North Salem - Védett város

Tárgy: North Salem - Védett város Hétf. 5 Okt. - 19:41

First topic message reminder :

North Salem

Itt emberek élnek csak, senki más nem igen juthat be, kivéve, ha a rossz sors úgy hozza, hogy pont ide nyílik átjárója... A várost katonák igazgatják, méretes falak választják el a külvilágtól, kizárva ezzel a veszett mutánsokat és az egészségeseket is. Odabent minden normálisan működik, van áram, víz, élelem, de mindent a katonaság felügyel. Időnként átvizsgálják ugyan az itt lakókat, de nem gyakran, hiszen úgy tudják nem juthat be ide mutáns semmiféle módon sem.

Jamie & Faye

Nem azt mondom, hogy nem bízom benne maradéktalanul, de azért még nem ismerem olyan mértékben. Pár napja csupán, ami még nem ad garanciát arra, hogy tényleg akar velem kínlódni, ha netán nem viselem jól ezt az egészet. Láthatta már, hogy nem vagyok kifejezetten erős és nem állok ki magamért egy könnyen. Az egy dolog, hogy lekevertem egy pofont Logannek, de most nem erről van szó. Valami izék vannak itt, amik embereket esznek és veszélyesek, nem csoda, ha eddig nem igazán voltam a helyzet magaslatán, de magamhoz képest azért igyekszem kitartani. Legalábbis amennyire lehet és valahogy vissza kell jutnunk, mert ha eltűnök Aaron kiakad és megnyúz... vagy az első útjába kerülő valakit, netán valami butaságot csinál és tudom, hogy ő mindenből felgyógyul, de nem akarom, hogy bajba kerüljön, vagy végleg eltiltson a birtoktól.
- Most... még? - oké azért itt pislogok párat, mert hát ez így ebben a formában nem épp a legszerencsésebb megfogalmazás volt főleg a jelenlegi labilis lelki állapotomban. Most még kellek neki... azért remélem, hogy ez nem fog megváltozni, mert elég sok lenne nekem, ha Logan után most megint olyan valakibe futnék bele, aki cseppet sem viselkedne úgy, ahogyan várnám. Igyekszem azért ezen most nem komolyabban fennakadni, nem is lehetne, hiszen jön a család és nem elég, hogy őket el kell űzni, ami még sikerül, de aztán... Elég rendesen a rászorulnak az ujjaim a csőre, ahogyan a kocsiba töltöm a benzint. Ha nem hallanám meg Jamie hangját jó eséllyel nekem esélyem se lenne azok ellen a valamik ellen. Túlságosan lassú vagyok és túlságosan sokkol folyton az, ami történik. Nem tehetek róla, nem nekem való ez a túlélés dolog.
- Jézusom! - majdnem felsikkantok, ahogy magamhoz térek és ténylegesen tudatosul bennem, hogy azok az izék egyértelműen felénk csoszognak. Legalább nem gyorsak, azt hiszem ez is valami. Figyelem, amit Jamie csinál, de csak 1-2 másodpercig, aztán bepattanok a kocsiba, amikor rám szól. Nem vagyok valami profi sofőr, de tudom, hogy most nem állhatok le vitázni vele. Azt se szívesen csinálnám, amivel ő foglalkozik épp, szóval csak ez van. Teszem, amit kell, bár rendesen csikorog a kerék és kacsázunk is egy kicsit, de a járgány elindul, a közeledő horda irányába ugyan, de el mellettük, aztán ahol lehet kanyarodok is. Nem nézek hátra, csak akkor rezzenek meg, amikor a robbanás szele még miket is elér egy leheletnyit.
- Ezek... ezek iszonyatosan sokan voltak. Mit... mit fogunk csinálni? - itt ezen a helyen és úgy általában? Hol fogunk aludni? Mert valahol azt is kell majd. Lassan lemegy a nap és nem mehetünk a végtelenségig a kocsival sem, főleg hogy a benzin se tart ki örökké és ide se jövünk már vissza tankolni az is biztos. És mi van, ha a robbanás csak még többet csal ide, vagy más is felfigyelt rá és... ki tudja, hogy egyáltalán kik vannak még a világban, akik veszélyesek? Az a család sem volt éppenséggel barátságos. Reszket a kezem már megint a kormányon, de nyomom a gázt és láthatóan azért stabilan tartom a kocsit. Legalább ez is valami.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

Habár eddig nem volt senki, akiért úgy kiálltam volna, most ketten vagyunk a zűrben, egyébként is, amióta a Pizzériában sikerült úgy összekapni, majd szerencsésen megmenekülni, és rájönni, hogy Logan mennyire átverte, valahogy nem annyira sürgős továbbállnom Salemből. Hogy hogyan jutottunk a jövőbe, még nem tudjuk, és attól félek, nem is ez lesz a legfontosabb kérdés az életünkben a következő néhány órában, hiszen menekülünk, ezúttal másféléktől, mint akik Faye-t akarták eddig elkapni. De még számomra is újdonság a létük, én aztán mindenre tudok lőni, ami mozog, ilyennekkel még nem találkoztam. Az emberekkel, áldozatokkal nincsen gondom, de ha fertőzöttekről van szó, akik már nem is nagyon uraik a cselekedetüknek, ott már nekem is beletörik a bicskám a dologba, és nincsen más út, minthogy együtt meneküljünk, biztonságba jussunk, hogy ott találjuk ki a dolgot, együtt. Végtére is nem azért mentettem meg a kis vörös életét, és lelkét Logantől, hogy utána széttépje egy hordányi öntudatlan vadállat. Hiszen ezt teszik, az út mellett rohadó béldarabok nem túlzottan gusztusos táplálkozásra utalnak. Jobb lenne mielőbb továbbállni erről a mocskos vidékről, mondjuk az időn át visszafelé a saját korunkba, de előbb persze rá kell jönni a hogyanra.
- Tényleg. Nem vicceltem Faye. Én nem koptatlak le, mint Logan. Megmondom, hogy ha nem kellesz, de most még kellesz. Megvédelek, megoldjuk. – Viszonzom a mosolyt, és igyekszem úgy erőt önteni belé, hogy a végtelenségig erős maradok, biztonságot nyújtó, és ha már elcsattant köztünk egy-két igazibb csók, akkor tudom,hogy nem csak azért támaszkodik rám, mert nincs más, vagy mert legalább egy pasi védi, hanem be is jövök neki. Faye túl érzékeny ahhoz, hogy csak úgy belemenjen valamibe, amire amúgy nincsen ingere. Megmondaná, hogy ha csak védelmet kér. A családot sikerül megfutamítani, attól félek lesznek náluk komolyabb ellenfeleink is még. A lány elmegy tankolni, én pedig őrködök, ám nem tart sokáig a békés idill, a házakból fertőzöttek tűnnek fel, és lendületesen özönlenek felénk.
- Basszus. Fogd. – Veszem ki a töltőpisztolyt a kezéből, és az igazit adom oda. A tankunk nagyjából félig lehet most feltöltve, de nem várhatunk. Megnyomom a ravaszt, hogy egy nagyobb tócsát tudjak képezni, és egy csíkot, amely a hordához folyik. – Szállj be, és indíts be a motort. - A pisztoly mellett, amit adtam, ott találja a kocsikulcsot is. Ha látom, hogy már a teherautóban van, ledobom a töltőpisztolyt, és felállok a kocsi lépcsőjére. Beszéltük már, hogy nem annyira tud vezetni, de ez most nem érdekes, kénytelen lesz, az amerikai kocsik egyékbént is sebváltósak. Amint a kocsi mozgásban van, meggyújtom az öngyújtómat, és odadobom a benzíncsíkra. A láng fellobban, és végigérve a horda felé száguld. Miután itt még dohányozni sem lehet, nagyon remélem, hogy nyomja a gázt, ugyanis mindjárt robban minden.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Jól esik, hogy nem hagy itt egyedül engem, hogy oldjam meg, ahogy akarom, mert túlságosan nagy kolonc vagyok neki. nem azt mondom, hogy kinézem belőle, hogy ilyesmit tenne, de hát lássuk be jelenleg nem túl sokat tudok segíteni neki sajnos. Jelenleg csak hátráltatom, főleg azzal, hogy ennyire be vagyok tojva, de amennyire tudom tényleg próbálom tartani magamat. Azt hiszem legalább az valami, hogy amikor kellett, akkor futottam és nem értek el minket azok az izék, amikről még most se nagyon tudom eldönteni, hogy mifélék, de az biztos, hogy nem tűnnek épp a jóakaróinknak.
- Tényleg? Azért remélem, erre nem lesz szükség. - mosoly, végre valami, amit sikerül előhozni magamból, ez már nálam most nagy előrelépés. Legalább nem vagyok véglegesen kiborulva, pedig őszintén szólva sokkal egyszerűbbnek tűnne visszaülni abba a kocsiba és ott sírdogálni, de miután már annak is hiányzik az egyik ablaka... no meg megoldást kellene találnunk, a sírással nem sokra mennék. Erre még megjön a család is, vagy hát néhány ember, akiknek talán közük sincs egymáshoz, de nem hiszem, hogy jót akarnak. A pisztoly eldörren, ők pedig elszaladnak és én is tartok tőle, hogy ez nem valami jó jel, mármint hogy hangosak vagyunk. Azok a valamik a végén még meghallják. Nem csoda, hogy én is megrezzenek a lövés hatására, de végül csak bólintok.
- Jól van, menni fog. - bólintok egy aprót, bár a szemem ide-oda jár, nem látunk-e meg valami mozgás. Az azért kellemetlen lenne, ha most még fel is fedeznének minket azok az ismeretlen jellegű izék és mondjuk felbukkanna egy nagyobb adagnyi az egyik utca sarkon. Mindenesetre nekifogok a tankolásnak, mert az biztos, hogy minél előbb jó lenne eltűnni innen, ahhoz viszont működőképes kocsi kell.

