nagy rábeszélés, hogy nem tesz jót az alakodnak. Nálam is valahogy így volt ez, próbáltam én rábeszélni magamat, hogy ne tegyem, hogy várjak, de minek, ha aztán este amúgy is ez lett volna a vége? Most van meg az ihlet, most érzem úgy, hogy alig vagyok képes leállni, akkor meg mégis mi a fenéért kínzom magam? És főleg miért kínzom őt? Baromira nem volt fair, és másodszor már nem játszanám el ezt, még véletlenül sem. Eszem ágában sincs leállni, már azt hiszem nem is tudnék, amikor újra megérzem a csókját és a bőrét az enyémen. És hiába van, hogy alig férünk el végül a kanapén, akkor is nehéz lenne rászánni magam, hogy felkeljek most innen mellőle, róla, nehéz lenne meghatározni, hogy hol ki kezdődik és végződik, még ha ez kissé morbidul is hangzik ebben a formában. Legszívesebben itt maradnék vele amíg csak lehet, a mellkasán pihentetve a fejemet, hallgatnám a szívverését és ennyi. Csak azért nem teszem, ha így lenne, akkor nem tudnék a szemébe nézni és ez viszont nagyon is zavarna, mert akarok, tudni szeretném mit gondol, hogy érez, hogy tényleg nem hamarkodtuk-e el ezt az egészet szerinte se.
- Nem lesz belőle bajod? Vagy... beteget jelentesz és kész? Gondolom amúgy se nagyon szoktál ilyet csinálni igaz? - ő nem az a típus, aki fogja magát és kitalálja reggel, hogy nem megy dolgozni, hogy azt hazudja, hogy beteg, miközben jól van, de egyszer megteheti nem igaz? Én nem ellenkeznék, az biztos. - De szerintem is fantasztikus volt. - teszem még hozzá, nem akarom, hogy úgy érezze, hogy nem nyújtott eleget. Lehet ezt még fejleszteni, de maga a tény is sokat számít, hogy odafigyelt rám, hogy neki az is fontos, hogy nekem mi a fontos. A kérdésére csak elmosolyodom. Nem lep meg... talán tényleg jó tisztázni, de talán néha jobb csak hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek. - Én is veled szeretnék lenni, de nem hiszem, hogy mindent ki kell mondanunk, mármint... olyan buta szó az, hogy járunk. Egyszerűen csak jó veled, ez is jó volt és bármi jó lenne. - azt hiszem ennyi, ez a lényeg. Nem csak egyszeri alkalom volt, de hát pont ez a lényeg, vele nem is akartam ilyet, ezért nem akartam elsietni, de már nem érdekel. Legszívesebben maradnék vele az ágyban, akár egész nap, mármint nem a kanapén, inkább az ágyban, mégis csak kényelmesebb.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 2 Nov. - 15:33

Kayley & Jeff

- Hát… te mondtad, hogy ne így, úgyhogy… - nem fogom azt mondani neki, hogy fogja vissza magát, mert ez az, amit a legkevésbé sem szeretnék, de ő volt az, aki leállított végül. Aki azt mondta, hogy ezt így nem szabad csinálni, és akármennyire vágyom most arra, hogy a kezei ismét a testemen járhassanak táncot… ha ő ezt nem így szeretné, akkor nekem is vissza kell magamat fogni, de nehéz, ha folyamatosan csak kísértésbe hozz, már így sikerült elégé felhúznia, ezzel most… nem igazán segít azon, hogy kevésbé legyen ez így. Nem mondom, hogy örülök ennek, mégis ki örülne neki? De így a helyes, tudom én is.
- Nem tudom, hogy ezt most jóként, vagy rosszként könyveljem el, de… de azért megtudom érteni azokat, akik nem állnak le. – mert hát Kayley valami iszonyat jól néz ki, és én sem tudtam volna leállni, ha nem szól, és még mindig nehéz, mert legszívesebben folytatnám ott, ahol abbahagytuk, de… de fontos nekem az, hogy mit mond, és ha ő ezt másként akarja, akkor másként is fogjuk csinálni, én… sajnos ilyen vagyok. Tiszteletben tartom azt, amit kér, még ha az egyik részem nem is ért vele egyet. A szívem mélyén tudom, hogy így kell tenni, hogy ez a helyes, de… de a testem nagyon nem ért vele egyet.
És azt hiszem most jön el az a pont, mikor teljesen sikerül összezavarnia. Kérdések ezrei sorakoznak fel a fejemben, hogy akkor most mi van, mégiscsak… ennyi? Nem akarja a változást, vagy most valami történt, amit csak én nem vettem észre? Akárhogy is, de… de én nem tudok leállni, előbb se tudtam volna, most pedig már végképp nem. Ösztönösen cselekszem, eltüntettem róla azt a kevés ruhát is, amit sikerült az előbb magára vennie, és az én nadrágom is gyorsan lekerül rólam, és valahova eldobom, nem tudom hova, de most ez érdekel a legkevésbé. Csakis vele akarok foglalkozni azzal, hogy… nem is tudom, boldoggá tegyem őt, hogy ne okozzak csalódást, hogy ne higgye azt, hogy én olyan vagyok, mint a többi, mert nem akarok olyan lenni, de semmiképpen sem tudom elrejteni azt, amit érzek. Mindig is vágytam erre, ez volt a legnagyobb álmom a gimiben, és most teljesül. Soha nem úgy tekintettem Kayley-ra, mint valami egyszerhasználatos lányra. Senkire nem tekintek így, de rá főképpen nem, én csak… nem ítélhet el azért senki sem, amit teszünk, igaz? Én is csak férfi vagyok, már először is kellőképpen sikerült felhúznia, de most már… azt hiszem felrobbanok.
Ha akarnám se tudnám megnyugtatni magamat, a szívem úgy zakatol, mint valami gyorsvonat, a mellkasom hatalmasakat emelkedik, én pedig nagyot sóhajtva ejtem vissza a fejem a párnára. Ez… fantasztikus volt, legalábbis nekem mindenképpen, mert amúgy sem volt sok kapcsolatom, de ez… ez most überelt minden, még senkivel nem volt ilyen jó, még senkiért nem rajongtam ennyire. Egyszerűen csak jólesik minden érintése, és legszívesebben azt kívánnám, hogy mindig érezzem a kezét, az érintését, a közelségét.
- Ez… fantasztikus volt, én… azt hiszem nem megyek ma munkába, kirugdosni sem lehetne most innen.– mondom mosolyogva, ahogyan kissé elnyújtom azt a csókot. – Kayley, mi akkor most… hogy állunk? – muszáj megkérdeznem, mert… mert nem igazán tudom, hogy most akkor mi is van, mert volt egy tervem, de végül semmivé lett abban a pillanatban, ahogyan megcsókolt. – Mármint…én szeretném ezt még sokszor. Nem csak ezt, de ezt is, mert nagyon jó volt, de… szóval veled szeretnék lenni. – nemcsak az ágyban, de ott is, hanem úgy…minden értelemben.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 1 Nov. - 19:35

