Scarlett & Liam

Tárgy: Scarlett & Liam Szer. 25 Jún. - 17:40

First topic message reminder :

Scarlett & Liam

- Mindketten kicsik voltatok, esélyed sem volt ellenkezni, hogy ne vigyenek el. – és ezt remélem Dorothy is belátja majd. Nagyon fiatalok voltak mindketten, talán még csak fel sem fogták igazán, hogy mi is történik velük. Az egyik pillanatban még a szüleikkel voltak, a másik pillanatban meg a rendőrök kopogtatnak az ajtón, hogy balesetben meghaltak. A bácsikájuk pedig gondolkodás nélkül adta oda Scarlettet azoknak az embereknek…már csak ezért a tettéért is szívesen félholtra verném a fickót. Szerencsére Scarlett nem védi őt, és nem is nagyon tudná az az igazság. Egy szörnyű ember, aki gondolkodás nélkül passzolta le Scarlettet, és még csak meg sem kérdezte azt, hogy mégis hova viszik. Vagy, ha igen, akkor azt mondták neki, hogy különleges emberek közé…mégis, hogy volt képes csak úgy lepasszolni őt? Nem hiszem, hogy szeretne velem találkozni ez a fickó, mert már most úgy utálom, mint talán még soha senkit. Az sem igazságos, ha Dorothy azzal támadja, hogy miért nem szökött el előbb. Már az is kész csoda, hogy volt mersze megszökni, mert a legtöbben nem merték volna ezt meglépni, de Scarlett bátor volt és megtette. Az egyetlen dolog, amit a szemére vethet, hogy nem egyből őt kereste meg. – Én is rémesen érzem magam, mert örülök, hogy nem kerested őt meg egyből. – mosolygok rá kicsit szomorúan. Persze, nyilván nem csak miattam nem ment el a húgáért egyből, hanem biztos úgy éreztem, hogy élni szeretne, bepótolni mindent, és akkor még nem ismert engem, de…akkor is örülök, hogy nem a húgát kereste meg először. Tudom, hogy ez nem valami szép dolog, de akkor is így van. Ha nem jön oda hozzám ahhoz a padhoz, akkor most nem itt lennék, nem ismerném őt, még mindig csak a saját kudarcaimban fulladoznék. Tudom, hogy történtek rossz dolgok, mint Frank halála, de…azt kell, hogy mondjam, hogy bármennyi életet megér az nekem, ha Scarlett itt van velem. Nem tudnék elszakadni tőle, és nem is akarok soha. Talán csak azért vélem így, mert először vagyok szerelmes, de úgy érzem, hogy számomra ez egy életre szól. Nem akarom megijeszteni Scarlettet, mert bármilyen fájdalmas is belegondolnom, jól tudom, hogy talán én csak egy…próba vagyok. Nem hiszem, hogy így tekintene rám, de akár az is lehetek még nem? Nekem már volt dolgom más lányokkal, van viszonyítási alapom, de Scarlettnek nincs, mi van, ha úgy érzi, hogy talál nálam jobbat? Szeretem őt, és úgy gondolom, ha valakit igazán szeretsz, akkor abból nem tudsz kiszeretni, lehetetlenség. Ha szerelmes az ember, ha igazán szerelmes, akkor az végigkíséri az életed. Minden más csak illúzió. Talán nagyon korai, ha azt mondom, hogy örökké szeretni fogom őt, de…ha így érzem, akkor miért ne mondhatnám ki? Vele akarok lenni, míg az élet el nem választ tőle, sőt, még akkor is, azon is túl. Minden nélküle eltöltött percet elvesztegetett időnek érzek. Én nem akarok mást szeretni, csak Scarlettet, és úgy érzem nem is tudnék mást szeretni. Minden perc, amit vele tölthetek mélyen az emlékezetembe vésődött. Nem tudnék úgy élni, hogy tudom más valakivel boldog. Megölne valamit bennem, tönkretenne. Azt mondják, hogy akkor szereted, ha fontos a boldogsága, de…ha másvalakivel boldog, akkor attól félek mindegy, hogy élek-e,vagy sem.
- Akkor biztos nem bántotta őt, azt…azt észrevetted volna! – bár nem ismerem Dorothyt, ha az szemét egy ujjal is hozzámert érni az évek alatt…annak a rohadéknak a halál nem bántaná a lelkiismeretem. Viszont Scarlett biztos észrevette volna a húgán, ha bántották volna. Nem csak sebekből lehet rájönni erre, hanem a beszélgetésekből is…és biztos szemet szúrt volna ez neki. Ha Scarlettet bántják, akár a húgán keresztül is, azt nem fogom hagyni, kicsinálom azt, aki bántani akarja őt. Talán a húga haragszik rá, de ha látná, hogy már egy felvetés miatt is mennyire aggódik érte…Scarlettre nem is értem, hogy lehet haragudni. Értem én, hogy miért haragszik rá annyira a húga, de ha kicsit jobban próbálná megértené a nővérét, és megismerni, akkor rájönne, hogy milyen mázlista, amiért ilyen testvére van.
- Hagyjuk is, inkább mesélj mi volt veled! Kikkel barátkoztál össze, mi történt veled? – mert biztos, hogy sokan próbálták őt vigasztalni, míg nem voltam itt, és…talán Scarlett azt hiszi, hogy nem megy neki a barátkozás, de épp ellenkezőleg. Elég csak mosolyognia, hogy máris megkedveld és a szívedbe zárd őt. Azt is nehezen hiszem, hogy ne próbálták volna őt elrángatni egy csomó helyre. Kíváncsi vagyok, hogy mi volt vele, mikor nem voltam ott mellette, de ez többet nem fordul elő, mostantól itt leszek, elég csak elsuttognia a nevem, hogy máris ott teremjek mellette. Nem fogom őt soha többet magára hagyni.

