Utak, ösvények

Casey, Serena, Nathan & Dakota

*Csak félig jut el a tudatomig amit a tanárnő mond, de elfogadom. Végül is mindegy, hogy miért kell fognia, fogjon. Annyira már bízom bennük, hogy ne akadékoskodjak, de attól még érdekel. Ha tudtam volna….nem sokkal később talán pont ez az érintés akadályoz meg abban, hogy valamennyire uralmam alatt tudjam tartani a képességem. Az egész hatványozottan hat rám és iszonyatos kínokat állok ki míg nem sikerül kikapcsolni. Talán pont akkor amikor a tanárnő – ijedtében (?) – elenged és átadja a terepet Caseynek. Sürgősen meg kellene tanulnom békében együtt élni a képességemmel, különben a vesztemet okozza és nem előnyökhöz juttat. Ebben a világban azonban vajmi kevés esély van arra, hogy sikerüljön. Casey érintésének hatására lassan tér vissza a normális világ, a hallásom és a látásom, hálálsan de meggyötörten nézek fel rá mikor szájon csókol. A fenébe is, hogy tud ilyen helyzetben erre gondolni? Nem jut el a tudatomig, hogy azért csinálja, hogy ne kiabáljak, mert már nem kiabálok. Nem durván lököm el magamtól hanem finoman tolom el és értetlenül nézek rá pár pillanatig.* -Te most komolyan….? *Még jó, hogy nem tapizott le. Egyelőre nem értékelem az igyekezetét, de a közeljövőben meg alkalmam nem lesz rá. Odabentről fegyverropogás hallatszik és kiabálás és nem Nathan hangja. Mindezt normálisan hallom ahogy mindenki más, de a csillagok még ott keringenek körülöttem és a fejem is fáj. Nem láthatunk be az épületbe, nem látjuk, hogy Nathant ketten két oldalról szorították be és azt sem látjuk hogy a harmadik az ablakból néz kifelé, azt viszont már érzékeljük ahogy záporozó golyók szakítják fel körülöttünk a növényzetet. Ösztönösen vágódom el az aljnövényzetben és sodrom magammal Caseyt is. Szerencsére a lövöldöző csak vaktában szórja a golyókat, nem lát minket. Nathan viszont megpillanthatja az egyik fegyverest, katona ember, gyakorló egyenruhában és az ablakban álló is jó célpontot nyújthat, viszont a másik oldalon még ott van a másik kettő.*

//Engedelmetekkel írtam Nathannek egy kis munkát //

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •

Dakota & Casey

Igazából én sem tudom, hogy mi Serena tanárnő képessége, csak hallomásból, hogy valami védelmező. Elsőre inkább a katonát figyelem, a két nőnek igaza van, sosem érhetnék a nyomába. Csupán az örökvidám természetem visz előre, nem török le semmitől, hiszen úgy vélem, aligha van vesztenivalóm. Nincsen családom, sem céljaim, ambiciók híjján enyhén alulmotivált vagyok, de azért ilyen bátor nem tudnék lenni mint a tancinéni pasija, így terminátorként berobbanni a túlerő ellen.. Én csupán vaktában szoktam lövöldözni, meg gyors vagyok, de semmi több. Egy vágyaktól túlfűtött fiatal srác, akinek csak az a lényeg, hogy végre elhúzzunk innen, és kezdjek valamit a szöszivel, akit egészen megkedveltem, durva dolgokat éltünk át együtt, hogy erre legyen is értelme alapozni.
- Köszönjük.. – Igyekszem nem érintésmániásnak mutatkozni, noha ha így letapizza a vállamat a csinos barna, akkor igenis van hatása, főleg, hogy az elmúlt napokban végképp nem volt meg a napi betevő szex, habár a szöszivel volt néhány közeli pillanatunk. Akinek éppen nemet intek, hiszen én sem tudom pontosan, csak sejtem, hogy miről is lehet szó. Na de vissza a valóságba, lejebb engedem a pisztolyt, ahogyan Dakotában elszabadul valami belső démon, az óbégatása nem csak hogy idevonz másokat, hanem minket is az őrületbe kerget. Mégsem szólok rá, hiszen a reakciója teljesen emberi. Bólintok Serenának, és lejjebb húzom a szöszit, félig gugoló helyzetbe, hogy a pisztolyt az övembe dugom, miután levettem róla a biztosítékot. A tenyerereimbe temetem az arcát, hogy finom, puha csókkal vonjam magamhoz, ennél jobb nyugtatást most tényleg nem tudok, nem fogom bíztatóan veregetni a vállát, az elég kétesélyes. Viszont ha a szája le van foglalva, akkor nem visít talán, és lelkileg is békére lelhet egy kis időre.. Remélem..

