Jeff lakása - New York

Tárgy: Jeff lakása - New York Csüt. 9 Okt. - 21:27

First topic message reminder :

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Vajon nagyon nyomulásnak tűnik, ha csak három nap telt el, de én máris úgy döntöttem, hogy eljövök hozzá? Egyszerűen kíváncsi vagyok a véleményére és igenis jól esett a vele való beszélgetés, hogy nem küldött el a fenébe, hogy kedvesen viselkedett és azt hiszem jól esne ez megint. Persze lehet, hogy nem minden alakul majd úgy, ahogy kéne, mert ki tudja, hogy nincs-e még ott benne valami mély sértettség, hogy nem dönt-e úgy mégis, hogy inkább majd most küld el, amikor már beetetett. Ki tudja... nem ellene szólnak a gondolataim, inkább csak számolok minden lehetséges következménnyel és akkor talán nem lesz olyan kellemetlen, ha aztán mégis rossz lesz a vége. Mindenesetre itt vagyok, a címet nem volt nehéz megtalálni és azt mondta, hogy többnyire itthon szokott lenni és nem zavarom, akkor tényleg remélem, hogy így is lesz.
A gitárom természetesen nálam van. Furán érzem magam valahogy miatta, mert nem igazán szoktam furcolni. Többnyire otthon van és többnyire csak otthon játszom rajta, de ez most különleges helyzet. Tényleg szeretném tudni, hogy mit gondol és talán... talán ez még egy plusz bocsánatkérés is, hiszen a dal, amit el akarok játszani neki... Ha már ő megmutatja, amit nekem írt, akkor végül is úgy fair, ha én is hasonlóképp teszek nem? Én is olyat akarok megmutatni, amiből talán még inkább megérti, hogy mennyire bánom azt, ami történt, mert így van, tényleg nem akartam neki ártani, vagy legalábbis utólag sikerült rájönni, hogy ennyire szemét módon nem viselkedhetek senkivel sem. Nem tudom már ezt utólag megváltoztatni, de javíthatok az életén és talán akkor a sajátomon is sikerül... remélem.
Ettől még ugyanúgy kissé bizonytalanul érek el a célig. Igazából annyira nem ismerem a helyzet, szóval ha van esetleg kapucsengő, akkor azzal nyitok, hogy bejussak egyáltalán az épületbe, ha viszont nincs, akkor értelemszerűen a lépcsők felé veszem az irányt, hogy megkeressem azt a tetőtéri lakást, és ott nyissak a kopogtatással. Tényleg remélem, hogy minden jól alakul, hogy nem zavarom, no meg hogy egyáltalán itthon van, mert attól még hogy ezt mondta simán lehet, hogy dolga van, hogy közbe jött neki valami munka, vagy valami fontosabb teendő. Hiába vázolta fel úgy az életét, mintha nem szólna igazán semmiről, attól még nem biztos, hogy így van. Az is lehet, hogy csak kissé szerényebben áll a dolgokhoz, mint kellene, túlságosan is szerényen.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 19 Feb. - 14:53

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Nem tudom megállni, hogy ne cuppantsak oda a szájára a válasz hallatán. Most komolyan... hát nem édes? A hozzáállása, meg a kis visszafogottsága, meg úgy általában egyszerűen a jelleme, totál oda vagyok érte, ezt tagadni is képtelenség lenne. Túlságosan cuki, hogy az ember képes legyen haragudni rá. Az más kérdés, hogy ennek ellenére Max mégis képes volt ártani neki, de... inkább ő pont e miatt tette. - Több önbizalmat Jeff! Tökéletes vagy, de majd még bizonygatom eleget és akkor hátha elhiszed egyszer. - menni fog, nem adom fel, amíg nem hajlandó elhinni magáról, hogy sokkal több van benne, mint amit hisz magáról. Nekem igenis ő a tökéletes pasi, mert kedves és figyelmes és igenis mellette még jól is néz ki, és ne panaszkodjon nekem, hogy nem jó az ágyban. Lehet, hogy még nem gyakorolt olyan sokat, de majd... fog igaz? Meg egyébként is a lelkesedést sok mindent képet pótolni.
- Miattuk lettél ennyire csodás, úgyhogy... nem rontottak el semmit sem. - a szülei tökéletesen nevelték. Egyáltalán nem baj, hogy nem olyan lett, mint a gimi tipikus szépfiúi. Ha olyan lenne, akkor most nem lennék itt vele, akkor most nem kedvelném, szóval az nagyon is csodás, hogy itt van most és ilyen lett. Kedves és figyelmes... vagy ezt már említettem. Amúgy meg ezen kívül még jól is néz ki. Régen sem volt vele baj, csak ki kellett kicsit kupálódnia, de sikerült neki és ez a lényeg, mert hát külsőre is szerintem baromira jót tett neki az idő, ez abból is látszott, hogy az a kis pincérnő azért eléggé rá volt kattanva, de hát... sorry én győztem, mondhatni mellbedobással.
- Jesszus! Én... én nem tudtam. Azok után végképp tuti, hogy utáltak a szüleid igaz? És... gondolom te is. De egyáltalán hogy engedhették, hogy ha nem is voltál rendesen magadnál bárki is ezt csinálja veled? - ez... akkor is rémes és igen nem tehetek róla, de pocsékul érzem magam e miatt. Tudom, hogy csúnya dolgot tettem vele, hogy megbántottam, de azt nem tudtam, hogy ilyen kemény következményei lettek a dolognak. Fogalmam sem volt róla, hogy így kiütötte magát, hogy... ezért vannak a tetoválások és... ez akkor is rémes. Én... rémesen viselkedtem vele, tudom, hiába mondana mást.
- Én nem várom el tőled, hogy folyton újat mutass. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Ez amúgy is a lányok dolga nem? Mármint általában a pasi az, aki rajongva van oda egy nőért és nem feltétlenül fordítva. Persze ettől én még oda vagyok Jeffért nagyon is, tényleg, de nem várom el, hogy folyton újat mutasson nekem, nem attól lesz érdekes, hanem egyszerűen csak önmagától. Közben persze neki is esem a magam pizzájának, de akkor is úgy érzem, hogy azért a szülei tuti nem szívleltek túlságosan és ez még teljesen érthető is, hiszen... nem igazán tettem semmi jót a fiukért, sőt még miattam bajba is került, és leitta magát, én tuti utáltam volna magam a helyükben.
- Pedig én megérteném, ha mégis utáltál volna. - főleg, hogy ilyen dalt írt hozzám, én pedig úgy megaláztam és eldobtam őt. Ez... baromira nem volt szép tőlem és nem is tudom, hogyan tehetném jóvá. Most is látszik rajtam, hogy bánt ez az egész, ezért is ülök fel törökülésbe és fordulok vele szembe. - Én... mindent megteszek azért, hogy kiengeszteljelek azért, amit tettem ellened oké? - mindent, bármit, mert nem tehetek róla, de lelkiismeretfurdalásom van, nagyon is. Tudom, hogy semmissé nem tehetem, de... megpróbálhatom kárpótolni igaz? - Persze, hogy bemutatlak, és nincsenek ám nagy elvárások, csak add magad, imádni fognak. - a szüleim nem emberevő szörnyek és nem is fogják azt nézni mennyi a pénze, vagy ilyesmi, csak hogy velem jól bánjon és ez messzemenőkig meg van.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 13 Feb. - 20:20

Kayley & Jeff

- Ha így kérdezed, akkor annyira már nem az… - na igen, a női magabiztosság elég rémisztő tud lenni, persze nem abban az értelemben, mint mondjuk Max ökle, teszem azt. Elégé szépen ellátta a bajomat, de szerencsére azért a kórházban is helyreraktak, így nem érzek hullának magamat, simán csak… rokkantnak. – Szóval bárhova… akkor összességében egész jó vagyok, nem? – elvégre nem igazán régóta találkoztunk újra, ebédeltünk egyet, majd feljött ide és… hát megtörtént, de akkor ezek szerint annyira azért nem lehetek rémes, igaz? Sokszor megkaptam már, hogy rémes vagyok az ilyen helyzetekben, és hát végül is mi okom lenne ezt nem elhinni?
- Hát, azért elég kemények is tudtak lenni. De végül is jó, hogy így volt. – rántom meg a vállamat. Nem vertek, nem úgy voltak kemények, egyszerűen csak nem hagyták, hogy azt tegyem, amit a többi velem egykorú kölyök csinált. Nem bulizhattam, nem járhattam el haverokhoz… nem is voltak mondjuk. – Semmi gond, rég volt. – rántom meg újra a vállamat. Tényleg nem számít már, felnőttem, kinőttem azt a dolgot, és nem fogadtam ellene örök utálatot, vagy bármi ilyesmit, mert mégis mi értelme lenne? Fiatalok voltunk, és én már veszélyesen naiv is voltam mellé, számítanom kellett volna arra, hogy ez lesz majd. – Hát, miután…szóval elégé kivoltam bukva és elmentem egy házibuliba, ahol elég sokat ittam és egy szeméttelepen ébredtem… így. – bökök a fejemmel a tetoválások felé. Na igen, végül is ő volt az, aki miatt odáig keveredtem, de igazából az én hülyeségem volt, nem tudom miért mentem el abba a buliba. Talán csak elegem lett…kitudja.
- Aha, gondolom az a jó, csak a végén nehogy én legyek az , aki meg nem tud. – na igen, azért annyira nem érzem magam soknak, sőt, ami azt illeti egy különösebben érdekfeszítő embernek sem hiszem magamat, de végül is Kayley eddig nem unott meg, nem? Szóval mondhatni jól haladok. – Tökéletes választás volt. A pizza mindig jó. – na igen,a pizza afféle Joker, bárhol bármikor lehet rendelni és bedobni egyet mert mindig finom, mindig jólesik és … az olaszok azért nagyon értenek a pizzához. Bár gőzöm nincs, hogy ezt valami olasz pizzázótól rendelte-e, vagy sem, de attól még nagyon is finom. – Én nem utáltalak. És ők sem. Maximum kissé mérgesek voltak, de… ez volt a dolguk, nem? – gondolom én, hogy ez egy szülő dolga. Azért néha hiányoznak, nem lett volna rossz, ha úgy lépek ki a felnőtt életbe, a való világba, hogy vannak szüleim, akik segítenek, de… végül is megoldottam valahogy és nem haltam éhen. – Szóval akkor bemutatsz nekik? Gondolom akkor jó első benyomást kell tegyek. – nem hinném, hogy Kayley beszélt rólam, elvégre nem voltam én olyan nagy szám már régen sem, hogy beszéljenek rólam, és Kayley végül is csak fogadásból jött oda hozzám aznap, nem? A legutóbbi találkozásunkat pedig… nem is tudom, nem hinném, hogy a szüleivel beszélte ki.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 7 Feb. - 16:52

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Szóval velem akarsz metafora harcba bocsátkozni, biztos? - szélesen elmosolyodom, de azért azt hiszem most én sem bírnám tovább, de innentől simán elő lehet időnként rántani ilyesmit, ha már annyira oda van az ötletért, egyébként meg mindenféle módon szeretek én beszélgetni vele. Most mondjuk azt hiszem mind a ketten elég sok mindenen mentünk keresztül ma, ő meg főleg, szóval érthető, ha nem feltétlenül jár úgy az agya, mint máskor. Ránk fog férni egy kiadós alvás, még ha viszonylag korán is vagyunk még, de elég eseménydús volt ez a mai nap, hogy már én is arra vágyjam, hogy minél előbb az ágyba kerüljek és rendesen kipihenjem magam. - Nem kellene győzködnöd, sosem Jeff, szívesen megyek randizni veled, vagy... bárhova. - rántom meg a vállam, mert... jó vele lenni. Oké, ne kiabáljam el, hiszen eddig ettünk együtt egy ebédet, aztán volt ez a mai nap, ami lássuk be, olyan volt mint egy őrült hullámvasút, volt csodás és kevésbé csodás része is, de összességében tényleg remekül érzem magam vele.
- Nem fogtak keményen Jeff, inkább csak... kedvességre neveltek és figyelmességre, csak sajnos ez manapság sokszor nem kifizetődő, de attól még jó, hogy ilyen vagy. - én örülök neki és nem hiszem, hogy jó lett volna, ha az én szüleim nevelik. Nekem talán jót tett volna, más lettem volna, ha olyan emberek között növök fel, mint az ő szülei, de így alakult az életünk és lehet hogy akkor én is más vagyok, sokkal visszafogottabb, neki pedig tudtommal tetszik összességében az, amilyen vagyok, csak gondolom jobban élvezte volna, ha a bántó szakasz kimarad az életéből. - Igen, sejtem én és... sajnálom. - tényleg és őszintén, ezt már eddig is láthatta. Ha vissza tudnám csinálni, akkor vissza is csinálnám, de sajnos erre nincs lehetőség. - Hogy érted, hogy miattam lettek? - nem mesélt azért még el minden részletet, sőt igazából szinte alig tudok valamit arról, ami történt vele, de... őszintén szólva most határozottan rossz érzésem van. Ha miattam lettek azok a tetoválások, akkor... akkor mi van, ha valami sokkal rosszabb történt azok után, hogy átvertem?
- Azért... próbálkozhatsz, de az a jó, ha tudok neked újat mutatni igaz? - szerintem izgalmas, ha meg tudsz újulni, ha mindig el tudod kicsit varázsolni a másikat, én pedig törekedni fogok rá, hogy mindig elvarázsoljam őt, mert... boldog tőle és ha boldog, akkor az nekem is jó. Régen nem így voltam ezzel, nem gondoltam bele, hogy sokkal jobb érzés jót tenni mással, mint ártani, de már tudom és ezért tudok önzetlen lenni, akár meg is törölgetném őt, ha szeretné, az sem lenne gond, mert így is elég rosszat szenvedett el már ma, nem kell többet, főleg nem miattam. - Szóval jó választás volt. - mosolyodom el, miközben visszafelé sétálok, hogy letegyem a dobozt, aztán én is lehuppanjak mellé az ágyra. Végignyúlok kényelmesen, aztán nyitom csak a dobozt és mivel tányér sem kell, kicsit feljebb tornászom magam, hogy kényelmesebben üljek. Azért az evéshez nem lehet teljesen elfeküdni, az fura lenne és nem kényelmes. Az első falat után mégis megállok, és kissé talán meglepetten pillantok rá. - De bántottalak... gondolom ők is ugyanúgy utáltak, mint te. - és egyébként is engem a szülők nem különösebben szoktak kedvelni, főleg nem az édesanyák, úgyhogy ez határozottan meglepne. - De az én szüleim kedvelni fognak téged. - fogják igen, mert majd eljön annak is az ideje, hogy be szeretném mutatni őt.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 6 Feb. - 23:36

