Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Csak csendben bólintok egyet. Igen, talán a dolgoknak úgy kell lenniük, ahogy végül történnek, de azért néha tényleg jó lenne, ha mégis máshogy alakulnának. Kicsit jobban, kicsit kellemesebben, hogy ne legyen utána fájdalom és üresség, mint amit ő most érez. Olyan rossz dolog látni, hogy szenved és hogy még biztosan fog is, ha még inkább felfogja, hogy pontosan mi is történt. Egyszerűen csak jó lenne segíteni, bárhogy, de mást nem tehetek, mint hogy mellette vagyok, amíg engedi. Remélem nem tart sokáig majd a lábadozás, de nem is várom el, hogy most az én érdekeimet helyezze maga elé. Most az a fontos, ami neki jó és én egyértelműen szeretném, ha az élet majd kárpótolna minket. Elég sokat vesztettem már eddigi életem során, és most ő is. Lennie kell valamiféle viszonzásnak, lennie kell egy mérlegnek, ami a sok nehézség után jót is nyújt majd. Ha nem így van, azt biztosan nem fogom valami jól viselni. Igyekszem én mindig pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de azért a végtelenségig az sem megy az embernek, főleg ha túlságosan sok fájdalmat zúdítanak a nyakába. - Tényleg nem szeretnék, és... - megrázom a fejem. Nem számít, most minden mellékes. Csak pihenjünk egy kicsit, aztán induljunk vissza a birtokra, most egyedül csak ez számít, csak ez a fontos, semmi más. Miatta ne tegyem, amit nem szeretnék, persze ez érthető, de ha valakit szeretünk akkor néha igeni teszünk olyat, amit elsősorban miatta és nem magunk miatt kell megtenni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még olyan, ami ide sorolható, amit nem biztos, hogy majd annyira akarok, de be fogom vállalni érte. Sőt... biztosan lesz majd még nehéz időszak is, de most úgy érzem, hogy vele, érte mindent kibírok, mert ki akarom bírni. Akár még azt is, ha nem lesz velem, hogy feldolgozza ezt az egészet, még ha nehezen is, mert biztos, hogy nem lesz majd egyszerű. Elmosolyodom, amikor végül felém fordul, és bólintok, majd végül én is elnyúlok mellett. Szembe fordulok vele, és egyszerűen csak nézem kicsit ahogy csukott szemmel fekszik. Nem akarom zavarni, remélem, hogy az nem is fogja, hogy csak nézem. Legszívesebben magamhoz ölelném, simogatnám az arcát közben, de talán most az kell, hogy kizárjon kicsit mindent, a külvilágot, az életet, mindenki mást. Az a fontos, hogy jól legyen, nekem pedig az, hogy ezt kivárjam és ki fogom. - Úgyse hinnék el, nem tudok jól hazudni és a professzor egyetlen arcrezdülésemből leszűrné, hogy mennyire oda vagyok érted. - mosolyodom el, hiába hogy ezt most nem is láthatja, hiszen csukva van a szeme, de a szavaimból is hallhatja, hogy mi van az arcomon. Nem sokára visszamegyünk, nem sokára megint vár a birtok és még sejtésem sincs, hogy mi lesz ott, de a legfontosabb most tényleg az, hogy ezt a pár órát még kiélvezzük, csak csendben együtt, aztán majd meglátjuk hogy mi jön.
- Ennek így kellett lennie, így tényleg vége van az egésznek. – szeretnék úgy gondolni erre, hogy csak azért végződött így az utunk, mert másképpen képtelen lettem volna magam mögött hagyni a múltat. Talán tényleg így van, talán csak ezzel próbálom nyugtatni magamat, akárhogy is, de most már vége. Meg kéne könnyebbülnöm, úgy éreznem, hogy nagy kő esik le a szívemről, de nem érzem ezt, nyomottnak érzem magam, becsapottnak és csalódottnak. Nem hittem volna, hogy ekkorát tudok csalódni majd anyámban. Hálás vagyok neki, ugyanakkor haragszom is rá, mert nem volt joga azt tenni, amit tett. Nem lettem olyan rossz ember, az életem egyenesbe jött, itt volt a birtok, volt egy olyan hely, amit nevezhettem bárminek. Otthon, menedék, teljesen mindegy, mert egyre megy a dolog. Találkoztam Scarlettel, és abban a pillanatban, mikor először megszólított, akkor álltam végleg fel, akkor lett teljes minden. Megértem őt, hogy miért tette azt, amit, hiszen anya, és az anyák mindent megtesznek a gyermekükért. Hálás vagyok, mert ha nem teszi ezt velem, most nem itt lennék, nem lenne mellettem Scarlett, és nem élvezhetem volna ennyire ezt a pár napot. Azonban ott van az érem másik oldala, hogy belegondolok abba, végig mások irányították az életem, mások döntöttek helyettem, befolyásoltak és bábként játszottak velem. - Akkor okoznál csalódást, ha nem ezen gondolkodnál. – mondom neki mosolyogva. Talán nem kellett volna mondanom, hogy ne érezze magán a nyomást, de…nem akarom, hogy ezt nyomásként érezze, mert nem annak szántam. Én csak azt akartam, hogy tudja, bármi lesz, nem fog semmi változni, ugyanúgy fogom őt szeretni. Tudom, hogy nincs bennem semmi igazán különleges. Átlagéletet élek, suliba járok és szerelmes vagyok. Nem alkottam semmi emlékezeteset, a nevemet aligha jegyzi meg bárki is a jövőben. Azonban szeretek valakit, tiszta szívemből, és nem várok cserébe érte semmit. Nekem pont elég ez, hogy itt van, hogy szerethetem őt, más…értelmetlen tűnik, feleslegesnek. Éppen ezért utálom a gondolatot, hogy a birtokon egyedül kell kellenem, mert…nem láthat így, nem akarom, és ezt magamtól kell most megoldanom, remélve, hogy megvár engem. A világ nem tud legyőzni engem, de én legyőzhetem magamat azzal, hogy dolgok után megyek, amik már nincsenek, és azzal, hogy túl sokat emlékezzek. Mindennek ára van, és már túl sokat vesztettem eddig is, nem akarom őt is elveszteni, ellökni magamtól, és remélem, hogy bárhogy is alakulnak a dolgok, emlékezni fog erre, hogy ezt mondtam, hogy így mondtam. – Persze, majd szólok, de…azt tedd, amit szeretnél, amit jónak látsz, miattam ne csináld azt, amit nem szeretnél. Rendben? – nem akarom, hogy miattam másként tegyen dolgokat, mint amúgy tenné. Én nem akarok felette uralkodni, azt szeretném, ha neki a legjobb lenne, és ha ehhez az kell, hogy én szenvedjek, hogy nekem fájjon az ő boldogsága, hát legyen. Sebezhető vagyok, és elég ingatag lábakon állok most, de…fontosabb nekem az ő boldogsága, mint a sajátom. Nem mondom, hogy nem nézek csúnyán majd, hogy legszívesebben nem ugranék le egy szakadékszéléről, de amíg ő jól van, amíg mosolyogni látom, addig nincsen baj. Azt mondják, hogy akkor vagy szerelmes, mikor a másik ember boldogsága előreválóbb, mint a sajátod. Tökéletesen igaz, tűzbe mennék érte, önmagamról megfeledkezve védeném meg mindentől. Nem akarom, hogy csalódjon bennem, szeretném, ha jól kijönnének a húgával, de…mi van, ha nem így lesz, és én nem leszek ott, hogy tartsam benne a lelket úgy, ahogy ő tartja bennem azzal, hogy itt van mellettem. Nem akarom őt cserbenhagyni. Azt szeretném, ha tudná, hogy mikor nem vagyok vele, mikor nem lát maga mellett, mikor az ablakon kinézve nem talál meg, akkor is vele vagyok, mert legyek bárhol, gondolok rá, akarva-akaratlanul de csak ő jár az eszembe. Szeretném, ha tudná, hogy akkor is fogom a kezét, mikor épp nem vagyok ott. - Rendben, akkor…egy-két óra, oké? Aztán megyünk is innen el. – mondom miközben felé fordulok és lehunyom a szemeimet. Nem is fáradt vagyok, nem aludni akarok, csak elfeledkezni néhány órára erről a napról. – Mondd nekik, hogy elraboltalak. – mondom és egy pár pillanatra mosolyra húzom a számat. Nem bántam meg az utat, mondjanak bármit is majd az alapítok. Ez az egy kaland, többet ért, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben tölthetted volna el egyedül. Mondjanak bármit, értsék, vagy ne értsék meg, de nem fogok bocsánatot kérni azért, mert eljöttünk onnan.
Nem tudom, hogy mi lenen a jobb, most azonnal visszamenni a birtokra, vagy várni még egy kicsit. Félek tőle, hogy egyik se hoz megoldást, de legalább amíg itt vagyunk velem van. Ott már külön szobánk lesz, és nem akarok majd folyton a nyakában lógni, ha esetleg ő inkább magányra vágyna. Nem fog elveszíteni, ebben biztos vagyok, hiszen oda vagyok érte. Remélem, hogy tisztában van ezzel, hogy látja a tekintetemből, hogy mennyire fontos nekem, hogy bár sokak szerint ez biztosan butaság, de attól még én igenis szeretem. Rövid idő alatt is megszerettem és nem akarom elveszíteni azért, ami történt. Nem akarom, hogy eltávolodjon tőlem, mert esetleg majd egyedül akarja feldolgozni a veszteséget. Tudom, hogy rossz, rémes... nehéz most neki. Én is átéltem valami hasonlót, csak épp régen. Gyerekként sokkal könnyebb alkalmazkodni a dolgokhoz. Jó eséllyel, ha idősebb koromban történik minden, ha akkor visznek el, amikor már egész szépen kialakult az életem, esetleg van valaki, akit szeretek, sok barát, akkor nem viseltem volna el így. Lehet, hogy akkor jobban megtörténtem volna, kiborulok, sejtelmem sincs. De egy tíz éves még jóval alkalmazkodóbb, el tudja fogadni idővel a helyzeteket és talán a maga módján beletörődni, még ha aztán idővel meg is próbáltam megszökni. Bár tehettem volna előbb is, talán még intenzívebben is, de őszintén szólva nem is mertem. Azt hiszem kicsit talán féltem a kinti világtól, hogy rosszabb lesz, mint a benti, hogy nem tudok majd alkalmazkodni, hogy nem tudom mit kellene tennem és... most is valahogy így érzem magam. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki, nem tudom hogyan és mit kéne tennem, hogy jobb legyen neki. Olyan rossz csak csendben végignézni, ahogy akit szeretsz szenvedsz. Szeretnéd levenni a válláról a terhet, szeretnéd átvállalni a fájdalma egy részét. Bárcsak ilyen lenne a képességem! Biztos ilyesmi is létezik, biztos vagyok benne. Miért nem ezt kaptam? Miért megtalálni tudok másokat? Ez olyan... Szívesen cserélnék azzal, aki képes elszívni a lélek fájdalmát. - Tudom és... ha nem jövünk, akkor ha jól sejtem még sokáig őrlődtél volna, hogy nem tudod az igazat, de olyan jó lett volna, ha máshogy alakul. - halkan sóhajtok egyet, de aztán visszavarázsolom a mosolyt is az arcomra. Nem akarom, hogy esetleg még azért is rosszul érezze magát, mert én rosszul érzem magam. Még csak az kéne! Bőven elég az, ami van most neki, nem kell, hogy még ez a teher is nyomja a vállát, talán jobb is lett volna, ha nem is mondom. - Remélem, hogy nem okozok neked csalódást, még... véletlenül sem. Nem akarok. - azért őszintén szólva ez elég nagy teher. Rajtam van a nyomás. Szeretem, persze, hogy szeretem, de nem tudhatom, hogy önkéntelenül nem bántom-e meg. Nem akarom, sosem, de most nagyon nehéz e miatt. Azt akarom, hogy neki jó legyen, hogy jobban legyen, hogy segíthessek neki és ehhez figyelnem kell majd arra, hogy mit teszek, pedig így is elég bizonytalan voltam. Annyira nem tudom, hogy miből áll egy kapcsolat, hogy pontosan mit teszel jól és mit rosszul, mit szabad és mit nem... és közben nagyon kell figyelnem, hogy biztosan ne hibázzak, mert most túlságosan sebezhető. Vigyáznom kell rá, hogy mindent jól csináljak. - Ugye szólsz nekem, ha bármi nem jó? Ha... ha valamit nem csinálok jól? - nem tehetek róla, hogy elbizonytalanodom. Félek tőle, hogy amilyen állapotban most van, magában tartaná, ha valami rosszul esne neki és azt nem akarom. Nem szeretném, hogy csak úgy őrlődjön valami miatt. Igenis mondja meg, ha gond van és én majd változtatok, mert tudok, miatta tudok. Az is elég most nekem, hogy magához ölel, bőven elég. A szobában csak az ágy szélére ülök, miközben ő végigdől rajta. Nem vagyok álmos kicsit sem, de nekem az is jó, ha csak fekszem mellette némán, amíg ő pihen. - Szerintem úgy lesz a jobb, ideje lenne, hogy mielőbb túl legyünk a fejmosáson. - nem vágyom rá, de attól még be fog következni, és akkor már jobb mielőbb túl lenni rajta azt hiszem.
