Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Csupán megvonja vállát, igazából nem fogadna túlságosan nagy összegben arra, hogy anyja örülni fog neki. Elvégre egyik botrányt a másik után robbantott ki, előbb a terhességével, aztán a makacs visszautasítással az eljegyzést illetően. És akkor a szökést még nem is tudja, hogyan élte meg az anyja. Igazából lehet tényleg örülni fog, talán a hirtelen távolság a lányától megváltoztatta. Vagy a gyász. - Végülis már oly mindegy, nem nagy titok, tudta az apánk, tudják az emberi, te is tudod. De majd Nate-tel megbeszélem. Nyilvánvaló, hogy hallgat a bátyjára. De nem csak azért bízik Nate-ben, mert idősebb s minden bizonnyal bölcsebb. Az elmúlt hónapok, no és a korábbi évek támogatása és a kialakult kötődés az alapja a bizalomnak. - Nem hiszem, hogy túlzottan ott akarna lenni a temetésen, mint mondtam, nem volt túl jó a viszonyuk. Ha Haley jól tudja, egyszer találkoztak, kis híján halálra verték akkor Nate-t, nem feltételezi, hogy szeretné leróni nem létező tiszteletét a sírnál. Mivel a pénzére sincs szüksége, valószínűleg a hagyatéki tárgyalásra se fog eljönni. - Vigyél el, úgy gyorsabb lesz. Azt nem teszi hozzá, hogy ne száguldozzanak, hisz Theo egész idáig minden szavával azt bizonyította, hogy milyen fontos neki a gyerekük, így aztán Haley biztos benne, hogy magától is tudja, hogy szinte csak gurulhatnak. - Köszönöm… azt hiszem. Mondja, mert ahogy a srácnak illett kifejeznie részvétét, úgy neki illik azt megköszönnie. Felveszi az utas bukósisakot, nem ügyetlenkedik, van gyakorlata benne. Míg hazagurulnak,végig azon gondolkodik, hogyan kellene tálalnia bátyjának apja halálhírét. Tudja, hogy nem fog féltestvére összetörni a hír hallatán, de azért mégse lehet csak úgy közölni. Este pedig majd kitalálja, ha lenyugodtak a kedélyek, hogy Theónak hogyan mondja el, hogy Joshuával jár.
Hagyja, hadd nézze át a lány a cikket, nem szólal meg közben. A cikk persze nem tárgyalja Theo felvetését, hogy nem volt ez teljesen baleset, s ami miatt nyomoznak, de hát Theo is azért tudja ezt, mert ismer pár embert a portlandi nyomozók közül. - Biztosan örülni fog neked. - Fogalmaz óvatosan, mert egyelőre azt nem mondja, hogy a lány miért is kell az anyjának. Ha most elmondja, akkor Haley módosítaná a terveit, és nem maradna ott Portlandben, így Theo esélyei is csökkennének a lánynál. Mert nem tett le Haley-ről, még nem. - Így is mondhatjuk. Egyébként is meg akartalak keresni, de úgy tűnik, Niklas a lakhelyetek információit anyáddal nem közölte, mert velem kerestet téged. A hivatalos gyászértesítő is csak akkor érkezik, ha engeded, hogy elmondjam, hol laktok...? - Hagyja levegőben a kérdést, nem is vár feltétlenül választ most erre. Úgy sejti, hogy ezt úgy is megbeszéli a lány a bátyjával még. És inkább tereli is a témát tovább, mielőtt Haley rákérdez, hogy találta meg őt Theo? - Apropó, nem tudom, édesanyád mennyit tud a bátyádról, de ha nem tud vagy nem túl jó a viszony, szerintem ő ne jöjjön, hacsak nem kap ő is értesítőt. De akkor is javasolnám egy szálloda szobáját. - Közben pedig kezével int a pincérnek, s kéri pizzájuk becsomagolását. Nem tudja, lesz-e kedve Haley-nek később megenni, de a lehetőség meglesz. - Elvigyelek, vagy inkább gyalogosan? - Kérdi fizetés után, mert hát ki tudja, hogy a kismama felül-e a motorra mögé, még ha tud is sisakot adni. Ha viszont gyalog, akkor majd tolja a motort, vagy attól függően milyen messze van annak a Nate-nek a háza, itthagyja a mocit és majd visszajön érte. Úgy a pizzát is könnyebb lesz szállítani. - Egyébként... részvétem. - Mondja a lánynak kifelé menet kissé félszegen, mely nem jellemző rá egyébként. Nem tűnik letörtnek Haley, s kétli, hogy azért, mert tartja magát előtte... De neki mégiscsak illett ezt mondania. Tényleg, amúgy miért is nem tört össze? Vigasztalódhatna a vállán, onnan meg már menne minden, mint a karikacsapás...
- Jó, jó, persze. Ígéri reflexszerűen, látszik is rajta, hogy egészen máshol jár gondolatban. Ugyan már megállapította, hogy évek kellenek, hogy tisztázza saját érzelmeit, de nem tud nem ezen rágódni. Különösen most, hogy új információkat csepegtetett Theo. Autóbaleset. Már-már túl provinciális halál az apjának, hiszen a legtöbb halálos baleset az közúti talán. Ha lezuhan a magánrepülőjével, vagy elsüllyed a yachtja, az már egészen illett volna életviteléhez. Persze nem egy Volvo-ban utazott, hanem limuzinban, de az attól még autó. Lassan eljut a tudatáig, hogy mit ígért az előbb, de nem visszakozik, természetes, hogy vigyáz magára, különösen a baba miatt. Talán nem is baj, hogy néha FBI ügynökökkel (azzal az eggyel) ebédel (akkor egyszer). Mondjuk nem nagyon feltételezi, hogy ha apja nem baleset áldozata lett, akkor most tartania kellene attól, hogy ő lesz a következő. Olyan látványosan szakított a családjával, amennyire csak lehet, még ha a portlandi elit ezt nem is tudja. Ugyanakkor, ha mégis gyilkosság, és nem bosszú vezérelt, hanem hatalmi vagy anyagi okok a motiváció forrása, akkor valóban körültekintőbbnek kell lennie, már ha apja nem záratta ki a végrendeletéből, mert akkor tényleg nyugodtan éldegélhet, nem lesz köze a céghez s vagyonhoz. Elveszi az újságot, kissé habozik, de a címlapfotón megpillantva apja egyik önelégült fényképét, mégis széthajtja és olvasni kezdi. Nem tud meg többet a cikkből, mint amit Theo elmondott vagy amire nem gondolt volna magától. - Rendben, ott leszek. Pillant fel az újságból, mikor kiderül a temetés pontos dátuma. Egy nagyon kicsit meginog elhatározása, mikor anyja is szóba kerül. De hamar rá kell jönnie, hogy nem a vigasztalás hanem a kíváncsiság motiválja, vajon mitől borult ki anyja? Soha nem mutatott túl sok érzelmet, Haley –főleg régen – mindig úgy gondolta, hogy a fiai korai elvesztése miatt lett ilyen rideg. - Jó, néhány nappal korábban odautazok, és akkor maradok utána egy hétig, a hagyatéki tárgyalásig. Legalább mindent becsomagolhatok ennyi idő alatt. Nem szökhetett el tucatnyi utazóbőrönddel, csak egy nagy hátizsákba pakolta a legszükségesebbeket, de most alkalma nyílik, hogy mindenét összecsomagolja, azután ha nem is örökre, de jó időre elbúcsúzzon a szülői háztól. - Nem volt igazán közeli a viszonyuk és akkor még finoman fogalmaztam, de tudta, hol lakunk. Elképzelése sincs Niklas végrendeletéről, vajon mi kerülhetett bele, pontosabban ki és ki nem. Mikor készült, mikor frissítette utoljára apja, de nem rágódik ezen, majd három hét múlva úgyis kiderül. - Haza kéne mennünk, erről Nate-nek is tudnia kell. Indítványozza, miközben összehajtja az újságot és visszanyújtja azt Theo-nak. Egyébként is elment az étvágya jó ideje, persze megvárja, ha a fiú befejezné a pizzák elfogyasztását. - Tényleg, ezek szerint te nyerted meg a lehetőséget, hogy tájékoztass minket vagy majd érkezik a hivatalos gyászértesítő fazon is? Most gondolkodik csak el az összefüggésen, miszerint Theo apja halála után bukkant fel.
