North Salem - Védett város

Tárgy: North Salem - Védett város Hétf. 5 Okt. - 19:41

First topic message reminder :

North Salem

Itt emberek élnek csak, senki más nem igen juthat be, kivéve, ha a rossz sors úgy hozza, hogy pont ide nyílik átjárója... A várost katonák igazgatják, méretes falak választják el a külvilágtól, kizárva ezzel a veszett mutánsokat és az egészségeseket is. Odabent minden normálisan működik, van áram, víz, élelem, de mindent a katonaság felügyel. Időnként átvizsgálják ugyan az itt lakókat, de nem gyakran, hiszen úgy tudják nem juthat be ide mutáns semmiféle módon sem.

Faye & Jamie

18+

Már az arcán is látom, hogy nem csak, hogy megbarátkozik a helyzettel, hanem magabiztosan tudja uralni az érzékeit, és a kapott ingereket. Egyértelműen látszik, hogy jól esik, hogy nem gyűröm magam alá, hogy direkt szólnia kelljen, hogy ha kényelmetlen, vagy talán fájdalmas is, amit teszek. Ő irányíthat, és másodhegedűsként vagyok jelen, főleg rá koncentrálunk. A magabiztosság számomra is izgató, most nem egy törékeny lányt látok, hanem egy nagyon is érett fiatal nőt, aki szeret engem, és ezzel együtt mindkettőnk beteljesülésére is nagyon vágyik. Minden mozdulatából sugárzik, hogy ezt most nagyon akarja, így egy pillanatra sem kell lankadnom, szinte azt sem tudom, hogy hol simogassam, annyira kézre áll. Nem akarom elvonni a figyelmét, hiszen még egyensúlyoznia is kell, ezért határozottan fogom a csípőjét, de csak annyira, hogy még tudjon mozogni, viszont még véletlenül se csússzon le, az azért fájdalmas lenne. A másik kezemmel viszont először a hajába túrok bele, és úgy csókolom meg, majd az arcát cirógatva a keblén húzom végig az ujjaimat, és a hozzám nagyon is közel eső ágyékára illesztem az ujjamat, hogy ne csak belül legyen nagy forróság, a kettőnk érintkezésénél is érezni akarom a kölcsönös pulzálást. Az fel sem merülhet, hogy korán érnék a csúcsra, még akkor sem, hogy ha bő hetek vannak mögöttem nő nélkül, de annyira nem volt fontos, ezt a lányt viszont szeretem, és már az első együttlétünk is a harmónia jegyében telik. Sok pár az elején biztosan bénázik, Logan talán nem is a párjaként gondolt Faye-re, én azonban igen, és ha a lány tényleg szűz lenne, talán picit nehezebb dolgom lett volna, viszont a végcél ugyanez lett volna. Így még van is benne valamekkora gát, a negatív tapasztalat, de bennem képes volt bízni, és most itt vagyunk, hogy már alig tudunk megszólalni. Nem akarok most ebből egész éjszakás marathont, hiszen szoknia kell a dolgot, és a célunkat már azzal is el tudjuk érni, hogy bizonyítjuk, köztünk még ez is működik. Azért alaposan vissza kell fognom magamat, hogy ne süljek csak úgy el, amikor vadabb tempóra kapcsolok, ő is tartja a lépést, és már szó szerint kapaszkodunk egymásba, még azon sem lepődnék meg, ha a hátamon karmolásnyomok lennének, a derekán meg véraláfutás. Ez most mégsem számít, mert érzem, hogy a belső izmai úgy szorulnak rám, hogy én magam egy viszonylag csendes alkat vagyok, de az izgató szűk járattól oly gyönyör jár át, hogy nem érzem, hogy halknak kéne maradnom, így ahogyan kitörök, ez hanggal is jár.
- Úristen! – Észre se veszem, hogy miféle szent káromlat jött most mindkettőnk szájára. Nem vagyok vallásos, és róla sem tudom, ez most csak így jött. Szédülök, és teljesen kész vagyok, de jóleső rosszullét ez, pontosan olyan, amire vele kapcsolatban az első perctől vágytam. Átölelem, és még egy csókot nyomok a szájára, hogy jelezzem, számomra nem csak eddig tartott a kapcsolatunk, ez pusztán megpecsételte.

//Wow, ez nagyon király volt, remélem lesz folytatása Very Happy

//

18+

Jamie & Faye

Nem gondolok Loganre. Talán csak néhány kósza pillanat volt, semmi több, amikor felmerült bennem minimálisan a neve, de az is csak a miatt, mert nagyon jól tudom, hogy az ami vele volt a közelébe sem ér ennek. Az első pillanatokban is nyilvánvaló, aztán csak még biztosabbá válok benne, főleg hogy ilyen szinten rám hagyatkozik és nem magára gondol, igazából egy pillanatig sem. Ahhoz képest, ami Logannel volt ez tényleg nagyon új nekem. Én irányítok, pedig neki egyértelműen sokkal nagyobb tapasztalata van ebben, mint nekem, de még sem próbál meg nekem még csak irányt se mutatni, maximum nagyon minimálisan.
Teszem hát a dolgomat, kapaszkodom valahol a nyaka és a válla környékén és próbálom tartani szépen a tempót. Nem elsietni, de nem is túl lassúnak lenni, hiszen annyira még nem vagyok hozzáértő, hogy tudjam, hogy neki hogyan az igazi és azért ez is számít. Szeretném, ha neki is ugyanúgy jó lenne, mert bár én nem tudom, hogy kik voltak előttem, de remélem hogy fel sem merül benne valamiféle összehasonlítgatás.
- Igyek...szem... - nem a beszéd már nem tartozik az erősségeim közé, főleg hogy ő maga is elkezd mozogni és az egész egyre hevesebbé válik. Itt már gondolkodni, beszélni nagyjából tényleg lehetetlenség számba megy és én nem is próbálkozom ilyesmivel. Csak teszem, amit kell, vagy is amit jónak érzek és amiről tudom, hogy mindkettőnket még jobban feltüzel. Egyre erőteljesebb a mozgásom, szépen összehangolva az övével és egyre vadabbul markolom a vállait is. Érzem már, hogy nem kell sok ahhoz, hogy elérjem azt a végső pontot, amit valljuk be eddig még nem sikerült, főleg nem ilyen intenzíven. Talán a kinti körülmények miatt vissza kellene fognom magamat, de ez esélytelennek tűnik.
- Jesszus... igen... most... most! - a végét inkább már csak elnyújtottan sikítom, ahogyan egészen hátravetem a fejemet és próbálok nem leájulni itt helyben. Jó talán ez túlzás, de hogy ilyesmit még soha nem éreztem annyi szent. Logan csak magára gondolt, Jamie viszont cseppet sem ilyen és ennek meg is van az eredménye. Valami elsöprő maga az érzés, semmivel se lehet összehasonlítani és leírni is nagyjából lehetetlen.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

18+

Úgy látom, hogy Faye már nem csak testileg, hanem fejben is ott van velem, végre nem foglalkozik az összehasonlítgatásokkal. Szerelmes, ahogyan én, és ezt kimutatjuk a másik felé, ölelésekkel, csókokkal, na és persze az odafigyeléssel. Ezúttal nem arról van szó, hogyan mentsem meg az életét, hogyan öntsek belé önbizalmat. Itt csakis az számít, hogy elengedjük magunkat, adjunk az élvezeteknek, és mindkettőnknek jó legyen. Ahogyan kipirul, és széttárja a combjait, egyértelműen arról biztosít, hogy nincsen benne görcs, csupán a vágy, hogy rám hangolódjon a lelkieken túl minden idegszálával, porcikájával. És ha belegondolok, a valaha volt legszebb lányról van szó, a maga törékenységével, hiszen én magam is azt imádom benne, hogy ilyen kis finom, bájos teremtésről van szó, akinek azért erőt próbálok adni, és ha belegondolunk, nem csoda, hogy én is őt nézegettem a laptopomon, és nem másokat, amin rendesen ki is akadt. Elvileg csak pár napja volt, mégis olyan töményen sikerült, hogy itt vagyunk egy másik világban, már nem csak a szenvedélyre alapozva a kapcsolatunkat, hanem felvállalva azt, hogy bízunk is, ezért nem lehetett kétséges a folytatás.
- Igaz. – Felelem zihálva, most már nem nagyon tudok én sem dumálni, mert nehezen vesszük a levegőt, de a vigyorgás mindenesetre jár, nem csak egyetértésem jeléül, hanem igenis jó úgy az alsó tájékon, sőt, az egész testem belebizsereg, ahogyan ez az édes tündér komolyan rám csusszan. Felfedezi most már a saját határait, és bátrabban lépi át őket. Tényleg úgy éljük meg, mintha számára ez az első lenne, csak itt még azzal sem kell számolnunk, hogy netán fájdalmas lenne. Na nem mondom, ennek azért előnye, és hátránya is van, hiszen leszűrhetett volna olyan rossz tapasztalatokat is, hogy velem már nem lett volna hajlandó szerelmeskedni, hiszen itt nem is szeretkezésről van szó, hanem elmerülünk egymásban, úgy szó szerint. Tűzforró a teste belül, csoda, hogy nem jutok tőle azonnal a csúcsra, de lehűtöm magamat, ez most nem szabad, hogy rólam, vagy elsősorban rólam szóljon, én azért meg tudom oldani máshogyan is, ha már őt megismertettem a gyönyörrel, de figyelem a kipirult arcát, és ha kell óvatosan ráfogok a csípőjére, hogy most egy kis szünet, találjuk meg azt a pontot, ahogyan még jobb lehetne. Csupán tanács az ilyen érintés, az irányítás az ő kezében, vagy inkább ágyékában van. Előrehajolva nyalogatom picit a rózsaszín bimbókat, de éppen csak annyira, hogy még véletlenül se akadályozzam a szabad mozgásban, majd válaszolva a csókjára ezúttal én vagyok az, aki erőteljesen lökésekre vált, már talán nem kell annyira óvatoskodni. Megtehetném azt, hogy a combja alá nyúlva most én döntöm a kanapéra, de felesleges megtörni a koncentrációját holmi pakolgatással, amikor itt most még az önbizalom gyűjtése a lényeg.
- Jól csinálod.. nagyon is! – Remélem, hogy már kellően ellazult ahhoz, hogy ha mélyre jutok benne, akkor ne legyen lelki gátja annak, hogy eljusson az örömteli beteljesülésig. Mert hogy én el fogok, az egyértelmű, de együtt lenne az igazi. Gyengéd határozottsággal markolok rá a hajára, hogy azért nőnek, és ne tárgynak érezze magát, és változó tempóval, de erős lökésekkel támadom a nedves barlangot.

18+

Jamie & Faye

Ki kell vernem a fejemből Logant. Na nem mintha olyan sokat lenne ott, csupán óhatatlanul felmerül az összehasonlítás. Mondjuk nagyon nem lehet ezt túlgondolni, hiszen Jamievel egyértelműen százszor jobb. Ő figyel rám, Logan ezt még véletlenül se tette meg soha, inkább csak úgy tett egy ideig, mintha megtenné, de hamar kiderült, hogy természetesen esze ágában sem volt. Csak egyszer kellettem neki, egy alkalomra és kész, aztán felszívódott, ahogyan ilyen esetekben gondolom szoktak. Én pedig naivan azt hittem, hogy számítok. De ez most más, Jamie nem csak azért van velem, mert akar valamit, hiszen már az elején se tette a szépet. Nyílt volt, letámadott, nem behálózni akart, a dolog inkább csak megtörtént szépen mondhatni magától, nekem pedig pont ez tetszik. Lehet, hogy ő nem kezdeményezett volna most ilyesmit, vagy nem akarta volna erőltetni, de én pont e miatt akartam. Ha pedig mégis, hát az se számít. Nem bántana meg, hiszen ő egyedül ebben a világban biztosan jobb túlélő lenne, még se koptatott le, hogy oldjam meg egyedül, ahogy akarom.
- Értettem, te vagy a győztes és.. én. - szélesedik a mosolyom, bár egy kicsit azért megállok, hiszen itt már egyre nehezebb bármiféle beszélgetésre, vagy hasonlóra koncentrálni. Nincs is baj ezzel, ez most nem erről szól, hanem arról hogy egymásra hangolódjunk és persze hogy egy kicsit elfelejtsük azt, hogy mi vár ránk még a következőekben, mert az biztos, hogy veszélyes lesz odakint kóricálni és kihívás lesz, hogy egyáltalán túléljük azt, ami majd odakint várni fog ránk.
Most nem is foglalkozom különösebben semmi ilyesmivel, csak egy ütemesebben és egyre inkább mélyen elhelyezkedve rajta ring a csípőm, hiszen én is jól érzem minél mélyebben van, annál hatékonyabb a módszer és annál intenzívebb az érzés, és persze nem csak ő pirosodik ki egyre jobban, én is kezdek arcszínben is hasonulni a hajam árnyalatához, azaz a bőröm felülete több helyen is kipirul, a nyakam, a mellkasom és az ajkaimat elhagyó nyögések is egyre szaporábbá válnak, amiket csak az szakít meg időnként, hogy előre hajolok, hogy csókban forrhassunk össze, amikor tudok bármi másra is koncentrálni, mint az intenzív érzés, ami egyre inkább szétárad a testemben.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