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Nem szeret hencegni, én meg ezzel tökéletesen tisztában is vagyok, nem is illene hozzá a hencegés. Valahogy... már-már túl tökéletes. Ő az igazi jó fiú, aki közben nem kicsit felfejlesztette magát és én majdnem teljesen és véglegesen elszúrtam a dolgot, mert hát arra is lett volna esély, hogy amikor meglát minden után az étteremben, akkor egyszerűen csak elküld a fenébe, vagy mit tudom én. De helyette totál normális volt, abba is simán belement, hogy eljöjjek hozzá, hogy meghallgasson, megmutatta a dalát, ami... ami egyszerűen isteni és ezek után kész csoda, ha iszonyatosan nehéz azt mondanom magamnak, elég, hogy... hogy vissza kéne fognom magam? Hát nem, nem tudom, hogy van-e ehhez elég akaraterőm. Annyira sok emberrel szúrtam már el, hogy most nem akarom megint.
- Ez egyáltalán nem rossz hír, csak tudom... fogjam vissza magam. - mosolyodom el. És ezt én találtam ki, nem volt jó ötlet, egyre inkább az motoszkál a fejemben, hogy igenis nem volt jó ötlet. Nem vele kéne ezt tennem, amikor szegény... és nekem is elég rossz, de a pasiknak csak még inkább. Totálisan beindult, én pedig képes voltam azt mondani neki, hogy legyen most ennyi, hogy majd esetleg este, de mégis mi értelme van elhúzni bármit is estig, nem lesz akkor sem más semmi. Pár órán aztán már komolyan mi múlik? Ugye, hogy semmi? Akkor meg... komolyan magamon is nehéz kiigazodni, a gondolataimat rendezni.
- Nem, még nem volt ilyen, mármint, hogy leállítottam volna valakit és főleg nem, hogy... le is állt volna. - na igen, ő pont ezért más, pont ezért nem kéne vele ezt csinálnom, mert kérdés nélkül leállt, mert még ő szabadkozott, hogy igazam van és nem kellett volna ezt tennie, de... de akkor meg mégis mi a fenén gondolkodom ennyit? Ő nem olyan, mint az eddigi pasijaim, ő nem olyan, hogy átverne, nem olyan, hogy egy alkalom után fel se hívna többet, vagy pár hét után kiderülne, hogy baromira nem olyan, mint ahogy az elején tűnt. Ő tényleg kedves és figyelmes, ez pont abból látszik, amit most is képes volt elfogadni, a hülye szeszélyességemet. Más már attól kiakadt volna, hogy megpróbálom leállítani, megpróbáltak volna győzködni, vagy hatalmas vita lesz belőle, hogy csak szórakozom az illetővel, de ő nem... ő nem ilyen, és pont e miatt nem veszem el végül tőle a cetlit. Elveszem, de nem teszem el és nem is foglalkozom vele, csak eldobom és kész, mert mást akarok, mert őt akarom, és nem érdekel az, hogy mennyire csinálok hülyeséget vagy sem. Nem kell átgondolni, ezt most nem. - Nőből vagyok... kissé... szeszélyes. - fogjuk rá, hogy ez az indok. Igazából csak nem tudom pontosan még, hogy mit akar ez a fejlődés, amin sikerült elindulnom, de már nem is érdekel. Nem fogom leállítani újra, eszem ágában sincs, inkább segítek neki, hogy minél előbb lekerüljön róla a nadrág, hogy az én ruháim is valahol a földön szóródjanak szét és ne maradjon más a lakásában csak a sóhajok és a forró csókok hangja, ami ha már itt szeret zenélni is, akkor minden bizonnyal nem szűrődik le a szomszédokhoz. Remélem is, mert hónapok teltek el nálam böjtidőszakban és amúgy sem vagyok egy kifejezetten csendes típus.

Talán egy óra, és minimum két forduló után próbálok meg elhengeredni mellette a kanapén. Nem mondanám, hogy túlságosan sok a hely, de most nincs is rá szükség. A légzésem még mindig szapora, nem is tudom, hogy mikor és hogyan fog csökkenni és őszintén szólva még abban sem vagyok biztos, hogy nem lennék képes újra előröl kezdeni. Hülye volt a gimiben, de talán... talán nem, talán ennek így kellett lennie, mire mind a ketten már megértünk. Csak szótlanul nyúlok el mellette, a kezem a mellkasán nyuszik, a másikkal mellette könyökölök, a lábaim valahol összegabalyodva az övével. Mint mondtam nem túl nagy a hely. - Látod... elég jó hatása van annak a dalnak, és akkor most hogyan mész el melózni, ha nem hagyod el az ágyat? - egy mosoly, egy csók, egy újabb mosoly. Nem döntöttem rosszul... igaz? Ez nem számít elsietésnek, hiszen ő nem olyan, mint a többi, nem hiba, ha olyan valakivel vagy együtt, akiről tudod, hogy nem fog bántani.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 1 Nov. - 2:47

Kayley & Jeff

- Hát… nem szeretek hencegni. – rántom meg a vállam mosolyogva. Oké, bevallom, ebben igazat adok neki, nem tartom magamat olyannak, mint a legtöbb pasi, és néha én se tudom eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz-e éppen. Jó, mert nem akarok kihasználni senkit sem, nem megalázni akarom a nőt, hanem szeretni, viszont rossz is, mert így nem lehet normálisan barátkozni, legalábbis én nem találkoztam még olyannal, akivel hasonlítottunk volna és két témában legalább egyetértetünk a beszélgetés alatt. Nem volt ilyen soha, szóval… ez jó is, meg rossz is. Kayley biztos értékeli, aminek örülök, de sajnos mindennek van árnyoldala, ennek is.
- Tudom, de… elég nagy hatással vagy rám. – és ha le kell nyugodnom, akkor nem éppen ez a legjobb mód arra, hogy ezt elérjem. Mármint, nagyon jó érzés, kétségkívül vonzódom hozzá, csak hát… azt mondta, hogy állj, hogy ez így nem jó, és akkor ezt most abba kell hagyni, nekem is le kell higgadnom, és nem megy úgy, ha érzem az érintést, mert az inkább csak fokozza az állapotomat, semmint enyhíti. Tudom, hogy ez így a helyes, de attól még nem feltétlen kell örülnöm a dolognak, igaz? Mármint… férfi vagyok, és Kayley elégé felhúzott szóval… nem is tudom, azért kicsit szomorú is vagyok.
- Hát, ebben igazad van, még nem volt ilyen velem, de gondolom veled sem. – és ez most véletlen sem célozgatás. Ő egy nagyon jó nő, valószínűleg egyetlen épelméjű pasi se mondaná neki azt, hogy állj, mert…mert ez így nem jó, és gondolom ő se mondta még senkinek sem, mert… mert csak nem rég kezdte ezt az egész megváltozósdit. Én meg nem vagyok valami nagy szoknyavadász, és ami volt kapcsolatom, ott még hasonló sem volt, ott megtörtént aminek meg kellett, nem volt megállj és a többi, mint most, de egyszer mindent el kell kezdeni igaz? Ez most egy ilyen nap.
- Semmi baj, komolyan, megértem a dolgot. – mondom mosolyogva. Nem kell magyarázkodnia, véletlenül sem. Értem, hogy nem akarja a testiséget belekeverni egyből, és én sem vagyok ilyen, szóval… mindkettőnket megvédi úgymond ezzel, még ha egyikünknek sem tetszik ez az egész. Régebben erre vágytam, mármint a gimiben, bár érthető, nem? A suli legbénább sráca voltam, ő pedig a legjobb csaj, érthető, ha ő volt a nagy vágyam, nem? Fura, mert most itt van, és… és semmi, mármint volt valami, csak végül semmi nem lett belőle,mert… mert valami komolyabbat akar, vagyis nem, csak… csak nem tudom mit akar, gondolom változni és nem függeni attól, aki régen volt.
Gyorsan elő is kapok egy lapot, hogy felírjam a címet, és mondanom sem kell mennyire meglep, mikor csak úgy kikapja a kezemből a tollat meg a papírt. Az első gondolat persze az, hogy most akkor mégsem kell neki a cím? Aztán a következő pillanatban már eljutnak a szavai is hozzám, és mire feleszmélek, már újra sehol az ing, és… és szerencsére rajta sincsen felső, nekem pedig meg sem fordul most már a fejemben az, hogy megállítsam. – Nem könnyű kiigazodni rajtad. – mondom, ahogyan pár pillanatra sikerül elszakadnom az ajkaitól, de amilyen gyorsan lehet, már ismét a nyelvével harcolok, és pillanatokkal később már a kanapén is találom magunkat, ahogyan minél gyorsabban próbálok megszabadulni a gatyámtól. Ha ezt tudom, akkor… akkor fel sem öltözöm.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 31 Okt. - 10:33