Tárgy: Re: Scarlett & Liam Vas. 29 Jún. - 21:29

Liam & Scarlett

♪ When I find you, I'll find me ♪
- Tudom, de olyan jó lenne újra ugyanúgy testvéreknek lenni. Mégis csak ő maradt nekem, mint egyetlen értelmes rokon. Neki is könnyebb lenne, ha közel engedne magához, de olyan erős falakat épített... - halkan sóhajtok egyet. El sem tudom mondani mennyire jó, hogy végre megbeszélhetem ezeket vele, hogy végre kiönthetem a szívem. Persze elmondtam én a csajoknak is, de mégis csak más Liam, aki egészen máshogy tud megölelni, megvigasztalni, és ő minden körülmények között mellettem áll. Ez egyszerűen csak jó érzés, és ha ő mondja, akkor elhiszem neki, hogy idővel a húgom majd megbocsát, hogy idővel majd tényleg azt mondja, hogy hiányoztam neki, hogy a nővére vagyok és még mindig nagyon szeret, csak már nehezebben mutatja ki. Szeretném, hogy így legyen, tényleg nagyon szeretném és remélem, hogy ha igazán nagyon vágyunk valamire akkor úgy is lesz majd, én pedig tényleg nagyon vágyom rá, hogy Dorothy újra mellettem legyen. Tudom, hogy idősebbek vagyunk már, hogy nem értékelné, ha nekiállnék befonni a haját, de tudnia kell, hogy én mindig szívesen hallgatom meg, mindig szívesen vagyok vele és adok neki tanácsot, ha tudok, vagy... megverek bárkit, aki bántani meri, még ha nem is vagyok olyan erős, hogy ezt tényleg hatásosan be is tudjam váltani. Akkor viszont kénytelen vagyok megállni, amikor újra megszólal, mert ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Még a törölközőm is majdnem a földön köt ki, olyan hirtelen ölelem meg. - Annyira szeretlek! - de legalább talán már érti, hogy én se tudtam volna csak úgy szórakozni, csak úgy élvezni az életet, amíg ő szenved egyedül a nyaralóban. Jó, mint kiderült nem egyedül tette, mert ott volt neki Lari, de... akkor is szenvedett, én pedig nem tudtam volna csak úgy vidámat ellenni és jól érezni magam, egyszerűen nem ment. - Ugye akkor már érted, hogy miért nem... szórakoztam, amíg te nem voltál itt? - adok egy röpke csókot az ajkaira, aztán újra megfogom a kezét, hogy felvegyem a tempót. Az egyszerűen nem megy, hogy ha valaki, aki fontos neked nincs jól, akkor te csak úgy túllépj ezen, mert ő ezt kérte tőled. Képtelen lettem volna rá, és jobb is, hogy így tettem. Kibírtam, meg vártam és most majd együtt csinálhatunk mindent, együtt fedezhetjük fel a birtokot, együtt úszhatunk a tóban, együtt... megtehetünk bármit!
A kellemetlen gondolatot pedig tényleg próbálom elűzni a fejemből, amit sikerült elültetnie. Nem igazán tetszik nekem, hogy ez egyáltalán csak felmerült. Nem, az tényleg nem lehet, hogy a nagybátyánk bántotta Dorothyt, hogy úgy bántotta. Akkor azt láttam volna rajta igaz? Mégis csak a húgom, mégis csak... ismerem, ha nem is voltam vele az utóbbi években. Fontos nekem és nem élném túl, ha tudnom kéne, hogy rémesebb dolgokon ment keresztül, mint hogy egyedül volt. Persze az sem jó, de... vannak rosszabb dolgok is.
- Igen Chad a cseresznyékkel. Az úgy volt, hogy amikor kerültél összefutottam vele és nem voltam épp a legjobban, nála meg pont volt egy tál szerencse és... kitalálta, hogy dobáljuk egymás szájába. Vicces srác. - mosolyodom el, és persze le sem esik először, hogy miért pont ezt a részletet ragadta ki abból, amit mondtam. Hát persze,hogy nem Amyt említette, vagy Jillt, hanem az egyetlen srácot, akivel összefutottam. Pár pillanatig csak csendben maradok, de aztán finoman megcsípem a derekát. - De te viccesebb vagy, ha épp nem vagy letörve, mint a bili füle. - nevetem el magam. Igen vannak most is rossz dolgok, mint hogy a húgom haragszik, de attól még sokat segít, hogy itt van. Tudok vele mosolyogni, tudok mellette nevetni és képes vagyok rá, hogy jól érezzem magam. A táj pedig csodás! Amikor megáll kicsit csak a vállára hajtom a fejem, hogy vele együtt nézzem, ahogy a tavon megtörnek a napsugarak. Tényleg meseszép! Csak addig szakítom el a tekintetemet a tóról, amíg leveszem a pólómat és persze lepakolom a törölközőt és feszült várakozással figyelem, hogy mit reagál. Azt már eddig is tudtam, hogy ő felső nélkül... remekül fest. Volt már lehetőségem a mellkasán aludni és remélem, hogy lesz is még majd. Jólesően felsóhajtok, amikor közelebb lép és közelebb húz magához, én pedig egészen közel lépek, hogy érezhessem a bőrét az enyémen. Egészen bizsergető, de persze kellemes értelemben, amikor végighúzza az ujját óvatosan az általa okozott sebhelyen. Nem nagy dolog, nem akarom, hogy úgy érezze hibás e miatt, hiszen véletlen volt.
- Tudod, hogy nem haragszom igaz? És nem fáj, már egy kicsit sem, egyáltalán. - megrázom a fejem, hogy tudja, hogy tényleg így van, de aztán lepillantok én is a vállamra. Igen, ott a másik is, az már egy fokkal kellemetlenebb történet. - Hát ez... csak egy kis baleset volt. Nem nagy dolog, csak kicsit sokáig maradtam a vasútállomáson és végül az egyik tanár vitt haza, mert pont arra járt, aztán kissé lekoccoltunk egy... fát. - igen ez a finomított verzió, mert azt nem teszem hozzá, hogy az állomásom egy pasi el akarta venni a táskámat, én meg persze nem hagytam és Elijah sikeresen megmentett, hogy nagyobb bajom legyen és persze azt sem említem, hogy igazából frontálisan ütköztünk azzal a fával. Nem akarom, hogy utólag aggódjon, annak mi értelme? - Nézzük meg a vizet! - szeretném egy kicsit elfelejteni mindazt, ami rossz, csak vele lenni. Ha kell, akkor a kezét húzva vonom a víz felé, de akkor is fürödni akarok, ha hideg is.