Kayley & Jeff

- Jól van, akkor kihívás elfogadva, tartom én a lépést veled! – mondom széles mosollyal viszonozva az ő vigyorát. Na igen, elég könnyedén eltudok itt veszni a metaforák között, valahogy nekem az soha nem ment annyira jól. Persze, dalokat írtam régen is, de nem vagyok egy mester benne, és hát én azért inkább az egyszerűbb szövegek híve vagyok, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy a dal fülbemászó legyen, mert ha megragad már valakit az első néhány hang, akkor végigfogja hallgatni, és akkor már olyan nagy baj nem lehet, igaz? Mindig is imádtam írni, alkotni, de soha nem voltam olyan magasröptű, mint akartam lenni. – Köszönöm, sokat jelent. Amúgy is, megsértődnék, hogy ennyit kéne győzködni téged, hogy gyere el velem egy randira. – na igen, ezek után már csak az kéne, hogy a száját húzva menjen bele a dologba. Rendben, talán nem vagyok egy álompasi, de nem is vagyok olyan szörnyen rossz, hogy egy randit ne lehessen velem kibírni, igaz?
- Hát, én néha annak örültem volna, ha nem fognak ilyen keményen. Szülőket kellett volna cserélnünk pár hétre. – mondom neki mosolyogva. Na igen, az én szüleim azért keményebbek voltak, de ugyanakkor kedvesek és segítőkészek is, csak nem engedték, hogy olyanná válljak, mint a többi korombeli, ami miatt akkor nagyon haragudtam, hiszen emiatt ki lettem lényegében közösítve, de most már így felnőtt fejjel, látva, hogy mi lett másokkal, és legfőképpen velem, most már azt hiszem örülök annak, hogy a szüleim keményebben fogtak, mint a legtöbb diáktársamat. – Hát, eleinte én is elég zabos voltam rád. A tetkók is lényegében miattad lettek meg, de aztán… felnőttem. – rántom meg a vállam mosolyogva. Na igen, eleinte emlékszem, hogy mennyire akartam bizonyítani, hogy én nem csak egy ilyen használom és eldobom féle valaki vagyok, de végül… pontosan ez lettem, mert beláttam, hogy ez van, ilyen az én szerencsém, és leszálltam a földre.
- Hát, azt nem kétlem, két élet is kevés lenne téged kiismerni. – abban biztos vagyok, hogy bőven tudna nekem meglepetést okozni még. A gimiben is tudott, most is tudott. A szüleim kedvelnék Kayley-t, azt hiszem. Már amikor bemutattam nekik, akkor is szimpatikus volt nekik, csak aztán… ők sajnos nem tudták, hogy a gimi más volt, mint az ő idejükben.
- Nem mondom, hogy örülök neki. – vigyorgok rá szélesen, ahogy a törülközőért nyúlok. Nem megy azért valami villámgyorsan, kissé úgy érzem magam, mint valami mozgássérült, de csak sikerül fel is vennem magamra egy boxert, és eljutni az ágyamig, ahova szinte csak úgy bezuhanok. – Mostantól te fogod rendelni a pizzát! – mondom mosolyogva, mikor megüti az orromat az illata. Na igen, elégé határozottan jó az illata, úgyhogy az ízével sem lesz semmi baj, ebben száz százalékig biztos vagyok. – Nem kell, jó ez így dobozból is, nem? – talán egy kés kéne, ha nincs amúgy elvágva, de végül is nem valami nagy dolog kézzel tépkedni, én mindig azt csinálom. – Tudod, a szüleim nagyon bírnának téged. – mondom evés közben, bóknak szánva a szavaimat, és… remélem, hogy ezt úgy is veszi, mert én tényleg annak szánom, mi más is lehetne? A szüleim kedvelték Kayley-t, és most is kedvelnék..

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 3 Feb. - 18:21

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Én még bírom őket, maximum te veszel el bennük. - vigyorodom el. Nincs gondom a metaforákkal, soha sem volt, ki tudok én igazodni rajtuk, ha akarok, de a lényeg akkor is az, hogy szeretném, ha úgy lenne, ahogy neki jó. Nekem mindenhogy jó, ha megpróbálunk sorrendet tartani, még ha már így is kissé összevissza lesz, de azért próbálkozhatunk. - Jól van, akkor régimódiak leszünk. - bólintok mosolyogva. Vagy legalábbis megpróbálunk olyasmik lenni, mert már visszapörgetni nem lehet az időt, de azt remélem, hogy nem is várja el, legalábbis nem hiszem, hogy így lenne vele. Azért mégis csak jó volt a délelőtt, szerintem neki is, nekem is... csak visszatérünk a sorrend kimaradt pontjához, hogy jobban érezze magát, és lesz randi.
- Köszönöm, de... tudod néha úgy érzem foghattak volna keményebben, akkor sok minden máshogy történt volna. - de nem róhatom fel nekik. Próbáltak úgy nevelni, ahogy úgy érezték mindent megadnak nekem, és végül is meg is adtak, csak azt hiszem talán túl sokat is, ezért nem igazán lett olyan a jellemem, mint kellett volna, ezért... azt hiszem nem minden úgy alakult, ahogy remélték, de már változom és így majd jobb emberré válok, mert el tudom érni, ha igazán akarom. - Nehéz, de... tudod amikor már nem tudtam rendesen tükörbe nézni az elég rémes volt. Én... iszonyatosan bántam, amit veled tettem és, nem akartam újra ilyen hibákat elkövetni. - akkor már inkább ez az élet, ami nehéz, ami szenvedéssel is jár, ami küzdelmes, amiben nem oldhatsz meg mindent pénzzel, ami... igenis kemény és fárasztó, de jobb, mert reggelente bele tudok nézni legalább a tükörbe és ez azért nagyon sokat számít, többet ér, mint a könnyebbség.
- Szóval már úgy gondolod elég jól kiismertél már igaz? Tudok én még újat mutatni, majd meglátod. - mosolyodom el újra. Tudok én még villantani neki, ha arról van szó, nem akarom, hogy bármikor is úgy érezze már nem tudok neki újat mutatni, fogok... természetesen, csak akkor maradjunk nagyjából a sorrendnél és előbb még kell egy randi, amit megbeszéltünk, aztán majd utána jöhet minden más. A szavaira már a fürdőben csak egy mosolyt kap. Igen, a legjobb teljesítményt el is várom tőle, de majd akkor, ha jobban lesz, addig én adom meg neki azt, amire vágyik, mert akarom, mert megérdemli, mert miattam lett baja. Annak pedig naná, hogy örülök, hogy ennyire sikerül levenni őt a lábáról, nagyon is jó dolog az, ha valakinek az életében ennyire különleges vagy és láthatóan az ő életében nagyon különleges vagyok már most is.
- Jól van, akkor ezt rád bízom. - bólintok, aztán én is törölközőért nyúlok. Nem sokára csengetnek is és az első gondolatom, hogy simán kimegyek a magam köré tekert törölközőben, de... aztán leesik, hogy ez talán Jeffnek nem esne jól, úgyhogy vétózom magamban az ötletet. Felkapok legalább egy köntöst, vagy marad az inge, meg legalább egy bugyi, aztán sasszézok csak ki a pizzáért, előkerítve a táskámat, hogy ki is fizessem. Gyors léptekkel sietek vissza és vetem le magam mellé az ágyba. Igen azt hiszem határozottan jó a kedvem minden rossz ellenére és ez látszik is rajtam. - Ehetünk, a pizza előállt uram! - a dobozból igazán finom illatok szállnak, és egyébként nem túl bonyolult darab, van rajta csirke és bacon és egy kis kukorica, no meg sok-sok sajt, mert az a tuti, olyan igazán ínycsiklandozónak tűnik. - Hozzak tányért?

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 31 Jan. - 22:44

Kayley & Jeff

- Öhm… oké, vigyázzunk, lassan elveszünk itt már a metaforákban! – mondom vigyorogva neki. De persze értettem, hogy mire gondolt egész pontosan, elvégre nem vagyok én hülye. Lehet, hogy őt ez nem zavarja, és én is együtt tudok élni a felcserélt sorrenddel, de… nem akarok, ez az igazság. – Bocs, csak én… tudod, nem igazán volt senkim, szeretnék… régimódi lenni. – apa mindig azt mondogatta nekem, hogy legyek régimódi, mert az beszokott jönni a csajoknál. Na nem tudom ez mennyire igaz, mert nem csajoztam sokat az életem során, apám meg már gimis kora óta együtt volt anyával, szóval… szerintem ez afféle vigasztalós szöveg volt.
- Azért a tied sem panaszkodhatnak. – mosolygok rá. Nem, a szülei zsenik, csak gratulálni tudok, hogy ilyen lányuk van, bár erősen kétlem, hogy Kayley most itt lenne, ha nem dönt úgy, hogy elszakad a családi vagyontól és minden mástól, amit az jelent. Mindegy, én örülök, hogy végül így döntött. – Áh, nem hinném, hogy olyan sok mindent. – rántom meg a vállamat a szavait hallva. Na jó, annyira azért nem ismerem az előéletét, csak annyit tudok, amennyit láttam a gimiben belőle. Ő volt a suli legjobb nője, minden pasi róla beszélt, én nem, én csak a fejemben pörgettem az eszmecserét róla. – Na és… jobb? Mármint nem bántad meg? – azt, hogy szakított a családi vagyonnal meg minden. Én nem tudom milyen érzés ez, nekem nem volt örökségem, a szüleimtől örökölt pénz két nap alatt elment arra, hogy kifizessem a tartozásokat és a többit. Nem éltünk valami jól, de azért olyan vészesen rosszul sem.
- Igen, ez már lejött az eddigiek alapján. – az alapján, amit az ágyon…kanapén csinált például. Nem mondom, hogy nem volt jó, mert eszméletlen volt, valószínűleg volt már pasival, aki jóval jobb teljesítmény nyújtott, mint én, de én nem voltam nővel, aki akár meg tudta volna csak közelíteni azt, amit Kayley csinált. Azért néha elképzeltem, hogy milyen is lenne, ha…. ha minden másként alakul. Vajon a gimis énem képes lett volna tényleg összejönni vele? Nem sültek el ott valami jól a dolgok, de én tényleg többet akartam tőle, egészen addig, amíg… össze nem tört minden. Nem is összetört, inkább összedőlt, mint valami kártyavár. – Oh,hát ahhoz a legjobb teljesítményemmel kell előrukkolnom. – kicsit azért akadozva mondom ezt, néha muszáj megállnom a mondatban, mert… nem éppen valami könnyű így beszélni, hogy közben Kayley odalent kényeztet, és ami azt illeti, nem is akarok beszélni, csak élvezni ezt az egészet, mert… mert elképesztő. Kayley…elképesztő.
- Nem azt… azt majd én… én megcsinálom. – küszködöm ki magamból a szavakat, valahol még mindig az előző pillanatok hatása alatt vagyok. Azért közben kilépdelek és szerzek törülközőt magamnak meg neki és, és gyorsan be is vettem magamat az ágyamba, ezek után… komolyan, még jobban esik az, hogy ledőlhetek az ágyra. A csengőt hallom, a pizza megjött, és remélem, hogy Kayley intézi a dolgot, mert én nem vagyok éppen járkálós kedvemben most.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 31 Jan. - 21:57