Nincs más, mint beletörődni a várakozásba, s ennek egy sóhajjal hangot is ad. Na jó, izgatott, de azért kibírja, ha már eddig kibírta. Fél óra, pár óra már nem oszt, nem szoroz itt. - A mi gyerekünk, nem is lehet rossz a zenei ízlése. Se semmilyen ízlése! - Vigyorog szélesen hozzá, s igyekszik nagyon értelmes fejet vágni az egészhez, hogy a baba zenét hallgat (hogy a fenébe, mikor odabenn van?!), és hogy őrült bulizásba kezd. Misztikus dolog néha ez az áldott állapot. Aztán jön a nehéz dió, a sok kis mosolygás után a fekete leves, vagy örömhír. Komolyan, ettől a bejelentéstől nagyobb gombóc van a gyomrában, mint lánykéréskor volt, pedig tökös gyereknek tartja magát. Amúgy sem könnyű téma ez, de ki tudja mit vált ki ez egy felborult hormonokkal élő nőből? Theodore készen áll arra is, hogy olyan hiszti jön, hogy férfi kemény fellépés ide vagy oda, de ő felborítja az asztalt (ha nem Haley borítja rá) és mögé menekül olyan cowboyosan. Ehhez képest a kíváncsi, de nyugodt kérdések majd a döntés egészen elképeszti őt. Oké, akkor mégsem vágják agyon a pizzájuk hatalmas kerámiatányérjával. - Hazafelé tartott az irodájából négy napja és egy autó, valószínűsíthetően részeg sofőrrel belehajtott az övébe egy kereszteződésben, pont az utasoldalon. Azonnal meghalt, elvileg. De még tart a nyomozás, kivizsgálás, hátha... nem egészen baleset volt. Így míg ki nem derül, vigyázzatok magatokra. Meg egyébként is, jó? - Tudja, hogy ez nem olyan egyszerű dolog, mint mondani. Vigyázz magadra! Köszi, de miképp is? Egy törékeny kismama mit tud tenni, ha az erős s számító Niclas nem tudta ezt elkerülni? Közben Theo dzsekije belső zsebéből egy összehajtogatott három nappal ezelőtti újságot vesz elő, és Haley-nek nyújtja. Portlandi Hírmondó, ismerős lehet a lánynak, s láthatja, hogy a helyi újság címlapját apja arcképe díszíti, mellette pedig egy kisebb kép az összetört limuzinnal és a belehajtott középszerű autóval. - Holnaputánhoz két hétre lesz a temetése és a mise a portlandi Miasszonyunk-templomban. Biztos.. nem akarsz előbb jönni? Édesanyád kissé kiborult. - Mikor a házban járt, a cselédség lábujjhegyen és laposkúszásban járt a friss özvegy hisztije miatt, már-már Oscar-díj gyanús volt dráma kategóriában. Theodore mint minden jó érzésű férfiember, nem állhatta sokáig a síró nő látványát, így hamar kereket oldott, miután vagy tízszer megígértették vele, hogy Haley-t előkeríti. Naná, hogy kell a nőnek a lánya, mert további jólléte nagyban múlik a lányával való viszonyán, hisz ki tudja, mennyire gondoskodott feleségéről Niclas a végrendeletében? - Akkor rá egy hétre megint Portlandbe kell jönnöd, vagy képviseltetned magad, ugyanis akkor lesz a hagyatéki tárgyalás a végrendelet felolvasásával. Gondolom erről majd kapsz hivatalos értesítést is, bár azt otthonra címzik majd. De lehet bátyád is kap, nem tudom, apád milyen viszonyban volt vele és tudta, hol lakik? - Szívesen marasztalná Haley-t Portlandben tovább, de ezt csak finoman, feltűnésmentesen teszi. Próbálja elérni, hogy a portlandi hosszabb tartózkodás inkább Haley ötlete legyen, Theo meg csak lovagiasan tiszteletben tartja a szeretett nő döntését.
- Nem nyert. Neveti el magát, nem is annyira a kérdésen, mint Theo arckifejezésén. - Túl nagy a kép, hogy a tárcámban hordjam, úgyhogy vettem egy képkeretet és otthon tettem ki az éjjeliszekrényemre. Magyarázza az okot, mert egyébként egész biztosan magánál hordaná a különleges fotót. Pedig nem az a fotót magánál hordó típus a szöszi, de ez elég motiváció lett volna. Ahogy végül a mókás fotók annak bizonyultak, amiket Jaime-vel lőttek Peekskillben. Nem az egész sorozatot hordja magánál, azt megint csak meggyűrné, nem, azt nem akarná. Ezért inkább szétvagdosta a kicsi képekre, a kedvencét a pénztárcájába tette, míg a többiből olyan tablót készített, amit szintén képkeretbe tehetett. Így aztán már két fényképkeret díszíti éjjeliszekrényét. - Jaja! – Bólogat lelkesen. – Egyébként már most kiváló a zenei érzéke, ha mondjuk Brucet hallgatok, akkor őrült bulizásba kezd. Bruce Springsteenre céloz, de felesleges kimondania a teljes nevet, tudja, hogy Theo így is érteni fogja. Persze a divatos elméletek szerint komolyzenét is hallgat, de néha mindenkinek kell egy kis buli, a babának is. Abban egyetért, hogy Nate minden bizonnyal ért valamennyire a gyerekgyógyászathoz, így csak bólint egyet. Azt most inkább nem fejti ki, hogy talán jobb is így. Máshoz fog járni, nem a bátyját terheli ezzel, ugyanakkor mindig lesz egy biztonságiháló mögötte, hogy a gyerekdoki nem mondott-e valami hülyeséget. Elkezdi fejben megírni a mondanivalóját Joshuáról, így fel se tűnik neki a beszélgetésükbe beálló csend. Theo szavai azonban igen élesen rángatják vissza a pizzéria asztalához. Az első mondatokra rögtön karba fonja karjait és nemet int fejével. Vitatkozni kezdene rögtön, de a magyarázat egy időre elveszi a hangját. Leginkább mert fogalma sincs, hogy mit érez, vagy hogy mit kellene éreznie? Örüljön, mert a zsarnok meghalt? De hát hogy örülhetne a saját apja halálának? Akkor szomorú legyen, mert meghalt az apja? De az apja elérte, hogy elszökjön tőle… Ehhez talán évek kellenek, hogy tisztába kerüljön az érzelmeivel, most egyelőre próbál racionálisan állni a hírhez. - Mikor.. hol történt? Milyen baleset érte? Apja életét és ügyeit tekintve nem tudja eldönteni, hogy valóban balesetről van szó vagy netán csak egy kódszóról van szó, amivel a gyilkosságot kendőzi Theo. Aztán máris bukik ki belőle a következő kérdés. - Mikor lesz a temetés? Arra visszamegyek Portlandbe, de tovább nem maradok. Ezt a döntést oly könnyen hozta meg, mintha egy hetet gondolkodott volna rajta. Hangja határozott, a gyors döntés ellenére nem bizonytalan.