//Egy kis szerencsefaktor. Very Happy

1: Előbukkant az egyik mellékutcáról egy kisebb horda fertőzött mutáns.
2-3: A benzinkút boltjából néhány fertőzött mutáns keveredik elő a zaj hatására.
4-5: Már szinte, amikor indulunk, akkor kerül elő néhány kósza fertőzött különböző irányokból.
6: Semmi nem történik, továbbhaladhatunk a kocsival.

Faye Adler-Barlow carried out 1 launched of one Hat oldalú dobókocka :

//

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Most, hogy megvan a táska, már egy fokkal nyugodtabb vagyok. Nem tudom, hogy miért azzal kötöm össze a boldogulásunkat, de tudom, hogy így lesz a legjobb. Nem tudom, hogy ez a valóság most milyen jövőt hoz, az biztos viszont, hogy nem fogom hagyni, hogy Faye összeroppanjon. Éppen most sikerült megmentenem Logantől, meg hogy ne rabolhassák el, nem érdekel, hogy milyen veszett mutánsokkal hozott is össze a balsorsunk, kezelni kell a helyzetet, és kész.
- Helyes. És ne félj szólni, ha rosszul vagy, vagy ilyesmi. Viszlek a hátamon ha kell. – Jó lenne, ha nem kellene, mert nagyon lezsibbadna a karom, és célozni sem tudnék úgy igazán. Már éppen tankolnánk, amikor megjelenik a „család, és láthatóan el akarják venni a táskát tőlünk, azaz Faye-től, ám egy pillanatig sem habozva emelem fel a pisztolyt, és eldörrentem a levegőbe. Talán ostobaság, mert felhívja magunkra a figyelmet, ám nem érdekel. Az apuka megrezzen, a felesége megrántja a karját, hogy inkább menjenek, majd mind a négyen futásnak erednek.
- Tudsz tankolni Faye? Addig tartom a frontot, és megnézem, hogy mi van a táskában.. – Az egyik kút mellett állunk, nem olyan bonyolult, de a pisztolyt inkább nem adom oda neki.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Jól sejti a táska magamtól eszembe sem jut. Ahhoz most túlságosan ki vagyok akadva, nem tudnék gondolkodni, csak akkor nyúlok hát érte, amikor int a fejével, hogy kelleni fog, aztán mászom ki a kocsiból. Automatikusan nézek körül, de most még nem látok mozgást. Ettől még félek, az egész helyzet szürreális és ijesztő. Ehhez képest még az is jobb volt, amikor azok elől az alakok elől menekültünk a pizzériából, mert legalább emberek voltak és értettük, hogy mit akarnak, de itt most... alig értek valamit ebből az egészből.
- Azt hiszem igen, tudok futni, nem olyan cipőt vettem, ami gond lenne és... ha meglátok egy olyan izét nem is kérdés, hogy futunk. - oh nem, nem fogok lefagyni, sokkal inkább tűnjünk el, ha egy olyat meglátunk, ez nem is lehet kérdés. Amikor viszont meglátjuk az ismeretlen alakokat érthető módon megtorpanok. Na jó, ez nem jó... nagyon nem jó, mert nem tudjuk kik és bár úgy fest, mintha egy család lennének, de a fickónál puska van és az nem jó jel.
- A táskát, kérjük a táskát! - itt már azért ijedten nézek Jamiere, és eszem ágában sincs megválni a hátizsáktól, ami még mindig nálam van, csak a fejemet rázom. - Nem akarunk bajt uram, de ez... nekünk is kell. - éhesek és koszosak, látszik rajtuk, hogy jó ideje szenvedhetnek már ebben a világban. Mi hozzájuk képes egészen jól festünk, azt leszámítva, hogy van rajtunk vér, meg kosz, de nem sok, annyi nincs mint rajtuk, csak egy kis futás volt, meg az akit Jamie, aki be akart jutni a kocsiba, meg amelyik ki akart jutni onnan... de most komolyan emberek is ártani akarnak nekünk? Miért?

