Halve Maen Vidámpark

A kicsik eléggé megrettenve araszolnak felém és elbújnak a hátam mögött. Picit vádlón nézek Logan-re amiért megijesztette őket. Jó, persze, rosszak voltak és nem dicséretet érdemelnek, de azért ettől a nézéstől és az ötleteitől már nekem is fel áll a szőr a hátamon. A kis kiruccanásos terve szerintem túlzás, mit szólna ehhez a professzor, ha tudna róla? Nagyot sóhajtok, és kicsit hitetlen fejjel hallgatom ahogy megpróbál letolni engem is ahogy a gyerekeket. Nem is feleseltem..na jó, egy picit talán, de nem is tudom ki segített összeszedni őket?
Természetesen felajánlom, hogyha már mindenképp elvinné a gyerekeket erre a kalandtúrára ahol lehet megeszi őket egy óriás rovar vagy....növény, akkor én is megyek, velem egy hajszálnyival nagyobb biztonságban lesznek.
A mosolya egyáltalán nem ígér semmi jót pláne az amit mond, grimaszolok egyet és úgy döntök nem is foglalkozom vele, látom, hogy csak bosszantani akar. Mit ne mondjak, jó úton halad.
A gyerekek azonnal visszafutnak a társaikhoz ahogy azt Logan parancsolta nekik. Kézen fogva bújnak vissza azon a résen ahonnan kiszöktek. Olyan aranyosak, állapítom meg, rosszak, elevenek, de aranyosak.
A kicsik gyorsan eltűnnek a szemünk elől, eközben Logan kibontott egy üveg sört és átnyújtotta nekem. Átveszem a fizetségem, amit megérdemeltem ennyi hajkurászás után.
-Ha elmondanám én is bajba kerülnék, eszem ágában sincs. - Kortyolok a sörbe ami most jól esik tekintve arra, hogy kitikkadtam a futástól.

A kölykök továbbra sem érzék magukat feltétlen biztonságban, viszont láthatóan Angela felé kezdenek araszolni egyszerre, továbbra is egymás kezét fogva. Valamiért szimpatikusabb nekik az angyal arcú lány, mint a morcos tanár úr, annyi szent.
-Elég idősek ahhoz, hogy kiszökjenek randizni - állapítja meg Logan, morcosan - de egyébként meg igen, komoly, és ha sokat feleselsz...
Most az jött volna, hogy akkor ő is velük tarthat, de a következő felajánlkozás cseppet meglepi. Pislogva méri végig a leányzót. Összeráncolja a homlokát, és gondolkodni kezd.
~Na, ha csak pár évvel idősebb lenne, és néhány árnyalattal vörösebb, egyedül őt vinném magammal ezek után, meg pár üveg bort.~
Miután kihasználta, hogy kivételesen tuti nem hallja senki azon gondolatait, amiért nem engednék fiatal, szép lányok közelébe, megköszörüli a torkát, és küld egy cseppet sem biztató mosolyt Angela felé.
-Nélküled el sem indulnék. - Rákacsint, aztán a kicsikhez fordul.
-Most pedig mars vissza, mielőtt eszembe jut, hova kell még önkéntes munkás a suliban!
A kicsik megiramodnak, és átmásznak a falon, ahol kijöttek. Logan ezt elégedetten figyeli, majd kibont egy üveg sört a puszta kezével, és anélkül, hogy odanézne, Angela-nak nyújtja azt.
-Ha ezt elmondod bárkinek...
És már bontja is a saját sörét.

A két apróság hamar ráun a futásra aminek én külön örülök. Nem mintha nem bírtam volna még, csupán kezdett már idegesíteni, hogy loholhatok utánuk.
-Mondhatjuk úgy is, hogy boldogultam. - Nézek rá a két rosszcsontra. A fagyijuk szanaszéjjel olvadt már és a kedvük is elment a fagyizástól. Megcsóválom a fejem.
-Srácok ennek mi értelme volt? - Hangomban nyoma sincs neheztelésnek, de azért komolyan kérdem tőlük. Végül is, ha fagyizni szerettek volna akkor szóltak volna és rábeszélem Logan-t, hogy engedjen el minket míg megvesszük a fagylaltokat.
-Erdei kalandtúra? Ez most komoly? A tanár úr szerint ezek a gyerekek hány évesek? - Jó, valahogy meg kellene büntetni őket, de tudom milyen tud lenni Logan, és nem bíznék rá néhány gyereket egy kalandtúra erejéig. A végén még felfalatja őket egy húsevő növénnyel.
Loganről a gyerekekre nézek majd újra  a tanár úrra.
-Rendben, a kalandtúra tökéletes lecke lesz a srácok számára, de csak akkor ha ott lehetek én is, ebből nem engedek. - Semmi kedvem kaland túrázni Logan főszervezésével, de két kicsi láthatólag annyira fél az ötlettől, hogy megsajnáltam őket. Ha ott leszek legalább nem esik bajuk. Bár azért remélem semmi durvát nem talált ki a Tanár úr, hisz ezek még csak gyerekek, sőt, jobban örülnék ha ezt az egész kalandozósdit csak kitalálta volna, hogy rájuk ijesszen.

