Titkos padlás

Tárgy: Titkos padlás Szomb. 24 Aug. - 15:30

First topic message reminder :

Hát ugye ez az a hely, ami akármennyire is titkos, egy idő után úgyis sokan tudnak róla, csak talán mondhatjuk, hogy annyira nem közismert és nyílt a fellelhetősége, mint teszem azt egy étkezőnek. A bejáratára a csigalépcső oldalában lelhetsz rá, amennyiben már tudod hol keresd, vagy véletlenül esel neki, netán más mesélt róla. Az ajtó teljesen beleolvad a falba, csak egészen vékonyka csíkon lehet látni a meglétét, ha elég jól figyelsz. Nincs rajta kilincs, a kinyitásához az egyik egy leheletnyit elütő színű téglát kell benyomni. Az ajtó maga kb. másfél méter, úgyhogy alacsonyabbak előnyben. A padlástér részben a kupola alatt helyezkedik el, részben pedig benyúlik néhány szoba fölé is. Mivel nem kifejezetten gyakran használt helyiségről van szó, főként lomok vannak itt, csekélyke por, afféle raktárról van szó. A plafon nem valami magas, alulról súrolja a 190 centit. Ülőalkalmatosságok nem nagyon vannak, maximum egy-egy rozzantabb szék, vagy fotel, amik ide kerültek a kiselejtezés után. Sok mindent fellelhetsz itt, régi könyveket, amikből már sok lap hiányzik, elhasznált kacatokat, szóval mindenfélét, ami egy padláson gyakori.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szer. 27 Aug. - 19:47

-Akkor jó. És neked, van valaki fontos az életedben? – na, nem mintha azt akarnám mondani, hogy már idős, vagy valami, de az emberek körülbelül az ő korára érik el, hogy legyen feleségük, meg gyerekeik, meg az összes többi ilyen dolog meg van már eddigre, nem? Persze, gondolom nem lehetett könnyű neki, főleg úgy nem, hogy katona volt, de biztos volt előtte és utána is élete, szóval… szóval ezért kérdezem, nincs semmiféle burkolt célzás a szavaimban, csak a tömör valóságot hordozzák magukban és kész. Ha esetleg ez érzékeny téma, akkor nem fogom tovább feszegetni a dolgot, senkinek sem akarok rosszat, és amúgy is. Az ő dolga, nem?
- Az nem kifejezés. – Scarlett nem szimplán fontos nekem. Ő minden, ami.. ami kell, amim van. Bármit képes vagyok azért megtenni, hogy őt megvédhessem. Tudom, hogy sokan vannak, akik szerint ez az egész gyors, és véget ér, de nem tudok és nem is akarok foglalkozni a véleményükkel. Elvégre csakis én tudom, hogy mit érzek igaz? Én pedig biztos vagyok abban, hogy szeretem őt. Túlságosan is sokat hallottam arról, hogy milyen az, mikor nem élünk a lehetőséggel, hogy milyen mikor beüt a pánik, hogy valaki fontosabb lett nekünk, mint valaha is képzeltük volna. Túl sokat hallottam, túl sokat láttam abból, hogy mi van, ha nem élsz a lehetőséggel. Élni akarok, és ezt csakis vele tehetem meg.
- Jól van főnök, csináld! – mondom egy mosollyal, ahogyan hátrébb állok, hogy csinálhasson, amit akar, és egy elismerő füttyentéssel díjazom, ahogyan a fal egyszerűen csak cseppfolyósodik. Azon viszont kicsit megdöbbenek, ami mögötte van. Nem mintha félnék tőle, elvégre már találkoztam hasonlóval, és jó kis szolgálatot tett nekem, de azóta rájöttem, hogy az ilyen erőforrásokkal vigyázni kell, így hát nem is közelítem meg a gömböt. Gondolom oka van annak, hogy itt van, és így el van rejtve, szóval nem lépek közelebb. – Valamiféle energiaforrás. Már találkoztam ilyennel… azt hiszem jobb, ha békén hagyjuk. – fogalmam sincs, hogy mennyire messze megy el a képessége, de én nem igazán kísérleteznék azzal, hogy túltöltöm magamat. New Yorkban is csak a párnahuzaton keresztül használtam a kicsikét.

Tárgy: Re: Titkos padlás Vas. 24 Aug. - 13:01

A szúrós tekintete elér hozzám, fel is emelem a kezem.
-Nem úgy értettem. – aztán vállat vonok.
Lehet, mégis, de én hol ugassak olyan Holdat, amit csak egyszer értem el? És miért van az, hogy mindenhol az orrom alá dörgöli a sors csúfondárosan, hogy mindenki képes kapcsolatra, csak én vagyok, aki rendre elbassza, és jól el is riasztja még a lehetőségétől is? Hát ezen nem most fogok nagy köldöknézegetésbe fogni, annyi bizonyos, viszont megértően bólintok Liam válaszára.
-Fontos lehet neked.
A megvédésre csak egyet értően hümmentek. Tényleg nem akarok jobban belemenni a témába. Az ilyenektől hamar viszketni kezd a tenyerem, ami önmagában még nem baj. De ha elindul a kezem, hogy meg is vakarjam, na, ott már gáz van.
-Zúgást? – tudom, mit mondott, de a hisziapiszi elindul. Itt áram? Mert azok zúgnak, amik árammal töltöttek. Általában. De honnan kapja?
A hátralökés sirály érzés, főleg az, hogy érzem, nem enged közelebb.
-Tehát mégis energia… - karba fonom a kezem, végiggondolom, találkoztam-e már ilyennel valaha. Nem nagyon, viszont ha hegy és Mohamed esetét nézzük.
-Bekopogtunk, nem láttak szívesen. Márpedig mi be akarunk menni. – vigyorodom el. – Szerintem… jobb, ha arrébb állsz.
Én is hátra lépek. Egy ideig koncentrálok, mert azt az érzést akarom felhasználni, ami hátra vágott. Aztán nekikezdek. A fal, mint folyadék folyik le, láthatóvá téve a mögötte lévő részt. Tartok attól, hogy akár ez is baj lehet, de még mindig hasznosabb, mintha csak szétrobbantanám a falat a levegő átdolgozásával. Így kapott folyadékot és vegyítést. Fogalmam sincs, mi fog ebből kisülni, de készen állok, hogy ha baj lenne, akkor ne Liamnek essen baja.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szer. 20 Aug. - 11:01

Nem hiszem, hogy a kamaszkorban tartok, inkább csak… most érzem először azt, amiről annyi könyvet meg filmet csinálnak. Van, aki azt mondja, hogy ez az érzés nem csak egyszeri, nemcsak egyszer lehet szerelmes az ember, de… de én ezt nem hiszem el. Nem tudhatom, hogy mi lesz a vége ennek a történetünknek, nem tudom megjósolni, azt viszont tudom, megígérhetem, hogy nem fogom feladni. Ha tudjuk, hogy ő kell nekünk, akkor nem adhatjuk fel. Vagy szeretjük, vagy nem, és ha igen, akkor ez az érzés megismételhetetlen.
A ”pipi” hallatán azért kicsit szúrósabban nézek rá, de végülis csak megrázom a fejemet. Nem vagyunk egyformák, másként beszélünk, másként cselekszünk. – Ő egy különleges lány, miatta megéri a nem egyszerű élet. – mindenkinek van egy olyan ember, aki különleges helyet foglal el a szívében, akiért mozdulnia kell, mindegy, hogy milyen következménnyel is járna ez.
-Sokat voltunk úton, meg kellett védenem magam. – nem vagyok se kommandós, se katona, se titkos ügynök. Anyám megtanított pár dologra, de nem fegyvert csinált belőlem, csak megtanította, hogyan éljek túl, és emiatt hálás vagyok neki. Sok hasznát vettem ennek, mikor őt kerestem, és hiába volt a keresés eredménytelen, attól még ugyanúgy segített. Elkapni embereket, vagy épp eltűnni mások elől úgy, hogy közben végig a szemük előtt maradsz.
- Zúgást. – hasonlót, mint mikor New York-ban megtaláltuk azt a gömböt, de ez most más. Nem vagyok valami nagy technikai zseni, de azt tudom, hogy bármi is van a fal mögött, nem kis energiát hordozhat magában. Megérzem az ilyet, elvégre ez a képességem.
Megdöbbenve nézem, ahogyan hátravágja a fal Chris-et, és kérdezném, hogy jól van-e, de láthatólag nincs baja, úgyhogy most ezt megspórolom magamnak. Katona volt, gondolom keményebb dolgokat is megélt már. Úgyhogy óvatosan közelítek a fal felé és pár hosszú pillanatig, csak kutató tekintettel nézem a falat, hátha találok valami olyat, ami nem illik a képbe, de csalódnom kell. Nem értek ehhez, fogalmam sincsen, hogyan tudnak álcázni egy rejtek ajtóhoz való kapcsolót. – Akármi is az, nem kevés energiát hordoz magában. – ez biztos, és tanultam az előző esetből, szóval nem szívesen nyúlkálnék ismét. – Valami ötlet? – nézek rá kérdőn. Ha mást nem, akkor maximum lebontjuk a falat, nem igaz? De talán ő talál kapcsolót, elvégre ért az építészethez. Ha mégsem… akkor majd megpróbálom én, csak óvatosabb leszek, mint korábban.

