North Salem utcái

Tárgy: North Salem utcái Szomb. 24 Május - 10:28

First topic message reminder :

A nagyvárosokkal ellentétben North Salem utcái olyanok, akárcsak a filmekben látható kisvárosoké. Kisebb üzletek, kávézók, egy-két panzió váltja a takaros lakóházakkal tarkított utcákat. Zöldellő fű, fehér kerítés, mosolyogva beszélgető szomszédok.
Persze olykor itt is felcsendül a fiatalabb társaságok lármái, esténként a szórakozóhelyeknek hála élettel telnek meg az utcák.

írta Aaron Adler

Tárgy: Re: North Salem utcái Hétf. 30 Jún. - 19:11

Aaron & Leah

Egy ideje már úgy gondolom, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy csak úgy elfecséreljük. Nincsen értelme a duzzogásnak, mert ki tudja, hogy mikor üt el egy autó. Ha ő most itt van velem, érdeklem, vezetett értem csomót, kár lenne azzal büntetni, hogy az egyébként is kevés rendelkezésre álló időt vonom meg magunktól. Aranyosan oldalra döntöm a fejem, félig ázsiai tekintetemet végifuttatom rajta, és puszim, majd csókom után egy mosolyt kapok válaszul. Nem érzem azt, hogy megalázkodtam volna. Kettőn áll a vásár, ő is behódolt nekem valamilyen szinten, számon tartotta a butaságaimat, ez a legkevesebb.
Nem gond, ha már nem akar ismét simogatni, biztosan a rossz emlékkel társítja. Na majd legközelebb, ha akar még látni, igyekszem majd átfordítani ezt. Nem csak arról van szó, hogy nincsen időm a film közben magyarázkodni. Túl sok is lenne. Nem felé, magam felé. Még meg sem tudom magyarázni, hogy mi is történt velem. Tatinak nagyjából már elmondtam, de ugyanezt valakinek, aki ráadásul még srác is, és nem tudja, hogy mi vagyok...? Sokkal bonyoltabb.
Kint már ismét a régi az összhang. Még csak most találkozunk másodszor, és nem mondom, hogy nagyon beleestem volna, de jól érzem magam vele, és jelenleg csak ez számít. Kölcsönösen érdeklődünk egymás iránt, és nem úgy tűnik, mintha ezen változtatni akarna.
- Hát hogy mindig... próbák elé állítalak. Nem szándékos, tényleg. A parton is mondtam már neked, nem akarok én stratégiázni, egyszerűen polgárpukkasztó vagyok, tudom. – Rántom meg a vállamat, a mozdulatot ébenszín tincseim is követik, így kissé belehullanak sötét szempárom elé. Nem tudom, hogy mit forgat a fejében, talán még bele is mennék, nem kell feltétlenül ágytorna az együtt alváshoz, a másik felem meg azt mondaná, hogy korai.
- Köszönöm, aranyos vagy. Majd mutatom az utat. – A parkoló felé indulunk, most már késő van a sétához, Tati nem szokott hozzá, hogy éjfél környékén nem talál az ágyamban, ha beszédelegne Gabriel után. Azt megbeszéltük, hogy valamikor fogok Aaronnal találkozni, de nem egyeztettük le, hogy mikor, és semmit nem tud a srácról, aki lehet baltás gyilkos is. Akár még az is megfordulhat a fejében, hogy már régen a farkaskutyák eszik a kibelezett hullámat erdőben.
- Végre megismerhetem őt is. Ez jól hangzik. – Mosolyodom el végül, aztán ha megkapom a bukósisakomat, felpattanok mögé, és már tűzünk is. Egyenesen a birtokhoz vezetem, ettől még nem tudhatja, hogy mutáns vagyok. Ott egy forró csókkal búcsúzom, és megadom neki az iskola vonalas számát, hogy keressen, majd igyekszem lemenni a titkárságra, ha keresne. Aztán már szaladok is fel az ösvényen.

Tárgy: Re: North Salem utcái Vas. 29 Jún. - 18:33

Aaron & Leah

Igazság szerint fogalmam sincs, mit vártam reakcióként. Igazából azon se lepődtem volna meg, ha egyszerűen nem is válaszol. Ám az, hogy elismerte és magára vállalta a dolgot, ráadásul még bocsánatot is kér.. nos, erre nem számítottam. Bár kétségtelen jó pontnak könyvelem el. Nem baj, ha valaki határozott, vagy kitarta véleménye mellett. Ám kevesen vannak, akik hajlandóan beismerni a hibáikat, mert hátránynak veszik a gesztust. Pedig nem az.
És ugyanígy meglep, ahogy kezemet újra térdére vonja. Hagyom, bár most nem kezdem el simogatni. Nem sértettségből, nem dacból. Pusztán csak mert úgy gondolom, jobb, ha nem feszegetjük a húrokat. Az előbb soknak érezte, akkor most nem kísérletezem. Minden randinak megvannak a maga fázisai és fokai. Ha mára enyni jut, akkor ennyi, még így is több, mint amit vártam. Hisz újra puszit kapok, arcomra, számra, mosolyt csalva vele rá. de nemmerülünk bele, bár egy mozi alkalmas lenne rá. De ha már így alakult, ha mrá nme az elejétől kezdve "csak ezért" ültünk be, akkor nem is kell erőltetni. Talán majd legközelebb.
Helyette a szavak válnak érdekessé, pontosabban a félbehagyott szavak, és bár érdekelne a folytatás, Leah egyértelműen jelzi, nem kívánja folytatni. hát legyen. Hosszú az élet, nekem meg főleg és kitartó is vagyok. Fogalmam sincs miért, de ez a lány nagyon felkeltette az érdeklődésem, oylan szinten, mit eddig még nem nagyon sikerült elérnie senkinek. Szóval.. nem hagyom én magam olyan könnyen lerázni.
És végül csak végetér a film, immár csendes nyugalomban. Aprót szusszanva állok fel, hosszú volt azért, és lassan megindulok kifelé, ahogy araszolni kezd a sor. Kezem Leah-nak nyújtom, úgy vonom magam után, majd ahogy kiérünk, kisiklik ujjaim közül, de mielőtt újfent dacoskodásra gyanakodnék derekamra csúsznak piciny ujjai. ÍGy hát lemásolom a mozdulatát, átölelem én is egyik kezemmel, míg a másikban a megmaradt kólát szorongatom.
- Harag? Ugyan miért? - vonom fel a szemöldököm és mosolygok is mellé. Bár nem szeretem a hisztit, attól még nem borulok ki tőle, hanem kezelem. Ahogy sikerült most is. Az indulási indítványra viszont kissé szomorkásan húzom el a szám, de mit tehetnék. Ha most felajánlom, hogy jöjjön velem, aludjon nálunk tuti pofán vág.
- Hazaviszlek. Csak gyorsabb motoron, mint gyalog. Persze, hacsak nem gond - ajánlom fel, és a mozi épületéből kiérve a parkoló fel éveszem az irányt, ahol a járgányom hagytuk. Így legalább láthatnám, hol lakik, és némi előnyhöz juthatnék.
- Egyébként a jövő héten megint lejövünk a húgommal North Salembe. Lehet tartunk majd egy kis házibulit is. Szívesen látnálak - vetem fel egy hirtelen ötlettől vezérelve. Beszéltünk a dologról Faye-el, és egyértelmű számomra, hogy őt mindenképp ott akarnám látni.

Tárgy: Re: North Salem utcái Vas. 29 Jún. - 14:08

Aaron & Leah

Nem is rá haragszom igazából, hanem saját magamra. Nem tudom jól kezelni a helyzetet, és most őt hoztam kellemetlen helyzetbe, hogy itt nekilököm egy másik, ráadásul nagyobb alaknak. Nem is tudom, hogy mit vártam. Talán azt, hogy megvédi a becsületemet? Úgy viselkedtem, mint valami olcsó plázacica. Amilyen régen is voltam. Védekezésképpen, hogy ne kelljen komolyan vennem a dolgokat. Inkább nézem a filmet, az legalább leköt. Olyan régen meg akartam már nézni, örülök, hogy hozzánk, a kisvárosba is eljött, igazi kurizózum, azt hiszem az évtized filmje. Időnként oldalra pillantok, de megszólalni nem merek, csak leteszem a lábamhoz a kukoricát, és két kézre fogva iszogatom a kólámat, mintha valami koala lennék minimum. Próbálok én aranyos lenni, de korábbi önzőségem még bőven nem került elfojtásra. Aztán valahol a film közepe-vége felé tényleg megjön a romantikus jelenet, mire elkerekednek mandulavágású szemeim, ahogy meghallom a suttogását.
- Neem, bocsáss meg, hülye voltam. – Teszem le az üdítőmet, kicsit megkönnyebülök, és megpuszilom az arcát, ahogy aztán a kezét magamhoz húzva rátegyem a combomra. Bólintok, hogy nyugodtan, csak sok a szeszélyem, kénytelen ezeket elviselni. Vagy nem, akkor pedig úgyis lelép.
- Tudom... értem is, én viszont régen az voltam. De hosszú, nem akarlak ezzel... – Rántom meg a vállamat, közben már kezdek kiesni a filmből. Azt pedig végképp nem várom el, hogy miattam rossz kedve legyen, ha már egy halom pénzt kifizetett a nasijaimra. Ha közelebb hajol, még az ajkára is nyomok egy finom csókot, majd hátradőlök, hogy nézzük csak a filmet, majd a végén megbeszéljük. A film utolsó fél órájánál már tűkön ülök, még azt is el tudom képzelni, hogy a skót végül veszít, de persze mégis happyend lesz. Fellélgezek, minden butaságom ellenére nagyon is hiszek a boldogságban. Szerencsére a mögöttünk ücsörgő magányos fickó is lecsendesül, amint mi sem folytattuk a kötekedést. Amint vége a filmnek, a kezemet nyújtom, hogy elinduljunk kifelé. Ezúttal nem is a kezét fogom meg, hanem a derekára tolom kicsiny ujjaim.
- Azért nincs harag? Lassan nem ártana hazamennem, mielőtt még keresnének, nem szóltam még a barátnőmnek se, hogy itt leszek. – Közben pedig azon tűnődöm, hogy ha véletlenül ebből az egészből lesz valami, meg kell-e mondanom, hogy van képességem, és hogy mi is történt velem korábban. Lehet, hogy Shannonként eleve jobban tetszettem volna neki, akkor azt biztosan nem élném túl. Szabadulni akarok a régi árnyaktól, talán jobb is, ha soha nem mondom el neki egyik titkomat sem.