A szavaira elmosolyodok és aprókat bólintok. Igazándiból eddig csak egyszer esett meg velem az, hogy elvesztettem valakit, és azon túl kellett volna lépnem. Na, hát akkor nem jött össze a dolog. Nem találtam semmit, ami betöltötte volna a bennem lévő űrt, ami feledtetni tudta volna velem a kérdéseimet, a kétségeimet. Egyszóval semmi olyan nem volt körülöttem, amiért érdemes lett volna továbblépni. Kutatni kezdtem, a saját fejem után mentem, nyomokat és álmokat kergettem, és közben megváltoztam, ridegebb és érzéketlenebb lettem, nem foglalkoztam azzal, kiket bántok, amíg úgy látom, hogy a célom egyre közelebb és közelebb van. Nem gondoltam másra, csak magamra, a többi ember fájdalma hidegen hagyott, a könyörgésük úgyszintén. Akkor teljesen más törvények szerint éltem, akkor mindent megtettem, amit meg kellett, hogy előreléphessek folyamatosan, és ne kelljen egy helyben álldogálnom tétlenül. Megtanultam már, hogy várni a legnehezebb. Tudni, hogy akkor is veled vannak, ha nincsenek melletted. Éveken keresztül vártam anyámra, a válaszokra, Scarlettre. Anyámat elvesztettem, a válaszokat pedig elakarom felejteni, minél hamarabb. Nem érte meg semmire sem várni Scartletten kívül. A többi dolog fájdalmat okozott, olyan fájdalmat, amit muszáj átélnem, hogy magam mögött hagyhassak mindent, és csakis Ő érte éljek. Mert ezt akarom, a többi dolog hidegen hagy. Nem kell semmi, rajta kívül nem vágyom senkire. Mindegy, hogy mi történik, amíg Ő ott van, és vár rám, addig nincs semmi, ami megfoszthatna tőle. Tanultam a hibáimból, most már tudom, hogy a legtöbb dolog nem az, aminek látom, de soha nem fogom őket megérteni, mert ember vagyok. Szabályokat és elveket állítok fel magamban, amit betartok, de van egy határ, amin túl mindez felborul, és ekkor hazuggá válok, rossz emberré, pedig csak hallgatok a szívemre, és próbálom megvédeni azt, ami a legfontosabb a számomra. Nem fogom tudni soha előrelátni a fájdalmat, de talán jó is így. Inkább váratlanul érjen és rohanjak bele vaktában, minthogy görcsölve várjam. Az első pofon mindig a legnagyobb, az fáj a legjobban, aztán a többit lassan megszokod, ugyanúgy fog fájni, de már nem úgy éled meg, ahogyan az elsőt. Nem lesz könnyebb sosem. Csak hozzászokunk az ürességhez, a vesztességhez, és megtanulunk vele élni. Ha szerencsések vagyunk, akkor találunk valakit, aki betölti a bennünk lévő űrt, aki mellett ragyoghatunk és minden gondunkat kontinensnyi távolságra érezhetjük. Én szerencsés ember vagyok, csak félek, hogy…elvesztem őt. A veszteséget egyedül tudom csak feldolgozni. Idő és magány kell, hogy végig gondolhassak mindent, egészen addig kell szenvednem míg már nem zavar, és mikor már hozzászoktam, akkor léptem túl rajta, mert abban a pillanatban nyílik az ajtó, és újra ott leszek Scarlett mellett, és egy életre hozzáláncolom magam. Tudom, hogy ott van a testvére, és félek, hogy a találkozásuk rosszul sül el, hogy Scarlett nagyon maga alatt lesz, és nem leszek ott, mert…így nem tudok neki segíteni, és….tudom, azt mondtam nem leszek féltékeny, de most már ezen változtatok, nagyon könnyen az tudnék lenni. - Nem, te csak segítettél nekem, együtt jöttünk ide. – tudom, hogy ezt a gondolatot nem nagyon fogom tudni kiverni a fejéből, de én nem érzem őt hibásnak, nem őt okolom azért, ami most történt. Ő csak segített nekem, utat mutatott, és eljött velem Atlantába. És bár nem végződött olyan jól, de én attól még örülök, hogy eljöttünk, mert…sokkal több jó dolog történt, mint rossz, hiába tört le ennyire a csalódás, újra és újra megtenném ezt azt utat, soha nem cserélném el semmire. - Semmiben nem voltam még ennyire biztos. Csak te vagy, senki más. – az életem legfontosabb része lett, mindössze pár nap alatt. Mások talán nagyokat néznének és próbálnának meggyőzni arról, hogy csak amiatt van, mert először vagyok szerelmes, és talán igazuk van, de van valami, amit ők nem tudnak, nem érthetnek meg, mert nem volt benne részük: nem akarok többet szerelmes lenni. Nem akarok és nem is tudnék senkire sem úgy nézni, mint Scarlettre. Az első szerelem mindig elmúlik, de örökre megmarad. Legalábbis ezt mondják, de én ezt nem akarom. Azt akarom, hogy ne múljon el soha, hogy így maradjon meg örökre, ne csak az emlékeim között őrizzem a szép pillanatokat, hanem nap, mint nap szerezzek újakat. A világ összes ideje is kevés lenne, hogy vele lehessek, mert…bárcsak lehetne valahogy örökké élni, együtt örökké. Nem tudom mit hoz a jövő, de azt tudom, hogy nem fogom őt tudni soha elengedni, történjen bármi is. - Most már én is tudom! – mondom miközben magamhoz ölelem őt. Nem kérdés, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell. A kérdés csak a hogyan és a mikor. A két legkínzóbb kérdés, amire nem lehet teljesen igaz választ adni, mert…semmi nem biztos, de ez a két dolog még annyira sem. Kinyitom az ajtót és szinte egyből dőlök is be az ágyba. Nem tudom, hogy ezt a napot itt akarom-e még tölteni, mert legszívesebben örökre itt hagynám Atlantát. Végül úgy döntök, hogy Scarlettre bízom a választ, hiszen…minél előbb érünk vissza, annál hamarabb láthatja majd a húgát. – Repülünk vissza délután?
Olyan butaság, hogy ő értem aggódik, miközben épp neki van most nagy gondja. Nem én vagyok a fontos, bár persze kedves, hogy aggódik. Egy kis nehézség miatt nem fogok hirtelen csalódni benne, hiszen az is nagy dolog, hogy most ez megtörtént közöttünk Ezért nem tűnik el a mosoly az arcomról, és csak megszorítom a kezét, hogy érezze nem azért mondom, hogy neki jobb legyen, azért, mert tényleg így gondolom. Már így is sokkal többet kaptam, mint amit reméltem volna, miután a birtokra kerültem. Arra is meg volt az esély, hogy jó ideig alig tudok mit kezdeni magammal, mert nem tanultam meg ismerkedni, kommunikálni másokkal, de nem így lett, és ez a fontos. - Butaság, e miatt nem fogsz elveszíteni. Csak... remélem, hogy hagyod, hogy segítsek, de megértem, ha egyedül akarsz lenni, és kivárom, amíg jobb lesz. Ne aggódj, e miatt ne! - nem akarom, hogy még ez a súly is nyomja a vállát, van most épp elég baja, amivel kénytelen foglalkozni. Én meg leszek, amúgy van dolgom. Meg kell találnom a húgomat, vagy legalább meg kell próbálnom és arra is idő, amíg rászánom magam. Eltudom raktározni magamban azt a jó néhány csókot, az alvás vele, a kellemes pillanatokat, a beszélgetést, a mosolyát. Amíg nem tud újat produkálni, addig nekem ez elég lesz. Majdnem tíz évig elég volt a gyerekkorom szép éveiből táplálkozni, miután elvittek. Ahhoz képest pár hét igazán semmiség. Bólintok egy aprót, ez a minimum, hogy mellette vagyok, pont attól félek, hogy esetleg majd ezt nem akarja, de nagyon remélem, hogy nem így lesz, hogy tényleg vele lehetek. Elég nekem az is, ha csak szótlanul fogom a kezét, ha csak megölelem és érezhetem, ahogy ver a szíve. Nem akarok én túl sokat, még véletlenül sem. Szeretném, ha jobban lenne, szeretném, ha nem lenne semmi nagyobb baj. Láttam milyen volt, amikor elszakadt nála a cérna, fogalmam sincs, hogy egy ilyen eset mit válthat ki belőle, hogy nem lesz-e ingerlékenyebb, és hogy nem csinál-e őrült nagy butaságot. Azt hiszem félek is kicsit, hogy valami rossz történik, hogy olyasmi fordul meg a fejében, amit nem viselnék jól. Remélem, hogy nem megy el, hogy esetleg nem az lesz a vége, hogy rájön nem megy ez neki és inkább tovább áll. Nem akarom elveszíteni és hiába találnám meg bárhol, bármikor... ha magától dönt úgy, hogy elmegy, akkor nem lenn igazságos, hogy a képességemmel csak azért is a nyomára akarnék bukkanni. Megtorpanok, amikor már az ajtó előtt állunk, hiszen ő is megáll és pár pillanatig csak néz. Mintha csak ki akarna olvasni a fejemből dolgokat, bár ezt most nem szeretném. Persze, hogy sok bennem a kérdés, a kétség, de nem akarom, hogy ő ezeket tudja. Nem kell, hogy nyomja a lelkét az is, ami velem van, amit én érzek, mert bőven elég most neki a saját baja. Végül csak megszólal, én pedig szeretném azonnal rávágni, hogy ez meg sem fordult a fejemben, de soha sem tudtam jól hazudni. Valahogy nem alakult ki bennem ez a képesség, főleg nem tudnék olyannak, aki fontos nekem. - De én hoztalak ide. - bököm ki és akaratlanul is lebiggyed a szám. Tényleg én hoztam ide, én segítettem neki. Lehunyom a szemem és próbálok elmerülni ebben az egyetlen érintésben is, ahogy végigsimít az arcomon. El nem mondhatom mennyire jól esik. Még többet akarok, de tudom, hogy most nem lehetek önző, most az a fontos, ami neki jó. - Biztos vagy benne? - lehet, hogy ha nem jövünk idővel feladja, bár lehet hogy akkor is megmarad benne ez az űr, a kérdések és az még rosszabb. Nem tudom, de így se valami tökéletes, hogy tudom, hogy én hoztam ide. Végül csak sóhajtok egyet és mosolyt varázsolok az arcomra. - Én is örülök, hogy eljöttünk, hogy a jó dolgok megtörténhettek, és... minden rendben lesz majd, tudom, rendben kell lennie! - úgy szeretném! Közelebb hajolok, de fél úton mégis elbizonytalanodom és a csók helyett végül csak egy ölelés lesz. Nem tudom, hogy kell hozzáállni, nem tudom, hogy mi a jó lépés, mit lehet most és mit nem.
- Igen, de én… én nem akarom, hogy ennyi legyen, sokkal többet érdemelnél, mint amit most adni tudok neked, és nem akarlak elveszteni. – nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan, amit mondott, de legyen bárhogy is, nem akarom ezt, nem szeretném, ha egy időre ez ennyi lenne, mégse tudok tenni érte semmit. Gyengének érzem magamat, ez az igazság. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Megtörtnek érzem magam, feleslegesnek és súlytalanak. Nem hittem volna, hogy ez az út így fog végződni. Nem hittem volna, hogy egyszerre vesztem el anyámat és saját magamat. Soha nem ment jól az elszakadás, mindig is szenvedtem, de most talán könnyebb lesz, mert nagyon haragszom az anyámra, azért, amit velem tett. A gond nem ezzel van, hanem velem. Nem tudok csak úgy elmenni amellett, hogy kitörölték a fél életemet belőlem, mert szerintük nem szabadna erre emlékeznem. Üresnek érzem magam, mintha minden, ami eddig lettem volna, most eltűnik, mert hazugság volt. Nem tudom, hogy ki vagyok, ki lettem volna. Nem sajnálom, hogy ilyen lettem, ennek pedig az egyetlen oka Scarlett. Szeret, így szeret engem, kitudja, hogy szeretett volna-e, ha nem teszik ezt velem anyámék. De a tudat, hogy nem magam miatt vagyok most itt, hogy nem én léptem meg azokat a lépéseket, hogy minden ami vagyok, nem más mint a szép emlékeim összessége. Örülnöm kéne ennek, hogy én igazából csupa jó emlék vagyok, de nem megy, mert…olyan ez, mintha nem ismerném magam, ha most tükörbe néznék egy idegen nézne vissza rám. - Csak legyél mellettem, nem akarok semmi mást látni rajtad kívül, nem akarok rajtad kívül senkire sem gondolni. – mosolygok rá, és gyengéden megszorítom a kezét. Amíg ő itt van, addig nem török össze, addig újra és újra felállok minden pofon után. Ha nem lenne Scarlett, akkor talán újrakezdeném azt, amit régen csináltam. Otthagynám a sulit és újra leugrok a szakadékszéléről, mert…ha nincs semmi, amiért megérné jó embernek maradni, akkor miért maradnék az? Ha nincs senki, aki megvár, aki elfogad, aki nem ver át, akkor mégis mi értelme úgy élni, ahogy kéne? Viszont ő szerencsére itt van, és tudom, hogy soha nem okozna nekem fájdalmat. Így van miért itt maradni, van miért élni, mert tudom, hogy megvár engem, megért, és történjen bármi is, nem fogom őt elengedni soha. Ha őt is elveszteném, azt már nem élném túl, akkor válnék tényleg teljesen feleslegessé. Eltudok bármit viselni, csak idő kell hozzá, addig bármit elviselek míg ő itt van, míg vár, de nélküle…az ő hiányát semmi nem tudná pótolni, senki nem lenne képes visszaadni azt, amit ő adott nekem. Mielőtt kinyitnám a motel ajtaját szembefordulok vele és kíváncsian fürkészem a szemeit. Csak most jutott el a tudatomig, hogy ő emiatt valószínűleg elég rosszul érzi magát. Amiatt, hogy valószínűleg úgy érzi, miatta vagyunk itt, és miatta történt ez az egész meg. Talán olyan gondolatok járnak a fejében, hogy meg sem kellett volna mutatnia nekem az utat anyám felé, mert így…mindez nem történik meg, és nem lennék most ilyen letört. De, ez butaság. Ennek meg kellett történnie, mert inkább legyek ilyen pár hétig, minthogy egy életen át kísértsen engem az a sok kérdés. Nem ő a hibás, ő a megmentőm, aki nélkül képtelen lettem volna ezt végigcsinálni, akitől akaratlanul is függök. Nem tudok és nem is haragudhatok rá, hiszen nem tett semmi rosszat, csak segített nekem, és…bármennyire is fáj ennek az útnak a vége, soha nem fogom megbánni. Mert, ha nem szökünk el a birtokról, akkor nem csókoltam volna meg a nyaralóban, ha nem maradunk kettesben, akkor nem szerettem volna belé ilyen rövid idő alatt. Ez így jó, így tökéletes. Nem baj, hogy gyorsan történt, nem baj, hogy így lett vége ennek az útnak, mert olyat éltem át, amit még soha, és nem is fogom már átélni. Jól tudom, hogy csak egyvalakit szerethetek ennyire az életemben, nem adatik meg második lehetőség, én pedig nem akarom őt elszalasztani. Annyi mindent hagytam elúszni, annyi mindent elvesztettem, amiről nem is tudtam, őt nem akarom, nem tudom elveszteni. Inkább ezerszer meghalnék, mintsem, hogy elveszítsem őt, hogy egyetlen napot is abban a tudatban éljek le, hogy elvesztettem őt. Az utolsó lélegzetvételemig fogom őt szeretni, sőt, ha van valami az élet után, akkor ott is. Nagy szavak tudom, de csak én tudhatom, hogy mit érzek, és én így érzek. Az álom és az ébrenlét közök vagyok, mikor az álom a valóság, és örökké emlékezni fogok rá. Nem vagyok képes elengedni, bárhova követném, és..ha ő mondaná, ha ő küldene el, akkor talán elmennék, mert a legfontosabb nekem az, hogy ő jól legyen. Ugyanúgy szeretném, örökre, de…mi van, ha nem mennék el, akkor önző lennék? Gyenge, amiért képtelen lennék nélküle egy percet is mosolyogva eltölteni? -Ugye tudod, hogy ez nem a te hibád? – kérdezem tőle, miközben végigsimítok az arcán. – Te vagy a legfontosabb dolog az életemben, és az is maradsz. Örülök, hogy eljöttünk, hogy eljöttél velem!
Úgy szeretnék neki segíteni, úgy szeretném, ha többet is tehetnék rajta, ha azt mondhatnám, hogy hamar jobb lesz, ha pár nap és elmúlik, de tudom, hogy nem így van. Tudom, hogy jóval több idő kell, hogy jobban legyen, ha egyáltalán igazán sikerül mindenen túllépnie, én pedig tényleg annyit tehetek, hogy fogom a kezét addig is, amikor épp engedi. Csak egyszerűen olyan rémes így látni, szívszorító. Mindenre számítottam, de arra, ami történt nem. Persze lehetett volna ennél rosszabb végkimenetel is... nem tudom mi, de biztos olyan is létezik, de attól még ez se sokkal jobb. Mélyen valahogy saját magamat hibáztatom azért, ami történt. Az én saram, én hoztam őt ide, én mutattam meg neki az utat, amit nem kellett volna. Ha most nem lennénk itt, akkor minden rendben lenne, bár akkor meg valószínűleg nyomasztotta volna maga a kérdés, hogy nem tudja mi történt, nem tudja hol van az édesanyja. Sehogy se jó ez, akármit is teszek, nem tudom, hogy mi lett volna a jó megoldás. A szavaira ocsúdok csak fel, miután többféle verziót is gyorsan átpörgettem magamban, de igazából egyikben sem volt biztos, hogy aztán mégis jó vége lesz bárminek is. Meglepetten pillantok rá, aztán csak elmosolyodom és megrázom a fejem. Igen, ígért nekem dolgokat, de ez most nem számít, most ő a fontos és nem én. Éveket vártam arra, hogy felfedezzem egyszer majd az életet, bőven tudok várni még pár hetet, hogy aztán tényleg vele együtt tegyem meg. Nélküle biztos, hogy nem fogok belekezdeni. - Erre ne is gondolj most. Majd, ha jobban leszel, akkor mindet pótolunk. Nekem már a is bőven csodás volt, amit eddig átéltem veled, egy időre elég lesz. - nem akarom, hogy még e miatt is őrlődjön. Ráérek, bőven van mire emlékeznem ezek után is. Sosem utaztam még ennyit amióta elveszítettem a szüleimet, az egész családomat, soha nem volt még ennyi élményben részem és még soha senki nem mondott nekem olyan kedves dolgokat, olyan szép szavakat, mint amiket tőle hallottam. Miért akarnék hát ennél többet harácsolni, ha egyszer ő most nincs jól? Türelmes vagyok, be tudom osztani azokat a csókokat, amiket eddig kaptam, és kivárom, amíg majd még több kellemes pillanatot tudunk együtt tölteni, ha már rendeződtek benne a dolgok. Nem mondom, hogy nem fogom egy kicsit sem rosszul érezni magam, ha esetleg egyedül akar majd lenni, ezt nem ígérhetem, de attól még nagyon fogok igyekezni, hogy ez ne nagyon látszódjon rajtam. Sok mindent bírtam már ki, akkor hát ez is menni fog. Csak egy cseppnyi hullámvölgyről van szó, semmi többről. Ilyesmi mindenki életében bőven akad. - Tudod, hogy most csak az fontos, hogy neked jó legyen. Ha motel, akkor motel. Pihensz egy nagyot, én meg mondjuk... nem is tudom, majd én lemegyek a boltba, ha kell valami, mondjuk egy csoki! Az édesség mindig segít. De ha szeretnéd csak átölellek és... és ennyi. - ami neki a jó, azt fogom tenni, ebben biztos vagyok. Ha aludna, akkor az lesz, maximum addig nézem a tv-t, amúgy se nagyon csináltam még ilyesmit, hogy csak úgy áttévézzek egy egész délelőttöt, aztán majd ha holnap visszamegyünk, ezen az egy napon már igazán nem múlik semmi. Csak fogom a kezét és őszintén szólva el sem szeretném engedni, csak akkor, ha tényleg muszáj, ha neki úgy a jobb, vagy ha valahova nem mehetek vele, mert azt már nem illene, de addig is érezni akarom legalább az érintését, ha máshogy nem is tudok most segíteni és az is biztos, hogy jó, ha ettől a háztól most mielőbb minél messzebb kerülünk.