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Tudod, ha az a könyv jó, akkor mondjuk érdemes újra kezdeni az egészet előröl és még akkor is ugyanúgy izgalmas lesz a közepe és a vége, ha kénytelen vagy újra olvasni. - oké azt hiszem már nagyon sikerült átmennünk itt mindenféle metaforikus jelentésekbe, amiben nem mondanám, hogy jó vagyok, de... azért mondjuk, hogy határozottan igyekszem most, ha már ilyen irányba mentünk el. Egyébként is engem mondjuk nem zavart ez a kissé felrúgott sorrend, de ha őt igen, akkor én aztán szívesen elmegyek vele randizni akárhová és akárhányszor, persze ha már jobban lesz. Aztán visszaváltoztathatjuk a sorrendet a megfelelőre gond nélkül, amúgy is jó eséllyel még elég sokszor ismételjük el azt a közepét és végét, mert attól csak még sokkal jobb lesz, ennyi.
- Igen, a szüleid tökéletes munkát végeztek veled. - mosolyodom el. Naná, nekem ő így tökéletes és tudom, hogy a suli e miatt nem volt neki valami fényes, sőt talán kifejezetten kínszenvedés volt, de... én akkor is örülök neki, hogy ilyen lett, hogy nem az a beképzelt bunkó, mint az eddigi pasijaim, hogy figyelmes és kedves és igen még annak is örülök, hogy kicsit bizonytalan, mert ettől csak komolyan még sokkal enni valóbb. - Igen, azt hiszem ez a lényeg. Nem akartam ennyire üres életet. Tudom, hogy baromira elszúrtam... nagyon sok mindent. - és valahol az lenne a fair, ha a végén az élet jól megbosszulná magát rajtam, de eddig még ilyen keményebben nem történt meg, ha csak azt nem nézem, hogy Max finoman szólva is szétverte a mai esténket, és eléggé keresztbe tett annak, amit terveztem mára, de akkor sem tudta teljesen elrontani az egészet, attól még valahogy jól alakul ez, minden rossz ellenére sokkal jobban, mint eddig bármelyik kapcsolatom.
- Tudod nagyon ügyes tudok lenni, ha igazán akarok. - pillantok még háta, mielőtt tényleg a fürdőszoba felé venném a célt immár minden cuccom és az ő ingétől is megszabadulva. Tudom, vagy inkább sejtem, hogy ez a mai nap nap olyan lehet neki, mint valami fura és lehetetlen álom. Nem arról van szó, hogy én most mindent felül akarok múlni, ami eddigi életében történt vele, tényleg kárpótolni akarom, amiért ez az egész történt vele és hát azért támadtam le délelőtt is, mert imádtam a dalát és nem tudtam ellenállni, de... nem baj ez igaz? A szavaira nagyon nehezen tartom vissza a nevetést, de az most eléggé megakasztana a ténykedésben, szóval azt hiszem nem kéne, de így se tudom megállni, hogy ne tartsak egy rövid szünetet, amíg megszólalok. - Ehhez nincs rá szükség, szeretek kiszolgálni és ha jobban leszel... majd viszonozod. - sokat sejtetően mosolyodom el, mielőtt visszatérnék az eddigihez, persze amíg kicsit a beszéd foglalta le a számat a kezem addig is járt, hogy ne kalandozzon nagyon el. Az meg sem lep, hogy túl sokáig nem kell foglalkoznom vele, hogy végül elérjük a kívánt hatást, én pedig csak mosolyogva tápászkodom fel, megtörölve a számat, hogy adjak neki egy csókot, miközben gondolom még mindig erőteljesen küzdenie kell azért, hogy összeszedje magát.
- Meg is törölgesselek? Lehet, hogy hamarosan még a pizzánk is megjön. - lépek ki szépen a zuhany alól. Na jó, nem én vagyok itthon, szóval azt már kénytelen leszek rábízni, hogy szerezzen törölközőt, aztán nyugodtan bedőlhet az ágyba, amíg én majd intézem a pizzát, minden bizonnyal azért túl sokat nem kell várni, komolyan kezek éhen veszni.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 30 Jan. - 21:56

Kayley & Jeff

- Jó, rendben, csak… kicsit úgy érzem magam, mint aki… tudod, egy könyvet a közepén kezd el. – nem is tudom, nekem valahogy fontos lenne az, hogy tényleg olyan legyen ez az egész, hogy együtt vagyunk, mert kimondani nem mondjuk ki, max gondolunk rá, de azt már megtanultam az életem során, hogy nem igazán van annak súlya, ha gondolsz valamit. Sok mindent gondoltam én is régen, mégsem vett senki észre, mert azért tenni kell, máskérdés, hogy arra sem volt esélyem, mert elégé elnyomtak volna. Egyszerűen csak nem voltam egy súlycsoportban azokkal a fickókkal, akik akkoriban menőnek számítottak. Én voltam a stréber.
- Áh, értem, hát akkor… a szüleim nagyon jó munkát végeztek velem. – na igen, de ezt régen nem így láttam, sőt, nagyon haragudtam rájuk régen, mert míg mások bulizni jártak, én nem mehettem, pedig akartam volna, de a szüleim azt mondták, hogy ne akarjak olyan lenni, mint azok a srácok, mert úgy csak kevesebb lennék. Hát… ez most beért, nem? – Én inkább úgy mondanám, hogy… volt mindig egy könnyebb utad. Tudod, szép vagy és hát… elég dögös is, na meg a szüleid is gazdagok. Te ebbe…beleszülettél, de szakítani tudtál vele, igaz? – ami azért lássuk be, hogy nem kis teljesítmény, mert ezzel eldobta magától mindazt, amit amúgy nagyon könnyedén megkaphatott volna. Ő azonban úgy döntött, hogy inkább tesz valamit, hogy saját erejéből fog megélni és nem a szülei által ráhagyott pénzből. Ez nagyon szép dolog és bátor is, még ha az az élet nem is volt rá jó hatással, most javítja a hibáit. – Már… engem se. – rántom meg a vállam. Régen nagyon is érdekelt, mert nem igazán tudtam magamat sehova se beilleszteni, éppen ezért lepett meg, hogy Kayley felfigyelt rám és hát naiv voltam, hagytam magam megvezetni, elég volt csak szépen rám néznie és máris megtettem mindent, amire kért. Hülye voltam és naiv, ez az igazság. – Jól van, akkor nem mondom! – emelem fel védekezőleg a karjaimat, bár nem igazán megy valami magasra, de azért a gesztus meg van. Nem tehetek róla, de akkor is nyomiként fogok a gimis énemre gondolni, amúgy is mindenki úgy gondolt rám, szerintem még egy darabig ő is.
- Hát… azt mondtam ki, ami először az eszembe jutott. – na igen, abban igaza van, hogy nem nagyon kell már ennél több ösztönzés, feltápászkodom én magamtól is, hogy eljussak a fürdőbe, ami bár nem megy nekem olyan gyorsan, mint neki, de végül is ha nehezen és lassan is, de sikerül megérkeznem. –Öhm… oké… - szó se róla, már ott is sikerül sóhajokat előtörnie belőlem, mikor a keze lejjebb kalandozik el, én pedig hát… mi tagadás, elég könnyedén indulok be, ha róla van szó, Kayley elég nagy hatással van rá,és ez most sincs másként. A nyelvének érintésekor azonnal fel is tör belőlem egy halk nyögés, kissé talán meglep a dolog, de eszem ágában sincsen őt megállítani, csak élvezem, ahogy….kiszolgál, az utolsó másodpercekig. – Gyakrabban…. gyakrabban kéne megveretnem magamat a volt pasijaiddal. – mondom egy bágyadt mosollyal, a csempének dőlve, ahogy őt figyelem. Ha ez egy álom, akkor ne merészeljek fel kelni belőle!

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 24 Jan. - 23:32

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Erőltetett randi, de lesz majd olyan is, ami tényleg annak számít rendben? - látom én, hogy nem igazán tetszik neki, hogy nem volt meg az a rendes sorrend, de majd ezt is pótoljuk és lehet hogy felrúgtuk a megszokásokat és nem úgy csináljuk, mint az átlag ember, csak mert én máshogy gondoltam, de... nincs ezzel baj igaz? Egyszerűen csak nem hiszem, hogy mindig mindent olyan mélyen át kell gondolni. Néha jobb engedni az ösztöneidnek és egyszerűen azt tenni, amihez épp kedved van, az után pedig, hogy eljátszotta nekem azt a dalt... nekem nem pont ahhoz volt kedvem, hogy beszélgessünk, aztán meg elkísérjem este melózni és mondjuk másnap elmenjünk vacsizni és addig várjak, de azért nagyon remélem, hogy e miatt nem érzi magát kellemetlenül. Az utána történtek után érezheti, de a miatt meg inkább én érzem, mert miattam lett baja.
- Tudom és... ez pont így a jó, tudod pont azért tetszel, mert téged úgy neveltek. - mert édes és kedves és figyelmes és nem olyan, mint azok a bunkók, akikkel eddig nagy részt dolgom volt és mert bár nem igazán van magáról nagyon nagy véleménnyel, de amúgy totál szívdöglesztő a mosolya is, ha egy kis önbizalma is lenne még pluszban, szerintem simán díjnyertes pasi lenne, de nem baj, hogy nem olyan, mert akkor ő is egy bunkó lenne, mint a többi. - Pont azért maradtál ilyen, én meg... hát látod, nem jó hatással volt rám az az élet. - ezt sajnos testközelből tapasztalta meg és gondolom azért bejön neki az, amilyen vagyok, ez... könnyedén látszik. Hatással vagyok rá igen, de az nem volt jó, amilyen pl. a gimiben voltam. Nem voltam valami rendes, bántottam őt is és még ki tudja, hogy kiket, mert hát nem leltároztam a rossz tetteimet. Nem akartam olyan lenni, de az életem sajnos így alakított, de legalább változtattam, mert akartam, azt hiszem ez a legfontosabb. - Engem nem érdekelnek már a súlycsoportok Jeff. - rántom meg a vállam. Nem izgat, hogy ő milyen, vagy én milyen vagyok, hiába is mondanám neki, hogy egyáltalán nincs vele baj, azt amúgy is nehezen hinné el, de attól még én ezzel nem akarok foglalkozni. Nekem bejön, nagyon is, ha nem így lenne, nem lennék itt. Ahogy mondta... megtehetem, hogy válogassak és én mégis csak őt választottam igaz? - Nem voltál nyomi ezt... ne is mondd még egyszer és most sem vagy az oké? - tudom én, hogy nem fogom tudni csak úgy megváltoztatni a gondolkodás módját, de akkor sem volt az. Az egész gimi... úgy el volt szúrva, ahogy volt. Túl sok figyelmet fordított mindenki a külsőségekre, és nem azzal foglalkoztunk, ami igazán fontos. Azt hiszem ez olyasmi, amihez a legtöbb embernek fel kell nőni.
- Ügyes lány? Szóval ez a jó szó erre? - vigyorodom el, ahogy még hátrapillantok rá immár ruha nélkül, aztán tényleg irány a zuhanyzó. Azt hiszem elég nagy ösztönzés ez neki is, hogy megpróbálja összeszedni magát és szépen kislattyogni utánam. Aztán... majd egy jó nagyot alszunk, a pizza után. A mai nap épp elég izgalommal volt tele, hogy ez gond nélkül sikerüljön. - Hát akkor most érezd úgy magad, mint egy király és... majd én kiszolgállak. - lépek közelebb hozzá. Finoman a szabad kezemmel szépen a csempének döntöm, miközben a másik már ügyesen kalandozik el odalent. Csak finoman, bár nagyon nem kell sokat tennem azért, hogy beinduljon, ahogy legutóbb sem kellett. Csak aztán ereszkedem le én is szépen elé, keresek magamnak egy kényelmesebb helyzetet, ahol nem csúszom és a térdem is bírja és csak aztán... szolgálom ki, ahogy neki is mondtam. Nem azt mondom, hogy ebben én vagyok a legprofibb, igazából sokkal jobban megy a hagyományos ágyban űzött verzió, de azért tudom, hogyan kell kellemes perceket okozni egy pasinak, ő pedig nagyon is megérdemli. Szóval csak akkor állok fel, amikor már felhangzott a várható jól megérdemelt mordulás, ő pedig bár nem a számba, de elérte a csúcsot. Még kap egy csókot, csak aztán fejezem be a mosdatását, hogy én is se perc alatt megtegyem magammal ugyanezt. Mármint... a fürdésre gondolok persze, aztán már csak egy kósza törölköző kell majd.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szer. 21 Jan. - 16:44