Tárgy: Re: North Salem utcái Pént. 27 Jún. - 11:10

Aaron & Leah

Nem sértődöm meg, mikor lesöpri a kezem a combjáról. Bár kétségtelen, hiányzik az érintés, még ha saját sejtésem szerint messze nme mentem a határokon túlra. De ha ő soknk érzi, szíve joga. És nagyon megbeszélni sincs lehetőség, hisz közbeszól a debella, illetve hát Leah cukkolására mordul fel, de az én szavaim csillapítják. Ám a saját képemre ülő vigyor helyett egy morcos, begubózó arcot kapok viszonzásul. Értetlenül vonom fel a szemöldököm, de nem kezdek lelkizni. Végül is.. egyrészt nincs okom. Másrészt kezdődik a film, és ahogy az ugrabugrának mondtam, kifizettem a jegyem, tehát meg is nézném a mozit.
A lassacskán kibontakozó sztori legnagyobb meglepetésemre magára vonja figyelmem, bár olykor el-elhúzom a szám, igaz, inkább fanyar vigyorként. Azért kicsit vicces. Pasik, akik nem tudnak meghalni, akiknek a sebeik begyógyulnak, igaz, nekik heggel. Emberek, akik csak a fejük levágásábá halnak bele. Fogadni mernék, hogy a forgatókönyv író vagy maga is mutáns, vagy ismer egyet.
De azért persze a szokásos hollywoodi alapsztori megvan itt is. A Jó, a Rossz és a Nő. Mert persze nem film a film, ha nincs benne legalább egy romantikus szál. Akár szép, akár brutális. De lennie kell...
- Remélem nem azt vártad, hogy nekiállok itt kakaskodni - súgom oda, csak egy leheletnyit fordítva felé a fejem az ominózus romantikus jelenetnél. Persze egy mozi nem arról szól, hogy beszélgessünk, de a kezdeti nagy fellángolás után nem épp élvezetes egy hűvös idegen mellett ücsörögni.
- Nem verekszem, ha nem muszáj és nem vagyok kötekedős alkat - teszem még hozzá, immár valóbna felé fordulva, hagyva, hogy a film peregjen, inkább az ő arcára szegezem teintetem, lesve vonásait, már amennyire a félhomály engedi. És közben egy-egy pattogatott kukorica pattan a számban, majszolva, had fogyjon apránként.
Nem is igazán tudom, mit akarok mondani, vagy épp mit akarnék tőle. Ám az igazságtalan durciért nem rajongok, senkitől, még a saját húgomtól sem. Most pedig úgy érzem, igazságtalan. Persze ha Leah valami izomagyú bivalyra vágyik, akkor nincs értelme keresnünk egymást társaságát. Én a fejembe észt hordok, nem izmot, és előbb gondolkodom, aztán cselekszem. Ez óv meg attól, hogy könnyű szerrel lebuktassam a könnyen észrevehető képességem, hogy elrejtsem mindenki elől önmagam számára ismert kattantságom és persze a Faye vérével való kísérletezgetést.

Tárgy: Re: North Salem utcái Kedd 24 Jún. - 19:47

Aaron & Leah

Halk kuncogással reagálom le azt, hogy sikerült visszavágnia, ellenben megmerevedek, ahogyan a combomra tett kezével simogatásba is kezd. Jó, legyek ribancos, fel is ajánkoztam a csókra, hogy meglegyen az önbizalma, aztán ismét, hogy ő legyen az alfahím a moziban, de ez azért mégiscsak sok. Már a parton is láthatta, nem vagyok egy tucatlány, és ez így nekem most már kissé sok. Nem akarok mindent Tatival kibeszélni, de fogalmam sincsen, hogyan tovább. Túlságosan bátorítottam volna? Végülis én fogtam meg még a kezét is, átlendült volna a ló másik oldalára?
Csak a kólámat szopogatom, attól legalább megnyugszom, hogy egy határozott mozdulattal fogjam meg az ujjait, és söpörjem le magamról. Mindennek megvan a határa. Ha oldalt pillant, akkor a sötét, mandulavágású szemeimmel találkozhat. A popcornt is a számba tömködöm, amíg ő vitakozik a nagy emberrel a hátunk mögött.
- Csúcs... – Mordulok fel, amikor úgy védi meg a saját hátsóját, és befogja a számat. Nem azért jöttem moziba, hogy smároljak, főleg olyannal, aki még ki sem tud állni értem. Én azt hittem, hogy legalább egy kicsit vicces lesz a helyzet, ez meg itt taperol, és csak malackodni akar. A kemény fiút nem arra értettem, hogy legyen kezdeményező, nem csak úgy lehet, hogy egyből a tárgyra tér, szimplán át is vehette volna a helyemet, ami egy gyengéd csókot illeti, ilyesmi, a combom az tiltott terület. Tudom, még én sem nagyon sejtem, hogy mit akarok, csak elment mindentől a kedvem. Immár szótlanságba burkolózok, és úgy nézem végig az amúgy világszínvonalú kalandfilmet.
Nem is tudom, hogy mit kéne most mondanom, hogy mi lesz velünk, nem vagyok a kapcsolatok szakértője, biztosan sikerült elriasztanom, vagy ő hiszi rólam ugyezt, fogalmam sincsen. Nem is akarok, nem merek megszólalni, csak szótlanul majszolgatok.

Tárgy: Re: North Salem utcái Hétf. 23 Jún. - 15:42

Aaron & Leah

- Nem hiszem, hogy attól felmelegedne - felelek vigyorogva a pofon említésére. Nem vettem a szívemre, mivel egyikünk se gondolta komoly lehetőségnek ezt a mozdulatot. Helyette inkább simogani kezdem a lábát, roppantul örülve annak, hogy még sem váltott át nadrágra, így a szövet helyett bőrét érinthetem, élvezve a mozdulatokat, ugyanakkor testének melegétől felmelengetve saját kezem is. Bár valamiért kétlem, hogy valóbna olyan hű de hideg lett volna, legfeljebb a jeges üdítő dobozának markolása vett kicsit lejebb az élvezhető hőmérsékletből.
- Nem vagyok oda az erőszakért - teszem még hozzá, ahogy incselkedni kezd, és megpróbálok a kezdődő filmre koncentrálni. legalább az első akkordokat nézzük meg valóban, a többit majd legközelebb. És bár én belemerülnék a pankrációba, Leah másként dönt, illetve hát.. úgy tűnik, ő élőt akar. Meglepetten figyelem, ahogy megfordul és beszól a mögöttünk ülőnek. Apró sóhajt hallatok, és épp fordulnék hátra egy bocsánatkérő vigyor kíséretében, amikor hatalmas kéz csattan a támlámon. Még a hátsómon is érzem a végigfutó remegéseket, mármint azt, amit a szék generál az ütéstől, nem a sajátom. Merthogy olyan nincs.
- Ugyan már ember - fordulok immár én is hátra, legalább is felsőtestileg. A hangom nem erős, nem óhajtok még több kekeckedő mozimegszállottat a nyakamnak ugrasztani.
- Te is fizettéla jegyért, én is. Ha utána is kedved lesz ugrálni, megejthetjük - vonom meg a vállam. Nem kenyerem az erőszak, mint azt már említettem, de ha a szükség úgy hozza, ütök. és mivel eléggé belemerültem az ember anatómiájába, én tudom is, hogy hova kell ütni. Mindamellett nem félek attól, hogy nagyon helybenhagynak. Legrosszabb esetben sem tart az egész tovább pár percnél, aztán újra fitt vagyok.
- Csüccs vissza, én meg betapasztom a hölgy száját és nézzük a filmet, jó? - kérdem, szinte már barátságosan. Nem érdekel, hogy Leah esetleg gyávának titulál, de nem vagyok az a fajta, aki ilyen idétlen kihívásokra a mellét döngetve csörtet ki elsőként. Ha tényleg nyűgös a pali keressen magának egy nőt, vagy a film után lecsapom, ha annyira akarja. De hagyjanak mozizni a csajommal.
Arra azért ügyelek, hogy ha véletlen még is ütésre szánja el magát a bivaly, azt könnyedén hárítsam, és persze ne Leah felé.

Tárgy: Re: North Salem utcái Szomb. 21 Jún. - 19:58

Aaron & Leah

Értetlenkedve fogadom a válaszát, de nem megyek jobban bele, ez biztosan valami pasi humor, amit mi nők nem tudunk felfogni. Úgy emlékszem, van valami testvére is, talán ő is furcsálkodik az ilyenféle humorra. Ha ez komollyá válik Aaronnal, meg kell őt ismernem. A sóhajtozása, sajnálkozása még a fura poén mellett is aranyos, igazán bújnék én közelebb, csak tele van a kezem kólával, nyalókával, amit nem akarok rá önteni, odaborítani, kész pazarlás lenne.
- Mit tegyek? Vágjalak képen? – Kérdezem kissé szemétkedve, ha már ilyen magaslabdákat ad. Nem tenném meg, de olyan furákat mond, mióta beültünk a nézőtérre. Néha tényleg nehéz kiismernem. Amellett, hogy cuki, van benne valami fennhéjázó, mintha több lenne, amit mutat. Ártatlan őzikeképpel figyelek a válaszára, ami ezúttal a további simogatásba merül ki. Ez már szeretem, végre megindult nála a kezdeményezés. Most már nincsen visszaút, akartam, hogy kicsit keményebb legyen, a lovagiasság nem az én pályám, még ha időnként jól is esik. Jó, ne legyen szemétláda, de legyen férfi!
Odahajtom a fejem, még birom a gyűrődést, majd időnként poziciót váltok. Egyenlőre jó úgy, hogy a vállán nyugszik az állam, pár percenként pedig szívogatok kissé a kólámból, a köztes időben pedig a nyalókámat szopogatom, vagy közbekommentálok valami kettőnket érintő fontos dolgot. Meglepődök, amikor választottam lejjebb csusszan, akkor én hova feküdjek? Az ölébe? Na nehogy már..
- Na persze, lássuk... – Hátrafordulok, és felkönyökölve a székem támlájára pimaszul vigyorgok a nagydarabra a sok dioptriás szemüvegben. – Hát ide figyelj haver. Még egy szó, és a fiúm lenyom, úgyhogy... – Erre az alak felemelkedik, nem csak kövér, azért izom is van rajta. A szám elé kapom a kezem, és visszafojtom a nevetésemet, mire az illető rácsap Aaron székére, és odaszól: Na menjünk ki. A srácra pillogva próbálok nem nevetni, neee, ez most tényleg komoly? Még hülyülni se lehet?

