Kertvárosi rész

Ellenkezés. Ösztönös reakció. Nem lepődik meg miatta, sem ama rossz modoron amivel társul. Bár ez koránt sem meglepő ha figyelembe vesszük, hogy pár perce még farkas volt. A farkasok pedig tudvalevőleg igen agresszív élőlények. Ez kihathat emberi természetére. Vagy éppen fordítva: azért változik farkassá, mert pont olyan a természete. Remélhetőleg nem holmi farkasemberrel vagy vérfarkassal hozta össze a sors… És pont most nincs nála egy ezüstdollár sem.
És igen, ellenáll, mint egy igazi vadállat, azazhogy vadember, no jó vadmutáns. Zane nem azaz izompacsirta alkat, az impulzív hadakozásra pedig a rendőrök felfigyelhetnek, mintha két ember dulakodna. Pedig éppen ezt szeretné volna elkerülni: a feltűnősködést és lebukást. Képességét pedig nem veti be a lányon. Nem akarja magát lebuktatni. Jó hírnevére még szüksége lehet politikai pályáján, főleg ha szenátor, kormányzó, netalán elnök akarna lenni.
Végül a lány enged és még épp időben betudnak ülni a kocsiba, mielőtt a rendőrök látótávolságába kerülnének. A lány persze morog, Zane nyugtalanul pillant bele visszapillantó tükrébe, felmérvén a közeledő rendőrautó távolságát.
- Csitt és maradj veszteg! – nyomja le a lány fejét és bukik le ő maga is, hogy úgy tűnjék, mintha nem ülne senki a kocsiban. A pirosan-kéken villogó fény lassan ugyan, de elhalad mellettük. Nem buktak le, egyenlőre.
- Szerintem ennél jobb mentséget nem is adhatnék válaszul. – add választ a lánynak pár perccel korábban feltett kérdésére.
- A hatóságok nem kedvelik a mutánsokat. Könnyen lebukhatott volna, aztán irány a dutyi! Onnan pedig nincs szabadulás, a védőügyvédek nem pártolják a mutánsokat.

Vicsorgó farkas látványa nem tesz jót idegeinek. S hiába jut eszébe a bölcs mondás, hogy ne mutasd ki a kutyának, hogy félsz, mert megérzi, vajmi keveset segít most. Részint farkassal áll szembe, mely sokkalta félelmetesebb és veszélyesebb, mint a kutyák általában, emiatt félelme is erősebb. Arról meg nem szól a fáma, hogy a farkasok is érzik-e az emberi félelemet. Felépítésük hasonló a kutyáéhoz, talán szaglásuk jobb is, lévén szagok révén kommunikálnak egymással. Rejtély, csupa rejtély, mire talán most tudódik ki a megoldás.
A farkas észrevette. Ettől csak még jobban izzad. Tenyere már bizsereg a felhalmozott energiától, melyet teste árammá alakít és koncentrál tenyerébe. Közben egyre közelebb és közelebb kerül az autóhoz, ahogy lassan, lépésről-lépésre hátrál, igyekezvén nem provokálni hirtelen mozdulatokkal az állatot. De mindez semmit sem ér. Az állat megindul feléje egy szempillantás alatt. Zane tenyere elsül, egy kisebb villámot vágva ki magából, amivel az utca egyik villanyoszlopát találja el. A farkas szerencséje, hogy Zane keze remegett a félelemtől és elvétette őt. Zané pedig az, hogy nem farkassal hozta össze a sors. Az állat ugyanis emberi alakot ölt fel, érdekes módon egy felöltözött ifjú nőét. Zane nagyokat pislog a lány láttán. Félelme döbbenetbe és meglepődöttségbe csap át. Mégis csak igaznak bizonyult elgondolása, hogy nem akármilyen farkas ólálkodik a környéken, távol mindenféle farkasfalka territóriumától. Az meg a legnagyobb kamu, hogy állatkertből szökött meg. Nem mellesleg az igazgatónak juttatott apanázs is segített eme pletyka valóságtartalmának megismerésében.
Dermedtségéből gyorsan felrázza a lány odavetett szavai. Zane félelme elpárolgásával újra eredeti céljára tud koncentrálni. Már pedig egyértelmű, hogy mutánssal van dolga. A lány, bár méregeti, mégis lezseren próbál elsétálni, mintha mise történt volna. Zane, tudván mi történt, már egyáltalán nem retten meg a lány fenyegetésétől. Újfent egy ősi bölcsesség jut eszébe, mely arról szól, hogy a félelemet úgy lehet legyőzni, ha megismerjük azt amitől félünk. Nos, ő már tudja, hogy mutáns áll félelmet keltő farkas hátterében. Így nincs mitől tartania.
Mielőtt azonban bármit is tehetne, egy rendőrautó tűnik fel az utcában, pont abból az irányból, amerre a lány menne. Ez semmiképpen sem jó jel, s bár tudja, hogy kell a rend korrumpálható őreivel beszélni, nem szeretne semmiképpen sem lelepleződni. S azt sem, ha a lány járna így. Meglehet éppen miatta vannak itt, talán valami törvénytelenséget is elkövetett. Ez akár még kapóra is jöhet neki.
- Jöjj velem, ha nem akarsz baj! - ragadja meg karját, fejével a közeledő rendőrkocsi felé intve. Ha a lány nem ellenkezik, úgy a kocsijához vonszolja és beülteti az anyósülésre, ő maga pedig a volán elé ül. Ott akarja megvárni, míg a rendőrkocsi elhajt mellettük.