hello blondie|| Up || redit

Casey, Serena, Nathan & Dakota

*A tervezés most egyedül Nathanre hárul, ő a legtapasztaltabb közöttünk és ki vagyok én, hogy ellenkezzek vele ha az életem a tét. Egyébként megtenném bármikor, de most jobb ha ő megy elől. Sikerül Caseyt is kicsit kiengesztelni azzal, hogy a képességét méltatom, de végül is minden szó igaz, csak amikor átéltük, valahogy sokkal veszélyesebben volt izgalmas. Most is az, csak a veszély egyelőre távol van, odabent a kastélyban és amit onnan hallok abban biztos vagyok. Bólintok Nathan kérdésére és kiegészítem a következő mondatát.* -Nem értem miről beszélnek, de értelmesnek tűnik, viszont biztos, hogy van fegyverük, hallottam a kattanásokat. *Szóval bemegyünk. Rémes emlékeim vannak odabentről, de még mindig jobbak mint amilyeneket Casey állítólagos barátainál éltem át. Értem én, hogy szükséghelyzet van, meg minden, de azt hiszem azért állat még mindig van amit meg lehet enni, vagy zöldség. Azt nem tudom felfogni, hogyan képes az ember megenni a másikat, de ezen nem merengek el, mert megint elborít a rettegés. Casey azonban lelkes, főleg miután fegyvert is kap a kezébe, már-már nyitnám a számat, hogy én miért nem kapok, de eszembe jut, hogy ezt már megbeszéltük, egyébként is én maradok hátra utolsónak, négyünk közül én vagyok az akinek fogalma sincs mi hol és merre van a kastélyban, csak rájuk hagyatkozhatok. Azért van egy mondat amit nem értek, de csak Caseytől kérdezem meg, azt is csak suttogva, egészen közel hajolva hozzá.* -Miért kell fognia minket, te tudod? *Nem vettem észre a lényeget korábban, nem tudhatom milyen képessége van a tanárnőnek, de ha megérint, nem ugrom félre sikoltozva. Végül Nathan elindul befelé, mivel nem vagyok tisztában a képességemmel és irányítani sem mindig sikerül, csak szót fogadok Nathannek és fülelek, ám ez nem túl jó ötlet. Tekintve, hogy a hallásomat a benti részre fókuszálom, Nathan berobbanása, az üvegcsörömpölés most a korábbi halk beszélgetéshez képest úgy hat rám mint egy vulkánkitörés három lépésről. Önkéntelenül is felsikoltok és kezeimet a füleimre tapasztom amivel némileg csökkentem a hangzavart, de a fejem már belefájdult. Ijedtemben kikapcsolok mindent, jön a süketség, a nagy csend, Nathan kiabálását sem hallottam igazán, csak mintha vastag vattán, vagy nagy tömegű vízen keresztül ért volna el. Összekucorodva gubbasztok, hogy a többiek mit csinálnak nem tudom, egyelőre alig vagyok képes bármit is felfogni a körülöttem történtekből. Viszont gyönyörű csillagok keringenek a szemeim előtt.*