Tárgy: Re: North Salem utcái Pént. 20 Jún. - 16:29

Aaron & Leah

- Ha én ezt tudom, hoztam volna magammal csomagolóbélést pukkasztgatni - sóhajtok fel, szinte már valódi sajnálkozással. És csak gondolom, hogy Leah tudja jól, miról is beszélek. Az a megannyi pici légbuborékokkal tarkított védőfólia, mely szinte megbabonázza az embert, még a legnormálisabbat is arra késztetve, hogy gyermek módjára, gyermeki örömmel kezdje egyesével kipukkasztgatni a buborékokat.
- Tegyél ellene - suttogom vissza vigyorogva a testi hőmérsékletem boncolgatására, és még véletlen sem húzom vissza a kezem, sőt, játékosan, egy ujjal megcirógatom selymes bőrét. Persze még mindig az illendőség határain belül maradok, vagyis hát.. najó, szóval egy randi-viszonylatban mért illendőségnél. Mert hát azért a vénkisasszonyok már szólnának azért, hogy egy csaj meztelen térdét taperolom. De szerencsére nincs itt egy sem, amelyik rámszólna, és úgy tűnik, Leah sem ezt a vonalat képviseli.
Legalább is nekem ezt sugallja, ahogy hozzám bújik, fejét a vállamra téve. Nem tudom, meddig fogja így bírni, azért egy másfél-kétórás film alatt rendesen elgémberedhet a nyaka. Bár igazából nem feltétlen számolok arra, hogy elejétől a végéig megnézzük a filmet. Nem mintha félidőben távozni óhajtanék, nme sietek sehova. De egy elsötétített teremben tudok én jobb elfoglaltságot is, mintsem a filmnézés.
Bár kétségtelen, a mögöttünk torokköszörülgető, mormogó pasi sokat kivesz a hangulatból. Apró sóhajjal csússzanok egy leheletnyit lejebb a széken, reményeim szerint Leaht is magammal vonva, talán több kilátást adva a pasinak. bár kétlem, hogy ez az aprócska lány fogta volna el előle a vetítővásznat.
- Nehogy azt hidd, hogy félek - súgom oda halkan nevetve Leahnak, felé fordítva a fejem apró csókot nyomva a halántékára.
- De előbb megnézném, hogy is kell azt a szamurájkardot forgatni...
És mintha csak az én kívánságomra történne, a reklámok leköszönnek, átadják a helyet az első kockáknak, a nevesebb színészeket felsorakoztató bevezetőnek.

Tárgy: Re: North Salem utcái Csüt. 19 Jún. - 19:59

Aaron & Leah

Nem mondom, hogy mindig ez lesz, de most jól érzem magam, hogy ennyire töretlen volt a jókedve, nem vette magára a lekoptatós szövegeimet, ezért talán van értelme együtt lenni, attól még nem vonok le komoly következtetéseket. Első körben nem is az fontos, hogy nekem jól essen az ölelése, sokkal inkább az, hogy jól érezze magát a bőrében, tudom, hogy a srácoknak fontos az, hogy mások mit gondolnak róla. Kicsit legyezgetem a hiúságát, mert miért is ne? Azért letámadásról szó nincsen, pusztán egy érzékibb csók, átvéve a kezdeményezést, hogy helyretegyük, most vele vagyok, pusztán mert úgy akarom, holnaptól pedig lehet, hogy ismét egyedül, fogalmam sincsen. Lehet, hogy otthon mindent átgondolok, és kiderül, hogy az egész betli volt. Aztán odébb csusszanok, hagyom, hogy fizessen, átveszem a saját nasijaimat, hogy meginduljunk befelé.
- Ennyire nem sajnálod tőlem? Helyes, végre tudod, hogy ami a tiéd az enyém valójában. – Siklok ki a kezéből, dögös mosolyt rávetve, aztán el is nevetem magam. – Nanáhogy. További kólákat hozni nekem. – Rántom meg a vállamat, ha már poénkodik, nem tudja, hogy kivel kezdett. Na nem mintha a vidámság, inkább a cinizmus császárnője vagyok, és bármikor tudok valami oda nem illő, gunyorossal mellbevágni. Nem ütök nagyokat, csak minimálisan roppanjon bele, hogy a vérét szívom. Elindulunk befelé, helyet foglalok a saját helyemen, ez a sor egész tele, tehát ha ki kell majd ugrasztanom a srácot, örökkévalóságig fog tartani, amíg meghozza az ellátmányt. Szegény lemarad a filmről, de ami még rosszabb, várnom kell majd. Fene.
- Ugyan, mindenki csörög a film alatt, hidegen hagy, ki mit gondol. – Rebegem ártatlannak tűnő, mégis gonosz pillantással. Hadd legyek már egy kicsit önző, ha már végre elhívott valaki randizni. Különben is, én magam fizettem a jegyem, azt teszek, és eszek, amit akarok.
- Hideg a kezed. – Jegyzem meg a kelleténél hangosabban, amikor a térdemre siklanak az ujjai. Nyilvánvalóan a saját kólájától van, így megbocsátható a dolog, a mögöttünk ülő pasas viszont erőteljesen torokköszörül. A bemutatók mennek, és végre elkezdődik a film, felharsan a film világhírű zenéje a Quenntől. Odabújok Aaronhoz, mire a mögöttünk ülő előreszól. Nem látok! Csilingelően elnevetem magam, és meg se moccanok.

Tárgy: Re: North Salem utcái Szer. 18 Jún. - 16:05

Aaron & Leah

Talán.. hihetetlen ez a csaj. Mint orvos, vagyis mint talán leendő orvos szívesen megvizsgálnám, vajon mekkora tárhelyei vannak. Persze nem így, élve. De most jobb, ha levedlem elmebeteg énem, és nem azon gondolkodom, milyen lehet belülről. Legalább is nem orvosi értelemben.
Helyette inkább élvezem a külsőségeket, formás alakját, és a prioritást, hogy én ölelhetem, és hogy hozzám bújik. Azt nem tudom, vajon azért, mert neki is feltűnt a sok bámuló, vagy pusztán mert jólesik neki, de az okok lényegtelenek. Csak a hatás a fontos, ami most elég élénk, hisz az első, óvatos csók után szinte letámad. Az egómmal persze semmi gond, bár tény, mint hím védem a területem. De attól még nem utasítok vissza egy ilyen kellemes nyelvjátékot, talán egy röpke pillanatra a helyről és a sorról is megfeledkezve. De nagyon belemerülni nem engednek, se Leah, se a pillanat.
- Azért majd tartalékolom a sajátom. A biztonság kedvéért - vigyorgok rá, csak kínkeservesen engedve el immár valóban a derekát, de hát fizetni és cipekedni kell.
- Lesz? - villantom rá kihívón tekintetem, és a vigyoroma másodlagosság említésére se fagy le. Értem én a poént, és szívesen kontrázok is rá.
- Tudom én.. De az utánpótlás nálam van - emelem meg a saját poharam, immár a vetítőteremben, majd óvatosan követem Leaht a székeink felé. Bár itt még nem ülnek sokan, nem szeretném senki nyakába borítani se a popcornom, se a kólám. Főleg, hogy akkor mehetnék újat venni.
A mögöttünk ülő morcosnak rémlő pasinak csak biccentek egyet abrátilag, mintha jelezném, nem akarunk mi zavarni, nem fogunk se csámcsogni, se szürcsölni, de még csak a kukoricát se dobáljuk majd. AZtán leülök Leah mellé, a tartóba helyezve az üdítőm, majd néhány szem popcornt tömök a számba.
- Jobb, ha most csörögsz vele, a film alatt kiutálnak minket innen miatta - mosolygok rá, ahogy bontogatni kezdi a nyalókát, majd tovább fűzöm saját gondolataimat, és hirtelen kényelmetlenné válik a szék.
- A fogyasztással viszont kérlek.. várd meg, míg elsötétítenek - suttogom, mert időközben valóbna beborul a terem, csak a hatalmas vetítővásznon villannak fel az első reklámkockák. Míg alkalmam van szabad kezem felé nyújtom,akár kezét fogva meg, vagy ha engedik, hát térdére simítom tenyerem, persze csak illendően.div>

Tárgy: Re: North Salem utcái Hétf. 16 Jún. - 17:57

Aaron & Leah

- Hah, nem attól lesz valami haveros, vagy randis, hogy mi a témája... Vagy nem t’om. – Felelek én is mosollyal arra, hogy mennyire szorongatja a kezemet. Kicsit ragaszkodós, de nem baj, Tati adta meg a végső löketet, hogy ne berzenkedjek annyira. Hiszen mit veszíthetek? A méltóságom túl nem sokat. A csókot én kezdeményeztem, nem én tettem meg a végső mozdulatot, úgyhogy mondhatjuk azt, hogy zöld lámpát kapott. Talán korai volt, most találkozunk másodszor, de ki tudja, hogy mikor üt el a busz, akkor pedig még erről is lemaradok. Mondjuk az ágybabújást még erőteljesen hanyagolnám, annyira ribancos már végképp nem vagyok Taticám. Na szép, akkor most elitélem a barátnőmet, pedig ez véletlenül sem cél. Igazából általánosságokat szokott mondani Gabrielről, én pedig nem kérdezek mélyebben bele, így fogalmam sincsen, hogy a szerelmen túl volt e már mindent meghatározó ágyjelenet. Ha tippelnem kéne, volt. Olyan sokat sejtetően érnek egymáshoz, egy szimplán csókolózós, ölelkezős pár ilyeneket nem művel azért. A vásárlásnál elengedem a kezét, és belekarolok, hogy legyen kapacitása fizetni, meg elragadni a cuccait. Nem akarnék berohanni a vetítőterembe, mert lássuk be, hogyan hozná az óriás kólámat, nyalokámat, popcornomat, és az övéről még nem is beszéltünk? Mondjuk törvénytelenül röhögnék, ha mégis egyensúlyozni próbálna, aztán valaki fejére öntené az üdítőjét. Ha az enyémről van szó, azért ölnék, de ezt tudja. Kerüljük el mégiscsak a komikus finálét, bevárom őt, és meglepődve veszem észre, hogy máris megbámulnak. Talán tényleg jó lett volna visszaöltözni, a kocka el van vetve.
- Talán... – Felelek bizonytalankodva, és közben roppantul tetszik, hogy milyen féltékeny fejeket vág. De mi a jó élet van velem, hogy az esik jól, ahogyan alfahímként ölel magához, nem pedig a vizslató tekintetek. Legyen! Lábujjhegyre állok, és ezúttal én csókolom meg, hogy rendben legyenek a területi elvek. Egy amolyan igazi nyelves csókkal illetem, hogy ne legyen félnivalója. Bár vannak olyan pasik, akik direkt arra gerjednek, ha a csajnak pasija van. Nem baj, a többség biztosan lekopik. Egyébként is, kétlem, hogy valaha is fejest fogok ugrani a bulizásba, csak úgy köteletlenül, pasikra vadászva, és ezt most így érzem tisztának.
- Nem kell, majd beosztom. – Felelek cuki mosolyt rávetve, és remélem vissza tudtam hozni szintre az önbizalmát. Odaérünk a pénztárhoz, átveszem az engem illető kincseket, és flegmán megrántom a vállamat, miután beleittam a kólába.
- Semmi gond, lesz még alkalmad használni őket. Különben is, te csak másodlagos lehetsz. – Szívom a vérét, egyértelműen nem egy másik pasira, hanem a kólára utalva, mielőtt még fejbe lövi magát. Befelé indulok és megkeresem a mi helyeinket. Mögöttünk viszonylag ritkásan ülnek, de egy nagydarab, kigyúrt fickó, hatalmas dioptriás szemüvegben már előre hümmög, amikor elé ülünk. Királynői mozdulattal foglalok helyet, lepakolom a tartóba a kólát, a popcort még szorongatom, de a nyalókával fogok kezdeni. Várom a film kezdetét.

