Edzőterem

Tárgy: Edzőterem Hétf. 11 Nov. - 18:03

First topic message reminder :

Egyértelmű, hogy mit találhatsz itt. Mindenféle edzésre alkalmas gépeket. A terem természetesen elég jól van szellőztetve, amire azért mindig szükség van. Van itt minden, ami egy ilyen helytől elvárható, futópadtól kezdve, a mindenféle erősítő gépeken át a súlyzókig és egyszerűbb ugráló kötelekig. Az, aki egy kicsit nagyobb kondira akar szert tenni, vagy csak nem akar eltunyulni, amikor odakint nem a legjobb az idő ahhoz, hogy pl. beiktasson egy reggeli futást, itt bátran eltölthet egy kis időt és növeszthet egy kis izmot.
A terem egyik fala elég nagy méretű tükrökkel is el van látva azok számára, akik szeretik úgy nyúzni a testüket, hogy azt szemmel is követhessék, főleg pl. a nyújtás esetén lehet ez hasznos.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 25 Május - 21:22

Sylvie & Chad

Rájövök, rájövök, ha nem, akkor nem, azt hiszem nem fogok belehalni, ha tudatlan maradok ebben az alma ügyben, amúgy sem nyerhetek mindig én. A következő kérdést hallva elmosolyodom.
- Nem tudom, talán azért, mert ő sem teljesen normális. - vonom meg a vállamat, még a szám is elhúzom kissé, én tényleg nem tudom, hogyan állhat szóba velem. Mondjuk a legtöbb esetben nem érdekel, hogy nem akar velem beszélni, akkor is nyomom a saját rizsám. Az meg, hogy tüskés, engem pont nem zavar, ahogy a legtöbb esetben a görénységet sem veszem észre, ha meg netán észre is veszem, nem igazán figyelek rá. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj is, szokták mondani, én meg csak azt kapom, amit adok, nem igaz?
- Nem volt egyértelmű? - kérdezem szemöldököm is felvonva, majd ismét helyre rakom az arcberendezésem, hogy mosolyogva pillantsak rá. - Most elégedett vagy, ugye? - nézek rá amolyan „Lesz ez még így se.” nézéssel, ugyanakkor valahol jó érzés tölt el, hogy elégedett, nagyon is kellemes így látni az arcát, még ha csak pár pillanatig is tart a dolog. Tudom, hogy nem mindig felhőtlen a hangulata és néha kifejezetten az agyára megyek - inkább elég sokszor - de engem ne akarjon senki megfejteni, mit miért teszek. Amúgy is jobb, ha valaki piszkál - szerintem -, mintha egyáltalán nem is törődnének az adott illetővel. Na de, megint elkanyarodtam a témától, fene a fejembe, mostanság ez nagyon sokszor megesik velem.
- Ha csak ezen múlik… - nem fejezem be a mondatot, bár bizonyára elég egyértelmű lesz, mire is gondolok, ha pedig nem, akkor ránéz az arcomra, a szokásos vigyoromra és tuti megérti, mire gondolok. Ha kell, akkor mindig lesz nálam egy alma, hogy amikor vele találkozok, tudjam disznó módjára enni és megismételhesse ezt a kis mutatványát.
- Tudom. - sóhajtok egyet. - De kockázat és áldozat nélkül nincsen élvezet. - újabb kacsintás a jussa, mielőtt még bejelentené, hogy sármos vagyok, amit persze, hogy ki kell emeljek, hiszen valóban nem történik ilyen minden nap.
- Amióta ide jöttem, az körülbelül egy éve volt, igen. - gondolkodom el kicsit a dolgom, olyan régóta volt már? Napoknak tűnik csupán, mégis egy év. Na mindegy, ebbe nem megyek bele, de várjunk csak… Akkor Sylvie vérét is olyan régóta szívom? Ó, szegénykém, ahhoz képest egészen jól bírja, minden elismerésem.
Nem reagálok a vízilovas megjegyzésére, mert nem és kész. Nem igaz, nem igaz, hogy csak annyira vagyok vicces, ezt ő sem gondolhatja komolyan. Be fogok durcizni, ha tényleg így véli. Abba is hagyom a gép birizgálását, de úgy tűnik így is túlzásba vittem, mert a hölgyemény már nem tudja lelassítani a masinát és dob egy hátast.
- Basszus! - kiáltok fel, a hirtelen feléledő ijedtségem még a szívverésem is felgyorsítja kicsit, bakker, most mit csináljak? Mi van, ha baja esett? ha beütötte a fejét? Ha megsérült? Egek, a fenébe, régen tanultam már elsősegélynyújtást, basszus, itt miért nem tanítanak olyat? Beszélni fogom a Professzorral, változtasson ezen, mert igenis szükséges volna!
Egyből sietek is oda a lányhoz, leguggolok mellé, láthatja rajtam, hogy nem megjátszott az ijedtségem, bár bizonyára tisztában van vele, hiszen tőle kaptam, bár én ezzel nem igazán vagyok tisztában, most csak segíteni szeretnék neki.
- Nagyon megütötted magad? Várj, segítek felállni. - kicsit gyorsabban beszélek a kelleténél, meg annál is, ahogyan általában szoktam, de nem tehetek róla, meg vagyok rémülve, hogy valami kárt okoztam neki, esküszöm, hogy nem állt szándékomban. Mindenesetre segítek, ha igényli, felhúzom, felültetem, amit csak szeretne. Az ijedtségem pedig ahogyan jött, úgy távozik is, ekkor értem meg, hogy tőle kaptam, de nem nagyon zavartatom magam miatta, inkább csak felpattanva kerítek valami vizet, hogy azt nyújthassam neki.
- Bocsi… - zavartan húzom el a szám és vakarom meg a tarkóm egyik kezemmel. Tényleg nem így akartam, most láthatja rajtam, nem kamu, nem vicc, nem ugratás, valóban szánom-bánom, amit tettem.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 25 Május - 19:15

Chad & Sylvie

- Gőzöm sincs, talán mert ismersz egy kicsit?
Kérdezek vissza, de nem fogom elregélni, hogy hol is van a buktató, az nem én volnék, szóval agyaljon csak rajta, ha akar, egyébként meg nem érdekel kifejezetten, mire jut ezzel kapcsolatban.
- Azta, nem is hittem volna, hogy neked vannak ilyen jó arc ismerőseid is. Hogy lehet, hogy egyáltalán szóva áll veled?
Tudom, tudom, néha kifejezetten görény tudok lenni, de ez van, ha valaki meg akar fejteni, és átszenvedni magát a tüskéimen, azt pont nem fogja zavarni, hogy néha ilyen is tudok lenni. Vagyis, inkább többnyire.
- Csak nem a meglepettség árnyát vélem felfedezni rajtad?
Elégedettség söpör végig rajtam, minden pórusomban érzem, jobb kedvem lesz tőle, pár pillanatra kisüt a nap, látszik az arcomon a változás, de nem kell félnem mellette, hogy ez sokáig így marad, mindig gondoskodik róla, hogy ne nagyon legyen felhőtlen a hangulatom. Nem is értem, hogy tulajdonképpen mi annak az oka, hogy sosem sikerül kifejezetten átesnie nálam a ló túlsó oldalára, s kerülöm inkább.
- Nem hiszem, hogy olyan gyakran eszel disznó módjára almát.
Vonok vállat, jobb ezzel takarózni, mint azt felemlegetni, hogy én tulajdonképpen nem szoktam ilyesmit csinálni fiúkkal, meg lányokkal sem, nem megy. Elég ciki, tudom, hogy ilyen idős fejjel még csókolóznom sem sikerült soha, de mindig féltem, hogy túlságosan is kockázatos lenne a képességem miatt.
- Ugye tudod, hogy a cicusok karmolnak is?
Vonom fel a szemöldököm. Nem szokásom nyávogni, semmilyen értelemben, de nyilván neki másként esnek latba a dolgok ilyen tekintetben. A hangutánzás az persze más kérdés, az megesik elég gyakran, ha úgy hozza a helyzet.
- Piros betűs ünnep, mert ilyen maximum évente egyszer fordulhat elő. Még stimmel is, mióta is ismerjük egymást?
Szerintem már majdnem egy éve van, szóval simán nem csinálok hülyét magamból a kijelentésemmel.
- Persze, pont annyira, mint amennyire egy döglött víziló.
Vágok vissza, mentségemre legyen mondva, nem megy túl jól a poénkodás rohanás közben. Mikor végre megkegyelmez rajtam, már hiába nyomom a lassítást, a lábaim összegabalyodnak, én meg koppanok, s landolok keresztbe kasba két futógépen, kész szerencse, hogy a fejem nem a fém részhez ütődik, hanem a futólapra. Ettől még hevesebben kezd dobogni a szívem, és nyöszörgök is, de felállni, na, azt nem menne. Előbb kicsit kifújom magam, meg igyekszem lecsillapodni. Nagyjából egy percbe is beletelik, mire felfogom, hogy az ijedtségem átkúszhatott rá is. Azonban, amint észlelem, már meg is szabadítom tőle, csak kicsit koncentrálnom kell… Mellesleg, a kis akcióját tekintve tutira megérdemli.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 25 Május - 17:46