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •

Dakota & Casey

Vigyorogva húzom ki magamat, ahogyan Dakota végre nem csak lehurrog, lepisszeg, hanem el is mondja tanárnő-pasinak, hogy megvédtem, mert hogy a képességem tényleg durva. Durván jó! Na oké, főleg a menekülésre, bár ha belegondolok, ütöttem már úgy ki nálam sokkal erősebb ellenfelet, hogy nem tudott eltalálni, én meg körbecikáztam, és végeredményben a sok kicsi ütés is kinyírta. Ha nem is szó szerint. Tudom, hogy a korunk folytán lazán gyerekek vagyunk a két felnőtthöz képest, de így fiatalként is lehetünk ügyesek, és hasznosak, főleg, ha a Xavier birtokon tanulunk. Én már megtanultam kiaknázni mindazt, ami legbelül rejlik, szegény szöszim még nem annyira. Bár remélem rajtam fogja minél többet gyakorolni, amikor az érzékeit tesztelné. Hátha legközelebb már bugyi nélkül, végülis ha nem ura a képességének, azt mélyrehatóbban kell tanulmányozni, khm.. Így aztán meg sem sértődöm, mert a kis dögös csajszi szófordulata most engem bátorít, így bólintok Nathan-nek.
 - Oké főnök, csináljuk. – Ezzel talán le is nyugodtan a kedélyek, mind a két páros most nyugiban el tud indulni, és miután még nem kell menekülni sehonnan, csak várom a többiek döntéseit, először Dakota hallgatózik de nagyon, és meg is van az eredménye, újabb infókkal lettünk gazdagabbak. Átölelem őt, amikor hozzám bújik, s Nathan javaslatára a tanárnőre nézek, akinek nem ismerem még túlzottan a tulajdonságait, de a férfi ezek szerint már igen. Hümmentek, nekem végülis jó, mindig bírtam a tancinénit. Aztán meglepődve veszem át a fegyvert, a föld felé tartva a csövét, mielőtt ellőném a csípőmet.
 - Oh, köszi. Igyekszem. – Érzem a fegyver súlyát, ez kissé más, mint amivel Dakotával lövöldöztünk, de nem ormótlan, tudnék vele simán célra tartani. Na ölni már nem szívesen, de az más tészta. Szívesen moccannék Nathan után, ha már így nekiindul, de tartom a formációt, vigyázva a két lányra. Immár két kézre fogom a pisztolyt, ám pattanásig feszült idegekkel, hogy vajon mi történik majd a hármasnál, akik ellen a fickó bemozdult. Ha valahogy mégis lelövik, megharapják, akkor... marad az édes hármas? Kissé elkalandoznak a gondolataim.

hello blondie|| Up || redit

Casey, Serena, Nathan & Dakota

*Lassanként megtudunk pár dolgot erről az egész káoszról, de nem sokat. Kevés az infó és elég régóta tarthat, a kezdeteket már talán sokan el is felejtették, ahogy a tanárnő is mondja, már csak a túlélésre tudnak gondolni. Sosem voltam ilyen helyzetben, elképzelni sem tudom milyen lehet, s persze nem is tartom magam olyan kegyetlennek amilyen Bobby és a haverjai. Nathan tarthat naivnak én viszont úgy gondolom mindig van más megoldás, hogy legalább egy csöppnyi emberségünk megmaradjon. *-Remélem nem jutunk el odáig. *Nem vitatkozom vele. Ő is másképp gondolja és én is, nem akarja a saját gondolatait rám erőszakolni, csak elmondta ő hogyan vélekedik. Abban viszont rá fogok hallgatni amit a terjedésről és védekezésről szól, naná, hogy nem úgy reagálok ahogy várná. Elfintorodom és picit, nem túl hangosan kikelek magamból.* -Ezt mondani sem kellett volna. A halál akar hozzájuk érni! *Caseyre nézek megerősítésként, de ő is maga alatt vágja a fát. Magamban jót nevettem azon amikor leapuzta Nathant, de a tanárnő pasija nem találta viccesnek. Kapunk egy kis lelkifröccsöt, bár Caseynek mondja de nekem is szól; gondolom. *-Tényleg nagyon gyors. Kipróbáltam. Vagyis megmutatta és rám is vigyázott. *Túléltük. Talán szerencse, véletlen, és arról nem beszél egyikünk sem, hogy közben zuhantunk vagy három métert, ránk lőttek és csapdába csaltak, hogy megegyenek. Találtunk menedéket, kihasználtuk, elmenekültünk és sikerült a csapdából is nekünk kettőnknek minden segítség nélkül kimásznunk. Szóval jár a piros pont. Nem sokkal később már úton vagyunk a kastély felé és a közelében már megpróbálom kamatoztatni a képességemet, persze nem fűzök hozzá sok reményt. Nem mindig sikerül és az sem biztos, hogy odabent vannak még. Amikor azonban meghallom a hangokat, már nem gondolkodom azon, hogy én voltam most pöpec vagy a tanárnő gyógyérintése segített. Nathan megjegyzését kérdésnek veszem és jobban fülelek, át eprsze nem látok a falon és az ablakoknál sem látok mást, viszont elég jól hallom azt ami odabent zajlik. Én magam is meglepődöm azon, hogy képes vagyok megkülönböztetni és megszámolni a bentiek szívének dobbanásait, hallom a lépteket, egy szék csikorgását a padlón, fegyver kattanását. Ha nem lett volna a kezemben az elmúlt órákban fegyver, nem tudnám mi az amit hallok, de így….elég élénken él az emlékeimben.* -Hárman. Fegyverük is van. *Más információval egyelőre nem tudok szolgálni, inkább Caseyhez lépek és ráhajtom a fejem a vállára, persze csak ha nincs más dolga. Amíg Nathan nem dönti el mi legyen, úgy sem megyünk tovább. Se be, se vissza.*

