Henry & Asami

Tárgy: Re: Henry & Asami Pént. 16 Jan. - 15:10

Henry & Asami

- Végül is ebben is van ráció, tehát talán a következő célpont. - bólintok egy aprót. Igen, akár ez is lehetséges. Talán volt haszna bejönni ebbe a kocsmába. Nem mondom, hogy biztosan, de ennek is adhatok egy kis eshetőséget, aztán majd meglátjuk. Egyelőre viszont így is úgyis a saját dolgunkat kell elintézni, azaz úgy mondanám inkább, hogy az itteni teendőt. Nem olyan könnyű ebből a kis porfészekből távozni, legalábbis úgy tűnik nem mindenki akarja, hogy gyorsan itt hagyjuk a helyet.
Azt nem tudom megállni, hogy ne szökjön egy mosoly az arcomra a fenyegetés hallatán. Szóval én vagyok a veszélyforrás, mondhatni az ütőkártya a pakliban igaz? Végül is bőven van ebben ráció. A két fickó viszont csak lazán végigmér, mintha esélyét se látnák annak, hogy tényleg bármit tehetek ellenük. Azért amikor a kardom előkerül talán egy minimálisan hátrahőköl legalább az egyik, azt hiszem már ez is valami, de nem viszem azért túlzásba, nem is lenne értelme. Csak elmosolyodom és igyekszem ártatlan képet vágni, amíg a kolléga szépen rendbe teszi az utca fényeit, hogy még véletlenül se mutassunk túl sokat magunkból, jelen esetben az nem lenne hasznos. A kezemben a penge rezzenéstelenül mered előre, amikor megkapja a megfelelő töltöttséget, és addig a pillanatig meg sem moccanok, amíg a két fickó nem teszi ezt... Na persze nem az történik, amire számítok, nem támadnak. Azt hiszem az erődemonstráció ezúttal elég lehetett nekik, hátrálnak pár lépést, és aztán egy hátraarccal szépen futásnak is erednek.
- Elismerésem, legalább a látvánnyal határozottan jól bánik. - bár minden bizonnyal áramot is tudott volna ereszteni beléjük, ha arról van szó, de most ezt nem néztük meg. Bepattanok hát a kocsiba, aztán irány vissza a birtokra. Meglátjuk, hogy mit sikerül kihozni ebből az egészből, no meg, hogy vajon ez a következő nyom tényleg megfelelő nyomnak minősül-e.

Tárgy: Re: Henry & Asami Kedd 13 Jan. - 19:26

Asami & Henry

Az újság tartalmát nem olvassa végig, miután Asami is megnézte, a belső zsebébe csúsztatja.
- Nem gondolom, hogy bármi közük lenne hozzá – mutat utoljára a bárgyún vigyorgó emberekre a címlapon. – Ostobának tartom őket, akik felesleges dolgokat teregetnek ki. Inkább azt gondolom, hogy a kedves csapatunk következő áldozatai lesznek.
Arról ő is megbizonyosodik, hogy nem lesz szükség kezdeményezésre az ő oldalukról, ugyanis amint felállnak, a két fickó rögtön odabámul, és pillanatokon belül ők is felpattannak. Teljes nyugodtságot színlelve előre engedi társát, és felméri a terepet. Kocsijához körülbelül 100 métert kell megtenniük, a helyen több házban még ég a villany, az utca félhomályban dereng az utcai lámpáknak hála. Az ideális fényviszonyok érdekében kicsit hosszabb úton indulnak a kocsihoz.
Higgadtan, összeráncolt szemöldökkel hallgatja a férfi mondanivalóját, és ehhez mérhető tiszta beszéddel válaszol is.
- A társuk meghalt. A rendőrség majd kivizsgálja, hogy halálában Önök közrejátszottak-e, most távozzanak. A testet nem áll módomban kiadni, megérdemli a tisztes temetést. És higgyék el, nem akarnak ujjat húzni egy távol-keleti nővel. Felaprítja önöket, ha haragba hozzák.
Nem sok reményt fűz hozzá, hogy tényleg eltűnnének, pedig nincs kedve még két testet bepakolni, meg szerinte elég egy is, ha kihallgatni akarnak. Ha mutánsok, a professzor úgyis könnyedén fülön csípi őket, de az is lehet, hogy a történet néma szereplői, akikre nincs szükség.
Társa kardjára rábök, jelezve, hogy máris erős áramot gerjesztett benne, amit a megfelelő időpontban szabadon tud engedni. Ha gyanús mozdulatot tesznek, valószínűleg nem kell sok ahhoz, hogy Asami döntsön sorsuk felől egy jól irányzott kardcsapással. Ő csak a hátteret teremti meg: a lámpák egyenként hunynak ki, csak messze lévő fények maradnak életben, annyira, hogy egymást még úgy-ahogy lássák, de egy távolabbról megfigyelő ember ne tudjon kivenni a lehetséges történésekből semmit.
Önmaga részéről is készen áll egy villámcsapásra, ami leterítené őket esetleg, de nem tervezi használni, annál halkabb, csendesebb módszerre van most szükség, nem szeretne feltűnést kelteni.
A maradék fényben is ki tudja venni a két ismeretlen arcán bekövetkező változásokat, és enyhe nosztalgiával tölti el: olyanok, mint két zavarba hozott diák, akik tudják, nemsokára meg fogják őket buktatni. Nagyon kíváncsi, hogy fognak reagálni.

