Dick & Jenna - Merre jártál?

First topic message reminder :

Dick & Jenna

Vannak még barátaim a városban, attól, hogy nem túl közel elkezdtem suliba járni. Igazából az is csak egy állomás, nem tudom még, hogy meddig fog tartani, majd még kiderül. Legalább van kivel megbeszélnem a dolgaimat, amit a suliban... nem kéne. Még mindig nem tudom, hogy mi lesz ezzel az egész gyerek kérdéssel. Tudom, hogy beszélnem kell a professzorral, tudom, hogy valahogy rendezni kell ezt az egészet, csak még nem tudom, hogyan, és nem tudom, hogy Travis mennyire fog kiakadni. Az a baj, attól félek, hogy nagyon és pont ezt nem szeretném. Nem akarom, hogy a fejemhez vágjon csúnya dolgokat és azt meg főleg, hogy lehordjon mindennek. Egyszerűen igenis félek ettől. Csak... ha nem kell neki a gyerek, akkor nem kell és kész, ez van. De nem akarom, hogy még ki is oktasson, vagy azzal vádoljon, hogy direkt csináltam, hogy akár csőbe húztam. Nem tettem volna ilyet soha sem, magamat sem akarom megszívatni és ez enyhén szólva is derékba töri a karrieremet.
De most itt vagyok, majd Monica segít, ad pár tanácsot, és majd valahogy ez az egész rendbe jön, mert rendbe kell jönnie. Talán jó ötlet az, hogy örökbe adjam, akkor nem teszek semmi rosszat, legalábbis nem olyat, ami... természetellenes, de nem is teszi tönkre az életemet így hirtelen. Egyelőre viszont csak várok. A tőlem megszokott laza szerelésben, na persze a hideghez mérten, mert már jön a kellő hűvös, talán pár héten belül már havazik is. A nyakamban sál, felül egy vastag, bélelt bőrdzseki, alatta pulcsi is van, de még így is fázósan ölelem át magamat, ahogy ácsorgok a kis kávézó előtt, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk. Szokott késni, mindig szokott, szóval ez nem lep meg, de remélem, hogy jön, mert nem két perc volt az út vonattal, meg a metró át a fél városon, szóval ha már ennyit utaztam, akkor baromira nem lenne szép tőle, hogy egyszerűen csak átejtene és nem tolná ide a képét. Akkor azt hiszem... kissé morcos leszek.

Dick & Jenna

Hát na, azt hiszem érthető, ha nem vagyok éppenséggel oda ért kicsit sem. Azért elég mély az a régi seb, amit ejtett rajtam, még ha úgy fest, hogy számára nem is volt valami nagy dolog. Nekem azért elég sokat jelentett az, hogy így pofára estem hála neki, szóval... igenis nem fogok itt ujjongani, hogy ez lett a vége, és hogy most itt áll előttem és megmentett. Lehet, hogy nem is kerülök bajba, ha nem folyik bele az egészbe, hanem csak szól, hogy lépjek le, vagy valami... Nem ő inkább neki állt hősködni és akkor most istenítenem kéne miatta? Nem... a jó fenéket fogom én isteníteni! Csak elhúzom a számat és végül felülök mögé, hogy aztán percekkel később álljunk meg, hogy megtárgyaljuk, pontosan mi is legyen. Nem tudom... nehéz eldönteni, hogy akarok-e vele beszélni, de esetleg érdekelhet a magyarázata, hogy miért tűnt el csak úgy egy árva szó nélkül és miért hagyott úgy ott a francba, mintha soha nem számítottam volna neki egy kicsit sem, mert lássuk be... ez enyhén szólva is úgy tűnt.
- Talán valahol mélyen reméltem, hogy igen. - vágok vissza azonnal. Na igen, nem sokat változtam, ahogyan láthatja. A szám még mindig ugyanolyan nagy és még mindig nem tartom meg magamnak a véleményemet, ahogyan régen sem, csak hát... most ő a céltáblám és nem pedig más. De legyen, felülök végül újra mögé és akkor lássuk, hogy pontosan mit is akar ebből kihozni. Legyen úgy, hogy nem keverek le neki még egyet, de azért nem ülök olyan nagyon szorosan mögé, mert... a francba is, baromira nem érdemli meg, ahogyan azt sem, hogy kedves legyek vele. És persze azzal kezd, hogy enne... nem is gondolom, hogy az érdekli, hogy én éhes vagyok-e, ennyire nem vagyok naiv. Már nem... nem hiszem el a nagy szavakat, amiket régen mondott. Annak, aki úgy ott hagyott a francba az ember nem fog csak úgy hinni, ezt biztosra veheti.
- Szóval... éhes vagy. - bököm ki és igen azért nem nézek rá szépen, még mindig. Lehet, hogy vannak olyan sebek, amik idővel begyógyulnak, de ő nagyon mélyen sértett meg, és az nem fog csak úgy hipp-hopp elmúlni, mert nem engedte, hogy golyót eresszenek belém. - Szóval te is ilyen vagy igaz? Mutáns, vagy hogy a fenébe nevezik... - az első kérdés, inkább talán csak megjegyzés, amikor már újfent leszállunk a motorról és a hamburgeres felé indulunk. Nem fogok én egyből nekiesni a kérdéssel, hogy mégis hol a jó francban volt. Van értelme? Hát naná, hogy nincs! Majd elmondja, vagy menjen a fenébe, mert nem hiszem, hogy az én dolgom faggatni őt.