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • ©

Dakota & Casey

Igencsak jót vigyorgok, ahogyan Dakota visszavigyorog, és azon sem bántódom meg, hogy a combpaskolásnál rácsap a kezemre. Kihúzom a tenyeremet a keze alól, és visszacsapok rá. Nem fájdalmasan, csak játékosan, amolyan pirospacsinak fogom fel, és ha később jobban is megismerjük egymást, átmehet ez valami másba, példának okáért a formás kis popsija is kaphat hasonlókat. Nem tudom, hogy neki mi jár a fejében, de közel sem biztos, hogy az ami nekem. Különben is, még nem tartunk semmit a kettőnk dolgát illetően, és nem azért nézem meg Serena didkóit, mert illik, nem illik. Számomra természetes, hogy nézelődöm, nem fogom vissza magamat, csak mert Dakotával együtt rohanunk vagy két napja. Ilyen vagyok, ezt meg ő fogadja el, nem kötelező engem komolyan venni. Inkább a tanárnő szavaira figyelek, hogy aztán kicsit szájaljak ezzel a Nathannel, aki elég szépen kioszt. Bólogatok, miközben beszél, és megvonom a vállamat, éppen azt, ami markolgat. Erőfitogtatásnak fogom fel, pedig többségében igaza van.
- Jó értem én. Nem kaptam semmilyen kiképzést, ez van. Viszont.. gyors vagyok, nagyon gyors, és az elmúlt két napban sem vigyázott senki, és túléltük. – Bökök Dakota felé a fejemmel, és most mindenki vegye kifejezetten lovagias gesztusnak, hogy nem magamat fényezem, pedig a sok hisztéria roham mellett kiemelhetném, hogy megvédtem. Bár Nathant aligha ez hatná meg.
- Akkor.. mit csináljak? – Kész vagyok együttműködni, hiszen a flegmaságom és az éretlenségem ellenére igenis csapatjátékos vagyok, imádok barátkozni. Vajon hogyan vívhatnám ki ennek a Nathannek a szimpátiáját? Az aztán igazi menő dolog lenne! Dakota felé kapom a fejemet, három ellenséges fertőzött.. Vajon nekünk is bele kell kapcsolódni a harca? Viszont így, hogy a szőkeség már figyel, már csak a szemem sarkából nézhetem a tanárnő idomait, csak fű alatt. És hát piszkos dolgokra gondolhatok, azt úgyse ellenőrzi senki..

hello blondie|| Up || ©redit

Casey, Serena, Nathan & Dakota

*Elég sok mindent tudunk meg Nathantől, a jelek szerint az emberek barmok és még ők akartak velünk kicseszni, közben saját magukkal csesztek ki. Szemet forgatok bár ez valószínűleg nem látszik, de a hangomon biztosan érződik mit gondolok felőlük.* -Szóval ez gyógymód akart lenni? Mit akartak elérni? Hogy ne legyenek képességeink? Hülyék. Én biztosan inkább kihasználtam volna a lehetőséget. Most meg szívnak mint a torkos boci. *A lényeg,hogy ez az egész egy szer hatása, szóval ha jól értelmezem nem lehet csak úgy elkapni? Legfeljebb megkapni, de odáig remélhetőleg nem jutunk el. Már csak azt nem értem, ha félresikerült, miért akarnak minket elkapni? Biztosan nem azért, hogy beadják és még több zombit csináljanak amivel csak rontanának a helyzeten. *-Na de hogyan jutottak idáig az emberek, hogy már….nekik is furcsa az étkezési szokásuk? Ez kész káosz. Minket vajon miért akartak elkapni? Nem tudhatták, hogy mutánsok vagyunk és nem is tébláboltunk zombiként. Hihették volna azt is, hogy segítségre szoruló emberek vagyunk. *Nem, ők egyből lőttek ránk. Csak azért mert a kastélyban voltunk? *-Casey is megmondta, senki nem vette észre rajta, engem is inkább diliházba csuktak. De ugye ezt nem lehet csak úgy elkapni? Nincs a levegőben vagy ilyesmi és nem is…harapással terjed??? *Azért jobb ha tisztázunk pár dolgot mielőtt újra bevetjük magunkat a kastélyba. Caseyvel is tisztázom a dolgokat, bár ő azt hiszem másra gondol ezen a téren. Féltékenység egy tanárnőre? Nane! Csak nem illik. Amúgy meg ja, ne nézze más melleit ha rám van beindulva. A vigyorra visszavigyorgok de a combpaskolásnál rácsapok a kezére. Most előveszem a „megsértődtem, engesztelj ki „ oldalamat. Ez persze megváltozik később miután én is bepakoltam némi útravalót és elindulunk a kastély felé. Az útmentén rendesen héderelnek a testek, egészen közel húzódom Caseyhez és úgy szorítom a kezét mint a satu a fát. Nem tudom élnek e vagy halnak, de jelen esetben a halottak is mozognak, szóval jobb távol maradni tőlük. Amikor elég közel érünk a kastélyhoz, megpróbálok befülelni, hogy tudjuk tiszta e a terep vagy sem. Ehhez viszont meg kell állnom és oda koncentrálnom az épületre. Nem tudom hogy csak a hallásom vagy az összes érzékszervem aktiválódik, ezért a szemeimet sem hunyom le és a valaha volt ablakokra nézek. Bentről lépteket hallok, szívdobogást – ez mondjuk jó annyiból, hogy nem zombik mászkálnak bent – beszélgetést és csörömpölést. *-Hárman vannak bent….legalábbis annyian beszélgetnek. Valami ellátmányról és professzorról….és valami tóról.