Sylvie & Chad

- Miért érzem úgy, hogy ebben itt valahol buktató van? - gyanakvóan húzom össze a szemeimet és úgy méregetem egy darabig, tuti megfordult valami abban a csinos kobakjában, ami az enyémben nem, de nem kell nekem mindig nyernem a szópárbajaink alatt, nyugodtan könyvelje csak el ezt saját nyereségnek.
- Ez az én kedves ismerősöm nagyon okos, csupa bölcseletet szokott mindig hangoztatni. - olyan könnyedén cseverészek róla, mintha nem is éppen Sylvie-ről folyna a diskurzus, közben bólogatok is mellé, ezzel is tükrözve, hogy csípem a szóban forgó ismerőst.
A következő próbálkozásomra adott választ hallva már gyanakvó gondolatok ütik fel lábuk a fejemben, bár a pimasz mosolyom továbbra is ott trónol, ahol kell neki. Engedem, hogy megfogja az arcom és közelebb húzza, majd mikor megnyalint. Egek, te jóságos szentséges almás palacsinta! Sylvie! Tágra nyílt szemekkel kapom el a fejem, tessék, sikerült neki, a pimasz vigyorom sehol, csupán a meglepettség csillan a szemeimben és tükröződik az arcomról.
- Váov. - elsőre csupán ennyit sikerül kinyögnöm, de nem tart sokáig a szótlanság, mert pislogok kettőt és máris a normális arcberendezésem jelenik meg, egy elégedett fél mosollyal megspékelve. - Ezt csinálhatnád gyakrabban is. - ami jó, az jó, mindek is tagadjam? Ez pedig határozottan az volt, szívesen venném, ha máskor is ilyen meglepetésekben részesítene. Valóban nem számítottam semmi ilyesmire, azt hittem grimaszolva és undorodva fogja eltolni magától a képemet, nos, úgy tűnik tévedtem. Egek, máskor is tévedhetnék ilyen dolgokban! Az meg különösebben engem soha nem zavart, hogy hangulatingadozásai vannak, ezt bizonyára ő is nagyon jól tudja, persze ha elküld.. oda, akkor én is visszafogom magam és normális dolgokról is lehet velem beszélgetni, nem mindig csak a hülyülés megy. Bár java részt inkább az utóbbi a jellemző.
- Ha így nyávogsz, ezentúl cicusnak foglak hívni. - ha már képen nyalintott, meg nyávog itt nekem, akkor ez a legkevesebb, hogy becenevet akasztok rá, akár tetszik, akár nem. Én is vissza tudok ám vágni, vigyázat! A kérdését hallva pedig ismét elvigyorodom és újabbat harapok az almából.
- A mai nappal Sylvie Soleil elismerte, hogy sármos a kis pofim! Kéretik felírni a naptárba. - engem nem igazán érdekel a gúnyos hanghordozás, nem az számít, hanem az az egyetlen szó, ami elhangzott. Na tessék, még ezt is képes vagyok kiragadni, arcomon vigyor ül és semmi gúny nincsen a hangomban, pusztán tényeket közlök, az ilyesmi tényeket pedig mindig megjegyzem.
- Ó, nicsak, egy hörcsög! - nevetek haloványan, mert egyből ez jutott eszembe, egy igazán aranyos kis hörcsög, a gépet pedig egy darabig nem engedem visszahódítani, had fusson csak. - Dehogynem, szerintem vicces vagyok. - mivel persze nem célom, hogy zakózzon egy jókorát, így elengedem végül a gépet, ha vissza tudja nyomkodni a rendes tempóra, akkor íme a lehetőség, ha nem sikerül neki… nos, akkor majd összekanalazom.

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 24 Május - 22:35

Chad & Sylvie

- Adj egy almát, és megeszem neked csendben.
Jegyzem meg, arról ugyebár nem szól a fáma, hogy miként fogyasszam el, mert meg lehet főzni, sütni, a sült alma például szerintem isteni, meg úgy bármit, ami nem indokolja a hangos rágcsálást, mondjuk, szerintem csak azért idegesít, mert megszoktam, hogy köztünk ez így megy. Bármit mondunk, azzal a másik agyára próbálunk menni. Kifejezetten mókás időnként, rosszabb napjaimon meg nagyon nem.
- Ez a te kedves ismerősöd nagyon jól mondta.
Állapítom meg, természetesen emlékszem még, hogy én említettem ilyesmit alig fél perce, szóval tudom, hogy én vagyok kedves, a mai beszélgetésünkben már ki tudja hányadszor, így azt hiszem, már komolyan is vehetem, hogy kedvesnek találja lenyűgöző személyiségemet.
- Persze...
Megyek bele már-már túl könnyen, legalábbis, holt biztos, hogy a részemről gyanús az ilyesmi, de azt a pimasz mosolyt le akarom törölni az arcáról, egyszerűen muszáj.
- Gyere csak ide.
Nyúlok az arca felé, de nem akarom bántani, inkább sokkolni, húzni az agyát, a lehető legnagyobb meglepetést okozni, ezért amikor elég közel ér, egész egyszerűen egy gyors mozdulattal lenyalom az almamaradékot az ajka szegletéből, bízom benne, hogy erre nem számított, mert tőlem az ilyesmi meglehetősen idegen, elvégre nem nagyon csinálok ilyesmit pasikkal, nem vagyok az a mindenki álma némber. A nagy pofám és a hangulatváltozásaim miatt szerintem inkább kerülnek egyébként is.
- Így már jó lesz.
Pislogtam bájosan, majd visszahúzódtam illő távolságba, de azért nem bírtam ki vigyorgás nélkül, hiszen abban a biztos tudatban vagyok, hogy ez valóban olyasmi volt, amivel ki tudom kicsit billenteni a fene nagy magabiztosságából.
- Miaúúúúú....
Öltök nyelvet, és nem, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ledegradálja a haj fontosságát, de nyilván nem fogom forszírozni, mert alapjában sem izgatott annyira, csak az agyára akartam menni. Láthatóan ezzel sikert érthetek el, jobban mondva a nyávogással, úgyhogy megjegyzem az infót.
- Jaj, hát persze, nehogy véletlenül egy karcolás is érje a sármos kis pofidat, mi?
Gúnyos a hanghordozásom, de ennek ellenére valóban jóképűnek tartom, persze, hülye lennék bevallani, életem végéig ezen lovagolna szerintem, ezt meg inkább nem kockáztatnám meg.
Amikor felgyorsítja a gépet, felfújom az arcom, mint egy teli pofazacskójú hörcsög, és elkezdek gyorsabban futni, de közben persze azon vagyok, hogy megpróbáljam elhessegetni a kezét, és visszakapcsolni az általam használt állapotba a gépet.
- Nem vagy vicces.
Szűröm a fogaim közt lihegve, és ha sokáig így megy, akkor bizony nincs más hátra, mint engedni a vonzás törvényének, és zakózni egyet a padlón, majd elterülni két gép között a hátamon…