Miközben Angi átszalad a két olvadozó tölcsér fagyi közt a gyerekek nyomában, addig Logan némi problémába ütközik a kijáratnál. Egyenlőre még vár, de kezd már nagyon elfogyni a türelme.
-Elárulnád, mégis mi a franc értelme van fémérzékelőzni valakit, KIFELÉ menet a parkból? Attól félsz, zsebre vágtam egy hullámvasutat, vagy mi?
-Uram, kérem várjon türelemmel, ez csak egy rutin ellenőrzés, hamarosan végzünk.
-Rutin...és gondolom véletlenszerű mi?
Aztán ingerülten sóhajt fel, amikor a kézi fémérzékelő természetesen becsipog a teste minden pontján, függetlenül attól, hogy hova érinti a manus.
-Protézis...
-Aha...
Az őr tovább vizsgálja, és egyre jobban elképed.
-Volt egy Durva balesetem.
A gép csipog Rozsomák teljes testhosszán, mire megvonja a vállait.
-Nagyon durva...
-Mégis mi??? - Kérdi az őr, és már nyúl a rádiójáért.
-Hát...kb ilyesmi...
5 perccel később Logan már utoléri a lányt, ökle pedig még mindig véres egy kicsit.
-Bocs, feltartottak. De látom boldogultál.
A két kicsi addigra megunta a futást. rövid lábaikkal esélyük sem volt a nagylány ellen, és közel sem annyira kitartóak, így pár perc fogócska után feladták a küzdelmet, és most remegve várják, mi lesz a sorsuk.
-Na...most mit csináljunk velük? Azon kívül persze, hogy tudom kin fogom tesztelni, vajon túlélhető-e az új kalandtúra az erdőben tervezek.

Úgy hallom egy véleményen vagyunk Logan-nel. Az a barlang maga volt a pokol. Kicsi is, sötét is. Ha az a két gyerkőc nem döntött volna úgy, hogy ma magán akciózik és szépen elsétálnak a figyelem alól, akkor be se kellett volna oda mennem. Miután úgy döntök Logan-nel folytatom a keresést elérünk egy nagy falhoz ahová természetesen nem tudom feljuttatni a tanár urat. Erre azért képességileg és fizikálisan se vagyok képes. Az viszont nem rossz megoldás, hogy én másszak fel, nem örülök neki, de nem is tartok tőle. Kisebbnek sokat másztam fákra és az egyensúlyom kiváló. Tériszonyom meg egyáltalán nincs így nem is okoz gondot a fal magassága.
-Igyekszem egyben maradni. - Kapaszkodom fel a falra ahol az egyik drót tartó rúdjába kapaszkodva hamar feljutok. Egy pillanatra visszanézek, de Logan már nincs lent, biztos a kijárat felé tart és onnan majd eljut a fal másik oldalára.
Megpróbálok úgy ugrani, hogy ne törjem ki a nyakam és sikerrel is járok. Már majdnem úgy vagyok vele, hogy nincs is itt semmi mikor megpillantom a két futó gyereket. A kis sunyik. Magamban mérgelődöm, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Logan még nem ért ide így hát egyedül kezdek szaladni a két gyerek után. Gyorsak és már majdnem befutnak egy kapun mikor váratlanul becsapódik előttük. De ezzel se tudtam megállítani őket, szaladtak tovább. őszintém, mire jó ez? Büntetést aligha hiszem, hogy kapnak. Ha kapnak is, nem olyan vészeset. De nagyon nincs kedvem egész nap hajkurászni őket. Ha Logan beér engem akkor valószínű nem sokkal később a gyerekeket is fülön csípi.

