Halve Maen Vidámpark

Tárgy: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 18:12

First topic message reminder :

A vidámparkot 1966-ban nyitották meg, az akkor még falu alapulásának 150. évfordulóján. A névnek azért a Halve Maent (Half Moon, Félhold) választották, mert hajdanán ezen a hajón érkezett a telepesekkel. A Peekskill-i öbölben található, a Riverfont Green Park és a Charles Poin Pier Park között.
A Halve Maen Vidámpark jelenleg csak péntek-szombat-vasárnap várja az erre látogatókat, túl kevesen vannak a látogatók ahhoz, hogy minden nap nyitva tartsanak. Viszont a hétvégi napokon megtelik a randizó fiatalsággal, akik próbálnak úgy csinálni, mintha a világon nem lenne feszült politikai állapot.
Van célba dobó stand, lövészet, kalapácsos erőmérő, pattogatott kukorica, főtt kukorica, vattacukor, hullámvasút, körhinta és persze az elmaradhatatlan óriáskerék. A helyszínen belül egy nagyobb épület van - a mosdókon és éttermeken kívül, természetesen -, a Szellemkastély. A kastélyban vannak eltűnő lépcsőfokok, előugró ijesztő bábok, forgó székek, dőlő asztalok, kísérteties fényekkel ellátott, pókhálókkal telt szobák és egy Tükörterem, amiben igazán könnyű elveszni a saját képmásunkat látva mindenfelől. A kastély padlására tilos a bejárás, ott tartják az egész cirkusz nem használatos, porosodó dolgait. Régen párocskák elvonultak ott egymás társaságát élvezni, de mostanában egy furcsa árny kísért ott a hírek szerint és senki nem olyan bátor, hogy fellopózzon.

írta Megan Smith

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Szer. 18 Szept. - 22:47

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Szer. 18 Szept. - 20:26

- Hát, igen, az öröklét sem mindig kellemes.
Ezzel le is zárja a témát. Elnézegeti a lányt, ahogy csinosítgatja magát a tükörben.
"Szép lány, azt meg kell hagyni."
"15... Majd ööö... 5 év múlva, talán."
"Csak megállapítottam. Egyszer találkozol egy normális csajjal, az is beleesik a tiltott zónába. Kíváncsi vagyok, mikor jön valaki, aki..."
"Aki bele tudna szeretni egy olyanba, akinek ilyen a teste? Ne légy barom. Ez körülbelül annyira lehetetlen, mint a tenger fenekére bugyit húzni. Meg nagyon szükségem sem lenne rá jelenleg."
"Amúgy van fikuszunk."
"Tényleg?"
"Te nem érzed, hogy valami böki az orrodat belülről?"
A kiscsaj hirtelen lelép, Deadpoolnak köszönni sincs ideje, csak legyint egyet és a feljáró felé veszi az irányt. Aztán a háta mögül mégiscsak utánaszólnak. Csak a válla fölött szól vissza, mosolyogva.
- Itt. De előre szólj, mert akkor rendelek valami mexikóit - és már be is lépett az árnyékok közé.
Vár egy kicsit, míg Alice léptei elhalkulnak, majd a lakóhelyén keresztül kimászik a tetőre, és onnan figyeli, ahogy a lány egy idő után kilép az épületből, és útnak indul.
"Na, akkor most mint a pillangó, csak osonunk."
"Azok nem szoktak osonni."
"Nálam igen. Hihi~ Csak képzeld el!"

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Szer. 18 Szept. - 20:07

A fiatalság forrása azért jócskán felkelti az érdeklődésem. Melyik fiatal lány nem áhítozna arról, hogy örökké éljen?
- De hát hogyan? Én is szeretnék örökre fiatal lenni! Na jó... azért... szeretnék felnőni, de aztán nem akarok megöregedni, soha!
Elsietett kijelentés, nem tudhatom, hogy az örök élet idővel teherré is válhat, most csak az lebeg a szemem előtt, hogy mi mindent próbálnék ki, miket tanulnék, hol élnék, megnézném az egész világot, és mindent, mindent megírnék idővel egy könyvben, hogy átadjam a tudásomat másoknak. Ilyesmi ezelőtt még sose jutott eszembe és utólag kicsit el is ábrándozok. Átadni a tudásomat? Ez olyan, mintha tanár lennék... mi lenne, hogyha idővel anár lennék? De hát még nincs is mit átadnom az utókornak... Közben egyáltalán nem veszem észre a fájdalmat az arcán, nem vagyok valami jó a mimika-olvasásból, főleg, ha elábrándozok.
- Pasik. - bukik ki belőlem a csajokat halva és látványosan szemforgatok. Mikor elneveti magát eléggé csúnyán nézek. - Akkor minek kérdezted, ha nem is ismered a várost?
Azért kicsit elmosolyodok, nem látok a fejébe, nem tudom, hogy éppen azt tervezi, hogy követni fog. Kicsit megigazítom a ruhámat, elsimítom magamon, a hajamba túrok és azt is igazgatni kezdem. Rengeteg a tükör, van hol nézegetni. A hattyú halálára a tükörből pillantok Deadpoolra, elpislogva.
- Ne beszélj magadról harmadikszemélybe, tiszta ilyesztő, mintha tudathasadt lennék! És nem vagyok gonosz, csak... csak 15. - fejezem be, nem találva a szavakat. Igen, fiatal vagyok és van számomra kijárási tilalom, ez van. - Ráadásul, ha jól sejtem se tyúkod, de még fikuszod sincs. - mosolyodok el, majd tovább hátrálok a kijárathoz.
- Szóval... örülök, hogy megismertelek, és... további szép estét. Meg... meg bújkálást. Nem is tudom, szia! - zárom le gyorsan és vágok egy hátra arcot, hosszú, kecses léptekkel, szaporán kilépve a Tükörterem ajtaján. Eltellik fél perc, a lépteim lelassulnak és visszafordulok, majd újra elindulok, majd ismét visszafordulok. Veszek egy hatalmas levegőt, visszalépcsőzök a teremhez és belesek, azonnal elkezdve beszélni.
- Deadpool, ha legközelebb eljövök, itt leszel még...?