Tárgy: Re: Scarlett & Liam Vas. 29 Jún. - 15:50

Scarlett & Liam

- Nem lehettél mellette, emiatt nem szabad emésztened magad. Viszont ha nem is voltál ott mellette, gondoltál rá mindennap, törődtél vele, még ha ő ezt nem is tudta. – talán nem tudom kiűzni ezeket a gondolatokat a fejéből, de megpróbálhatom őt meggyőzni valahogy, akárhogy, mert nem az ő hibája ez, nem tehet róla, hogy mutáns, nem tehet róla, hogy az emberek természetüknél fogva gonoszak és kiakarták őt használni. Ha nincsen ez az egész, akkor biztos mindig Dorothy mellett lett volna, de…így is vele volt, csak nem úgy, ahogy azt a húga akarta. Nem hinném, hogy volt olyan nap, mikor ne gondolt volna a húgára. Törődött vele még onnan is, és bár ezt a húga nem tudhatta, attól még megérthetné, megpróbálhatná megérteni Scarlettet. Egyiküknek sem volt könnyű, de erről se Scarlett se Dorothy nem tehet, csakis azok, akik megölték a szüleiket, hogy aztán egy katonai támaszponton tarthassák Scarlettet. Dorothyt is elvitték volna, ha akkor már mutatkozik a képessége, ugyhogy…inkább örüljön annak, hogy nem kellett azt átélnie, mint a nővérének. Ha nem is volt tökéletes élete, de legalább volt lehetősége élni, Scarlettnek nem. – Ha te rosszul érzed magad, akkor én is, ez már csak így megy! – eresztek meg felé egy mosolyt. Nem tudok igazán boldog lenni úgy, ha őt szomorúnak látom. Ha azt látom, hogy bántja valami, akkor osztozni akarok a fájdalmán, ha vidám, akkor megakarom kétszerezni a jókedvét. Most már itt vagyok, és nem megyek el még egyszer, nem fogom ugyanazt a buta hibát elkövetni még egyszer. Szeretném, ha tudná, hogy számíthat rám, hogy megteszek érte bármit, csak kérnie kell. A nélküle eltöltött napokkal rájöttem arra, hogy mit is jelent az, hogy valaki az Igazi, a nagy Ő. Az életed akárkivel letudnád élni, de van egy valaki, egy valaki, aki mindenkinél kedvesebb a szívednek, akinek a hangját a legszívesebben hallgatod, és akin a legtöbbet legeltetted a szemed. Nem az az igazi, akivel egy életet letudnál élni, hanem aki nélkül erre képtelen lennél. De nem csak erre jöttem rá. Hanem arra is, hogy az emberek nem félnek a szerelemtől, sőt, keresik, epekednek utána, de nem félnek tőle. Attól félnek, hogy elmúlik, mert azt talán nem élnék túl. Ha valamit megszerettél mindennél jobban és elveszted…hiába mondják, nem tudsz rá úgy gondolni, hogy volt az életedben egy szép időszak, miért megélte élned. Nem, vereségként fogok megélni, a boldogság az elmúlással együtt változik benned fájdalommá, és mikor eszedbe jutnak ezek az idők a szíved összeszorul, és úgy érzed megfojt a bánat. Scarlett előtt még nem voltam szerelmes, de vesztettem el olyat, aki kedves volt a szívemnek, tudom milyen érzés.
Elég rosszul érzem magam amiatt, hogy elültettem a fejében ezt a gondolatot, de azt hittem, hogy gondolt már erre és…inkább fogtam volna be a számat!Miért kellett megkérdeznem? Az a baj, hogy az embert a szerettein keresztül lehet a legjobban bántani, így muszáj volt megkérdeznem, de most már bánom, mert… mi van, ha ezen fog végig gondolkodni ? Ha most miattam még rosszabbul fogja érezni magát? Gyorsan próbálok is témát váltani, nem szeretném, ha tovább gondolkodna ezen, bár most már lehet mindegy, de egy próbát mindenképpen megér. Inkább arról kérdezem, hogy milyen volt amíg nem voltam itt, hol járt, kiket ismert meg, mi történt vele. Jill említésére halványan elmosolyodom. Nem igazán ismerem őt, a küldetésen találkoztam vele először, de már akkor is feltűnt, hogy elég szabadszellemű a lány és gátlástalan, ami nem feltétlen rossz, mert nem tűnt rosszembernek, inkább csak…nem is tudom, csak simán fura, de nem rossz értelemben. Amyt viszont nem ismerem, de ha Scarlett szerint kedves, akkor biztosan az is, és gondolom úgyis fogok vele találkozni előbb-utóbb. Azt viszont kicsit szomorúan hallom, hogy nem tudták sehova se elrángatni őt, pedig…pedig talán jót tett volna neki az, ha sikerül egy kis időre kiűzni a fejéből ezeket a gondolatokat, de… Chad meg a cseresznyék? A szavaira persze csak mosolyogva bólogatok, majd természetesen kibököm azt, ami az egészből a legjobban megmaradt bennem. – Chad a …cseresznyékkel? - nézek rá értetlenül, de még mindig mosolyogva. Oké, nem mondom, hogy nincs bennem nyoma se a féltékenykedésnek, de ha…ha segített Scarlettnek akkor nem is szabad lennie nem igaz? Én nem voltam itt, amíg ez a Chad igen, úgyhogy igazándiból magamnak köszönhetem az egészet, de… hát szóval értitek szerintem.
Egy pillanatra megállok, és csak legeltetem a szememet a tájon. Még soha nem jártam erre, de már éppen itt volt az ideje, és ahogy Scarlett is mondta már : most már együtt ismerhetjük ki a sulit. Mosolyogva nézem, ahogy leveszi a pólóját és azt hiszem tökéletes lerí rólam, hogy odavagyok érte. Talán nem látja magát olyan szépnek,de ha csak egy pillanatra is az én szemeimmel látná magát…, nála szebbet soha életemben nem láttam. Én is leveszem magamról a pólót és a törülközővel együtt dobom a földre, majd közelebb megyek hozzá és a kezét megfogva húzom őt kicsit közelebb magamhoz, és…ekkor látom meg a hegeket. Egyből tudom, hogy én voltam, emlékszem, hogy mikor bementem a gyengélkedőbe milyen gyorsan rejtette el a kezeit, de nem hittem volna, hogy…őt is bántottam, mint anyámat régen. A másikat viszont…nem, azt is mostanában kellett szereznie, de… mégis mi történt vele? Óvatosan húzom végig az ujjamat a felkarján lévő hegen, remélem, hogy nem fáj neki. Nem nagy, de…éppen elég ahhoz, hogy rosszul érezzem magam, és azt hiszem ezt ő is láthatja rajtam. – Sajnálom! – hangosabban szeretném kimondani, de csak suttognom sikerül. Aztán a tekintetem a másik hegre vándorol, és csak aztán nézek fel a szemeibe. – Mi…mi történt?