Tárgy: Re: North Salem utcái Pént. 13 Jún. - 23:51

Aaron & Leah

- Tehát ez nem egy olyan haveros mozifilm? - kérdem vigyorogva, és nem, eszem ágában sincs immár elengedni a kezét. Talán nem így indult neki, talán azt se hitte, hogy valóban megkeresem. De nagyon úgy tűnik, hogy ez a nap végül csak átfordul egy igazi randiba. Végül is.. elfogadta a meghívásom, moziba megyünk, és az első csók is elcsattant, méghozzá az ő kezdeményezésére. Kétségtelen, randizunk.
A jegyvásárlásnál nem vitázunk, hanem inkább rögtön beállok a büfésorba, és bár lehetősége lett volna előremenni, inkább bevár. Újabb jel, újabb bizonyíték. A haverok, barátok elvannak egymás nélkül, egy randin nem szokás különválni. No persze, akadnak szükséghelyzetek, mint például a mosdó, ahova azért még se kísérgethetjük egymást, de ezen kívül egy pár mindent együtt akar kiélvezni. És pedig kifejezetten erre hajtok ma.
- Elég lesz egy óriás? - kérdem cukkolva, de aztán csak bólintok, akárcsak a sorra érkező kívánságokra. Hű, azannyát, ez a csaj bír enni, inni. De sebaj, nem vág földhöz a dolog.
Újabb lépés előre, lassan elérjük a célunk. Közben persze feltűnik, hogy egyre több srác méregeti Leah mezítelen lábait, amik már az én figyelmem is felkeltették a Sagitarius előtt. De akkor úgy éreztem, nekem mutogatja, még ha nem is annak indult a viselet. Most viszont egyre kevésbé tetszik a sok árgus pillantás. Így hát kezem hamar a hölgy derekára fonódik, és húzom magam mellé, ha már mellettem akart maradni.
- Ha kell, a sor szélére ülök, hogy hozzak még, ha kifogyott - hajolok hozzá, fülébe súgva játékos szavaim, ugyanakkor jelezve minden leskelődőnek elsőbbségi helyzetem.
- Két óriás kólát, egy kakasos nyalókát, egy baconos és egy sima popcornt legyen szíves! - fordulok az árushoz, hisz a következők végre mi vagyunk a sorban. És mindeközben sem engedem Leah derekát, egy kézzel halászom elő a tárcám, de sajnos a fizetéskor már szükségem van mindkettőre, hacsak nem akarok bohócot csinálni magamból. És a sok majszolnivaló is megtöltő mindkét karom, így csak egy szomorkás, kivert kutya pillantást tudok vetni társaságomra.
- Szörnyen fájlalom, hogy foglaltak a kezeim - vallom be, újfent végigsiklatva tekintetem alakján, majd elfintorodom és a vetítőterem ajtaja felé indulok meg. Némi bravúroskodás után átadom a jegyem, majd Leah-ra hagyom, hogy kiválassza a helyünket, hacsak nem székre-szólóak a jegyek. Igazság szerint, meg se néztem...

Tárgy: Re: North Salem utcái Pént. 13 Jún. - 14:06

Aaron & Leah

Nem az volt a cél, hogy hirtelen szobára menjünk, kiváncsiságom győzött a visszafogottságomon, képes lehetek e ismét megnyílni, összeszedni lelkem darabkáját, elhinni, hogy lehetek még boldog. A fagyit szorongatom, így nehéz hozzá bújni, nem is teszem, pipiskedve emelkedek lábujjra, hogy ajkaink szintben legyenek, nevetségesen alacsony vagyok a nyulánk sráchoz képest. Csókunk után még a fagyimba is belekóstol, incselkedve rántom el.
- Na nehogymár... Egy esélyed volt... – Kacagva tépem ki magam a kezéből, messzire nem táncolok, hamiskás mosollyá szelidítve lehalkulok, és nyalom tovább a jeges epret. Szabad kezemmel mégis rámarkolok az övére, és megyünk együtt tovább, mintha egy pár lennénk. A világ minden kincséért nem mondanám ki, hogy van benne valami, amiért tényleg nézhetünk ki. Idétlennek érzem magam, hogy boldog vagyok, és minden, amit korábban hátrahagytam, felszínes dolognak tűnt, talán azzal győzködhetem magam, hogy akkor nem tudtak megbántani, mert nem vettem semmit komolyan. Őt sem kéne. Igen, így lesz, ez csak játék. Lezárom magamról a pillantását, a mosolyom mégis fent marad.
- Még nem láttam, csak nagyon jókat hallottam róla. A barátnőm párja valami eszméletlenül nagy filmőrült, imádja az epikus sztorikat. Tatiék már biztosan látták, de ez olyan film, amire az ember nem a barátaival megy. – Ez apró célzás, hogy talán ez egy előre meg nem tervezett találka volt, de ha már így alakult, akkor vehetjük randinak. Odatolom a saját jegyem árát, igenis ragaszkodom az elveimhez.
- Egy másfél literes óriási talán elég lesz... – Nézek az órára bizonytalankodva, és próbálok fejszámolni, hogy milyen ütemben fog fogyni. A kezemben tartogatott nadrággal egyre kevésbé tudok mit kezdeni, ellenben Aaronnak igaza lehet, mert miniszoknyás lábaimat egyre több hím lesi szorgalmasan, amitől kezdek zavarba jönni, inkább gyorsan leadom a rendelést.
- Kérj még nekem egy kakasos nyalókát, és egy baconos popcornt. – Nem tágítok mellőle, fenét fogok én beülni előre. Ennyi gerincet magamra szedtem az elmúlt időszakban. Shannon biztosan bement volna, hogy ott is ismerkedjen. Leah pedig Aaron karját szorongatja, és lelkesen néz. A sor nehezen halad, de be fogunk jutni, így kell lennie. Persze ha előbb szólt volna nekem, akkor hamarabb elkérem magam.

Tárgy: Re: North Salem utcái Csüt. 12 Jún. - 15:50

Aaron & Leah

Légszomj. Csak is alégszomj játszhat közre, hogy elengedem ajkait, főleg, hogy némi praktikát bevetve ő is csavar egyet azon a csókon. Apró sóhaj, elégedett mosoly ül ki arcomra, ahogy elválunk. Kétségtelenül finom volt, még ha röpke is. Persze az ember mit vár az első csóktól, főleg az utca kellős közepén? Nem mintha szégyenlős lennék, vagy zavarna. De azért mindennek megvan a maga helye és ideje, főképp, ha egy ilyen lánnyal van az embenek dolga, mint Leah.
- Ugye... - bólintok mosolyogva, és egy hirtelen mozdulattal szabad kezem az övére simítom, épp arra, amelyikkel a fagyit fogja, és egy kóstolás erejéig magamhoz húzom a hűs édességet.
- Úgy finomabb volt - engedem el sóhajtva a kezét, hagyva, hogy immár valóban ő ehesse a kért desszertet, és azt se bánom, hogy kibontakozik ölelésemből, hisz kérés nélkül, automatikusan fogja meg a kezem, és pedig mint egy hűséges kutya lépkedek mellette. Persze semmi effélét nem gondolok magamról, egyszerűen jó vele, mellette sétálni, és hát tényleg ideje lenne valóban megindulni a mozi felé, mielőtt lekéssük a vetítést.
- Mindenképp megérte - bólintok határozottan, és nem csak a csók miatt. Bár egyértelműen sokat nyom a latba, főképp, mert valahogy úgy érzem, bár ez volt az első, de nem az utolsó.
- Érdekes lány vagy és tetszik, hogy nem játszod meg magad, nem csinálsz magadból magakellető csajt - jegyzem meg, mondhatni bókként, bízatón, miközben finoman megszorítom összekulcsolt kezünk. Aztán csak felnyögök, ahogy megpillantom a sort. Azt hittem, egy kisvárosban azért nem tolonganak ennyien.
- Remélem van még egy időpont - pillantok Leahra, de azért nevetek mellé, hogy tudja, csak viccelek. Közben pedig hőseies beállok a sorba, ami lassacskán, de araszolgat befelé. Ha a büfénél is ennyien vannak, tuti lemaradok a film elejéről.
- Egyébként láttad már, vagy első alkalom? - kérdem, csak hogy teljen az idő, míg bejutunk végre az épületbe, ahol végre kérhetem a két jegyet az unott képű kasszástól. Persze nem felejtettem a korábbi kikötést, így ha Leah fizetni akarja a sajátját hagyom, de ha nem, akkor nem kérem számon, hanem szó nélkül fizetem az övét is.
- Mennyi kólát hozzak a büféből? Egy nagy pohár, kettő? - fordulok felé mosolyogva, ahogy végre az előcsarnokban toporgunk, immár végre jegyünkkel együtt. Van még úgy tíz perc a kezdésig, addig talán sorra jutok. Persze egyedül, hisz semmi értelme, hogy ő is ott toporogjon, inkább addig üljön be, ha akar.font>

