North Salem Hospital

Tárgy: North Salem Hospital Hétf. 3 Feb. - 19:59

First topic message reminder :

North Salem központi kórháza. Összesen négy emelet alkotja a fő épületet, ami mellett akad egy kisebb részleg is, ami elkülönülve a pszichiátriának ad otthont. Természetesen minden meg van itt, a kornak megfelelően tökéletesen felszerelt kórházról van szó. Aki ide kerül biztosan remek ellátásban fog részesülni.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Kedd 10 Jún. - 16:04

Nate & Faye

Bólogatok a szavaira. Na igen, most a suli a fontos, főleg a tovább tanulás miatt, no meg azért, mert sejtelmem sincs, hogy mi a fenét kéne kezdenem magammal, de talán az is egy megoldás lehet, hogy mondjuk csak befejezem a sulit aztán keresek valami munkát, amíg meg nem száll valami isteni szikra és nem találom ki, hogy mégis mi legyen.
- Igen, most az iskola a fontos. - meg persze azért valahol a szórakozás is az lesz nyáron, de azt hiszem tényleg kell majd kerítenem valami munkát is. A szüleinktől megmaradt kis örökség azért nem tart ki olyan sokáig és igazán nem várhatom el a bátyámtól, hogy ő legyen az, aki eltart még amíg nem fejezem be a sulit, főleg hogy ő is tanul még. Igen... kell majd valami munka, valami egyszerűbb, amit akár esetleg iskola mellett is lehet csinálni, ha kitalálom, hogy mit akarok az élettől.
- Én is köszönöm, az ellátást, meg... mindent. - mosolyodom el. Azért mégis csak kedves tőle, hogy nem passzolt le másnak, amikor sikerült szó szerint beesnem az ajtaján, tehát egy szavam sem lehet. Így pedig én is tudok segíteni neki, ami megint csak jó, szívesen teszem. Ha ettől könnyebben kezel azt, ami vele történik, annak én tényleg csak örülni tudok. - Jól van Nate, és vigyázzon a garázskapukra. - teszem még hozzá egy szélesebb mosollyal. Akkor lehet igazán jól kezelni a bonyolult helyzeteket, ha tudunk rajta mosolyogni, neki se lenne jó, ha túlságosan komolyan venné az apróbb hibákat, majd menni fog neki, csak idő kérdése, és persze sok gyakorlásé. Még az intés, és persze elköszönés, magázódva. Mégis csak felnőtt és azt nem mondta, hogy tegezzem, tehát az illem marad, mint ahogy kell. Aztán távozom is. Ha tudnám, hogy még külön mindent el is pakol, hogy véletlenül se derüljön ki rólam valami, azért még inkább hálás lennék, legalább Aaronnak sem kellene aggódni, hogy kórházban kötöttem ki, ha az orvos olyan, aki figyelmes és szintén olyan, mint mi.

//Én is köszönöm a játékot doktorbácsi! ^^ Nyáron jövök. Smile

//

Tárgy: Faye és Nate Hétf. 9 Jún. - 14:23

Az a fontos, hogy mozgatni fogja, a többi annyira nem fontos. Ép kézzel jobb élni.
-Az iskola az első. Megértem. Nyáron nekem is kicsivel több időm van.
A válaszból érzem, hogy rajong a bátyjáért. Nekünk Haleyvel dolgozni kell a testvéri kapcsolaton. Hiszen nem is volt. Bár tény, hogy zavarban lennék, ha ennyire felnézne rám. Nem vagyok tökéletes és szeretném, ha racionális fejjel nézne rám.
-Ezt örömmel hallom és köszönöm. Szívesen.
Valahol nem hiszem, hogy felhív majd vagy eljön. Mégis reménykedem. Nem csak a képesség miatt. Valahogy úgy vélem, a találkozásunk nem volt véletlen. Mégis örülök, amikor jelzi, szívesen jönne.
-Köszönöm. – kiinduló pontnak tökéletes. Nehezen nyitok és barátkozom, még bennem van az, hogy bármikor felpakolhatok és tovább állhatok. Barátokkal ez kevésbé lenne könnyű. De már más a helyzet.
Felállok és Fayehez lépek.
-Köszönöm, hogy segítettél és remélem, hogy valóban tudunk majd találkozni. Szeretném. És szólíts Nate-nek.
Felé nyújtom a kezem. Ez nem olyan, hogy egy felnőtt fog kezet egy kiskorúval. Faye sokat segített nekem és kedvessége is megfogott.
-Vigyázz magadra.
Ha Faye távozóra fogta, még elpakolok és mindent elrendezek. Nem szeretném, ha bármi is kiderülne róla.

//Köszönöm a játékot, nyáron találkozunk! Wink

//

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 8 Jún. - 20:54

Nate & Faye

Oh, hát én igazából cseppet sem érzem úgy, hogy a bátyám elnyomna. Persze néha egy kicsit több szabadság jó lenne, de igazából ha rá is kérdezne valaki, akkor is azt mondanám, hogy ő mindent azért tesz, mert nekem jót akar vele. Nem hallana tőlem senki mást, még akkor sem, ha teszem azt kiderülne olyan részlet is, amin esetleg akad, aki megütközhet, nekem ez is teljesen normális. Nem nagy dolog az, hogy a bátyád rajtad gyakorol, hogy jobban menjenek a vizsgái, vagy vért vesz tőled, hiszen ezt is csak a világ jobbá tétele miatt tesszük nem?
- Igen, értem, hát majd sokat mozgatom és akkor gondolom nem lesz ilyen baj, de egyébként sem készülök zsonglőrnek, vagy... zongoristának. - mosolyodom el, hiszen igazából ilyesmihez kellenek elég ügyes, és jól mozgó ujjak. Ahhoz, hogy könyveket lapozgassak, vagy ilyesmi, annyira ez nem szükséges, de persze attól még nem fogom elhanyagolni az ujjaimat.
- Én is, persze, de sajnos még suli van és ilyenkor nem tudunk sok időt lent tölteni a nyaralóban, inkább majd nyáron. - most pedig főleg muszáj figyelnem a tanulásra, hiszen tovább tanulás előtt állok, bár még mindig nem tudom mi lenne számomra az ideális. Ezért is adtam be több suliba a jelentkezésemet és valahogy úgy vagyok vele, majd eldönti a sors, hogy hova kerülök be, akkor legalább nem nekem kell döntenem, abban nagyon nem vagyok jó.
- Ő elég ügyesen ki tudja magyarázni magát és mindig figyel, hogy ne legyen ebből baj. - a hangomból is tökéletesen hallani, hogy szinte talán már túlzóan is, de majdhogy nem istenítem a bátyámat. Sok testvér van így vele minden bizonnyal, bár eddig még az osztályban nem tapasztaltam másnál. A legtöbben folyamatosan ölik egymást, ha nem egykék, mi viszont mindig is jól kijöttünk, főleg mert én rendkívül könnyen alkalmazkodom és általában kérdés nélkül alávetem magam az akaratának, bármi is legyen az.
Lassan el is készülünk, én pedig csak bólintok egyet a szavaira. Azért az nem lesz rossz, ha már a varrás is kikerül, ez a rész tényleg kicsit már zavart. Olyan kellemetlen, ahogy időnként feszül alatta a bőr, jó lesz nélküle.
- Rendben és még egyszer köszönöm, a bátyám szerint is nagyon jól ellátta a kezemet. - és azért, amit ő mond az mindig nagy dolog, főleg hogy amúgy nagyon leszólta a kórházat, ami miatt nem figyeltek rám eléggé. De azt még ő is megjegyezte, vagy legalábbis a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy Nate munkájával meg volt elégedve. Az előkerülő kartont szépen töltögetni kezdem. Ez az unalmas rész, pedig már legutóbb is megcsináltam, de tudom, hogy szükség van rá. Az viszont egy kicsit azért azt hiszem meglep, hogy az otthoni számát is megadja. Biztos vagyok benne, hogy Aaron félreértené az egészet, úgyhogy majd ha kimegyek szépen elrejtem azt a papírdarabot.
- Rendben van, szívesen, végülis még annyira sokakat nem ismerek a városban és gondolom... jó önnek is, ha beszélhet valakivel erről az új felfedezésről. - legalábbis ha jól sejtem akkor ez az oka annak, hogy szeretne még találkozni velem. Elég naiv és gyermeteg a lelkületem, őszintén szólva fel sem merül bennem, hogy bármit félre kéne értenem. Idősebb, felnőtt és egy orvos, már miért is akarna bármit egy magam fajta fiatal lánytól? Az sem lenne meglepő, ha lenne felesége, vagy ilyesmi, maximum azért nem láttam gyűrűt, mert levette a műtét alatt és még nem vette vissza, legutóbb meg nem is figyeltem.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 7 Jún. - 18:01