- Igazad van, majd…túléljük valahogy. – fura, de…abban a pillanatban szerettem a legjobban anyámat, mikor ellöktem magamtól. Mikor megmondtam neki, hogy felejtsen el, hagyjon békén. Haragudtam rá, nagyon is, de szeretem őt, akkor úgy, mint még soha. Mert mikor elvesztünk valakit, akkor szeretjük a legjobban, a legigazibban. Amikor szembesülünk azzal, hogy a következő másodpercben ő már nincs nekünk, akaratlanul is kihasználjuk azt az utolsó pillanatot, és úgy szeretjük mint még soha, bár minden porcikánkkal utálni akarjuk. Amikor elvesztünk valakit, aki fontos, és mikor ott maradunk egyedül akkor jövünk rá arra, hogy mekkora kincs is volt. Utólag tör ránk minden rossz emlék. Az átlagos hétköznapok, a szürke reggelek és fárasztó éjszakák, veszekedések, nevetések és a többi más apró dolog. Valami hasonló játszódik le bennem is. Az emlékek, amik megvannak, újra és újra megkísértenek, a szemem előtt pörögnek le, miközben próbálok rájönni arra, hogy miket éltem át. Viszont az igazság az, hogy nekem nem hiányzik. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, csak…dühös vagyok rá. Ő az anyám, megszült, felnevelt és hibázott, nagyot, de értem tette, meglehet őt érteni, és meg is értem, de akkor is haragszom rá. Néha van, hogy szeretsz valakit, csak egyszerűen nem akarsz vele lenni. A szeretet egy olyan dolog, ami nem múlik el. Ezért van az, hogy nem igazán lehet senkit sem megvigasztalni ilyenkor. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy ”az idő majd begyógyítja a sebeket”. Más normális válasz nincs erre, de attól még ez sem igaz. Ez nem egy olyan seb, ami gyógyul. Ez örökre megmarad, emlékeztet a múltra. A fájdalom érzése, intenzivitása csökkenhet, de a széttépettség, a csalódás érzése attól még megmarad. A szavaira elmosolyodok. Igazából minden amire szükségem van, az ő. Nem kell pénz, hírnév, semmi és senki nem kell, ha nincs velem. Én csak fogni akarom a kezét, nézni az arcát, elmerülni a szemeiben, újjászületni mellette. Egyszer már sikerült a gondjaimat elfelednem mellette, miért ne sikerülhetne megint? Miért ne sikerülhetne pont akkor, mikor a legnagyobb szükség van rá? Nem akarok magamba zárkózva élni, de az, hogy azt mondja, itt lesz mindig…minél előbb túl akarok lenni ezen. Talán hónapok kellenek, talán csak egyedül kell lennem, kicsit egymagamba, hogy rájöjjek bizonyos dolgokra és megbékéljek velük, de ha őt itt van, és meg vár, akkor bármit bevállalok, hogy ismét egyenesbe jöjjek, hogy tudjak végre őszintén mosolyogni, hogy ne áldozatként éljem az életem. – Sajnálom. Olyan sok dolgot ígértem neked, és most mindegyik olyan…elérhetetlennek tűnik. – nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, de most ez jutott először az eszembe. Ezernyi dolgot ígértem neki, és most ez most olyan távolinak tűnik. Annyi dolgot akartam neki megmutatni, és most minden, amit ígértem elúszni látszik, mert…nem tudom magam összekaparni egyik napról a másikra, és kicsit úgy érzem, hogy cserbenhagyom őt, hogy becsapom őt. Nem szeretek hazudni, neki pedig nem is akarok. Nem tudom, hogy mi lesz a birtokon, ha visszaérünk. Nem tudom miként fogok másokhoz viszonyulni, csak azt tudom, hogy…nem szeretném, ha bárki is így látna. Kell egy kis…magány, hogy ezt előbb magamban rendezem le, hogy elfogadjam a tényt, nem magam miatt vagyok az, aki. Ez egyelőre lehetetlennek tűnik, de…ha eddig kibírtam mindent, akkor ezt is kifogom, ha másért nem, hát Scarlettért. Anyám azt mondogatta régen, hogy idő kell, hogy az előttünk lévő akadályon átjussunk, de a lehetetlen leküzdéséhez egy kicsivel több idő kell. Ebből akarok kiindulni, hogy nincs olyan, amit ne tudnék leküzdeni és magam mögött hagyni. Ehhez viszont előbb magamat kéne legyőznöm, a démonaimat, és ehhez idő kell, kicsit egyedül kell lennem, talán a nyaralóba kéne mennem pár napra, ott nyugalom van és tudok gondolkodni a dolgokon. Aztán visszajövök, és olyan lesz minden, mint régen, mint mikor először pillantottam Scarlettre, csak ezúttal, már nem kísért semmi, nem követ árnyékként a múltam. Átölelem őt és most már tudom, hogy mindenképpen túl fogom ezt élni, túl fogjuk élni, mert… nem létezik, hogy amiatt veszítsem el őt, mert képtelen vagyok legyőzni a démonaimat. Nem, nem veszíthetem el őt, főleg nem a saját gyengeségem miatt! – Figyelj, mi lenne, ha visszamennénk a motelbe? Aztán holnap reggel repülünk is vissza, ígérem! – mondom neki egy mosolyt is villantva. Ha most akar menni, akkor most megyünk, és majd végigalszom a repülőutat, mert most a legjobban egy kiadós alvásra vágyom, hogy pár röpke órára megfeledkezzek erről a napról.
- Pedig... máshogy nem megy. Azonnal nem tudsz rajta túllépni, ez ahhoz, túlságosan kemény dolog. - nem hiszem, hogy azonnal tovább lendülhetne, arra nem látok semmi esélyt sem. Tudom, hogy az lenne a jó, ha tudnál magadban csak kattintani egy kapcsolót, ami egyszerűen tovább lendít. Amikor azt mondod, innentől, ami van, az már nem számít, az már az új dolgok közé tartozik és ami előtte volt, azzal nem foglalkozol. De ilyen nincs. Én csak tudom, sokáig álmodtam a szüleimmel, sokáig ébredtem éjszaka sírva teljesen egyedül, és sokáig kerestem a sötétben azokat, akik fontosak voltak nekem. Hány, meg hány elsuttogott kívánság hangzott el a sötétben gyerekként, amikre nem jött válasz, amikre nem reagált senki sem, amik csak úgy elvesztek a csendben, és én továbbra is teljesen egyedül maradtam. De ő most nincs egyedül, neki most itt vagyok én, még ha nem is tudom levenni a fájdalmat a lelkéről, még ha nem is tudok neki hirtelen segíteni, vagy megoldani a problémát. De itt vagyok, átölelhetem, ha engedi, foghatom a kezét, addig csókolhatom, amíg el nem felejt minden mást. Csak ne érezném úgy a kétségbeesett tekintetéből, hogy mindez nem elég, hogy nem tehetek én eleget azért, hogy jobb legyen neki. Csak arra vágyom, ahogy ránézek, hogy legyünk ma reggel, vagy tegnap, vagy előtte éjszaka. Olyan szép volt minden, most pedig olyan kétségbeejtő. Hát csak ennyi járt nekem? Ilyen rövidke boldogság, pár lopott nap? - Én itt vagyok mindig tudod ugye? Ha szükséged van rám, ha csak megölelnél, ha... bármi, én itt vagyok! Úgy szeretném, hogy jobban érezd magad. - legalább mosolyog, de tudom, hogy ez most nem az igazi, nem elég őszinte, nem azért van, mert boldog, csak azért, mert engem akar megnyugtatni. Nem akarom, hogy miattam tegyen bármit is, most nem. Most ő a fontos, mert ő van totálisan kiborulva. Nem akarom ezek után még védeni is az anyját, de mégis úgy érzem, hogy talán valahol nagyon mélyen meg lehet érteni, amit tett. A fia gyerekkorát akarta csak visszaadni, láttam rajta, tényleg azt hitte, hogy jót tett,hogy az ő érdekében tette. Ez ennyire egyszerű, de tudom, hogy most - talán soha - nem fogom erről meggyőzni őt. - Tudom... nagyot hibázott, nagyon-nagyot. - csak csendben teszem ezt még hozzá. Úgy szeretném megfogni a kezét, de mégsem megy. Nem voltam még soha ilyen helyzetben, számomra kimaradt az, hogy vigasztaljak egy barátot, engem se vigasztalt meg soha senki. Nem tudom, hogy kell. Csak bólogatni és itt lenni vele, vagy valami többet is tehetnék? Nem hiszem, hogy van olyan megoldás, ami most segítene neki. Azt hiszem a legtöbb, ami most rajtam múlik, hogy vele legyek, hogy támogassam mindenben, és el ne moccanjak mellőle. Ez lesz, így fogok tenni, amíg ő nem mondja, hogy nem akarja, hogy magányra vágyik. Félek, mi lesz a birtokon, nem süllyed-e nagyon magába, nem fog-e majd... kerülni engem? Azt hiszem félni fog, hogy mi van, ha így látom, pedig engem nem zavar. Számomra nem elvárás, hogy a srác legyen mindig az erős, igenis ő is lehet gyenge, ő is sírhat és ő is lehet kiborulva. Nem akarom, hogy a miatt eltaszítson tőlem és nem arról van szó, amit ígért, hogy majd sokat leszünk együtt, hogy majd elmegyünk mindenfelé, megmutatja nekem a világot, beszökik a szobámba. Nem erre gondolok, csak segíteni szeretnék neki, vele lenni, mellette állni, akár csak némán ücsörögve egy padon a parkban. Az is bőven elég nekem. - Menjünk, igen. - bólintok egy aprót és kicsit még meg is szorítom a kezét. Egy pillanatra, ahogy felállok, közelebb lépek, csak egy röpke szemvillanásnyi ideig bújok oda hozzá. Nem várok most tőle sokat, nem várok most tőle semmit sem, csak ennyi úgy éreztem kellett. Azt se tudom, hogy most még visszamegyünk a motelbe, vagy megyünk azonnal a reptérre, vagy hogy lesz. Nem is számít, ahogy ő akarja úgy lesz, én pedig megyek vele, amikor és ahova szeretné.
- Tudom, idővel elmúlik, elfeledkezem róla és nem foglalkozom vele, de...nincs időm, nem akarom ezt kivárni. – nem tudhatom, hogy mit hoz a jövőm. Hogy mosolyt csal-e az arcomra, vagy könnyeket a szemembe. Meg kéne tanulnom elfeledni a rosszat, a fájó emlékeket, kizárni magamból minden érzést, amit a düh, és a gyűlölet táplál bennem, és a boldog perceket megőrizni a helyükön, de nekem ez nem megy. Nem felejtek könnyek, nem tudok elszakadni, nem megy nekem egyik napról a másikra, ami egyszer bánt, azt egy életre megjegyzem. Hiába tüntették ez az emlékeim, az álmaimban jelen volt a szenvedés, amire nem emlékeztem, ezeket nem lehet kitörölni belőlem, és most csalódtam, nagyobbat, mint bármikor. A hazugság megöli az embert, de igazából, úgy teljes valójában az igazság sokkal nagyobb rombolásra képes az emberi lélekben, mint a hazugság. A hazugság csak spekuláció, valóságtalan, míg az igazság a kegyetlen valóságba ránt minket, amit nem tudunk megváltoztatni, csak elfogadni, elfogadni azt, ami velünk történik, sodródni az árral, és reménykedni abban, hogy egyszer majd partot érünk ott, ahol soha többet nem kell megtapasztalnunk az igazság fájó, kínzó mivoltát. Vannak az életben jó és rossz pillanatok, amik olyanok, mint a szél, előre, vagy hátra hajtanak minket. Minden gond, akadály után azonban ott van a part, de semmilyen szél, semmilyen esemény nem jó annak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart, aki nem tudja mit kezdjen az életével. Egészen eddig nem éreztem ezt, de az igazság most fájt, lerombolta az illúzióim. Tudom, hogy ha valakit szeretsz, akkor hazugságok se választhatnak el tőle. Elveszítheted örökre, de az igazsággal tartozol annak, akit szeretsz. Tudom, hogy így kéne lennie, és jobb is így, hogy ez kiderült, mert…végre megértettem a dolgokat, lezártam a múltam, bár megtehetem volna előbb is, hiszen nincs is múltam. Kellett ez a pofon az élettől, hogy rájöjjek arra, az igazságra nem lehet felkészülni, az élet nem egyszerű, nem foglakozik veled, hanem minden erejével azon van, hogy rádöbbentsen téged : az élet a kegyetlen valóságok világa. Persze, azért van, hogy nem tagadja meg tőled a boldogságot. Ilyenkor ad valamit, hogy mást elvehessen, így tartva fent az egyensúlyt. Én találkoztam Scarlettel, aki mintha az álmaimból lépett volna ki, szerelmes lettem belé, fontos lett nekem pár nap alatt, de ennek az volt az ára, hogy elvesztem anyámat. Nem egy órára, nem pár évre, hanem örökre. – Már azzal segítesz, hogy itt vagy. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, ami igaz. – mosolygok rá kedvesen. Nem akarom, hogy azt higgye, nem segít nekem, vagy hogy emiatt a dolog miatt most minden, ami köztünk volt véget ér. Nem, abba pusztulnék bele csak igazán. Nem fogom anyám után őt is elveszteni, csak félek, hogy…más leszek, hogy megváltozom. Nem akarom, hogy így lásson. Sebezhetőnek, gyengének és tanácstalanak. Mondják, hogy amit nem tudsz megoldani, azt ki kell bírni, és ez most tökéletesen igaz, de ehhez kell Scarlett. Nem akarok rátámaszkodni, mert velem együtt dőlne el, de a tudat, hogy itt van velem, ösztönzőleg hat, nem felejteti el azt velem, hogy legyen bármilyen rossz is az élet, valami jó mindig van benne, valami csodálatos, ami segít átvészelni a bajokat. – Tudom, meg kéne, hogy értsem őt, de képtelen vagyok rá. Az életemről van szó, nem dönthet erről senki sem helyettem, legyen bármilyen jó indoka is rá, csakis én tudhatom, hogy mit akarok. – viszont most nem tudom, hogy pontosan mit akarok. Csak ott akarok lenni, ahol Scarlett van, más nem számít. Nincsenek terveim, ha voltak, akkor velem együtt mentek tönkre, egyetlen szó semmivé tette őket. Anyám azt mondta, hogy bármit elérhetek az életben, ha minden mást feláldozok érte. Mindennek meg van a maga ára, és mielőtt útnak indulunk, jobb, ha átgondoljuk azt, hogy mégis mit vagyunk hajlandóak elveszteni. A legnagyobb áldozatok mindig azok, amelyeket nem látjuk előre. Van, hogy nincs időnk, akaratunk terveket gyártani és döntéseket hozni, vagy felmérni a felmerülhető veszteségeket. Mikor ez történik, mikor az út, a csata választ minket, és nem mi őket, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb annál, mint amit eltudunk viselni. Úgy jöttem ide, hogy nem voltak terveim, és túl sokat vesztettem túl rövid idő alatt, nem mértem fel, hogy mit veszthetek, csak azt tudtam, hogy Scarletten kívül bármit odaadnék a megoldásért. Anyám talán erre akart felkészíteni, rádöbbenteni arra, hogy mikor találok valakit, akivel eltudom képzelni az életem, akkor nem kell a régi után kajtatnom, mégis megtettem. Mondják, hogy ahol vesztettem, ahol eltörtem, később ott leszek legyőzhetetlen, mert az ember képes arra, hogy a tragédiákból győzelmet kovácsoljon, mert az ember képes mindent kibírni, hiába mondja, hogy nem bírja tovább. Tudom, hogy túl kell élnem, hogy túlfogom, de idő kell, hogy feldolgozzam ezt, hogy megbékéljek magammal és a helyzetemmel. Átvertek, eldobtak, megfosztottak a múltamtól, de muszáj újra kezdenem. Nem létezik, nem akarom elhinni, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen néha boldognak is lenni. – Azt hiszem mennünk kéne, nincs már itt semmi keresnivalónk. – mondom, ahogy lassan felállok, és megfogom a kezét. Ő itt van, és ez azt jelenti, hogy nem minden olyan rossz, ahogy elképzelem, ahogy megélem.
