Ricky & Sheela - Várt váratlan

Megigazította a zakóját és bosszús arccal nézte végig ahogy egyenként mindenki a lapra körmölte a nevét majd sietősen távozott. Nem akarta felfedni magát az egyszerű emberek előtt, ám más megoldás nem kínálkozott, nem hagyhatta, hogy a férfi csak úgy a saját oldalára állítsa a nyomorultakat és emellett még a titkárnőjét is úgy rángassa, ahogy neki tetszik. Az adás-vétel papírokat dossziéba rakta és miután mindenki távozott egyedül maradt a nővel.
-Ez az állás efféle incidensekkel tarkított vegyes munkakört jelent. Ha azt kívánom, hogy egy tárgyaláson asszisztáljon nekem, akkor megteszi, ha azt mondom valakit el kellene tenni láb alól, akkor megteszi, érti? – Federico még mindig kicsit feszülten fordult a nőhöz. Próbált úgy tenni mintha az iménti eset egy rutin feladat lett volna pedig nem volt az, nem akarta, hogy Sheela megsérüljön, mindent elkövetett, hogy ez ne történjen meg.
Kezdett megbizonyosodni róla, hogy az új munkaerő megfelelő, sőt, kiváló lesz a céljaira. Sheela most bizonyított, hogyha szükséges hát képes át avanzsálódni valami más szerepkörbe is és ezáltal bármilyen helyzetben lehet számítani rá.
Federico úgy érezte menni kellene, ki kellene lépnie a tárgyalóterem ajtaján és vissza kellene térnie a munkájához, hiszen nem csupán egy tárgyalása volt mára és a papírmunka nagy részét sem bízta volna az ügyetlen recepciósra és a titkárnőre sem. Azonban képtelen volt megmozdulni, úgy érezte, ha innen kilép, akkor valami megszakad. Beszélnie kellene a nővel, esetleg megdicsérnie, amiért olyan ól átlátott a pasason, bármit, mondania kellene bármit, mégsem tette. Fogta a mappáját is minden szó nélkül távozott a teremből. Irodájának ajtaját a huzat csapta be mögötte, a dossziét az asztalra dobta mit sem törődve vele és az ablaküveghez sétált. Az egész város látható volt innen, mintha egy hatalmas város térkép tárulna hirtelen az ember szeme elé. Bűntudatot érzett, nem olyan erősen, de valahol mégis, hagyta, hogy a nő kelepcébe kerüljön, számított rá, hogy ellenfele aljas módszerhez folyamodik majd mégsem lépett elsőnek, hagyta, hogy Ő tegye meg. Ennek következtében sérült meg Sheela. Pár perc kilátásban gyönyörködés után a telefonon szólt a recepciósnak, hogy mára végzett és mondjon le mindent, ami napirendi pont volt. Ilyen zsúfolt napokon vágyott vissza Kanadába, a várba, a farkasok közé, ahol minden békés és nyugodt. Azonban az ügyek a városba kívánták Őt, egyes egyedül Ő tudott itt rendet teremteni és amíg a másik jól profitáló cég a piacon versenyt fut a Redway-jel, addig nem térhet haza semmiképpen sem. Maga volna a káosz, ha mindent itt hagyna.
Elindult és megkereste Sheela-t, szerencsére még az irodaépületben rátalált.
-Várjon még pár percet Sheela. Mára végeztem és szeretném Önt kárpótolni az iménti kellemetlenség miatt, meghívnám vacsorára az R&D holland étterembe itt a közelben, örülnék, ha elfogadná. – Még nem tett ilyet, üzleti vacsorán kívül alkalmazottal nem fogyasztott közösen semmit, most azonban úgy érezte a lelke megnyugszik, ha egy vacsorával kárpótolja csinos kis bérgyilkosát.

Pillantása minden egyes tárgyalófelen végig siklik, várja, hogy vajon ki mer felszólalni és nem egyetértését szóvá tenni. Csend van, mindenki a gondolataiba mélyedve ül. Federico szinte látja ahogy az agytekervények dolgoznak, minden egyes üres fejben járnak a fogaskerekek. Ő azonban tudja, biztosra tudja, hogy bele fognak menni az üzletbe, akkor is, ha nem ez a vágyuk és akkor is, ha végül erőszakkal, de ráveszi majd őket az üzlet megköttetésére. Innen nem távozhatnak addig míg a felvásárlás meg nem történik. Fél pillantással adózik a titkárnőjének mikor a fiókos szekrényhez lép és a dossziék között kezd el kutakodni. Ekkor még Federico-nak fogalma sincs mire készülhet az okos játékosa, de szinte minden idegvégződése várja, hogy mivel rukkol elő a nő.
Míg zajlik a keresgélés egy férfi kihúzott vállal felegyenesedik és egyenesen Federico szemébe néz, vakmerőség vetekszik benne félelemmel, akkor zűrzavar van a fejében, hogy maga sem tudja mit cselekszik. Fede összekulcsolt kézzel várj mit akar a férfi, de az csak nem szólal meg.
-Mr? Szeretne valamit mondani? - Szinte már-már gúnyoros Federico hanjga. Tudja, hogy ebből nem lesz semmi és igazát indokolva, a férfi visszaül a székére megadóan.
Ekkor azonban a vaskos dossziéval a titkárnő is az asztalhoz lebeg és a vaskor irathalmaz csattanása mindenkit felébreszt a kábulatból.
-A kimutatásnem hazudok, az elmúlt egy évben rengetegen csődbe mentek és ez a szám egyre több lesz, maguk is a listára kerültek csupán egyelőre még nem lettek a tőzsde piacról likvidálva, de ami késik az nem múlik. Ám az Önök helyzete merően más azokéhoz képest, akik ebben a dossziéban szerepelnek, Önöknek meg van a lehetősége arra, hogy pénzzel távozzanak innen és ne megsemmisült, kisemmizett, hajdani tulajdonosként. - A szavak erejében mindig is bízott Federico, sokszor a jól megválogatott szavak többet érnek, mint a puszta akarat ráerőltetése másokra. Persze, ha úgy nézzük, akkor ezzel is ugyanazt idézzük elő, mégsem teljesen, a választási lehetőség adott.
A szőke hajú férfi felől Federicot megcsapja az olcsó pacsuli szaga és az elhatározottságé is. Nem érződik félelem vagy bizonytalanság a hangjáéban és a megjelenésében sem. Alfahímnek képzeli magát, ami Federico számára azonnal a kihívást jelképezi. A szőke férfi kihívja egy harcra.
A szavai felbőszítik a Farkast, szinte úgy kell féken tartani, hogy elő ne rukkoljon hatalmas agyaraival és karmaival és tépje darabokra a férfit.
-Úgy látja Mr, hogy az Én cégem volna a ludas a maguk csődhelyzete miatt? Jól átgondolta a szavait? Biztos a dolgában? Mert nem lesz több lehetősége arra, hogy válasszon. - Az utolsó szavait szinte morgással vegyítve ejti ki. Minden izma kész arra, hogy rávesse magát a szőke ellenzékre, de nem teszi, egyelőre ez nem elég ok arra, hogy végezzen vele, bár a bizonytalanság magját elültette a jelenlévőkben, ez még nem csirázott ki, és ez a lényeg.