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- De akkor sem vagy olyan, mint többiek. - ezt régen is tudtam, csak voltam annyira buta, hogy nem vettem figyelembe. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy a dolgok mélyére lássak és ne csak a felületet súroljam én is, mint a többség. A népszerűség volt a fontos, az hogy legyek valaki, hogy elismerjenek és nem az, hogy másokra odafigyeljek, rá odafigyeljek. Butaság volt a részemről, nagyon nagy butaság, mert pont őt nem szabadott volna bántanom, hiszen ő jó volt hozzám, nem bántott sosem, én pedig mégis ezt tettem vele. Akár ahhoz is joga lenne, hogy bosszút álljon e miatt, de ezt se tudnám elképzelni róla, még ha naiv felfogásnak számít is, hogy így állok hozzá.
- Dehogy, nem akarok neked rosszat, én csak... - halkan sóhajtok egyet, ahogy beharapom az alsó ajkamat, és próbálom rávenni magam, hogy végre megmoccanjak. Nagyon nem egyszerű. Nem vagyok biztos magamban az utolsó pillanatban sem, akkor sem, amikor végre öltözésre adom a fejemet. Tényleg jó ötlet, tényleg jó döntés az, hogy annyiban hagyom? Ő nem olyan. Olyan sokszor hibáztam már, olyan sokszor siettem el olyanokkal, akikkel nem kellett volna, aztán csak rosszul jöttem ki belőle, de ő nem bántana meg, akkor... akkor fair, hogy pont vele viselkedem így? Fair, hogy pont őt hagyom ilyen állapotban és hagyom, hogy öltözzön és kénytelen legyen visszafogni magát?
- Ez az egész fura azt hiszem. - mármint az, hogy most öltözünk, miközben mind a ketten tudjuk, hogy mit akarunk. Képes leszek várni egyáltalán estig? Van egyáltalán értelme? Újra csak bizonytalanul pillantok rá. Még mindig nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Én döntöttem, mert ő nem állított volna meg, nem is vártam volna el tőle. Lassabban öltözöm, mint ő, már szinte készen van, amikor én még csak a felsőbe bújok bele. Ez is csak azért van, mert nem kívánom vissza a ruháimat, mert... jó lenne. Megrázom gondolatban a fejemet. Nem szabadna elsietni semmit, de miért nem szabad, ha egyszer ő nem olyan, mint a többiek? Komolyan úgy érzem magam, mint akinek az egyik vállán a kis ördög a másikon pedig a kis angyal ül és próbálnak meggyőzni róla, hogy melyiküknek van igaza.
- Tudom, hogy te nem vagy olyan, épp ezért... - elharapom a mondatot. Épp ezért támadtam le, a dala és az egész lénye. Komolyan még mindig kicsit olyan, mint az a kölyök, aki volt a gimiben, akit már akkor is szívem szerint letámadtam volna, csak túlságosan nagy volt a büszkeségem, de már nem érdekel senki véleménye. Tökéletesen hidegen hagy, hogy ki mit gondol, csak azt tudom, hogy vele akarok lenni, akkor viszont... könyörgöm mégis mi a fenéért figyelek oda arra a kis angyalra? Az is lehet, hogy félreértem és ő mondja azt, hogy csak tegyem, amit akarok és kész, miközben a kis ördög próbál mindig mindent tönkretenni, de ezt most nem kéne. Ezért van, hogy újra csak bizonytalanul pillantok rá, amíg felírja a címet. Végül közelebb lépek és kiveszem a kezéből a tollat, meg a cetlit is. Talán még be sem fejezte a leírását, de nem is érdekes ez már. - A fenébe a gondolkodással! - nem kell, nincs is semmi értelme. Nem fogom csak azért elszúrni, mert azt hiszem, hogy azzal szúrom el. Kívánom, ő is engem. Felnőttek vagyunk, akkor meg miért kéne mindent átgondolni? Miért kéne várni estig? Miért kéne... bármire is várni? Már azzal is megmutatta, hogy nem dönthetek rosszul, hogy képes volt leállni, hogy nem erőltetett semmit, hogy visszakozott és még ő kért bocsánatot. Nem érdekel, hogy mi kattog a fejemben, egyszerűen csak ki kell zárnom és kész. Csak csókolni akarom és újra megszabadítani az ingtől. Az se érdekel, ha netán lepattan egy gomb, mert most nem szórakozom azzal, hogy egyesével gombolgassam ki rajta. Mire kettőt pislog már rajtam sincs felső. Mégis mi a fenét gondoltam? Felesleges időpocsékolás volt csak öltözködni.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 30 Okt. - 13:21