Kayley & Jeff

- Hát, szerintem az annyira nem illik be randinak. – rántom meg a vállamat. Ami azt illeti… még csak soha nem is volt szerintem randim. Mármint a gimiben biztos nem volt, akkor lehetett volna mikor Kayley először szólt hozzám, mert gondolkodtam rajta, hogy elhívom, csak hát közben kiderült, hogy nem igazán így vannak a dolgok, hogy csak egy fogadás miatt talált meg engem, és így már nem igazán akartam őt elhívni. Azóta meg… nem is tudom, soha nem volt olyan, hogy csak úgy elmentem valakivel randira, mindig célirányos volt minden, bár hozzá kell tenni, hogy sok nő eddig nem volt az életemben, szóval…
- Oh, hát az én szüleim nem így neveltek… nem is tudom, hogy neveltek igazából, de nem így. – az én szüleim kicsit régiesek voltak. Szerettek áldást mondani, imádkoztak, nem nagyon szerettek rólam rosszat hallani, imádták a verseket és a dalokat, főleg az enyémeket, de hát a fiúk vagyok, kötelességük volt szeretni. – Az én életem olyan volt, mint a beton. Állandó és…unalmas. – rántom meg végül a vállamat. Tényleg az volt, halál unalmas, Kayley hozta meg az izgalmakat, aztán jöttek a tetkók és minden jött a másikból, szépen lassan kicsúszott a kezemből minden. A szüleim eleinte örültek annak, hogy megjött az önbizalmam, de végül… pont abba haltak bele, hogy jó szülők voltak. – Mindegy. Csak tudod, soha nem voltunk egy súlycsoport. – rántom meg mosolyogva a vállamat. Nem, nagyon nem voltunk az, és éppen ezért nem is szólítottam meg soha. Pedig mindig elképzeltem, ahogy a suli észre sem vett sráca majd leszólítja a suli legjobb csaját, az meg elfogadja, ha elhívja mondjuk a srác, de a valóságban… elutasított volna, és közröhej tárgya lettem volna. Végül amúgy is ez lett volna, nem? Ez nem egy mese, hogy az ügyetlen, de kedves lelkű srác majd nyer. Nem, a gimi egy kegyetlen hely, és ezt megtanultam. – Jó, és én is megpróbálok nem az a… nyomi lenni, mint voltam. – ígéretre ígéret a válasz, igaz? Jó, talán nem voltam nyomi, de szerencsétlen igen, pancser is, sokan strébernek is hívtak, ami talán még igaz is volt rám, mert hát elég sokat tanultam, de amúgy is jó eszű gyerek voltam.
- Hát, ügyes lány vagy. – mondom mosolyogva, ahogy utána nézek. Kicsit azért nehéz elhinni, hogy pont én vagyok az, aki most itt van. A szüleim biztos bírták volna Kayley-t. Ismerték, találkoztak már vele, és kedvelték ,de ha egy kicsit még jobban megismerik, biztos vagyok abban, hogy még tiszteletbeli családtag is lett volna. – Kezdem átérezni, hogy milyen jó dolga volt a királyoknak. – mondom mosolyogva, mikor elkezd mosni. Oké, egy kicsit azért fura ez, mármint, hogy én eddig nem voltam ilyen helyzetben, de hiába fura, közben határozottan jó…. nagyon jó. Azt pedig ha akarnám sem tudnám megállni, hogy fel-fel sóhajtsak, főleg mikor lejjebb csúszik a keze, én pedig már… igen, elégé készenlétben vagyok. – De az… az nagyon jó lenne. – bólogatok mosolyogva, de azért talán kissé meglepve, mert… nekem ez tényleg fura, nem voltam még olyan lánnyal, mint Kayley. Nyelek egyet még mielőtt nekidőlnék a csempének és a gondjaira bízom magam.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 18 Jan. - 19:39

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Engem mondjuk nem zavar, akár vehettük randinak azt az ebédet is, amikor először találkoztunk, és máris meg van a jó sorrend. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Igen, nálunk valahogy minden máshogy alakult, mint egy átlag embernél, de igazából ez engem tényleg nem zavar különösebben, mert jó volt vele az ebéd és az sem érdekel, hogy kissé talán hirtelen történtek a dolgok. Én is elbizonytalanodtam persze először, hogy talán túlságosan sietünk és hogy nem így kéne, de van amikor butaság túlgondolni a dolgokat, ő pedig nem az a típusú srác, aki egy alkalom után csak úgy kiteszi a szűrödet, aztán megígéri, hogy felhív, és persze soha az életben nem teszi meg többet. Már csak az is ezt mutatja, hogy készített nekem rántottát, nem meg még mindig vele vagyok, bár azok után, ami történt vele miattam, ez nem is lehetne máshogyan.
Tudom én, hogy a kis esti meséimre már most felettébb kíváncsi és meg is fogja kapni őket, ehhez kétség sem férhet. Szeretek és mesélni és igazából elég jó is vagyok bennük, bár sokkal jobban szeretem a dolgokat a valóságban is gyakorolni, de miután most ez nem megoldható, marad a mese. - Tudod ez azért úgy könnyebb, hogy nekem egyszerűbb életem volt és a szüleim is így neveltek. Az életem valahogy mindig pörgött, meg kellett tanulnom alkalmazkodni, az új sulikhoz, az új környezethez, a sok emberhez. - nem mondom, hogy rossz volt, de azért néha jó lett volna egy fokkal ritkásabban költözni. Az a mázlim, hogy legalább mire gimibe jutottam sikerült rendezni a zűrös életünket és akkor már nem kellett sulit váltanom, ennek azért határozottan örülök, így viszont azért jóval nyíltabb és alkalmazkodóbb lett az életem, mint mondjuk az átlagé.
Csendben hallgatom csak a szavait, aztán lassan kezdem megérteni, hogy pontosan mire is akar ezzel utalni, vagy mit próbál részben elmagyarázni, ha nem is megy neki feltétlenül tökéletesen. Más világban nőtt fel, mint én, ugyanabba a suliba jártunk, de mégis másikba, hiszen neki nem volt egy annyira egyszerű és főleg nem volt... olyan kellemes, mint nekem és részben én tettem neki nehézzé, amiért nem tudok nem lelkiismeret-furdalást érezni továbbra is. - Jól van, tudod, hogy nem úgy gondoltam, hogy... - megrázom végül a fejemet. Minek mondjam újra, hogy sajnálom? Rosszul fogalmaztam azt hiszem és... csak az a lényeg, hogy megpróbáljunk ettől az egésztől valahogy talán végleg elvonatkoztatni, mert most ez a legfontosabb. Én tényleg csak vele szeretnék lenni és nem érdekel, hogy mi volt régen. Hibáztam, baromi nagyot, tudom, de most... igyekszem azt hiszem jóvá tenni. Végül inkább csak közelebb lépek, hogy lehajoljak egy csókot lopni tőle. - Sose leszek már az a lány, aki a gimiben, ezt megígérhetem. - mosolyodom el végül, hiszen most az a cél, hogy változzam, azon vagyok, hogy jobb legyek, mint aki voltam és remélhetőleg ez megy is.
- Reméltem is, hogy tudok neked érdekesebbet is mutatni. - sokat sejtető mosoly jelenik még meg az arcomon, mielőtt lekerülnének rólam a ruhák és elindulnék szépen a fürdőszoba felé. Mire ordaér már megnyitottam a kellemesen meleg vizet. - Hát naná... segítek. - húzom be szépen a víz alá. Tudom, hogy csúnyán ellátták a baját, ezért óvatos vagyok természetesen. és finoman mosom őt végig, először még rendesen a mellkasát, és mindenhol, csak aztán csúszik lejjebb a kezem épp oda, ahol már simán el tudom képzelni, hogy készenlétben áll. Nem markolok rá erősen, csak megmosom első körben, csak aztán lépek közelebb, hogy egy lágy csókot leheljek az ajkaira. - Szeretnél egy kis vigasztalást, ha már miattam... Ebben nem fáradsz el, elég csak a csempének dőlnöd. - a kezem azért most már célzatosabban moccan, én pedig eléggé lényegre törően harapom be az alsó ajkamat, hogy értse, hogy miről is beszélek.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 17 Jan. - 13:58

Kayley & Jeff

- Hát… végül is igen, azt hiszem a randit valahogy átugortuk időközben. – legalábbis nem hinném, hogy valaha is megvolt. Nem mintha szükségszerű lenne, de… nem is tudom,én valahogy akarom. Már régen is elakartam őt hívni a gimiben, de nem volt bátorságom, meg hát soha nem volt egyedül,mindig volt valami pasija, aki ha meghallja, hogy elhívom tuti jól megagyalt volna. Szóval régen is kimaradt ez, most pedig az első találkozásunk finoman szólva sem nevezhetőek annak. Az, hogy feljött hozzám.. hát nem tudom, nem hinném, hogy az randi volt, mert csak egy dalt énekeltem el, na meg ő is, de végül is… nem tudom, hogy van most ez az egész.
- Jól van, ezt az ötletet díjazom. Jól kifogunk jönni. – mondom vigyorogva. Na igen, azért ezt nem is lehet visszautasítani, és komolyan meglepődnék azon, ha kiderülne, hogy volt valaki is valaha az életben, aki képes volt őt visszautasítani. A férfi minden bizonnyal titkokban meleg volt akkor. – Igen… nyílt, meg… nem is tudom, magabiztosabb és lazább vagy, mint én. – na meg jobban is néz ki, de ezt már nem mondom, mert minden bizonnyal pontosan tisztában van azzal, hogy mennyire is néz ki jól. Ha nem, hát elárulom, hogy egy valóságos szexbomba, szóval… mázlis vagyok. – Hát, sokat változtál azóta, hogy… tudod. – legalábbis én úgy látom, hogy már nem ugyanaz a lány, mint aki engem régen a gimiben átejtett. Az nem volt valami szép, mert én sajnos… kicsit többet láttam a dologba, nem volt valami jó érzés szembesülni azzal, hogy mindez csak egy színjáték volt. És ekkor indultam meg a lejtőn is.
- Tudod,hogy nem így értem. – nem úgy értettem, hogy nem lenne elég, csak… fura, mert én régen sem voltam az a fajta srác, akire odafigyeltek, sőt, egy kezemen megtudnám számolni, hogy hányszor vettek észre az emberek a gimiben. Talán úgy kétszer, Kayley sem vett volna észre, ha nem köt fogadást. – Persze, hogy elég, csak én… kicsit más világban nőttem fel, mint te,érted. – nem csak úgy értem, hogy ő neki gazdag szülei voltak, nekem pedig szegények, akik ráadásul már nem is élnek, hanem úgy is értem, hogy ő népszerű volt, neki természetes lehet, hogy érdekli a pasikat, de én… soha nem voltam a nők kedvence. – Nem akarom megkapni a népszerű csajt. – rázom meg a fejemet mosolyogva. Nem, azt nem akarom, mert a népszerű Kayley-t, aki átvágott, nem nagyon tudtam kedvelni. – Ne legyél az a népszerű csaj, aki régen voltál. – rázom meg a fejemet. Ne legyen, mert… nekem nincsenek valami szép emlékeim arról a lányról.
- Öhm… nem? – oké, kissé azért bizonytalanul válaszolok, de hát nem igazán tudom, hogy most mégis mit kéne mondanom, mert… tudom én a jó választ,de talán mégsem azt várja tőlem… a nők furák, ezt már volt időm megtanulni. Furák, és nekik a fekete is fehér.
- Persze… repülök. – mondom mosolyogva, ahogy feltápászkodom, és ha nehezen is, de lefejtem magamról a gatyámat, mielőtt még a zuhanyzóba kötnék ki. – Szóval… segítesz? – mosakodni persze, mert mégiscsak jobb így, igaz? Persze, nem hagyom viszonzatlanul a dolgot…

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 12 Jan. - 20:16

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Szóval ezt vegyem úgy, hogy randira hívsz? Azért könnyű dolgod van, mert... már nem kell aggódnod, hogy a randi után lesz-e más is. - a széles mosolyomból lehet tudni, hogy mi az a más, amire gondolok, meg hát amúgy is gondolom, hogy sejti. Kicsit megkavartuk a sorrendet, ha utólag megyünk randizni - na nem mintha ellenemre lenne -, de már a randi utáni szexen túl vagyunk. Bár ez nem is baj, olyan kellemetlen, mikor az ember végig ül egy estét és aztán végig azon kell paráznia, hogy vajon a többi működik-e. Mert, ha teszem azt a pasi jó fej és kedves, de mégsem passzoltok az ágyban az baromi kiábrándító, ha viszont nem annyira jó fej, akkor meg csak reménykedsz, hogy ne legyen az este kidobott idő és legalább olyan téren legyen valami haszna, hogy lesz egy jó estéd és ledolgozod a kalóriákat. Vele viszont már nem kell imponálni a vacsinál, direkt salátát enni, visszafogni magam, és tuti, hogy a vacsi utáni szex baromi jó lesz. Így azért sokkal kellemesebb nekifutni egy vacsinak.
- Akkor állandósítjuk. - bólintok egyet mosolyogva. Csak a kérdése az, ami egy kicsit talán meglep, de tényleg nem akarom én rosszindulatúként értelmezni, minden bizonnyal azért nem annak szánja, főleg a mai nap után még csak jogom se lenne megorrolni rá azt hiszem. - Úgy érted, hogy nyílt? Végül is igen, persze azért sokat változtam, fejlődtem, de alapjáraton igen. De azért megválogatom, hogy kivel. - teszem még hozzám, mert hát na azt nem akarom, hogy a végén úgy tűnjön, hogy bárkinek odadobom magam. Régen sem voltam azért ilyen, csak akkor éppenséggel nem jó módon válogattam a pasik között, ez az ami mára már változott. Inkább Jeffel vagyok, aki talán nem annyira menő, vagy nem gondolja magát annak, mint valami bunkóval. A túl nagy arcú pasik, általában rendkívül bunkók.
- Az elég, hogy engem érdekelsz? - jó tudom lehet hogy többet szeretne, de most csak magammal tudok szolgálni neki, engem viszont nagyon is érdekel, remélem, hogy ez elég azért. Amúgy se hiszem, hogy más olyan esti mesével szolgálna neki, amivel én tudok, vagy segítene neki, akár a fürdésben is. Szerintem egy árva szava sem lehet, ennek fényében azért csak nem olyan nagy baj, hogy én ilyen nyitott típus vagyok. - Hát most akkor az egyik népszerű csajt megkaptad, ez azért nagy dolog nem? - tudom én, hogy neki a gimi nem volt olyan, mint nekem és hogy nem tudja ezt annyira lazán kezelni talán, főleg miattam, hiszen én bántottam meg nem is kicsit, de...most kárpótolom érte, és talán ha akkor nem ragadt volna meg annyira a fejemben, akkor most nem ismertem volna fel, amikor összefutottunk.
- És a jó kis álmod szépen fog folytatódni. De most komolyan a pizzafeltétre vagy kíváncsi? - ezzel a mozdulattal ki is bújok szépen az ingéből és le is dobom a legközelebbi fotelbe, hogy aztán hátrapillantsak. - Na... ki tudsz botorkálni a fürdőbe? - nem állok meg természetesen, szépen lassan eltűnik rólam minden ugyanoda kerülve, aztán irány a zuhany. Amúgy is rám fér, délelőtt már kellemesen kimelegedtem, akkor se ártott volna a fürdés, de a mostani után meg aztán főleg jót fog tenni mindkettőnknek.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 9 Jan. - 18:33