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Szer. 18 Szept. - 15:39

Tenyerét az arcára teszi, és a maszkon keresztül végighúzza kezét az egyik sebhelyen.
- Mondjuk úgy, hogy megtaláltam a fiatalság forrását.
Felvillan pár emléke a kísérletről, a fájdalom és ahogy bántak vele. Nem volt kellemes, az biztos, de hála égnek nem kellett sokáig tűrnie a megpróbáltatásokat. A sziget használhatatlanná vált a nagy csihipuhi után, és nem volt, aki megállítsa menekülés közben. Azóta meg csak kóvályog ide-oda az országban, nem találva helyét. Bár most már azért elmenne egyet vadászni szívesen. Nem, nem állatra.
- Nem sokat tudok a városról, csak az éttermeket térképeztem fel, hogy hova tudok betörni palacsintát sütni. Meg egy szép bárt láttam még, de azt csak messziről. Remélem sok csaj jár oda, elég vonzó szórakozási lehetőségnek néz ki.
Miután Alice elárulja az iskolája nevét, bólint egyet.
- Van olyan, azt hiszem tudom is merre. Nagyjából... Talán... Mégsem - neveti el magát.
"De azért majd követjük, nem?"
"Muszáj lesz, mivel nem volt valami meggyőző. A csodálatos Deadpool kalandjai folytatódnak, most következő epizódunkban éppen akció közben láthatják, miközben sunyin követ egy sunyi fiatal lányt. De előtte, reklám."
"Utálom a reklámokat."
- Nem akarlak feltartani semmiképpen, és megértem. Gonosz vagy, és magára akarod hagyni szegény öreg Deadpoolt. Megértem... Nem valami elragadó személyiség, és mindenki csak bántja. Már hozzászoktam - közli a lánnyal hidegen, majd megenyhül a hangja. - Csak viccelek, tényleg későre van már. Még meg kell etetnem a tyúkokat, és esti mesét mondanom a kedvenc fikuszomnak.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Szer. 18 Szept. - 11:52

Mikor csípőre teszi a kezét egy kicsit elfintorodok, olyan hihetetlenül nőiesnek hat a tapadós cuccban. Az arcom kifejező, de azért megpróbálom leplezni, kicsit elfordulni a tükrök felé.
- Hogy érted, hogy mindegy mennyi időd van? Nem lehet az egész életedet ezzel tölteni. Mármint nem kajálással, gyanítom, hogy kajálással neked sikerülne. - egy icipicit elmosolyodom, valahogy egyre jobban elmúlik a riadalom, amit a ruhája miatt érzek és persze a fegyverzete miatt. Elmúlik a félelmem, ami lehet, hogy egészséges lenne, ha megmaradna. Bérgyilkos, fegyverarzenál van nála - pisztolyok és kardok egy normális ember szemével már arzenál! -, az arcát se vállalja, a neve is tudom, hogy csak becenév maximum. A suliról való szövegelésére először elhúzom a számat, hiszem a csimicsangával kezd, de aztán elmosolyodok, majd a gyümölcsleves megjegyzésnél képtelen vagyok nem elnevetni magamat.
- Ki mondta, hogy olyan idióta akarok lenni, mint te? - kérdezek vissza, de még mindig kuncogva, az egyik kezemet kissé a szemem elé emelve, lányosan takarva az arcomat. Teljesen hülye és egyre jobban elhiteti velem hogy tényleg ártalmatlan. A következő mondatokra viszont lefagy az arcomról a mosoly, még jó, hogy a kezemmel takarom, mert ennél feltűnőbbet nem is tehettem volna. Fogalmam sincsen, hogy milyen sulik vannak itt. Halvány lila gőzöm se! Most fogok lebukni, nagyon-nagyon-nagyon...
- Apámnak elege lett New York nyüzsgéséről, meg egy csomó bűncselekmény is történt mindig a környéken és elméletben ez nyugodtabb külváros. Elméletben. Mióta vagy itt, mit tudsz még a városról? - kérdezem, majd mintha elfelejtettem volna, nem mintha eddig agyaltam volna teszem hozzá - Peekskill High School, fantáziadús név. Lehet van valami emberke is a nevében, de csak ennyit jegyeztem meg.
Fogalmam sincs róla, hogy tud az X-birtokról, hogy már azon gondolkozik, hogy vajon mutánssal hozta-e össze a szél, de valami sokadik érzék - vagy inkább a félelem, hogy Magneto nagyon ki fog akadni, ha bajba kerülök - azt súgja, hogy ideje kihátrálnom a helyzetből.
- Nem kaptam sokáig kimenőt, ideje mennem, még szereznem kell Taxit... - kezdek bele, és elsétálok mellette, hogy végigsétáljak legalább az egész Tükörtermen, ha mást nem is néztem meg nagyon a Vidámparkban, legalább a Szellemkastélyt járjam végig. Még nem lépek le azonnal, csak szépen sétálgatok végig, azért köszönés nélkül nem hagyom faképnél.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Szer. 18 Szept. - 0:23

Megvárja, míg Alice visszajön az ablaktól, felkel, aztán csípőre tett kézzel hallgatja tovább a választ.
- Hát, igen, nem mindenkinek van annyi ideje, mint nekem. Nekem mindegy mennyi idő van. Kivéve, amikor kajaidő. Az mindig érdekel.
"Éhes vagyok"
"Képzeld, én is. Micsoda egybeesés!"
Amikor iskoláról esik szó, felcsillan a szeme. A valódi ok, amiért itt lebzsel, az az iskola. Az a bizonyos iskola. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy itt igazából akárki jöhetne onnan.
- Nem, nincs női énem. Bár az nem probléma. Tudok én hiperszupercuki is lenni. De szerintem a sulik lehetnek izgalmasak. Az enyém is az volt, csak az máshogy. A lényeg, hogy mindig edd meg a menzán a kaját, főleg ha csimicsanga, írd meg a házid, de szigorúan csak zsírkrétával, és ne igyál mosatlan gyümölcslevet. Ha ezeket betartod, semmi problémád nem lehet azzal, hogy olyan idióta legyél, mint én - neveti el magát. - Kicsit ismerem a környéket, hova jársz suliba? Meg hogyhogy pont ide költöztetek, itt nem sok minden van, annak ellenére, hogy a nagyváros közel van.
"Mondtam már, hogy az ilyen ösztönből jövő szövegekkel eléggé össze tudod zavarni az embereket?"
"Ha nem mondod, akkor is tudok róla."
"És szerinted ez a lány tényleg képes tűzgolyókat hajigálni?"
"Nemtom. De akkor tüzes egy kiscsaj lenne!"
"Reccs."