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Kiszállunk a benzinkútnál, a kezemet nyújtva segítem le a teherautóról, és ha nem hozta volna a táskát, amit hátul láttunk, a pillantásommal visszafordítom érte, hiszen ki tudja, hogy vissza tudunk-e még jönni érte, most minden fontos lehet. Nem is távolodhatunk el egymástól.
- Azt hiszem ennyire már ismerhetsz. Ha arról van szó, tudsz futni? – Kérdezek rá, hiszen más az, hogy egyszer szaladtunk egy nagyot, de most folyamatosan rá kell készülnie, ez váratlan életritmus, gyorsan alkalmazkodnia kell. Ha lent van, a töltőkutak felé indulok el, nem látom értelmét bemenni az egykori üzletbe, ki vannak törve az üvegablakok, aligha van ott bent már használható. Nem jutunk el a kutakig, négyen közelednek felénk, élőnek tűnnek, és nem sárgának. Nem katonák, civilek, egy férfi, igen viharvert fejjel, olyan középkorú, vadászpuska van nála, a nőnél, és a két tinézserkorú gyereknél azonban csak csomagok. A puska ránk irányul.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Annyira nem tudom, hogy mit tegyünk és azt sem, hogy képes leszek-e alkalmazkodni ehhez az új világhoz, amibe kerültünk. Félek és tudom, hogy látja is ezt rajtam és nem tudom, hogy kezelni tudjuk-e ezt a rémes helyzetet majd valahogy, pedig muszáj lesz. Túl kell élni és nekem meg kell próbálnom a legrövidebb idő alatt valahogy kihozni magamból valamit, valami... használhatót, hogy ne csak a terhére legyek, hanem legyen valami hasznom is, de... hogyan? Hogyan lehetnék rövid idő alatt olyan, mint ő, amikor ő ezt évekig tanulta?
- Jól van én... én remélem, hogy tényleg így lesz. - nem vagyok jól és érzem, hogy ő sem teljesen biztos magában, de mégis mit tehetnék? Muszáj megpróbálnom elhinni, hogy képesek leszünk ezt kezelni, még ha nehéz is.
Próbálok rá koncentrálni és nem arra, ami történik, de nem mondom, hogy könnyű. A csókja mégis kicsit legalább kizökkent ebből az egészből, aztán jön a hirtelen koppanás és persze megint pánikba esem. Hátrébb hajolok, ő pedig egyszerűen csak kilövi az ablakot, ami eddig legalább megvédett a külvilágtól. Összehúzom magamat, a kezem a fülemre csúszik, ahogyan próbálok életet lehelni magamba, nem megy könnyen, aztán kezem csak el legalább az üveget lesöpörni magamról a padlóra. Jamie a gázra lép, elindulunk, én pedig elhúzódom az ablaktól. Tudom, hogy azok a valamik lassúak, de attól még bennem van a félsz, hogy valami bevetődik az ablakon, vagy tudom is én. Megállunk, félve nézek körül... de csak elfogadom a kezét, amikor az ajtómhoz ér.
- Jól... van, de óvatosan. - tudom ez evidens, de ettől még félek. Ki tudja nincs-e itt valami, vagy valaki, ami vagy aki veszélyes lehet.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Lassan már én sem tudom, hogy mit kéne tennem. Hiába próbálok vele erős, biztonságot nyújtó lenni, kevés. Ha gyengéd vagyok, az most nem is illik ide, mert nem csókokra van szüksége, hanem menekülésre. De hogyan győzhetném meg arról, hogy minden rendben lesz, ha én magam sem vagyok benne biztos? Nem ért a fegyverekhez, nincsen állóképessége, én azért bírom egy darabig mind testileg, mind pedig lelkileg próbálom szoktatni magamat az új helyzethez. De ez, hogy nem jövök rá, hogyan is faraghatnék belőle erősebb lányt... Talán csak idő kell neki.
- Igen, erre én sem számítottam, de Faye.. tarts ki. Emlékezz rá, katona voltam, és sok mindenhez értek. Keresünk egy nyugodt helyet, és gyorstalpalózunk lövészetből. Bele fogsz jönni, a fizikai erőnlét pedig majd jön magával. – Nem akarok én feltétlenül katonát fabrikálni belőle, nem kell mindig futnunk, vagy erősnek lennünk, hiszen a rejtőzködés, taktikázás sokszor többet számít.
- Igen, másokat, akik olyanok mint mi, és még egészségesek. – Nem tudom, hogy minek szánom a csókot, de valahogy most jön, de láhatóan semmi értelme, mert amíg nyílt terepen vagyunk, bármikor utolérhetetnek minket, akár a katonák, akár a veszélyes fertőzöttek. És mégis, a kis vörös bólintva jegyzi meg hogy kész arra, hogy befogadja a tudást. Egészen addig, amíg nem koppan valami az ablakon, na igen, itt most pár pillanat is sok, ahogyan megálltunk. Becélzom az alakot, és egyetlen pontos lövéssel terítem le. S elfordítom gyorsan a kulcsot, már megy is a kocsi. Azt hiszem Faye-nek nagyon fel kell készülnie, hiszen én is még csak barátkozom a megváltozott világgal. Úgy jó negyven percet megyünk, amire a földút végre betonhoz ér, és balra tudunk fordulni. A távolban egy benzinkútat pillantok meg, s néhány lerobbant üzletet. Ott talán megállhatunk. Közelebb érünk, néhány kocsi is van a közelben, elképzelhető, hogy már el is fogyott a benzin, viszont ha nem tudunk tankolni, akkor gyalogosan lényegesen nehezebb lesz. Kipattanok, megkerülöm a járgányt, és kinyitom neki az ajtót.
- Gyere, nem hagylak itt. – Szólok fel neki, és a kezemet nyújtom. Körülnézve itt minden kihalt és csendes, egy ideig nyugtunk lehet.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Az összeomlás határán vagyok. Sok volt ez így hirtelen, az amit láttunk, az ahogyan azok a valamik embert ettek, miközben emberszerűek voltak. Az ami itt volt bent a kocsiban még mindig érezni a szagát. Gyomorforgató, de nem nyithatjuk ki az ablakot, még valamelyik, amelyik kint van utánunk kapna. Nem tehetjük, nem kockáztathatunk, de ettől még félek, rettegek, hogy mi lesz. Soha életemben nem voltam még ilyen helyzetben, az hogy el akartak rabolni ehhez képest semmiség. Amit Logan művelt... apróságnak. Mi lesz velünk?
- Haza... igen, haza kell jutnunk. - de hogyan, ha nem tudjuk hogyan történt ez az egész? Annyira félek, az is csoda, hogy meg tudom nézni az újságot egyáltalán. Nem értem, hogy mi történik velünk és nem értem, hogyan történhetett ez az egész és ha nem tudjuk mi ez, akkor hogyan juthatunk egyáltalán haza?
- Nem tudom, de ez... ez... - nem találom a szavakat, nem tudom mi lenne a jó megfogalmazás erre. Az is kész csoda, hogy nem dobtam ki a taccsot, pedig közel voltam hozzá. A gyomrom fel van kavarodva, rettegek ettől a világtól, amibe csöppentünk és nem tudom, hogyan juthatnánk haza vagy élhetnénk túl egyáltalán.
- A katonák nem akartak segíteni, attól félek csak ártatnának nekünk. Meg kellene találnunk... másokat, nem tudom. - tényleg nem, és még mindig azt érzem, hogy reszketek, ő pedig leállítja a kocsit. Ijedten pillantok ki az ablakon. Most nem látok ott motoszkálni semmit sem, egyelőre. Remegve bújok oda, amikor megölel. - Megtanulom... - aprókat bólogatok a csók után, de újra hozzá bújok, nem marad abba a reszketés azonnal, kell pár pillanat mire jobban leszek. Épp lenyugodnék, amikor az ablakon koppan valami. Egy olyan lény, már megint! Acsarogva, csattogtatva a fogait mered ránk, kaparja az üveget, amíg az meg nem csúszik kicsit lefelé, ekkor már belógnak az ujjai.
- Indíts! - lenyugodni... még nem megy. Sikítok szinte, ahogyan Jamiere szólok és az első kezem ügyébe akadó dologgal, az újsággal próbálom meg ütögetni, amitől csak még jobban lecsúszik az üveg...

