Ruby-Sue Springer

" Here I am, rock you like a hurricane ! "

Userinfó: Főkarakter

Név: Ruby-Sue Springer
Születési dátum: 1969. május 23., North Salem
Besorolás: Ember

Jellem: Amit szerintem egyből leveszel, ha találkozol velem, hogy nagyon csípem a humort, a viccet és szerintem értem is, meg művelni is tudom. Poénban nem is merek tréfát. Nyílt szívű vagyok és picit talán naiv is, legalábbis vágták már ezt is a fejemhez. Közvetlen vagyok, könnyen barátkozom. Szeretem az extrém sportokat, az adrenalint, az őrültségeket, a bulikat. Mondhatni, igazi partyarc vagyok, akinek a kezében mindig ott a fényképezőgép és lövi a bolond fotókat a legidiótább fejekkel, vagy meg-photobomb-olja másokét. Ezzel szemben azonban, hát talán nem a legkönnyebb bevallani, de elég kötekedő, verekedős, nagyszájú is vagyok, de sosem közönyös. Nem enyhén gyerekes, nyughatatlan a lelkem, ahogy apci szokta mondogatni mindig. Lételemem a bulik, a poénok, a mesék, az őrültség. Szeretem a balhékat, ugyanakkor és talán épp ezért gyakran magamat keverem bajba, vagy csak bamba és béna helyzetekbe... ez néha zavar, de mindenképp hozzám tartozik. Szeszélyes vagyok, hangulatember, azért persze tudok kedves is lenni - sőt egyesek szerint ez jellemez leginkább a humorosságomon kívül. Még nem döntöttem el, örülök -e annak, hogy így látnak mások - néha igen, máskor nem. Szinte tök random módon.
Leginkább egy afféle eléggé fiús lány vagyok, a lányokkal többnyire nem is jövök ki jól, csak a srácokkal. Elég fura terveim meg hobbijaim vannak, meg elképzeléseim a jövőre, de akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet (ha nem érdes a nyelve) - na ugye, ez már nem is olyan kedves? Igen, tudom, időnként eléggé tapló vagyok meg bunkó. De ha egyszer felmegy az agyvizem mit csináljak? Emésszem magam? Na azt már nem - ami a szívemen, az a számon, ez a helyzet. Ha felbosszantanak, abból sosem sül ki semmi jó, mert fejjel rohanok a falnak, önfejű, erőszakos leszek. Meg bosszúálló és nagyon nehezen békélek és bocsátok meg. Kiállok magamért mindig, mindenkor. De egyébként nem vagyok ilyen goromba meg kiállhatatlan ám, csak még könnyen robbanok és könnyen befolyásolhat bármilyen abszurd élethelyzet, ez asszem még a fiatalkoromnak köszönhető. Nem vagyok buta, épp ezért nem is nagyon foglalkoztat a tanulás. Mert az a butáknak való. Sokkal jobban szeretek bütykölgetni, barkácsolni, vagy apcinak besegíteni bármiben - akár szerelni, barkácsolni, sőt targoncázni. Többnyire görkorival, deszkával, vagy BMX-bringával közlekedek. Télen jobb híján pedig busszal.
Erősségeim: fő fegyverem a humorom, bármit képes vagyok viccesen felfogni, még a legdurvább helyzeteket is. Mindig van egy jó kis nyerő beszólásom az adott helyzetre. Igazi szájkarate-mester vagyok. Akit egyszer megszeretek és a barátommá fogadok, az jól jár velem, mert igaz barát vagyok és olyan nincs, hogy "nem", vagy "nincs" meg "nem lehet" egy barátnak. Soha. Gyors vagyok és ügyes, jó vagyok parkour-ban, deszkával trükközésben, snowboard-ban és BMX-ben is. Valami isteni a beszélőkém - bármiből képes vagyok magam kidumálni, gyakran nem hagyok szóhoz jutni másokat. Addig csűröm-csavarom a dolgokat a saját érdekeim szerint, míg végül azt is elhiszik nekem, hogy a fekete nem is fekete, hanem fehér. Nem ijedek meg a kemény és a piszkos munkától, de nem én! Sőt, mindig jobban kedveltem, mint az okos aktakukacoskodást.
Gyengeségeim: az éjszakai nasi. Ha valaki csinálna nekem egy cukorkaösvényt egy faággal kitámasztott dobozig, simán el tudna vele fogni. De ugyanez a helyzet a chips-szel, vagy akár egy rúd szalámival... imádok enni és főleg éjszaka. És hogy miért gyengeség? Mert igenis szolgálhat kisebb dolgokban megvesztegetési alapként. Csokival, édességgel sok mindenre rá lehet venni. Ja és eszem - sokat. Rengeteget. Zavarba ejtő adagokat. És mindig van nálam valami, mert hamar nyűgös leszek éhesen. És fáradtan is. Ja, egyébként ha alszom, felőlem elsüthettek mellettem egy ágyút. Képtelenség felébreszteni. És szeretek aludni, olyan napi 10-12 órát. Mindezek ellenére viszont gyengeségem a sütés, főzés: amit el lehet rontani egy konyhában, azt általában el is rontom, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Kávét is csak azért tudok főzni, mert csak egy gombot kell megnyomni. Emellett pedig gyakran lebecsülöm mások képességeit.
Félelmeim: barátaimmal, szeretteimmel, vagy apcival történő baleset, káreset, bármi ilyesmi. És féltem Madonnát is, hogy egyszer elkóborol, vagy ellopják. Meg az összes állatkámat.