Kayley & Jeff

- Én is csak férfi vagyok. – rántom meg a vállamat mosolyogva. A következő szavaira pedig csak egy bólintással válaszolok. Na igen, a legtöbben sajnos tényleg nem éppen arról híresek, hogy önzetlenül segítenek, de hát ez van, meg kell szokni ezt is. Engem úgy neveltek, hogy segítsek másoknak, gondolom a neveltetés is elég nagy szerepet játszik ebben, ami nekem nagyon jó volt, még ha nem is gondtalan. Ha Kayley-nak segítség kell, szólhat nekem, nem fogok semmiféle hátsó szándékkal beállítani hozzá, nem várok el a segítségért semmit, mert… mert ilyen vagyok. Néha szívesebben lennék önző és irigy, mert az olyan emberek sajnos sokkal több mindent megkapnak.
- Köszi, de… ezzel most nem segítesz, vagy direkt csinálod? – nézek rá mosolyogva. Na igen, pont ez az, hogy elégé bevagyok már így is indulva, ezzel inkább rátett csak még egy lapáttal, bár nem állítom, hogy ne esne jól az, hogy ilyen véleménnyel van rólam. Mármint, a tetoválásokról is, de… de úgy rólam általában. Nem csak a testemmel kapcsolatban, hanem a belsővel is, és ez fontos nekem, bár most pár pillanatra szívesen elveszteném az önkontrollt, mert… mert kifejezetten zavaró az, hogy nem tudjuk ezt befejezni, de a szükség törvényt bont, én pedig nem akarok neki rosszat.
- Fura ez, mármint… hogy így előre lebeszéljük. – mondom mosolyogva. Általában ennek a spontanitás a kulcsa, nem? Mármint… mi van akkor, ha most még kíván, de következőleg nem fog? Akarom én ezt, most is akarnám, csak a bolond nem bújna ágyba Kayley-val, de neki fontos az, hogy ne történjen most semmi, és ha neki fontos, akkor én tiszteletben tartom, mindegy mennyire tiszteleg odalent a katona, ma a semmivel kell beérnie. Mint mindig, így is mondhatnám, hiszen elég ritka az, hogy nővel vagyok, elégé…régi vágású vagyok ebből a szempontból, nem vagyok oda az alkalmi kapcsolatokért, és talán pont ezért jó az, hogy Kayley leállt, mert én nem tudtam volna.
- Hát, nem akarok válogatni, soha nem akartam. – talán jól zenélek, de nem hinném, hogy jól állna nekem a népszerűség. A csajok közül válogatás nekem elég idegen, és nem is vágyok erre. Én mindig is úgy voltam vele, hogy szeretnék egyetlen lányt találni, akiben minden ott van, amit szeretni tudok, hogy még a legnagyobb, legégbekiáltóbb hibái ellenére is úgy tudjam szeretni, mint senki mást. Tudom, ez így borzalmasan nyálas volt, de ez az igazság, nekem csak ennyi kell, nem pedig női rajongók tízezre… én csak egyszerűen nem vagyok olyan alkat és kész.
A szavaira csak mosolyogva bólintok egyet. Fura ez, mármint… igazából nem tudom, hogyan állunk mi ketten. Az tény, hogy nagyon tetszik nekem, ez mindig is így volt, szerintem kevés embernek nem jönne be, de a legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy így fog végződni ez a találkozás. Nincs ellenemre… na jó, egy kicsit azért ellenemre van, de pontosan tudom, hogy ennek így kell lennie, így a jó. Ha most minden megtörténne, akkor talán már nem is látnám többet, és bár egy nagyon jó éjszakát szereznék vele magamnak, én is csalódnék magamban, mert… mert nem ilyen vagyok, most mégis megtettem volna, kérdések nélkül, csak…elragadott a hév.
A szavaira csak mosolyogva bólintok egyet, és amint az utolsó gombbal is végeztem, gyorsan elővarázsolok a párnák közül egy tollat meg papírfecnit, és már fel is vésem rá a címet, meg a hétórás kezdésemet, ami úgy nagyjából kilencig tart, lebeszélem majd a srácokkal, hogy adják vissza a mai segítségemet, mégiscsak nagy nap a mai, nem? – Tessék itt van… - nyújtom át neki a papírdarabot, majd kissé zavartan dobolok a kezemmel a lábamon. – Ott találkozunk majd, vagy… maradsz addig, hogy együtt menjünk oda? – végül is, a kimenetel szempontjából nem számít a dolog, mármint mindenképpen találkozni fogunk, csak nem tudom mennyit kell még várnom mire újra láthatom, ha esetleg úgy dönt, hogy majd ott összefutunk.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szer. 29 Okt. - 20:01

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Szóval már megint csak a külsőségek. - vigyorodom el. Értettem én, hogy most szimplán csak viccelt és nem komolyan mondta. Azért jól esik, hogy segít, jól esik, hogy azt mondja kedvel és ezért segít nekem szívesen. Azért nem olyasmi, amihez igazán hozzá lennék szokva. - Kedves tőled, a legtöbben mindig csak hátsó szándékkal segítenek. - ez sajnos így van, vagy mindig én botlom rossz emberekbe? Nem nagyon találkozom olyanokkal, akik csak önzetlenül azért segítenének, mert jót akarnak nekem és nem a saját érdekük után mennek. Kár lenne tagadni, hogy tényleg nagyon jól esik a dolog. Nem véletlenül mondtam, hogy Jeff rendes srác és ezért is olyan rémes érzés, hogy én meg pont neki ártottam.
- Akkor ketten, bár én kezdtem, de... köszönöm. Te sem panaszkodhatsz és ezek is határozottan jól állnak. - nem tudom megállni, hogy ne simítsak végig a felsőtestén. Nem kéne tudom, mert már így is épp eléggé sikerült kellemetlenné varázsolnom ezt az egész helyzetet. Ő itt van alattam totálisan beindulva, én meg detto és erre a mellkasát simogatom, és a tetoválásaival foglalkozom. Nem kéne, de annyira nehéz rávenni magam, hogy felálljak, mert hát akárhogy is nézem, bőven van okom rá, hogy rámásztam. Szerintem más is meg tette volna a helyemben, vagy... nem? Néha úgy érzem, hogy csak én viszem mindig túlzásba, de annyira nincs sok női kapcsolatom, szóval e téren nem vagyok tájékozott.
- És majd... majd pótoljuk, csak rendesen csináljuk. - rendesen építjük fel és nem ilyen módon, ahogyan most letámadtam, hanem normálisan valami randival, vagy valamivel mondjuk. Az a baj, hogy nem vagyok jó ebben. Neki kapcsolatai nem voltak, nekem meg értelmes kapcsolataim, amikben nem siettem el mindet. Az a baj, hogy folyton hamar hiszem azt, hogy valami már jó úgy, aztán utólag jövök rá, hogy jól sikerült elszúrni és elsietni mindent és megint csak megszívtam az egészet. De most nem akarom, hiába tudom, hogy Jeff nem olyan... ő nem tenne semmit ellenem, főleg nem szándékosan, de akkor is máshogy akarom most, rendesen felépíteni ezt, miatta is, mert ő is megérdemli.
- Én mondtam neked, hogy akár be is futhatnál a zenéléssel, aztán tényleg válogathatnál a csajok közül. - persze csak viccelek most, mert nem nagyon akarom, hogy csajok között válogasson. Nem lenne okom rá, hogy féltékeny legyek igaz? Hiszen mi... hát zavaros, hogy köztünk mi van, ha egyszer elég érdekesen indult ez az egész, de akkor se szeretném. - Ami igaz, az igaz és kész. - mert a dal csodás volt, bár talán elfogult is vagyok, hiszen mégis csak hozzám írta igaz? Viszont igenis jól csókol, talán tényleg egyszerűen csak őstehetség és azért megy neki jól, netán elfogult vagyok vele szemben, amiért amúgy is kedvelem és az, ha valaki érdekel, akkor az egyszerűen dob rajta a szemedben.
- Értem én, pont ugyanúgy érzem, ahogy te. - mosolyodom el. Tudom, hogy mi járhat a fejében, nekem is pont ugyanez jár. Én is legszívesebben azt mondanám, hogy vissza mindent, hogy ne merészeljen felöltözni, hanem inkább nézzük meg mennyire kényelmes az ágya és mennyire kevéssé terjed a hang a szomszédokhoz, ami miatt itt nyugodtan zenélhet, de... tudom, hogy nem ezt kéne tennünk, hanem egyszer az életben rendesen kéne felépíteni valamit. Randival és... Csak szélesedik a mosolyom, amikor meghallom a szavait, vagyis eljut a tudatomig és sikerül végre kiverni onnan minden mást, ami most bezavar.
- Életed első randevúján? Megtisztelő lenne! - már-már úgy beszélünk, mint valami uraság, meg a kisasszony, de őszintén szólva tetszik, maga a tény, hogy ennyire figyelmes és előzékeny. Egyszerűen csak nem tudom felfogni, hogy tehettem vele bármi rosszat, hogyan voltam képes bántani, mert senkinek sem szabadna őt sosem. - Tökéletes lesz ráérek, és másra sem vágyom már, hogy este legyen. - és most nagyon nehéz nem közelebb lépni megint, hogy megcsókoljam, de nem hiszem, hogy azok után képes lennék megint leállni. Szóval végül inkább csak lehuppanok a kanapéra, ahol eddig is ültem. - Jól van, szóval kell a cím és az időpont, aztán tekerd előre az órát. - bárcsak már ott tartanánk és bárcsak ne lenne rajta az az ing!

