Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Ha eddig szemernyit is kételkedtem volna abban, hogy a lány hallgatózott, akkor az most elpárolgott... Kérdése a nagyjából fél órával ezelőtti esetre utalnak vissza, amikor Mr. Waldo szétszedte a rendelőmet... Ő pedig azóta itt állt. Azonban nem sok időm maradt foglalkozni a dologgal, mivel a lány szó szerint kezdett összeesni. Két kezemmel hóna alá nyúltam, hogy ne essen el, majd egyik kezemmel elengedve a térde alá nyúlok és ölbe kapom. -Becky hozza kérem utánam a lány cuccait. - pillantok hátra a nőre, aki már készségesen mozdul is utánam. Visszasétálok vele a rendelőbe, lábammal csukom be az ajtót, majd hátra viszem a kezelőbe, ahol le is teszem az ágyra. -Elmehet, figyeljen oda arra a szerencsétlenre. - nézek a nőre, mire az bólint és szótlanul kimegy. Ekkor ismét a szó szerint beesett lányra pillantok. Megnézem a pulzusát, megvizsgálom. Nincs baja, valószínűleg leesett a vércukra, vagy kimerült. Amíg ájult, addig oda lépek táskájához és illik vagy sem, kutatni kezdek benne. Ez a lány hallotta, miként beszélgetek a férfivel és ha többet is meg tud, veszélyes lesz ránk nézve.. Amit nem hagyhatok persze. Megtalálom a tárcáját és kinyitva azt megnézem az egyik papírját. Jackie Brock. Fogok egy papír lapot és leírom a címét, nevét, majd zsebre teszem a papírt és vissza helyezem a pénztárcát. A pultnak dőlve figyelem a lányt és elmerengek.. Mit csináljak vele? Vágjam ki a nyelvét, hogy ne beszélhessen? Csonkoljam meg a kezét, hogy le se írhassa, mi történt itt? Vagy metsszek el pár idegszálat, ami mindezt megoldja, anélkül, hogy megrondítanám..? Áh, jobb ha először kikérdezem. Amíg még nincs ébren, használom az ágy egy részét: a pántokat. Muszáj le fognom, a végén elszalad és akkor még nagyobb baj lesz. Így anélkül beszélgethetünk majd, ha felkel, hogy veszélyt jelentenénk egymásra. Ha pedig nagyon ugrál, akkor majd szépen eltüntetem a lábait, hogy ne tudjon elmenni. Nem mondanám, hogy hullaerdők szoktak a nyomomban lenni, mert nem így van. De ha meg akarom védeni magamat és több száz ügyfelemet, akkor bizony lehet, hogy valahogy be kell fognom a lány száját. Az órámra pillantok, körülbelül öt perc telt el. Kimegyek a szobából, egy zacskó szőlőcukorral térek vissza. Kinyitom, kiveszek egy szemet, félbe töröm, majd kinyitva a száját a nyelve alá teszem és várok. Ha a szervezete attól sokkolt le, hogy nincs energiája, akkor egy kis cukor bevitel jót fog neki tenni. A nyelv alá helyezve könnyebben felszívódik az ott lévő erekbe a cukor, ráadásul nem nyeli félre. Aztán egy perc múlva már látom, hogy ébredezik. Remek. - Nos, hölgyem.. azt hiszem van némi átbeszélni valónk... - mondom sóhajtva, ha látom, hogy már magánál van annyira, hogy felfogja a szavaimat.
Clarissa Solomon
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Lucy Hale
Hozzászólások száma : 15
Kor : 34
Tárgy: Re: Stafford rendelő Hétf. 25 Aug. - 20:33
Luther & Jackie
Az éjszaka folyamán nem sokat aludtam, leginkább csak forgolódtam az ágyamban. Folyamatosan egy rémálom gyötör, hosszú napok óta, és nem tudok mit csinálni, igyekszem tűrni. Nálam sajnos nem megoldás az ébrenlét, az agyamnak ugyanis ekkora munka után szüksége van a feltöltődésre, így többet alszom, mint a legtöbben. Egy átvirrasztott éjszaka után sokszor elájulok nap közben, az idegrendszerem ugyanis becsődül, mint mikor lemerül az ember telefonja, és kikapcsol. Miután ma sem tudtam szunyálni, nem akartam igazán kimozdulni, nehogy út közben érjen utol a KO. De átgondoltam: mi van, ha pont hogy friss levegőre van szükségem? És mi is kapcsolna ki jobban, mint egy jó kis shoppingolás New Yorkban? Talán a városnézés még nem jó ötlet, de egy közelebb eső pláza szerintem simán belefér. Csak pár óra! Aztán visszajövök, és pihengetek. Igen, így lesz.