Tárgy: Re: Henry & Asami Pént. 9 Jan. - 19:53

Henry & Asami

Azért kissé felszökik a szemöldököm a megjegyzését hallva. A pénztárcája tartalma azért, mert vett egy kólát és egy pohár vizet? Azért e miatt ne legyen olyan vészesen szomorú, mert a végén még komolyan elkezdem itt megsajnálni szegényt.
- Én is erről beszéltem, ez egy lebuj, amit elmondanak abban sem lehetünk biztosak, hogy van igazságalapja, nem hogy értelme. - a pénz kérdést végül csak nem teszem külön szóvá, nem biztos, hogy az a megjegyzés tetszene neki. Jó persze volt már épp elég olyan megjegyzésem, ami minden bizonnyal nem különösebben tetszett neki, de... az se érdekelt különösebben. Megvárom, amíg a vizemet megkapom és kortyolok is belőle, miközben ő megnézi az újságot.
- Azért ne kiabáljuk el. - pillantok én is arra a bizonyos címlapra, amikor elém csúsztatja a bulvárlapot. - Gondolja, hogy közük lehet hozzá? - a nőnek, vagy a bankigazgatónak? Igazából én se nagyon tudom, de nem is biztos, hogy ez a jó nyom. Mégis csak egy pultostól van az info, egyáltalán nem biztos, hogy van bármi haszna is, ha utána járunk megtudjuk.
- Azt hiszem nem lesz szükség rá, hogy mi kezdeményezzük a beszélgetést. - rántom meg a vállamat. Ha jól sejtem elég lesz csak szimplán távoznunk és úgy is kiderül, hogy mit akarnak. Vajon csak szimplán érdekesnek találják a messziről jött utazókat, vagy másról van szó? Láthattak minket az épületnél is, nem tudhatjuk. - Menjünk, ki fog derülni, hogy mit akarnak, azt meg hozza, ha úgy érzi fontos lehet. - biccentek az újság felé. A vizemet felhajtom és bevárva a kollégát el is indulok szépen kifelé. Hát majd meglátjuk, hogy vajon mi is jön ki ebből az egészből. A kihallgatandó személyt első körben jobb lenne visszavinni, aztán majd tovább gondoljuk a lehetőségeket. A két fickó persze utánunk jön, ami nem lep meg, már majdnem a kocsinál vagyunk, amikor egyértelművé válik, hogy minket követnek. - Remélem tudja is használni rendesen a képességét. - súgom még oda, mielőtt megfordulnék. A két fickó egyszerűnek tűnik, de sose tudhatjuk, hogy nem derül-e ki róluk, hogy teszem azt ők is mutánsok.
- Csak a társunk kell, aztán megyünk is, ha átadják jobban járnak. - én csak lazán oldalra döntöm a fejemet, de első körben nem moccanok. Terepet adok a kollégának, ha már kiküldték éles munkára ne unatkozzon már annyit, mutassa meg kicsit, hogy férfiből van, ha már akkor is csak nyafogott, mikor be kellett tenni az ájult pasast a csomagtartóba.

Tárgy: Re: Henry & Asami Szer. 7 Jan. - 16:06

Asami & Henry

A kólát várva kedvesen pillant Asamira, annak gúnyos hangvételű megjegyzései ellenére. Sosem érdekelte mások véleménye, és ez nem elképesztő önbizalmának köszönhető, inkább alacsony szociális készségének. Nem biztos, hogy tud következtetni a gúnyból az esetleges nem kedvelésre, vagy hasonló érzelmekre, véleményekre.
- Az akció sikeres volt, bár nem biztos, hogy szerzünk érdemi információt. Eddig annyit értünk el, hogy a pénztárcám tartalma a csapos zsebébe ürült – nyugodjon meg, a vizet és a kólát biztosan a ház állja majd -, valamint a két fickó is érdekes lehet – elhallgat, amíg a pincérsrác lerakja a vizet, majd a kólát egy összehajtogatott újsággal, és rohan is egy másik asztalhoz.
Ugyan a mondatát félbehagyta, szemét most az újság foglalja le, egy bekarikázott címlappal.
- Nem is olyan ostoba a csapos, mint amilyennek kinéz – csúsztatja oda a bulvárlapot Asaminak, amin valami ostoba sztárocska pózol egy bank igazgatójával, akire értékeit (főleg ékszereit bízta). Olcsó, buta reklám, de sajnos létezik. Utána kell nézni, melyik fiókról lehet szó, és remek nyom, merre távozott a banda.
- Szóval a két úriember… szeretne velük beszélgetni, játszani egy kicsit vagy menjünk haza?
Teszi fel a kérdést magabiztosan, ugyanis neki már igazán mindegy, hogyan tovább, az se érdekli különösebben, ha hírét veri a két illető annak, hogy ott jártak, az pedig, hogy támadást indítanának, buta tréfa lenne, a gyönyörű kard pillanatok alatt kiherélné őket.

Tárgy: Re: Henry & Asami Kedd 6 Jan. - 15:57

Henry & Asami

Nem vagyok a híve az efféle helyeknek. Na persze a helyi ivóbanda majd sokat tud mondani arról, hogy mi történt a környéken? Az időjárásról tudnak és minden bizonnyal arról is, hogy a szomszéd Suzy kitől terhes, de hogy a mi ügyünkben érdemi segítséget nyújtsanak... na azt teljességgel kizártnak tartom. Nem csak azért, mert teljesen szkeptikus vagyok, egyszerűen az ilyen alakok annyi mindent hordanak össze, hogy rendkívül kis esélyt látok rá, hogy abból végül ki lehet hámozni valamit. Nagyobb a valószínűsége, hogy az ember végül annyira belekeveredik a sok információba, hogy végül már nem tudja hová tenni őket, erre pedig nekem igazán nincs szükségem. Szerintem neki sem, de hát meghagyom a lehetőséget, hogy kikérdezzen itt pár embert, ha annyira akar. Én pedig addig szépen helyet foglalok, kardostul, mindenestől és megvárom, amíg megpróbál jutni valamire, ha már az övé volt a remek ötlet, hogy kikérdezze az ittenieket.
- Szóval nem volt sikeres az akció? A csapostól nem tudta meg, hogy ki a főellenség pontos címmel együtt? - enyhe cinizmus... na jó inkább maró gúnynak mondanám, de hát mint mondtam feleslegesnek gondolom az itt létünket. A fickót vissza kéne vinni a birtokra és ott kihallgatni, ha már magához tért, nem pedig itt szöszmötölni. Többet érnénk vele, ha valami hasznosat tennénk, a jelenlegi ténykedésünk pedig az én szememben sajnos nem számít annak. - Egy pohár vizet. - nem iszom szénsavas löttyöket sem és más egyebet meg főleg, ami káros, jó lesz nekem a víz. A kérdő tekintetet látva felszökik a szemöldököm aztán sóhajtva pillantok a kollégára újra miután kicsit körbehordoztam a tekintetem. - A pultost kifaggatta arról a házról? Bár kétlem, hogy bármit is monda, ami hasznos... és ott az a két fickó, azóta figyelnek minket, hogy bejöttünk, számítson rá, hogy ha távozunk, akkor ők is fognak. - én legalább figyelek, nem azzal foglalkozom, hogy mit tud a helyi részeges banda, hanem hogy miből szűrhetünk le hasznos információkat. Látszik, hogy a pasas igazi zöldfülű, sejtelme sincs, hogyan kell igazán ütőképesen terepen megoldani egy feladatot.