Kayley & Jeff

- Szóval nem hagynád… de… jóvátehetném mondjuk azzal ezt, hogy elhívlak mondjuk vacsorázni,igaz? – persze akkor, ha már tudok magamtól is menni, de csak nem fog olyan sokáig tartani ez a felépülés, hogy ne tudjak otthonról kiszakadni. Amúgy is, még van munkám, és még el kéne menni arra a helyre is, amit Kayley mondott, ahova beajánlott. A lehetőségekkel élni kell, én pedig élni fogok ezzel, mert szeretnék egy kicsit több pénzt keresni, mert éppen hogy kijövök most úgy, hogy ne haljak éhen, de azért nekem egy kicsit ennél többre lenne szükségem. Nem vágyok a gazdagságra, csak éljek normálisan és kész, ez lenne az egész lényege.
- Akkor ezeket mindenképpen állandósítani kell. – és még csak mese könyv sem kell hozzá, éljen! Már csak ezért is előbb fel kéne épülni, mint amit a dokik jósolgattak nekem, mert nem szeretek beteg sem lenni, nemhogy elvert. Max nem tett valami jót az önbecsülésemnek. – Te amúgy mindig ilyen voltál? – nem bántásból. csak kíváncsian mosolygok rá a kérdés után. Tudom én azt úgy nagyjából, hogy milyen volt régen a gimiben, de… nem is tudom, nem igazán akartam ezzel foglalkozni, és azért érdekel az, hogy mindig ilyen volt-e, vagy csak a gimi utáni felszabadulás-e ez, amit mondjuk elégé kétlek, mert a gimiben sem volt baja a gátlásokkal.
- Hát, nem tudom, annyira sok embert régen sem érdekeltem. – rántom meg a vállamat. A szüleimet talán, sőt, biztos, mert hát mégiscsak a gyerekük voltam, ők meg jó szülők. De nem voltak barátaim, általában csak megvertek és megaláztak az iskolatársaim, a lányokkal pedig még ennyi szerencsém sem volt. Levegőnek néztek, nem igazán érdekeltem már akkor sem senkit, és most sem hiszem, hogy ez annyira megváltozott volna. Persze, én is látom a tükörben, hogy jót tettek nekem az évek, mert felnőttem, vagy hogy is mondjam, és a tetoválásokkal is megbarátkoztam már, még ha régen elég fura is volt nap, mint nap ezt látni. – Hát.. gondolom, ti voltatok a népszerű csajok. – de Kayley volt a legnépszerűbb, szerintem ez elég egyértelmű volt, és én még csak soha nem is gondoltam arra, hogy véletlenül mondjuk megszólítana, vagy visszaköszönne a folyosón, vagy… akármi. Ezért is örültem annak, hogy észrevett, egészen addig, amíg kiderült, hogy nem éppen így volt ez.
- Igen, ez egy… elég jó kis álom. – nem hittem volna, hogy majd itt leszek, meg hogy ő itt lesz,mikor találkoztam vele újra. Nem is tudom … nem számítottam arra, hogy megváltozott volna, de kellemeset csalódtam benne. – Hm…oké…fürödjünk. – bólogatok csak mosolyogva. A pizza amúgy is egy fél óra minimum, ameddig megjön, nem? Addig simán letudjuk a fürdést, na jó, talán pont annyi idő alatt, mert sajnos esélyes, hogy én a következő napokban nem leszek valami nagyon gyors, nemcsak ebben, de úgy… körülbelül semmiben sem, de ez elnézhető, igaz?
- Cseles, az utolsó pillanatokig tolod a meglepetést el, igaz? – vigyorgok rá, mikor már letette a telefont. Azért én nem nézek ki belőle valami vega pizzát, biztosan jó ízlése van, az ilyen nők, mint ő, általában nagyon is ízlésesek, legyen szó úgy nagyjából bármiről.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 6 Jan. - 15:39

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Sejtem én, hogy nem fogom tudni a rossz érzéseket egy könnyen eltüntetni belőle, de azért határozottan igyekszem. Mondjuk jó eséllyel akkor fog a legjobban menni ez, ha már tényleg jól lesz, akkor aztán úgy kizavarom a fejéből a negatív gondolatokat, mint annak a rendje. Eszébe se fog jutni semmi, amiken most pörög, csak azon fog járni az esze milyen baromi szerencsés, hogy velem lehet.
- Elhiszem Jeff, de ez most nem az a helyzet. Itt most nem kell visszafizetned, én nem várom el és nem is hagynám. - pont e miatt tetszik nekem annyira és e miatt volt olyan pocsék érzés az, hogy bántottam őt, mert ő tényleg az az igazi jó fiú, aki tényleg rendes és mindenkivel kedves és figyelmes, én pedig képes voltam pont neki ártani. Ezt azért nem tudom magamnak soha az életben megbocsátani, mert azért baromi csúnya húzás volt a részemről. Igenis előbb is megjöhetett volna az eszem, nem volt kötelező a többiek után menni, lehettem volna figyelmesebb vele, hogy ne ártsak neki, de én nem voltam és most igenis egyenlíteni akarom a számlát. Miattam újra baja lett, még ha ezt nem is szándékosan okoztam, de ezek után egyértelmű, hogy tenni akarok azért, hogy jobban legyen, és nem kell még taxit is fizetgetnie.
- Állandósíthatjuk őket, szívesen mesélek neked, ha azt szeretnéd, bármikor. - sejtelmesen elmosolyodom és még egy pillanatra meg is nyalom a szám szélét. Ajj... rémes, hogy ilyen pocsékul van, az meg még inkább, hogy ilyen vagyok igaz? Nem kéne ennyire kiéhezettnek lennem, de hát a fenébe is az a dal... meg hát azért nem nyújtott rossz teljesítményt délelőtt és én jó ideje hanyagoltam már a férfi társaságot, szóval... jó egy kicsit azért megpróbálom visszafogni magam, legalább addig, amíg nincs valami jó állapotban.
- Igen, én is foglalt vagyok és nem tudhatod. Te nem gondolsz magadról sokat, de... mások gondolhatnak. - és ezt egy röpke csókkal pecsételem meg mielőtt belökném előtte az ajtót. Igenis jól néz ki, hiába hogy nincs magával annyira tisztában. Kedves, helyes, a teste... pompás, főleg ezzel a dekorációval, úgyhogy igenis van arra esély, hogy más is ki akar kezdeni vele, majd akkor kell erősnek lennie. Na persze ha azt nézzük, akkor simán megérdemelném, hogy átverjen... de azért nem szeretném. Bízom benne, benne tényleg tudok bízni, ha ezek után mégis megbántana... azt eléggé zokon venném. Ha még abban sem bízhatsz, aki az igazi jó fiú, akkor kiben? - A legtöbb barátnőm tudott pasizni... nagyon is. - rántom meg a vállamat. Azért sokszor nem volt ilyen dolgom, megtapasztaltam én azt a saját bőrömön mennyire tudtak pasizni. A gimi nem pont az a hely, ahol csak úgy lezajlanak az évek, a gimiben... hát ott nagyon is van rivalizálás és nem kell meglepődnöd rajta, hogy hiába vagy a legnépszerűbb mégis a barátnőddel találod meg a pasidat a végzős bálon...
- Akkor ez egy szép álom és mindketten reméljük, hogy jó ideig nem ébredsz még fel belőle. - mosolyodom el. Igen, én is remélem, mert jól érezem magam vele és szeretném, ha ez az egész nem menne tönkre és működne köztünk, nagyon szeretném. Nem igazán volt még túl sok értelmes kapcsolatom. Mondjuk csak ki, hogy egy sem, és vele az lehet. Ha már fejlődöm, felnőttként akarok élni, akkor ahhoz a rendes kapcsolat is hozzátartozik igaz? A rendes kapcsolathoz pedig az, hogy segítsek neki mindenben, vetkőzni, vagy épp fürdeni, ha egyedül nem menne neki, mert nincs épp a toppon, és kétség sem férhet hozzá, hogy meg is fogom tenni. - Ha szeretnéd, akkor persze. Alig tudsz lábra állni, és azért sikerült egy kis vért összeszednek, úgyhogy akár amíg ideér a pizza meg is tehetjük. - tudom én, hogy most nincs jól és mást nem tehetünk, nem is fogok én rámászni, nem vagyok valami kiéhezett szuka. Egyszerűen csak tehetünk mást a szex helyett... amíg nem jön teljesen rendbe
- Oké... de aztán nem ér meglepődni. - tárcsázok és direkt nem a pizza nevét mondom a telefonba, hanem a számot. Gondolom, hogy egy olyan lányból, mint én a legtöbben valami nagyon diétás pizzát néznek ki. Igen, nekem is volt ilyen időszakom, de mint mondtam változom, és nem az a lényeg, hogy az ember állandóan koplaljon, akkor maximum többet kell mozogni és akkor nincs gond.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 3 Jan. - 19:15

Kayley & Jeff

- Igen, valószínű az lesz. – mondom bólogatva, bár nem túl boldogan. Oké, tudom én, hogy az idő mindent begyógyít meg minden, de azért szívesebben épülnék fel villám sebesen, hogy ne kelljen időt vesztegetnünk, de… Max úgymond elérte amit akart, rövid időre legalábbis, mert nem rokkant lettem, csak jól ellátta a fickó a bajomat. El kéne kezdenem járni valami önvédelmi órára, vagy akárhova, hogy megtudjam magamat védeni, mert szerintem egy perc nem telt, mire Max kiütött engem. Vagyis Kayley őt, mert Max engem nem megütni akart, hanem megfojtani. Milyen kedves… nem hinném, hogy mi ketten majd sörözgetni fogunk és jókat nevetni a történteken.
- Igen, tudom, erre már rájöttem. – mondom mosolyogva. Nem volt nehéz ám kiszúrni, hogy tud ő nagyon akaratos is lenni, de ezzel nincsen semmi baj, sőt, nagyon is jó, azt hiszem sokkal inkább vonzódom az akaratos nőkhöz. Bár… eddig ő az egyetlen akaratos nő az életembe, szóval nem kéne többes számban mondanom. – Csak tudod… a szüleim úgy neveltek, hogy fizessek mindent vissza. – ők már azon kivoltak akadva ,ha valakinek egy-két dollárral lógtam, pedig azért az nem egy annyira komoly összeg, és az utolsó centig visszafizetették velem az egészet. Na azt utáltam nagyon, de végül is érthető a dolog egy bizonyos szemszögből nézve.
- Ezeket a meséket állandósítanunk kell, mert ha csak akkor kapok mikor rosszul vagyok…. – akkor elég gyakran fogom magamat összeveretni, azt pedig senki nem akarja, igaz? De persze csak viccelek, nem hinném, hogy ő ehhez kötné az egészet, hisz ami neki jó az nekem is jó, igaz?
- Igen…foglalt vagyok. Te is. – mert hát ez így működik, igaz? És oké, nem mondjuk ki, hogy …. együtt vagyunk, de azért lényegében ezt mondta, nem? Ez meg jól esik, mert nem olyan rég találkoztunk csak újra össze, szóval… jólesik na, ez a lényeg. Aztán majd lesz, ami lesz. – De nem hinném, hogy sok pincérnő van, akitől féltened kéne. – na igen, szerintem egy sincsen, vagyis… de , egy van, de az nem számít, mert minden bizonnyal ő is tudja, hogy elég esélytelen a dolog. Anna kedves lány, de nem igazán gondoltam rá soha úgy… és ha kicsit jobban megismert volna, ő se gondolna rám úgy. – Miért, nem vagy az? A gimiben a barátnőidet össze kellett hozni valakivel, igaz? – azt már nem teszem hozzá, hogy hetente kellett pasikat keresni nekik, mert nem vagyok én gonosz, de… de na, azért szerintem ő is tudja, hogy elégé szabadon éltek ott a csajok.
- Én csak… tudod ez még Max ellenére is olyan, mint valami álom. – és akkor még finoman mondtam. A gimiben persze reménykedtem abban, hogy majd Kayley meglátja bennem a… a nem is tudom, azt, akit reméltem, hogy megfog látni, de ez nem jött össze, és én meg soha nem tartottam magamat valami nagyra, így hát… kicsit nehéz elhinni, hogy tényleg érdeklek egy ilyen nőt. – Ezt jó hallani. – mondom mosolyogva, miközben segít a ruhával. Na igen, élni is fogok ezzel. Alapjáratban sokkal jobban szeretek lazán öltözködni, otthon meg soha nem öltöztem annyira fel, mert hát mi értelme lett volna? Ő meg már látott kevesebb ruhában is, szóval… - Szóval még meg is fürdetnél? – kérdezem kissé meglepett mosollyal, de azért láthatja rajtam, hogy az ötlet… finoman szólva is tetszik. – Zöldség? A kukoricán kívül persze…, rendelj olyat, amilyet te szeretsz! – azt lehetetlenség, hogy én ne szeressem,hacsak nem a brokkolis pizzát szereti, megbolondítva egy kis wasabival.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 3 Jan. - 13:28