Azonban amikor Sheela a férfi kése és karjai közül szorul eltörik valami Fedrico önmegtartóztatásában és nem sokára egy méretes fekete farkas áll a nagy asztal mellett, pofája torz vicsorra húzódik, fogai kivillannak és szemei csak úgy szikráznak a dühtől. A tárgyaló felek mind egy emberként szisszenek fel és húzódnak arrébb, innen-onnan hallani a mutáns szót és a hihetetlen...de Federico-t ez nem érdekli, csak arra tud fókuszálni, hogy a nőt kiszabadítsa és maga mellett tudhassa, minden más másodlagos. Lassan közelít a férfihez, fel-fel morran. A férfi kést tartó keze megremeg és a nőt megkarcolja a tárgy éles fele, vér buggyan ki a csíkból és erre Federico dühösen felmorran és kész rá vetni magát a férfira. Egy ugrással a férfi mögé kerül és így elzárja a lehetőségét annak, hogy az ablakon keresztül kivethesse a mélybe a nőt. A hatalmas mancsával a férfi vállába mar, amit az elejti a kést és fájdalmában összeroskad. Közelebb lép hozzá, vicsorgó pofája egy centire csattan a férfi arca előtt. Federico érzi a vizelet bűzét és ez elégtétellel tölti el. A férfi karjából patakokban folyik a vér, Federico visszasétál ahhoz a helyhez ahol átalakult majd visszaváltozik és a ruháit magára véve ismét a férfihoz lép.
-Meg kellett volna ölnöm magát, gyáva féreg. Nőt bántalmazni maga szerint bátorságra vall? - Nyakkendőjénél fogva magához rántja a férfit és ököllel beveri az orrát. - Takarodjon innen míg meg nem gondolom magam. -Ezzel eleresztette a nyakkendőt a férfi pedig gyors léptekkel az ajtó felé rohant és eltűnt az irodán kívül.
-Összevérezte a drága szőnyegem. - Morran fel majd megigazítva magán a zakóját Sheela-hoz fordul. - Remélem jól van. - Ezzel ismét a jelenlévők felé fordítja figyelmét. Minden férfi rémült tekintettel néz rá.
-Uraim, Én próbáltam üzletet kötni, de nem volt lehetséges, most pedig, ha nem akarják, hogy a maguk vére is keveredjen a szőnyegen találhatóval akkor aláírják az adás-vétel papírját. - Nyújtotta feléjük és az asztalra tette a papírt. Egyenként szépen mindenki tollat ragadott. Olykor a szavak megbotlanak, de az erőszak mindig nyer.

Miután Federico kicsit helyre tette a köpcös alakot igazít a zakóján és újra visszavedlik a jó modorú üzletember öltönyébe. Már nem foglal helyet, mint az imént, ezúttal egy kisebb tisztelet kört ró le a tárgyalófelek körül közben pedig mindegyiküket szemügyre veszi, ellenfelet, netalán tán megbúvó ellenséget keresve.
-Elnézést kérek az iménti zavargásért Mr. Rembrand nevében, tudjuk mind, hogy nagy a feszültség most a tőzsde piacon, de ha állatok módjára viselkedünk azzal ugyan mit oldunk meg? - Tárja szét a karját és elmosolyodik, de egy cseppet sem jókedélyüen vagy épp barátságosan. Itt mindenki tisztában van vele, hogy azért van itt, mert a cége már most a süllyesztőben hever és csak idő kérdése mikor zárhatnak be végérvényesen, ez a sorsa minden kis vállalkozásnak a nagy piacon. Felesleges megjátszani a baráti jobbot, itt csupán nagy összegű felvásárlásról van szó nem pedig kisegítésről, egyedül csupán annyi a különbség a japánok és a Redway között, hogy itt ér még valamennyit a vállalkozásuk míg ott csupán fillérekért nyúlnák le.
-Mr Redway, már megbocsásson, honnan tudjuk azt, hogy Ön az, aki megvásárolná a vállalatunkat? Mi van, ha ez átverés és éppen a japánokkal járnánk jobban? Nem azért mondom, de az ilyesfajta üzleti világban a bizalom nagyon kevés, hiszen Ön is tudja nemdebár? - Kulcsolta össze maga előtt a kezét egy őszeshajó szemüveges férfi. Arcáról le rítt, hogy sántikál valamiben, ha másban nem is, hát akkor abban, hogy a tárgyalófelekben bizalmatlanságot keltsen és fontolóra vegyék a vállalatuk eladását. Márpedig Fede ezt nem engedhette, ha kicsúsznak a markából a cégek, akkor nagyon esélyes, hogy hónapok vagy akár hetek múlva mind a japánok oldalán kötnek ki és akkor húzósabbá válik a helyzet, visszaesik a piac a kereslet hiányában, az pedig olyan eséseket eredményezne, hogy a Redway magában omladozni kezdene.
-Mr....Clark, ugye? Nos igaza van, a bizalom egy ilyen pályán nem igazán játszik szerepet. De gondoljon bele, gondoljanak mind bele, Én felkínálom Önöknek a lehetőséget, hogy bő összeggel távozzanak és csak fele vesztes érzéssel, a japánok nem így játszanak, Ők nem fognak magukkal leülni tárgyalni, fogják magukat és megvárják míg az összes alvállalkozás becsődöl Ők pedig mint valami messiások fogják és potom pénzért felvásárolják a maguk hajdani gyöngyszemeit. Én is megtehetném ezt, vagy bárki más, aki rendelkezik ekkora hatalommal, de nem teszem, persze a maguk alanyi joga a bizalom, de az önök helyében átgondolnám kivel járnak jobban. - Fejezte be a nem csekély magyarázatát és jó pár arcon látta a megfontolás jelét, ez már tetszett neki. Ekkor tűnt fel számára Sheela mozdulatai. Mintha kiszúrt volna valamit, Federico is a nő figyelmének központja felé fordult és összeszűkült szemmel vizslatta a gyanús férfit. Hogy pontosan a szőke alak okozta-e a problémát azt nem tudhatta, de a nőre bízta, látta benne az elszántságot, akkor íme az első megbízatása, fülelje le az akadályt, ha sikerült akkor legalább bizonyított, hogy itt van a helye és akkor Federico is biztos lehet benne, hogy a megfelelő emberre tett szert. Hogy a Nő ne váljon gyanússá ójra szóra nyitott a száját.
-Nos uraim, mit mondanak? beleegyeznek vagy várják az elkerülhetetlent? - Természetesen már tudta, hogy a válaszuk mint kecsegtető lesz a Redway-nek, ez csak természetes.

Federico lehet, hogy a nő előtt képes tagadni az érdeklődését, ám maga előtt hiába is próbálkozik a tagadással, már a gondolata is ennek kudarc. A Lány nem csupán bizalmatlanságot kelt benne, de valamilyes féle kíváncsiságot is és egy igen férfias megnyílvánulást, vágyat. Federico ennek méga gondolatától is legszívesebben elmenekülne, egy férfi akit a farka vezet nem hogy nem lehet igazi uralkodó, de az üzleti életben is megvezethetővé válik. Tapasztalat, hogy a nőkkel csak baj van, az anyja is töbszörösen sikkasztott az apja cégénél és akárhányszor erre fény derült addig hízelgett az apjának míg az megenyhűlve fittyet hányt a dolgokra. Undorító! Federico akkor fogadta meg, hogy nem lesz egy nő sem az életében, sohasem. És eddig igen könnyen sikerült ezt megtartania is, most először érez valamiféle normális reakct egy nő láttán. Magában káromkodva elkergette a gondolatokat.
-Csak végezze jól a munkáját, nekem ennyi bőven elég. - Hazugság, hazugság, folyton csak az. Tekintetét még épp időben fordítja el a nőről, még azelőtt, hogy vágyánák testi reakciói is akadjanak. A francba is! Káromkodik magában. Hiszen merevedése is mikor volt utoljára? Már az idejét sem tudja. Most pedig azoktól a vöröslő ajkaktól lassan eljut erre a szintre, roppant dühítő.