Megüt ez a megjegyzés. Sosem szerettem, ha valaki elnyomja a másikat. Valahol ezt érzem ki, de magánéletbe avatkozni és kutakodni nem szabad. És hát a kamaszkor az éppen arról szól, hogy mindent úgy veszünk: elnyomnak bennünket. Én sem voltam különb.
Így nem is faggatom tovább ebben. Abban sem kételkedtem volna, hogy eljön, ha úgy érzi, baj van a kezével. Faye szimpatikus lett számomra, és nem tudnám feltételezni róla, hogy ne jönne el.
-Igen. Mozgatás nélkül megrövidülnek az inak, izmok és ha normálisan szeretnéd használni, akkor jön a baj.
Végighallgatom, hogy nem tud jönni, bár egyértelműen az első pillanatban a meglepődés látszik az arcomon, fel is nézek, s csak utána jelenik meg megértés az arcomon és a tekintetemben. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy nem jön, bár azt is tudom, hogy ha a keze rendben van, akkor sem találkoznák utána, feltehetően.
-Értem. Sajnálom, örültem volna még egy találkozásnak. – remélem, nem érti félre. Szeretek olyanokkal találkozni, akikkel lehet társalogni. És közös pont is van bennünk.
Már kérdeznék vissza, hogy elfelejtett a kérdés egyes részeire válaszolni, de végül nem teszem meg. Elfogadom, hogy nem kaptam választ.
-Igen, eltaláltad. – felnevetek. – Ha belemerülök valamibe, máris nem figyelek arra, hogy figyelni kéne.
A következő szavakra megáll a gézt tartó kezem, már éppen kötöttem volna be. Felnézek Fayere.
-Mondanám, hogy irigylem. Ugyanakkor sokkal nehezebb helyzetben van, mint mi. Hogyan magyaráz meg egy sérülést, tegyük fel. – orvosként ezt a képességet sokra becsülném, nem, mert dolgom nem lenne, hanem mert mindig csodálattal töltött el a természet, az ember öngyógyítási képessége. Ha nem lenne alapvetően mindenbe belekódolva, már rég nem lenne élet a bolygón. De hogy valaki tökéletesre vagy gyorsra fejlessze, az csodálattal tölt el. És ugyanakkor rémülettel. Elvégre azt tényleg nehéz titkolni és balesetek márpedig történnek.
-Kész. – ragasztom le a kötés végét. – Ezzel öt nap múlva menj el a helyi kórházba vagy ügyeletre és leveszik, és a varrást is kiveszik majd. Vagy… akihez szoktál New Yorkban járni.
Visszateszem a tálcára a dolgokat és az irattartót teszem ismét elé. Amíg kitölti, felírom a telefonszámom és a zárójelentéshez csatolom egy gemkapoccsal, mivel a következő kezelést már nem én fogom végezni.
-Ez az otthoni számom, az alatta lévő pedig az irodámban csörög. Szintén nem kötelező felhívni, ám ha erre jársz, szívesen találkoznék veled, vagy bármikor, amikor úgy érzed, kedved lenne velem beszélgetni.
Eddig csak két embernek adtam meg így a számomat, noha most egyáltalán nem erről van szó. Számomra sokkal komolyabb dolgokról.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 7 Jún. - 13:24

Nate & Faye

- Igen, bár néha azért úgy érzem... talán túlzásba viszi. - néha persze, de természetesen azt is meg tudom mindig érteni, hiszen mondhatni fontos vagyok, hisz mégis csak ott a vérem és nem jó, ha bajom esik. Ahhoz, hogy változtathassunk a világon muszáj néha olyasmit is megtenni, amit az ember nem biztos, hogy annyira szeretne. Elfogadtam én már ezt, maximum néha talán valahol mélyen szeretnék egy kicsit mást, egy kicsit mondjuk... többet szórakozni, vagy megpróbálni kicsit máshogy élni az életem.
A csikis résznél nem nagyon vágok oda reflexből, ilyesmi fel sem merült, nem szoktam azért annyira, az inkább akkor fordul elő, ha valaki jóval kényesebb helyen csinálja direkt, pl. a derekam, na akkor tudok rendesen vergődni, ez ahhoz képest piskóta.
- Persze, akkor eljöttem volna, ha úgy érzem bármi baj van. - bólintok egy aprót és viszonozom a mosolyt, amikor a garázsajtóról esik szó. Na igen, biztos kellemetlen lehet kárt tenni az otthonában csak azért, mert gyakorol. Ehhez képes nekem azért egészen könnyű dolgom van a képességemmel.
- Rendben van, szóval edzeni kell őket egy kicsit. - minden világos, ezért újfent bólintok. Nagyjából Aaron is ilyesmiket mondott, de nem akarom szegény dokit lelombozni és amúgy sem baj, ha megerősítik egymást. Most már csak az van hátra, hogy közöljem a tényt, hogy következő alkalommal nem hiszem, hogy tudok jönni. Bár persze gondolom van épp elég dolga, hogy e miatt most ne boruljon ki vészesen. - Következő alkalommal nem tudok jönni. Igazából nem itt lakunk, csak van... volt a szüleimnek egy nyaralója és lejövünk időnként a bátyámmal, de holnap megyünk vissza New Yorkba. - úgy érzem, hogy ezt mégis csak illik közölni, főleg mielőtt netán új időpontot beszélünk meg, vagy ilyesmi. A következő szavaira nem is tudom mit mondhatnék, hiszen ez még viszonylag új nekem, és nem volt furcsa, hiszen addigra már tisztában voltam a mutánsokkal... velünk. Egyszerűen csak megpróbálok erre nem reagálni, csak a továbbiakra, hátha így könnyű kikerülni a dolgot.
- Igen, gondolom, hogy sokkal egyszerűbb kézbe repíteni a dolgokat, de legalább otthon minden könnyebb így, és biztosan megszokható idővel, hogy hol miként kell viselkedni. - mosolyodom el, hisz tényleg vicces lehet az, hogy egyik alkalommal el kell vennie a poharat, a másik alkalommal meg simán a kezébe röpítheti.
- Igen, tudja. Ő... - elharapom a mondatot, és zavartan tűröm a hajamat a fülem mögé. Nem tudom miért érzem a késztetést, hogy mondjak neki valami kicsit többet is. Nem kéne. Végül csak elvetem az ötletet. - Ő képes meggyógyítani magát. - válaszolok végül, végül is csak ez volt a kérdés, másba nem kell mélyebben belemenni, nem igaz? Egyébként sem tűnik olyannak a fickó, mint aki faggatózó típus lenne.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Pént. 6 Jún. - 20:17

-Teljességgel megértem. – Haley jut eszembe. Egyidősek lehetnek.
– Alapvető egy bátynál, hogy aggódjon a húgáért. Tapasztalatból tudom.
Figyelem a reakciókat az ujjban és a többi részen. Valóban jól gyógyul, bár a sok vér inkább az elvágott érnek köszönhető.
A kuncogásra elmosolyodok.
-Azért ne kérj bocsánatot. Ha csikis, akkor csikis. De vigyázok akkor.
Egy pillanatra megállok a vizsgálattal, nehogy reflexből vágjon egyet a kezével, csikiseknél szokás.
-Az jó, ha fáj, akkor baj van, de feltételezem, akkor jöttél volna és megnézem.
Felpillantok, miközben a tapaszt szedem le. Ez nem fájdalmas, csupán érezni lehet.
-A garázsajtónak biztosan nem. – mosolygok.
Jól esik, hogy együtt érez velem. Nem tudom, hogy mások esetleg, akik a képességeikre ébredtek, mennyire lehetett nehéz. Biztos, hogy volt, van, akinek nehezebb.
A kisujjat észreveszem.
-Egy pillanat. – finoman az ujjaim közé fogom, majd a vállához nyúlok fel és kicsit hátraigazítom.
-Minden rendben gyógyul, a kisujjad is rendben lesz, csak ellustult. Mozgatni majd lehet már rendesen, had szokjanak vissza az izmok, inak a munkához és ettől erősödnek is. Persze, túlzásba azért ne vidd. Felszakadhat a seb. Most leveszem a tapaszt és újat teszek rá. Következő alkalommal már nem is kell. Külön rehabilitációra nem kell járnod, elég lesz neki annyi, amennyit naponta dolgozol vele.
Elmosolyodok a keze felett, eltűnik az aggodalom egy része. A sebet vizsgálom, nagyon szépen gyógyul.
-Jó lenne, nagyon azon leszek. Köszönöm a bátorítást. Egy jó orvos mindig tanul. – most már szélesebb a mosolyom.
– A sebed nagyon szépen gyógyul, a következő alkalommal a tapasz leszedése után már a varrat is kikerül. – az pedig kevesebb lesz, mint egy hét.
Elkezdem feltenni az újabb tapaszt, ezzel már hamarabb megleszek.
-De…. gondolom azért furcsa és szokatlan volt ez az érzés. – nézek rá hosszabban.
– Mire rájöttél, hogy kiket érzel. Nekem az a szokatlan, hogy nem szabad … - felvonom a szemöldököm, nem is tudom pontosan megfogalmazni. – elkényelmesedtem, hogy így mondjam és ha emberek között vagyok, akkor a tárgyért kell nyúlni. – halkan felnevetek.
-Sosem gondoltam volna, hogy mennyire el lehet kényelmesedni. – egy gondolat szökken a fejembe.
– A testvéred tudja? Neki van képessége? – gyorsan folytatom.
– Persze, nem muszáj válaszolnod erre. – kicsit elpirulok, nem szokásom.
Nem szeretek mások titkaiba belevájkálni. Van nekem is elég vastag titkolni valóm, oda-vissza.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Pént. 6 Jún. - 13:17