Tárgy: Re: Scarlett & Liam Szomb. 28 Jún. - 21:51

Liam & Scarlett

♪ Lay all your love on me ♪
- Tudom, de... valahogy akkor is mellette kellett volna lennem. Nem tudom... akárhogy. - lebiggyed a szám egy pillanatra. Tudom, hogy igaza van, de attól még tényleg úgy gondolom, hogy tehettem volna többet, ha legalább egy kicsit bátrabb vagyok, ha jobban küzdök, ha tényleg megpróbálok kijutni minden áron, ha hamarabb rájövök, hogy mi a kút, de nem tettem, nem mertem... féltem és e miatt most hibásnak érzem magam. Remélem, hogy a húgom idővel majd megérti ezt, hogy nekem sem volt könnyű, kicsit sem, hogy igazán igyekeztem, de nem tehettem, hiszen én is fiatal voltam és ha nem ér túl sok inger, akkor nem is nősz fel olyan hirtelen, mint az átlag. El voltam zárva mindentől, és akármennyire is butaság, de mégis csak ott van bennem a kínzó lelkiismeret-furdalás, hogy talán neki még sokkal rosszabb élet jutott, mint nekem. A bácsikánk nem kedves ember, hiszen simán lepasszolt engem. Persze a részleteket nem ismerem, de nem hiszem, hogy olyan sokat hezitált volna. - Te ne érezd magad rosszul, én döntöttem így Liam, egyedül én. És jól döntöttem, csak... ha ketté tudtam volna szakadni valahogy, az lett volna a legjobb. - sóhajtok egyet végül. Nehéz ez, mert igen, élni is akartam és egyben féltem is nagyon, hogy mi lesz, ha mégis elindulok, bár persze kérhettem volna segítséget is az alapítóktól, de még sok minden új nekem, ez sem jutott eszembe. Az viszont biztos, hogy tényleg nem sajnálom, hogy elmentem vele, mert életem legszebb pár napja volt, és remélem, hogy most már így is marad ez, mert nem akarok mást csak vele lenni, és a karjai között még a húgom ügye is sokkal elviselhetőbb. Így tényleg hinni tudok benne, hogy jobb lesz majd, mert ha ő mondja, akkor... úgy kell lenni, muszáj! Nem tudnék mást találni helyette, mert tényleg mindennél jobban szeretem őt. Lehet, hogy butaság azt hinni, hogy ez örökké tart, de én akkor is hiszek benne, hogy így lesz, hiszen most sem érdekel más. Sok mindent ki szeretnék próbálni, de mindet vele együtt, és nem hiszem... vagyis tudom, hogy nincs senki más, aki ennyire fontos lehetne nekem. Hiszek abban, hogy van az, amikor csak meglátsz valakit és valahogy kialakul köztetek egy kapocs, valami szétszakíthatatlan. Érthetetlen lehet ez sokak számára, vagy talán rengetegen vágynak rá és csak kevesebbek történik meg, nem tudom, de én nem lennék képes ezt eldobni semmiért, semmiféle kíséretezésért, vagy próbálkozásért, hogy milyen lehet mással. Minek nekem más, ha meg van az, akivel minden tökéletes lehet?
- Nem... nem bánthatta. A bácsikánk nem jó ember, de annyira nem rossz. - persze az aggodalom megmarad bennem, elültette ezt a rossz gondolatot, ami bennem még csak fel sem merült, de nem akarok rá gondolni. Nem akarom, hogy befészkelje a fejembe magát a lehetőség, hogy a húgommal ilyen szörnyűség történt. Lehet, hogy nem volt kellemes élete, de akkor sem lehetett ennyire rossz, az nem lenne fair! Nem adott nekünk sok jót az élet az utóbbi években, de legalább fizikai fájdalom nem ért, legalábbis olyan nem, ami maradandó lelki traumát is okoz és hinni akarok benne, hogy ez tényleg így is van. A kérdése zökkent ki a rossz gondolatokból, és sikerül visszarántania végre a jelenbe. El sem tudom mondani milyen jó, hogy végre itt van velem!
- Oh hát, nagyon kedvesek a szobatársaim, ők nagyon igyekeztek tartani bennem a lelket. Jill egy kicsit... hát ő érdekes személyiség, de Amy nagyon kedves. Próbáltak elrángatni erre-arra, bár nem sok sikerrel. Igazából nem sokat mozdultam ki a szobámból, pedig még Chad is próbálkozott a cseresznyével... Jah igen Chad, vele még pár hete futottam össze, rendes srác, de majd most már könnyebb lesz, megismerjük együtt a sulit, meg a többieket. - tényleg nem mozdultam ki túl sokat, akármennyire is kellett volna, vagy próbáltak rábeszélni. Majd most, hiszen már lassan elérjük a tavat és én tényleg nem akartam mással felfedezni a birtokot, az életet, csak vele. Persze ahogy közeledünk már most is izgulok, hogy az eddigiekhez képes most leszek majd a legkevesebb ruhában előtte, de azt mondta legutóbb, sőt már többször is, hogy nem kell félnem, hogy ne tetszenék neki, akárhogy is lát. Így végül bár nem könnyen, de csak ráveszem magam, hogy leterítsem a törölközőt, amikor elérjük a partot, és a póló is lekerüljön rólam, így végül csak a bikini marad, meg persze a fedetlen felkarom, amin így látszik a halvány heg, amit ő okozott, és a másik aprócska kis szúrás helye, amit a baleset miatt az üvegszilánk, de őszintén szóval ez most eszembe sem jut, csak érdekel, hogy... azt hiszem mit reagál és szeretném már megnézni mennyire hideg a víz.