Nem tudom, hogy mit mondjak neki, pedig annyira szeretnék segíteni, hogy azt elmondani sem lehet. Tudom, hogy nem elég az, ha megölelem, ha egyszerűen csak próbálok mellette lenni, mert az most nem segít. Egy világ dőlhetett össze benne, minden amit eddig felépített most nem fontos. Azt hiszem most én sem vagyok az, és nem is tudom miért várnám el, hogy az legyek, hiszen csak alig ismerjük egymást, alig pár napja. Pedig olyan szépen indult, olyan jó volt és most mintha az egész gyorsan darabokra akarna hullani. Szeretnék visszautazni az időben, szeretnék ma reggel lenni, amikor még nem jöttünk ide, amikor csak nézett engem, ahogy fésülöm a hajam és a lábam mellett pihent a fejem, amikor még mosoly volt az arcán. Olyan jó lenne, visszatérni arra a pontra és nem jönni ide. Reméltem, hogy nem lesz baj, hogy nem futunk bele semmi rémesbe és most mégis ez történik. Sok mindenre számítottam, de erre nem, hogy így fog fájni nekem is, ami vele történik, hogy lényegében elvették tőle az egész eddigi életét, hogy úgy tűnik minden, amit tudott, amit ismert nem volt más csak szimpla átverés, mert túl sok mindent töröltek ki a fejéből. Tudom az ember nem emlékszik mindenre, ami történik vele, de ha még tudja is, hogy sok minden van, amit elvettek tőle, az úgy még rémesebb. Követem, ahogy kisétál, és én sem nézek vissza, csak hallom, ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, hogy az anyja még mindig sír, hiába, hogy a hangja egyre halkabban ér el hozzánk. Aztán végül mégis megállunk, Liam leül a lépcsőre, én pedig természetesen automatikusan mellé ülök. Szeretném megölelni újra, átkarolni a vállát, de bizonytalan vagyok, hogy ez most jó ötlet-e, ezért végül mégsem moccanok meg, csak ücsörgök mellette, és az ölemben tördelem a kezem. Meghallom a hangját, hiszen minden idegszálammal rá figyelek most. Halkan sóhajtok egyet. Nem tudom, hogy mit kéne mondanom erre. Nekem sem volt könnyű, de ez attól is függ ki milyen, hogyan képes feldolgozni azt, ami történik vele. - Csak egyszerűen idővel jobb lett, de én akkor még elég kicsi voltam. Tíz évesen más a világ. Úgy szeretnék neked segíteni, valami biztatót mondani, de nem tudok. Majd... majd jobb lesz. - érezni, hogy remeg a hangom, hiszen szörnyű látni, hogy így szenved és hogy tőlem várná, hogy segítsek, én pedig nem tudok. Egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy olyat tegyek, amitől jobb lenne neki. Nincs más ötletem, mint hogy itt vagyok vele, hogy próbálom meggyőzni, hogy majd idővel jobb lesz, hogy tovább tud majd lépni. Neki rosszabb, vagy legalábbis más, hiszen átverték, befolyásolták, változtattak az életén. - Tudod... rosszat tettek, de azért vagy most az, aki. Ha nem teszik, talán összeroppansz gyerekként. - nem védeni akarom az édesanyját, de talán érthető, hogy nem volt más ötlete, hogy nem tudta hogyan tehet azért, hogy a fiának jobb legyen. Persze az lett volna a legjobb, ha megvédi és kész, nem pedig az agyába turkál helyette. Ez nagyon nem volt szép tudom, és végképp nem akarom, hogy rám is haragudjon, azért beszélek csak lassan és egész halkan. Nem merem felvetni, de mennünk kéne. Nem akarom, hogy a fickó magához térjen. Talán a birtokon jobb lesz, legalábbis nyugodtabb.
Mit mondhatnék, mit tehetnék? Nem tudok megszólalni, csak magamban dühöngök, mert…tévedtem, van, hogy a hazugság sokkal jobb, mint az igazság, és most az érzem, hogy inkább élnék hazugságban, minthogy felnyissam a szemem. Tudom, nem kéne, de mégis. 22 éves vagyok, mégis 50 évesnek érzem magam most. Nem emlékszem semmire sem, kitudja mi történt velem, és már nem is akarom megtudni, mert…azt az anyám szájából kéne hallanom, és én soha többet nem hiszek el neki semmit, számomra ő meghalt, abban a pillanatban, mikor úgy döntött, felejtsek el mindent. Mindennek van határa, annak is, hogy egy embert hányféle képen tehetsz tönkre, és ő ezt most átlépte. Mégis mire számított, mikor lelépett? Hogy nem kezdem el őt keresni? Ki kellett volna, hogy töröljön minden emléket magáról, mert…ami megmaradt bennem róla, azt most elégetem, elpusztítom örökre. Túlélő vagyok, túléltem már egy csomó mindent, úgy látszik többet, mint hittem volna, ezt is túl fogom, csak…nem tudom mikor, miként és, hogy végül ki néz majd vissza rám a tükörben. Nem lehet, csak úgy továbblépni egyik pillanatról a másikra. Ha megbántanak, ha fájdalmat okoznak neked az maradandó, figyelmezett téged, hogy bármikor megtörténhet és felhúzol magadban egy gátat, hogy soha többet ne kelljen átélned, mert túlságosan is fáj. Mikor továbblépsz, mikor belenyugodsz a múltba, azt már más emberként teszed, megváltozol, és nem mindig a jó irányba. Miután anyám lelépett rossz irányba változtam, mikor Scarlett feltűnt, akkor jó voltam, most pedig…nem tudom, fogalmam sincsen mit kéne tennem. Tehetetlennek érzem magam, feleslegesnek. A legkevésbé sem érdekel, hogy anyám mit érez, hogy nekem mit kéne éreznem. Talán meg kéne bocsátanom neki, elfogadni azt, hogy csak engem akart védeni, de ez nem így működik. Nem törölhet ki senkiből semmit sem, csak mert szerinte jobb lesz. Elvette tőlem a jogot, hogy úgy alakítsam az életem, ahogy akarom. Teljesen más ember lettem volna, mint most, de ez nem zavar, mert akkor nem találkozom Scarlettel. Az zavar, hogy…mások döntöttek helyettem, hogy nem tudom ki vagyok, kinek kéne lennem, mert…bárki lehetek, de mi van akkor, ha nem akarok senki lenni? Nem érzem most magamban azt az erőt, azt az életkedvet, amit régen, amit Scarlett visszahozott az életemben. Most csak végtelenül csalódottnak és sértettnek érzem magam. Nincsenek emlékeim, nem kéne, hogy fájdalmat érezzek, de nem is amiatt van, amit átéltem régen. Anyám volt az egyetlen ember, akiben megbíztam, és kiderül, hogy végig hazudott nekem, hogy kedve szerint alakította az életemet és ezáltal engem is. Végig abban a hitben voltam, hogy magam miatt lettem az, aki, hogy az életemről csakis én döntöttem. Most pedig az élet egyszerűen csak arcon vág és nevet rajtam, amiért ezt hittem. Meg kéne, de nem tudom megérteni anyámat, és megbocsátani se tudok neki, hiába alakult végül jól, a legjobban az életem. Végül csak a lépcsőkig jutok el, ahol a bejárattal szemben le is ülök. Nem tudok sírni, csak könnyezik a szemem, pedig mennyire akarok. Legalább elfáradnék és elaludnék, megszűnne pár órára minden bajom, de nem megy. Képtelen vagyok zokogni. Bármennyire azt kívánom, hogy ez bárcsak ne történt volna meg, valójában tudom, hogy ennek így kellett lennie, így jó, fájjon bármennyire is. Meg kellett ezt tudnom, hogy lezárjam magamban a múltam, a múltam, amire nem emlékszem. – Te, hogyan csináltad? – nézek Scarlettre, és remélem, hogy jól hallotta a kérdésemet, mert elég erőtlen a hangom, és…most aztán tényleg ki kell préselnem magamból minden egyes szót. Neki meghaltak a szülei, elvesztette őket, elvitték egy katonai bázisra, ahol egészen mostanáig raboskodott. Hogyan tudott továbblépni, beletörődni az életbe, abba, hogy elvesztette azokat, akik a legfontosabbak voltak. Elvették tőle a húgát, a szüleit, mindent, ami akkor jelentet valamit neki. Valami hasonlót érzek, de nem egészen, hiszen nekem itt van Ő. Nekem ő nem csak valaki fontos, hanem minden, ami fontos, főleg most, ezek után. Nem tudom mit kéne tennem, tanácstalanak érzem magam. – Mit kéne csinálnom? – hátha ő tudja, hátha tud valamit, ami segít, ha nem is azonnal, de…csak múljon el ez az egész.
Sejtelmem sincs, hogy mit érezhet, hogy vajon mi zajlik benne. Mindig is butaságnak éreztem azt, hogy valakinek kifejezd az együttérzésesedet, miközben soha életben nem élted át ugyanazt. Akkor mégis honnan a fenéből tudnád, mit él át a másik? És az is biztos, hogy ezt nem fogom megkérdezni tőle, most nem... talán még sokáig nem merem majd. Csak azt szeretném, hogy jobban legyen, de nem tudom mit tegyek érte, hogy ez megtörténjen. Olyan jó lenne segíteni, de azon kívül, hogy mellé térdelek, hogy átölelem más ötletem nincs. Nem segítene most az, hogy nincs semmi baj, hogy majd minden jobb lesz, hiszen tudom, hogy én az elején, amikor elvittek totálisan ki voltam. Heteken át nem tudtam mit kezdeni magammal, csak néztem a plafont, vagy ki a jó erősen rácsozott ablakon. Még azon sem próbáltam meg törni a fejem, hogyan juthatnék ki, hogyan szabadulhatnék. És azon végképp nem akartam gondolkodni, hogy a szüleim halála vajon baleset volt-e. Persze idővel felfogtam, hogy elég nagy az esélye, hogy nem, hogy így volt könnyebb dolgok, így hozhattak el zökkenőmentesen, hiszen a nagybátyám gondolkodás nélkül megtette, amit akartak és őszintén szólva nem hiszem, hogy azért, mert annyira nagyon meg akart védeni, vagy mert megfenyegették. Esélyesebbnek tartom, hogy megfelelő fizetséget kapott érte... végülis eladott nekik. Örülök neki, hogy Liam hagyja, hogy átöleljem. Szorosan vonom magamhoz. Tudom, hogy ettől nem lesz neki hirtelen jobb, de hátha nem lesz rosszabb, hátha nem borul ki jobban, hanem képes lesz majd akár hetek alatt, de valahogy feldolgozni, tovább lépni. Hiszek benne, hogy sikerülhet, nekem is ment és ő erős, sok mindenen ment már át, bár sokra... nem emlékszik. Arra mégis van erőm, hogy megszólaljak. ennyit úgy érzem ki kell mondanom, hogy ez a nő... rémes anya. Hogy tehetett ilyet? Megrázom a fejem a válaszára. Hogy érteném meg? Ez egyszerűen abszurd, ezt nem lehet megérteni, ez esélytelen! Soha nem lennék rá képes, hogy ilyet tegyek a saját gyerekemmel, vagy... bárkivel akit szeretek, aki fontos nekem. Soha sem megoldás az, hogy hazudsz valakinek. Az őszinteség egy olyan alap, amit nem szabad megvonni senkitől sem, egyszerűen nem és semmilyen kifogás nem lehet, amivel megváltoztathatná bárki a véleményemet. Féltem tőle, hogy ez lehet a válasz, hogy nem adhatják vissza az emlékeit, hogy ez nem lehetséges. Most még nem, de talán... Gondolatban megrázom a fejem. Nincs értelme hamis reményeket kelteni benne, most biztosan nincs. Felállok, amikor ő is így tesz, és tétován állok meg, amíg újra megszólal. Tudom, hogy igaza van, ez most teljesen jogos a részéről, de talán egy pillanatra mégis megesik a szívem az anyján. Ő tényleg azt hitte, hogy jót tesz ezzel, hogy anyaként az a dolga, hogy megvédje a fiát, ha kell akkor az emlékeitől is. - Liam... - el is harapom végül a mondatot és megfogom a kezét. Nem, most erre nincs szükség. Nekem most az a dolgom, hogy segítsek neki, hogy mellette legyek akármi is történjen. Nem akarom, hogy összetörjön, azt végképp nem, hogy akár ennél is jobban. Sejtelmem sincs, hogy lesz képes ebből felállni. Még az is jobb lett volna, ha nem találjuk meg az anyját, vagy kiderül, hogy tényleg elveszítette minden emlékét. De nem ez lett... nagyon nem és fogalmam sincs, hogy most mi lesz. Nem arra értem, hogy nem tudom mikor megyünk vissza, mi lesz pár perc, óra múlva, hanem, hogy a továbbiakban. Összeszorítom a szám végül és megyek vele. Legszívesebben csak ölelném, amíg csak meg nem nyugszik, legalább egy kicsit. Nem bűn sírni, én egyáltalán nem tartanám e miatt gyengének, nem hiszem, hogy egy férfi nem engedhetne utat néha a könnyeknek, főleg ha ennyire rosszul alakulnak a dolgok. Én legszívesebben helyette is sírnék, hátha azzal is segítek neki. Olyan szívesen vennék át tőle terhet, fájdalmat, bárcsak képes lennék rá, bárcsak... ilyesmi lenne a képességem!
