X-Men: Az első megbizatás (Ashfork)

- Még, hogy nem értek a fegyverekhez! Nesze te rohadt kétlábú! Mint otthon a céllövészet, csak sörétesünk volt. Az anyád, haljá mán meg! - Tör ki belőlem a született texasi. Egy puska sokkal inkább a kezembe illik, mint a .38-as. Monoton feladat. Tölt, céloz, tüzel, ürít, újratölt. És ahogy kezdek belejönni egyre gyorsabban. Szemeim enyhén vérben forognak, Lisa arcán elszánt csajos dac, aztán egyszer csak mintha mindannyian belém jönnének és bezárul a gyűrű.
- Tiszta Kursk. - Hogy egy szöszi műkörmös csaj honnan ismerheti a világháború történetét rejtély, de nekem akkor is a kurski katlan jutott erről az egészről eszembe.
- Csajok és Liam, öröm volt veletek bulizni. Ha én itt beadnám a kulcsot, akkor csak azt sajnálom, hogy nem mondtam elégszer, Jill és Tati szeretlek titeket! Most pedig törjünk ki innen a fenébe! - Mindenki értse úgy ahogy akarja.

The member 'Tatjana Roberts' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

Hiába erőltetem az agyam, hiába görcsölök már szinte a fejfájásig, nem hat, nem történik semmi. Dühösen toppantoka lábammal, és lépek egyet oldalt, mikor összekoccanunk Liammal.
- Bocs - kontrázozok én is, miközben a helyzethez nem illő kacagás kaparássza a torkomat. Úgy látom, mutánsok között ez a bevett szokás az ismerkedésre. Leah nekem jött a folyosón, Gabriel elém teleportált a kertben, majd összefejeltünk, amikor az elgurult ceruzám kerestük. És most Liam... Azt hiszem, ha visszaérünk a birtokra javasolni fogom a professzoréknak, hogy vezessük be a kézfogást. Kevésbé fájdalmas módja az ismerkedésnek.
Már, ha visszaérünk, mert a helyzet egyre reménytelenebb és kilátástalanabb. És elkap a tehetetlenség érzése, hisz a képességem a nullával egyenlőre, fegyverem meg nincs. Kétségbeejtő.
- Nincs agyuk, legalább is olyan, ami tudattal rendelkezne. Használhatatlan a képességem - jelentem ki elkeseredve, és immár csak támogatni tudom a kitörés ötletét. Már mindegy merre, csak ebből a kutyaszorítóból kifelé. Így ha a társaim utat törnek, megpróbálok a legkisebb fennakadás nélkül velük tartani, őket nem akadályozva. Mert egyenlőre ezzel segíthetek a leginkább. Csak egyszer érjünk haza...

The member 'Liam Mason' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

Fogalmam sincs, hogy mi az, amit érzek a sivatagba és, hogy mit tudnánk vele kezdeni. Lehet, hogy igaza van Jillnek és amiatt lettek az emberekből ezek, de talán teljesen más funkciója van. Van egy olyan érzésem, hogy nem tudjuk leállítani, legalábbis én biztos, hogy nem. Túl nagy falat lenne, pont mint New Yorkban. Egy sima kisüléstől is úgy felpörögtem, hogy hosszú időbe telt mire a mosolyt letudtam vakarni az arcomról. Az energia kicsit olyan nekem, mint az alkohol. Megrészegít és nem tudok tiszta fejjel gondolkodni. Akárhogy is, a lényeg az, hogy itt nem maradhatunk, mert körülvettek minket, és még Tatival is sikerül a botladozásban összefejelnem. Egy gyors bocsit megejtek neki, bár a helyzetből adódóan szerintem nem orrolna meg rám, ha elszalasztottam volna.
-Arra! – mutatom az irányt, ahonnét az energiaforrást érzékelem. Nagyon remélem, hogy nem hagyjuk itt a fogunkat, mert hivatalos vagyok még egy buliba, ahol számítanak rám, van még egy utolsó táncom. Megrázom a fejem kicsit, ráér agyalni a halálomon, ha már elkerülhetetlen lesz, de most még van esélyünk, ha kitörök. Gyorsan újratöltök és már segítek is a többieknek utat törni, közben előrébb megyek, elvégre mégis csak nekem kéne a kiutat mutatni a nem túl fényes helyzetünkből.