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 23:54

- Kockacukor a tartárban? Ez kimondottan gusztustalanul hangzik, Deadpool!
Válaszolok, bár érezhetően tartva azt a bizonyos feloldódást, amire felhívta a figyelmet. Egyrészről szeretném azt hinni, hogy minden ember jó, ezért naivnak lehet nevezni, de másrészről nagyon ritka esetekben mesélek magamról, és most, hogy rám terelődik a szó egy kissé zavarba jövök.
- Eszembe se jutott, hogy lekövéreztél volna, de köszönöm szépen, igazán. - húzom el a számat, de szinte már játékosan túljátszva. Még soha életemben nem kövéreztek le, előbb deszkáznának, hiszen tényleg egy kicsit... talán vézna vagyok, na. De végül is még csak most leszek 15, ez változik, majd egyszer olyan gyönyörű nő leszek, mint anyu volt a képeken... Kicsit szemforgatok, amikor mexikóit játszik és őszintén remélem, hogy nem jön be senki és ő nem tűnik el úgy, hogy rámfogja, hogy összefirkáltam a tükröket. A kérdésáradatra szinte kézségesen, bár kicsit agyalva válaszolok. Képtelen vagyok igazat mondani, de a hazugságra se áll rá a szám, szóval muszáj féligazságokhoz és ferdítésekhez nyúlnom.
- Milyen későn? Hiszen még le se ment a nap...! Mármint, ó. - nyögök fel, néhány lépéssel visszasétálva abba a terembe, ahonnan jöttünk, ahol van ablak. Tényleg lement a nap, de még nem sötétedett be teljesen. Kicsit elpislogok, majd visszasétálok a Tükrök közé. - Rendben, tényleg lehet, hogy késő van, de kora délután jöttem, nem későn. Nem rég költöztünk ide, nem sok ismerősöm van, akit megkérdezhettem volna, hogy eljön e velem, azért egyedül. Kíváncsi voltam a helyre, hiszen ez egy Vidámpark, minden gyerek kíváncsi a Vidámparkra. Főleg, hogy életemben még csak egyszer voltam, New Yorkban.
Nem rég jöttem ide, bár a többes szám erős, tényleg nem ismerek sokakat, még ha nem is kérdeztem meg senkit, és tényleg kíváncsi voltam a Vidámparkra, még ha arra is számítottam, hogy a Tükörteremben magamban lehetek majd. Megígértem Magnetonak, hogy nem kísérletezek, így ha egyedül lennék se használnám a képességem, nem amiatt jöttem, csak kíváncsiságból.
- És nem vagyok zsoldos. - toldom hozzá. - Nem tudom mit mesélhetnék, nekem unalmas az életem, suli, szeretek festeni és ékszereket készíteni, ennyi. De hát ez... nem sok. Meg gondolom nem akarsz arról beszélni, hogy az Elfújta a szélben, vagy más regényben melyik a kedvenc fejezeted... Vagy van egy igazán nőies, érzékeny éned...?
Ha van, nem akarom tudni! - tenném hozzá, de nem teszem. Már így is elég fura fazon, eddig táncolt, idétlen kajáról áradozott, bajszot rajzolt magára és mexikóit játszott, izmozva pózolt a tükrökben... sírós fejet vágott egy letört banán miatt... A következő az lesz, hogy ponyvákkal fekszik és kel és Juan Carlos de la Joya a példaképe az Igaz szerelmünk birodalmából*.

*kitalált regénycím

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 23:32

- Nííímmmááá, egy mosoly. Kezdesz pezsegni, mint a kockacukor a tartárban.
Kicsit jobban esik Deadpoolnak is, hogy Alice kezd feloldódni, kezdett zavarba ejtően idegesítő lenni a távolságtartás. Attól még, hogy ő egy zsoldos, van tartása. Hanyag, de van!
- Nem a feldöntésen volt a hangsúly - sóhajt fel. - Miért lyukad ki minden csaj egy ártatlan megjegyzés végére oda, hogy lekövérezték?
Megrázza a fejét, és odasétál az egyik tükörhöz. Előveszi a filctollát, és szép, hosszú bajszot rajzol a tükörképére. Gondolatban magára képzel egy sombrerót, egy poncsót és egy-egy csörgőt a kezeibe.
- Arriba el DP!
Aztán a lány felé fordul.
- És te hogyhogy ilyen későn jöttél ide, és még mindig itt vagy? Meg honnan? És miért egyedül? Szokatlan dolog - kis hatásszünet. Védekezően felemeli kezeit - Nem mintha félni kéne tőlem, vagy ilyesmi, csak ha már ennyi mindent elmondtam, te is mesélj.
"És az érdekel minket?"
"Nem, de legalább addig ihatok egyet, mert kihűlt a gyomrom. Meg talán egy kis szunya is belefér."
"Áhhh, okos! Mentális pacsi!"
"... *csatt* Zsíííír!"
"Ez még nekem, belső hangnak is gáz volt."
Mikor Alice elkezd mesélni, helyet foglal hátasa hátán... (Micsoda alliteráció.) ... és onnan hallgat, nekidőlve a falnak.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 23:12

- Attól még, hogy van, aki rosszabb, a rossz ember nem lesz jó. - suttogom halkan, ezúttal teljes mértékben magamnak. Ahogy lemászik a "rodeóról" és az állat feldől összerezzenek a hangra, de ahelyett, hogy a képességem aktiválódnak a feszültség egy kis nevetéssel szakad ki belőlem.
- Nem bánsz valami jól a hátasoddal, nem szép dolog. - viccelem el, valami hülye érzéstől vezérelve, hogy lassan már igazán nem kéne rettegnem, ha az elmúlt fél órában nem esett nekem a fegyvereivel. Mert hogy pisztoly is van nála, ahogy idővel csak-csak észrevettem. A feszülős ruhán nem sok mindent lehet elrejteni. Kicsit csalódok, amikor azt hallom, hogy nem szuperhős, hanem csak zsoldos, látszik is a tekintetemen, hogy épp, amikor nyugodtam volna meg, engedtem volna fel, csöppet kiábrándulok. Hiába szeretném azt hinni, hogy a világon mindenkinek az a célja, hogy jót cselekedjen, nem igazán igazol engem az élet. Mi van, ha éppen mutánsokért fizetnek most legjobban az alvilágban? Akkor engem is elkapna azonnal? Csak úgy, pénzért, pedig előtte beszélgetett velem?
- Hogy gerjedés? - visszhangzom meglepetten a kérdését és egy pillanatra eltávolodok a tükörtől, csak a mutatóujjam ér hozzá.
- Nem gerjedek! Én csak... csak szeretem nézni, ahogy visszatükröződik minden, de nem fogom feldönteni, esküszöm. Meg kicsit fáradt vagyok, muszáj nekidőlnöm valaminek. Általában gyerekek mászkálnak mindenhol és még neki is mennek a tükröknek, nem csak nekidőlnek, miért döntené fel a súlyom? - kérdezem, kissé hadarva, miközben már tényleg csak minimálisan érek hozzá. Tényleg ennyire rámásztam volna a tükörre? Ilyen feltűnően? Biztosan nem fogok neki semmit mondani a képességemről, hiszen fogalmam sincsen, hogy mi éppen a köz megítélése a mutánsokról. Rólunk. Egyedül vagyok, nem tudhatja meg senki, hogy mi vagyok, mindenki félne, vagy kinevetne, talán lenne, aki nekem is támadna, már ha tudna... Hiszen nem jönnék elő a Tükrökből, és így nem árthatnának nekem. De nem feltűnő képesség, egyszerűen nem szabad használnom, márpedig nem fogom használni, ha minden jól megy, és kész.
- Neked pedig mi ez a... nagy gerjedés önmagadra? - vágok vissza, kimondottan gyérül.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 22:57