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 24 Május - 22:00

Sylvie & Chad

- Szia, kedves Sylvie! - tagoltan beszélek, lassabban a megszokottnál, csak hogy ezzel is egyértelműsítsem, hogy tessék, íme itt van a köszönésem, mert én képes vagyok rá, lássa hát, engedek neki. Persze aztán megkapom, amit szeretnék, elégedett vigyor kúszik ajkaimra, naná, hogy jól érzem most már magam, engem ilyen kis apróságokkal is boldoggá lehet tenni. Ezek után mondja bárki is, hogy túl nagyok az igényeim.
A felém dobott törölközőt elkapom, ez nem okoz túl nagy nehézséget, a vállamra csapva baktatok közelebb hozzá, hogy végül rátámaszkodva a futópad korlátjára rágcsálhassam az almámat.
- Ha neked így jobb, akkor gondolja csak így rá, hogy kvittek vagyunk. Amúgy meg próbáld meg te, hogy csendben eszel meg egy almát. - jegyzem meg, még a vállam is megvonom közben, tényleg komolyan gondolom, nem olyan egyszerű úgy megenni egy almát, hogy azt senki ne hallja meg, bár tény, hogy most egy kissé rájátszok, de ez már igazán elhanyagolható tényező.
- Almás? Hát tudod, egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy amúgy sem igazán sikerült elsajátítanom az étkezési szokásokat, szóval nem meglepő. - pimasz mosoly terpeszkedik el az arcomon, mielőtt ismét harapnék egyet a szóban forgó gyümölcsből. Az én társaságomban igazán meg kell válogatni, mit is mond az illető, mert elég jó a memóriám, így sokáig emlékszem rájuk.
- Egyébként meg… akkor lécci letörölnéd? - nyújtom is felé az arcomat, törölje már le, ha amúgy is észrevette. - Látod? Én nem érem el… - dugom ki a nyelvem, hogy azzal próbáljam meg leszedni az arcomról az odatapadt almadarabokat. Egek, tényleg érzem, hogy ott vannak, basszus, valóban nem tudok kulturáltan enni.
Csalódottan húzom vissza a nyelvemet, de az arcom nem mozdul, továbbra is felé tolom, legyen már olyan tündér, hogy leszedegeti onnan. Persze lehet, hogy csak egy pofont kapok érte, de legyen, most a pajzsom sem fogom felhúzni.
- Az alma táplál, semmi baja nem lesz tőle a hajadnak, ne nyávogj. - forgatom meg a szemeimet, miért kell a lányoknak mindig a hajuk miatt aggódni? Nézzenek csak az én fejemre, a szénalobonc a fejem tetején kész különálló életforma, ha akarnám, se nagyon tudnám kordában tartani. Mellesleg nem is nagyon szeretném, de ez már más kérdés, most nem rólam van szó, hanem a lányokról. Hol is tartottam? Ja igen. Szóval, hogy elég kiábrándító tud lenni az ilyesmi, szerintem egy lányka igenis rettentő jól áll, ha kócos a haja, nem kell mindig precízen összefogni és egyből tükör elé pattanni, ha egy szál is kiszabadul.
A következő támadásomnál már használom a pajzsomat, a kérdését hallva, no meg az a csúfondáros fintor.. Vajon tisztában van azzal, hogy a fintorgás is milyen aranyosan áll neki? Szerintem nem. No de ismét túlságosan elkalandozok, összpontosítsunk az elhangzott kérdésre.
- Csak az arcomat védem. - sármos mosoly, még kacsintok is egyet, ezt az arcot ki ne szeretné védeni? Hát egek, ezt arcot védeni kell! Na jó, leszállok a magas lóról, nem is nagyon szoktam rajta lovagolni, néha viszont kifejezetten jól esik, bélyegezzen csak egómanónak, nagyon jól tudja ő is, hogy a legtöbb esetben nem így viselkedem, ez is része annak, hogy húzzam az agyát.
A következő pillanatban hirtelen cselekszem, jól ismerem a futópadot, hiszen én is sokszor használtam már, gyorsan csapok oda a kezemre, a megfelelő gombra, hogy kicsit gyorsabb tempóra ösztökéljem a lányt. Csak nyomom a gombot, azt nem tudom, mennyivel fogom megnövelni a sebességet, bár azért a kritikus pontig nem szeretnék eljutni, hogy zakózzon egyet, az még tőlem sem volna tisztességes.
- Fuss, Forest, fuss!

Tárgy: Re: Edzőterem Szer. 21 Május - 9:04

Chad & Sylvie

Csak annak köszönhető, hogy nem borulok le a futópadról, hogy nem vagyok egy tökéletesen ügyetlen személyiség, természetesen rögtön szikrákat vetnek lélektükreim mérgemben, de igyekszem az érzéseimet csak magamban tartani, nem akarom tudni, miként viselkedne velem Chad, ha még haragudna is rám… Azt hiszem, azon a ponton már tényleg nagyon ki tudnék akadni.
- Ott, ahol a tiéd...
Vágom rá első körben csípőből, természetesen, persze aztán megkapja az olyannyira áhított sziáját is, tegye csak zsebre, de holt biztos, hogy legközelebb sem fogok neki köszönni, ha látom, már csak azért sem. Hagy bökdössem én is valamivel a csőrét, hisz úgy szép az élet, ha zajlik, nemde? Mondjuk, én néha kifejezetten tudnám élvezni, ha lenne egy kis nyugi körülöttem, vagy inkább bennem, de az olyan ritkán esik meg, hogy már-már az az én Karácsonyom. A törülközőt visszavágom felé, mi sem természetesebb, bár az már nem érdekel, hogy eltalálom-e, csak ne az én búrámon bűzölögjön már. Nyilván nem büdös, csak kicsit talán almás, de az meg nem számít, szeretem az almát.
- Uhh, eddig fel sem tűnt, hogy nem igazán sikerült elsajátítanod az étkezési szokásokat. Én bunkó vagyok, te meg csámcsogsz, szerintem kvittek vagyunk.
Szájalok, mert úgyis tudom, hogy nem fog kímélni, hát én sem teszem, még a végén alul maradnék, azt meg nem igazán szívlelem. Mármint, semmilyen értelemben. Bizonyos értelemben meg gőzöm sincs róla, milyen az, szóval nem dobálózhatok azzal, hogy hú, bizony az meg mennyire jó volna. Mondjuk, Chad egész helyes, de ez az állandó oda-visszamondogatás, ami megy köztünk, az őrületbe tud kergetni néha, szóval valahogy elsikkad mellette, hogy amúgy még tetszhetne is.
- Köszi, te annyira nem, almás a fél arcod.
Öltök nyelvet undok béka módjára, de be kell vallanom, valamennyire azért szórakoztat a dolog. Vigyorog, mintha kötelező lenne, én meg sosem értettem, vagyis, mióta ismerem, hogy miként bírja, szerintem komornak még nem láttam, bár sejtem, hogyha mélyre ásnék, akkor találnék egyebet is, sokkal komorabb dolgokat, de elég volt nekem az egyértelmű érzelmi lenyomat, a többitől inkább megkímélném magam.
- Hé, ne nyúlkáljál… összealmázod a hajam…
Morgok rá, és hessintem el a kezét, de vélhetőleg meg sem érzi az amúgy sem erős mozdulatot, ha a pajzsa mögé bújik. Erre csúfondáros fintorom jelezheti, hogy bizony ismét rá fogok dobni egy gúnybombát.
- Gyáva nyúl… félsz attól, hogy megüt egy lány?
Hjaj, nem is csoda, hogy nem bővelkedem barátokban, képtelen vagyok féken tartani a nyelvem egyszerűen, néha az az érzésem, hogy csak úgy önállósítja magát…