The member 'Cyntia Armstrong' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

A helyzet kezd egyre rosszabbra fordulni. A gömbök ismét ketté osztódnak, hogy többen gyorsabbak legyenek. Jil és Erwannal együtt igen meghitt pozícióba kerültünk volna. Hn me egymás hátának támaszkodtunk volna. A belső gömb rengeteg mindhármunkat körül ölelt, mint egy szúnyograj. Jil elszólását remegő hangon jobban hozzájuk préselődve megerősítem. Már amenynire ez annak mondható.
-Támogatom... Csak egy irányt kérek...
Ha megkapom, vagy cska ak ezét látom, hogy merre a gömbök is veszik az infót és hármasával öszseállva egy-egy forgástengely körül kezdeneke el forogni mint valami pengét és próbálnak utat vágni nekünk. Egyre jobban kezdek aggódni, ezzel egyhuzamban a gömbök egyre agesszívabban és hevesebben bombázzák, lyuggatják az aszott testeket.

The member 'Jillian O'Neil' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

The member 'Erwan Cooney' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

Ha a csorda megvadul mindig a vezérbikát kell elsőnek befogni. A többi majd megy utána vakon vissza a karámba. Ezeknek vajon van vezérük vagy az összes megy a szag után, mint a vadászebek? Egyáltalán egy félig szétrohadt izé érez még szagokat vagy milyen érzékszervek szerint jönnek utánunk? Nagyon nem érek rá ezeken töprengeni futás közben, mert a puskával voltam elfoglalva. Miután úgy érzem, hogy lövésre készen állok megállok és, mint az agyaggalamb lövészeten vagy a megyei lövészbajnokságon, amin ugyan sosem nyertem, de a többieknek ezt kizárt, hogy elmondjam, megállok haránt terpeszben és leadok egy lövést csak úgy próbaképp a legközelebbi fejére célozva, újratölteni ráérek futás közben is. Ami most még csak nem is szégyen, de felettébb hasznos.
- A fejükre célozzatok! Ha ezek emberek voltak, akkor a gerinc velő onnan kapja a funkcionális utasításokat.
Vagy mi. Ezt egy orvosi filmben hallottam, nem biztos, hogy ezekkel a szavakkal, de a lényege ez volt. Mindig a fejükre célozni, hátha a mozgásukat utána már nem koordinálja semmi. Újratöltve, fordulás, célzás, lövés, majd megint nekiiramodni a többiek után.

The member 'Tatjana Roberts' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

- Pont az elektromos embernek kell odaadni az elektromos kütyüt, mi? - sóhajtok fel kétségbeesetten a rádió némaságára. Persze nem Liamot hibáztatom, gondolom nem szórakozik, most épp nem. De valamit mondani kell, szavakat, amik tartják bennem a lelket, amik nem engedik, hogy minden lélegzetvételem sípolássá fajuljon. Addig van esélyünk a menekülésre, míg ép eszünknél maradunk.
Ám ezt elég nehéz megtartani, hisz alighogy kiérünk az ivóból, az összedől, majdnem a nyakunkba hullajtva terhét. Még egy rakat zombit, de ezek sajnos még mozognak és élnek. Csatlakozom Jill szitokáradatához, bár kevésbé díszesen és hangosan. A többiekhez hátrálok, legalább is a Liam-Lisa részhez, Cyntianak megvan a maga gondja, ahogy Jillnek is. Annak azért örülök, hogy a fiatal csaj képes parancsolni a gömbjeinek, amik szerencsére nem ellenünk, hanem a lények ellen fordulnak.
- Nem félsz, hogy attól az izétől lettek ilyenek? - pillantok Liam felé az ötlet hallatán. Persze legutóbb sokat segített a képessége, de most.. nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e tudni, mi vonzza őt. Inkább futnék a repülő felé, felszállva rá, aztán a birtokon kifejteni a véleményem a professzoréknak. Tuti, nem teszik majd ki az ablakba.
Viszont a demokratikus szavazásnak nincs helye és ideje, így a többséggel tartok magam is, már minden mindegy alapon az irányt tekintve. Közben megpróbálok a gömb és golyózáporon is átjutó zombikra koncentrálni. Előbb csak egy-kettőre, reményem szerint elvéve látásuk. És ha úgy látom hat, azaz van agyuk, még ha nem is használják. akkor amennyit csak bírok, annyit próbálok lefedni a fülükbe "suttogva":
~ Erre, erre, itt vagyok! ~
Persze a hang mögülük érkezik, remélve, hogy talán összezavarhatom őket, megfordíthatom őket, esetleg egy-kettőt hajba is kapathatok. Már ha lenne hajuk. Mert hirtelen más nem jut eszembe.