Jenna & Dick

Who made who

Na ne szórakozzunk már, azért a nagyzási hóbortnak is megvannak a határai. Most mi a francot várt tőle vagy nyolc év távlatából? Szájon nyalom, miután térdre estem előtte? Túl rég volt már minden, és bár nem felejtettem el, felnőttünk, megkeményedtünk, hagyjuk már a picsogást. Ha nem lett volna képes boldogulni, idáig eljutni, akkor nem lenne méltó arra, hogy erős, és most képen vághatott. Megtette, legyen ez fizikai elégtétel, mint ahogyan a középkorban a lovaggá ütés előtt is kaptak egy utolsó sallert, amit még büntetlenül kellett elviselni. Ez most nekem ilyen volt, de ha mégegyszer átmegy vadmacskába, hát gyorsan le fogom állítani. Logikus, hogy ha majd nem lesz forró a talaj a lábunk alatt, akkor leülünk, átbeszéljük, addig viszont ne várjon tőlem részeredményeket, ez nem így megy, van most fontosabb dolgom is.
Pattanunk, és már száguldunk is a tengerpart mellett Salem irányába. Egészen festői, akár romantikus is lehetne a dolog, amolyan Szelíd Motorosok utánérzés, már csak a kezeimet kéne levennem a mociról, hogy ő meg a felállva tárja szét a karjait valami nyálas Bon Jovi számra a háttérben. Salem nincsen messze, főleg, hogy padlógázzal repesztek, a félúton elszórt benzinkutat egyikénél sikerül megbeszélni a további részleket. Hidegen hagy, hogy itt tűzveszélyes dohányozni, ha valaki belémköt, arra a sorsra jut mint a fickó, akit áthajítottam a kirakaton. Meg hát édes faszom, én sem így terveztem ezt a mai napot. Vágytam volna valami grillezett staekre mielőtt elindulunk a mocis találkozóra, ehelyett itt van a jólsmároló, ám felnőttnek már duzzogós, de mindentől függetlenül jó csaj Jenna mögött, televarrva tetkókkal, ami mindenképpen jó jel. Fogjuk fel enyhítő körülményként.
- Egy pofon? Azt hiszed, hogy ennyi év után le tudsz magaról rugdosni? – Fújom ki a füstöt, és az öngyújtómmal játszom. Leplezetlenül végigmérem, sosem voltam az a romantikusan udvarlós típus, egy nő nem árt, ha pontosan tudja, hogy mire számíthat. Ha képes kivárni azt, hogy mindennek megvan a helye, és ideje. Elpöckölöm a csikket, messzebb a kúttól a fűbe, és orromon fújva ki a még bent tartott füstöt, már pattanunk is fel, nem volt türelmem még tankolni is, van még benne nafta elég. Újabb tíz perc repesztés után már Salem parti sétányán fordulunk be, és hidegen hagy, hogy a lányon nincsen sisak, nem szoktam bukni, hogy fel kelljen törölni vele az aszfaltot. Megállok a parti hambures előtt, és beláncolom a choppert.
- Remélem van étvágyad, azzal kezdünk. – Nem kérdés, nem felvetés, kijelentés. Ezzel ő is megkapja amit akar: osztatlan figyelmemet.

Dick & Jenna

Hát a mostani reakciójából nekem kicsit sem tűnik úgy, hogy bármibe is belegondolt velem kapcsolatban. Az elején még persze próbáltam abban a hitben ringatni magamat, hogy az apám nem lefizette, hanem egyszerűen megfenyegette, mert az is simán kitelik tőle, de aztán szép lassan rájöttem, hogy erről természetesen szó sem lehet. Meg se próbált visszajönni, meg semmi, akkor sem amikor leléptem otthonról. Egyszerűen csak elment, mert gondolom így volt neki egyszerűbb, csak tudom is én. Nem is érdekel! Ha nem lenne ez az egész pisztolyos ügy, akkor már rég leléptem volna... azt hiszem. Mindegy, e miatt tuti hogy nem tehetem meg, mert lelövetni nem akarom magamat és egyelőre még nem tudom, hogy a fenébe sikerül kijönni ebből az egészből.
Az végképp nem tetszik, hogy le kell lépnünk. Na nem mintha hinnék benne, hogy a barátnőm még tiszteletét teszi itt, az úgy nagyjából kizárt. Talán simán elfelejtette, hogy megbeszéltük, annak ellenére, hogy vagy órát zötykölődtem a vonaton, mire felértem New Yorkba, szóval azért tuti, hogy e miatt rendesen ki fogom osztani, amikor majd következőre beszélünk. Lenne mit kitárgyalnom vele, bőven, szóval nem tetszik, hogy csak így simán félredobott. Ha nincs valami baromi jó magyarázata, akkor tuti, hogy nem lesz könnyű dolga azzal, hogy kiengeszteljen, remélem ezzel baromira tisztában van.
Most viszont végül csak felpattanok a motorra, mert nem sok választásom van, de egy árva szót sem szólok, amíg meg nem állunk. A cigire csak megrázom a fejemet. Amúgy sem vagyok nagy dohányos, maximum alkalmi, de most... ez végképp nem opció. Nem azt mondom, hogy már hozzászoktam a terhesség gondolatához, de végül is erre azért lehet figyelni. Az ember ne igyon össze-vissza alkoholt és ne szívjon cigit, kibírható, nem vagyok az a függő típus. Az élet, a szórakozás az, amitől függök, na és pont ezt lenne nehéz elhagyni egy baba miatt, de majd még meglátjuk, hogy sikerül kijönni a dologból. A kérdés hallatán azért meglepetten pislogok rá.
- Szóval nem riasztott el a pofon... De legalább nem kell vonattal visszamennem. - oké, mondjuk, hogy csak ezért van, csak kihasználom, hogy elvisz motorral és nem kell minden kis megállóban megállni, mert az baromira utáltam. Amúgy se sok kedvem van este utazni. Úgy volt hogy itt alszom a barátnőmnél, de mivel nem jött el, ez eleve ugrott. - Megyünk? - jó esetleg még elszívhatja azt az egy szál cigit... esetleg... a felét.

