Diana & Alistair - New York

Hosszú, kígyózó sor gyülekezik mögöttem, ami olyan emberekből áll, kiknek a türelme emberfeletti lehet, ha tényleg képesek itt várni, amíg elvesztem ezt a játékot. Vagy lehet csak arról lenne szó, hogy még sosem láttak senkit eljutni ilyen messzire a Contra-ban, és most én lettem a játékterem sztárja? Mondjuk azt meg tudnám érteni, elég bizarrak ezek a késői pályák, és bevallom, korábban nekem sem sikerült túljutni a kezdeti nehézségeken. Hiába, valamiből az automata üzemeltetőinek is meg kell élni, és ha erre az a legjobb módszer, hogy egy csomó kölyköt lelőnek az aprópénzéért...sosem gondoltam bele, milyen bizarr ez a videó játék szakma.
Mikor az Idegen királynő szíve elpusztul, nézőközönségem éljenez, és legnagyobb meglepetésemre tapsolnak is. Ezzel már tényleg nem tudok mit kezdeni, és megpróbálok kislisszolni innen. Úgy néz ki, hogy tényleg túl sokat vagyok itt. Nem volt mindig így persze, és hetek múlva újra visszatér minden a normális kerékvágásba, ám mivel a suliban vizsgák vannak, így minden barátom hülyére tanulja magát, én pedig már kezdtem halálra unni magam az üresnek tűnő kastélyban, szóval...szóval itt vagyok, fejembe húzott zöld kapucnival, és próbálok kiszabadulni a rajongótáborom közepéből. Nem mintha nehéz lenne, inkább csak bizarr élmény. Közel sem vagyok túl idős hozzá, hogy ilyen helyen szórakozzam persze, épp csak ez a nagy csapat tízéves között a 193 centi magasságommal úgy érzem magam, mintha a Megyébe tévedtem volna. Szabadulás közben megakad a szemem a Mortal Kombat automatán, ahol most is tömeg van. Útban a pénzváltó felé viszont mintha látnék valamit a szemem sarkából, és próbálva kerülni a feltűnést óvatosan körülnézek. Nem tudom, hogy tényleg láttam-e valakit engem figyelni, vagy csak a szokásos paranoia ütött be újra, de úgy döntök, úgyis épp ideje elhúzni innen. Azonnal a férfi mosdó felé veszem az irányt, ahol aztán amikor már egyedül vagyok, kinyitom a felső ablakot, a képességemmel felemelem magam, és kipréselem magam a szűk kis kockán. Hangtalanul ereszkedem le két emeletnyit a pláza mögötti sikátorba, aztán meg is indulok hazafelé.