Tárgy: Re: Titkos padlás Vas. 10 Aug. - 18:14

Egy pillanatra elmerengek. Sejtem, hogy nem éppen abban a létben van, hogy a hegy hegy, a folyó pedig folyó. A kamaszkort nem szerettem, és utólag jöttem rá, hogy minden túlbonyolítottam akkor. De itt valami más is van.
-Csak nem egy helyes pipi miatt nem egyszerű az élet? – nem gúnyolódom vele.
Egy kapcsolat mindig változtat az ember életén. Én olyan óvatosan kerülöm, mint az aknákat. Robbant már egy a képembe, elmondása szerint akkora arcom van, hogy a házba sem férek. Pedig csak magára tudott gondolni.
Résnyire szűkítem össze a szemem.
-Ezt… most nem hallottam. – nem akarok semmibe sem keveredni.
– A reflexeden még van mit csiszolni, de jobb, mint az átlag. Már tudom legalább, miért.
Ezt kifejezetten dicséretnek szántam, remélem, annak is veszi.
-Kurva könyvek. – dobom vissza, és máris megbánom. No, nem a csúnya szavakat, az dől belőlem. A port már most utálom.
-És mit hallasz? – lépek oda és tapasztom én is oda a fülemet.
– Ez mi lehet? – nézek Liamre.
Hátrébb lépek, hátha látok valamit, amivel kinyithatom a helyet, ami a fal mögött van. Már ha van hely. Megtapogatom a falat.
-Mmm… ha átütöm, szerinted megtudjuk?
Annyira az ész embere sosem voltam.
Akárhogy is, kíváncsi vagyok, és amint lehet, megteszem, hogy a fal mögötti rész láthatóvá váljon. A kísérletem azonban kudarcba fullad, szinte hátravág a fal.
-Mi a franc ez? - vakarom meg a fejem.

Tárgy: Re: Titkos padlás Csüt. 7 Aug. - 12:35

-Értem, amit mondasz, de ez nem ilyen egyszerű. Szeretnék segíteni másokon, de leginkább magamon. Az én életem, az én döntésem, de van, ami fontosabb nálam, ami túlmutat rajtam. – megértem ezt az egyszerű szemléletét. Cselekedjek, vagy ne cselekedjek. Mondani könnyű, de a dolgok nem olyan egyszerűek, mint ahogy kinéznek. Szívesen segítenék másoknak, de élni is szeretnék, Scarlettel, és önzőség az, ha ezt sokkal inkább akarom? Már hoztam egy döntést, Scarlett mellett döntöttem, számomra az ő boldogsága sokkal előrébb való, mint bármi más. Én hozzátartozom, ahogy ő is hozzám, nem tudok és nem is akarok úgy cselekedni, hogy ne tartsam szem előtt azt, hogy mi az ő érdeke.
-Anyám is mindig ezzel jött, bár ő nem katona volt, de… de valami hasonló. – sokat kérdezgettem őt arról, hogy milyen volt a CIA-nál dolgozni, de nem mondott semmit, mert vagy államtitok volt, vagy nem akarta, hogy tudjam. A veteránok pedig… ők azért jóval beszédesebbek voltak, akkoriban nem igazán tudtam felfogni azt a sok mindent, amit meséltek, kicsi voltam és nem szűrtem ki a szavaikból azt, hogy mennyire rossz is volt. Én hősnek láttam őket, ők viszont saját magukat inkább áldozatnak tekintették egy értelmetlen háborúba. Szerettem hallgatni a történeteiket, akármennyire is véres volt a legtöbb.
- Én nem szívesen nyitnám ki azokat a könyveket, félek, hogy belefulladok a porba. – kitudja hány száz éves kötetek azok, úgyhogy kösz, én inkább kihagyom az olvasgatást, és inkább a falakat felé fordulok, hátha kiszúrok valamit, bármit, ami jobban érdekel, mint a poros könyvek.
- A motorok meg az autók, szeretek szerelni, de amúgy… nem igazán foglalkozom semmivel sem úgy munka szinten. – fogalmam sincs, hogy ez mekkora gondnak számít. Nem igazán zavar a dolog, hiszen a legtöbb ember nem szeret dolgozni, illetve itt a suliban nem is kell dolgozni. A legfontosabb most az lenne, hogy megtanuljam a képességemet irányítani. – Egészség! – mondom magam mögé, ahogy meghallom a tüsszentését és komolyan meglepődök, hogy nem dőlt össze az egész hely.
- Azt hiszem… hallok valamit. – tapasztom a fülemet a falhoz. Meg nem mondom, hogy mi az, de valamit határozottan hallok.

Tárgy: Re: Titkos padlás Vas. 3 Aug. - 10:04

Nem vagyok sem tanár, sem próféta és példakép sem. Szenthegyi beszédet senki se várjon tőlem. Mégsem tudom figyelmen kívül hagyni azt a sztoikusságot, amivel hagyja, hogy az élet labdának tekintse.
-Helló.. – csettintek az ujjaimmal. – A te életed itt van és most. Tőled függ, a te döntéseidtől. Cselekedj. Vagy legalább tegyél úgy, mintha próbálkoznál vele. Az már félsiker. Ha X-men akarsz lenni, akkor legyél, ha nem akarsz lenni, mert más a célod, ne legyél.
Könnyű pofázni és nehéz cselekedni. Így abbahagyom, bár tudom, hogy az én életem is lehetett volna más. De nem lett, mert nem hagytam.
Baja nincs, a másikra viszont meghökkenek.
-Hogy? – majd elvigyorodok. – Ha elmondanám… - váltok suttogásra és félig komoly vigyorral, ami szerintem tőlem nem éppen a habos álmokat okozná másoknál. – meg kell, hogy öljelek.
Egy frászt kéne. Vagyis de, de a kérdés mivoltában lényegtelen. Nem akarok erről beszélni.
-Ez a hely, vagy az a hely? – bökök kifelé a másik hely felé, ahonnan bejöttünk.
-Ez leginkább még porosabb helynek tűnik. Azon kívül pedig 18. század eleji, későbbi építés, mint a ház. – az egyik polc felé fordulok.
– Ha itt vannak cuccok, akkor vannak még más bejáratok is. Bár a könyvek sem utolsók. – böngészem a köteteket.
-Amúgy mivel foglalkozol? Érdekel valami? – uncsi kérdés, nem is várok rá választ.
Kiveszek egy kötetet és kinyitom. Vastag por száll fel belőle. Egy piszok nagyot tüsszentek és elejtem a könyvet. Utálom a port.
-Picsába. Mindenhol poros leszek. Még a végén szobornak érzem majd magam. Találtál valamit? – tekintek Liamre, miközben a port törlöm a képemről.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szer. 30 Júl. - 15:27

-Nem olyan biztos, hogy valaha is X-Men leszek. Diák viszont nem maradhatok örökre, és addig itt maradok, amíg Scarlett is itt van. – nem tudom, hogy van-e ilyen átvilágítás, hogy mit tették kikkel, de ha van, akkor annyira azért nem jönnék ki belőle jól. Régen sok olyan dolgot tettem, amire nem vagyok büszke, és a közelmúltban is voltak történések, amire gondolni sem akarok. Ez az egész X-Men dolog… tudnék nélküle élni. Ha Scarlett azt mondaná, hogy menjünk el innen messze, akkor elmennék vele, habozás nélkül. Viszont jól érzi itt magát, és nekem is tetszik ez a hely, és ha itt maradunk, akkor diák sem maradhatok, mert már most kinőttem igazából diák kort. Tanárnak nem akarok elmenni, akkor már ez az X-Men csapat jobban vonz. Segíteni akarok másokon, de elsősorban élni szeretnék, Scarlettel együtt.
- Nekem semmi bajom. – nem is nagyon eshetett volna, a csapda csak őt cibálta meg kis híján. – Katona voltál? És hol szolgáltál? – oké, lehet hogy csak egy egyszerű szófordulat volt, de ezt katona helyett rókával szokták elsütni igaz? És ha igazam van, akkor kíváncsi vagyok. Anya mindig sokat mesélt a katonaságról, sok katonát is ismert, mikor a veterán kórházakban jártunk. Mesélték, hogy anya először a terepre akart kimenni, mint ügynök, és egyszer ki is küldték, de a születésem után felmondott, mert normális életet akart nemek biztosítani, ami… ami fogjuk rá, hogy sikerült. Egy szavam nem lehet, hiszen sok mindent tanított a menekülésünk alatt. Lőni, harcolni, menekülni, rejtőzni, követni… ezernyi olyan dolog van, amit ő tanított nekem, hogy kitudjam szúrni azokat, akik minket követnek. Nem vagyok profi kém, nagyon messze állok tőle, de megtudom magamat védeni, ha úgy hozza a sors. Anya szerint ez fontos volt, mert azt akarta, hogy ne csak ő védjen engem, hanem én is őt. Ketten a világ ellen, folyamatosan ezt mondogatta. Kém volt, meg sem kéne lepődnöm azon, hogy hazudott nekem.
- Ügyes. – jegyzem meg, ahogyan a kezemből eltűnik a fény, hogy az égőkben ragyogjon fel, megvilágítva ezzel végre normálisan a helységet, amit a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetnék szívmelengetőnek. – Fogalmam nincs, de… ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy itt nagy diskurálások folytak. Mit is mondtál milyen régi lehet ez a hey? – nekem 17-18. század ugrik be, bár ezt talán később építették hozzá, vagy valami… nem igazán értek az építészethez, arról meg még inkább nincs ötletem, hogy mégis kik találkozhattak itt.