Tárgy: Re: Scarlett & Liam Szomb. 28 Jún. - 15:10

Scarlett & Liam

- Mindketten kicsik voltatok, esélyed sem volt ellenkezni, hogy ne vigyenek el. – és ezt remélem Dorothy is belátja majd. Nagyon fiatalok voltak mindketten, talán még csak fel sem fogták igazán, hogy mi is történik velük. Az egyik pillanatban még a szüleikkel voltak, a másik pillanatban meg a rendőrök kopogtatnak az ajtón, hogy balesetben meghaltak. A bácsikájuk pedig gondolkodás nélkül adta oda Scarlettet azoknak az embereknek…már csak ezért a tettéért is szívesen félholtra verném a fickót. Szerencsére Scarlett nem védi őt, és nem is nagyon tudná az az igazság. Egy szörnyű ember, aki gondolkodás nélkül passzolta le Scarlettet, és még csak meg sem kérdezte azt, hogy mégis hova viszik. Vagy, ha igen, akkor azt mondták neki, hogy különleges emberek közé…mégis, hogy volt képes csak úgy lepasszolni őt? Nem hiszem, hogy szeretne velem találkozni ez a fickó, mert már most úgy utálom, mint talán még soha senkit. Az sem igazságos, ha Dorothy azzal támadja, hogy miért nem szökött el előbb. Már az is kész csoda, hogy volt mersze megszökni, mert a legtöbben nem merték volna ezt meglépni, de Scarlett bátor volt és megtette. Az egyetlen dolog, amit a szemére vethet, hogy nem egyből őt kereste meg. – Én is rémesen érzem magam, mert örülök, hogy nem kerested őt meg egyből. – mosolygok rá kicsit szomorúan. Persze, nyilván nem csak miattam nem ment el a húgáért egyből, hanem biztos úgy éreztem, hogy élni szeretne, bepótolni mindent, és akkor még nem ismert engem, de…akkor is örülök, hogy nem a húgát kereste meg először. Tudom, hogy ez nem valami szép dolog, de akkor is így van. Ha nem jön oda hozzám ahhoz a padhoz, akkor most nem itt lennék, nem ismerném őt, még mindig csak a saját kudarcaimban fulladoznék. Tudom, hogy történtek rossz dolgok, mint Frank halála, de…azt kell, hogy mondjam, hogy bármennyi életet megér az nekem, ha Scarlett itt van velem. Nem tudnék elszakadni tőle, és nem is akarok soha. Talán csak azért vélem így, mert először vagyok szerelmes, de úgy érzem, hogy számomra ez egy életre szól. Nem akarom megijeszteni Scarlettet, mert bármilyen fájdalmas is belegondolnom, jól tudom, hogy talán én csak egy…próba vagyok. Nem hiszem, hogy így tekintene rám, de akár az is lehetek még nem? Nekem már volt dolgom más lányokkal, van viszonyítási alapom, de Scarlettnek nincs, mi van, ha úgy érzi, hogy talál nálam jobbat? Szeretem őt, és úgy gondolom, ha valakit igazán szeretsz, akkor abból nem tudsz kiszeretni, lehetetlenség. Ha szerelmes az ember, ha igazán szerelmes, akkor az végigkíséri az életed. Minden más csak illúzió. Talán nagyon korai, ha azt mondom, hogy örökké szeretni fogom őt, de…ha így érzem, akkor miért ne mondhatnám ki? Vele akarok lenni, míg az élet el nem választ tőle, sőt, még akkor is, azon is túl. Minden nélküle eltöltött percet elvesztegetett időnek érzek. Én nem akarok mást szeretni, csak Scarlettet, és úgy érzem nem is tudnék mást szeretni. Minden perc, amit vele tölthetek mélyen az emlékezetembe vésődött. Nem tudnék úgy élni, hogy tudom más valakivel boldog. Megölne valamit bennem, tönkretenne. Azt mondják, hogy akkor szereted, ha fontos a boldogsága, de…ha másvalakivel boldog, akkor attól félek mindegy, hogy élek-e,vagy sem.
- Akkor biztos nem bántotta őt, azt…azt észrevetted volna! – bár nem ismerem Dorothyt, ha az szemét egy ujjal is hozzámert érni az évek alatt…annak a rohadéknak a halál nem bántaná a lelkiismeretem. Viszont Scarlett biztos észrevette volna a húgán, ha bántották volna. Nem csak sebekből lehet rájönni erre, hanem a beszélgetésekből is…és biztos szemet szúrt volna ez neki. Ha Scarlettet bántják, akár a húgán keresztül is, azt nem fogom hagyni, kicsinálom azt, aki bántani akarja őt. Talán a húga haragszik rá, de ha látná, hogy már egy felvetés miatt is mennyire aggódik érte…Scarlettre nem is értem, hogy lehet haragudni. Értem én, hogy miért haragszik rá annyira a húga, de ha kicsit jobban próbálná megértené a nővérét, és megismerni, akkor rájönne, hogy milyen mázlista, amiért ilyen testvére van.
- Hagyjuk is, inkább mesélj mi volt veled! Kikkel barátkoztál össze, mi történt veled? – mert biztos, hogy sokan próbálták őt vigasztalni, míg nem voltam itt, és…talán Scarlett azt hiszi, hogy nem megy neki a barátkozás, de épp ellenkezőleg. Elég csak mosolyognia, hog máris megkedveld és a szívedbe zárd őt. Azt is nehezen hiszem, hogy ne próbálták volna őt elrángatni egy csomó helyre. Kíváncsi vagyok, hogy mi volt vele, mikor nem voltam ott mellette, de ez többet nem fordul elő, mostantól itt leszek, elég csak elsuttognia a nevem, hogy máris ott teremjek mellette. Nem fogom őt soha többet magára hagyni.