Nate & Faye

Persze, megbeszéltük, de attól még lehet valami fontosabb dolga is, én akkor sem sértődnék meg, ebben biztos lehet. Ha valakinek olyan komoly munkája van, mint neki, akkor nem biztos, hogy ráér olyan kis apróságokra, mint átkötni egy kezet, és megnézni, hogy nagyjából minden rendben van-e, én pedig ezt simán megértem.
- Igen. Elég aggódós típus, megnézte minden nap, úgyhogy nem hiszem, hogy nagyobb gond van vele. - mosolyodom el, de persze ettől még itt vagyok, ahogy megbeszéltük, mert mégis csak így illik. Az ember nem hagy csak úgy szó nélkül egy megbeszélt időpontot, az nem valami korrekt dolog. Bólintok a szavaira, és csendben figyelem, ahogy szépen sorra veszi, hogy minden rendben van-e a kezemmel. Időnként megrezzen egy-egy ujjam, amikor olyan helyen nyomja meg, de nem szisszenek fel egyszer sem, hogy fájna. Csak akkor kuncogok fel kicsit, amikor az alkaromhoz ér.
- Bocsánat, ott csikis. - bár ennek azt hiszem semmi köze sincs a sérülésemhez, amúgy is megszámlálhatatlan helyen vagyok csiklandós, amit szerencsére nem sokan tudnak, így aztán nem túl gyakran használják ki. - De egyébként nem fáj, és rendesen meg is tudok fogni mindent. - legalábbis eddig nem volt semmi gondom vele az elmúlt napokban. Az ujjaim úgy működnek, ahogy kell nekik. Gondolom annyira nem volt mély a vágás, csak a vérzés nem akart elállni magától, azért kellett összevarrni.
Elsőre persze a kérdésemet nem teljesen érti, ami végülis érthető, neki még ez az egész nem lehet olyan evidens, hiszen csak egy hét telt el.
- Oh, hát gondolom, hogy nem lehet egyszerű. - de legalább gyakorol és azt hiszem ez a legfontosabb, akkor fogja tudni majd kezelni a képességét. Bár én könnyen beszélek, az enyémmel igazán nem kell csinálni szinte semmit, nem kellett fejlesztenem, vagy koncentrálnom rá, csak úgy működik és kész. Szépen leutánozom a mozdulatait, nem esik nehezemre egyik sem, talán csak egyszer szisszenek fel, ami már tényleg talán nehéznek bizonyul. - Ez egy picit fájt, de csak alig. - a kisujjam azt hiszem, ami nem mozdult úgy, ahogy tökéletesen kellett volna, de még az is helyre jön majd igaz?
- Megértem, de tudja majd jobb lesz, ha már teljesen tudja uralni. Gondolom orvosnak is sokáig tanult, ez is olyasmi. - bátorító mosoly jelenik meg az arcomon, bár nagyon a kezemre koncentrál és alig néz fel, de ha mégis, akkor ezt láthatja. Szerintem menni fog neki, mégis csak orvos, ők pedig nagyon precízek és szükségük is van rá, hogy azok legyenek. Csak idő kell hozzá, hiszen magától semmi sem fejlődik, csak ha sokat dolgozunk rajta.
- Oh hát ebben nem nagyon tudok segíteni, hiszen amit én tudok az elég egyszerű és nem igazán van felette befolyásom, csak úgy... van. - na igen, a véremhez pl. semmi közöm, az olyan, amilyen, míg az, hogy felismerem, hogy ki mutáns és ki nem, megint csak nem egy ki-, be kapcsolható, vagy irányítható dolog.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Csüt. 5 Jún. - 22:29

Most már sokkal jobb színben van, mint mikor elsőként találkoztunk.
-Megbeszéltük, hogy jössz kedden. – felelem válaszul.
Az arcomon elégedett fáradtság honol, a műtétet megelőző feszültség kimerültsége is ott van.
-Ha viszket, az jó. Azt jelenti gyógyul.
Leülök Faye mellé, és leveszem a kötést, ami nagyon is szakszerűen van feltéve.
-A testvéred kötötte be? Nagyon szakszerű.
Tenyerembe veszem Faye kezét, majd ránézek.
-Most mozgatni fogom, és szeretném tudni, hogy mit érzel, miközben mozgatom. Csikiz, viszket fáj és hogy hol érzed.
Nem a szokásos módon ellenőrzöm. Szeretem tüzetesen átvizsgálni, hogy minden kapcsolódás és kötődés a helyére került-e. Hüvelykujjammal a csukló felett is megnyomom, majd az alkar közepén a másik kezemmel és várom a választ, valamint az ujjak reakcióját.
-Fáradtan. Hosszú műtét van mögöttem, sikeres. – majd elmosolyodok, amikor rájövök, mire is kérdezhetett rá. A fürkésző tekintet nem jut el hozzám tudatban, a kezére figyelek.
-Próbálkozom. Egy garázsajtó már ráment. – a létrát túl könnyű volt irányítani és elszámoltam magam. Szépen bele is állt. Szerencsére belülről, senki sem látta.
-Most amit mutatok a kezemmel, azt utánozd le. Mit érzel? – különböző mozdulatokat, tartást mutatok, amit egy sérült, de gyógyulófélben lévő kéznek képesnek kell tudnia megtennie. Ha nem jó valami, még műtéttel helyre lehet hozni.
– De … még mindig szokatlan. – térek vissza az előbbi kérdésére.
- Nem tudom felfogni, hogy képes vagyok rá. Félek attól, hogy megsebzek valakit, vagy baja esik. – tanácstalanság jelenik meg rajtam.
-Egy időre nem figyelek oda és máris lebeg valami. – vallom be. És zavar is.
– Ezért amikor tudok, gyakorlok. – vagyis, ha egyedül vagyok.
-Neked mennyi időbe került, vagy hogy csináltad, hogy … rendesen működjön?
Teljesen úgy érzem magam, mint egy hatéves az első iskolanapon.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szer. 4 Jún. - 11:21

Nate & Faye

Nem hallok választ bentről, talán tényleg nem ér rá és valami fontosabb dolga van, pedig azért jó lett volna legalább elköszönni, de talán elég az is, ha hagyok neki egy üzenetet mondjuk a recepción és majd átadják neki minden bizonnyal. Mégis kicsit el vagyok szontyolodva, és már épp fordulnék meg, amikor meghallom az ismerős hangot. Mosolyra húzódik a szám, ezek szerint mégis csak el tudok legalább köszönni. Örülök neki, hát persze, hogy örülök. A kedves emberek nem annyira gyakoriak, ki ne örülne, ha épp sikerül egybe belebotlania.
- Igen, én csak jöttem a megbeszélt ellenőrzésre, de ha nem ér rá... - kezdeném máris bele az esetleges visszakozásra, de végül nincs rá szükség. Akkor hát megindulok szépen utána és le is ülök, amikor ő nekiáll kezet mosni.
- Jól köszönöm, semmi gond nincs vele, tudom mozgatni. Kicsit néha viszket, de nem vészes egyáltalán. - az nagyon jól látszik egyébként, ha elkezdi tüzetesebben is megnézni, hogy nagyon szépen rendben van tartva, már-már profin. Nem hiába, Aaron nagyon körültekintő és nem hagyná, hogy bármi bajom legyen. Szépen megnézte minden áldott nap és nekem még csak az esetleges átkötéssel sem kellet bajlódnom.
- És ön... hogy van? - pillantok rá kissé talán túlságosan fürkészően. Legutóbb még nagyon össze volt zavarodva, de eltelt egy hét, most már sokkal jobb színben van és talán sikerült napirendre térnie a felett, ami történt, legalábbis úgy látom, hogy talán így lehet. Biztosan nem csak tudom is én, elnyomta magában az egészet, hanem megpróbálta elfogadni. Most még csak tárgyak sem lebegnek random körülötte, ez azért haladás.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Kedd 3 Jún. - 21:19

Nem maradt visszhang nélkül Faye esete, de ez csak másnap csapódott le hozzám, amikor hiába kerestem az ügyeletes vezetőt. Kirúgták, felelőtlen munkavégzés miatt. Úgy kellett visszakönyörögnöm.
Ma volt a nagy műtét, éppen a kávézó részlegből jövök, muszáj volt ejtőznöm és ünnepelnem a kollegákkal, kemény menet volt, nem hiába tartottunk annyira tőle. Megkönnyebbültem, fellélegeztem. Minden kockázaton túl van, most már csak fel kell épülnie.
Az ügyeletes nővér megállítja ugyan a pultnál Faye-t, de amikor elhangzik a nevem, máris engedi tovább. Sejtettem, hogy személyesen engem fog keresni és inkább az irodámban várjon, mint valamelyik vizsgáló szobában.
Megpillantom, ahogy az ajtó előtt álldogál.
-Faye?
Odaérek az ajtóhoz, de már mosolygok. Igaz, elég fáradt vagyok, de emlékszem, hogy Faye ma jön.
-Gyere, a négyes szabad, ott ellátom a kezed.
Előre engedem a vizsgálóba, majd a szokásos kézmosás közben szólalok meg.
-Ülj le nyugodtan. Hogy van a kezed? Gond nélkül tudod mozgatni? Viszketett, égett esetleg?
Mielőtt megnézném, úgy vélem, jobb ezeket megtudni.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Kedd 3 Jún. - 16:09

Nate & Faye

Őszintén megmondom, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy most akkor az irodájában kell-e visszajönnöm, vagy megint a recepción próbálkozzam? Bár az a múltkor sem jött be túl jól, szóval azt hiszem az iroda a kézenfekvő. Eltelt az egy hét, bár persze a kezem tökéletesen van, hiszen Aaron minden este ránézett, de úgy gondoltam ettől még ugyanúgy visszajövök, hiszen mégis csak megígértem és arra is kíváncsi vagyok, hogy végülis mit kezdett a fickó ezzel az újdonsággal, ami ugye a képessége megjelenéséből áll.
Tehát a megbeszélt időben és napon sétálok végig a kórház folyosóján. Holnap már utazunk vissza New Yorkba, szóval még azt is be kell adagolnom, hogy nem tudok jönni majd a következő alkalomkor, azt már megnézi a városban egy doki, vagy igazából arra sincs szükség, hiszen a bátyám tökéletesen a tudja látni ezt a szerepet és szereti is, ha más nem folyik bele a dolgaimba, én pedig nem igazán szoktam még csak gondolni sem rá, hogy ne adj isten valamikor is ne lenne igaza. így hát most itt vagyok, a kezemet pedig kopogtatásra emelem. Ösztönös mozdulat, ahogy még a fülem mögé tűröm a hajamat, és megigazítom a pólómat is, aztán csak várok. Talán mégsem itt kell találkoznunk? Az biztos, hogy csak akkor nyitok be, amikor bentről hangot hallok meg, hogy bemehetek, addig eszem ágában sincs semmit sem megzavarni. Sebész, akár még az is lehet, hogy valamilyen fontos műtéte van, ami fontosabb, mint a kezem nézegetése.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 1 Jún. - 18:16

