Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Tárgy: Jean & Scott - Ciklon nyomában Csüt. 9 Ápr. - 22:30
First topic message reminder :
Jean& Scott
A repülőn ülök, amelyet Hank vezet. Egyszerűen nem tudnám megszokni, hogy Bestia. Bármennyire is imádja mindenki ezeket a mutáns neveket, szerintem röhejesek. A kis barnát is csak szarkasztikusan hívom Csodalánynak, ő Jean és kész. Nekem is bőven marhaság, ha bárki Küklopszozna, bár a Professzor szokott olykor, nála lenyelem, azt mondta, ha vezető akarok lenni, akkor használjam a mutánsnevemet is. Jó, ez még mind semmi ahhoz, hogy ez a hülye búvárruha úgy bevág a seggembe, hogy szétütném azt, aki ezt kitalálta. Még jó, hogy nem tudom, hogy a pilótánk terve volt ez, én csak annyit érzékelek, hogy valami katasztrófálisan testhezálló. Oké, kiemeli az izmaimat, de minden mást is, és így... baromira cikisnek érzem. Nem mintha nem lennék megelégedve a saját testemmel, de ez... ennyire nem akarom mutogatni. Biztosan megvéd egy halom dologtól, például attól, akihez megyünk. Hogy is hívják? Már majdnem kiment a fejemből. Ciklon. Ororo Monroe. Afrika. Kiváncsi vagyok, mennyire fogok megsülni ebben a hülye ruhában. Bár Hank szerint Dél-Afrika azért mégse az egyenlítő. Nincsenek őserdők, normális kulturált városban fogunk majd ténykedni. Elvileg már a két alapító beszélt vele, de még nem döntött, talán mi, akik szintén diákok vagyunk, meggyőzhetjük. Én és a meggyőzés... Talán a falhoz kenjem? Süssem meg? Nem is tudom, bármelyik opció, de ha a csaj valami viharképességű, lehet, hogy a közelébe se jutunk. Lassan leszálláshoz készülődünk, a szuperszónikus géppel alig pár óra volt átrepülni az óceánon. Kissé be vagyok még álmosodva a monoton géphangtól, de lassan fel kell ébrednem, mert nem ártana erőm teljébe lenni, ha az ismeretlen mutánssal kerülünk szembe. A mellettem beszíjazott lánynak persze sokkal jobban áll az öltözék. Kiemeli apró, ám formás melleit, na meg a hátsóját is. Igyekszem nem látványosan nyálcsorgatni, vagy módjával megszemlélni, ha már ilyen küldetést kaptunk, illene komolynak maradni. - Jean.. ébredj, mindjárt leszállunk. – Simítok rá a kezére, mert ő valóban le is kókadt, biztosan ismét az álmok világában járkál. Bestia csak hátramorran valamit szerintem amolyan beleegyezés jellegű lehet.
Szerző
Üzenet
Scott Summers
mutant and proud
X-men
be brave, we're a team
Play By : James Mardsen
Hozzászólások száma : 138
Kor : 30
Tárgy: Jean & Scott - Ciklon nyomában Csüt. 9 Ápr. - 22:30
Jean& Scott
A repülőn ülök, amelyet Hank vezet. Egyszerűen nem tudnám megszokni, hogy Bestia. Bármennyire is imádja mindenki ezeket a mutáns neveket, szerintem röhejesek. A kis barnát is csak szarkasztikusan hívom Csodalánynak, ő Jean és kész. Nekem is bőven marhaság, ha bárki Küklopszozna, bár a Professzor szokott olykor, nála lenyelem, azt mondta, ha vezető akarok lenni, akkor használjam a mutánsnevemet is. Jó, ez még mind semmi ahhoz, hogy ez a hülye búvárruha úgy bevág a seggembe, hogy szétütném azt, aki ezt kitalálta. Még jó, hogy nem tudom, hogy a pilótánk terve volt ez, én csak annyit érzékelek, hogy valami katasztrófálisan testhezálló. Oké, kiemeli az izmaimat, de minden mást is, és így... baromira cikisnek érzem. Nem mintha nem lennék megelégedve a saját testemmel, de ez... ennyire nem akarom mutogatni. Biztosan megvéd egy halom dologtól, például attól, akihez megyünk. Hogy is hívják? Már majdnem kiment a fejemből. Ciklon. Ororo Monroe. Afrika. Kiváncsi vagyok, mennyire fogok megsülni ebben a hülye ruhában. Bár Hank szerint Dél-Afrika azért mégse az egyenlítő. Nincsenek őserdők, normális kulturált városban fogunk majd ténykedni. Elvileg már a két alapító beszélt vele, de még nem döntött, talán mi, akik szintén diákok vagyunk, meggyőzhetjük. Én és a meggyőzés... Talán a falhoz kenjem? Süssem meg? Nem is tudom, bármelyik opció, de ha a csaj valami viharképességű, lehet, hogy a közelébe se jutunk. Lassan leszálláshoz készülődünk, a szuperszónikus géppel alig pár óra volt átrepülni az óceánon. Kissé be vagyok még álmosodva a monoton géphangtól, de lassan fel kell ébrednem, mert nem ártana erőm teljébe lenni, ha az ismeretlen mutánssal kerülünk szembe. A mellettem beszíjazott lánynak persze sokkal jobban áll az öltözék. Kiemeli apró, ám formás melleit, na meg a hátsóját is. Igyekszem nem látványosan nyálcsorgatni, vagy módjával megszemlélni, ha már ilyen küldetést kaptunk, illene komolynak maradni. - Jean.. ébredj, mindjárt leszállunk. – Simítok rá a kezére, mert ő valóban le is kókadt, biztosan ismét az álmok világában járkál. Bestia csak hátramorran valamit szerintem amolyan beleegyezés jellegű lehet.
Kezdőlap 
by 