Jenna & Dick

Who made who

Nyilván belegondtam egy jó ideig abba, hogy hol van, mit csinálhat, de úgy nagyjából három hónap múlva már azon kaptam magam, hogy nem jut minden nap eszembe, és elkönyveltem, hogy eddigra már talált magának valaki mást. Tizennégy évesen kész nő volt, és miután velem átesett a tűzkeresztségen, teljesen jól tudta kezelni a saját testét is. Mindig is szép lány volt, még tetkók nélkül is, és bár nyilván nem tudok róla, hogy mit tett vele az apja, most úgy tűnik, rohadt jól néz ki. Megnyúlt, igazán kigömbölyödött ahol csak kell, egyedül az kellemetlen, ahogy néz rám. Biztosan nem azok a rossz emlékek, ahogyan együttvoltunk, meg is említi, hogy sérelmezte az eltűnésemet. Nem álltam le magyarázkodni, de valamit azért csak meg fog érdemelni. Nem vagyok egy makulátlan pasi, sosem voltam az, ezért is nem értem, miért kéne úgy kezelnie, mintha a szőke herceg átverte volna. Egyenlőre mást nem tehetünk, mint hogy hallgatok az alvezéremre, ezzel talán elkerülhetjük, hogy rászálljanak a bandára, és ha nem tudják, hogy kit kell keresni, talán pár nap alatt elcsitul a dolog, és visszajötek. Volt már korábban is zűrünk, akkor sem esett szét a család. Család, mert nagyjából így kezelem magunkat. Amikor lelépni kényszerülünk, nem vigyorgok rá, hogy mennyire pofákat vág, viszont nem akarom, hogy bajba keveredjen, ha itt marad a közelben. Még az is elképzelhető, hogy megszervezett akció volt, és netán a rendőrök is korruptak, akik majd kiérkeznek. Gyorsan eltűzünk az egyik mellékutcán, és a szirénázó rendőrautók zaja halkulni kezd, egyenlőre úgy tűnik, hogy megúsztuk. New York most egy ideig nélkülözni kényszerül. Úgy jó negyed órát száguldok vele, aztán megállunk egy benzinkútnál, ahol kitámasztom a motort, és leszállok róla. Cigire gyújtok, neki is kínálok némi Marlbolot. Igen, még mindig azt szívom.
- North Salem. Itt van nem messze. Velem jössz Jenna? Van mit megbeszélnünk. – Ha nagyon akarja, akár vissza is vihetem a citibe, max nem azon a környéken rakom le. Fürkészően meredek rá, sokat változott, ám alapjaiban mégis úgyaz a lány. Vad, zabolátlan. Egyértelműen válaszokat vár, amiket csak akkor kaphat meg, ha marad. Vagyis ha együtt megyünk.