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

- Arra egyenlőre ne is gondoljunk. Távol maradni tőle minden áron, és mielőbb megtalálni az utat haza. – Az én hangom marad határozott, még ha el is vagyok képedve attól, hogy mi is történt a világgal, viszont egész életemben arra voltam ráállva, hogy mindig pattanásig feszült idegekkel, ugrásra készen álljak, hiszen bármi megtörténhet. A bármi ezúttal el is ért minket, és nem kicsit rémisztő a helyzet, kettőnk közül viszont nekem kell magabiztosnak lennem, és éreztetni a lánnyal, hogy minden rendben lesz, még ha én magam sem tudok garanciát vállalni mindezért. Elhiszem, hogy Faye-nek még annyira sokkoló a dolog, hogy így elsőre nem tud mit reagálni, csak sikoltozik. Na ezért sem lenne rossz, ha tudna bánni a fegyverrel. Keresünk egy eldugott helyet, és megtanítom, gyorsan ugrunk a kiképzésében. – Nem tudom, mi más magyarázata lenne? – Kérdezek vissza, és mivel nem megy hátra, majd leállunk az út szélén, ha majd úgy ítéljük meg, hogy sehol senki. Viszont ahogyan a lány is döbbenten nézi, én is észreveszem, hogy az út mellett szétmarcangolt tetemek, és további fertőzött mutánsok. Igaz, egyre jobban elmaradoznak, de még mennünk kell, a benzin pedig csak fogy. Egy óránk lehet így.
- Igaz... ne fussunk bele a méhkasba. Viszont láttad, van hadsereg, valakik csak tudnak valamit, és kezelhetik a járványt. Ellenben... ha a magunkfajták a fertőzöttek, akkor aligha örülnének nekünk. Még egészséges mutánsokat kéne találnunk. – Leállítom a motort, legalább pár percre, hogy megnyugtassam. Kikapcsolom az övét, és odahúzom magamhoz, hogy átöleljem. – Tudom. Nem túl bíztató a helyzet. Majd valahogy... megoldjuk. Meg kell tanulnod megvédeni magadat. – Az ajkára tapasztom a sajátomat, végülis ez is annak a jelzése, hogy nem fogom otthagyni az út szélén, s nem vetek neki gáncsot, ha úgy ítélném meg, hogy több esélyem van nélküle.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Na igen én se úgy gondoltam, hogy majd azzal fogok fejlődni, hogy élesben kapom meg az összes létező durva helyzetet. Egyelőre nem is megy. Ha nem segítene Jamie és nem rángatna el a kocsiig és ott nem ő szedné le azt az izét, akkor szerintem nekem már rég végen lenne. A bátyám hálás lehet neki, hiába hogy esetleg nem fogja kedvelni, mert senkit sem kedvel, aki a közelembe kerül és a tetejében hímnemű is, de nem érdekel, Jamie rendes. Az elején nem így gondoltam, de mostanra már egyértelmű és ha nem lenne itt, akkor nekem már régen annyi lenne. Miatta vagyok életben és miatta tudom, hogyan oldjam meg ezt a rémséget, bár... nem ezt még nem tudom, de legalább nem sikítok a kocsiban ülve is, pedig komolyan az esne a legjobban.
- Azt hiszem igen... valami járvány. Mi van, ha mi is elkapjuk? Én nem... nem akarok olyan lenni! - nem akarok átmenni vinnyogósba, de a hangom kissé megemelkedik és nyafogóssá válik. Azért akárhogy is, de baromira félek. Valami nagyon durva történik és én nem értem mi és hogyan oldjuk meg. Haza akarok menni! Inkább ülök le Logannel kávézni, mint ez. - Időrobbanást? Ez lehetséges lenne? - nem tudom még rávenni magamat, hogy hátrébb menjek és megnézzem mi van a furgonban. Egyelőre megmoccanni sem tudok, hiába tudom, hogy össze kell szednem magamat, de nem megy könnyen. Annyira rettenetes ez az egész, hogy valami rémes.
- Menjünk a birtokra? Talán, de... mi van, ha ott durvább a helyzet? Sok mutáns és a járvány... Jamie én félek. - csak szorítom magamhoz a megmaradt szatyrokat és próbálok megnyugodni. Amikor kérdez csak a fejemet rázom meg. Nem tudok vezetni. Kértem már Aaront, hogy tanítson meg, de nem jutottunk még el addig és nem most fogom megtanulni és most képes se lennék rá valószínűleg, nem vagyok épp a legjobb idegállapotban.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Ha fel akartam turbózni Faye képességeit, hát nem így gondoltam. Én ugyan ösztönösen mozdulok, de nem ilyesmire képeztek ki. Lehet hogy ezek a fertőzött valamik élnek, de abszolút nem tűnnek emberinek, akikre fel vagyok készülve. Egyetlen szerencsém az, hogy már rengeteg vért láttam, így nem okoz gondot simán fejbelőni a szerencsétleneket, akik ezt a sárgás erezetet viselik, tisztára mint valami szürreális sci-fiben, amiben az ufók telepednek rá az emberiségre valami durva járvánnyal. Faye-t azonban minden áron meg kell védeni, most nincsen idő tanítgatni. Ha erőszakosnak, durvának kell vele lennem, hát ez van, most a túlélés a lényeg. Már lassan folyamatosan sikít, ahogyan a teherautó sofőrje is életre kel, és likvidálni vagyok kénytelen. Elindulunk gyorsan, a visszapillantóból azért nézem, nehogy felugorjanak ránk, vagy ilyesmi. A benzintank a negyedéig van, ez csak pár óra lehet, ha csak nem találunk benzinkutat, de így a földúton ez nem esélyes, és ha leszáll az éj, addigra nem ártana találni valami szállást is. Nem úgy tűnik, mintha hátra akarna menni megnézni a hátizsákot, de azt nem hagyhatjuk itt, ha majd kiszállunk, hátha van benne valami értelmes.
- Nem tudom... Hogy mi? Akkor mégiscsak járvány? – Bólintok, én is erre tippeltem. De a dátumot akkor sem értem. - Valami hülye mutáns valami időrobbanást csinált, és ide kerültünk? – Kérdezek oldalra, annyira azért nem vagyok megriadva, mint ő, viszont mégis úgy vagyok vele, hogy ezt az egész helyzetet valahogy... kezelni kell... – De talán találhatunk másokat is, akik nem fertőződtek meg. Nem kéne megkeresni a birtokot? Hát az időugrás ellenére vannak ott barátaink még. Meg a gépet is meg kéne próbálnom összerakni. Tudsz vezetni szivi? – Hátha, bár nem reménykedek a dologban. Nem gondolom Faye-t elkényeztetettnek, de baromi kevés dologhoz ért.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Tudom arról volt szó, hogy erősebb leszek. Arról volt szó, hogy megvédem magamat a rossz fiúkról, de emberekről volt szó és most az egész teljesen megváltozott. Már nem emberek vannak... vagy nem tudom, hogy mik ezek itt előttünk egyáltalán, de nem tűnnek embernek. Nem tudom, hogy minek mondhatnánk őket, nem akarok mindenféle szavakkal dobálózni, nincs is értelme. Csak az a fő, hogy megpróbáljam valahogyan összeszedni magamat, de ez nem menne, ha Jamie nem segítene. Mégis aztán csak karon ragad és magával ránt, hogy sikerüljön kilábalnom ebből az egész rémségből, ami most körülvesz. Segít az, hogy most ilyen erőteljesen viselkedik velem, tényleg segít. Eljutunk legalább a teherautóig, ami erősen remélem, hogy működik, de amikor megtalálom bent azt az izét azonnal sikítok. Felhívom magunkra a figyelmet, de ez most nem különösebben érdekel, totál pánikban vagyok, azt hiszem teljesen érthető módon.
Jamie húz ki a bajból, félretol, én pedig megyek is, és pillanatok múlva már arra eszmélek, hogy a kocsiban ülünk, az az izé pedig szétlőtt fejjel a földön hever, én pedig próbálok magamhoz térni úgy rendesen, bár még mindig nehéz, de legalább elindulunk és azok a valamik elmaradnak lassan mögöttünk, már azt hiszem ez is valami.
Csak tétován bólintok a szavaira, aztán végül átvetem magam előtt a biztonsági övet, hogy biztosan üljek. Még mindig remeg a kezem, de mégis az újság mellett döntök, amikor kérdez. Nem hiszem, hogy most hátra tudnék mászni, előbb össze kell szednem magamat, és ebben nem sokat segít az, hogy az út mentén kiszúrok egy újabb tetemet a földön, ami már teljesen szét van rágva, tépve... undorító. Reszkető kézzel lapozok, csak kis fáziskéséssel jutok el addig, hogy az első oldalt is megnézzem.
- Jamie... furcsa a dátum. 2037... azt írja az újság 2037 januári. Ez... hogy lehet? - ősz van, az egy dolog, de az év szám se jó. Tovább lapozok, próbálok valami információt keresni. - Olyasmit írnak, hogy a mutánsokat világszerte veszélyesnek nyilvánították. Terjed köztük egy... vírus, ami olyan mint a veszettség, agresszívvá teszi őket. Ez... mit jelet? Világvége van? - reszket a hangom, ahogyan oldalra pillantok rá, de remélem ő az utat figyeli. Nem értem mi folyik itt és őszintén szólva halálra vagyok rémülve tőle.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Most nem érek rá lenyugtatni Faye-t, csakis a rángatás számít, vagy hogy rákiabáljak, ha nagyon befagyna. Ha lesz lehetőségünk valahol nyugodtan átgondolni, akkor majd megbeszélhetjük, és talán a gyengédségről is szó lehet, ezúttal viszont csakis a gyorsaság számít, na meg az ösztönök. Nem állhatunk le bámészkodni, ahogyan az a valami eszi a másikat. Merthogy ez már nem ember, az tuti biztos. Főleg, amikor megpillantom a másik hármat, ez már egyértelmű túlerő, ráadásul a közelben nincsen itt semmi elektromos, amit fel tudnék használni a védelmünkre. És még nem tudhatjuk, hogy hányan vannak a fák között. Inkább a futás. Ráfogok hát a lány kezére, és azonnal húzni kezdem a teherautó felé. Talán a távolból is beindíhatnám, de a biztosan a közeli kontaktus. Ha mást nem, akkor elbújhatunk benne, vagy átkutathatjuk. Ilyesmi. Úgy egy perc alatt átszeljük a távolságot, a hármas viszont kitartóan követi azt a szöget, amiben idáig jutottunk, sőt, már a csócsáló alak is kezd felemelkedni. Amíg biztosítom a terepet, Faye fedezi fel, hogy bent a sofőr is valami olyasmi lett. A sikolya már úgyis mindenkit idevonz, úgyhogy ennyit a csendről. Kitépem az ajtót, és azonnal lövök. Picit remeg csak a kezem, eddig élőkre vadásztam, és ez a valami nagyon nem emberszerű. Így is fejbekapom, s lehanyatlik. Felkapaszkodok a lépcsőre, hogy pisztollyal a kézben benézzek, nincsen e belőle még. Hátra is vetek egy pillantást, de csak csomagokat látok. Ezek még jól jöhetnek. A kezemet nyújtva segítem fel a lányt, és hagyom, hogy mögöttem átmásszon az anyósülésre.
- Kösd be magad. – A benzintankra vetek egy pillantást, a negyedééig van, ezzel pár órát el tudunk menni. Kulcs persze nincsen, talán a sofőrnél. Nekem viszont nem kell. A műszerfalra illesztem a tenyeremet, a motor azonnal felbőg, és már váltok is. Talán éppen időben, mert a srácok már igen közel értek. A földúton dülöngélve ugrál az autó, a motor viszont hála nekem nem fullad le.
- Megnézed az újságot? Vagy inkább a pakkokat?