- Nincs olyan szerencsém, hogy mindenhova magaddal cipeld, mi? - Húzza el a száját bánatosan, na meg elég komikusan. Tény, megnevettetni akarja a lányt, de attól még tényleg megnézné azt a fotót. Meg majd egy frissebbet. Életében először meg akar nézni egy ilyent, egyébként mindig agybajt tudott kapni a kismamák ilyen jellegű ömlengéséről. Kit érdekel egy amorf kis paca, amely parazitaként növekszik bennük? De most a sajátjáról van szó, s ez egészen más. - Hát akkor a gyerek örök szégyenben nő fel és kicsúfolják az oviban is a rózsaszín szoknyás pici Theo-t. Szomorú sors... - Ingatja fejét lemondóan, de jól láthatóan mosolyog. Azért... sajnálja, hogy Haley így látja a dolgot. Ő tudni akarja, milyen nemű lesz a gyerek. Nem mert csak fiú vagy csak lány utódnak örülne, szimplán csak tudni akarja, mert megeszi a kíváncsiság. - Sárga? Végülis... ahhoz jól mutatnak mindenféle fekete rocker kiegészítők. - Bólogat rá komolyan, nagyot harapva a pizzából aztán. Mi másnak is nevelnék a gyereküket, ha nem rockernek? Ez nem lehet vita tárgya! - Rose... Jó... Igen, ez is jó! - Végülis szép név, s majdcsak eljut egy idő után oda, hogy erről a névről ne három ilyen névre hallgató megdugott kiscsaj jusson eszébe, hanem egy gügyögő kis csöppség. A poharas-limonádés baleset nem tűnik fel neki, csak felpillant, hogy jól van-e Haley, aztán már folytatja is okfejtését, hogy a Joshua név miért is lenne megfelelő a fiúgyereknek. ~ Pfff, idegsebész.~ Jól uralkodik a vonásain, mert később is muszáj lesz jó képet vágnia a túlontúl okosnak sejthető bátyához. Az meg ne sejtsen semmit, s akkor Haley-t könnyű lesz elintézni. - Azért szerintem így sem rossz, biztos ért ehhez is valamennyire. - Befejezi a lopott szelet elfogyasztását, s nem kerüli el figyelmét, hogy Haley eltolta a tányérját maga elől őfelé, azaz nem akar tovább enni. Lenyeli a falatot, kortyol rá és hagyja egy kicsit a csendet közöttük. Muszáj lesz elmondania. Ezzel kellett volna kezdenie, de nem úgy jött ki a lépés. S minél tovább halogatja, annál rosszabb lesz. ~ Ez így mindenhogy szar...~ Foglalja össze helyzetét velősen, s megköszörüli a torkát, majd komolyan pillant fel a lányra. - Haza kell jönnöd, Haley. Édesanyádnak szüksége van rád... Niklast... édesapádat baleset érte és... nem élte túl. - Gyávaság lett volna nem befejezni a mondatot és Haleyre bízni, hogy a választ olvassa le Theo szemeiből. Vagy a srácnál lévő újság egyik cikkcíméről. Feszülten figyeli a reakciót, mert nem tudja, hogy most Haley-nek újra megjön az étvágya és megünnepli az esetet, vagy jó volt, hogy megetette előtte a lányt, mert most nem fog enni egy jó darabig?
- Ahha, már látni, igazán baba formája van. Fényképem is van róla, még mikor először mentem el itt a dokihoz, akkor készült. Azóta persze már sokat nőtt – sóhajtva folytatja – és még mennyit fog. Azért nem vizionálja rögtön tizennyolcéves majdnem-felnőttnek, hiszen a nagykorúságig még neki magának is hátra van néhány hónap. Hangjából süt a boldog izgatottság, ami általánosan jellemző rá, ha a babáról vagy csak a várandósságáról van szó. A kérdésre megvonja a vállát. - Nem tudom, egyszerűen még nem akarom tudni, különben is az az igazi, ha akkor tudod meg, amikor megszületik. Meg mi van, ha benézi a doki, kidekorálod a babaszobát full rózsaszínre, aztán megérkezik Theodore Jr. és akkor mit csinál az ember? Festhet újra a kedves apuka, hogy mire hazaér a kiscsalád a kórházból, ne legyen festékszag… mondjuk nem mintha kedvelném ezt a rózsaszín-babakék túltengést a babáknál. Neki szép, halványsárga falú babaszobája lesz. Ha rendelkezne minimális kézügyességgel, akkor szívesen festene a falra színes mintákat, állatokat, ami megragadhatja egy baba figyelmét, de amíg rajztehetségének csúcsa a sematikus virág, többnyire öt szirommal, két levéllel, addig nem dédelget ilyen álmokat. - Szerintem valamikor hatévesen eljátszottam az utolsó lehetőséget, hogy valaha kibékítsem. Legyint egyet, nem igazán aszerint akar nevet választani, hogy az apja véleményét szem előtt tartsa. Azok után, amiket mondott, egész biztosan nem. - Hát se a Jr. megoldás nem tetszik, se a kicsi Haley-zés. Meg az hülyén is hangzana, Haley Hale-Larsen. Nem akarom, hogy a gyerek rögtön megutáljon, amint megtanulta a nevét. – Vigyorodik el. – De a Lily tetszik, az szép. A Rose, Rosie is szép szerintem. Az Aishát elegánsan kihagyja, inkább ötletel, a virágnevek elindították fantáziáját. Belekortyol limonádéjába, nem teszi vissza egyelőre poharát. Mielőtt továbbléphetne, hogy megfontolja a Daisy tetszene-e neki, Theo bedobja a fiúnév ötleteit. Az Adam-re bólint, az tetszik neki is, poharát újra az ajkaihoz emeli, hogy újra igyon, de megrándul a keze, ahogy a Joshua név bekerül a kalapba. Pohara hangosan koccan a fogaihoz, némi limonádé löttyen ki beborítva fél arcát. Rögtön nyúl szalvétájáért, hogy letörölje, közben próbál valami válaszfélét összehozni. - Hoppá, milyen ügyetlen vagyok. Reméli nem tűnik fel Theónak, hogy idáig az ilyesmi nem volt rá jellemző, vagy ha fel is tűnik a dolog, a terhességre fogja majd. Habár talán nem is lenne baj most túl lenni a beszélgetés eme rázós szakaszán, mert rosszabb így kerülgetni a forró kását. Most már egészen elment az étvágya, így mikor Theo vesz a pizzájából, nem vételez magának a srác tányérjáról másik szeletet. Sőt, inkább eltolja magától a tányért, egészen a másik tányér elé, hogy kényelmesen vehessen arról is. - Idegsebész. – Válaszolja meg a kérdést, amiből Theo szerencséjére nem hallja ki a hátsó gondolatokat. – Pedig milyen jól jártam volna, ha gyerekorvosnak szakosodik, mindig lett volna a háznál egy doki. Még nem tudja, hogy mennyire lesz izgulós elsőgyerekes anyuka, de a mindig kéznél lévő gyerekorvos képe most is jól fest. Viszonylagosan szűkszavúan válaszol. Most már folyamatosan kipirult, ahogy arra készül, hogy új életéről beszámoljon Theónak.
- Majd egyszer elmondom neki, hogy megtértél és elmesélem, milyen képet vágott! - Mosolyog kaján-kárörvendőn. - Tudták, hogy jövünk! - Igazi, hamisítatlan Theo-féle önelégültség és ego, mégis tud hozzá olyan mosolyt varázsolni még harapás közben is, ami miatt képtelenség ezt rossz pontként felírni a részére. - Ööö, akkor már lehet látni? Mármint... kis kezecskét, meg lábacskát... meg ami közte van vagy éppen nincs? - Azért apasági érzés ide vagy oda, új neki is a dolog, s suta kérdéseiben meg is látszódik. Őszintén szólva halványlila, de még zöld színű segéddunsztja sincs róla, hogy egy ennyi hetes - mennyi hetes is? - kisbabának már mije van meg és mi nincs? Vajon látni bármit az ultrahangon vagy csak egy paca, és kisebb paca hiányából vagy meglétéből tippeli meg az orvos is, hogy fiú vagy lány? - Hogyhogy nem szeretnéd még tudni? - Rákérdez erre is. Speciel ő kíváncsi, mint a fene, de majd legfeljebb a doki csak neki árulja el, ő meg igyekszik aztán nem túl egyértelműen kék vagy rózsaszín holmikat venni a gyereknek. - Oké, kíváncsian várom a list... Atyaég Haley! De lehet apádat megbékítenéd egy ifj. Niklas-szal. - Forró pizza ide vagy oda, de ebben a Jr.-os névbe beleborzong, még akkor is, ha tudja, Haley csak viccelt. Azért erre innia kell már. - Na de gondolkodtam én is neveken. Lányban lehetne akár Haley is, ő lenne a kicsi-Haley! De szép a Lilly vagy Lily egy l-lel, de mindenképp y-nal, meg az Aisha is. - Ha tudná Haley, milyen piszok nehéz volt tetszetős lányneveket keresni, amelyek ne valamelyik volt barátnőjére, egy éjszakás- vagy pár órás kalandjára emlékeztetnék! Vagy valamelyikük húgára, mert éppen az is megvolt... - Fiúban meg az Adammel és a Joshuával szimpatizálok. A Joshua tök jó, nem? Elég komoly, de nem hangzik hülyén és lehet rövidíteni, mint a Theo-t: Josh. - Elégedetten harap a pizzából ismét, mintha csak most jelentett volna be valami nagy találmányt vagy felfedezést és érdeklődve lesi leendő gyermeke anyjának reakcióit a névötletekre, vajon eltalált-e valamit is a listáról Theo? Vagy van, amitől Haley lesz libabőrös? - Hale-Larsen? Ez elég furán hangzik... Még lehet be is jöhet, ha jól passzol a keresztnévvel. - Mondja eltűnődve. Na nem a divatdiktátori szerepét képzeli el, s nem tervezgeti az ezzel foglalkozó szaklapoknak adandó interjúját, sokkal inkább azon gondolkodik, hogy ez mennyire húzza keresztbe a számításait? A Hale jobb lenne mégiscsak. De még van pár hónapja meggyőzni Haley-t erről. Másnem megkedveltet vele egy olyan keresztnevet, ami a Hale-Larsennel bugyután hangzana. - Rendben, már várom! - Bólint rá az átsétálás ötletére, miközben önállósította magát: nemes egyszerűséggel éppúgy mint régen, átnyúl a lány tányérjához és elcsakliz egy szeletet onnan. Revánsot venni persze ér, sőt! - Csak annyit, hogy van egy bátyád. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelenjében! Te mióta tudsz róla? Amúgy mást nem mondott, szerintem még az egykori hírhedt spanyol inkvizíciót is megizzasztotta és feloszlatta volna, annyira nem lehetett belőle semmit sem kiszedni! Na és miféle orvos a bátyád? Gyerekorvos? Fogorvos? - Valahogy többet nem néz ki belőle, de legalább sikerült nem úgy feltenni a kérdést, hogy az sértően hasson, hanem érdeklődően.
