Patricia Williamson

Userinfó: Főkarakter /Shane Williemson keresett húga/
Név: Patricia Williamson
Mutáns név: Astra (Csillag)
Születési dátum: 1969. december 30. Jaksonville Florida
Besorolás: Diák
Képességek: Fotokinézis (Fénymanipuláció) + Láthatatlan fények az Infravörös és az Ultraibolya.
Osztályozás: Béta
Fotokinézis: A legkedvesebb képességem, nem veszélyes és nem tudok vele ártani senkinek úgy gondolom, hanem játékos legalább is számomra. Maximum valaki elvakítására tudom használni, olyan mint amikor belenézünk a napba csak intenzívebb és tovább tart a látás visszanyerése. Képes vagyok egy körül határolt helyiségben az összes fényt magamba szívni, legyen az bármilyen színű és forrású, ezzel korom sötétet előidézve. Képes vagyok az ellentétére is, fénnyel megtölteni egy helyiséget bármilyen színben, ha éppen piros fény kell akkor pirossal. A szabadban csak félméteres környezetemben tudom ezt megtenni illetve zseblámpaként használni 15-25 méteres távolságig. A jövőben szeretném megtanulni formába önteni a fényt, hogy valami alakot adjak neki, egy állatot vagy egy embert, ilyesmit, de kezdetben egyszerűbb formákat például gömb, kocka és úgy mozgatni ezeket a formákat a sötétségben. Biztosan erősödni fog még a fény ereje is bennem a szabadban is képes leszek egy park nagyságú területet bevilágítani nappali fénnyel éjjel. Illetve egy reflektor méretű fénycsóvával elvilágítani akár 2-3 km-re is.
Ezt a két képességet csak nem régen vettem észre magamon és ugyan azon a szinten álok velük. Ezeket a fényből tudom előállítani hiszen ezek is a fény részei de ezek sokkal intenzívebbek így kiválasztva a fényből.
Infravörös: Ez a fény hőszállítója, képes vagyok bármibe vagy bárkibe hőt sugározni belülről felmelegítve/forralva azt, nem kell vele érintkeznem, mert úgy terjed ez is mint a fény de látnom kell hol van. Jelenleg nem tudom akkor használni amikor szeretném, általában spontán tör élő és nem tudom az erejét és idő tartamát még uralni, kontrollálni. A jövőben talán elsajátítom a képesség használatát és tökéletesen uralom majd az erejét és szabályozhatom a kívánt hő mennyiségét.
Ultraibolya: A fény ionizált része, rendkívül egészség károsító nagyobb dózis esetén. Az állati és emberi élő szöveteken pedig erős égési sérüléseket okoz. Jelenleg nem tudom mindig akkor használni amikor szeretném általában spontán tör élő és nem tudom az erejét és idő tartamát még uralni, kontrollálni. A jövőben talán elsajátítom a képesség használatát és tökéletesen uralom majd az erejét.

Jellem: Makacs és akaratos vagyok, ha nem úgy történnek a dolgok,ahogyan szeretném, hisztizek esetleg sírva is fakadok attól függően kivel is állok szemben. Holott tisztelet tudó és engedelmes vagyok a vallásos neveltetés következtében. Mind ehhez párosul nagyfokú szeretet és figyelem hiány és roppant nagy irigység a bátyámra Shanere, aki mind ezt megkapta és ő a család kis kedvence, büszkesége. Pont ezért, hogy felülmúljam őt, szorgalmas és kitartó vagyok mindenben amit elkezdtem és segítheti céljaim. Okosnak tartom magam és ezért arrogánsan és felsőbbrendűen viselkedem azokkal akiket lenézek az eszük vagy képességeik esetleg fogyatékosságuk miatt.