Tárgy: Re: Titkos padlás Vas. 27 Júl. - 9:27

-Ez már nem rajtam múlik. – semmit sem szeretek erőltetni. Ha munkáról van szó, akkor is a megfelelőeknek adom oda, akik szívesen foglalkoznak vele. Csak el ne felejtsem, ki kivel szeretett foglalkozni.
A válaszával megértem, hogy abba aztán végképp nem szólhatok bele, hogy ha ő azért lesz x-men, mert az eszményképek és egyéb dolgok viszik erre, akkor tegye. Hegycsúcs, az hegycsúcs.
-Értem. Tehát akkor számodra ezt jelenti majd, x-mennek lenni? – választ annyira nem várok, összefoglaltam, hogy így értelmezi-e.
-Mivel nem diákként kerültem ide, hanem ezt a szerepet kaptam, idekerülve, eleve erre a feladatra, ezért nem tudom, van-e vizsga, vagy felmérés. – ha van is ilyen, nem vettem még rajta részt, mint vizsgabizottsági tag. Nem is vágyok rá.
-Ezt én kérdezhetném tőled. – de amint látom, baja nem esett. – Öreg katona nem vén katona.
Nem érzem magam kivénhedtnek, a korosztályomnál ezerszer jobb kondiban vagyok, de a katonalét is sokat rátett a reflexeimre.
A fény csiholását csak nézem és közben vigyorgok.
-Ez kurva jó! – nem a szép beszédemért vagyok itt. – Még szép!
Előre megyek, mert így tartom megfelelőnek. Így világítani nekem az utat viszonylag nehéz, mert betakarom Liam látómezejét. Mielőtt azonban belépnék, mivel nem véletlenül mondtam a mutáns meghívót, és kértem Liamet, hogy a képességét használja, ezért én is ehhez nyúlok.
A fény, ahogy bevilágítja a helyet, elég ahhoz, hogy a talajt meglássam. Rozoga, ezért megerősítem. A látvány furcsának tűnik, mivel szinte a semmiből tűnnek elő a szilárd részek, holott csupán a légnemű anyagot sűrítettem össze, némi kis besegítéssel.
-Ez mi a jó élet? – a hely felettébb bizarr. – Mint egy régi titkos találkahely, némi könyvtárosdival. Egyik sem tetszik.
A fal mentén polcok, pár könyvvel, a helyet valaha mintha megbeszélésre használták volna.
-Hoppá, azt hiszem valamit elcsesztem. – nézek le a földre, ahogy beljebb lépek és lenézek. Rajzolatok vannak benne, amiket sikerrel megakasztottam a kis ügyeskedéseimmel. Sóhajtok egyet. – Akkor kezdjük elölről.
Hagyom, hogy magát formázza a hely padlózata, és ahogy az utolsó is a helyére kerül, Liam kezéből elnyelődik a fény, hogy aztán a falnál lévő égőkben újból felvillanjon.
-Ezt nevezem én varázslatnak! Ez milyen hely lehetett? – tekintek Liamre

Tárgy: Re: Titkos padlás Szer. 23 Júl. - 10:36

-Nem, az valahogy kimaradt eddig az életemből, de most már befogom pótolni! – persze, hogy ez nem fog megtörténni, elvégre annyira azért nem érdekel a dolog, hogy átnyálazzak ősrégi könyveket néhány titkos helység után. Ennyire nem izgat a dolog, sokkal jobb az úgy, ha a véletlen folyamán akadsz rá valamire. Ha tudod, hogy mit hol keress, akkor már nem lesz olyan izgalmas a kutatás. El kell veszni, hogy megtaláljuk azt, amiről senki nem tudja hol van, ez már csak így megy.
- Én inkább amolyan… katonának, védőbástyának látlak titeket. – mondom, ahogy egy aprót rántok a vállamon. Ezen a kérdésen eddig nem igazán gondolkodtam el. Nem lehetek örökké diák ezt jól tudom, éppen ezért is gondolkodtam el ezen a jelentkezés dolgon, de hogy mit takar… hát én katonának látom őket, hiszen olyasmik nem?
- Értem. És van valami vizsgaféleség amint át kell esni? – gondolom, hogy igen, elvégre biztos nem úgy megy a dolog, hogy hirtelen egyik napról a másikra leszel X-Men. Ráér még a dolog, nem akarom én siettetni ezt, a legjobb akkor lesz, ha már elültek a hullámok bennem, amiket az utóbbi idők történései vertek fel bennem. Azonban miért ne készülhetnék fel már jó előre arra, hogy mire számítsak? Ez nem bűn, csak felkészülés, az pedig nem egy rossz dolog. Soha nem voltam katona, kamaszkoromban elgondolkodtam azon, hogy esetleg beállok én is a seregbe, de amilyen gyorsan jött az ötlet olyan gyorsan vettetem is el. Csak egy kósza gondolat volt ez, amit nem gondoltam komolyan, főleg azok után,amit a veterán kórházakban láttam, és hallottam.
- Basszus, jól vagy? – pillantok rá aggódó tekintettel, majd egy hatalmas kő esik le a szívemről, mikor látom, hogy sikerült elkerülnie a csapdát. Az lett volna aztán a szép, ha még őt is taccsra vágom a sietség miatt. – Persze, minden oké. – mondom egy bólintással és azért a biztonság kedvéért még végignézek magamon, de láthatólag semmi bajom, úgyhogy a kérdésére már csak elgondolkozva bólintok egyet és felemelem a hüvelykujjamat, hogy várjon egy kicsit. Mivel semmi kedvem nincs a saját erőmből táplálkozva energiát előállítani, így hát előkapom az öngyújtómat, és abból szívom el folyamatosan az energiát, míg elégnek nem érzem ahhoz, hogy leálljak. Az öngyújtót zsebre vágom, az elnyelt energiát pedig nemes egyszerűséggel irányítom a tenyerembe, hogy aztán energiaforrássá változtathassam át. Ez annyit takar, hogy tenyerem úgy fénylik, mint valami zseblámpa.– Na, akkor megyünk? – kérdezem mosolyogva Christ, ahogy előre szegezem a kezemet, hogy belevilágíthassak a sötétbe.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szomb. 19 Júl. - 15:25

-Ejnye, hát nem olvastál utána az épületnek? – vigyorgok rá. Az meg már mellékes, hogy a helyről állapítottam meg, és nem az épületről. Részletkérdés.
A vigyorom egy kicsit lelohad ugyan, de még ott van. Kutatóan figyelem egy pillanatra. Talán a tyúkszemére léptem? Ha X-men akar lenni, tegye, de én példaképnek sosem leszek megfelelő. Tyúkagy és kockafej egyben. Ritka kiváló szélsőség.
-Van önkritikám. Pocsék vagyok tanárnak. Számodra mit takar X-mennek lenni?
Csak akkor folytatom a saját válaszomat, ha már elmondta a sajátját.
-X-mennek lenni pedig nem tartom kitüntetésnek. Feladatnak.
Szeretik azt ránk aggatni, hogy katonák vagyunk. A szóval komoly értelmezési problémáim vannak, lévén, hogy elővéd, védfal, segítség előbb jutna eszembe. A katonákról mindenkinek az jut az eszébe, akinek nekem is kellett lennem: no ész, csak teljesíted a parancsot, mész faltörő kosként és izomagyú vagy, kőfejjel és kőizomzattal. Vannak azonban egyéb részei is a katonalétnek, amire szükség van: hírszerzés, alvó sejtek, toborzás, kémkedés. És ezt úgy lehet csak megtenni, hogy ha úgy élünk és azok között, akik magukat a homo sapiens sapiens fajba sorolják. Ha katona akartam volna lenni, akkor visszamegyek szolgálatra jelentkezni. A tököm tele volt vele és még ma is. Ezzel azonban sosem vitatkoztam. Kinek katona, kinek harcos, kinek X-men. A lényegen nem változtat, amiért végül is ez lettem.
-Ne, várj! - a sejtésem beigazolódik, még ha nem is csak egy. Az utolsó pillanatban rántom el a ráeső csapdától.
-A jóéletbe, sejthettem volna, hogy nem szimplán kell kinyitni. – szusszantok egyet. – Tehát, éljenm a mutánsok meghívóját megkaptuk. Megvagy?
A sötétbe látni viszonylag nehéz, amibe akkor tekintek, ha megbizonyosodom, baj nincs Liammel.
-Kéne valami fény, nem gondolod? Még a végén jön egy szakadék az első lépésnél. Feltételezhetően nem villanykapcsolót kell keresnünk. Milyen képességed van? Fény, tűz, elektromosság, valami, amivel fényt lehet csiholni?
Liamre tekintek és közben remélem, tényleg tudunk fényt csiholni.

