5-ös szoba

First topic message reminder :

Tetszik a szobaszám. Ötös.. Sose volt ilyen jegyem a suliba, nem mintha hülye lennék. Csak egészen más dolgok érdekeltek, mint mondjuk az algebra. Azt azért nem értem, ehhez miért kell olyan különösen vigyorogni, mint a csaj, aki útbaigazított. De mindegy. Azt már mondták, hogy ez sajna nem egy luxushotel, osztozkodnom kell. Nem igazán tetszik, egyke vagyok, kolis se voltam sose, a szobám mindig az enyém volt. De hát remélhetőleg ezt is meg lehet szokni. Ha nem.. majd menekül a szobatársam...
Bár már a bejáratnál is megtettem, itt is lehúzogatom a bakancsom talpát az ajtó előtt a szőnyegen, végül is engem is anya nevelt, majd egy udvarias kopogás után nyitom az ajtót és lépek is be azonnal. Végül is lányok vagyok, én meg nem vagyok szégyenlős. Bal csuklóm a vállamra feszítve tartom piros utazótáskám, barna hajam lófarokba, fekete farmert és vércseppekkel mintázott fehér pólót viselek. Nyakamba egy keresztmedál, nem nagyértékű, apám valamelyik bazárban lőtte. Inkább csak eszemi értékkel bír, mintsem vagyonival.
- Hali, Tatjana vagyok. Az új lakó - köszönök, remélhetőleg van is kinek...

- Akkor te magad vagy a kocsmai srácoknak a kétlábon járó rémálom - vigyorodom el két cipófűző oldó mozdulat közben. A besorolásra viszont érdeklődve kapom fel a fejem, nehezen fogom vissza a vigyorom az Elisabethtől kapott rendszerezést hallva. Szürkék.. Mint a sima suliban az egyszerűek, akik se nem vezetők, se nem focicsapat tagok, sem pompomlányok. Mondhatni az észklubba járók gyűlekezete. Aztán persze vannak a nyíltan menők, mint az előbb soroltak. A hátvéd, a pompomvezér... És vannak a rejtett menők, mint én is voltam.. Nos, azt hiszem a hierarchia itt sem másabb, mint bárhol máshol.
- Tudunk, ez kétségtelen - vigyorodom el önelégülten. Trükköket azt tudok, nem vitás, olyanokat is, amitől a leborotválatlan szakálla is kihull. De még hagyom, még had maradjon titok a titok, legalább kicsit. Mert így élvezetesebb.
- Érdekelne a kégli - bólintok, bár szavaim ellenére kibújok a nehéz bakancsból. És immár zokniban lépek az előbb megtömött szekrényhez és kiveszek belőle egy lapostalpú fekete cipőt, majd a falnak dőlve lehúzoma zoknit és mezítláb lépek a választott lábbelibe. Közben kikandikálnak egy röpke pillanatra feketére kent körmeim is, majd elbújnak a sötétkék cipellőbe.
- Felőlem mehetünk. Lehet itt valahol valami ehetőt is találni? Az esti iváshoz mindenképp kellene némi alapozás...

- Lehajítalak én a pincéből is úgy, hogy nem fog jólesni - vigyorodom el sokat tudón, majd harsány hahotára fakadok Elisabeth fantáziámat dicsérő szavaitól. Elvetődöm az ágyon, hasamat fogva kacarászok, mintha el se akarna múlni. Tetszik a csaj, érdekes lesz vele lakni, főleg, ha olykor-olykor átvált Erwanra.
- Pedig megnéztem volna a srác képét - támaszkodom a két alkaromra, kissé felnyomva magam az ágyon, miközben lopva kitörlök egy könnycsepept a szememből. Talán még se lesz olyan szörnyen iskolás, borzalmas az ittlét. Ha találok még egy-két ilyen elvetemült alakot, már meglesz a szórakozás a mindennapokra.
- Azért neked is megvan így a magad mulatsága. Elég egy piásabb egyedet kifogni, az utána hiába meséli is bárkinek majd azt mondják, sík részeg volt - vigyorodom el újfent, előre hajolva, immár a bakancsom fűzőjét bontogatva, hisz még se fogok a saját ágyamon cipőstül heverni. Másén talán, vagyok annyira pofátlan, ám ebben nekem kell aludni.
- És mi jót lehet itt csinálni amúgy? Van valami körverseny, vagy mindenki suttyomozik a képességével? - kérdem, bár kissé talán felemásan, hisz eddig én se mutatkoztam be igazán.