"Ez a tükörfétis tényleg kezd érdekelni."
"Nyugalom, türelem rózsát terem. Vagy nem."
- Törvénytelen, ugyan már. Vannak nálam törvénytelenebbek is, és a világ tele van gonosz arcokkal. Én legalább vicces vagyok.
"Meg szerény is."
- Nem kell engem sajnálni, én sem sajnálok másokat.
Leszáll a rodeóról, megpaskolja a ló hátsó felét, mintha csak útjára küldené, erre az feldől nagy puffanással.
- Piiii-henj!
"Kérdezd már meg."
A kérdésre elgondolkodóan félrefordítja fejét.
- Nem nagyon válogatok. Persze mindig azt veszem figyelembe, hogy kiért adnak többet. Mondom, zsoldos vagyok, nem szuperhős, aki megmenti a világot. Alice egyre inkább a tükörhöz nyomul, ami már tényleg kezdi idegesíteni Deadpoolt is.
"Kérdezd már meg!"
Meglehetősen nyíltan beszélget a lánnyal. Ez nem meglepő. Bár, mi is lenne meglepő egy ilyen jellemű embernél.
"Muszáj..."
Nem tud meghalni, a világ minden ideje...
"Meg..."
...az övé, mi félnivalója lenne, ha éppen rájön a sztorizgatás.
"KÉRDEZNEM"
- Na jó, most már tényleg, mi a halál ez a nagy gerjedés arra a tükörre? A végén még feldöntöd.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 22:39

Hogy a viharba ne félnék? Éppen csak nagyobb biztonságban érzem magam a hatalmas tükrök között, mintha elindulnék haza és az utcán egyszer csak hátbaszúrna egy furcsa, vörös-fekete árny, hatalmas kardokkal. Ott nem tudok egy szempillantás alatt elbújni, nincsenek a tükrök, haszontalan a képességem. Itt viszont...
- Ó! De ez akkor is törvénytelen.
Felelem, bár megnyugtat a tudat, hogy nem óhajt megölni, hiszen alig ismer engem valaki, nem ártottam soha, senkinek, miért bérelték volna fel ellenem? Meg akkor nem is beszélgetne ennyit, gondolom. Vagy igen. Ó, fogalmam sincs! Nyelek egyet és nagylevegőt veszek, hogy lenyugtassam a szívverésem és a remegés halvány visszhangja is elmúljon a testemen. A feszültség marad, de az mindig meg van, ha idegennel beszélek, hát még, ha ilyennel.
- Sajnálom. - bukik ki belőlem a szörnyszülött arc hallatán, ez valami hihetetlenül béna reflex lehet. Akármi rosszat hallok, rávágom, hogy sajnálom. Magnetonál is rávágtam, Deadpoolnál is rávágom... komolyan is gondolom, nagyon érzékenyen érint, ha másnak fájdalma van, márpedig nem lehet egy ember boldog, ha maszkot kell viselnie. Éppen csak nem lesz attól se boldogabb, ha valaki a világon éppenséggel sajnálja, hogy ez történt vele. De mi is? Nem merem feltenni a kérdést, azt se tudom, hogy miért vagyok még itt. De ő se tudja. Most először mosolyodok el kicsit, amikor kissé felnevet magán, de a mosoly bátortalan még.
- Értem, én nem vagyok valami... gyakorlott ebben, meg nem is sokat tudok a zsoldosokról, szóval... de akkor most azért bújkálsz, mert az egyik... szóval... trófeád begyűjtése félresikerült? Vagy a trófeának vannak barátai is? Ugye... ugye megválogatod, hogy kikért fogadsz el pénzt?
Jézusom! Milyen baromságok jönnek ki a számon?! Hogy merészelek ilyeneket kérdezni egy olyan embertől, aki talán már tucatnyi embert megölt. De hogy lehet gyilkos az, aki balettozik, szomorú pofival konstatálja, hogy a banán kettétört és éppen rodeózik egy gyerekeknek való lovon?
- Rendben, akkor chimichanga házhoz szállítás kilőve... - suttogom, halkan felsóhajtva. Nem tudom mit szólnának az intézetben, ha tudnák, hogy éppen egy bérgyilkossal beszélek. Már régen el kellett volna tűnnöm innen, de egyszerűen enm értem az egész szituációt, az egész jelenséget, amit képvisel és... és kíváncsi vagyok. Ha nem is remegek, még mindig feszült vagyok, a tükörre tapadok, érzem, hogy a képességem nem hagy cserben. Ha egy rossz mozdulatot tesz, már is eltűnök a szeme elől; jobban mondva látni fog ebben a Tükörteremben, de nem érinthet, nem árthat nekem.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 22:22

Nem igazán lehet eldönteni, hogy a lány fél-e vagy sem. Látszólag igen, mégis itt van még. Bár hősünk jelenleg még nem adott okot arra, hogy ez máshogy legyen, eddig meglehetősen kulturáltan viselkedik.
- Örvendek. És igen, zsoldos - látja a lányon, hogy nyugtalankodik. Talpra áll, és védekezően szétteszi karját - De ez nem azt jelenti, hogy megölök mindenkit, akit látok. Én a zöldhasúakat trófeáért kapom, nem gyilkolásért, így csak megrendelésre teszem. Csak azét mondom, mert olyan vagy, mint akinek rejtegetnivalója van, valami dolga, ami miatt esetleg félnie kellene egy bérgyilkostól.
"Ez elég valószínűtlen."
"Akármi lehetséges. Miért, gondoltad volna, hogy Logan például ennyire utálná a kisöccsét?"
"Ott azért más volt a sztori."
- Másrészt pedig, nem csak ezért hordanak maszkot az emberek. Egy kapucni nem tud eltakarni egy olyan arcot, amit a társadalom szörnyszülöttnek nevezne. Vagy, hogy máshogy mondjam, nincsen olyan arcom, amit akármi felismerne - hirtelen komikusra váltja a figurát, és újabb pózba vágja magát. - Különben is, a ruhám passzol hozzám. Én sem vagyok normális, akkor az miért legyen?
Halkan elneveti magát, és megvakarja a hátát.
- A ruha nem hátráltat a bujkálásban. Ha valaki elég képzett benne, nem számít a ruha.
"Kivéve, ha világít."
A Tükörterem egyik sarkában van egy körhintáról leszerelt ló. Odasétál, átveti felette a lábát, és úgy helyezkedik el, mint egy cowboy. Büszkén megemelt fejjel hallgatja végig az utolsó kérdést. Pedig már azt hitte, nem lesz több ilyen meggondolatlan kérdés. Erre már válaszolni sem méltat, csak pár másodpercig bambán bámul Alice-re.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 22:00