Tárgy: Re: Titkos padlás Csüt. 17 Júl. - 18:00

Igaza van Chrisnek, arra nem is gondoltam, hogy vannak mutánsok akik képesek elélni akár több száz évig. Azért őket igazán sajnálom. Végignézni, ahogy mindenki akit szeretnek szépen lassan meghal… nem valami vidám dolog. Persze, biztos van aki élvezi, vagy élvezné így az életet, de én személy szerint úgy vagyok vele, hogy inkább élek egy rövid, de boldog életet, mintsem egy jelentéktelent örökké. Nekem nem menne ez az évszázadokig eléldegélés, ahhoz én túlságosan is ragaszkodó természetű vagyok, és ha már itt tartunk, tudom hülyén fog hangzani, de nem normális az, ha valaki több száz évig él. Oké, az sem normális, hogy vannak mutánsok, de ez még annál is furább lenne.
-Ezt meg honnan tudod? – persze, megfordul a fejemben, hogy ezzel foglalkozik, de az X-Men-nek többsége nem dolgozik, mert ők harcosok nem? Tehát még az is lehet, hogy csak azért tudja ezt ilyen jól, mert odafigyelt a suliban, mikor tanították ezt neki, kitudja.
A szavaira a mosolyom vigyorrá avanzsál. Való igaz, hogy én sem vagyok éppenséggel kisdarab, úgyhogy azt hiszem be is fogom, mert ez úgy lenne az igazi, ha kis kerti törpe lennék hozzá képest, ami… ami nincs meg. Magasabb mint én, jó néhány centivel, de azért ahogy mondta, én sem vagyok éppenséggel valami kisdarab ember.
-Fura, azt hittem ti X-Men-nek ezt nem így fogjátok fel, hanem valami… kitüntetésként. – elvégre mégiscsak átmennek valami vizsgán és harcosok lesznek, a suli védelmezői vagy mi. Eddig nem találkoztam még olyan X-Men-nel, aki olyan szerényen kezelte volna ezt a kérdést, ahogy Chris. Már Scarlettel is beszélgettünk arról, hogy lehet megpróbálkozom majd valamikor ezzel az X-Men dologgal, hiszen már kezdek kiöregedni a diákságból, és szerintem amúgy sem vagyok egy rossz harcos, bár félek, hogy ennek ellenére se fog sikerülni a dolog.
A szavaira csak bólintok egyet, és segítek neki még inkább kihúzni a polcot, hogy végre normális rálátásunk lehessen a dolgokra. – Várj, mindjárt nézem. – mondom, ahogy kicsit kényelmesebb pozíciót veszek fel, majd elkezdek abban az irányba keresgélni, amerre Chris is mutat, és sikerül is megtalálnom a nyitót. – Szezám tárulj!

Tárgy: Re: Titkos padlás Hétf. 14 Júl. - 21:31

-Vagy nem. – teszem hozzá. Van pár mutáns, aki bőven lehet akár olyan idős is, mint ez a ház. Márpedig nem mai építésű, és ez a kis helység nagyon is jelzi, hogy nem az.
-Jó pár száz éves az épület. És ez a hely pedig inkább a 17-18. század és a századforduló lenyomatát őrzi. - befogom, építész vagyok, de nem csak ezért jöttem most ide.
Felnevetek. Tény és való, hogy magas ember vagyok, de szerencsére vagy nem tudom, nem az izomagyú, kétajtós szekrény korcsoport.
-Azért te sem tudsz bebukni az aljnövényzetbe. A trópusokon. – vigyorodom el.
Eléggé erőlködöm, hogy elérjem, amit el szeretnék, méghozzá óvatosan, fáziskéséssel tekintek Liamre.
-Tündeszem? – gondolkodom, van-e nekem olyan, ez van a képemre is írva, mire leesik. – Jaaa, hát az nincs.
Csak nincs meg, tovább nyúlok a polcon.
-Chris vagyok, x-menség ide vagy oda. – felröhögök, mintsem felnevetek. – Én mint tanár. Akkor lenne világvége.
Betuszkolnám magam, de aztán visszafordítom a fejem.
-Ugye, ma már mondtam, hogy panaszkodni fogok a felmenőknél?
Vissza, kipasszírozom magam.
-Vagy kihúzzuk még jobban, vagy előre mész és én utánad. – annak ugyan nem örülnék, nem azért, mert lovagias lennék. Hirtelen meglepetés történhet.
-Na, húzzuk még.
A polc enged, és előkerül az, amire nem számítottam.
-Ezért nem halottam itt puffanni. – bámulok a rejtekajtóra, aminek az alján, idő, benntlakó kisebb lények munkásságának eredményeképpen amit el akartam érni, elnyelte az a luk.
-Kell itt lennie nyitónak. Te látsz itt erre ilyet? Arra. – korrigálok.

Tárgy: Re: Titkos padlás Vas. 13 Júl. - 13:11

Hát mit ne mondjak, én sem számítottam arra, hogy bele fogok botlani Chrisbe. Én csak sétálgattam, felakartam fedezni a birtokot, és végül is egy szavam sem lehet, hiszen találtam valami titkos szobát nem? Oké, Chris találta, de mivel elégé zajos belépőt sikerült összehoznia, így engem is idevonzott, úgyhogy… ketten találtuk ezt a helyet mondhatni. Na jó, nem, meghagyom a felfedezést Chrisnek, mert nagyon kedves vagyok, és amolyan társként bevágódom a felfedező duónkhoz.
-Biztos értékelték volna, bár szerintem már alulról szagolják az ibolyát azok, akiknek ezt a csodát köszönhetjük. – van egy olyan érzésem, hogy ez a hely elég régi, régebbi, mint a birtok legtöbb helysége, bár könnyedén lehet, hogy tévedek, és nem rég lett felhúzva, csak mivel senki nem jár itt ezért ilyen poros, de… de legalább százéves könyvek vannak itt, legalább százéves porréteggel tarkítva, úgyhogy… talán mégiscsak van valami abban, amit mondtam. Nem értek én az építészethez, szóval nem nagyon mernék tippelgetésbe bocsátkozni, de szerintem elég régi ez ahhoz, hogy még jóval Charles előtti legyen, vagy akár a szülei előtti.
- Én inkább óriásnak hívnálak. – mondom, ahogy egy halvány mosoly suhan át az arcomon. Na igen, én inkább a félig óriást részesíteném előnyben, mint a félig hobbitot, ha Chrisről van szó. Elég nagy melák, és ezzel én most semmi sértőt nem akartam mondani, pusztán csak céloztam az észrevehetetlenre.
- Én inkább csak kacatot láttok mindenütt, de ha te mondod… - és körülbelül itt fordulok meg Chris irányába, és észreveszem, ahogy a polcon nyúlkál. – …mit látott tündeszemed? – ha már hobbitok, akkor szegény tündéket se hagyjuk ki a felsorolásból. Ha még nem lett volna elég világos, akkor igen, szeretem a Gyűrűk Urát, bár ez úgy nagyjából mindenkinek leesett szerintem.
- Akkor jó, néhány X-Men elvárja, hogy… ha már itt tartunk, akkor te X-Men vagy ugye? Mert nem igazán láttalak még órára sietni. – úgy nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy ki X-Men és ki tanár, de volt már olyan, hogy a tanár helyett X-Men ugrott be szóval… az a biztos, ha rákérdezek.
- Mindjárt kiderítjük! – mondom, ahogy összedörzsölöm a két tenyeremet és a polc másik végéhez megyek, hogy segítsek azt onnan neki elhúzni annyira, hogy betudjon férni. – Na, mit találtál?