- Rendben. Tehát ha nem én hoztam, akkor kihajíthatom az ablakon. Hanyadikon is vagyunk? Második? - pillantok ki egy röpke pillanatig az ablakon, míg szám kaján vigyorba húzódik.
- Innen is lehet nagyot esni - jegyzem meg, miközben az utolsó darabokat pakolom a szekrényembe. Mert ez immár a szekrényem, az enyém. Fura...
Közben meg hallgatom Elisabethet, halkan hümmögve, jelezve figyelek, figyelem. Igen, azért kissé fura lehet szegény csajnak. Vagy srácnak? A francba, ebbe én fogok belekergülni...
- Szerintem a csaj beállítottság jobb. Mert pasi lélekkel ha nő alakban egy pasi mászik rád, az necces... De csaj fejjel ha pasi alakban egy másik csajt tapizol.. Nos abban látok fantáziát - vigyorodom el, behajtogatva a szekrény aljába az üressé vált táskát. Vajon meddig marad ott? Csak néhány hét, esetleg több?
- Megjegyzem - bólintok az "utasításra", majd elnevetem magam, miközben az előbb elfoglalt ágyra vetődöm. Ha ez lenne az övé, már valószínűleg az előbb is szólt volna. Tehát ez mától az enyém...
- Nem emlékszem olyan bulira, ahol hányóssá ittam volna magam, tehát ettől nem kell félni. Ha meg mégis.. próbálok majd másra célozni - nevetek fel vidáman. Elég bamba az, aki a saját felsőjét rókázza le...

- Nem szoktam pasikat felhozni. Ami azt illeti lányokat se. Szóval igen, le is lőheted. - Hogy most szó szerint értem vagy sem az nem most derül ki. Épp egy szemceruzával hajolok a tükör fölé. Eléggé kontrasztos, hogy ahol előbb a szakállam húztam le, ott most sminkelek. Ám ez van.
- Olyankor eljárok Jillel és bepiálok amíg elmúlik. Mikor ráébredtem erre a képességemre, akkor választanom kellett, hogy lány vagyok aki pasivá, vagy pasi aki lánnyá alakul. Ami azt illeti még mindig nem döntöttem el. Tény, hogy fiúnak születtem. Ám nekem megadatott az újrakezdés lehetősége és Lisa áll hozzám közelebb.
Oda nézek ahova Tatjana mutat. Igen, az egy üres szekrény.
- Igen. Oda nyugodtan pakolhatsz. Jó sok cipőd van. - Veszem észre felcsillanó szemekkel. Szóval mégsem egy lezser lánnyal hozott össze a balsorsom. Ez egy lehetséges közös pont.
- Ha elvennél egy ruhát a szekrényemből akkor hagyj benn egy cetlit. Mielőtt visszaadnád azért mosd ki, ha belehánynál. - Úgy mondom, mintha már lenne rá precedens. Ki tudja? Attól még, hogy mutánsok vagyunk, ez még egy igazi kolesz. Tele fiúkkal, csajokkal és rengeteg dugi piával.

- Aha... Tehát ha nem az előbb látott srác kóvályog a szobába azt nyugodtan lecsaphatom? - vigyorodom el, majd meglepetten nézem, ahogy Elisabeth vetkőzni kezd. Nem mintha zavarba lennék, öltöztünk a többi csajjal tornaórára is, de azért még is fura, hisz alighogy bemutatkoztun egymásnak. Hát ilyen lenne a kollégiumi élet?
Azért persze felkelek az ágyról és ügyes mozdulatokkal segítek meghúzni a fűző szalagjait, hogy a kihívó darab a megfelelő mód álljon a viselőjén. Aztán végigfuttatom tekintetem a dugig tömött szekrényen. ÉRdekes a két véglet. Egyszerű fiús cuccok, váltva a már-mrá túlzón kihívó női darabokkal.
- Nincs olykor tudathasadásod? - vetem fel az újabb kérdést, ami eszembe ötlik, már-már súrolva az illetlenség határát. De végül is jobb mindent előre tudni arról, akivel megosztom a szobát, aki mellett éjjel lehunyom a szemem. Nem szeretnék arra ébredni, hogy magáról megfeledezve Erwan alakjába teper épp rám félálomba.
- Kösz.. Talán idővel - hárítom kedves mosollyal a ruhatára iránti kínálását. Azért csak kis léptekkel haladjunk, lassabban. Remélhetőleg azt még jó ideig nem kéri, hogy borotváljam meg. Egyik formájában se.
- Ebbe pakolhatok? - nyitom az egyik üresen álló szekrényt, és igenlő válasz esetén elkezdem bepakolni cuccaim. Jóval szerényebb a készletem, többnyire farmerok és pólók alkotják. Persze megbúvik ott néhány miniszoknya, kihívó felső, sejtelmes sálak. A cipők viszont elég széles skálán mozognak. A bakancstól kezdve a női topánon átt, érintve a balettcipőket és a magassarkú, magaszszárú csizmákat.