Külső: Hosszú barna hajam van amit összefogva hordok ha valami munkát végzek de jobb szeretem ha a szél szabadon kócolja. Helyes arcom, csillogó kék szemekkel és pisze orral, bájos kis mosollyal az ajkaimon a legpompásabb. Ha nagyon elgondolkodom valamin vagy csak egyszerűen töprengem, jellegzetesen jobbra húzom a számat, biztosan valami gyerek kori beidegződés vagy csak mert mindig ott tartottam a nyalókák pálcikáját. Bőröm fehér bár enyhén nap barnított az állandó floridai napsütésnek köszönhetően. Magasságom soha nem érte el a bátyámét de nem is szeretnék olyan nagy lenni. Megrekedtem 172cm-nél és 57 kg-nál. Sokan mondanak csinosnak de én azért nem bántam volna ha még több nőies formálva ajándékoz meg a természet. Megjelenésem erőt és tisztelet parancsoló, enyhén Öltözködésem rendkívül primitív. Kimerül a farmerban, pólóban és sport cipőben esetleg rövidnadrágban. Nem mintha nem szerettem volna és szeretnék én is csinos ruhákat hordani, de erre mindenki ilyet, hordott és a szüleim sem engedték. Alig vártam mindig a soron következő bált, vagy valamilyen rendezvényt ahol ha egy picit is de ki élhettem eféle vágyaim és sminket is használhattam. Ékszereket sem hordok és tetoválásom sincsen még, nem is lehetett egyetlen kivétel az aranyláncom keresztel amit konfirmálásomra kaptam.

Előtörténet: Tizenhat évvel ezelőtt születtem egy nagyon hideg télen,már ha az a 15 celsiusfok nevezhető annak, de én hiszek a nagy szüleimnek ha hideg hát hideg. Bátyámmal ellentétben én kórházban születtem, komplikált baba voltam és nem azért nem volt több testvérünk,mert a szüleink nem szerettek volna, hanem miattam. Ezt is csak nemrég tudtam meg anyutól, miután a bátyám elhagyott minket és elutazott az iskolába, de nem szeretnék ennyire előre rohanni. Átlagos gyerekkorom volt, ha mondhatok ilyet hiszen nem is emlékszem rá talán úgy nyolc éves koromból vannak az első emlékeim. Az első nap a suliban, az első kiesett fog stb... Különösebb nem is igazán történhetett velem ott a templomba járás és a házimunka mellett. Nem is nagyon volt ott más csak végtelen búza mezők és kukorica földek, poros utak és a vad vadon. Pedig én is mindig vágytam volna apuval, horgászni meg túrázni, de ő csak Shanet vitte. Emlékszem mindig azzal rázott le, hogy a lányoknak a varrás meg a kötés való és legyek anyuval, de lehet, hogy csak nem akart látni engem mert engem hibáztatott, hogy nem lehet több gyerekük, ezen viszont csak mostanság gondolkodom, vajon tényleg ezért volt velem ilyen. Mindent elkövettem, hogy bosszantsam őt és a bátyámat, ezért is kezdtem barátkozni Asleyvel, aki egy fekete kislány volt fekete göndör hajjal és a későbbiekben a legjobb barátnőm. Nagyon tetszett az arc kifejezésük amikor meglátták nálunk, főleg, hogy apu helyére ültettem nem egyszer az asztalnál. Jókat kuncogtam magamban a mérges és bosszús arckifejezésein csak anyámat sajnáltam, mert neki kellett nyugtatgatnia. De másképpen is igyekeztem a bátyámat bosszantani, mikor elment a haverjaival valamerre tekeregni, rendszeresen utána szöktem és igyekeztem bajba keveredni, hogy velem keljen foglalkozni és vigyáznia rám. Ha megkérdeznétek biztosan tagadná, hogy egy kolonc voltam a nyakán, de én tudom, hogy igen. Az egyik ilyen alkalommal történt tízéves lehettem, követtem