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 1 Jún. - 9:09

-Valóban nem, de ezzel legalább valóban segítek. – komolyan felelek. Itt éreztem először azt az elégedettséget, amit mindig is vártam a jogtól és sosem kaptam meg.
Nagyon kerülgeti a valódi választ. De ha mindez nem igaz, akkor mi lehet az igaz? Minden esetre megkönnyebbülök, hogy az infúzió és a többi rendben van így. Nem feszegetem tovább a húrt, nem látom értelmét. Majd apránként talán.
-Rendben. – bólintok végül.
Hamar össze kéne szednem magam, de ez a képesség dolog nagyon aggaszt.
-Nagyszerű, hogy pont nekem jutott. – némi keserűség van bennem, mert számomra ez olyan, mintha valakitől ellopnék valamit. Márpedig én nem ilyen vagyok. Arra nem is gondolok, hogy ezzel éppen azt jelképezem, aki mindig is voltam: legyen egyenlő esélye mindenkinek.
-Hegylakó? – aztán megértem. Hallottam már a filmről, de megnézni majd csak jövő héten tudom. Zsinórban tele voltam munkával és jövő héten végre lesz két pihenőnapom is. Akkorra terveztem megnézni.
Megvan, aktiválódik, még sincs akkor meg. Most már végképp kezdem a fonalat elveszíteni. Azt hiszem, hagynom kell egy kicsit ülepedni.
A nagy bámulásból kapcsolok, hogy talán ez csak nekem nagy bámulni való. Igazából tényleg félelmetes, és ezért nézem én is.
-Idő. Abból van a legkevesebb.
Amíg kitölti a papírt, addig a használt tárgyakat belerakom a használt tartóba, hogy minden rendben legyen.
-Köszönöm a bíztatást. Rám fér. Tartok attól, hogy valakinek baja esik miattam. – igen, orvosként ez nagyon fontos nekem, emberként pedig végképp. Vajon tényleg ember vagyok még így? De végül is, tanultuk mi is, hogy ahogy most az emberi test jelen állapotban van, az nem végleges, hiszen minden átalakul és fejlődik.
Kiveszem az infúziót, ennyi bőven elég lesz a testfolyadék pótlásához.
-Most már nem fogsz szédülni, de pár napig érdemes többet innod, hogy ne száradj ki.
A kezemet nyújtom felé, ahogy látom, még inog. Nem lenne jó, ha elesne, de látom, megtartja magát.
-Én is nagyon köszönöm. A helyzet az, hogy a képességemre ma jöttem rá, és ha nem vagy, akkor most éppen dilisnek gondolnám magam. Szerencsés vagyok, hogy egymásba bukkantunk.
Egy ideig nézek az ajtóra, amin kiment, majd észbe kapok. A végén meg fogják kérdezni, ki tombolt a helységben, ha meglátják a kukában a tárgyakat. Az ajtóhoz állok, nem szeretném, ha valaki benyitna, miközben vért izzadok, hogy minden a helyére kerüljön.
Nem nyúlok a tárgyakhoz, amin azonban meglepődök, hogy nagyon is hamar végzek, és mire rutinszerűen benyitna az egyik nővér, addigra már a kezemet mosom éppen.
Muszáj leszek aludni a kanapén, nagyon kimerültem, sok volt ez nekem mára.

//Köszönöm a játékot, szintén élveztem! Várlak kedden! Wink

//

Tárgy: Re: North Salem Hospital Csüt. 29 Május - 15:37

Nate & Faye

- Az nem lehet valami könnyű munka. - jegyzem meg egy visszafogott mosollyal és ebből már tényleg nyilvánvaló, hogy amúgy nem épp azzal szokott foglalkozni, hogy másik kezét foltozgatja az ügyeletes orvos helyett. Sokkal komolyabb dolgokkal foglalkozik, remélem hogy nem kell miattam valami jóval hasznosabbtól elvonnia magát. Ezt gondolom sokan meg tudták volna csinálni, ha épp lett volna idejük rá.
Az újabb kérdésekre viszont csak pár nagy pillantás a válasz így elsőre. Mondanom kéne rá valamit, valami jó magyarázatot, de... fogalmam sincs, hogy mégis mi lenne a megfelelő. Olyan orvoshoz nyitottam be, aki körültekintő, lehet hogy egy ügyeletes a sokadik beteg után nem is foglalkozna ezzel. Szerencsém is volt, mert ő figyelmes, és közben nem, mert túl figyelmes is egyben.
- Nem vagyok cukorbeteg. Ez csak... - kezem sejteni, hogy esetleg attól tart, hogy drogozom, de hiába mondom, hogy arról sincs szó, nem köteles hinni nekem igaz? Tökéletesen elbizonytalanodom, mivel még a véradási lehetőséget is se perc alatt vétózza. Belefoghatnék, hogy idősebb vagyok, de pont most beszéltem a suliról is. - A bátyám orvosnak készül és volt, hogy segítettem neki, hogy tudjon... gyakorolni. - ez még nem bűn igaz? Nem olyasmi, ami miatt ki kéne akadnia bárkinek is. Tényleg csak gyakorlás volt, főleg az elején, aztán azóta már eléggé megváltozott a dolog, de az pedig nagyon is fontos. A jó ügy miatt csináljuk.
- Nem szedek semmit, tényleg! - most már egyértelmű, hiszen rá is kérdezett, még az se biztos, hogy elhiszi a sztorit, mert kétlem, hogy sok gyerek van, akinek a bátyja őt használja időnként doktorost játszani. Gondolom vannak erre sokkal jobb módszerek is. Próbababák, vagy tudom is én.
- Biztosan lehet olyat is. Egy képesség mondjuk blokkolni tud egy másikat. Olyan sokféle lehetőség van, ilyen is lehet. - mosolyodom el. Látom én, hogy össze van zavarodva, meg kéne lovagolni ezt a hullámot, hátha akkor elfelejti az előbbi szavaimat, meg ezt az egész tű incidenst. Amikor egy pillanatra kikapcsol a képessége azonnal megérzem az ismerős bizsergést. Igen, így már teljesen egyértelmű, bár eddig se sok kétségem volt a felől, hogy ő is különleges.
- Nem, ez nem olyan, mint a Hegylakó. - nevetem el magam, hiszen talán csak egy hete láttam azt a filmet és ott tényleg minden halhatatlan tudta, hogy a többiek is azok, de esetünkben ez nem áll fenn. - Igen, van aki a képességével születik, de persze mindenkiben ott van, akinek meg van, csak nem ugyanakkor aktiválódik. - az a baj, hogy a bátyám sokkal jobban ért ehhez, én nem tudnám igazán jól elmagyarázni, azt viszont nem szeretném, hogy ő meséljen róla többet a fickónak. Az nem lenne hasznos neki, hiszen biztos vagyok benne, hogy Aaront nagyon is érdekelné egy ilyen képesség.
- A másik az bonyolult, nem is tudom, hogy mióta van meg. - kicsit még a nyakamat is behúzom, annyi minden lebeg már a szobában, de az jól látszik rajtam, hogy nem szívesen mesélnék az eredeti képességemről. Tényleg bonyolult és túlságosan sok magyarázatot követelne, az pedig hogy mindezt csak úgy elmeséljem egy ismeretlennek... nem vagyok ennyire bátor. Nem biztos, hogy jól reagálná le.
- Semmi gond, az elején gondolom bonyolult lehet ezt az egészet irányítani. - bólintok egy aprót. - De majd bele jön. - mint ahogy a legtöbben, csak idő kell hozzá és persze sok gyakorlás. Nekem nincs ebben gyakorlatom, az én képességem/képességeim passzívak, nincs rájuk semmiféle befolyásom sem. A kartont átveszem. Tényleg mázli, hogy a bal kezemet vágtam meg, nincs gond az írással. Szépen kitöltök mindent, első körben az itteni nyaraló címét adom meg, hiszen hivatalosan New York-i vagyok.
- Igen, jó lesz. Itt leszek akkor kedden. - akkor még a városban leszünk, aztán ha jól sejtem keresnem kell majd egy másik dokit New Yorkban, amíg még tart a suli. Majd nyáron úgyis többet leszünk a nyaralóban, ebben biztos vagyok, mindig így szokott lenni. Végül szépen felállok. Bizonytalanul állok meg, de talán nincs más kérdése és gondolom van mit átgondolnia. - Köszönöm, tényleg! - egy mosoly, és úgy gondolom ennyi még azért csak kellett, aztán tényleg távozom. Aaron talán már otthon van, és nem tudom, hogy mennyire ijedt meg, vagy... akadt ki.

