Lara Sloane

Userinfó: Főkarakter

Név: Lara Sloane
Mutáns név: Stigma (még nincs mutánsneve, de ha lesz, akkor ezt szeretném)
Születési dátum: Bealfast, Írország, 1961.október 20. //  ha ’85-t írunk, akkor most (2013) tölti be a 25. életévét//
Besorolás: Független
Osztályozás: Béta mutáns
Képességek: Empátia
Aktív: 1970 áprilisa::8 évesen
Jelenleg: Közvetlen érintésre a karakter teljesen átlényegül a megérintett személlyé. Azt látja, amit a másik is; a tapintás, az illatok és az ízek is teljesen másak lehetnek az érintett személy szemszögéből érezve. Nem csak érzékeit, hanem érzelmeit és az elméjében éppen akkor átfutó gondolatokat is átveszi. A hatás csak addig tart, ameddig a közvetlen (bőr a bőrhöz) érintés is. Hátránya, hogy a sebesüléseket, a fájdalmakat is éppen ugyanígy átveszi, amelyek nem múlnak el azonnal, ahogy a kontaktus megszűnik. (Pl.: a  lőtt seb megjelenthet rajta is, átvehet fejfájást, vagy akár a gerincben becsípődött idegszál okozta fájdalmat is napokig érezheti még. Szóval testi tüneteket, „stigmákat” is produkál)  Addig nem tart egy érintés, hogy mondjuk halálos betegségeket is „átörököljön”, de adott körülmények között ezt sem tartanám elképzelhetetlennek. Mutánsok képességeit nem tudja átvenni.
Távlatok:Erős koncentrációval talán egyszer nem csak érintés által, hanem egy személyes tárgyon keresztül is képes lesz ily módon „beleélni”magát egy másik személy helyébe, akár több száz mérföldről is.
A közvetlen érintés hatására pöccenő képességet sosem fogja irányítani, ezt nem lehet „kikapcsolni”.


Jellem: Mostanában  iszonyatos nyomás nehezedik rá, ahogy átvette nevelőapja ’Bad & Breakfast’ vállalkozását. ((Ő maga építészmérnöknek tanult, ezért neki ez nagyon éles váltás volt.)) Most még nehezen viseli a stresszt, a nyomást, az alkalmazottak kérdései is kétségbe ejtik, vagy szimplán felidegesítik, ezért egyfolytában csak kapkod, és kapkod, így pedig rengeteg hibát vét. Vagy elszámol valamit, vagy kiesnek tárgyak a kezéből, és maximalista lévén minden apró hibát végzetes kudarcnak él meg. A lány egyébként örök optimista, amolyan „csupa szív” teremtés, aki pont úgy szeret adni ahogy kapni is, mindig van egy-két jó szava az emberekhez. Noha a családi üzlet vezetése most még túl nagy falatnak tűnik neki, alapjáraton nagyon szereti a kihívásokat, és rendszerint gyorsan alkalmazkodik az új körülményekhez. Békés, konfliktuskerülő ember, a humora egyveleg a morbid és a fárasztó angol stílus között, de csak bejáratott ismeretségi körökben hinti el a szóvicceit.
Rengeteg önirónia van ebben a lányban, és (habár jelenleg nagy hajlandóságot mutat a depresszióra,) úgy általában inkább viccet szokott csinálni minden hibájából, jót nevet/nevetnek rajta, aztán megpróbálja helyrehozni.
Nem jellemző rá, hogy könnyedén teremtene új kapcsolatokat, de ha eleve pozitív „chi”-vel közelednek hozzá, akkor ő is kellőképpen közvetlen lesz az idegennel. Sokat számít neki az első benyomás, noha nem mindig az a végleges.
Mint fiatal és roppant kevés élettapasztalattal rendelkező nő, ő is naiv még, és borzasztóan könnyen manipulálható, ha valaki megtalálja vele azt a bizonyos közös hangot. Ám vannak már saját elképzelései az életről, ami mellett képes pattogósan, harsányan, igazi heves-  ír temperamentummal kardoskodni. Nagyon meg tudja makacsolni magát, amihez még hozzájön, hogy borzasztóan nagy igazságérzete van, és megkapjuk a képet arról, hogy a saját típusával abszolút összeférhetetlen ez a lány.
Igazán haragudni csak azokra tud, akiket szeret, akik közel állnak hozzá, akik fontosak számára, szóval egy idegen nem tudná vérig sérteni őt.