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • ©

Dakota & Casey

- Rólam senki külsős nem tudta, hogy mire vagyok képes. – Kotyogom közbe. Elég jó életem volt Salemben, de Scarlettel lenni még inkább bulinak indult, egykori legjobb barátnémet nem láttam vagy egy jó csomó ideje, erre kiderül, hogy nagyon is hasonlóak vagyunk, erre most ő is eltűnt a szemem elől azzal a Liammel együtt. Hát nagyon remélem, hogy jól vannak. Kissé behúzom a fülem-farkam, ahogyan Nathan áthajt a „járókelőkön”, igaz azoknak már nem sok köze van az általunk ismert létezéshez. Nem hiszem, hogy gyógyíthatóak. Legalábbis általunk nem. Ameddig a kocsit nem lassítják le annyira, hogy elakadjunk, hát írtsa csak a sofőr..
- Járvány, mi is ilyesmire tippeltünk. Jó rondák ezek a valamit.. Lehetőség szerint nem akarom elkapni tőlük. Vajon csak az átlagosokra veszélyesek, vagy pont a mi fajtánkra? – Merengek elvonva a tekintetemet Serena didkóitól, miután Dakota szinte kikel magából, amilyen pillantást vet rám. Na most szórakozik velem? Bezzeg ő úgy megnézte magának Nathant.. Ej.. Máris féltékeny? De hát le sem feküdtünk.. Mondjuk itt az időhiány is tényező volt. Meg a zombik.. Kulturáltan rávigyorgok, ahogyan visszadőlük a helyemre, mellé, és megpaskolom a combját, amolyan nyugi van jelleggel. Most mégis mit várt? A tomboló hormonokkal szemben elég nehéz meghátrálni.. Azért amennyire lehet, tartottam magamat eddig is, és egy kis tapin kívül nem téptem le róla a ruhát. Azért kissé sajog, ahol bordán könyökölt, de megérte. Különben is, ha lesz majd egymásra egy kis időnk, hát bármi megtörténhet. Nathan után pattanok ki a kocsiból, egyenesen a csomagtartóhoz, húzok fel egy hátizsákot, ha találok, és pakoltam bele némi kaját.
- Mutatom. És a gyerekek nagyjából tudnak vigyázni magukra.. apa. – Pimasz mosolyt villantok, oké, hogy fiatalok vagyunk, na de gyerekek? Minek képzeli magát? Aggastyánnak? Na gyerünk! Fogok rá Dakota kezére, és elindulunk a hátsó bejárat felé. Egyenlőre semmi különös, de jó lenne, ha ez így is maradna. Viszont az egyik bokorhoz közeledvén néhány testet látunk a fűben heverni. Ezek még élnek.. vagy nem? Vagy csak sziesztáznak?