Dick & Jenna

Mondatjuk dolgokra, hogy régen voltak, de attól még az, amit okoztak nem múlik el egyszerűen csak nyom nélkül, ez sajnos nem így megy, főleg akkor, ha elég komoly következményei voltak és annak, hogy lelépett és ott hagyott nagyon is komoly következményei voltak, amit bármennyire is kellett volna, de nem kezeltem könnyen, bár nem hiszem, hogy bárkit is jól kezelte volna az egész éjszakás súrolást, amivel az apám a tetoválást próbálta eltüntetni a vállamról, vagy éppen azt, ahogy aztán leléptem otthonról és próbáltam egyedül életben maradni és egyenesbe hozni magamat. Egyáltalán nem volt egyszerű, de muszáj volt, mert képtelen voltam abban a ketrecben élni, amit lényegében az apám akart készíteni nekem egy leendő férjjel, meg családdal, meg gyerekekkel és a többi. Nekem ez... egyszerűen nem kellett, nekem az kellett volna, ami akkor lehetett volna, ha eltűnünk mindenki szeme elől, de csak ő tűnt el szépen, nélkülem.
Most pedig megint csak miatta kerülök bajba, bár jó eséllyel ez nélküle is megtörtént volna, bár ki tudja, hiszen ő kezdett el itt emberkedni azzal, hogy bentieket le akarta egyedül rendezni. Végül csak megúszom a nélkül, hogy még golyót is kapjak, csak az zavar meg, amikor megjön még a két ismeretlen is. Szóval a neve nem változott... bár a két alak nem valami bizalom gerjesztő. Sejtelmem sincs, hogy mégis milyen élete lett, de őszintén szólva nem hiszem, hogy túlságosan kötött. Végül is, ha ezt nézem, akkor megértem, hogy miért hagyott ott csak úgy... Nem is nagyon értem hirtelen, hogy mi a fenéről beszélnek. Most lőttek majdnem oldalba és akkor most fel kéne pattannom egy motor hátuljára és eltűnni pár napra? Nekem vissza kell menni a suliba, ez... nem így megy. Bár mióta hallgatok én arra, hogy kell? De miért kéne vele mennem, amikor most vágtam pofon és igazából még többet is megérdemelne simán! Végül csak összeszorítom a fogamat és szó nélkül bólintok egyet, aztán feldobom magamat mögé. Kétlem, hogy a barátnőm még eljönne, így is túl sokat vártam és nem szeretném, ha valaki nekiállna mondjuk levadászni, vagy valami, szóval inkább akkor ez a megoldás ,vagy majd visszamegyek aztán a suliba... vagy ilyesmi. Még kitalálom.
Ellenben egy szót sem szólok, amíg ő meg nem szólal tutira. Azt hiszem én már megmutattam, hogy mit gondolok róla, meg a kialakult helyzetről azzal az egy pofonnal. Ki vagyok rá bukva nagyon is, és nem fogok nekiállni csak úgy bájcsevegni, főleg nem fogok leállni bájcsevegni a... nyakával.

Jenna & Dick

Who made who

Hát hogy lenne? Mertem volna akár magamnak bevallani, hogy beleestem? Együtt lógtunk, szinte magától értetődött minden, ahogyan a tetkója is, mivel nekem már akkor is volt három, ráadásul nem is kicsik. Nem is kellett győzködnöm arról, hogy ő is varrasson, és ha nem is görcsösen, de annyira vágyta a szabad létet, hogy ne parancsolhasson senki, hogy ki kell mondani, lényegében ő mászott rám. Pontosan ismerte a pasik észjárását, láttam rajtam, hogy megveszek érte, és bármennyire is furcsán hangzik, hogy az ember egy gyereklányt fektet meg, azóta is ő volt a legjobb numerám. Pont az érzelmi töltetnek köszönhetően, ösztönösen azt akarta, hogy mindkettőnknek jó legyen, más csajok sokszáz pasi után sem érzik ezt így. Elsodródtunk egymástól, ám fiatal voltam, vállat vontam, lesz ez még így sem. Úgy véltem, hogy ha be kell szállni a családi bizniszbe, lesz még időm tombolni később is. És lett is. A pofon mellett olyan kérdően nézett rám, hogy ha lesz némi szusszanásnyi időnk, beszéljünk a dologról? Hát persze, a csajok mindent túlbonyolítanak... Felőlem... De előbb még ezt meg kell oldani. Na nem mintha hős tipus lennék, de ne akarjanak vandálkodni a mi területünkön.
A benti helyzet kissé gyorsan lejátszódik, én már indulok kifelé, és összehúzott szemekkel figyelem, ahogyan a lány oldalához nyomja a mordályt. Még évek távlatából is feltámad bennem az alfahím, meg kell védenem őt. Még ha gyűlöl is. Egykor hozzám tartozott, s vannak olyan kötelékek, amelyet az idő sem téphet szét. Lebukik, a fickó pedig ösztönösen az erősebb felé céloz, és már lő is. Nem vagyok olyan gyors, hogy félreüssen a golyót, az simán lepattan a mellkasomról, és a földbe fúródik. Jenna láthatóan kihajolt a lővonalból, így kitépem mögüle a fickót, és egy körkörös mozdulattal hajítom bele a kávézó kirakatába. Ketten rohannak felénk, az enyémek közül. Az alvezérem, és a macája.
- Ezt te csináltad Ditch...? – Kérdezi Moss, Jennát észre sem véve. Rosita csupán forgatja a szemét, mégis aggodalmaskodva pillant végig a romokon, és ő szólal meg. – Menj, menj már! Tűnj el pár napra. – Jennára pillantok, és kényszeredetten bólintok. Nem akarom hátrahagyni a bandát, de van választásom? Bár a zsaruk sem árthatnának nekem, de jobb ha nem derül ki, hogy ki is vagyok pontosan. – Gyere! – Szólok a lányra, és felpattanok a mocira, kirúgva a támasztékát. Megvárom, amíg mögém pattan, és már száguldunk is. Ha nem tenné, állati nagy bajban leszünk...