őket az erdőbe és mivel semmi nem jutott az eszembe, hogy mibe is keveredjem éppen, ezért csak követtem őket. Elég későre járt és kezdett besötétedni, az égen is viharfelhők gyülekeztek,  ők felkapcsolták a lámpáikat és futni kezdtek, én is igyekeztem tartani velük a lépést de hát sokkal lassabb voltam náluk de amíg láttam a lámpáik fényét nem aggódtam. Pillanatok alatt sötét lett a csillagokat és a holdat eltakarták a felhők én pedig valamiben megbotlottam és elestem. Mire fel tápászkodtam már nem láttam a lámpáik fényét. Az orrom hegyéig sem láttam, pánikba este és nagyon féltem, zokogva rogytam össze kétségbeesésemben. Ekkor valami furcsa történ, fényes fény jelent meg körülöttem,úgy fél méteres körben. Ettől még jobban megrettentem, hiszen tele volt az összes újság a földönkívüli ember rablásokról és repülő csészealjakról szóló cikkekkel. Azt hittem értem is eljöttek és elvisznek magukkal. Futni kezdtem, rohantam ahogyan csak bírtam, de a fény mintha meg sem moccant volna ugyan úgy vett körbe. Hírtelen lámpák fénye villantak fel a távolban és a nevemet kiabálták, a fúra fény pedig eltűnt. Én pedig csak rohantam a hangok irányába és fonódtam bele édes apám karjaiba, talán ez volt az egyetlen alkalom, hogy a karjaiba zárt. Amikor újra elkezdődött a suli Asleyvel minden hétfő délutánt a könyvtárban töltöttünk és bulvár lapokat és magazinokat lapozgattunk.Elhatároztuk, hogy mi is híres táncosok és színésznők leszünk a Broadwayn, viszont szembesülnünk kellett azzal, hogy innen a világvégéről a kitörés csak is úgy lehetséges ha főiskolára megyünk, ahhoz pedig jó jegyek kellenek. Felhagytunk hát a gyerekes dolgokkal és minden szabad időnket a tanulásnak szenteltük. Ez hamarosan meg is látszott a jegyeinken főleg az enyémeken, de hiába is vittem haza kitűnő bizonyítvány, továbbra is csak a bátyám maradt a kedvenc és az első, főleg, hogy elsősként egyből kezdő lett a foci csapatban. Éjszakákba nyúlóan olvastam és bújtam a könyveket már olyanokat is amik csak ajánlottak sem voltak, de mégis érdekesnek találtam őket részletesebb ismereteket tártak elém. Fel sem tűnt soha, hogy eltelt az idő mert éjjel is nappali fény uralkodott a szobámban,pedig nem kapcsoltam lámpát és ez már fel sem tűnt nekem, teljesen természetesnek vettem. Amíg egy vasárnapi napon az ágyamon hasalva a lábaimat fel le mozgatva egy újabb könyvbe mélyülve fel nem figyeltem az árnyékukra. Elhatároztam, hogy lazítok egy kicsit és játszom az árnyékokkal ahogyan anya csinálta nekem régen az árny játékokat. Kutya formát alkottam a kezeimből de nem hogy árnyék teljesen éjjeli sötétség lett a szobában, az ablakon beáramló fény egyenesen a kezembe áramlott, kicsit megijedtem és elkaptam onnan a bal kezem, amin ekkor meg ki áramolni kezdett a fény, mint egy zseblámpából megvilágítva a sötét sarkot. Annyit azért tudtam, hogy ez nem természetes és én csinálom,sőt akkor az erdőben is én voltam a fény forrása. Tetszett ez a játék a fénnyel, ha akartam sötét lett ha akartam világos vakító fényben úszott minden. A tanuláson kívül igyekeztem ezzel is foglalkozni és gyakorolni, de rá kellett jönnöm nem mindig működik nem olyan egyszerű előhoznom a fényt vagy csak magamba szívnom, nem elég csak rá gondolnom valami még kell hozzá. Nem mertem elmondani a