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Hátborzongató. Kezdek abban reménykedni, hogy nem is én vagyok itt, vagy az egész csak valami álom és nem is igazi. Nem velünk történik, talán illúzió. Sokféle képességgel találkoztam már sok felé, a bitrokon is, nem létezik, hogy ez valódi lenne. Ott egy ember... egy másikat eszik! Minden csurom vér és ahogyan kinéz... az egész teljességgel abszurd és irreális és én meg se tudok moccanni, csak nézem, ami történik, pedig tudom, hogy el kellene hátrálni, hogy el kéne tűnni innen, de képtelen vagyok rá, képtelen vagyok megmoccanni, vagy bármit is tenni, mert annyira ijesztő az egész helyzet.
Az térít magamhoz, amikor Jamie hirtelen megragadja a karomat és érzem az első rántást, hogy végre megmoccanjon a lábam és azt is felfogom végre, hogy még három olyan rémes kinézetű alak közeledik felénk, hogy olyan sorsra juttassanak, mint a földön fekvő, akit most az a negyedik csócsál. Próbálok nem sikítani, de a félelem így is nagy. Futok vele, vége már legalább a lábam mozog, ez is valami. Biztosan ő tudja, hogy mi a cél, mert nekem egyelőre még halvány sejtésem sincsen róla, a teherautót is csak jóval utána veszem észre, amit csak elérünk.
- Szerinted... működik? - már épp a kilincsre teszem a kezemet, amikor az ablaküvegnek koccan valaki... valami valami? Úgy néz ki, mint azok az izék, amik utánunk jönnek. Lassúak, még messze vannak, és na itt már végképp lefagyok. Sikítok, ahogyan épp a vérben forgó szemébe nézek annak az izének. Nem hosszan, csak pár pillanat, de annyi kell talán arra, hogy kiadjam magamból a feszültséget, vagy valami.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Még én sem raktam magamban össze, hogy ha nincs műhold, honnan fogunk igazi megoldást kapni, hogy mi is történhetett. Ha nagyon akartam volna, a városban lévő lerobbant kocsik egyikét életre kelthetem, ám ha nincs bennük akkumulátor, akkor bizony irányítani sem tudok. Hiszen az irányítás a képességem, a semmiből nem tudok bele energiát varázsolni. Ha lesz egy kis időnk, leülök majd, és megbütykölöm majd a gépemet, hátha tudok valami helyi hálózatra csatlakozni, talán még van valamiféle adás, jel, amit befoghatunk, ha mást nem rádión. Ha pedig nem, akkor a laptopból csinálok fegyvert a lány számára. Miután biztos kézzel elkaptam, gyorsan leteszem, és sietünk tovább, hiszen a városból felhangzó dördülések azt jelzik, hogy talán valamiféle hajtóvadászat indult, talán még ellenünk is. Ha felragadta az újságot, én pedig készen vagyok a ruhaválogatással, akkor már sietünk is tovább, ám pár lépésen belül enyhén megtorpanunk. A látvány még nekem is elképesztő. Valami fertőzött ember eszik egy másikat. Mintha tényleg valami járvány dúlna. Na de ezt hogyan, amikor húsz perce még minden renden volt. Magam mögé tolom a lányt, és ráemelem a rémalakra a pisztolyt. Ha a többinek szét volt lőve a feje, talán itt is ez a megoldás. Viszont azzal felhívnánk magunkra a figyelmet. Sajnos ezzel elkéstünk, mert a fák közül még vagy másik három hasonló lény lép ki. A lép az túlzás... támolyog. Ők már úgy tűnik, szintén belekezdtek valami zabálásba, mert az „agyaraik” közül véres belsőségmaradványok morzsadékai hullanak ki. Faye itt fog pánikba esni. Viszont... mintha az erdő szélén... látnék valamit a másik oldalon. Egy teherautó!
- Oda! Futás! – Ragadom kézen, nem fogom hagyni, hogy itt lefagyjon, holott nekem is kellett pár pillanat, amíg eszméltem. Talán fájdalmat okozok, de ez visszaránthatja a valóságba. Megiramodunk az erdőszél felé, ahol valóban mintha valami földút vezetne. S a teherautó gazdátlanul áll, viszont egészen épnek tűnik! Viszonylag lassan mozognak, lefuthatjuk őket.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Halvány sejtésem sincs róla, hogy mi folyik itt, de egyértelműen látszik, hogy ő se tud többet nálam. Mi ez az egész, mi történt a várossal, talán csak illúzió, ami nem is igazi, csak mi látjuk így és mindenki más nem? De annyira valósághű az egész, annyira valósnak tűnik, mintha tényleg így lenne, mintha szét hullott volna a világ pár pillanat alatt. Furcsa... nagyon furcsa és ijesztő.
- Jól van... jól van... - nem vagyok biztos magamban, nem benne. Tudom, hogy elkap, ha azt mondta, de ettől még félek, hogy mi lesz, főleg hogy ki tudja, hogy tényleg el tud-e kapni. Mi van, ha én ugrom rosszul, vagy valami közbejön, vagy... Jó nem gondolkodom, amikor újabb dördülés hallatszik mögöttem, ugrom és reménykedem és végül igaza van tényleg a karjaiban kötök ki épen és nem töröm össze magamat. Azt hiszem azért ez mindenképpen valami. Első lépés pipa, az újságot is magamhoz veszem gyorsan, mielőtt elindulnánk. Szerintem se várhatunk ez tény, de amit az erdőben látni. Csak meresztem a szememet és akkor indulok tovább amikor már húz magával. Nem... tényleg nem ez a jó kiképzés és ennyit a remek ruhákról is, amiket vettünk, egy részüknek annyi ott a fal aljánál.
- Ez... ez meg mi lehet? - nem derül ki, megyünk tovább. Végül csak úgy döntök a mozgás felé irányítom, nézzük meg legalább óvatosan és halkan. És itt jön az első döbbenet, amikor meglátom a fák között azt... azt a valamit. a bőre sárgásan ki van dagadva, mint a földön látott hulláé és valamit eszik. Minden véres, lábak... egy test van előtte, egy ember. A szám elé kapom a kezemet, biztos, hogy sikítanék, ha nem ezt tenném, és képtelen vagyok megmoccanni. Ez nem lehet valóságos... ott egy ember... egy másikat... marcangol? Ez... ez nem lehetséges... ez... ilyen nincs.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Faye enyhén szólva a mélyvízbe lett lökve, ráadásul oly módon, hogy csupán lelkileg álltam eddig mellette, fizikálisan viszont még sehol nem tartunk. Az a cseppnyi erő, amit eddig öntöttem belé, most gyorsan elillanhat, ha nem figyelek rá, és akkor összeroppanhat. A legszebb az egészben, hogy még nekem sincsen ötletem, hogy mi történhetett. Első blikkre az ugrik be, hogy valami mutáns valami komoly pusztítást végzett, amely egy pillanat alatt söpört végig a vidéken, mindent megváltoztatva. Ekkora erőm még nekem sincsen, ám ez ugye nem jelent semmit. Végül átlendítem a lábam, és földet érek, s a lány alá állva bíztatom őt.
- Magas, de elkaplak. Gyere! – Ha végre ugrik, nem tarol le, mert egyrészt nincsen olyan komoly súlya, másrészt voltam már bonyolultabb helyzetben is, mint egy törékeny lányt elkapni. A combja alatt csattan a kezem, a másikkal pedig a hátát kapom el, így magabiztosan tudom a földre tenni. Nem vagyok egy kigyúrt állat, de ehhez teljesen jó a szálkás izomzatom. Egy pillanat alatt átlátom, hogy a szatyrokból mi az amit érdemes magunkkal hozni, nem érdemes flancolni a dögös ruhákon, ez most nem az a szitu. Egy kényelmesebbet választok ki, amit a válltáskámba gyűrök, a többit otthagyom a földön. Előveszem a pisztolyomat, kár, hogy most csak ez az egy van nálam, még ennek is csoda, hiszen katona voltam, fegyver nélkül ki sem lépek az utcára. Viszont Faye-nek is össze kell majd raknom valamit, még ha nem is tud lőni. Ő felragadja az újságot, s odasuttog, bólintok, és megindulunk a fák között, én elől haladok, berogyasztva a térdemet. Nem lenne jó most ösvényen haladni, akkor könnyedén kiszúrják a nyomunkat. Ellenben pár lépés után úgy három tetemre bukkanok. A fejükből nem sok maradt, oda lőttek a katonák is. Viszont a testük furcsa, minta sárgásan dagadnának ki az ereik.
- Ne nézd őket.. Tovább... – Fogom kézen, és húzom magam után. A városból további lövések dördülnek. Valaki nem aprózza el. Ismét mozgást hallunk, ezúttal a fák közül. Már csak kérdés, hogy arrafelé menjünk, vagy kerüljük el őket. Hátrapillantok a lányra, hogy neki mi a véleménye. De csak szépen csendben.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Neki ez lássuk be sokkal könnyebben megy, de jó eséllyel azért, mert van benne gyakorlata, nekem viszont nincs. Nem szoktam falakat mászni, még azt se tudom, hogyan megyek le a másik oldalon, ha sikerül feljutni. Elkapom a kezét, amikor nekem nyújtja. Próbálok nem ijedezni és nem összerezzenni minden mögöttünk lezajló hirtelen hanghatásnál. Nem mondom, hogy könnyen megy, hogy tartsam magamat, mégis csak ijesztő az egész helyzet. Nem tudjuk mi történik, még csak azt se tudjuk, hogy hol vagyunk, hogyan lehetnénk ebben a helyzetben higgadtak egyáltalán?
- Jól van... azt hiszem meg van. - szinte csak magamnak motyogom, amikor sikerül kapaszkodót találni végre, vagy a lábamnak helyet, ahová léphetek. Nem egyszerű, sőt és még mindig nem tudom mi lesz azokkal, akik repültek, kik ezek a katonák és miért vannak a városban, hol van Aaron és hogy... vajon mi történhetett vele, ha beállt itt valami... nem is tudom mi. Nem rémlik, hogy elájultam volna, akkor meg hogyan jött ez ilyen hirtelen?
- Bízom benned, de... ettől még magas! - nem akarok átmenni nyafogósba, de tényleg iszonyú magas a fal, én pedig félek, hogy nem sikerül a dolog, hogy kimegy a bokám, a katonák utánunk jönnek és... oh jesszus, nem tudom, hogy akkor mi lesz, azt se tudom mit akarnak. Végül csak földet érek odalent. Nem kellemes, jó eséllyel ráesem, de túlélem és remélhetőleg ő sem üti meg magát különösebben. Sötét van már, kint pedig semmi világítás végképp, csak amikor már a saját lábamon állok szúrom ki a fal tövében a hófehér újságot. Na jó, inkább piszkos fehér. Talán abból kiderül valami. Magamhoz ragadom, de olvasás előtt elakadok, mert meghalljuk a hangokat a fák közül. - Valaki... jön. - nem is tudom miért automatikusan suttogóra fogom a hangomat, talán a sötét miatt... vagy a jó ég tudja, de nem tudom az erdőből jövők jobbak lesznek-e, mint azok, akik odabent voltak. Közben valahol a távolban a repülő kettős távolodó futásának hangját hallani. Ők úgy fest nem várakoznak itt.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Visszanyúlok a kerítés terejéről, a vállamon lévő táska nem nagyon zavar. A szatyrokat is hoztam magammal, elég ügyes vagyok, hogy így egyensúlyozzak, amikor a katonák ránk szóltak, akkor is gyorsan felkaptak őket, és rácsippentve az ujjaimat mindent hozok. Amikor fent vagyok a másik oldalon leejtem őket, ruhák, nem lesz bajuk az eséstől. Nekünk már annál inkább, ha Faye rosszul mozdul.
- Akaszd a rácsok közé a lábadat, azaz! – Próbálok tanácsot adni, amíg fel nem jut. Ha egy kicsit felnyúl már rá tudok fogni a kezére, nem csúszik ki, így engem használva támasztéknak már egyszerűbben fel tud jutni. A másik oldalt még nem tudtuk túlzottan megszemlélni, most a menekülés a lényeg elsősorban. – Na figyelj. Lemászok, aztán elkaplak. Bízz bennem. – Meg sem várom a válaszát, nem egy bevetésen voltam már ahhoz, hogy a körülményekben azt nézzem, hogyan tudom a magam hasznára fordítani. Pillanatok alatt lent vagyok, és a karjaimat tartom alá. Ha ugrik, akkor teljes magabiztossággal tudok értenyúlni, érkezhet akár a nyakamba is. A másik oldalról egyre sürgetőbb a helyzet, viszont mintha az erdőből is mozgást hallanánk.