Külső: Derekáig érő hullámos fekete haja van, a szeme pedig inkább szürke, mint kék. 161 cm magas, a súlya 47 és 50kg között ingadozik. Otthon szabadidőruhában érzi magát a legjobban, ugyanakkor szeret mindig az alkalomhoz illően öltözni, némiképp követi a divatot is, bár a trapézszárú farmert még mindig jobban kedveli a csőszárúnál. Kesztyűt mindig visel, vagy magánál hordja, és ha teheti, akkor állig felöltözik (nem mintha volna mit „kipakolni” a ruha alól, mert inkább „sportos” mintsem „nőies” testalkatú leányzó).  A haját rendszerint szabadon hagyja, leengedi, vagy egy laza copfba köti a fejbúbján. Nem fordít sok időt sem fodrászkodásra, sem sminkelésre. Egy kis hidratálás, alapozó, talán púder, némi pirosító, szempillaspirál, és ennyi. Nem szereti az erős sminket, és igazából ideje sem volna arra, hogy órákon át cicomázza magát.
Nagyon aktívan gesztikulál. Ő az a kézzel-lábbal magyarázó típus, aki ha éppen nem beszél, akkor bólogatással és választékos mimikával jelzi partnerének, hogy ő bizony figyel rá, és minden szavát érti.
Beszéd közbeni gesztusaiból is meg lehet figyelni hangulatváltozásait. Ha dühös, akkor szögletesre sarkított ívben rezzenek a kezei és flegmán húzza fel szája bal sarkát, orrcimpái kitágulnak, a szemei pedig szikrákat szórnak. Ha zavarban van, akkor folyton a körmeit, az ujjait piszkálja, ám hál’ istennek nem az elpirulós, szégyenlős fajta. Ha örül annak amit hall, akkor kicsit mintha a szemei is mosolyognának, úgy felragyog. Ha kényelmetlen számára egy beszélgetés, akkor keresztbe fonja karjait a mellkasa előtt, és idegesen dobol a lábával. Csak akkor nem tesz semmit, ha szomorú, vagy kétségbeesett. Olyankor mintha a test is az elmét támogatná a mozgásra fordított energiával, hogy kitalálja hogyan tovább.

Előtörténet: ::Gyermekkor::Az írországi Belafastban született. Az apját nem ismerte, mert egy futó kapcsolat eredménye lett ő, a férfi pedig házasember volt, aki nem vállalhatta fel a románcot.
Lara sosem érezte a hiányát, mert mindent megkapott a nagyszüleitől és az édesanyjától, amire szüksége volt. Később pedig ott volt neki Chuck Sullivan, az anyja új barátja (majd férje is) és ő lett Lara nevelőapja. Igazi apja-lánya kapcsolat volt az övék, Lara nagyon hamar megszerette a férfit, őt hívta „Apu”-nak.
Chuck-nak nagy álma volt, hogy Amerikába költözzön, és ott kamatoztassa ügyvédi tapasztalatait, tudását. A család nélkül viszont egy lépést sem tett volna meg, pláne az után, hogy Lara anyjánál Parkison kórt diagnosztizáltak. //A 60-es évek elején még tünetileg sem tudták kezelni a betegséget.// Lara anyja el akarta engedni a férfit, de ő mindvégig kitartott a család mellett. Az asszonyt alig négy év alatt vitte el a betegség. Lara ekkor nyolc éves volt, és rajta tapasztalta meg először mutáns képességét. Az asszony utolsó gondolata az volt, hogy engedjék el őt, és olyan fájdalmat élt át akkor, hogy a kislány napokig zokogott ahogy ő is átérezte mindazt a kínt amit az asszony is. Vigaszát az sem segítette elő, hogy Chuck folyton magához ölelte őt veszteségük minden fájdalmával. A kislány persze ekkor még semmit nem értett meg a „különlegességéről”. Az édesanyját gyászolta éppen, csak idővel jött rá, hogy ekkor kezdődött el valami más is az új életén kívül.
A temetés után nem sokkal Chuck bejelentette a Larának és nagyszüleinek, hogy Amerikába költözik… és magával viszi a lányát is.