Tárgy: Re: North Salem utcái Szer. 11 Jún. - 11:35

Aaron & Leah

Nem, ennyire már nem vagyok őrült, hogy felüljek valamire, ami az irányításom alatt a halálba vihet. Megjegyeztem, hogy jól vezet, nekem megfelel a vendégülésen mögötte. Ölelgethetem kedvemre, anélkül hogy kifejezném, hogy vannak pillanatai, amikor egészen cuki tud lenni. Most találkozunk másodszor, kár lenne messzemenő következtetéseket levonni. Megtett számos fontos lépést, ami alapján látok benne fantáziát, de haladjunk csak szépen sorban. Tati aranyos tanácsokat ad, de neki mégsem lett öngyilkos a legjobb barátnője. Még.
- Talán ezért nem járok velük. – A vigyorán csak szelíden mosolygok, ha cukinak tartok valakit, viselje férfiasan, és ne sablonokban, hogy a pasik mit tartanak magukra nézve megfelelő méltatásnak. Én már csak ilyen vagyok, de nem fogok örökké veszekedni, ha nem cuki, akkor nem, fene fog újabb szavakat keresni rá. Csak azon sajnálkozom, hogy ismeri a viccet, és válaszából egyértelmű, hogy engem is el tudna képzelni olyan helyzetben. Már régen voltam együtt valakivel, de azért még menne, ha nagyon akarnám. Ebben a testben biztosan lesznek meglepő dolgok, de a fenébe is, alakváltó vagyok, szerelmeskedtem én már másnak a bőrében. Inkább csak a fagyimmal foglalkozom, remélem veszi a lapot, amikor hozzá fordulok, de a jéghideg édességet nem kínálom fel kóstolásra. Csak magamat, ha már legyek ribancos. Nem lépek közelebb, nehogy már ezt is én tegyem meg. Kérdőn pillantok le a kezére, amely rám simul, mintha tökéletesen meg lennék lepődve, hogy csak a fagyiról volt szó. Végül elnevetem magam, ám ez is gyorsan elhalkul, ahogyan az ajkaimon simít végig. A csókra számítottam volna, de egy ilyen finom, megelező mozzanat már tényleg a kedvemre való. Hiába indul meg felém az arca, most megelőzöm, és ajkaimat picit nyitva tapadok rá én magam az övére, hogy egy pillanatra még a nyelvünk is találkozzon. Nem akarok most ebből hosszabbat, de az ölelésében ott maradok.
- Ugye... ? – Folytatom a fagyi nyalását, és bólintva intek, hogy fel kéne gyorsulnunk, mert le fogjuk késni a mozit, és még a büfében is sorba akarunk állni. Szóval kisvártatva csak megfogom a kezét, és szótlanságba burkolózva lépdelek vele tovább az utcán. Időnként oldalt pillantva vigyorodom el, határozottan jó így most.
- Köszi, hogy idáig vezettél értem, remélem megérte. – Az utcasarkon már feltűnik a mozi, van egy sor, de talán kapunk még helyet. Ha nem, akkor be kell vetnem a képességemet, de nem akarnék előtte lebukni. Az rém ciki lenne, akkor nem akarnék vele ismét találkozni.

Tárgy: Re: North Salem utcái Kedd 10 Jún. - 11:40

Aaron & Leah

Már-már kikívánkozik a számon, hogy megtanítom én motorozni, mikor leesik, mit is akarok mondani. Ennyi erővel akár itt rögtön le is térdelhetnék megkérni a kezét. No, nem mintha a motorozás olyan fene nagy elkötelezettséget vonna maga után, mármint azon kívül, hogy egy rossz esésbe bele is lehet halni. De valahogy az ilyen hosszútávú, sokáig együtt leszünk ígéreteket többnyire kerülni szoktam. Így hát most is bentmarad a mondanivalóm. Ha úgy alakul, talán majd tényleg megtanítom Leaht motorozni, de az akkor legyen meglepi. Ne pedig egy felelőtlenül tett ígéret kényszerű betartása.
Közben persze halad a társalgás, átlépünk a változni/nem változni kérdéskörön, szerény csipkelődését jóindulatúan elengedem a fülem mellett. A kedveskedő szóra viszont csak azért is megrázkódom, még az oroom is fintorba szalad.
- Nem tudom, az én köreimbe egy srác se értékelné ezt a fajta dicséretet- teszem még hozzá, most visszacsípve, persze vigyorogva. És közben elérjük az ominózus témát, legnagyobb örömömre valóban halvány pírt csempészve Leah arcára. Tetszik, kifejezetten tetszik. Nem hinném róla, hogy ártatlan kis lányka még, valahogy úgy érzem, már rég túlesett a tűzkeresztségen. Ami nekem csak jó. Ugyanakkor még is tetszik, hogy bele tud pirulni a kétértelmű szavakba. Legalább tudom, mivel fogom szórakoztatni magam.
- Talán csak többször hallok vicceket - vigasztalom, bár nem igazi vígasz ez, hisz nem történt semmi szívbe markoló. Inkább csak olyan udvarias gesztus vagy inkább egyszerű kedvesség. Aztán rajtam a pillanatnyi meglepetés sora, hogy felém fordulva kínálja fel.. magát. Ha így vesszük, merthogy a fagyi egy centit se mozdult a kezében, ő viszont lábujjhegyre áll, már-már felhívást adva keringőre. Én pedig bolond lennék visszautasítani. Így hát a heveny meglepettséget a kaján vigyor váltja fel, ahogy balom derekára simul, míg jobb kezem két ujja csak megcsippenti keskeny állát, mintha attól tartanék, meggondolja magát, csak bolondozik velem. De talán nem így van, talán nem húzódik el, ahogy én közelebb lépek. Viszont elsőként az állát tartó kezem hüvelykujja simít végig a fagyitól hűs száján, de mielőtt kételkedhetne, sajátom tapasztom rá, lágyan, még is határozottan lopva el az első csókot.
Egy lélegzetvétel? Kettő? Nem számolom, csak kiélvezem puhaságát, kólás-eperízét, nőies puhaságát. És nehezen szakadok el, talán nem is a levegő utáni vágy okozza, talán ő húzódik el, vagy tényleg csak a légszomj?
- Igazán finom - mosolyodom el, újfent ujjammal simítva le ajkait, majd engedem arcát, ám derekáról már nem húzom vissza a kezem.

Tárgy: Re: North Salem utcái Vas. 8 Jún. - 18:29

Aaron & Leah

Egészen jól tűri a butaságaimat, szeszélyeimet, már csak azért is érdemes vele lógnom, mert társaságban is vagyok, ahol még el is fogadnak olyannak, amilyen vagyok. Eljött értem a messzi nagyvárosból, meghív kólázni, aztán még moziba is. Talán el kéne fogadnom, hogy valakinek én is számítok. Végülis Tati megmondta, hogy legyek kissé ribancos, és élvezzem ki a dolgot. Tart, ameddig tart. Ha nem is vagyok teljesen egy hullámhosszon, ezt nem kéne hatalmas gondnak elkönyvelnem, mert lehet, hogy akkor pont az lenne a bajom, hogy miért kiszámítható.
- Még sosem próbáltam, mögötted is elég jól éreztem magam, jól vezetsz. Ha minden jól alakul, még haza is vihetsz majd. – Megfogja az államat, én magam fordulok ekkor felé, hogy elmerüljünk egymás tekintetében. Ha kicsit határozottabban kezel, azzal tényleg a kedvemre tud tenni. Folytatás nem következik, így mintha mi sem történt volna, ellenben a kötekedő mosolyom visszatér, ahogy rázom éjszín tincseimet.
- Drágám az előbb azt mondtad, hogy a kedvemért még kardozni is megtanulnál, most meg azt mondod, hogy nem változol, és időfecsérlés ha valaki nem fogad el. Na hogy is van ez? - Végül megmagyarázza a következő mondatában, erre már kedvesen bólintok, és hagyom, hogy ez a mondatom a feledésbe merüljön, látszik, hogy csak köteledni akartam. Mikor nem?
Én is leszögeztem, hogy nem tudok, és nem is akarok takarítani, ezért valami mocsosul gazdag pasihoz érné meg hozzámennem, akinél van bejárónó, mert nem fogok portörölni. Már ha valakihez egyszer hozzámegyek, hiszen még fiatal vagyok, simán lehet, hogy egyedül fordulok fel.
- Ne általánosíts. Valaki megveszne érte, ha cukinak tartanám. Ha te nem, akkor... – Vonom meg a vállamat, nem fogok másféle bókot kitalálni. Ez vagy szívből jön, vagy erőltetett. Inkább a fagyimmal foglalkozom, és cseppet sem érdekel, hogy az árus is fültanuja a viccemnek, szépen türelmesen megvárom, hogy arébb lépdelünk, aztán nézek fel rá, ahogy végre megkapom a választ.
- Oh, azt elhiszem. – Biccentek, véve a lapot, minimális pirulást azért produkálok, még ha nem is a kitérő válasz érdekel, hanem a vicc megoldása, amit már ismer. Felsóhajtva rántom meg a vállamat.
- Na ezt mondanak vicceket a pasik, ez nem a mi műfajunk. Jó hideg, nem kérsz egy kicsit? – Hajolok oda hozzá, de nem a fagyit kínálom fel, hanem huncut mosollyal állok lábujjhegyre. Ettől még nem érzem magam ribancosnak, ahogyan Tati mondaná, de egy kis bulizás nekem is bele kell, hogy férjen.