[Real Time-szerű]

Jamie & Faye

Halvány gőzöm sincs róla, hogy mégis mi a fene történik itt. Az egész hely teljesen megváltozott és még csak abban sem vagyok biztos, hogy ott vagyunk, ahonnan eredetileg kiindultunk, pedig a város úgy néz ki, mint North Salem, közben pedig... mégis más, mert minden sokkal kopottabb és régibbnek tűnik, embereket pedig nem igen látni az utcán, ami még inkább megnehezíti, hogy megkérdezzünk valakit. A két katona sem tűnik túlságosan segítőkésznek és amikor még ránk is szólnak, hogy nem szabadna itt lennünk, akkor már biztos, hogy igazuk van, tényleg nem kéne itt lennünk, gyorsan el kellene pucolni inkább, csak épp... hogyan és hova? Mi nem tudunk repülni, mint az a két alak, akik most léptek le innen, a kerítés pedig nem valami alacsony. Ez nem is kerítés inkább valamiféle fal, de ha fal, akkor miért van a város körül? Mintha védené a helyet valamitől, de mitől?
- Igyekszem, de nem mindenki tud repkedni. - persze attól, hogy sürget nem lesz könnyebb és én nem vettem részt katonai kiképzésen, hogy tudjam, hogyan kell ilyen falakon átjutni. Próbálok kapaszkodót találni, repedést, kitámasztó vasrudat, amin fel tudom küzdeni magamat. Nem mondom, hogy könnyen megy, sőt... de végül én is ki tudok lesni a túloldalon, amitől elég rendesen meg is lepődöm. Lövések dördülnek mögöttünk, nem nagyon lehet gondolkodni, át kell... lendülni... óvatosan. - Nagyon magas Jamie... nagyon... - jól van be vagyok tojva. Talán az alattunk lévő avar segít és nem esünk nagyot, de nem lenne jó kiment bokával elindulni a totál ismeretlen helyen.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