Ezen felbátorodva buszra ültem, és meg sem álltam New Yorkig. Remek tájékozódási képességeimnek köszönhetően könnyedén odataláltam. Ilyenkor szokásos módon nem tudom megállni, hogy ne vásároljak össze mindent: például két új sálat, egy bokacsizmát, két ruhát (mert abból sosem elég), farmerkabátot, és egy lila szandit, ami bár idén már nem lesz használható, de szinte sugallta: "vegyél meg", és nem álltam ellent.
Bevásárlószatyrokkal megtömve indultam visszafelé. Egy kisebb úton haladtam, amikor őrjöngésre lettem figyelmes: mintha valaki asztalt borogatna fel, ráadásul még hangos ordítás is társult mindehhez. Már épp közelebb mentem volna, mikor felfedeztem az orvost - aktatáska, és kissé megviselt arc, ebből megállapítható - aki befelé indult az ajtón. Amint bezárta maga mögött, közelebb lopóztam, bepillantottam, hallgatózni kezdtem. A beszélgetésfoszlány alapján, ha mélyre ásunk a dolgokban, megállapítható volt, hogy az illető mutáns, ez pedig valószínűleg amolyan kórház, ahol gyógyítják őket.
Még pár percig ácsorogtam az ajtóban, és már épp bementem volna körülnézni, mikor felbukkant a férfi. Kiadta utasítását az asszisztensnőjének, majd kifelé indult. Hátrébb léptem, de nem eléggé, így az ajtó egyenesen nekem csapódott, a férfival egyetemben. Egy picit megszédültem, már érzem, nagyon fáradok. Haza kéne mennem... De hajt a kíváncsiság. Hiszen annyi kérdésem lenne!
- Elnézést, uram, ne haragudjon - mondom, eközben sűrűn pislogok, próbálom ébren tartani magam - Ez az úr az előbb... Mit csinált itt? ELég nagy volt bent a felfordulás - fejem picit előre bliccen, majdnem elalszom állva, azonban próbálom tartani magam. Rengeteg dologra vagyok kíváncsi, de nem akarom letámadni, mindent a maga idejében. Először ismerkedés, minden más azután jöhet. Tiszta sor.
Luther Stafford
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : David Gandy
Hozzászólások száma : 17
Kor : 46
Tárgy: Re: Stafford rendelő Hétf. 25 Aug. - 18:50
Jackie & Luther
Sokat dolgozom, ez kétségtelen. A hétvégéket azonban általában meghagyom szünnapnak, de ma, ezen az esős szombati hajnalon megcsörrent a telefonom. Álmosan emeltem le a készüléket és emeltem a fülemhez, amennyire a zsinórja engedte. Az egyik volt páciensem hadar a telefonba, hangja kétségbe esett. Morogva nyugtatom le, ülök fel, majd megbeszélem vele, hogy délelőtt 10kor jöjjön be a rendelőbe. Letettem a telefont és az órára néztem. Hajnali fél 5. Visszaaludni már nem fogok tudni, szóval felhívom Beckyt, hogy szedje össze magát és menjen be 9re. Felkeltem, letusoltam, reggeliztem, összeszedtem magam. Bent a rendelőben van érzéstelenítő, így nem kellett az itthoni tartalékot megdézsmálni. 8kor megjött a reggeli újság, aminek a cikkeit elolvasgattam, miközben vettem fel ingem, zakóm, megkötöttem nyakkendőm. Semmi érdekes. Egy tűzeset, az, ami maximum érdekes. Aktatáskámba teszem a kellő papírokat, majd elindulok. Ma reggel kimaradt az edzés, de előfordul az ilyen nap. Fél 10re érek a rendelőbe, és felfordulás fogad. Becky pultjáról le vannak sodorva a dolgok, néhány szék felborítva. Az ajtót nyitva felejtem döbbenetemben. A férfi, aki hívott, ő tombol most éppen oda bent. Kiabál az asszisztensemmel, aki -ember lévén- csak összehúzva magát