//Köszönöm a játékot, élveztem! ^^ Jövök kedden Very Happy

//

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szer. 28 Május - 22:18

-A gyerekek már csak ilyenek. – mivel nem úgy hallom, hogy rossz emlék lenne neki ez, ezért inkább én is azt válaszolom, amit megfelelőnek tartom.
Egyre kevesebb időm van a páciensekre, pedig nagyon szeretem azt, amit csinálok. Ismét úgy érzem, hogy az irodába szorulok vissza és ez ellen lázad a természetem. Tenni szeretek, nem köldöknézegetni.
-Idegsebész vagyok. – sokan mondják, hogy a sebészek azok, akik legálisan pszichopaták. Szerintem nagyon tévednek. Szeretem megjavítani, ami elromlott és szeretem a kényes feladatokat. Ez számomra kihívás, amit élvezek.
Azt sem mondom, hogy osztályvezető-helyettes. Nem szeretnék ennél feljebb lépni.
-Hetente kellene, hogy megnézzem és újra bekössem. A rehabilitációt már a harmadik hétnél el lehet kezdeni, ha szépen gyógyul. Zavarni pedig biztosan nem fogsz, orvos vagyok. – mosolygok rá egy pillanatra, feltekintve a munkából.
A kezem is megáll, elveszem a kezéről.
-Oké, rendben. Még egyszer megkérdezem: ugye nem vagy cukorbeteg? Esetleg másként nem érintkezel tűvel? – majd a hegek felé mutatok. – Ezek a hegek több éves hegek is. És ha nagyon gonosz szeretnék lenni, akkor is nem rég töltötted a tizenhetet. Az pedig az alsó korhatár véradásnak.
Csak tippelek. Elég sok emberrel foglalkoztam már, a bőr a csontok, mind árulkodnak arról, merre tart éppen a korban. Nincs ellenségesség a hangomban. Valóban szeretném tudni, mert ha…
-Azért kérdezem, mert ha olyan infúziót kapsz, vagy injekciót, ami összeférhetetlen a kapott infúzióval – mutatok a mostanira – akkor komoly bajod lehet. Szedsz valamit? – teljes őszinteséggel kérdezem. – Azon is lehet segíteni. Szeretnék. – teszem hozzá.
-Kikapcsolva? Miért? Lehet azt is? – most már tényleg össze vagyok zavarodva. – Vagy… nem tudom… - hirtelen tér vissza az az érzés, amit először éreztem, amikor megtudtam, ki is az apám. Semmi akartam lenni, eltűnni. Ezzel együtt ki is kapcsolom tudattalanul a kioltó képességemet pár percre, amíg újból helyre nem rázódik a gondolatmenetem.
Komolyan hallgatom végig.
-Tehát akkor nem ismerjük fel egymást? És hogy érted, hogy így születik? – teljesen összezavarodok.
-De? – az összes tárgy megáll a forgásban, mintha azok is figyelnének. Ahogy felpillantok, meglátom a Faye háta mögött, feje felett sorakozó, kisebb nagyobb tárgyakat a levegőben. Hitetlenkedve nézek körbe. – Hogy érted, hogy azt csak nem rég? Akkor… mi volt még előtte? - kérdezem szinte önkéntelenül, tovább bámulva a tárgyakat a levegőben.
-Nem akartalak megijeszteni, sajnálom. – nem megy még az irányítás, ezért inkább csak egy kupacba dobálom össze a tárgyakat, ami a tiszta kuka. A levegőt láthatóan izgatottan veszem, egyszerűen nem hiszem el. Valahol tartok attól is, hogy Faye nem mondott igazat a képességét illetően, hiszen a hegekkel kapcsolatban is lódított, bármi is legyen a valódi igazság.
Felnevetek.
-Jó is lenne. Amint látod, a nem figyelek, még kárt is okozhatok. – márpedig a hivatásom nem ennek szól. – Kész.
A tálcára teszem a dolgokat, miközben elgurulok a székkel odáig. Nincs messze, de még nem akarok felállni. A lábam remeg.
-Kitöltenéd ezt? – nyúlok az asztal felé, ahol a keménytáblán egy papírlap van. Átnyújtom neki. Kezet mosok addig, amíg kitölti.
-Köszönöm, hogy elmondtad nekem. – ez az információ túl sok nekem most így hirtelen. Nem is hiszem el igazából mindezt. Álmodom és majd felébredek.
-Itt mindig megtalálsz. Jövő hét kedden délután várlak vissza, ha minden rendben lesz. Négy óra megfelel?
Friss levegőt akarok, hideget és mozogni. Szinte fizikailag vagyok rosszul ettől az egésztől. De még kitartok. Muszáj. A mosolyom nem árulkodik arról, hogy mi kavarog bennem. Megszoktam, elvégre orvosként, előtte pedig jogászként nem adhattam a gyenge jellemet. Apám után pedig végképp nem. Anya miatt kell erősnek lennem. És a húgom miatt. Ízlelgetem a szót, valahol még ez is új nekem, viszont egyáltalán nem úgy gondolok erre, mint arra, hogy apa.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Hétf. 26 Május - 15:00

Nate & Faye

Elmosolyodom és automatikusan siklik a kezem a hajam felé. Persze a szabad, nem az, amelyiket épp ellát. A fülem mögé tűröm, hiszen gyakran hordom kiengedve, és most is úgy van. Igen, igaza van, egyedi a színe, ezt már elég sokszor mondták és én tisztában is vagyok vele, hogy elég feltűnő jelenség vagyok sok esetben épp e miatt. Aaron szerint pont e miatt is kell vigyáznom a srácokkal, mert nem feltétlenül az érdekli őket, hogy ki vagyok, milyen vagyok belül, hanem inkább csak egy különleges trófea lehetek számukra és persze az nem szeretnék lenni.
- Kiskoromban sokat csúfoltak miatta. - jegyzem meg aztán, de nem érezni a hangomban semmiféle fájdalmat. A gyerekek gonoszak tudnak lenni, ezt én is tudom, és már elég rég volt, hogy a vörös hajam, vagy a szeplőm okot adott arra, hogy bántsanak miatta.
- Köszönöm szépen, akkor mondjuk hetente kell visszajönnöm önhöz? Nem fogom vele zavarni? Láttam, hogy külön irodája van, gondolom nem valami... általános orvos. - persze nem értek én ehhez annyira, de valahogy olyan komolyabb alakban tűnik. Nem is tudom, akihez csak ritkán kerül beteg, de akkor különleges és nem pedig csak egy sima vágás a tenyéren.
- Nem volt balesetem sosem, ez csak... szoktam vért adni. - vágom rá hirtelen. Ez jó válasz lehet. Annyira nincs sok heg a kezemen, egy átlag ember észre sem venné, csak hát orvosi szemmel minden egész más. A bátyám pedig elég jól és óvatosan dolgozik, nem szokta soha úgy csinálni, hogy annak látványos nyoma maradjon. Amúgy se akarna ártani nekem, ebben biztos vagyok, mindig elég finoman csinálja, hogy szinte alig érezzem, én pedig már egészen hozzászoktam a tűhöz.
- Olyan, mintha... ki lenne kapcsolva. - rántom meg finoman a vállam. Szegény tényleg nagyon le van döbbenve, én meg úgy beszélek vele, mintha ez teljesen evidens lenne, mintha épp a holnapi időjárást tárgyalnánk ki, pedig ez annál jóval nagyobb horderejű téma lehet, főleg az ő számára, ha neki ilyen nagy újdonság.
- Igen, felismerem és nem csak mi. Elég sokan vagyunk, csak legtöbbünkről nem lehet tudni és az is elég változó, hogy valaki mikor jön rá, hogy mire képes. Ön már felnőtt, de olyan is akad, aki így születik. - az elején nekem is fura volt, amikor a bátyám közölte velem, hogy a vérem nem átlagos, hogy egyáltalán nem vagyok szokványos, vagy hétköznapi, amikor erre véletlenül rájött és aztán kiderült, hogy ő sem az. Persze, hogy meglepő volt, de nekem egyszerűbb, hogy volt aki adagolja, akiben maradéktalanul megbízom és nem én vettem észre, hogy valami furcsa.
- Meg lehet ám szokni ezt az egészet, csak gondolom elsőre kicsit sokkoló, de... - megakadok mondat közben, amikor látom, hogy egyre több tárgy emelkedik a levegőbe. Telekinézis... Aaron imádná. Nem szabad elmondanom neki, mert ez a fickó tényleg kedves. Nem lett volna kötelező segítenie, de megtette. Képtelen vagyok hazudni bátyámnak, de ha egyszerűen csak elhallgatok pár részletet az nem hazugság igaz? A magyarázatára figyelek inkább, és próbálok elvonatkoztatni a tárgyaktól. Nagyon nem lenne jó, ha lennének köztük élesek is.
- Egészen kis koromtól... vagyis az hogy érzékelni tudom ki olyan, mint mi az csak nem rég. - nem tehetek róla, a levegő, pörgő tárgyak elvonják a figyelmemet, nem sikerül úgy válaszolni, ahogyan akarok. - Nem feltétlenül. Ez végülis csak genetika azt hiszem, meg lehet szokni, mint azt hogy az ember elkezd járni. - jó azért nem ugyanaz, főleg mert egy gyerek még könnyebben fogad el dolgokat, mint egy felnőtt, de... biztosan neki is menni fog majd idővel.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 25 Május - 19:04