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Majd sokat pihensz, hogy minél előbb rendben legyél. - mosolyodom el. Na igen, amúgy se lenne annak értelme, ha hirtelen lelépnék, amikor pont hogy most majd jól lesz, ennek aztán tényleg nincs értelme. Éppen hogy azt várom, hogy mikor lesz jobban, hogy majd tovább... gyakorolhassunk. Nincs magáról túl jó véleménnyel, tudom én, ami butaság. Engem az a dal tökéletesen le vett a lábamról, egyszerűen elvarázsolt vele és nem tudok csak úgy ellenállni, főleg hogy talán tényleg nem túl gyakorlott, de a lelkesedése alapvetően mindenért kárpótol. Kétlem, hogy ha valamit kérnék tőle, vagy valamilyen ötletem lenne, akkor nagyon kény könyörögni neki, hogy teljesítse a kedvemért. Csak no ehhez előbb tényleg rendbe kell jönnie.
- Ez a beszéd, nem vitatkozunk egy akaratos nőszeméllyel, én pedig elég akaratos tudok ám lenni. - de gondolom erre már eddig is rájött, szóval nem fogom hagyni, hogy fizesse a taxit, még felesben sem. Miattam került kórházba. Jó nem teljesen, de részben akkor is az én hibám volt, szóval nem akarom, hogy most akkor ezért még a pénzét is rá kelljen a dologra áldoznia. Nekem sincs sok, de végszükség esetére ott van apu bankkártyája... nekem legalább van háttérországom.
- Akkor majd mesélek neked. Mesélek... magamról, az ötleteimről, hogy... miket csinálnék veled. - mert hát na kreatív tudok ám lenni e téren nagyon is, de gondolom erről vannak sejtései. Nem fogok visszafogni magam, ha ott leszünk, hogy már tényleg jobban lesz. Csak egy a lényeg, hogy szépen összeszedje magát és mindketten majd élőben is kipróbálhassuk azokat a meséket, addig pedig marad a képzelet igaz?
- Sejtettem, hogy nem lesz, és hát muszáj a tudtukra adnom a mindenféle pincérnőknek, hogy... már foglalt vagy. - tudom, hogy nem mondtuk ki, hogy most akkor járunk, de az annyira bután hangzik. Együtt vagyunk és ő az enyém, lestoppoltam, szóval sajnos a mostani és a leendő rajongói szomorkodhatnak, de kénytelenek lesznek elviselni a dolgot. - Szóval szerinted profi vagyok boronálásban, értem én. - mosolyodom el. Végül is megy, bár jó ideje nem műveltem ilyesmit, de összességében tényleg elég jól megy. Mondjuk van, akiknél ez könnyű, szerintem Jeffet se lenne nehéz összehozni valakivel, de esetében erre nincs szükség, összehoztam magammal, ha mondhatom így. Bár igazából ő volt az, aki megtette, még ha nincs is ennek tudatában. Az a dal... komolyan nem tudtam neki ellenállni, fogalmam sem volt róla, hogy ilyen érzések voltak benne anno és hogy ezek talán még meg is maradtak benne.
- Azért rémes, hogy ilyen nehéz elhitetni veled, hogy érdekelsz. - talán azért egy picit tényleg komolyabban rázom meg a fejemet, mert tényleg így van. Mintha csak direkt nem akarná elfogadni azt, hogy érdekel, hogy fontos nekem, és hogy ha akármilyen fontos elintézni valóm lenne, akkor is itt maradnék most vele, hogy ápoljam, mert nagyon csúnyán ellátták a baját és akárhogy is nézzük, de miattam. - Persze, bármit segítek, bármit leszedek rólad. - tér vissza végre a mosolyom és szépen kihámozom a kórházi cuccból. Tényleg rémes és azért jobban áll neki, ha nincs rajta felül semmi, úgy legalább én is gyönyörködhetek a... tetoválásaiban. - Oké, akkor pizza, aztán átmászunk az ágyba, ha megjött, és... szeretnéd, hogy megfürdesselek majd még az esti mese előtt? - jó az talán túlság, nem biztos, hogy akkor tényleg meg tudjuk állni, hogy inkább pihenjen, vagy ki tudja. Megrázom a fejem, hogy kizavarjam a most talán nem ide illő gondolatokat a fejemből, aztán támadom csak le a telefont. - Mi ne legyen rajta? - mert hát na számít, hogy mi az, amit nagyon utál, azt azért nem rendelnék.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 30 Dec. - 15:18

Kayley & Jeff

- Valahogy meg kéne sürgetni a felépülésemet. – mert túlságosan is jól hangzik mindaz, amit Kayley itt felvázol. Tudom én, hogy minden bizonnyal volt már sokkal jobb menete is, mint a mostani velem. Ő egy… gyakorlott nő, ha lehet ezt mondani, én viszont elég kevés nővel voltam eddig együtt, nem is igazán vagyok az a csajozós alkat, meg nem is hiszem, hogy bárkit is olyan nagyon érdekelnék, már az is kész csoda, hogy úgy tűnik Kayleyt érdeklem. Különben nem lenne most itt velem, nem? Persze, lehet hogy csak aggódik, de… azért azt nem nézném ki belőle, hogy csak úgy lelépjen, ha felépültem.
- Öhm… nem, akkor…. később sem fizetem majd vissza. Bocsi. – nem akartam én ezzel semmiféle rosszat okozni, csak van egy ilyen hülye berögződésem, hogy mindenféle kis és jelentéktelen tartozást vissza akarok fizetni. A szüleim így neveltek, ez ellen sajnos nem tudok mit tenni, úgyhogy … idővel majd elmúlik ez is, de azért szokjon hozzá.
- Ha szeretném? Kayley, ez egy elégé felesleges kérdés volt. – vigyorgok rá, mert naná, hogy akarom azt az esti mesét, ahogy őt is, csak jobban kéne legyek, mert sajog mindenem, néha még levegőt vennem is fáj, ez pedig azért kifejezetten kellemetlen tud lenni miközben…szóval nem élesben akarok lebőgni.
- Oh, hát… csak nyugodtan, nem nagyon van ez ellen bármi ellenérvem. – kicsit azért úgy teszek, mintha nagyon törném a fejemet, de persze végül csak egy széles mosoly ül ki az arcomra. Álmaimban sem hittem volna, hogy majd valaha is egy olyan nővel… leszek együtt, mint Kayley. A gimiben persze azért álmodoztam róla, de az más, ott ezek a kapcsolat dinamikák nagyon bonyolultak, én sem láttam át, éppen ezért tudott engem Kayley ilyen elképesztően könnyen átejteni, de azóta már tanultam pár dolgot, a veszélyesen gyönyörű nőkkel azóta vigyázom, bár Kayley ellen most sem tudtam semmit sem tenni. – Gondolom ebben már amúgy is van tapasztalatod. – régen azért sok barátnője volt, gondolom azoknak is kellett pasit fogni, meg elégé meglepődnék azért, ha kiderülne, hogy nem tudja, hogyan kell pasira vadászni. Kayley olyan, mint valami nehézbombázó, elég csak szépen néznie és máris megkap mindent, amit kért, szóval… maradjunk annyiban, hogy pontosan tudja mi kell.
- Jó, oké, elhiszem, akkor fontos vagyok. – emelem fel a kezeimet, jelezve, hogy most már tényleg feladtam, bár akkor sem tartom magamat olyan fontosnak, hogy emiatt bármi baja is legyen. Mondjuk nincs semmi dolga, szóval így a dolgok azért jóval egyszerűbbek, de ha lenne, akkor is ezt mondanám.
- Rajtam aztán nem fog múlni. – az biztos, én minél előbb újra bevetésre készen akarok lenni, az lenne nekem a legjobb, és az lenne Kayley-nak is a legjobb…igaz? Szóval minél hamarabb felépülök, annál jobb és valószínű, hogy ez ma már nem fog menni, de… igyekszem majd, hogy minél előbb menjen. – Hát… segítenél leszedni ezt a cuccot? – na igen, tényleg szörnyű, szóval amíg segít leszedni, addig feltápászkodom, és mivel otthon vagyok, és ő is látott már jóval kevesebb ruhában, simán csak visszadőlök a kanapéra, jól el vagyok én otthon félmeztelenül is. – A pizza egy jó ötlet, Max még az éhséget is kiverte belőlem, de most visszatért. – és pont ekkor egy jó hatalmasat is mordul a gyomrom, hogy igazat adjon nekem.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Pént. 26 Dec. - 20:35

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Lennék? Az leszek! Csak legyél egy kicsit jobban, hogy ne nyögdécselj, ha csak hozzád érek, vagy... máshogy tedd. - ne fájdalomból, de amúgy nem zavar az különösebben, ha nyögdécsel, bár ezzel ő is tisztában van. Nagyon is tetszett a teljesítménye és ezt még bőven tudjuk fokozni, szóval hamar rendbe kell jönnie, hogy még fejleszthessünk rajta bőven, nekem legalábbis bőven vannak ötleteim és nagyon remélem, hogy ötleteknek azért ő sincs híján. Persze értem én, hogy nem olyan gyakorlott, de attól még ugyanúgy van fantáziája, ami minden bizonnyal sok minden megélt már nem igaz?
- Jeffrey Cayler! Ha kifizeted a taxipénz felét... én komolyan megsértődöm, ezt szeretnéd? - de tényleg, nem esne jól. Értem én, hogy neki ettől jobb lenne, de kettőnk közül ő áll rosszabbul anyagilag, és neki nincsenek pénzes szülei sem, szóval igenis az a fontosabb, hogy rendbe szedje magát, nem a pénz. Egyébként is miattam került kórházba, tehát evidens, hogy ezek után én viszem haza és nem neki kell még ezt is megoldania. Tényleg morcos leszek, ha ezt nem érti meg.
- Tudok még neked olyan dolgokról mesélni, amiktől egyből jobban éreznéd magad. Majd kapsz... esti mesét, ha szeretnél. - és azt sejtheti, hogy nem Piroska és a farkasról fogok neki mesélni, vagy épp arról, csak kicsit más megközelítésben, mondjuk egy szőke Piroskával és egy sok tetoválással rendelkező igazi zenész farkassal. Oh... komolyan már a gondolat is határozottan tetszik, rémes, hogy erre itt van ilyen állapotban és kénytelen vagyok egyelőre még türelmesen várni, hogy sikeresen rendbe jöjjön, de... ki fogom bírni, ne hogy már a végén az legyen belőle, hogy valami kiéhezett nimfomán vagyok.
- Hát engem pedig nagyon is érdekelsz, szóval nem érdekelhetsz mást, majd... megjelöllek, hogy mindenki tisztában legyen vele, mi az én területem. - kész csoda, hogy most még nem sikerült úgy kiszívnom a nyakát, hogy annak nyoma maradjon. Azért próbáltam a dologra valamelyest odafigyelni, amennyire egyáltalán lehetséges, mert nem tudtam, hogy most így elsőre ebből mennyire lenne gond, de tudok én a mostaninál is hevesebb vérmérsékletű lenni, remélem ezzel azért valahol tisztában van. Bár így is elég szépen letámadtam szó se róla. - Miért is ne? Okozzunk másoknak is jót. - én se voltam olyan sokszor, bár tény, hogy a suliban azért időnként előfordult a dolog. Volt pár esetleg barátnőm, akikkel próbáltam jót tenni. Akkor sem voltam kifejezetten nagyon rosszindulatú, egyszerűen csak voltak rosszabb időszakaim, no meg könnyebben vittek bele a többiek a rosszba, de ez nem ellene szólt, remélem már tudja, hiszen azt hiszem épp elégszer elmondtam már, hogy mennyire bánom a dolgot.
- Nincs más dolgom és főleg nincs fontosabb, esküt is tegyek rá, akkor elhiszed? - a mosolyomból azért láthatja, hogy viccelek csak, de maradni viszont komolyan szeretnék, úgyhogy remélem, hogy nem jön továbbra is ezekkel a bizonytalan dumákkal, mert nem kell folyton negatívnak lennie. Itt vagyok és itt akarok lenni vele, ne beszéljen le saját magáról szándékosan.
- Igyekezz is nagyon... nagyon-nagyon. - sokat mondó mosolyt villantok még rá, mielőtt végül fékezne a taxi. A fickó kifizetem, aztán szépen kikászálódunk a kocsiból, Jeffnek pedig segítek feljutni az emeletre. Na igen ilyenkor annyira nem előnyös a tetőtér és főleg nem a lépcső, de most ez van, ebből kell gazdálkodni. - Akkor most maradsz és pihensz, ha kell le is vetkőztetlek, főleg hogy ettől a rémségtől megszabaduljunk. Azt nem mondom, hogy főzök, de... rendeljek pizzát? - kicsit már úgy érzem, hogy rég volt az a reggeli, délelőtti rántotta és cseppet elment az idő ezzel... az egész kis tortúrával. Tehát kéne enni valamit, és őt rendbe szedni.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 22 Dec. - 12:11