- Ó, az élet, tudod, csak megnevelt, ahogy Miss Foster mindig hajtogatta. Habár nem egészen hiszem, hogy így gondolta volna szegényke. Theóval együtt nevet, ahogy eszébe jut az angoltanárnő, az acélkék-keretes szemüveggel és szigorú csigákba sütött hajjal. Egyébként nem érzi magát menthetetlenül pesszimistának, végülis apja felbukkanásáig nagyon is bizakodóan tekintett a jövőbe, talán mint még soha egész eddigi életében. Talán azért is nehéz annyira most megtalálnia mindig optimista énjét, mert már érezte milyen is lehetne az élete szabadon s most mégiscsak feje fölött lebeg a veszély, hogy minden úgy lesz, mint régen. - Frissen sült pizzák sajátossága. Egyébként örülök, hogy ízlik. – Minden falatot körültekintően megfúj, nem akar megégetett nyelve miatt kevesebb ízt érezni átmenetileg. – És most felülmúlták magukat, mindkét pizza nagyon jól sikerült. - Lehetne már tudni, a doki tudja, de egyelőre még nem kérdeztem meg, még nem szeretném tudni. De bemehetünk megkérdezni valamikor, ha te már szeretnéd tudni. Nem tudja, meddig marad Theo a városban, vagy hogy ő maga meddig maradhat, ezért sem a következő vizsgálatot ajánlja, a közvetlen megkérdezés gyorsabb. Egészen meghatja, hogy Theo milyen lelkes, idáig nem sokat beszéltek a babáról. Amint biztos lett, hogy terhes, mindenki a házasságra pörgött rá, különösen a szülők, nem tudta, hogy Theot is ennyire érdekli a baba. Most igazán lelkiismeretfurdalása támad, amiért tényleg csak úgy lelépett, az apai érzésekre egyáltalán nem gondolt. Önző volt, igaza volt az előbb a fiúnak. Kicsit csökkent lelkesedéssel folytatja az evést. - Elkezdtem írni egy listát a nevekkel, majd otthon megmutatom. A fiúk közül akkor kihúzzuk a Theodoret, pedig milyen bájos lett volna Theodore Jr.-nak szólítani. Természetesen nem szerepel a listán, pedig mint Theo, röviden, szép név, de ismeri a leendő apa hozzáállását saját nevéhez, ezért nem írta fel. Na meg mert a Jr.-ozástól Haley hátán is a hideg futkos. - Az biztos is, de nincs ingerem kiosztani se őket, egyszerűen már nem érdekel a gimis dráma. Nem megfutamodásból akar magántanuló lenni, csak egyszerűen nem erre akarja idejét és energiáját pazarolni, amikor a picire is fordíthatná ezeket. - Ó, az jó lenne. Most már aztán tényleg a föld alá szégyellte magát, Theo még a nevéreis szeretné venni a gyereket az egész hisztériás-szökése után. Ki nem mondaná, hogy neki meg se fordult a fejében, hogy Hale legyen a baba vezetékneve, nem akarja még ezzel is megbántani a másikat, mikor egyszer ilyen lelkes és lelkiismeretes. - Habár nekem az is tetszene, ha mindkettőnk nevét viselné. Hale-Larsen, kötőjellel, vagy kötőjel nélkül. Mit gondolsz? Tudom, nem túl gyakori, de ki tudja, talán divatot indítunk el. Neki a bírósági érv meg se fordul a fejében, csupán szeretné, ha az ő neve is szerepelne a pici nevében. -Igen, ő az otthon. Két utcával lentebb van egy szép, otthonos háza, ott élünk. Ha befejeztük a pizzát, majd átsétálunk, talán addigra haza is ér a kórházból. Orvos, nem tudom, hogy apa mesélt-e róla. Szépen pusztítja a pizzáját, hamarosan kész lesz kicserélni a tányérjaikat, rajtuk a fél-fél pizzákkal.
- Hé, ki vagy te és mit csináltál az én optimista Haley-mből? - Nevet, már csak kényszerből is, hogy mitől ilyen biztos magában? Hajaj! Megváltás az a kiérkező pizza. - Mmmm, fohhó. - Válaszol félmosollyal arra, milyen az övé. Jelenleg épp szétégette a szájpadlását az olvadt sajttal, de ez nem akadályozza abban, hogy újabb falatot harapjon, mielután előzőt lenyelte és az enyhe kínt enyhítette a kólával. - Egyébként tényleg jó itt a pizza, még a zöldség része is. - Ez abból is látszik, hogy Theo kivételesen nem áll neki átpöcögtetni a zöldségeket egy másik szeletre, amit Haley-nek szán. - Otthon? Már alig várom! De oké, ha ezt nem tudhatom meg, akkor mesélj a piciről! Lehet tudni már, hogy fiú vagy lány lesz? Neveken is gondolkodtál már? - Egészen fellelkesült, ráadásul úgy, ahogy őt ritkán látni. Talán így még Haley sem látta soha. Láthatóan szokatlan Theo-nak is az apaság gondolata... de szimpatikus is. És nagyon kíváncsi, milyen lesz a gyerek. Mondjuk neki édes-mindegy, hogy fiú vagy lány lesz, csak egy valami nem.. - Oh, jut eszembe. Bár tudom, hogy felesleges mondanom, de ha fiú lesz, tedd meg, hogy véletlenül sem Theodore lesz a neve, jó? - Vigyorodik el, majd harap még egyet a pizzából. - Pedig szerintem te így is kiosztanád őket! Ha meg meglesz a baba, akkor úgy is mindenki annyira el lesz bűvölve tőle, hogy a botrányos körülményeket el is felejtik. Ja! Lehet ezt nem itt kellene megkérdeznem, de... ugye nevemre vehetem? - Ennyi azért jár neki egy olyan kosár után meg pláne, és így könnyebb lesz magához perelni a gyereket, ha úgy adódik. Ha Haley húzódozna, majd beveti az érvet, hogy a gyerek érdeke is, ne cikizzék már a társai, hogy anyja családnevét viseli. - Niklas mesélte, hogy van egy bátyád. Ő jelenti most az "otthont"? Merrefelé laktok?