Mosolyogva tekintek fel rá. Nem mindenkinek van olyan családi múltja, mint nekem. Apámhoz nem szeretnék hasonlítani, szerencsére Julien nagybácsikámra hasonlítok, aki viszont nagy nőcsábász volt. Nem tudom, hogy anyám ezzel célozni akart-e valamire.
-A hajad színe is egyedi.
Nem tekintek fel, hogy minél előbb tudjak végezni a sebbel.
-Valóban nem kevés. De nem is sok, ahhoz képest, hogy akár komolyabb baj is lehetett volna. Nem, nem kell majd óvnod. Teszek rá egy olyan tapaszt, ami nem engedi, hogy víz érje, de levegőzni fog, hogy gyógyuljon a seb. Ezt viszont hetente cserélni kell majd. Ha eljössz, lecserélem és akkor a sebedet is meg tudom majd nézni.
-Értem. És baleseted sem volt? Vagy valami más? A tűk hegyei nagyon friss hegek. – nem kutakodok semmiben, de ha esetleg narkóról van szó, akkor sajnos rendőrt kell hívnom. És a gyámügyet. Nem hiszem, hogy az lenne a háttérben, fájdalomcsillapítóra másképp reagált volna és én pedig óriási nagy hibát követtem volna el. Azt nem engedhetem meg magamnak.
Madonna elindul, én pedig kénytelen vagyok hallgatni. Nem vagyok oda érte, de elviselem.
Döbbenten meredek rá. Vártam, nagyon vártam, hogy ezt fogom hallani válasznak, de éppen annyira féltem tőle. Mert ha azt mondja, hogy nem, akkor még továbbra is be tudnám beszélni magamnak, hogy csak álmodom és hallucinálok.
-Hogy érted, hogy nem működik? – mégis ez csúszik ki a számon. Észbe kapok és folytatom a varrást, aminek a végénél járok már. – Hogy érted, hogy nem érted? – teljesen tudatlannak érzem magam.
Elvágom a cérnát, ezzel is időt spórolok ismét. Válasz helyett azonban kérdezek.
-Akkor… te felismered, ha valaki tud ilyet, mint például én? Tehát akkor nem csak … mi vagyunk ilyenek? – most kezdek el pánikolni, bár a hangom nyugodt. Különválasztom magamban a doktort és a magánembert. Megrándul a szám széle, muszáj leszek válaszolni. Úgy érzem, hogy most megfordult a helyzet és hogy egy nálam jóval tapasztaltabb ül a székben, tanít engem és én csak kapkodom a fejem.
-Nagyon is, elhiheted. Azt hittem, valaki viccel. És… biztos fel fogok ébredni. – felnevetek. Sokkal több benne a keserűség, mint az öröm. Van elég bajom az életemben, nem hogy még ez.
Veszek egy nagy levegőt, a munka mindig enged fókuszálni, azonban az érzelmeim kezdenek elönteni. Ennek köszönhetően a kisebb tárgyak már elég szép, lassú pörgésben kezdtek a levegőbe szállva, amit nem veszek észre.
-A tapaszt ráteszem a sebre, az a gyógyításban is segít.
A tégelyt lecsavarom és egy kis tálba vízzel összekeverek belőle egy adaggal. A kezem ugyan nem remeg, a hangom azonban halkabb, mint szokott lenni.
-Neked mióta van ez meg? Nehéz… hozzászokni?
Egy kis kanállal adagokban a sebre kezdem simítani a pasztaszerű anyagot. A félelem lassan kúszik felém. Ha ez mind igaz.... ez normális dolog?

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 25 Május - 10:08

Nate & Faye

Kicsit sem zavar, hogy a nagyim nevét kapta meg. Legalább ennyi maradt nekem a családomból és mivel nem volt lehetőségem megismerni őt, így igazából még az összeveréssel sem volt gond soha. Nem hasonlítottak hozzá, csak anya mindig azt mesélte, hogy épp olyan különlegesen vörös a hajam, mint neki, bár ezt még a születésemkor nem lehetett tudni, sokkal világosabbak voltak a kezdeti tincseim.
- Anya sokat mesélte, hogy hasonlítok rá, főleg a hajam. - mosolyodom el. Valahogy számomra ez jó érzés, mindig is fontosnak tartottam a családot. Talán az, aki sokakat veszített el az emlékeket jóval fontosabbnak érzi, mint mondjuk mások, akiknek még mindenkije életben van, bár nem biztos hogy van összefüggés.
- Egy hónap? Az nem kevés, és... kell óvni majd mondjuk a víztől, vagy ilyesmi? - elég rossz lenne, ha teszem azt innentől gumikesztyűben kéne mosogatni, de ami még rosszabb, ha már Aaron belement, és ott a medence, néha átjöhetnek a barátnőim, akkor végképp rémes lenne, ha nekem nem lehetne bemenni a vízbe, vagy folyton arra figyelni, hogy a sérülés ne kerüljön bele.
Aztán kicsúszik a számon az az ominózus pár szó is. Tudom én, hogy néha kicsit körültekintőbbnek kellene lennem, de nem mindig megy, hogy mindenre ugyanúgy figyeljek. nem tehetek róla, egyszerűen csak... nem megy még annyira, hogy mindig előre gondolkodjam. Ezért csak szótlanul megrázom a fejem, az újabb kérdésekre pedig egy kicsit zavartan köszörülöm a torkomat. Na most kéne valami remek kis hazugságot összehozni igaz?
- Nem, egyikről sincs szó, de kiskoromban sokat jártam orvoshoz, bár már nem nagyon emlékszem, hogy miért. - végülis van ebben igazság, csak mondjuk nem magam miatt, hanem mert anya volt beteg, de én is sokszor mentem vele, emlékszem, tehát ez összességében maximum a tények aprócska elferdítése, de igaz.
Szabad kezemmel a magnónál nézek közül, amíg ő varrogat. Biztos vagyok benne, hogy nem kell figyelnem mit csinál, amúgy se értek hozzá, szóval gond nélkül válogatok és teszek be végül egy Madonna kazettát, nem a legújabb, sőt ha jól emlékszem ez még az első albuma, de attól még ugyanolyan jó. Azt viszont könnyedén kiszúrom, hogy valami furcsaság történik. Bár számomra ez nem annyira megrázó, mint gondolom egy átlag embernek lenne, ezért is játszik mosoly az arcomon, de ő láthatóan eléggé meg van lepődve és talán egy kissé meg is van zavarodva. Még a varrás is abbamarad kicsit. Lehet, hogy még új neki ez az egész?
- Én is igen, bár az enyém nem túl látványos és valami miatt most nem is működött, amit nem igazán értek, de... biztosan van rá magyarázat. - igyekszem barátságosan mosolyogni továbbra is, maximum tényleg a miatt van meglepetés az arcomon, amit most így sikerült felfogni. Nem éreztem meg, hogy ő is mutáns, pedig bőven elég szokott lenni az, ha hozzáérek valakihez, most viszont még sem tűnt fel. - Megismerem az olyanokat, mint mi. Tudod csak úgy bevillan, úgy... érzem. Neked ez most még új ugye? - és ügyesen sikerült egy újabb elszólást bevetnem, bár ha van egy kis mázlim, akkor a mit arra érti, hogy ő és én, és nem arra, hogy még valaki más is, hiszen a bátyám is más, mint mi vagyunk. Biztosan érdekelné egy ilyen képesség, de... ez a fickó kedves és rendes is volt velem, nem akarom, hogy ő is afféle kísérleti nyúl legyen. Azt már persze pont ezért nem fejtem ki, hogy nem csak egy képességem van, bár a másik is ugyanolyan passzív, hiszen az, hogy a vérem különlegesen hat másokra számomra nem sokat ér, ez elsősorban a bátyámnak fontos és persze a világnak.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 24 Május - 16:11

Egyetértően bólintok a köszönetre. Nem illemnek tartom mindezt, hanem a másik felé tiszteletnek.
-A fájdalomcsillapító nem sokára hatni fog, jobb lesz.
A szisszenés azt jelzi, hogy érzi, tehát azzal így még nagy gond nem lehet.
-A nagymamádat? – tekintek fel egy pillanatra. – Szép hagyomány.
Bár nem mondom, nagyon örülök, hogy anyám nem apám nevét adta nekem. Még így is kísértetiesen hasonlít hangzásban rá és ki tud verni a víz ettől néha.
Egyik tehetségem az injekció fájdalommentes beadása. A fájdalom van, hogy nem a jó irányba tereli az embert.
-A sebnek egy jó hónap biztosan kell, hogy teljesen begyógyuljon. Utána pedig tornáztatnod kell alaposan, hogy ízületek és izmok ismét a régiek legyenek. Nem vágtad meg mélyen, csak olyan helyen, ahol két fontos ér fut a kézben, ezért vérzett annyira.
-Nem olyan vészes? – talán a hangom túl halk, nem tudom, de azért ez a nem olyan vészeshez elég csúnya vágás, hogy ne akarja egy átlagos ember nézni. A tekintetem oda csúszik, ahol az infúzió van. Jellegzetesen olyan sebek vannak rajta, hiába vannak begyógyulva, amelyek arra utalnak, hogy sok injekciós tű érte a bőrét. Az infúzióra tekintek, majd vissza a sebre.
-Érzékeny vagy valamilyen gyógyszerre? Vagy cukros vagy?
Nagyon apró öltésekkel dolgozok, hogy minél tökéletesebben gyógyuljon majd össze.
-Madonna? Biztosan van. A magnó mellett vannak a kazetták, hacsak a gépben nincs. Tedd be nyugodtan.
Érthető, hogy nem fogok most betenni én magam zenét, de éppen ezért van közel téve hozzánk, hogy aki itt van, az elérhesse és kedve szerinti zenét tegyen be.
-Mindkettő fontos döntés, annyi bizonyos. – tehát még iskolás, akkor jól tippeltem, de nem voltam biztos benne.
-Hogy? – kapom fel a fejem, mire a tartó hangos csörrenéssel esik a tálcára vissza.
Odafordulok, majd a seb felé. Eléggé piros, majd nagyon is falfehér lesz az arcom. Ebben is most eléggé hasonlítunk egymásra. Kellemetlenül csöndes másodpercek jönnek a részemről, mert nem fogom tudni megmagyarázni.
Beszippantom az ajkaim. A tinédzserek állítólag sokkal nyitottabbak, nem igaz?
-Miért, még ki?
Megkerülöm a közvetlen válaszadást, elég pocsékul tudok hazudni. Anyám keresztény neveltetése az őszinteséget adta nekem, amivel itt néha nem tudok hazudni. Elég rossz tulajdonság. Még szerencse, hogy nem szerencsekártyás vagyok.
Megáll a kezemben az eszköz, amikor másik gondolat bukkan az elmémbe.
-Csak nem te? – azok után, amit láttam a saját irodámban és tudom, hogy én tettem… nem vagyok annyira öntelt, hogy azt képzeljem, csak én vagyok erre képes. És a mai nap túl sok minden történt, hogy fel akarjam tenni ezt a kérdést.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Pént. 23 Május - 13:24