-Ja, én is - jegyzi meg, némi morgással, röviden összefoglalva a véleményét a barlangról, illetve talán az egész parkról is, abból ítélve, ahogy néha gyilkos pillantásokat vet a hangszórókra, amikből az a jellegzetes karneváli zene szól megállás nélkül. Arra, hogy Angela nem tudja őt átemelni a falon, csak biccent egyet. Ezért még nem fogja leharapni a fejét senkinek, vagy legalábbis neki nem. Az talán túlzás, hogy kedveli a lányt, de nem megy az idegeire egy kicsit sem, és ez azért már nem rossz. Még lopva elmosolyodik azon, ahogy a lány rémülten kapja fel a fejét a megjegyzésre a saját gyerekeivel kapcsolatban, aztán a fal mellé áll, és bakot tart neki.
-Óvatosan, ne törd össze magad.
Azért még vár készenlétben, hogy el tudja őt kapni, ha visszaszédülne, ám amikor a lány elugrik a másik oldalon, ő a kijárat felé viharzik, hogy végül találkozzanak.

Pár perccel az után, hogy Angela földet ért, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a környék itt a vidámpark mögött a napnak ebben az órájában teljesen kihalt. Az utcáján nincsen senki, csak ő, és két gyerek, akik kézen fogva sétálnak felé, fagyit nyalogatva, ám amikor meglátják őt, rémülten dobják el a tölcséreiket, és a másik irányba szaladnak, abban reménykedve, hogy eltűnhetnek, mielőtt Angela észreveszi őket.

A nevetésére csak grimaszolok egyet. Én tudom milyen voltam ezelőtt, szóval nekem nincs okom nevetni. Itt megpróbálok újra visszarázódni és egész jó úton haladok. Meg hát persze, mikor találkozom Logan-nel akkor is csupán annyit lát belőlem, hogy csendben dolgozom és egy pillanatra sem engedetlenkedem, hát miért is hibáztathatnám mikor kinevet. Amúgy is szeretem a tanár úr ezen stílusát.
-Nincs, csak már kezdett idegesíteni az a hely. - Miután a gyerekek nevetve hagytak ott minket azzal a tudattal, hogy folytatódhat a móka, odafordultam Logan-hez, remélhetőleg van egy ép kéz láb gondolata, mert már tényleg nem tudom, hol is kereshetnénk a gyerekeket. És hiába mondja, hogy nem elég agyafúrtak, mert azok, rajta is szépen kifogtak, ha nem is vallja be akkor is így van, két nagyon okos kis kölyökkel van dolgunk.
Viszont arra, hogy ha lesz sajátom már igen csak felkapom a fejem, hogy jön ez ide? Elkapom a tekintetét miközben rám néz. Ha még nem mondtam volna, akkor most mondom, kicsit fura egy fickó ez a Logan. Szerintem ha lesz gyerekem akkor is tudni fogom, hogy ez a két kicsi igenis nagyon eszes volt, ezen a véleményen aligha változtatna a tény, hogy van-e gyerekem vagy sem.
Követem a hullámvasúthoz és ott megállunk egy három méter magas fal előtt. Nyelek egy nagyot majd megpróbálok figyelni arra is amit mond.
-Sajnos erre már tényleg nem vagyok képes. - Suttogom és közben azt a részt nézem ahol a szögesdrót hiányzik.
-Rendben. - Egyezek bele abba, hogy fel kelljen másznom, kicsit olyan, mint egy kommandós film. Ha meg megtaláljuk a két csirkefogót akkor tényleg jól is zárult a nap. Remélem nem felejtette el a tanár úr, de tartozik nekem egy sörrel.

Halkan felnevet azon, amilyen arcot Angie vág, amikor rendes lánynak nevezi őt. Szereti húzni mások agyát, de emellett tényleg ezt gondolja róla. A suliban legalábbis vele kivételesen eddig nem volt semmi gondja, és nem is jellemző, hogy feleselne, szóval számára tényleg olyan, mint egy földre szállt angyal.
-Azt ne mond, hogy neked is klausztrofóbiád van - jegyzi meg, amikor kiérnek végre félvállról, aztán amikor letudták a dolgot a kölykökkel, az állát vakargatva néz körül.
-Annyira azért nem agyafúrtak, mint hiszik magukról. Majd ha lesz sajátod, meglátod... - Jegyzi meg, aztán oldalra sandít egy pillanatra a lányra, majd megindul kifelé a parkból.

Arra gyanakszik, hogy a főbejáratot messzire lekerülte a két kicsi, hogy elkerüljék a lebukást, ezért amikor oda ér elkanyarodik a hullámvasút felé, majd az a mögötti falhoz mennek a lánnyal. Itt már nem vaktában keresi őket, szagot is fog, ezért aztán egyre biztosabb a dolgában. A fal nem nagy szám, mindössze három méter, és egy viszonylag széles szakaszon még a szögesdrót is hiányzik a tetejéről. Egy ember simán átfér ott.
-Bingó. Mond, ugye véletlenül sem tudsz átemelni itt engem? Na, gyere akkor, segítek felmászni, aztán majd kint találkozunk.

