Welsie és Crow - a második találka

Még csak nem is hasonlítok arra a gyémántra, számomra még a neve is átok, főleg, hogy egykoron igencsak féltékeny voltam a hatalmára és arra, hogy Federico többet érdeklődött utána, mint amennyi időt velem foglalkozott, női sértettség, még a legjobbakkal is megesik. Mostanában, hogy saját üzletem van, ami jól is működik és hírem is ment már a városban, különösebben nem zaklat ennek a nőnek a jelenléte, persze szívesebben látnám azért egy kontinenssel odébb, de eltudom viselni. Fede meg már régen a múlt, csak bosszút akarok állni azon a korcson, megleckéztetni, hogy ne feledhesse el, hogy nem dobhat mindenkit félre kénye kedve szerint. Ehhez pedig ez a fickó lesz a kapu, közben pedig még jól is szórakozhatunk.
-Ohh biztos vagyok benne, hogy nem tanoncot keres, Fede számára csupán a falkája létezik és saját maga, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy maga csak egy eszköz, egy eszköz amit bármikor félre dob, ha már kimerítette. - Úgy ahogy velem is tette. Federico kicsinyes viselkedése és céljai szinte nevetségesek. Ő akarja uralni New York városát, talán képes lesz ezt elérni, de ahhoz át kell gázolnia Emmán, rajtam és még egy tucatnyi kis férgen is. Már pedig Én nem fogom könnyen adni magam és a szőke gyémánt sem. Fede felkötheti a gatyáját.
-Bizalmat azt ne is várjon tőle, felesleges, az idő pedig csak maga ellen játszik, minél többet van Fede közelében annál kisebb mértékben fog megbízni Önben. - Vigyorogtam rá azzal a a bizonyos "én sokat tudok már" vigyorral. Federico a megtestesült bizalmatlanság és ezt nehezen, de ki lehet használni ellene.
-Azt majd maga kitalálja Én pedig teljesítem, de jól fontolja meg mit kér. Mert bizony a lehetetlent még Én sem tudom teljesíteni. - Vigyorodtam el majd a közelébe lépve magam felé fordítottam az arcát.
-Szerintem Önnek van már ötlete, jól gondolom? - Hajoltam közel az ajkaihoz, hogy szinte egy centi választotta el ajkainkat attól, hogy egymáshoz érjenek, majd hirtelen elfordultam és visszasétáltam az asztalomhoz.

Ez a nő... hívogat, mint valami kutyát! Nem is sejtheti, hogy kivel áll szemben. De ezzel nekem semmi bajom... sőt, gondolja is csak azt, hogy egy kutyuska vagyok! Akkor majd nem számít rá, mekkorát is haraphat egy igazi varjú...
Azt viszont kijelenthetem, hogy a nő bámulatba ejtett. És ugyan a teste látványára igenis felszaladt a szívverésem, igazából a példás, erős nő képét is kivetítette elém az arca, és tekintete. Különös érzés volt, és még különösebben Emmára emlékeztetett. Talán ez a nő is éppen Emmának az egyik beosztottja...? Vagy ő maga...? Azt tudom, hogy el tud játszadozni az emberekkel, de hogy ennyire... vagy csak ostobán spekulálok, és ez a csinibaba csakis az enyém. Nem is zavar... majd eljátszadozunk mi ketten, és meglátjuk, ki lesz kinek a kis kutyuskája.
- Az én, és Freddy kapcsolata? Nos, az már biztos, hogy az az alak egy semmire kellő kis féreg. De az is, hogy elképesztően okos, és hideg - éppen ezért nem is tudtam hozzá túlságosan közel jutni. Ettől függetlenül azonban... megtudtam egyet, s mást róla. Nem bízik bennem, de tudja, hogy értékes vagyok, és szerintem egy afféle... lehetőségként gondol rám, mint egy alakra, aki a tanonca lehet. Vagy akit kihasználhat. - magyaráztam teljesen nyugodt szívvel, és őszintén. Nem aggódtam amiatt, hogy ez a nő bármit is elvenne tőlem, amire szükségem lenne - így például Fred hatalmát. Az annál egyértelműbb volt a számomra, hogy őrülten gyűlöli Fredericot. És mivel mindenkinek vannak vágyai, ezeket könnyen ki lehet használni. - Tudom, hogy milyen helyeken szeret felbukkanni, de összességében nem igazán szeret senkit sem magához engedni. Így EDDIG még nem sikerült annyi mindent kihúznom belőle. De minden csak idő, és "bizalom" kérdése. - kuncogtam kissé, inkább viccesnek találva a helyzetet, mint lenézhetőnek.
- Az egyik kívánságom? Ugyan milyen kívánságom...?