Tárgy: Re: Henry & Asami Vas. 4 Jan. - 16:53

Asami & Henry

Iszonyatosan meglepődik, amikor Asami hátán karddal lép be a vendéglátóipari egység ajtaján. Azt már a neki jutott mennyiségű emberismerettel is kitalálta, nem épp a legfinomabb hölggyel van dolga, aki az információgyűjtésnél szépsége erejével venne rá embereket az őszinte beszédre, de remélte, hogy a kard a kocsiban marad. Nagyon remélte.
Henry nyugtázza Asami eltávolodását, körülnéz, de hamarosan ő is követi, ugyanis semmi ötlete nincs, ki tudna bármit is mondani ügyükről, úgyhogy leül, és várja, hogy valamiféle kocsmáros, vagy pincér kiszolgálja őket.
Nagy sokára megérkezik egy unott képű fiatalember, de nem úgy csillog a szeme, mint akiből bárkit is ki lehetne húzni. Sóhajt, és társára néz, két okból is. Egyrészt kérdő tekintete azt reméli, neki van valami ötlete – hiszen a gyengébbik nem híres kreativitásáról, másrészt pedig egy ennél nyíltabb kérdést is feltesz.
- Mit iszik?
Miután a választ megkapta, magának rendel egy kólát – hiszen vezet – és várja, hogy történjen valami, ami alapján ki tudnának bármit is deríteni.

Tárgy: Re: Henry & Asami Szer. 25 Jún. - 8:59

Henry & Asami

Igazán nem zavarna, ha végül megkérne, hogy segítsek, nem olyan rémes dolog ez, mint amilyennek talán gondolja. Soha sem gondoltam úgy, hogy egy nő csak bizonyos dolgokban lehet jó, egy férfitől meg elvárt, hogy erős legyen. Én is erős vagyok, harcos, már csak e miatt is rosszul érintene, ha valaki azt gondolná le kell tennem a kardot, mert a nememhez nem illik az efféle tevékenység. Biztos, hogy hamar megismerkedhetne a pengémmel, aki ilyet mond. A kocsit elérve végül azért annyit segítek neki, hogy kinyitom a csomagtartót, hogy be tudja pakolni a pasast. Nem lesz valami kényelmes az útja, de szerintem mire magához tér addigra már nem lesz ott, maximum a kellemetlen gémberedés marad majd meg emlékként, de mégis mindig azzal jár jobban, mintha nem is jövünk és hulla marad igaz?
- Nehogy elájuljon nekem a megterheléstől. - mosolyodom el egy cseppnyi szurkálódás kíséretében, aztán szépen már be is ülök. Csak az lep meg, amikor végre sikerült magára találnia és ő nem követ. Felszökik kissé a szemöldököm és furcsálkodva nézek utána, ahogy a kocsma felé indul.
- Igen... végeztem volna. - húzom el kissé a számat, aztán végül csak kiszállok és bevágom magam mögött a kocsi ajtaját. Remek, szóval még nyomozgatni is fogunk. Ebben nem vagyok annyira jó, főleg nem a bájcsevejekben, amiknek a segítéségével információt lehet szerezni. Az az egy, ami ösztönöz, hogy a pasasé a kocsi, és ha jól sejtem simán úgy van kialakítva, hogy ha nem akarja, akkor ne tudjam beindítani, ahhoz meg nincs kedvem, hogy itt ücsörögjek kint, amíg ő bent iszogat, vagy tudom is én.
- Csak erre vágytam egész nap! Egy füstös kocsma tele olyanokkal, akik bármit elmondanak, még azt is, amit nem is tudnak. - oh, hát persze, hogy semmi kedvem nincs részeges alakokhoz, de nem úgy tűnik, mintha sok beleszólásom lenne. Kénytelen leszek vele tartani, bár ha tudnám, hogy mit a dolgában segítségére lévő dekoratív hölgyet tart számon, biztos, hogy nevetnem kéne. Nem fogok senkivel sem bájcsevegni, nem is menne ez nekem, remélem, nem gondolja komolyan. Csendben lépdelek el a kocsmáig, és amikor beérünk csak még inkább a nem tetszés ül ki az arcomra.
- Megvárom ott... addig... tudja, sok sikert! - hogy én álljak neki információt szerezni az kis esélyű, főleg, hogy már azért is rendesen kinéznek innen, mert egy kard feszül a hátamon. Nem gyakori az ilyesmi igaz? Szépen egy félreeső asztalt szemelek ki magamnak, és maximum vizet iszom, nem mérgezem magam mindenféle ártalmas löttyökkel.

Tárgy: Re: Henry & Asami Kedd 24 Jún. - 15:13

Asami & Henry

Apró hatásszünet. Megáll valami a levegőben, mintha az Isten(ek?) a mennyei moziban megunták volna a műsort, vagy csupán dolguk akadt volna, de ebből az egyszerű halandók mit sem észrevéve folytatják útjukat az autó felé.
Nem komikus? Egy hórihorgas, vézna alak férfiassága cseppjeit mentve hurcolja a koszos, büdös alakot, eljátszva, hogy annyira nem is nehéz. Maga se tudja, miért teszi, egyszerűen ez belekódolt tulajdonság: nincs megelégedve férfiassága mértékével, de ezt puhán titkolja, minden praktikával elfedi. Gyakori betegség az erősebbik nem tagjai között.
- Hátulra – morogja a Távol-keleti nő felé haloványan. Már alig várja, hogy letegye terhét, és leporolja magát. – Ne koszolja nekem össze az üléseket, bőrből vannak. Még a végén rávizel ez a szerencsétlen.
Amint megszabadul tőle, és lecsapja a csomagtartó fedelét, enyhén lihegve nekidől. Na igen, edzeni kellene. Alig egy perc múlva már ellöki magát a négykerekűtől, és szemével Asamit keresi, aki már az autóban gubbaszt.
- Oh, maga már végzett?
Kérdezi könnyedén, és elindul a kocsma felé. Reméli, hogy a nő vele tart, de nem fog neki könyörögni, ebből le kellett volna vennie, hogy még korántsem végeztek. Ha nem hallja az ajtó nyílását, akkor megfordul, és odaszól.
- Elnézek a közeli kocsmába, információt gyűjteni. Nincs kedve jönni? - Kérdezi, és még egy apró félmosolyt is megenged felé, jelezve, hogy örülne a társaságának.. no meg egy dekoratív hölgy néha minden meggyőző módszernél jobb eszköz az információszerzésre.