hello blondie|| Up || ©redit

Casey, Serena, Nathan & Dakota

*Az biztos, hogy sokat segít a társaság, nem mondom, hogy Casey kevés volt, de azért felnőttekkel mégis csak más. Az sem elhanyagolható, hogy _többen_ vagyunk, szóval kezdek jobban lenni, de az első gyanús mozdulatra vagy beszólásra megint sikítani fogok. Elvégre Bobby is kedves volt meg minden, aztán mi lett belőle. Talán a mormotánál gyanút kellett volna fognunk. Idáig jutok az elmélkedésben, egyrészt mert a társalgás, információ gyűjtés tovább folyik, másrészt mert nem lenne szerencsés újra azon agyalni mit etettek velem….pontosabban kit. Arra, hogy egy nő bármiben tud futni ha a szükség úgy hozza csak bólogatok arra viszont, hogy még ki is ugornánk a lábbelinkből, már szúrós ámde kétkedő pillantást vetek Nathanra a visszapillantón keresztül. Azért azt ne várja, hogy leveszem az egyetlen dolgot ami védi a lábamat a „ki tudja mik vannak a földöntől”. Azon amit mondanak a lehetőségekről nagyon elgondolkodom. Talán tényleg csak a mutánsok kerültek át ebbe a világba, viszont nem mindegyik, vagy nem mind ugyanoda. Az egész egy nagy katyvasznak tűnik és ez baj, mert még az én nagyon laikus tudásommal is arra a következtetésre jutok, hogy mindaz ami velünk történt egy félresikerült kísérlet része lehetett. Nem ment minden úgy ahogy gondolták, különben lennének közös pontok, de nincsenek. Ez pedig baj mert a visszajutásunk is bizonytalanná válik. Viszont muszáj megint kicsit Bobbyékra gondolnom. Mit is mondtak Caseyről? Nem rángatták elő azt a srácot aki ebben a világban élt és öregedett meg. Nem mondtak róla semmit, ergo vagy nem is létezik ebben a világban vagy….és erre nem akarok gondolni. Fura. Én biztosan szembesítetem volna kettejüket. *-És mik azok a zombik akik ténferegve járkálnak az utcákon? Láttunk néhányat a város felé menet, de Casey haverja nem mondott róluk semmit. Nem úgy tűnt mintha maguknál lennének. *Valamit pedig ki kell találnunk mert érzésem szerint ebben van a visszajutásunk megoldásának kulcsa is. A többi kérdésre, felvetésre nem mondok semmit, részint azért mert még egyáltalán nem vagyok ismerős a kastélyban és környékén, részint azért mert Casey mind megválaszolja azokat. Közben meg engem néz, mintha biluxolna a szemeivel, nem értem mit akar. Hacsak nem azt, hogy sunnyadjunk le az ülések közé…akkor is így nézett amikor először tapizott meg. Szemet forgatok és ingatom a fejem, egyszerűen hihetetlen, hogy még ebben a helyzetben is csak a szexre tud gondolni. Naná, hogy ezt hiszem, és később igazolást is nyer a gondolatom. Ha nem akarnám is észrevenném milyen szemeket mereszt a tanárnő melleire, odapislog néha, aztán előre néz mintha mi sem történt volna. Oldalba bököm, nem sajnálom, hadd fájjon neki, legalább rám figyel és akkor néma jelekkel mutogatom el neki, hogy ne nézze már a tanárnő melleit, mert képen törlöm. Persze lehet, hogy nem ért belőle túl sokat, ha értetlen arcot látok, akkor visszahúzom magam mellé és befogom a szemeit, ez legalább egyértelmű. Mire megérkezünk biztosan rájön, hogy mire gondoltam. A kastély környéke most csendes de mint tudjuk ez nem jelent semmit. Hátul vagyunk valahol, nem ismerős a hely, mi nem itt jöttünk ki. Nincs messze a kastély de az már problémát jelenthet, hogy a korábbi uniformisba öltözött, fegyveresek helyett most fegyvertelen zombik téblábolnak a fák között.*

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • ©

Dakota & Casey

Nagyokat hallgatok, ahogyan Nathan kifejti a véleményét, és inkább a kólám maradékát szürcsölgetem, no meg Dakota szoknyás nadrágos mozgását nézem. Ösztönös a dolog, hiszen így nem láthatom a combját, vagy éppen a bugyiját, na de azért odaképzelhetem, mert miért is ne. Úgy vettem észre, egyáltalán nem volt ellenére, hogy flörtöltünk, és hogy közelebb kerültünk egymáshoz, de a nagy menekülésben egyszerűen nem jutott idő többre. Talán ha visszatérünk a saját időnkbe, s lenyugszanak a kedélyek. Lehet, hogy unalmasnak talál, de nem vagyok egy kalandvágyó alkat, legalábbis az időn átívelő kannibál haverjaim nem hozták elő a macsó énemet.. Jobb szeretek egy füstös klubban gitározni, aztán az este fénypontjaként ágyba vinni egy vagy több lányt. Viszont velük igaz, hogy nem is nagyon beszélgetek olyan komoly dolgokról, mint Dakotával, és nem mentjük meg egymás életét. Ha mindennek vége, akkor nem is biztos, hogy tovább akarom folytatni a latinos kalandozást, lehet, hogy kipróbálom, hogy milyen is, amikor valakivel vigyázunk egymásra. Jelentőségteljes pillantásokat vetek a lányra, de aligha hiszem, hogy tudja, hogy mi jár a fejemben, sőt, esélyes, hogy megint arra tippel, hogy csakis a szex. Pedig azért most nem teljesen így van.
- Aha. Van. Mármint hátsó bejárat. Van egy kis hátsó udvar, ahol egy ösvény vezet fel a lépcsőkhöz. Gondolom valami személyzeti bejárat lehetett még Xavier gyerekkorából. Nem vagyok egy nagy harcos, de gyors viszont igen, ha ez számít. Ott kell lekanyarodni.
– Hajolok kissé előre, hogy mutassam Nathannek az utat, hiszen nem vagyunk annyira messze a birtoktól. Igyekszem a mozdulat közben nem tudomást venni a fiatal tanárnő hetykén meredező cickóiról.