hebeg. - Elég legyen! - szólalok meg, mire a mutáns végre észre vesz és szinte elém omlik, könyörög. Nem értem, miért, de amikor rám néz, látom, hogy az eltűntetett mutáció mellett -amely kezd visszatérni- az egyik szeme ki van égetve. Enyhe undorra lépek hátrébb tőle. Sokan a függőimmé válnak, mikor megváltoztatva őket jobb életet kínálok nekik. Szemem sarkából az ajtóra pillantok, akkor látom meg, hogy néha érdeklődő pillantások jönnek befelé. Gyors mozdulattal csukom be az ajtót. - Felfordulást csináltál a rendelőmben.. Meg mondtam, hogy 10re legyél itt, de te csak felhívtad magadra a figyelmet! Már így is tartozol, az előző kezelésed árának a felét se tudtad eddig átadni. - hangom kimért és halk, viszont annál súlyosabb. A mutáns ismét könyörgőre fogja, szinte csókolja a lábam, de én elmegyek mellette. - Megcsinálom a szemed, megkezellek. Aztán rendet csinálsz, helyre rakod azt a mocskot, amit csináltál. Ha pedig holnap nem fizeted ki az egész összeget, elfelejtheted, hogy valaha beteszed ide a lábadat... Vagy ha be is mered tenni, nem távozol innen szépen.. - ezekkel a szavakkal hagyom hátra, amíg átöltözöm, előkészítem a dolgokat. Végül bejön, félmeztelenre vetkőztetem. A pikkelyei kezdtek megjelenni rajta. Kezemet rátéve tüntetem el, majd szeme fölé teszem kezem, ujjaim inkább a szemöldöke fölött érintik, tenyerem alja az arccsontját. Egy pillanat múlva ordítani kezd, hiszen egy ilyen fontos szerv újra kreálása nem éppen finom dolog. Végül mikor ezzel végzem, fertőtlenítem a kezem és ránézek. - Most pedig takarítsd össze a mocskodat, mire hármat számolok... - mondom, s engedelmesen bólogat, felöltözik és már megy is. Kisétálok, az öltözőben vissza veszem öltönyöm, majd kilépek a váróba, Beckyhez, aki szedi össze a papírjait. Leteszem az asztalra az aktatáskám. - Maga nem csinál semmit. Mr. Waldo mindent összepakol. Adjon neki seprűt és lapátot, hogy az összetört dolgokat fel tudja szedni. Hívjon, ha bajt keverne. Ezt pedig tegye el kérem, hétfőn beírjuk a mai kezelést. - mondom, s egy illedelmes biccentéssel távozom. A hölgy maga gyönyörű, hiszen én tettem azzá, cserébe pedig nekem dolgozik. Jó munkaerő, habár retteg a mutánsoktól, hiszen tapasztalta, milyen erősek is tudnak lenni. Megnyomom a gombot az ajtó mellett, s kilépek az utcára. Illetve lépnék, mert hirtelen egy lány esik nekem, eddig minden bizonnyal az ajtónak támaszkodott és vagy a füstös üvegen próbált benézni, vagy hallgatózott.
Luther Stafford
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : David Gandy
Hozzászólások száma : 17
Kor : 46
Tárgy: Stafford rendelő Hétf. 25 Aug. - 18:25
A hely maga egy tiszta, jó környéken van. A rendelő ajtaja egy vastag fém keretes ajtó, vastag üvegréteggel, amit rácsok fednek, kaputelefonon kell becsöngetni, s a betegeket úgy engedik be. A váró fényes és sok a hely benne, még sem szokott átlag három vendégnél több ülni benne. A váró jobb oldalán két ajtó a két nem mosdóját nyitja, a szoba túl felén a bejárati ajtóval szemben egy pult van, ahol egy hölgy ül, regisztrálja illetve engedi be a becsöngetőket. Mögüle nyílik egy ajtó egy kisebb folyosóra, ahol újabb ajtók vannak: öltözők, mosdók (a személyzet részére természetesen) és a műtő, illetve a vizsgálatok helye.