18+

Na nem mintha sürgetnék én bármit is. A jövőben ragadtunk, ahol állandó menekülés, rohanás az életünk, viszont egymásra számíthatunk, ami számomra nagyon különös, egyedi érzés. Nem csak üres frázisként mondtam, hogy szeretem, hanem tényleg engem is elért ez az érzés, kár ellene küzdeni. Szeretem óvni, védelmezni, és hát külsőleg is rettentően tetszik. Valahogy magától értetődő volt, hogy szerelmeskedni fogunk egymással, nem volt benne erőltetés, csak ténymegállapítás volt, hogy odaért a kapcsolatunk, ahol mindez már nem is kérdés. Sosem voltam az lovagias alkat, az is előfordul, hogy Faye-jel nyersen bánok, viszont azt érzékelheti, hogy nem kihasználom, nem akarom bántani. És végső soron ez a lényeg, hogy odafigyeljünk egymásra. Képes vagyok elhinni, hogy nem csak, hogy szép, még a jellemében is van erő, kész lehet a saját lábára állni.
Azért nem játszom itt el a nagyon ügyetlenkedőt, pont attól lehet magabiztosabb, hogy ha úgy vesszük, hogy ez az első, de köztünk már a komolyság mezsgéjén haladva tényleg jó lesz. Nem mondom, hogy tökéletes, hiszen ilyesmi nem is várható el ilyen korán, de hogy jó, és nem kellemetlen, azért egyértelműen tudunk mind a ketten tenni. Nem várom el, hogy már ő is kényeztessen engem, elég, ha magabiztos, és nem fél, meg hát a visszajelzései is bőven elegendőek ahhoz, hogy vágyakozzam rá.
Gondolom óhatatlanul összehasonlít Logannel, ezt nem tudom kizárni a fejéből, de azt súlykolhatom, hogy minden ami volt, lezárható, neki sem kell az exeimre féltékenynek lennie, most csak itt vagyunk egymásnak. Érzem, hogy szűk, ami olyan szempontból jó, hogy legalább nem hagyta annak a szemétnek, hogy sokat próbálkozzon, viszont már kellően fel van izgulva ahhoz, hogy ez ne jelentsen problémát. Ahogyan az ölembe húzom, nem lustálkodni akarok, sokkal egyszerűbb úgy, hogy ha ő maga tudja eldönteni a határokat, mi az ami még fájdalmas, mi az ami már jó. A derekánál tartom, hogy ne billegjünk, és mosolyogva emelem kissé a csípőmet, nekem azért nagyon jó így, láthatja az arcomon, hogy én magam is kipirulok, és kapkodom a levegőt. Visszacsókolok, és hagyom, hogy finoman elkezdjen mozogni, még nem teljesen rám csusszanva, hanem óvatosan ismerkedve a helyzettel.
- Egyrészt helyes, másrészt ez nem verseny. Itt eleve én vagyok a győztes. – Vigyorodom el, finoman megpaskolva a seggét, hogy ilyenkor már ne Loganre gondoljunk, ez nem édeshármas. De csak gyengéden teszem helyre, végülis nem igásló, akit csapkodni kell. Valahol mindig is magabiztos voltam, ezt eddig is tudhatta, másrészt talán ezzel is oldom a feszültségét, amit úgy látom már nem is nagyon kell. Kissé feljebb emelkedek én is, és mindig pici fáziskéséssel lekövetem a mozdulatait, figyelve arra, hogy ne menjek mélyebbre, mint az a szint, amit ő talál ki. Simogatom a hátát, és közben érzem, hogy belül egyre keményebb vagyok, ahogyan könnyedén utat tudok találni. Behunyom a szememet, de csak egy pillanatra, hiszen a látvány magáért beszél. Nem kell most itt még pozíció váltás, az talán majd egy későbbi alkalommal jöhet extrának.

18+

Jamie & Faye

Igazság szerint egyelőre én sem érzem olyan sürgősnek, hogy találkozzon Aaronnal, főleg mert tudom akármit is mondok róla nem fogja kedvelni, főleg hogy Logant is próbáltam neki nagyon fényezni, aztán... De Jamie nem olyan, ő nem verne át, ezt most érzem, vagy már megint csak naiv vagyok, hiszen Loganről se gondoltam volna? De nem, mert Logan egész más volt, főleg szexuális téren, nagyon is érződött rajta, hogy nem érdekli az, hogy nekem mi a fontos, Jamie viszont folyamatosan azzal foglalkozik, hogy nekem mitől lenne jobb, hogy én mitől érzem jól magamat, hogy legyek önálló, hozzak önálló döntéseket és a többi. Ez azért elég jó érzés, hiszen eddig még nem igen volt senki sem, aki így támogatott volna. A bátyám sem és igazából a szüleim sem. Mindenki törékenyként kezelt, akire vigyázni kell, akit óvni kell, hogy ne legyen baja. Senkit se érdekelt, hogy mitől tudnék fejlődni úgy, hogy a világban is megálljam a helyemet, Jamiet viszont ez is érdekli.
Bár most nem kimondottan foglalkozom efféle részletekkel, hiszen a mozdulatai egészen mások, mint ami Logannel volt. Ott tényleg pocsék volt a kezdet, mert nem volt meg az az odafigyelés, ami most. Azt se nagyon tudom hová kapkodjam a fejemet, olyan érzések cikáznak a testemben, amiket alig-alig tudok hová tenni, hiszen ez tényleg új, annak ellenére, hogy már volt részem ilyesmiben, vagyis... nem igazából ilyesmiben még nem. Valahogy sejtem, hogy hamarosan már magasabb szintre lépünk, amikor az ujja kicsusszan és egy kis helyezkedés után már más veszi át a helyét. Halk nyögéssel fogadom be őt magamba és hagyom neki, hogy úgy helyezzen, ahogyan csak szeretne. Igazából meglep a tény, hogy végül ez lesz a pozíciónk, hiszen Logannél ez fel se nagyon merült. Ő csak tette azt, ami neki jó volt és kész, itt viszont most én vagyok az irányító. Egy kicsit helyezkedem csak, nézem a szemeit, nem kezdek el egyből mozogni, inkább kiélvezem a helyzetet, majd közelebb hajolok egy csókra és csak szépen lassan kezdek el bármibe is.
- Ez... egész más... sokkal jobb, mint... - talán ez nem a legjobb téma, de remélem, hogy nem veszi zokon, de így van. Már most is bizsereg mindenem csak a felvezetéstől és tudom, hogy ennél ez csak még jobb lesz, főleg amikor lassú ütemben kezdek el mozogni. Még nem megyek azért olyan mélyre, hiszen szokni kell a helyzetet, de szépen lassan ez is meg van és egyre jobban mélyülök el a mozgásban, miközben természetesen a nyögések és sóhajok is egyre jobban fokozódnak.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

18+

Majd talán egyszer visszajutunk a saját időnkbe, hogy majd megismerjem a bátyját, de ezt baromira nem érzem sürgősnek. Képes vagyok alkalmazkodni a megváltozott világképhez, és nagyon is jó így Faye-jel. Igaz, azért kevesebb izgalommal is beérném, hogy ne kelljen ennyit menekülni, és aggódnom érte. A saját világunkban „csak” az volt a gond, hogy célpont volt, de ott jobban otthonéreztem magam, meg tudtam védeni, és végső soron ránevelhető, hogy ő is erős legyen ahhoz, hogy egy idő múlva ne csak rám szoruljon. Most azonban a karjaimban igenis lehet gyenge nő, aki hagyja magát szeretni, viszont már engedélyezett neki annyira felnőttnek lenni, hogy kifejezze az akaratát, a vágyait. Tudom, hogy még tapasztalatlan, és még lehet hogy riadalmat okozhat, zavarba jöhet, hogy valaki erre odafigyel, így nem fogom arra ösztönözni, hogy mindenképpen beszéljünk közben, de abban segítek, hogy elvonjam a figyelmét arról, hogy igenis nagy lécet készülünk most átugrani. De annyira azért vidám, és pajkos vagyok vele, hogy ne érezze nyomasztónak. Sikerül ahogy sikerül, de rossz élményt nem szándékozom okozni. Csak nevessünk rajta, és legközelebb biztosan jobb lesz. Végülis az érzelmi részét már kimondtuk, onnantól pedig csak gyakorlás kérdése, hiszen azt úgy látom sikerül egyértelművé tennem, hogy nem ez az első alkalom a lényeg, hanem akár minden további is, hiszen szeretem. A hangbéli visszajelzései továbi vággyal árasztják el a testem-lelkem, ennél jobb visszajelzést nem is kaphattam volna tőle. Az már csak hab a tortán, hogy a combjai között szinte úszik attól, hogy mennyire kívánja, amit éppen művelek vele, ezért nem hagyom abba, pusztán olykor apró szünetet tartok, hogy a jelzései alapján esetleg váltsak. Félmosollyal csókolom a mellét, ahogyan megfeszül a csinos kis teste, a háta alá nyúlok, hogy megtartsam, és bizony olykor a nyakára is visszatérek, hogy ne legyen egysíkú a szeretgetés. Úgy ítélem meg, hogy a végletekig nem akarom húzni az idegeit, lássuk mennyire tetszene neki, hogy ha komolyabban is beszállnék. Az ujjaim immár nem csupán a felületet simogatják, egyre mélyebbre jutok. Nem cél, hogy mindenképpen tágítsam a belső finom régiókat, az már inkább, hogy a teste minden pontja ritmusosan remegjen az érzéki összekapcsolódástól. Ha már a nyaka környékén járok, a száját is megcsókolom újra, s a fülébe is belenyalok egy kellemeset, de éppen csak annyira, hogy még ne legyen csiklandós. Rákulcsolom az ujjaimat az övére, és anélkül, hogy kifejezetten felvezetném, lassan kihúzom az ujjamat, majd egy óvatos, de biztos mozdulattal már belé is csusszanok. A szabad kezemmel a feneke alá nyúlok, hogy ki tudjam támasztani, és könnyebb legyen neki is a mozgás, szinte az ölembe húzom, hogy ő lehessen fölül.
- Nyugodtan engedd el magad, és ahogy neked jó Faye. – Jelenleg pusztán tartom őt, és kedves mosollyal, évődve nézek a szemébe, azért gondoltam ilyen változatra, hogy annyira tudjon mélyre süllyedni ebben a megközelítésben, amely még nem fáj. Ha elkezd majd mozogni, akkor könnyedén össze tudunk hangolódni.