Kayley & Jeff

- Szorgos kis nővérke lennél, biztos vagyok benne. – mondom vigyorogva. Oké, értem én persze, hogy miről beszélünk, nehéz is lenne nem érteni, de azért jó ez, legalább így néhány percre elfelejtem azt, hogy mennyire elkalapált engem Max, mert ahogy az eszembe jut… nem igazán érzem magam férfinak, inkább valami bokszzsáknak.
- Oké, majd… kifizetem a részem, ha hazaértünk. – na igen, mert hát… nem is tudom, egy dolog az, hogy csóró vagyok, de nem szeretem azért, ha az emberek rám költenek, még ha nem is olyan vészesen sokat ,még a legapróbb összegeket is képes vagyok visszafizetni, úgy lesz…tiszta a lelkiismeretem.
- Tényleg ez igaz, akkor… oké, mindjárt jobban érzem így magamat. – szeretek vele lenni, és nem csak úgy, de úgy is. Régen a suliban is sokat lógtam vele, egészen addig míg ki nem derült az, hogy csak fogadásból barátkozott velem. Nem mondom, hogy elmondtam őt mindennek,de… csalódtam azért akkor. Én komolyan azt hittem, hogy más volt, hogy nem olyan, mint az átlag gazdag csajok, akiket semmi nem érdekelt, csak az aktuális pasijuk farka. Nem gondoltam őt valami cafkának, csak azt hittem más, de kiderült, hogy nem más, ő rendben van, csak én voltam a nagyon naiv hülye. Ez van, de most normális, és remélem ez így is marad.
- Tudod, nem igazán szoktam még meg, hogy bárkit is érdekeljek. – rántom meg a vállam mosolyogva, és természetesen ez csak vicc, nem kell komolyan vennie, de szerintem ezt ő is pontosan tudja. Nem mennék én oda ahhoz a nővérhez. Az viszont már nem vicc, hogy nem volt régen olyan, hogy érdekeltem volna bárkit is. Elégé… a tápláléklánc alján voltam a gimiben, mikor Kayley barátkozni kezdett velem, akkor azért változtak a dolgok, mondott néhány dolgot, hogyan nézek ki jobban, azok be is jöttek, de aztán, ahogy elterjedt a híre annak, hogyan lettem átejtve… visszafordult minden a régi kerékvágásba. – Szóval felcsapunk kerítőnek? Még soha nem voltam kerítő. – ő gondolom már igen, elvégre a barátnőinek biztos segített pasit találni vagy valami, de én… nekem még csak barátaim se igazán voltak, nemhogy lányok, akiket keríteni tudtam volna, hiszen a legtöbbjük szóba sem állt velem, olyan voltam nekik, mint valami láthatatlan ember. Nem volt valami jó érzés, de hozzászoktam, tisztában voltam már akkor is azzal, hogy én nem illek bele a jó pasik körébe, szóval beértem én azzal is, hogy nem foglalkoztak velem. Inkább ne is lássanak meg, minthogy kétnaponta engem verjenek meg, ha éppen dühösek valamiért.
- Oh , hát ezt… jó hallani. De oké, örülnék ha maradnál, de tényleg csak ha semmi fontosabb dolgod nincsen, nem akarom, hogy miattam bajba kerülj, vagy bármi. – igen, természetesen nagyon örülnék annak, ha nálam töltené a napot, de nem veszem ám zokon azt sem, ha lelép, mert állásinterjúra megy, vagy akármi más.
- Hidd el, hogy… nagyon igyekszem. – egy kis szünetet kell azért hagyni, mikor lecsúszik a keze oda, mert hát… hozzá kéne ehhez szoknom, de nehezen megy, nem sok lánnyal – eggyel sem – találkoztam még, aki olyan lenne, mint Kayley, de ez nem is baj.
- Otthon, édes otthon! – mondom mosolyogva mikor ledobom magamat a kanapéra, amit persze meg is bánok, mert még mindig elégé sajog úgy… körülbelül mindenem.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Vas. 21 Dec. - 14:08

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Mindketten tudjuk miről beszélünk. Az... ápolásodról természetesen. - jó tudom, hogy fájdalmai vannak, vagy talán most annyira nem érzi őket a miatt, hogy kapott egy kiló gyógyszert, de attól csak nem lesz komolyabb baja, ha egyszerűen csak végigsimítok a mellkasán. Csak finoman óvatosan, ami tényleg nem árt neki még véletlenül sem, mert ezek után aztán tényleg nem akarok neki semmi rosszat, így is pont eléggé látták el a baját, és még tudom hogy pluszban rosszul is érzi magát e miatt, pedig azt aztán végképp nem akarom.
- Ne aggódj e miatt, én hoztam táskát. - mosolyodom el. Ezt most nem neki kell állnia, megoldom én a taxit, amúgy is akárhogy is nézzük, de miattam került kórházba, evidens, hogy ezek után én juttatom őt haza, nem pedig neki kell megoldania, ájultam egyébként sem hozhatott magával pénzt.
A válaszára csak halkan sóhajtok egyet. Tudom, hogy nem leszek képes kiverni a fejéből a rossz gondolatokat, hiába is szeretném. Nem az ő hibája, ami történt, nem várom el, hogy erősebb, vagy vadabb legyen, vagy bármi. Max-szel akkor se tudott volna mit tenni, ha naponta edzeni jár, eleve a meglepetés ereje is vele volt, csak hát úgy fest ezt nem tudja csak úgy lazán feldolgozni. Nem is várhatom el tőle, de azért akkor is rossz érzés, hogy ennyire pocsékul érzi magát, miközben még bántották is.
- Maximum majd lesz, ahol duplázunk... triplázunk, no meg ott van az én lakásom is. - nem hiszem, hogy olyan hamar kifogynánk a lehetőségekből, én egyébként is elég kreatív tudok lenni, ha akarok és esetében nagyon is akarok, nem csak azért, mert kedvelem, azért is, mert miután ilyesmiket szenvedett el miattam bőven meg is érdemli, hogy egy kicsit kárpótoljam, vagy nem is kicsit. Arról nem is beszélve, hogy talán nincs olyan nagy tapasztalata, mint mondjuk nekem, de a lelkesedése az mindenért kárpótol, és lelkesedése az nagyon is van.
- Szóval csak ennyi kell, elég ha valakit érdekelsz egy kicsit és máris levett a lábadról. - ciccentek egyet, úgy rázom meg a fejemet, de aztán elmosolyodom. Tudjuk mindketten, hogy ez csak vicc, kellőképp zokon venném, ha tényleg valami ügyeletes nővérre lenne rákattanva, miközben itt vagyok neki én. Azért ennyi önzés van bennem, nem osztozkodom, főleg akkor, ha az illető nagyon is tetszik nekem. - Akkor a nővérkét és a taxisofőrt maximum összeboronáljuk, én is inkább sajátítanálak ki. - nem zavar, hogy féltékeny, végül is valahol el is várom. Én vagyok itt vele és nem fogom ledobni az ingét egy sofőr előtt sem. Egyébként is hűséges típus vagyok, ha már együtt vagyok valakivel, és ha tudnám, hogy ő a legutóbbi magyarázatomat úgy értelmezte, ahogy gondolkodik. Kedvelem, attól, hogy nem mondtam ki, hogy szerelmesek vagyunk, vagy egy pár, vagy tudom is én, még kedvelem és nem kell nekem más.
- Nincs nálad fontosabb most semmi semmi sem, egyébként is úgy terveztem, hogy ha nem dobsz ki, akkor maradok nálad egész nap igaz? Az ha még ott is alszom nem nagy dolog pluszban. - a suli hétvégi, melót még nem találtam, őt pedig miattam bántották, szóval szerintem evidens, hogy vele akarok maradni, hogy segítsek neki, ápoljam, ágyba vigyem a reggelit, vagy ami csak kell, hogy jobban legyen minden téren.
- Egyébként is... minél előbb jól kell lenned, hogy... visszakapjam a... játszópajtimat. - szélesen elmosolyodom immár a taxiban ülve, és egy pillanatra a legérzékenyebb pontjára csúsztatva a kezemet. Nem érdekel, hogy ebből mit lát a sofőr, elég diszkrét vagyok és egyébként is, maximum irigykedhet, az meg nem érdekel senkit. Persze feljutni segítek neki a lakásba, egyértelmű, amúgy is én zártam a sietve távozáskor.[/color]

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Szomb. 20 Dec. - 10:47

Kayley & Jeff

- Nem tudom mit értesz azalatt, hogy ”erre”. - rázom meg a fejemet vigyorogva. Na igen, pontosan tudom, és valószínűleg ő is sejti, hogy hiába mondom, azért még bőven elég rosszul érzem magam, de nem akarok úgy feküdni itt, mint valami veterán katona, akkora bajom nincsen azért, és nem akarok, hogy puhánynak lásson Kayley.
- Oké, taxi, de… azt hiszem a pénztárcám nincs nálam, elfelejtettem elhozni. – na igen, mondhatni, de inkább azt mondanám, hogy Max kiverte a fejemből, szó szerint, bár nem nagyon készültünk amúgy sem sehova, elég jól haladt a nap, erre jött Max és tönkretett mindent, úgy, ahogy még senki.
- Már késő, csontig rágtam magam. – csóválom meg a fejemet. Én vagyok a férfi, nekem kéne vigyáznom rá, és most mégis úgy megvertek, hogy csoda, hogy még élek. Na jó, annyira azért nem vertek meg, de Max szerintem simán megfojtott volna, ha Kayley nem ragadja magához a serpenyőt. Nem arról van szó, hogy ne örülnék amiért segített, csak… nekem kellett volna leütnöm Max-et, még mielőtt akárkit is bántott volna. Ez simán csak az én dolgom lett volna, és talán másnak simán össze is jött volna, de én soha nem voltam valami nagy bunyós alkat, oké, hogy erősödtem gimi óta, de nem ennyire.
- Hát, sajnos elég kicsi egy lakás, a szüleim házát meg el kellett adnom, szóval… - kevesebb a hely, amit fel lehetne avatni. A szüleim házát muszáj volt sajna eladni, az a kevés, amit rám hagytak, elment a bankokra és perekre, amit a gázolóval folytattam, de nem lett persze végül abból sem semmi, így hát kisemmizve végeztem, így kerültem ide. Volt egy szép jövőm, azt hittem majd atomfizikus leszek, vagy valami, de végül csak egy egyszerű zenész lettem, aki igazából még csak nem is zenész, mert egy étteremben gürizni szinte semmiért, hát… nem nevezném művészetnek. – Köszi, megmentetted az életemet! De azért elköszönhetek az ügyeletes nővértől? – vigyorgok rá, tudhatja, hogy csak viccelek, még csak azt sem tudom ki ez, tökre kivoltam ütve, mikor itt volt, legalábbis szerintem, és nem is hinném, hogy bejönnék akárkinek is, vagy hát sokaknak, nem vagyok valami álompasi, már az is kész csoda, hogy itt van Kayley, azért egy olyan nő, mint ő…. nem igazán a hozzám hasonló csórók mellett szokott kikötni, de nagyon örülök, hogy ez most a kivétel, és még jobban örülök annak, hogy segít felöltözni, mert egyedül nem igazán menne, vagy legalábbis nagyon sokáig tartana, mire felszenvedném magamra a ruhát. – Féltékeny is lennék arra a taxisofőrre. – mosolyodom el, bár… lehet nem kéne? Elvégre nincs köztünk semmi extra, nem? Legalábbis azt mondta Kayley, hogy mi csak jól elvagyunk egymás társaságában és kész, nem? Szóval akkor nem kéne féltékenynek lennem, vagy… mindegy is, csak viccelt, legalábbis nagyon remélem, hogy tényleg így van. – Ez jól hangzik, de… biztos van fontosabb dolgod is, mint én. – nem is tudom, suli, munka, valami találkozó, bármi, mégse várhatom el tőle azt, hogy egész nap velem legyen, miközben lehet, hogy lenne valami sokkal fontosabb dolga, igaz? Mindegy is, hamarosan már úgy is a taxiban ülök én pedig egy nagyot sóhajtva döntöm hátra fejemet és hát… amint megérkezünk, azért remélem, hogy segít Kayley a lépcsőkkel, mert lift persze nincs, én meg a tetőtérben lakom.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Csüt. 18 Dec. - 10:21