Természetesen bárhogy állítja be akkor se fog a kocsmás randevú a top 10-es listámban szerepelni. Igen, én nem ilyen lány vagyok, jó nem is az a fajta aki étterembe menne a párjával vagy partnerével teljesen mindegy, de azért kocsmába se az biztos.
-Hát ebből is látszik, hogy mindenkinek más az igénye. - A rendes lányon egy picit megütközök, azért kíváncsi lennék úgy is ezt mondta volna, ha ismeri a régi énem, hát tutira más véleménye lett volna, mindegy.
Azért jó hallani, hogy egy valaki nem tart komplett hülyének. Bár ha valaki hallaná tőlem, hogy mutáns vagyok és, hogy hová járok suliba alighanem kapnék egy ingyen jegyet a gumiszobába és még kényszerzubbony is járna hozzá repetaként.
Amint kiérünk a lyukból kicsit már jobban is érzem magam, a sötétséggel nincs is bajom, de ha van rá lehetőség akkor inkább egy tág és világos helyen szeretek tartózkodni.
A gyerekek örültek, hogy valamennyivel meg lett hosszabbítva az itt létük. Újabb játékokat szaladtak kipróbálni. Nincs mese, ebből én már jócskán kinőttem.
Logan-hez fordulok és egy pillanatig elgondolkodom,d e arra jutok, hogy a kis barátom nélkülem is képes lesz szórakozni így hát inkább Logan-nel tartok.
-Inkább folytatnám a keresést. Hogy hol szökhettek ki? Lövésem sincs. A mai gyerekek agyafúrtabbak mint azt mi gondolnánk. - Elkezdek gondolkodni,d e sajnos nem jutok sokra. Számtalan dolog szóba jöhet.

Kérdőn néz a lányra.
-Szoktam találni...De általában nem az olyan rendes lányokkal kocsmázok, mint te, szóval nem csodálom, hogy neked ez furcsa.
Aztán bólint, szerinte sem itt kéne keresni őket. Int a lánynak hogy kövesse, aztán eszébe jut, hogy Angela talán nem lát olyan jól a vak sötétben, mint ő, úgyhogy inkább szóban is utasítja.
-Gyere akkor. Ideje elhagynunk a vidámparkot. Egyébként meg ne aggódj, normális vagy...amennyire egy Xavier-es normális lehet.
Olyan hangom mondja ezt, ami mellé még az sem lenne nagyon kirívó, ha megpaskolná a lány buksi fejét...hacsak nem azt vesszük, hogy róla van szó, aki ilyet még atom részegen sem tenne. Hamarosan kiérnek a barlangból, a másik két idős diák pedig kérdőn néz rájuk messziről.
-Folytassátok a túrát. Úgy tűnik ez hosszabb keresés lesz.
Ez után megindul a csapat, Logan pedig visszafordul Angela-hoz.
-Mész velük, vagy inkább velem maradnál? A kis haverod biztos hiányolni fog, én viszont nem fogok felszállni egyetlen hullámvasútra sem, ezt garantálom. Viszont, ha velem maradsz, mesélj, szerinted hol szöktek ki, mert nekem már lövésem sincs, merre keressük őket.

Csak kérdőn nézek Logan-re. Ez a kocsmás dolog most csak nekem nem tűnt romantikusnak? Ahogy még hozzá felsorakoztatja az érveit még inkább megrökönyödöm. Hát annak a lánynak tényleg nagyon belevalónak kell lennie, ha ilyen helyre vágyik. A magam részéről remélhetőleg nem kerülök ilyen helyzetbe, nekem kimondottan nem tetszene, ha kocsmába vinnének, de lehet, hogy ez csak én vagyok.
-Hát remélem talál olyan nőt akinek a kocsmáról nem a sok ittas szerencsétlen jut az eszébe. - Sóhajtok, sajnos az én vélemény elég érdekesen hangzana az övéhez képest így inkább csendben maradok.
A két gyereket nem emlékszem, hogy láttam volna a vasúton, de az sem kizárt, hogy csak úgy elvesztek a tömegben és ott voltak. Tulajdonképpen leszálláskor sem fordítottam nagy figyelmet arra, hogy minden gyerek ott van-e mellettem. Ha az én hibámból esik bajuk akkor nem tudom mit fogok csinálni.
Nagy elmélkedésem közepette ugrik elénk egy lila szörnyszerűség ami rám hozza a frászt, nem azért mert ijesztő külseje van hanem azért, mert hirtelen tűnt fel és nem figyeltem.
-Szerintem már nem vagyok épeszű, de rendben, megbeszéltük. Az én véleményem szerint nem itt rejtőznek, ne itt keressük őket tovább. - Remélem igazam lesz, de egy ilyen hely amit amúgy is láthatnak nem kelti fel a figyelmüket. Szerintem.