Már nem tud, mit mondani többet, kétszer is bocsánatot kért, harmadszorra ezért nem fog, mert a végére még megkérdőjelezné saját magát, pedig tényleg a korábban kifejtett okok miatt szánta el magát a drasztikus lépésre. Szerencsére nem érezni Theo szavain a benne lakozó gyanút, így Haley megnyugszik, továbbléphetnek. - Jó, hogy ennyire biztos tudsz lenni benne, irigyellek. A korábbi indulatos szóváltás után az apjára vonatkozó múlt idejű megfogalmazás nem ütött szöget a fejében utólag sem. Nagyot sóhajt, ezt most nem fojtja vissza. Tényleg irigyli Theo pozitív hozzáállását. Habár az is lehet, hogy a srác egyszerűen csak arra gondol, hogy a bál időpontja közeledik, amikor testvérével együtt meg kellene jelennie, hogy onnantól ismét az apai szándék szerint éljék életüket s akkor biztos békén hagyná, egészen addig, míg nem tér le a kijelölt útról. - Jó étvágyat! Az evéssel boldogítja most magát, láthatóan nem égették meg a pizzáját, márpedig egy jó ebéd vissza tudja adni az életbe vetett hitét. Működnie kell Nate tervének! Bízik bátyjában, végül ezért sem rohanta le Joshuát azzal, hogy talán mégis elvehetné, az túlságosan bekavart volna a kapcsolatukba. Alaposan megfújja mindegyik falat pizzát, nem akarja az aranysárgára sült sajttal megégetni a nyelvét. - Nos, milyen a tiéd? Kérdi a második falat után, az övé nagyon finom lett most. Theo érdeklődésére megcsúszik kése és hangosan csikorogva hasít végig a tányéron. - Hopsz, bocsi. Ismét elvörösödik kissé, nem tudja, mit mondhatna. Leteszi óvatosan a kést és inkább iszik pár korty limonádét. - Találtam itt egy nagyon jófej dokit, szeretnék majd nála szülni. Egyébként a babával minden rendben van. – Képbe helyezi a legfontosabbakról Theot. - Az elmúlt hónapok többi eseményéről majd inkább otthon mesélnék, jó? Nem itt akarja részletezni, hogy milyen különleges képességekkel rendelkezik. Még a végén Theo őrültnek nézné és mentővel vitetné el a tévképzetei miatt. Otthon majd megmutathatja tudományát, bizonyítékul, hogy nem ment el az esze, de egy zsúfolt pizzériában erre nincs sok lehetősége. Joshuáról sem itt akar beszélni, nincs szükségük ekkora közönségre a veszekedésre, mert abban meglehetősen biztos, hogy gyermeke apja nem egy vállrándítással fogja fogadni a hírt, hogy alig pár héttel a lánykérése után már mással jár. Ráadásul biztos emlékszik valamennyire a szőke hajú férfira Portlandből és hát Theo sosem szívlelte, ha mások csapták neki a szelet, akkor sem, ha nem voltak együtt. - A sulit befejezném, de magántanulóként, nem akarok utolsó évben új sulit kezdeni. Az új lány mindig téma, hát még hogy babát várok, nem, nincs szükségem az iskolai boszorkányüldözésre. Legalábbis egyelőre ez a terv. Nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy Niklas valahogy mégis eléri, amit akar, ezért sem beszél kész tényekként terveiről.
Nagyon a nyelvén van a csípős megjegyzés, hogy Haley sosem vacakol a pro-kontra listával sokáig, de inkább visszanyeli, csak szeme villan dühösen. - Legalább tudtam volna tenni valamit, nemcsak hülye mamlaszként nézni, hogy valami bajotok esik. - Enyhültebben szól, még ha erősen él is benne a gyanú, hogy Haley igazából egy percig sem gondolt vele és azzal, amit most mentségként előcitált. Mindegy, meghagyja Haley-nek a harcot a saját lelkiismeretével. Ez a baj a lelkiismeretes emberekkel, mindig küzdenek magukkal és ha nyernek, ha veszítenek, de végül csak szenvednek. - Békén fog hagyni, ebben biztos vagyok. - Vajon ez lenne a megfelelő pillanat, hogy elmondja, mi történt Niklas-szal? Vagy használja ki, hogy megjött a pizzájuk és éppen nem veszekednek? ~ Nesze neked Theo. Te is lelkiismeretet növesztettél egy lány miatt.~ Úgy érzi, akasztják a hóhért, de sodródik az árral, hacsak nem kapcsol utólag Haley a korábbi múlt idő használata miatt. De ha eddig megúszta, talán megy ez még egy fél óráig, amíg megeszik az ételt. - Hát, akkor jó étvágyat! - Próbál könnyeden rámosolyogni Haley-re, mintha nem is vitatkoztak volna az előbb. Igyekszik továbblendülni az előbbieken, és társalogni valami kellemesebbről és kellemesebben - És.. mi az a sok minden, ami történt veled, mesélj! Lemaradtam egy csomó mindenről. És mik a terveid? Suli itt? - Voltaképpen az se rossz megoldás, ha minden kötél szakad, hogy kihasználja a köztük támadt vagyoni különbséget, s majd simán elpereli a gyereket. Szentségit, mégsem jó! ~ Átkozott Niklas, még holtában is csak keresztbe tud tenni. Egyetlen remény, hogy az örökségből kizárta Haley-t. Mondjuk ha a bátyja kapott meg mindent, nem vagyok beljebb.~
- Hmm, igen, igazad van. – Száját elhúzva tanulmányozza a Húsimádó pizza feltéteit. – Hát, akkor legyen az, de legyen rajta extra paradicsom és padlizsán, légyszi. Dönt végül, így egyszerűbb lesz, csak az extra feltéteket kell elmondania, nem pedig a kályhától indulva elregélni, hogy mi helyére mit kér és még ezen felül az extra feltéteket. - A limonádéba nem kérek jeget, köszi. Teszi még hozzá, mielőtt Theo leadná a rendelést, majd összehajtja a laminált lapú étlapot és visszaállítja a tartójába, amin aztán ott is felejti kezét. Ujjaival ugyanis zavarában a műanyag étlaptartó nem túl esztétikusan felfelé penderedő piros borítását kapirgálja, rontva a jelenleg sem túl rózsás állapotán. Ahogy záporoznak rá a megrovó kérdések, úgy törnek le apró darabkák, felfedve az eredeti egyszerű, szürke tartóvázat. A pirossá váló fülek mellett ugyanakkor már majdnem felcsattanna, mikor Theo más hangnemben folytatja. Ezért aztán nem is kell igazán elszámolnia háromig, csak azért tart hatásszünetet, mert egyrészt épp felszolgálják italaikat, másrészt igyekszik úgy megfogalmazni válaszait, hogy az ne legyen túl indulatos, sóhajtana egyet, de inkább visszafojtja.. alig negyed óra alatt már megint a majdnem veszekedésnél tartanak. Még akkor is, ha valahol igazat ad Theónak, az a valahol most egy labirintus közepén van és nem találja oda az utat, hogy emlékeztesse is magát erre a tényre. - Mondtam, hogy ne haragudj, mást nem tudok mondani. Tényleg elcsesztem, na, nem szépítem, de mikor eljöttem nem nagyon elemeztem a pro-kontra listával a lehetőségeimet és igazából még mindig nem látok másik megoldást, csak ezt. Mert hát most mondd meg, mennyivel lett volna az jobb, hogy apám elintéztet téged is előttem, mert meg akarsz védeni? Másrészt igen, voltak veszekedéseink, szakításaink, de – egy kicsit elakad a szava, még mindig nehéz kimondania, olyan abszurdnak hangzik, a házasság még olyan bizarrnak tűnik számára, túl fiatalnak tartja magát hozzá – gyűrűt még nem adtam vissza, tényleg nem tudtam, mennyire rágtál be. Itt meg aztán – megvonja vállát – annyi minden történt, nem igazán tudtam még gondolkodni a jövőn, de a gyerek életéből nem zárnálak ki, annyira veszed ki a részed, amennyire szeretnéd. És igen, tudom, hogy most megint ellentmondok magamnak, mert hát most is leléptem, de gondolj naivnak, valahol úgy gondolom, ha már túl vagyok a szülésen, már minden rendben lesz, békén hagy az apám. Megborzong, azt azért nem nézné ki belőle, hogy megölesse az unokáját, az azért mérföldekkel túl van azon a határon, amibe Niklasnak még belefér a saját fia elraboltatása és megveretése. Homlokát ráncolva gondolkodik, hogyan tálalja Joshua nem is akármilyen felbukkanását az életében úgy, hogy abból ne üvöltözés legyen. Belekortyol limonádéjába időnyerés céljából -legalább van lehetősége így Theónak válaszolni- és mert egyszerűen veszettül szomjas, jól esik neki a cukros ital ezekre a nagy izgalmakra.