Én nem látom át, hogy mi értelmetlen a kérdéseimben, ezért igen is kikérem magamnak, ha lebutáz. Nem tudom miért is kéne pontosan tudnom, hogy a kilógó dolog a hátán egy kard, amikor még csak szemből láttam és nem valami sokan hordanak két kardot a hátukon a környezetemben. Nem engedem el a tükröt, az ujjam egy csöppet sem hagy ujjlenyomatot rajta, ahogy érintem. Mikor közelebb hajol én reflexszerűen hajolok hátrafelé, a tükörfelé, kicsit nekiszorulva.
- Én... - bizonytalanodok el ismét, amikor bemutatkozik, újra. A Deadpool nem is igazi név... valami becenév. Akkor miért mondanám el az én nevemet, hogyha ő sem őszinte? - A... Alice vagyok. Azt mondtad, hogy zsoldos? - ismétlem meg a szavait, szorosan nekisimulva a mögöttem lévő tükörnek. Zsoldos. Azt mondta zsoldos... Akkor ő... gyilkos? A gondolatok még kevésbé nyugtatnak meg és a kérdései is inkább affelé terelgetnek, hogy nem éppen egy nyugodt, ártalmatlan személlyel hozott össze a sors. A hangneme valahogy még mindig sértő, lekicsinylő, de most, hogy tudatosult bennem, hogy egy fegyveres zsoldos még jobban megnémulok és már eszemben sincs megvédeni magam túl nagy vehemenciával. Nem mintha az előbbit túl agresszív védelemnek lehet nevezni, olyan volt a hangom, mintha egy kisegér cincogott volna.
- Elbújtál. Maszkot és... furcsa maskarát hordasz, mert nem akarod, hogy felismerjék az arcod. De azt lehetne normális ruhával és egy kapucnival is, nem kéne ilyen... feltűnően. Ilyen ruhában hog lehet egyáltalán bújkálni?
Nem kell túl hangosan beszélnem, tekintve, hogy itt van közel, szinte suttogok, de azért mért jól érthető a hangom számára. Nem fogytam ki a kérdésekből, még szép hogy nem. Szaggatottan veszem a levegőt, látszik rajtam, hogy a fegyverek nagyon... nagyon feszélyeznek. Végül kibukik a számon egy kérdés, amit nem igazán terveztem el fejben.
- És a mexikói étteremben nincs házhozszállítás...?

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 21:39

Megrázza a fejét, és a lányra néz kérdően. Éppen nem tudja, hogy hova tegye a kérdéseket. Úgy tűnik, szereti kikérni magának, hogy nem buta, mégis értelmetlen kérdésekkel vág vissza.
"Szerinted ez a tükörtapogatás valami fétis nála?"
"Ahhoz még fiatal lenne, de ki tudja. A nők érdekes lények. Mellekkel. Hihi"
"Igen, az sosem egy utolsó szempont, az tény, hogy sokat javít rajtuk."
- Vennék én, de nem nagyon szoktam kijárkálni - mondja, miközben a banán darabjait nézegeti hol a kezében, hol a földön - és ennek meglehetősen egyszerű oka van.
Tesz néhány lépést a lány felé, és kissé előrehajolva szól hozzá.
- Egyébként meglehetősen illetlen dolog nem bemutatkozni, miután valaki elmondta neked a nevét. De kezdjük újra. A nevem Deadpool, de sok másik néven is hívnak. A nagyszájú zsoldos, az ördögi ördögi ember, stb. De maradjunk a Deadpoolnál - és meghajol.
Kiegyenesedik. A banánt a válla fölött eldobja a terem másik végébe, és leül a földre.
- Azért csak te botlottál belém egyébként, mert itt bújtam meg, miután a városba értem. Imádom a vidámparkokat. Főleg ezt a helyet itt. Nagyon vicces ijesztegetni az erre járókat. Visszakérdezek. Miért hordanak az emberek maszkot? Második kérdésedre, ha maszkot hordok, ami látszólag számodra is szokatlan, vajon miért nem járkálok az utcákon?
"Most komolyan egy kislánynak mondod el a dolgokat, akit még csak nem is ismersz?"
"Mintha akármivel árthatna nekem. Nem tudom, újat mondok-e azzal, ha elárulom, hogy engem nem lehet megölni. Legalábbis eddig úgy néz ki."
"Jogos."
"Amúgy meg kezdett egy kicsit magányos lenni a kéró. És te sem vagy a legjobb társaság." - mosolyog magában.
"De azt hiszem ez egy olyan dolog, amihez hozzá kell szoknod. Duh~"