Tárgy: Re: Titkos padlás Csüt. 10 Júl. - 20:53

-Te vagy az én emberem! - csettintek a kezemmel.
Nem számítottam arra, hogy valaki a közelben van. Tény és való, hogy elég nagy robajjal vágódtam be, csak sajnos nem a csajoknál. Zajos sikert nem arattam, az biztos.
Ahogy bevágtam a fejem, húztam is vissza, észrevéve, hogy ez még annyira sem magas, mint a padlás szobák legtöbbje.
-Ilyenkor bánom, hogy nem reklamáltam a gyártóknál. – vigyorgok, miközben azért a fejemhez nyúlok, annyira nem vészes, csapódtam már be keményebben is. Csak meglepett.
– A hobbit félig megvan. – tekintek a cipőmre. Magas termethez nagy méretű láb szükségeltetik és aaaz… az megvan.
Az elemlámpa viszont már-már szinte antik darab, ahogy életet szeretnék bele lehelni, már akkor rájövök, hogy az nem fog menni. Vállat rántok és visszadobom a polcra, félresöpörve az egyik dobozt.
Mögötte megcsillan valami, amit éles szeműként hamar kiszúrok.
-Talán éppen ezért vannak ide fincsi dolgok elrejtve. – nyúlok be gyerekes kíváncsisággal a polcra.
-Ahogy jobban esik. Mindenkit tegezek, ezért nem is várom el, hogy magázzon bárki. – kivéve egypár inkább nem mondom, milyen üzletfelet, akik azt hiszik pénzzel és befolyással pincsikutyává tudnak avanzsálni. Pech.
Ahogy nyúlok a csillanó felé, valami hátra esik, a polc és a…
-Te hallottad, merre esett le? – tekintek rá érdeklődve és félig döbbenten, de már fogom is a kezemmel a polc egyik végét, mind két oldalon, amennyire tudom.
-Segítenél?
Meg kell görnyednem, így nehezen fogok boldogulni a tolással vagy húzással, de kíváncsi vagyok.

Tárgy: Re: Titkos padlás Hétf. 7 Júl. - 13:44

Biztos letudná szedni magáról ezt a sok vackot, de ha már itt vagyok, akkor miért ne segíthetnék neki? Vannak, akik nem szeretik, ha segítenek nekik, mert ezt gyengeségnek látják vagy, mi de ezek szerint szerencsére ő nem ilyen.
-A Christofer hosszú és amúgy se illik hozzád, úgyhogy szia Chris! – mondom egy gyors mosoly kíséretében. Nem tudom, hogy neki pontosan mi baja a nevével, de azt megtudom érteni, hogy milyen mikor utálod és mindenki azon szólítgat. Sok nevem volt már, a legtöbbjük egyáltalán nem illet hozzám, de a Brian-t különösen utáltam, és kellett pár hónap, mire megszoktam, aztán persze pár nap múlva már mentünk is tovább és James lettem. Négy éven keresztül ment ez, tehát annyira azért nem volt vészes a dolog, de attól még elégé zavaró volt, de ha egyszer szükség volt rá…ha egyáltalán volt, mert Atlanta óta már semmiben sem vagyok biztos. Már a gondolat is idegesít, hogy nem csak ketten voltunk anyámmal, pedig én így emlékszem. Szegény fickót elég csúnyán kiütöttem, pedig kitudja, lehet, hogy bírtam őt kissrácként, csak mivel anyám őt is rossz emlékeknek nézte, kitörölte a fejemből több minden mással együtt.
-Óvatosan, ezt a helyet hobbitoknak tervezték. – Chris elég nagy darab fickó, úgyhogy pechjére muszáj lesz összehúznia magát, ha nem akarja lépten-nyomon beverni a fejét. Én se vagyok éppen kicsi, de szerencsére olyan oltári magas sem, és van még néhány centi a fejem meg a plafon között, úgyhogy hála a jó égnek nem kell görnyedve járnom. Persze, én is körbehordozom a tekintetem a helyen, de sok mindent nem tudok kivenni. Por mindenütt, úgyhogy osztom azt a gondolatát Chris-nek, miszerint senki, vagy legalábbis nagyon kevesen járhattak eddig itt. – Nem, de nem is úgy néz ki a hely, mintha gyakran fordulnának itt meg az emberek. – mondom egy apró vállrántással, ahogy közelebb lépek az egyik polchoz és jobban megvizsgálom az ottani könyveket. Naná, hogy legalább már százéves mindegyik, és olyan porréteg fedi, hogy inkább le se fújom, éppen elég port nyeltem már ma. – Amúgy remélem nem bánod, ha tegezlek, nem szeretek senkit sem magázni. – mert végül is Chris idősebb, mint én, ez látszik, és mivel még nem láttam őt sietni órát tartani, ezért gondolom X-Men, és talán az lenne az illő, ha magáznám őt, de… de így járt, én nem fogok magázni.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szomb. 5 Júl. - 21:35

Végre megtalálom a szélét a tudom is én mi a fenének és lelököm magamról.
-A jó rohadt életbe, hogy minden romos, poros lyuk megtalál. – dohogok és köhögök. Ekkor ér el a tudatomig, hogy valaki jelzi, segít. – Bassz… már kezdtem azt hinni, hogy ilyen marha erős vagyok. – megrántom a vállam. A fejemre is eshetett volna a cucc.
-Chris. Nem Christofer, még mielőtt a teljes nevemen szólítanál, azon kihalnak a zsigeri antennáim. Csak és szimplán Chris. – nyújtom felé a kezem, kicsit bő lére eresztve a nevem. Mostanában sokan kezdik teljesen használni a nevem, márpedig a katonaságban is rohadtul beszóltam ezért. Kaptam is a nyugis zárka napokat érte.
Felállok, de feleslegesnek tartom leporolni magam.
-Azt hittem, te tudod. Csajok már nincsenek, ahogy látom, a buli más irányt fog venni. De ha már itt vagyunk…. – nem fejezem be a mondatot, ránézek Liamra az ülepedő porban és megfordulva elindulok. Sejtem, hogy ő is szétnézne.
-Ajóéletbe. – lefejelem a tetőt. – Mi jön még ma?
Ahogy megkapaszkodom az egyik polcban, észreveszek egy elemlámpát.
-Ördögünk van, ha ez működik. – halászom ki a lom alól. – Akkor még te sem jártál erre?
Valószínűleg senki. Ez a lom és por, ami itt van, nem azt jelzi, hogy használatban lenne.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szer. 2 Júl. - 17:50

Nem, nem menekülök Scarlett elől, még véletlenül sem arról van szó, hogy bujkálnék bárki elől is. Ő most a lányokkal van valahol, legalábbis azt mondta, hogy elugrik velük valahova én pedig ha akarnék sem tehetnék ellene semmit. Addig meg kicsit körbejárom a birtokot, ha már itt lakom, akkor nem ártana kicsit tüzetesebben átnézni a helyet, egy ekkora birtok nem állhat csak annyiból, amit a két szemeddel látsz. Lemerem fogadni, hogy televan mindenféle titkos alagúttal meg folyosóval, pont, mint a Fehér Ház, mintha arról meséltek volna valami hasonlót nekem még kiskoromban. És, hogy miért éppen a tetőkert? Kíváncsi voltam a kilátásra, meg onnan állítólag átlehet látni a birtokot és azért érdekelt a dolog, hogy mégis mekkora a hely. Persze, tudom, hogy nagy, de azért mégiscsak szeretném látni én azt a nagyságot, és…láttam is, de nem nagynak hívnám, hanem hatalmasnak a birtok területét. Egy ekkora helyen egyedül felnőni elég rossz lehetett, főként mert állítólag a Xavier család nem éppen az az amerikai mintacsalád volt, akikről mindenki álmódozik. Csak hallottam pletykákat, közel sem biztos, hogy igazam van, elvégre Charles egy elég rendes ember lett, tehát a szülei biztos nem nézték őt levegőnek, csak hát… foglalkozni se tudtak vele olyan sokat, gondolom én.
Már éppen azon vagyok, hogy rágyújtsak, mikor meghallom a puffanást nem is olyan messze tőlem. A cigarettásdobozt visszasüllyesztem a zsebem mélyére és érdeklődve indulok meg a hang irányába. Amúgy nem vagyok dohányos, csak néha szeretek rágyújtani, de most elhatároztam, hogy leszokom, csak előtte elszívok egy amolyan búcsú cigit, és viszlát egy életre cigaretta! Szemöldök ráncolva megyek közelebb a falon tátongó lyukhoz, ami így közelebb érve már nem is lyuknak, hanem valami titkos ajtónak néz ki. Király, úgysem láttam még soha ilyet, de mégis ki volt az, aki ilyen fene ügyesen tudta kinyitni? Érdeklődve dugom be a fejemet és ki is szúrom egyből a földön lévő fickót, akinek gondjai vannak a felállással, de nem csoda, elég szépen beleesett a dolgok, vagy inkább kacatok közepébe. Bemutatkozás helyett köhögök a portól, de végül csak sikerül kinyögnöm valamit. – Várj, segítek! – óvatosan lépek be, és örömmel nyugtázom, hogy nem kell görnyedve járnom, úgyhogy nincs is semmi akadálya annak, hogy kiszabadítsam, de előbb a kezem nyújtom felé. – Amúgy Liam vagyok! – ha már az elején nem sikerült bemutatkoznom. Ha megrázza a kezem, ha nem, attól még segítek neki felállni, és amint talpon van, szegezem is hozzá a kérdést. – Mi ez a hely?