Megtorpan, és értetlenül mered Angela angyali arcára a sötétben.
-Miért, mi bajod a kocsmával? Van biliárd, darts, pia, és egy csomó alkohol meghajtású bokszzsák, akik önként mennek neked. Elismerem, nem épp romantikus, de egy belevaló csajjal remekül elvan ott az ember.
Aztán sóhajt egyet, és újra megindul előre.
-Ha még lenne flipper gép is...amit még nem tört össze valami barom.
Azon mondjuk elgondolkodik amit a lány mond. Vajon felszálltak-e egyáltalán? Látta őket felszállni, mondjuk nem figyelt rájuk minden érzékével, de biztosan látta őket. Tele is volt a vasút, viszont amikor leszálltak...nem, mellette csak nem mehettek el, olyan nincs. Ebben a pillanatban előugrik egy lila, világító, vérben forgó szemű, eszelősen vigyorgó rém a falból, füstöt, és magnóra felvett sikolyt kieresztve magából. Logan reflexből húz be a bábúnak egy akkorát, hogy az máris halkabb lesz, és majdnem a falig húzódik vissza, aztán pedig mérgében behúz még néhányat a rémnek, amíg az recsegve kerül vissza a résbe a falon.
-Ha túléljük ezt a helyet épp ésszel, és betöltöd a 21-et, esküszöm, elviszlek sörözni. Addig is viszont, mondtál az előbb valamit... Mi van akkor, ha fel sem szálltak a vonatra?
Gyanakodva néz körbe. Nagy ez a barlang, és bárhol lehetnek, de Angi-nak igaza van, miért lennének pont itt, ahova amúgy is bemehettek volna, most, hogy szabadok, és nem figyel rájuk senki?
-Mit gondolsz? Kint keressük, vagy itt?

-Megfogadom a tanácsot. - Tényleg kezdek hozzászokni, hogy a képességemnek nem vagyok ura és parancsolója, mert teljes mértékben ellenszegül nekem. Sőt már kezdem megszokni azt is, hogy sokaknak a kedvenc időtöltése, hogy rajtam nevessenek, mert lassan alacsonyabb szinten vagyok mint egy 10 éves kölyök. De mindegy, ha lassabban is csak menni fog egyszer.
Fanyar mosolya láttán megnyugszom, hogy nem fog lecsapni. Bárhogy is szerintem tényleg vicces volt. És szerintem neki is az volt, de ha be kellene vallania akkor már inkább lecsap.
-Kocsmába? Nos, szerintem határozottan kijelenthetem ott biztosan nincsenek. Még csak 10 évesek. De most komolyan, kocsmába? - Hát ez jó, na mindegy, Logan-től már megszokhattam volna, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb dolgokat művel, nem hinném, hogy egy nő a kocsmába menne szívesebben mint mondjuk valami kulturáltabb helyre. Lehet Logan pont olyan nőket szed fel akiknek nincs nagy igényük. Most komolyan azt firtatom, hogy a tanárom mit hogyan tesz nőügyben? Ha visszatértem a birtokra megyek és alávetem magam egy pszichológiai vizsgálatnak. Ez nem normális.
-Szép kis képességek, de még ezzel se nagyon tudnának eltűnni. Egyáltalán fent voltak a kisvasúton, mert már lassan ebben sem leszek biztos. - Hogy tud így eltűnni két 10 éves kölyök? Én nem voltam ilyen leleményes ennyi idősen, sőt most se. Ha előkerülnek szétcsapok köztük az tuti.
-Őszintén? Én is...

-Ne foglalkozz vele - reflektál arra, hogy milyen véleménnyel vannak Angela-ról, és a képessége jelenlegi szintjéről a suliban - eleinte állítólag még Erik is alig tudta megmozdítani azt a vacak kis űrteleszkópot, vagy mi az istent kint a kertben, pedig szemre nem lehet több párszáz tonnánál.
A normális tanár kezdetű kijelentésre pedig rásandít a lányra, fanyarul mosolyogva. Nem, ezért most nem fogja leszólni. Tudja magától is, és egyébként is, valahol igaza van, ez tényleg vicces.
-Én egy kocsmába cipelném a csajt, és biliárdoznék vele, de ebben a hülye országban ezt tíz évesen tilos, szóval meg vagyok lőve.
Megvakargatja a szakállát, és újra körbenéz a sötét barlangban. Elől nem tudnak kiszökni, hátul meg belebotlanának a csoportba, szóval...
-Más kijárat elvileg nincs, úgyhogy még itt kell lenniük. Tommy mondjuk a falhoz tud tapadni...lehet Gina azért ment vele, mert hozzáragadt a keze....minden esetre, kétlem, hogy az ő visító hang képességével messze jutnának innen.
Sóhajt egyet, és megrázza a fejét a következő sarok előtt.
-Kezdem bánni, hogy nem mentünk inkább sörözni...