Tárgy: Re: Edzőterem Kedd 20 Május - 22:57

Sylvie & Chad

Nincs is jobb dolgom a mai nap, mint leruccanni egy kicsit az edzőterembe. Fél órán keresztül feküdtem az ágyamban a hátamon, egy kisebb, tenyérbe illő labdát dobálva fel, majd újra fel és ismét csak fel, mire végre sikerült eldöntenem, hogy mit is szeretnék a tengernyire duzzadt szabadidőmben. Irány hát az edzőterem, gyúrni kell a még kockásabb hasra, a még szálkásabb izmokra, mert az úgy menő - nem.
Lassan haladtam lefelé, útközben még egy almát is beszereztem, sőt kettőt, jó lesz az még edzés közben is. Szóval az egyiket már útközben elkezdtem csócsálni, a másikat csak dobálgatom felfelé, mint ahogyan az ágyamban a labdámmal tettem.
Beérve az edzőterembe nézek gyorsan körbe, nincsen itt senki, kár, pedig szívesen boldogítottam volna valakit, de sebaj, hátha útközben betoppan majd a szerencsés. Belépve kiválasztok magamnak egy szimpatikus szert, nem is viszem túlzásba, csupán a sarokban lévő szőnyegre dobom le magam, a törölközőimet meg egyenesen magam mellé, mert hogy kettőt is hoztam. A közben elrágcsált almát még befelé jövet kidobtam, szóval azzal már nincsen probléma. A második szem is a törölközők mellé kerül, így melegítek be először kicsit, hogy aztán pár fekvőtámasz után a hátamra forduljak. Ebben a pillanatban viharzik be egy hölgyemény, akit először fel sem ismerek, aztán mikor se szó, se beszéd pattan fel a futópadra, már gondolkodnom sem kell sokat, ki az. Sylvie. Ó, kedvesem, a lehető legjobbkor támadt futhatnékod.
Pár percet kivárok, mozdulatlanul lapulok továbbra is az egyik sarokból, ármányos kis terveimet szövögetve, amikor is bevillan, hogy is torolhatnám meg azt, hogy így figyelmen kívül mert hagyni. Engem. Minő borzalom. Kezembe veszem a törölközőmet, célzok, és igyekszem olyan gyorsan hajítani az anyagot, ahogyan csak tudom, egyenesen a feje, illetve az arca felé. Mielőtt még felmerülne benne a kérdés.. igen, azt dobtam, amibe már beletöröltem párszor az arcomat.
- Hol marad a köszönés, kedves Sylvie?. - tápászkodom fel a sarokból, hogy belekerüljek a látómezejébe, ha még nem vett volna észre, természetesen. Arcomon a tőlem jól megszokott vigyorom ül, biztosan feldobtam a napját azzal, hogy ilyen kedvesen üdvözöltem, de Istenem, ha belépsz valahova, illik köszönni, nem igaz? Dehogynem. Akkor meg csak magára vethet az ember, ha et elmulasztja és valaki megtorolja. Az almámat is felkapom a földről, most visznek hozzá közelebb a lépteim, beleharapok a gyümölcsbe, kicsit sem ügyelve arra, hogy csendben egyem meg, vagy, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy mozog a szám. Egészen mellé sétálok, sőt, még a futópad oldalsó kis korlátjára is rátámaszkodom. Most mondja valaki, hogy nem vagyok elég közvetlen.
- Csini vagy. Főleg amikor így durcizol. - újabb vigyor terül el a képemen, villámgyorsan emelkedik a kezem, hogy hajának egyetlen tincsét húzzam meg, cukkolásból, bármiből, egyszerűen imádom, amikor ilyen elutasító arca van, hiába próbál jó arcot vágni, azért nem kell sokáig szemlélnem a bájos vonásokat, hogy rájöjjek, ez csak álca. Pajzsom mindenesetre készenlétben, ha visszakézből adná a pofont, azért ne legyen olyan egyszerű a dolga.

Tárgy: Re: Edzőterem Kedd 20 Május - 21:33

Chad & Sylvie

Nem voltam a legjobb hangulatban, bár a részemről inkább az a meglepő, ha abban vagyok. Hosszú volt ez a nap, és szeretném levezetni, mégpedig fizikai cselekvéssorozatok képében, lévén mára elegem volt minden másból. Ami azt illeti, mindenki másból is, de ezt igyekeztem palástolni. Nyilván nem fogok senkit visszaküldeni az anyucikájába, de attól még nem valószínű, hogy olyan marha jó társaság lennék. Persze, ez alól is vannak kivételek, de nem sokan tartoznak abba a körbe, akikre akkor is képes vagyok mosolyogni, mikor a pokolba kívánom a világot.
Berongyoltam az edzőterembe, ledobva a futópadra egy fehér törülközőt, majd kibújtam a melegítő felsőmből, és fel is léptem rá. Jó lesz kicsit kiereszteni a gőzt, ha itt kellőképpen lefárasztottam magam, akkor majd úszom is egyet, az tökéletes levezetése lesz szerintem a dolognak, már ha addig nem robbanok fel.
Igazság szerint, körbe sem néztem, mikor beszáguldottam, szóval, ha akad idebent valaki, akkor tutira elkönyvel ősbunkónak, de ez engem perpill határozottan nem fog zavarni. Igyekszem a mozgásra koncentrálni, hogy kizárhassam mindenki más érzéseit, mert most annyira, de annyira nem voltam kíváncsi senkiére… Kisvártatva azon kaptam magam, hogy a tükörben bámulom a képmásomat, és most is inkább a hagyj békén felirat villogott a homlokomon. Istenem, néha nagyon tudom utálni, hogy ilyen intenzitással változik a hangulatom, szeretnék én is vidám, csacsogós kiscsaj lenni, akivel öröm dumálni, mert egyszerűen jó kedvre derít. Én azonban közel sem hajaztam az ilyen típusú lányokra, inkább okoztam fejfájást másoknak, már csak azért is, mert előttem nem maradhattak titokban az érzéseik, hiába is próbálnám kikapcsolni, nem megy.
Nagyjából öt perce futhattam, amikor már némileg verejtékező homlokkal ismét felnéztem a tükörbe, és immár Chad vigyorgó képével is szembetalálhattam magam. Megrándult az ajkaim szeglete, nem arról volt szó, hogy nem bírnám a srácot, inkább arról, hogy imádja a vérem szívni, és nem tudom, mennyire bírom ma még cérnával, mert ha valaki, na akkor ő tutira vak a hagyj békén feliratomra.
- Szia Chad!
Próbáltam adni a jó arcot, hátha akkor legalább ma megúszom az ugratást, de lehetséges, hogy ostobaság ebben reménykednem.