Első találkozásunk után igazán vártam mikor jelentkezik ismét a kisember. Mély benyomást sikerült tenni rám, mint üzletasszonyra és mint nőre is. Talán nem az a kimondott sármőr, sem az a nagyon helyes és kifinomult ember, de van egy bizonyos kisugárzása ami érdeklődést ébresztett bennem. Íróasztalom tetején ülve a bár összegét számlálom össze, van titkárom és könyvelőm is, de szeretem, ha ezek a fontos adatok nem csúsznak ki a kezeim közül. Bizony manapság egy alkalmazottban sem lehet megbízni, bármelyik vetekedhet arra, hogy csaljon és szépen elsumákolja a pénzemet, az persze részletkérdés, hogy ezek után halott lesz, nem szeretem, ha valaki átver, de hát ugyan, ki szeretné?
Kopogás után megjelenik a kisember az irodámban, a nagyfiúk odakint beengedték simán, ezúttal nem akartam nagy hajcihőt csapni annak, hogy megérkezik, jobb, ha egyből a tárgyra térünk.
-Így van Crow, Én hívattam és mivel mind a ketten nagyon jó tudjuk, hogy én komolyan gondoltam a múltkori kis megbeszélésünk így akár tárgyra is térhetnénk ugye? Beszélgessünk kicsit maga és Federico közti kapcsolatáról. - Harapom be az ajkamat. Mindent tudni akarok arról a semmirekellőről. Erre pedig Crow a megfelelő ember és persze, el is játszadozhatok vele, ha úgy adódik.
-Utána talán teljesítem egy kívánság Mr Crow. - Mosolyodtam el.

Mély lélegzeteket vettem, megigazgattam a hajszálaimat, amik kissé a homlokomra simultak, és széles vigyorommal indultam meg újra ahhoz a klubhoz, amelyikhez ez  nőszemély hívatott. Úgy gondolhatja, hogy én csak az egyik kutyusa vagyok, ám nagy tévedésben él! Én az Árnyékbróker vagyok, a leghatalmasabb alak egész New Yorkban - még ha ezt sokan el sem ismerik. Nos... mindenki. De ez nem változtat a tényeken. Mindenki, aki csak egy titkot meg akar tudni, hozzám érkezik.
Mostanában azért próbáltam tiszta maradni - az üzlet így is, úgy is ment, mindenki akart tőlem valamit, és általában meg is kapták, vagy megölték őket, szóval végül megkaptam a pénzemet. De most megint ez... azt hiszi ez az asszony, hogy csak úgy hívogathat engem, mintha a kutyája lennék.
Sánta lábammal nehezen lépkedve teszem meg az utamat a bárban. Ez a hatalmas nyüzsgés felforgatja a gyomromat, ám meg is nyugtat, mivel azt üzeni, hogy itt van pénz. És az a pénz, és hatalom lehet az enyém! Csak el kell érnem, még pedig hogyan is.
Kikerülve a legtöbb csúnyán figyelő testőrt inkább egyenest az irodájához mentem. Az ő irodájához, ami... véletlen kelletlen... lehetne majd az enyém is. Lassan kinyitottam a kilincset, és betekintettem a szobába. Sokkalta óvatosabb voltam, mivel tudtam már korábbról, hogy akár lehet vele packázni, akár nem, ez a nő bizony nem fél csontot törni. Ettől függetlenül ártatlan, sőt, kedves arccal (!) léptem be a gyönyörű, ám valahogy sötét szobába, és csuktam is be magam mögött az ajtót.
- Öhm... Crow Riott vagyok. Maga hivatott, Wellesandra... egy üzletre? - mosolyodtam el, kissé, óvatosan beljebb totyogva, mint csak egy varjú madár.