Erősen koncentrálok, hogy ne okozzak csalódást az egyik kedvenc tanáromnak, de ilyennel még nem próbálkoztam így hát tartok attól, hogy kudarcot vallok. Végül az én legnagyobb meglepetésemre kinyílik a lakat és még zajt sem csapok. Lelkesen mosolygok és közben magamban gratulálok is az újabb szint eléréséhez.
Logan hűvös megjegyzése nem esik jól, de tudom, hogy ezt nem azért mondta, mert amúgy is reménytelennek tart, Ő csupán ilyen, a mosolyomat nem tudja levakarni rólam, azt lehetetlen.
-Nagyon örülök neki, hogy ilyen jó véleménnyel vannak rólam. - Igazán nem érdekel, hogy ezt mondják rólam, igaz is, kissé a fejemre nőtt a képességem, de lassan majd legyőzöm. Van segítségem, fog ez menni.
-Na igen, nem könnyű, nem normális tanárnak lenni...hupsz, ezt nem úgy értettem. - De már el is nevettem magam, a szám elé tettem a kezem, hogy ezzel ne adjak ki hangos nevetést, mert még a végén lelepleznek minket. Remélhetőleg Logan nem veszi le a fejemet az előbbi nyelvbotlásomért. Amúgy meg szerintem vicces.
Végül elhúz előttünk egy kis vonat, de a két betyár nincs rajta, most már engem is kezd idegesíteni, hogy nincsenek meg, hogy lehet így elkószálni?
-Hát, hova mennék ha 10 éves lennék? Valószínűleg olyan helyre ahol nem lennék szem előtt, de jót lehet mókázni közben. Ez valahogy erre a barlangra nem jellemző helyszín, ötlet? - Remélem nem tőlem várja el, hogy kitaláljak mindent, amúgy is Ő a tanár, Ő felel a gyerekekért. Mondtam már, hogy utálom a vidámparkot, mert utálom, nagyon.

Nyugodtan, egy szó nélkül vár, amíg Angela próbálkozik, és bár kívülről nem látszik, folyamatosan fülel, hogy nem jön-e valaki, hogy lebuktassa őket. Aztán ahogy kattan a lakat, és minden gond nélkül nyílik a kapu, felhorkan, és bólint egyet.
-És még azt mondták, egy ceruzát sem tudsz egyenesben tartani. Kezdetnek nem rossz.
Bár a szokásos mély, utálatos hangján mondja ezt, amit mások arra tartogatnak, hogy közöljék a csapossal, a most kapott meleg lóhúgyban amit sörnek nevezett egy légy úszkál, valamiért Logan-től ez a mondat legalábbis úgy hangozhat annak a ki ismeri őt, mint egy dicséret. Egy nagyon halvány dicséret, amit kár elújságolni bárkinek, mert úgysem hiszi senki, de akkor is...
-Tudod, egy normális tanár csak szólna a gépkezelőknek, hogy állítsák le ezt a vackot, és megkeresnék a kölyköket egy zseblámpával...nekünk meg ügyeskedni kell, mert ki tudja, nem-e épp a plafonon sétálnak kéz a kézben...
Aztán tovább haladnak a sötétben, majd a kezét Angela mellkasa elé rakja, és ő maga megtorpan. Még várnak egy kicsit, aztán elhalad előttük a kis vonat, rajta a következő csoporttal. Árgus szemekkel figyeli őket, de nincs köztük a két jómadár. A két mutánst amúgy nem veszi észre senki egyenlőre.
-Na jó, Mit gondolsz, merre mehettek? Túl büdös van itt, hogy érezzem a szagukat egyenlőre. Ha te szöknél meg 10 évesen, merre kóborolnál egy sötét barlangban?