The member 'Liam Mason' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

Persze, hogy behalt az adóvevő, ez mindig így szokott lenni, nem? Minden filmben és könyvben a legrosszabbkor hagy cserben minket a technika. Végre kifutunk abból a hátborzongató helyről, mikor beomlik az épület, és vagy több tucat rohadt dög potyog le nemes egyszerűséggel, mintha csak az eső esne. Nem mondok semmit, mert Jill mindent elmondott, amit akartam. Nem tudom, miért vagyok dühös, mikor eddig csak menekültünk. Talán pont, azért mert utálok, vagy csak ennyire ellenszenvesek nekem ezek az izék. Már éppen mondanám, hogy húzunk vissza a leszállóhelyre, mikor megcsap valami fura hang. Hasonló, mint New Yorkban, de ez most más. New Yorkban megtanultam, hogy nem piszkálhatok meg mindent, ami energiát hordoz, mert nem vagyok elég erős hozzá még. Ez viszont más. Szinte hívogat, hogy menjek oda, érzem, valami nagyon erős dolog van ott, ha ennyire nem tudom kiverni a fejemből az érzést, hogy mennem kell. Bestiát nem érjük el, és van egy olyan érzésem, hogy egy darabig nem is fogjuk látni a kék szőrmókot. Akkor meg miért ne nézhetnénk utána a sivatagban ennek a valaminek? Nincs jobb dolgunk, és én minél inkább el akarom húzni innen a csíkot.
Készenlétben tartom a puskát, de nem lövök. Csak a töltény pazarolnám, még túl messze vannak, hogy lerobbanthassam azt a ronda fejüket. Igaza van Jillnek, most Cyntia gömbjei a legerősebb fegyvereink, így csak nézem, ahogy a gömbök rendet vágnak a rohadékok között. Nehéz elképzelni, hogy ezek régen emberek lehettek, de nagyon ez a tényállás eddig.
-Van valami a sivatagban, valami…nagyon erős. – mondom a többieknek, miközben nézem, hogy a gömbök az ellenséget tizedelik. Kíváncsi vagyok mi lehet az, mert nem éreztem még ennyire erős dolgot soha, és itt amúgy sem vagyunk biztonságban. A többieknek lehet, hogy nem tetszik az ötlet, hogy a sivatagban kóboroljunk, de én tudom merre van ez az energia, tehát úgy tudnék szuperálni, mint valami iránytű. Teszek rá, hogy mennyire félünk, de akkor is el kell innen tűnnünk. Előbb azonban el kell intéznünk ezeket a lényeket, mert nem valami biztató, hogy a sivatagon át üldözzenek minket. Ha sikerül néhány rondaságnak átjutni Cyntia gömbjein, azokra tüzet nyitok, legalább én is kivegyem valahogy a részem a megállításukból.

The member 'Cyntia Armstrong' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

Meg sme álltma míg a folyamatos vészjelzés meg nem szűnt a fejemben. Ekkor mertem csak hátra fordulni, hogy megnézzem mi a helyzet. Ijedten vettem tudomásul, hogy Jil felém siet.
-Ne gyere közelebb!
Szóltam rá Jilre és még hátrébb léptem, nehogy rárontsanak a gömbök. Pár meg is indult felé, de őket sikerült visszafognom. Pár méyl levegő vétel után kicsit megnyugodtam. Legalábbis Jilre nézve nem jelentettem veszélyt. Szavait hallva nem voltam biztos benne, hogy nekem közelebb kéne mennem. De a többieket látva, és hogy mi támadt rájuk, nagy levegőt vettem. Tekintetem megacélosodott.
~Most fogadjatok szót kérlek...
~Nem lesz gond...
Egy pillantra meglepődtem a belső válaszon de már rohantam is vissza az épület felé. A 12 apró gömb továbbra is közel hozzám keringett nagy ebesen, fekete gyűrűket alkotva. A többi összeállt és két gömb ként jöttek velem, egy-egy ak ezemben mintha kisdobós labda ként fognám őket. Megálltam és oldalról lendítve dobtam az elsőt, majd a másodikat. Kezeim magam előtt keresztben álltak és ahogy egy hirtelen mozdulattal széttártam őket a gömbök sok apró darabra oszlottak. Sebességük ezáltal megnőtt és mint kis apró lövedékek száguldoztak a rémek irányába ahol cikázni kezdtek és darabolni.