18+

Jamie & Faye

Igen fejlődtem és úgy érzem, hogy ezt nagy mértékben neki köszönhetem. Persze talán azoknak a dolgoknak is, amik történtek velem, Logan és hogy el akartak rabolni nem is egyszer, de ő is nagyban közrejátszott benne ez nem is lehet kérdés. És az, hogy idáig eljutottunk nagy dolog a számomra, no meg, hogy tényleg kimondta azt, amit... hogy szeret. Amikor olyan vehemensen megcsókolt vadidegenként nem gondoltam volna, hogy ilyesmire is képes. Akkor még nem igazán tűnt érzékeny srácnak. De úgy tűnik, hogy ilyen oldala is van.
- Igen csiszolódunk, szépen fokozatosan. - mosolyodva bólintok és hát most is ez jön a csiszolódás, hogy valami jobb élményem legyen erről az egészről, mint ami eddig volt. Azért annak határozottan örülök, hogy ő nem olyan, már a legelején is látszik. Logan leginkább erőltette a dolgokat és nagyon vehemens volt, viszont Jamie esetében ilyesmi fel sem merül, pedig Logan az elején sokkal simulékonyabb volt, aztán valahogy kibújt az szög a zsákból és mindez megváltozott, főleg akkor amikor komolyabb vizekre eveztünk. Mintha akkor már nem kellett volna visszafognia magát, ahogyan előtte igen. Én pedig nem vettem észre a változást, vagy nem akartam észrevenni, mert azt mondta, hogy szeret és én ezt el is hittem. Micsoda butaság volt!
- Reméltem is, hogy ez nem fog... visszafogni. - mert hát igen már most az elején is az apró mozdulatoktól és az ismerkedéstől is elég nagy eredményeket kap visszajelzésként. Nagyon is magával ragad, pedig még nem mentünk túlságosan messzire, még se tudom visszafogni a hangokat, a sóhajokat. Igazából nem is nagyon akarom és itt most nem is kell. Esély sincs rá, hogy a bátyám ránk nyitna úgyhogy... azt teszek, amit akarok.
Innentől pedig már még nehezebb bármit is mondani, vagy rákontrázni a szavaira, hiszen nagy hatással van rám... nagyon-nagy hatással, én pedig nem tudok már beszélni, vagy másképp jelezni, de talán az is elég, ahogyan érezheti a hangomból, hogy mennyire élvezem azt, amit csinál, ahogyan felfedezi a testemet és az ajkai araszolgatnak ide-oda, én pedig szinte már homorítom a hátamat, amiből érezheti nagyon is, hogy a melleimet érintő csókok és izgatások remek hatással vannak rám, miképpen az ujja is finom nedvességet tapinthat ki odalent, miután halk sóhajjal reagáltam le a férfiassága dörgölőzését. Halkan fel is nyögök, amikor az ujja finom mozdulattal csusszan beljebb, és akaratlanul is kicsit rámarkolok a vállára. A kérdés is enyhe fáziskéséssel jut el hozzám, amikor nagy nehezen végül egy bólintással tudok reagálni.
- Ez nem... nem is lehet... kérdés. - végül csak sikerül pár szót végre kinyögnöm, de nem mondhatom, hogy valami könnyen megy. Kínzó most bármit is mondani, túlságosan kiélesedtek az érzékeim. Egészen más ez, mint ami Logannel volt. Lassabb és sokkal intenzívebb, tehát sokkal jobb.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

18+

Egyre inkább egymásra hangolódunk a kezdeti zűrök ellenére. Amennyire magamnak való, túlzottan nagy gyerek vagyok, ő annyira keresi a biztonságot, de egyikünknek sem kell a végletekig megváltozni a másik kedvéért. Éppen csak annyira csiszolódunk, hogy még ne adjuk fel magunkat, de emészthetőbb legyen a jellemünk, és ebből is látszik, hogy összepasszolunk. Engem nem izgat, hogy a bátyja is elnyomta, úgy vélem Faye elég sokat fejlődött az elmúlt pár napban ahhoz, hogy ha ismét találkoznak, már a sarkára tud állni, elmagyarázni, hogy nem mindig szorul a srác védelmére, mert egyrészt már kezd felnőni, hogy saját maga is megoldáson agyalhasson, másrészt itt vagyok neki én is. Valaki, aki talán korábban zűrös életet élt, de beleszeretett.
- Igen, az sem cél, hogy nekem mindig igazat adj. De az önálló álláspont nagyon számít. Azt mondom, hogy inkább veszekedjünk reális keretek között, de jó lenne, ha te is fontosnak éreznéd magadat. – Nekem természetesen az, de az önbizalom belülről fakad, nem mások megítélése alapján. Mivel ezt lényegében megbeszéltük, és azt is, hogy mit érzünk egymás iránt, magától értetődőnek éreztem közölni, hogy boldoggá akarom tenni, és ha ehhez egy pozitív testi élmény is kell, akkor nem is kell ezzel tovább várni. Úgy látom, hogy ő is így gondolja, a Logan utáni továbblépés most jött el. Eddig annyira rohanásban voltunk, hogy jó, hogy közben telt az idő, amíg felfedeztük, hogy a másikkal milyen boldogító is száguldozni, ezért amikor megpihenhetünk, akkor egymás karjaiban fedezhetjük fel egy kicsit újra önmagunkat. Az nekem meg sem fordul a fejemben, hogy össze kéne mérnünk a tapasztalatunkat, elég kicsi az esély, hogy azonos szinten vagyunk, de nem irányítani akarom őt, csak mert még szinte a nulláról indul. Nem, egy új kapcsolat, a szerelem mindent sztornóz, azonos felekké tesz minket. Nyilvánvalóan megvan az az előny, hogy tudom, hogy mit csinálok, legalábbis általánosságban, de az a cél, hogy az ő igényeire figyeljek fel. Na igen, Faye nem mesélte el, hogy mi volt Logannel, de esélyes, hogy az csak testiségről szólhatott, valami robotikus, célratörő valamit képzelek el, hiszen a vörös cica már most úgy kapkodja a levegőt, holott még hozzá sem értem, teljesen újraszerűnek éli meg.
- Valahol megértem, másfelől pedig teszek rá. – Viszonzom a mosolyát, erről beszéltem, innentől az ő dolga kell, hogy legyen, hogy milyen döntéseket hoz. Jó, nyilván Loganben talán Aaron látta a simlist, esélyes, hogy velem is lennének fenntartásai.
- Vagy csak szimplán tényleg finom a bőröd. – Nevetve rázom meg a fejemet, hihetetlen, hogy mindenre rákontráz valamit. Ahogyan szemlélem az arcát, és simogatom a lábát, nem keltek olyan benyomást, hogy neki bármit is viszonoznia kéne, megbeszéltük, hogy ez most róla szól, ha velem nem történik semmi, akkor az sem baj, végülis a szerelmeskedés nem egyszeri, és nem komplett dolog, lehet a későbbiekben is folytatni. Az azért határozottan felvillanyoz, hogy nem húzódozik, hanem látszik rajta, hogy kiváncsi, és hogy élvezi is ezt az egészet. Mögé helyezkedem annyira, hogy teljesen hozzáférjek a testéhez, láthatóan magától sejti, hogy mit is kell tennie, és nem azért, mert betanították neki.
- Akkor jó. – Bólintok most már én is vágytól felizgulva, nem tudok vele betelni, ezért ismét megcsókolom, de csak picit az ajkát, mert már mindketten annyira kapkodjuk a levegőt, hogy a végén még egymás szájába fulladunk bele, ezért kissé szenvedélyesebbre véve a tempót előrehajolok, hogy a kulccsontját illetve a nyakát is végigcsókoljam, olykor a fogamat is bevetve, de főleg az ajkammal, és a nyelvemmel köröket leírva, majd a keblére hajolva még be is szívom a hegyesen ágaskodó kis csúcsokat, mindkettőt egymás után. Azért nem lassulok be annyira, hogy állandóan megakasszam a szünetekkel, csupán felmosolygok rá, hogy mi is a helyzet, de ha ilyen jók a visszajelzései, akkor megállás nélkül folytatom. Anélkül, hogy a kezemet elvenném a szemérméről, a felnyitott lábai közé illesztem a már kemény férfiasságot, de most még csak amolyan ismerkedésképpen dörgölözök oda, sikerül egy nagyobb levegőt is venni, ahogyan érzem a nedvességet. Ismét a száját keresem, bármikor szólhat azért, hogy ne így. Az pedig meg se fordul a fejemben, hogy megfelelési kényszert nyomjak rá. Azon túl, hogy most még csak izgató kis lökésekkel illetem a nyíló virágot, a másik kezemmel mégiscsak úgy döntök, hogy finoman benyúlok a szűk kis vájatba, hogy előmelegítsem a terepet.
- Ez így tetszik? – Nem vagyok tolakodó, csak olyan mozdulatokat végzek, amelyről úgy érzem, hogy belesimul.

18+

Jamie & Faye

Végül is valahol ez így is van. Ő nekem az első. Az első, akivel komolyabban is együtt vagyok. Az a próbálkozás, ami Logannel volt nem volt az igazi. Nem volt túlságosan élvezetes, mert ő valahogy úgy kezelte ezt az egészet, mintha én már gyakorlott lennék, pedig nagyon nem voltam az. Odafigyelt valamelyest arra, hogy fáj az elején, de épp csak annyira, hogy ne legyen nagyon rossz és kész. Jamienél már most látom, hogy neki igenis az a fontos, hogy nekem jó legyen és ne csak jó, hanem nagyon jó, hogy emlékezzek rá, hogy tudjam, hogy mi a jó nekem és adjam is a tudtára. Ez utóbbit még nem tudom hogyan fogom teljesíteni, de biztos, hogy igyekezni fogok, hiszen ha neki fontos, hogy nekem jó legyen akkor persze az már eleve kiemelkedő Loganhez képest. Furcsa dolog, hogy Logan udvarolt nekem szépen fokozatosan, Jamie ellenben letámadott hirtelen és mégis ő szépen lassan kiderült, hogy sokkal pozitívabb annál, mint amit hittem róla, míg Logan egy sunyi kis áruló.
- Remélem... vagyis igazad van, változni fog. Amúgy is azt mondtad, hogy megtanítasz arra, hogy erős legyek és önálló. - és bár ez biztosan nem fog azonnal sikerülni, idő kell majd hozzá, de igyekezni fogok nagyon. Szeretnék több lenni, mint ami most vagyok, szeretnék ügyesebb lenni és önálló döntéseket hozni, ha lehet akkor minél többet. Na jó, persze nem feltétlenül most akarom én ezt elkezdeni, hiszen egyelőre még ez az egész is majdhogynem az újdonság hatásával hat rám. Valahol azért izgulok is és reméltem, hogy tetszem majd neki így törölköző nélkül is. Magas vagyok, kissé nyúlánk, de ez neki nem gond. Rossz is lett volna, ha így van.
- Igyekszem... ellazulok, majd fokozatosan. - elmosolyodom. Van még zavar az arcomon, de nem vészesen sok. Szeretném, ha ez az egész tényleg jól alakulna és már most az elején látom rajta, hogy nagyon is azt akarja, hogy nekem jó legyen, maradandó pozitív élmény. Nem akarok abba belegondolni, hogy hány lánnyal lehetett dolga előttem, ahonnan mondhatni a gyakorlatát merítette, mert ez most nem számít. Sőt végül is nem is olyan rossz, ha tudja, hogy mit kell tennie. Legalább nem bizonytalankodik, mert már épp elég tapasztalata van ilyen téren és az rám is jó hatással van rá, ha ő magabiztos.
- Legálisan, de... a bátyám még mindig kinyírna ezért. - oh ez most nem érdekel és kétlem, hogy őt érdekelné, a mosolyomból is látszik, hogy ez inkább csak afféle csipkelődés semmi több. Egy kis humort én is vihetek bele, azzal talán oldom valamelyest a saját zavaromat, mert hát ő cseppet sincs zavarban. Biztosan már volt rá jó pár alkalom, hogy ledobta a ruháját egy lány előtt, de most előttem dobta és nem sokat teketóriázott miatta.
- Most fürödtem, biztosan ez lehet az oka. - pedig sejtem én, hogy nem erről van szó, főleg hogy nem volt azért itt olyan intenzív szappan, meg aztán semmi mást se tettem magamra, de már csak attól is libabőrös leszek, ahogyan hozzám ér és láthatóan ő sincsen fából, ami jó, legalább tényleg egymásra tudunk hangolódni rendesen. Nem tudom, hogy nekem kellene-e bókolnom, ez valahogy még nem jön a számra. Majd lehetséges, hogy idővel ez is meg lesz, de biztos, hogy nem most azonnal. Egyelőre arra figyelek, amit csinál és hogy óvatosan inkább mellém fekszik és nem rám, pedig utóbbi sem zavarna. Nem érezném miatta kellemetlenül magamat, főleg hogy látom rajta mennyire odafigyel rám és ő is láthatja, hogy jó úton halad. Nem jövök zavarba tőle, ahogyan az éledező férfiassága a combomhoz feszül, ahogyan attól sem, hogy az ujjai finom táncot járnak a bőrömön. Csak elmosolyodom, ahogyan óvatosan ügyeskedik, és a sóhajaim és szaporábbak lesznek, amikor eléri a combomat. Nem ellenkezem egy pillanatig sem. Úgy helyezkedem, hogy rendesen hozzám férjen és megérinthessen, hogy a tenyerébe simulhassak, kicsit még meg is emelem a csípőmet pusztán ösztönből.
- Nem fogsz kellemetlenséget okozni... ez biztos. - hiszen már az eddigiek is épp elegek voltak arra, hogy kellően nedves legyek odalent. Nem lesz akadály, ha a simogatásnál tovább akar menni egyelőre csak kézzel és nem mással haladva és láthatja is, hogy ez a megjegyzés valahol arra is utalt, hogy várom is. A melleim már épp eléggé megfeszültek és a légzésem is pont annyira szapora, hogy sejthető nagyon is feltüzelt az eddigiekkel is.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

