Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
”Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem.”
- Tényleg! – mosolygok rá. Nem emlékezhet, valóban, ez olyan nüansznyi kis része volt közös életünknek, hogy ha kevésbé erős lenne az amnéziája, akkor sem hiszem, hogy ez a rész maradt volna meg számára leginkább. Nem zavar, már legalábbis az nem, hogy erre nem emlékszik. Az persze sokkal inkább kellemetlenül érint, hogy úgy egyáltalán rám nem emlékszik meg arra, hogy mennyire szerettük egymást. - Amikor? – vonom fel szemöldökömet kérdőn. Várok is választ meg nem is, reménykedem is, meg nem is. Kimondva-kérdezek inkább mást, amely még annál is nagyobb balgaság, mint a reggeli szokások iránt érdeklődni. Nem, még ennyi és után sem tanultam meg, hogy nem kell mindent emlegetni, vannak dolgok, melyeknek jobb helye van a szőnyeg alatt. - Meglepően jól álltad a sarat annak ellenére, hogy nem a modorod a legfőbb ékességed. - piszkálom egy kicsit, de inkább csak azért, mert ezzel akarom elodázni, hogy hallanom kelljen elutasítását. Mert borítékolom, hogy azt fogok kapni, s hiába mosolygok, ettől még nem vagyok cseppet sem vidám. Atya isten! Mindenre számítottam, csak erre nem. Egyszerre támad sírhatnékom és nevethetnékem is, s őszintén szólva fogalmam sincs róla, hogy mit is mondhatnék neki. De mégis, mielőtt utat találnának belőlem a szavak, a puszija nyomán egy időre odabújok hozzá, hogy aztán fejrázva húzódjak el. - Nem. Mármint igen, a városban maradok egy kicsit, de nem lakom itt, szóval vissza fogok menni North Salembe pár nap múlva. A nemet pedig arra értettem, hogy nem várok el tőled semmit. Mármint ne gondold, hogy most innentől azt hiszem, hogy egy pár vagyunk, vagy ilyenek. Én csak szeretnélek újra megismerni, s ha megengeded, akkor megismertetni téged a múltaddal. Aztán lesz, ami lesz. Mennyivel könnyebb lett volna neki azt mondani, hogy szeretem. Hogy mindig szeretni fogom akármi is történjen. De nem mondtam, mert nem éreztem fairnek. Csak egy csókot kap, futó, röpke búcsút, mielőtt a fürdőszobába veszem be magam, hogy lezuhanyzás után felöltözzek és elköszönve Loagentől távozzak. Megadom neki a címemet, megtalál, ha akar. Innentől legalább annyira rajta is múlik a dolog, mint rajtam. Az élet furcsa. De nem rossz, igazán.
//Köszönöm a játékot! Lelkesen várom a folytatást! //
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Vas. 20 Júl. - 18:37
Meglepetten pislog ahogy a nő újabb dolgot fed fel a múltjából, aztán lesandít a még mindig a kezében gőzölgő bögrére. -Tényleg? - Kérdi, még mindig sokkhatás alatt. -Fura, mindig ezt szoktam csinálni reggel amikor...Nem fontos. Most már belekortyol a kávéba, annak ellenére, hogy a kanál ami megállna benne, szét is olvadna másodperceken belül, olyan forró. Nem, nem szereti, ha szétég a szája belülről, de most inkább tűri ezt, még ha kidagadó szemekkel is. Aztán kapkodja a levegőt, hogy kissé lehűtse magát, de a következő kérdés hallatán újabb hatalmas kortyot önt le a torkán a fekete lávából. -Ez egy jó kérdés... Nagyot sóhajt, aztán eldobja a bögrét, és pont amikor az összetörik a padlón, ő leül Kayla mellé az ágyra. -Nézd...a tény, hogy nem ugrottam ki az ablakon, vagy viccelem most el, esetleg teszek valami gusztustalan megjegyzést...csak azt akarom mondani, hogy nem tudom. Nagyon élveztem ezt az estét, és nem lenne kifogásom az ellen, hogy megismételjük de nem vagyok az a randizós fajta, és nem tudom. Te rendes lánynak tűnsz, a rémálmaimmal ellentétben, úgyhogy nem szeretnélek hitegetni. Megpróbálhatjuk, de ennyi...Nem ígérhetem meg, hogy működni fog a dolog. Közben átkarolja a nő vállait, és nyom egy puszit a fejére. -Szóval...a városban maradsz akkor?
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Szomb. 19 Júl. - 11:17
Logan & Kayla
”Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem.”