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Kedd 17 Szept. - 20:59

Mikor mondhatni lehülyéz ez kicsit elsápadok, majd rögvest utána elvörösödök, gyönyörűen váltakozik az arcomon a bőröm színe, mintha csak bemutatnám, hogy milyen, amikor a vér ki és be szaladgál a véredényekben. Nagyon rosszul esik, főleg, hogy ilyen csúnyán mondta, még ha csak egy idegenről is van szó.
- Miért mondasz ilyet? - suttogom halkan, megütközve, erőteljesen elpirulva éppen, gyámoltalanul. Összefonom magam előtt a kezem, átölelve a karjaimat, mint aki fázik. Igazán visszafogott kifejezéssel élve kiver a víz ettől az alaktól, alig értem, amit mond, annyira csapong, annyira disszonáns válaszokat ad, először elküld, majd ittart, aztán hihetetlenül lelkes egy étel miatt, amiről én még nem is hallottam. Nem szoktam külföldi kajákat enni, valahogy az evés sose volt az erősségem, karcsú, alacsony alkatom ennek köszönhetem.
- Még sosem ettem ilyesmit, azt hiszem. De ha kapni a mexikói étteremben miért nem veszel, ha éhes vagy? - kérdezem csendesen, aztán csöppet elkerekedik a szemem, ahogy pózolni, majd balettozni kezd. Halkan köhintek, hátha azzal leállítom, a döbbenettől még nevetni is elfelejtek, pedig egy felnőtt férfi - mert hát alkatából ítélve az - elég mulatságos balettozás közben. Csak az a baj, hogy jelenleg inkább ijesztőnek, önellenesnek... idegbetegnek tűnik, mintsem viccesnek. Hiszen azok a hátán kardok!
- Azt nem is lehet! - szólalok meg most már erősebb hangon, amikor a banán kerül elő és utána épek a Tükörterembe. Furcsa bizsergés járja át a tagjaimat, ahogy olyan pontra lépek, amivel belekerülök majd mindegyik visszatükröződő felületbe. A kezemet felemelem és a legközelebbihez hozzáérek végigsimítva rajta, egy röpke pillanatig úgy érzem, mintha a tükör megolvadna a kezem alatt, vagy inkább folyékony, könnyű selyemmé válna az érintésemre. Ahogy sírós fejet vág, bár ez nehezen értelmezhető a maszk miatt kicsit újra köhintek, ezzek próbálom megtalálni a hangomat.
- Nem lehet maszkon át enni, miért nem veszed le? A banánt meg mosd meg és még ehető, vagy ilyen finnyás vagy? - kérdem még mindig csendesen, de valahogy kihívóan, mintha csak arra akarnék utalni, hogy "legyen férfi" és ne picsogjon. Miközben én, mint a nyárfalevél remegek néhány lépéssel odébb, a tükörnek érintve kezemet, kissé támaszkodva. Lányos, könnyű, rózsaszín ruhában vagyok, első látásra finom porcelánbaba, de ez a sírós tekintet valahogy egy férfitől kicsit... abszurd és kiakasztó. Muszáj szóvá tennem. - Miért csak én bötlöttam még beléd? Miért vagy itt? - teszem hozzá gyorsan, remélve, hogy konkrétabb válaszokat kapok. A tükröktől képtelen vagyok eltávolodni, folyton hozzáér a kezem, mintha valami ösztön húzna felé. Át sem gondolom, hogy azért lehet, mert így ha baj van, ha mondjuk ez az alak nekem támadna, egy szempillantás alatt el tudok menekülni.

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 23:47

A kérdések után, amelyek a felszerelését meg a ruháját érik, egy egyszerű mozgássorozattal válaszol: kezét a homloka elé teszi, és lesütött szemmel lassan megrázza fejét.
- Nem gondoltam volna, hogy vannak olyan emberek, akik helyből olyan buták, mint más nekifutásból sem.
Látja, hogy a lány ijedten hátrál. Deadpool lassú, laza léptekkel követi.
- Nem vagyok én veszélyes, nem kell félni.
"Ezzel biztos megnyugtatod. Látod milyen kis nyuszi."
Az utolsó kérdésre megtorpan, széttárja a karját, és szinte könnyes szemmel megszólal.
- Hogy mi az...? Egy darab a mennyországból, az édenből... Vagyis leginkább a mexikói étteremből, a világ egyik legjobb kajája. Egyszer ki kellene próbálnod! - Meséli fennkölt hangon.
Belép ő is a tükörterembe, és beáll középre, hogy egyszerre legyen mindenhol a teremben a tükröknek hála. Befeszíti izmait mindenféle pózban, aztán keringőt imitál, majd megpördül a lány felé.
- Te vagy az első, aki előtt felfedtem a kilétemet ebben a városban, büszke lehetsz magadra. És még pénzt sem kértem érte, úgyhogy tisztára VIP-nak kéne érezned magad.
Előhúz egy banánt az egyik zsebéből, és lehántja róla a héját.
- Hé, láttál már embert egy maszkon keresztül banánt enni? - Hatásszünet. - Én nem, de így tükörben sikerülni fog nekem is.
Már éppen emeli a szájához, amikor az kettétörik, és jelentős része a földön köt ki. Szomorú arccal néz a tükörbe, mint amikor egy kisgyerek sírni akarna.
- Ne máááár...
"Gratulálok"

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 23:31

Fantasztikus... fantasztikus... FANTASZTIKUS! - mondom fennhangon, kissé elvékonyodott hangszínben, miközben magamban egy kicsit mást kántálok... A francba, a jó rohadt életbe a... a... mittudoménmibe! De persze hangosan nem mondanék ilyeneket soha, ha apám meghallaná... Nem mintha apám bármikor is meghallaná, valahol New Yorkban van Ninával. Vagy nem. Amikor káromkodást hallott mindig szájon vágott és elég gyorsan leszoktam róla... Persze az én hibám, tényleg nem szabad káromkodnia egy lánynak se, jogos volt az ütés. Ahogy nekiesek a bábúnak, azzal együtt a vörös-fekete ruhás fazonnak megfordulok, most ijedten kapom a szám elé a kezem és eljátszom ugyanazt a hátrálás és esést a másik irányba. Csak a másik irányban nincs, ami megtartson, ugyanis a kar, amit meghúztam kinyitotta a remélt ajtót, íg a köszöbön át huppanok fenékre és bámulok hatalmas szemekkel a... férfira. Gondolom férfi, bár nem látom az arcát, de a testfelépítése elég jellegzetes és... és feszülős a ruha. A kezem már így is a szám előtt van, most már mind a kettőt oda emelem és inkább az arcomat takarom, amibe jócskán belefut a vér. Még ha rákvörös nem is leszek, halvány barackszínű bőrömet jócskán elszínezi a zavar. Ahogy beszél Drakulához, majd szuperhős pózba vágja magát elkerekednek a szemeim, lassan leengedem a kezem és megtámaszkodok magam mellett a földön, tátott szájjal bámulva rá.
- Én... én... - dadogom halkan, aztán néhány másodperc múlva nyújtja a kezét bemutatkozásra. - Te... te... -dadogok ismét, a kezem ólomsúlyúnak érződik, valahogy semmi erőm nincs, hogy felemeljem és kezetfogjak vele. Még mindig a földön ülök, hátul támaszkodva, de összébb szedem magam, reszketve elfogadom a kezét és azzal a lendülettel talpra is állok.
- Mi vagy te? - préselem ki magamból a kérdést, vékony hangon, miközben végigmérem őt, de a következő pillanatban Draculát imitálva konkrétan kiadja az utamat. - Dehogy vagy egy kastély fantomja, ennyire hülye nem vagyok! A fantomok nem ilyen... nem is tudom milyen ruhát hordanak, egyáltalán nem korhű és mi az a bigyó az öveden, meg azok a kilógó dolgok a hátadon és... és... - buknak ki belőlem a kérdések, a hangom gyenge és félénk, még is ömlik belőlem a szó. Ha megismétli, hogy takarodás, nem fogok gondolkozni, vágok egy hátra arcot azonnal, fogalmam sincs ki ez, de felnőtt, és erősnek tűnik, és nem túl barátságos és... Már is elkezdek hátrálni a Tükörterem felé - úgy tűnik találtam egy másik bejáratot, mert hogy ez nem a főbejárat az is tuti -, félig már el is fordultam tőle, magam mögé lesve, kiutat keresve. Bonyolultan vannak a tükrök felállítva, elsőre fogalmam sincs merre kéne lépnem, de a szemöldököm fel is szalad, ahogy újra megszólal, semmissé téve az előbbi kiutasítást.
- Mi az a csimicsanga...?