Felnevet. - Akkor az úgy nézem megegyezne a Húsimádó nevű pizzával csak kicsit zöldségesebb. - De kivárja, Haley mire jut. Olyan pizzákat rendel, amilyent a lány szeretne. Amúgy is szereti Haley a hasát, egy kívánós kismamának meg mindent előkerítene Theo, legyen bármilyen képtelen pizza-összeállítás. Nem könnyíti meg Haley zavarát azzal, hogy enyhít tekintete szúrósságán. Őszintén szólva még meg is tette volna, de amit hall, az alapján nem érzi szükségességét ennek. - Szóval a nyolcadik hónap vége felé kerestél volna? Nagyon megható tőled, hogy miután eltűnsz azért apás szülésben gondolkodsz. És utána hogy tervezted? A saját gyerekemet születésnapjakor láthatom majd, mert esetleg éppen megint menekültél volna apád elől vagy egyéb okok? Mondjuk rád csapom a telefont, mert azt hiszed, nem akarok részt venni a gyerek és a te életedben? - Még indulatosan mondana pár dolgot vádlón, s el kell magában számolnia háromig, hogy ne tegye. Már-már megkérdőjeleződik benne, hogy ő a gyermek apja egyáltalán. Egy lassú sóhajjal engedi ki a gőzt és szomorúbban folytatja. - Sosem voltunk távol egymástól ilyen sokáig, s tudod hogy aggódtam, mikor felhívtam az összes európai rokonodat, hogy ott vagy-e, majd kiderült, hogy egy repülő utaslistáján se voltál rajta? Haley, voltak vitáink korábban is, voltak szakítások is, de nem rémlik, hogy valaha is rád csaptam volna a telefont. És a gyűrű visszautasításánál jobban fáj az, hogy ennyire nem ismersz és nem is bízol bennem, hogy nem remélted, lehettem volna támaszod apáddal szemben. Sosem hagytam volna, hogy egy ujjal is hozzád-hozzátok érjen. Köszönjük. - Utóbbi csendes szavát már a pincérnek intézi, aki kihozza az italokat, s megjegyzi, hogy a pizza is hamarosan elkészül.
- Nincs, azért is az a neve, hogy zöldséges – vigyorodik el, majd mégiscsak elgondolkodik – habár igaz, a sonkás pizzán is van más is általában, nem csak sonka. Hm, szóval, nem, ezen a zöldségesen csak zöldség van. Már amíg nem kérünk extra feltétként rá valamit mégis. A felezős ajánlaton el kell gondolkodnia, habár nagyjából az első percben belátja, hogy így egy csapásra kipróbálhatja a Pizzéria két új pizzáját is. Szóval olyan nagyon sokáig nem gondolkodik végül. - Oké, felezzünk, de enyém a bolognais. Szögezi le vigyorogva, aztán felemeli mutatóujját. - De mi lenne, ha a gomba helyett inkább bacont szeretnél a pizzádra? A paprika helyett vagy mellett pedig inkább kolbászt? Extra padlizsánnal és paradicsommal? Egészen belelkesül, szinte már érzi a fejben kitalált pizza ízét a nyelvén. - Mi lenne, ha inkább mégiscsak a zöldséges lenne az enyém? Köszi. De amúgy itt nem kell tartanod a kóla minőségétől, nem vizezik. Már ezt is megtapasztalta, akkor még nem tudta, hogy vannak limonádék is a kínálatban. Míg Theo rendel, addig Haley nekiáll a csokivirág szakszerű kibontásának, a kérdésre azonban a színespapírt tépkedő ujjai megállnak a nagy munkában. Felpillant, hogy aztán zavarában ismét csak lesüsse pillantását. Pontosan ettől a témától tartott a legjobban, mély levegőt vesz miközben pillantását Theora vezeti. - Ne haragudj. Sokáig nem tudja azonban tartani a szemkontaktust, pillantása a félig meghámozott csokivirág és Theo között vándorol oda-vissza. - Tudod, először azért nem kerestelek, mert nem akartam, hogy apa esetleg rajtad keresztül megtaláljon minket. Kilátásba helyezte, hogy baleset érhet, ha nem gondolom meg magam a házasság kérdésében, ezért kellett így eltűnnöm és ha kellene újra ugyanígy csinálnám… szóval csak a szülés előtti hetekben akartalak keresni, addigra már apa se tudott volna túl sok mindent csinálni velem. Megborzong, szeretné azt hinni, hogy tényleg nem bántotta volna… de felidéződik benne Nate összevert képe… Ugyanolyan gyereke ő is, talán nem állította volna meg az se, hogy szülés előtt áll. De végülis most már mindegy ezen agyalnia, már megtalálta őket és haja szála se görbült azóta. - Mióta megtalált, többször fel akartalak hívni… de, hát… igazából nem tudtam, hogy akarod-e, vagy szóba állsz-e velem. És annyi minden történt, még egyszerűen nem voltam készen arra, hogy esetleg rám csapd a telefont. Van abban persze némi ellentmondás, hogy hét hónapnyi hallgatás után felhívta volna gond nélkül, de kéthónapnyi eltűnés után már kétségei voltak, de az igazat mondja, még ha nem is logikus. Persze mostanság Haley sem mindig a hideg logika mentén gondolkodik vagy cselekszik. Nem mintha ez annyira jellemző lett volna rá eddig. - Előbb-utóbb felhívtalak volna… vagy úgyis találkoztunk volna…
- Ezzel még sosem vádoltak meg. - Vigyorog vissza. A kilencedikre vonatkozó kérdésre meg csak bólint egyet határozottan, de a végén kacsint egyet. Nyilván akkor nem inzultálná Haley-t ilyen heves üdvözlési móddal, viszont az aggodalom másik okát nem tudja. Ő csak jelen kíván lenni Haley és kicsi életében. Hogy Portland vagy ez az átokverte település a helyszín hozzá, teljesen mindegy. - Van abban a zöldségesben valami hús is? Mert akkor rendelheted te a bolognaisat, én a zöldségeset vagy fordítva, s majd felezünk vagy osztozkodunk valahogy. - Veti fel ötletként, s bizonyára Haley emlékszik rá, hogy Theo tipikus férfi, ha enni kell: húst hússal, a színtiszta legelés nem az ő asztala. Mindenesetre kevéssé nézi át a kínálatot, inkább az italokra vet egy futó pillantást. Ételben legfeljebb választ egyet Haley gasztrokritikus napi ajánlatából. - Én kockáztatok, kólát kérek majd. Égetetthez még úgy sem volt szerencsém. - Mosolyodik el, s megvárja, míg Haley is választ, aztán odaint egy pincért, vagy ha a pultnál kell jelentkezni a rendeléssel, akkor ezt meg is teszi. Akár így, akár úgy, de akkor szólal meg újra, mikor kettesben maradnak ismét. - Hogyhogy nem kerestél soha? Igen, tudom, hogy nemet mondtál a házassági ajánlatra, de nem tűnhetsz így el. Aggódtam érted, értetek. - Még veszi a levegőt, hogy mondjon valamit, végül csak sóhajt egyet és asztalon pihentetett kezét emeli meg kicsit, amolyan egyszerűsített verzióját annak, hogy széttárja értetlenül a karját. Pillantását nem veszi le Haley-ről, még akkor sem ha kényelmetlen a lány számára. Tudni akarja a választ, s tekintetében éppúgy látni, hogy valóban aggódott, mint ahogy azt is, hogy bántja is, hogy nem keresték és ezért haragos is kissé, és naná hogy büszkeségét is sérti a visszautasítás.