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szer. 29 Okt. - 0:31

Kayley & Jeff

- Hát… én már csak ilyen vagyok, szeretek segíteni… a szép lányoknak. – vigyorodom el, majd azért befejezem rendesen a mondatot, hogy biztosan értse, csak vicceltem. – Ugyan, miért ne segítenék Kayley? Kedvellek, és ha segíthetek neked, az nekem is öröm. – így neveltek, hogy segítsek azoknak akiknek kell. Tudom, ez elég idillien hangozhat, de ez van. A családom ilyen volt, mondhatni…tökéletes. Egy csepp rosszindulatot nem neveltek belém, csak azt nem sikerült elérniük, hogy én is olyan vallásos legyek, mint ők, de ezt sikerült végül megértetnem velük, azonban az asztali áldásban nekem is részt kellett vennem, meg persze megkereszteltek, csak hát… míg ők templomba jártak, addig én inkább a gitárom húrjait pengettem megállás nélkül.
- Nem, tényleg, én is benne vagyok, mert én meg folytattam, szóval… hülyék voltunk mindketten. Igazad van, nem szabad így elsietni a dolgokat. Nem csak egy test vagy, igazad van, és tudom is ezt, de… de azért nagyon jó tested is van. – hát na, szóval mégiscsak itt vagyok teljes harci készültségben, és ezt ő váltotta ki. Viszont úgy mondom ezt, hogy érezze: komolyan nem úgy gondolok rá, mint egy gondolatok és érzések nélküli valakire, akit egy menet után eldobok. Nem ilyen vagyok, ami azt illeti, még csak kapcsolatom se nagyon volt, se hosszú, se alkalmi, szóval… nem vagyok valami jó ebben.
- Már jóvá is tetted. – mosolygok rá, miután megcsókol és – sajnos – kikászálódik az ölemből. Bármennyire is igaza van és tudom én is, hogy így kell tennünk, attól még… szóval, nem valami jó érzés így felhúzva lenni és végül hoppon maradni, még ha tudom is, hogy ennek így kell lennie, mert így a helyes. A jó néha nem egyezik meg a kellemessel, így van ez most is, de én tudok áldozatokat hozni, és ez az áldozat is Kayley érdekét szolgálja, hogy ne higgye azt, hogy csak egy testnek látom őt, mert… mert ez nem igaz.
- Szóval ez a dal igazi csajmágnes, mi? Árulnom kéne. – vigyorgok rá. Na igen, ha tudom, hogy ilyen hatással van rá, akkor odamentem volna évekkel ezelőtt az erkélye alá, hogy ezt előadjam, de hát… nem tudtam, fogalmam sem volt róla, csoda, hogy megmaradt a fejemben, mert a múltat igyekeztem minél jobban kitörölni, de… de mindent azért mégsem lehet csak úgy eltüntetni. – De azért kösz a bókot…bókokat. Örülök, ha tetszett a dal, elvégre hozzád írtam. – na és a másiknak is, csak azt már nem igazán merem hangosan kimondani. Nem sokat csókolóztam az életem során, szóval valami született őstehetség lehetek, vagy…vagy csak Kayley irtó kedves.
- Hát, ezzel nem vagy egyedül. Mármint, tudom, hogy így a helyes, de…szóval érted. – mondom sóhajtva egyet, ahogyan még utoljára végigmérem őt a szememmel. Nyálas lenne azt mondani, hogy nem láttam még nála szebbet? Igen, az lenne, de igaz is lenne, szóval kimondom, még ha csak magamban is: az egyik felem nagyon is sajnálja, hogy ebből végül ez lett, a másik viszont örül, mert tudja, hogy így a helyes, nem szabad máris ezt csinálni. Nem vagyok ilyen, és ő is próbál megváltozni, szóval… ezt kellett most tenni, akármennyire is az ellenkezőjére vágytam valahol.
- Öhm… nem is tudom, mi lenne, ha első körben elhívnálak randizni? – néztem rá kérdőn, miközben újra végeztem az ingem begombolással. – Kayley Sparks, ráérsz ma este, hogy… azt hiszem életem első randevúján a partnerem legyél? – kérdezem fülig érő mosollyal. Na ilyenkor halál ciki az, ha azt mondják, hogy nem. – Eljöhetnél oda, ahol játszom, aztán… amint lejárt a műszakom már szabad is vagyok. Addig meg mondjuk maradhatnál… dumálni, vagy valami. – rántom meg a vállamat kissé bizonytalanul. Nem igazán tudom, hogy mennyire jó ötlet ez, hogy mennyire akarja, vagy éppenséggel mennyire ér rá, hiszen azért ez is egy fontos tényező. [/color]