Dick & Jenna

Halvány lila gőze sincs arról, hogy mi történt velem. Fogalma sincs! Nem volt ott, nem ő volt ott! Lényegében ott hagyott. Naná, hogy elég nagy tüske maradt meg bennem. Az apám elég szépen elrendezett utána, nem fogta vissza magát. Én pedig ott maradtam összetörve, egy rohadt mély sebbel a vállamon, ami a tetoválásom maradéka volt és persze a lyukkal a szívemen, amit ő ütött. Persze egy tini mindent kihever, de attól még az ilyen sebek se múlnak el csak úgy nyom nélkül és erre úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Az nem evidens, hogy mégis csak valamilyen szintű magyarázatot várok tőle? Hogy miért lépett le? Ha pénzt kapott az apámtól, akkor legalább tudom, akkor legalább elkönyvelhetem egy taplónak és kész, de én hülye még valahol reméltem, hogy talán megfenyegette, vagy valami, hogy nem azért történt mert akarta, hanem mert nem volt más választása, de ez alapján baromira úgy fest, hogy nagyon is arról van szó, hogy magától ment el, mert nem látok rajta semmit, egy cseppnyi megbánást sem, a miatt, ami történt. Akkor naná,hogy jár a pofon, még több is járna, csak előbb tűnik el rendet tenni.
Én pedig maradok a pácban, amikor a pasas hátulról kapja el a nyakamat és szorítja a pisztolyt az oldalamhoz. Dick pedig hamarosan megjön és nekem... le kéne bukni? De attól még ugyanúgy az oldalamba lehet ereszteni azt a golyót nem? Akkor meg mire fel bukjak le? Ezt nem gondolhatja komolyan. Nem vagyok én valami GI Jane, hogy simán lenyomjam a nagydarab pasast mögöttem és baromira nem akarom kockáztatni az életemet, és főleg nem... Nem a babáét sem akarom. Tudom, hogy félek tőle és nem akarom igazán, hogy teljesen felrúgja az életemet, de attól még nem szeretném, hogy így legyen vége. Végül mégis moccanok. Hülye reakció tudom, de a lábára lépek rá, és összehúzom magam, amennyire legalábbis lehet lehajolok. Azt pedig próbálom nem felfogni, hogy a pisztoly dörrenése mit is jelent. Nem érzek még magamon semmit sem, akkor talán... talán nem is talált el igaz?

Jenna & Dick

Who made who

- Mielőtt elérzékenyülnénk, ha megbocsátasz... – Rántom meg a vállamat, és nagyjából letudom azzal, hogy mekkora egy dilis. Nagyon is jól elvoltunk, nagyjából a legjobban smároló csajom volt, és akkor még nem mondtam el semmit. Jól megvoltunk, de vajon lelkizzünk azon, hogy miért történt. Nem hinném, hogy pocsékul kéne éreznem magam azon, ami ősrégen a hőskorszakban történt. Én is elő lettem véve, és azt, hogy erről nem tud, az egy dolog, de ki a franc ő, hogy itt magyarázkodnom kéne? Egy jóseggű kiscsaj, akibe sikerült belezúgni a nagy szabadságvágy közben, na és akkor mi van? Akkor ha úgy gondoltam, hogy örökké, akkor most korbácsoljon meg, ha félresiklott? Kinézem belőle simán, lassan több tetkója van, mint nekem, én megálltam a nyolcnál, a neve kínai betűkkel a vállamon, mert én tudom, hogy mit jelent, azok a spírler kis kis kurvák, akikre meg rámászok, nem kell tudniuk, és ennyi. Ezek után az a meglepő, hogy bólint, így nyugodtabban tudok nyomást gyakorolni a kilincsre. Bent orromba nyomakodik a frissen őrölt kávé hamiskás illata, biztosan csak feldobják valami állományjavító pótszerrel, nem hiszem a kolumbiai lankákról ide hoznának valami minőségi árut. Inkább foglalkozom a kis barátainkkal. A vezérnek annyi, a másik kettővel kell foglalkozom, és nem arra figyelek, hogy kint mi zajlik. Az egyik úgy véli, hogy ha a pisztollyal volt valami, akkor puszta kézzel kell nekem esnie. Nagydarab vörös hajú exrockker lehet, malacszemekkel. Talán bunyós is lehetett, mert döngő lépteivel úgy véli, ő a ring bajnoka. Rezzenéstelen arccal várom, hogy bemosson, ám pusztán a lendületnek köszönhető, hogy arébb koccan az arcom, ő üvölt fel, ahogyan eltörik rajtam az ujjcsontja, és összegyörnyed. Átlépek a karján, a térdhajlatomba fogom, és magát a testrészt is ellentétes irányba fordítva intézem a nyilt törést, hogy aztán egy rugással a fejbe a főnöke mellé a földre küldjem. A másik kereket old. A tulaj a tarkóját fájdalva jönne felé hálálkodni, lazán lekussolva sietek vissza a kijárathoz, ahol már látom, hogy egykori vadmacskán a leleményes negyedik páciens túsza lett... Fasza...
Kifelé indulok, szépen lassan, feltartva a kezem, hogy nincsen nálam fegyver, a fickó pedig Jennát élő pajzsként húzva maga mögött hátrál. A zsaruk még sehol, bár bent már égnek a vonalat. Hát ez nagyszerű. Nem akarok itt lenni, ha megérkeznek, de a lányt sem fogom magára hagyni. Próbálom „telepatikusan” hunyorogni neki, hogy ha elkészült, akkor bukjon le, vagy valami. Magamat nem féltem, még akkor sem történne semmi, ha a fickó közvetlen közelről a szemembe lőne. De a kis távolkeletit lazán szétkaphatja. Na hát kb. addig is él.