hello blondie|| Up || ©redit

Casey, Serena, Nathan & Dakota

*Az én hosszú monológom után is van még mit ecsetelni, Casey meg is teszi. A többihez nincs hozzáfűznivalóm, egyrészt mert érzésem szerint a zombikról lenne szó vagy a kannibálokról, és egyikhez sem fűz kellemes kapcsolat. Azt az elhallgatott gondolatot is elsöpröm a fejemből mielőtt még megtelepedett volna, hogy Nathan szerint nem lesz senki a kastélyban aki segíthetne nekünk, koncentráljunk előbb arra, hogy a megoldásig túléljük és az első az, hogy ne halljunk éhen. Egyébként szerintem ha nem jönnek azok a puskás emberek a kastélyba, jó eséllyel Caseyvel még mindig ott lennénk, azóta biztosan bejártuk volna az egész helyet és találunk valamit amivel kinyithatjuk a konzerveket. Már tervbe vettük, hogy megkeressük a konyhát, csak hát jöttek a fegyveresek, volt sikoly meg repülés, ágyon landolás, nem úgy ahogy bármelyikünk is elképzelte. A részletekkel persze nem terhelem a felnőtteket. Casey nem nagyon veszi a lelkére a feddésemet, pedig most biztosan jól jönne az a fegyver és a kocsi is. Inkább hozzábújok addig míg meg nem érkezünk, legalább van egy biztos pontom. *-Az viszont pont jó, hogy a tanárnő tudja mi hol van a kastélyban, mert ötletünk az volt bőven. A kastély körül pedig van egy erdő, ott biztos elrejthetjük a kocsit, egyébként, azt mondanám, hogy ebben a csizmában *Emelem fel a lábam a két első ülés között, Nathan nacija miatt Casey úgy sem tud a szoknyám alá lesni, egyébként meg nem érdekelne ha igen.* -nem tudok gyorsan futni, de az sem lenne teljes mértékben igaz, mert ha kergetnek egy nagy mordállyal, csúcsot futok százon. De azért maradjunk a kocsi közelében. Tanárnő! A professzorral nem találkoztak? Neki is a kastélyban kellett lennie, de fura, hogy senkivel nem találkoztunk a suliból, pedig mi a helyünkön maradtunk. Elvileg akkor mindenkinek ott kellett volna lennie aki akkor is amikor ez az egész történt. *Vállat vonok, mert nem tudom mi lehet a magyarázat. Az is lehet, hogy sokan tudtak valamilyen búvóhelyről és most is ott dekkolnak. Persze arról a tanárnőnek is tudnia kellene. Az egész kastély hatalmas, mi viszont csak alig egy emeletet jártunk be, a többségét futva és zuhanva. Ha van pánikszoba, biztosan van a pincében is valami óvóhely, főleg azért, hogy a mutánsokat elrejtse ha esetleg más emberek érkeznének „látogatóba”. *