Tárgy: Re: Titkos padlás Kedd 1 Júl. - 21:37

A kupola már az első nap megfogott, a tetőkert annyira nem. A gazok sosem érdekeltek és a gazok a tetőkerten című fejezet pedig még annál inkább nem. A kupola felépítése viszont annál inkább. Ezért még megmászni is hajlandó voltam. A karbantartása nem tartozik a dolgaim közé, de szöszölni vele szeretek. Bár nyáron dögmeleg van fenn napközben, most a kissé borongós, szeles idő kedvezett.
Elégedetten csattogtam lefelé a lépcsőn, kezemben a dokumentumokkal. ~Hopp, ez itt nem jó.~ egy tollért nyúlok a zsebembe, miközben a falnak dőlök, mert máshogy nem megy. Kár volt, mert robajjal nyílik meg a fal és én bezúdulok.
-Az istenit… - és még sorolhatnám a szitokszavakat, de köhögésbe fullad, akkora port vertem fel… Por?! Csodálkozva nézek körbe, már amennyire látok és tudok is a köhögéstől és portól.
-Mi a franc ez? – nem emlékszek itt ilyenre.
Megmozdulnék, de a derekam beleakadt valamibe és nem tudok megfordulni.
-Ó, nagyszerű, még te is szívatsz.
A kezemmel próbálom kitapogatni, köhögések között, merre tudnám elmozdítani vagy magam elmozdulni.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szomb. 22 Feb. - 8:39

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Titkos padlás Hétf. 14 Okt. - 18:22

Emily & Jean

A horror sztorikat én sem szeretem és nem is gondoltam, hogy esetleg valami ilyesmit kellene itt forgatnunk. Bár tény, hogy tuti, hogy akkor nem félnék annyira, hogyha én magam forgatnám le a horror filmet. Talán nem is olyan rossz ötlet... Minden esetre tényleg kezdek kicsit feloldódni, és ennek én magam is örülök. Azt jelent, hogy a lány kedves és talán egészen jól ki fogunk jönni a következő időkben. Még az is lehet, hogy jó barátnők leszünk. Rám férne néhány ilyen kedves kapcsolat. Bár gyanítom, hogy a feloldódás csak ennek a mai találkozásnak hat, bizonyára hogyha megint összefutunk, kezdheti a lány az egészet elölről. Vagy ha nem is elölről, egészen hátulról biztosan. Egy furcsa gondolat fut át a fejemen, amit hangosan k is mondok, hiszen ki tudja, hogy milyen családi dolgokat rejtegethet ez a padlás. A szívem hevesebben kezd el verni és egy aprócska mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy az aprócska Charles-ra gondolok. Raven-re nem pazarolok egy fintort sem, ő nem érdekel és nem is hat meg, hogy milyen lehetett kicsinek. Aprócska ellenérzésem van vele, és szerencsére Charles nem tudja, hogy miért. Azt hiszi azért, mert Raven elég jól elviseli a mutánsos dolgot és gyakran mászkál kékségként. Ami szerintem állati undorító - de hát ő tudja. Szóba kerül persze Charles is, és igyekszem nem túl feltűnően elpirulni, ahogy róla beszélünk.
- Én bízom benne! - jelentem ki határozottan és ki is húzom kicsit magam, talán még az államat is feljebb emelem egy picit.
- Lassan másfél éve, úgyhogy egészen jól kiismertem már magamat. Szóval persze, szívesen körbevezetlek. - válaszolok egy széles, kedves mosollyal és a szemem is furcsán megcsillan. Tényleg örülök egy új ilyen kapcsolatnak, hiszen ki tudja, hogy mi lehet belőle. Elárulom a képességemet és Emily próbára akar tenni, amire félénken elmosolyodom és kicsit izgulni kezdek. Mi lesz, hogyha nem sikerül a dolog? Persze... Maximum nem hallok semmit. De hogy mást halljak az teljességgel lehetetlen.
- Elvileg igen. - kuncogok magamba, majd mikor a lány közli, hogy mehet, kicsit közelebb sétálok hozzá és mélyen a szemébe nézek. Enyhén felvonom a szemöldökömet és kérdőn nézek rá.
- Nem ismerem ezt a verset. Mi ez? - kérdezem meg a dolgot, miközben igyekszem elfojtani egy mosolyt, és remélem, hogy sikeresen hallottam a lány üvöltő gondolatat.
Kíváncsiságom határtalan, csak jól tudom leplezni, de most nem gazán. Izgat, hogy mi van az apró kis dobozban és Emily tesz is róla, hogy hamarosan fel is tudjuk nyitni a tetejét. Megint a fülemre szorítom a kezemet és be is csukom a szememet, majd néhány másodperc múlva kinyitom. A dobozka éppen visszakerül az asztalra és Emily várakozóan néz rám.
- Olyan... Furcsán érzem magam. - jelentem ki és megcsóválom a fejemet, majd a hátunk mögé nézek az ajtóra.
- Mintha tilosban járnánk. - halkítom le a hangomat, végül megvonom a vállamat és lassan, enyhén remegő kézzel emelem fel az apró doboz tetejét. A dobozban néhány kép van, ami vélhetőleg egy kocsmában készült. Néhány ismerős, idősebb diák nevetgél az egyik csoportképen, ahol kiszúrom Raven-t is és persze Charlest és Ericet. Valamint egy számomra ismeretlen nőt, akit Charles átölel, és szorosan magához húz. A szívem vadul kezd el verni, majd megfordítom a képet, aminek a hátulján egy felirat van: "X-menek és Moira, 1983.". Felvonom a szemöldökömet és beletúrok a többi képbe. Nem sok van a dobozban, talán 4-5 darab fekete-fehér kép, amin látható, hogyan buliznak és iszogatnak a kocsmában.
- Hmm. Úgy látom egy buli... - morgom olyan hangon, mintha halál nem érdekelne az egész és visszadobom a dobozba a képet, fejjel lefelé miközben igyekszem elrejteni az érzéseimet. Ki lehet az a nő és miért öleli Charles olyan szorosan magához?! Megfordulok és lassan az aprócska ablakhoz lépek és kibámulok rajta.