Tárgy: Re: Edzőterem Csüt. 3 Ápr. - 13:42

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 29 Márc. - 17:40

-Elképzelhető... - suttogom mosolyogva, és gyengéden cirógatom tovább az arcát. Remélem nem lesz valami sok valódi X-men ügyem. A szokásos hülyeség mellett most új okom lett arra, hogy ne legyen kedvem az életem kockáztatni valahol a világ másik oldalán.
-Hmm...alapozás? - Kérdem, sejtelmesen vigyorogva.
-Akkor azt hiszem onnan is jobb, ha a hagyományos módon hozlak haza, nem igaz? Vagy...taxival inkább.
~Nem szeretném, ha leesne a motoromról.~
-No, de a lényeg, hogy ott leszek, amint tudok, a világért sem hagynám ki.
Mélyet sóhajtok, amikor kiviharzik a szobából, aztán lassan, komótosan szedem össze magam. Furcsa, de amióta vele vagyok, olyan, mintha egy másik világba csöppentem volna, ahol a föld felett lebegve hányok fittyet a természet törvényeire....még akkor is, ha nem használom a képességem!!!

Minden esetre délután beállítok hozzá a füzetemmel, aztán a motoromra ülve hajtunk be a városba. Nem egy nagy szám az étterem, de hangulatos, és egy kisvárostól sokat nem várhat az ember, és egyébként is, a lényeg, hogy vele vagyok.

//Én is köszi @->>-- Találkozunk a bulin Wink

//

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 29 Márc. - 11:41

Jó érzéssel tölt el, ahogy megfogja a kezem, pedig nem kéne meglepődnöm, hisz pont azért nyújtottam oda. Felül, és egy hirtelen mozdulattal az ölébe ránt. Ha akarnék ellenkezni sem tudnék, nevetve csüccsenek magam is a padra.
- X-men ügy, mi? Ez lesz az adu ászunk mostantól? - kuncogok jókedvüen, miközben kicsit közelebb bújok hozzá. Dehogy ellenkezem kézzel-lábbal, élvezem a közelségét, olyan felszabadult vagyok mellette. Talán mert ő az első fiú, akinek valóban megmutathatom magam, akire bár a frászt tudom ugyanúgy hozni, még se nézne miatta őrültnek.
Szabad kezem a derekára fonódik, mikor megcsókol, és én felveszem a ritmusát, játékát, pajkosan viszonozva a csókot. Mert úgy tűnik, úgy vonzzuk egymást, mint méhet a nyíló virág. De melyikünk a méh és ki a virág?
- Úgy is a lányokkal megyünk együtt, alapozni. De tényleg örülnék, ha tudnánk találkozni - vallom be pirulva. Igen, még ha nem is kötöm az orrára, akkor lenne teljes az este, a szülinapi bulim, ha ő is ott lenne. Mert szeretném vele is megünnepelni.
Kellemes borzongás fut végig rajtam, ahogy keze végigsiklik hátamon, szívem hevesebben kezd verni, és mintha lefutottam volna a napi adagom, zaklatottabban kapkodom a levegőt.
- Igen, azt hiszem jobb, ha most megyek - bólintok kábán szavaira, majd erőt véve magamon állok fel. Minden mozdulatomon érződik a kelletlenség, a tény, hogy mennyire nem szívesen hagyom ott azt a kellemes helyet és pillanatot. De nem alkalmas.. semmi nem alkalmas még...
- Délután - fordulok vissza még az ajtóban, majd a pulcsim magamhoz szorítva futok fel a szobámba. Mintha nem dübörögne épp eléggé a szívem...

//köszönöm az újabb kört Smile

//

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 29 Márc. - 11:16

-Nem vagy ezzel egyedül, a konyhában én is egyedül a telefont tudom használni...mondjuk szerencsére van kiszállító a környéken épp elég.
Nyelek egyet az ajánlatra, hogy élőben is láthatom azt a lényt. Más sem hiányozna. Na meg, eléggé zavarba ejtő lenne, ha életet adna a lány az agyszüleményemnek. Ezt inkább nem is mondom, mert a végén még tényleg Papának szólítana, és integetne a csápjaival az az óriás izé. Inkább arra koncentrálok, hogy ne ejtsem magamra a súlyokat. Nyomtam már ki ennyit...azt hiszem...szóval menni fog most is! Összeszorított fogakkal feszítem meg minden izmom, ahogy eltolom magamtól, majd eresztem vissza, közben pedig oda-oda kukucskálok oldalra, hogy lássam, Tatjana mit alkot mellettem. Akkor is megéri ez, ha két tonnát raktam erre a rúdra...ami annyira nem is tűnik hihetetlennek, leszakad a karom, de kit érdekel? Végül amikor befejezi, én is lemondok a további edzésről, és elfogadom a felém nyújtott karját, majd felülök, aztán egy gyors mozdulattal átkarolom a derekát, és az ölembe rántom őt.
-Várj még egy kicsit - suttogom, egészen közel hajolva hozzá - ha elkésel majd azt mondjuk, nekem segítettél...tudod...fontos...X-men ügy...
Aztán, ha nem kapálózik ellen két kézzel, magamhoz ölelem, és egy hosszú csókot váltok vele.
-Szombat? - Kérdem, és megvakargatom a fejem. - Lesz aznap egy kis dolgom...de kedvem az lenne, persze, szóval amint tudok, elszabadulok, és akkor ott találkozunk, rendben?
Aztán újabb csók. Ez van, képtelen vagyok megunni. Közben kezem végighúzom a hátán, persze csak gyengéden.
-No, most viszont siess, a végén még tényleg elkésel.

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 29 Márc. - 10:56

- Egyszerűen nem tudok főzni - vallom be töredelmesen. Bár anyám próbálkozott néhányszor tanítgatni, az alapokat azért ismerem, de.. nem megy ez nekem. Nem szeretem csinálni, nem lelem benne örömöm és nem is finom a kaja. Akkor minek erőltessem?
A naplókérdést szándékosan engedem el a fülem mellett. Kizárt, hogy bevalljam, valóban írok naplót, és hogy már neki is szenteltem néhány sort benne. AZ az én titkom.
- Ha nagyon kíváncsi vagy, a végén élőben is láthatod - fintorgok nevetve, mintha csak figyelmeztetni akarnám. Persze ha nem muszáj, nem szadizom. De kötekedni bármikor...
Lassan rugóztatom izmaim, nem akarok görcsöt, így csak apránként megy a spárga most. Lehunyt szemmel koncentrálok, csak a mögöttem felcsendülő zaj térít észhez, jelezve, Gabriel nem fogadta meg a tanácsom. Az ő baja...
- Ahogy gondolod - nyitom fel a szemem mosolyogva, az utolsókat feszítve izmaimon, míg el nem érem a tökéletes terpeszt, a spárgát. APrót szisszenek, kezeimmagam előtt támasztom le, hagyva, hogy testem szokja a helyzetet. Közben őt követem szememmel, kíváncsian lesve, mit csinál. Ő nem számolja a súlyokat, én igen, és csak halkan szisszenek fel. Bár nem vagyok híve a súlyzózásnak, már ami önmagamat illeti, azért a kilókat ismerem én is. Aztán inkább újra lecsukom a szemem, hagyom, hogy Gabriel a maga módján rendezze a dolgot. Előredőlök, felsőtestemmel szinte ráfekszem a földre, tovább nyújtva izmaim, míg csak azt nem érzem, szétszakadok. Akkor lassan visszatornázom magam ülőhelyzetbe, majd hátradőlök, közben persze hagyom, hogy lábaim kedvük és kényelmük szerint forduljanak, záródjanak. Aztán szusszanok párat és felülök, majd az evolúció csodájával élve végül két lábra állok.
- Megyek, nem akarok elkésni az óráról és még le is zuhanyoznék előtte - lépek a fekvenyomó padhoz, jobbomba fogva a melegítőfelsőm, lemosolyogva Gabrielre.
- Szombaton átugrunk a lányokkal a Sagitariusba este. Van kedved jönni? - kérdem mosolyogva, a kezem nyújtva felé, ha már esetleg felült. Azt persze nem árulom el, mi a buli valós oka. Az maradjon titok.