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 23:22

Végignézi a csajszi bénázását, és bár már éppen kitalálta, hogy fogja ráhozni a frászt, a lánynak sikerül saját magát megszivatni.
„Ez komolyan jobb, mint Benny Hill.”
Aztán a fagyi visszanyal. A múltkori szobordöntögetős mutatványa után most ő kapja meg ugyanezt. Nem volt felkészülve rá, így a nagy kellék a földre dönti, és maga alá szorítja.
- Ez szép. Ne haragudj, kedves Drakula, én a lányokat szeretem. Meg különben is... most nincs kedvem hozzá, fáj a fejem!
Letolja magáról a nagyrészt műanyagból készült cuccot, és felpattan. Már nem nagyon foglalkozik azzal, hogy meglátták.
„Nesze, ennyit a buliról. Most el fog futni, és ránk hívja a rendőrséget.”
„Nyugi, már kezdett unalmas lenni amúgy is. Na jó, nem, de nem mintha ez lett volna a világon a legutolsó esélyünk szórakozni.”
Miután drámaian leporolta magát, felvesz egy szuperhőspózt, és mozdulatlan marad.
„Most komolyan, szerinted így el fogja hinni majd, hogy mi is csak egy kellék vagyunk?”
Pár másodperc alatt el is fárad, na meg látja a csaj értetlen és hitetlen nézését, így hát kezet nyújt.
- Deadpool, örvendek.
Mielőtt még a lány viszonozhatná a kézfogást, hirtelen elhúzza a kezét és úgy csinál, mint aki a tarkóján lesimítja a haját. Megfordul, és mélyebb hangon, kezével szája elé köpenyt imitálva fordul vissza.
- Üdvözöllek a birodalmamban, én vagyok a kastély fantomja – leteszi a kezét. - Most pedig takarodás!
„ Ez így nem volt túl udvarias.”
„Miért kell mindig mindenbe beleszólni?”
„Ő még kislány, és biztos megvan a maga baja, ha ez a szerencsétlenség még nem volt elég.”
- Na jó, maradhatsz, hogyha hoztál nekem egy adag csimicsangát.
„Sokkal jobb...”

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 23:18

Néhány percig csak némán bámulok ki az ablakon, majd leveszem a vállamon átvetett kardigánt, hogy egy kis nyújtózkodással magamra vegyem normálisan. Valahogy egészen hideg van itt, pedig az ember azt hinné, hogy egy épületet befűtenek. Talán szándékosan van hideg, valamelyik horror story-ban, amit az egyik osztálykiránduláson mesélt Joey Finnigan a hideg a szellemeket és az élőholtakat jelezte. Jézusom! Miért jut ez az eszembe, lehet, hogy a hely nem is lenne ijesztő, csak én kergetem bele magamat...
Elfordulok az ablaktól és elindulok az ajtó felé, de menet közben egy pillanatra megragadja a tekintetem az egyik kirakott díszleten akad meg. Nem, nem a jelmezes muksót veszem észre, konkrétan jelenleg háttal vagyok neki, egyáltaln nem hallottam és nem is láttam meg. Történetesen a díszlet, amit kiszúrtam egy csontkéz, ami egy fáklyát tart, alatta pedig két véres lábnyom van, azt hiszem azt jelzi, hogy arra még lenne valami. Tekintve, hogy még a 160 centit sem érem el és hogy nem vagyok a bátorság mintaképe, kicsit pipiskedve nyúlok a csontos kézért, hogy megmozgassam. A filmekben a titkosajtók mindig így nyílnak és miért lenne ennél bonyolultabb itt, a kastélyban?
Ahogy meghúzom a kart hirtelen egy visító hanggal bukkan elő egy denevér a fejemnél, még nálam alacsonyabbaknak is tervezhették, mert kapásból a hajamba esik és reflexből sikoltozva kezdek elhátrálni. A hangom vegyül a beépített hangszóró sikolyával csak sokkal élethűbb, ahogy kapdosok a hajamhoz, kirázva belőle a zsinórón lógó műdenevért. Egészen addig, míg a saját lábamban meg nem botlok és elveszítve az egyensúlyomat egyenesen hátra hátrálok a másik falig. Képtelen vagyok megtartani magamat így valószínűleg hatalas csörömpöléssel esek neki Draculának, azt pedig gyönyörűen ráborítom az idegenre. Esek kelek, esek kelek, remek napom van!

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 22:13

Ezt az újságot megérte megvenni - gondolja magában Deadpool miközben éppen a saját lakhelyének illemhelyén trónol, ami a Szellemkastély padlásán található. Itt zavartalanul végezheti dolgát, hiszen kivívta magának azt a "tiszteletet", hogy legújabb hobbija miatt meg sem közelítik a padlásra vezető lépcsőt. Ez a hobbi annyit takar, hogy jelenleg ő a legnagyobb és legmisztikusabb ijesztgető "berendezés" a vidámpark ezen részén. Mi okozna nagyobb örömet, mint mások arcán látni a félelmet, miközben egy hang reagál a látogatók minden cselekedetére a sötétből.
"Ezt hallgasd" - beszélget fejben komolyabb énjével Deadpool - "Hogy tévedt el a szőke nő a kórházban?"
"Na hogy?"
"Elküldték MR-re, de ő amarra ment."
"Wade, édes Istenem..."
"Most mi van?" - nevet magában. - "Azt ne mondd, hogy ez nem jó vicc. MR-re meg amarra. Hihi."
Ekkor hangokra lesz figyelmes. Úgy tűnik, újabb bátor jelentkező akadt, aki be merte tenni a lábát a kastélyba. Gatya fel, és irány a rejtett lejáró a padlásról.
"De ugye most nem csinálod azt, amit múltkor?" - kérdezi a másik én.
"Mire gondolsz? Arra, amikor meg akartam mozdítani a csávó előtt a szobrot, mintha mozogna, és rádőlt? Vagy amikor bepisilt a kis 10 éves? Vagy arra, amikor..."
"Arra gondoltam jelenleg, amikor a tükörterembe ijesztegettél, és szegény kislány 3 tükrön keresztülfutott, mire el tudott menekülni."
"Most mér? Nem én takarítok!"
Deadpool, szokásosan az árnyak takarásában osonva, abba a terembe megy, ahol a jövevény az ablakból nézeget. A szoba másik végében egy kellék mögül figyel. Közben persze megy a szokásos elmeharc, a gondolati szájkarate.
"Szerinted az erős lenne, ha lábánál fogva kilógatnám? Hihi."
"Igazából hiába is mondanám, hogy ne csináld, úgyis megteszed..."