- Jól látod a dolgot. Viszont az az ára, hogy nem bármilyen női alakot, hanem csak ezt az egyet tudom felvenni és csak Erwant. Bár ez a kettő is épp elég ahhoz, hogy pontosan ilyen reakciót váltson ki elsőre. - Emlékszem. Jill egész pontosan kómásra itta magát amikor megtudta odafent a tetőn. De hát az ilyen reakciókat is meg lehet szokni.
- Most miért? Én is lány vagyok. Jelenleg legalábbis száz százalékig, szóval nem tudsz olyat mutatni amim nincs. - Nyújtok nyelvet és már libbenek is a szekrényem elé, hogy valami csajosabbat vegyek fel. A szekrény harmadában férfi ruha, a többi része pedig lányos cuccokkal van teletömve. Fűzök, rövidebb, hosszabb szoknyák, blúzok és együtteses pólók. Végül kiveszek egy fekete váll nélküli fűzőt, a fehér pólót pedig lehúzom és berakom a fiús cuccok közé. Most látszik a meztelen hátam, karcsú és halvány babapopsi színű.
- Segíts kérlek. Húzd jó szorosra. - Nézek hátra a vállam felett, miután az egyik fehér csipke szegélyű bőrfűzőt magamra vettem.
- Charles Xavier hívott ide. Ő tudja. Saját kérésemre Lisa nevén vagyok beíratva. Valahogy több az önbizalmam lányként. - Rángatom meg a fűzőt, hogy remekül álljon a kebleimen. Egy kis dekoltázs pont jó.
- Nagyjából hasonló magasak vagyunk. Bármikor kölcsön kérhetsz, ha megtetszik valami. Egyszerűen imádok vásárolni. Csak sajnos ennél több ruhát pillanatnyilag nem tudnék hová tenni.

- Alakváltó oké - rázom meg a kezét kissé még bárgyún. Aztán összeszedem magam, végül is nem adhatom magamról a totál gyépést. Azért annyira nem vagyok hülye.
- De te nemet váltol, nem csak alakot. Azért ez egy kissé másabb - sóhajtom, miközben leülök a táskám mellé. Egyenlőre ez az egyetlen biztos pont ebben a szobában.
- Tehát ha öltözködni akarok, akkor zárjam a szobát a saját lakótársam elől? - kérdem azonnal, majd felnevetek a kérdés halatán. Picit engedek, már kevésbé görcsös a tartásom. Hát istenem, mindent meg lehet szokni.
- Láttam, voltam cirkuszban régen - vigyorodom el, végkép túlesve az első sokkon. Talán a legrosszabbal kezdtem, ezek után már azt hiszem, mindent csuklólazán fogok venni.
- Micsoda kitüntetés - vigyorodom el, immár a szobán futtatva végig a tekintetem. Nem túl nagy, kicsit zsúfolt, már ha az eddigi szobáimhoz viszonyítok. De végül is nem itt akarok megöregedni, és talán jó is sülhet ki belőle.
- Meg azért gondolom a tanárok, vagy micsodák. Mert ez végül is egy suli, nem? - szegezem neki a kérdést, ami egy ideje már foglalkoztat. Pontosabban mióta megjelent nálunk az a két különös ürge.

- Banyek? Az én képességem lepleződött le egy fél perc alatt. Legközelebb majd bezárom az ajtót. De, ha már megláttad... Akkor kénytelen leszek rád bízni és megbízni benned. ~Ha pedig beépült Független vagy, akkor szitává lövöm a fejed.~ - Pillantok lopva a szekrényembe zárt .38-as felé.
- Örülök Tatjana. - állok fel és nyújtok kezet. A megválaszolatlan kérdés felett gyorsan napirendre térek. Mindenkinek lehetnek titkai. - És igen, lehet ezt megbeszélni. Több alakváltó él ezen az emeleten. Lehet, hogy már belefutottál pár lányba és lehet, hogy mindegyikük ugyanaz a személy volt. A mi világunkban az ilyesmi teljesen megszokott. - Úgy vonok vállat, mintha épp azt beszéltük volna meg, hogy minden texasinak halványan érződő akcentusa van.
- Láttál már szakállas lányt? - Kacagok fel maradéktalanul kiélvezve a helyzetet. - Na ugye. A fiú alakom félig van csak megborotválva, de az ráér. Legfeljebb amíg nem fejezem be, nem váltok alakot. Rajtad kívül csak Jill tudja, szóval üdv a klubban.