Nate & Faye

Tényleg rendkívül hálás vagyok, hogy így segít, pedig simán megtehette volna, hogy csak lepasszol a nővérnek. Saját irodája van, meg minden, ebből az ember arra gondol, hogy fontos valaki lehet, és nem feltétlenül az én dolgom a legfontosabb neki. Pont e miatt esik jól, hogy segít, és nálam alapvető, hogy ezt meg is köszönöm, hiszen miért ne adjuk a másik tudtára, ha jól esett egy tőle származó gesztus?
- Én igen, de attól még ez... nem mindenkinek alapvető. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Sajnos így van, a taxis is azért aggódott leginkább, hogy összevérzem az üléshuzatot, a nő pedig a váróban igazából szinte egyáltalán nem foglalkozott velem, nem hogy azon legyen, hogy mielőbb ellássanak. Sajnos nem olyan alapvető, hogy segítünk másoknak, néha csak akkor, amikor már késő. Próbálok persze nem nagyon, de azért csak felszisszenek, amikor elfejti a kezemről az anyagot, elég rendesen beleragadt már a sebbe, de túl fogom élni.
- Köszönöm! Így hívták a nagymamámat, legalábbis anya ezt mesélte. - sosem ismertem a nagyszüleimet. Persze nem volt ez jó dolog, de valahogy így jött ki a lépés. Jó eséllyel ha éltek volna akár még most is, akkor nem a bátyámhoz kerülök, hanem hozzájuk. Az az igazság, hogy túl sokan haltak meg már körülöttem, nem csoda, ha folyton féltem Aaront is, pedig neki nem eshet baja, talán azért is van még életben.
A szavaira csak lassan bólintok. Gondolom az sem lesz kellemes, ahogy majd az érzéstelenítőt a szervezetembe juttatja, de még mindig jobb így, mintha a nélkül kéne átvészelni a varrást.
- És mikor jön rendbe? - az talán a legnagyobb szerencsém, hogy a bal kezemet sikerült elvágni, nem azzal írok, de mégis csak szükségem van rá napi szinten és elég kellemetlen, ha nem tudsz fogni, vagy ha minden alkalommal, amikor kinyitod a tenyered, akkor fájlalod, ahogy feszül a seb.
- Nem olyan vészes, de köszönöm és... Madonna van? - imádom azt a nőt, mindent megtestesít, amit én nem. Szabad, független és persze fene mód nagy szája van. Tökéletes ellentétem, de ettől még imádom. Persze ritkán hallgatom, inkább csak a barátnőméknél nagy ritkán, azt hiszem a bátyám nem szeretné. A varrás viszont nem zavar, igazából nem vagyok már ezektől rosszul, akkor sem estem pánikba, amikor megtörtént a baj. Aaron már elég vizsgálatot végzett el és elégszer vett vért tőlem, hogy az ilyesmi ne rendítsen meg annyira.
- Még csak tanulok, nem dolgozom, bár gondolkodtam már rajta, hogy talán nem lenne rossz, de... nem tudom. - majdnem ösztönösen megrántom a vállam, de még a mozdulat kezdetén rájövök, hogy rossz ötlet lenne, mert akkor a kezemet is rántanám kicsit vele együtt és azt most nem kéne mozgatni. Talán tényleg nem lenne rossz valami munka, esetleg a nyárra. Suli mellett Aaron nem engedné, túl sok időt kötne le, de nyáron lehet, hogy jó lenne. Várok, amíg jobban megvizsgálja a kezemet, addig is csak a zenét hallgatom, és csak azt veszem észre, hogy valami itt nagyon könnyedén magától mozog. Meglep, persze, de mégis elmosolyodom.
- Szóval... ön is? Képes tárgyakat mozgatni az akaratával? - talán meglepő lehet, hogy úgy kérdezek erre rá, mintha valaki a felől érdeklődne, hogy mi a kedvenc kávéja. De hát nekem ez alapvető, már jó ideje tisztában vagyok a képességemmel, ami persze nem nagy szám, az övé sokkal izgalmasabb.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szer. 21 Május - 22:56

Tehát a rendőröket nem kell hívnom. Nem okozna gondot, megszokott eljárásrend, mégsem örül senki sem, ha erre kerül sor. De sosem szeretem, ha erőszak áldozata kerül hozzám. Az embereket sosem értem, hogy miért lelik abban örömüket, ha másnak fájdalmat okoznak. Nem vagyok nebáncsvirág, nekem is járt már el az öklöm, ha meg kellett védenem magam, de hogy én megüssek valakit, csak mert úgy tartom helyesnek, azt sosem tettem.
-Kérlek. – nem szükséges megköszönnie, mégis megteszi. Ez a kedvesség sokat számít nekem.
A mentegetőzés, mert annak érzem, finoman az alkarjára teszem a kezem egy nagyon rövid időre és a szemeibe tekintek, mosollyal.
-Orvos vagyok és te betoppantál hozzám. Te is biztos segítenél nekem, ha fordított helyzetben lennénk. És ezzel még időben érkeztél. Ha kivártad volna a sort, nem biztos, hogy tudunk segíteni. Sok vért veszítettél.
A szisszenésekhez hozzászoktam, de azért óvatosan fejtem le a kendőt. Előbb, remélhetőleg, mint utóbb, biztosan észrevette volna egy nővér vagy orvos, elvégre a vérveszteségnek vannak látható jelei is.
-Faye? Szép név, kevesen használják.
Ujjaim gyorsan és finoman dolgoznak, a seb láthatóvá válik. Ezt bizony össze kell varrni. A tálcára készített fecskendőhöz nyúlok.
-Ez egy olyan érzéstelenítő, ami nem fog kiütni a fájdalomcsillapítóval együtt, helyileg hat.
– tekintek fel rá. A seb környéke már tiszta, de a varrás fájdalmas lesz, a seb mélysége miatt. Az érzéstelenítő azonban hamar fog dolgozni.
-Hamar hatni fog és nem fogod érezni, ahogy összevarrom. Utána pedig már a fájdalomcsillapító miatt nem fogod fájlalni. – más is van ugyan az infúzióban, de mind e mellett szeretem elmondani, mit fogok majd tenni. Az emberek nem tárgyak és állatok, hogy csak szó nélkül gyógyítsam őket.
Várok egy keveset, ha engedi beadni az injekciót és nekiállok összekapcsolni a mélyedést.
-Nem muszáj nézned, ha nem szeretnéd és zenét is hallgathatunk. Milyen zenét szeretsz? – bárhogy is választ, alkalmazkodom. Nagy feneket keríteni semminek sem szeretek, de azt sem szeretem, ha nem a helyén kezeljük a helyzetet.
-Mivel foglalkozol? – nagy baj lenne, ha olyan munkát végez, amihez nagy szüksége van a kezére. Tény, hogy mindenki használja a kezét, de egy zongoristának, festőnek például nem mindegy, képes-e vele teljes értékűen dolgozni, minél előbb.
Mielőtt összekapcsolnám, azért megnézem, mennyire mély a seb, ért-e ideget, ín, vagy fontosabb izomköteget a vágás.
Annyira belemélyedek a seb tökéletes összezárásába, hogy nem veszem észre, amikor újra töltöm a varrórészt, a tartó magától lendül a kezembe.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 17 Május - 21:33

Nate & Faye

Most már azt hiszem minden rendben lesz. Az olyan apróságokkal egyszerűen nem foglalkozom, mint hogy minta lebegtem volna, mert az az ájulásnak is könnyedén betudható. Az ajtó pedig... most igazán nem lényeges. Csak az, hogy rendben leszek már, most legalábbis úgy érzem. A kérdésre csak finoman megrázom a fejem, bár ez inkább csak pár hevenyészett fejingatásként nyilvánul meg.
- Nem, dehogy... nem bántott senki. - csak a kés, kissé félre csúszott. Én magam sem értem pontosan, hogy mi is történt, hogy a fenébe sikerült ezt így megoldanom. Tudom, anno anya mindig mondta, hogy nem szabad úgy vágni a kenyeret, hogy a kezed felé, de nem mindig sikerült a részleteket fejben tartanom és eddig soha semmi baj nem volt. Talán pont mostanában lett megélezve a kés, és ezért csúszott meg ennyire. Végül elérjük a célt, én pedig a székbe kerülök, ahol igyekszem is szépen megtartani magam. Nem fogok lecsúszni, ha nem kell a lábamon állni, akkor még egészen jól bírom.
- Köszönöm! - bököm ki, hiszen a segítséget illik megköszönni. Gondolom nem ez lenne a dolga, nekem az ügyeletre kellett volna mennem, de jó eséllyel ott is egy idő múlva elájultam volna a váróban, csak ha mindezt ülve teszem, akkor még csak nem is annyira feltűnő. Az érkező kedves nővérre egy mosollyal pillantok fel. Nem túl erős, de most csak ennyi telik tőlem. Tartom a kezem, amíg beköti az infúziót. Meg se kottyan, nem félek a tűktől, Aaron már annyiszor vett vért tőlem, hogy egyáltalán nem zavar, ami történik, gond nélkül nézem végig.
- Én Faye vagyok és köszönöm, hogy segít. Biztosan lenne más dolga és nekem ki kellett volna várni a soromat odakint, csak épp... a mosdót keresetem. - magyarázkodok, hát persze. Nem szabadott volna csak így betöröm és feltartanom a doktor urat, miközben lehet hogy sokkal fontosabb teendői is lennének. De kedves, tényleg kedves tőle, hogy csak így segít. Kicsit szisszenek csak fel, amikor elkezdi kibontani a kezem. Azért érzem most még, az infúzió nem hat olyan gyorsan, hiszen még csak most kötötték be, de amire a tisztítgatásig elér már tényleg nem fájdalmas.
- Csak kenyeret vágtam otthon és megcsúszott a kés... nagyon. Nem akart elállni a vérzés, úgyhogy taxival jöttem el a kórházig. Aztán... a váróban ültettek le. - ami azt hiszem nem volt a legjobb megoldás, de rá se néztek a kezemre, azt hiszem azt hitték egyszerűen csak azért vagyok falfehér, mert amúgy is halvány a bőröm tónusa és csak kicsit megvágtam magam, pedig nagyon nem erről van szó, nem csak ennyiről.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 17 Május - 15:03