- Akkor baj van a memóriáddal. – Jegyzi meg vigyorogva és akarva-akaratlanul is Joshua jut az eszébe, ha Theo gondban van az apja említésével, akkor Haley annak a bejelentésnek az időzítésével van gondban, hogy a szőke férfi ismét felbukkant az életében, aminek a hamvasszőke lány nem titkoltan örült. – De azért köszönöm. A bók természetesen jól esik neki, habár egyébként se bánja a felszedett kilót… najó, már kilókat, többes számban. - A kilencedikben? Kerekednek el szemei a visszakérdezéskor, amire igazán nem vár választ. Biztosan nem tenne jót pocakjának a hasonló interakció, másrészt ez azt jelentené, hogy akkor már biztosnak tűnik Theo szemében a portlandi kötelező visszatérés és maradása? Vajon ismerné apja terveit vele kapcsolatban? Nem elképzelhetetlen, hogy amikor megpróbálta megtudni a hollétét, akkor egyéb információt sikerült megszereznie. A csokivirág azonban eltereli figyelmét, így nem kérdez rá Theo esetleges infóira, még nem. - Köszönöm szépen. Veszi át a különös virágot. Nem elképzelhetetlen, hogy nem éli túl az elkövetkező perceket, előételként fogja életét adni, különösen ha sokára készül el pizzájuk. - A sonkás, a tenger gyümölcseis, a kolbászos, ezek nagyon jók. Követi Theót a kiszemelt a helyhez, nincs ellene kifogása. - Én azt hiszem most egy bolognaisat fogok kipróbálni vaaagy egy zöldségest. Nem is tudom. Eltűnődve szemléli a kínálatot, nehéz lesz választania, ráadásul a fejében ott kattog a gasztrokririkusi megjegyzés. Az milyen klassz meló lenne, el tudná képzelni, csak ahhoz sem képzett, ráadásul rengeteg utazással járna. Ami alapvetően tetszene neki, de nem egy karonülő babával. - A limonádéik jók, mindegyik, azt nem is égetik el. Én azt hiszem most bodzásat fogok inni.
- Hisz épp olyan könnyű vagy, mint amilyenre emlékeztem. - Nah, bók pipa. - Különben is edzenem sem árt, messze még a vége, s nehogy azt hidd, hogy a kilencedik hónapban megúszod. - Mondjuk ez már csak félkomoly válasz, előtte azért ő is utánanéz és utánaérdeklődik, hogy lehet-e ilyent csinálni? Nehogy valami baja legyen Haleynek és a babának, olyan törékenyek ilyenkor a nők, a szokottnál is jobban. - Ez volt a helyes kifejezés, igen: próbáltam vele beszélni. - Ez biztos sok mindent elmond Haley-nek, hiszen a lány tudhatja, mennyi információt lehet kiszedni Niklasból, ráadásul Theo valóban nem rajongott a kommunikációért vele. De nagy öröm nála dolgozni gyakorlaton... Vagyis csak volt. - A tervek embere. ~Volt~ - Vonja meg a vállát a számításokkal kapcsolatban. Ezt az egy számítását nem bánta az öregnek. Kár, hogy nem tudja már véghez vinni. Ezt viszont nem az utcán fogja közölni a lánnyal, reméli, annak a pizzériának van egy nyugodt sarka. A leíráson viszont felnevet. - Plakátra illő jellemzés volt! - Azzal ő is a bejárat felé tart, a motort tolva maga mellett - ha a csokivirágot elfogadták, ha meg nem, akkor az magányosan visszazarándokol a kabátzsebbe -. Majd a pizzéria előtt letámasztja a motort, ahol majd egy nagy kirakat-ablakon át szemmel is tudja tartani. - És mint a hely törzsvendége és a város gasztrokritikusa: milyen pizzákat ajánlasz a mai napra? - A motort letámasztja, az ajtót pedig kinyitja, de előre engedi Haley-t, aztán lép csak ő be. A hely külleme neki édes-mindegy, ilyeneken nem szokott leakadni vagy túlzott lelkesedésben kitörni. Ha úgy van, javasol egy nyugodt részt, ahol tudnak majd beszélgetni is. Ledobja magáról a kabátot és a szék támlájára teríti. ~ Marha vagyok. Sétálni kellett volna hívni. Végén nem lesz kedve pizzázni, ha véletlenül sajnálná az apját. Vagy elázik a pizza nem égett fele.~
- Á, értem. Bólint egyet mellkasa előtt karba font kézzel. Theonak mindig is mindenre volt válasza. A megforgatásra nem számít, még a levegő is elakad benne, hogy tiltakozzon. Erősen kapaszkodik csak Theo vállába. - Tegyél le, te őrült, ketté fog szakadni a derekad. Már nem olyan könnyű, mint volt, ráadásul nem is ugyanúgy kapta fel, mint régen. Ez utóbbi mondjuk ezek szerint nem csak neki természetes, talán az anyai ösztönök mintájára kialakulnak az apai ösztönök is. Mielőtt elgondolkodhatna, hogy vajon teljes egészében a szokásos köszönésük állomásain mennek végig, és kitalálhatná, hogy hogyan is érezne efelől, Theo lezárja egy puszival. Haley némileg megnyugodva mosolyodik el. - Próbáltál vele beszélni? Némi csodálkozással hangjában kérdi költőien, hisz tudja a választ. Kénytelen megállapítani, hogy meglehetősen elszánt lehetett Theo, hogy az apjával is felvette a kapcsolatot. A kis szöszi annyit tud, hogy Theo ugyanúgy utálja Niklast, ahogy ő, és a feltétlenül szükséges kommunikáción – köszönés-elköszönés – túl nem terjedt soha a kapcsolatuk. Niklas haláláról nem tud, így boldog tudatlanságban folytatja a csevejt. - Ha neked is ott kell lenned, akkor biztosan ez a forgatókönyv. – Sóhajt egyet, nem tűnt fel neki múlt idejű feltételezés. – Nem tudtam, hogy még mindig szerepelsz a számításai közt. Jegyzi meg, beburkolva igazi kérdését, vagyis, hogy a csodaszép jegygyűrű visszautasítás után Theo mennyire utálta meg. Habár felbukkanása a semmiből igencsak arra engedi következtetni, hogy utálat talán nincs a képben. A srác azelőtt válaszolja meg következő kérdését, hogy feltehette volna. Mivel a bál nemsokára esedékes, érdekelte volna, miért bukkant fel mégis motorháton, de a magyarázatra csak bólintani tud. Nem igazán türelmes típus. - Nem tévedsz és meghívhatsz. – El is indul a bejárat felé. – Ha te is választasz, jobbak lesznek az esélyeink, hogy finom legyen valamelyikünké. Néha kicsit megégetik, de megéri a rizikót. A külső ne befolyásoljon, klassz hely.