::Tanulmányok:: Nem volt vesztegetni való idejük, mert szeptember és az iskolakezdés már a nyakukon volt, így alig egy hónappal a bejelentés után felszálltak az Alaszkán át New Yorkba tartó repülőgépre.
Chuck korábban csak sejtette, de Manhattan utcáin bolyongva már tudta is, hogy az ügyvédi karrier abszolút összeegyezhetetlen a gyermekneveléssel. Egyedülálló apaként meg pláne nem az. Volt viszont egy B terve, ami aztán idővel minden álmát megváltotta, de mindenek előtt biztos otthont kellett teremtenie a lányának ebben az új világban.
Lara kollégiumba került hát, ahol agyoncikizték a borzalmas akcentusa miatt, de ez sosem vette el a kedvét semmitől. Nem zárkózott be a saját világába, inkább megtanult együtt nevetni a többiekkel önnön butaságain is. Ezek voltak azok az évek, amikor kitapasztalta a képességét is. Kiváltképp tetszett neki, hogy tudja mi jár a másik fejében, hogy mit éreznek. Az se zavarta, hogy ő lett a „fura lány” az osztályban, mert habár ő váltig állította, senki nem hitte el, hogy mire képes. Utólag belegondolva már nem is bánja, hogy így történt, mert másnak lenni nem túl kifizetődő.
A karácsonyt már az új otthonában töltötte Lara, ami egy bezárt kocsma második emeletén volt. Chuck az nap este mutatta meg neki először a készülő új üzlethelység, a „Sloane’S” cégérét. Elmesélte a lánynak, hogy mire készül, hogy az édesanyja lánykori nevét kapja majd az a Bad & Breakfast üzlet ahová tulajdonképpen már be is költöztek, és közölte, hogy sajnálja, de az üzlet minden pénzt felemésztett, így  a Mikulás abban az évben nem megy el hozzájuk. A kislány abszolút nem bánta, így is boldogan ugrott az apja nyakába. Tudta, milyen boldog lenne az anyukája, amiért róla neveztek egy éttermet, hát kit érdekel a Télapó? Nos, a kislányt biztosan nem //A Sloane’S Bad & Breakfast 1971 márciusában nyitott meg NorthSalemben. Szinte azonnal a környék egyik legfelkapottabb reggelizője lett.//
Ahogy az üzlet megnyílt, Lara minden hétvégét otthon töltött alig 1 órányira a belvárosi kollégiumtól. Chuck mindig elment elé az itt-ott már horpadt a koccanásoktól, ám házilag remekül kikalapált autójával, és ő is vitte vissza a lányt a kampuszra, még akkor is, ha ez idő alatt nem volt ki álljon a pult mögött. Csak ez az egy feltétele volt annak, hogy a lány kollégiumban lakhasson, amiből sosem engedett. Később sem, mikor Lara már főiskolára járt. Afféle családi hagyomány lett, hogy ha péntek van, és delet kongatnak a harangok, akkor Chuck a kampusz előtt áll a motorháztetőnek dőlve. Ugyanaz a háttér, ugyanaz az autó, csak a férfi haja lett őszes az idő múltával, és a barázdák is egyre mélyültek a homlokán. Elfáradt. Kicsit mindketten elfáradtak, és erre igazán csak Lara diplomaosztóján jöttek rá, mikor realizálták a tényt, hogy nincs több péntek dél, se vasárnap este… A kislányból felnőtt nő lett. Méghozzá építészmérnök, már ami a foglalkozását illeti.