Tárgy: Re: Henry & Asami Hétf. 2 Jún. - 13:49

Henry & Asami

A legrosszabb az egészben, hogy láthatóan élvezi is ezt a kis szócsatát, amit egyébként én koránt sem mondhatnám. Őszintén szólva nem lenne rossz egyszerűen tényleg itt hagyni a fickót és bemenni egyedül, de talán szükségem lesz rá. Kezdetben meg is mutatkozik, hogy azért, mert el tudja tüntetni a kutató tekinteteket, amik az ablakokból ránk vetülnek. Legalább az is kiderül, hogy mire képes még épp időben. Kifejezetten érdekes lett volna, ha csak akkor adj a tudtomra a képességét, amikor már bent vagyunk. Na nem mintha egyáltalán nem lett volna sejtésem a dologról, hiszen azért az akadt.
- Szóval úgy gondolja, hogy ez ma egy nyugodt nap? Meglátjuk. - a négy alak miatt jöttünk ide és szerinte nem lesz szükség ma még az összefogásra. Hát majd meglátjuk, hogy kinek van igaza. Én azért igazán élveznék egy kis vérre menő harcot, talán még csalódott is leszek, ha nem kapom meg, de tudom, hogy nem ez a cél. Nem ezért vagyok itt... nem ezért küldtek. A kifejtésére csak bólintok, aztán már indulok is befelé. Tudjuk le a dolgot gyorsan és amúgy sem hiszem, hogy egy ilyen kis tudósféle szívesen rontana be egy házba, ahol elvileg ellenséget sejtünk. Ha tehetné talán tényleg szívesebben várna meg a kocsiban. Biztonságosabb. Bent viszont nem az vár, amit reméltem. Egy hullánk van csak, vagy legalábbis annak tűnik. Igazán kellemetlen. Körülnézek a többi szobában és mire visszatérek már a hulla is él. Remek!
- Ezek szerint még így is túl lassan vezetett. - nem, ezt képtelen lennék kihagyni. Nem értünk ide időben, valakit pedig mégis csak hibáztatni kell e miatt, és ő most erre a megfelelő, hiszen ő van itt. Azért azt határozottan kellemes végignézni, ahogy a pasassal szenved. Megfordult a fejemben, hogy segítsek, de végül elvetem az ötletet, csak elteszem a kardot és előzékenyen kinyitom neki az ajtót, még egy tőlem szokatlan bájos mosolyt is az arcomra varázsolok.
- Hátratenné, vagy a csomagtartóba? - leszek olyan rendes, hogy azt is kinyitom neki, amit szeretne, ha már ennyire látványosan meg akar szegény szakadni itt előttem és csak akkor ülök be, ha már elrendezte a pasast. Csalódott vagyok, semmi harc, semmi igazi nyom,csak a pasas, akinek valószínűleg ha kinyírták fogalma sincs, hol lehetnek a többiek. Pech. Azt hiszem még látszik is rajtam. Duzzogok, mint egy öt éves, aki nem kaptam meg a beígért tortát.

Tárgy: Re: Henry & Asami Vas. 1 Jún. - 14:37

Asami & Henry

Jót mulat a lány cinikus megszólalásán, ahogy manőverezi a parkolást, végig ezen kuncog.
- Tündéri humora van, kedves Asami. De nem, eszem ágában sincs megvárni. Nem érek rá ennyire. Holnap visszajövök Önért, dolgom van a közelben.
Folytatja cinikusan, tele iróniával, végig mosollyal az arcán. Egyszerűen jólesik neki, imádja a rejtett dolgokat, semmi sem boldogítja jobban, mintha a látszat és a valóság különbözik, és ez mindenkit összezavar, aki nem beavatott.
A nő ironikus kérdésére szimpla bólintással felel. Kedveli hangsúlyozását, a mögötte megbújó nemértést, megvetést, vagy ki tudja, mit.
- Igen, így gondolom. Előbb-utóbb el fog jönni a nap, hogy együtt kell majd működnünk. S bár kicsi az esély, hogy erre már ma sor kerül, sosem lehet tudni.
Apró sóhajtással kezd csak bele ezután a képessége kifejtésébe, mert kellett tennie előtte egy ilyen kitérőt. Szereti megválaszolni a költői kérdéseket is. Újabb kényszeresség-féle, nála ezeket milliószámra lehet fellelni. Azt viszont nem szereti, hogy akadályozzák mondókájában. Amolyan tanári-habók ez, ha valaki pofázott az óráin, elkönyvelhette, hogy először megalázza a csoport előtt, majd a következő vizsgán megbuktatja. Az más kérdés, hogy ő élvezettel akadályoz másokat minden lehetséges módon.
- A fémszerkezet… Semmiféle módosulást nem fogok benne előidézni ezzel. Csupán az atomtörzsek között mozgó elektronokat fogom gyorsabb mozgásra bírni, hogy a villámot a megfelelő időben adjam a csapásához. Ha a kardját jól munkálták meg, nem lesz baja, és mivel ennyire óvja, nem hiszem, hogy olcsó bizsu lenne.
Hagyja, hogy a nő előrerohanjon, egyáltalán nem félti őt, valószínűleg egyedül is el tudná intézni ezt a négy fószert. Ő legszívesebben rágyújtana, de a pipa a birtokon maradt, a vészcigije, amit akkor használ, ha sürgősen nikotint szeretne, a kocsiban pihen. Úgyhogy sóhajtva, kezét zsebére dugva vonul be ő is a romos házba. Undorodik a sok kosztól, úgyhogy fintorogva vonul oda a hullához is.
Ellenőrzi a pulzusát, de már nincs, viszont a test még meleg. Körülnéz, a villany még ég, és éppen ehettek, amikor elrohantak.
- Baszki.
Suttogja még egy utolsó nyugodt szóval, aztán kiveszi kezét a zsebéből, és ellenőrzi a földön fekvő férfi tagjait, a halál okát, amit nem igazán talál meg. Nincs késszúrás, se semmi egyéb. Összehúzott szemöldökkel megkezdi az újraélesztést. A kezei sokkal jobban funkcionálnak, mint egy defibrillátor, ő a testen belül is irányítani tudja az elektromosságot, bárhol tud kisülést, gerjesztést eszközölni. Ingerületbe hozza a szinuszcsomót, ami hatással van a többi pontra, érzi az elméjében ahogy az akciós potenciál terjed, ami alig jár néhány milivoltnyi változással, és a szív máris ver. Gyorsítja a szívverést, hogy az agyba minél hamarabb oxigéndús vér jusson el, és ne álljon be az agyhalál.
- Jólvan… ez él. De fogalmam sincs, hogy ütötték ki. Nincs rajta semmilyen seb. Valószínűleg belső leszámolás. Nem akarták négyfelé osztani a zsákmányt, és ő már feleslegesnek bizonyult. Dobjuk be a kocsiba, és majd a professzor kikérdezi.
Mivel kettejük közül ő a férfi, ezért nyilvánvaló mérgelődéssel, hogy fizikai munkára késztetik, de felkapja a csávót.
- Teremtethettek volna inkább levitációs képességgel… - Suttogja kelletlenül. Ha nem lenne erős fizikumú alkata, akkor biztosan összeroskadna a hirtelen terhelés miatt, mert ugye nem az a kondiba járós fajta. – Ezért rohadt sok sörrel lógsz, Charles – Szuszogja, ahogy kilép a dülöngélő ház ajtaján. Kedvére lenne csak úgy összerombolni az egészet egy kósza villámmal, de kicsit feltűnő lenne. Ha lenne mellette egy kis vihar, biztos megtenné.