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 29 Márc. - 10:20

Valójában én is kétlem, hogy örülnének neki, ezért is nem szoktam főzni. Hogy is volt a régi dalocska, amit az általánosban dúdolgattunk még?
"Szép ez az iskola nagyon szép,
De még szebb lesz, ha porrá ég!"
Na ja, nem voltunk valami nagy dalnokok.
-Ugyan miért nem? Csak nem elsózod? - Kérdem incselkedve, de aztán rövid gondolkodás után még hozzáteszem: - Vagy esetleg, aki beleharap, azt virágcsokorral a kezében hívja el Cthulhu moziba, vagy ilyesmi?
Aztán nagy, ártatlan szemekkel mosolygom rá, nem mintha nagyon tartanom kéne a haragjától, végül is engedett már belenézni korábban is.
-Van naplód? Egyébként az más, abba nem néztem volna bele ez viszont túl érdekes...és kíváncsi voltam olyan ijesztő-e az a dög másodszorra is. Az.
Viszont, ha ennyire nem szeretne enni, és ugrándozni...akkor azt hiszem, ideje, hogy megismerkedjen a vezetési képességemmel, az valamivel kevésbé gyomorforgató. Na jó, sokkal kevésbé. Furcsa lesz kivételesen nem lerövidíteni az utat, de annyi baj legyen. Nagyon egyébként nem kell sietnie, ahogy közelebb hajol hozzám, alaposan belassítom a karom mozgását, nehogy eltaláljam őt.
-Miért nem vagyok ezen meglepve? De rendben, akkor majd követem a zajt.
Aztán csak csodálkozva ráncolom össze a homlokom, és teszem le a súlyzókat.
-Nem egészen értem, hogy....ó....hmmm.
Mond valamit, de nem megyek, csak azért sem. Elég erős vagyok hozzá, hogy ne csináljak hülyeséget csak nézzem és...felrúgjak valamit véletlenül, ami csörömpölve dől el, miközben a hűtőhöz lépek egy energiaitalért. Lehet a mélyhűtőben kéne ezt tárolni, közel sem higgadtam le tőle eléggé.
-Azt hiszem, inkább megvárlak...úgysem sietek sehová.
A végére viszont rájövök, hogy ez így tényleg eléggé...vadító, és szükségem lesz legalább fél mázsa súlyra, hogy nyugton maradjak. Irány a fekve nyomópad. Elsőre engem is meglep, milyen nehéz az a vacak, mert mondanom sem kell, oda sem néztem,a mikor rácsavartam a súlyokat, épp csak annyira, hogy egyenletes legyen.

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 29 Márc. - 9:38

- Szerintem azt se értékelnék, ha a konyhába raknánk tüzet - forgatom ki mosolyogva a szavait, felvéve a futópad ütemét. Nem gond, egyrészt még gyenge menet, másrészt amúgy is szoktam kocogni.
- És neked se ajánlom, hogy az én főztömre vágyakozz - teszem még hozzá halkan kuncogva, egy újabb szintet emelve a gépen. Muszáj vagyok terelni a figyelmem, hisz Gabriel a súlyzókért nyúl, én pedig tuti a nyálam csorgatnám, ha nem kéne a lábaimra ügyelni. Tény, egy edzőterem kétélő fegyver. Mert bár a fő ok, legalább is a többség úgy hangoztatja, az, hogy a testünk kondiba tartsuk, valójában van még egy rejtett célja. A csajok megbámulhatják az izmos pasikat, míg a srácok a szűk tornadresszeken legeltethetik a szemük. Ahogy tesszük mi is most, persze remekül álcázva.
- Belelestél - sóhajtok felháborodottan, persze szemeim vidáman csillognak mellé, így haragom sokat veszít valóságtartalmából.
- Még jó, hogy nem a naplóm hagytam nálad... Egyébként köszönöm, de az a fantáziám szüleménye. Amúgy nem vagyok jó rajzos - magyarázom, letekerve a sebességet, míg végül megáll alattam a szalag. Nem, nem veszélyeztethetem a délutáni programomat azzal, hogy véletlen összeakadnak a lábaim és kimegy a bokám.
- Nem hiszem, hogy az evést és az ugrást szívesen párosítanám. Még nem - rázom berzenkedve a fejem. Lehet, hogy tegnap jól bírtam, de teli hassal azért nem kockáztatnám meg.
- Maradjunk a városba, nem szeretnélek nagyon kimeríteni - teszem hozzá incselkedve, miközben közelebb lépek hozzá, ügyelve, nehogy véletlen a súlyzók útjába kerüljek.
- A szobámnál jó lesz. Kettő után, második emelt ötös. Ahol a legnagyobb a zsivaj - mosolyodom el, és amint lehetőségem adódik egy puszit nyomok a szájára, de azonnal hátrébb is lépek.
- Szerintem jobb, ha most mész - húzom a szám kihívó félmosolyra, majd visszalépek a szőnyegre, ahol az előbb nyújtottam, és terpeszbe állva kezdem finoman nyújtani az izmaim, egyre mélyebb és mélyebb terpeszbe csúszva, míg végül le nem tudok menni spárgába. Az már csak Gabriel döntése, vajon megvárja-e a végeredményt, vagy rám hallgat és még előtte lelépett...

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. 28 Márc. - 22:51

-Azt mondod? - Kérdem játékosan, aztán tartok egy mustrát a teremben, majd abba az irányba tekintek, amerre az igazgatói iroda van, és csalódottan húzom félre a szám.
-Mondjuk, amilyen rendmániások, elképzelhető, igaz. Egye fene, akkor majd a konyhában rakunk tűzet.
Rá kacsintok, aztán vigyorogva forgatom meg a szemeim az elterelésre tett utalását hallva, és ahelyett, hogy szólnék, inkább felkapok két 10 kilós súlyzót a helyéről. Mondjuk, lehet igaza van, figyelem elterelésben nagyon jó ma, de kétlem, hogy megfogadnám a tanácsát...hacsak nem az ő figyelmét kell elterelni ugrás előtt. Közben elkezdem befeszíteni a bicepszem, és emelgetni a súlyokat. Valójában mára már épp eleget edzettem de valahogy muszáj "meghálálni" amit Tatjana művel. Még néhány ilyen mozdulat és kiesnek a szemeim.
-Igen, de ne aggódj, egyben van még. Említettem már, milyen ijesztően élethűen rajzolsz? - Kérdem nevetve, és már épp felajánlanám, hogy ha vár 10 másodpercet, oda is adom neki a füzetet, de aztán...
-Hülye lennék erre nemet mondani. Van kedved elugrani valahova? Ismerek egy egész jó éttermet Kanadában. Irtó olcsó, és jobb a kaja, mint itt a menzán...vagy...van egy a közelben is, ha esetleg még nincs kedved újra megpróbálkozni a térugrással. Találkozhatnánk mondjuk a szobádnál, és akkor ott adom oda a füzeted, nehogy véletlen megint elvesszen.

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. 28 Márc. - 22:28

- Nem hiszem, hogy értékelnék ,ha felgyújtanánk az alagsort - mosolyodom el, másik oldalra döntve a törzsem, majd összezárom a lábaim és előre hajolva próbálom elkapni a lábujjaim. Amint ez sikerült, egy aprócska nyögés kíséretében ráhajolok teljesen a lábamra. Rég nyújtottam, érzem, ahogy az izmok, inak megfeszülnek a combomba, mintha csak szét akarnának szakadni. De úgy jó, ha fáj, legalább dolgoznak.
- Lehet, csak nem a megfelelő módszerrel terelted el a figyelmét - kuncogok fel, elengedve a lábam és egy röpke pihenő erejéig kinyújtózkodom a szőnyegen, pajkosan pislogva fel Gabrielre. Mindketten tudjuk, amit nem mondtam ki. Hogy mivel is terelte el az én figyelmem.
Közben kissé tán sajnálkozva figyelem, ahogy felveszi a pólóját, majd magamban megdorgálom pajzán kis ördögöcskémet, és inkább felkelek a földről, hogy a futópadhoz lépjek. Elsőre egy sima sétaprogramot ütök bele, lassan véve fel a ritmust, tekintetem mindvégig rajta legeltetve.
- Ó, hát nálad maradt? Remek, már féltem, hogy elveszett - torpanok meg egy pillanatra, egyben majdnem orra is bukva. Hülye az, aki működő futópadon akar álldogálni. Szerencsére sikerül időben felvennem a ritmust, így csak egy apró botlás az egész.
- Ma kettőig lesz órám. Utána találkozunk valahol? - vetem fel, mint egy hirtelen ötletet, mintha csak a füzetemet óhajtanám visszakapni. És közben tekerek egyet a gépen, lassú kocogásra váltva.