-Én azonban nem szeretnék ehhez hozzászokni. Nem hiába engedek ilyen magas összeget fizetésnek. Mondhatni ezt küldöm biztosításnak arra, hogy teljesíti a feladatát, ha meghal az összeget tekinthetem kidobott pénznek. Tehát, ha nagyon kérhetem, halassza a halálát későbbre, köszönöm. - Tárgyilagos hangneme korán sem tükrözi belső viselkedését, ám a munka az munka, itt nem lehet cicózni, érthetően, világosan a tudtára kell adni az alkalmazottaknak, hogy mit vár tőlük. Federico ebben nem ismer tréfát. legyen bármennyire is szexi az új fejvadásza, ez itt egy munkahely, a kettőjük kapcsolata pedig főnök és alkalmazott viszony, semmi több.
Ezután érkezik a titkárnő akitől Fede lassan már a fára mászik. Mikor végre kicsit em durván de megszabadultak a titkárnőtől Federico már indult is a konferencia terembe a türelmetlen gazdag ficsúrokhoz. Újdonsült alkalmazottja pedig remélhetőleg kissé visszafogja magát majd bent a tárgyalás közben.
Ricky éppen csak, hogy belépett már előre látta, hogy nem lesz könnyű menet ami itt, a négy fal között zajlani fog. Kissebb késéssel, de megérkezik Ms. "loptam a titkárnődtől egyenruhát, de dögösebb vagyok, nem?" stílusú újdonsült titkárnője is. Federico álla egy pillanatra leesik a nő húzásától, de nem akarja mutatni tárgyaló felei előtt, hogy neki is kéeps valaki meglepetést okozni.
-Nos, mint mondtam, a tények alapján itt nem én bukhatok nagyot a tőzsdén, hanem maguk, az Önök üzletei és vállalkozásaik nem öltenek akkora méreteket, hogy akár versenybe szálljanak, esetleg ugyebár, ha szövetségre lépnek a Redway-jel, ám ha nem teszik, talán egy hónapot adok, hogy mindannyian lehúzzák a redőnyt és elkezdjenek alkalmi munkák után nézni. - Tárta szét ártatlanul kezeit Federico.
-Mégis mit képzel magáról? Ha jól értem azt várja, hogy adjuk át a cégeinket Önnek és akkor nagyobb jutattással bocsájtana el minket? Ez nevetséges! - Háborodott fel a kopasz, hájas fickó. Federico számított lázadozókra, de bármi legyen is, midnegyikük tisztában lesz ha nem is most, akkor később azzal, hogy esélyük sincs vágott szemőekkel szemben. Federico az egyedüli aki ebben akár bármilyen sikert is elérhet, de ehhez nagyobbá kell tennie a vállalatát.
Sheela helyet foglalása után Federico tekintetét nem kerülte el a nem rég szinte majd feldühödött kopasz árgus pillantásai.
-Nos Mr. Rembrand, vagy átadja a vállalatát jó áron a Redway-nek, vagy pár bagóért megkaparintja az ellenfél, ne tekintsen rám ellenségként Mr. Én nem semmizem ki, gondolkodjon el ezen. - Szinte már  a legkisebb jelét sem mutatja a nyugalomnak. Federico-nak egyáltalán nem tetszik, hogy a fejvadásza/titkárnője ekkora hatással van erre a mocsok disznóra. Az újabb pillantások és nyálcsorgató viselkedés után Fede észre sem veszi mikor ugrott a kopaszhoz és kezdte el szorongatni a nyakát.
-Vésse az eszébe Mr Rembrand, maga itt csupán meg van tűrve, az alkalmazottaim pedig nem kirakati tárgyak akikre lehet csorgatnia a nyálát! Szívja vissza az összes cseppet és modorizálja magát vagy helyből kirúgom innen és a szaros kis vállalata mehet a pöcegödörbe! Érthető voltam? - A kopasz vad bólogatásba kezd majd Federico elengedi a nyakát, hogy jusson is oxigénhez a nagy vörös, helyenként már lila feje.
-Sheela, gombolja be a kosztümjének gombjait vagy meg kell kérnem, hogy távozzon az ülésteremből! - Erélyesen szól rá a nőre. Még pár ilyen pillantás bárkitől és itt már csak a hullaszállító lesz a bejáratos vendég.

-Ha keményen dolgozik talán megkaphatja azt az ötöst. - Federico ezek után visszatér a hivatalos hangnemhez, a munkához. Még mindig vannak kétségei a nővel kapcsolatban, már hogyne volnának, a bizalom egy olyan kártya amit csak egyszer lehet kijátszani, ha az a lap veszít onnantól vége a játszmának. Na persze Federico is a bizalmat leginkább saját magának osztogatta eddig is. Mindig csak addig létezik a hűség míg az illető nagyobb összeget vagy jobb lehetőségeket nyer.
Az összeg alkudozásában Federico csak félig vesz részt, neki lényegében a pénz nem számít, ha valaki jól végzi a munkáját hát megérdemli azt az összeget amiért kockára teszi az életét. A fejvadászok élete amúgy sem életbiztosítás, de ha csoda folytán megélnék a nyugdíjas kort a pénz amit felhalmoznak még az ük unokájuknak és megélhetést biztosít. Federico a munkabéreknél sosem fukar, ám, ha valakit henyélésen kap, attól nem csupán a munkát veszi vissza, de ha az összeget képtelen visszafizetni, hát az életével fizet, tiszta üzlet.
A kígyó mérgének nem volt ideje hatni, Federico gyorsan cselekedett amivel alighanem megmentette a nő életét. És még magát is meglepte azzal, hogy ez felettébb nyugalommal tölti el, mármint, hogy a nő nem az irodája kellős közepén végezte be.
-Valóban, minek is aggódni nemde bár? Hiszen csak egy hajszál választotta el a haláltól, mi az egy fejvadásznak, nem? - Cinikus hangot üt meg, nem szokása, de most valahogy ehhez a helyzethez nem illik a hivatalos stílus. Szinte már nevetséges a nő kijelentése, még, hogy nem kell miatta aggódni, Federico nem is aggódik, egyszerűen csak ki lenne odáig meg vissza azért, hogy a frissen munkába állt fejvadásza azonnal kipurcan valami ostobaság miatt.
-Nos azt hiszem ebben nem értünk egyet, ha továbbra is ennyire figyelmetlen lesz, aligha éri meg az első havi fizetését. - Ezzel csupán tényt közölt. Nem akarja a lány magabiztosságát megtörni, de ha így folytatja valóban nem sokáig húzza, márpedig Federico egy halottal nem sokra megy.
A titkárnő megjelenése Federicot roppant feldühítő, a nő nem csupán a munkáját végzi borzalmasan, de számtalanszor elmondta már neki Federico, hogy ne merje zavarni, hívja fel a vezetékes telefonon.
Miután kizavarta a nőt máris munkába állítja az új munkaerőt, de ezúttal nem gyilkolnia kell, hanem személyi asszisztenst játszania. Federico szeme megvillan mikor meglátja a vörös fehérneműt, egy pillanatra elakad a lélegzete, de hamar visszanyeri az önuralmát és még mielőtt kilépne az irodából még a nőhöz fordul.
-Siessen, ezek az alakok nem szeretik a késedelmet. - Federico egytől egyik hányingerrel gondolt mindegyik pénzeszsákra, ám nem tagadhatta meg tőlük a tárgyalás lehetőségét, még meggyanúsítanák, hogy összejátszik a japánokkal.
Federico meg sem várja a nőt, egyenesen a konferencia terembe siet majd a bent zajló beszélgetés szinte azonnal elnémul.
-Elnézést a várakozásért uraim és Hölgyem. - Mosolyodik el, de az egész szinte már olyan mesterkélt, hogy grimasznak is alig megy el. Egy két perc múlva már idegesen elnézést kér és kilép a folyosóra, mit ad isten ott van a fejvadásza a titkárnőjének ruhájában, két meglepett pislogás után magához inti.