Tárgy: Re: Henry & Asami Szomb. 31 Május - 14:29

Henry & Asami

Társak lettünk, ha csak egy rövid időre is, igenis lehetne őszintébb, és megmondhatná, hogy mi a képessége, pontosan mit tud, mert ez úgy gondolom így a fair, így lehet bizalmat kialakítani, vagy együtt dolgozni. Máshogy tökéletesen lehetetlen. De úgy fest, hogy egyáltalán nem hajlandó együtt működni, akkor legyen így. Ne fogok én ezen megsértődni, és mivel meg tudom védeni magam, inkább neki kéne jobban odafigyelnie.
- Én is tudok vezetni kedves Henry... de minden bizonnyal a sofőri szolgálat miatt küldték. Akkor megvár a kocsiban? - a hangom most egyértelműen cinikus. Oh, jó ég, miért kell nekem itt lennem?! Idesegít a pasas és ezt tagadni is kár lenne. Még, hogy sofőrnek küldték... egyedül is el tudtam volna jönni, ha arról van szó. Az, hogy kisegítsen is csak azért sikerül neki, mert nehéz rászánnom magam, hogy kiszálljak és vele induljak meg, amikor nem tudni mi vár ránk. Nem sok bizalmam van felé, ami azért eléggé megnehezíti az esetleges csapatmunkát. Azért persze kiszállni nekem is megy, maximum azt engedélyezem neki, hogy kinyissa az ajtót.
- Igen... mázlim van. - rántom meg a vállam. Nem, amúgy nincs, hiszen a képességem kicsit más, mint a nagy átlagé itt, de ez maradjon csak az én titkom és azé az egyetlen személyé, akinek köszönhetem. Az tuti, hogy nem egy ilyen kis ellenszenves angolnak fogok kitálalni. - Oh, úgy gondolja, többet kéne tudnom, hogy együttműködhessünk? - nem titkolom az érzéseimet, de ennek ellenére belé karolok, amikor közelebb lép, hiszen erre csak a látszat miatt van szükség, ennyi belefér. Nem jó, ha bámészkodók butaságokat kezdenek el feltételezni, főleg hogy kard feszül a hátamon, ami azért nem általános látvány, még ha egyébként nem is érdekel túlzottan mások véleménye, de ez egy akció, igenis fontos, hogy adjuk a látszatra. A lámpa hamar meghal, így amikor már nem látnak visszaváltok a szükséges távolságra.
- Legalább már meg van a válasz, hogy miért tettek minket párba. - bólintok egy aprót. Nem értem miért volt ennyire nehéz ezt elmondania, fel nem foghatom. Nem hiszem, hogy olyan nagyon bonyolult volt beavatni, hogy mit tud, bár még mindig jobb, hogy most tette meg, mintha várna rá, amíg belépünk az ajtón és éles helyzetben akarja machinálni a kardomat. Azt biztosan nem vettem volna jó néven. - De ugye a fém szerkezetének nem lesz ettől baja? - érezheti, hogy nagyon fontos nekem ez a tárgy. Nem csak egy tárgy, fontos részem és tuti, hogy nem állnék jól magamért, ha kárt tenne benne.
Hamarosan már a ház előtt vagyunk. Nem teketóriázom sokat. A villanyt gondolom le tudja kapcsolni, de hamar rájövök, hogy az sem kell, hiszen, amikor benyitok, a kivont kard immár a kezemben, de bent semmi mozgás. A ház kissé feldúlt, bár nem vészesen, és csak egyetlen alak van odabent, ő is nagyon úgy tűnik, hogy nem életképes.
- Körülnézek, nézze meg a... fickót. - nem vágom rá azonnal, hogy hullát. Talán életben van... talán.

Tárgy: Re: Henry & Asami Pént. 30 Május - 19:58

Asami & Henry

Valami egészen különleges perverzió miatt mulattatja őt Asami róla alkotott, érezhetően negatív véleménye. Valószínűleg ezt ő maga sem érti, de nem tényszerű, hogy a hatalmas IQ mellé nagy érzelmi intelligencia is jár… sőt.
- Ködösítek? – kérdezi enyhe mosollyal, miközben teljes nyugalommal, már lassítva halad el a ház előtt. Felméri a paramétereit, és magától értetődően tovább halad, hogy kicsit távolabb keressen parkolóhelyet. Már folytatná is fél perce, kérdéssel megkezdett válaszát, mikor meghallja a nő… jelen esetben a társa megjegyzését, mire enyhe nevetést hallat, de nem cáfol semmit.
- Igaza lehet. Talán csak azért engem küldtek, mert van kocsim, és kellett Önnek egy fuvar, kedves Asami. Henry Peterson, a sofőr.
Fél perc múlva, a háztól úgy ötven méterre már meg is találja az ideális helyet, ahol letehetik az autót. Laza könnyedséggel pattan ki, és amennyiben az anyósülésen ülő hölgy nem siet, mire kiszállna, udvariasan ki is nyitja neki az ajtót. Ad ő az angol modorra – néha.
- Örülhet, hogy japánból származik. Eredeti hazájának kultúrája remekül passzol képességéhez. És ha már erről van szó, ideje megtudnia az én… adományom mibenlétét, mivel úgy néz ki, tényleg össze kell dolgoznunk.
Az egyik házból kinéz valaki, úgyhogy csökkenti a kettejük lévő távolságot, és karját nyújtja a hölgynek, hogy belekaroljon, és így eloszlassanak mindenféle gyanút. Ők csak egy párocska, akik látogatóba mennek. Sötét van, már az utcai lámpák égnek, de valószínűleg azok sem sokáig, ha Henry sokallni fogja a bámészkodókat. És valóban, hogy ne kövesse tovább az illetéktelen ember útjukat, az elhagyott utcalámpa egy-egy pislákolás után kimúlik, mintha csak kiégne a benne lévő izzó.
- Nos, amikor idejöttem, az Áram nevet ragasztották rám x-men társaink az első küldetésünk során. Manipulálni tudom az elektromosságot, minden formájában, és generálni is tudom. Ezáltal villámokat is tudok gerjeszteni. A kocsiban megfigyeltem a kardját, biztosan gyönyörű darab, utoljára a japán tanszéken láttam ilyet, amikor meglátogattam ottani kollégámat. Úgy tudom, használja a divíziós képességéhez. Amikor így tesz, ne érjen a fém részhez, ha szükség van rá, teszek bele egy kis villámot, ami felerősíti majd az Ön képességét.
Ha Asami még nem tette meg, most már felveszi az egészségesebb távolságot kettejük között, hiszen nem maradt senki, aki figyelné őket. A környezetükben lévő két lámpa szintén kiég hirtelen, nem akar felesleges bámészkodókat. Ott állnak a ház előtt. Bent halvány fény pislákol. Az ég óvja a bankrablókat!