történteket senkinek ez az én titkom marad egyenlőre amíg nem tökéletesítem ezt a képességet. Végre elérkezett az idő, hogy én is a középiskolába menjek. Kihasználva az utolsó szabad napokat Asleyvel az egyik pajtájuk tetején napoztunk meztelenül, mondván ott nem láthat minket senki, azonban az egyik bátya felmászott utánunk s ellopta a ruháinkat. Hiába kérleltük és fenyegettük, hogy adja vissza, nem tette csak magasba emelve lóbálta őket. Nem tudom, hogyan de nagy ordításba kezdett és fájdalmasan fogta a ruhákat tartó kezét, melyen nagy égési seb keletkezet. És a mai napig meg is látszik rajta. Csak azt tudtam, hogy én tettem amit a mai napig bánok, soha senkit nem akartam bántani. A téli vizsga időszakban pedig, egyik reggel nagyon korán keltem, hogy suliba indulás előtt még egyszer átfussam az anyagot. Kávét akartam főzni de amíg egyik kezemmel a kávé után kutattam a szekrényben a másikkal a vízzel teli kannát fogtam amelyben elkezdett forrni a víz. Ezt már több mint különösnek találtam ezért az első szabad alkalmammal minden fénnyel kapcsolatos könyvet kivettem a könyvtárból és elkezdtem megérteni, milyen különleges erők birtokában vagyok. Most, hogy tudtam miket keresek magamban igyekeztem ezt a két új dolgot is előhoznom magamból több kevesebb sikerrel, nem tudtam őket uralni és ha nagyon akartam túl erősek lettek a dolgok és kárt okoztam ha gyengére szerettem volna őket akkor meg nem is sikerült. Éppen, hogy csak vége lett a második tanévnek, a bátyám pedig végzett, egy nagy luxus autó gurult be a házunk elé és két öltönyös ember szált ki belőle. Rohantam le a lépcsőn, hogy figyelemmel kísérjem miként is zajlik, egy ilyen főiskolai fejvadászat. Kiváló sportoló volt a bátyám és biztosan valami sport ösztöndíjat kap, nagyon remélem két év múlva értem is eljönnek majd csak valami tanulmányi ösztöndíjjal. Meglepetésemre egy magán iskolából jöttek de tényleg a bátyám miatt.
Charles Xavier professor és Eric Lensherr professor ként mutatkoztak be. Édesanyám hellyel és frissítővel kínálta őket és közölte meg kell várniuk az apámat és a bátyámat amíg haza érnek. Amíg vártak mindenféle dolgokat meséltek az iskoláról az anyámnak, közben a Xavier nevű engem figyelt mintha csak belelátna a fejembe. Majd Lensherr professor felállt és engedélyt kért anyámtól, hogy beszélhessen velem négyszemközt. Megkért,hogy sétáljak vele és mutassam meg neki a farmot. Közben mesélt nekem az iskoláról és a különleges diákokról és hogy nekem is ott lenne a helyem,mert én is különleges vagyok. Eszem ágában sem volt elárulni neki a titkomat és tagadtam,hogy lenne bármilyen képességem is. Megmutatta, hogy ő is az játszott nekem egy kicsit az ekékkel és boronákkal megmutatva képességét, de nem igazán hajlottam a dologra, mit is tanulhatnék én tőle, hiszen teljesen más a képességem. De amikor elhangzott, hogy kár hogy nem akarok New Yorkba menni. Csak annyit kérdeztem, hol kel aláírni. Nem az iskola izgatott, hanem hogy valóra válhat az álmom. New York a fény a ragyogás és a divat városa, a Brodway a színházak és hírességet tárháza. Mi más is kéne nekem. Amikorra vissza értünk már megegyeztek a bátyám sorsáról. Azonban a szüleim nem engedtek el azonnal, csak ha betöltöm a 16ot. Most azonban itt vagyok megjöttem New York, az új Csillagod.