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 28 Okt. - 20:39

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Köszönöm tényleg! Nem is tudom, hogy miért vagy ilyen... tudod kedves, nem adtam rá okot igazán. - a régi viselkedésemmel nem, de persze a maival már lehet, csak hát attól még régen akkor se volt túl szép tőlem, amit tettem vele, ő viszont kedves és figyelmes velem, ami iszonyatosan jól esik, csak közben nem értem az okát. Az ember azokkal viselkedik rendesen, akik megérdemlik, én pedig igazából nem érzem úgy, hogy tényleg megérdemelném. Attól még persze jól esik, szeretek vele lenni, hiába hogy nem töltöttem vele még olyan nagyon sok időt el, de az is jó volt, az ebéd, meg most ez az idő is, a gitározás és az egész. Örülök neki, hogy segít nekem és tényleg félek, hogy a túlzásba eséssel csak mindent elrontok.
Ő csak kedves, még azért is elnézést kér, amit nem is követett el, mert nem akart velem direkt bántó lenni, csak úgy kicsúszott a száján ez az apró kis célzás, ami véletlen volt és még azért is visszakozik. Csoda, ha igazából legszívesebben csak ölelgetném és csókolgatnám? Nem kéne, tudom és főleg nem valami szép dolog tőlem az után visszakozni, hogy már így is sikerült felhúznom. Nem akarok neki rosszat és főleg nem akarom, hogy megint úgy érezze, csak átverem és szórakozom itt vele. Szeretném, ha érezné, hogy tényleg érdekel, régen is érdekelt, csak akkor még túl sok mindent befolyásolt, de már nem, már nem érdekel mások véleménye, már csak magam miatt teszem, amit teszek és nem érdekel senki más sem.
- Nem neked kell bocsánatot kérned, én voltam az, aki... szóval én csináltam, pedig pont arról beszéltünk, hogy nem ezt kéne. Folyton túlzásba esem... de te nem vagy olyan és nem akarom, hogy úgy gondold képtelen vagyok másra, csak... Tudod... nem akarok csak egy test lenni. - ez a legrosszabb ebben, hogy pont erről volt szó, hogy nem szeretnék ilyen lenni, hogy túl akarok lépni ezen, hogy nem akarom, hogy bárki is csak a külsőm miatt érdeklődjön irántam, és most mégis én vagyok az, aki letámadom őt, én vagyok az, aki felhúzza, hogy aztán meg így hagyja... Kellően rémesen érzem magam a változatosság kedvéért, pedig vele aztán főleg nem akarok játszani, mert az összes eddigi pasim együtt véve se ért fel a szintjére. Csak halkan sóhajtok egyet, amikor újra megszólal, de azt nem tudom megállni, hogy ne hajoljak előre és ne csókoljam meg legalább még egyszer. Talán nem kéne, talán nem szép tőlem ezek után, de... akkor se tudom megállni.
- Tudom... sajnálom. - bocsánatkérő mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy végül rászánom magam nagy nehezen, hogy hátrébb lépjek. - Azt hiszem az is benne van, hogy már... pár hónapja takarékon vagyok, és a dalod, és... tudod nagyon jól csókolsz. - hát igen mindezek mellett egyáltalán nem volt egyszerű, és most is nehéz feltápászkodni és körbenézni, hogy hol vannak a cuccaim. Legalább a fehérnemű maradt, legalábbis egy része, jelenleg ez is valami, de a többit össze kéne szednem, és nem kifejezetten szépen egy kupacban lettek lepakolva, ami mondjuk tökéletesen érthető. - Tudom, és én csináltam, nem is te igazából, nem a te hibád, engem is csak elragadott a hév és... még csak azt se tudom eldönteni, hogy bánom-e igazán. - őszintén... még most sem tudom, hogy jó döntés volt-e leállni. De végül csak megrázom a fejem és felkapom a felsőmet is végül. Nem... nem lehet mindent így intézni, egyszer az életben rendesen is megadhatnám a módját egy kapcsolatnak, főleg hogy ez még csak nem is egy kapcsolat, hiszen csak eljöttem hozzá gitározni. - És... most? - mi legyen? Az a baj, hogy nem értek a normális kapcsolatokhoz, nem nagyon volt még egy sem, bár nem tudom, hogy ő ebben mennyivel tapasztaltabb.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 28 Okt. - 0:21

Kayley & Jeff

- Csak szólj, hátha tudok még segíteni valamit a próbababaságon kívül, oké? Szívesen segítek, csak egy szavadba kerül. – de komolyan, szívesen vagyok a segítségére. Nem hiszem, hogy tanulnának, mármint nem úgy, mint a gimiben, szóval abban nem fogok tudni segíteni, de ha bármi másban esetleg lehetséges, akkor csak szóljon nyugodtan, és én már megyek is segíteni. Szeretek mások segítségére lenni, és nem azért, mert így majd az adósai lesznek. Általában ezt soha nem hajtom be, mert felesleges, én önzetlenül szeretek másoknak segíteni, engem az nem igazán érdekel, hogy utána visszaadják-e a szívességet vagy sem. Persze, jó érzés az, ha viszonozzák, de attól még nem lesz kötelező ugye.
- Ja nem, nem célozgatni akartam, tényleg nem csak… a múltkor is valami ilyen film ment a tévében, azért gondoltam, hogy esetleg ez így van, de akkor… akkor befogom. – én tényleg nem akartam ezzel semmire sem célozgatni, már csak azért sem, mert mégis miért kellett volna neki félnie attól, hogy majd én átverem őt? A gimis évek alatt egy kezemen megtudom számolni, hogy hány lány szólt hozzám, és ez a három egyre szűkül, amint azt vizsgáljuk, hogy melyik volt egy köszönésnél több. Az egekben jártam, mikor Kayley odajött hozzám, hülye lettem volna átverni őt,de mindegy is, most nem ez a lényeg, ez már nem számít, régen volt. Én csak… remélem, hogy hisz nekem, mert tényleg nem akartam semmire sem célozgatni, nem olyan vagyok.
- Én… igazad van, nem szabad elsietni, csak nem rég találkoztunk és… szóval bocsánat… már csak azért is, hogy nem az ágyban vagyunk, hanem egy hülye fotelben. – rázom meg a fejemet. Na igen, már csak ezért az egész helyzetért egy hatalmas bocsánatot érdemel, mert… mert azért az ágyba el kellett volna jutnunk, de valamiért még ez is teljesen kiment a fejemből, és most kellően hülyén is érzem magamat emiatt az egész miatt, mert igaza van. – Persze, én… én elhiszem, és minden rendben van, semmi baj nincs, csak.. elég hirtelen volt ez az egész. – az nem kifejezés, egyik pillanatról a másikra történt én pedig mégiscsak férfiból vagyok, nem igazán tartott sokáig, hogy felhúzzon, és az egész… szóval kicsit meglepett, de igaza van, ez így nem jó, a fotel miatt se, és azért se, mert csak nem rég találkoztunk. Én nem ilyen vagyok, és nagyon szégyellem is most magamat emiatt, mert… mert nem akarom, hogy ilyennek lásson, hogy azt higgye én is csak egy strigulát akartam behúzni.
- Utálom, hogy ezt mondom, de… de felkelsz az ölemből? Mármint… tudod elégé fura ez így, egy fotelben, és… és soha nem fogok lehiggadni, ha közben itt ülsz az ölemben. – a világ legnagyobb hülyéje vagyok, amiért egy olyan csajnak, mint ő ezt mondom, de… de nem lesz ebből semmi ugye, most nem az biztos, és itt ülni teljes harckészültségben pedig…elégé kínos, és amíg az ölemben ül, tutira nem fog a helyzet változni, szóval… legszívesebben a fejemet verném a falba, amiért ennyire szerencsétlen vagyok. Ha felkelt, akkor közben azért elkezdek gyorsan vissza is öltözni, akaratlanul is behúzódva a fotel mögé, ami hülyeség, mert az előbb is elég sokat látott belőlem , de… de ez ilyen berögződés. – Ugye tudod, hogy én nem ilyen vagyok? Mármint… nem szoktam ilyet csinálni, nem tudom mi történt velem. – nem szokásom máris ilyen hamar egy találkozás után ezt csinálni, és most ezért istenesen mar is a bűntudat.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 27 Okt. - 20:47