Dick & Jenna

Évek múlva? Nem volt az olyan régen, számomra legalábbis nem. Csak fogta magát és eltűnt, hagyta, hogy az apám magával rángasson, amikor el akartunk szökni. Hiába voltak a nagy szavak, hiába az ígéretek, nem számított semmit, egy egészen kicsit sem, nem érdekelte. Ott maradtam egyedül és nekem kellett átvészelni azt, ami jött. Nekem kellett kibírni az éjszakát, amikor az apám a miatta készült első tetoválásomat megpróbálta lesúrolni a bőrömről. Persze ez nem így megy, esélye sem volt. Azért ez elég mély nyomot hagyott bennem, szerintem érthető módon. Elég nagyot fordult akkor az életem és nem sokkal később egyedül szöktem el. Tizenhat évesen azért egyáltalán nem könnyű önálló életet kialakítani, én mégis megtettem, annak ellenére, hogy tudtam, hogy baromi nehéz lesz. Nem csoda ezek után, ha az az első, hogy pofon csattanjon az arcán. És erre persze jön az a röpke visszakérdezés, amitől csak még inkább szikrákat szór a tekintetem.
- Maradandót... jah. Ezek szerint én nem. - nem jelenthettem sokat, ha fogta és lelépett, ha képtelen volt rá, hogy segítsen nekem, ha neki igazából édes mindegy volt, hogy mi lesz velem, csak lelépett és kész. Hát akkor most is elhúzhatna a francba, mert baromira nem vagyok kíváncsi a képére ezek után, főleg a derűs kis mosolyára. Gondolom marha jó kis laza élete lehetett, nem kellett a kis csajjal szórakozni, aki én voltam akkor még, de már nem az vagyok és őszintén? Bekaphatja! Ő is, meg mindenki, aki próbált eddig korlátozni és beleszólni az életembe. Most már én irányítok, csak és egyedül én.
Ezek után a kérdése csak még inkább meglep, de mégis jobban meglep az, hogy nem kéne, de mégis bólintok. Tudom, hogy nem kéne maradnom, le kéne lépnem, én meg... Nem vagyok normális igaz? De azt nem figyelem, ami bent zajlik, nem akarom figyelni, és mégis aggodalom ül az arcorma, amikor látom az egészet, mégis majd nem megszólalok, hogy vigyázzon, amikor elsül a pisztoly és kissé meglepetten konstatálom, hogy a másik fickó dől el. Biztosan sikerült átfordítania a pisztolyt és végül nem rá szegeződött. Annyira nem láttam. Komolyan legszívesebben a falba verném a saját fejemet, hogy képes vagyok aggódni érte... pont érte?
Arra alig figyelek, ami kint történik, csak azt érzem meg, hogy valaki hátulról kapja el az vállamat és karolja át a nyakamat magához szorítva. A pisztolyt csak késve érzem meg az oldalamnál. - Mi... mit művel? Inkább fusson! - ettől jobb? Ettől jobb, hogy engem akar itt... hát nem is tudom, túsznak vagyok jó? Vagyok én annyira bátor, hogy tegyek valamit... az esetek nagy részében, de most még sem. Rá kéne csak taposnom a lábára, de még sem lenne jó ötlet, hiszen az oldalamhoz szorítja azt a rohadt fegyvert és... őszintén szólva nem igazán vágyom arra, hogy esetleg belém is eresszen egy golyót.