18+

Magamban eldöntöm, hogy úgy fogom kezelni a kis vöröst, mintha ez lenne neki az első. Logant teljesen figyelmen kívül kell hagyni. Vannak előnyei, és hátrányai annak, hogy mégis volt vele valami. Előnyös, hogy már nem lesz annyira ijesztő, és fájdalmas Faye számára ez az egész, viszont most már nem csak testileg, hanem lelkileg is pocsék lehet neki visszaemlékezni, mert az úgy elég zsákutcának tűnik. Úgyhogy... úgy kell tekintetünk erre az egészre, mint tiszta lap, ahol csakis egymára koncentrálunk. És ha nem sikerül, hát jót nevetünk a dolgon, nem egymáson, hiszen enélkül is megvan már a kötödés, legfeljebb csókolózunk egy nagyot, ruha nélkül, és akár máshogyan is tudjuk kényeztetni egymást, vagy akár félrerakni ezt az egészet egy kis időre. Tényleg csak kicsire, mert szeretném, hogy ha jól érezné magát, és valóban úgy fel tudna szabadulni, hogy igazán felnőtt nőnek érezze magát az oldalamon.
- Jelenleg így van. Aztán majd változik ez, ahogyan tapasztalsz. – Felelem, hiszen még nagyon fiatal, és nem kéne hagyni pusztán divatból, hogy mindig másnak legyen igaza. A törölköző ledobását a magam módján megismétlem, hogy elgyönyörködhessünk egymásban. Mivel eddig főleg az arcát néztem, és csak részben az alakját, igazán természetesnek veheti, hogy ha most én is megszemlélem őt, de nem amolyan kéjenc pillantással, nekem akkor is ő kéne, ha példának okáért maradtunk volna a szerelmes kategóriában. Szerencsére azért mégse kell ilyen türelmesnek lennem, hiszen ő se akar a múltban élni, és el tudja fogadni, hogy olykor bizony kockáztatni kell. Ahogyan ezt már megtettük egymásért, és nem hagytam ott semmilyen helyzetben.
- Faye, ez most nem arról szól, hanem hogy lazulj el egy kicsit. Velem érdemes. – Túrok bele a hajába a szokásos pimasz mosolyommal, nem is tudom meghazudtolni magamat. Nyilván a dolog teljesen természetes hogy valakivel együtt vagy, a szerelmi része még nekem is nagyon új, de hát ha azt látom, hogy rám bízza magát, miért is ne gondolnám jó dolognak mindezt? Azért már én is kapkodom kissé a levegőt, a testem máris válaszol a közelségére, ami talán már nem hozza zavarba. Csak odapuszilok a szájára, más az, ha élethalál harc közepette komolynak kell lennünk, de valahol nagyon is egymásra hangolt minket már az azt megelőző ismerkedés, flörtölgetés.
- Komolyan mondtam. És legalább már legálisan megnézhetlek. – Kacsintok, és simogatom meg az arcát, arra utalva, hogy azért valahol én is rosszfiú vagyok, bár már leszögeztük, hogy én inkább amolyan menekülős, felelőtlen kisértet, és a lányokat nem szokásom pofára ejteni. És valahol tényleg jó érzés, hogy már nem néz rám olyan csúnyán, sőt, nagyon is elfogadó, látom az elragadtatott pillantást, amelllyel engem vesz szemügyre. Nyilván a lányoknak is a vad szenvedély kell de a szerelmeskedés közepette az elején igenis muszáj felfedezniük a saját korlátaikat, hogy aztán átléphessék őket. Muszáj, hogy figyeljen rá, hogy mi az ami jó, és azt kell komolyan venni, megerősíteni. Majd a második, vagy többedik alkalommal lehet vadabbul hemperegni, ha úgy tartja úri kedvünk, ez még inkább játszadozás, simogatás, amolyan felkészülés. Leülvén a kanapéra sem látszom sietősnek, a fegyverem is most megnyugszik, hogy nem vagyok tettrekész, ez Faye-ben is elültethet némi bizonyosságot, hogy nem a gyorsaság az első, és egyetlen szempont. Ahogyan egymáshoz érünk, a bőrömön át is érzem az ingereket, én magam is megremegek, ahogyan tényleg elnevetem magamat, de csak picit, és halkan.
- De finom illatod van. – Nem gondolom, hogy cél lenne, hogy majd ráfeküdjek, az talán egy kicsit kiszolgáltatott helyzet, amiben nem könnyű mozogni, vagy kifejezni, hogy mit szeretne. Ahogyan eldől, inkább mellé fekszem, bár kissé a levegőbe lógva, de azért még éppen elférek, szerencsére a kőház tulajai méretesebb kanapét válaszottak. Miután ismét csókba fullasztottam az ajkát, finoman simogatva a vállát a hasán is elidőzök, de csak annyira, hogy ne legyen csiklandós érzés. Felpillantok az arcára, de nem fogok rákérdezni, hiszen azért ez mégsem kérdezz-felelek. Érzem én, hogy ő is kipirul lassan, meg hát mondta is, hogy jó az irány. Játékos mozdulattal simogatom meg a kebleit, gyengéden összeszorítva, hiszen nem árt némi rávezetés is, hogy nem csak sakkozni fogunk. Mellette feküdve már ismét érezheti, hogy a combjának feszül az ágyékom, de ez még nem jelent sürgetést, ellenben az kiváncsisággal tölt el hogy vajon hogyan reagál, ha a szemérmét érintem meg. Azért odacsókolok a szájára, hogy ne legyen túlzó a mozdulat, és megtorpanás nélkül nyitva szét a combjait, gyengéden simogatom meg először a lába belső, puhább részét, majd a finom kis vájat felé veszem az utat. A csiklandozás itt is kizárva, pusztán a tenyerembe zárom, hogy szokja az érintést, és itt határozottabb simogatásba kezdek, hiszen ez a rész nagyon érzékeny tud lenni, és nem cél, hogy nevetésbe fulladjon a dolog.

18+

Jamie & Faye

Ha tudnám mire gondol akkor egyetértenék vele nagyon is. Tényleg olyan valaki való mellém, mint amilyen ő. Határozott, de közben mégis megpróbál engem is rávenni a határozottságra. Eddig mindenki inkább elnyomott és kihasználta azt, hogy nem sok önbizalmam van, és hogy ő nem ilyen az jó dolog. Szeret, de közben az én érdekemet is nézi és azt is szeretné, ha nekem is jó lenne és erősebb lennék önállóan is. Ezt eddig nem nagyon akarta kihozni belőlem senki sem. Se a bátyám, sőt a szüleim sem, Logan pedig még annyira sem, ami végül is érthető, ha azt nézzük, hogy miért akart egyáltalán közel kerülni hozzám és aztán miért szívódott fel olyan szépen. Trófea voltam csak és ennyi, Jamie számára viszont érzem hogy nem. Persze ilyen téren elég rossz érzés, hogy nem ő volt nekem az első, hiszen mégis csak nagy dolog az első alkalom és én rossz emlékekhez kötöm, de remélhetőleg ez az este majd szépen felülírja, még ha nem is épp jók a külső körülmények, de most elvonatkoztatunk attól, hogy mi vesz minket körül a kis házikón kívül.
- Pedig nálam általában szinte mindenki jobban tud mindent. - vonom meg finoman a vállamat. Hát az a helyzet, hogy ez tényleg így van, de igaza van ebben a helyzetben meg főleg tudnom kell, hogy nekem mi a jó és én mit akarok, ezért is dobom le a törölközőt. Persze ettől még meglep, amikor ő is ledobja a ruháit, hiszen lehetséges, hogy Logant láttam már ruha nélkül, de valahogy más helyzet volt. Nem ilyen premier plánban és most jóval hirtelenebb is történt. Ettől még természetesen nem tudom megállni, hogy ne nézzem meg őt magamnak, hogy ne mérjem kicsit végig és ne tévedjen... oda is a tekintetem. Nagyot nyelek utána és megyek vele a kanapéig, amikor megfogja a kezemet és oda vezet.
- Te meg állatira magabiztos, mint mindig igaz? - elmosolyodom, még a zavarba ejtő pillantás ellenére is. Még majdnem el is nevetem magamat a magabiztosságát hallva. Igen sejthető, hogy nagyon is jól csinálja, elvonja kicsit a figyelmemet, amiért hálás vagyok. Nem akarok aggódni, hogy milyen lesz, mert bár nem ez az első, de az első nem volt valami nagy élmény, épp e miatt ehhez most nagyobb reményeket fűzök.
- Ha olyan lennék, mint te... azt mondanám tudom, de... köszönöm. - az biztos, hogy a kevéske önbizalmamat már nagyon is magas szintre sikerült tornásznia eddig is és csak még inkább növelte ezúttal pusztán a pillantásaival is. Persze most azért nehezebb a szavakra koncentrálni, hiszen időnként sóhajok szakítják meg az egyre szaporább légzésemet, ahogyan hátra dőlve élvezem mindazt, ami történik. Lágy csókok, finom kényeztetés, ahogyan szinten minden porcikámat igyekszik bejárni. Óvatos és figyelmes, cseppet sem olyan, mint amilyen lényegre törő Logan volt. Benne nem volt cseppnyi türelem sem. Ha nem vakított volna el az a bizonyos rózsaszín köd, akkor gyanakodhattam volna, hogy ez így nagyon nincs rendben.
- Jól... csinálod. - beharapom a számat, hiszen azt kérte, hogy tudassam vele, hogy mi a jó és mi a nem jó és igyekszem is ezt tenni. Azt hiszem nem csak a szavaim, a sóhajok és mutatják, hogy élvezem, hogy kérdés nélkül felhúzom a térdemet, hogy hozzám férhessen, hogy közelebb simulok hozzá, vagy húzom őt magamhoz, ha úgy kényelmesebb lenne és közben kicsit helyezkedem is. Részben elfelé dőlök a kanapén, hogy már ne csak üljünk, hanem közeledjünk lassan a fekvő helyzethez. Remélhetőleg azért rendesen el is fogunk férni majd itt mindennel együtt, mert hát jóval kisebb a szélessége, mint egy ágynak, annyi szent.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

18+

Faye mellé olyan pasi való, amilyen én vagyok, ezt álszerénység nélkül mondhatom. Fel vagyok készülve arra, hogy megvédjem, viszont vagyok annyira magamnak való, hogy nem lépek le mellőle valami újabb kaland kedvéért. A gépekkel való kapcsolatom alapján talán játéknak fogom fel az életet, bulinak, de a nőkkel azért mindig is viselkedtem. Talán pofátlan vagyok az ismerkedésnél, ahogyan megtettem ezt az elején is, ám ha komolyra fordulnak a dolgok, nem vagyok szemétláda. Egyből átláttam, hogy a kis vörösnek még nálam is bonyolultabb az élete, és nem csak alkalmi kapcsolatok tudják megnyugtatni, mellé valami állandó kell, akiben bízhat, aki nem csak megvédi, szereti is. És lássuk be, nagyon is jól megvagyunk egymással, még az állandó sikoltozások ellenére sem érzem nyafogósnak.
- Nyugodtan kifejezheted, hogy mi a jó neked, és nem csak most, ebben a helyzetben. Adtam a szavadra, az ember nem tudhat mindent egyedül. – Ezért is mondtam, hogy álljon ki magáért akár a bátyja ellenében is. Tudom, hogy mellettem is azért tud önmaga lenni, mert abban adok neki teret, amihez a stílusa passzol, másban pedig tudom irányítani, amiben rászorul. És ha belegondolok az én életembe is állandóságot visz, végre van kiért, és miért komolyabbnak lennem. Teljesen azért nem tudok megváltozni, végülis valami csak megtetszett neki bennem, talán a csibészes vigyorom. Kétség sem férhet hozzá, hogy milyen gyönyörű, így nem sokáig habozok, én is ledobom magamról a ruhákat, a pillantásom talán kicsit zavarbaejtő, de ha belegondolunk, hogy most vallottunk egymásnak szerelmet, és szeretném boldoggá tenni, akkor igenis felfoghatja bókként, hogy ennyire tetszetős látványt nyújt. Én azonban nem Logan vagyok, hogy önhitt módon csak a gyors kielégülésre menjek rá, hiszen erről lehetett szó, lévén Faye nagyon tapasztalatlannak tűnik, láthatóan a pasival nem jutottak túl sokra. Itt most valóban a fokozatosság a lényeg, tehát ha nem is érünk célt, akkor is jól fogjuk magunkat érezni. Most a világtól kicsit elzártan tudunk egymásra koncentrálni tabuk, és félelmek nélkül. A csókon túl megsimogatom az arcát, hogy csökkenjenek a talán felmerülő gátlások, de az nagyon tetszik, hogy ő dobta le a törölközőt, ez végre egy önálló döntés volt. Lecsüccsenünk a kanapéra, talán nem annyira kényelmes mint egy ágy, de legalább megvan a spontán vetülete a dolognak. Szerencsére jó idő van annyira, hogy ne kezdjünk el egyből fázni ruha nélkül, hiszen még csak az kellene, hogy lebetegedjen így fürdés után. Bár nagyon tetszik, és könnyedén elveszíthetném a fejemet, ám már vagyok annyira érett pasi, hogy nem fogok beleremegni, hogy végre ruha nélkül látom. Valóban nagyon cuki, és izgató látvány, de ez a mostani talán még nem rólam szól. Elmosolyodom, ahogyan simogatjuk egymást, és egy pár pillanatra annyira eltávolodom, hogy megnézzem magamnak az arcát. Ebben most semmi csábító nincsen, hiszen nem kell lehengerelnem, amit már kellett, azt megtettük egymásért.
- A vacsi pedig még finom is lesz, úgyhogy állatira mázlis vagy. – Na ezt nem arrogánsan mondom, csak amolyan figyelemelterelésképpen, hogy ne érezze ténylegesen a teljesítménykényszert. Meg hát már megszokhatta, hogy én elég laza vagyok, nem görcsölök rá semmire, és tőle is csak ezt szeretném. Végigszaladok az arcán, a száján, az orrán, hogy ne csak a mellét simogassam, a változatosság a lényeg. Azért nem fogjuk eldumálni az egészet, csak amolyan felvezetés ez. Most odahajolok, hogy finoman beletúrjak a vörös hajába, és megízlelgessem őt az ajkán keresztül. Csókom lágy, de igencsak lényegre törő. Picit hátradöntöm őt a kanapé támlájának, de nem mászom rá, hagyok szabad mozgásteret. Elképzeléseim vannak a minél egyszerűbb dolgokról, hogy számára is lehet olyan lépés, amelyben irányíthat. Azért mert van minimális tapasztalata, egy ilyen második alkalommal is lehet fájdalmas, ezt pedig teljesen ki akarom szűrni. – Ugye tudod, hogy imádnivaló vagy? – Susogom a fülébe, puszilgatva, majd beszívva a nyakán a bőrt, éppen annyira férfias mozdulattal, amely még nem fájdalmas, csak feltüzelő. Ujjaim végigvándorolnak a hasán, és a karján, simogató szándékkal hogy egyszerre izgassam, és nyugtassam le, még ha mindez kettős érzetet is kelt. Bármelyik irányba elmozdul, az csak jó. A combján időzik a kezem, de onnan nem lépek el, csak gyengéd mozdulattal kérem, hogy emelje fel a térdeit, hogy a vádliját, és a bokáját simogassam, még picit a lábujjait is, hiszen a test kémiája abban rejlik, hogy az intim résznek nem pusztán az elsődleges nemi jelleget tekintjük, hanem az egész testet. Masszírozom annyira, hogy még ne legyen gyúrás, inkább hagyom, hogy ismerkedjen a saját jelzéseivel. Olykor ismét rápillantok az arcára, amolyan érdeklő, pajkos félmosollyal.