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. 28 Márc. - 21:51

A lány válaszát halva hangosan, önfeledten kacagok fel. Ez már hiányzott, pedig nincs egy napja, hogy utoljára láttam őt.
-Nem, nem a konyha, de ha össze tudsz ütni valamit súlyzókból, és energiaitalból, rakok neked egy takaros kis tüzet a bordásfalból a szoba közepére, hogy legyen hol főznöd.
Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy szabadkozzak amiért itt vagyok egy szál semmiben de...nos amit ő visel az sokkal...Ugye jól emlékszem, hogy hűtött az az energiaital? Lehet rá kéne néznem.
-Én? Nos, a múltkori küldetésem olyan jól sikerült, hogy gondolták, nem árt, ha máris továbbképzésre küldenek. Mondjuk úgy, hogy a lány akit behoztam, nem volt olyan jó formában, mint te...
Nem könnyű amúgy tartani a szemkontaktust, mázli, hogy ilyen igéző szemei vannak, különben tekintetem elég illetlen helyekre tévedne. Nem vagyok egy dúvad de na...
-De mindjárt végzek, csak még súlyzózom egy kicsit. - Mondom, aztán magamra húzom a fehér pólót, amit eddig azért nem viseltem, nehogy felszakadjon, meg összevérezzem, szélsőséges esetben. Közben azon töröm a fejem, hogy vajon mi az, amit elfelejtettem. Valamit ugyanis elfelejtettem, és...
-Á megvan! Ha itt végeztem, úgyis kerestelek volna! Múltkor nálam maradt a füzeted,a mibe rajzolgatni szoktál.

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. 28 Márc. - 20:59

Néhányan említették, hogy akad itt egy jól felszerelt edzőterem. És ha már akad és lehetőségem van rá, miért ne használhatnám. Úgy is rég volt alkalmam rendes helyen tornázni, kinyújtani berozsdált izmain, feleleveníteni a régi gyakorlatokat. Így hát kaptam a cuccom és megindultam.
Néhány zsákutca után lelek rá az alagsori teremre, kopogás nélkül lépve be rajta, hisz ki látott már olyan konditermet, ahol kopogni kell. Az, hogy nem egyedül vagyok ebbe a viszonylag korai órában, azért kissé meglep. A jelenlévő személye pedig zavarba hoz. Hozzászokhatnék végre. Egy pillanatra megtorpanok az ajtóban, akaratlan harapva számba, ahogy Gabrielre csap az edzőpartnere, majd halkan becsukom magam mögött az ajtót és kedvesen biccentek feléjük. Míg ők befejezik az edzést én megszabadulok a melegítőfelsőmtől. Fekete térd alá érő cicanadrág és egy fehér szűk póló van rajtam alatta. Hajam gyors mozdulatokkal csuriba kötöm, miközben sarkaimra lépve kilépek a sportcsukából. Nem rajongok érte, tornázni mindig mezítláb vagy zokniba tornáztunk, ezt szoktam meg.
- Szia! - fordulok mosolyogva a hozzám lépőre, akaratlan emelve fel kezem, ahogy megcsókol, majd zavartan rántom vissza, hisz mégis csak... félmeztelen.
- Nem is tudom, szerinted? Főzni jöttem, ez nem a konyha? - pislantok körbe meglepetten, majd elnevetem magam.
- Mondták, hogy van edzőterem, gondoltam visszatérek a gyökerekhez - magyarázom neki, majd keresek egy kis helyet a szőnyegen és leülök. Lábaim kicsi terpeszbe, karjaim magasra nyújtom. Minden torna kezdete a bemelegítés a nyújtás...
- És te? - pislantok fel rá kérdőn, majd oldalra döntöm a törzsem.

Tárgy: Re: Edzőterem Pént. 28 Márc. - 20:43

//Tatjana//

A Szovjetunióban tett legfrissebb látogatásom másnapján épp az edzőteremben állok egy szál mackónadrágban, kezemmel egy bottal, velem szemben pedig egy hasonlóan alul öltözött, jóval idősebb és szőrösebb pasassal, aki szintén egy botot tart a kezében. Mindkettőnk testét veríték borítja a korábbi edzés miatt, rajtam pedig pár folt arról is tanúskodik, hogy eltalált már párszor.
-Újra, és most próbálj ide koncentrálni.
Megint nekem támad, és ezúttal sikerül kivédenem minden csapását. szinte sajnálom, hogy nincs itt kamera, mert marha látványos lehet, amit most művelek. Aztán az utolsó ütésnél nyílik az ajtó, és belép rajta Tatjana. Másnak lehet csak egy átlagos, eszméletlenül dögös lánynak tűnhet, de az én szememben a nap sugarai ragyogják be minden léptét, és selymesen csillogó haja lobog az idebent nem létező szélben. Aztán kapok egyet a kezemre, meg az oldalamba, és kiejtem a fegyvert.
-Mára elég lesz - dörmögi az edzőm, és elveszi a botom, majd magamra hagy. Megigazítom az ütésektől összekócolt hajam, és a lányra mosolygok, majd amint magunkra maradunk, hozzá lépek, és egy csókkal köszöntöm.
-Hát te mi járatban vagy erre?

Tárgy: Re: Edzőterem Szomb. 22 Feb. - 8:40

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 1 Dec. - 19:35

Éééés, Bummm!!! Ennyi, úgy tűnik, eddig bírta! Tudtam én, hogy nem fogja sokáig húzni. Főleg úgy, hogy az ütögetés felszínre hozta azon érzéseket, melyekért megtorlást akar. Kiélheti azt a vágyát, hogy üt valakit. Ha van olyan, akit péppé akarna verni, hát csak oda kell képzelni a zsák helyére és tökéletes. Az viszont, hogy így beszél hozzám, elfogadhatatlan. Azok után, hogy hajlandó voltam időt szakítani rá, félbehagyva saját edzésemet. A sötétség elmúlik, mikor felkapcsolja a villanyt. A kesztyűket is visszakapom. Most már akár mehetnék is, ha ez a vinnyogó csitri nem hisztizett volna be ennyire. Azért nekem is vannak határaim. Még akkor is, ha nem látszik. Egyszerűen csak felkelek és a lány elé állok, miután vettem egy mély levegőt. Tekintetem érzelemmentes, ahogyan ábrázatom többi vonala is.
- Befejezted? Vagy bizonygatod még, hogy mennyire szerencsétlen vagy? - kérdem, bármiféle érzelem nélkül hangomban.
Talán el kellene mondanom, hogy mégis mekkora egy senki, annak ellenére, hogy nagyra tartja magát. Talán ismét meg kellene ütnöm, de azzal semmire nem megyek, ha ismét felrobbant valamit. Ahogyan láthatóan azzal sem, ha egy-egy finom gesztussal rámutatok arra, hogy hol is van benne hiba. A lábaira egyáltalán nem figyelt. Ha valaki a hátába kerül, úgy, mint én, könnyűszerrel kirúghatja alóla, amíg ő az ütéssel foglalkozik. Ütés közben jobb megfeszíteni a lábat, akkor stabilabb a tartás. Na de mindegy. Én ebbe most már nem szólok bele. Úgy tűnik, még ezt sem bírja, akkor a későbbiekben inkább felrobbantaná magát. Vagy ami még rosszabb, engem. Vagy Harley-t. És nem is beszélve a csizmámról, a bőrkabátomról és hasonlókról. Ahelyett tehát, hogy egyből megütném, inkább használom képességem. Egy pillanat alatt veszem el látását, hogy a korábbihoz képest sokkal bizonytalanabbá tegyem.
- Nem a te tiszted eldönteni, hogy szerintem mit érdemelsz meg - jelentem ki, majd ha módom van rá, gyomorszájon vágom.
- Visszaadhatod, ha tudod! De amíg úgy áll a helyzet, hogy megölhetnélek, ha akarlak, felejtsd el - vonok vállat.
Ezt veheti figyelmeztetésnek is, ha akarja, bár inkább csak egy baráti jó tanács volt. Kezemre húzom a kesztyűt és ütéshez állok. Látását ugyanolyan gyorsan adom vissza, mint ahogy elvettem. Egy ideig még bizonyára homályosan fog látni, ezért várok néhány másodpercet, csak utána lendítem öklöm arca felé, mielőtt azonban célba találna, megállok, hogy csak ütésem enyhe szele érhesse képét.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 1 Dec. - 19:03