Tárgy: Re: Henry & Asami Pént. 30 Május - 14:12

Henry & Asami

Azt hiszem nem érdeme megismételni a kijelentésemet, csak felvont szemöldökkel nézek a fickóra. Szóval már mások is mondták neki, hogy fura. Őszintén nem lep meg a dolog, mert tényleg elég nehéz kiigazodni rajta. Kissé elvarázsolt szegélyiség és akkor még egészen finoman fogalmaztam azt hiszem. Halvány sejtésem sincs, hogy miért tettek minket egy csapatba, hiszen látványosan szembeötlik, hogy egészen mások vagyunk, de talán ez volt benne a ráció. Meglátjuk... remélhetőleg senki sem hagyja ott majd a fogát azért, mert a pasas érdekesen működik.
- Ez is csak egy feltételezés, lehet akár rosszabb is, de nekünk még mindig könnyebben kezelhető az eset, mint egy szimpla rendőrnek. - ha pár zsaru próbálna meg rajtuk ütni, akkor esélyük sem lenne, bár mondjuk meg sem találnák őket, hiszen nincs olyan kis lekövető rendszerük, mint nekünk a prof személyében.
- Szóval ködösít... így lehet igazán jól összedolgozni. - rázom meg a fejem, de akkor legyen így. Igazi hatékony csapat munkát vethetünk majd be, ha nem hajlandó elmondani mire képes. Persze sejthető a dolog, az apró részletekből, mint amit mondott, vagy épp hogy ez a kocsi éppenséggel nem benzinnel működik. De akkor legyen, ne részletezzük ki, mire képes a másik, nekem nem gond. Még mindig úgy gondolom, kettőnk közül én tudom jobban megvédeni magam és ha egy kis szerencséje van és akarom is, akkor őt is.
- Tehát bizonyára csak épp nem ért rá önnél hatékonyabb, hogy velem jöjjön. - mert ezek alapján készpénznek veszem, hogy ő jött velem és nem fordítva, annak ellenére, hogy sejtéseim szerint ő az idősebb, de ez ilyen szituációban nem sokat számít. Az érdeklődő kérdés őszintén szólva nincs ínyemre. A képességéről sem beszélt, de most meg barátkozni akar? Nevetséges... lehet hogy csak kíváncsi. Igen, ennek jóval több az esélye.
- Nem jöttem el, hoztak gyerekkoromban és semmi nincs már, ami oda köt, alig emlékszem valamire Japánból. Miért kéne akkor ott lennem? - nem az számít, hol születtél, hanem az, hol nőttél fel és én ebben az országban ismertem meg a világot, önmagamat és az előttem álló lehetőségeket. Eszem ágában sincs Japánba menni.
Lassan láthatóan elérjük a célt, gyenge kis épület a város szélén, ahol jó eséllyel meghúzták magukat a rablók, nem gondolván, hogy véletlenül is bárki erre keveredhet. - Kicsit távolabb parkoljon le, ne egyből a ház előtt. - ki tudja, hogy neki ez evidens-e, nem biztos, ezért éreztem jobbnak szólni még időben.

Tárgy: Re: Henry & Asami Csüt. 29 Május - 13:24

Asami & Henry

Finoman felnevet Asami megszólalásán… „Fura egy alak maga…”. Úgy látszik, híre nem előzte meg, társa csak most tudta meg, miféle lehetetlen alak mellé osztották be, és a „lehetetlen alak” ezen pompásat derül, hiszen az egész helyzettel tisztában van. Legalábbis úgy hiszi.
- Nem mondja… Én? Fura? Dereng valami halvány emlék, mintha ezt már említették volna nekem.
Ironizál, mint aki kedvét leli ebben a szituációban, pedig annyira nem. Halványlila gőze sincs, hogy lehetne ebből bármi kellemeset kihozni, hiszen a különbözőségük nyilvánvaló. Jelenleg semmi másra nem vágyik jobban, mint ennek a küldetésnek a mihamarabbi lezárása.
- Emléktörlő mutánsok? Igazán fantasztikus estének nézünk elébe így is – majdnem hozzátette, hogy ez a tökéletes első randi, de úgy sejti, a japán lány nem vevő az ő, még britekhez képest is bizarr humorára, a többiek pedig azt ajánlották neki, próbáljon beilleszkedni. Hát jó, kicsit normalizálja magát, hogy ne lehessen mondani, nem próbálkozik.
- Ez igaz. Valóban konyítok az elektromosság fizikai mechanizmusához. Írtam a témában két disszertációt, melyet a világ vezető fizikusai előtt védtem meg.
Közli újból könnyed hangnemben, mintha a legtermészetesebb dologról lenne szó. Persze számára az is, de nem gondolja, hogy jelenleg beszélnie kéne a mutációjáról. Majd a helyzet hozza, és hazudni nem hazudott, csak elhallgatott. Az Asami dolga, hogy ebből leszűrje a számára fontos információkat.
- Terepmunka? Néhány x-menes akcióban már részt vettem, hívtak, amikor szükség volt rám, de információja igaz, tudós vagyok, laborban valószínűleg több időt töltöttem el, mint mutáns bankrablók után kajtatva. Ezt nézze el nekem, hölgyem – pillant oldalra mosolyogva. Ezt kihasználja, hogy megfigyelje a kardját, és fejben kidolgozzon néhány lehetséges szituációt, ahol össze fognak tudni dolgozni.
- Nemsokára odaérünk… de egy kérdést még engedjen meg. Tökéletes kiejtéssel beszél angolul, úgyhogy nem most jött japánból, viszont valószínűsítem, hogy ott született. Miért jött el onnan? És miért nem ment vissza?
Henry Peterson tényleg kíváncsi alkat. Érdeklődő. Érdeklik az emberek? Ki tudja.