18+

Jamie & Faye

Tökéletesen megbízom benne és nem csak úgy értve, hogy tudom, hogy meg fog védeni, ha arra kerül sor és nem lépne le, csak mert én nem vagyok olyan profi és hozzáértő ebben az egész harcigolásban, mint ő. Tudom, hogy nem árulna el, vagy bántana meg, mert egészen másképp viselkedik, mint Logan. Érzem, hogy őszinte. Persze mondhatnád, ha már ilyen jó emberismerő vagyok, akkor miért nem gyakoroltam ezt előtte is, de az más helyzet volt. Ha egyszer már megtapasztaltad, hogy milyen, ha megbántanak és átvágnak, akkor azért mégis csak fejlődsz és jobban átlátod, hogy milyen lenne, ha megint ezt tennéd nem igaz? Ő már az elején is másképp viselkedett, mint Logan. Nem próbált meg édelegni, nem próbált kedveskedni, őszinte volt, ahogyan letámadott, a képekkel a gépén és az összes többivel. Látszott, hogy ő nem csak szándékosan szórakozva építette fel ezt az egészet, hanem ténylegesen kialakult köztünk valami... valami tényleg komoly, ami miatt bízom benne és tudom, hogy nem bántana meg, vagy ejtene át. Tudom, hogy nem csak kihasználni akar.
- Tudom... tudom, hogy nem hagyod. Elhiszem neked és bízom benned, és azt is tudom, hogy veled egészen más lesz, már most is az. - és nem csak a szex részére értem, hanem egyáltalán csak arra, hogy vele vagyok. Kedves nagyon is, de nem úgy, mint ahogyan Logan próbálkozott és most is azt látom rajta, hogy rám figyel teljes mértékben, nem pedig másra, vagy magára. Ezért is nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy lazítsak a törölközőn, hogy az egyszerűen a földre hulljon. Vele akarok lenni, ez nem is kérdés, akármit is hoz a holnap, csak a most számít, de tudom, hogy holnapra sem fog csak úgy elmenni és magamra hagyni. Persze ettől még nem vagyok kevésbé zavarban. A bőröm épp eléggé hófehér ahhoz, hogy még inkább látszódjon rajtam, ha elpirulok, ahogyan most is. A csókja enyhít ezen, amikor közelebb lép, ám amikor róla is nagy hirtelenséggel lekerülnek a ruhák újra csak visszatér még erőteljesebben. Na igen Logan volt az egyedüli, akit láttam ruha nélkül, de őszintén szólva őt sem néztem meg úgy igazán. Nem volt rá idő és lehetőség, mivel minden olyan gyorsan és hirtelen történt.
- Hát... tényleg kiegyenlítődtek. - nagyot nyelek, de végül megfogom a kezét és irány a kanapé. Itt most azért nincs olyan felszereltség, mint egy rendes házban, de nem is baj. Épp ettől lesz kivételes az egész helyzet, hogy csak ketten vagyunk és az biztos, hogy nem kell attól tartanunk, hogy bárki is betoppanhat, amíg együtt vagyunk. Kétlem, hogy gyakran járna erre bárki is.
Nem tudom, hogy pontosan mit is vár tőlem, hogy szavakkal jelezzem, hogy jó, vagy valami nem, de nem hiszem, hogy mindenre mondanom kellene valamit. Elég lehet az, ahogyan belesimulok az érintésébe, ahogyan kicsit kihúzom a hátamat, amikor csók közben a keze feljebb szalad a mellemre, hogy azt cirógassa. A halk sóhaj mindent elárul. Egész más ez a finom és lassú tempó, mint amiben egyszer már részem volt és már most tudom,hogy egészen más lesz az egész együttlét is. Én csak finoman átölelem őt, az ujjaim óvatosan siklanak fel a hátán, aztán le is. Nem viszem túlzásba, hiszen most arra igyekszem koncentrálni, hogy élvezzem ezt az egészet, nem arra, mint előzőleg, amikor szinte már aggódtam, hogy jól csinálom-e. Most ettől nem félek, nem érzem úgy, hogy teljesítenem kell, hogy valamit kötelezően kell tennem.

♫ Close ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

18+

Faye & Jamie

Miután összefoglaltuk a haditervet, véletlenül történik meg, hogy kimondom, amit gondolok vele kapcsolatban, egyrészt mert ki tudja, hogy ennyi veszély között meddig tudunk együtt maradni, másrészt annyira felzaklatta még ez is szegényt, hogy kell valami, ami erőt adjon neki. És ezzel nekem is, mert kivételesen most nem arról van szó, hogy ez egy a sok akadály közül, amivel napi szinten megküzdök. Itt most az életem a tét, és van valaki, aki felnéz rám, aki bízik bennem. Meglepő, szokatlan érzés, és nem tudok Faye-re egy átlagos lányként nézni, akivel vagy lesz valami, vagy sem. Logan egy idióta barom volt, hogy csak valami tárgyat látott benne, akinek jó fogdosni a seggét, meg kisajátítani. Azzal a másik csajjal is, akivel láttuk, vélhetően ezt csinálta, aztán megint továbbállt. Fiatal még, pasi, nincsen benne a terhesség kockázata mint a lányoknál, úgymond oda veti a magját, ahova hagyják. Nem csoda, hogy Faye arcán olyan megbántottság honolt. Amióta együtt vagyunk, nem tudom csak a válsághelyzetre fogni, hogy mennyire tetszik. Ráadásul viszonzozza a vallomásomat, amit úgy nem is gondoltam, hogy csak úgy kimondhatunk, mindkettőnk szempontjából megvoltak a kockázatok. Készítgetem a hozzávalókat, és amikor visszatér, enyhén hiányos öltözékben, akkor talán túlságosan sok a mai napra, de felvázolom az elképzeléseimet kettőnket illetően, mert boldoggá akarom tenni. Itt most nem a szex a lényeg, sokkal inkább hívnám szerelmeskedésnek. Pont ez lenne az egésznek az értelme.
- Igen, csak a most, de az is számít, hogy holnap is együtt leszünk. És ne butáskodj Faye, nagyon is számít, hogy mire vágysz, mit akarsz. Megadom neked, mert sokat érsz. Megmondtam már, nem hagyom, hogy többé bárki lekezeljen. – Simítom végig az arcát, tudom, hogy a bátyja is elnyomta, és talán nem az a megoldás, hogy megtanuljon a fegyverekkel bánni, de igenis lehet saját stílusa, elképzelései, és álljon csak a sarkára, még velem szemben is. Én ugyan imádom a cuki stílusát, de hosszútávon ugyanúgy belérúghat aki csak akar. Mostanáig, mert egyrészt én megvédeném, másrészt akarom, hogy akkor is erős legyen, ha nem vagyok ott vele. Csókban forrunk össze, érzem a sóhaját, így elmosolyodom, de nem olyan elégedett, magabiztos vigyorgással, picit inkább elengedve, és a tekintetét keresve. Itt most a lényeg a bizalom, a gyengédség, minden más majd később jöhet. Kiváncsian figyelem, hogy mire készül, és kedves pillantással bólintva mérem végig, látszik az én arcomon is némi pír, ez most nem amolyan egyéjszakás kaland jelleggel bír, itt most nagyon is fontos tényező a szerelem. Már anélkül is szép lánynak tartottam őt, aki ráadásul kedves, de igenis van jelentősége, ha az ember a társára néz ilyen csodálattal. Mert hogy Faye tökéletes minden tekintetben. Aranyos, fiatalos test, mégis ingerlő halmokkal rendelkezik, ahol csak kell, így nem marad el részemről is, hogy beharapjam a számat, de csak egy pillanatra, hogy ismét odalépjek, és megcsókoljam. De egy egy gyorsat, mert én is lekapom a felsőmet, és letolva a nadrágomat egyből alsóval együtt.
- Csak hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok. Szép vagy Faye, nagyon szép. – Közelebb lépek megint, és a közeli kanapéhoz vezetem kézenfogva. Talán zavarbaejtő lehet, hogy rajtam sincsen már semmi, de talán annyira nem, mintha még sosem látott volna még pasit meztelenül. Az összehasonlítások még tényleg nem számítanak, ahogyan ő mondta, ezúttal tényleg csak a most van. Leülök szépen mellé, hogy közelebb simuljak, és megcsókoljam, lágyan keresve a nyelvét átölelem, és az egyik kezemmel gyengéden a combját simogatom, a másikkal pedig az arcát. Félig nyitott szememmel figyelek arra, hogy alkalmazkodni tudjak az igényeihez, hogy ha azt látom, hogy vágyja a további lendületet, továbbléphetünk, de egyébként nem szaladunk sehová. Én sem ágaskodom olyan látványosan, hogy egyből azt érezze, hogy a közepébe vágnék. A gyengéd csókjaim elborítják az ajkát, beszívva a száját, és kellemes, de mégis lassú mozdulattal cirógatni kezdem a mellét. Nem fogok mindenre rákérdezni, de szükségesek a visszejelzések.