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Na persze, erre egyből kezdesz jobban lenni. - nevetem el magam, most először azóta, hogy betoppant hozzá Max. Tudom én, hogy ezt most miért mondja, cseppet sincs jobban, de attól még értékelem, hogy legalább a humora megmaradt és tud még mosolyogni a dolgokon, ez is mindenképpen nagy dolognak számít. Egy viszont biztos, egyelőre össze kell szednie magát, de majd az is meg lesz, aztán folytathatjuk majd ott,ahol abbahagytuk a kis incidens miatt. Minden rendben lesz, csak Maxet le kell tiltani rólam, rólunk és több ilyen eseményt nem összeszedni.
- Az enyémet épp próbálják összerakni, de nem tudnék most elszaladni érte, de hívunk taxit. - egyszer belefér, hiába hogy ne, olcsó mulatság, de ez egyszer nem érdekel. Erre szívesen adok ki, nem kell buszoznia hazáig ilyen állapotban, főleg úgy, hogy még csak nincsenek is rendesen meg a ruhái. A taxi ajtótól ajtóig visz és most neki pont erre van szüksége.
- Tudom, vagyis sejtem, hogy mit érzel e miatt és nem akarom lebecsülni az érzést, csak... nem akarom, hogy még e miatt is rágd magad. - húzom el picit a számat. Nem tudok ezen változtatni, tisztában vagyok vele, de attól még próbálkozni lehet igaz? Nem fogom tudni a gondolkodását átalakítani, de hát én is épp elég rosszul érzem magam, hogy miattam lett baja, szóval igazából nincs ezzel egyedül, de sajnos attól még nem sokat tudunk rajta változtatni. Ez van, ez a nap így alakult, részben fantasztikusan, részben pedig teljes káoszba süllyedt, de attól még a vége lehet jó, vagy jóhoz közelítő majd igaz? Szépen kialusszuk ezt az egészet, aztán holnap jön egy új nap, aminek a végét nem a kórházban fogjuk tölteni.
- Ezt elhiszem, a kanapé felavatása nekem is sokkal jobban tetszett, mint a többi, de majd még sok mindent avatunk fel, biztosan vannak helyek a lakásodban, amikre ráférne. - arra pedig már eddig is rájött, hogy az a típus vagyok, aki ritkán és nehezen jut el az ágyig, pedig most is próbálkoztam ám, de nem tehetek róla, az a dal... több, mint fenomenális volt, nagyon tetszett, kár lenne tagadni, de ezzel már ő is tisztában van, no meg azért van abban valami imponáló, ha valaki annyira lelkes, mint ő. Benne van a pakliban, hogy főként azért, mert még nem volt olyan sok lehetősége gyakorolni, de ez attól még ugyanúgy nem vesz vissza a dolog jelentőségéből és nekem határozottan tetszett a lelkesedése, no meg hogy szinte alig kell hozzáérnem és máris akciókész állapotban van.
A szavaira csak elmosolyodom, aztán eltűnök szépen az ajtó mögött, hogy percek múlva térjek vissza diadalittasnak mondható mosollyal. Elértem, amit akartam és ez a lényeg, még ha nem is volt feltétlenül egyszerű, de nem lett volna ínyemre, ha bent tartják szegényt éjszakára. Majd én ápolom, amúgy is miattam van az egész, nehogy már valami nővérke figyeljen rá helyettem. - Szerettek volna bent tartani, biztosan bejöttél az ügyeletes nővérkének, de hát... sajnos én már lestoppoltalak. - mosolyodom el és persze segítek neki felkelni, no meg felöltözni, ha valami nehezen menne neki. Elég csúnyán ellátta Max a baját, szóval alapvető, hogy segítek neki, hogy könnyebben boldoguljon. - Visszaadhatom az ingedet, de... azt hiszem, akkor túlságosan elvonnám a taxisofőr figyelmét és a végén nem jutnánk el hozzád baleset nélkül. - szomorkás mosollyal rántom meg a vállamat, de csak viccelek, a szám sarkában bujkáló mosolyból ez nagyon jól látszik. Nem sikerült nekem se túlöltözni, még mindig az ő inge van rajtam, és alatta semmi más, szóval sajnos meg kell még tartanom, amíg nem szerzem vissza a ruháimat. De most irány a taxi. -Elintéztem, hogy lent várjon minket egy taxi, szóval nem sokára otthon vagy és aludhatsz egy nagyot, én pedig ma minden kérésedet teljesítem, oké? - ha vizet kell hozni, ha kell neki valami, én leszek majd a személyes nővérkéje, ennyi minimum jár.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Kedd 16 Dec. - 14:52

Kayley & Jeff

- Ez jól hangzik, fura, de kezdek jobban lenni. – bólogatok szaporán vigyorogva, mert hát az igazság az, hogy egyáltalán nem vagyok jobban, fáj mindenem, főleg az orrom tájékán a fejem, de minél előbb jobban leszek annál jobb, minden tekintetben annál jobb, már alig várom, hogy végre tudjak rendesen mozogni.
- Öhm… gondolom nincs kocsink, mi? – feltételezem, hogy tud vezetni, nekem nincs kocsim, csóró vagyok, egy kocsira végképp nem telne, és ha minden igaz, akkor a rendőrök, vagy a mentők révén jöttünk ide, és hát… akkor maximum marad a buszozás, elvégre az sem a világ vége, csak nem vittek el egy másik városba ,igaz?
- Jó, de nem lehet nálad mindig serpenyő. Én csak… - nem igazán érzem magam férfinek egy ilyen verés után. Ez egy visszatérő gond úgy látszik, mert gimiben sem hagyták egy pillanatra se, hogy férfinek érezhessem magamat, és hát úgy látszik, hogy hiába végeztem az iskolával, még most is előszerettel vernek engem az emberek palacsintává, most éppen Max volt az, aki kis híján kinyírt, szerintem meg is tette volna, ha Kayley nincs azzal a serpenyővel. Én csak attól félek, hogy mi lesz, ha mondjuk megint történik valami és ő fog helyettem szívni. Mert inkább szívjak én, mint ő, de jobb lenne, ha mindkettőnk megúszná. – Nincs semmi baj az arányoddal, hidd el. – mosolygok rá. A gimi az…. az más volt, mondtam már neki, hogy így kellett lennie, mert nincs az a mese, ahol tényleg az történik, mint ami velem is megesett. Egyszer csak jön a suli nehézbombázója és megveti a szemét a suli talán legnyomorultabb fickóján? Én elhittem, hülyeség volt, Kayley pedig azt tette, amit mindenki tett volna a helyébe. Eldobott, ez ilyen, nem tudom miért hittem akkoriban azt akárcsak egy pillanatra is, hogy tényleg volt valami, mert nem volt, részéről legalábbis nem, én meg egy naiv hülye voltam.
- A kanapé felavatását sokkal jobban élveztem. – na igen, szóval csak Kayley-val avatok fel és teszek meg első dolgokat, Max-szel az életben nem akarok többet összefutni, nem mintha nem bírnám, lehet,hogy amúgy normális fickó, csak hát Kayley… megértem, hogy hülyeségre képes az ember egy nagyon szép nő miatt, aki ráadásul az ágyban, vagy épp kanapén is elégé földöntúli teljesítményt nyújt. De ezek után Max egy életre elvágta magát nálam, szóval jó lenne, ha nem futnánk többet össze, mert nem akarok megint ide kerülni, márpedig ide fogok, egy Max féle ember ellen még egy videójátékban sem lenne esélyem, sőt gondolatban sem. – Ne félj, nem terveztem egy jó nagy sétát a Central Parkban mostanság. – mosolygok utána. Na igen, nem vagyok valami sétaképes állapotban de ezt biztos elnézi nekem Kayley, de azért nem fogom én itt játszani a harci sebesültet. Megvertek, de lábra tudok állni, max kicsit szédülök, talán agyrázkódásom is van, de az nem olyan súlyos. – Nagy nehezen? – kicsit azért meglepődöm, mert nem hinném, hogy olyan sokat kellett győzködni a dokit, Kayley elégé… nos, meggyőző tud lenni, ha akar, szóval én nem hinném, hogy ez olyan nehéz volt. – Soha nem hittem volna, hogy ilyen cuccban fogok valaha is hazamenni. – rázom meg a fejemet, ahogyan feltápászkodom és ha Kayley segít azt a rémes izét felvenni, akkor utána már készen is állok, hogy végre elhúzzuk innen a csíkot.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York Hétf. 15 Dec. - 14:13

Jeff & Kayley

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

- Majd... amint jobban leszel teszek róla, hogy ne érezd magad rosszul. - sokat sejtetően mosolyodom el. Nem akarom én tényleg, hogy ilyesmik miatt kevesebbnek érezze magát, mert nem az. Nem lehet mindenki kiváló bunyós és nem is kell mindenkinek kigyúrnia magát. Egyébként is a meglepetés ereje is Max-szel volt. Ha Jeff erősebb, akkor is simán lenyomta volna, mert Max tényleg baromi nagy, plusz az első ütése úgy betalált, mint annak a rendje. Az én szememben pedig Jeff egy kicsit se csökkent azért, mert egy ilyet sikerült bekapnia, nem az ő hibája, és én nem is akarom, hogy keményebb legyen, mert így kedvelem, akkor meg minek?
- Jól van, akkor jól vagy, én meg szépen hazaviszlek és akkor még jobban leszel. - csak óvatosan teszem, de azért muszáj végigsimítanom a fején, és nem is nagyon húzom el a kezemet, ott hagyom a haján, ha nem zavarja a dolog, de hát csak nem. Az a lényeg, hogy legalább magához tért és hogy nagyjából azért jól van, tényleg csak ez most a lényeg. Nem akartam, hogy bármi komoly baja legyen, főleg miattam. Amúgy se, de miattam meg még annyira sem. Kedvelem és végre egy normális pasi van az életemben, ezt most baromira nem akarom elszúrni és Max se szúrja el nekem. Én tényleg nem akarok senkire se ilyen hatással lenni, egyszerűen csak le akarom zárni a zűrös múltat, de mintha még a múlt se hagyná azzal, hogy folyton utánam nyúl. Nem fair.
- Ott volt a serpenyő, serpenyővel megállíthatatlan vagyok. - mosolyodom el, de értem én őt. Tudom, hogy mi a gondja, de mást nem tehetek, mint hogy megpróbálom ezt elfogadni és megnyugtatni, hogy az a fontos, hogy nem lett baj igaz? Nem jött nekem begőzölve Max és majd a rendőrség valahogy tesz róla, hogy erre többé ne is kerülhessen sor, vagy... mondjuk szervek olyan gázsprayt, már van egy csomóféle módszer arra, hogy egy nő meg tudja védeni magát, bár tény, hogy ehhez mindig jól elérhető helyre kell majd tennem a táskámat, mert mondjuk most nem biztos, hogy időben megtaláltam volna, ha van is nálam ilyesmi. - Remélem is, mert eddig... nem mondanám, hogy túl jó az arányom, de azon leszek, hogy több legyen a jó. - nem rosszat akarok én folyton neki, de eddig főként azt értem el. Bántottam őt a suliban, mert totál hülye voltam a gimiben, aztán most meg miattam verték meg, és arról még nem is tudok, hogy a szülei lényegében miattam haltak meg. Oké, nem szó szerint, de ha én nem csinálok vele olyat, akkor... Egyelőre talán tényleg jobb is, hogy erről legalább halvány fogalmam sincs.
- Vedd úgy, mint valami harci sérülést, egyszer ezen is túl kellett esni, mint a kanapé felavatásán. - újra visszaszökik a mosoly az arcomra, mert próbálok én mindent inkább pozitívan beállítani a számára, hiába tudom, hogy elég nehéz lesz, mert csak rosszul érzi magát, hogy nem volt elég kemény, de nekem nem kell más, nem kell kemény pasi, komolyan nem. - Utána nézek, addig... el ne moccanj. - lehelek még egy lágy csókot a szájára, csak így futtában, aztán gyorsan el is tűnök kifelé menet. Pár perc múlva térek vissza hozzá, mondhatni diadalittas mosollyal. Azért néha tényleg van előnye annak, hogy jól nézek ki, még ha most ez nem is teljesen igaz, hiszen mégis csak férfi ingben vagyok, nem épp a elmeszesedettebben festek. - Nagy nehezen kidumáltam a dokiból, hogy saját felelősségedre távozhatsz, de ha bármi van, szédülés, vagy rosszul lét, akkor azonnal vissza kell jönni, szóval... ha fel tudsz tápászkodni, akkor segítek öltözni és eltűnünk innen oké? Ezt meg... majd visszahozom. - mert hát nem volt túlöltözve, most is csak a nadrág van rajta, szóval lenyúljuk a kórházi papucsot és ezt a... rémes hálóizét, aztán majd szépen visszahozom, vagy valami, majd ügyesen lépünk le, hogy ne legyen feltűnő a dolog.

Tárgy: Re: Jeff lakása - New York

» Váratlan vendég - Los Angeles (Nique és Seb lakása)
» Warren lakása
» Will North Salem-i lakása
» Castor Harvell lakása
» Juliette Betranche lakása