Jenna & Dick

Who made who

Befelé figyelek, és miután sebezhetetlen vagyok, semmi félnivalóm nincs, az ösztöneim ettől függetlenül működnek. Valahol az utolsó tizedmásodpercben döntöm el, hogy nem hajolok el, és a kezét sem fogom le. Egyrészt van jobb dolgom is, másrészt talán megérdemlem? Nem, a saját apám rángatott ki onnan, hogy tizenhét évesen ne szökdössek meg. Ultimátumot adott, soha többé nem tarthattam volna vele, ha akkor nem teszem meg. Döntöttem, és vállaltam a katonaságot, még ha szabadságvágyam Jenna és a banda mellett tartott volna vissza. Még elbúcsúzni sem volt időm, és így a sok év távlatából már magam sem tudom, hogy igaz volt e. Szerelem? Azt hazudtuk volna magunknak gyerekként? Örökkön-örökké? Ahogyan bizonyos coutry dalokban is meg van írva? Szép álom is lenne, de valami mindig közbejön, nem működik a boldogan éltek, amíg... verzió. Csattan az arcomon a pofon, s meglepetten a csinos mandulavágású szemekbe nézek, pár pillanatig képes odavonzani a tekintemet, holott bent már üvöltözések mennek, az egyik túszejtő egy fegyver markolatával veri a tulajt. Ennyit viszont ráér nekem a dolog, még akkor is, ha közben a pincért is leütik. Értetlenül nézek Jennára, nem gondoltam, hogy még évek múlva is kell rám haragudni. Biztos megérdemlem... Egy ideje már elég lazán kezelem a dolgokat, valahogy nem gondolom, hogy strigulázni kéne a múltbéli sérelmeket.
- Marandandó élményt okoztam? – Kérdezem derűs mosollyal, még mindig nem indulok befelé, pedig már a bentiek fel is fedeztek. Magabiztos vagyok, de nem akarom azt, hogy mire kiérek a lánynak nyoma vész, nem árt legalább a szóbeli biztosíték. A banda megvár, végülis ha nem jövök egy ideig, visszamennek az ivóba, ami előtt mostanság szoktunk táborozni, nem kell, hogy mindig várjanak rám.
- Maradsz, amíg visszajövök? – Kérdezem tőle türelmesen, és csak akkor indulok át az ajtón, ha igenlő választ kapok. Amint ez megtörtént, belépek, és egyből három fegyver szegeződik nekem. Határozott léptekkel indulok el feléjük, kettő gyorsan a túszokra tartja a pisztolyt, de a talán bandavezér nem igazán érti a dolgot, hogy mitől vagyok ilyen bátor, így előrelépve a bordámba nyomja a mordályt, és talán puerto-ricoi nyelven káromkodva elsüti azt. A hatás leírhatatlan. A dörrenés ugyan lejátszódik, ám miután a golyó visszapattan, magát a fegyvert roncsolja szét, még az illető kezét is, így nem okoz gondot, hogy egy flegmán elhelyezett ütéssel küldjem fel az agyát az orrába. A másik kettő fejvesztett seregként egymásra néz, és mentő ötletet vár... Azt észreveszem, hogy a negyedik társuk, aki kikerült a látóteremtől, hátul kiszaladt, és mire felnézek, már a főutcán van, Jenna háta mögül közelít... Remélem a lány észreveszi a dolgot...

Dick & Jenna

Komolyan nem hiszem el, hogy esetleg átver és a végén még se jön el. Pedig megígérte, és azért utaztam egy órát a nyüves vonattal, hogy dumáljunk egy jót, ezek után meg simán felültet... hát baromira nem veszem a dolgot jó néven, remélem, hogy ezek után ha mégis felbukkan, akkor baromira nagy elnézést kérés özönt fog itt nekem lenyomni, különben még azt is át kell gondolnom, hogy egyáltalán akarok-e még valaha találkozni vele. Azt nem is nagyon veszem észre, hogy bent mi történik, csak az tűnik fel, amikor megáll valaki velem szemben és enyhén szólva is takarja a kilátást. Amikor pedig meglátom az arcát, hát enyhén szólva is sikerül lefagyni. A rendszert még csak újraindítani se tudom egy könnyen, csak pislogok nagyokat és próbálom felfogni, hogy most akkor amit látok az tényleg úgy van-e, vagy vajon baromira nagyon tévedek? De ő az... idősebb lett, még inkább felnőtt és keményebb... de akkor is ő az.
Valahogy ösztönösen jön a reakció, és mivel befelé is figyel, amit én még mindig nem fogtam fel teljesen egyszerűen csak reflexből lendül a kezem és egy istenesen nagyot keverek le neki, amíg ő azzal foglalkozik, hogy csikket pöcköl, meg a bentieket figyeli. A francba is, rohadtul pipa vagyok rá, ez csak egy szimpla alapvető reakció volt és a tetejében még szerintem érthető is. Ott hagyott csak úgy, az apám gondolom elég pénzt adott neki, hogy lelépjen. Ennyit a nagy szerelemről, meg az örökké együtt leszünkről. Baromira átvert a palánkon és most idejön nekem villogni, meg... ilyenek? Valahogy ezt úgy érzem, hogy kell, de rosszat sem akarok magamnak.
- Mi a franc... - ennyit sikerül kinyögni, amikor aztán bent kissé felbolydulnak a dolgok. Az egyik pincér próbál valamit emberkedni, szerintem megnyomni a riasztót, aminek hála úgy istenesen nagyot kap a tarkójára. Na ilyenkor bánom, hogy nincs valami ütőképes képességem. És persze ennek hála odabent elszabadul a pánik, én pedig önkéntelenül kezdek el hátrálni, pedig még jobb lenne inkább futni, mert hát engem aztán baromira nem érdekel, hogy kivel mi lesz ott bent, nem vagyok egy hősies alkat és nem is akarom megváltani a világot, csak eltűnni innen. Nem tudom, hogy Dick mit akar csinálni, de én tuti, hogy nem akarok bandaháborúkba belefolyni, ebben biztos vagyok.[/b]