Tárgy: Re: North Salem utcái Szomb. 7 Jún. - 17:16

Aaron & Leah

Viszonzott a bók, még ha elég különös formájú is. De attól még mosolyra fakaszt, mert ímhol egy újabb bizonyíték, miszerint bejövök Leah-nak, és nem csak azokért a kólákért viseli el a társaságom. Talán valamilyen szinten értékeli is a törekvéseim. Lassú víz partot mos, de igaz is.
- Bár többnyire igencsak határozott és akaratos vagyok, ha valamit kitűzök amgam elé, de tudom jól, mikor kell nekem engedni - magyarázom még kicsit engedékenyésgemet, talán egy aprót feltárva magamból neki. Igen, kifejezetten akaratos vagyok, bár ha kell, remekül leplezem. és ami még fontos, kitartó, már-már ráérősen kitartó.
- Ezt egy szóval se mondtam - rázom a fejem mosolyogva, rögtön vétózva a nem vagyok bombázó kifejezésre. De újfent nem ragozom tovább a dolgot, kerülve a gejl szintre süppedést. Ha úgy nézzük, Leah valóban nem az a tipikus, klippekben, filmekben nyomatott bombázó alkat. ugyanakkor ki dönti el, mi is az igazáns zép és dögös? Pont, ahogy a modell-alkatnál mondtam, mindenkinek más tetszik. Van, aki még csak nem is a külsőségre hajt, bár sokat számít, hanem van valami olyan a másik személyben, ami számára felér egy droggal. Megvesz tőle, odavan érte, nélküle pokol a nap. Az már más kérdés, a függőség mennyire káros a két félre.
- Van, persze. De én a sporot többnyire a testmozgással azonosítom. Bár kétségtelen,e gy erősebb futam, a nagyobb sebesség is igénybe tudja bvenni a szervezetet, de ahogy a többit, úgy a motorozást se űzöm versenyszinten, csupán élvezetin - vigyorgok rá, majd aprót sóhajtok,a hogy a kard, kardozás téma valami számomra oda nem illőt vált ki belőle. Egy röpke perc, míg megtorpanok, míg szabad kezem ujjai végigfutnak az állán, mintha meg akarnám fogni, magam felé fordítani. Aztán még sem teszem, bár meglehet, már maga a gesztus is arra készteti, hogy rám nézzen.
- Nem áll szándékomban senki kedvéért megváltozni. Ha valaki nem tud olyannak elfogadni, amilyen vagyok, arra kár az időtfecsérelni - ejtem le a kezem, ha tehetem, fogva tartva a pillantását, miközben némi kölykös mosoly kúszik komolyságom mellé.
- De azt se mondtam, hogy olykor nem éri meg új dolgokat is kipróbálni, ha az a tetsző nőnek imponál és engem is érdekel. Ha valaha kardot fogok a kezembe, legyen az szamuráj vagy fakard, nem azért teszem, hogy megváltozzak bárkiért. Hanem mert a magam kíváncsiságára ki akarom próbálni.
Azt hiszem, jobb ezt a legelején tisztázni. Bár ki tudja, mi sül ki még ebből, egyáltalán lesz-e valami ezekbőla távlata akart is meg nem is találkákból, lesz-e egyáltalán folytatása. De jobb, ha előre tudja, még ha burkoltan hoztam is a tudomására. Egoista dög vagyok, aki elégedett magával, és nincs az az isten, nemhogy nő, akiért változna.
Aztán amilyen hirtelen torpantam meg, oylan hirtelen indulok is tovább, felvéve az elejtett fonalat, mi társalgásunk vezeti, újabb témákba bonyolódva. És így megtudhatom a barátnője nevét, legalább is úgy hiszem, az emlegetett tati ő lenne, és még valami más, újabb információt is.
- Ezzel lehet aztán lelohasztani a srácokat - vigyorodom el szavaira, bár ahogy hozzámsimul, az kárpótol rendesen.
- A kiskutyák cukik, a pasik kevésbé szeretik ezt a jellemzést - magyarázom neki cseppnyi sértettség sértettség nélkül, és tanusítja is a könyned mozdulat, ahogy szabad kezeme gy pillanatra a derekára simítom, majd engedem is, hogy kibontakozzon az ölelésből, újfent megindulva. Még a végén kevés lesz a félóra a fél utcányira lévő mozihoz. Főképp, mert újfent megtorpanunk, most ép a fagyiárusnál, ahol természetesen megkapja a hölgy a fagyit, és csak az árus kaján vigyora láttán nem válaszolok azonnal a krédésre, inkább húzom tovább felbuzdult kísérőm. Bevallom, csipetnyi meglep pajzán villanása, de cseppet sem ellenszenves oldódása.
- Én valami egészen mást nyalnék - sóhajtok fel vágyakozón, talán egy leheletnyi pírt is sikerül arcára varázsolnom. Ha ő így, hát én is. Nehogy azt higgye, zavarba tud hozni.
- Annak, amelyik jegygyűrűt visel, kedves - lököm a választ zsigerből, újfent csak vigyorogva. Elsütöttük már párszor ezt a viccet a campusi csajoknak, bár jött ott néhány érdekes válasz rá.

Tárgy: Re: North Salem utcái Szomb. 7 Jún. - 13:23

Aaron & Leah

- Nem mondom, hogy nem lepett meg, de kellemesen. – Köszönöm meg ezzel az őszinte válaszát. Összességében jól érzem magam vele, nem gondolok túlságosan előre, hogy mi is fog történni, mit várhatunk egymástól. Már az csoda, hogy képes elviselni a kötekedéseimet, az alakváltásomról, vagy a múltamról nem is beszéljünk, az majd még a jövő zenéje lesz, hogy ha megkedveljük egymást annyira, fogok-e tudni ilyesmiről beszélni egy szimpla embernek, hiszen róla nem tudok ilyesmit, mert nem úgy kezd randiba két egymásnak szimpatikus fiatal, hogy ugye te is mutáns vagy?
- Örülök, hogy nem ellenkezel, mert akkor tényleg kénytelen lennék lecserélni téged valaki másra. Nem akarok én senkit elhasználni, azt szeretem, ha mindig olyan friss maradsz, mint először. – Kacsintok vissza, csak nehogy megint szívrohamot kapjon, már kezdi túlzásba vinni, mint én a kólázást. Végülis mégsem idegesít annyira, összességben kedvelem őt, amíg nem rontja el végletesen a kedvem.
- Azon lepődtem volna igazán csak meg, ha sor kerül rá. Csak leszögeztem, attól mert nem vagyok egy bombázó, még házitündér sem. Ez van. – Rebegem átható pillantással, talán ez már konkrét bátorítás, de valahol most ki is fejezem, hogy tudnék rá pasiként tekinteni. Csak nehezen betörthető kis musztáng vagyok, pont a Shannon korszakom miatt tudom mit akarnak a pasik, és már nem az a kategória vagyok, akivel olyan könnyen megy ez, pedig lehet, hogy csak szimplán rá kéne másznom, mint régen mindenkire, aki egy kicsit bejött. Nem tudom, nagy dilemma, mostanság túlgondolok mindent. Kézenfogva indulunk el a mozi felé, tényleg furcsa, hogy nem valami diszkóban smárolunk, vagy valami koszos kocsi motorházán dönt meg valaki, de azt hiszem én is változok. Nem mondanám, hogy felnövök, hiszen még csak tizennyolc vagyok még mindig, de ez most így jó, lödörögni.
- Nem tudom, én sportnak fogok fel mindent, amiből versenyezni lehet, nem? Motorsport, van is ilyen szó, nem? – Biccentek, aztán hallgatom őt, olyan határozott tud lenni összességében, szenvedéllyel beszél még az iskolájáról is, amit nem komálok ugyan, de tisztelem az elrhatározásait. Meglátjuk a fagyizót, és miközben hallgatom őt, megcsóválom a fejemet.
- Aaron, miből gondolod, hogy állandóan meg kell felelned nekem? Én nem erőlködöm ilyenen, te miért akarsz a kedvemben járni? Aranyos vagy, de gyűlölném, ha miattam változnál. – Rántom meg a vállamat. Nem akarok én önzőnek tűnni, de valahol úgy érzem, kémutatás lenne. Értem én, hogy tetszem neki, de ha csak egy felvett álca lenne akkor nem is kellene ő nekem. Ha olyan lányokra vágyik, akik szétesnek a bókjaitól, akkor valóban nem én leszek a jó választás, bármennyit is vezetett értem. Nem vagyok égig érő kihívás sem, azt hiszem elég kiszámíthatónak mutatom magam.
- Ööö... ha ismernél, tudnád hogy mennyire nem vagyok normális, de... veled tényleg együtt jó lenni. Na nem mondom, hogy Tatinál is jobb, mert annyit még nem voltam veled, de határozottan élvezem. – Simán el tudom őt képzelni, amíg vigyáz a tűzre, én pedig lebunkózom a mammutot. Bunkó vagy mammut! A vidáman tágra nyílt csokibarna szemeimből igen nagy huncutság sugárzik, egyértelművé téve, hogy nálam a szerepek bizony rohadtul nem egyértelműek.
- Mindenesetre... azért örülök, hogy bejövök. Te is cuki tudsz lenni, ha nagyon akarsz. – Mondom ki, hogy azért vannak elképzeléseim, csak nagyon jól titkolom őket. Odalépek hozzá, és finoman hozzábújok, remélem nem fűz ehhez is valami túlzott romantikus mondatot, mert eddigi ajakrándulásaim talán kifejezték, hogy én meg nem olyan vagyok. Rideg végképp nem, de mégis, a saját démonaim kergetése leköti minden időmet, nem tudok csillámpónis tükör előtt hajat fésülni. Megkapom végre a fagyimat, miután kibontakoztam a karjaiból, érdeklődve pillantok rá oldalt, hogy mit vigyorog rajtam.
- Miért, te nem akarsz nyalni? – Kajánkodásban én is jó lehetek, csak ritkán engedem meg magamnak, aztán úgy döntök, hogy megengedek magamnak egy viccet. – Három nő fagyizik. Az egyik nyalja, a másik tövig bekapja, a harmadik meg rágcsálja. Melyiknek van férje?