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Akkor teszünk róla, aztán remélem én is találok hamarosan valami használhatót. - csak hát nem akarok kapcsolatok alapján, meg valami kiegészítő kéne és valahogy az fel sem merült bennem, hogy zenéljek, mint ő. Nem is tudom... valahogy a bárénekesi pálya nem az igazi, nem tudom, hogy menne-e nekem, vagy lenne-e értelme. Az olyan nagy háttér dolog, amire nem nagyon figyel oda senki, csak megy és kész, én pedig olyasmivel akarok foglalkozni, ami ér is valamit, amire oda figyelnek, ami felkelti mások érdeklődését, valami tényleg kiemelkedővel. Azért kezdtem el a sulit és mellé bőven elég valami pincérkedés, vagy ilyesmi, amiből fizetni tudom a lakbért, meg persze a sulit. Tudom, hogy nem lesz ez könnyű, de valahogy majd csak megoldom igaz? Eddig is egész sok mindent sikerült már, kezdek tényleg a saját lábamra állni és egyelőre nem akarom feladni.
- Nem... ez nem evidens és így nagyon rosszul hangzik. - sosem tudom, hogy amit mond, mikor számít célzásnak és mikor nem, mert ez most simán vehető annak megint nem? Én is ezt tettem, kihasználtam, játszottam vele és ez nagyon nem volt szép tőlem. Igazából minden joga meg van, hogy felrója ezt nekem, nyugodtan megteheti, nyugodtan leszólhat miatt, bár akkor sem esik jól. Túlságosan kedves srác ahhoz, hogy az ilyesmi szándékos legyen, ezért próbálom elfogadni, hogy nem direkt van. Nem ellenem szól. Azóta, hogy ez történt nem is bántottam senki és nem használtam ki. Engem igen, meg előtte is, de én nem. Nem is azért tettem vele, mert előre bosszút akartam állni másokon, ez fel sem merült. Egyszerűen csak valahogy ez így történt, a hülye fogadás miatt és nem voltam képes azt mondani, hogy nem, amikor már belül tudtam, tisztában voltam vele, hogy nem szabad ilyet csinálnom se vele, se senkivel.
De most nem e miatt van, hogy végül hátrébb húzódom. Tudom, hogy túl hirtelen vagyok, de na pár hónap épp elég volt rá, hogy én is kívánóssá váljak, ez nem csak a pasiknál lehet így. Tudom, hogy nem kéne így letámadnom, már az előbb se kellett volna, és nem akarok ezzel mindent elszúrni se magamnak, se neki. Egyszerűen csak szép volt a dal, és valahogy az egész lényeg annyira kedves és én... azt hiszem szeretnék egy kis kedvességet, és nem vagyok még valami profi, hogy belegondoljak nem mindenre ez a megoldás. Lehetne csak szimplán beszélgetni is az tény, de... az nem olyan kellemes, és sokkal érdekesebb beszélgetni mondjuk kifáradtan az ágyban. Na nem mintha egyébként akár csak az ágy közelébe is jutottunk volna.
- Engem is, és én... akarom... akarlak, de mégis félek tőle, hogy tudod elrontjuk ezt az egészet azzal, hogy sietünk. Szerinted nem rontjuk el? - oké jogos, hogy dadog, tény, hogy nem úgy illik ezt megbeszélni valakivel, hogy rajtad már alig van ruha, ő pedig már teljes harckészültségben áll, amit meg tudok érteni, hiszen tényleg elég szépen sikerült letámadnom, de akkor is... Fel kéne kelnem talán az öléből, de nem megy, annyira képtelen vagyok rávenni magam. Hát ez az, pont így szúrok el mindig mindent, pont így lesz minden végül csak egy futó kaland és most nem akarom, hogy az legyen, hogy rosszul érezze a végén magát. - Nem akarlak megint megbántani tudod ugye? - szándékosan nem és ezért félek belemenni, mert mi van, ha a vége valami rossz lesz? Nem akarom ártani neki, újra nem.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 26 Okt. - 20:38