[RT]

Nevetve rázom meg a fejemet, valóban láttam már rá alkalmat, milyen az, amikor Faye kiakad, többek között amikor indokolatlanul lesmároroltam, vagy éppen képeket nézegettem róla, azt már nem is említem, amikor Logannek szólt be nagyon durván. Ha így nézzük, vajmi keveset kell tanítanom neki, hiszen megvan benne az az ösztönösség, amivel már tudunk mit kezdeni. Azért nem ártana, ha fegyverekkel is jobban tudna bánni. – Egen, vettem észre, ebből kiindulhatunk. Csak aztán el ne bízd magad. – Kacsintok rá, és kiérve az áruházból szembesülünk a megdöbbentő valósággal, amivel azonnal tennünk kell valamit. Amíg ő őrt áll, pörgetem az ujjaimat a billentyűzeten, nem sok sikerrel, mert előbb a katonák jönnek közelebb, a másik oldalon pedig két másik alak. A felszólításra bólintok, hogy megyünk már, megyünk, aztán látjuk, hogy a két illető egyértelműen hozzánk hasonló. Faye szavaira helyeselek, és remélem van annyira ügyes, hogy át tudjon mászni a kerítésen, én már kapaszkodom is. Gyorsan felérek a tetejére, ha kell nyújtom a kezemet, és felhúzom. A másik oldal sem sokkal jobb, nagyon vadon. Információt kéne szereznünk a miértekről. A katonák most nem is velünk foglalkoznak, hanem a repkedőkkel, mert parancsok harsannak. Nem kéne, hogy egy eltévedt golyó eltalálja a vöröskémet. – Gyere szívi, igyekezz már! – Sürgetem, ha kell, akkor még vissza is mászok, hogy bakot tartsak, vagy ilyesmi.

Jamie & Faye

Azért néha határozottan nehéz kiigazodni rajta, hogy mit ne mondjak. Önállóságra akar nevelni, hogy nélküle is életképes legyek, de közben meg... nem akar elhagyni. Azért ezen nehéz kiigazodni. Mondjuk amúgy se várhatom el tőle, hogy innentől a végtelenségig istápoljon, nem ez a dolga, azért is hálásnak kell lennem, mert segít és azt hiszem még megváltozni is próbál a kedvemért, pedig azt aztán végképp nem várom el tőle.
- Ezt azért reméltem, nem esne valami jól. - szolid talán kissé zavart mosolyt ejtek meg, hiszen nem tudom, hogy mi is ez az egész. Tényleg nagyon kedvelem és jól érzem magamat vele, még ha egészen más is a beállítottsága, mint az enyém. Remélem, hogy jól fognak alakulni a dolgok, hogy meg tudom majd tényleg védeni magamat és hogy nem kell egész életemben menekülnöm vadidegenek elől. Nem tudom, hogy mit akarnak tőlem, azt sem, hogy mire képesek és nagyon remélem, hogy nem kerül majd helyettem Aaron a figyelmük össztüzébe, hiszen lássuk be ő a bátyám és ha tudják hol lakom, ha tudják, hogy ki vagyok, akkor őt is megtalálhatják és persze neki is baja eshet akkor is, ha ő egyébként nagyon könnyen gyógyul és igazán megsebezni nem lehet. Ettől még féltem, a bátyám, bármennyire is szigorú fontos nekem és Jamien kívül nincs is más nekem és azért lássuk be hiába kedvelem őt, attól még nem vehetem biztosra a jelenlétét. Nem azt mondom, hogy hazudna, de változhat a véleménye.
- Köszönöm, én... reméltem, hogy nem csak egy vas vagyok. Amúgy is láttad már, hogy milyen vagyok, ha valaki átver. - egészen komoly tekintettel húzom ki magamat, mintha tényleg fenyegető tudnék lenni, de mondjuk ez tök esélytelen. Én meg a fenyegető külső... nem igazán lehet minket egy lapon említeni. Pillanatok alatt vissza is tér a mosolyom, hogy ő is lássa, hogy csak viccelek és nem gondolom komolyan ezt a fenyegetőzés dolgot. Amúgy se vagyok egy agresszív fajta, Logannek is csak megmondtam a magamét, de még egy szimpla pofont sem kapott. Amúgy se hiszem, hogy érdekelte volna a dolog, de persze aztán ki tudja, lehet hogy legalább fájt volna neki és végül is az is valami. Nekem is épp eléggé fájt megtudni azt, hogy mit művelt velem, még ha nem is szó szerint fizikai értelemben véve.
A város viszont valahogy pár lépés után egyszerűen csak megváltozik körülöttünk és nem igazán tudom én sem mire vélni, hogy mi a fene történik itt. Értetlenkedve próbálom felfogni, hogy mi van, amíg Jamie a laptopjával küzd, aztán hamarosan megérkeznek a katonák, akik eléggé furcsállva pillantanak ránk. Gyors tempóban távolodva ütközünk neki aztán a másik két alaknak, akik nincsenek épp a legjobb állapotban, nem csoda, ha minket eléggé gyanakodva méregetnek.
- Kijárási tilalom után nem tartózkodhatnak az utcán! - hallom meg a hátunk mögül a két katona hangját is, amire automatikusan összerezzenek. Azt hiszem baj van, de nem tudom mi és ez csak még ijesztőbbé teszi az egész helyzetet. Az előttünk álló két alak futólépésben tűnik el előlünk és a távolban még láthatjuk, ahogyan az egyik elkapja a másikat valahonnan a semmiből szárnyak jelennek meg a hátán, aztán elrugaszkodva a magas falakon át távoznak... a városból? Ha jól láttam volt náluk valami, talán itt szereztek be egy kis plusz ételt, vagy akármi, de miért? Hol az az itt és... mi ez a hely? Úgy néz ki, mint a jól ismert North Salem, közben pedig mégis egészen más. A katonák léptei közelednek, én pedig ösztönösen kapom el Jamie karját, és húzom magammal. Futni kell, úgy érzem, hogy futni kell, mert azok a katonák nem igazán értékelik, hogy itt vagyunk, legalábbis az a felszólítás az előbb nem hangzott kifejezetten barátságosnak.
- Nagyon nincs rendben, át kéne jutni a kerítésen... nem? - bizonytalan a hangom, hiszen fogalmam sincs, hogy mi van kint, tehát nem biztos, hogy tényleg okos döntés az, hogy kimenjünk innen. Lehet hogy még mindig biztonságosabb itt, de ez sem biztos. Semmi sem biztos és valahogy könnyebb ráhárítani a döntést. Én amúgy sem vagyok ebben profi és azt hiszem nem most kellene elsajátítanom a döntőképesség tudományát.