The member 'Jillian O'Neil' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :

- Ne a piát! A piát azt neeee... basszus Tati. - Kiáltom a hátának mikor a jó erősnek tűnő nyugtatót lecseréli valami vérszerű szmötyire. Talán nem ez itt a legmegfelelőbb alkalom, de az ájulás környékez. Majd a sarok felé fordulva elhányom magam, gondosan ügyelve arra, hogy se a ruhám, se az arcom ne kenjem vele össze. Most jól jött volna a pia. Amit épp az imént pazaroltunk el.
Miután úgy-ahogy megkönnyebbültem, a pánik szintem is kezd alábbhagyni. Már van erőm körbenézni, így a másik puskát és a másik doboz lőszert én veszem magamhoz. Sokkal kevésbé vagyok béna puskával, mint pisztollyal. Ellenőrzöm, hogy be van-e töltve és csak akkor iramodok a többiek után, ha a fegyver garantáltan működőképes és tűz kész.
- Még szerencse, hogy nem magassarkú van rajtam... - Sziszegem az orrom alá. Még szerencse, hogy a kosarazáshoz futni is kell, így legalább nem én vagyok a leglassabb a csapatban.

Egyszerre két megnyugvás is érkezik. Lisa-nak semmi baja, a frászon kívül és a dobhártyánkat szaggató sivalkodása nélkül. És Liam is hívja Bestiát, bár valahol mélyen sejtettem, ő legalább annyira el akar tűnni innen, mint mi. Ez a menési mánia most kivételesen nem női hiszti, hiába vagyunk többségben.
Ugyanakkor kapjuk a rossz hírt is Cyntia hátborzongató gömböcskéi okán. Több.. éljen. Nem elég az a raktárnyi, ami odabent fekszik?
- Élni fogok vele - bólintok Liam szavaira, és csak pislogok a kirohanó lány után. Eh.. hát ezért hívtam én be Lisat? Hogy újfent szétszóródjunk?
- Nem a legjobb ötlet - lehelem utána, majd indulnék én is Liam szavaira, de aztán megtorpanok.
- Várjatok! - dünnyögöm és felkapok egy épnek látszó üveget, ha más nincs a Jill-ét, az esetleges tartalmát a földre öntve, jó alaposan kicsepegtetve, majd egy törött darabbal az egyik félzombin eret vágok és bár egyértelműen öklendezek, ha tudok, néhány cseppet vagy legalább valami alvadékot szedek az üvegbe, arra persze gondosan ügyelve, hogy én ne érjek hoozá se a hullához, se a vérhez, és legfőképp, hogy magam se vágjam meg.
Ha ez megvan, lezárom az üveget és a hátizsákomba dugom, és csak reménykedem, hogy nem törik össze, tönkretéve a ruhám. És pattanok is fel a többiekhez/többiek után futva. A fegyverekhez nem nyúlok, nem mintha nem tartanám hasznosnak őket. Egyszerűen csak nem tudom kezelni és nem hiszem, hogy most időnk lenne néhány leckét venni. Azt pedig nem szeretném, ha a markomban robbanna fel valamelyik, vagy saját magam lőném lábon.
- Talán a professzorék tudnak vele mit kezdeni - magyarázom, ha furcsán pislantanak rám. Nem, nem vagyok se hullagyalázó sem nekrofil, és még vérmániás sem. Csak ésszerűen gondolkodom, már amennyire a helyzet engedi.