Normális az, ha dühös vagyok? Ha legszívesebben felrobbantanám ezt az egész rohadt várost? Az életem, amit az életemnek hittem, egy pillanat alatt foszlott semmivé. Az egész egy hazugság volt, és…nem tudok mit kezdeni ezzel. Ezért is dobom le magam a földre, mert sokkal egyszerűbb így, már állni is fáj. Nem ismerem a múltam, nem ismerem magam, és ami a legjobban dühít, hogy ő döntött helyettem. Nem elég, hogy éveken át kipucoltatta azzal a pasassal a fejemet, helyettem döntött az én életemről, aztán csak úgy lelépett a francba! Miért nem tudta akkor már magát is kitörölni az emlékeimből? Mégis mivel lett jobb nekem, hogy nem emlékszem semmire? Emlékezni akarok, már régen nem akartam ennyire semmit. Emlékezni akarok a fickóra, hogy tényleg velünk élt-e együtt, hogy tényleg elkaptak azok , akik elől menekültünk, hogy miért vertek össze, mikor még kisgyerek voltam, hogy…miért volt erre az egészre szükség? Miért kellett nekik dönteniük az én életemről? És miért kellett ezt tegnap olyan hülyén kezelni? Miért kellett elhitetni velünk, hogy anyám az áldozat, mikor valójában én voltam az? Túl sok kérdés, és egyikre sincsen válaszom. Minden, ami eddig szilárdan állt bennem, most valósággal összeomlott, az a sok elrejtett érzés a felszínre tört, és összeálltak a darabok. A rémálmok, a kék-zöld foltok, a sebhelyek és a többi más, amire nem emlékeztem…most már mindent értek, csak semmire nem emlékszem. Az arcomat a kezembe temetem és nagyokat sóhajtok. Komolyan kevés választ el attól, hogy teljesen kiboruljak. Olyan sok mindenre számítottam, olyan sok mindent elterveztem, és most mindez füstbe ment. Miniden biztos pont az életemben semmivé lett. Fogalmam sincsen, hogy mi történt velem, és ami még zavar, hogy nem tudom milyen lettem volna, ha…nem helyettem döntenek az életemről. Vajon, akkor is itt lennék most Scarlettel? Vagy teljesen más vizekre vitt volna az élet? Azt hiszem nem bűn, ha azt mondom, hogy semmiért nem voltam még ilyen dühös. Ezt…nem tudom, nem lehet megbocsátani, hiába az anyám, hiába értem tette, nem érdekel, senki nem kérte őt erre! Az egyetlen jó dolog ami ebből származott az Scarlett, akit ezek után már mindennél többre tartok, hiszen…ő az egyetlen olyan dolog az életemben, ami nem hazugság. Engedem, hogy Scarlett átöleljen, erőm sem lenne most ellenkezni, de amúgy sem vágyok most másra jobban, mint rá. Szükségem van rá, hogy ezt az egészet valahogy magam mögött hagyjam, de…nem tudom, egyik napról a másikra biztos nem, és félek, hogy ezek után, csak árnyéka leszek önmagamnak, hogy ezzel most tönkretettem mindent. -Majd idővel megérted. – válaszolja anyám Scarlettnek, de…legszívesebben most megint villámokat szórnék anyámra. Nem szabad ilyet mondani, de ez túl sok nekem, azt várja tőlem, hogy másodpercek alatt dolgozzam fel azt, hogy az életemből semmi nem igaz? Hogy nem is magam miatt vagyok, aki, hanem miatta? Téves az feltevés, hogy mi alakítjuk magunkat, mások alakítanak minket, nem tudunk róla, de ők irányítják az életünket. - Add vissza az emlékeimet! – nem nézek rá anyámra, de azt hiszem kihallhatja a hangomból, hogy nem vagyok kíváncsi a kifogásaira és az indokaira, én csak egyet akarok: emlékezni. Emlékezni mindenre, ami velem történt. Nem sikerült engem megvédenie, nagyobbat nem is csalódhattam volna az életben. Egyetlen személyt nyertem ezzel az egésszel, és ez a fontos, tudom, hogy ez számít most a legtöbbet, és így is érzem, de attól még ugyanúgy vágyok az emlékezésre, a múltamra. - Nem tudjuk Liam, csak…elvenni tudunk. Értsd meg, hogy csak téged akartunk megvédeni! – meg sem hallom a szavait, csak bámulom a falat. Most jött elő az a fene nagy anyai énje? Azt hiszem kicsit elkésett ezzel. Már akkor elő kellett volna jönnie ennek, mikor először döntött úgy, hogy kitöröl mindent a fejemből, hogy az életemet a saját kezébe veszi, és a kedve szerint alakít engem. Súlytalannak érzem magam, senkinek, feleslegesnek. Végül sikerül felállnom és szembefordulnom anyámmal, aki még mindig a pasas mellett áll, mintha attól félne, hogy dühömben még jobban megverem. És igaza van, legszívesebben félholtra verném azt a rohadékot. – Felejts el engem. Kérd meg, hogy segítsen neked, mert számomra meghaltál. Soha többet, nem akarlak látni, értetted? – arrébb lököm őt az útból, hogy kitudjam nyitni az ajtót. Leakartam zárni ezt az egészet, és sikerült is. Ennél jobban már le sem lehet zárni a múltat, mert nincs múlt, nincsenek válaszok, és már nem is érdekelnek a válaszai, számomra ő halott ember. Látom anyámat, hogy sír, de nem érdekel, felőlem aztán most már fel is fordulhat. Anya-fiú kapcsolat ide, vagy oda, ez nem mentesíti az alól, amit velem tett. – Gyere menjünk. – mondom a kezem nyújtva Scarlett felé. Az egyetlen ember felé, aki igaz az életemben, aki mellett biztonságban érzem magam, mert…tudom, hogy soha nem bántana.
Dermedten állok, hiába kérem, hogy menjünk végre, nem jön. Pedig jobb lenne, azt hiszem minden jobb lenne, mint ezt az egészet végighallgatni. Nem akarom, annyira képtelennek tűnik, hogy ezek után az anyja a fickó mellé áll, hiszen ő kérte, hogy menjünk el, akkor meg miért? Miért mondta, miért tátogta olyan rémülten? Kezd egyre erősebb lenni bennem a gyanú, hogy csak nem akarta, hogy Liam tudja az igaza, hogy ezzel is védte, de... mégis mitől? Meg sem erek szólalni, igazából még moccanni sem, miközben beszélnek egymással. Mégis mit mondhatnék, mégis mit tehetnék ehhez hozzá? Nem értem az egészet, de ahogy látom ezzel sajnos nem csak én vagyok így. Akkor tehát az anyja mindent tudott, mindenre emlékezett, csak épp... csak épp mi? Mégis mi a fene folyik itt egyáltalán? Miért ütött ki a kávéval tegnap, miért nem voltak hajlandóak egyszerűen elmondani az igazat? Egyre inkább úgy érzem, hogy le kéne ülnöm, mert az ami még elhangzik elég nehezen kezelhető. Persze nekem még mindig könnyebb, fogalmam sincs, hogy mi játszódhat le Liamben. Csak csendben nézem, ahogy az anyjával beszél, bár ez inkább vitának minősül már, vagy nem is tudom minek. Lassan áll csak össze a kép bennem is. Eltitkoltak előtte dolgokat, nem az anyja fejéből tüntettek el emlékeket, hanem... az övéből. Mi minden lehet, amire nem emlékszik, csak mert ők eldöntötték helyette, hogy neki így jobb. De akkor miért ment el, miért nem lehetett ezt egyszerűen elmondani, amikor már elég idős volt hozzá a fia, hogy megértse és esetleg elfogadja? Miért kellett kétségek közé lökni és egyszerűen elhajítani, mint ha nem lenne már rá szükség? Értetlenül nézek erre a nőre... szörnyű ember, hogy ilyet tett a saját fiával, szörnyű! Aztán találkozik a tekintetem Liammal, látom a könnyeket a szemében, a szívem pedig egész kicsire szorul össze. Fogalmam sincs, mit érezhet és fogalmam sincs, hogyan segíthetnék neki. Olyan sok hazugság volt az életében és ezt most valahogy fel kéne dolgoznia. Pár pillanatba bele telik mire képes vagyok rászánni magam, hogy megmoccanjak, nagyjából akkor, amikor leroskad a földre. Mellette termek és csak óvatosan nyúlok a válla felé. Nem tudom hogy kell vigasztalni, nem igazán volt rá szükségem, pedig most kellene. Ha engedi, akkor egyszerűen csak átölelem, remélem engedi! Az anyjára pedig finoman szólva is szúrósan nézek. - Hogy tehette? - ennyi bukik csak ki belőlem? Nem ismerem ezt a nőt, de... nem is akarom ezek után megismerni. Olyan nagy fájdalmat okozott annak, aki az életemben a legfontosabbá vált rövid idő alatt és én nem ismertem előtte. Nekem nem az anyám, nekem nem kell e miatt elnéznem neki semmit. Csak Liamre akarok most figyelni, nem tudom mit akar, de azt hiszem neki kell ezt most eldöntenie valahogy. Én azt teszem, amit szeretne, vele megyek el innen, ha kell, de ha úgy dönt... nem jó szívvel, de maradnék is akár. Csak legyen jobban, csak... csak valahogy legyen jobban. Nem tudom, hogy lehet feldolgozni azt, ami történt, ami most kiderült, maximum megpróbálhatok segíteni neki abban, hogy mellette vagyok. Biztató szavakat sem mondhatok, hiszen ez cseppet sem lehet könnyű. Én tudom, az első hetekben, miután elvittek, elszakítottak még a testvéremtől is a szüleink halála után, teljesen magamba fordultam. Hosszú hetek kellettek hozzá, mire sikerült legalább egy aprót lépnem és hónapok mire elfogadtam - beletörődtem -, hogy ez van, ő sem hiszem, hogy pár perc alatt fel tudná ezt dolgozni.
Még szerencse, hogy háttal állok Scarlettnek, így nem láthatja az önelégültséget az arcomon. Már egy napja halmozódott bennem ez a düh, és elképesztően jó érzés volt ezt szabadjára engedni, arról már nem is beszélve, hogy még be is húzhattam egy jó erőset a pasasnak. Megrázom az öklöm, biztos megmarad a nyoma egy darabig, de nem bánom, legalább emlékeztet arra egy darabig, hogy milyen jó érzés volt letörölni azt az idegesítő mosolyt a fickó képéről. Amint rájöttem arra, hogy mit is tettem, gyorsan kitapintom a pulzusát, és örömmel nyugtázom, hogy még életben van. Elég gyenge a pulzusa, de túl fogja élni. Én viszont nem tudom, hogyan fogom. Elégé meglep az, ahogy anyám a fickó mellett terem, az pedig még jobban, hogy mit mond. Ahogy mondja, amit mond, és…tényleg a nevemet mondta? Nem olyan rég mutatkoztam be, talán azért mondja, de…ahogy mondja mást sugall. Így egy ismerősnek szólsz, nem tudom megmagyarázni, de akkor is így van. Döbbenten fordulok anyám felé, de nem tudok megszólalni. Nem értem az egészet. Most, akkor emlékszik rám? Visszajöttek az emlékei, vagy végig csak színlelt? -Szeretem őt, érted?! Ő az aki miatt élünk még! – a szavainak a jelentését csak később értem meg. Ismer, emlékszik rám. Legszívesebben felemelném őt örömömben, de csak most értem meg a szavai jelentőségét. Mi az, hogy szereti őt? Nem értem…miért, hogyan? Már az első pillanattól kezdve látszott a férfin, hogy egy utálatos ember, látszott anyámon a félelem, hogy tudott ilyen…profin hazudni, hogy tudta így eltitkolni az igazságot? És mit jelent az, hogy miatta vagyunk életben? Soha nem látta még a fickót, nem emlékszem rá, mindig is csak ketten voltunk anyámmal. Ketten a világ ellen, nem volt senkik. Csak azért nem dől bennem össze minden, mert eddig sem építettem fel semmit. Nem tudok megszólalni csak kétkedés és értetlenség van az arcomon. Mintha néma lennék, csak tátogok, de egy hang nem hagyja el a számat. – Szerinted nem találtak ránk? Nem kaptak el újra, és újra? – most már végképp nem értek semmit. Emlékszem a menekülésünk minden mozzanatára. Nem kaptak el minket soha, gyorsan voltunk és ügyesek, nem hagytunk magunk után nyomokat, mégis követtek minket, de…biztos vagyok abban, hogy egyszer sem fogtak el minket, most mégis…mintha anyám valaki teljesen más életéről beszélne, mintha a képzelet és a valóság teljesen összefolyna neki. – Tévedsz…- csak ennyit tudok mondani neki, pedig…nem így képzeltem el ezt. Azt hittem, hogy mikor emlékezni fog rám, akkor majd átölel, boldog leszek, most mégis csak végtelenül csalódottnak és összezavarodottnak érzem magamat. Ha eddig nem tudtam válaszokat, ha eddig sok kérdésem volt, akkor túloztam. Nem értek semmit. Mégis hogyan menthette volna meg ez a pasas az életünk, ha egyszer benne sem volt? Hogy kaphattak volna el minket, ha soha nem történt ilyen. Talán anyám nem teljesen nyerte vissza az emlékeit, talán hamis emlékei is vannak, amivel csak engem akar jobban összezavarni a fickó, így akar megtörni. És a lehető legjobb úton halad, mert mindent, ami volt bennem anyámmal kapcsolatban érzés, gondolat, emlék, azok most minden sorra pusztulnak el. - Nem Liam…így védtünk meg téged…így voltál biztonságban. – sokkal inkább érdekel most már az, hogy megértsem, amit mond, minthogy emlékszik rám. Persze, örülök ennek, hiszen ezt akartam már 4 éve, de…mégis miről beszél? És már megint miért beszél többes számban? Az a pasas soha nem volt része az életünknek! Csak ketten voltunk, vigyáztunk egymásra, tudnám, ha nem így lett volna, tudnék róla, ha elkaptak volna. – Ez…lehetetlen, tudnék róla! – akaratlanul is felemelem a hangom, de már nem tudok mit csinálni. Tehetetlenek és bizonytalanak érzem magam. Túl sok dolog jött össze hirtelen, túl sok olyan dolog, ami nem lehetséges, ami nem történhetett meg, mégis úgy mondja anyám, mintha ez teljesen biztos lenne. Nem, nem hihetek neki, hiszen eddig is tökéletesen hazudott, elhitette velünk, hogy nem ismer engem, altató rakott Scarlett kávéjába, hogy eltűnjünk innen…ez így túl sok. - Nem, mind igaz! Végig velünk volt, vigyázott ránk, megvédett téged, miatta lehetett gyerekkorod! – már nem tudom, hogy mit kéne elhinnem. Csak a fejemet fogom és ingatom erősen. Nem, ilyen nem történt! – Elfelejtetett veled mindent, amit át kellett élned miattam. – anyám hangja itt elcsuklik, és látom rajta, hogy mindjárt elkezd sírni. Én pedig most már tökéletesen megdöbbent arccal nézem őt. Így…így összeáll minden. A rémálmaim, mindig fogvatartottak benne, a fickó tegnap, hogy miért ismert, az a sok seb és zúzódás, ami rajtam volt, de nem emlékeztem rá, a menekülés, az hogy soha nem láttam azokat akik elől menekülünk, most már…világos minden. Nem emlékszem semmire sem. Elfogtak, megvertek, de semmire nem emlékszem. Az a férfi…végig velünk volt, vigyázott ránk, segített anyámnak azzal, hogy kitörölte az emlékeim nagy részét, hogy olyan lehessen a gyerekkorom, amilyennek lennie kellett volna. Minden traumát és minden rossz emléket kitörölt belőlem, hogy csak a jók maradjanak meg, de…így mégis honnan tudjam, hogy mi igaz és, hogy mi nem? Hogy magam miatt vagyok, aki vagyok, vagy azért, mert kitöröltek belőlem mindent? Elfordulok anyámtól, és könnyes szemekkel nézek Scarlettre. Most már biztos vagyok abban, hogy ő az egyetlen biztos pont az életemben. Erőtlenül roskadok le a földre, nem tudok tovább állni, a kezeimbe temettem az arcot. Nem sírok, csak könnyezek, mert…amit eddig biztosnak hittem az nem volt az. Amit eddig a múltamnak hittem, kiderült, hogy csak egy része. Akit ellenségnek hitte kiderült, hogy barát, akit a legjobban szeretem hazudott nekem. Már abban sem vagyok biztos, hogy ki vagyok, csak azt tudom, hogy Scarlettet szeretem, de ez most…elégnek kéne, hogy legyen, mégsem érzem annak.