Elégedetten veszi tudomásul, hogy Haley még emlékszik a jelre, na meg hogy ő sem keverte össze másik szöszivel a csajt. Kimagyarázhatatlan baklövés lett volna. - Nem, cseppet sem. Ez egyedül azokra vonatkozik, akiket Haley-nek hívnak Larsen vezetéknévvel. - Állítja le a motort, miközben futó pillanatig átfut a fején, hogy lehet a helyes válasz az lett volna, ha a lány még mindig meglévő karcsúságát dicséri? Nehéz nőkkel, a terhes nők érzékenysége meg hírhedt. Na mindegy, megoldja, ha gond lesz belőle. Letámasztja a motort, s éppen végez addigra, mire megérkezik mellé Haley és átöleli. Hát ha már úgy nyitottak, mintha csak tegnap találkoztak volna - és nem ejtették volna pofára lánykéréskor -, hát a folytatás is hasonló a megszokotthoz: felkapja Haley-t és mosolyogva pördül vele egyet. Igaz, kicsit nem olyan, mint a megszokott, hiszen most nem derekánál kapja fel, hanem inkább feneke alá fog, hiszen a kismamára és hasára vigyázni kell. Mikor leteszi a lányt, bátorkodik egy puszit is adni neki, egyelőre szigorúan az arcára. Ne rontsunk ajtóstul a házba. - Áh, ha belőle ki lehetett volna szedni bármi érdemi információt, meghazudtolta volna a nevét. - Eszébe jut, hogy tulajdonképpen neki közölnie kellene egy fontos információt a lánnyal. Vagy vajon tudja Haley, csak éppen nincs lesújtva? - Ő azt akarta, hogy csak a vállalati bálon láthassalak, ami gyanítom kelepce is lett volna neked, hogy nyílt színen bejelentse a jegyességünket, aztán lehetett volna toporzékolni, hogy nem is. Habár mondanom sem kell, szívesen venném, ha eljönnél velem. - Vigyorodik el. Mondjuk kérdéses, lesz-e egyáltalán bál? - Na de lényeg a lényeg, ismersz már, nem a türelmemről vagyok híres, hogy addig várjak. - Éppen csak az igazi lényeget nem mondja, hogy miként nyomozta ki Haley hollétét. De erről az aprócska tényről terelné is szépen a figyelmet, a bőrkabátja belső zsebéből egy rövidke szárú virágot vesz elő és nyújtja át. Különleges virág, zöld szalaggal körbetekert hurkapálca szára van, az utaztatás miatt két lekonyuló papírlevéllel rendelkezik és a vérvörös papírszirmok egy ügyesen odarögzített, átlátszó fóliával védett bonbont ölelnek körbe, egyiket Haley kedvencei közül. Ha nem tudjuk, hogy virágot vagy csokit vigyünk kedvesünknek, legyünk kreatívak! - Ha nem tévedek, a pizzériát vetted célba. Ha nem egy találkára sietsz, meghívhatlak? Ha meg találka, kérlek, vegyél engem is előjegyzésbe!
Mivel még a napi mozgás nem volt meg, sőt, ha jól számolja, akkor egész héten ellazsálta a dolgot, szóval végülis jól jött ki, hogy a csodás zöld kocsi használatban van. Egy kis séta a közeli pizzériáig épp megnyugtatja lelkiismeretét, kipipálhatja a mozgást, ugyanakkor gyomra is megnyugszik a finom pizza gondolatára. Csak legyen tényleg finom a pizza, idáig kétszer fürdött be a kiválasztott szeletekkel, de már háromszor volt elképesztően jó élménye a finom ízeknek köszönhetően. Drukkol, hogy elhúzzon a mérleg nyelve a finom irányába a megégett ellenében. Meggypiros, rövidszárú farmert választott ma, ki tudja meddig tart még a jó idő felkiáltással. A bármikor előfordulható esőre tekintettel azonban fekete csizmát húzott. Rövidujjú, kissé bő szabású fehér pólójára felkapott egy fekete kis, rövidderekú mellényt. A három gomb közül csak a középsőt gombolta be, hogy ne lifegjen két oldalt, mint holmi fekete szárnyak. Így aztán a póló bő szabásának ellenére kirajzolódik szépen domborodó hasa. Haját most nem font be, egyszerűen oldalra fogta egy piros hajgumival. Elmaradhatatlan zöld vászontáskájába kapaszkodva fordul meg a füttyentésre, szeme előtt kezével vetve árnyékot. Természetesen az egyszerű füttyökre nem szokása megfordulni, meg se szokott rezdülni. De az ismerős motorbőgéssel kísért füttyentés csak egyvalakit jelenthet. Theo. Szíve nagyot dobban. - Szóval mégiscsak jobban tetszenek a kerekdedebb lányok? Kérdi fanyar vigyorral az arcán, mintha nem is lenne meglepve, hogy itt látja viszont Theodoret. Közelebb lép, hogy megölelje majdnem jegyesét. - Hát te hogy kerülsz ide? Apa mondta meg, hol vagyok? Még idejében harap a nyelvére, nem csúszik ki a következő kérdés, vajon Niklas küldte a fiút, hogy a bálra biztos elutazzon? Már csak azért is szerencsétlen megjegyzés lett volna, mert hát igazából még fogalma sincs, hányadán is állnak egymással, jobb ha nem rögtön az apja emlegetésével nyit. Már csak azért sem, mert az elmúlt hetekben felhívhatta volna Theot, tudta, hogy ezzel már nem okoz nagyobb bajt, hisz apjuk rájuk talált, de nem tudta mit mondhatott volna. Sose volt olyan jó nyitószövege, mint Theónak, ez tény.
Azzal nem is tudott egész idő alatt foglalkozni, miként is keresse meg ezen a településen Haley-t, egy sokkal komolyabb kérdés foglalkoztatta, ami az "Üdvözlünk North Salem-ben" tábla elhagyása óta egyre sürgetőbb lett. ~ Egyszerűen nem jut eszembe semmi, miként lehetne ezt közölni vele. "Kismadár, van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír, hogy apád meghalt. A jó hír, hogy apád meghalt. Egyébként végre hozzám jössz feleségül?" Ez vagy nagyon siralmas vagy nagyon hatásos belépő. Ó, hogy az a...~ Az a baj a motorokkal, hogy túl gyorsak. Legalábbis az előtt leli meg Haley-t, mielőtt kitalálná a megfelelő stratégiát. Legalább keresgélnie nem kell. Nyakát tenné rá, hogy a pizzéria felé tart a lány, s minthogy hátulról közelíti meg, van lehetősége megcsodálnia még mindig formás fenekét a lánynak. El is felejti, mit is kellene közölnie a lánnyal, inkább csak a szokásos belépővel él: kicsit megbőgeti a motort, majd füttyent egyet, mint mindig, mikor Haley-ért ment és együtt motoron mentek el koncertre, moziba vagy csak enni. Lelassít a lány mellett és féloldalas mosollyal néz rá. - Még szebb vagy, mint legutóbb. - A köszönés sosem volt az erőssége, de ilyen nyitás után a legtöbb csaj elfelejti neki.
Mesélő
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 520
Tárgy: Re: Perillos's Pizzeria Pént. 22 Aug. - 14:20
Szerencsére a pasas végül elhúz a vérbe, és nem kell attól félnem, hogy valami olyat kísérel meg tenni velem, aminek csúnya vége lenne. Néha fogalmam sincs, minek mozdulok ki a városból. Ha ez történik, akkor tényleg jobb, ha a birtokon maradok, és ott esz meg szép lassan a penész. - Szerintem meg van, de ezen nem fogunk összeveszni. Engedek meg magamnak egy mosolyt, mert ha nem lett volna itt, nem hiszem, hogy bárki más a segítségemre siet. Nem is értem, a világ talán tényleg épp olyan szar hely, mint amilyennek általában gondolom. - Hát ez nagyon komoly. Állapítom meg azt hallván, hogy mire lehetne képes ezzel az erővel. Félelmetes, komolyan, és én még azt hittem, az enyém az. Mások persze nem értik, azt hiszik, ez csak olyan kis lányos semmiség, de ha tudnák, hogy már öltem vele… azt hiszem, akkor másképp gondolnák a dolgot. - Az szuper lenne, köszönöm szépen. Kedves vagy… már ha nem baj, hogy tegezlek. Ugye nem az? Nyilván a csajokat összehozzák az afféle krízishelyzetek, mint mondjuk egy arcba mászó részeg tahó, de azért nem kéne tiszteletlennek lennem valakivel, aki segített nekem. Kezet fogok vele gyorsan, se nem túl erősen, se nem gyengén, én még forrásban lévő személyiség vagyok, szóval fogalmam sincs, mennyire vágyom dominálni a kapcsolataimban. Egyszer majd kiderül, de az nem most lesz. - Örülök, Kayla, én Sylvie Soleil vagyok. Mutatkozom be én is, neve mintha ismerősen csengene, de fogalmam sincs, hol, mikor, s kitől hallottam. Abban már így is biztos vagyok, hogy mutáns, jelenleg pedig elég nekem ennyi is. - Egyébként, megkérdezhetem, te hogy tanultad meg kontrollálni? Jól jönne néhány tipp. Szólalok meg, mikor a pincérnő füstölögve távozik, lehet panaszkönyv lesz a végén ebből, ha ennyire nem együttműködőek. Mindenesetre, előbb inkább együnk, mert ha előtte firkálunk, akkor talán beleköpnek a kajába, vagy még rosszabb… Brrr.
Kezdőlap 
by 