Megrázom a fejem és felkapok a kamrában lévő sörétes puskák közül egyet, majd zsebre vágom a hozzátartozó töltényeket. Végre legalább hasznosíthatom az eddigi ismereteimet a lőfegyverek terén. Valami azt súgja nekem, hogy nem sokra mennék, ha elkezdeném őket sokkolgatni, így inkább lőfegyvert veszek magamhoz. Látom, ahogy Lisa visszaér, így pedig feltételezem, hogy nincsenek kint ezekből az izékből többen. Akkor mégis hogy a francba lehetnek hat méteren belül? Talán Jillnek van igaza és föld alatt mászkálnak. Ilyenkor el kéne egy repülőember, de túl sokat azért nem szabad kérnünk, nem igaz? Előkapom a zsebemből az adóvevőt, amit szőrös barátunktól kaptam és már Bestiának továbbítom a kérésünket, vagy inkább parancsunkat.
-Hé, Bestia, amilyen közel csak tudod, rakd le a gépet, a dolgok kezdenek kicsit eldurvulni idelent! – nem hinném, hogy a kísértet város közepén letud szállni, tehát valameddig muszáj elmennünk a saját lábunkon. Nagyon idegesít, hogy menekülnünk kell, de teljesen érhető is. Feladat ide, vagy oda, nem erre jelentkeztem. Arról volt szó, hogy itt mutánsok vannak, nem pedig valami vérfertőzött csontváz sereg.
- Na jó, kint nincsenek, úgyhogy akkor menjünk! Bestia nem fogja lerakni a gépet ide, valameddig muszáj lesz elmennünk…- nem fejezem be a mondatot, mert csak nézek a hirtelen köddé vált Cyntia után. Nem éppen a legokosabb dolog egyedül kifutni, de biztos meg volt az oka rá, hogy ezt tegye. Ha más nem is, akkor az egyre jobban megvaduló gömbjei.
- Ha mégis lennének kint ilyen izék, akkor mindenképp próbáld  meg őket leblokkolni! – fordulok Tati felé. Kell, hogy legyen agyuk nem? Ahogy elnézem nem nagyon használják, de akkor is kell, hogy legyen valami abban a ronda fejükben. Jillt nem kell félteni, majd ő roppangatja őket, míg én a fejüket lövöldözöm. Lisa pedig…nem tudom, halálra untatja, vagy röhögteti őket, amelyik jobban tetszik neki. – Most pedig keressük meg Cyntiát és tűnjünk innen! – mondom és a kijárat felé rohanok. Kiérve körülnézek, hogy fedezem magunkat, ha esetleg ezek a valamik a lesben álltak eddig csak ránk várva.

A hátborzongató érzés egyre erősödik. Teljesen libabőrös vagyok. Jólláthatóan remegek is. Arra még van erőm, hogy ellépjek Liamtől. Ez neki jó hiszen a gömbök egyre vadabbul kezdenek viselkedni. Hajam szinte világítani kezd a sötétben é kicsit úg érzem, mintha húzná valami a tövénél, Finoman, akár csak egy kellemes hajfésülésnél. Kicsit el is meelkedik a fejemtől a vége pedig csapkodni kezd. A gömbök minden energiát átszívtak amit eddig gyűjtöttem. Vad remegsükben kettő három részre válik, az utolsó pedig hat apró golyóra amik sebesen kezdenek körülöttem keringeni közel a testemhez. A lábamnál lévő szilánkokat elsöpörve és porrá zúzva a széket. Inkább azt, mint Liamot. A mardék hat pedig lassna kering körlöttem egymástól állandó távolságra, mint egy kupola. Hevesen remegnek és a tőlem való távolságuk lassan csökken mintha állandó távolságot tartanának valamitől.
~Hat méter...
-H-h-h-h...Hat méter...
~Ajtó. Futás
Mekegem ki, végül eluralkodik rajtam a félelem és az ajtó felé nézek. Egy nagy és néhány apró gömb ront neki és töri ripityomra én pedig szaladni kezdek egyenesen felé. Keresztül pár asztalon és széken amik mint ha egy darálóba lennének bedobálva apró darabokra törnek elöttem tisztítva az utat. Kiérve az épületből mindenkitől lehetőleg biztonságos távolba nézek vssza az épületre. Hátha a tetejéről másznak le. Utána pedig a gömbökre figyeltem, hogy mondanak e valami hasznosat. Ijedten figyeltem mindenfelé.