Megpróbálom legalább egy kicsit élvezni a napot. A sörözős poénom után megkapom utasításba, hogy hatkor mindenképp indulunk, egyszóval ez annyit jelent irány kipróbálni mindent, hogy a gyerekek olyan fáradtak legyenek hazafelé, hogy ne kezdjenek hisztizni, hogy nem kaptak vattacukrot meg, hogy a körhintára nem jutott idő, meg hasonlók. A szellemvasút nem tagadom kicsit megrémiszt. fel áll tőle a hátamon is a szőr. Természetesen nem magától a nevétől, hanem attól, hogy egyszerűen ki nem állhatom a hullámvasutakat. Félek a leeséstől, a pörgésektől, a rosszulléttől, és úgy általánosan, az egész játéktól. A kisfiú szorosan fogja a kezem és egy lépést sem hajlandó tenni míg meg nem ígérem neki, hogy fel megyek vele. Nagyot sóhajtok.
-Rendben Max, de aztán megígéred nekem, hogy semmi hasonlóra nem rángatsz majd fel. - Micsoda áldozatra vagyok képes....Miután meghallom, hogy Logan nem jön, be pánikolok, nem ér, hogy nekem szenvednem kell Ő meg csak úgy megússza, mert a súly korlátozás miatt nem jöhet fel. Morcosan húzom magamra a hámot. Becsatolom és vagy kétszer ellenőrzöm még mielőtt elindulnánk. Azt hiszem aki a leghangosabban sikítani fog az én leszek. Lassan kigördülünk én meg azonnal behunyom a szemem. Ha leszálltam innen és még egyben vagyok megölöm a kitalálóját ennek az egész programnak. Max szorosan fogta a kezem és végig sikított míg fent ültünk. Legalább Ő élvezi, mert az én sikolyom inkább hasonlít halálsikolyra mint sem élvezet kinyilvánításra. Max ütögetni kezdi a vállam és én észre sem veszem, hogy lassan lehet kiszivárogni, mert megálltunk, vége lett a menetnek. Kézen fogom Max-et és még egy kislányt is és kifelé kezdem terelni a hozzám tartozó csipet csapatot. Kiérve Logan kérdésre azt hiszem nem tudok mit válaszolni. Felszállni még láttam Tommyt és Ginat is. Az egyik kis srác vidám kijelentésére egyszerre négy mérges szempár néz rá . Egyáltalán nem vicces, hogy elvesztettünk két gyereket, ráadásul nekem kellett volna vigyáznom rájuk.
-Rendben. - Ezzel megindulok a tanár úrral. Mikor megpillantom a lezárt forgóajtót és a méretes lakatot nyelek egy nagyot.
-Megpróbálhatom. - Ennél többet nem ígérhetek neki. Egyszerűbb lenen ha csak simán eltörhetném, de külön parancsba adta, hogy törés nélkül kéri. A zaj nem sok segítségemre van, de végül sikerül minden zavaró tényezőt kizárnom és végül a lakat elégedetten kinyílik. Büszkén elmosolyodom, végre valamit jól csináltam. Dicséretre nem számítok.

A csapat végre a vidámparkon belül találja magát, Logan pedig mintha egy kicsit kevésbé lenne morcos, bár sokkal valószínűbb, hogy mindössze arról van szó, hogy ha mozgásban van, nem tud annyira szigorú képet vágni. Aztán tényleg eltűnik az undor a képéről, és a csodálkozás kerül a helyére, amikor meghallja a javaslatot. Összeráncolt homlokkal fordul Angela felé, és egy darabig úgy néz rá, mintha azt javasolta volna, hogy szálljon eb egy uborkahámozó versenybe, de aztán nem szól semmit, csak megrázza a fejét, a lány fejét pedig megsimogatja, magához képest egészen gyengéden.
-Mozgás, hatkor akkor is hazaindulunk, ha egész nap csak sorban álltunk.
Az első út a szellemvasúthoz vezet, mert közel van a pénztárhoz, nincs előtte nagy sor, és a gyerekeket nagyon érdekli, mi lehet az a bazi nagy sárkány alatt, amit a bejárat felé raktak. Na igen, a gyerkőcöket könnyű rávenni az ilyesmire. Mindenki türelmetlenül trappol befelé a sötét kis alagútba, kivéve a "tanár urat", aki megáll egy nagy tábla mellett, amire valaki a legfeljebb 100 KG-ot festette rá(valójában font-ban van megadva természetesen, de a francnak sincs kedve most kiszámolni).
-Találkozunk a kijáratnál - dörmögi, és amint eltűnik minden gyerek, máris szivarra gyújt, és a falnak dőlve várja, hogy végre vége legyen a durván 5 perces menetnek. Ahogy érkeznek kifelé, ő az utolsókat szívja, aztán elnyomja a földön a bűzrudat, hamarosan viszont megütközik valamin, és újra végignéz a csapaton.
-Hol a pokolban van Tommy? És Gina?
-Biztos elkapta őket a zsákos ember... - mondja az egyik 9 éves kisfiú vidáman, de amikor erre Logan egy pillanatra nagyon csúnyán néz rá, nyomban összehúzza magát.
-Na jó, Ti ketten, a csapattal üljetek le a padoknál. Majd megköszönjük ennek a kettőnek közösen, hogy erre pazaroltuk az időt. Angela, gyere velem.
A kijáratot egy forgóajtó zárja el, nehogy valaki vissza tudjon szökni még egy menetre, és elgázoltassa magát a kocsival. Viszont, ha egy dolgozó szeretne bejutni, az már nem olyan vészes, ha van kulcs a lakathoz, amivel a forgóajtó melletti rácsos kaput zárták le. Rozsomák fontolgat valamit, aztán Angela felé fordul.
-Telekinézis ugye? Pazar, nyisd ezt ki, anélkül, hogy tönkretennéd a lakatot. Nincs kedvem magyarázkodni.