Kayley & Jeff

- Oké, így rendben vagyunk, egy új munkahely nem lenne rossz. –mondom mosolyogva. És nem csak a kialvatlanság miatt, hanem természetesen a pénzt miatt is, mert jelen pillanatban most a gatyám is rámegy arra, hogy ezt a kicsi lakást fizessem, és kíváncsi vagyok milyen érzés az, mikor kijössz a fizetésedből, és nem csak egy hotdogra tudod elkölteni azt, ami maradt belőle. Anyámék se keresetek valami jól, de ketten együtt mindjárt jobban ment nekik, és bár nem vettek több száz dolláros cuccokat nekem, de amit tudtak, azt megadtak. A gimiben persze elégé dominált az is, hogy ki milyen cuccban járt be, így hát a gazdagabbak előnyben, mint mindig, és a szegényebb, vagy átlagos családok, mint amilyen az enyém volt… hát ezeknek a családoknak a gyerekei alaposan megszívták. A gazdag izomagyú fickók egyből kiszúrtak maguknak engem, és négy év tömény piszkálódás és megaláztatás jött, amit furcsa módon megszoktam a végére, és már nem is igazán érdekelt, hogy mi lesz másnap, mert tudom, hogy ennél jobban már nem járathatnak le a többiek előtt. Tévedtem, mert aztán Kayley-nak sikerült a lécet elégé magasra tennie, és hát akkor…akkor már nagyon is érdekelt, hogy mások mit gondolnak rólam, és akárhova néztem, akárhova mentem, csak nevettem rajta. Az volt a csoda, hogy beengedtek arra a bulira, bár gondolom nem hallotta még a történteket a srác, aki beengedett engem. Bárcsak inkább otthon bőgtem volna, mert ha nem megyek el abba a buliba, akkor…akkor a szüleim most is élnének. Nem valami jó érzés, hogy az én gimis baromságom miatt haltak meg, csak azért mert képtelen voltam elfogadni, hogy… ez van, ahogy az élet, úgy a gimi se mindig igazságos. A jólelkű kedves srác nem kapja meg a hercegnőt, mert az inkább Gondor királyával akar majd ellovagolni a naplementébe. Nemcsak azért mert neki van lova, hanem azért is, mert…nos, szerintem elég nyilvánvaló a többi.
- Ezért van az, hogy a szép nők általában azok, akik kihasználják a férfiakat, hogy ne fordítva legyen, nem? – tanulok én azért, már ha egyáltalán nem mondtam égbekiáltó baromságot. Bár ezt csak kilogikáztam, de azért annyira nem állhat távol az igazságtól, nem? Sokszor hallom, hogy milyen sok számító, manipulatív gyönyörű nő van, gondolok ők azért ilyenek, hogy a pasik ne tudják őket kihasználni, mert ”nyerni” akarnak, pedig ez nem verseny, vagyis nem kéne, hogy versenyként tekintsenek rá az emberek. Ez a baj, hogy folyamatosan kihasználják egymást a nők meg a férfiak, ahelyett, hogy mondjuk… normálisan ellenének.
Kicsit azért meglepődöm mikor távolabb húzódik, mert… mert nem is tudom, fura, elvégre ő volt az, aki letámadt, de a szavai hallatára végül csak lesütöm a szememet és valami borzasztó rossz érzés kezd el terjengeni bennem. – Igazad van, én... bocsáss meg, hogy így… szóval nem akarom, hogy azt hidd én is csak egy strigulának látlak, na nem mintha olyan sok nővel lettem volna… bocsánat, csak elkapott a hév. – dadogok, naná, hogy dadogok, mert… mert ilyenkor az ember elégé felfokozott állapotban van, meg kellően zavarban is vagyok, és… és elégé rosszul is érzem magam a történtek miatt. Nem akarom, hogy azt higgye én is csak az ágyamban akarom tudni és kész, mert nem , csak… csak én is férfiból vagyok, és hát… szóval értitek.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 26 Okt. - 10:23

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Megéri, én is így vagyok ezzel. Az ember jó, ha ad a külsejére, jó, ha tesz azért, hogy felfigyeljenek rá, csak meg kell találni azt az egészséges egyensúlyt, amikor ugyan adsz a külsődre, de megtudod különböztetni, hogy ki az, akit csak az és ki az, akit más is érdekel benned. Ez az, ami nekem még nehezen megy, hogy a szívemre hallgassak, hogy tudjam ki az, akit tényleg én érdekelek és ki az, akit csak egy menet, vagy egy rövid kapcsolat, netán csak egy este, amikor villoghat valakivel, aki jól néz ki az oldalán. Mindegyik verzióban volt már részem sajnos, és nem sikerült elég körültekintőnek lennem, de azért próbálkozom. Egy ideje már nem volt közöm senkihez, jó pár hónapja vagyok egyedül, mert arra próbálok koncentrálni, hogy én én lehessek, hogy magamra figyeljek és ne másokra. A saját igényeim számítanak és jól érzem magam így. Vannak céljaim, vannak vágyaim és rájöttem, hogy nem kell ehhez minden esetben egy pasi, aki melletted van, főleg nem olyan, aki csak kihasznál és akit igazán ezek a célok és vágyak nem érdekelnek. Nekem igenis kell, hogy valaki figyeljen rám, hogy valaki meghallgasson és tudjon nekem tanácsot adni, ne csak hümmögjön arra várva, hogy mikor fejezem be végre a felesleges csacsogást és mikor térhetünk a lényegre, ami már őt is érdekli.
- Hát akkor neked nem adok fizetést, maximum azt, hogy segítek, beajánllak valahova, ahogy ígértem rendben? Hogy jobban kipihenhesd magad. - ha rendesen keres és egy jó helyen dolgozik, akkor az élete is könnyebb lesz, nem kell több műszakot lenyomnia egymás után, nem kell mások helyett dolgoznia, mert különben talán megválnak tőle, ha nem áldoz be mindent egy munkáért. Szerintem többet érdemel, főleg hogy ha jól sejtem, akkor már így is elég kemény élete volt, részben miattam, részben, mert a világ rossz és kegyetlen, de lehet ez jobb. Szeretném, ha segíthetnék neki, hogy jobbá tegyem az életét.
- Értem én persze, de azért nem valami kellemes a világ, hogy mindenki így áll hozzá, hogy azt hiszik, aki jó néz ki, az már egyből buta is és nem ért semmiből, ki lehet használni. - jó néhányszor kihasználtak már, és nem igazán volt az ínyemre. Ha túl sokszor esel pofára, akkor túlságosan bizalmatlanná válsz és ez sem jó. Ezért is adtam fel egy kicsit ezt az egészet, ezért is döntöttem úgy, hogy egy kicsit pihenőpályára teszem a kapcsolatokat, meg a pasikat, mert így... egyszerűen csak most nekem ez egyszerűbb. Aztán már csak sóhajtok egyet. Az átka annak, ha az ember jól néz ki, meg ha erre még rá is játszik, de legalább változtattam, legalább képes voltam rá, hogy tovább lépjek és mást akarjak az élettől, mint eddig, és már biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem. Ebben legalábbis tökéletesen biztos vagyok, még ha nem is mindenben. Mint mondtam már egy ideje, pár hónapja nyugi van körülöttem pasi téren és azért bár a nőknél ez nem olyan szembetűnő, de azért na... nekem is vannak igényeim. Talán ezért támadom le, vagy mert az a dal ennyire levett a lábamról, vagy csak ilyen vagyok? Én magam sem vagyok teljesen biztos benne, mint ahogyan abban sem, hogy jól teszem-e, de az első pillanatokban nem igazán gondolkodom, egészen addig nem, amikor már szinte ruha sem maradt rajtam, és róla is már épp a nadrágot hámozom le. Talán nem ez a legjobb hely, egy fotel, ahol eddig ült, ahol betámadom, mint valami kiéhezett vadmacska, miközben annyit se hagytam neki, hogy egyáltalán megismerjen jobban. Csak akkor állok meg egy pillanatra, amikor eljut a tudatomig, hogy mit mondott. Elszakadok az ajkaitól, hiába érzem azt, hogy nem vágyom semmi másra, csak hogy végre kielégítsem a vágyat, ami most bennem tombol. - Nem... nem sietjük el? Én folyton elsietek mindent, és most... nem akarom, hogy te csak azt lásd, hogy... én egy gimis álomkép vagyok. - nehezen beszélek, túlságosan szaporán veszem a levegőt, ami érthető jelen helyzetben, de... akkor sem akarom elrontani mielőtt még egyáltalán bármi történne.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York

» Váratlan vendég - Los Angeles (Nique és Seb lakása)
» Warren lakása
» Will North Salem-i lakása
» Castor Harvell lakása
» Juliette Betranche lakása