Tárgy: Re: Henry & Asami Csüt. 29 Május - 10:02

Henry & Asami

Csak kissé felszökik a szemöldököm a válasz hallatán. Hát az biztos, hogy nem fogom a fickót professzorozni, de ezt ráérek akkor közölni vele, ha oda kerülünk, hogy valami miatt szólnom kell neki. Főleg ha éles helyzetbe kerülünk, akkor ez így cseppet macerás lenne. Azt pedig lazán figyelmen kívül hagyni, hogy vakarózik, mintha minimum bolhás lenne szegény, de hát tény és való, nem lehet túlságosan kényelmes az a cucc, főleg nem egy férfi számára, főleg akkor, ha nem szokta meg az ilyesmit.
Meglepetten pillantok oldalra, amikor végül mondhatni elismeri, hogy igazam van, aztán meg is állítja a kocsit. Először nem tudom hova tenni a dolgot, de aztán kiderül, miről is van szó. Képtelen vagyok elnyomni egy mosolyt, de amúgy sem látja, hiszen csak akkor jelenik meg az arcomon, amikor már kiszállt. Maximum egy pillantást vetek a visszapillantóba, ennyi épp elég, nem fogom végignézni, ahogy átöltözik, ennyire azért nem tartom érdekesnek a dolgot. Amikor visszatér komolyan elképedek egy pillanatra, valahogy egy a nagy hahotázás nem passzol az eddigi komoly, visszafogott stílushoz.
- Fura egy alak maga... - azért egy halvány mosoly megjelenik az arcomon, de őszintén szólva mennék már. Akkor hát maradunk a Henrynél, azért ez jóval egyszerűbb megoldás. Röviden vázolom fel neki, hogy pontosan mi is történt, azaz hogy én mennyit tudok az ügyről. Meglep, hogy többet, mint ő, tényleg olyan igazi okostojás feje van, de ugye ne vonjunk le első látás alapján hibás következtetéseket. Nem minden az, aminek látszik, én csak tudom.
- Így van, de az is lehetséges, hogy szimplán az illető csak emlékeket töröl, nem tudhatjuk. - rántom meg a vállam. Nem érdemes előre tippelgetni. Megpróbálhatunk felállítani persze egy-két elméletet, de aztán ha kiderül, hogy nagyon mellélőttünk, akkor rosszabb. Jobb felkészülni minden lehetőségre és akkor nincs nagy pofára esés a végén.
- Őszintén szólva nem néztem mélyebben utána, egyébként sem szeretek aktákból tájékozódni. Azt mondták ért az elektromossághoz és hogy nem sok tapasztalata van, ami a terepmunkát illeti. - jó hát ez utóbbi nekem sincs, mármint ilyen formában, de azért meg tudom védeni magam minden helyzetben akkor is, ha éppenséggel az erőm nem működik, mert erre is mindig fel kell készülni. Persze egy kard még önmagában nem ad mindenre megoldást, hiszen egy olyan alak, mint Magneto könnyű szerrel eltüntetné az útból, de még kard nélkül is jóval hatékonyabb vagyok, mint egy fizikus, aki ha jól sejtem eddigi életének nagy részét valami íróasztal mögött töltötte egy biztosan rendkívül érdekes - az átlag ember számára fájdalmasan unalmas - könyv felett görnyedve.

Tárgy: Re: Henry & Asami Szer. 28 Május - 11:55

Asami & Henry

- A Peterson professzor tökéletes lesz, Asami – biccent felé a lehető legnagyobb természetességgel, figyelmen kívül hagyva a ruháját ért megjegyzéseket. Igen, ő is tudja, így utólag, hogy nem volt a legjobb választás, de túl büszke ahhoz, hogy ezt el is ismerje. Amióta csak elindultak, azon kattog az agya, mikor öltözzön át a csomagtartóban lévő tartalék ruhába, és nem csak a feltűnés miatt… Ugyanis viszket neki. Nagyon. Próbálja a lehető legdiszkrétebben vakarni, de ez sokáig nem fog menni.
- A ruhaválasztás… tényleg előnytelen volt – közli egyszerűen, de neki már ez is fáj, magyarázkodni meg pláne nem fog.. az olyan, mintha érdekelné mások véleménye. Fent kell tartani a látszatot. Félrehúzódik egy elhagyott részen, úgyis már sötét van, és hátrarohan, a kocsi mögött pillanatok alatt átöltözik. Különösebben nem szégyellős, Asami akár végig is követhetné a tükrökben, de valószínűleg nem ez a nő minden vágya.
- Bocsánat.. de rémesen viszketett – majd felröhög. Elképesztően. Kiröhögi magát, meg úgy mindent. Ezt a napját. – Egyébként vicceltem a Peterson proffal. Henry.. örülök, hogy találkozunk.
Senki sem mondta, hogy egy fizikus jó humorral kell, hogy rendelkezzen, de most már kicsit elengedte magát. Nincs már tele a feje zavaró gondolatokkal, kérdésekkel, a nevetéstől kicsit letisztult, és tud gondolkodni.
- Emlékezetkiesés… akkor van rá esély, hogy egyikük egy telepata – gondolkozik hangosan, de teljesen felesleges, nem tudnak sok mindent kezdeni egy telepatával, főleg így látatlanban.
Asami kérdésére felvonja a szemöldökét. Jelenleg nincs kedve együttműködni, de viccelődni se akar leállni. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy eljátssza, ő csak egy fizikatanár, akit megkértek, hogy vigyen el egy x-ment küldetésre, de valóban nincs ilyesmire idő. Ő mindent tud a hölgy képességeiről, elég jó a memóriája, aztán mindenfelől érkeznek információk, és a megfelelő időben, - például most - ezeket elő tudja rántani.
- Úgy érzem, hallott már valamit rólam.. vagy csak véleménye van? Mondja el, aztán elmondom, mi igaz, mi nem.
Nem fog demonstrációt tartani, szóban elmondani meg túl egyszerű lenne, nem igaz?

Tárgy: Re: Henry & Asami Szer. 28 Május - 11:01

Henry & Asami

Képtelen vagyok megállni egy mosolyt, amikor meglátom az érkező fickót az egyenruhában. Nem is tudom, bennem fel sem merült, hogy feltétlenül ezt kéne felvenni, így egy cseppet feltűnőek vagyunk, de... minden bizonnyal ők okkal döntött e mellett.
- Igazán... csinos. - rövid szünetet tartok, mintha tényleg komolyan is gondolnám, de végül csak megrázom a fejem. - Nem sajnálom, a jó szó a furcsa. - az első mondatát meghallva viszont azonnal el is tűnik a mosoly az arcomról. Tehát nem lesz könnyű dolgunk egymással, ha máris a kezébe akarja venni az irányítást, de akkor legyen így. Ő vezet, én pedig mondjuk, hogy csak élvezem az utazást, na nem mintha valaha is képes lettem volna élvezni azt, amikor kénytelen vagy A pontból B-be jutni. Beülök tehát az anyósülésre, miután meg van, hogy melyik járgánnyal megyünk.
- Elegendő az Asami is. Ha valami kellemetlenbe keveredünk elég rosszul venné ki magát, ha bonyodalmas hosszú megszólításokkal ütnénk el az időt, de ha úgy kívánja szólíthatom Mr. Petersonnak. - rántom meg a vállam. Nem hiszem, hogy sokkal idősebb nálam, és persze attól még megadom a tiszteletet, de nem kell túlzásba vinni, és ilyen körülményesen fogalmazni. A kérdéseire csak elmosolyodom. Úgy gondolja én többet tudok, pedig úgy tűnik kettőnk közül ő az, aki inkább elméleti ember.
- Én se tudok sokkal többet, mint ön. Annyi biztos, hogy többen vannak, és hogy egy bankban sem találtak utánuk se nyomot, se ujjlenyomatot, még csak egy apró papírfecnit sem, a jelenlévők pedig minden esetben emlékezetkiesésről, vagy hihetetlen eseményekről számoltak be, tehát bizonyára mutánsokkal van dolgunk. Ha minden igaz, négyen vannak és a professzor adatai alapján tudjuk, hogy hol. - nekem ennél több info igazából nem is kell. Az várható, hogy nem fogjuk tudni előre miből áll a képességük, de majd ott kiderül. Pár pillanatig hallgatok, amíg indít, amíg kiérünk a birtokról. A kardom a két combom között támasztva lazán pihen az autó padlóján, hiszen amúgy rémesen nyomná a hátam. Újra oldalt pillantok. A fickó elég merev, valahogy... nehéz elképzelnem, mit tudok vele kezdeni, ha beüt a baj, de... meglátjuk.
- És ön mit tud? Remélem nem csak elmerülni a gondolataiban, mert azzal nem sokan megyünk négy mutáns ellen. - nincs messze a cél, de addig is érdemes lenne legalább nagyjából utána járni, hogy vajon mennyire tudunk majd összedolgozni.