Tárgy: Re: Scarlett & Liam Pént. 27 Jún. - 20:19

Liam & Scarlett

♪ Viva forever ♪
Nem tehetek róla, de nekem ez a másfél hét is elviselhetetlenül hosszú volt, nem tudtam volna tovább várni. Lehet, hogy nem kellett volna keresnem, de nem teszem folyton. Nem vagyok valami hárpia, aki állandó jelleggel a pasiján lóg és minden lépéséről tudni akar, erről szó sincs, még csak távolról sem, másfél hét után szántam rá magam, hogy keressem, de azt is csak azért, mert rémesen hiányzott már nekem, csak tudni akartam, hogy jól van-e, hogy még ott van-e a nyaralóban. Ha ott találom meg talán... még pár nap és rávettem volna magam, hogy elmenjek hozzá, ha kell, akkor könyörögjek, addig kérleljem amíg meg nem érti, hogy nem akarok nélküle lenni. Akár ott is maradtam volna vele, ha nem akar visszajönni, teljesen mindegy, csak az számított, hogy együtt lehessünk megint. Tudom én, hogy buta dolog ragaszkodni valamihez, amit a másik nem akar, mert hát ő egyértelműen nem akart velem lenni, de én ezt akkor sem tudtam volna elfogadni, ha kényszerítenek rá. Csak vele vagyok teljes és csak vele tudom megpróbálni az életet rendesen élni. Annyira sok mindent nem értek és nem ismerek még, és azt szeretném, hogy ő mutassa meg nekem ezeket a dolgokat, nem pedig valaki más. Lehet, hogy balga gondolat, hogy örökké vele akarok lenni, hiszen fiatal vagyok még és ő is, de miért ne lehetne ilyen? Igenis vannak olyan kapcsolatok, amik örökké tartanak, akkor is, ha nem volt előtte más. Nem gondolom, hogy kísérletezni akarnék, hogy kimaradt volna az életemből a pasizás időszaka, hiszen ha itt van az, akiért oda vagyok, akkor miért kéne nekem valaki más? Azt pedig csak remélhetem, hogy ő is így van vele, hogy nem akar majd mást helyettem, hogy nem un majd rám idővel. Nem vagyok valami különleges, sosem éreztem magam annak, tapasztalatom pedig még annyi sincs, és nem szeretnék ha ez állna közénk, inkább tanítson meg nekem mindent, amit csak lehet és én majd lelkes diák leszek, ezt megígérhetem.
Persze mindezektől függetlenül még mindig úgy érzem, hogy nem vagyok oda ezért a másik nőért, de miatta túl fogok tudni lépni ezen, legalábbis nagyon igyekszem majd. Amíg velem akar lenni minél többet és amíg nem bántott meg ilyesmivel, addig nem szabad féltékenykednem nem igaz? Ha nincs rá okom, akkor butaság lenne, csak megkeserítené az életét és az enyémet is. Nem tilthatom el őt egy barátjától, főleg ha az illető ennyire fontos neki. Az még én is tudom, hogy nem szabad, választás elé állítani fájdalmas lenne neki, fájdalmat pedig nem akarok okozni még önkéntelenül sem. Itt van most is velem igaz? Akkor pedig nincs okom sem gyanúra, sem semmi másra. Ezért is öltözöm fel gyorsan és persze még mielőbb becsuknám magam mögött az ajtót a virágot gyorsan a vázába teszem. Eszem ágában sincs itt hagyni, hogy elszáradjon, hiszen nekem hozta. Még egy gyors szippantást is megengedek magamnak, hiszen csodás az illata és csak aztán sietek le a lépcsőn, hogy vége újra megfoghassam a kezét. El sem tudom mondani, mennyire hiányzott! De remélem, hogy a sugárzó mosolyomból látja.
- Tudom, hogy idő kell neki, csak mégis rémesen érzem magam. Valahogy meg kellett volna oldanom, hogy vele legyek. Nem tudom... de én vagyok az idősebb, az lett volna a dolgom, hogy vigyázzak rá. - halkan sóhajtok egyet, és egy pillanatra a vállára ejtem a fejem, amikor átkarol. Nem volt kellemes magamban tartanom mindent. Jó persze megbeszélhettem a lányokkal, Amy nagyon kedves és megértő, de mégsem tud úgy átölelni, olyan óvó szeretettel, mint Liam. Így azért mégis csak könnyebb, akármennyire is rosszul érzem magam a húgom miatt. Nem haragszom rá, kicsit sem, hiszen nehéz lehetett neki, nem is kicsit, csak hát... úgy szerettem volna, ha jól alakul. Féltem nagyon és rossz, hogy beigazolódott a félelmem, hogy végül igazam lett, hogy nem tud csak úgy nézni rám, mint régen. Én tudnék, én képes lennék csak leülni vele és úgy beszélgetni, mintha nem történt volna semmi, ugyanúgy átölelni, mint kiskorunkban, befonni a haját, ami épp olyan, mint az enyém, mint a mamáé. A kérdés viszont meglep, én erre egy pillanatig sem gondoltam és ez kis is ül az arcomra. Kissé riadtan rázom meg a fejem. Azt elmondta volna, azt... tudnom kéne! - Nem... nem hiszem, nem lehet. Nem jó ember, de nem annyira rossz! Nem bánthatta Liam, azt... azt nem élném túl! - komolyan nem gondoltam erre eddig, de valahogy inkább úgy éreztem Dorothyt elhanyagolták, de nem bántották. Erre gondolni se akarok, egy percig sem!

Tárgy: Re: Scarlett & Liam Pént. 27 Jún. - 2:31

Scarlett & Liam

Visszajöttem volna, ez biztos, csak éppen…nem most, ha nem keres. Visszamentem volna a nyaralóba és gyötörtem volna még magunkat egy ideig, mire visszamerészkedek a birtokra. Azonban mikor meghallottam, hogy itt volt, hogy keresett…jöttem, amint tudtam. Éreztem minden porcikámban, hogy ez így nem mehet tovább, vissza kell táncolnom hozzá, mert nélküle halálra vagyok ítélve. Nem is értem, hogy miként gondolhattam ezt az egészet. Így utólag visszanézve ennél nagyobb baromság még csak eszembe se jutott. Megakartam őt védeni a fájdalomtól, és ezzel okoztam neki fájdalmat, de közben vele akartam lenni, úgy, hogy távol tartom magam tőle, aminek semmi értelme, és…értem, hogy miért akartam ezt, csak azt nem értem, hogy miért így. Ha hallgatok Scarlettre, ha jobban belegondolok, akkor rájövök arra, hogy ez így nem megy, nem védhettem meg önmagamtól. Látnia kell ilyenkor is, mert ez is én vagyok, még ha nem is éppen a legszerethetőbb oldalam, de vele…vele minden más. Mellette nem tudok úgy dühöngeni, mint azt tettem Lari mellett, és ez megnyugtató. Scarlettnek a jelenléte is visszatud már fogni, jó, az egy ritka kivétel volt, mikor megöltem azt a biztonsági őrt, de…akkor már kellően ideges voltam amúgy is, nem tudtam megálljt parancsolni az indulataimnak.
Nem, nem hinném, hogy Lari valaha is akart volna többet tőlem. Nem vagyok az esete, legalábbis szerintem nem, és amúgy is, inkább tekintett engem az öccsének, néha a fiának, mint az álmai főszereplőjének. Sokan kérdezgették már régen is, hogy miért nem hajtok rá, de csak elküldtem őket a francba. Ezt ők nem érthetik meg. Nem tudnék Larira úgy tekinteni, mint más lányokra. Ő nekem olyan, mintha a nővérem lenne, nem is tudtam rá soha másképpen tekinteni. Talán az ismeretségünk legelején, de akkor még ő se volt valami túl jó véleménnyel rólam, úgyhogy…kvittek voltunk. Arra a kérdésre viszont nem tudnék válaszolni, hogy van-e most valakije. A szavaiból azt hallottam ki, hogy nincsen, de Lari simán áttud verni, ha akar, úgyhogy…remélem, hogy átvert, és van valakije, mert megérdemelne már maga mellé egy normális pasit. Mindig is furcsálltam, hogy nem volt soha komolyabb kapcsolata, de letudtam annyival, hogy elég vagyok most én is neki, mint púp a hátán, aztán mikor elment…megfordult a fejemben, hogy talán valami pasi miatt, aminek tudtam örülni, de…azért csalódott is voltam. Mert mi van, ha a pasi átveri? Meg azért az is ott volt bennem, hogy emiatt ment el, csak úgy szó nélkül, ami bár nem esett olyan jól, de…ha boldog, vagy boldog lesz emiatt, akkor elfelejtem ezt az egészet, mert csakis a legjobbat akarom neki. Megérdemli.
A szobámban gyorsan felkapom magamra a fürdőnadrágom, illetve egy törülközőt veszek még magamhoz, és persze a cipőt is papucsra cserélem, a póló pedig maradhat, majd ott ráér levenni, azért mégse fogok végigsétálni félmeztelenül a sulin. Mondanám, hogy meglepődök a szavain, de…de nem, valójában sajnos számítottam arra, hogy ezt fogja mondani. A húgát is meglehet érteni, hiszen nem éppen egy szerető családban nőt fel, aztán még azt is hitte egész életében, hogy a nővére csak úgy magára hagyta őt, most pedig azt hiszi, hogy így is van, de...mégiscsak testvérek nem? Vagy ez ilyenkor nem jelent semmit? Hiszen régóta nem találkoztak már, igazából olyanok lehettek egymásnak, mint két idegen, akik azt hiszik, hogy találkoztak egy előző életükben. Charles és Eric hozta ide Dorothyt...igen, ez elég egyszerű és logikus megoldásnak tűnik, főleg, ha tudták is, hogy Scarlett testvére.
-Nem utál, csak nem ért meg téged. – mondom, ahogy átkarolom őt menet közben és közelebb húzom kicsit magamhoz. – Megfog téged érteni, csak kell egy kis idő neki, elég sok minden történhetett most az életében, és… - pár pillanatra elhallgatok és csak némán nézem őt, mielőtt mosolyra húznám a számat. - …amúgy is, a legjobb dolgokat a legnehezebb feldolgozni! – mondanom sem kell, hogy borzasztóan érzem magamat. Itt kellett volna lennem vele, hogy segítsek neki ebben, de én inkább a nyaralóban sanyargattam magamat és javítgattam az autóm, ahelyett, hogy támaszt nyújtottam volna neki. Szeretnék segíteni neki valahogy, bárhogy, de nem szeretem őt szomorúnak látni, főleg azok után, hogy mennyit bántottam őt, és hogy miattam sírt át másfél hetet. Dorothy pedig…talán sok ez így neki egyszerre. Ez az egész mutáns dolog, a környezet változás, az eltűntnek hitt nővére…kell egy kis idő neki. Ahogy nekem is kellett. - A bácsikád ugye nem... - nem fejezem be a kérdést de szerintem ő is érti mire gondolok. Mert akkor nagy bajban van a fickó!