A csendet megtörő farkasüvöltés nyomán a kutyazenekar is belekezd a nótázásba. Rosszabbak, mint a macskák, jó pár embert fel is vernek. Zane arcán megjelenő izzadságcsepp jelzi, hogy bizony őt is elfogta az ősi ösztönös félelem az ijesztő környezet hatására. Ezt csak fokozza a még ébren lévő emberek megmozdulásai. A doki fejében megfordul, hogy talán jobb lenne visszamenni a kocsihoz és eltűnni. Hátra is tekint járművéhez, ami ott is van békésen ahol hagyta. Újra előre tekint, s a félhomályban megpillant valami sötét alakot, égő sárga szemekkel. A szempárból áradó morgó hang kétséget sem add afelől, hogy egy szörnyeteggel áll szemben. Tehát mégiscsak igazak voltak a pletykák a környéket terrorizáló vadállatról. Hogy megbizonyosodjék arról, hogy amit lát, az az ami és nem esetleg az árnyékok játéka, testében eltárolt energia egy részét fényenergiává alakítja és kisugározza, mintha csak egy zseblámpát csaptak volna fel röpke pillanat erejéig.
- Azt a kurva... - hőköl hátra Zane a fény által láthatóvá tett szempár gazdája láttán, egy méretes és igen ingerültnek tűnő farkas láttán. Rémületbe átcsapó érzései menekülésre késztetik. Lassan hátrafele kezd lépdelni, vissza a kocsihoz. Kezeit védekezőn maga elé tartva, hogy támadás esetén azzal védekezhessen. Nem mintha nagy fizikai erővel bírna, ám az energiakisugárzás irányát legkönnyebben kezein keresztül kisugározva tudja irányítani.

/Off információ: Karaktered az egyik közeli parkban hallhatott farkastámadásokról, ezen a környéken állítólag egy medve tépett szét egy huszonéves fiút, a tetem mellett egy lányt találtak. (A média torzító hatásaként a megerőszakolt kislány esetéről mélyen hallgatnak, talán a család csúsztatópénze győzte meg őket, hogy ne feketítsék holt fiuk nevét).
5 évvel ezelőtti bulvárpletyka, hogy egy állítólagos fekete ló péntek 13-án keresztülrohant New York központjának legforgalmasabb útján éjjel, és tömeges balesetet okozott, ám a ló eltűnt. /

A Kertváros egyszeriben zajos hellyé változik. A farkas öblös hangja végigzúg a kihalt utcákon, s nem is marad válasz nélkül. Ahol kutya van, ott a házak egyszeriben megélénkülnek: melyik kutya a házban, melyik a kerti kenelljében kezd szűkölve sírni, vagy éppen csaholni: ők ismerik még az ősi félelmet és gyűlöletet, amit fajtájuk ősidők óta őriz vad testvérük, ősatyáik és ősanyáik iránt. Néhány ablakban lámpavilág gyúl, köztük abban is, amely előtt a hatalmas ragadozó ül, akár egy szobor, ám fájdalmas, s egyben valahogy fenyegető éneke nem akar szűnni... könnyű is így megtalálni őt.
Hatalmas bestia... Zane talán sejtette, ha másból nem, hát képek és a National Geographic adásai alapján, hogy nagyobbak ezek a dögök az átlag kutyáknál, ám ez... ez itt mintha még a farkasok között is fenevad lenne. Igazi alfának való - de mit keres itt egy ilyen példány, a város közepén?
A gyászba vont gyűlölet éneke egyszeriben megszakad, amint az állat megneszeli a ház ajtajának nyílását. Fölkel ültéből, fejét meredten előre szegi, s amint megérzi az ismerős emberek hergelő szagát, széles melle mélyéből öblös morgás gurgulázik elő. Ajkait felvonja, a borostyánsárga szemek megvillannak, izmai megfeszülnek... ám mielőtt még nekirugaszkodna, újfent lépteket hall. Míg a házaspárt eddig küszöbre dermesztő figyelmét egy pillanatra az utcának szenteli, az ajtó, egy aggodalmasan sipákoló némber "Csukd be! John! Csukd már be! Úristen!!" nyomásának engedve, hirtelen visszazáródik.
A farkas elnéz még egyszer a gyűlölt ház felé... aztán felborzolja tarkóján a szőrt, hogy még nagyobbnak lássék, s fejét sunyi haraggal leszegve fordul az érkező felé.

New York, az elvesztett álmok városa, mely jobbjával add, de baljával kétszer annyit vesz el. Akárcsak az ő keze. Sok-sok kósza hír járja a város ezen részét. Van amelyik hazug pletyka, de van, ami igaz. A kettő közti különbséget csak kitartó kutatás útján lehet kideríteni. Ez igaz a farkastámadásokra is. Ami valószínű, hogy egy idetévedt állat. Ami valószínűtlen, hogy egy alakváltó mutáns. Megtudni az igazat nem egyszerű, s talán reménytelen. De ha végső célját el kívánja érni, akkor igen aprólékosnak kell lennie. Ha már lesz elég gyalog a sakktáblák, akkor majd pihen a Fehér Futó.
Ennek szellemében rója az utcákat a környéken autójával. Nem könnyen ismeri ki magát a kertvárosban, az a sok kacskaringós utca, egyik keskenyebb, mint a másik, ráadásul mindkét irányból lehet közlekedni bennük, pedig alig egy sáv szélesek. És néha még be is lóg az útra egy parkoló tehergépkocsi oldala. Szörnyű! A Hold fénye által nyújtott világosság segít csak a tájékozódásban. A környék csendes ilyenkor éjjel, csak néhány csavargó danolászik az egyik sarkon, alkoholos mámorukba temetve bánatukat. Nótájukba különös vonyítás vegyül. Satufék és fülelés. Újból vonyítás. Hallott már kutyát teleholdat ugatni, de az nem így hangzott. Talán a farkas lesz az. És mi van, ha igazi farkas? Áh, ha csak egy és nem falka, akkor könnyedén elintézi egy kis elektromossággal. Csak találja meg. Lassan vezetve a letekert ablak mellett fordul be a sarkon. A hang ereje nő, tehát jó felé halad. S a távolban mintha látna is valami négylábú állatot. Félre áll, kocsiját leállítva lép ki az utcára. Kezeit az autó motorháztetőjére téve magába szívja az akkumulátor töltését. Majd indulás előtt visszatölti ezzel lophatatlanná is tette autóját. Az elraktározott energiával óvatosan megindul, keresve a hang gazdáját.