-Hol a francban volt? Már rég bent kellene lennie! - Ripakodik rá, majd kilép és maga előtt engedi be a konferencia terembe. Minden szem a nőre szegeződik, nem is csoda, a nő egy igazi bombázó. Meglepő módon Federico felmordul a sok férfi nyálcsorgató látványától. Az fogalmazódik meg a fejében, hogy ez az Ő nője, na nem mintha az övé lenne, kissé megrázza a fejét majd az összegyűltekhez fordul.
-Hölgyeim és uraim, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy miért vagyunk itt. A Japán céget egyiküknek sem kell bemutatnom, valamennyiüknek már volt velük dolga és tudják, hogy roppant alaposan tesznek tönkre kisebb cégeket. Most szeretnénk valamit kidolgozni annak érdekében, hogy visszaálljon a rend. - hangja tárgyilagos, érzelemmentes, de határozott, ebben a helyzetben a határozottság, elszántság az, ami használ.
-És mégis mit gondol Federico, hogy megbízunk magában maradéktalanul? Itt mindannyian tudjuk, hogy maga sem jobb a Japánoknál. Miért kellene összefognunk magával, hogy után Ön legyen itt a legnagyobb kereskedő? - A kövér, eléggé kopaszodó férfi nem tetszett Federico-nak. De megőrizte hidegvérét.
-Nos maguknak csak ez az egyetlen esélye, vagy összejátszanak velem vagy már most bezárhatják a boltjaikat, a maguk döntése. - Federico azonban tudta, ahol nagy a száj ott gyáva szív lakozik. Nem fog kiszállni, sőt, együtt müködő lesz, ez csak a kezdeti kóstolgatás, de befognak mind hódolni.

- Egyelőre a hármassal is beérem, de az-az ötös nem hangzik rosszul – nevetek fel vidáman végül, s kivételesen nem zavar, hogy ismét felveszi a maszkját Federico. Bár egy kicsit kár, igazán élveztem volna, ha még több ideig hagyja szabadon azt a lazábbik énjét.
Mindegy. Nem bánkódom sokat a dolgot, helyette rátérnék arra, hogy jó –e az-az összeg, amit végül ő ajánl fel. Valóban nem változott sokat, de kellően kecsegtetőnek bizonyul. Ám sajnos nem tudom rögtön kifejteni ezt, mert közbeszól az állat, és minden perc picivel közelebb visz a halálomhoz, amit eddig annyira igyekeztem kerülni, s sikerült is. Mert az ügyfelek közt a távoli múltban akadt olyan is, akiket én magam béreltem fel, de nem fizettem túl őket, a kapzsiságuk pedig erősebbnek bizonyult, mint a hűségük. Végül mindig bevetettem a képességem, ami akkor fabatkát sem ért ellenük… az azonnali halál maradt hát az egyetlen mód, amiért pár barátjuk nem egyszer próbált már bosszút állni rajtam. Sikertelenül.
Szerencsére a férfi gyorsan kapcsol, így a mamba a földön köt ki, nekem pedig kiürül a méreg a szervezetemből. Undorodva állok odébb, hogy ne legyen több rálátásom az imént látott véres köpetre, amiben a kiszívott halálos anyag is van.
- Megmondtam, hogy nem kéne aggódnia miattam – rebegtetem meg pilláimat, aztán komolyabbra váltok én magam is.
- A halál.. nem a resortom. És ha komolyan hisz nekem, azt is elhiheti, hogy nem fog elveszteni. Ami meg a fizetést illeti, 4000 tökéletes lesz! Csak nem tudtam korábban megmondani az apró baki mi… - a mondat utolsó része lemarad, mert közbenyit a titkárnő, a férfi meg tényleg nem kedvelheti, hogy folyton ráüvölt. Már akkor is ezt csinálhatta, mielőtt én egyáltalán tudtam volna ennek a helynek a létezéséről. Bármi legyen az igazság, a nő gyorsan elviharzik, majd felszólal ismét Federico, ami őszintén meglep. Annyira, hogy ezt nem vagyok rest kimutatni.
- Maga aztán… nem tétovázik – bólogatok elismerőn mihelyt felemelkedik a székből, én pedig kapok az alkalmon, s miután előremered, tán észreveszi azt is, ahogy sérült kezem a bőr ruha cipzárára téved. Lehúzom annyira, hogy megvillanjon a fekete mögött a vörösen izzó fehérneműszettem felső része – Megyek, amint átöltöztem – kuncogok, s utána indulok, nem törődve a kígyóval. Ráér később. Csak az ajtón túlra követem kicsivel, addig, ahol a titkárnője is van. Az asztalára csapok, és a képébe sziszegem, hogyha nem adja oda a ruháit, átrántom most az inge gallérjánál fogva az asztalon, és bevágom a mérges kígyómhoz. A megilletődött nő zaklatottan feláll, az asztalon ökölbe szorítja kezeit, s felnéz rám. Szemei villámokat szórnak, de engem nem hat meg. Azzal a lendülettel felpofozom, aztán úgy teszek, ahogy mondtam. Mindezt könnyedén, miután a nő apróbb hozzám képest. A padlóra érkezve fel sem kel, lehet, hát annyira ki van ütve, mint az a szerencsétlen zöld hüllő. Pedig meg sem erőltettem magam… Megbizonyosodom arról, hogy valóban eszméletlen –e, s tényleg az, úgyhogy nemes egyszerűséggel levetkőzöm, leveszem róla a ruháit, és felveszem, a sajátjaimat pedig lerakom valahová, összehajtva. Ezután megigazgatom a hajam, majd mintha mi sem történt volna, kecses léptekkel kisietek, ezúttal egy szürke szoknyában, fehér ingben, a szoknyához tartozó blézerben, és fekete magas sarkúban, amihez a női körben jól ismert nejlonharisnya társul. Szerencsére a legutóbbi darab a sajátom, az övét eszem ágában se lett volna elvenni. Most csak azzal kell szembesülnöm, hogy fogalmam sincs, ebben a rohadt épületben merre lehet a konferencia terem.

Federico sosem szokott kitérni a hivatalos tartásból, most sem igazán érti, hogy ez hogyan lehetséges, de a lány képes volt valamennyit lazítani rajta. Az üzleti viselkedése valahogy átcsapott egy lazább beszélgetésbe, mintha ez nem egy igen fontos állásinterjú volna. Pedig hát egy ilyen munka nem tréfát érdemelne.
-Remek, higgye el, ebből akár még ötös is lehet, csak végezze jól a munkáját. - Nem viszonozza a lány vigyorát, magára tuszkolja a maszkját ismét, hogy sikerüljön elintézni minden fontos papírt még az üzleti konferencia előtt. Néhány igen kényes és nagyon befolyásos ember jön a délutáni megbeszélésre, mindannyian féltik a pénzüket és a vállalatukat, a japánok olyanok, mint a baktériumok, percek lepergése alatt tucatjaikra bomlanak és mindent elfertőznek. Ezek az emberek is épp annyira tisztában vannak a veszéllyel és nekik is veszélyben van a mostani ranglétrájuk. Ahogy Federico sem úgy ők sem kívánják lehúzni a rolót. A király nem sok jóra számít, de talán ha összeülnek valamit kitudnak együtt hozni ebből a sz@rból.
A pénz kérdés nem is kérdés, a lány kérjen bármennyit megkapja. Federico tudja, hogy pénzzel bármit meg lehet venni, a hűség sem több, mint pénz kérdése. Addig tartasz ki valaki mellett míg a legnagyobb összeget ajánlja. Az évek alatt rengeteg emberét fizette meg bőségesen csak, hogy munkájuk gyümölcsét ne más rivális vállalat arassa le. A cég így maradt fent és maradt nyereséges vállalat. Ám most talán nem minden lesz a pénz és a kemény munka, igen komoly problémával állnak szemben.