Jenna & Dick

Who made who

Zöld manófej világít a bőrdzsekim hátoldalán, amilyen a Pókember képregényekben is található. Jacob mániája volt, hogy szupergonoszról nevezzük el magunkat. Nekem kicsit idétlennek tűnt a Káosz urai csapatnév, de megtartottam, akárcsak a logót, a többiek ezt szokták meg, és ezzel együtt fogadtak el. Egykori jóbarátom teljesen felvillanyozódott rajta, amikor neki, és csak neki megmutattam, hogy mire vagyok képes. Azt gondolta hogy én is egy vagyok imádott képregényalakjai közül. A tetkóim nagy részét is ő csinálta, úgy vélte, különleges, ha része lehet egy ilyen nem mindennapi dologban. Sebezhetetlen vagyok, a tű nálam esélytelen, de a csontig lehatoló lángvágóval lehet végleges bőrelváltozásokat készíteni még rajtam is. Így menőnek érezte magát, hogy egy sebezhetetlent karcolgat. Barátságunknak csak a halála vetett véget. Ha ott lettem volna, megmentem. Így az ostobaságát már nem tudjuk megváltoztatni, én lettem a vezér. A srácok ott isszák az olcsó sört a szemközti benzinkút előtt, áthajtunk New York ezen kerületén, északon lesz motoros találkozó. Áttolom ide a Harleyt, mert az ottani kávé ihatatlan húgy. Kitámasztom, és elindulnék befelé, amikor két dolog ragadja meg a tekintetemet. Az egyik hogy már kintről látszik, hogy vagy öten (nyilván összehangolt banda) éppen a kasszát rámolják ki, és túszokat szednek, a pénztárcákat egy sötétbarna zsákba kezdik dobálni. Miért éppen egy kávézót? Ide még akár a zsaruk is betérhetnek. Ha értelmes kávét akarok inni, nincsen most időm ilyen szarakodásra. Eldobom a cigit, aminek már csak a csikkjét forgattam az ajkaim között. A másik, amire még inkább felfigyelek, az a kiscsaj, akit nem lehet csak úgy elfelejteni. Mandulavágású szemek, ficánkolóan feszes segg. Talán én voltam neki az első, szép emlék... Mi a francot keres pont itt? Eszméletlenül jó csaj volt már gyerekként is, de most hogy itt van.. Hát aztakurva... Közelebb lépek, de nem is csupán hozzá, hanem félig befelé is, hogy felhívjam a háta mögött zajló dologra a figyelmét, mert az üvegen keresztül nyilván nem hallotta a benti dolgokat, és a kávézó annyira azért félreeső, hogy viszonylag kevesen járkálnak errefelé. A fiúk messze vannak, a szomszéd utcából nem látnak ide. Ha rivális banda, nem akarok háborút, lerendezem én magam őket.
- Nehogy hívd a 911-et. – Elpöckölöm a csikket, és bár nem vagyok egy hősies alkat, nem szándékozom hagyni, hogy a kimenekülő arcok a kiscsajt is bántsák, ha felfedeznék hogy látta őket. Nyugalmat intek neki, de még megvárom a reakcióját, kezem már a kilincsen.

Dick & Jenna

Vannak még barátaim a városban, attól, hogy nem túl közel elkezdtem suliba járni. Igazából az is csak egy állomás, nem tudom még, hogy meddig fog tartani, majd még kiderül. Legalább van kivel megbeszélnem a dolgaimat, amit a suliban... nem kéne. Még mindig nem tudom, hogy mi lesz ezzel az egész gyerek kérdéssel. Tudom, hogy beszélnem kell a professzorral, tudom, hogy valahogy rendezni kell ezt az egészet, csak még nem tudom, hogyan, és nem tudom, hogy Travis mennyire fog kiakadni. Az a baj, attól félek, hogy nagyon és pont ezt nem szeretném. Nem akarom, hogy a fejemhez vágjon csúnya dolgokat és azt meg főleg, hogy lehordjon mindennek. Egyszerűen igenis félek ettől. Csak... ha nem kell neki a gyerek, akkor nem kell és kész, ez van. De nem akarom, hogy még ki is oktasson, vagy azzal vádoljon, hogy direkt csináltam, hogy akár csőbe húztam. Nem tettem volna ilyet soha sem, magamat sem akarom megszívatni és ez enyhén szólva is derékba töri a karrieremet.
De most itt vagyok, majd Monica segít, ad pár tanácsot, és majd valahogy ez az egész rendbe jön, mert rendbe kell jönnie. Talán jó ötlet az, hogy örökbe adjam, akkor nem teszek semmi rosszat, legalábbis nem olyat, ami... természetellenes, de nem is teszi tönkre az életemet így hirtelen. Egyelőre viszont csak várok. A tőlem megszokott laza szerelésben, na persze a hideghez mérten, mert már jön a kellő hűvös, talán pár héten belül már havazik is. A nyakamban sál, felül egy vastag, bélelt bőrdzseki, alatta pulcsi is van, de még így is fázósan ölelem át magamat, ahogy ácsorgok a kis kávézó előtt, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk. Szokott késni, mindig szokott, szóval ez nem lep meg, de remélem, hogy jön, mert nem két perc volt az út vonattal, meg a metró át a fél városon, szóval ha már ennyit utaztam, akkor baromira nem lenne szép tőle, hogy egyszerűen csak átejtene és nem tolná ide a képét. Akkor azt hiszem... kissé morcos leszek.

Tárgy: Re: Dick & Jenna - Merre jártál?

» Drake & Jenna
» Edzőterem
» Mo Mo & Jenna
» Jenna&Pietro
» Jenna & Travis