Valahogy át kell vészelnünk ezt az egészet. Már a kis reménysugár is valami, de mégis csak jobb lenne, ha többet érhetnénk el, csak nem tudom hogyan. Nincs más ötletem, mint hogy emlékeztesse valamivel, bármivel, csak hogy valahogy elérjük, hogy tényleg tudja, hogy mi történt vele. Ott vannak az emlékek, csak nagyon mélyen, de valamilyen úton-módon biztosan elő lehet ráncigálni őket nem? Muszáj! Nem akarom, hogy ha most zsákutcába jutunk, akkor ezen kattogjon az agya. Úgy nem lehetne teljesen velem, úgy nem működhet ez, ha folyton csak kérdések sorakoznak a fejében és nem tud megnyugodni tőlük, mert nem fog, ha nem lép valahogy tovább. Mindegy mi a válasz, ha rossz, ha az derül ki, hogy az anyja döntött így, akkor legalább tudja. Akkor nincs más dolgom, mint segíteni, mellette lenni és megadni mindent, amitől kicsit is boldog lehet. Ha tudjuk, hogy az a fickó rabolta el, akkor megpróbálhatjuk megoldani, segíteni neki és megint csak egyből beljebb vagyunk, de ez a sok kétség sehogy se jó. De nincs idő válaszokat találni, hiszen nyílik az ajtó, az anyja felpattan, én pedig konkrétan halálra rémülök. Nem akarom túl erősen szorítani a kezét, de nem tehetek róla, nem tudok mást, egyszerűen félek. Nem akarok szemtől-szembe találkozni azzal a férfivel, egyszerűen nem. Szeretnék elmenni, tenni, amit az anyja mond. Nem értem az okát, nem értem mi ez az egész, de abban biztos vagyok, hogy itt és most nem szívesen vagyok. Pedig már akkor tudom, hogy maradnom kell, amikor rám néz. Nem fog meghátrálni, nem fog felállni és itt hagyni az anyját, én pedig nem kérhetem ezt tőle. Mindkét megoldás rossz, de az lenne a rosszabb, ha én rángatnám el a válaszok elől. Ki tudja, talán örökre haragudna rám miatta, úgy érezné, hogy cserben hagytam, azt nem akarom. Végül egy halvány mosollyal válaszolok csak neki, afféle "megértem és semmi baj" jelentése van, és végülis így igaz. Nem haragszom, nem teszek olyat, amit nem akar, ezért próbálom az anyját a hátam mögé hessegetni, és nem engedni, hogy közelebb menjen a fickóhoz, pedig az egyértelműen rá néz, szinte hívogatja a tekintetével. Dermedten figyelem, ami történik, ahogy az energia Liambe özönlik, majd végül az egész távozik is, méghozzá pont a félelmetes pasas a cél. Persze erre nagyjából számítani is lehetett, nem is ezen lepődöm meg, hanem úgy az egész döbbent le. Nagyon kiütötte, őszintén szólva az ütés után még abban sem vagyok biztos, hogy életben maradt. Nem tudom mennyi energia ment át rajta, de ha jól sejtem egyáltalán nem kevés. Csak pislogni tudok, csak nagyokat pislogni és semmi mást és még döbbenetemben az se meg, hogy az anyját magam mögött tartsam. Egyszerűen simán félre lök, hogy a fickó mellett teremjen. - Mit tettél? Mégis... hogy tehetted? Nem olyan rossz ember ő, csak... kicsit máshogy gondolkodik, mint az átlag. Liam... - meg vagyok zavarodva, ahogy nézem a jelenetet. Azt hiszem kicsit sok ez nekem. Az anyja komolyan a pasasért aggódik, és közben, mintha... Most akkor tudja, hogy ki a fia, vagy nem tudja? Talán a pasas elrabolta, talán tényleg belenyúlt a fejébe, de idővel az emlékek visszatértek és végül úgy döntött, hogy önként marad? Vagy...? Zavaros nekem ez az egész. Képtelen vagyok megmoccanni, csak tördelem a kezemet magam előtt, hogy ne álljak úgy mint, aki totál szét van csúszva, pedig valahogy úgy érzem magam. Komolyan szívesen meginnék még egy altatós kávét, ha valaki hozna, az egészet egy hajtásra legurítanám a torkomon. - Liam... menjünk... - nem tudom, hogy mi kell még ahhoz, hogy elfogadja nem kéne itt lennünk, ez az egész túl sok, túlságosan felfoghatatlan. Nem zárhatjuk be azt a fickót a pincébe, ha egyszer az anyja aggódik érte, ha... ő nem akarja. Ha sikerülne is mindent felidézni benne, de megmaradnának a szép emlékei, mi van ha aztán a fiára lesz mérges, mert kiszakította a nyugis kis életéből? Biztos, hogy ezt kell tennünk?
Legszívesebben törnék és zúznék. Utat engednék a csalódottságomnak, a dühömnek, és addig pusztítanék, míg el nem fáradok. Számítanom kellett volna erre, hogy nem fog emlékezni rám ma sem, ahogy tegnap sem tette. Tudom jól, hogy elengedni valakit, nem egyenlő azzal, hogy megszűnik a fájdalom. Amíg szeretem őt, addig kínozni fog a hiánya, a tudat, hogy miattam történt ez vele. Azt mondanák a legtöbben, hogy ez nem baj, attól még elengedhettem őt. Hogy sírva búcsúzzak el tőle, hogy nem rossz dolog, ha sírok ilyenkor. Nem értik meg, hogy elválasztva lenni attól, akit szeretünk fáj mindennél jobban. Egyetlen penge sem hatolhat olyan mélyen belénk, mint ahogy ez a fájdalom a szívünkig hatol. Csak akkor nem fáj, ha már nem szeretjük, az idő pedig nem felejtett el semmit, inkább csak még jobban fogsz rá várni. Nem azt jelenti az elengedés, hogy elfelejted őt, megszűnik létezni a szívedben. Nem lesz közönyös, nem lesz idegen a számodra. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyod őt elmenni, mert képtelen vagy visszatartani, pedig semmit nem akarsz annál jobban, minthogy maradásra bírd. Hagyod őt elmenni, akarva-akaratlanul, de így van. Reménykedsz benne, hogy visszatér,hogy visszatalál hozzád, de amíg nincs itt veled, addig fájni fog a hiánya, nem tudod őt elfelejteni. Akik fontosak nekünk, nyomot hagynak a szívünkben, és azok, kiket szeretünk, de elmennek…ők megsebzik a lelkünket, nem tudunk rájuk nem emlékezni. Most mégsem emlékszik rám anyám. Nem engedtem el őt soha igazándiból. Nem szólt, hogy elmegy, nem kérte a beleegyezésemet, csak lelépett. Talán tudta, hogy nem hagytam volna őt egyedül, mindig is azon voltam, hogy bujkálás helyett inkább le kéne őket győznünk, de…anyám nem osztotta ezt az ötletem, szerinte sokkal jobban jártunk így. Mert így lehetett gyerekkorom, még ha nem is olyan, mint az átlagos gyerekeknek. Ugyanúgy olvasott nekem esti mesét, ugyanúgy lefektet engem este aludni, mint a többi szülő, csak…ő közben kiképzett engem, hogy ne érjen soha semmi váratlanul. Másokat nem tanít meg harcolni, túlélni, rejtőzni, lőni az anyja, de még az apjuk sem. Anyám egyszerre töltötte be az életemben az anya, és az apa szerepet. Nem bánom, hogy így történt, nála jobb szülőt nem is kívánhattam volna magamnak. Tartozom neki annyival, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy visszahozzam őt. Nem érdekel, hogy engem akart védeni ezzel, én nem kértem rá, és helyettem ne cselekedjen senki, elég nagy vagyok már ahhoz, hogy a saját életemről döntsek. Vannak, akik nem értik meg az indítékaimat, akik elleneznék ezt az egészet. A legfontosabb dolgokat mindig nehéz elmondani. Nevetségesnek érzed magad miközben beszélsz róluk, mert szavakba öntve nem tűnnek olyan nagy gondnak, de a fejedben határtalanok, kimondva mégis jelentéktelennek tűnik, értelmét veszti. A legfontosabb dolgok túlságosan is közel vannak a szívünkhöz, ahol a legsötétebb titkainkat, és legbecsesebb kincseinket őrizzük elásva. Ha megpróbálsz beszélni ezekről, akkor csak furcsállva néznek rád, nem értenek meg, nem értik, hogy miért olyan fontos ez neked, hogy miért kínoz ez téged. Az ember nem értheti azt, amit nem tapasztalt meg, az érzés úgy nem intenzív, nem valódi. És ez a legrosszabb az egészben. Mikor a titkod nem miattad marad titok, hanem azért mert nincsen aki megértsen téged, pedig ezekről a dolgokról beszélni kell, mert felőrölnek minket. Már éppen kontráznék, akkor kell őt megfogni, mikor ilyen bizonytalan magában, a válaszában és mindenben, de nem tudok, mert úgy pattan fel, mint a villám. Ahogy hátranézek, látom, hogy a fickó érkezett meg. Még túl korán van ahhoz, hogy munkából hazaérjen. Talán ő is szabadságon lenne és elment valahova valamiért? Vagy számított ránk? Esetleg tudta valamilyen módon, hogy itt vagyunk? Érzem, ahogy Scarlett erősebben szorítja meg a kezem, és teljesen megértem őt. Nem ismerem a férfit, de tiszta szívemből, a lehető legmélyebben gyűlölöm őt. Scarlettre pillantok egy pillanatra, és látom rajta, hogy fél a fickótól. El kéne mennünk innen, minél távolabbra, nehogy megint valami olyan történjen, mint tegnap, de…anyámra pillantva, a hangját hallva…nem tudok. Félelem van a hangjában, és ez az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Ha legalább nem félne tőle, de fél, és utálom azt, ha valakit, akit szeretek így látom. Sebezhetően, gyengének. Felállok én is és bocsánatkérő arccal nézek Scarlettre. – Sajnálom, de nem mehetek. Maradjatok mögöttem! – mondom neki és dühösen a fickó felé fordulok. Nem fogok még egyszer válaszok nélkül kimenni az ajtón. Nem fogom hagyni, hogy anyámmal bábként játszadozzon, nem fogom hagyni, hogy félelmet keltsen Scarlettben, nem fogom hagyni, hogy elvegye tőlem az anyámat! Lehunyom egy pillanatra a szememet, és már érzem is, ahogy a szobában lévő minden energia hozzám áramlik. Úgy csinálom, ahogy anyámtól tanultam még régebben. A bennem felgyülemlő energiát a kezembe összpontosítom és egyetlen, gyors mozdulatot téve, hagyom, hogy egyetlen energianyalábban távozzon belőlem. Nem tudom, hogy segít-e az valamit, hogy féktelenül dühös vagyok, de nem is érdekel, hiszen a fickót meglepetésként éri a dolog, nem tud elugrani, semmit sem tud tenni. Nekicsapódik az ajtónak, és rázkódva csúszik a földre. Gyorsan ott termek mellette, és keményen arcon vágom az öklömmel, mire mozdulatlanul terül el a földön. Megrázom az öklömet, mert elégé fáj, keményebben ütöttem, mint akartam, de az igazság az, hogy nagyon jólesett a dolog. Lehajolok hozzá és a pulzusát keresem, már csak az kéne, hogy meghaljon. Van pulzusa, bár nem valami erős, de az is csoda, hogy él. – Van itt valami…pince, vagy valami? – kérdezem hátranézve. Scarlett valószínűleg most elégé meglehet döbbenve, nem nagyon láthatott ilyennek, de…ez is én vagyok, sajnos.
Úgy szeretnék segíteni, de azt hiszem most mást nem tehetek azon kívül, hogy itt vagyok mellette és hogy megpróbálom tartani benne a lelket így szavak nélkül is. Akkor talán jobb lesz, ha nem borul ki, vagy nem lesz túl ideges a miatt, ami történt, vagy történni még fog, mert ki tudja, hogy hova jut ez a beszélgetés. Az elején olyan, mintha csak tétován lépdelnénk a zsákutca felé, és semmi esély rá, hogy jobbra forduljon bármi is, de aztán eljön az a cseppnyi reménysugár, ami talán segíteni fog. Nem biztos, de én akkor is reménykedem még mindig, hogy van esélyünk kideríteni mi ez az egész, hogy visszahozhatjuk az emlékeit valamilyen úton módon és most talán jó felé tapogatózunk. Már csak az kell, hogy valahogy elhiggye nekünk az a kis villámlás nem csak kósza emlék volt, hanem az igazság, az tényleg nem történt. Egy villám, amit Liam hozott létre és megégette vele az édesanyját. Furcsa, de kicsit sem félek, hogy velem ilyesmi történhet. Szerintem ő sokkal jobban figyelne rám bármikor, mint hogy ártson nekem és ha véletlenül elő is fordulna... nem érdekel, hiszen ami véletlenül történik az nem olyan égbekiáltó bűn. Továbbra is csendben ülök, legalább már elértük azt hiszem, hogy összezavarodott, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, és az már több, mint amit tagnap sikerült összehozni. Ennél még talán tovább is mehetünk, talán van rá esély. A szívem hevesebben ver, amikor látom a nő arcán a... nem is tudom, kétkedést és talán cseppnyi döbbenetet is, amikor Liam végre kimondja a kulcsmondatot. A fia, emlékeznie kell a fiára! - Azért volt ismerős önnek már tegnap is, mert... mert a fia, nem valami irodában találkoztak. - majdnem hozzáteszem, hogy hölgyem, de végül az utolsó szót sikerül magamban elnyelni. Azt hiszem mégis csak hülyén vette volna ki magán. Látom, ahogy szegény asszony próbál a gondolatai között kutatni, de nem nagyon jut semmire sem láthatóan. Vajon hogyan pucolhatták ki ennyire a fejét, hogy képtelen felidézni azt, ami minden bizonnyal számára is a legfontosabb? Az a fickó egyszerűen betört a házukba és ezt tette vele, vagy ismerte máshonnan és... Kár lenne tippelni, hiszen mit érnénk el vele? Az nem ad válaszokat, csak az, ha végre valamit kihúzhatunk belőle. De nem válaszol, csak zavartan néz egyikünkről a másikunkra. Azt hiszem ez is érthető, engem is sokkolna, ha közölnék velem, hogy az életem igazából csak egy baromi nagy átverés, semmi több. - Nem lehetsz a fiam... nekem nincs fiam! - jelenti ki aztán, de valahogy úgy érzem mégsem olyan határozottan, mint ahogy kéne. Bizonytalan és ez már jó, ezzel már elértünk valamit! Apróságot ugyan, de akkor is. Talán ha még egy kicsit próbálkozunk, ha nem teszi ki a szűrünket, mert megkavartuk a fejét... De nincs időm átgondolni, ugyanis az ajtó felől motoszkálást hallok. Jellegzetes hang ez, a kulcs találkozik épp a zárral. Liam édesanyja úgy pattan fel, mint akinek tűt szúrtak a hátsójába, amikor a bejárati ajtóban feltűnik a tegnapról megismert fickó. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni az arcát. A szívem veszélyes sebességgel kezd el kalapálni és ösztönösen szorítom meg Liam kezét azt hiszem kissé túlságosan erősen is. Nem számítottunk rá, azt hittük dolgozik, azt hittük nem jön sokáig, de most mégis itt van. Talán csak boltban volt, talán számított rá, hogy jövünk? Egy pillanatra nézek csak újra a nőre, aki felénk fordul, amíg a férfi az ajtót csukja be és néma szavakkal szólal meg, szinte könyörögve néz ránk. - Menjetek... kérlek... - őszintén összezavarodom, és hirtelen nem is vagyok benne biztos, hogy jól láttam, amit mondott. Miért mondta ezt, miért... mi a fene folyik itt mégis? Mégsem merek megszólalni, csak Liam rezdüléseire figyelek. Mennünk kellene, ebben az anyjának tökéletesen igaza van. Nagyon veszélyes itt maradni, nagyon-nagyon!