Tárgy: Re: Henry & Asami Kedd 27 Május - 11:55

Asami & Henry

X-men egyenruha.. Már hónapok óta megkapta, de sosem vette fel. Most se tapasztalt rá túl sok ingerenciát, de úgy döntött, felpróbálja, ha már ilyen küldetésre kell mennie. Szokatlan. Feszes. Idegesítő.. De pár órát kibír benne.
- Én vezetek – közli könnyedén Asamival. Felméri, hogy néz ki, ki ő, de különösebben nem érdekli. Ha érdemes a figyelmére, majd bizonyít. Ha nem ütközik különösebb ellenállásba, akkor beül a kocsiba, és indulhatnak is. Jelenleg elég szótlan, még gondolatai rabságában szeretne lenni néhány percig. Miért küldték ide? Milyen funkciója lehet egy.. „akcióban”. Ő egy fizikus. Igen, harcolt már néha, de most nem ért semmit. Ránéz társára, majd elmosolyodik.
- Nézze el faragatlanságomat, Ms. Jukodo Asami. Még volt egy kis dolgom.. a fejemben. Ha szabadna, lenne néhány kérdésem – pillant rá újból a nőre, felmérve arckifejezését, öltözetét. – Látom harcra öltözött. Kik ezek? Annyit tudok, hogy bankrablók.. de miért nekünk kell menni? Mutánsok? Képességeikről van információ?
Záporoznak belőle a kérdések, melyekre remélhetőleg választ kap, ugyanis neki annyit mondtak, hogy tíz perc múlva legyen a garázsban, mert Rye-ba kell utaznia valami bankrablók miatt. Semmi több. Illetve, ha volt is több szó, ő nem arra, hanem az aktuális munkájára figyelt. Nem nő, hogy minden kis semmiségre párhuzamosan figyeljen, és meg is jegyezze azokat.
A gázpedál fantasztikusan funkcionál, és nem is szereti levenni róla a lábát, valószínűleg a megengedettnél kicsivel többel mennek, de különösebben nem zavarja. Az autó pedig bírja a sebességet, némileg átalakított fekete MINI Cooperről van szó, egy régi mérnök barátja dolgozta át Henry tervei alapján a járművet, elektromossággal működik.. szóval nem nagyon kell tankolni, de csak ő tudja vezetni.

Tárgy: Henry & Asami Hétf. 26 Május - 15:47

Henry & Asami

Egyszerű kis csapat, akiket nyakon kéne csípni. Nem hiszem, hogy bonyolult lesz, csak azt az egyet nem értem még most sem, hogy miért pont őt küldték velem. Egy... fizikus, vagy legalábbis nagyjából ennyit szűrtem le abból, amit róla hallottam. Mégis hogyan fogja megállni a helyét éles helyzetben? Legalább az áramhoz ért, ez azért talán jelent majd némi előnyt, főleg hogy egy olyan bandáról van szó, akik már több bankot is kiraboltak és furcsa módon nem igazán voltak behatolási nyomok. Nem találtak a rendőrök semmit - nem meglepő, alig értenek valamihez - így aztán olyan kell, aki majd megoldja. Tudomásom szerint nem kéne, hogy bántódásuk essen, persze mindenképpen figyelünk majd, de azért azt se lehet elvárni az embertől, hogy direkt legyen túl kedves, aztán a végén valami kellemetlenbe fut bele, mert a másik fél kicsit sem az. Majd meglátjuk, hogy mi lesz itt, de az biztos, hogy ha kell szétrúgom a hátsójukat, ha valami meggondolatlant tesznek.
A fickót már a kocsinál várom. Szerencsére nem kell messzire menni, ugyanis a prof szerint a kis banda - négy fő - tartózkodási helye jelenleg történetesen Rye. Elég nagy város, hogy el lehessen rejtőzni, de elég távol van New Yorktól, hogy ne ott keressék őket. Gondolom a zsaruk még mindig azon kínlódnak, hogy ujj lenyomatokat szerezzenek, pedig erre kb. semmi esély, ha eddig nem sikerült nekik. Saját kocsim nincs, mehetünk a pasaséval, esetleg lekapok egy kulcsot a felakasztottak közül és kész. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy elérjük minél előbb a célt. Viszonylag laza szerelésben az egyik kocsinak dőlve karba font kézzel várok. A kardot úgy igazítottam, hogy ne zavarjon be semmibe így elhelyezkedve sem. Naná, hogy nálam van, a társam, a részem, nem érdekel, ha valaki furán néz azért, mert a hátamon egy szamurájkard fekszik fel szépen. Nem barátkozni megyünk abba a városba, hanem összeszedni pár jómadarat, akik nem tudtak megülni a hátsójukon. Ezen kívül egy szimpla testhez álló fehér felső van rajtam, plusz egy farmer, ami elég kényelmes tud lenni ahhoz, hogy lazán lerúgd valakinek az arcát. Meglátjuk, hogy lesz-e rá szükség, a cipőm lapos talpú, alkalmas lesz rá, hogy ha harcba kellene bocsátkoznunk, ne okozzon gondot egy tűsarok a futásban, az amúgy sem lenne az én stílusom.

Tárgy: Re: Henry & Asami

» Dave & Asami- Újra itt?
» Jukodo Asami
» Richard & Asami - Rosszkor, rossz helyen?
» Peterson, Henry
» Dr. Henry McCoy