-Látom maga is szeret a mély vízbe ugrani, legyen 4000$/hó és akkor megegyeztünk. - Nem sokkal emel az összegen, de mégsem zsugoriskodik. Ennél azonban nem szeretne feljebb menni, ennyit egy fejvadász sem ér. Igazából már túl is van fizetve, de Federico kíváncsi azokra az információkra amiket a lány tud a japánokról és az új drogról. Néhány nappal ezelőtt egy Crow nevű fickó is bekopogott a királyhoz és információkat akart szolgáltatni a vállalatnak munka fejében. Egy darabig tépelődött a király majd felvette a kisembert, és amint kiderült az infók helyesek voltak, egyelőre azonban azok a befolyásos emberek a túlsó teremben jobb ha jótékony homályban maradnak, ha tudomást szereznének a két informátorról akkor itt kitörne a viszálykodás, márpedig Fede mindent magának akar természetesen.
Ám még mielőtt mindent tisztázhatnának egymással a kis dög felfordít mindent és elakarja tenni láb alól az új titkos fegyvert. Federico egy percig sem habozik, hiszen minden pillanat egyre kevesebb esélyt jelent a túlélésre a lány szempontjából.
-Akárhová is tartoznak, meg kellene tanulnia kezelni őket és majd csak utána parádézni velük. - Förmed rá egy kicsit ingerlékenyen hiszen a lány az életével játszik. Márpedig Fede nem engedheti meg, hogy egy ilyen értékes ember csak úgy elvesszen egy ilyen malőr miatt. Na meg való igaz, hogy a lány nem csupán üzleti szempontól tűnik értékesnek.
Percek leforgása alatt tünteti el a mérget a lány szervezetéből, ami bent maradt az már nem elég ahhoz, hogy kioltsa az életét. Fede megkönnyebbülten iszik az ásványvízből és öblíti ki a szájából a méreg maradványait ami rohadtul csípi a száját.
-Elhiszem magának, komolyan, ám most már alám tartozik, mint alkalmazott és ekkorát nem akarok bukni. Az életét lehetőleg próbálja megőrizni. - Komoly hangsúllyal mondja ezt, nem tartja mókásnak egyáltalán a helyzetet, végződhetett volna ez ezerszer rosszabbul is.
-Uram, a délutáni megbeszélésre megérkeztek az Urak és Madame Noisier is.
-Hányszor mondtam már magának, hogy a kopogás nem maradhat el? Mégis mit gondol  magáról? Azt se tudom, hogy minek van még itt vagy minek vettem fel egyáltalán, tűnjön innen! - Ordít rá a szerencsétlen nőre majd a titkárnő halálra vált arccal és sűrű bocsánat kérések közepette eltűnik az irodából.
-Maga, maga most velem jön a konferenciára, beadja azoknak a sült bolondoknak, hogy a személyi titkárnőm, lehet vérfürdőbe torkollik a megbeszélés és szeretném ha nem a mi sorainkból folyna a vér, ugye érti? Ezennel meg is kezdődik a munkaideje, az orvoshoz ráér később is elmenni, ez fontosabb. - Csapja le a vizes flakont az asztalra majd kiviharzik az irodából és remélhetőleg a lány is követi majd, ha nem, akkor baj lesz.

Jóízűen felkacag a lány kérdésére, nem tud mit tenni, mulattatja a lány viselkedése, lehet, hogy egy számító, kicsit sem megbízható és alattomos nőszemély, de érti a dolgát. Federico érzelemmentes maszkját néhol repedések tarkítják. Mulatságosnak tartja a lány viselkedését, talán másnál bejönne az elcsábítás ám Fede közel sem az ilyenek közé tartozik. Szeret munkaidőben a munkával foglalkozni, hiszen hogyan is virágozhatna az üzlet ennyire mocskosul jól, ha éppen nem ezzel foglalkozna? Federico élete nem terjed ki másfelé csak a munka irányába. ideje szinte minden részét elveszi a csempész áruk behozatalának lebonyolítása, elraktározása és továbbadása. Hiszen attól még nem lesz egy vállalat sem jól működő profittal gazdag, ha beszerzi az árut, de képtelen tovább adni rajta. A japánok hirtelen feltörekvése előtt minden ezernyiszer könnyebben alakult. 
-Nos ha kiegyezik egy közepesben azt megajánlanám. - Mondja komolyan, de a mosolya ott bujkál a szája sarkában. Nem szokása a jövendőbeli munkavállalókkal szemben szórakozni, mindig a kimért, hideg tárgyalás volt az ami ismertette. Épp ennek köszönheti hírnevét is.
A lány ígéretesnek tűnik Federico szemében és ugyebár az ellenségeket közel kell magunkhoz tartani, hogy szem előtt mozgolódjanak így a szerződést a lány elé tolja és felkínálja a munkát amiért jött. 
-Ezért a bizonyos összegért fog ölni ha úgy kell, jól gondolja meg az árat. - Mondja miközben egy újabb aktát süllyeszt a fiókja mélyére. Látja a lányon a gondolkodást, igen, egy kisebb összegért ölni maga egy öngyilkosság, nem éri meg, de ha maga az összeg elég kecsegtető, hogy életben tartsa az embert akkor megéri veszélyesebb helyzetbe is bonyolódni. 
-1000$/hó. Ehhez az ajánlathoz mit szól? - Persze ez csupán kezdő tőke.  Ha a lány ezen feljebb kíván emelni hát rendben van, Federico számára ennyi pénz nem nagy veszteség a jó munkaerőért cserébe. Márpedig ha a lány igazat mondott akkor nem csupán ahhoz ért, hogy egy veszélyes helyzetet túléljen, de a maga oldalára is tudja fordítani. Egy ilyen ember nem csak hasznos, de hosszú ideig is tartható, nem szükséges újra a megüresedett helyre találni valakit, rengeteg papírmunkával jár és Federico számára ennél nincs is kínzóbb elfoglaltság.
Mikor végre odáig jutnának, hogy minden el van rendezve, a kígyó kiszabadul a szorításból és karjába mar. Federico tisztában van a kígyó idegmérgével és azt is tudja, hogyha a lány nem kap azonnal ellenszert a méregre akkor lőttek a fejvadászának. Egy percet sem veszteget és odasiet a lányhoz majd a kígyó fejét megfelelő szögben megfogva addig szorítja míg kábulatba nem esik az oxigén vészes hiánya miatt, ezek után kiszedi a lány kezei közül és félre hajítsa a méretes állatot.
-Gondolom ehhez hasonló helyzetekbe nem keveredett még, remélhetőleg nem is fog. - Ezzel ahol a kezét érte  a marás, hideg ajkai közé kapja a területet majd elkezdi kiszívni a mérget. Hálátlan meló az szentigaz, de Federico sem veszíthet el olyan dolgozót akiből még nagy haszna lehet a vállalatnál. Percekig mást sem tesz, mint a mérget próbálja kijuttatni a lány szervezetéből, a végén mikor már csupán a vér az ami a szájában van elengedi a lány karját és oldalra köpi a szájában levő maró mérget és a lány vérét. Vizes flakont vesz el az íróasztaláról és kortyol belőle majd ezzel öblíti ki a száját.
-Azt hiszem ezek után megmarad. - Még egy vigyorra is telik tőle ebben a helyzetben. A nagy fehér bestia továbbra is békésen heverészik a padlón, kábult, de majd felébred, remélhetőleg már csak akkor ha az irodán kívül lesz.