Tárgy: Re: Titkos padlás Hétf. 7 Okt. - 21:33

Elmosolyodom, ahogy Jean tovább szövi hintaszék ijesztő hangjait, és közbenézek egy kicsit ezzel a szemszöggel. Na ja, jó kis horrorsztorit lehetne itt forgatni egy kis függönnyel, és néhány jó színésszel. Egész jó ötlet, bár nem szoktam ijesztő filmeket nézni, mert ugye az erős hangulatváltozásaimnak rossz vége van. Minden esetre a mosolyom inkább annak szólt, hogy a lány egy kicsit kezd feloldódni, és nem a sötét lelkű videó gondolatának.
- Biztos találunk itt valamit, ha jobban körbe nézünk. - és ahogy látom, Jean már talál is valamit, egy kicsi ládika képében, amit egy lakat zár le. Nem foglalkozom még annyira a dologgal, hanem hallgatom tovább a lányt, ahogy a képességeiről beszél nekem. Feltűnik, hogy a mutáns szó előtt némi hatásszünetet tart, de nem tudom mire vélni hirtelen, nem jut eszembe, hogy ellenérzése lenne a szóval kapcsolatban. Igazat adok a lánynak, Charles tényleg nagyon szeretne jót tenni a világban. Bólintok is a szavaira, és hozzáfűzöm a gondolataimat, kérdésimet a témához.
- Jó látni, hogy még vannak emberek, akiknek fontosak a többiek. És remélem, hogy sikerülni fog a terve, és jobb életet tud adni az összes mutánsnak. Amúgy. - váltok témát - Mióta vagy itt? Mert én nem olyan régóta, és ha te járatos vagy errefelé, jó lenne egy körbevezetés, vagy valami ilyesmi. - mosolygom, és várom a lány válaszát, remélve, hogy olyan embert fogtam ki, aki tud segíteni ebben. Csak legyintek arra, hogy sosem lesz olyan jó, mint Charles. Sokan túlszárnyalják a mesterüket, bár tény, hogy nem tudok róla, hogy az elméje erejével Jean telekinézisre is, így talán mindkét képessége párhuzamosan fejlődik, és ezért tényleg Charles lesz az erősebb gondolatmanipuláló. De a fene sem tudja. Minden esetre, mikor megtudom, hogy a lány képes kiolvasni a felemből dolgokat, felcsillan a tekintetem.
- Szóval ha gondolok valamire, meg tudod mondani? Mert akkor gondolok valamire. Várj. Legyen mondjuk... Megvan! - igazából szinte meg sem várom a válaszokat, hanem már rögtön az egyik kedvenc költőm, William Blake egyik verse jár a fejemben.
~ Tigris! Tigris! éjszakánk, Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád, Rettentő szimetriád?~
A költő egyik legismertebb verse ez, de csak az első versszakra koncentrálok. Mintha csak magamban mondanám el néhányszor. Erre nem lehet csak úgy ráhibázni. És ha a lány kicsit többet is meg akar nézni, rájöhet, hogy azért jutott pont ez eszembe, mert a könyvszekrényen egy William Blake kötet állt. Persze ha megmondja, hogy ezek jártak a fejemben, és még egy valaki, pontosabban Ace Hanson, a magas, barna hajú férfi, ahogy a kezemet fogja egy örvénylő fénypászma közepén, egészen el fogok képedni. Végül ugye én is bemutatót tartok, és a végén elmosolyodom, ahogy a lány lazán válaszol, de ugye bennem van, hogy most én vagyok az ijesztő. Végül pedig megkapom a dobozt, és bólintok egy kicsit, cinkos mosollyal. Elveszem, teszek pár lépést elfelé, lerakom a földre, majd visszasétálok. Ez sem nagy dolog, kb akkorát fog szólni, mint az előző golyó, vagy egy kicsit nagyobbat. Újabb lepörgő számok a fejemben, és újabb durranás. Kicsit megsérül a doboz is, de nem vészes. A doboz pedig nyitva van.
- Na nézzük csak, mi van benned dobozka. - ezzel pedig elindulok, hogy visszahozzam. De még nem nyitom ki, hogy együtt nézhessük meg a titkot. Talán régi tárgyak, vagy fényképek vannak benne? Vagy talán valami egészen más?

Tárgy: Re: Titkos padlás Csüt. 3 Okt. - 15:17

Emily & Jean

L assan én s megbarátkozom ezzel a hellyel és igazából a tilosban járástól való félelem helyét átváltja egy enyhe izgalom, ami ezzel a furcsa hellyel, ezzel a titokkal jár. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen tudnak erről a helyről, így valamiféle önelégült érzés önt el, ahogy arra gondolok, hogy a rengeteg diákból talán csak 3-4 tud erről a padlásról. És én - mi - benne vagyunk ebben a 3-4-ben. Ezt meg is említem Emily-nek, hogy bizonyára nem sokan tudnak erről, csak néhányan az egész iskolából.
~Talán még Eric sem~jut eszembe egy furcsa gondolat. Charles persze biztos, hogy tud erről a padlásról, hiszen övé ez az egész kastély. De talán Eric sem járta annyira körbe ezt az egészet, mint amennyire néhány kíváncsi, mindig izgága lurkó. Végigsimítok ismét a hintaszéken, ami megint megnyikordul, fájdalmasan megtörve a furcsa csöndet, ami kicsit titokzatossá és izgalmassá teszi ennek a félhomályban lévő helynek a hangulatát.
- Igen. Már csak halk kopogások, sóhajok és sikolyok kellenének. - jegyzem meg és most először jó kedvűen és szélesen mosolyodom el. Emily érezheti, hogyan oldódok fel a közelében, és hogyan tűnik el belőlem a szorongás és a visszahúzódás félénksége. Figyelem, ahogy a lány lassan körbenéz, végignéz néhány képet, és a bútorokat.
- Kíváncsi vagyok, hogy milyen régi családi titkokat tarthatnak itt... - jegyzem meg halkan, szinte csak úgy magamnak, ahogy közelebb sétálok egy rozoga asztalhoz, amin egy furcsa ládika van, lakattal lezárva. Végigsimítok a poros ládán, majd Emily felé fordulok és lassan elárulom, hogy honnan s tudok a helyről, hogy milyen képességem van és hogy milyen véleménnyel vagyok Charles-ról.
- Igen, tényleg nagyon rendes. Nagyon a szívén viseli a... - elharapom a mondatot. Még mindig nem barátkoztam meg a mutáns szóval, de eszembe jut, hogy Charles milyen büszkeséggel ejti ki ezt a szót és hogy mennyire szeretné, hogyha mi, diákok is így gondolnánk magunkra. "Mutáns, légy büszke!"
-... fiatal mutánsok sorsát. - fejezem be végül a mondatot és remélem, hogy Emily nem érzékeli, hogyan akadok meg egy picit a szó előtt.
- Nem hiszem, hogy valaha is jobb leszek, mint ő. - mosolyodom el és megcsóválom a fejemet, és el is pirulok egy kicsit, így lesütöm a szememet és visszafordulok a ládikához, lágyan megpöccintve a lakatot.
- Igen, valahogy úgy. Ha nagyon erősen gondolsz valamire, az olyan, mintha kiabálni kezdenél. Charles-nak lehet, hogy megfájdul tőle a feje, én éppen hogy meghallom. - vigyorodom el ismét és megvonom a vállamat. A furcsa gondolatmenetére, miszerint lehetnék pszichológus, elgondolkozom, majd megcsóválom a fejemet.
- Aha, nem is olyan rossz ötlet. Még amúgy sem gondolkoztam, hogy mit is szeretnék csinálni, ha befejezem az iskolát... - mondom és kicsit nyitva hagyom a mondat végét, hogy egy picit elgondolkozzam. Lágy csönd ereszkedik közénk, végül a kíváncsiságom miatt én töröm meg a csendet és kérdezek rá, hogy mi Emily képessége. A lány lassan az egyik polchoz sétál, majd elvesz egy üveggolyót. Kíváncsian figyelek rá, és teljes testemmel a lány felé fordulok, tágra nyílt szemmel pislogok. És mielőtt még a golyó robbanna, meglátom a lány fejében a hatást, ahogy erőteljesen koncentrál a dologra. Mikor a golyó a levegőbe száll, egy halk sikkantás hagyja el az ajkamat, és befogom a fülemet, hogy néhány pillanattal később ne süketüljek meg a hangos robbanástól, ami betölti a padlást. Az ablakok egy picit megrezeg, és a hang még ott köröz a padláson. Figyelem az apró darabkákat, majd lassan elveszem a kezemet a fülemről. A szekrényre nézek, majd elnevetem magam.
- Aha, az nem lenne túl jó. - válaszolok lazán, de a szívem hevesen ver. Elég veszélyes képessége van a lánynak és tény, hogy egy kicsit megijedtem, de ezt igyekszem nem mutatni. Lassan a dobozkához fordulok, majd Emily-hez és egy furcsa mosoly jelenik meg az arcomon.
- Mit gondolsz, ezzel is meg tudnád csinálni? - emelem fel a tenyerembe fektetve a kis lakatot, ami ott lóg a kis ládika zárján.