Egyre jobban belemelegedek a helyzetbe, mikor Nicolasa elengedi a zsákot. Igazából kissé meglepődök de viszonylag könnyen megbirkózom a kilengéssel is. Egyedül szoktam ezt csinálni, szóval igazából csak a váltás lepett meg. A nő eltűnik mögöttem, én pedig valahonnan előbb egyre fokozódó izgatottságot érzek, majd lassan átvált dühbe. Ütéseim is megváltoznak, de én sem tudom, hogy mitől lettem mérges. Talán csak felszabadul belőlem a sok régi elnyomott érzelem a világ ellen, és amikor a nő konkrétan belém rúg, olyan hirtelen fordulok meg, hogy majd összeütközünk. Szemem lángol, és hangom túl hangosan szakad ki belőlem.
- Mi a fenét csinálsz?! Én sem rugdoslak téged! - majd pár pillanatig állok ott, mikor hirtelen felrobban a fejem felett a lámpa. - Rohadt életbe... - Morgok magamnak, és a sötétbe leveszem a kesztyűt. Oldalra sétálok, és felkapcsolom a másik sor lámpát. Arcomon valami furcsa hidegség látszik, mikor a nőhöz sétálok, és odanyújtom neki a kesztyűt.
- Ha megérdemlem, rendben van. De ha nem, máskor visszaadom... - nem fogom hagyni magam, már nem az vagyok, akit mások bánthatnak. Nicolasa pedig felszabadított egy pillanatra, érzelmeim úgy kerültek felszínre, hogy nem lett baj belőle. Csalódott lennék? Valami más volt, és dühös lehettem. Valaki megengedte ezt nekem. Valahogy. És persze egy seggfej. Vonzom én az ilyeneket? Áh, nem is számít.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 1 Dec. - 18:38

A támadásomra egész jól reagált, még akkor is, ha lassú volt. Siralmasan lassú, de azon lehet javítani. De mégis miért gondolkozok én ezen? Mi vagyok én, tanítónéni? Nem! Nem kötelességem okítani ezeket a tudatlanokat. Ráadásul kezdem unni is ezt az egészet. Bár láttam valamit ebben a lányban, meg tényleg van benne lehetőség, nem az én dolgom, hogy kiaknázzam azt. Egy egyszerű mutáns vagyok, semmi több. Olyan múlttal, amilyennel, és ami nem tartozik másokra, még akkor sem, ha nem is titkolom túlzottan. Végre engedelmes bábként mozog. Úgy tűnik, lassacskán a ripityára tört keze is megjavul. Ez a néhány perc azonban nagy hátrányára válhat. Komoly hátrányára, ami végzetes is lehet. A zsákot idővel elengedem. Kíváncsi vagyok mit reagál, ha eltűnök és hagyom, hogy kilengjen kissé a súlyos homoktároló. Közben mögé lépkedek, hogy onnan figyelhessem. Nem szólalok meg, csak csendben figyelem és elemzem, hogy aztán ne kezdjek vele semmit.
Az ütései lehetnének pontosabbak. Fizikai ereje van, de cseppet sem elég. Főleg, ha számításba vesszük, hogy a robbanás után jelentősen visszaesik az ügyesség és az erő szintje a szétzilált testrészben. Sokat kell edzeni ahhoz, ha azt akarja, hogy gyengébben is jelentős erővel bírjon. Lehet, hogy nagyra van a fizikumával, meg fittnek érzi magát, de ez közel sem bizonyított, amíg nem vesz részt egy normális katonai kiképzésen. Vagy legalább egy héten belőle. Nem valószínű, hogy sokáig bírná a kezem alatt. Nem is értem, hogy most miért finomkodom ennyire. Túlontúl meglágyít ez a közeg! El kell mennem motorozni egyet, hogy kiszellőzzek. Nem is, inkább futok egyet odakint a tó körül. Az biztosan jobb lesz! Utána alszok. Előtte azonban... Egyszerűen csak hátba vágom a lányt, közben pedig térdhajlatába taposok, hogy észrevegyen.
- Reménytelen vagy! Kérem vissza a kesztyűket! - utasítom egyszerűen.
A fal mellé megyek és leülök. Lábaimról leveszem a fáslit, hogy újra felvegyem cipőimet.

Tárgy: Re: Edzőterem Vas. 1 Dec. - 18:09

Hát igen, bátorsága van bőven, sokat változott azzal, hogy nem kell többé bujkálnia a az emberek elől, és féltett titokként őrizgetnie a képességét, ráadásul még egyszer sem robbant fel az itt töltött idő alatt, azaz egyszer sem tette meg véletlenül. Ráadásul szinte magától jött rá a képességének másik használati módjára is, bár még sokkal lassabban megy, mint a tárgyak felrobbantása. Minden esetre ütöm a zsákot, és amikor a nő hirtelen felém lendül, ösztönösen kapom fel a kezeim, védekezésre, a fejfájás ellen, plusz egy kicsit hátrébb is próbálok táncolni, bár a rúgás így is erősen ér. Előbb dörzsölgetni kezdem a bántalmazott testrészem, de nem nyavalygok, csak fintorgok egy cseppet. Jobban bírom a fájdalmat, hiszen a robbanás szörnyű, égető érzéssel jár. Ám a nő szavaira kissé elmosolyodom. Kicsit úgy veszem ezt, mintha csak azt mondta volna velem, hogy kedvel egy kicsit. Persze bólintok, és hallgatom tovább. Bár nem hiszem, hogy ugyanúgy értelmezem a "harcban használhatatlan" részt, mert én úgy veszem, "nem igazán ölnék vele", végül bólintok, és követem az utasítást. Tényleg úgy érzem, hogy máris megkedvelt. Minden esetre most próbálok koncentrálni, figyelni, és a robbantott kezem is lassan úgy mozog, ahogy a másik. Elkezdek egész testemben mozogni, és nem figyelek a háttérben álló nőre. Egyszerre koncentrálok a zsákra és magamra, és ez a megosztás biztonságot ad, mert tuti nem robban fel semmi. Minden esetre nem tudom, meddig kellene ezt csinálnom, de viszonylag jó kondiban vagyok, szóval egy jó ideig bírom. Inkább várom a fejlesztő kritikát.

Tárgy: Re: Edzőterem

» Edzőterem