A mosoly hamar arcomra fagy a látványtól, kezem pedig a kilincsre. Első megdöbbenés után már-már épp elnézést kezdek hápogni és hátrálnék kifelé, azon gondolkodva, hol lelem az útbaigazító csajt és vajon menynrie viseli az óriáspókokkal való közelséget, mikor a srác bemutatkozik, majd időt kér. Én meg csak a szőnyegre dermedten állok, ami nem enged akkor sem, mikor a félszakálsla srác helyén már egy habzó képű szőke csaj áll.
- Banyek.. - nyögöm ki végül nagy nehezen, továbbra is a folyosó felé pislogva. Na nem.. még az osztozkodás is durva nekem, de hogy rögtön egy hímnősténnyel.. kész diliház. Anyám hova küldtél?
- Lehet ezt megbeszélni? - nyögök fel a kedvesnek tűnő szavak hallatán. Ok, én se vagyok teljesen oké, végül is mutáns vagyok. De azért.. ez lesokkolt, kétségtelen...
De legalább már a kilincset engedem és beljebb is lépek, míg Elisabeth-Erwan lemossa a maradék habot. Atáskám az egyik üres ágyra lököm, és továbbra is kissé gyanakodva pislogok új lakótársam felé.
- Tatjana vagyok - lehelem némi spéttel, elengedve a fülem meleltt a kérdést.
- És akkor most a fél képed borotválatlan? - kérdem, ami elsőkétn eszembe jut. Abszurd és röhej, de most tényleg az érdekel, hogy félborotválan-e a csaj.. Ö, srác... A fenébe...

Két test, dupla probléma. Ezt már egészen korán megtanultam. Az egyik megkerülhetetlen sarokprobléma a borotva. Erwannak is és Lisának is kell, de nem mindegy milyen borotvával és hol. Épp ülök a sajátomnak gondolt szobában a tükör előtt koptatott térdű farmerben és egy egyszerű fekete pólóban és a fiús képem adjusztálom nyakig és fültől fülig habosan amikor kopognak és már lép is be egy táskás csaj. A tükörből látom és nyilván ő is látja, hogy egy fiú van a csajok szobájában.
- Basszus... - Na igen. Mindkettőnknek kínos, de lesz ez még rosszabb is. Vagyis annyira nem, hisz ő is mutáns, ha itt van.
- Szia. Engem Erwannak hívnak. Várj egy pillanatot kérlek. - Ideje megmutatom a csajnak, hogy mit tudok, ha már szobatársak vagyunk. Nehogy reggel arra ébredjen, hogy egy idegen srác fekszik az egyik ágyon aztán ijedtében egy bazi nagy tűzgolyóval köszöntsön. Tudom, hogy furán fogok festeni, de megmutatom magam a szőke, hosszú hajú, kék szemű Lisaként is. Egy mosolygós csinos lány, arcán hófehér habbal kezében borotvával.
- Na így már jobb. Elisabeth Mayers, én vagyok a szobatársad. Gondolom így könnyebb megbeszélni a dolgokat.
Gyorsan lemosom az arcomról a habot és egész emberien nézek ki. A borotválkozást majd befejezem később.
- Béta, alakváltás és beszivárgás. Te?
Fordulok Tatjana felé.

Tetszik a szobaszám. Ötös.. Sose volt ilyen jegyem a suliba, nem mintha hülye lennék. Csak egészen más dolgok érdekeltek, mint mondjuk az algebra. Azt azért nem értem, ehhez miért kell olyan különösen vigyorogni, mint a csaj, aki útbaigazított. De mindegy. Azt már mondták, hogy ez sajna nem egy luxushotel, osztozkodnom kell. Nem igazán tetszik, egyke vagyok, kolis se voltam sose, a szobám mindig az enyém volt. De hát remélhetőleg ezt is meg lehet szokni. Ha nem.. majd menekül a szobatársam...
Bár már a bejáratnál is megtettem, itt is lehúzogatom a bakancsom talpát az ajtó előtt a szőnyegen, végül is engem is anya nevelt, majd egy udvarias kopogás után nyitom az ajtót és lépek is be azonnal. Végül is lányok vagyok, én meg nem vagyok szégyenlős. Bal csuklóm a vállamra feszítve tartom piros utazótáskám, barna hajam lófarokba, fekete farmert és vércseppekkel mintázott fehér pólót viselek. Nyakamba egy keresztmedál, nem nagyértékű, apám valamelyik bazárban lőtte. Inkább csak eszemi értékkel bír, mintsem vagyonival.
- Hali, Tatjana vagyok. Az új lakó - köszönök, remélhetőleg van is kinek...