Nem is tudom, hogy mit vártam ezekre a teljesen alapvető kérdésekre. Minél gyorsabban kérdeztem őt, hogy ne legyen ideje gondolkodni a válaszon, így tanította nekem ő is. Azonban ő mindenre tud választ adni, van amiben nem változott, másban meg igen, de az eddig hallottak és látottak alapján nem tudja, hogy valaha CIA-s volt, mégis minden, amit ott tanítottak neki benne maradt. Vagy csak nagyon jól betanultatták vele ezeket a dolgokat, már kezdek ebbe az egészbe belezavarodni. Nem értem, nem tudom, hogy miért tűnt el, hogy mit tettek vele és azt sem igazán tudom, hogy nekem mit kéne tennem. Nem vagyok szakértő, nem tudom hogyan kéne valakinek visszahozni az emlékeit, így csak hallgatom, ahogy mosolyogva válaszol nekem, teljes beleéléssel. Minden egyes válasz csalódottabbá és mérgesebbé tesz engem. Szerencse, hogy itt van Scarlett, visszafog engem, mert legszívesebben felállnék és kifáradásig törnék össze minden kezembe akadó tárgyat. Végül aztán csak sikerül végre megfognom őt, hiszen pár másodpercig hezitál, aztán add egy…elég zavaros választ, amit szerintem még ő sem nagyon tud elhinni, hiába is tömték ezzel tele a fejét. A beszélgetés kezdete óta most először nem a csalódottság ül ki az arcomra. Mint egy villám…ezek szerint valamire emlékszik. Kicsit lehangoló nekem ez, hiszen az egyetlen emléke rólam az, hogy megégettem őt, de…ez is több, mint a semmi. Anyám elég hamar kiderítette, hogy nem csak az elektromos áramot tudom irányítani, hanem minden energiát manipulálni tudok. Éppen ezért sokat kísérletezünk, és az egyik ilyen alkalommal átléptem az akkori határt és az addig kinyert energia, egyetlen, villámcsapásszerű formában tört ki belőlem, amivel anyámat találtam el. Emlékszem, hogy mennyire fájt neki, hogy nem akart vele kórházba menni, inkább otthon ápolta magát, értett hozzá. Akkor volt pár hét, hogy nem akartam használni a képességemet, mert nagyon bántott az, amit anyámmal tettem, pedig nem volt szándékos, csak…túl gyenge voltam akkor még ahhoz, hogy kordában tartsam azt a mennyiségű energiát. Anyámat ezek után megkértem, hogy ne csináljunk ilyet többet. Maradtak az alapvető gyakorlatok, harc, lövészet, rejtőzés és a többi, és mindemellett pedig még anyaként is helyt állt. A képességemet pedig úgy teszteltem időről időre, hogy lementem a pincébe és addig töltöttem fel magamat, míg az energia ki nem tört belőlem. Ez bevált, egyre nagyobb volt az ingerküszöböm, egyre több energiát bírtam el, de anyám leállított, mert csúnyán kiütöttem magamat ezzel, úgy pörögtem, mint még soha, és úgy aludtam utána, mint addig még egyszer sem. Ekkoriban jöttünk rá arra, hogy eltudok élni energián, csak…könnyű rászoknom és nem tesz jót a szervezetemnek sem, így erről nem is beszéltünk többet, csak anyám eltűnése után alkalmaztam ezt a fajta…hogy is mondjam, étkezési szokásomat. Scarlett szavaira csak bólogatok. Igaza van, ez jó lesz támpontnak, de…nem is tudom. Állítólag az ilyen emlékek valami fizikai fájdalomhoz vannak kötve, én pedig nem akarom anyámat újra megégetni, nem szívesen tenném meg. Talán valahogy szavakkal is előtudnám csalni az emlékeit, vagy legalább néhányat a felszínre segíteni. Elszívok egy kisebb mennyiségű energiát a tv-ből, hátha az a kis áramütés is okozhat valamiféle haladást. Közelebb hajolok hozzá és megérintem a kezét az egyik ujjammal, mire ő összerezzen és zavartan néz rám. Bárcsak tudnék olvasni a gondolatokban! – Nem butaság, azt…én csináltam. – mondom kimérten, de bocsánatkérő hangon. Akár emlékszik rám, akár nem, ezért soha nem kérhetek majd elégszer bocsánatot. Ahogy elnézem nem sokat értem ezzel az egésszel, mert még mindig zavartan néz rám. Ismerős vagyok neki, de ha ezt én tettem volna vele, akkor emlékeznie kéne rám, biztos valami ilyenre gondol éppen. -Te nem csinálhattad…akkor ismernélek! – a hangjában kétségbeesést hallok, aminek most nagyon örülök. Végre sikerült valahogy kibillenteni őt, és most már egyáltalán nem olyan biztos magában, mint az elején volt. Talán végre megfoghatom őt, és ha nem is tudom emlékezésre bírni, de elültethetem benne a gyanakvást a fickóval szemben. - Ismersz engem, csak nem emlékszel rám. – talán nem kéne ilyen nyíltan ezt kimondani neki, de most már nem tudok több felesleges kérdést felrakni, hogy hallgassam azokat a válaszokat, amit már tudok, vagy amit nem akarok hallani. Végül aztán nyelek egyet és kimondom azt, amiért itt vagyok. Elegem volt, válaszokat akarok, nem pedig még több kérdést. – A fiad vagyok, jobban ismerlek, mint bárki más. – vagy inkább ismertem, de így sokkal hatásosabb volt. Kell, hogy legyen rólam valami emléke. Egy álom, vagy egy gondolat, érzés, bármi, de nem hiszem el, nem tudom elhinni, hogy ilyen könnyen elfelejtették vele a fiát!
Próbálom viszonozni a mosolyát, de nem nagyon megy, túlságosan. Eléggé ijesztő ez a helyzet tegnap is az volt és most is határozottan zavaró, ahogy az anyja viselkedik. Mintha semmi se történt volna tegnap, mintha nem tett volna altatót a kávémba, mintha semmi nem történt volna. Egyszerűen már az is frusztráló, ahogy néz, és hogy ezek után azt hiszi tényleg iszunk itt bármit, vagy eszünk. Tuti, hogy meg sem fordul a fejünkben, mert ki tudja, hogy mibe mit kevertek és nem igazán van kedvem hozzá, hogy újfent ki legyek ütve valami, vagy valaki által. Sokkal inkább szeretném, hogy lelépjünk innen, de most kitartok. Maradunk, amíg a végére nem járunk, hogy mégis mi a fene folyik itt, mert az tuti, hogy nagyon nincs rendben semmi. Nem akarnám, hogy Liam válaszok nélkül távozzon, félek, hogy azt nagyon megsínylené a kedve, a... mindene. Szeretném, ha boldog lenne, ha visszakapná az édesanyját, hiszen megígérte, hogy nem lesz baj, nem fog e miatt elmenni az iskolából, vagy ilyesmi. Biztosan igazat mondott, velem marad akkor is, ha minden rendben lesz az életében. Láttam a tekintetén, tényleg láttam, hogy fontos vagyok neki, és nem hiszem, hogy ezt csak úgy be tudja képzelni magának az ember. De legalább az édesanyja szerint szép pár vagyunk, ez azért mosolyt csal az arcomra, még ha csak rövid időre is. Én éreztem, hogy Liam már az eleje óta a kezemet fogja, és nagyon kellett ez, hiszen sokkal nyugodtabb vagyok így, minta a saját ujjaimat kéne szorongatnom az ölemben. Tényleg szép pár vagyunk, legalábbis én úgy érzem, hogy passzolunk, ha pedig nem, hát az sem érdekel, hiszen tudom, hogy oda vagyok érte, és ez már épp elég. Aztán csak figyelek, szép csendben, amíg beszélgetnek, amíg elhangoznak a kérdések, és nem érkezik semmilyen értelmes válasz. Fogalma sincs, honnan ismeri a fiát. Olyan szívesen rávágnám, hogy de hát a fia! Hogy nem lehet elfelejteni az embernek a saját fiát! De nem lehet, most nem az a megoldás, hogy elijesszem, sokkal inkább, hogy nyugodt próbáljak maradni, hogy így Liamnek is sikerüljön annak maradni. Megszorítom a kezét minden alkalommal, amikor azt látom az arcán, hogy mérges, hogy rosszul érzi magát, vagy csak kicsit is szomorú. Biztos vagyok benne, hogy sok választ rémes lehet hallani. Én nem is tudom mit tennék, ha a húgom nem emlékezne rám, vagy ha a szüleim előkerülnének és nem tudnák, hogy ki a feje vagyok. Szerintem totál ki lennék, nem tudnám ilyen higgadtan kezelni, mint ő. El fogom neki mondani, ha kilépünk az ajtón, el fogom neki mondani, hogy szerintem iszonyatosan erős, hogy ha ez számít, büszke vagyok rá, mert amit most kibír, amit csinál az elég nagy dolog. - Megégettem, azt mesélték, hogy megégettem, de... túlságosan nem rémlik, csak ha hozzáérek bevillan... nem is tudom, éles kék fény, mint... egy villám. Butaság... - megrázza a fejét, láthatóan kissé össze van zavarodva, én pedig Liam arcát fürkészem közben. Ez jó igaz? Ez jó! Valami rémlik neki, vannak még emlékei, van olyasmi, amit tud, ami... - Megmutathatnád neki, vagy... nem tudod emlékeztetni tudo valamivel? - csak kicsit hajolok közelebb egészen a füléhez, ami talán nem olyan furcsa, mintha csak egy képet néznék az oldalsó falon és az érdekelne és most talán az édesanyja össze van zavarodva annyira, hogy nem tűnik fel neki, hogy halkan suttogom azt a pár szót. Igazából sejtelmem sincs, hogy mi hathatna, de valamennyi emléke van, látszik, Liam is ismerős számára, és amúgy hogy lehetne? Valahogy csak elő lehet húzni azokat az emlékeket.
-Már tegnap is az volt. – súgom vissza Scarlettnek, de aztán biztatóan rá mosolygok. Nem lesz itt semmi gond, csak beszélgetni jöttünk, csak válaszokat akarok a kérdéseimre kapni. Érdeklődve nézem, ahogy lerakja elénk a tálat és kezdi belém fészkelni magát az érzés, hogy anyám nem csak nem emlékszik semmire, de szépen lassan meg is bolondul. A tegnap után kávéval kínál minket, most pedig pogácsákat hoz be. Nem tudom, hogy mennyire van tisztában azzal, amit tesz, de én inkább még csak hozzájuk sem szeretnék érni, mindenféle hülye méreg van már, az a fickó pedig valószínűleg számít arra, hogy nem fogok csak úgy elmenni. – Köszönjük, de idefele jövet ettünk, mi tényleg csak beszélgetni szeretnénk! – veszem át Scarlettől a szót mosolyogva. A legkedvesebb hangszínemet elővéve és egy kicsit előredőlök, hogy a szemeibe nézhessek. Nem igazán hiszek abban, hogy lehet valakinek a szeméből olvasni. Szerintem csak annak látsz szavakat, érzéseket a pillantása mögött, aki fontos neked, akit ismersz, de anyám nem ismer engem, és az ő szemeiben semmit nem láttok. Csak érdeklődve mosolyog, hogy mit is szeretnénk elérni a tegnap után. Nem tettünk valami jó benyomást, de azért ők sem igyekeztek, hogy jó vendéglátók legyenek. Végül aztán úgy döntök, hogy a legjobb kezdés az, ha először bemutatkozunk, mert…nem emlékszem, hogy tegnap elmondtam volna neki a nevemet. – Liam vagyok, ő pedig Scarlett. – kezdek bele mosolyogva, anyám pedig még meg is jegyzi, hogy milyen szép pár vagyunk. Egy pillanatra elszakítom a tekintetem anyámtól és látom, hogy önkéntelenül is Scarlett kezét kerestem már a beszélgetés kezdete óta, és most is az ujjai köré vannak fonva az én ujjaim. Lehet, hogy most is hibáztam? Hogy nem kellett volna elárulni azt, hogy együtt vagyunk? A pasas tudja, nagyon úgy beszélt, mintha tudná, úgyhogy akkora gond ebből nem lehet, mégis csak az anyámról van szó, ha nem is teljesen önmaga. Ha tudják, akkor pedig miért ne foghatnám Scarlett kezét? Sokkal erősebbnek, nyugodtabbnak érzem így magamat, ha tudom, hogy egy karnyújtásnyira van tőlem. - Honnan ismersz engem? – elég béna kérdés, de ennél jobbat most nem tudok kinyögni, így is hatalmas gombóc van a torkomban. Talán még magáznom is kellett volna őt, mégiscsak az anyámról van szó. Érdeklődő tekintettel várom a válaszát, és csak reménykedek benne, hogy mindjárt felnevet és végre megölelhetem. Milyen jó is lenne,ha kiderülne, hogy ez az egész csak egy rossz tréfa, hogy mindenre emlékszik, hogy a pasas valójában nem mutáns, aki kénye-kedvére csináltat anyámmal meg mindent. - Nem is tudom, talán te is a hivatalban dolgozol? – nem vártam mást. Ez az egész helyzet túlságosan is abszurd. Az anyám nem emlékszik rám, se az életére, egy vadidegen mutánssal él együtt, aki úgy játszik az emlékeivel, mint kisgyerek a játékautókkal. Nem válaszolok neki, inkább megkérdezem tőle azt, hogy miként ismerkedett meg a pasassal, akivel most együtt él, és a tegnap hallottak alapján még gyereket is vár tőle. Erre a kérdésre viszont nem egyből válaszol, hanem odaad nekünk egy képet, azt, amit tegnap néztem, ahol a tengerpart előtt fotózkodnak. Legszívesebben a falhoz vágnám a képet. Ez a kép szinte szó szerint arcul köp engem. Nem hiszem el, hogy amíg én anyámat kerestem, addig ő egy vadidegennel nyaralt a Bahamákon, és még csak egy nyamvadt gondolatfoszlánya sem volt rólam. Mint kiderül éppen nyaralt, mikor megismerkedtek és visszatérve az USA-ba, pár hónapon belül összejöttek. Ráncolom egy kicsit a szemöldökömet. Ezek szerint anyám kiutazott nyaralni? Nem elrabolták, nem önként lelépett, hanem elment nyaralni. Ez aztán az önfeláldozás! Menjünk el a gyerek biztonsága érdekében nyaralni a trópusokra! Érzem, ahogy egyre inkább felmegy bennem az a bizonyos pumpa. Hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, teljesen általános kérdésekkel bombázom őt. Kedvenc könyv, film, szín, milyen a munka és a többi más kis apróság. Még mindig oda van a romantikáért és imádja az Üvöltő szél film kiadását is, de most már a könyvet is olvasta. Még mindig a piros a kedvenc színe, a munkáját odaadóan végzi egy bankban, de most szabadságot vett ki egy hete. Úgy látszik, hogy a fickó egy csomó mindent meghagyott benne érintetlenül, csak azokat az emlékeket törölte ki a fejéből, amiben én is ott szerepelek. Próbálom a családra terelni a szót, de semmit nem érek el vele. Nincsenek élő rokonai, se apa, se anya, se gyerek, semmi. Egy magányos nő, akire rátalált a szerelem. Ahogy áradozik a pasasról hányingerem van. Kedves, segítőkész, erős, mégis gyengéd és a többi más baromság. Csalódottan hajtom le a fejemet, nem tudok olyat kérdezni, amire nem tudna azonnal válaszolni, mintha begyakoroltatták volna vele. Végül aztán csak eszembe jut még valami. - Mi történt ott a kezeddel? – kérdezem tőle és még rá is mutatok, ami miatt kicsit értetlenül néz rám, hiszen a póló ujja a vállát és a felkarját. Mikor a képességemet segített kontrollálni, véletlen megégettem őt, ami miatt nagyon ki voltam, de ő nem haragudott rám, nem ordította le a fejemet, megértett engem. Azóta mindig hosszabb ujjú pólókat viselt, nem szerette, ha látják, mert mindenki egyből arra gondolt, hogy bántották őt, pedig én nem akartam, csak…elszabadultak a bennem lévő energiák. Viszont,ha volt nyaralni, akkor már ez nem zavarja. Csak el kellett hozzá engem felejtenie. Még mindig kicsit furán néz rám, talán most végre sikerült egy kicsit megfognom. Fura, hogy a pasas ezt kifelejtette, de az is lehet, hogy anyámnak nem jut eszébe a válasz, amit a fickó tanított neki.