Tárgy: Re: North Salem utcái Pént. 6 Jún. - 16:13

Aaron & Leah

- Csak olyan nőket hívok el randira, akik valamiért felkeltették az érdeklődésemet. Így azt hiszem, eme férfi adta előjogom nem mondható kizsákmányolásnak velem szemben - mosolyodom el, lassan evezgetve a komolytalan és komoly témák között. Őszintén szólva, nekem is nyújt némi változatosságot Leah személyisége. No, nem mintha csak buta cicákkal találkozgatnék, akad az egyetemen is jónéhány művelt csaj. Ő mégis más, talán az a különös kettős személyiség, melynek egyik része élvezi az udvarlást, míg a másik mereven tartja magát valami számomra ismeretlen elhatározás mellett. Talán pont ez tetszik benne a leginkább, hogy meglehet, legalább annyira tudathasadt, mint én. Az őrültek vajon egymásra lelnek? Vonzásuk különösen erős egy másikra? Érdekes tanulmányt lehetne belőle írni, bár sajnos a vizsgálati alanyok száma igen kevés lenne. Nem mintha nem lennének őrültek a világban... csak kevesen vállalják fel.
- Rendben, olykor bizonyos helyzetek drasztikus lépéseket várnak el. A mozijegyed fizetheted, de az egyéb nyalánkságok az enyémek. Bár nem is tudom.. jobban jártam-e? - kacsintok rá nevetve, nehogy félreértse tréfálkozásom. Bár kevés olyan lányt láttam, aki ekkora menyniségben képes fogyasztani a kólát. De legalább nem azt hallgatom folyton, hogy "csak egy kis salátát kérek, mert bele akarok férni az új rucimba".
A következő visszavágás viszont elsőre meghökkent, majd hangos nevetésre késztet, talán ha gyengébb egyed lennék, még el is sírnám magam jókedvemben.
- Meg ne sértődj, de eszembe se jutott megkérni a kezed - jegyzem meg, mikor már szóhoz is jutok a felhőtlen jókedvben. Bármilyen csinos, érdekes és tetszetős, a nősülés gondolata még roppant messze jár tőlem. Megszabadultam apám és anyám felügyelő tekintetétől, nem kell most egy újabb.
- Ezt a formaságot a nyolcadik randira hagyom - teszem még hozzá egy kaján vigyor kíséretében, lassan sétálva a mozi felé. Bár ritkán szoktam efféle mozgást űzni, most jól esik, főképp, mert kellemes az idő, és mert közben foghatom a kezét. Olyan romatikus ütődöttség ez, de akkor is. Na, olykor megengedhetem magamnak.
- A motorozás, mint sport? Ezt felvetem az edzőnek. De egyébként focizom a fiúkkal és úszom. De egyiket sem űzöm se versenyszerűen, se ösztöndíj ügyében. Ha már kényszerítenek rá, ha az ember megy, mert muszáj, akkor oda az igazi öröm és élvezet. Ezeket pedig nem szeretném elveszíteni - csóválom meg finoman a fejem. Hívtak már az úszócsapatba és a focicsapatba is, de nem vonzanak a kötelező edzések, a kényszeres csakazértis hajszák. Amikor kedvem van, csinálom. Amikor pedig nincs, legalább nem ordítja le a fejem az edző, hogy hol jártam.
- A kedvedért talán megtanulok kardozni is - mosolyodom el azért a végére, nehogy elmaradjanak az apró utalások, csendes bókok, dicséretek. Az új pasi lecserélése hallatán viszont felhördülök, szabad kezemmel a szívemhez kapok, és mint egy vénember roggyantom le a vállaim.
- Már is lecserélnél, noha még alig használtál, nemhogy elhasználtál volna?
Mintha igazi szívfájdalom lenne mondata, tán még arcom is belesápad, már amennyire képes parancsra sápadni. Igazából még rosszullét okán se sápadnék, főképp, mert a rosszullétek kerülnek, amióta csak eszemet tudom.
Közben aztán csak terelődik a téma a barát, barátnő kérdése felé, válaszával enyhítve görnyedtségem, szavaival apró, elégedett mosolyt szöktetve arcomra.
- Azt hiszem, nem elhatározás kérdése. Az érzelmileg normális vagy normálisabb emberek sokszor érzék, nincs szükségük másra. Aztán találkoznak valakivel, aki talán hasonló beállítottságú, és egyszer csak azt veszik észre, hogy jó együtt lenni. Beszélgetni, sétálni. Nincs szükségük egymásra, és mégis keresik egymás társaságát. Mert zsigeri, belénk kódolt a dolog, hogy kell egy társ. Aki vigyáz a tűzre, aki lebunkozza a mamutot. Mert ilyen számítóak vagyunkmi emberek - nevetek rá, ám a modell-alkat említésére csak megvonom a vállam.
- Mindenkinek más a szép.Nincs több hozzáfűzni valóm. Ha bókolni akarok, ha dicsérni külsejét, megteszem. De nem úgy, hogy bizonygatok, ráadásul egy olyan személy "ellen", akit még csak nem is láttam.
Már épp feltűnik a mozi mondhatni impozáns, kiemelkedő épülete, talán picit még rá is sietnék, hoyg biztos legyen jegyünk, brá időnk még van, és kétlem is, hogy itt annyian rihannának mozizni. De Leah megtorpan, összekulcsolódó ujjainknak hála megállítva engem is. Ekkor eszmélek rá a fagyisra, és a leadott rendelés hallatán meglepetten pislogok kettőt. Aztán túl is teszem magam a dolgon, és bár a nyelvemen lenne néhány cukkoló megjegyzés, még nem érzem elég masszívnak a köztünk lévő szálakat, hogy azokat el is süssem. Helyette kapom a tárcám, és amint Leah kezében a fagyi fizetek is.
- A moziig nyald el, mert kétlem, hogy beengednének vele - vigyorodom el mégis, újra ujjaiba fonva sajátom, megindulva a kitűzött épület felé.

Tárgy: Re: North Salem utcái Kedd 3 Jún. - 21:36

Aaron & Leah

- Ezek azért elég gonosz dolgok, mintha arról szólna így az élet, hogyan szolgáld a nőket. Még azokat is, akik nem érdemlik meg. – Igen, most kicsit magamról is beszélek, de a lányoknak is megengedett hogy udvaroljanak egy pasinak, bár bevallom, elég égő volt, amikor egyszer megpróbálkoztam egy srácnál hogy átkaroltam a vállát, vagy a combjára tettem a kezem, nem is találkoztunk többet, mert egy nyomolós kis kurvának tartott érzésem szerint. De ettől még szemétség, hogy ennyire le vannak osztva a szerepek, mintha semmi mozgásterem nem lenne.
- Nem vagyok én vadfeminista, de a mozimat én fizetem, legalább ennyi önbecsülésem legyen, jó? A popcorn, meg a kóláim lehetnek a te tárcádból, ha ennyire édes akarsz lenni. – Vonom meg a vállamat, és most talán először elpirulok a vigyorán, a vetélytársak eleve nem léteznek, de ha lennének is, akkor is jól esne ez a fajta birtoklási vágy. Amióta így vagyok, még senki nem akart úgy komolyan tőlem semmit. Fura. Fura, de kellemes.
- Ne is. Utálok takarítani, ráadásul még a kezem se kérted meg. Ééés... és se a tiéd! – Emelem fel a mutatóujjamat, és elmosolyodom, mindezt persze az egyenjogúság nevében. Vele valahogy mindig a komoly témáknál lyukadunk ki, az eddigi pasijaim valahogy a nyelvükkel csak a torkomban akartak bányászni. Annak is megvolt a maga szépsége.
- Sose késő tanulni. Igazán impozáns látvány lennél még egy fakarddal is. A motorozáson kívül még sportolsz? – Felnevet, én pedig vele együtt. Valahol tényleg jól érzem magam a társaságában, és már nem is nagyon akarok elsietni. Ma már nem kell dolgoznom, lássuk, hogy mit hoz az este.
- Túlságosan kiismerhető lettem már, ideje új pasit keresni... – Csóválom a fejemet, és tudom, hogy dög vagyok. Nem is a pasim, és jelenleg még nem akarom lerázni, végre kezd egy kicsit férfiasabban viselkedni, és hanyagolni a romantikázást. Végre most már felállunk, mert még a mozi kezdés előtt akarok majd elmenni az ottani mosdóba. Itt még ő fizet, és a kezem után nyúl, na végre. Nem húzom el, belesimulok a tenyerébe, és a kötekedő mosoly továbbra is ott játszik az ajkaim szegletében. Csak szimplán intek az utcarész felé, nincsen messze, felesleges emiatt még motorozni is, tudom, hogy csak ölelgetni akar már megint.
- Van. De attól még rám is szán picit, nekem annyi elég, meg tudjuk beszélni ami fontos, együtt bandázunk, ilyesmik. Nem éreztem szükségét, hogy nekem is legyen valakim. Meg hát Tatjana olyan, akár egy model. Én meg nem. Hát na, ez van. – Rántom meg a vállamat, nem magas labda volt, hogy elkezdjen megint bókolni, mert akkor esküszöm tényleg lelépek. Az utcai fagyiárus felé bólintok.
- Epreset. – Ha már előjogaim vannak, élek velük.

Tárgy: Re: North Salem utcái Hétf. 2 Jún. - 12:21

Aaron & Leah

- Nos, a férfi adta előjog udvarolni a szép nőknek - mosolyodom el, elsőként felhozva, ami most talán a legaktuálisabb kettőnk között. Persze a téma, és a dolog fele is csak tréfa, valami, amin elcsámcsoghatunk, elbeszélgethetünk, kifejtve saját véleményünk, meghallgatva a másikét. És bár csak játék, még is talán az ilyen játékok során legkönnyebb megismerni a másikat.
- Előjogom, hogy én fizessek a randikon, hogy előzékenyen hazakísérjelek, persze csak ha engded. Ugyanakkor előjogom csúnyán nézni a vetélytársakra - teszem még hozzá, immár tagadhatatlan vigyorral, bár ennek is csak a fele tréfa. Noha nem vagyok a fizikai erőszak híve, attól még könnyedén leverem azt, aki arra mászik, akire én is pályázok.
- De persze nehogy azt hidd, hogy ötvenes évekbeli elveket vallok. Nem hiszem, hogy a nőnek otthon a helye, hogy a férfi dolga, hogy munkát vállaljon és eltartsa a családok. Ezek ódivatuak. Már adott a lehetőség, hogy a nők is megpróbáljanak egyenrangúként beilleszkedni a társadalomba, bár ez többnyire továbbra is csak remény. És nem azért, mert ekként vélekedem - tartom fel az ujjam jelezve, nem vélemény, hanem meglátás a dolog - hanem mert a mai napig így áll mind az üzleti szektor, mind a társadalom a dologhoz.
Mondandómat egy apró, tehetetlen sóhajjal zárom, és vállaim is ugyanezt az érzetet tükrözik vissza, ahogy kissé megemelem őket. Ezek tények sajnos. Sose zavart, ha egy csaj tanul mellettem az egyetemen, ha egy csaj jobb jegyet kap, már ha ténylega a képességeire kapja és nem az adottságaira. Nem hinném, hogy a nemek között ilyen téren különbséget kellene tenni. Persze van, ami a nőknek vagy épp a férfiaknak könnyebb, de akkor is. Az már más, hogy Faye-t az átlagnál jobban óvom, és irányítom, de ő a húgom. A saját környezetével mindenki elfogultabb.
- Dollármilliókkal sajna nem. De csak lelek egy olcsóbb utánzatot. Végül is a látszat a lényeg, használni úgy se tudom - nevetme el magam a kard lehetőségein, és cseppet sem veszem fel a dolgot, hisz sejtem, csak játszik ő is, ahogy teszem én is. Mert így megy ez nő és férfi között. Mint az állatok a vadonban, körözünk egymás körül, felmérve a helyzetet, a másik képességét és hozzáállását.
- Csak nem kólát? - vigyorodom el, befejezve a mondatát, majd bólintok és én is lenyelem a maradék üdítőm. Közben azon gondolkodok, vajon egyrészt hova fér Leahba ennyi innivaló, másrészt, vajon a moziban a kiszolgáló hülyének néz-e, ha az óriáspopcornos dobozba kérek kólát ennek a leányzónak.
- Nekem megfelel. Indulhatunk - bólintok az ajánlatra, majd dobok még néhány dollárt az asztalra borravalóként, mivel a rendelést még odabent kifizettem, majd megfogom a kezét és lassan megindulunk.
- Motor vagy séta? De ha motor, meg kell ígérned, hogy legalább a lábadra teríted a nadrágod, mielőtt közúti balesetet okozunk - nevetek rá, majd a választása szerint indulok meg vagy a mozi irányába, vagy a mocim felé.
- Egy barátnő fontos. De neki nincs barátja? Vagy nem gondolod, hogy lesz egyszer és akkor sokkal kevesebb ideje lesz rád? És legfőképp, egy barátnő nem tudja azt kínálni, mint egy kedves - teszem még hozzá egy huncut pillantás kíséretében talán épp a séta közben, vagy már a motoromnál.