Jamie & Faye

Tudom, hogy óvatosnak kell lennünk nagyon, főleg mert én nem vagyok kifejezetten... jó abban, hogy megvédjem magamat és akkor ez finom kifejezés. Nem tudok lőni és jó eséllyel sokkal jobban és sokkal hamarabb megijedek bármitől, mint ő. Épp e miatt nagyon óvatosnak kell lennem, már előre, hogy ne a pánik vezéreljen, vagy épp blokkoljon le egy rossz pillanatban. Nem akarom, hogy ez az egész abból álljon, hogy folyton engem kell védenie és megmentenie, de az is igaz, hogy közben jól is esik, hogy vigyáz rám és óv engem. Jó dolog nem egyedül lenni és bízni benne. Persze Loganben is bíztam... de ez most más. Jamie már megmentett, többször is és már megtehette volna, hogy magamra hagy, de nem tette. Elhiszem neki, hogy azért, mert fontos vagyok neki.
- Tehát mozgásban kell lenni és válaszokat találni, hogy hazajussunk. - ez a lényeg, főleg mert a bátyám biztos vagyok benne, hogy totálisan ki lehet akadva, hiszen eltűntem csak úgy szó nélkül. Nem tudom, hogy mi lehet most otthon, de leginkább attól félek, hogy most is engem keres és félek, hogy e miatt bajba is kerül, netán megsérül. Aggódom, de nem kellene még erre is gondolnom, mert az biztos, hogy jelenleg mi nagyobb bajban vagyunk, mint amennyire a bátyám félt engem. Ő meg tud gyógyulni a tetejében, én viszont nem, ami nagyban nehezíti a helyzetemet és még csak megvédeni se tudom igazán magamat.
Az is jól esik, hogy mielőtt elmennék fürdeni kimondja a fontos szót is, hogy szeret. Én is szeretem, de nem mertem volna én kimondani elsőként, hiszen azért lássuk be azt hittem Logan is szeret és mégis mi lett a vége? Megbántott és átvert, még hozzá nagyon csúnyán. Van bennem azért félsz és hát óvatosan kerülök elő megint immár hiányos öltözetben egy szál törölközőben. Össze vagyunk zárva és bármennyire tombol odakint a jövő rettenetes világa mégis csak ez az egész hely most olyan, mint valami romantikus kis sziget, főleg ahogyan közelebb lép, nem tudom visszafogni a mosolyt, amit a bók vált ki.
i]- Én még nem igazán tudom, hogy mik a... vágyaim, de... szeretlek és ez a lényeg és nem érdekel, hogy mi volt ez előtt, vagy mi lesz holnap. Most csak... most van igaz?[/i] - nem remeg a hangom, maximum a csókjától, csak az vált ki belőlem izgatottságot, nem pedig az, hogy aggódom. Persze nem épp jók a tapasztalataim. Logannel valahogy nem volt az igazi. Furcsa volt, olyan... nem igazán értette meg, hogy nekem az egész helyzet ismeretlen és nem tudom mit kell tenni. Kicsit olyan volt, mintha máris azt várta volna tőlem elsőre, hogy minden tökéletes lesz majd, én pedig valami vadmacska. És hogy bizonyítsam, hogy mit is akarok, egy mozdulattal oldom meg a törölközőt kötő apró kis csomót, hogy az, ha egy kicsit hátrébb lép, hogy legyen köztünk némi tér azonnal a földre hulljon. Persze egy leheletnyi zavar van az arcomon és cseppnyi pír is, mivel még nem látott így és igazából nem is láttak túl sokan így, egy szál semmiben, de tudom, hogy a zavaromat hamar elnyomjuk majd közösen.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

Ahogyan elindul egy kicsit lefürdeni, én meg kipakolom a kajákat, még pár pillanatra szóval tartjuk egymást, ahogyan a ránk váró útról beszélgetünk. Már nem látom rajta azt a riadtságot, mint az elején, holott azóta meg akarták ölni, csalódott Loganben, és átkerültünk egy másik világba, ahol az élők is, meg a fertőzöttek is ránk pályáznak. Bár sikítozik rendesen, mégis, mintha mellettem biztonságban érezné magát. Nem gondoltam volna, hogy valakiről így képes lesz gondoskodni. És ahogyan néz rám, bizony felcsillan a szeme, főleg, hogy most már ki is jelentettem, hogy nem megyek sehova, nem hagyom el. Vele együtt sem kevésbé mozgalmas életem, noha nem gondolom azt, hogy ha visszatérünk, meg tudnék ülni a birtokon, csak ideiglenesen akartam Salemben maradni, de most, hogy van Faye, alaposan átgondolandó, hogy mihez kezdünk az életünkkel. Nem akarom állandóan veszélybe sodorni, van most elég baja.
- Nem tudom, kétlem, hogy csak mi vagyunk az egyedüli egészséges mutánsok. Valahol lenniük kell, és tudhatják, hogy mi történt. Más választásunk úgysincs, mint keresgélni. Viszont mozgásban kell lenni, és ha valamit feltérképeztünk egy helyet, akkor nincsen értelme ott időzni, ha nem találtunk szövetségeseket. – Fejtegetem tűnődve, bár szó mi szó, nagyon is jól érzem magam kettesben vele, és hogy csak rám van szorulva, de nem vagyok ostoba, tudom, hogy előbb-utóbb kell valami menedék, és hát kajánk sincsen sok. Ez a kőház most egy-két napra elegendő úgy minden tekintetben, de mások is idetalálhatnak, akár többen is, és akkor harcolnunk kell, amire Faye nem éppen alkalmas. Nem nézem le őt, de nem ehhez a világhoz szokott. Még nekem is mocskosul idegen, de szerencsénkre én túlélő típus vagyok, aki megszokta már, hogy menekül, mozgásban van.
Miután megbeszéltük, hogy ő elmegy fürdeni, én meg pakolászom tovább az ebédnekvalót, valahogy kikívánkozik belőlem a vallomás, amit még talán senkinek nem mondtam. Nem valók nekem a kapcsolatok, az állandóság, bőven elegendőnek tartottam azt, hogy egy-egy napig kavarok valakivel. Na na úgy, mint Logan, hogy szerelmet hazudok, és mindenkit meg akarok kapni. Nálam is szólt a szórakozásról a dolog, de akkor mindig a kizárólagossággal, ahol nem merült fel az a tény, hogy átverném az illetőt. És most mégis, napok óta együtt küzdünk, megoldjuk a lelki problémáit is, hogy közben teljesen felboruljon a világnézete. Nem tudnék továbbállni, még ha lehetőségem is lenne rá. Akarom őt, minden tekintetben. Már nem csak egy csinos lány a gépem monitorán. Ismerem az érzéseit, tudom, hogy milyen az ha szomorú, milyen csilingelően tud nevetni. Nem pusztán hálának veszem, ahogyan visszamondja, furcsán jól esik, hogy engem is lehet szeretni, nem valami menekülős kísértet vagyok. Emésztgetem szótlanul a dolgot, hogy aztán amikor meglepődik, még inkább kiszáradó torokkal forduljak felé.
- Affrancba Faye, gyönyörű vagy. Ez a Loganes dolog.. tudom, hogy kihasznált, és pocsék élményeid lehetnek róla, de.. talán én jobbá tehetem a dolgot. Nem kell, hogy összehasonlítgass, nem ez a cél, csak... szeretni akarlak. Ha szabad. És csak annyira, amennyire neked jól esik. Ez most nem rólam, hanem rólad szól. A te vágyaidról, ha vannak ilyenek. – Gyorsan megmosom a kezemet, hogy ne legyen kajaillata, hiszen belőle meg árad a tisztaság. Közelebb lépek, és a derekánál gyengéden átkarolva csókolom meg. A válasza mindenképpen lényeges, addig nem is nagyon hozom zavarba, amíg nem találja ki, hogy mi legyen, a fürdésem most ráér. Eszembe jut, hogy ha még nagyon gyakorlatlan, esetleg visszabújhatnánk a zuhany alá is, hogy megkönnyítsük a dolgot, de ez majd kialakul. Most csak a karomba zárom, hogy puha csókokkal kényeztessem az ajkát. A vad szenvedély még bőven ráér, itt most nem cél, hogy kifulladásig szeretkezzünk, hanem hogy minél kellemesebb élményben legyen része. Nem mondom, én azért megmozdultam ott lent már a puszta látványától is, na de nem erőltetném, ha korainak tartja a dolgot. A hasára tévednek a simogató ujjaim, hiszen az olyan terület, amely még nem éppen intim, de jelzésértékű lehet, és a mellei na meg az ágyéka irányába is el lehet indul, így kellően bizsergető. A törölköző anyaga egyébként is vékony, ám azért nem olyan, mintha a bőrét simítanám.

Jamie & Faye

Hogy szerelem volt igazi, vagy csak rajongás, netán csak tetszett az, ahogyan neki tetszettem ezt nem tudom. Talán nem is igazán számít, hiszen az a fő, hogy vége lett és nagyon csúnyán. Nem is akarok már gondolni erre. Logan egy disznó és hát előfordul, hogy az ember első alkalommal hiába vigyáz annyira mégis csak egy ilyen alakot fog ki magának. Már csak az a kérdés, hogy a bátyám hogyan viseli, ha elmondom neki a részleteket. Azt azért még sem akarom, hogy végezzen vele, pedig őszintén szólva még arra is látok esélyt, hogy netán nekimegy... vagy rosszabb. Na ezért nem akarok neki erről részletesen beszámolni, nem lenne semmi értelme. Logan rossz ember, de majd az élet megnehezíti a dolgot remélem és majd megkapja méltó... jutalmát a csúnya tettekért, mert ennek így kell lennie.
- Szerinted van ilyen egyáltalán? Nem támadnák meg eleve az emberek? - láttunk katonákat és azok nem voltak éppenséggel kedvesek és barátságosak, szóval... én nem nagyon bízom ebben. Benne igen és elhiszem, hogy jó kezekben vagyok, de hogy van egy olyan hely, ahol a magunkfajták élnek... hát nem tudom. Főleg ha a vírus épp ránk mutánsokra hat, akkor mégis hogy a fenébe létezhetne olyan város, amit nem akarnak lerombolni az emberek? Attól félek, hogy ez úgy nagyjából teljesen esélytelen. Persze szép lenne, jó lenne, de... örüljünk ennek a kis háznak első körben, már ez is valami, hiszen biztonságosnak tűnik és nagyon úgy fest, hogy van itt étel, lehet fürödni, egészen civilizált ahhoz képest, amit az ember elsőre gondolna róla. Ez azért jó hír, lehet egy nyugodt éjszakánk, aztán ki tudja, hogy a későbbiekben ez majd hogyan alakul.
- Jól van, igazad van, ehhez te értesz jobban, én egész életemben alig mozdultam ki New York államból. - na igen New Yorkban éltem, és persze North Salem, ahol a nyaralónk van és kb. ennyi. Nem voltam túl messze, nem kellett sokat utaznom és nem kellett soha sem gyorsan költöznöm, vagy tovább állnom. Ez nekem azért eléggé új még, úgyhogy bízom benne és rá hagyom a döntést a dolgok nagy részében, maximum ha muszáj lesz majd hozok önálló döntéseket. Azt hiszem a nagy önállóságot nem ilyen körülmények között fogjuk elkezdeni gyakorolni. Az viszont meglep, amikor visszatart és az főleg, amit mond. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi kicsúszhat a száján csak úgy hirtelen. Kell pár pillanat mire felfogom, akkor tényleg nem lépne le csak úgy és hagyna magamra, mert csökkentem a túlélése esélyeit.
- Én is szeretlek. És nem úgy, mint... Logant, azt hiszem az nem volt ugyanilyen. - viszonozom a csókot, talán még kicsit el is nyújtom, csak eztán megyek végül is el fürdeni. Muszáj, mert van rajtam sok minden, vér is többek között és nem lenne rossz ezektől megszabadulni. Ez van, ha a közeledben lőnek szét valami fertőzött izét. Az ajtót tehát résnyire nyitva hagyom és hosszú percek és persze hajmosás után térek csak vissza. Még törölközőt is sikerül találni, ami hasznos és egy fürdőköpenyt, amibe belebújhatok. A ruháimat amúgy is magammal együtt valamelyest azért kiöblítettem, hogy használhatóbb legyen holnap, addig talán megszárad, így végül már tisztán és fürdőköpenyben kerülök elő, ki tudja addigra talán már illatok is szállingóznak.
- Vigyázzak addig a kajára, amíg te is megfürdesz? - igen, arra nem is gondolok így elsőre, hogy esetleg meglepődik majd a hiányos öltözeten, de még se vehettem vissza azt, ami rajtam volt.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