Külső: Nem vagyok valami magas, sőt, inkább alacsonynak mondanám magam 161 cm-es és kb. 52 kg-os testalkatommal. Vékony vagyok, de nem olyan nyúzott piszkafa-vékony, inkább úgy normális. A hajam rövid és platinaszőke, bár előszeretettel festem be kékre-zöldre-rózsaszínre, vagy épp amilyen kedvem van, aszerint. A sötét hajszín viszont nem áll valami jól nekem. Öregít. Ajkaimban mindkét oldalt található piercing, valamint az orromban is középen egy karika. Több fülbevalóm van és egy köldök-piercingem is. Van fogékszerem is a bal oldalon, a második fogamban. Elég szépen ki vagyok varrva, persze azt nem mondanám, hogy már nincs hely a testemen, mert ott van még például az arcom... na jó nem. Ott is van tetkóm, a jobb szemem alatt, két könnycsepp. Már persze nem azért, nem öltem még embert... egyszerűen csak, hát szerintem tök jól néz ki! Ezen kívül sok elég jó, cuki és baró tetkóm van. A kedvencem a melleim alá, középre tetovált nagy rózsaszínű gyémánt és alatta a szöveg: "Made under pressure". Meg az új nyuszifej a nyakamon. Meg a cicák... á, nem is tudok választani, mindegyiket úgy imádom!
A ruházkodásom elég változatos, de szeretem a különleges, egyedi, vicces és laza darabokat. Szakadt farmer, deszkás cipő, katonai bakancs, Pikachu-s trikó, kockás ing, kinyúlt pulcsi, Bomber-dzseki, szegecses bőrkabát - jöhet minden, bár ezek nem azok a nagy márkás cuccok. A szakadt cuccaim sem feltétlenül gyárilag szakadtak, hanem egy szerencsétlen elesés mondott rájuk áment, amiből meg azért kijut nekem bőven. Mondjuk Versace ruhában nehezen is láthatnál, ugyanis többnyire turkálóból vásárolok használt motyót.

Előtörténet: A kis babanaplómban, ami azóta már elkallódott valahol a padláson, vagy anya vitte magával, nem tudom – szóval pár éve nézegettük benne a képeket. Hogy milyen cuki baba voltam!, még akkor is ha sosem voltam az az igazán lányos gyerek. Pedig anya szeretett volna velem babázni, hercegnőnek öltöztetni, sütit sütni de nem jött be neki. Már gyerekként is a kisautók, a kütyük érdekeltek, a barkácsolás, a szerelés. Gyakran lébecoltam apci körül a garázsban, aki nem egyszer megjegyezte, hogy igazából valószínűleg fiúnak akartam készülni, csak valahol anyám méhében biztos leesett a fütyim.
Nagyon nagyon szeretem apcit, ő a mindenem pedig itt North Salemben mondtak rá kígyót-bogarat, hogy nem rendes ember, meg alkoholista... anyu is tett megjegyzéseket a nőügyeire, de én képtelen voltam rá haragudni, mindent megbocsátottam neki akkor is, mikor már rájöttem mit takarnak ezek a dolgok.
A suli különben egész jól ment az elemiben, a középiskola már nem annyira, mert a tanulás helyett más foglalkoztat. Minél idősebb lettem, annál szívesebben segítettem apunak autókat javítani, voltam vele rakodni, targoncázni, hegeszteni is megtanított és persze vezetni. Amint elég idős leszek, szeretném majd letenni a kamionos vizsgát és valami logisztikai cégnél melózni. Vagy építkezésen, hegeszteni. Vagy autójavító-műhelyben... vagy raktárban, rakodóként... Á! Annyi a lehetőség, még nem döntöttem el, melyik lenne a legjobb, mindet szívesen csináltam nyári munkán is tavaly. Tudom-tudom, nem azok az igazi női melók, de hát ki akar meghalni az unalomtól valami kis aktakukac titkárnőként az íróasztal mögött? Hát én nem! Sosem féltem a kétkezi munkától.
De visszatérve az életemhez, a tizedik szülinapom után nem sokkal anya és apa elváltak. Én acinál akartam maradni, de anyu meg magával akart vinni, hogy ne is láthasson „az a részeges szoknyapecér!”. Volt már szó bíróságról is, de aztán végül anyám belátta, hogy ott a legjobb nekem, ahol boldog vagyok. Szóval acival maradtam inkább és most középiskolába járok, még egy évem van hátra és tudom anyám azt szeretné, ha utána főiskolára mennék, de én meg nem akarok... szóval ezt a meccset még meg kell vívnom. Addig is, most még élvezem a nyarat az utolsó év után a gyerekbörtönben, khm, akarom mondani suliban. Jöhetnek a találkozások, játékok, bulizás, lébecolás és csavargás!