Azt hiszem nem is tudnék most sokkal ütősebbet enni, mint egy szimpla hot dog. Ez elég kis adag, és nem fogja kivégezni a gyomromat sem, mert az most elég rendesen görcsben van. Persze, hogy félek tőle, hogy mi lesz, hogy mi vár majd ott ránk, de nagyon remélem, hogy jobb lesz, mint tegnap. Annyira szeretném, hogy Liam válaszokat kapjon, hogy ne legyen ez az út ebből a szempontból felesleges, hogy tovább léphessünk és úgy térhessünk vissza a birtokra, hogy minden rendben van. Félek tőle, hogy ha nem így történik, az nyomot hagy benne, lehet hogy mélyen, lehet hogy olyat, amit nem is lehet látni egy ideig, de akkor is nyomot, ami aztán később esetleg mégis kiütközik majd valahogy. Annyira jó lenne ha megoldanánk ezt, ha le lehetne zárni, tisztázni, és úgy térnénk vissza, hogy minden rendben van. Nem tudom mennyi rá az esély, de e miatt eszem feszülten és lassan a hot dogot, mert a végén még megakadna torkomon a túlzott idegeskedés miatt. Elég hamar elérjük a célt, én pedig nagy levegőt veszek, amikor a kapun is bejutunk. Ha elég ideig ismételgetem magamban, hogy nem lesz semmi baj, akkor tényleg nem lesz? Remélem, mert kb. azóta ezt teszem, hogy átléptük a küszöböt és ott hagytuk a motelt. Most pedig egy újabb küszöb átlépésre készülünk, ami felettébb félelmetes, hiszen legutóbb sem volt valami nagy sikerünk. Oldalra pillantok, amikor megszorítja a kezem és igyekszem egy gyenge mosolyt is az arcomra varázsolni. Nagyjából sikerül is, de már válaszolni nem tudok, csak bólintani, mert nyílik is az ajtó. Azt hiszem amúgy is egyértelmű volt, hogy eszem ágában sincs elmozdulni mellőle. Ha muszáj lenne se tenném és biztos hogy nem fogok senkivel sem ketteseben kimenni mondjuk a konyhába. A mosoly engem is meglep az édesanyja arcán, persze, hogy nem nagyon tudom hova tenni, mintha nem is emlékezne rá, hogy mi történt tegnap. Eléggé ódzkodom még a bemeneteltől is de láthatóan az a fickó nincs itt. Csak szolidan bólogatok Liam szavaira. Mégis mit tehetnék ehhez hozzá? Tényleg csak beszélgetni szeretnénk és tisztára mosni az agyát, csak azt még nem tudjuk hogyan kéne. A kávéra megrázom a fejem, aztán szépen követem Liamet és ülök le a kanapéra, amikor ő is így tesz. - Nem ijesztő? - jó, én mostanában mindentől félek, szóval a véleményem nem biztos hogy tökéletesen mérvadó, de... akkor is így érzem. Persze csak akkor súgom neki ezt a két szót, amikor a nő kimegy. Tuti, hogy nem fogok semmit sem enni, és rendesen feszült vagyok, hogy végül mégis mivel tér vissza. Amikor újra előkerül a konyhából már egy nagyobb tál van a kezében, amiben finoman illatozó pogácsák bújnak meg. Guszta, de szerencsére nem rég ettünk és amúgy is ki tudja, hogy nincs-e benne minimum durva méreg... - Köszönjük, de most ettünk nem rég, és mi csak... - elbizonytalanodom. Azt hiszem ezt nem nekem kéne felvázolni, ezért pillantok végül Liamre. Az ő kérdései a fontosak, nem az enyémek, hiszen én nem is biztos, hogy fel tudnék tenni bármit, azon kívül, hogy mi a fenéért nem ismeri meg a saját fiát. Igazából ezen kívül tényleg nem is tudom, mit lehetne kérdezni. Jó persze, hogy mire emlékszik a múltjából, vagy úgy általában, hogy új emlékeket kapott, vagy a régiek teljesen elszálltak és amúgy úgy viselkedne, mint egy amnéziás, vagy ilyesmi? Azóta az is lehet, hogy a pasas megint belepiszkált az agyába, simán van rá esély.
Kifizettem a hot dogunkat és séta közben meg is eszem. Talán 10 perc az út, nem valami sok, de Scarlettnek mutatom az utat, hiszen a múltkor a karjaimban feküdve hoztam őt innen el, nem hiszem, hogy emlékszik is bármire az útból. Csak mosolyogva bólintani tudok a szavaira. Nem tehetek róla, de…az én szívemet megtépázta már az idő, rájöttem, hogy szépen-lassan szétcsúszok és darabokban fogok heverni szívem, ha itt most vége mindennek. Már elfogadtam, hogy elvesztettem az anyámat, elfogadtam, hogy elhagyott, hogy helyettem döntött, hogy magamra hagyott, és most minden elfojtott érzés és kényszer egyszerre tört fel bennem, egyszerre szakadt át minden gát a lelkemben, és minden kétséges és félelmem felszínre tört, amit nem tudok palástolni. Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak a múlt részévé kell válnia, s ha nem vagy képes erre, akkor kényszeríteni kell magad rá, kényszeríteni a felejtésre. Az idő nem tesz semmisé dolgokat, tenni kell azért, hogy valaminek vége legyen. A testnek van ideje, de a léleknek a percei megvannak számlálva. Mondják, hogy a szenvedéstől megerősödik a lelked, megacélozódik a szíved. A legerősebb jellemeket sebek borítják, és minden egyes heg, fájó emlékeket idéz fel. Az én lelkem tele van sebbel, amit én magam okoztam, a testemen is van egy-kettő, és mindegyikről tudom, hogy honnan van, hogy mit tettem, amiért sérültem. Igaz az, hogy a múltunk mindaddig velünk marad, míg le nem tudjuk rázni, és csak arra vár, hogy megkavarja a jelenünk álló vízét. Vannak dolgok, amiket nem lehet, nem tudsz csak úgy magad mögött hagyni. Ez azért van, mert tartozol ennyivel a másiknak, tartozom annyival anyámnak, hogy megpróbálom őt visszahozni, még akkor is, ha lehetetlennek tűnik a dolog. Azonban van, amit nem áldozok fel ezért. Lehetek újra bármilyen rossz ember arra a pár percre, órára, ha visszahozom anyámat, de Scarlettet elveszteni nem fogom emiatt. Nem akarok olyan lenni, mint régen, és amíg tehetem, addig tartom is magam ehhez. Kevés olyan rossz dolog van, mikor az akarsz lenni, aki régen voltál, és tudom, hogy egyszer elfog jönni ez a pillanat, de addig inkább nem is gondolok rá. Találomra megnyomom az egyik kapucsengőt, és azt mondom, hogy a postás vagyok, és már nyílik is berregve az ajtó. Sajnálatos, hogy ilyen könnyelműek az emberek, de most inkább mázli. Csak Scarlett után megyek be, és még mielőtt felmennénk gyorsan végignézem a postaládákon szereplő neveket, de sehol sem találom a Sophie nevet, és sajnos házszámhoz sincsenek rendelve, úgyhogy kicsivel később ismét az ajtó előtt állok. – Maradj mellettem, rendben? – nézek Scarlettre és gyengéden megszorítom a kezét. Abban a pillanatban, hogy eldöntöttem eljövök Atlantába Scarlettel és megkeresem anyámat, több tucat másik út tűnt el. Több kisebb, azonban fontos döntést hoztam mióta vele vagyok, és a legkevésbé sem bánom ezt. Tudom jól, hogy amit a célom elérésével kapok, nem lehet olyan fontos, mint az, amivé válok, amíg el érem, de…Scarletten kívül bármit feladok, hogy visszaszerezem az anyámat. Azt hiszem, senki nem kerülheti el , hogy tanúja legyen, ahogy a számára legfontosabb dolgok egy másodperc alatt, mint a kámfor tűnnek el az életéből. Nem feltétlen emberekre gondolok itt, hanem elvekre és álmokra is. Talán kibírjuk pár napig, hétig,esetleg évig, de veszíteni fogunk, mert vesztésre vagyunk ítélve. Én vereséget szenvedtem, feladtam volna, de ekkor találkoztam Scarlettel, és…mintha új erőre kaptam volna, elhatároztam, hogy egy utolsó dobásom még van, egy utolsó dobás, ami eldönti, hogy anyám miatt, vagy inkább Scarlettért kellett ennyit szenvednem. Akárhonnan nézem, ezzel az úttal én már nyertem. Végül bekopogok és kicsivel később az ajtó is résnyire nyílik, hogy anyám kitudjon nézni rajta keresztül ránk. Már éppen szóra nyitnám a számat, mikor az ajtó teljesen kitárul és anyám mosolyogva néz ránk. Itt valami nagyon nincsen rendben. A tegnap után ránk kéne vágnia az ajtót, nem pedig mosolyogva köszönteni minket. Talán már a tegnapra sem emlékszik? Vagy, mégis mi a fene van itt? A pasas nincs itt, legalábbis biztos már itt tollászkodna anyám körül, mint tegnap tette, de akkor is…rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. -Már megint mit szeretnétek? – kicsit értetlenül nézhetek. Anyám ezt mosolyogva, egy csepp gúny nélkül mondja, mintha teljesen természetes dolgok történtek volna tegnap este. Végül aztán lopva Scarlett felé sandítok, csak utána válaszolok. – Mi…csak beszélgetni akarunk. – nem valami magabiztosan mondom, de mellettem szóljon, hogy elégé megvagyok lepve. Anyám félreáll és a kezével mutatja, hogy jöjjünk be. Még mindig Scarlett kezét fogva lépek be, de már közel sem olyan magabiztosan, mint tegnap. Egyszerűen csak nem értem, hogy miért ilyen kedvesen ijesztő ez a egész szituáció. Kávéval akar kínálni minket, de én csak mosolyogva visszautasítom. Azt hiszem Scarlett egy életre megutálta a kávét, és…megtudom őt érteni. Végül aztán a kanapéra mutat anyám, és amíg mi kint ülünk, addig ő a konyhában csinál valamit. Remélem, hogy nem valami sütit, vagy hasonlót akar kihozni, mert nem akarok bunkó lenni vele, de egy falatot sem fogunk enni, vannak már rossz tapasztalataink.
Nem lesz baj, amíg segítünk egymásnak, legalábbis ebben reménykedem. Hiába álltam pozitívan ehhez az egészhez, nem indult túlságosan zökkenőmentesen. Még most is remélem, hogy nem lesz baj, de attól még meg van rá az esély, hogy ugyanúgy lesznek még problémák, és akkor arra is fel kell készülni igaz? Remélem, hogy meg tudom őt nyugtatni, ha mégis baj lesz, életet lehelek majd belé valahogy, ha szomorúvá válik, mert mégis túl nagy akadályba ütközünk. Nem tudom, hogy az édesanyja miért ne emlékszik rá, vagy miért van, hogy csak halványan rémlik neki a saját fia, de talán ha kitartóak vagyunk, akkor majd eszébe jut. Végső soron kérhetünk segítséget, hiszen Charles az elmével foglalkozik, itt pedig ha minden igaz, akkor azzal van a legnagyobb probléma, és akkor talán helyre is lehet hozni. Szorosan bújok hozzá, amikor átölel, mielőtt még helyet cserélnénk fürdőszoba fronton. Tudom, hogy aggódik, akármennyire is nem mutatja, vagy nem mutatta tegnap sem, de akkor is tudom. Érezni belőle, hogy feszült, mint ahogy én is felettébb az vagyok, de próbálok neki erőt adni. Este még könnyebb volt, távolinak tűntek a mai teendők, de már minden itt van a nyakunkon, nem lehet sokáig halogatni. Nem sokára kilépünk azon az ajtón, és fogalmunk sincs, hogy mi vár majd ránk, ha újra megtesszük a távolságot az édesanyja lakásáig, amit én legutóbb ájultan "jártam be". Szeretném, ha tudnék segíteni neki. Én vezettem el ide, valahol felelősséggel tartozom azért, ami rá vár, és nem mellesleg szeretem is annyira, hogy rémes érzés legyen szenvedni látni. Nem akarom, olyan jó lenne, ha boldog lehetne. Olyan jó lett volna, ha az anyja csak átöleli, ha örül neki, ha leülünk teázni egyet és én is megismerhetem, ha... megkedvel. Az én szüleim már nem élnek, de az övé igen, és mégis csak jó érzés lenne, ha elfogadna engem, ha azt látnám a tekintetéből, hogy örül, hogy fia boldog, hogy örül hogy a fia velem boldog. De nem lehetek önző, nem az számít, hogy nekem mi a jó, a fontos, hogy Liam válaszokat kapjon, valamilyen úton módon. Hamar visszatérek, és a fésülködést már kint kezdem el az ágy szélére ülve. Az túl macerás és sokáig is tart, nem szeretem állva csinálni, amúgy sincs bonyolult frizurám, amit a tükör előtt kéne rendbe tenni, csak szépen ki kell fésülni a hajamat és kész. Elmosolyodom, amikor megjelenik mellettem. Olyan mélyen szeretetteljes mosoly ez, ahogy figyel, én pedig tovább szöszmötölök. Nem tart azért annyira sokáig, főleg mert ha kint egy kicsit is lengedez a szél, akkor hamar összekócolja majd megint, de nem olyan vészes az. - Igen, szerintem is. - nem tűnik el a mosoly az arcomról és még a fésülködésben is megállok egy pillanatra, hogy finoman végigsimíthassak az arcán. Igaza van, talán mérgesek lesznek, de akkor is megérte, hogy eljöttünk. A birtokon minden máshogy lett volna, de így egymásra találtunk, így olyan szépen alakult minden és én nem cserélném el ezt semmiért. Nem változtatnék a döntésemen semmi pénzért, ha vissza lehetne tekerni az idő kerekét. Akkor is eljönnék, ha tudnám, hogy baj lesz belőle, ha féltem tegnap, vagy majd nem sokára fogok újra. Nem cserélném el semmiért ezt az utat, azt az első csókot és éjszakát együtt, vagy ezt a mait, egyetlen pillanatot sem. Az utolsó simításokat is elvégzem közben a hajamon, majd a cipő is a lábamra kerül és végül egy vékonyabb kabát. Talán szükség lesz rá, nem tudom milyen az idő kint. Nagy levegőt veszek mielőtt még kilépnénk az ajtón, de végül irány a cél. Nincs már mit húzni ezen, inkább jobb, ha mielőbb átesünk szépen rajta. Az engem furán mustráló portásra csak egy mosolyt vetek. Sejtem mi járhat a fejében, ha tegnap Liam ájultan hozott ide, de most fogom a kezét és láthatóan semmi baj, szóval megnyugodhat. - Nekem is tökéletes a hot dog. - bólintok egy aprót. Legyen az, az a fő, hogy legyen valami a gyomrunkban mielőtt belevetjük magukat a teendőkbe. Ez pedig tökéletes rá. Gondolom nem vagyunk túl messze a céltól, tehát nem sok sok időbe telni míg elérjük, ezt pedig gyorsan meg lehet enni. Kívülről egészen úgy festhetünk, mint egy idilli kis párocska. Fogjuk egymás kezét, hot dogot veszünk reggelire, csak mi tudjuk azt, hogy milyen feszültség és félsz dolgozik bennünk, senki más. Mondhatni... ez a közös titkunk, még ez is összeköt minket. Aztán már nincs más, irány a cél, a ház újra, csak most megfontoltabban. - Minden rendben lesz, most figyelünk egymásra. - jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon, és szorítom meg kicsit a kezét, mielőtt még elengedném, hogy intézni lehessen a reggelit.
Kezdőlap 
by 