Nem akarom nagyon feszegetni azt, ami Loganhez fűzte, én sem beszélek az exeimről, igaz, azok nem is számítanak, és csak untatnám vele. Most kettőnkről van szó, és semmi értelme a régi dolgokon agyalni. Tudom, hogy annyira nem számít réginek, hiszen pár napja volt csak, viszont olyan intenzív pár napot éltünk át, amit mások hónapok, évek alatt élnek. Ettől még nem érzem egyszerű fellángolásnak. Nem hagynám ott, mert tényleg tetszik, és ezt szavakba is öntöm, mert azt látom, hogy meg akar bizonyosodni róla, hogy nem lépek le mellőle. Valahogy ő is kötődik már hozzám, és nem úgy néz rám, mint valami haverra, jóbarátra, egyértelműen a pasit látja bennem, és ez helyes, ennek így kell lennie. Ha tudnám, hogy miket gondol rólam, akkor elképzelhető, hogy én máshogy fűzném róla a gondolataimat, de mivel csak a gépekkel tudok kommunikálni, a lány lelkek továbbra is rejtelmesek előttem, ezért aztán van egy elképzelésem, és legbelül mindenki azt gondol, akit akar.
- Akkor találni kell valami civilizált várost, ahol a magunkfajták laknak. Megpróbálom beüzemelni a gépet, hátha rá tudunk hangolódni valami titkos rádiójelre, tévéadásra, műholdra, bármilyen távkommunikációs eszközre. Jó kezekben vagy kislány. – Mosolygok oldalra, talán kicsit magabiztos vagyok, de abból még sosem volt gond, végülis a mai napig élek, és kutya bajom. Az, hogy ide kerültünk, tényleg nem abból fakad, hogy én szúrtam el valamit. Ha nem lennének olyan reflexeim, akkor már a pizzázóban kinyírnak. De itt vagyunk, és Faye is ép, leszámítva a szerelmi csalódást, no meg a pillantnyi sokkot a fertőzöttek miatt. Kiszállunk a kocsiból, és még azért fokozott óvatossággal közelítjük meg a házat, de a kiírás bizakodással tölt, és ahogyan beljebb lépünk, ránkszakad a megkönnyebbülés, itt nem jártak a fertőzöttek, de még talán valami rablóbanda sem, és a katonák sem vittek el innen semmit. Talán valami családé, közösség volt, akik nem tudtak mindent bepakolni, így pár napra való élelmiszer maradt, ráadásul tartósítva. Azt nem merem megkockáztatni, hogy itt maradjunk sokáig, de holnap reggelig talán nem lesz baj, aztán mi is viszünk, amit tudunk. Ráadásul kényelmesnek tűnik, na nem mintha eddig az erdőhöz lennénk szokva, végülis pár órája történt csak a ramazuri.
- Erre nem gondoltam, de szerintem nem jövünk visszafelé, tervezzünk úgy, hogy viszünk, amit csak lehet. – Mondom ki a véleményemet, egyáltalán nem leugatva őt, igenis lehet ellenem érvelni, nem fogok megsértődni. Amíg én pakolászok, addig nyugodtan elindulhat, az utolsó mondatán jóízűen elmosolyodom, a tudásommal olyan finomra, ropogósra sül minden, hogy túl nagy képesség nem kell hozzá, de azért segíthet, hogy fontosnak éreze magát. Közelebb lép, és megcsókol, aztán már lépne is tovább, de én finoman visszahúzom a karjánál fogva, és magam felé fordítom. – Tudom, hogy sok szarságon mentél át, és nem kell még tőlem is a bomba, de... szeretlek. Ezt jó ha tudod. – Bólintok, és csókolom meg ezúttal én, na lehet menni zuhanyozni ezzel az infóval. Még rávigyorgok, aztán tényleg kezdem el összekészíteni a vacsoránkat. Kacsa, vagy marha? Ezek a főbb lehetőségeink...

Jamie & Faye

Bizonytalan vagyok, hiszen nem igen volt még érdemi kapcsolatom fiúval. Csak Logan volt, de hát láttuk, hogy az mennyire nem jó irányba ment el és mi lett a vége. Elég pocsék kezdés, ha az első fiú, akihez közöd van, az első csókod, az első... komolyabb együtt lét lényegében csak kihasználás volt. Nem véletlenül borultam ki annyira, amikor kiderült és nem véletlenül nem akartam elhinni neki, amikor mondta, hiszen mégis csak olyan dologról van szó, ami hihetetlen, hogy végül így végződött és fáj, hogy ez lett a vége. Nem hittem volna, hogy megtörténhet velem efféle és lám mégis megtörtént és nem kicsit volt fájdalmas. A tetejében ez nem is olyasmi, ami valaha jobb lesz majd, hiszen helyrehozni már nem lehet, és ezért jó hallani, hogy Jamie azt mondja ő velem maradt és nem fog csak úgy lelépni, vagy faképnél hagyni, mert azt nem viselném el, sőt jó eséllyel ebben a világban elég hamar végem is lenne. Nem vagyok én elég erős ahhoz, hogy meg tudjam védeni magamat és ne essek pánikba, ha meglátok egy olyan izét közeledni.
- Igen, jó lesz, én... köszönöm. - tudom, hogy nem kellene megköszönnöm, de akkor is hálás vagyok neki, hogy figyel rám és hogy még meg is ígéri, hogy velem marad, pedig ez nem lenne valamiféle elvárás a részemről, vagy ilyesmi. Kedvelem, egyre inkább kezdem megkedvelni, bár azt hiszem azt nem merném kimondani, hogy szeretem is. Logan esetén talán túlságosan hamar gondoltam azt, hogy ezt értem és most egy kicsit azért mégis félek a dologtól, hiszen végül annyi lett az eredménye, hogy kihasznált, hogy aztán eldobhasson, ez azért elég pocsék érzés még mindig.
- És ha nem? Ha nincs a birtokon senki, akkor szerinted hová menjünk? - meg kellene talán keresni a bátyámat, hiszen ő ebben a világban is él, ha... nem esett valami baja. Nem tudom, hogy a képességére hogyan hat ez a valami, ami másokat megfertőzött. Lehet, hogy rá nincs hatással, vagy lehet hogy éppen hogy van, nem tudom, de ha nincs senki a birtokon, aki segít, akkor más megoldás kell, hogy hazajussunk és rájöjjön hogyan kerültünk ide. És persze első körben szállás kell éjszakára. Az üveg kitört, biztos hogy nem tudnék ebben a kocsiban aludni.
- Akkor talán lesz itt étel is azon kívül, amit találtunk. - hát lássuk be a hátizsákban annyira nincs sok minden, és talán bent van ágy, vagy matrac, valami kényelmi dolog, víz... azért az nem lenne rossz, de meglátjuk. El sem akarom bízni magamat, még ha a cetló amúgy jót is jelent. A kezét elfogadom leszálláskor, tényleg nagyon figyelmes, hogy segít. Persze amikor először találkoztunk és megláttam a gépén, hogy az én adataimmal játszott... hát nem sok jót gondoltam róla, de nagyon úgy tűnik, hogy tévedtem és ő is tud rendes lenni azzal, akivel akar.
- Ez jó hír, meg is jegyezhetjük ezt a helyet, ha netán... - ha esetleg visszafelé is erre kell majd jönni, akkor kelleni fog. Remélem, hogy nem így lesz, hogy találunk majd valamit a birtokon, de azért ezt nem vehetjük biztosra. Arra is gondolni kell, ha nem akkor visszafelé itt meghúzhatjuk talán magunkat majd megint. Legalábbis remélem. - Én is segíthetek majd, tudok főzni. - még közelebb lépek. Azért most annyira is nehéz eltávolodni tőle, hogy elmenjek zuhanyozni egy külön helyiségbe. Csak egy csók után lépek el tőle és veszem az irányt a fürdőszoba felé. Az ajtót is résnyire nyitva hagyom. Jól esik hallani azt, hogy odakint szöszmötöl, hogy pakolászgat és tudom, hogy ott van.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

Szó sincsen róla, hogy össze akarom zavarni, pont, hogy én vagyok a türelem mintaképe. Érdekes, hogy miután Loganból nagyon kiábrándult, nem akartam letámadni, most pedig bizonyosságot akar róla, hogy én nem fogom otthagyni. Néhány csók már elég is volt ahhoz, hogy ennyire kötődjön hozzám? Igaz, azért nem csak a fizikai dolgokról van szó, pátyogatom már egy ideje, állandóan megmentem, lehet, hogy rájött, hogy ezt várja egy pasitól nem a nyálas körbeudvarlást? Végülis tényleg nem álltam tovább, még akkor sem, amikor csak a fegyveresektől ráncigáltam el, most pedig már fertőzöttekkel szemben kell menekülnünk. Nem mondom, hogy csak a válsághelyzet hoz minket össze, de igenis számít, hogy oda tudok rá figyelni, nem pedig amolyan egyalkalmas trófeaként gondolok rá, mint Logan, akiről már ránézésről lehetett sejteni, hogy neki aztán mindegy, hogy hova dugja. Pedig Faye gyönyörű, és aranyos, Logan volt az aljas, hogy kihasználta. Jó, a lány már kész felnőtt, elvileg el tudja dönteni, de úgy vélem alaposan át lett verve. Nekem is voltak már felületes kapcsolataim, de ott kettőn állt a vásár, a szüzikék elcsábítása azért mégiscsak gonosz dolog.
- Ne félj Faye, vigyázok rád, és megtanítalak, hogy ne kelljen egyedül sem félned. És nem azért, mert elhagylak. Tetszel, és maradok veled, jó lesz így? – Vezetés közben azért tudok eléggé koncentrálni, mert ameddig a szem ellát, hosszú, egyenes út, akadályok nélkül, itt még a távolban sem látok császkálni senkit, és még fák sincsenek, hogy onnan ugorjon ki valaki elénk, így nem csupán odahajolok hozzá, a vállánál fogva magamhoz húzom, hogy egy határozotabb puszit nyomjak a szájára, de utána még az arcára is, azt már gyengédebben. Nem tudom miért, de valahogy igyekszem úgy bánni vele, mintha minimum hímestojás lenne. Figyelmet érdemel, és hogy elkényeztessék, ha már a bátyja is kemény vele, meg rossz pasikat fog ki. Na nem én vagyok a szentéletű, de vele.. az akarok lenni.
- Ugyan nem szeretem a szervezett dolgokat, de most egyet kell értenem, hogy hátha vannak ott túlélők, akik segíthetnek. – Ezúttal egyetértünk, nem mintha eddig kifejezetten veszekedtünk volna. Sőt, az első perceinket leszámítva egészen jól megértjük egymást, ő is meglátja, hogy miben kell elfogadni a véleményemet, én meg kész vagyok olyan a riadtságának helyt adni. Furcsa, de tényleg működik a dolog. Végülis néhány széttépett hulla ellenére igen rendezettnek tűnik a környék, valahogy erre nem tévedhettek modernkori állatok.
- Arra tippelek, hogy itt már mások is éjszakáztak, de most nincsenek itt. – Mutatom, hogy sehol egy kocsi, de még keréknyomokat sem látok, ha már elmosta az eső, akkor jó ideje elhagyatott a hely. Megállok a kőház környékén, de nem közvetlenül előtte. A kulcsot természetesen hozom. Megkerülöm a kocsit, és a másik oldalon kinyitom neki az ajtót, hogy a kezemet nyújva lesegítsem. Azért a pisztoly ott van nálam, hogy ha kellene. A kőházhoz közelítve semmi mozgás. Az ajtón egy cetli, amire szénnel van van felírva a következő:
„Amit nem tudtunk magunkkal vinni, a hűtőben van. Sok sikert!” – Ezek szerint valami napelemes generátora lehet a háznak. Hümmentek egyet, majd lenyomom a kilincset. Nem ugrik a turkunknak semmi. Beljebb lépve egy kissé leharcolt, de épen marad ház belsejére bukkanunk. A konyhába lépek, hogy ellenőrizzük a hallottakat. Kinyitom az embermagasságú hűtőt, és valóban néhány gyümölcs, tejkészítmények. A fagyasztóban pedig néhány marhahús. A sütő vajon üzemel? Elfordítom a gázkapcsolót, és beindul a szivárgás, tehát működik. Gyufám van, mázli, hogy nem csak öngyújtót használok.
- Akkor maradunk itt szivi. Nincs itt senki, már hallottuk volna. Nézd meg, hogy működik-e a zuhany is, szerintem igen. Holnap állunk tovább. Összeütök valamit. – Kezdem kirámolni a fagyasztó tartalmát az asztalra, hiszen kell egy idő, amíg kiolvad kissé.