Tárgy: Re: North Salem utcái Vas. 1 Jún. - 20:32

Aaron & Leah

Ééén nem vagyok zord. Tényleg nem. A hajtincs tekergetés nem női fogás, régen akit akartam, azt simán megszereztem, tehát ez afféle pótcselekvés. Vagy... kezdek megváltozni, és már ilyesmiket is építek bele egy randiba? Nem tudom. Fura lenne, de elképzelhető. Kétségkívül van benne valami, ami tetszik, de még nem igazán tudom, hogy mit is tudunk adni egymásnak, hiszen még belőle sem érzem, hogy a rossz fiú külsőt erősíti, vagy a lovagias bókokkal akar tarolni. És miután ez nagyon nem tiszta, fogalmam sincsen hogy én hogyan viselkedjek vele.
- Értelek. És mik a férfi adta előjogok? – Kérdezem finom mosollyal. Nem akarok én vad harcos amazon lenni, csak éppen nem hiszem, hogy még a lovagkorban élünk. Ha ennyire erősködik, akkor persze hívjon meg, de mindenben nem akarok kiszolgáltatva lenni, csak mert nőnek születtem. Egyenlőre inkább iszogatom a kólámat, és szembekönyökölve vele figyelem, amiket mond, mert végülis okosan beszél, csak nem mindenben értünk egyet. De hát miért is ne vitassuk meg? A végén még tanulok valamit. Ha már az előző tizennyolc év kimaradt, akár értelmiségi pasim is lehet. Ha úgy alakul.
- Roppant elegáns lenne hozzád, de hacsak nem rendelkezel dollármilliókkal, a Toledo Salamanca álom marad. – Mosolygok rá kedvesen, és egy pillanatra hagyom, hogy elmerüljünk egymás szemeiben. Mindent összevetve jó vele, izgalmas, és komoly témákat vetünk fel, valahogy teljesen új ez nekem, régen mindig csak a táncikálás, és a gyors smárolás volt a sajátom. Na jó, kissé azért hiányzik, de jól esik, hogy valaki a véleményemre kiváncsi.
- Van egy mozi a sarkon, bár a nevét nem tudom. Valami R betűs. Nem Railroad, de valami hasonló. Lehet ott kapni baconos popcornt, na és még mit...? – Kérdezem csillogó szemekkel, aztán az órámra nézek. – Hat ötvenkettő. A fél nyolcast elérhetjük. Legyen az? – Veszem a táskámat, és gyorsan megiszom a két pohár kólát, ami nekem jár, aztán... A franc, a szénsav enyhén vízhajtó, de talán kibírom a moziig. Végülis ott a motor... A kezemet adom, ha már végre érte nyúl, és megvárom amíg fizet.
- Rengeteg barátom van, de gondolom nem így értetted. Párom, szerelmem nincsen. Egy barátnőm azonban igen, akit nagyon szeretek, és nem tudom... lehet, hogy jó nekem az úgy, hogy ha csak vele lógok, dumálok, ilyesmi. Kell vajon több? – Kérdezek rá, de biztosan erre is megvan a tökéletes, frappáns válasza. Csak induljunk már, mert bepisilek!

Tárgy: Re: North Salem utcái Szomb. 31 Május - 19:08

Aaron & Leah

Tetszik, ahogy tekergeti a tincseit, miközben hozzám beszél. Persze ezek olyan apró, már ismert női fogások, figyelemfelkeltő mozdulatok, de pont ezért tetszenek. Mert a zord, olykor elutasító viselkedés mellett is folyamatosan azt sugallja felém, tetszik, hogy udvarolok, hogy neki szentelem a figyelmem. Erről beszélnek az ujjai, szép lábai, az apró bedőlő mozdulat. Szóvá tenni persze teljes ökörség lenne és felérne egy fejbelövéssel, így csak némán raktározom magamban a felém küldött jeleket.
- Azt hiszem, vannak azok a helyzetek, amikor egy nőnek igazán nőként kell viselkednie, kihasználva a születésük és nemük adta előjogokat, mint például, hogy ráadom a kabátom, ha hűs az idő, hogy kinyitom neki az ajtót, alátolom a széket, vagy épp hogy én fizetem a költségeket. Ha nem engedi ezeket, nem is tudok a randevú során nőként gondolni rá, pasikkal meg nem randizom - vigyorodok el, aprót kortyolva a folyamatosan szorongatott poharamból.
- Az persze más dolog, hogy az élet egyéb területein, mint például a munka, másként vágyik elismerésre és nem akar hátrányos vagy épp nem jogos előnyökből származó megkülönböztetést - teszem még hozzá, hogy azért ne nézzen teljesen hímsovinisztának. De most tényleg. Ha egy randin feszt erősködik a a csaj, hogy ő pedig egyenjogú, és fizet meg satöbbi... nos az számomra roppant lombozó dolog.
De szerencsére Leah nem erősködik, nem rombolva le a hangulatot, inkább a folytatás felől érdeklődik, számomra roppant kedvezően alakítva a dolgokat, és bár sorolok jó pár lehetőséget, ő mégis egy újjal áll elő.
- Ezek szerint ideje beszereznem egy sajátot - sóhajtok fel a szamurájkard hallatán, miközben elengedem a poharat és az egyik tenyeremre egy láthatatlan ceruzával feljegyzetelek valamit.
- A bevásárlólista új pontja - suttogom, miközben a "tollat" tartó kezemmel eltakarom a szám, nehogy a hely többi vendége leolvashassa a nagy titkot. Aztán persze elmosolyodom és újfent az italomra marok.
- Rendben, mozi. Nekem nagyon megfelel. Csak azt mondd meg, találunk itt olyat, hol és mikor kezdődik a következő vetítés? - sorolom a saját kérdéseim immár, miközben egyre inkább belelkesedem a dologtól. Mozi, csend, sötétség... Hajaj, jobb, ha egyenlőre nem lovalom bele magam.
- Nincs barátod. Ez nagyon jó hír - jelentem ki határozottan, és már is nyúlok szabad kezemmel az övéért, ha elérem, mintha csak az utolsó megerősítés kellett volna, hogy újabb lépést tegyünk előre egy közös úton.
- És ha nem a barátod, akkor ki az a rettentő fontos személy, aki miatt képes lettél volna a parton elzavarni? - érdeklődöm kíváncsian, és ez a kíváncsiság most tényleges. Talán szülők, rokonok, akik ilyen fontosak, vagy akik tiltják az ismerkedéstől?

Tárgy: Re: North Salem utcái Pént. 30 Május - 21:06

Aaron & Leah

Nem viccnek szántam. Jól esik a figyelmessége, viszont... érzem a cselezést is benne. Ha már az elején manipulálni akar, akkor nem leszünk jóban, ennyire nem kell kiemelni, hogy engem csak a kóla érdekel. Jó, tényleg csak az, de ha mindezt a szememre is hányja, akkor azzal nem sok jót fog elérni nálam. Aranyos, hogy játékot csinál belőle, de hosszú távon ki kell majd ábrándítanom.
- Jókor voltál jó helyen, szóval... – Felelek vidoran a kacsintására. Szerencsére a főnök nem egy rabszolgatartó, és lehet vele beszélni. Esélyes, hogy pont abból szedte meg magát, hogy képes a megfelelő kommunikációra. Igazán nem is gondoltam volna, hogy Aaron tényleg benéz, én ha fiú lennék, egyszerűbbnek tartottam volna egy könnyebben megszerezhető lány után nézni, most alaposan meg vagyok lepődve, így szimplán folytatom, amit az első alkalommal megkezdtünk.
- Komolyan? Hm... – Még virágkoromban nagyon a rosszfiúkért voltam bezsongva, akik pár perc ismeretség után a számban vannak, de miután Aaron meg sem próbálkozott ilyesmivel, nem tudom, hogy így az új életemben mit reagáltam volna. Lovagias, tényleg, mégis határozott. Ez valami teljesen más, mint korábban, és még csak azt sem mondhatom, hogy az ellenemre van. Valahol... mintha számítanék, és nem csak külsőleg. Fura, jóleső dolog, mintha meghagyná az akaratomat, kivéve akkor amikor elvágja a vitát, hogy nem fizethetek.
- Oké. – Folytatom a tincseim felfűzését az ujjamra, egyenlőre vacsorát nem kérek, mert még másfelé is folytatódhat a mai kaland. Elragadom a kóláját, erre ő a középsőt húzza maga elé. Tényleg csak játszik velem. – Ezt majd magyarázd meg a női katonáknak, vagy azoknak, akik nem akarják, hogy meg kell szolgálniuk valamiért, ami csak a születésük miatt lehet előjog. – Vonom meg a vállamat, nekem nincsen szükségem ilyen bánásmódra. Nem értem, hogy miért bánik úgy velem, mintha valami törékeny porcelánbaba lennék. Nekem kell a keze után nyúlni, közben meg udvarolgat. Egy bizonyos szintig jól esik, de így nem tudom komolyan venni, bármennyit is utazik értem. Mintha ő maga sem tudná, hogy mit akar. Az már feltűnt, hogy nem ilyen lányokkal szokott randizni, mint én, tehát ez neki is új terep. Aranyos, ahogyan pimaszkodik, mégsem tudom kiismerni egyenlőre.
- A mozihoz mit szólnál? A Hegylakót játszák, és mindenki azt mondta, hogy mocskosul jó. Vonzanak a szamurájkardos faszik... – Húzom mosolyra szájfénnyel körberajzolt ajkaimat, ezzel teljesen újraírva a mai programtervét. Nem volt fix, de voltak ötletei, én pedig előjöttem valami teljesen mással. Lepjen már meg ő is valamivel. Nagyon tudna érdekelni, ha végre azt látnám, hogy mi benne az egyedi. Nem vagyok elszállva magamtól, de ha még nem jött rá, hogy egy lelki roncs vagyok, akkor nem most fogom felvilágosítani.
- Drágám én egy szóval sem mondtam, hogy van barátom. Azt mondtam, hogy van valakim. – Inkább beleiszok a kólába, és érdeklődve figyelem, hogy vajon erre mit mond.

Tárgy: Re: North Salem utcái

» North Salem városhatár
» Will North Salem-i lakása
» North Salem Hospital
» North Salem-i romos kísértetház
» North Salem - Védett város