::Tudod, az a nagybetűs É.L.E.T. :: Chuck sosem nősült újra. Larát akkor kezdte foglalkoztatni a téma, amikor már ő maga is álmodozott valami hasonlóról. Ő tudta, és el is fogadta, hogy a képessége miatt sosem élhet egészséges kapcsolatban, de Chuck csak normális volt, egy kifejezetten jóképű hapsi, akire már csak azért is tapadtak a nők, mert kiváltképp vonzónak tartották az „egyedülálló apuka” stílust, és mert mindig hagyott egy kis borostát az arcán, ami ellágyította robosztus arcvonásait. Egyszer felhozta neki a témát Lara, de érdemi választ nem kapott a kérdésre. Pedig a lány szerette volna úgy istenigazán, eszeveszett boldognak látni a nevelőapját. A férfi viszont hallani sem akart a témáról, hát Lara már csak tiszteletből sem faggatta többé. Inkább cselekedett.
Vak randit szervezett a könyvtáros nénivel, a könyvklub elnökével, a kertvárosi közösségi ház igazgatóhelyettesével, de még egy frissen vált doktornőt is meggyőzött, hogy tegye próbára az apját. Chuck is keményen próbálkozott, de mindig volt egy nyomós indoka arra, hogy miért nem kell neki egyik nő sem. Aztán egy napon… egy igazán gyönyörű napon megtörtént a csoda. Chuck heves vitába kezdett egy hölgyvendéggel arról, hogy voltaképpen meleg vagy hideg kávét szolgált-e fel neki. Az ártatlan heccelés aztán addig fajult, hogy a hölgy, Chuck arcába öntötte a (az egyébként a vita alatt teljesen kihűlt) kávét. Abban a pillanatban valahogy minden megszűnt létezni. Nem csak Lara, mindenki más is érezte, hogy mi történt. A beszélgetés elhalt a Sloane’S-ban, a tányérokon se kopogtak az evőeszközök, csak a sütő sistergett a konyhában mialatt minden szem a párosra szegeződött, és megfagyott a levegő. Egy asszony ábrándos sóhaja törte meg a csendet, aztán minden folyt tovább a maga medrében. Majdnem minden... Chuck és Mary már soha többé nem voltak ugyanazok. Eztán már mindig ott voltak egymásnak.  
Egy év sem telt el, már összeköltöztek. Természetesen Mary házában, mert a nő ebből nem volt hajlandó engedni. Lara örömmel vette birtokba a Sloane’S emeletén hátrahagyott lakás másik felét is, noha a falakat még nem festette át, mert egy kicsi része remélte, hogy az apja még vissza fog térni oda. Ez a remény foszlott szét, mikor Chuck és Mary bejelentette, hogy összeházasodnak… és Alaszkába költöznek aranyat ásni.
Mindössze két hónap telt el azóta, hogy Chuck és Mary elhagyták a várost, a Sloane’S vezetése pedig egyedül Larára hárult. Biztosította apját arról, hogy képes lesz elvezetni a helyet, különben Chuck nem is ment volna el. Most viszont, ennyi idő elteltével már azt se érti, hogyan gondolhatta valaha is, hogy ő ezt meg tudja csinálni… Lara mindig is besegített az apjának az étteremben, most mégis úgy érzi, hogy a nulláról indul, hogy semmit nem tud. El van még veszve kicsit ebben az új világban. A világban, amit É.L.E.T.-nek neveznek, és most először maradt benne teljesen egyedül.