Jamie & Faye

Néha azért kissé össze tud zavarni és ez most nem a legjobb megoldás, mert nem szabadna pánikolnom sem miatta, sem pedig a miatt, hogy ki tudja hány olyan izé lehet odakint, akik meg akarnak enni minket? Mert hát láttuk mi volt az erdőben, ha jól sejtem, ha ez olyan izé elérne, akkor valószínűleg szintén végezni akarna velünk és nem hiszem, hogy kellemes halál az, amikor egy ilyen kis dög aktívtan szét akar tépni, még hozzá az emberi fogaival, amivel főleg tépni lehet és... Na jó, nem akarok ebbe belegondolni, inkább koncentrálok Jamiere, az sokkal-sokkal megnyugtatóbb.
- Túléljük, valahogy, és hazajutunk. Aaron aggódni fog. - hát igen, ha eltűnök a bátyám ki fog akadni, főleg akkor, ha mindez a birtokon történik meg. Tuti, hogy végképp nem fog megbízni semmiben, ami onnan származik és senkiben. Ez rám nézve nem valami jó hír, mert csak megint el akar tiltani mindentől, de ezt nem akarom. Én... jól éreztem magamat ott attól függetlenül, hogy most itt vagyunk, de ez nem tart örökké. Mármint valahogy csak hazajutunk igaz?
- A birtokon elég szervezett volt minden, úgyhogy... csak van ott olyan, aki tud valamit. - és igenis szervezett. Jamie katona volt, fura hogy nem hisz a szervezettségben, de biztosan erre is van jó indok. Én nem azt mondom, hogy minden át lehet vészelni egy kis szervezőkészséggel, de azért ebben a helyzetben csak kell valami összefogás, mert félek tőle, hogy ketten kevesek leszünk, főleg hogy kettőnk közül én még csak nem is vagyok egy harcos alkat. A széttépett hullákat is csak futólag veszem észre, de el is kapom a tekintetemet, mert a látvány is totál kiborító. Rettenetes, hogy mi folyik itt a világban jelenleg. Bárki meghalhat, nem tudom, hogy van-e egyáltalán biztos hely. Maximum olyan, mint North Salem, ott viszont a magunkfajtákat nem látnák szívesen. És vajon... mi lehet a bátyámmal ebben az időben? Ő nem sérül meg egy könnyen és a képessége miatt... nem is lett idősebb sokkal.
- Nézzük meg, a birtokon nem tudjuk, hogy mi van és... ha nem jó ott se a helyzet, akkor éjszaka lesz mire odaérünk. - és nem szívesen nézelődnék ott a sötétben, ha netán szintén vannak még ott ilyen izék... Nem, akkor inkább nézzük meg ezt a kőházat, hátha nincs ott semmi és megtudjuk húzni magunkat legalábbis éjszakára.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

Már csak azért is nyitottam alkohollal, mert fogalmam sincsen, hogyan kell egy szerelmi bánatban szenvedő lányt megvigasztalni. Nem vagyok a nagy kibeszélések, lelkizések pasija, és azt sem gondolom, hogy Faye-nek az lett volna a megoldás, hogy elmegy kitombolni magát egy buliba velem. Oké, talán a whiskey nem volt nyerő ötlet, azt már jobban értékeli, hogy itt vagyok vele, számíthat rám. Igazából azért mondtam kétértelműen a saját magam dolgát, mert nem vagyok éppen egy udvarlós sem, aki körberajongja, meg hát ki tudja, hogy milyen gyorsan tud, és akar váltani. Én tényleg miatta maradtam Salemben, engem az X-Birtok nem túlzottan köt le, és hajlandó vagyok a kettőnk dolgával törődni. Ugyan nem szokásom ilyen sokáig egy helyben maradni, hiszen akkor prédává válok, ám Faye mellett van értelme mindennek, ezért úgy döntöttem, hogy mégiscsak vele maradok. Nem tudom, hogy milyen minőségben, mert elcsattant már két csók is legalább, de kérdés, hogy mennyire van maga alatt Logan miatt. Nyilván nem az a cél, hogy csak úgy szarban hagyjam, hiszen ha magamhoz édesgettem, igazi árulás lenne, ha utána otthagynám. Ez fel sem merül, még ha az expasiján gondolkozik is sokat, itt leszek, ha szüksége lesz rám. Ugyan romantikus alkat nem vagyok, de erős, olykor macsó, ha éppen ilyenre vágyik.
- Te is kellesz nekem. Jók vagyunk együtt. Csak ezt éljük túl. – Bólintok, és egy pillanatra elmerülök a kék pillantásában, hiszen nagyon is szép lány, nem véletlenül figyeltem fel rá még a pizzériában. Sajnálatos módon azóta a laptop nem működik, bár ha lesz egy kis időnk, még rá kéne valahogyan néznem. A lényeg, hogy én sosem tartottam Faye-t törékeny virágszálnak, még ha állandóan meg kell őt védenem menekülés közben. Most nincsen idő túlzottan belemerülni az évődésbe, mert lelépünk a fertőzött mutáns elől, felrobbantva a benzinkutat. Jó lenne mielőbb visszatérni a saját időnkbe, ha ez lehetésges, különben igen gyorsan kifogyunk az erőforrásokból. Átmászunk egymáson, erőnek erejével veszem rá magamat, hogy ne markoljak rá az ingerlő hátsóra, az valahogy aligha hiszem, hogy Faye kedvére való lenne, főleg most.
- Ugyan nem hiszek a szervezettségben, de hátha van még valaki, aki sikeresen felvette velük a harcot. – A tankra nézek, félig sikerült feltöltenünk, ezzel ma kihúzzuk, aztán kénytelenek vagyunk megint benzint keresni, vagy gyalog folytatni. A legjobb az lenne, ha mielőbb megtalálnánk az utat haza, és akkor nem kell még szállást is keresnünk. Felsóhajtok, amikor meglátok az út mentén darabokra szaggatott hullákat, remélem Faye nem veszi őket észre. A távolban viszont mintha egy kőépület emelkedne a magasba. Talán valami tűzoltóság? Ott meghúzhatjuk magunkat, legalább pihenés gyanánt.
- Megnézzük, vagy irány a birtok? – Kérdezek oldalra a szépszeműtől. Végülis én védem meg, ezért meghagyom neki a szabad választás jogát.

Jamie & Faye

Igyekszem én hinni neki és bízni benne, de azért nem megy teljes mértékben, hiszen mégis csak rólam van szó. Nem is olyan régen, még csak pár napja estem úgy istenesen pofára, meg aztán lássuk be, hogy a háttértörténetem nem valami békés és megnyugtató. A családom tragédiái... hát volt belőlük pár és lássuk be Aaronnak is vannak azért hátulütői, néha kifejezetten nehéz eset, hiszen jó eséllyel Jamieért se lesz oda, és vajon mennyire ki fog akadni, ha kiderül, hogy eltűntem a birtokról. Márpedig idővel ez is ki fog majd derülni, bármennyire is reménykedem benne, hogy még előtte rájövünk a megoldásra, de már lassan sötétedik és nem tudom, hogy ez az egész jövő dolog hogy van, ha gondolom a jelenben is telik az idő, vagy... vissza tudunk menni akár pár perccel az utánra is, hogy idekerültünk és akkor ott olyan lesz, mintha semmi se történt volna? Viszont ha így van, akkor ez csak még egy dolog amit nem mondhatok el a bátyámnak és nem jó, ha egyre több a titok közöttünk. Nem akarok titkolózni, de csak megint kiakadna, pedig még csak nem is a birtokon történt meg a baj, hanem North Salemben, de tudom, hogy úgyis a birtokon élőket hibáztatná és persze engem, hogy nem hallgattam rá és hogy elmentem, amikor nem kellett volna.
- Oh, így már értem, de ez nem vicces. Én örülök, ha nem lépsz le, mert nagyon is kellesz. - és nem arról van szó, hogy válogatás nélkül mindenkihez, bárkihez ragaszkodom, egyszerűen csak tényleg jól érzem magamat vele, még ha rosszul is indítottunk, de amúgy kedves és figyelmes, még ha alkohollal is nyitott, amikor kiborultam Logan miatt, de valahogy tényleg nem tudom elképzelni róla, hogy szemét lenne velem és cserben hagyna. Ő nem olyan, ennél sokkal kedvesebb és sokkal figyelmesebb ezt már látom rajta. Az a nagyszájú alak inkább csak valami álca, hogy úgy könnyebben vészelje át a zűrös életét. Ennyi a lényeg. Viszont most nincs idő ezt mélyebben megtárgyalni, mert alig sikerül félig tankolni, amikor futni kell megint, vagy legalábbis lelépve. Mögöttünk minden lángba borul, de nem nézek hátra csak nyomom a pedált, hogy haladjunk és éljük túl ezt az egészet... valahogy. Nem akarom, hogy egy olyan izé bármikor is elérjen és ártani próbáljon nekem. Láttam mit műveltek az erdőben, én azt nem akarom testközelből megtapasztalni, ebben holt biztos vagyok.
Bólintok csak és ügyesen igyekszem átjutni a másik ülésre, hogy közben a kormány se másszon el és a gázról se kerüljön le a lábam. Elég körülményes, de nem akarok megállni, ki tudja, hogy annak milyen vége lenne. - Azt hiszem a birtok jó ötlet lehet, ott csak van valaki, aki többet tud, mert ez... - sóhajtva rázom meg a fejemet. Rémes egy helyzet és fogalmam sincs, hogyan tudunk ebből valami jobban kihozni. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy egyre rosszabbul alakul minden, miközben nekünk inkább tényleg hazajutni kellene, helyette meg csak folyton menekülünk valami elől. - Kellene valami kaja is, vagy víz, mert itt nem sok van. - a táskában van valami palackos víz, de amúgy eléggé híján vagyunk ételnek. A birtokon sok készlet volt régen, de hogy most mennyi van meg belőle, no meg ha ez a fertőzés a mutánsokra hat, akkor vajon mennyire úszták meg ők... na ez már sokkal neccesebb így.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

Ha az ember megmenti a másik életét, akkor az akaratlanul is összekovácsolja a másikkal. Nem fogom Faye-nek bizonygatni, hogy hihet nekem, nem hagyom ott, remélem van annyi esze, hogy kitalálja, nem fogom csak úgy feladni, ha eddig mellette volna. Tudom, hogy felelőtlenül élem az életemet, nincsen senkim, de most bennem is furcsán jó érzést kelt, hogy nem csak a gépeim kommunikálnak vissza, valaki reménykedve néz rám, odabújik, ha arról van szó, és azért ilyen még nem volt az életemben. Megszöktem a katonaságból, ahol kiképeztek, sosem gondoltam, hogy bárhova is tartoznék, így mostanság akaratlanul felejtem rajta a tekintetemet, és gondolkozom el Loganen, aki volt olyan idióta, hogy cefetül bánt szegény lánnyal, lényegében tárgyiasítva vélhetően a szex miatt. Hiszen lefeküdhettek, mert Faye nagyon ki volt akadva, és néhány smárolós randi után nem biztos, hogy ilyen érzékenyen érintette volna a dolog, de az a Logan gyerek már ránézésre is nagy nőfalónak tűnik, mindenkinek be tudja vélhetően adni, hogy fontos, és különleges, ám amint az illető lány nincsen ott, már gyűjti is a következő trófeát. Jó, bulizni jó, mások érzelmeivel játszani nem. Igaz, hogy voltam annyira aljas, hogy csak úgy megcsókoltam Faye-t a poén kedvéért, de az más tészta volt, nem fektettem le, nem ígértem neki szerelmet. Csak megmutattam neki, hogy mennyire nem veszem komolyan az életet. Ám amikor oda kerültünk, hogy meg kellett védenem, sosem haboztam. Mint ahogyan azóta sem teszem. Talán az elején nem szívlelt túlzottan, de remélem már rájött, hogy ha nem is vagyok az a jófiú, akit hazavihetne a szüleinek bemutatni, valahol a lelkem mélyén mégiscsak megbecsülöm őt.
- Viccelek te lökött. Csak nem tudom, hogy mennyire vagy túl Loganen, és nem akarok tőled ígéreteket kicsikarni. De nem, én nem hagylak el, és nem csajozok, ha úgy döntesz, hogy én kellek. – Nem akarom megkérni a kezét, vagy összeborulni vele, hogy milyen tökéletes páros leszünk, de végtére is az már kiderült, hogy engem cseppet sem idegesít, ahogyan Logan arcán meghökkenést láttam, szerintem bele sem gondolt, hogy a naív kis Faye valaha ellene fog fordulni. Hát ciki, volt olyan barom, hogy egy kis közösségen belül kavart a másik lánnyal, előbb utóbb úgyis belebotlott volna a vöröske a Xavier birtok folyosóin. Hirtelen játszódik le az a láncreakció, amivel a minket fenyegető fertőzött mutánsok ellen kell ismét menekülnünk. Kár, hogy nem tudtuk átkutatni a benzinkutat, lehet, hogy találtunk volna némi élelmet, használható felszerelést, így megint csak semmi kilátásunk... Faye egész ügyesen vezet, de amint mellé ülök, már ráfogok a kormányra, és az egyik lábammal mutatom, hogy átvenném a gázpedált.
- Cseréljünk helyet szivi. Fújd ki magad. Nem tudom... Keresnünk kell valami menedéket. Leginkább azt akarom tudni, hogy kerültünk ide. Vagy hogy merre van a haza... A birtokot próbáljuk megkeresni? – Tippelgetek, attól félek, hogy ha a katonaság is mutánsokra vadászik, ott sem lennénk túl nagy biztonságban. Sőt, jó eséllyel már elüldözték Xavieréket. Mégis, hátha találunk ott valakit. Már csak be kell tájolni magunkat, és találni valami átkötő útat a professzor birtokára.

Tárgy: Re: North Salem - Védett város

» North Salem utcái
» North Salem városhatár
» Will North Salem-i lakása
» North Salem Hospital
» North Salem-i romos kísértetház