Tárgy: Re: Scarlett & Liam Csüt. 26 Jún. - 8:50

Liam & Scarlett

♪ Always ♪
Na igen, abban már láthattuk, hogy profi vagyok, hogyan hozzam zavarba saját magamat, akármennyire is nem akartam most sem, de tényleg nem akarom, hogy úgy gondolja, hogy ráakaszkodom, vagy hogy állandóan csak a nyomában fogok járni, az azért rémes lenne. Szeretem tudni, hogy mi van vele, de nem akarok valami hisztis csajnak tűnni, aki képtelen elengedni a pasiját, hogy legyen magánélete is. Persze az lenne a legjobb, ha folyton vele lehetnék, de ha egyszer ez nem megoldható, akkor meg nem válthatok át őrült féltékenybe, az nem lenne jó egyikünknek sem. Örülök neki, hogy nem haragszik a miatt, hogy utána jártam, hogy merre van, és talán ez is közre játszott abban, hogy végül mégis visszajött. Lehet, hogy nem kezdődött jól ez az egész, de végül is az a fő, hogy jól végződött, hogy most már újra vele lehetek, a karjai között, mert tényleg nem vágytam semmi másra csak erre más másfél hete, már azóta, hogy visszajöttünk Atlantából. Elég rémes, amikor folyton valaki után sóvárogsz, akitől csak pár fal választ el, de mégsem lehetsz vele. Persze úgy se volt jobb, hogy nem volt a birtokon, sőt rosszabb... sehogy se volt ez megfelelő, de majd most már jó lesz minden. Pótoljuk, ami elmaradt és kipróbálunk egy csomó mindent!
- Tudom, és... megértem. Fontos volt neked régen és ez nem múlik el csak a miatt, mert én vagyok. Meg fogom kedvelni, nagyon igyekszem majd. - nem mondom, hogy azonnal sikerül és azt sem, hogy kicsit sem fogom magam rosszul érezni, ha tudom, hogy vele tölti majd az idejét, de tényleg nagyon fogok igyekezni, hogy kedveljem és ne érezzem rosszul magam, ha tudom, hogy Larival van épp. Nem merem megkérdezni, hogy vajon annak a nőnek van-e valakije, úgy könnyebb lenne, ha lenne, de ha meg azt a választ kapom, hogy nincs, akkor megint nem vagyok beljebb. Azt pedig újfent nem merem felhozni, hogy nem gondolt-e rá, hogy bár nincs köztük semmi, de mi van ha Lari szeretné, ha lenne? Ez nem kizárt, hiszen Liam kedves és nagyon helyes, szerintem buta az, aki ezt nem veszi észre és ne akarna tőle többet, bár persze ezzel nem azt mondom, hogy bárki is akarjon tőle többet! Oké, azt hiszem ezt a gondolatmenetet jobb itt és most elvetni, mielőtt még valami butaságra jutok. Inkább irány a tó!
Kitessékelem szépen a szobából, amíg felkapok egy sötétkék bikinit, és belebújok szépen egy kényelmes papucsba, aztán jöhet egy laza vállvillantós póló, mert hát mégsem fogok egy szál fürdőruciban végigflangálni az egész sulin, főleg, hogy még mindig nem vagyok megelégedve teljesen önmagammal, és a tetejében még Liam sem látott ennyire lenge öltözetben. Aztán csak egy törölközőt kapok még a kezembe és pillanatok múlva már lent is vagyok és mosolyogva közeledek felé. Bólintok csak a kérdésre és megfogom szépen a kezét. Pár pillanatot hagyok azért magamnak, hogy csak egyszerűen kiélvezzem ezt a pillanatot, addig még nem szólalok meg, mert nem vidám a téma, ami jön.
- Azt hiszem utál engem. - bököm ki végül, csak úgy lazán a közepébe vágva. Nem hiszem, hogy van értelem hosszan felvezetni a témát nem igaz? Az a baj, hogy tényleg így érzem, akármi is lett az egészből, a kezdeti szavai alapján csak úgy sütött róla, hogy ki nem állhat. - Fogalmam sincs, hogy lehetünk-e még újra úgy, mint régen. Haragszik, mert elvittek, mert... nem kerestem meg, és most itt van a suliban, mert ő is olyan, mint mi. Nem én hoztam ide, hanem ők, mert én nem mentem utána, mert... féltem és nem hiszem, hogy ezt megérti, vagy legalábbis nem igazán. - a végére már kissé hadarok, de legalább nem jönnek mellé könnyek is. Azok már akkor távoztak, mikor beszéltem a húgommal, és most nem akarok sírni, most szeretném jól érezni kicsit magam, még akkor is, ha a téma, ami felmerült kicsit sem vidám. Fájdalmas mosollyal pillantok oldalra, miközben haladunk a tó felé. - De lehet, hogy csak idő kell neki. - teszem aztán hozzá, csak hogy ne legyek olyan negatív, hiszen én általában nem ilyen vagyok, én igenis pozitívan szemlélem a világot, mert úgy akarom.