Tárgy: Re: Titkos padlás Hétf. 30 Szept. - 15:55

Én már túl vagyok a meglepődés fázisán a padlással kapcsolatban, és átlendültem az egészséges kíváncsiság mezejére. Így szemlélem a helyet, és mászkálok egy kicsit körbe, nézelődöm, hogy mi van itt. Nekem valahogy nem merül fel a fejemben, hogy tilosban járnánk, elvégre miért lennének olyan nagyon titkos helyek egy iskolában? Jean hozzátesz egy kicsit a költői kérdésemhez, mire elismerően bólintok egyet, és hangomban megmarad a szándékosan viccelődő eltúlzás is.
- Na igen, mondasz valamit. - ekkor kezd újra nyikorogni a hintaszék, mire vágok egy kis fintort. Nem szeretem az éles hangokat a sípolás miatt. - Elég szörnyű hangja van. Mint valami horrorfilm. - mondom, de valójában nem zavar ám annyira. Miután végignézem a képeket, és nagyban elcsodálkozom, végül elmosolyodom a lány szavaira. Hangom kedvesen, biztatóan cseng, és el is lépek egy kicsit a könyvszekrény mellől az irányába.
- Nagyon rendes ember, biztosan segít neked fejlődni. Egyszer talán még túl is szárnyalod! Ki tudja? Benned is biztosan több van, mint gondolnád. És ne aggódj, engem nem zavar, hogy telepata vagy. Nem is hittem, hogy hobbiból mindenki agyát meglesed. - váltom vissza hangom újra kedves-vidám-viccelődőbe, és bólintok a lány hasonlatára is, amivel elmagyarázza, hogy hogyan működik a képessége. - Szóval ha mondjuk nagyon koncentrálok valamire, akkor azt ki tudod olvasni a fejemből? Elég jól hangzik. Nem lehet sok gondod megérteni mások problémáját és látásmódját, ha ilyenekre vagy képes. Nem gondoltál még rá, hogy pszichológusnak kéne menned? - kérdésem egyszerre humoros és komoly is. Elvégre tényleg, milyen egyszerű úgy segíteni, ha tényleg ismered a másik gondolatait. Végül csak szóba kerül az én képességem is, mire láthatólag egy kicsit szorongani kezdek, de eszembe jutnak Charles szavai. Emily, el kell fogadnod, hogy a képességed nem csak pusztításra alkalmas. Jót is tehetsz vele. Kicsit megnyugszom ettől, és gondolkozni kezdek, hogyan csinálhatnék én is egy kis bemutatót a képességemből. Végül pár másodperc gondolkozás után körbenézek, és felveszek az egyik polcról egy poros üveggolyót. Ez elég kicsi lesz. Megtörlöm egy kicsit, és a tenyerembe teszem. Jeanre nézek, aki eddigi ténykedéseimet gondolom kíváncsian figyelte.
- Ne ijedj meg, hangos lesz. - figyelmeztetem a lányt, és rákoncentrálok a kis labdára. - 3... 2... 1... - És ebben a pillanatban feldobom a levegőbe, hogy ne a tenyeremen robbanjon. - Bumm...
Szilánkokra száll szét egy kb petárda robbanásával megegyező hanghatás kíséretében, majd a darabkái apró kis csillagokként esnek le a földre. El sem érnek minket, túl kicsi volt a tárgy, hogy bármi pusztítót létrehozzon. Mosolygom egy kicsit, ahogy a szilánkokat nézem, majd a lányt figyelem újra.
- És ezt meg tudnám csinálni azzal a szekrénnyel is, csak nem lenne túl egészséges számunkra. Minél nagyobb tárgyat robbantok fel, annál nagyobb lesz az ereje. A szekrény magával vinné az egész padlást, beleértve a felettünk lévő tetős, és a padlót is. Meg egy kicsit nagyobbat szólna. Szóval azzal nem kísérleteznék. - teszem hozzá, és most én érzem úgy, hogy a képességem egy kicsit ijesztő lehet.

Tárgy: Re: Titkos padlás Hétf. 30 Szept. - 14:42

Emily & Jean

K icsit meglepődök, amikor Emily is követ engem az ajtón belülre. Persze nem küldöm el, inkább mint valami közös titkot osztom meg vele a titkos padlás rejtekét és gyorsan invitálom be a helyiségbe, hogy nehogy valaki meglásson minket. Ki tudja, hogy ide egyáltalán be lehet-e jönni. Lehet, hogy olyan furcsa dolgokat találunk, amiről nem is szabadna tudnunk, vagy mit tudom én. Bármit el tudok képzelni erről a helyről, úgyhogy kíváncsian, egyre növekvő izgalommal nézek végig a helyiségen, majd a lányon. Köszöntöm és be is mutatkozom neki, hiszen ő is megtette néhány másodperccel ezelőtt. A furcsa kérdésére szégyenlősen elmosolyodom és nem válaszolok rá, csak megrántom a vállamat. Nyilván költői kérdésnek szánta, így nem teszem szóvá a dolgot, hogy én sem magamtól jöttem rá.
- Nem hiszem, hogy olyan sokan tudnak erről a padlásról... - jegyzem meg, ahogy ismét meglököm a hintaszéket, ami enyhén nyikorogva megint mozogni kezd, aprócska porfelhőt hagyva maga mögött. A kérdésére az ajtóra nézek. Eszembe sem jutott, hogy belülről hogyan fogunk kijutni, így a hirtelen jött félelem megijeszt, de a szívdobogásom csakhamar csendesül, ahogy meglátom az aprócska kilincset a falban. Uhh, hát akkor nem fogunk idebent ragadni. A lány kérdésére azonban furcsán válaszolok. Mélyen a szemébe nézek, és a látott képeket vetítem a fejébe, mire kimeredt szemmel, meglepődve pislog rám. Szégyenlősen elmosolyodom, és lesütöm a szememet.
- Igen. Csak persze nem olyan tehetséges, mint ő. - jelentem ki és Emily kihallhat valami furcsa tisztelettel átszőtt csodálatot a hangomból. Hát nem hiába, szerelmes vagyok Xavier-be, és ez néha a hangomból is kicseng. Ami azért elég gázos...
- De nem szoktam mindenki fejében olvasgatni! - jelentem ki, habár nem is kérdezte a lány. Csak úgy gondolom, hogy jobb, ha ezt tisztázzuk, hiszen ki tudja, lehet, hogy félni fog tőlem, vagy egyszerűen csak nem fog a közelembe jönni, mert félteni fogja a gondolatait.
- Meg hát... Én nem is vagyok még olyan ügyes, mint Charles. - jelentem ki szégyenlősen.
- Csak az olyan gondolatokat hallom meg, amire nagyon erősen összpontosítanak. Mintha csak azt hallanád meg, amit kiabálnak neked. - igyekszem elmagyarázni a dolgokat és kellemes, érthető hasonlatot hozni erre az egészre. Remélem, hogy Emily megérti, hogy nem kell félnie tőlem, és a gondolatait sem kell féltenie.
- És Te... - kezdem a kérdésemet, majd el is harapom a mondatot és kérdőn nézek rá.
- Neked mi a képességed? - teszem fel végül a kérdést kicsit félve ugyan, de kíváncsiság csillan a szememben.

Tárgy: Re: Titkos padlás Szer. 25 Szept. - 12:37

Én sem vagyok az a kíváncsiskodó, bár tény, hogy bizonyos dolgok felkeltik az érdeklődésemet, és azokat szívesen megnézem. Így kerültem fel a padlástérre is, azaz a nagy kupolához, ahonnan lefelé vettem észre Jean-t, ahogy éppen rátalál a titkos és poros padlásra. Arcomon némi meglepettséggel pillantok be az alacsony, és hülye helyen lévő ajtón, amikor meglátom a szintén zavarban lévő lányt. Kissé komikus a helyzet, de végül be leszek invitálva, és sietve csukom be magam mögött azt a bizonyos ajtót. Láthatólag közös titok lesz belőle, és nem zavarom szegényt. Minden esetre azon kezdem töri a fejem, hogy vajon hányan tudnak erről a remek kis helyről, ahol láthatólag csak a porcicák járnak-kelnek, senki más. Végül is elég jó kis "titkos klubhelyiség" lenne. Már csak egy titkos klub kellene. A lány nevére bólintok egy kicsit, és felírom a fejemben magamnak a dolgot, nem vagyok az a névelfelejtős alkat, de bármi megtörténhet. Bár a Jean nem egy bonyolult név, és nem lesz nehéz összekötni a nagyon vörös hajú lányzóval sem. Valójában csak mosolygom rá, és a világra, miközben felmérem, hogy hova keveredtem egyáltalán. Elindulok befelé a szobában, és egy polchoz megyek, ahol elkezdem olvasgatni, hogy milyen kötetek vannak ott.
- Nekem miért nem mutatnak ilyeneket? - teszem fel a költői kérdést mosoly közben, és meg is válaszolom magamban. Mert alig néhány napja vagyok itt, nem is lett volna senki, aki megmutathatná. Talán Ace. Tényleg, vajon hol lehet épp? Nála nehéz tudni. Lehet a Hawaii szigeteken sütteti a hasát. Vagy Párizsban ül az Eiffel-torony tetején. Vagy Angliában valahol a tájat figyeli. Remélem vitt esernyőt. Angliában folyamatosan esik. Gondolataim csak úgy kalandoznak, ahogy olvasom a verseskötetek címet.
- Egyáltalán hogy nyílik az ajtó? - jut eszembe hirtelen, és hátra nézek. Oké, belülről kilincs van, kimenni ki tudok, ez megnyugtató. Na de kívülről? Nem láttam semmit, ami nyitná az ajtót, szóval kérdőn nézek Jean felé, és ha minden igaz, erre megkapok pár képet, ahogy valaki kinyitja azt. - Huha. Oké, szóval a sötétebb tégla. De hogy csináltad? Telepata vagy? Mint Xavier? - valós érdeklődéssel figyelem, immár rá nézek, és nem a könyveket olvasom, de a polc mellett állok. Kicsit sokat kérdezek? Lehet, de nekem fel sem tűnik a dolog. Még mindig bennem van a bátorság, mert új vagyok itt, és ilyenkor még bárki lehetek, mert nem ismer senki. Aztán idővel úgyis visszabújik belém a szürke egérke.

Tárgy: Re: Titkos padlás

» Amy és Mike - Titkos utakon