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Faye & Jamie

- Nézd el nekem, nem szoktam cuki kis vörösöket életre nevelni. Nekem úgy is jó lennél, ahogy vagy, csak az áldott jó szívem... ezért segítek, hogy nélkülem is boldogulj. De ne félj, nem akarlak elhagyni, nem azért teszem. – Biztosítom róla. Nem vagyok éppen romantikázós, viszont vele kapcsolatban kezdem felfedezni figyelmesebb oldalamat, amelyet valahogy kedvesebbnek ítél meg, mintha játszanám itt neki a macsó katonát. Nem, Faye-nek valóban keményebbnek kell lennie, de kettőnk között megmaradhat az a lopott vibrálás, amely egyre erősebb, és talán ráébredhetünk, hogy szükségünk egymásra. Ő is bátrabb lassan velem, így megbizonyosodhatok róla, hogy képes túllépni a saját veszteségein, kudarcain, Logan után talán egy olyan pasit kaphat, aki legalább a csajok tekintetében tisztességesebb. Még ha az elején le is támadtam, inkább szeszély volt az nálam, nem macsóskodás, gyorsan rá kellett ébrednem, hogy ennyire nem akarok vele szemét lenni, főleg hogy hozzám hasonlóan neki is zaklatott az élete. Valahogy egymás mellé sodródtunk, és most már közösen mászkálunk, tervezünk programokat, mint ez a mai vásárlással egybekötött ebédelés, amit akár hívhatunk randinak is. Randi attól függetlenül, hogy egy-egy csók elcsattant. Úgy gondolom, hogy nem csak addig érdemes körülugrálni a lányt, aki tetszik, amíg nem kapjuk meg. Még így is bőven az ismerkedési fázisban vagyunk. Lehet, hogy nem is passzolunk egymáshoz. Sajnálnám a dolgot.
- Attól nem kell félned, hogy majd te leszel az egyik vas, akit a tűzben tartok. Azt biztosan leszűrted, hogy eddig nem vettem túl komolyan a lányokat, ez tény. Téged komolyan veszlek – Mondom ki, kevés fontos döntéseim közé felvéve ezt, vállalom, hogy ha barátkozunk, kifejezzük hogy tetszik a másik, addig nem lépek le, és nem kezdek el játszani az érzéseivel, amíg nem derül ki, hogy értelmetlen lenne tovább folytatnunk. Azt hiszen Faye eddig ha más téren esett főleg pofára, nem kéne neki még egy Logan. Nem nagyon megyek bele, hogy ez a Leah valóban börtönviselt, vagy sem, ha Faye meglepődött rajta, vélhetően ismeri már anyira, hogy kételkedjen, én viszont nem szoktam mellébeszélni, még akkor sem ha netán bántó lennék. Azt majd neki kell eldönteni, hogy jobban belemenjünk-e a dologba, vagy majd a másik lánytól kérdezi meg, ha egyátalán érdekli még a téma. Most ellenben csak egy vállvonást kap, és elindulunk kifelé, ám amint átlépjük a küszöböt, minden megváltozik, hirtelen arra tudok tippelni, hogy valami halucinogén bombát dobott le a kormány, amitől úgy véljök, hogy itt a világvége. Jobb híjján a jól bevált módszerhez folyamodok, ott az utcán előkapom a gépemet, és próbálok hálózatot keresni, de semmi, örülhetek, ha a passziánsz működik. A gépem annak ellenére dacosan ellentmond, hogy eddig teljes uralmam volt felette. Lehet, hogy könyörögnöm kéne, hogy műholdra csatlakozzon. A lány megkocogtatja a vállamat, gyorsan összezárom a gépet, bevágom a táskába, aztán indulnék el vele a másik irányba, hogy ne kelljen találkoznunk, majd a következő utcasarkon két másik alakba botlunk. Ők nem katonák, helyiek. Kissé le vannak amortizálva, mint aki már jó ideje nem feltétlenül evett, vagy fürdött. Nem kéne leállni magyarázkodni, kérdezősködni meg pláne nem.
- Baszki. – Buggyan ki belőlem, most még fegyvert sem hoztam magammal. Puszta kézzel is tudok ölni, ha kell, de Faye még nem áll készen, hogy fizikai harcba keveredjen. Akkor már inkább a katonák. Esetleg... átmászhatnánk az egyik kerítésen. Gyorsan rendszerezem magamban a dolgokat.

Jamie & Faye

- Igen valahogy így értettem, de akkor ez sem áll olyan gyökeresen távol tőled. - mosolyodom el, hiszen azért ez mindenképpen megnyugtató. Én tényleg szeretném, ha jól alakulna ez az egész, de az se lenne jó, ha úgy állnánk a végén, hogy én vontam el a megszokott életétől, amit szeretett is, hiszen én nem kifejezetten vagyok az, aki vágyik a veszélyre, mert az érdekes, különleges életre. Én egyszerűen csak elvagyok azzal, ami van, sőt minél inkább nyugodt valamit szeretnék, és remélem, hogy ez neki sem olyan vészes dolog, vagy lesz majd a jövőben. Na persze egyelőre még amúgy is zavaros az életem és nem kifejezetten számíthatok arra, hogy a közeljövőben hirtelen minden rendeződik és majd nyugodt és békés lesz.
- Szóval legyek erősebb, de közben mindenki azzal foglalkozik, hogy folyton csak meg akar védeni. Feladtátok a leckét. - mosolyogva rázom meg a fejemet, hiszen azért ez így tényleg nem egyszerű, de valahogyan majd csak megtalálom azt a bizonyos arany középutat. Azért az jól esik, hogy ő is meg akar védeni és segíteni akar nekem, bár persze azért idővel ezt nekem is el kell érnem egyedül is, önállóan is akár, ha nem is épp a közeljövőben, de majd idővel. Remélhetőleg van rá esély, hogy sikerülhet és megtanulok majd lőni és... a fene tudja úgy általában ilyen harcolós dolgokat csinálni. Még sem várhatom el, hogy folyton járjon valaki a nyomomban és pátyolgasson, mert bár szeretem Jamievel lenni, de egyáltalán nem biztos, hogy ő mindig velem lesz - még ha jó is lenne - és az sem, hogy akarna is folyton védeni.
- Ha jól sejtem akkor nem akarod, szóval jó, ha hálás vagyok, de valahogy meg kell találnom az aranyközéputat és akkor neked is, amikor mindkettő meg van. - én sem tudom, hogyan de nekem is meg kell tanulnom azt a hideg logikát, viszont egyben az is jó lenne, ha megmaradna az érzelmes oldalam is, hiszen mégis csak az vagyok én, nem pedig hideg logika embere. Mégis vannak, vagy lesznek olyan helyzetek jó eséllyel az életemben, amikor muszáj leszek majd tényleg jól átgondolni a dolgokat. Most viszont biztos, hogy nem menne, hiszen egyértelmű a közeledése a vacsi alatt, ahogyan a lábával az enyémhez ér, vagy épp a keze a térdemen pihen meg. Na nem mondom, hogy rosszul esik, sőt csodás, de még tényleg nem tudom, hogy mire és mennyire vagyok felkészülve Logan után.
- Ez akkor is elég... fura. - nem tudok azért csak úgy átlendülni ezen a Leah börtönben volt kérdésen. Aranyos lány és tényleg nem néznék ki belőle effélét és fogalmam sincs, hogy a bátyám tudja-e. Na nem mintha a bátyám patyolat tiszta lenne, vagy épp a mi családunk, szóval ilyen téren egy árva szavam sem lehet, meg neki sem, ha kiderül ez a Leah sztori. Viszont jó eséllyel nem most fogom elárulni, amúgy sem most megyünk haza, hanem talán visszaindulunk és lepakoljuk, amiket sikerült megvenni, a kocsi ellenben... sehol, amit én se nagyon értek és az egész utca is egészen más, mint amilyen eddig volt, sőt... nagyon más. Jamie hirtelen a gépét kapja elő, én pedig még mindig próbálom felfogni, hogy mi is történik itt. Láthatóan valami nagy gebasz van, mert annyira püföli a gépet, még hozzá elég idegesen. Én azért figyelek a környezetünkre is és meg is látom a távolban a két fegyveres alakot, talán katonák lehetnek, elsőre annak mondanám őket. Kiszúrnak minket, találkozik a tekintetünk, én pedig elég jól látom, ahogyan összesúgnak és... határozottan nem szépen nézve indulnak el felénk. Megkocogtatom Jamie vállát.
- Azt hiszem... mennünk kellene. - nem tudom hová, de az a két katona nem tűnik nekem szimpatikusnak, nem kellene beszélnünk velük. Nem tudhatjuk, hogy esteledik és ilyenkor már nem igazán lehetne az utcán lennie senkinek sem, azért is ennyire kihalt a környék, de mégis honnan tudhatnám?

♫ Up in the air ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Changes

Tárgy: Re: North Salem - Védett város

» North Salem utcái
» North Salem városhatár
» Will North Salem-i lakása
» North Salem Hospital
» North Salem-i romos kísértetház