-A biztonság kedvéért jobb ha ellátogat egy kórházba, de megnyugodhat, életben fog maradni, nem ússza meg a munkát. - Teszi hozzá kissé már túl jó kedvűen. Erre a napra ennyi izgalom bőven megtette a hatását.

Federico soha nem volt a hosszú tárgyalások híve. Mindig a pontosság és a lényegre törés volt az elsődleges a számára. Úgy vélte a túlontúl hosszú rizsázás a végén elveszíti a fő vonalat és felesleges fecsegéssé fajul. Most se igazán volt ínyére az elhúzott tárgyalás ám a lány eleinte nem mondott semmi érdekfeszítőt csak szép lassan haladt afelé, hogy a felkeltse Federico figyelmét.
-Mondhatom sikerült beletrafálnia, ez az ember nem is létezik, mondhatjuk úgy is, hogy vette az első akadályt, átment a vizsgán. - Mosolyodik el, de hamar ismét felveszi érzelemmentes ábrázatát. Nos a csapdája nem működött, vagy azért mert a lány valóban igazat mond vagy mert nagyon is jól képes belehibázni a dologba és ezzel kihazudnia magát egy szorult helyzetből, legyen bármelyik a kettő közül a lány vezet.
De állítson bármit, legyen igazság vagy hazugság, Federico látja benne azt a tiszta sötétséget ami nem teljesen hatalomvágyás, nem is elbizakodás hanem tényszerűség, nem csupán állítja, hogy képes gyilkosságra vagy, hogy bármit megtenne, egyszerűen látszik rajta, hogy valóban így is van, ez pedig bár Federico elővigyázatos, körültekintő, akkor is nagyon tetszetős jellem számára.
-Valóban. - Ért egyet. Számára mindig is nyilvánvaló volt, hogy az árulók vagy azok akik ellene vannak mindenképp megfizessenek, de ne úgy, hogy tanulhassanak a hibáikból, hiszen az ember erre képtelen, sosem tanul a hibáiból, újra és újra elköveti azt, épp ezért Federico sohasem kegyelmezett egyetlen egynek sem, kivégezte őket lelkiismeret furdalás nélkül. Ez ebben a világban így megy, ölsz vagy megölnek, egyszerű törvény.
A lány kiegyensúlyozottnak, magabiztosnak látszik és Federico nagyon jó emberismerő, látja, hogy ez nem csupán a felszín, egy jó munkaerőben ezeknek a tulajdonságnak meg kell lennie, csakis így működhet a fogaskerék ha minden egyes darabja olajozottan működik.
Federico gyermekkorában nem volt még tisztában a rossz oldallal, a sötét mélységgel, de már akkor is oda tartozott. Mindig is odavaló volt, de amint először gyilkolt már tudta, hogy kétség sem fér hozzá mi vár rá és mit kell tennie.
A történet hamarosan visszakanyarodik a munkavállaláshoz és Federico talán mert lát benne valami elhatározást és értéket vagy épp jó kedvében van, de felajánlja a próbaidős munkát. Felajánlja az előző fejvadász megüresedett helyét és ha a lány rábólint akkor elé is tolja a szerződést amit alá kell írnia. Az apró záradék miszerint ez az állás halálig szól, nos a lány maga is rájöhet, de azért mégis szól róla.
-Nem, csak bebiztosítom magam. - Szó sincs itt kemény dióról vagy bármi hatalom fitogtatásról, egyszerűen egy ilyen üzletben és világban nem veheti magát az ember körbe bizalmasokkal akik egyszer csak a megtudott információkkal lelépnek. Nem lehet kockáztatni, egyetlen egy ember is képes kártyavárat dönteni.
Miután aláírta maga felé fordítja a lapot, átnézi nem maradt-e ki bármi fontos majd elrakja a mappába amit aztán a fiókja mélyére süllyeszt.
-Rendben van, ezzel megvolnánk. Azonban magáról adatokra is szükségem lesz, nem kell ezzel fáradnia, már rajta vannak az embereim, hogy szolgálhassanak az információkkal. Térjünk át egy fontosabb témára. A bérére. - Néz a lány szemeibe, tekintete szintén érzelemmentes. Az előző fejvadásza is megkérte az árát a munkájának aztán kapott egy golyót is, nem nagy ügy, a pénzt nem költötte el és mind visszaszállt a cégnek. A lány talán eszesebb ennél és ha még nagy összeget is kíván megéri az árát.

Federico sosem hitt egyetlen ember szavában sem. Állíthatott az bármit, ha nem volt bizonyíték rá, hogy megtörtént a szóbeszéd akkor az illető szava nem ért semmit. Ha azonban tudta bizonyítani az állítását akkor Federico még képes volt elhinni azt is, hogy a Föld mégsem kerek hanem lapos. A lány amiket mond talán kapcsolódnak a valósághoz, de Fede nem esett a feje lágyára és sosem ment még bele olyan üzletbe vagy vett fel olyan munkaerőt akiknek kétesek voltak  a szavai.
-Nos akkor vagy hatalmas mázlista vagy valamiben valóban jó. De az esetleges harmadik opció is él ami szerint egy hatalmas nagy szélhámos és hazudozó. De persze lehet igaz amit mond. A japánok a legjobbak a nem kívánt személyek eltüntetésében. Yoi Young az egyik legjobb fejvadászuk, alighanem ha Őt kapja már nem lenne itt. - jegyzi meg szárazon, ez egy aduász, ha a lány rávágja, hogy márpedig ez a bérgyilkos is a nyomában volt akkor ezer százalék, hogy hazudott. Ez egy ilyen egyszerű manőver. Federico hosszú ideje van már benne a szakmában. Egész 17 éves korától kezdve és tud egyet s mást. A Japánok mindig is a legnagyobb ellenfelei voltak. Nem csupán a drogpiacon okoztak fejtörést és alakítottak versenyhelyzetet,d e a feketepiacon és a korrupt ügyekben is nagyon előre haladottak, nem beszélve a technológiáikról. Nagyon fejlett nép. Ennek ellenére azonban könnyen kijátszhatóak csak meg kell legyen a sütnivalója annak aki kimeri hívni őket egy ördögi táncra.
-Nos akkor egy közös van bennünk, nem szeretek csalódni és aki csalódást okoz nekem az a hullaházban végzi. - Mondja ki hűvösen, nem fenyegetés ez, dehogyis, ez tény. Rengetegen jutottak már erre a sorsra, akik megpróbálták átverni a királyt vagy megpróbálták hűvösre tenni. Kevés eszük van ezeknek a férgeknek, de mindig akad egy újabb aki többre tartja magát és megpróbálja a lehetetlent.
-Tudja, ha valaki állást kap nálam az a haláláig itt dolgozik, szóval ha az a szándéka, hogy nálam dolgozzon akkor ezt jobb ha tudja. - Még nem mondott ugyan igent, de hajaz rá. A lányban valóban ott a lehetőség. Lehet, hogy egy tüzes teremtés, de a lángot nem szabad kioltani, mert az hajtja az embert.
-Nos, azt hiszem elég meggyőző volt a mondanivalója, szeretem a több rétegű dolgozókat. Próbaidőre felvéve. - Csap az asztalra egy vaskos mappát szavainak nyomatékosítására.
-Nem kell aggódnia, a kémkedés nem az én asztalom, szeretek mindent gyorsan és brutálisan elintézni. A vállalat fejvadász állása megüresedett miután a legutolsó fejvadászunk a fejét vesztette pont ott ahol most Ön ül. - Mondja majd kinyitja a mappát és elővesz egy szerződést amiben sok megkötés van, szerepel benne az is, hogy árulásért halál jár. Ez egy záradék a végén.
-Itt kell aláírnia. - Nyújtja oda a tollat, nos ha a lánynak nem tetszik az állás akkor még most elmehet hiszen nem tud semmi olyat amit tovább adhatna bárki másnak, ah azonban elfogadja akkor innentől ide tartozik és Federico lesz a főnöke.