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 21:52

[1985. szeptember 13., délután]

Nem tudom, hogy mit is gondoltam, egyedül elkeveredni a birtokról idáig... Végül is sikerült néhány óra árán, de olyan hihetetlenül magányos dolog egyedül ténferegni a Vidámparkban, miközben párok járnak körülöttem meg baráti társaságok. Még nincsen teltház, úgy érzem, hogy akkor indul be igazán az élet, ha a nap lejebb süllyed és felkapcsolódnak a fények. De ez még órák kérdése, kettő, talán három óra. Azt mondta Eric... azaz Magneto, hogy ne mászkáljak este a városban, de ha innen fogok egy taxit, ha lement a nap, akkor az csak belefér. Taxiban nem lehet bajom és a képességem olyan ritkán használom, hogy nem lesz semmiféle baleset. Könnyű nyári ruhában vagyok, halvány rózsaszín kreppelt ruhácska, a vállamon egy fehér kardigán, hátha később fázni fogok. Jön az ősz, ennél már csak hidegebb lesz. Érdeklődő, tág szemekkel nézek balra-jobbra, ahogy a bejárat után következnek a játékok, kajáldák. A vattacukor illatára azonnal összefut a nyál a számban, de túl korainak tűnik a nasizás, még csak most értem ide. Lassú sétával kezdem felderíteni a terepet, amikor meglátom egy táblán a feliratot: Péntek 13., a rettegés napja, gyertek a Szellemkastélyba!
Hát. Igazából elég csábítóan hangzik, de tudom magamról, hogy frászt fogok kapni és eddig kétszer akkor jött elő a képességem, amikor megijedtem. Lehet, hogy harmadszorrais ez történne? Még nincsen csúcsidő, sőt, így nappal senkit nem látok arra lézengeni, mindenki estére tartogatja a szívrohamot. Akkor viszont vagy most nézem meg, vagy soha, ráadásul ha jól tudom ott szokott lenni a tükörterem, már ha van a Vidámparkban. Életemben egyszer voltam Vidámparkban, még New Yorkban, ott például annak volt az egyik terme a tükörterem. Ez valami szabvány, azt hiszem... Na jó, fogalmam sincs, csak reménykedek. Követem a véres lábnyomokat a földön, amik jelzik az utat az épület felé, nem mintha nem az lenne a legnagyobb és legszembetűnőbb. Az ajtón már kicsit óvatosan lépek be, előre tolom a fejemet, hogy bekukkantsak, majdnem kiszakad belőlem egy reszkető Hahóó is. Elkezdek bent bóklászni a termekben, magamhoz hűen ahogy nekidőlük a falnak az nem tart meg és beleesek - valamiféle gumis anyag tart meg végül, szóval nem szakítom át, de távolról sima falnak tűnt. Aztán a székbe leülve utána az elkezd forogni és lerepülök róla, hangos nyögéssel tápászkodok fel négykézlábról kieegyenesedve, majd az eltűnő lépcsőnél az emeletre vezetve orra bukok... Jézusom, minek is öttem ide? Összetörni magam? A karcsú lábamra pillantok, a szoknya körülbelül térdig ér, de a térdemet már is picit lehorzsoltam. Nem vészes, éppen csak érzem a készülődő lila foltot. Lehet, hogy Eric azt mondta, hogy a képességem nem veszéles az emberekre, ezért eljöhetek, de a szerencsétlenségem nagyon úgy tűnik, hogy veszélyessé tesz magamra... Ha beindul a tanítás és gyakorlati órák lesznek mindenki rajtam fog nevetni, már tudom. Elhúzom a számat, a lépcsőn felérve kisimíto a ruhámat, megigazítom a hajamat és nem létező méltósággal megyek tovább a fenti termek között. Vámpírok, szellemek, véres nyomok, mindent megtalálok, csak a Tükörtermet nem elsőre... Végül megállapodok az egyik teremben, ahol van ablak és onnan kezdek el kifelé bámulni a Vidámpark sokaságát, az óriáskereket és a hullámvasutat lesve. Még sincsen Tükörterem...?

Tárgy: Halve Maen Vidámpark Hétf. 16 Szept. - 18:12

A vidámparkot 1966-ban nyitották meg, az akkor még falu alapulásának 150. évfordulóján. A névnek azért a Halve Maent (Half Moon, Félhold) választották, mert hajdanán ezen a hajón érkezett a telepesekkel. A Peekskill-i öbölben található, a Riverfont Green Park és a Charles Poin Pier Park között.
A Halve Maen Vidámpark jelenleg csak péntek-szombat-vasárnap várja az erre látogatókat, túl kevesen vannak a látogatók ahhoz, hogy minden nap nyitva tartsanak. Viszont a hétvégi napokon megtelik a randizó fiatalsággal, akik próbálnak úgy csinálni, mintha a világon nem lenne feszült politikai állapot.
Van célba dobó stand, lövészet, kalapácsos erőmérő, pattogatott kukorica, főtt kukorica, vattacukor, hullámvasút, körhinta és persze az elmaradhatatlan óriáskerék. A helyszínen belül egy nagyobb épület van - a mosdókon és éttermeken kívül, természetesen -, a Szellemkastély. A kastélyban vannak eltűnő lépcsőfokok, előugró ijesztő bábok, forgó székek, dőlő asztalok, kísérteties fényekkel ellátott, pókhálókkal telt szobák és egy Tükörterem, amiben igazán könnyű elveszni a saját képmásunkat látva mindenfelől. A kastély padlására tilos a bejárás, ott tartják az egész cirkusz nem használatos, porosodó dolgait. Régen párocskák elvonultak ott egymás társaságát élvezni, de mostanában egy furcsa árny kísért ott a hírek szerint és senki nem olyan bátor, hogy fellopózzon.

írta Megan Smith

Tárgy: Re: Halve Maen Vidámpark

» Coney Island-i vidámpark