Nem volt kedvem ma vidámparkba jönni. De be lett sorozva mint egy katona. A kezemet fogó kis fiú ficánkol, mert más nagyon szívesen fent ülne azon a hullámvasúton. Tudom, mert egész ide úton csak azt hallottam tőle az milyen jó móka lesz. Nos a hullámvasútról nem vagyunk egy véleményen, én kimondottan frászt kapok tőle. Mindig olyan érzésem van mintha egy-egy pörgés során kirepülhetnék. Jobb ha nem is megyek fel többször egyre sem. Logan kikéri a jegyeket, de rajta sem az öröm tükröződik vissza. Na igen, pont róla tudom elképzelni azt, hogy élvezi ezt a kirándulást. Meglepődöm mikor odalép hozzám és felém nyújtja a jegyemet. Felnőttnek minősülök? Szuper, remélem ez nem azt jelenti, hogy rohangálhatok a gyerekek után.
-Rendben. - veszem át a jegyem. Nem örülök neki, de tulajdonképpen amúgy sem ültem volna fel sehová sem. Nem szeretem a vidámparkot, ez a hely maradjon csak meg a gyerekeknek. Mikor a kis fiú megkérdi, hogy nem én leszek-e a párja, szinte már könnyezik szeme. Nagyon aranyosan viselkedik és ha Logan azt mondaná, hogy nem akkor se hagynám, hogy egyedül maradjon. De szerencsére A tanár úr úgymond hozzám bilincseli a srácot egész napra. Remélem a hullámvasutazáshoz már elengedhetem a kezét, oda semmi pénzért fel nem ülnök. Igaz, hogy azt mondta a srácnak akkor engedje el a kezem,d e valahogy úgy érzem nem fogja, mintha egész úton úgy beszélt volna, hogy mind a ketten élvezni fogjuk a vasutazást. Remek. Logan dünnyögése mosolyra késztet. Hát valaki még nálam is rosszabb hangulatban van.
-Akkor mi el is mennénk körülnézni. nem csatlakozik hozzánk? Talán találunk valahol egy sörözőt. - Az utolsó szót már nevetve mondom ki.

//Angela-nak//

-Tehát akkor, 25 gyerekjegy lesz, és négy felnőtt... - morogja Logan a jegypénztárnál, aztán hátra les, hogy ellenőrizze, a három társa közül az a kettő, akik gyanúsan lelkesen mutatnak példát a kicsiknek, hogy hogyan kell fogni egymás kezét, még itt van-e.
-Hé, gerlicéim! Ti vezetitek a sort! Nyomás!
Aztán ahogy megindulnak a gyerekek, a sor végére sétál, és átadja a másik felnőtt jegyet az ott álló Angela kezébe.
-Tessék. A jelek szerint ebben a vidámparkban te is nagykorú vagy, szóval légy büszke, neked is segíteni kell vigyázni a kicsikre.
-Akkor nem ő lesz a párom? - Kérdi egy 10 éves kisfiú, hatalmas szomorú szemekkel.
-De igen, szóval ne engedd el a kezét, hacsak nem szállsz fel valamire. Na, nyomás előre.
Ezzel megindulnak befelé, az egyenlőre teljesen ártalmatlannak tűnő parkba, ahol a karneváli zene már most Logan idegeire megy, és bármennyire is szimatol, sehol sem talál olyan standot a környéken, ahol árulnának sört.
-Remek...csak tudnám, ki volt az a vicces kedvű, aki rám nézett, és rögtön arra gondolt, mennyire élvezne egy napot a vidámparkban...
Nem, nem zavarja, hogy Angela hallja,a hogy morog. Egy cseppet sem.