~Magánál van, de nem válaszol. Félsiker.~ És talán az is, hogy talán… talán így nem vette észre ami történt. Bármi is ez, ha kiderül, diliházba tesznek, abból meg nem kérek. A másik valóságba hirtelen rándulok vissza, amikor választ is kapok a kérdésemre.
Azért végigmérem gyorsan.
-Megtámadtak az utcán? – nem hinném, hogy úgy baja esett volna, mert akkor másképp reagálna az érintésemre, főleg, hogy férfi vagyok. Azt mondta, megvágta a kezét, talán munka közben vagy otthon.
Közben beérünk a helységbe, nem zavar, ha esetleg a ruhámat is összemaszatolná. Leültetem a székbe, majd felveszem a fehér köpenyt és megmosom a kezem.
-Megnézem a kezed, ellátom és kapsz infúziót.
Egy nővér lép be, Barbara nemrég került ki a nővérképzőből és úgy tud csicseregni, mint reggelente a madarak.
-Doktor úr, meghoztam az infúziót. Jó napot, kedves. Máris betakarlak és nem fogsz annyira fázni.
Míg mosom a kezem, beköti az infúziót, majd betakarja Faye-t.
-Így már jobb lesz. Szüksége van még segítségre? – közben a letett mappát felveszi, majd figyelmeztetően az asztal szélére teszi. Hajlamos vagyok elfelejteni, felvenni az adatokat és jelentéseket írni. Rossz szokás. Utálom, ha ellenőriznek, mert annak tekintem. Bezzeg az orvosi részeket sosem felejtem el.
-Nincs, köszönöm, most már elleszünk.
Tudom, hogy még egyszer meg fog nézni, mielőtt kimegy. Felsóhajtok, majd az odakészített, tálcán lévő dolgokra tekintek. Minden megvan, ami kell. Leülök Fye mellé, hogy hozzáférjek a kezéhez. Még mindig foglalkoztat, hogy mit látott az egészből, mert nem szeretném, ha kiderülne. De amint leülök Faye mellé, máris csak a sebre figyelek.
-Az infúzióban fájdalomcsillapító is van. Nathaniel vagyok, de szólíts Nate-nek. Ellátom a kezed.
Kibontom finoman a kendőből a kezét és megnézem a sebet. Jobb, ha ébren tartom, mert nagyon nem jó, ha elveszti az eszméletét.
-Letisztítom és összevarrom. Nem fogod érezni, mert érzéstelenítem. Hogy vágtad el? És hogy jutottál ide? – komolyan érdeklődve nézek rá, miközben már kezdem is letisztítani a kezét.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 17 Május - 7:09

Nate & Faye

Néha sokkal egyszerűbb nem tenni semmit, mint tenni valamit. Egyszerűen csak hagyhatnám, hogy végre a lábaim megadják magukat akár itt a folyosón, vagy még a váróban megtehettem volna. Akkor biztosan komolyabban vesznek és nem ültetnek le, hogy várjam ki szépen a sorom, mintha olyan nagyon ráérnék. Jó persze minden bizonnyal mások is akadnak, akik nincsenek épp a helyzet magaslatán egészségügyi szempontból, de az, hogy valaki kicsit köhög azt hiszem nem egyeztethető össze azzal, hogy egy méretes és mély vágás van a tenyeremen, amiből még mindig ömlik a vér. A drága vérem... Aaron biztosan rendkívül ideges lenne, ha tudná. És tudni is fogja, ha csak nem érek haza előtte, hogy rendet tegyek.
Talán a vérveszteség és az idegesség kombinációja hat rám rosszul, ezért van, hogy pár elhebegett szó után sikerül végül megadnom magam a késztetésnek és engedni a lábaimnak, miután benyitottam egy random ajtón. Annyi hamar leesik, hogy nem a mosdóról van szó, bár talán jelenleg jobb is. Ha azt találom meg és nincs bent épp senki, akkor most jó eséllyel kinyúlva feküdnék a padlón ájultan, amíg valaki meg nem talál. De nem ez történik, annál sokkal furább. Egy pillanatra sötétül csak el minden, mire megint kinyitom a szemem olyan furcsa érzésem van, mintha minimum lebegnék, de ezt gond nélkül betudom annak, hogy nem vagyok épp a legjobb állapotban. Ilyenkor az agy sok butaságot el tud hitetni az emberrel. Nem nagyon válaszolok, de az ellen sincs látható kifogásom, hogy felemel. Azt hiszem nem is nagyon tudnék ellenállni. Az ajtó nyílik... nem nyitják, nyílik azt hiszem, én pedig igyekszem nyitva tartani a szemem, bár éppenséggel nem könnyű, de mivel most csak erre kell koncentrálnom, arra már nem, hogy megálljak a lábamon, valamivel jobban megy.
- Nem, csak... megvágtam a kezem. - igen, ezt azt hiszem kikövetkeztette a kezem közé tekert teljesen átvérzett konyharuhából, amit most épp az ölemben szorítok magamhoz. Nem nagyon érdekel már, hogy a ruhámat is összekenhetem így. Nem vagyok erre annyira kényes, mint a kedves taxis, aki jobban aggódott az üléshuzatért, mint az utasáért.
Időnként még így is néha elsötétül minden, ahogy haladunk a folyosón, ha minden igaz, de próbálok arra koncentrálni, ha épp tőlem kérdez. Minden más homályos, inkább csak zúgnak körülöttem a dolgok, mint hogy értelmesen halljam is őket. Most már minden rendben lesz azt hiszem, már csak azt nem tudom, hogyan magyarázom majd el Aaronnak, de biztosan nem lesz mérges. Nem direkt csináltam és az ajtó... talán még örömet is szerezhetek neki, hogy találtam egy újabbat? Bár furcsa, hiszen egyáltalán nem érzem azt, hogy mutáns lenne, pedig azt mindig tudom, de ő érezhető nem az, akkor meg mi volt az ajtóval?

Tárgy: Re: North Salem Hospital Pént. 16 Május - 19:25

Nagy levegőt szívok be a tüdőmbe, benntartom egy ideig, majd jó hosszan kilélegzem. Nem vette észre, legalábbis nem hallom a diskurálást, pusmogást. Jó ideig még csak lélegzem, hogy aztán újból forogni kezdjenek a kerekek. Jelen pillanatban a műtét nagyon a másodlagos helyre szorult.
A zöld növényre figyelek. Ha az is megmozdul, akkor nincs mese, én csinálom és nem szórakozik velem sem a képzetem, sem semmi más.
Amin azonban meglepődök, az nem az, hogy meg is mozdul. Hanem, hogy lebeg!
-A francba… - ritkán beszélek csúnyán, de ez olyan döbbenet számomra, hogy kicsúszik a számon.
Én lebegtettem a növényt. Éreztem a bizsergést, ami most már teljes egészében átjárt. Mint egy gyerek, aki felfedezi a járás örömét, újabb próbát teszek. A régi, valódi fából készült szekrénnyel próbálkozom. Ha valaki látna, biztosan hozná a kényszerzubbonyt, de jelenleg annyira el vagyok benne merülve, hogy nem figyelek fel a kintről szűrődő zajokra.
A szekrény hintázás nélkül és számomra erőlködés nélkül megemelkedik. Mivel nem szeretném, hogy összetörjem, inkább leteszem.
-Megbolondultam és most éppen halluciná… - ekkor nyílik az ajtó. Figyelmesen nézek, főként sápadva és pirulva, ha tudnék. Tudok, de nem most. A tekintetem azonnal arra a területre téved, ami egyértelműen jelzi, hogy a betérés volta nem egy kérés. Nem szólok semmit, de látom, hogy felugrani már nem fogok tudni, hogy felkapjam. Nem akarom hagyni, hogy a földre zuhanjon.
De nem fog a földre zuhanni. A levegőben megáll az esése, miközben az ajtó is becsukódik, sértetlenül hagyva a betoppanót. Nem figyeltem, hogy mennyire ösztönös, teljes egészében arra koncentráltam, hogy ne essen nagyobb baja.
-Nem kérdezem, hogy minden rendben. Láthatóan nem. – ekkor már ott vagyok mellette és akár magánál van, akár nem, beszélek hozzá. Felnyalábolom, ha magánál van és engedi. Még mindig a levegőben van, erről bizony elfeledkeztem. Kinyitom az ajtót, nem kell hozzá a kezem. ~Hasznos dolog…~
Kicsit még zavart vagyok gondolatokban és érzelmekben, a hitetlenség van bennem inkább, még ha nem is kell figyelnem arra, hogy … mi is történik velem?
-Megsérültél még valahol? – közben már megyek egy egyszemélyes műtőhelység felé.
Nem lenne a feladatom ellátni. De ezért vagyok orvos, nem? Ráadásul sebészorvos, tehát jó kezekben van.
-Mariah! – a főnővérnek nem is kellett szólnom, éppen jönni akart feltehetőleg, főleg, hogy becsukódott az ajtó. Ismerem már és vércseként védelmezi az ittenieket.
– A négyesbe megyünk. Kérek infúziót.
Ez után már csak a hirtelen betoppanó vendéggel foglalkozom. Nyugodt vagyok, nem csak, mert orvos vagyok, hanem mert tudom, mennyit jelent az valakinek, ha nem pánikolva és ordítva látják el. Elsőként azt nézem meg, magánál van-e.

Tárgy: Re: North Salem Hospital

» North Salem utcái
» North Salem városhatár
» Will North Salem-i lakása
» North Salem térkép, elhelyezkedés
» Shayeh rezidencia - North Salem