Federico sosem bizonyult egy nőcsábász férfinak, szó sincs róla, érdeklik a nők, de az üzlete, a vállalkozása és minden egyéb más előrébb való a fizikai szükségleténél. A munkával kapcsolatban sosem ismert tréfát és legyen szó bárkiről, akárkiről, az irodában csak a munkával kapcsolatos ügyeket lehetett intézni és ez a nő, rendelkezzen bármekkora csáberővel is, itt vajmi kevés sikert érhet el. Próbálkoztak már Ő előtte is jó páran azzal, hogy magas pozíciót, magasabb bért kapjanak és cserébe bárminemű szolgálatot felajánlottak a királynak. Az ilyen esetek azután egyre kevesebbek lettek miután sorra rúgta ki az embereket a vállalattól a próbálkozásaik nyomán. Persze mindig akadnak olyanok akik megkockáztatják a lehetetlent, prostik, drogosok, szerencsétlen balf@szok és még lehetne tovább sorolni. A lány legyen bármennyire is ígéretes -a benne rejlő sötétségtől - Federico már fontolóra is vette, hogy azonnal elbocsájtja és ezzel véget is ért a megbeszélés. Ám a magát Fehér Ördögnek nevezett nőszemély az utolsó pillanatban áll elő azzal, hogy információi vannak ami a cég javára szolgálhat. Federico elgondolkodik, de végül eldönti, hogy rendben egy esélyt kap, ha valami sületlenséget hord össze akkor ezennel elváltak útjaik.
-Hallgatom. - Kulcsolja össze a kezét és vár, a délutáni ülés csak fél kettőkor kezdődik addig is van ideje, ha a lány tényleg tud valamit vétek volna elküldeni meghallgatás nélkül.
-A Japánoktól? - Felszökik a szemöldöke, de nem mond többet, mert a lány azonnal folytatja is. Figyelmesen hallgatja, az érdeklődését felkeltette a mondanivaló. Ám résen van, a Japánok is felérnek annyi ésszel, hogy kémet küldjenek aki beakarna olvadni a vállalathoz. Bármennyire is nem nyereséges most a cég attól még mindig a legnagyobb riválisa a Japánoknak a Redway, tehát okuk lehetne arra, hogy embert olvasszanak a vállalatba, hogy belülről fúrják ki és egy hatalmas rothadó, kukacos alma legyen a Redway vállalatból.
-Ha jól sejtem, Ön végzett a Japánok cégével, és bizonyos fokig néhány emberükkel is. Tudja ez mind szép és jó, de honnan tudjam, hogy ez nem csupán átverés, egy jól kidolgozott haditerv. Mert az egészben sántít nekem, hogy maga él és virul, márpedig a Japán bérgyilkosok a szakma egyik legjobbjai, hogy úgy mondjam és azért egy olyan vállalat emberinek meggyilkolása eléggé felhívja a figyelmet, főleg úgy, hogy maga hirtelen eltűnt ha jól vettem ki a szavaiból, tehát tudják, vagy még csak sejtik, hogy maga tehette. Nos, ezt, hogy magyarázza?  - Teszi fel a kérdést ami eldönthet mindent. A lány őszintének tűnik de a mai világban mit nem lehet megjátszani? Na ugye! Így tehát Federico jogosan bizalmatlan egy vadidegen nővel szemben aki ráadásul a drogkereskedelem egyik nagyágyúitól jött elmondása szerint. Egy alaposabb magyarázat helyénvaló lenne.
-Nos a Japánok igen szerteágazó népség, az, hogy megölt pár dealert és kitudja hány magasabb rangú üzletembert még nem azt jelenti, hogy a cégük süllyedni kezdene, még mindig a legnagyobb profitot termelik és nyereségesek, a mutatók alapján, márpedig azok nem tévednek, a Japánokon nem esett csorba. - Egy pár ember likvidálása egy ilyen hatalmas, összetett vállalkozásnál szinte semmi, számít, mert minden számít, de ez még nem döngöli földbe őket. Ennyi ahhoz nem elég.
-Meséljen még, ez még édes kevés ahhoz, hogy felvegyem, ez nem egy bolti üzlet vagy szórakozóhely, jól megválogatom kit és mire veszek fel, ezt tartsa észben. - Kezd kissé fogyni a türelme és tudni akarja mit tud még a lány. Mert ha felveszi ennyivel akkor nagyon megütheti a bokáját a későbbiekben, ah azonban elküldi lehet hatalmas hibát követ el, így hát marad az információ gyűjtés és aztán a döntés.

Nem különösebben ideges, izgatott talán, de ideges nem. Rengetegen jöttek már ilyen olyan kéréssel és persze mindegyik a maga nemében úgy gondolta remek ajánlattal tér be a céghez. De ez korán sem így volt és valószínűleg nem is lesz. Federico megválogatja az embereit, mindegyiket körültekintően, hiszen a csőcselék nem hoz profitot egy cégnél, csak hátráltat, nem több. A vállalat éppen egy hullámvölgyet él meg és egy újabb élősködő csak rontana a helyzeten. A japán kartel mindent bevet és napról napra több vevőt csábítanak el a Redway vállalattól. Már nem sokat számít a jó minőségű árú, valamilyük van a japánoknak ami Federico-nak nincs. És ez több, mint dühíti a királyt.
És ha ez így folytatódik akkor nagyon lekerülnek a listáról, és ez akár milliárdok elcsúszását is jelentheti ami hatalmas nagy veszteség lenne. A japánok minden téren, autógyártás, olajkitermelés, szinte mindenben magas rangon állnak, sőt, a drogkereskedelemben is jeleskednek, a módszerek valahol lenyűgözőek valahol pedig rém undorítóak és hátborzongatóak. Federico épp ezért van tisztában azzal, hogy bármi is csábítsa el a vevőit az bizonyára valami új dolog, talán egy újonnan kifejlesztett drog. Nem lehet tudni. Márpedig ha az árú jó minőségű, de a megszokott, mint a heroin, amfetamin vagy a kokain akkor a kereslete hamar visszaesik a minimálisra vagy éppen az alá, egy új anyag bejövetel minden függőt azonnal megmozgat és hiába magas az ára kezdetben akkor is megveszik. Ez a tipikus lefölöző árstratégia. Új termék kerül a piacra és annak kezdetben maga az ára majd a versenytársak megjelenésével fog csökkenni. A japánok azonban ennél okosabbak, mire lecsengene az új árú, kifejlesztenek egy másikat, hogy mindenképp nyereségesek maradjanak, okosak, nagyon okosak.
A deles ügyfél belép a tágas irodába, Federico meglepődik ugyan, de nem mutatja. Tény, hogy nem erre számított. A lány, vagyis nő, tekintélyt parancsoló, megjelenése határozott és kemény. Federico ugyan semmi jelét nem mutatja, de érdeklődése nyilvánvaló, nem is tagadja, hogy ezúttal talán ad esélyt az ügyfélnek és végig hallgatja.
Szinte csak pár centi válassza el egymástól az Ordast és a lányt. Érzéki ajkai vannak az ügyfélnek, ezt Federico is belátja, de, mint nő nem érdekli az ügyfele, egyedül csakis a hasznot akarja látni az emberekben, másra egyik sem jó.
Fede végig nézi ahogy asztala egy részét a lány foglalja el azzal, hogy ráült. Kissé felhúzza a szemöldökét, de nem zavartatja magát, ha jó ajánlatot tesz akkor részéről meg van engedve a neveletlen viselkedés, ha azonban nem ér semmit amivel jött akkor majd repül innen akár a szó valódi értelmében.