Tárgy: Scarlett & Liam Szer. 25 Jún. - 17:40

Scarlett & Liam

- Mindketten kicsik voltatok, esélyed sem volt ellenkezni, hogy ne vigyenek el. – és ezt remélem Dorothy is belátja majd. Nagyon fiatalok voltak mindketten, talán még csak fel sem fogták igazán, hogy mi is történik velük. Az egyik pillanatban még a szüleikkel voltak, a másik pillanatban meg a rendőrök kopogtatnak az ajtón, hogy balesetben meghaltak. A bácsikájuk pedig gondolkodás nélkül adta oda Scarlettet azoknak az embereknek…már csak ezért a tettéért is szívesen félholtra verném a fickót. Szerencsére Scarlett nem védi őt, és nem is nagyon tudná az az igazság. Egy szörnyű ember, aki gondolkodás nélkül passzolta le Scarlettet, és még csak meg sem kérdezte azt, hogy mégis hova viszik. Vagy, ha igen, akkor azt mondták neki, hogy különleges emberek közé…mégis, hogy volt képes csak úgy lepasszolni őt? Nem hiszem, hogy szeretne velem találkozni ez a fickó, mert már most úgy utálom, mint talán még soha senkit. Az sem igazságos, ha Dorothy azzal támadja, hogy miért nem szökött el előbb. Már az is kész csoda, hogy volt mersze megszökni, mert a legtöbben nem merték volna ezt meglépni, de Scarlett bátor volt és megtette. Az egyetlen dolog, amit a szemére vethet, hogy nem egyből őt kereste meg. – Én is rémesen érzem magam, mert örülök, hogy nem kerested őt meg egyből. – mosolygok rá kicsit szomorúan. Persze, nyilván nem csak miattam nem ment el a húgáért egyből, hanem biztos úgy éreztem, hogy élni szeretne, bepótolni mindent, és akkor még nem ismert engem, de…akkor is örülök, hogy nem a húgát kereste meg először. Tudom, hogy ez nem valami szép dolog, de akkor is így van. Ha nem jön oda hozzám ahhoz a padhoz, akkor most nem itt lennék, nem ismerném őt, még mindig csak a saját kudarcaimban fulladoznék. Tudom, hogy történtek rossz dolgok, mint Frank halála, de…azt kell, hogy mondjam, hogy bármennyi életet megér az nekem, ha Scarlett itt van velem. Nem tudnék elszakadni tőle, és nem is akarok soha. Talán csak azért vélem így, mert először vagyok szerelmes, de úgy érzem, hogy számomra ez egy életre szól. Nem akarom megijeszteni Scarlettet, mert bármilyen fájdalmas is belegondolnom, jól tudom, hogy talán én csak egy…próba vagyok. Nem hiszem, hogy így tekintene rám, de akár az is lehetek még nem? Nekem már volt dolgom más lányokkal, van viszonyítási alapom, de Scarlettnek nincs, mi van, ha úgy érzi, hogy talál nálam jobbat? Szeretem őt, és úgy gondolom, ha valakit igazán szeretsz, akkor abból nem tudsz kiszeretni, lehetetlenség. Ha szerelmes az ember, ha igazán szerelmes, akkor az végigkíséri az életed. Minden más csak illúzió. Talán nagyon korai, ha azt mondom, hogy örökké szeretni fogom őt, de…ha így érzem, akkor miért ne mondhatnám ki? Vele akarok lenni, míg az élet el nem választ tőle, sőt, még akkor is, azon is túl. Minden nélküle eltöltött percet elvesztegetett időnek érzek. Én nem akarok mást szeretni, csak Scarlettet, és úgy érzem nem is tudnék mást szeretni. Minden perc, amit vele tölthetek mélyen az emlékezetembe vésődött. Nem tudnék úgy élni, hogy tudom más valakivel boldog. Megölne valamit bennem, tönkretenne. Azt mondják, hogy akkor szereted, ha fontos a boldogsága, de…ha másvalakivel boldog, akkor attól félek mindegy, hogy élek-e,vagy sem.
- Akkor biztos nem bántotta őt, azt…azt észrevetted volna! – bár nem ismerem Dorothyt, ha az szemét egy ujjal is hozzámert érni az évek alatt…annak a rohadéknak a halál nem bántaná a lelkiismeretem. Viszont Scarlett biztos észrevette volna a húgán, ha bántották volna. Nem csak sebekből lehet rájönni erre, hanem a beszélgetésekből is…és biztos szemet szúrt volna ez neki. Ha Scarlettet bántják, akár a húgán keresztül is, azt nem fogom hagyni, kicsinálom azt, aki bántani akarja őt. Talán a húga haragszik rá, de ha látná, hogy már egy felvetés miatt is mennyire aggódik érte…Scarlettre nem is értem, hogy lehet haragudni. Értem én, hogy miért haragszik rá annyira a húga, de ha kicsit jobban próbálná megértené a nővérét, és megismerni, akkor rájönne, hogy milyen mázlista, amiért ilyen testvére van.
- Hagyjuk is, inkább mesélj mi volt veled! Kikkel barátkoztál össze, mi történt veled? – mert biztos, hogy sokan próbálták őt vigasztalni, míg nem voltam itt, és…talán Scarlett azt hiszi, hogy nem megy neki a barátkozás, de épp ellenkezőleg. Elég csak mosolyognia, hogy máris megkedveld és a szívedbe zárd őt. Azt is nehezen hiszem, hogy ne próbálták volna őt elrángatni egy csomó helyre. Kíváncsi vagyok, hogy mi volt vele, mikor nem voltam ott mellette, de ez többet nem fordul elő, mostantól itt leszek, elég csak elsuttognia a nevem, hogy máris ott teremjek mellette. Nem fogom őt soha többet magára hagyni.

Tárgy: Re: Scarlett & Liam

» Scarlett és Liam
» Liam & Scarlett szobája
» Scarlett & Liam - A nagy hír
» Scarlett & Liam - Irány Atlanta!
» Liam & Scarlett - Ajjaj, nagy a baj!