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • ©

Dakota & Casey

- Úgy kell érteni, hogy maradtunk a helyünkön a Xavier birtokon, de a falak a remegések után koszossá, lelakottá váltak, szinte szét volt esve az egész. Pár pillanat alatt változott meg minden, csak mi ketten maradunk ugyanolyanok.. Nem láttunk semmiféle kaput, vagy bármit, amit arra utalt volna, hogy mint a filmeken, időalagútba kerülünk. Ettől még ez történt, és most.. nem tudjuk, hogy mi a megoldás. Azért jó dolog, hogy találkoztunk. – Tenném hozzá, hogy veletek, de azért a tanárnőt mégsem akarom csak úgy letegezni, pedig most nagyon cuki, hogy van pasija, akivel meg tegeződünk. Egy ilyen faramuci világvége helyzetben nem lenne logikusabb, ha mind tegeződnénk? De nem, maradok úriember, s ragaszkodom az etiketthez, amíg a hölgy nem ajánlja fel, bármennyi éves is, marad a magázódás, hiszen a tanárunk.
- Ja tényleg.. abban a kocsiban hagytuk. Jól van, mindegy, örülök, hogy megúsztuk ép bőrrel. – Nem fejtem ki, hogy akár mormotaként is végezhettük volna, hiszen Billy haveromék már azon tanakodtak, hogy Dakotát hogyan pácolják be, hogy minél tovább elálljon. Ezt már nem öntöm szavakba, hiszen amikor megtudta a kis szőke, akkor is majdnem eldobta a rókabőrt, most éppen padlógázzal ismét a birtok felé haladunk, nem kéne, hogy megint felforduljon a gyomra. Időveszteség nélkül el kéne érnünk a végállomást, hiszen most már itt a két okos felnőtt, aki világlátott meg minden.
- Naná, megmutatja a pánikszobát, ahol fel tudunk tankolni, de konzervnyitónk tényleg nincsen. – Magamhoz ölelem Dakotát, amint a vállamra hajtja a fejét, egészen jók vagyunk együtt, és remélhetőleg ez akkor sem változik, ha véletlenül sikerülne visszatérni a saját időnkbe.

hello blondie|| Up || ©redit

Casey, Serena, Nathan & Dakota

-Bent hagytad a katonai terepjáró kesztyűtartójában. *Közlöm picit vádlón, hogy nem azzal a kocsival jöttünk el, mert legalább jobban nézett ki és esélyesen több benzin volt benne….vagy gázolaj. Most már tök mindegy. Azt látom, hogy mindkettejüket zavarba hoztam, érdekes, hogy a tanárnőt jobban a cuki beszólásommal, de igazából nem érdekel. Most, hogy viszonylag biztonságban érzem magam, önmagam lehetek, visszakerültem a komfortzónám peremére, a közepe még messze van. Caseyt megnyugtatom mielőtt még rájönne az egotombolás, hogy a jó pasi nem érdekel, persze attól még megsasolom, hiszen nem fogadtam meg semmit, főleg nem vakságot, másrészt, alig…egy napja járunk? Járunk? Mondjuk ha otthon lennénk, normális környezetben, suli időben, tutira járnánk, szóval hajlamos vagyok a jelen állapotunkat annak tartani. *-Úgy két órája voltam a suliban, a prof hozott el az elmegyogyóból. Tudom, hogy ez most nem túl bizalom-gerjesztően hangzik, de az anyámék dugtak oda a hangok miatt. De nem vagyok bolond, nem képzeletbeli hangokat hallok hanem igaziakat. Szóval akkor találkoztam Caseyvel a padláson, és aztán volt valami lökéshullám, aztán minden gajra ment körülöttünk. Leomlott a lépcső is. Kimásztunk az ablakon, hogy lejjebb jussunk, és akkor jöttek valakik a kastélyhoz. Nem zombik voltak mert normálisan közlekedtek. Sikerült elbújnunk előlük egy titkos, falba épített pánikszobába. Hát az tényleg pánikszoba volt, mert eléggé pánikoltunk. Viszont tele van kajával, csak nem tudtuk kibontani a konzerveket és van takaró meg ágy és vannak fegyverek is, csak olyanok amiket nem tudunk használni. Szóval azok a fegyveresek egy terepjáróval jöttek amit elkötöttünk amikor üldöztek. Ránk is lőttek. Azután jutottunk el Casey haverjához aki most már vén fazon. Szóval valami alternatív jövőbe kerülhettünk, innen nem lesz egyszerű hazajutni.
*Dől belőlem a szó, viszont a Bobbys kannibalizmust nem említem, nincs az az isten, hogy kimondjam, vagy csak gondoljak rá, a kóla jó, az régi, jól bevált lötty. Ismerős és finom, ha behunyom a szemeimet olyan mintha megint otthon lennék. Visszahúzom Caseyt a hátsó ülésre és a vállára hajtom a fejem, amíg vissza nem érünk a kastélyba, úgy sincs mit beszélnünk vagy terveznünk.* -Szerintem messzebb álljunk meg a sulitól és gyalog menjünk oda, hátha azok a faszfejek az úton jönnek visszafelé….bocs tanárnő. *Picit későn kapcsolok, de jobb ha a szám mocskos mintha megint pánikolnék. *

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • ©