Back in CCCP - Kátya & Dave

Dave & Kátya

We are young
(dallamvilági hangulat)

Érdekes kapcsolat ez a miénk, ő nem akar elfutni én pedig nem akarok minden pillanatban kényszeresen a nyakára mászni, s ez az önmérséklet számomra legalább annyira új, mint számára lehet az, hogy nem késztetem rohanásra.
- Már kedvelem! – nevetek fel. Azért merem ezt így kijelenteni, mert semmi esélyét nem látom annak, hogy valaha találkozzam David anyjával, mégis a játékosokat szoktam szeretni. Szóval csak a tényeket közöltem.
- Nos igen, gyönyörű vagyok, tudom én! – fintorgok rá nevetősen, fogaim között kissé ki is dugom a nyelvemet. Amennyire csintalan is ez, annyira őszintén öntelt, tökéletes én. Imádtam a jégen lenni, s valahol nagyon örülök, hogy ez át is jött neki. A külsőmmel pedig mindig meg voltam elégedve, s most sem véletlenül maradok ennél a sekélyes vonalnál. Más ilyenkor pirulna bele a dolgokba. Én csak mosolygok, fintorgok, egomat csillogtatom és közben egyszerűen csak boldog vagyok. Súlytalan.
Picit behunyom a szememet a simításra. Meglep vele, egy pillanatig nem is tudok mit kezdeni vele, majd végül arra jutok, hogy nem is akarok semmit kezdeni a dolgokkal. Csak kiélvezem, és tovább lépek. A jóságokat felesleges túlgondolni, mert a végén még rossz utcába találunk belesétálni. S kijönni sokkal nehezebb – tapasztalat – mint bemenni.
- Ne köszönd! Eljöhetünk máskor is, csak előbb meg kell tanuld kezelni a nyavalyáidat. – célzok vigyorogva a klausztrofóbiájára. Nem ezen van a hangsúly, de ösztönből jön elő a kedveskedéssel együtt az odaszúrás is. Ez már örökké én leszek, s vagy elfogadja a világ – és leginkább Dave – vagy nem. Nem tudok változni, de nem is akarok, mert szeretem magam így. Ettől leszek kellőn fűszeres. Az akaratomra és az első éjszakára nem megyek vissza. Sem szóval, sem gondolattal. Még számomra is meredek, hogy komolyan nem fordult meg a fejemben, hogy rámásszak. A félmeztelenség és az azt övező, azt követő szenvedély és vágyhullám volt az egyetlen, amit elkövettem ezen az emlegetett színpadon.
- Óh, te szent szatíra, csak el ne jussunk oda, hogy főzésre inspirálsz, mert menten felakasztom magam! – nevetek fel szívből. - Ebben az egyben hagyom magam irányítani, becsüld hát meg, s magyarázz! – kacsintok oda, majd az instrukciói alatt csak nekilátok a konyhai tevékenységnek. Nem mondhatom, hogy először csinálom, de nem is vagyok gyakorlott. Elvágni nem fogom az ujjamat, a késekkel tudok bánni, de egy szakács sírva fakadna ettől az aprózástól. Szemmértékem nulla, szedett-vedett szeletek lesznek és méretükben is a bolhától az elefántig kígyózik sokaságuk. Szánalmas a végeredmény, de végignevetem az egészet – a vodka is segít benne – szóval le a kalappal, még élvezem is.
- Ez kérlek minőség! – hajtom fel addigra a negyedik kupicával, mire Dave megküzd az elsővel. Aztán megunom a pohárral szöszölni, s inkább az üveg szájára illesztem ajkaimat, hogy úgy húzzam meg azt. Nem mondom, hogy nem pirulok ki tőle, s nem csípek be, de részeg nem leszek. Annyira nem, mint amennyire az tudnék lenni. Sosem voltam gátlásos ilyetén, de bírom ezt a lőrét, ami azt illeti. Nagyon is jól bírja a szervezetem.
- Puhány vagy! – nevetem ki Davet, s nevetésem még akkor sem hal el, amikor a kanapéra kavarom-keverem magunkat. Békén hagyom, még csak jóéjt csókot sem erőszakolok ki. Enyhe egyensúlyvesztéssel állok fel mellőle a kanapéról, szélodafújta módon még be is takarom, majd mit sem törődve a konyha esetleges romjaival a szobámba – szüleim egykori szobájába vonulok – és még sokáig ébren fekszem az ágyon, elfogyasztva a vodka maradékát. Nem akarom én kiütni magam, de jólesik, hogy nem gondolkodom. Az eredeti orosz engem is jobban megüt, mint az amerikai pancs, de egy pár pohár víz elalvás előtt, s reggelre semmi bajom nem lesz. Szokta a marha a szántást, ami azt illeti.
Örülök, hogy eljöttünk. Volt értelme, ebben tökéletesen biztos vagyok. A kellemes érzés a hozadéka, s bár magamat is meglepem ezzel a gondolattal, de: ez nekem is tökéletesen elég. Haverság. Egész kellemes is ez..

A keserű él a nevetésben hallgatásra késztet. Nem kell kitalálnom, mert a végét tudom. És ezért nem lehet az, ami. Nem jó, sehogy sem jó.
A kacsintás, a nézés és a mosoly egyértelmű, átérzőnek sem kell lennem. Persze, hogy a vörösödés még jobban beindul. Amit meg utána érez, attól meg még inkább. Szinte ösztönösen körbepillantok, mint aki menekülési lehetőséget keresne. De már nem akarok elfutni. És erre elmosolyodom.
-Igen, hasonlít. – javítom ki jelen időre. - Ő nagy érzelmi játékos. Zenei tudással fűszerezve. Teljesen átveszi a hallgatóság felett az irányítást a zenéjével, ha játszik. De neki sosem volt ilyen erős. A zenében manipulatív inkább.
-Csak… - ~kérdeztem~. De inkább nem fejezem be. Elég erős fejbevágás volt ez a nem, hogy ne feszegessem a témát.
Hagyom feloldódni a korcsolyázásban, és én is átérzem ezt belőle, benne.
Ismét érzem a megszokott Kátyát, a puszi meglep és nagyon jól esik. Kezdek szétszakadni. Vajon jól tettem mindezt? Úgy érzem, mint ha csak játszanék vele.
-Nagyon te voltál, ott, a jégen. Gyönyörű.
Jó lenne még ezt látni belőle, a többi mellett is. Mert ő mind, így, együtt.
Komolyan tekintek rá és igazat adok neki. Van, amikor nem kell ok, hogy csak úgy együtt legyünk. Majd meghökkenek, végül szájcsücsörítve mosolygok, amikor megkapom, hogy miért is jó, hogy eljöttünk.
Megállok és felé fordulok a célzásra. Muszáj vagyok felemelni a kezem és megsimítom az arcát. Nagyon önkéntelen, nagyon szívből jön.
-Ha akartad volna, megtetted volna az első éjszakán. – mosolygok rá. – Örülök, hogy eljöhettem veled, itt lehetek. Jó volt látni a jégen is. Köszönöm.
-Akkor kezdjük az alapokkal. – keresek egy kést és a kezébe adom. – Zöldséget aprózni. És nem irányítalak. Inspirállak.
A vodkára nézek, majd bólintok.
-Egy kupica még rendben. – ha megkapom, akkor koccintunk és felhajtom. – Húúú… ennek ütős az íze.
Meg is csap, nagyjából két perc múlva, inkább leteszem a fakanalat és leülök az egyik székre.
-Ez nem pancsolt vodka. – viszont nem fáj a lábam, nem érzem, hogy húzódna. – Nem kellett volna üres gyomorra inni…
Arra még emlékszem, hogy a kanapéig eljutottam. Azután filmszakadás egészen reggelig.

Dave & Kátya

Amilyen gyorsan jött a düh, olyan hamar változik keserű kis felnevetéssé, vállvonással kísérve.
- Pedig neked kell kitaláld. – jegyzem meg zárásként, majd lapozok egyet, gondolatban is. Nem fogom ezt feszegetni, de ennyit azért muszáj volt. Hiszen azt tudja, hogy velem mi a helyzet, én vagyok a nyitott könyv, nyissa hát ki magát is, amondó vagyok. Az, hogy a mese tündér- lesz-e, vagy rémmese, szinte lényegtelen. Szinte az.
Nehezemre esik békén hagyni azt a fület, de azért csak megteszem. Szemtelen mosolyomból világosan kiolvashat Dave egy ilyen „most lebuktál!”-féle üzenetet. Még kacsintok is, s egy kuncogással is jutalmazom azt, amit tanultam róla. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz hasznomra az információ.
Mondjuk azért jobb lett volna, ha ezt nem tapasztalom meg. Most már a fülére sem fogok tudni nézni anélkül, hogy valami pikáns ne jutna eszembe. Gyilkos ez a pasi, de komolyan! Bármit tapasztaljanak érzékeim felőle, az mind a lelkemre megy. Őrület!
- A konkrét dolgot? – kérdezek még, mert ez érdekel. A képesség. Vajon az anyja is empata volt? Szép kis érvrendszerre tudnék szert tenni, ha ez kiderülne. Bár lehet, hogy inkább nem kéne tudjam. Rosszul is elsülhetnek ezek a dolgok, ha csak azt vesszük, hogy kiderül: nem a képessége miatt nem kellek neki, hanem amúgy se. Melyik nő akar ebben bizonyosságot szerezni? Nyilván semelyik, de én ebben is eltérek. Nem volt még olyan helyzet az életemben, amit ne tudtam volna kezelni, szóval állok elébe, akármi lesz.
- Örülök! – kacsintok nevetve arra, hogy érti. Biztos vagyok benne, hogy helyteleníti még a feltételezést is, hogy betörtem volna, de ez van. Legalább nem lepődött meg és még magyarázkodnom sem kellett. A helyzetet meg elképesztően élvezem. A jég teszi vagy Dave közelsége vagy mindkettő? Nem tudom, lehet harmadik opció is. Szerettem tilosban járni mindig, a gondolat is feldob.
- Nem! – jön a válasz azonnal és zsigerből. Hogyisne! Vannak olyan személyek az életemben, akiket akkor lássak, amikor a hátam közepét.
Nem tudok görkorizni, soha nem is próbáltam. Biztos menne, ha hasonlít ehhez, bár szerintem ég és föld lehet a kettő. Messzire száll vidámságom tovaömlő érzete, ahogy a jégen figurázunk, hagyom, hogy elkapjon, kecsesen fordulok arra, amerre fordít, felszabadít az egész jégen levés. Szeretek ugrani, de messze nem vagyok profi. Szívesen mutatom meg mindazt, amit tudok, elég exhibicionista vagyok ahhoz, hogy élvezzem ezt a játékot. Tudatosan mozdulok, a figurákhoz hűen, félretéve azt, hogy le akarom-e nyűgözni Davidet vagy sem. A korcsolyázás nekem az élvezetről szól, egész megváltozom a jégen, kisimulok, lehet ezt is mondani. Jellememnek fertelmes hullámai elülnek, s nyugodt víztükörré változom. Legalábbis arra az időre, amíg lekötöm magam a mozgással. Amint lelépek a jégről, a már ismert énem visszatér. Dave mellé pattanok a padra, szemtelenül cuppantok egy gyors puszit az arcára, majd nem tágítva a közeléből egy pimasz kérdéssel kezdem a korcsolyámat kifűzni.
- Tetszett, mi?
És nem, nem harapom meg a fülét, hiába van irányban így oldalra tekintve. Haladás!
- Is-is! – adok választ a kérdésére. A „jó volt látni” azért megmelegíti a szívemet, hiába nem adom különösebb jelét.
A korcsolyákat visszateszem a helyére, s minket lassan kívül ér magán a csarnok. Szeretem a sötétbe borult várost, mindig szerettem. Nem érzem így sem az otthonomnak, de arra emlékeztet, hogy milyen volt a titkos világom, az, amelyiket anyámék nem ismerték. Sokszor szöktem ki ugyanis éjszaka, másztam fel a tetőre és csak néztem a fényeket. A csillagok nem érdekeltek, messze vannak, nem elérhetőek, s engem semmi olyan nem mozgat, ami eleve esélytelen.
- Nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt ezt folyamatosan feszegetjük, de igen, megérte. - kezdem komolyan, majd szélesedik a vigyorom, hogy a végén telve legyen szemtelen pikantériával. - Láthattalak félmeztelenül, félsiker! – nevetek fel. Tudom, hogy nem ezt akarta hallani, nem erre kérdezett rá. És azt is tudom, hogy ő is tudja: nem ez a komoly válaszom. De más nincs, mert nem tudom mit mondhatnék. Nem volt különösebb célom, csak az, hogy vele lehessek, s ezt megtettük, szóval igen, tényleg megérte.
- Remélem nem gondolod azt, hogy azért hívtalak magammal, mert azt reméltem, hogy majd itt.. – nem fejezem be, biztos érti. Nem felszedni akartam, semmilyen szinten. Csak a dolog legtisztább szintjén vele szerettem volna tölteni az időm. Azért, amit tud. Mert szeretem a társaságát, ennyi az egész. És azt is elmondtam, hogy mitől féltem, ha elengedem, s nem jövünk ide.
- A világon semmire. Fóbia- és allergiamentes vagyok. – kacsintok rá. Nekidőlök a konyhaszekrény szélének, mellkasom előtt karba fonom kezeimet. - Ha irányítasz, akkor még akár segítek is.. – célzok a vacsorakészítésre. Már tisztáztuk, hogy kakukk vagyok a konyhához, de vajon miért gondolkodom most erről úgy, hogy van valami intim a közös főzőcskézésben? Úristen! Csak nem megbolondultam? Erre inni kell! - nyúlok a szekrénybe a vodkás üvegért, hogy töltsek magamnak egy kupicával. Kérdőn nézek Davere.
- Tudom-tudom, nem szoktál inni. Most kivételt teszel? – áll meg a kezemben az üveg. Szívesen töltenék neki is, ilyen stílusosan – tipikusan Kátyául – szerintem senki nem kínálta még.

A dühére elnémulok, összeszorított szájjal nézek oldalt. Végül biccentek egyet a fejemmel.
-Tusé… és nem, nem tudom.
És hogy érzem-e? A kavargó, mámorító, és egyben a mélységbe letaszító érzést? Igen. Az, ami. És ettől rettegek, ugyanakkor a mennyekben is vagyok.
A szóban forgó fül eléggé elvörösödik, ahogy tovább ingerli Kátya. Nem is tudok megszólalni egy ideig, csak mosolygok magam elé zavartan.
~Pedig biztos menne a főzés. Csak érteni kell a…~ majdnem kimondtam, hogy trükk. Nem fogom kimondani, még gondolatban sem, mivel amire értettem ezt, az nem más, mint visszaélés a képességemmel, irányítani másokat. Ha nem akar főzni, mert nincs kedve, akkor nem fogja megtenni. Joga van hozzá.
-Hasonlít. Igen. Tőle örököltem azt, aki, ami vagyok. Sokféle értelemben. Apám legnagyobb csalódására.
Az elismerésre értetlenül tekintek rá, a megszokott mosoly az arcomon. Majd egy pillanatra összeráncolom a szemöldököm. Nem fogom elmondani neki, hogy például nem véletlenül nem használt ruhákat viselek. Vagy ülök le tömegközön. Igazából nem is járok tömegközzel, csak hosszabb távra. Anyám erőszakoskodásának eredménye. Különben mehetnék gyalog akárhová.
-Jogu… - leesik, hogy miért jött be annyira magabiztosan, ez a felismerés ki is ül az arcomra. – értem…
Veszi a néma kérést Kátya és érdeklődve figyelem, ahogy a helyére kerül a lényeg. Biztos elrontottam volna, vagy túlhúztam volna.
-Nem szeretnél velük találkozni? – túl hirtelen csúszik ki a kérdés, be is szippantom az ajkaim. Nem akarok kényes vizekre evezni.
Az öntudatosság, vagy önismeret elismerésére, csak mosolygok. Nem Kátya lenne.
-Igenis! – hirtelen váltok át a megfelelő technikára, elvégre a görkorcsolya az tapasztalat is.
A dupla-Axelre nézek egyet, majd amikor látom, hogy felém tart, lendületet veszek én is, hogy aztán kéznél fogva megforogjak a tengelyem körül, ezzel holdként keringetve körülöttem.
Nem hagyom, hogy csak úgy lemenjünk a jégről. Megfogott ez az oldala is és szeretném jobban megismerni, még ha a lábam egyre inkább merevebb lesz is. Be nem ismerném, hogy kezd sajogni. Az ugrások biztosan nem fognak menni, ezért inkább őt sarkallom arra, hogy megtegye.
Lerogyok a padra, a kifűzés már jobban megy. Majd otthon iszunk forrót, mert ha én most ülve maradok, nehezen kelek fel.
-Korcsolyázni vagy Moszkvába? – tekintek rá. – Jó volt látni, hogy azon a pályán, ahol sokat korcsolyáztál, mennyire önmagad vagy. Moszkvában pedig szét tudtam nézni. – mindenben a jót keresem és bár hirtelen jöttünk, az alagsori pánik és a reggeli házban lévő félelem már messze van. – És neked? Megérte eljönni? – nem udvariasságból kérdezek. Valóban érdekel. És az, hogy voltaképpen miért rángatott el ide. Elmondta, de éreztem, hogy egy részét. Ami rám tartozott. És igaza volt. Valóban nem találkoztunk volna többet.
Egy egészen új arcból köszön vissza a város, szét is nézek, és figyelek is.
-Vagy valamire érzékeny? – ezt már a konyhában kérdezem, ahogy pakolom ki a piacolásból származó holmikat.

Dave & Kátya

- Most mi az istent cirkuszolsz? Fingom sincs, hogy mi van közöttünk, ezt te sokkal jobban tudod nálam! – fortyanok fel. Sokáig nem tart a mérgem, de van, s ki is adom ekképp. Megbeszéltük, persze. De mit is? Picsába az egésszel, nem tudom objektív szemüvegen keresztül nézni. Csak azt látom, amit szeretnék, ha lenne közöttünk, s nem azt, ami van.
A verekedés és Dave még mindig egy nagyon szórakoztató halmaz. Egyetértőn bólintok. - Nem mondom, hogy nem néztem volna ki belőled, hogy hagyod magad, de azt igen, hogy bírom, hogy mégsem tetted. Pozitív csalódás. Tele vagy meglepetésekkel. – kacsintok rá. A reakcióját a fülezésre csak akkor nem venném észre, ha ma kezdtem volna a férfiakkal cicázni. Szemtelenül szuszogva nevetek bele a fülébe, megcsiklandozva a légvételemmel is, s közben egy életre megjegyzem ezt a reakciót. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz még hasznomra. S ami nekem a hasznomra van, az neki is. Nem vagyok én olyan nő, akiről negatívan nyilatkoznak, ha haszonszerzésről van szó. S igen, akármennyire is akarom, nem tudok nem erotikafronton gondolni erre a mostani dologra.
- Hát az én anyám előbb tanított volna meg egy kutyát beszélni, mint engem főzni! - nevetem el magam. - Ő is hasonlított rád? - ránk lenne a kérdés vége, az érdekel, hogy mutáns volt-e, az-e. De ostoba nem vagyok, nem fogok erre ennél konkrétabban rákérdezni. Mégiscsak egy piacon vagyunk, emberek között. Ha utálják az oroszok az amerikaiakat ha nem, sose lehet tudni mikor beszélik a nyelvüket.
Macskaként fújok rá a legyintgetésnél, tettetett sértődöttséggel fogadom, de tekintetemben ott játszik a nevetés és az elismerés. Meglepetések hada.
- Felőlem! – hagyom rá, s ha már így esett, akkor én csak a magam korcsolyájával fogllakozom. Ezek mind versenykorcsolyák, nem csatos, merev darabok. Fűzni kell őket és nem is egyszerű elsőre a lábra állítani. Számomra ez az igazi korcsolya, azt kifejezetten utálom, amit a hokisok viselnek. Személytelen. Vacak.
- Próbálták volna nem megtenni! – kacsintok. Célzok ezzel arra, hogy akkor is bejövünk. Tudhatja, kétsége sem kell legyen. Adtam már jelét annak, hogy milyen határozott és erőszakos vagyok. Ebben is az lettem volna, ahogy mindenben.
- Nem hát. – hagyom rá. Kérdőn nézek, amolyan: van még valami mondanivalód?-módon. Végül csak közelebb lépek és szó nélkül segítek. Ő nem mondja ki én nem kérdezem meg. Szép madarak vagyunk!
- Azért vagyunk itt ilyenkor, mert már zárva vannak. Ha baj, ha nem, ez van! – vonom meg a vállamat, miközben rásiklom a jégre. A nagyanyám jöhetne innen kidobni esetleg, de ő meg Szentpéterváron mereszti a csontos sejhaját, szóval nem esélyes, hogy a nyakamra találjon lépni.
- Tudom, hogy azok, de ettől még nagyon jólesik, hogy ezt mondod! – egy pusszantás a levegőbe, némi egokifejezés és egy köszönöm. Ez így mind ott lebeg a sorok között.
Hagyom, hogy próbálkozzon, amint mondottam erre mindenkinek magának kell rájönnie, ráéreznie. Én így gondolom.
- Lökd el magad és érezd a siklást, a jeget. Ne próbálj lépni, s ne tedd nagyon lábujjhegyre a korcsolyát, mert megakadsz a recékkel a jégben és szép ívesen fogsz repülni. – nevetek rá. Igen, elképzeltem a lehetséges jelenetet, s rettentően szórakoztat. De az vesse rám az első követ, aki nem így tett volna!
- Valahogy így! – siklok utána, hogy körbecsússzam, majd úgy emelkedjek a levegőbe egy dupla fordulatos Axel-ugrással – azért éppen ezzel, mert ebbe megyünk bele egyedül szemből, s így indultam meg Dave felé, nem akarok fordulni még – érkezzem le a jégre ismét siklásba és a siklás lendületében és irányában fogjam meg Dave felém nyújtott kezét. Imádom a jeget, tökéletesen felszabadultnak érzem magam. Felőlem napestig elkörözhetünk itt, ez olyan közeg, ahol megszűnök érdesnek lenni. Hidegségemnél itt hidegebb a jég, s ettől én egész élőnek, már-már melegszívűnek – na jó, a plafon masszív, de azért nem ennyire – tűnök.
- Ugye, hogy érdemes volt eljönni ide? – kérdezek rá ilyen szép homályosan arra, hogy tetszik-e neki a korcsolyázás meg úgy ez az egész kiruccanás. Mindezt már csak akkor, hogyha a jégről lejöttünk és esélyesen elindultunk visszafelé. Hazát még gondolatban sem tudok mondani. Az a ház nekem nem otthonom, s többé soha nem is lesz az. Nem tudom, hogy volt-e valaha..

Komolyan tekintek vissza magam elé. Megint elcsúszott a kommunikáció. Nem fogok ezen kiakadni, igyekszem megjegyezni. És egyben jól is esik.
-És én ezért joggal terhelhetlek? Erről szól az, ami közöttünk van? – fakadok ki. – Azt hittem, már megbeszéltük ezt.
A szülei témájára beletenyerelek.
-Vagy nem. De lehet, hogy csak te hiszed így. – azt hiszem, itt be kellett volna fognom, de nem bírom ki. A ház érzései átjárnak és mint a legtöbb helyen, sokszor látom, hogy a ki nem mondott érzések mekkora elcsúszásra képesek.
A boldogsága belém is költözik, és löketet ad arra, hogy folytassam, amit elkezdtem.
-Mi a baj? – nem értem, miért nevet ki, zavartan tekintek rá.
Oldalt fordulok én is, hogy végül szembe álljunk egymással.
-Ha más vagy, mint a többiek, meg kell tanulnod verekedni, hogy megvédd magad. Nem hagytam magam. De fölébük sem kerekedtem. Mert azzal még nagyobb ellentétet szítok. – mosolygok rá. Volt, hogy véraláfutásokkal mentem haza anyámmal, aki hazahozott az igazgató szobájából. Sosem szidott meg és sosem dicsért ezért. Viszont mindent tudni akart. És a képességem, valamint ez miatt is tanított tai chizni.
A fülem az egyik gyenge pontom, így amikor hozzáér az ajkaival, megremegek, a levegő is megáll bennem, válaszolni sem tudok, csak feljebb tolom a napszemüveget zavaromban.
-Anyám tanított piacolni. Ragaszkodott ahhoz, hogy értsek ehhez is és a főzéshez is. Nem bántam meg, de akkor nagyon utáltam. – felnevetek. – Mamzelínó.
Ellegyintem a kezét a tockosnál. Reflex. Finoman teszem, látom, hogy nem akarja erősnek.
-Amekkora a cipőmbe belefér. Majd választok én, ha nem gond. – a kabátot nem véletlenül hoztam magammal. Nem szeretnék megfázni. A megfelelő méretet veszem le. Nem szeretem, ha más holmiját kell felvennem, mert nem akarom átélni az érzelmeket, amik, ha ebben az esetben futó érzetek, mégis ott vannak. Most viszont talán segít is. Olyat választok, amiből érzem a magabiztosságot.
-Szépen beengedtek minket. – igazából szégyellem, hogy milyen keveset tudok róla és a családjáról.
A padra ülök és felcsatolom. Felcsatolnám. Nem megy. Próbálgatom, végül Kátyára tekintek.
-Ez nem biztonsági övcsat. – vagyis segítséget kérek. Ki nem mondanám.
Senki nincs, egyedül vagyunk, ez a szemembe ötlik.
-Nem baj, hogy itt vagyunk? Ilyenkor már zárva vannak, nem?
A zenére pislogok, majd megértem. Nem tudok kilépni a jégre. Teljesen elmerülök a mozdulataiban, az érzéseiben. Akármennyire is nem kedvelte, kedvelhette, ez is ő és nagyon is az. Némán és rajongva figyelem. Elveszek benne, mindabban, ami most ő.
-Gyönyörűek a mozdulataid. – ennyit még ki tudok nyögni magamból, amikor odaér hozzám és a kezeit nyújtja.
Letekintek a kezeire. Lépnék ki, de rájövök, hogy az élvédő még rajta van. Leveszem őket, bár a jobb lábam kicsit furán tartom, de nem szólok semmit.
-Megpróbálom egyedül. – görkorcsolya vagy korcsolya, azért nem mindegy. Kisiklok, majd megállok.
-Megtartani már megy. – még nem érzem a lábam. Fürdök Kátya mostani énjében, ezzel egy teljesen más arcát mutatta meg magából.
Zavartan és szélesen mosolygok.
-És most hogyan tovább? Csak lökjem meg magam? – majd pimasszá válik az én mosolyom is. A tai chi kivételes egyensúly érzéket ad.
– Valahogy így gondoltad? – ellököm magam, majd siklani kezdek a jégen, nagy iramban, hogy aztán hirtelen forduljak meg. Ez egy kicsit nem megy, megbillenek, se a lábam, se a görkorcsolyához szokott egyensúlyomnak nem megszokott.
– Még egy kör? – nyújtom felé a kezem és elkezdek siklani hátrafelé, majd amikor jönne a pálya széle, elkanyarodok.

Dave & Kátya

Winter

Lehunyom a szemeimet, veszek egy nagy levegőt, magamba szívva a szavait. Jó őket hallani, igaznak hiszem mindet. Most legalábbis. Persze amilyen egy vipera vagyok, s amennyire fertelmes jellemmel áldott meg az ég, ki tudja, hogy mikor jön el az a pont, amikor meghazudtolom. Nem direkt, nem sértésből, csak pillanatnyi elborulásból. Sose lehet tudni nálam ugyanis.
- Azt hittem, hogy ezt akarod hallani. – vonom meg a vállamat, s sóhajtok fel. Nem ment volna tovább, valóban nem. Egy részem belehalt volna, ha nem látom többé és ezt túlzás nélkül állíthatom. De nem, nem állítom. Szavakkal nem. Viszont ahogy ránézek, amilyen elutasítása van az „élet menne tovább találkozásaink nélkül”-nek, az beszédesebb lehet minden szónál. - Nem akarlak terhelni a dolgaimmal, hisz megbeszéltük már, hogy mi a helyzet. – eresztek meg egy mosolyt. Valóban nem lehet rám mondani, hogy az érzéseimet erőltetném Davere, próbálkozom én a barátkozással, de azért tökéletesen meghasonulni nem tudok. Van közöttünk kapcsolat, s azzal nem tud megetetni, hogy nem vonzódik hozzám, mert a vonzalmát az első csóknál megéreztem, s nem múlt el azóta sem. Látom, hogy hogy néz rám, de azt is hallom, hogy miket mond. Távolság is, meg nem is. Alkalmazkodom hozzá, mert azt érzem, amit. S ennél jobban senki nem tudná tisztelni őt, azt hiszem. Nem esik nehezemre, ezt hívják úgy, hogy szeretet, nem igaz? Feltétel nélküli. Abszolút.
Vállat vonok, megforgatom a szememet. A szüleim szeretetére mondjuk nem vennék mérget, fújtatásom is ennek szól, de nem akarok belemászni, mert a végén olyan csúnyát mondanék, hogy attól az aprószentek is hálóingre vetkőznek. Hagyom, hadd higgye ezt Dave, legyen ez az ő tündérmeséje, az én véleményem meg véka alatt marad. Fenékeffekt. Hiába vagyok érdekelt Dave hátsójának nézegetésében. Hát na, ami formás, azt meg kell tekinteni, megvakulni nem fogok a nagy barátságban. Az se zavar, hogyha észreveszi, hogy néha felfalom a tekintetemmel. Ennyi jár, azt gondolom. Meg az ajaknyalás is mellé esetenként. Szemtelenül, buján. De ez mostg nem az a pillanat.
Miközben sétálunk, hallgatom a szavait, figyelek rá. Végre mesél, eszemben sincs hát félbeszakítani, s csak vigyorom árulja el, hogy győztesnek érzem magam. Lehámoztam egy réteget a hagymáról és senkinek a könnyeibe nem került. Bár ez így nem igaz, mert annyira kiszakad belőlem a nevetés azon a ponton, hogy elképzelem őt verekedni, hogy még a könnyem is kicsordul. Nem tehetek róla, egyszerűen ilyen a hatás, nem akarom megbántani, bár ettől még lehet, hogy megtörténik. Meg is kell álljak az utcán, megállítva ezzel őt is, szembefordítva magammal, vállaira téve kezemet. Meg kell nézzem magamnak, hogy ugyan ő-e még, aki előttem áll, vagy ellopták a földönkívüliek. Még mindig vigyorogva magyarázom a bizonyítványomat.
- Bocsi, de mindenre számítottam csak arra nem, amit mondtál. Az igazgatóiban verekedésért? Te, Dave? Biztos jól vagy és nem lázálmodban beszélsz? – szívom a vérét igen kedélyesen. Megtapogatom a homlokát, mintha azt akarnám ellenőrizni, hogy lázas-e. Szemtelen kacsintást is megeresztek magamnak, majd mielőtt újra belekarolnék, s mennénk tovább, még a füléhez hajolok, hogy leheletemmel írjam hallójáratába a szavaim.
- Mindig meglepsz! – dorombolom, ajkaimmal véletlenül – inkább ösztönből – megérintem beszéd közben a fülcimpáját. Ingerem támad meg is csócsálni, kissé a fogaim közé csippenteni, de azért erre nem ragadtatom magam. Nem a nyílt utcán való tartózkodást miatt, azt letojom. Csak idejében ébredek arra, hogy mit szabad és mit nem.
Visszafordulok menetirányba, el is hagyjuk az iskolát. Se szerinte se szerintem nem kéne bemenni, hát nem is megyünk. Ellenben a piacot töviről hegyire sikerül bejárjuk, ezzel kötve csomóba az idegszálaimat.
- Olyan vagy, mint valami lelkes piaci mamzelínó! – dicsérgetem, ahogy tőlem telik, miközben vele angolul, a piacosokkal oroszul kommunikálok, tökéletesen cseszve arra, hogy ki milyen nyelvet szeret. Engem ez eddig sem érdekelt és eztán sem fog, maximum megütöm miatta a bokám. Sosem voltam az a nő, aki különösebben zavartatta volna magát bármi miatt. Ha ahhoz lenne kedvem, akkor meztelenül sétálgatnék itt. Közük? Semmi a világon!
- Borzalmas az eszed tokja! – kap egy tockost csak úgy szeretetből. Épp csak egy legyintés, gesztusértéke van, idétlenkedés. Persze vigyorgok is hozzá, de érezheti is felőlem, hogy nem én vagyok a Nagy szent Kávé Istenasszonya, szal nem akarom én védeni a tea ellenében, de úgy jött zsigerből a mozdulat. Na meg így legalább engesztelésül adhatnék neki egy csókot.. legalább gondolatban. Nem tehetek róla, ha jár a szája, akkor mindig elfog a vágy, hogy megkóstoljam az ajkait.
- Nos, akkor elérkezett a kaland ideje. – kacsintok rá, megérkezve a jégcsarnokhoz. A bejutás nem okoz gondot, csak egyszer kell megmondjam a nagyanyám nevét, s felmutatni az irataimat, máris mehetek, mint Mózes, aki előtt szétnyílt a Vörös-tenger. Odabent hűvösebb van jóval, mint a kinti klíma, a jégnek kell ez a hőmérséklet.
- Mekkora lábad van? – kérdezek rá, miközben kérdés nélkül huppanok be az egyik pult mögé, hogy kotorászni kezdjek korcsolyák után. Régebben voltak tervek, hogy bérbe adják a pályát és kölcsönözni lehet itt korcsolyát, de az én sárkány nagyanyám megvétózta. Viszont a korik itt maradtak. Legalábbis remélem.
- Bingó! – kerülök elő a pult elől egy a lábamra jó korcsolyával, s Davenek is előveszek egy megfelelőt, hogyha megtudom a lábméretét. Magasszintű empátiámról tesz tanúbizonyságot, hogy eszembe sem jut a lábfájása. Ennyit arról, hogy törődöm vele, igaz? Bár ez felfogható úgy is, hogy nem akarom, hogy azt érezze, gyengének tartom. Azt a pasik nem bírják. Szép mese!
A pálya mellett van pad, ahová leülve felöltöm a korcsolyát. Az élvédőt csak akkor veszem le, amikor már elértem a jég bejáratát. Ledobom a védőket, majd rásiklom a jégre. A korláton megtámaszkodom, kérdőn nézek Davere. Közben a képességemnek hála zenét is sikerül csiholjak a hangszórókból, elvégre ki látott még műkorcsolyát zene nélkül? Egyedül vagyunk a csarnokban, igazam volt, mára már nincsen edzés, s a posztost is sikerült elküldjem, mondván Nina Petrova engedélyével járok itt. Tudom, hogy félnek tőle, nem fogják telefonon értesíteni.
- A gyerekek is próbálkozva tanulnak járni! – jegyzem meg szemtelenül, célozva ezzel arra, hogy az én tanítási módszereimet kóstolhatja meg, s az nem épül a tutujgatásra. Ellököm magam a korláttól, kétszer körbeszelem a jeget, felmérem, hogy milyenek a viszonyai, mennyit felejtettem. Mindig szerettem ugrani, de a forgások voltak a kedvenceim. A választott zene lágyságához teljesen jól illik mind a hátrahajlós forgás, amivel indítok, majd pedig a Bielman-forgás. Szeretem ez utóbbit, tipikusan női forgás, bár junior korú férfi versenyzők is képesek rá. Nagyanyám ezzel nyírta a tanoncait.
Egy kadet ugrással zárom a jégpróbámat, visszasiklom arra a pontra, ahonnan Davehez beszéltem az előbb. Ha eddig se lépett rá a jégre, akkor kinyújtom felé a kezemet.
- Tudom, hogy nagyon jól állok a jégnek, de majd később csodálj. – kacsintok rá pimaszkodva. Elmosolyodom. - Most gyere! Amíg nem próbáltad, nem tudod mit hagysz ki. Ez egy egészen más világ..
Mint ahogy én is más vagyok korcsolyázás közben. Levetkőzöm az összes durvaságomat, s kecses leszek, kellemes, bájos. Amíg a jégen siklom, s csak a mozdulat van meg én, addig egy egész új képet mutatok. Persze aztán, amikor megszólalok..

A lapockára adott csóktól megáll a kezem a mozdulatban, végigbizsereg rajtam az érzés. Nem az az érzés, hogy most azonnal ledönteném a lábáról, hanem azt a törődést érzem benne, amiben már nagyon régen volt részem.
Csak egy mosolygós szájfintort kap válaszul. Tunkolni szerettem.
-Nem, valóban nem mondtad. – felelem halkan, elkomolyodva. Túlléptem a tapintatosság határán.
Néma döbbenettel meredek rá. Nekem ilyet még sosem mondtak és nem a rossz értelemben. Kellek valakinek, aki nem a rokonom, bár őket sem érdeklem túlzottan mostanában, és nem reméltem sosem, hogy valaha, valakinek fontos leszek.
-Nem te tehetsz róla, hogy ilyen lettem. – jegyzem meg csendesen, némileg elpirulva. – Itt vagyok. – folytatom halkan. – Nem megyek sehova.
Ledöbbenek. Az élet nem ment volna számomra tovább. Egyáltalán nem és nem úgy, mint előtte.
-Hogy mondhatsz ilyet? – szinte fájón suttogom. Nem akarok belegondolni, mi történt volna az után, hogy hazaérek. Ha hazaérek egyáltalán.
-Tudom. – sóhajtok. Nem pszichiáter, de mégis csak kérdések, amiket ott hallok rendszerint.
Gondolkodva grimaszolok egyet.
-A Kreml nem szalad el. Azt máskor is megnézhetjük. Most inkább oda, ahova szeretnél.
Az iskola rossz ötlet volt, gyorsan el is hallgatok. Mégis folytatja, ezért figyelemmel hallgatom.
-Igen, mesélted. – bólintok egyetértően. Nekem még teljes élményem sem lehetett, azóta pedig nem is próbálkozom, próbálkoztam. – Mert szeretnek.
Aztán nagy levegőt veszek, előre szegezem a fejem.
-Koreában kezdtem a sulit és amikor amerikába kerültem, nem ment valami jól a nyelv. És ki is lógtam a megjelenésemmel. Hamar megtanultam verekedni és pechükre mindig tudtam, mikor akarnak megverni és sosem tudtak meglepni. Sokszor ültem az igazgatóiban verekedésért. – felnevetek. – De azt hiszem mindig én kaptam a többet, mint amit én adtam másoknak. Nem szeretek verekedni.
Nem érdekli az iskolája. Én sem biztos, hogy belépnék oda ismét, még a koreaiba sem.
-Nem hinném, hogy be kéne mennünk.
Tovább megyünk inkább.
-Nem bizony. – a hirtelen váltásra odafordítom a fejem. – Ha nem akarsz éhen halni, akkor muszáj lesz. – mosolyodom el.
Furcsa nekem a város. Itt másképp viselkednek az emberek. És az érzelmeik is másképp tevődnek össze. Érdeklődve forgatom a fejem és kérdezgetek. Mivel mostanában még mindig nem kedvelik az amerikai szavakat, ezért mindig halkan kérdezek vagy beszélek.
A piacon valószínű kiidegelem Kátyát, de mivel magamról kell gondoskodni, még akkor is, amikor anyámmal voltam, ezért teljesen szeretném feltúrni a piacot étel után. Jó párat meg is kóstolok a bódéknál, némelyiknél eléggé elfintorodom, másoknál megkérdezem, miből is készült. A pirogért teljesen odavagyok. Hazai íz, mint ahogy sok savanyúság is.
-A kávétok borzalmas, de a tea… - a teákért odavagyok és nagyon egyedi az íze.
Mire bejárjuk a várost, a lábam is fáj, a seb is, de nem mutatom ki. Ezzel a tudattal állok meg a korcsolyapálya előtt is.

Dave & Kátya

A hátára simítom arcomat, s mielőtt elhúzódnék, csak úgy, megmagyarázhatatlan ötlettől vezérelve adok egy csókot a lapockájára. Nincs igazán lényege a mozdulatnak, mármint semmi szemérmelen nincs benne, elvégre nem társul mellé a konyhán kívüli helyszín, vagy talpig felöltözöttségmentesség. Tiszta, őszinte, ösztönös, de nem buja a gesztus, nem is kerülök tudatába, abban a nyugalomban lépek el Davetől, s engedem el őt, hogy nem ragadtattam el magam. Pedig igen, de nem úgy, ahogyan szoktam, viszont így sem kellene. Tudom. Illetve nem tudom, csak tudnám, hogyha eszembe ötlene ostobának is feltüntethető iménti cselekedetem.
- Megbocsáss, de nálad sosem lehet tudni! – vonom meg a vállamat. Elengedem a rossz érzést, elnevetem magam. Könnyedség önti el tagjaimat rájőve arra, hogy feleslegesen túráztatom magam olyasmin, amire úgysincs ráhatásom. Nem kellene mindenre rákérdezni, s nem is szoktam. Lassan tudomásul tudom venni azt, hogy ez a helyzet mondjuk egészen más, mint bármi az életemben.
- Nem mondtam, hogy ne menjünk! – forgatom meg a szememet. Nem is éreztem, hogy úgy érezném, szájhúzogatós bennem a mehetnék, de eszerint mégis az volt, s ez bosszant. Mi lesz velem, hogyha David lassan jobban fogja érteni a gesztusaimat nálam? A szavaimat, az érzéseimet.. rémület.
- Sosem bocsátottam volna meg. – jegyzem meg csendesen, szívettépő szomorúsággal lelkemben, de mégis száraz tárgyilagossággal hangomban. Szeretném elkapni Dave pillantását, magamba inni a tekintetét, s a reakcióit annak kapcsán, amit mondanom kell neki. Nem biztos, hogy jó ötlet, de annyira forgatják gyomromat a szavak, hogy muszáj belelöködnöm őket a beszélgetésbe. - Szeretném, hogyha hozzám mindig visszajönnél. Annyira szeretném és annyira utálom magam emiatt! – dühösen összeszorítom fogaimat. Nem mondhatom meg neki az igazat, mert nem hiszem, hogy értené. Minden szempontból ő az egyetlen személy a lelkemben. Nevezhetjük barátságnak, szerelemnek, akárminek, nem érdekel. De ő az egyetlen, akivel őszinte tudok lenni – igen, egyrészről azért, mert úgyse lehet hazudni neki – amivel élvetegség nélkül szeretek együtt lenni és a bennem élő egyszervolt széplélek belehalna, ha el kéne veszítenie. Újra az lennék, akiről azt hittem, szeretek lenni. Talán szerettem is. Talán szeretnék is. De örülök, hogy már nem vagyok. Legalább egy személy előtt nem kell megjátsszam magam.
Lehet, hogy félreértettem, s nem is erre célzott, nem is arra gondolt, hogy nem jött volna vissza. De mégis, az érzékeim nem szoktak becsapni, főleg azért nem, mert ritkán súgnak valamit, de akkor egész jól radarozom.
- Az élet persze menne tovább. - újabb vállvonás, s egy fel-nem-tett kérdés. Vajon hiányoznék az életedből, Dave? Onnan, ahonnan kiszakítanál azzal, hogy többé nem keresel? Nem akarom tudni. Nem akarom megtudni, hogy pontosabb legyek. De talán egy kicsit tartok tőle, hogy kénytelen leszek rá.
Kapkodhatok én a tányér után, de feleslegesen, határozottsága éppen annyira meglep, mint amennyire felpaprikáz. Ha nem nőttem volna már ki abból a korból, akkor most dühösen toppantanék a lábammal, mint egy durcás kisgyerek.
- Jól van basszus! – morranok fel, s harapok oda szóval, ellépve Davetől, hátat fordítva neki, az egyik szék támlájára támaszkodva, azt megmarkolva. - Akkor mosogass. – gyakorlok kegyet azzal, hogy ráhagyom. Nem mondom, hogy nem ordít bennem az ideg, de ez legalább az az állat, akinek amúgy is tartom magam. Otthonos, s egy kicsit kell is. Elgyengültem, ez még számomra is kiderült.
Semmi bajom a halszaggal, nem vagyok finnyás, erre nem. Nem azért kérdeztem éppen így, mert a halakat akarnám elkerülni, hanem azért, mert akkor sem és most sem gondolnám azt, hogy a piac a megfelelő hely arra, hogy beszéljen nekem a múltjáról. Nem tűnik úgy, mintha kedélyes témaként tudná felvezetni, hát gondoltam megadom a lehetőséget az itthoni átbeszélésre. De ha nem.. - képzeletbeli vállvonás.
Megint itt tartunk. Üdv bűntudat és harag násza. A válasza előcsal belőlem egy rosszalló ciccenést és egy szemforgatást.
- David én nem vagyok pszichiáter! – közlöm ezzel igencsak burkoltan, hogy azért kérdezek tőle, mert elsősorban ő érdekel, s ezt megbecsülhetné igazán, hisz önző lényemet nem szokták érdekelni mások. Most sem szokták. Csak ő. De persze nem érti, illetve nem hiszem, hogy érti, ezért is reagálok így, s hagyom ennyiben. Felkapom a táskámat, majd kilépek vele a házból. Bezárom azt magunk után. A nyitva hagyott ablakokkal nem foglalkozom.
- Mondanám, hogy megmutatom a Kremlt, de én magam sem jártam soha ott, így legfeljebb megnézhetjük együtt, megmutatni hitelesen nem tudom. – próbálok könnyed hangot megütni. Nem annyira sikerül. Az iskola emlegetésénél pláne nem. Megrándul karom, érezheti Dave is, ahogy megfeszülnek izmaim, hiszen belé karoltam, elfogadtam a felém kínált gesztust, szíves örömest.
- Én is gyerek voltam. Naiv, tizenéves kölyök. – megpróbálok tárgyilagosan beszélni az emlékről, engednek izmaim, normalizálódnak a vonásaim is. Miközben az utcákon elindulunk a régi iskolám felé – ez esik útba, nem tudatos a dolog – úgy döntök, hogyha már itt vagyunk, esetleg érdemes lenne rálépnek az őszinteség olyan útjára, ahol nem jártam soha. Erről nem beszéltem még senkinek, s nem is fogok, ebben biztos vagyok.
- Nem szeretem, mert arra emlékeztet, hogy mennyire megszégyenültem. Amikor beléptem, csak azt láttam magam előtt, amilyen undorral apám képes volt rám nézni és éreztem anyám csalódottságát is. Kicsaptak a suliból, mert lefeküdtem az egyik tanárommal. Az igazgatónő férjével. Szép kis családi bélyeg, gondolhatod. – elhúzom a számat. Nem mondom, hogy hány éves voltam ekkor, de talán Dave emlékszik még. Meséltem már akkor, amikor elregéltem, hogy két felvonásban éltem Moszkvában. Fiatal voltam, alig-kamasz. Eszetlen. Életem első szexuális kalandja volt, olyan, amilyen. Nem hiszem, hogy csodálkozni kell hát azon, mi lett belőlem. Nem varrom a bujaságomat a múlt nyakába, hisz nem élem meg teherként, de azért van összefüggés, ezt még én is tudom. - Csodálom, hogy nem tagadtak ki.
Ennyi, nem tudok többet mondani. Annyira nem érint mélyen a kérdés így, hogy beszélek róla, meglepő módon könnyebbé válik tőle a lelkem. Nem azt mondom, hogy szívesen elemzem, de azért annyira nem is szörnyű, mint hittem.
- Ez az a hely! – érjük el közben az iskolát. Még ma is működik, láthatólag még mindig iskola. Semmi affinitásom bemenni és nosztalgiázni, nem önt el sem kellemes érzés, sem kellemetlen. Abszolút közönyös vagyok, mint egy életunt idegenvezető.
- Anyádtól nem volt ez rossz ötlet. – jegyzem meg. Hogy a szocializálódás erőltetésére célzok vagy a moszkvai látogatásra? Nem tudom, magam sem tudom. Csak előjöttek a szavak, nem fékeztem hát meg őket. - Elmehetünk a piacra, ha tényleg szeretnél.. – csatolok vissza erre is.

Hiába vagyok átérző, a mozdulat, a tett és a gondolat annyira gyors volt, hogy még a lélegzetem is kimarad. Érzem mindazt, ami benne zajlik le és meglep. Jólesően. A hátamat öleli át, így a kezemet a kezére simítom köszönetképpen. De már húzódik is el, s hagyom, bármennyire is szeretném, hogy maradjon ez így még egy kicsit.
Időnként Kátyára pillantok, ahogy tevékenykedek a reggeli készítése közben.
-Nem, nem mondom komolyan. – nevetek vissza.
Megrándul a szám széle, amit Kátya nem láthat, csupán a tekintetem villan egyet, ahogy érzem, lehúzta a rolót. A mosolyom szelídül. Megint belenyúltam. Mindenkinek vannak fájó pontjai az életében és azt piszkálni nem a legjobb dolog. Hagyom, hogy ne kanyarodjunk arra, inkább másfelé.
A pultra támaszkodom egy rövid időre a kezemmel, míg felé fordulva válaszolok.
-Ha veled jöttem ide, miért akarnék egyedül lenni? Akkor nemet mondtam volna.
A piac szemmel láthatóan nem volt a kirándulás listáján.
-Akkor ne menjünk. – szögezem le. Nem muszáj a piacra mennem, csak ötlet volt. Pocsék.
Némán tekintek rá jó ideig a kérdésére. Nem tudom, elmondjam-e, hogy igen, nem mentem volna vissza. Vagyok eleget mazochista, hogy tudjam, mikor kell lelépni végleg a színről. Aztán belebámulok a tányérunk közötti területre az asztalon.
-Egyik sem … és mindkettő.
Megint kényes vizekre eveztünk, de ez már láthatóan így lesz nálunk. Viszont másképp kéne ezeket megközelíteni, hogy ne legyen ennyire fájó.
-Az előbb spontán derült ki, hogy mindketten szeretjük a tunkolós kakaót… talán…hagyni kéne a spontaneitást, hogy haladjon velünk. – tekintek rá végül. – És a te városodba jöttünk…
A vörösségem már csökkent, de a reményem nem. Nem akarom elmondani és ezzel egyben beléfojtani a kérdéseket, amik talán spontán jönnének, ha nem szabok korlátokat. Én és a korlátok. Mindig én voltam korlátok között.
Elkapom a kezem, ahogy ki akarná venni a kezemből a tányért, még fel is emelem magasra, amit éppen mosogatok.
-De igen. – nem magyarázkodom. – Nem, nem mosogatod el később. Ha már nekikezdtem, nem hagyom félbe. – szokatlan lehet tőlem ez a határozottság, de talán éppen a mániám tör ki rajtam. – És minél inkább hagysz mosogatni, annál hamarabb mehetünk a város… ba. – nem vagyok gondolatolvasó, de annyira érzékelem a mehetnékjét, hogy ki is bököm. Ahogy ráébredek erre, máris megbánom, hogy kimondtam. Inkább gyorsan elmosogatok mindent.
A válaszon töröm a fejem, hogy kikerüljem a kényességét, de a halra leesik, hogy nem figyeltem arra, Kátya talán nem szereti a halat és a halpiacon valóban van halszag rendesen. Engem nem zavar, anyával sokat mentünk reggelente a halpiacra, álmos szemekkel tanulgattam a halakat és hogy miként tudom, friss-e. Meglepetten csukom be a szám.
Hogy aztán a fejemet is elfordítsam kicsit. Nagyon akarja tudni, már háromszor kérdezte meg, nem tudom elkerülni a választ. Nem akarom elmondani. És el szeretném mondani.
-A múltamról akkor kérdeztek, amikor a kórházban és a pszichiátrián vagy kezelésen voltam. – rövid, tömör, tényszerű és igyekszem színtelen hangon mondani. De egyben megyek is a nappaliba, hogy a napszemüvegem, és az irataimat magamhoz vegyem. Pénzzel nem sokra mennék. Mégis elteszem a dollárokat tartalmazó irattárcát is.
-Mehetünk. – muszáj voltam ellépni onnan, mert csak sejtem, hogy a válaszom miként éri.
Hogy nyomatékot adjak annak, hogy menjünk, a bejárat felé indulok. Ki akarok innen menni, hirtelen túl szűk lett a ház.
-Merre menjünk? Mit szeretnél megmutatni nekem a városból? – fordulok vissza és tekintek rá, várakozva. Ha úgy dönt, jön, ötletszerűen elindulok valamerre, felajánlva a karom. Nem várom el, hogy elfogadja.
-Gyerekkoromban voltam talán utoljára itt. Nem vagyok benne biztos. Anyám sokfelé magával vitt. Szocializálódni. – igazából, ha úgy veszem, ilyen téren könyörtelen volt. Nem hagyta, hogy visszahúzódjak. Ma már ezért hálás vagyok neki, mert kénytelen voltam megtanulni kezelni a képességem ezáltal. Egy szintig.
-Erre jártál suliba is, és óvodába is? Szép a házatok. De… nem szeretsz ott lenni benne… Miért?
Jegyzem meg halkabban.

Dave & Kátya

Oh the secret's safe with me

- Mi gond lett volna? – vonom fel a szemöldökömet. Hiába, még mindig nem értem a dolgokat, nagy ez a hét, nem olyan kicsi, mint az a..
- Basszus, a labor! – csapok a homlokomra, amolyan de-hülye-vagy-Kátya módon. Nem érdekel, hogy mi az, amiben megakasztom Davet és az sem nagyon foglalkoztat, hogy mennyiben hozom zavarba vagy robbantom át belé a bűntudatomat. Egyszerűen csak minden szó nélkül szelem át a közöttünk levő távolságot, s megölelem őt. Ez egyenértékű a nem jutott eszembe kifejezéssel és a ne haragudj-jal is, de nem mondom ki egyiket sem. Sokáig el sem húzom az ölelést, de ennyit muszáj volt megtegyek.
- Jól van, jól van! – lépek nevetve arrébb, hálával engedve át neki a terepet. Mint oly sok normális dologhoz, ehhez sem értek. Semmi konyhai rutinom nincsen, nem is érdekelt soha, hogy szerezzek. Mindig olyan helyzetben voltam, hogy vagy bentlakásos iskolában etettek, mint diákot, vagy azon rövid idő alatt, amíg otthon éltem, anyám nem eresztett egy „őrültet” a konyhájába. Aztán jött az önálló élet, ételrendelések, s végül egy újabb bentlakásos, csak már tanárként. Nem haltam éhen, s el is kényelmesedtem, ami azt illeti. Ami nem megy, azt pedig nem is kell erőltetni, én ennek a híve vagyok.
- Csak így simán, összetépkedve. – utalok vissza a kenyérre. A mosogató mellett állva vetem hátamat a konyha falának, kilépek az egyik cipőmből, s mezítelen talpaimat simítom a falnak, felhúzva lábamat is. Nem akarok útban lenni Davenek, ha mégis így alakul, akkor majd arrébb helyezem a székhelyem.
- Nem mondod komolyan? – nevetem el magamat. A tunkolós név is elég abszurd, de nem ez a nevetésem okozója. Egyszerűen csak a tény, hogy a maga zavarba ejtő módján nagyon kedves dolog ez a hasonlóság. Még nem találkoztam olyannal, aki szerette volna ezt a fajta gusztustalan reggelizési szokást. Persze az is tény, hogy nem is sokakkal reggeliztem még együtt, így szóba sem kerülhetett. - Pedig egyáltalán nem undorító, gyerekként én is kakaóval csináltam, vagy cukros tejjel, amíg az intézetben laktam. Ott nem volt kakaó. – az intézet emlegetésére egy pillanatra bevágom lelkem ajtajait, hogy odabent tartsam a szájhúzogatós rosszkedvet. Nem szégyellem, hogy autistának tituláltak, de ettől függetlenül nem kell az, hogy kilógjon a lóláb. Mosolyom marad, kedélyes nemtörődömségem is, éppen csak a rossz emlékeket zárom magamba ilyetén. Persze Dave előtt úgyis mindegy. De az a jó, hogy lassan eljutok oda: nem foglalkozom a képességével. Érez, amit érez. Teljesen lényegtelen, ettől nem fogok másként beszélni, viselkedni vele.
Megrökönyödve vonom össze szemöldökömet. - Miféle teszt lenne? – kérdezek vissza. Nem értem, hogy mire akart célozni, így nem is magyarázkodom. Várom a válaszát. Nyeglén vonok csak vállat a piacos témára. - Menjünk! – egyezem bele, de hallatszik a hangomon, hogy gondolatban még mindig a teszt mibenlétére vagyok rárepülve, annak a visszakérdezésnek az okát akarom hallani. Nem, nem szeretném. Akarom.
Közben már leültem, a cipő is visszakerült a lábamra. Magassarkú nélkül nem is moccanok szinte soha, ha cipő van a lábamon, máris nem érzem magam meztelennek, mindegy mit viselek vagy mit nem viselek azon kívül. Ülünk, eszünk, felkelek, öblítgetem a tálkát. Megint egy olyan választ kapok, amit nem értek.
- Nem biztos, hogy nem jöttél volna vissza, vagy nem biztos, hogy ment volna az élet tovább? – talán triviális, de én mégis rákérdezek. Lehet, hogy ma úgy keltem, hogy csupa idétlen kérdést teszek fel? Hát a fene tudja. Mindenesetre értetlenkedésem és talán egy cseppnyi csalódottság rásimulhat Dave érzékeire a képessége által.
- Mi az, hogy nem megy? – dobom meg egy újabb kérdéssel, először türelmetlenül, majd türelmetlenségem átcsap magam elszégyellésébe. Visszavonulok, mert a vörösödésre sem vagyok vak. Másban nem érdekelne, de Davevel már rég nem ott tartunk, hogy nem érdekel, hogy mi van vele. Megadón széttárom karjaimat, jelezve ezzel, hogy nekem aztán mindegy, ahogy érzi, ahogy neki jó. Ha nem így, akkor hogy? - kérdezi pillantásom, de ezt csak némán. Nem ültetem szócserépbe a gondolatvirágokat.
- Igazán nincs erre szükség! – lépek mellé a mosogatónál, s nyúlok a keze után, hogy kivegyem belőle az éppen fogott edényt. Lehet, hogy a mozdulat erélyesre sikerül, s a végén még beleejtjük a mosogatóba a tányért, de az sem érdekel, ha eltöri. Mérges vagyok, de nem tudom, hogy miért. Egyszerre bosszant az, hogy nem válaszolt, s az, hogy úgy érzem hibás vagyok valamiért. A kényszeresnek tűnő takarítgatása pedig igazán nem hiszem, hogy segítene a helyzeten. - Majd elmosom később! – zárom ezzel rövidre. Remélem nem kell vívjak vele a mosogatónál, s megérti ennyiből, hogy hussanjunk innen, de izibe'.
- Nem véletlenül nem kérdeztem. Azért nem tettem fel kérdést, mert azt szerettem volna, hogyha csak olyasmit mondasz el, amitől jól érzed magad, amit szívesen megosztanál velem. De ha már így kérdezed.. – formálom meg magamban, hogy mit is szeretnék tudni. Nem teszem fel azonnal a kérdést viszont, így sikerülhet az, hogy a halas megjegyzést is gondolkodásom közé tudja ékelni.
- ..biztos vagy benne, hogy halszagban akarsz beszélni azokról a dolgokról, amik zavarnak téged és amiktől nem érzed kellemesen magad?
Lám, nem vagyok vak és süket sem a jelekre. Azt mindig észrevettem, ha valaki nem akart valamiről beszélni, vagy kínban volt miatta. Viszont általában – s ahogy most is így jön ki - nem hagytam annyiban a dolgokat. Szerintem ki kell mondani azt, ami nem komfortos. Ez persze nem azt jelenti, hogy én ki szoktam mondani.
- Miért rettentél meg a kérdésemtől a múltadat illetőn?
Mindent, mindent szeretnék tudni, meg akarom ismerni, a részemmé akarom olvasztani a szavaival együtt, hogy soha el ne engedjem. De mégsem kérdezek a múltról, inkább csak a jelenbeli reakciójáról. De ez mégis többet foglal magába, mintha csak szimplán a régi dolgokról faggatnám. Válaszol, ahogy válaszol. Meg fogom ismerni általa.

Csak elszóltam magam. A végigmérés is erre utal. De csak akkor mondom ki, ha már a szekrények felé fordultam. Nem akarom, hogy lássa közben az arcom.
-Ha gond lett volna, csak az ablakot tudtam volna vészkijáratként használni. – nem vádolom. Feltételezem, hogy a megszokás, féltés vagy a kettő együtt volt benne, amikor bezárta az ajtót.
Érzem a tekintetet, és jól is esik meg nem is. Nem tudom. A cselekvések lefoglalnak, mint mindig. Nem gurul félre semmi, nem vágom meg a kezem. Viszont a kezeim nagyon gyorsan dolgoznak és pontosan. Megszoktam és szeretek is így foglalkozni, dolgozni vele.
A céklára lecsapok, mint ahogy bármi olyasmire, ami használható. A kenyérvágást, tulajdonképpen semmit sem engedek meg neki, játékosan a keze felé legyintek, elhessegetve.
-Megmondtam, reggelit én készítek most. – mosolygok rá. Le akarom foglalni magam és a zavaromat. Megnyugtat. – Hogy szereted? Pirítsam meg?
A céklából saláta félét készítek, sósat és savanyút egyszerre, méghozzá. Vannak trükkök és ez gyorsan megvan. A másik feléből levet készítek, turmixot inkább.
Felnevetek. Sejtelme sincs, mi volt számomra az egyik legfinomabb reggeli, amikor Európában voltam a nagyszüleimnél.
-Tunkolósnak hívtam gyerekkoromban. – beletellett időbe akkor, hogy megtaláljam a megfelelő angol kifejezést rá. - Kakaóval szeretem és sok cukorral. Kiflit vagy kenyeret összetéptem és beledobálgattam egy nagy bögrébe. Kiskanállal ettem ki. Mindenki undorodott tőle. – ismét nevetek. Régi emlékek.
A puszira ismét mosolygok. Nem ezért teszem és nem is veszem lekezelőnek. Ez egy igazi Kátyás megköszönés volt, amit megkedveltem benne. A pimasz tekintetre pedig csak megingatom a fejem. Talán ez annak a jele, hogy edződöm? Lehet.
Az őrültségre egy pillanatra elcsöndesedek. Valahogy az nekem mindig kényes téma, de mivel éppen a tűzhely fél fordultam, hogy visszategyek valamit, mire visszafordulok, már csak az érdeklődést látni rajtam. Megteszem, mert így tartom helyesnek.
Már venném a levegőt, hogy mondjam, merre is nézzünk szét, de becsukom a szám és egy időre rámeredek.
-Ez most teszt? – kicsit gyanakvóan nézek rá, mint macska a frissen öntött tejre. Csak a válasza után folytatom.
-Ha már itt tartunk. Menjünk piacra is. – tekintek az ételre.
Csendben rágom a falatot, ahogy válaszol. Nem értem Kátyát. Aztán meg nagyon is. Rájött, érezte. Hagyom, hogy felálljon, közben a rágásban lelassulok, majd megállok, előre tekintek, ahol az előbb még ő ült. Úgy érzem, hogy a hallgatásommal és hogy most nem eszek, mindent elmondtam. Pontosabban azt, hogy: igen, jól érezte Kátya.
-Nem biztos. – válaszolom halkan és ha lassan is, de újra enni kezdek.
Az őrület szélén vitorláztam akkor, éreztem. A saját érzelmeim miatt is. És ez szokatlan, ijesztő és főként kezelhetetlen volt számomra, nem tudtam uralni.
A kérdése nagyon meglep. Részben elszégyellem magam, hiszen nekem fel sem kell szinte tennem a kérdést, előttem nyitott könyv. Én meg nem. Az viszont, hogy beszéljek magamról, a kezeléseket juttatja eszembe. Minden szót szétcincáltak, amit mondtam, mérlegelték, tovább vájkáltak benne és én pedig egyre jobban undorodtam magamtól. De ez most más helyzet. Másnak kell lennie, nem igaz?
Mégsem tudok azonnal felelni. Vívódom. Az emlékeimmel erről és a félelmeimmel.
-Nem tudok… így… nem megy… - vörösödöm aztán bele.
Összepakolom az edényeket és elkezdek elmosogatni. Megszoktam, hogy úgy hagyjak magam után mindent, mintha ott sem lettem volna. A jelentéktelen, a nem is vettem észre, hogy ott voltál érzés. Éppen ezért a kanapén is összehajtogatva, felrázva van odakészítve az ágynemű, mintha nem is használtam volna.
-Mit szeretnél tudni? - ~de hülye kérdés…~ Vártam, hogy a szabadság ad erőt, de éppúgy elfog a félelem, mint akkor és ott.
-A piacra elmehetnénk most. Hátha lesz még hal is.
Szúrom közbe gyorsan.

Dave & Kátya

Nagyon vicces azért ez az idegen nyelvek gyülemlése így rögvest éhgyomorra. Meg sem próbálom a koreait utánozni, csak bólintok, mosolygok hozzá és ráhagyom. Amolyan „aha, igazad van, ahogy mondod” csillanással tekintetemben.
- Már? – kötöm az ebet a karóhoz egy kérdéssel, mert nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Felvont szemöldökkel mérem végig Davidet, mintha csak a nyomait keresném a már előtti dolgoknak rajta. Végül vállat vonok hanyagul. Majd elmondja, ha akarja, ha pedig nem, nos azon sem hiszem, hogy meg fogok sértődni. Nálam ez nem része a bizalmi játéknak, nem fordul meg a fejemben, hogyha igazán bízik bennem, akkor megoszt velem dolgokat. Mert tudom, hogy bízik. Mi sem bizonyítja ezt annál jobban, hogy most itt van. Ennyi az én sekélyesnek is mondható érzelmi lelkemnek bőven elég.
Nem finomkodom a kávékészítéssel, alapból erősen iszom, s nesze világ, megint az önzésem. Fel sem merül bennem, hogy esetleg meg kéne kérdezzem Davet, hogy hogyan szereti. Lesz, amilyen lesz, elszórakozom vele az időt, s miközben ezzel foglalatoskodom, csak néha-néha tekintek fel, de olyankor aztán fejbúbtól lábujjig végigmérem Davidet. Nem tehetek róla! Egyrészt nagyon idegen nekem ez a közösen reggelizős helyzet, másrészt ha jó pasi van a közelemben azon szemtelenül végig szoktam svenkelni, harmadrészt pedig Dave az Dave. Punktum.
- Ezer meg egy éve nem voltam orosz boltban, szóval eléggé meglepett a felhozatal. El is felejtettem, hogy ilyesmik vannak. – válaszolok, majd nagyjából elsorolom, hogy mit is vásároltam be. Abból, ahogy beszélek a kenyérről, felvágottról, tejről, céklapüréről (ez a leghomályosabb foltja a vásárlásomnak. Sose tudtam céklalevest főzni, de emlékszem rá, hogy szerettem az ízét, hát bedobtam ezt is a kosárba) és egyéb nem túl értelmes rendben felsorakoztatott termékekről kitűnhet, hogy nem szoktam reggelizni, nem szoktam bevásárolni ételeket se és teljesen kakukk vagyok a konyhai léthez.
- Tejeskávé, kenyérdarabokkal. Ez az egyetlen dolog, amit nem a menzán fogyasztok el odahaza sem, mert meglehetősen furcsán szoktak nézni rám. Még senki nem értette meg az „aprítós” lényegét. – vigyorodom el. Szokatlan módon a kávét nem bögrébe töltöm (illetve de, a három adagból egyet Davenek meg egyet magamnak mégis bögrézek, de az utolsó adag egy tálkába kerül), elvégre ott nem lenne elég hely beledobálgatnom a kenyeret. Dave előtt nem szégyellem magam, eszembe sem jut megkérdezni, hogy undorodik-e az ilyesmitől. Ha igen, ha nem, én így fogok reggelizni, így esik jól. Önzés, megint.
Megáztatom a kenyérkatonákat a tejeskávéban, hagyom állni, csak evőkanalammal kutyulgatom néha, miközben leteszem formás hátsómat az asztalhoz Daviddel szembe. Azt nem hagytam, hogy elkészítse nekem a reggelit, elvégre ennek az aprítós dolognak a létjogosultságát tényleg kevesen értik, de egy levegőbe küldött puszi azért járt a felajánlásért. Édes. De tényleg. És a pusszantás miatt sem zavartatom magam. Elvégre ez csak levegő. Arról hol tehetek, hogy éppen szembe volt fordulva velem, s ha szigorúan vesszük, akkor képzelheti magán akárhová azt a puszit, amit küldtem? Az ajkai voltak velem szemben, de na, ettől ez csak kedvesség. Nem kell mindent túlgondolni, akkor sem, hogyha pimaszul csillanó tekintetembe merülne esetlegesen.
- Természetesen megtaníthattam volna, de akkor abban hol az őrültség? – nevetek rá. - A hely csak a repülőn jutott eszembe, meg amúgy is, hát remekül sült el.. – húzom el a számat. Tapintatosan nem beszélt nekem arról, hogy miket érzett felőlem, amikor tegnap álltunk itt a konyhában, de tudom, hogy tudja: kiborultam kicsit legbelül. - Napközben edzettek régen, szóval csak sötétedés után tesszük be a lábunkat oda. Addig ha van kedved, megnézhetjük Moszkvát. Vagy.. – húzom magam elé a tálat, s merítem bele kanalamat a tejbe. Felpillantva a mozdulatból igyekszem elkapni Dave pillantását. - ..mehetsz egyedül is, ha szabadságra vágysz.
Ennyi. Van önkritikám, sejtem én, hogy sok vagyok neki. Bebizonyosodott már nem kevésszer. Mosolyogva nézek rá, de bennem van a törődés az irányába, s a remény is, hogy nem akar „megszabadulni” tőlem. Ezt persze nem mondom ki, inkább csak jó étvágyat kívánok, s egy időre hallgatásba merülök. Ha mégis készített nekem valami reggelit annak ellenére, hogy nem kértem és nem adtam instrukciókat, úgy megszegem saját szabályaimat és a tejeskávés undormány mellett eszem mást is. Ez is gesztus, az is.
A kérdése nem ér váratlanul, a szavak anélkül kelnek útra ajkaimról, hogy megfontolnám őket. Mintha várták volna, hogy kibukhassanak belőlem, pedig erről nincsen szó. Csak sosem voltam az a mindent fontolj meg mielőtt kimondod-típus.
- Korcsolyázni. – szemtelen mosoly, halk, csintalan nevetés. - És talán azért, mert féltem attól, hogyha akkor este a laboratóriumos történet után hazamész, s én elengedlek, akkor soha többé nem.. – lemondó, önmagamat lesajnáló sóhaj szakad fel mellkasomból. Megforgatom szemeimet, de ez nem Davenek szól, hanem saját magamnak. Végül megint csak megvonom a vállamat. Elkezdtem, befejezem. Elvégre az igazat akarta hallani, hát mással nem szolgálhatok. - ..jössz vissza hozzám.
Felkelek a székről, a kiürült tállal a mosogatóhoz lépek, így fordítva hátat Davenek egy kis időre. Mire a vállam fölött hátranézek már tovarohantak belőlem a kellemetlen érzések, s megint vidám vagyok. Örülök annak, ami van.
- Hülyeség, nem igaz? Elvégre az élet így is úgy is ment volna tovább.
Hogy magamat győzködöm, vagy őt? Az mindegy. A lényeg, hogy tényleg nem akarok rossz szájízzel gondolni erre az egészre. Ellögybölöm vízzel az edényt, majd később elmosom rendesen, most nem érdekel. Visszaülök Davevel szembe, belekortyolok a kávémba.
- Viszont ha már itt tanyázunk a szülővárosomban, mesélhetnél nekem valamit magadról. Nem sok mindent tudok rólad, kezdheted, ahol kedved van hozzá.. – őszintén nyitok felé, érezheti, hogy érdeklődésem maximális és kivételesen tényleg nem egoizmusból fakad. Mert valóban akarom ismerni a történetét, hisz ezáltal jobban megismerhetem őt. Nekem ő nem nyitott könyv, ahogy fordítva viszont én az lehetek neki. Éppen ezért a kérdések maradnak, s a mosolygó tekintet, mellyel arcát simogatom, s talán kicsit sürgetem is annak kapcsán, hogy végre ő legyen az, aki mond dolgokat.

A sikkantásra megugrik a kezem, félig belevonva a sötétkék vonalat a sárga madárba, de törődök is vele. Úgy megijedek egy pillanatra, hogy nem bírok megmozdulni. Odakapom a fejem, a rémület után és Kátya az. Nagyot lélegzek, aztán meg ki, megkönnyebbülten.
-M… - a köszönésre felvonom a szemöldököm kérdőn. – Jó.. reggelt? – utánzom vissza, a reggel kicsit túlzott akcentussal, ahogy igyekszem kiejteni. A nevem kimondására, ha ő mondja, mindig mosoly költözik az arcomra.
-Jó reggelt, Kátya. – köszöntöm koreaiul.
Van velem valaki, és ő van velem. A korábbi pánik és paranoia már múlóban.
-Már igen… - mosolygok tovább. Nem fogom elmondani, hogy teljes pánik lett rajtam úrrá, amikor rájöttem, bezárt, a klausztrofóbiámmal együtt. A kivetítést is abbahagyom, közben leszállok az ablakpárkányról, a vázlattömböt oda téve, ahol addig ültem és a tollakat is.
-Igen, az jöhet, köszönöm. – fejtegetem a választ, és hümmentgetek hozzá, mint Koreában szoktam, de addigra már a konyhaszekrényhez lépek és kezdem elővenni az eszközöket. Jól esik, hogy figyelne arra, mit szeretek, a szekrény is kap a mosolyomból. A kezem már nem remeg, a rajzolás következtében az fokozatosan eltűnt.
-Kiszolgálom magam. Mit kérsz reggelire? Mit kaptál? Ülj csak le, elkészítem.
Egyedül élve, megtanultam főzni, amerikai ételt egyáltalán nem tudok készíteni, de koreait és európait igen. És aki ezért le mer kezelni, arról ugyan megtartom magamnak a véleményemet, ami az, hogy akkor haljon éhen. A meleg vagy szobahőmérsékletű ételeket szeretem, reggelire is.
-Ezt otthon is megtaníthattad volna, ha ezt szeretted volna elmondani. – már a tűzhelynél állok. – Vagyis… a helyet szeretted volna megmutatni? A csarnokot? – azt hiszem abban szoktak korcsolyázni. – Mikor megyünk? Mert akkor teát is teszek fel.
A hangomon sem érezni már a pánikot, csak az arcom fehérebb talán. A beszélgetés pedig a levezetés, a reggeli készítéssel együtt. Kerülni akarom a nyilvánvalót, hogy mi is volt nem olyan rég.
A reggelit tányérra teszem, úgy teszem Kátya elé, majd a magamét is az asztalra téve, leülök az asztalhoz.
Ahogy belekortyolok a kávéba, egy pillanatra megállok. Ez lórúgás. Olyan tej viszont itt nem nagyon van, amit ihatok is. Így csak egy korty, semmi több.
-Jó étvágyat.
Félig megeszem már a reggelit, mire újból megszólalok.
-Miért… miért jöttünk ide? – kérdezem halkan.

Dave & Kátya

New day has come

Nos, nem én vagyok a tapintat mintaképe, soha nem is voltam az. Őszintén szólva fel sem merült, hogyha kiteszem innen a lábamat, akkor nem kéne bezárjak magam után. Amíg itt laktunk, addig természetes volt, hogy mindenkinek van kulcsa, azóta meg nem laktam együtt soha senkivel, nem fogadtam olyan vendéget sehol, aki maradt volna addig, amíg ez a fiaskó befigyelhet. A fóbia meg? Na az pláne nem kúszik be az agyamba, hogy elég rendesen kiszúrok Davvel annak kapcsán, hogy bezárom őt a házba.
Messziről látom a kinyitott ablakokat, de még mindig nem indul el a vezérhangyám. Csak annyit teszek meg, hogy a képességemet használva láthatatlan, elektronikus törlőrongyként leradírozom a televízió képernyőjéről a feliratot. Ha ébren van - hisz ébren van, mert ablakot nyitott - akkor már látta. Felesleges ott díszelegjen.
Abból az irányból közelítem meg a háza, amely átallanas a konyhával, tehát az ablakban való ücsörgést egészen addig nem veszem észre, amíg be nem lépek a konyhaajtón. Akkor bezzeg eszmélek, s kis sikkanással szalad ki a tüdőmből a levegő. A két szaktyrot azért nem ejtem el, de rászorítok a fülükre. A hócipő sem számított ilyen fogadtatásra. Nagyon nem természetes nekem ez sem. Hazajönni valahová, ahol más is tartózkodik, s nem üres a hely. Nagyon rég nem éltem már együtt senkivel, soha, pár napra sem.
Végül aztán elmosolyodom, megrántom a vállamat. Megijedtem, na és? Nem leszek ettől égetni való. Igazán nem kell szégyelljem, nem is foglalkozom hát ezzel, az érzés elmúlt, s átvette helyét az öröm. Azért be kell valljam, kellemes ez így. Visszatérni valahová, hozzá. Akármilyen zavarbaejtő is erre így gondolni, ettől még megfogalmazódik a fejemben. És a mosoly marad.
- Jó reggelt! - köszönök rá csípőből oroszul, ezt a nyelvet használtam ma még csak, a felirat szövegezésén kívül, szóval el tör fel torkomból. Végül csak észreveszem magam, s miközben felpakolom a két szatyrot a konyhaasztalra, angolul is megismétlem a mondanivalóm.
- Jó reggelt, Dave! - csúszik mellé ezúttal a neve is. Nem átgondolva, csak úgy spontán. Egyáltalán nem fura már kimondanom. Egész megszoktam, annak ellenére, hogy nem igazán csinálok másokkal ilyet. Mit nem igazán? Egyáltalán nem.
A konyhaszekrényhez lépek, hogy kivegyem a kávés dobozt a megfelelő polcról. A dobozzal a kezemben fordulok Davehez. Nem vagyok tipikus nő a dolog érzelmi síkján, de van ez a megérzésnek nevezhető valami azért bennem is megvan. Összeszalad szemöldököm kissé, tekintetemmel a férfit pásztázom.
- Minden rendben van? - teszem fel az első kérdést, majd hogy valami praktikussal is előálljak, folytatom mással. - Kérsz kávét? - és még egy kis magyarázkodás is társul a kérdezgetés mellé.
- Rémes vagyok házigazdának, szóval szolgáld ki magad nyugodtan. Vettem ezt-azt, tudunk reggelizni. Őszintén szólva halvány lila gőzöm nincs róla, hogy mit szerets, de majd most ezt is megtanulom. - mosolygok rá kedvesen. Ebben nincs semmi, ezt a barátok is megtanulják egymásról, nem? Gondolom. Nem, mintha értenék hozzá. Nekem még az is furcsa, hogy nem voltam önző, s a boltban nem csak azt vettem meg, amit én szeretnék megenni. Sőt, ha így belegondolok, nagy variálásomban azt épp nem vettem. Nem baj, ennyi önzetlenség belefér, csak nem nőnek ki tőle a szárnyaim.
- Visszatérve a tegnapi beszélgetésre.. bizony, most nyáron fogsz megtanulni korcsolyázni. Bejárásom van az edzőcsarnokba. - kacsintok rá. A bejárásom azért erős túlzás, ezer éve nem voltam, nem is biztos, hogy megvan a jogosultságom, de Nina Petrova neve elég sokat szokott mondani. Egyébként ha még mindig azokban az időkben edzenek, amilyenben régebben, akkor meg tudom találni az időt arra, hogy ne legyen ott senki, csak mi. Majd este megyünk. Addig pedig csak eltelik a nap valahogy. Csak tudnám, miért van ez a rossz érzésem. Ég a fülem, mint gyerekkoromban, amikor rosszat csináltam, s vártam a szidást. Mit követtem most el? Még mindig nem áll össze a bezárás-fóbia-Dave háromszög a fejemben. Inkább kávékészítésbe vetem magam, ha Dave is kér, akkor három adagot főzök. Ha nem, akkor csak kettőt. Én nagy kanállal falom ezt is, egy adag kávé nem kávé, ami azt illeti.

-Most? – hökkenek meg. – Nyáron? Itt?
Nem értem, egyre jobban nem tudom követni Kátyát, de igazság szerint az érzelmi hullámain való lovaglás is komolyan kifárasztott. Vagyis ezek nem hullámok. Apró, finom darabkák, amelyek hol itt, holott járnak át, felborzolva és egyszerre lenyugtatva lelkemet. Szétszakadok. Némán maradok a száj simítása után, a villámcsapás nem ilyen erős. Komolyan és kutatón tekintek rá.
Már a kanapé is és a hely is kihívás, mit fogok érezni éjjel itt, átérezni. Mégsem mondtam nemet. A szállodáknál inkább az a jó, hogy pillanatnyi és halvány benyomások mindezek, hiszen nem élnek huzamosabb ideig ott. De itt. Kézzel tapintom az érzelmi emlékeket.

Nem ébredek fel Kátya neszezésére. Azokat megszoktam. És az utazás, az elmúlt napok érzelmi viharai kimerítettek annyira, a futással együtt, hogy agyam követelje a pihenést, a lelkemmel együtt. Féli oldalt fekve alszom, a takaró csak félig van rajtam, ahogy magamra borítottam visszatértemkor.
Amikor viszont a zár kattan a bejárati ajtón, kipattannak a szemeim, teljes vészcsengővel. Felülök, nem tudva, hol vagyok. Pár másodpercig eltart, míg ráeszmélek, majd újabb, hogy mire is ébredtem fel. Az ajtóhoz vágtatok, szó szerint, a pánik beindul. Nem nyílik. Kátyát sem érzem a házban. Kétségbe esetten keresek másik kijáratot, de ha van is, sejtem, hogy zára lesz. Jó szélesre tárom szinte az összes létező ablakot és visszakucorodom a kanapéra. Jobban nem is lehetne nem hagyni, hogy kimozduljak. Ekkor veszem észre a feliratot a tévén. Előbb fut végig a hátamon a hideg, mint ahogy elolvasom a szöveget. Bántani? Inkább én bántom folyton őt. Húzom össze magamon a takarót. Egy ideig elmerülök a pánik, a gondolataim és a házat bejáró érzelmek tengerében. Lassanként nyugszom le. A felirat iszonyatosan idegesít. A fürdőszobába megyek, hogy felfrissüljek. Legalább lefoglalom magam. Az ablakok nyitásánál önkéntelenül megnéztem, hogy mennyire lehet könnyen kimászni rajta. Bele sem gondoltam, hogy megteszem és felmérem, mint menekülési lehetőséget.
Ezúttal forró víz és frissen borotválkozás után – amit köszönhetően anyám őseinek annyira túlzásba nem kell vinnem – ismét csak a zárt ház marad. Én meg benne. A tudat és az érzés nagyon rossz, ezért mint mindig, ha ilyen eset fordul elő, kivetítem magam. Kert, akármi. Csak ne vegyenek észre. Kissé nyugodtabban lépek a konyhába. Nem akarom látni a feliratot a nappaliban, mintha folyton figyelne.
A ház külleme is érdekel, otthon, mindegyikben tulajdonképpen, nem ez a megszokott berendezés és elrendezés. De aztán csak előhúzom a vázlattömbömet és belemerülök a munkámban. Igazából teljesen ideges vagyok és pánikban is, csupán az nyugtat meg, hogy egy részem kint van. A tehetetlenséghez való szoktatás tökéletes volt, így inkább magam világába fordulok vissza. Nem veszem észre, hogy kattan a zár ismét, a konyha ablakában, vagy bárhol más melyik ablakban, mint a nappali, ülök, felhúzott térdekkel.

Dave & Kátya

Ki kéne kérnem magamnak ezt a pszichoblablát, közhelyes marhaság, hogy attól, mert az anyám, nagyon szerethet engem és én sem szeretem őt, nem vagyok egy naiv kislány! Kikérhetném, de nem teszem. Mert vagy bevallom magamnak az érzéseimet vagy nem, Dave úgyis érzi őket és kénytelen-kelletlen elhiszem neki, hogy valóban lakik még bennem szeretet anyám iránt. Csak hümmögök hát, elfogadón nyitom meg magamat az információ előtt, s be is zárom szívemet az „anyám szeret” elraktározása után. Nem akarok a családomon keseregni, nem rossz az, nincsenek benne eget rengető tragédiák.
- Akkor majd most megtanulsz! – kacsintok rá. Nem zavar, hogy nem tud korcsolyázni, így még érdekesebb is lehet a dolog. Az viszont zavar, hogy eltűnik a mosolya. Nem értem őt. Nem tudom mi az oka ennek, s ha tudnám, akkor sem érteném. Elvégre sok vagyok neki, nem bírja el a legbelsőbb lényem szabad áramlását, de mégis, mintha hiányozna neki. Nem vagyok tisztában ezzel, s nem is baj. Azt hiszem a tudatlanság néha áldásos is tud lenni.
- Egyszer jó.. – simítás az alsó ajkon jobbról balra - ..egyszer rossz. – ismétlés balról jobbra, majd elhúzom a kezemet. Közben a mosoly folyamatosan ott ül ajkaimon, s belső világom is mosolyog. Van a vágyon túl valami őszinte kedvesség bennem Dave irányába, s ez is átitatja minden megmozdulásomat. Csendes tapintat, finom kötődés, olyan, ami nem függ össze azzal, hogy akarom-e őt, mint férfit, vagy szerelmes vagyok-e belé. (Ez azért akárhányszor elgondolva mindig erős számomra. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá, és mégis..) Ez csak szeretet. Akár baráti is lehet. Lassan úgy vélem sejtem mi fán is teremhet ez a barátkozás.
Felnevetek. - Aki kikancsult derekat akar, aludjon csak a földön! – fintorodom el. Valójában ez is csak a vicc tovább fűzése, s hagyom is, hogy ennyiben elhaljon. Eleget témáztunk rajta, egy ponton túl már nem lenne szórakoztató. Sőt, talán most sem teljesen az. De nincs mit tenni, ennek a megjegyzéshalomnak itt volt a megfelelő helye és ideje.
- Rendben van! – sóhajtom válaszul a puszit követő szavaira. Egy pillanatra homlokomat az arcának támasztom, mivel most még magassarkú van rajtam, nem vagyok olyan sokkal alacsonyabb Davenél, mint amennyivel egyébként lennék.
- Aludj jól! – mosolyodom el, s lépek el tőle, hogy először az előszobába menve összeszedjem a táskámat, majd lerúgva cipőmet már mezítláb tipegjek vissza a nappaliba, ahonnan a hálószobaajtó mögött nyel el a szoba.
Ráérősen bújok ki ruháimból, s terítem azokat a szobában álló szék támlájára. Nem alszom el azonnal, amint ígéretemhez hívem jó kislány módjára falatnyi, fekete selyemhálóingben a takaró alá csusszanok anyám régi helyére húzódva a nagy ágyon. Bár lehunyom a szemeimet, mégsem tudom kikapcsolni magamat. Szépen lassan azért beszippant az éjszaka csendje, s csak a tudatalattimba kúszik bele az ajtó nyíló és csukódó hangja. Ismerem ezt a házat, minden sóhaja az enyém, mégsem tudatosul bennem, hogy mit is jelentenek ezek.

A reggel, hajnal, nevezzük akárminek kelt ébrenlétre, s első dolgom a fürdőszobába vezet.. vagyis vezetne, hogyha nem kellene ehhez keresztül mennem a nappalin, s nem kötné le figyelmemet két nagyon fontos dolog. Egyrészt az, hogy a kanapé nem üres, s nekem el kell kerülnöm nagy ívben, hogy ne zavarjam az alvót a lényemmel, másrészt pedig egy gondolat, mely ebből a „nem zavarásból” születik, s a szoba egyetlen nem-régi berendezési tárgyát, a televíziókészüléket illeti.
A fürdőszobaajtó kilincsére fonom ugyan ujjaim, de a képességemet szabadjára engedve elképzelek egy számítógépet, melynek billentyűin táncolnak ujjaim.
Sajnálom, hogy.. - töröl.
Ne haragudj, hogy.. - töröl.
Tudom, hogy.. - igen, ez jó lesz így, marad.
Egyszerű betűk az egyszerű monitoron, minden fekete és fehér. Végül dolgom végeztével elnyel a fürdő, hogy felöltözve lépjek ki onnan nem sokkal később és most én hagyjam el a házat anélkül, hogy Davet felébreszteném (vagy legalábbis igyekszem nem felébreszteni). Csak az üzenetem marad a televízió képernyőjén: „Tudom, hogy bántalak, s még foglak is. Ez ilyen. Boltba mentem, majd jövök! Kátya”

Nem tudok főzni, soha nem is érdekelt így csak szendvicsalapanyagokat vásároltam össze, meg ezt-azt, amiről úgy gondoltam, hogy szükséges lenne ahhoz, hogy ne haljunk a napokban éhen meg szomjan. Elég szegényes volt a kínálat a közeli boltban – meglepődtem, hogy ennyi év után se zárt be még – de igyekeztem kihozni a lehetőségekből a legjobbat. Az elindulásomhoz képest egy óra múlva térek haza, s matatok a kulccsal a zárban, hogy aztán pár pillanat múlva már az előszobából osonjak át a konyhába. Kávét akarok inni! Illetve nem, a vágyam a vodka iránt éled fel, de ahhoz azért mégis reggel van. Marad hát a kávéfőzés, anélkül, hogy benéznék a nappaliba, Dave vajon felébredt-e már. Én és az alvó emberek.. intimitás máshogyan. Inkább kerülöm a tapasztalást, főleg, hogyha a személy, akit érint, az éppen David.

♫ Reflection ♫

Hunyorítok a szememmel a válaszára. Sejtem, hogy nem véletlenül mondja mindezt, azonban nem most jött el az ideje, hogy erre visszakérdezzek.
Csendben maradok arra, hogy nem tudja. Hagyom, hogy összeszedje az érzéseket, amik előbb vágtatnak át rajtam, mint ahogy kimondja. Végül komolyan tekintek rá, a szemeibe.
-Édesanyád nagyon szerethet. Mint ahogy te is őt. – halvány mosoly van az arcomon. Nem tudom ezt a választ nem kimondani. Érzem, hogy ki kell.
-Nem, nem tudok. – a mosoly lehervad az arcomról, ahogy érzem, visszahúzódik önmagába. Hagyom. Lehet, hogy nem kellett volna, mert érzem, ahogy elindul valami egészen más érzés felém, ami felettébb zavarba hoz, de ahogy megbeszéltük, úgy én ehhez tartom magam.
-Furcsa? Az jó vagy rossz? Miért mi… - ekkor ér talán az ajkaimhoz és beleborzongok.
Miért teszi ezt? Tudom, érzem, hogy miért teszi, de muszáj gondolatban kimondanom. Talán megérezhette, mert elveszi a kezét. Amit máris hiányolok. A fájdalom. Az most nagyon jól jön.
-Azt nem kérdeztem, hogy alszol. – vonom fel a szemöldököm tréfásan. – A földön is nagyszerűen lehet aludni ám. – már mosolygok, de azért a fülemben ott cseng az az odaszúrt szó.
-Köszönöm!
Eszemben sincs megnyitni a forró vizet. A lehető leghidegebbet engedem magamra, miközben a falat támasztom a két kezemmel és remegek. A mai nap, a közelsége, miközben beszélgettünk, a maradék belső egyensúlyomat kibillentette a helyéről. Pedig nem szabad engednem, mert tudom, mi lesz a vége. Mélyeket lélegzem, a hideg víz is megnyugtat. Túl sokáig sem akarok benn maradni.
Fel sem kell tekintenem, miközben a hajam dörgölöm, úgy elér az érzelme, hogy szívem szerint egyből magamra borítanám a törülközőt. A lélegzetem is eláll, a kezem a törülközővel mindenképpen, mint ahogy a lépteim is. Óriási bakit csináltam.
~Hogy te mekkora hülye vagy!~ zavaromban a vállamra terítem a törülközőt, hogy takarjon, de nem hiszem, hogy sokat érek el vele. A fülem nekiindult égni, miközben az arcomon nem látni, mennyire kínosan érzem magam és mennyire szégyellem most ezt, amibe hoztam.
Hozzám ér a kezével, a hideg víz tulajdonképpen alig ért így valamit. Leengedett kezeim nem mozdulnak, csak a lélegzetem akad meg egy pillanatra ismét. Bátortalan mosoly jelenik meg az arcomon.
Nem válaszolok, csak igenlően hümmentek egyet, a mosoly azonban amilyen bátortalan, annyira tétován tűnik el. A félelmet érzem elsőre meg és összefacsarodik a szívem. Érzéketlen tuskónak érzem most magam.
Szinte nem is veszek levegőt, ahogy közeledik hozzám, megfeszül mindenem. Pedig csak egy puszi. Mégis tudom, érzem, hogy ez ennél jóval több dolog.
-Jó lesz itt, köszönöm. – kiábrándító lehet, de akár egyben megnyugtató is.
Teljesen leblokkolva állok és nézem, ahogy eltűnik, ha éppen indulna. Magamra borítom a takarót és szinte a fejem búbjáig szeretném betakarni magam vele. Eltűnni szem elől. Szégyellem magam és mindazt, amit itt átéreztem.
Csak akkor mozdulok, ha már elcsendesedett a ház. A táskámból kiveszem az elmaradhatatlan futócipőmet és a felsőmet, felveszem és kiosonok a házból. Zaklatott vagyok és a futás mindig megnyugtat. A mozgás. Nem akartam kínos helyzetbe hozni Kátyát. Rengeteg érzelem kavarog bennem, egyértelműen nem az erőltetett futástól vagy a lábam makacs fájdalmától nem kapok levegőt. Mar a szégyen. Minek fogadtam el, minek jöttem ide? Csak fájdalmat okozok neki. Sosem fogom neki megadni azt, amit tőlem várna és megérdemelne. Már rég nem tudok bőgni, de sajnáltatni sem tudom magam. Talán az lesz a legjobb, hogy reggel a legelső gépre felülök és visszamegyek. Nem tudom, semmit sem tudok már. A hosszú évek alatt kényszerűen elfojtott vágy ma elemi erővel akarta a magáét, amit tudok, hogy sosem lesz meg. Mert ezzel nem magamnak fogok ártani. Nem akarom, hogy Kátya olyannak lásson és megélje azt, amit Keiko. Elég volt egy nőnek összetörnöm a lelkét és a szívét.
A nagy zavaromban nem foglalkozom azzal, hogy nem otthon vagyok, de talán szerencsémre, a környéken még a kutyák sem ugatnak meg. Pedig órákig futok. Nem tudok eltévedni, mert Kátya és ami felőle érkezik, elmaradhatatlanul visszacsal. Végül kimerülve dőlök el a kanapén és mire leérkezne a fejem, alszok is, mint egy darab fa, az érkező reggel is így talál meg.

Dave & Kátya

- Mi az ördögért lovagolsz folyton a szavakon? – forgatom meg a szememet. Néha nagyon nehéz az, hogy amennyire vonz Dave, annyira idegesít is. S az már csak hab a tortán, hogy tudom: érzi is ezt, zsigereibe másznak az érzelmeim. Az a furcsa, hogy egyre kevésbé zavar ez utóbbi dolog. Megszokottá válik, kényelmessé, mint egy kitaposott cipő, amit amíg a szezonban hord az ember, nem töri a lábát, de ha a következő szezonban előveszi, megint az első dolga, hogy véresre törje a bőrt. Ilyen ez Davevel is. Minél többet vagyok egyhuzamban vele, annál kevésbé bosszant fel az, hogy mi a képessége, s mit okoz ez nekem. De ha kis kihagyás után újra látom, kezdhetem el megszokni megint.
- Nem tudom.
A kérdése váratlanul ér, így még csak csípőből el sem tudom hárítani, mint ahogy mindent szoktam. Hirtelen nagyon sok érzés szalad át rajtam, én magam sem látom át őket, csak érzem, hogy túlzsúfolódom belül. Egyszerre vagyok újra gyerek és lelkesedő, szomorú és meglázott, haragos és önző, feltűnni akaró, zavart, talán kicsit még riadt is.
- Azt hiszem eleinte azért, hogy anyám nyomdokaiba lépjek és megvalósítsam az álmait, amiket elvettem tőle azzal, hogy megszülettem. Aztán azért, hogy a nagyanyámnak borsot törjek az orra alá. Aztán legvégül már csak amiatt, mert nagyon szerettem csinálni. Felszabadító. Tudsz korcsolyázni? – kérdezem így a végére, mert érzem, hogy túl sok mindent mondtam el, túlzottan kinyitottam a lelkemet. A szavaim mögött ott volt, hogy valaha mennyire szerettem az anyámat, hogy milyen szinten éreztem gyerekként hibának a létemet és mennyire akartam vezekelni azért, mert megszülettem, holott nem kértem az életem. Ösztönösen zárkózom hát be megint, veszem elő a vadabbik, bujább oldalamat azzal a segítséggel, hogy magamba szippantom Dave közelségét, s elképzelem, ahogyan a kérdésemre válaszolás közben mozognak ajkai, s én rájuk csókolom a szavakat. Nyilván nem teszem meg, de fantáziálni szabad, nem igaz?
- Fogalmam sincs róla, hogy miért akartam elmondani. Furcsa hatással vagy az emberekre, Dave. Még az olyanokra is, mint amilyen én vagyok. – mosolygok rá az arcát megcirógatandó. Hüvelykujjam rátéved ajkaira, s nem is kapom el onnan azonnal, alsó ajkát végigsimítom, mielőtt leereszteném a kezemet. Nem tudatos a mozdulat, de észreveszem magam közben, mégsem szégyellem. Ez vagyok, már tudja. A felszín alatt sem vagyok kevésbé szenvedélyes, közvetlen, zavarba ejtően sok.
Felnevetek, hosszan, csilingelőn, minden bűntudattól mentesen.
- Ha nem teszed meg, akkor kénytelen leszel velem aludni egy szobában, mert a kanapét dobom ki. Meztelenül alszom.. – szúrok oda gonoszul, játékosan. Biztos lehet benne, hogy viccelek, ahogyan a vetkőzés kapcsán is csak vicceltem vele. Nem akartam megsérteni, vagy ilyesmi, de nem kérek elnézést, mert nem érzem úgy, hogy átléptem volna egy határt.
- csak nyugodtan! – intek a fürdőszobaajtó felé a fejemmel, majd amint Dave eltűnik az ajtó mögött, én is felkelek a kanapéről, s szüleim szobájába megyek. Célirányosan nyitom mi az egyik szekrényt, régen is ott tartották a tartalék ágyneműt, most is ott kell lennie. Nem tévedek. Kiveszek a szekrényből egy könnyed, tavaszinak szánt paplant, egy pokrócot, s bár nem kérte, azért egy párnát is előkészítek. Friss ágyneműt húzok fel – még mindig nagyon kellemetlen az az érzés, hogy itt minden ennyire nett és még az ágyneműnek is frissen mosott illata van, holott több, mint tíz éve nem lakja a házat senki – majd a holmikkal felszerelkezve indulok vissza a nappaliba.
Elkerekednek a szemeim. Nem gondoltam volna, hogy az a látvány fogad majd, ami, s nem sejtettem azt sem, mit okoz ez bennem. Nem arról van szó, hogy nem kívántam még meg pasit soha az életben, hanem sokkal inkább arról, hogy így nagyon rég kívántam meg. Ilyen intenzíven, ennyire nem csak testből, hanem lélekből is. Bele ugyan nem vörösödöm, azért annyira nem esem messze a saját jellemem fájától, s mosolyom is pimasz-gusztáló marad, de ettől még az elvárhatónál hosszabb időt töltök el azzal, hogy ráhelyezzem a kanapéra az előhozott lepedőt, majd elrendezzem rajta a takarót, a pokrócot és a párnát is. Válogathat, én hoztam mindent, amit felleltem.
- De még meggyire, hogy megfelel! – dorombolom a párnarendezgetésbe bele, hogy aztán felemelkedve szembeforduljak Davevel, s átszelve a kettőnk közti távolságot egészen elé álljak. Nem akarok én semmi rosszat, csak jó éjt kívánni, de természetesen minden gesztus a magam módján borul elő belőlem.
- Most puszit fogsz kapni, hogy álmodj tőle szépeket.. – kezdem, s minden szemérmesség és szégyenlősség nélkül megtámasztom egyik tenyeremet Dave mezítelen mellkasán. Valójában ez gát is azon túl, hogy vágyott érintés. Hiszem valamilyen szinten így távol tartom magam tőle, még ha csak jelzésértékű, akkor is. Érdekes az az érzés – nem, nem érdekes, hanem határozottan nagyon rossz, hiába tagadom – hogy felnőtt életemben először nem én akarok megszerezni egy férfit, hanem azt szeretném, ha ő tenné ezt velem. Tudom, barátság. De letagadni nem fogom önmagam, ez szavaim folytatásából is kiderül.
- ..de most szólok, hogyha megint forgatod a fejedet és az ajkaidat találom el, nem vagyok abban biztos, hogy vissza fogom tudni fogni magam a csókot illetőn.
Egyrészt pajkosságból, másrészt félelemből figyelmeztetem. Nem akarok ártani neki, s magamnak sem. Tudom, hogy túl sokat jelentene. Már így is túl sokat jelent, nem vagyok képes szabadulni tőle. Más kérdés, hogy nem is akarok. Barátság mindenféle extra, viszonzatlan vággyal és érzésekkel. Új tapasztalás, s bár zavar még, egyre kevésbé dühít. Változtat engem, de a változás szükségszerű, nem igaz?
Szavaimat beteljesítendő hajolok közelebb Dave arcához, s bár úgy tartom az irányt, mintha az ajkait akarnám megkóstolni, megmondtam, amit megmondtam. Az utolsó hajszálon fordítom el fejemet, hogy orcáját puszilhassam meg, odaolvasztva „aludj jól!”-csókomat.
- Ha kényelmetlen lenne a kanapé, nyugodtan bejöhetsz. Fogok felvenni hálóinget és nem leszek rossz lány. Nagy az az ágy. – duruzsolom a fülébe. Nem kellene, de egyszerűen csak.. kikívánkozott.

A kifakadása után, hogy mi illik és mi nem, csak egy csendesen válaszolok.
-Én. És ha te sem érzed magad otthon, akkor nekem miért ajánlod? – talán nem kellett volna idejönni. Nem értem Kátyát, de most magamat sem. Nem vártam nagy csinnadrattát, és ezt sem.
-Rendben. – így szinte le sem ülök, zavarban is érzem magam.
Feszes derékkal ülök le, tudom, mi fog következni. A kanapé emlékei is belém torlódnak, félig ki is iszom a pohár tartalmát, szomjas voltam.
A válaszra csendben maradok. Kezdem tényleg nem érteni a helyzetet, ezért inkább a kivárás taktikáját választom. A tévé sötét képernyőjén látom, ahogy Kátya a támla mögé áll. És érzem is. És a helyre igazítás folytatódik tovább. Már felállnék, hogy a poharat letéve, távozzak, amikor lecsusszan a kanapén háttal. Nem nézek oda. Fogalma sincs Kátyának, mit korbácsol fel bennem az egész. Ha a szavaira és az emlékeire koncentrálok, talán jobb lesz. El is múlik a korábbi tétovaságom és menni akarásom és figyelek.
Szerencse, hogy a másik combomra fekteti a fejét, amelyik ép, de így is eléri annyira, hogy a fájdalom gátat szab az ébredő gyötrelemnek. A fájdalomra koncentrálok és viszonylag nyugodt mélységgel lélegezve figyelek.
-Miért akartál megtanulni, korcsolyázni?
Érzékelem a benne zajló kis változást. Ezzel a részével nem találkoztam még, figyelek a jelenségre. Nem tekintek le rá, előre figyelek, ám végül mégis az győz, hogy máskor is értek már hozzám és nem éppen Kátyával kéne ezt tennem, aki…
-Mondhatnám, hogy érdekes a családod története. De nem úgy érzem, hogy annak akartad elmondani.
Az érintésére az arcomon, mosollyal tekintek le rá, de nem érek hozzá, nem viszonzom a simítását. Pedig annyira megérinteném az ajkait, végigsimítanék az arcán és fölé hajolnék…
-Kanapé megfelel. – a fájdalom nagy segítség, ebbe kapaszkodom továbbra is. Fáradt vagyok, hiába aludtam.
Ha jóval korábban mondja ezt, szó nélkül felállnék és távoznék, szállodai szobát véve ki.
-Ha nem teszem meg, kidobsz? – mosolygok és hagyom, hogy felüljön, bár enyhén megrándul a szám széle, érezve azt a mozdulatot. De legalább érzem, ez is valami.
Kiiszom a maradék vizet és leteszem a poharat magam mellé, a földre.
-Pihennünk kéne. – tekintek rá. Hálás vagyok a visszahúzódásáért, de egyre inkább érzem azt, hogy miattam és értem fogja vissza magát. Nem akarom. De tudom, hogy ő így döntött és nem akadályozhatom meg, hogy ne tegye és nem is parancsolhatom.
-Elég lesz egy takaró is, vagy pokróc, ha van. A fürdőszobát szabad használni?
Igazság szerint helyben visszaaludnék, ha az előbb nem landolt volna az ölemben Kátya feje, minden addigi elfojtott és kordában tartott érzéseimmel kacérkodva. Nem akarom ezt az érzést. Ezért igyekszem másra koncentrálni.
Ha használhatom a fürdőszobát, mezítláb, egy hosszabb nadrágban térek ki, a hajamat törölgetve.
-Megfelel a kérésnek? – nem vagyok szégyellős, a testi kultúra otthon más, mint nyugaton. És nincs is mit szégyellni magamon. Az elmúlt hetek rehabilitációja visszahozta a ruganyosságom, márpedig imádok mozogni, ez látszik is rajtam.

Dave & Kátya

- Hiába ironizálsz, a valami az valami. Nem mondtam, hogy feltétlenül az sikerül, amit szeretnél. - forgatom meg a szememet. Persze, ennyit rólam. Komolyan nemt uom néha, hogy minek születtem én erre a vlágra. annyit értek a normális emberi kommunikációhoz, mint tyúk az ábécéhez. Vagy talán annyit sem. De ettől még a véleményem az adott, Dave meg tegye, ahová akarja. A kalapja mellé vagy a füle mögé a kis polcra, nem érdekel.
- Ne is sikíts, nem szexi! - vigyorodom el szemtelenül. Most mit mondhatnék erre? Jobb ma egy pimasz poén, mint holnap egy kínos érzés, hogy marhaságokat beszéltem és közben teljesen komoylan vettem a helyzetet és saját magamat.
A patkányos témára nem térek rá, nekem nem szívügyeim a rágcsálók, de különösebben nem írtózom tőlük. Közömbösek. Láttam már párat, nem kristálypalotában nőttem fel, szóval van fogalmam róluk, de azért egy macskaméretűt még szívesen megtekintenék az életben. Eléggé gusztustalan lehet, biztos feküdne az ízlésemnek.
A feszültségemet oldandó, felnevetek egy kis fújtatással egybekötve.
- Ki nem tossza le, hogy mit illik és mit nem? Érezd otthon magad. Ez a ház a nagy büdös senkié, nem kötődik ide jobban senki annál, mint egy idegen. Tedd magadévá a helyet, engem ugyan nem zavar. - vonom meg a vállamat. Tényleg nem érdekelne semmi, felőlem fel is gyújthatná a helyet, legalább nekem nem kéne megtennem, s le lenne az egészről a gond. Határozottan nem kellett volna idejönni, de mindegy már, megesett, szóval ebből kell kihozzam a legjobbat.
- Inkább a nappalit javaslom! - töltök egy pohár vizet és teszem Dave keze ügyébe, majd irányt mutatok az említett szoba felé. Nem nyújtom a kezemet, semmi ilyesmi túlkapásom nincsen. De ha velem jön, akkor már nem a konyhában, hanem a nappali kissé poros, de a lehetőségekhez képest kifejezetten makulátlan állapotú kanapéján érnek minket a következő mondatok.
A bútordarab a szobaajtónak háttal áll, nincs a falhoz tolva, így ha Dave leült, én a kanapé mögött maradok, a háttámlára könyökölve szemezek a kanapéval szemközti faknál álló szekrénnyel és a rajta helyet foglaló televíziókészülékkel. Érdekes darab, nem volt itt, amikor elmentünk innen. A nagyanyám első túlkapása. Lám, nem csak a múltat akarja őrizni, hanem a látszatot is fent tartaná.
- Isten, repülő, taxi. Egykutya. - gyalázok hitet, nem is véve észre magam. Nem vagyok hívő, soha nem is voltam.
A támlán nyugtatom alkarjaimat, nagyjából olyan távolságba helyezkedve Davetől, mintha mellette ülnék. Tudhatja, hogy nekidőlnék, ilyen vagyok. Viszont azért is állok ott, ahol, hogy ne érintkezzem vele egy alkarrésznyinél nagyobb testfelületen. Így talán könnyebben elviselhető vagyok a számára, de én is megkapom azt a közelséget, amit a zsigereim követelnek.
- Hárman, igen. - mondanék még valamit, de mintha érezném, hogy kérdezni szeretne, így kivárok. A kérdés nemsokára meg is érkezik. - Nem azt szerettem volna megmutatni, ahol felnőttem. A kedvenceimet kérdezted, hát azért jöttünk ide, hogy az egyik eltitkolt, legfőképpen a nagyanyám elől titkolt kedvenc tevékenységemmel megismertesselek. De nem ma, majd holnap. Azt gondolom, hogy hosszú nap és éjszaka volt ez eddig is, nem ma kellene mindent megcselekedjünk. Viszont ah a szüleimről kérdeztél, némi információmorzsát elejthetek. - felülök a kanapé háttámlájára, majd hanyatt dőlök, hagyom magam lehuppanni, hátam érintkezik a kanapé ülési felületével, s derékszögben behajlított lábaim pedig a háttámlára simulnak. Nem zavar, hogy lelóg a fejem, s tincseim a földet verdesik, ahogy az sem érdekel, hogy milyen nagyszerűen elcsúszik a felsőrész a melleimen. Viselek melltartót a felsőm alatt - a kombinét ki nem állhatom, hordja a ragya! Én inkább ebben a modernebb és rafináltabb darabok híve vagyok, magam csináltatom a fehérneműimet. Van egy ízlésem, meg kell hagyni - így nem lesz az egészben semmi ízléstelen, legfeljebb szemérmetlen, ahogy kivillan a fekete csipkeszegélyes selyem a kék felső alól.
- Az anyám Danina Belousova néven látta meg a napvilágot, testvérhúgaként Ludmila Belousovának, annak a Belousovának, aki Oleg Protopopov oldalán olimpiai bajnok műkorcsolyázó lett. A történet szórakoztató része, hogy a sportbeszámolók nem szólnak arról, hogy az én derék Ludmila nénikém csak a második legjobb korcsolyázó volt a családban. De még mielőtt a nénikém helyett anyám bajnok lehetett volna, becsúsztam neki és apámnak. Ha azt mondom, hogy a nagyanyám tajtékzott, akkor nagyon finoman fogalmaztam. A vén kuruc sose bocsátotta meg anyámnak, hogy nem indult többé versenyeken a születésem után. Nem is értem, hisz elég kellett volna legyen neki egy bajnok kislány is, akivel villoghatott. - Davetől messzebbi oldalon leemelem a lábaimat a háttámláról, s mivel felkelni nem kívánkozik, csak egy pár fokkal fordulok odébb, s így a kanapé kéztámaszán lógatom keresztül a lábaimat és igen, meglehetősen szemtelenül, kérdezés nélkül Dave ölébe helyezem a buksimat. Az ördög nem alszik, pláne, ha az bennem lakozik.
- A történet lényege, hogy bár a nagyanyám hallani sem akart rólam, én kitanultam a kedvenc sportját. Én lettem az első a családban, akit nem ómama, Nina Petrova edzett.
Baromira semmitmondó az egész, tudom én, de épp ez a cifraság ebben az utazásban. Hogy elhoztam ide egy olyan dolog okán, amit megcselekedhettünk volna New Yorkban vagy bárhol máshol is. S hogy miért? Azon túl, hogy őrültségre akartam rávenni és teszteltem a határait, valamint vele akartam lenni távol mindentől, ott van még az a tény, hogy itt váltam azzá, akivé. Ha ugyan maradtak még régi érzéseim itt a házban, akkor azok nem buják, nem kérgesek, nem oylanok, mint most vagyok. A múltban voltam én is kedves, naiv, szeretnivaló és szeretni képes. Mindaddig, amíg meg nem aláztak, s el nem hitették velem, hogy ribanc vagyok. Szívtelen riherongy. Hát az is lettem. De itt még volt bennem tisztaság. S ha valaki megérdemli, hogy ebből legalább egy kis szeletet kapjon, az éppen Dave. Még ha nem is tudatosan, de tán ezért hoztam el ide. A felszín alatt, mélyen eltemetve.
- Amúgy ez praktikum. Mármint ez a ház. Nem kell fizetni a szállásért és nem kell vívjak magammal a szobákat illetőn sem. - nem tudtam kihagyni. Igen, arra célzok, amire. Hiába, hogy türtőztetem magam Davet illetőn, azért még az vagyok, aki vagyok.
- Itt van anyámék régi szobája és még a kanapé is egész kényelmes, méretes. - ha nem mozdult el, akkor még mindig nem kelek fel az öléből, csak kinyújtom a kezemet és megérintem az arcát. A szobákat és azon belül az ágyakat illető bujaságrohamomat próbálom elmosni a kérdéssel, amit felteszek.
- Melyiket választod? Nekem marad a másik, ha te döntöttél az alvóhelyedet illetőn. - ha azt hiszi bárki, hogy ennyire tiszta lettem és hamvas, az nagyon téved. Csintalan mosollyal húzom vissza a kezemet, kulcsolva össze ujjaimat a hasamon. Még mindig Dave combján nyugtatom fejemet, ha az előbb nem ugrott el, akkor ennyit még igazán kibírhat.
- Viszont semmi sincs ingyen! Mindent a szemnek, semmit a kéznek elven azért megörvendeztethetnél azzal, hogy leveted előttem legalább a felsőrészedet. - igen. Pontosan arra céloztam, hogy vetkőzzön előttem félmeztelenre, de ha elég jól sikerült játszanom a hangommal, hiheti azt is, hogy nem csak félig történő meztelenségről beszéltem. Valójában viccelek, játszom vele, de ettől még nem lenne ellenemre meggusztálni a testét némileg kevesebb ruhában. Tisztelem meg midnen, nem mászom rá, de azért nézni szabad.. lenne. Nem? Szerintem igen. Felcsendülő kacagásom azért könnyít a súlyos szemtelenségemen. Vagy ront rajta. Nem tudhatom, nem ülök Dave fejében, csak mellette a kanapén - mert igen, pimaszkodásommal egyazon időben felemelkedtem az ölében heverésből, s könnyed oldalvást forduló ülésbe helyezkedtem, így növelve egy kicsit a távolságot kettőnk között. Nem magam miatt. Miatta. Mert túlzásba nem szeretnék esni őt illetőn, s azért néha-néha figyelmeztetem magam és hátrább húzódom az agaraimmal.

♫ Tempest ♫

Újabb mosoly. Nem veszem szurkálódásnak, amit válaszol, sőt. Aztán lelohad a jókedvem.
-Ó igen, sikerült. – egy diliflepni. Nagyszerű próbálkozás! Nem vagyok olyan erős, mint Kátya, befolyásolnak… mások érzelmei.
-Akkor sem sikítok. – némán? Némán igen. Hangosan már megtettem egyszer, soha többet, de az inkább kétségbeesett sikoly volt.
Megfogja a kezem, és annyi bátorítást küldök felé, amennyire érzékelem, hogy szükséges és nem lépem túl a diszkréció határát.
-A patkányok érdekes lények. – Velencében találkoztam jó párral, akkorák voltak, mint jól megtermett macskák és cseppet sem zavartatták magukat, ha valaki közelebb ment.
Érzem a nosztalgiát, csendben maradok, hagyom, hogy átélje.
Polcra, vagy fel teszem, a földre semmit sem szokásom tenni, a tiszteletlenség jele a részemről.
A három pohár nem kerüli el a figyelmemet. Az érzelmek áradata elindul ismét felém Kátyától és hagyom, hogy átjárjon. Az ő szemeivel tekintek végig a házon, ahogy emlékszik. Talán mégsem volt jó ötlet eljönni. Sokszor hisszük azt, hogy majd jobb lesz, ha. Nem mindig van így. Ám csendben maradok, és hagyom, hogy feldolgozza a felbukkanó érzelmeket. Az most (sem) számít, nekem mennyire fájdalmas. Nem véletlen, hogy eljöttünk ide és nem fogok megfutamodni.
-Nem illik egyedül ténferegni egy házban, ami nem az enyém. – nem szeretek magándolgokat sérteni.
-Repülőgéppel és taxival jöttem. – somolygok vissza.
Az elmúlt napok érzelmi töménysége kezd sok lenni, muszáj leülnöm. Pedig voltam már rosszabb helyzetben és tovább is. Talán eddig tartott az erőm, nem tudom. Az emlékek körbevesznek, átjárnak, annyira, hogy elkezdek magam elé bámulni, mert csak ezekre tudok figyelni. Kivetített énem megjelenik a ház egyik ajtajánál és nem tudok ellenállni az érzelmeknek, vezetnek és elkezdek haladni a házban, még ha apránként is.
-Hárman… laktatok itt? A szüleid? – kérdeznem kell, kifelé figyelni. És mert érdekel. Az a valaki kezd előbújni belőlem, aki elhivatott a képessége iránt. De most másért teszem. Érdekel Kátya, az élete, a története. Mindaz, amit odaát éreztem vele kapcsolatban, az álca hamis képét adta elém, mint aki takar valami fájdalmasat, talán nem is egyet és előbb szúr védekezésként, mint megnyíljon. Már éppen rákérdeznék erre, de inkább hallgatok és figyelek.
-Miért szeretted volna megmutatni nekem, ahol felnőttél? – kezdem érezni, ha hagyom, hogy Kátya érzelmei elragadják, ő annál inkább magába zárkózik.

Dave & Kátya

Oldalvást tekintve a mosolyt személyes sikeremnek könyvelem el, s bár nem szülöm ajkaimra az ikrét, ettől függetlenül a lelkem mosolykosztümbe öltözik.
- Természetesen neked, hiszen veled vagyok itt. – fricskázom meg egy kicsit ezt a beszélgetést. Egyrészt, mert már olyan rég szurkálódtam, hogy szinte hiányzik, másrészt pedig valami ösztönösen hajt afelé, hogy elvegyem ennek az egésznek a komolyságát. Nem tapintatlanságból vagy érzéketlenségből. Illetve nem tudatosan abból. Egyszerűen utat találnak belőlem a szavak, hát ki is mondom őket. De aztán minden idegszálammal Davere figyelek.
- Akarni, tenni.. van különbség? Akard. Tedd. Próbálkozz legalább. Valami csak sikerül.
Nem adom meg az esélyét annak, hogy valami ne sikerüljön az életben. El sem tudom képzelni, hogy milyen az. Persze, tapasztaltam már, de igyekszem nem törődni ezzel a tapasztalással, szóval ha szigorúan vesszük, akkor nekem nincs fogalmam a kudarcról ilyen téren. És nem vagyok képes azt sem elfogadni, hogy másnak van. Dave – és a képessége, meg annak minden hozadéka - kapcsán meg már párszor kinyilatkoztattam a véleményemet. Eztán már a fóbiája sem lesz új a palettán.
Átjár az a kellemetlen érzés, hogy miattam keveredett – megint – nyomorult helyzetbe. A kezemet ezért sem húzom el, ameddig szüksége van rá, rám, addig érintheti. Nincsenek kifejezetten jó radarjaim az ilyen helyzetekkel kapcsolatos észleletekre, így a légzésének ütemváltását nem veszem észre én sem, a lázálmait meg csak ő ismeri. Jelenleg csak vagyok és amennyire örülök annak, hogy ott vagyok, ahol, éppen annyira érint valahogy furcsán is az egész. Nem sokat nézek az alvó Davere, az olyan.. nem is tudom. Fürkész lenne, s annak érezném magam, aminek ő hitte, hogy titulálom a képessége miatt a futás alkalmával. Kukkolónak. A békéjébe mászó illetéktelennek. Nem tudom, alvó embert figyelni egy olyan nőnek, mint én vagyok, valahogy intim. Hiszen én általában nem alszom másokkal. Az alvásig nem jutnak az ágyamban illetve a közelemben a férfiak.
- Nyugtával dicsérd a napot! – nevetek rá, mert mást nem tudok tenni. Valahogy nem érzem jól magam a bőrömben, hát most rajtam a sor, hogy rászorítsak a kezére, menedéket keresve benne. Nem szorongatom sokáig a kezét, de nagyon jólesik, hogy egyáltalán van közöttünk egy ilyesfajta, számomra elég magasan repülő, megfejthetetlen bizalmi viszony. Hogy elfogadom a felém nyújtott kezet. Mert azt tudom, hogy Dave ilyen. Törődik másokkal és ahogy mondta ezt értik félre nála. Nos én most nem érdem félre. Legalábbis nem értem sehogy. Csak megélem és könnyebb lesz a lelkem tőle.
Tulajdonképpen nem tudom, hogy mi bajom van. Gyerekként szerettem itt lenni, még normális voltam. Aztán később pedig úgy tettem, mintha nem érdekelne az, hogy mit gondolnak rólam. Akkor még érdekelt. Már nem érdekel. De ettől még a múlt nem színesebb bennem. Főleg akkor nem, ha a nagyanyámra gondolok. Pedig nincs ebben semmi tragikus, mégis az én érzelmi szintemen is képes vagyok annak megélni. És dühít, hogy kényelmetlenül érzem magam, hiszen én akartam eljönni ide.
- Tehát a patkányoktól nem félsz. Jó ezt tudni! – froclizom a fóbiájával, mert egyszerűbb belé marni a másikba, mint kimutatni, hogy ez most nem az a helyzet, amiben jól érzem magam. Az érzelmeim közül persze ki lehet olvasni azt, hogy legjobb védekezés az undokoskodás. Nem kérek elnézést, le sem sütöm a szememet, de nem is nézek metszőn Dave szemébe, ahogy az ilyen megjegyzésekkor szoktam általában. Annak pedig mindig van oka, ha nem tartja a szemkontaktust valaki. Esetemben az, hogy azért érdes lelkem mélyén tudom, hogy nem voltam kedves, sőt.
A ház a város egy olyan részén áll, ahol még elvétve előfordulnak kertes részek. A mi házunknak nincsen kertje, egyszintes, kívülről kissé romosnak tűnő valami, de mégis, a zöldre festett ajtó, a megkopott kilincs mind előhozzák belőlem az elmúlt éveket.
- Dobd csak le ide! – célzok a csomagomra, s mutatok a bejárati ajtóra merőleges falnál álló előszobafal-fogas-szerkezet felé. A földre, igen, úgy értem. Nem vagyok kényes az ilyesmire.
Az előszoba kicsi, négyzet alapú. Az egyetlen ajtótlan falán a kovácsoltvas előszobafal található, amire mutogattam épp. Ezzel szemben egy üveges ajtó nyílik a konyhába, a bejárati ajtóval szemben pedig a nappaliba vezet be egy másik ajtó. Hanyagul lépek oda mindkettőhöz, s nyomom le a kilincset, hogy kitárjam az ajtókat. Mellbe vág a megálló idő. Igen vékony porréteg van csak a holmikon, bútorokon, a levegő sem állott, valaki bizonyosan jár ide és takarít még mindig. A nevetséges az egészben, hogy a konyhaasztalon még a három pohár is úgy van letéve, ahogy évekkel ezelőtt hagytuk. Emlékszem a mozdulatra, ahogy a pléh bögrémet odacsaptam apám vodkás kupicája mellé, majd kirohantam azzal egy időben, ahogy anyám az éppen kezében tartott, kedvenc vízivó poharát az asztalra helyezte. Ez jellemző a nagyanyámra. Mindent elmosat, megtisztíttat, de visszahelyeztet ugyanoda, ahol aznap hagytuk. Beteges. Felháborít, de mégsem vagyok képes arra, hogy első dühömben leseperjem a földre a poharakat. Inkább ellépek az asztal mellett, a csaphoz megyek, megeresztem. Meglepő, de a víz tiszta. Megmosom a kezeimet, hátranézek Davere.
- Víz van itt.. – nem vagyok képes azt mondani, hogy itthon. - ..és vodka. Majd elmegyek a boltba, egyelőre mással nem szolgálhatok. Ha gondolod, nézz körül bátran. Előre szólok, meredek lesz. Ahogy látom a nagyanyám remek munkát végeztet, ha a múlt megőrzéséről van szó. – húzom el a számat. Legszívesebben ordítanék. Szállodába kellett volna menni. Nem számítottam rá, hogy ennyire felbosszant ez a ház. Mosolygok ugyan, de legbelül tombol bennem a harag, a megalázottság feltörő érzése és a döbbenet is. Érdekes kombináció, főleg ha azzal keveredik, ami akkor tölt el, mikor Davere tekintek. Ölelésvágy. Agyrém. Szánalmasnak tartom magam, elvégre nem is volt rossz sorom. Magamnak kerestem mindent, amit kaptam. azóta. De itt, utoljára itt voltam érző lény. Nem akarom, hogy megint az legyek. Kiszolgáltatottnak érezném magam, nagyon. Hát egy vállvonással elintézem magamban a dolgokat, megpróbálva eltaszítani ezzel az egész kényelmetlenséget.
- Isten hozott dicső hazámban! - szalutálok Davenek, mint valami katona, össze is csapom a bokáimat, s egy nevetéssel eresztem el minden feszültségemet. Próbálom, legalábbis. A játék mindig segíteni szokott. S bár általában a szenvedélyes, buja játékaimat űzöm, Davenek most könnyedebbet szántam. Pedig nem vagyok a viccek mestere, sosem voltam az.

-Mmmm… - mosolygok kicsit csücsörített szájjal. – Észben tartom.
Piros szeszélyes, birtokló és akaratos. De tud hízelegni.
Megakad bennem a levegő és elsápadok, ahogy elér az az érzés, ami Kátyában zajlik most. Nem akartam ezt okozni és főleg ezt nem. Szívesen kinyögném, hogy sajnálom, mégsem tudom kimondani, mert nem akarom felkavarni.
Zavarba jövök, mert érzem, hogy rádöbbent, mi is a gond. Azonban az egyik tulajdonságom, hogy a végletekig képes vagyok alkalmazkodni, elfogadni. Elfogadtam azt is, amikor megtudtam, repülővel megyünk, hogy a fóbiám úrrá lesz rajtam. Mégis megteszem, hogy felszállok a gépre, mert így döntöttem.
Az, hogy nem veszi el a kezét, hanem megfogja és átjárja ennek az érzése, halvány mosoly jelenik meg az arcomon és jóval nyugodtabb is leszek.
-Éppen nekem mondod? – minden nap csatát kell vívnom az épelméjűségemmel, hogy a realitás talaján maradjak. – És a dolgok változtatásához nem mindig elég, ha csak akarod. Tenni is kell. – elég halk a hangom, de talán még hallhatja.
Hümmögve bólintok, hogy értem. Moszkva. Oroszország nekem mindig is furcsa volt, még ha nagyon meg sem fordultam benne.
Ahogy közelebb húzódik hozzám, miközben alszom, a lázálmok eltűnnek és mélyebben lélegzem. Minderről nem tudok.
Érzem én, hogy még valamit tartogat, de azt is, hogy ha rákérdezek, sem mondaná meg. Nagyot sóhajtok, és erre nem kérdezek rá.
-Akkor Moszkva.
Nem kéne meglepődnöm, amikor elmondja, oda is elmegyünk, ahol felnőtt. Ha Koreában vagy Franciaországban lennénk, szintén ezt tenném. Mégis, Kátya annyira érezhetően falként veszi körül itteni életét, hogy önkéntelenül meglepődöm.
-Megtisztelő, köszönöm. – és nagyon kíváncsi is lettem, még akkor is, ha tudom, a házba lépve látom majd Kátyát, ahogy felnőtt, amit érzett az adott időszakban. Nem lesz egyszerű.
Az idegen szavak a terminálon nem lepnek meg, a küllem sem. Az érzése azonban igen. Főleg, amikor már taxiban ülünk. Boldogság, kiábrándultság, beszürkültség, életuntság és sok-sok… mélyet lélegzek és igyekszem kizárni magamból ezt a másságot.
Amit még érzékelek, az Kátyán a változás. Érdeklődve pillantok rá, de nem szólalok meg. Valahogy úgy érzem, hogy nem kellene megszólalnom és nem ez miatt. Tetszik ez a Kátya is és kíváncsivá tett most már többszörösen is. Érzem azt a súlyt, és óvatosan megfogom a kezét, de ha érzem, hogy nincs rá szüksége, akkor elveszem.
Átveszem a csomagokat, Kátyáét is, nem engedem, hogy vigye. Birkózom az itteni érzésekkel, az emberi múlttal és történésekkel.
-Nem szokásom sikítani. – mosolyodom el, majd elindulok a bejárat felé. – Igen… érzem. – felelem csendesebben.
Ahogy beljebb lépek, felkészülök arra, ami majd fogadni fog. Nem szoktam belőle nagy dolgot tenni, elvégre ez természetes dolog kell, hogy legyen, de most Kátyáról van szó.

Dave & Kátya

- Jól becsüld meg magad, ha téged választott. A macskák szeszélyesek. Ez jelent valamit. – mosolygok Davere. Nem vagyok egy nagy macskaszakértő, de a szeszélyességükkel rokoni szinten osztozom. Rám jellemző, hogy melyik állati tulajdonságot emeltem ki.
Fújtatva sütöm le szemeimet. Az, amit érzek felőle annak kapcsán, hogy milyennek lát engem, egyszerre nagyon sokféle érzéssel tölt el. A reakciómat az szüli, hogy sarokba szorítva érzem magam érzelmileg. Mert nem szokásom az, hogy visszaszívjak dolgokat, de most valamiért feszít belülről, hogy meg kéne tennem. Térdre ereszkedem a lelke előtt, meghunyászkodom lelkileg, s bármennyire is el akarjam ezt fojtani, nem sikerül. Csak azt vagyok képes visszafogni, hogy kiszaladjon a számon pár keresetlen szó, kifejezés. A ne haragudj is közöttük lenne. Förtelmes az, hogy mennyire érdekel az, hogy mit szeret és mit nem. Nem tudom kezelni. Egyik lábamról a másikra helyezem testsúlyomat, beleborzolok a hajamba, hogy csináljak is valamit. Nem kellemes, hogyha nem irányítom saját magamat és a helyzetemet. Bár lassan megszokhatnám, azt hiszem.
Az eltelő percek sodorják a történéseket a megfelelő mederben, legalábbis nekem megfelelő az, amerre haladunk. Egészen addig a pontig tökéletesen elégedett vagyok, amíg a repülőgép utasterében észre nem veszem azt a kis rezdülést, a nem-jó skála felé húzódva utazótársamon. Általában nem vagyok igazán jól bekötve a jelekre, de vannak olyanok, amik könnyedén kúsznak elmémbe, értelmet szülve ott maguknak. Ez is ilyen volt, s lám, nem tévedtem. Bár én nem is szoktam tévedni. Vagy ha igen, direktben azt se vallom be, mert nem vetne rám olyan fényt, amilyet szeretnék.
- Óh! – kap egy szájelhúzást, azzal párhuzamosan, hogy én meg egy nagy képentörlést kapok a sorstól. A laboratóriumoknál is ebbe szaladtam bele, így utólag azért elég kínos, hogy nem emlékeztem rá, pedig nem volt az olyan régen. Mindegy, rá lehet fogni, hogy ez is az én önzésem, a másokra nem figyelésem. Mi más lenne? Idegenek nekem a félelmek, fóbiák.
Nem tudok mit mondani, de cselekedni azt képes vagyok, s amint a kezembe kapaszkodik, elmosolyodom. Jólesőn dobban meg a szívem, telve a szükségesség érzésével. Sosem gondoltam, hogy ez ilyen csendesen kellemes lehet. A mozdulat kezdésekor úgy terveztem, hogy elhúzom a kezemet, de végül nem teszem meg, hagyom, hogy addig kapaszkodjon belém, amíg szüksége van rá, s csak akkor húzom el a kezemet, amikor azt érzem, hogy már felesleges ott tartanom.
- Az életben sok minden nem egyszerű. Gondolj másra. Akármire. Akard, s változik! – jegyzem keményen, határozottan. A változhat lenne a helyesebb kifejezés, de nem azt festené le, amit a megjegyzésemmel sugallni szerettem volna. Szó sincs arról, hogy ledegradálnám a fóbia erősségét vagy Dave félelmének valós alapjait. Egyszerűen csak nem hiszek semmiben, amit akarattal nem lehet elmulasztani. Nyilván ez abból fakad, hogy sosem voltam olyan helyzetben, amikor megcáfolódott volna ez a hitem. Amit akartam, azt még mindent le tudtam építeni. Azt már nem mondhatom, hogy amit akartam, azt mindent meg is kapta, képes voltam elérni, mert ez nem igaz. De egyelőre még mindig nagyobb a sikeresség az ilyesmi dolgaimban, mint a sikertelenség. S a vélemény az sem olyan dolog, ami esetemben egyik pillanatról a másikra változik. Ahogyan a jellem sem. Bár az formálódik, félig-meddig észrevétlenül. Érzem én a felszín alatt magamon, ha akarom, ha nem. Van, hogy örülök neki, van, hogy ki nem állhatom. Utóbbi gyakrabban fordul elő.
- Igen, ott. Voltam ugyan más városokban is, de Moszkvában töltöttem a legtöbb időt. - válaszolok. Aztán ennyiben maradunk. Mindketten belefeledkezünk, belezuhanunk a saját világunkba, ő elalszik én pedig elunom magam. Az út nem rövid, s az unalmat mindig nehezen viseltem. Aludni nem tudok, utazás közben soha, így marad az, hogy a környezetemet figyelem, eleresztem tekintetem előtt a színes fonalakat és gondolattal játszom rajtuk, hagyom, hogy elsodorjon az információáradat. Meglepetten eszmélek rá, hogy túlhaladtunk azon a ponton, amikor ültünkben szakadék tátongott közöttünk. Szemforgatós mosollyal nyugtázom az alvó ember ösztönös cselekedeteit. Ülésemnek Davehez közelebbi karfájára támasztom alkaromat, közelebb dőlök ezzel hozzá, összenyomva még kisebbre a távolságot. Újra a képességemet hívom segítségül az unaloműzésre, s az előbbi történések felett születő mosolyom is hamar semmivé foszlik, de ízét még sokáig érzem bensőmben.
- Jórészt igen, bár ha úgy alakul, van még valami, amit grátisz szívesen megmutatnék neked. De előbb Moszkva. – válaszolok teljesen őszintén. A rejtelmesség nem direktségből fakad, egyszerűen így fogalmazódnak meg bennem a mondatok. Mivel a landolás és szülővárosom közelébe kerültünk, nincs értelme a titkolózásnak egy ponton túl.
- Először megmutatom neked, hogy hol éltem. A ház még áll, még a családomé. A nagyanyám nagyon szeretett adni mindig a látszatnak, hát amikor elköltöztünk Oroszországból, megtartotta a szüleim házát. Takaríttatta, rendeztette, mint valami istenverte mauzóleumot. Ahogy az öreglányt ismerem, még mindig minden úgy van benne, ahogy hagytuk hosszú évekkel ezelőtt. Talán csak kicsit nagyobb a rend.
Nincs a hangomban semmi érzelmi töltet, amikor a rokonaimról beszélek, de nagyanyám említésére mindkét alkalommal opálos színezetűvé válnak szavaim. Szeretem is, meg nem is. Nem ismerem, a házat illető baromságai tökéletesen idegenek számomra. Nem értem, hogy miért tartotta meg, de tudom, hogy megtette. Évente egyszer beszélek a szüleimmel, de akkor a ház mindig beszédtéma közöttünk. Hogy az ómama milyen nagyon rendes, hogy még mindig takarítónőt fizet, nem hagyja a helyet lepusztulni. Az ómama hülye, nem rendes. Én ugyan nem veszkődnék egy házzal, amivel még csak egy városban sem élek. De ő tudja. Most kapóra jön nekünk is majd.
A gép leszállása utáni reptéri hajcihőt letudva nem sokkal később már egy taxiban ülve tartunk moszkvai – egykori – otthonom felé. S közben a szülőhaza légkörétől felmelegedve észre sem veszem, hogy levedlek lelkemről egy réteg védőfalat. Mint a hagyma, olyan vagyok. Megannyi maszk mögé bújt rejtelem. S most egy maszkkal kevesebb az, amit viselek.
Az otthon ott van, ahol a szíved lakozik – mondják. Ha innen nézzük, nekem nincsen otthonom. De mégis, amint meglátom az ismerős ház ajtaját a megálló autó üvege mögül, egy pillanatra elakad a lélegzetem attól, ahogy nyakamba szakad a múlt. El is felejtem, hogy hol vagyok, hogy mozdulnom kellene, oroszul szólni, kifizetni a taxist, kiszállni, menni, amerre menni kell. Nem gondoltam, hogy így érzek majd valaha. Egy fal helyett kettőt építek fel lelkem köré egy pillanat alatt. Az otthon nem az, amire számítottam.
- Köszönöm! - mozdulok végül, előrántva magamból a tökéletes oroszt, majd mituán kifizetem a taxist, Davere siklik pillantásom. Ekkor már kívül vagyunk az autón, csomagostul. Csak vissza ne kérdezzen senki arra, hogy mit is csináltam az elmúlt percekben és pontosan hogyan történtek egymás után a dolgok.
- Előre szólok, több, mint tíz éve nem voltam itt! Az is lehet, hogy a helyet mégis ellepték a patkányok. Próba cseresznye, bármit látsz, ne lepődj meg semmin. Ez egy más világ. - vigyorgok Davere. Nem fejtem ki, hogy mit értek a más világ alatt. Felőlem elindulhatunk a ház belseje felé. Kész haszon, hogy még nem hajítottam ki a régi kulcsaimat.

Tárgy: Re: Back in CCCP - Kátya & Dave

» Chris és Kátya - "Bekötött szemmel..."
» David & Mathis - Harrison, Westchester megye
» Try so hard! - Dave & Kátya
» Mentőakció - Chris, Kátya, Sebastian és Scarlett
» Kátya&Nelson