-Redway. - Ez nyilvánvaló, a cég neve is ez, ám Federico szeret hivatalos maradni. Ez az a hely ahol az üzleteket kötik nem pedig egy teaparti vagy beszélgetős show. Itt komolyabb dolgok folynak.
-Fehér Ördög, igen, ez illik Önre. - Nos a Fehér Ördög már valamivel jobban takarja a lány jellemét. Ez kétségtelen. A csábítónak szánt közelebb húzódás nem éri el hatását, Federicot nem lehet elcsábítani. De egyben legalább biztos, a nő se nem prosti se nem egy frissen rendbe szedett útszéli drogos. Kellemes csalódás.
-Nálunk nincs üresedés és ha volna is, ennyivel még nem áll közel ahhoz, hogy megkapja. - Állja a lány tekintetét, nem néz ajkaira sem, egyszerűen bizonyítja, hogy komolyan gondolja amit mondott. Itt Ő a parancsoló és nem az a fajta akit szex-szel, vagy pár csábosabb ajakkal ellehetne téríteni a megfelelő útról. Majd a lány is rájön egyszer vagy nem, ez nem Federico problémája.

Federico általában maga a türelem, a pontosság és a terv egyben, most azonban kissé feszengve ül a bőrfotelben. Eléggé nyugtalanítja a déli ügyfél. Már maga a hívás sem volt éppen kiszámítható, azt se igazán tudja Fede, hogy a nő honnan tudta az irodai számát, lényegében csak a korábbi ügyfelek, beszerzők és szállítók tudhatnak ezen telefonszámról. Nyugtalanító az egész nő, azonban ha Federico nemet mond a találkozóra akkor azzal csak saját magát és hatalmát ássa alá. Nem mellesleg az irodaépületet mesterlövészek vigyázzák kívülről, belülről pedig a kor legmodernebb biztonsági rendszere védi és persze Federico sem a sebezhető fajtából való. Az irodából hallotta ahogy a lift ajtaja kinyílik majd zárul. A déli megérkezett. Kihúzta magát ültében, hogy láthatóvá váljon nem csak mentális hatalma, de fizikai erőnléte is. Itt Ő volt a főnök. Ebben senki nem mert kételkedni.
Az titkárnőt egyszeriben kiparancsolja az irodából ahogy bejelenti az ügyfelet. A nő megszeppenve távozik. Federico párpercig még dühösen mered az ajtóra ahol a hasznavehetetlen és hamarosan likvidált nő távozott. Tekintete végül az ajtóról az ügyfélre vándorol onnan pedig az állatra. Felhúzza szemöldökét, de nem szól semmit. Határozottan nem erre számított. Inkább egy túladagolt k*rvára aki állás reményében kereste volna fel vagy éppen újabb adag előleget kért volna a beszerzett kábítószerekből. De nem gondolta, hogy végül ekkorát fordul a kocka. A nő vagyis inkább lány, mert elég fiatalnak néz ki, komótosan simogatta az állat fejét. Federico felállt a székéből és a lány elé sétált majd pár centire állt meg előtte, magasságával szinte fölé tornyosult.
-Üdvözlöm! - Méri végig a nőt a fekete csizmától az utolsó hajszáláig. Állati ösztönei bekapcsolódtak és nem csak a szemével vizsgálta meg a lányt hanem érzékeivel is, látott benne magabiztosságot, nem kevés bátorságot, bár ezt már akkor is tudta mikor beszélt vele telefonon, csak úgy sugárzott belőle az elhatározottság és a bátorság.
-Nos amennyiben fogadtam Önt ez nyilvánvaló. - Fogalmaz nyersen majd megfordul és visszasétál a foteljéhez és helyet foglal.
-Foglaljon helyet és térjünk a tárgyra! - Sose szerette a kertelést és a lényegtelen vonalakat. Kezdett komolyan érdeklődni a nő iránt. Érdekelte miért kereste fel és, hogy mit rejteget, mert nyilvánvaló volt, hogy több rejlik benne mint amit megmutat. Tekintete ismét a kígyóra vándorolt és elmosolyodott. A nőnek volt egyféle stílusos belépője ami határozottan tetszett Federico-nak.
Kezét összekulcsolta az asztala tetején és szemével a lány szemébe nézett. Tekintete hatalomtól sugárzott, mérhetetlen erőtől.

Az asztala immár szinte teljesen üresen állt, fogalma se volt mire, kire számítson, a telefonhívás maga volt a rejtély, de ezért nem lehetett hibáztatni a másik személyt hisz Federico se szokta megadni sem adatait sem semmi fontos dolgot amin nyomon tudnák követni, ez egy íratlan szabály volt. Nyugtalanul fészkelődött a székében, mivel az épület irodai részlege a 19. emeleten volt, így mire ideér a 12 órás addig nyugodtan megihat egy kávét. Szinte feszült már az idegtől, az üzlet nem ment fényesen, a gyerekkel történt egy komplikált helyzet ami miatt el kellene záratnia, de azzal nem segítene egy darabnyit sem. És emellett még ott van a múltkori betolakodó aki majdnem kivégzett mindenkit a kastélyában. Ezek mellett most maga lesz a szenvedés az, hogy végig kell hallgatni egy nyomasztó monológot, mert hát mi miatt jöhetne az ügyfél? Vagy egy narkós senki aki próbál anyaghoz jutni vagy éppen egy lecsúszott vállalkozó aki próbál majd mindent felhozni, hogy a céghez kerüljön és ezzel megint vagyonhoz jusson a piszkos módszerrel. Ezek majdnem napjában megtörténtek, mostanában gyakrabban, ezt már federico megfigyelte és azt is tudta miért. Mivel a vállalat süllyedőben van, most éri meg betársulni, megszedni magukat, hogy amint leáldozik a drogüzlet annyi kp-val távozzanak amennyivel évekig bőséggel kihúzzák. Nem lehetett az ilyen fickókra azt mondani, hogy nem dörzsöltek, ám Federico meg nem hülye, hogy bármennyit is hagyjon az összegből más kezébe folyni. Amit Ő saját maga hozott létre, saját tőkéből ahhoz nem enged pár guberálót hozzá férni. Így hát most se igazán számított többre, mint egy hasonló elbeszélgetés és egy újabb betársulni vágyó.
Miután lefőzetett a személyi titkárjával egy főzet kávét és behozatta az irodába kissé enyhült a feszültsége ám az öltönye idegesítette, mert izmai nem tudtak rendesen mozogni és ráadásul hozzá szokott már ahhoz, hogy szabadon mozog és alakul át farkassá, ám ebben az irodában nem lett volna ajánlatos frászt hozni arra a kényszer remegő nőre aki asszisztensnek tűnik, de inkább egy remegő kocsonya egy névjegykártyával. Lassan ismét kopogtatás hangzott fel, ám ezúttal már nem annyira remegős hanem kissé erőteljesebb, na végre, remélhetőleg a nő összeszedi magát egyszer a jelenlétében. Az iroda ajtaja kinyílt majd a szemüveges Nada lépett be.
-Uram, a 12 órás ügyfél bebocsátást kér. - Hajolt meg lehelet finoman.
-Engedje be Nada és utána azonnal menjen le a recepcióra és nézzen utána a mai programoknak és ha ez meg van midet tetesse át vagy fújja le. - Nada döbbent arckifejezése láttán dühösen az asztalra csapott egy tömör mappát.
-Elmehet! - csattant fel mire a nő kinyitotta a száját majd egyből vissza is csukta és sietős léptekkel hátrált meg. Federico agyában megfordult, hogy kirúgatja, de aztán úgy döntött mégse, aki ennyire fél az nem szimatol.
Karját összefonva dőlt hátra a bőrfotelben és várta, hogy belépjen a 12 órás ügyfél.