Az éjszaka mozgalmassága után a hajnal csendje álomként borul elméjére, sötétbe vonva mindent, ami az előző napon történt. Álmában olyan tájakon jár, melyeken még soha, olyan ízeket érez, melyeket soha és olyan illatok ülik meg orrát, melyek nem is léteznek a valóságban. Jó ez így, nem akarna a valósággal, a remélt jelennel álmodni. Nyugton alszik, ajkain angyali mosollyal szendereg a párnán, tincsei fátyolként terülnek szét körülötte az ágyneműn. Kávéillat kúszik a soha-nem-volt illatok közé, s ez rántja vissza álmából. Először csak hátára fordul az ágyon fekve, aprót nyújtózkodik, majd jóleső sóhajjal nyitja ki szemeit. S ahogy meglátja a férfit, egyszeriben rászakad a valóság. Most vannak, nem évekkel ezelőtt. A kávéillat ismerősből idegenné változik, s a mosoly is óvatosba fordul ajkain. Takarót magával húzva ül fel, hogy ne mutasson még mindig meztelen testéből sokat. Ez nem szégyenlősség, hiszen tudja, hogy mivel töltötték az éjszakát. Egyszerűen csak reflex, semmi több. Mellei fölött lefogja leszorított felkarjaival a takarót, érdeklődéssel telt tekintettel néz végig a férfin, aki olyat mondott neki, ami egyszerre dobbantotta és tépte ki a szívét. Napsugár? Becézi. Logan becézi őt, pedig.. pedig nem emlékszik rá. Ez a felfedezés igen keserű, de egyben örömteli is. Már legalábbis a becézés ténye. Ha szarkasztikus, ha nem. - Igen? - kérdezi enyhén félrebillentett fejjel. A kávésbögre után nyúl, átveszi azt. Mélyet szippant az erős fekete illatából, majd azzal a lendülettel vissza is adja a csészét a férfinek. Ez is olyan rituálé, amiről Logan semmit sem tudhat jelenleg, hiszen nem emlékszik rá. Mégis, itt érzi meg az idejét annak, hogy elmeséljen valamit. - Minden reggel készítettél kávét, holott tudtad, hogy sosem iszom így feketén. De behoztad, ahogy most is. Átvettem a csészét és nagyot szívtam az illatából, mert az üres feketekávénak csak az illatát szeretem. Utána visszaadtam a csészét és a konyhába kimenve készítettem magamnak olyan kávét, amilyet én szeretek. Gesztusértékű volt a dolog. Tőled is és tőlem is. Összekötött minket. - révetegen tekint az ablakon beszüremlő fény felé, figyeli, ahogy a napsugárban táncot járnak a motelszoba levegőjének porszemei. Végül visszapillant a férfire. - Ha jól sejtem, ennek nem lesz folytatása közöttünk.. - hagyja függőben a mondatot. Nem akarja a férfi helyett befejezni. Illetve akarná, de nem tudja. Maradnak hát ennyiben, s ahogy pillantásával Logan ismerős arcán táncol, akaratlanul is elsodorják a régmúlt emlékei, vért serkentve szívéből. Fél a választól, ha nem mutatja, akkor is.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Csüt. 17 Júl. - 9:56
Mikor véget ér az éjszaka, és a nap első sugarai is megjelennek a hotelszoba ablakpárkányán, Logan csendben heveredik le Kayla szomszédjába az ágyra, aztán elvigyorodik ezen. Majd gondol egyet, oldalra fordul, és hátulról szorosan magához öleli nőt, hogy aztán így aludjanak el, vele a karjaiban. Nem egészen biztos benne, hogy mit jelentett neki ez a ma éjszaka, és a rengeteg szokatlan érzés, ami a felszínre tört közben, de egyenlőre nem szeretne foglalkozni vele, csak aludni, és ölelni őt. Majd holnap...
Másnap reggel egy idegen hotelszobában ébred...már legalábbis úgy idegen, hogy korábban még nem ébredt itt. Ismerős helyzet. Ismerős helyzet, az biztos. Óvatosan kioson a nő mellől, és első útja a konyhába vezet. -Jó reggelt napsugár - dörmögi valamivel később, nem kicsit szarkasztikus hangon, és egy bögre kávét tart a nő felé, hátha szereti a Loganféle extra erős fekete levest, amiben megáll a kanál. -Szóval... Sóhajt egyet. Amíg megfőzte a kávét, azon gondolkodott, mit kéne most mondania, de sajnos csak eddig jutott már akkor is. -Én...azt hiszem sejtem, mit láttam benned.
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Kedd 15 Júl. - 12:03
Logan & Kayla
”Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem.”
18+
A memória egy érdekes műszer, érzékeny, kifürkészhetetlen, titkos dolog. Sokszor kívánta az elmúlt néhány órában, amit Logan társaságában töltött, hogy bár ő se emlékezne a férfira, lehetnének csak egyszerű személyek, akik elmennek egymás mellett a kocsmában és nem foglalkoznak a másikkal. Ám mégis, most, ahogyan a férfi csókjai borítják testét, s közös szenvedélyük egységes dallamára mozdulnak mindketten, fedetlen porcikáikkal olvasva eggyé.. most semmire sem cserélné el az emlékeit. Minden csók egy újabb képet varázsol elő a múlt ködéből, minden rezdülés boldogsággal tölti fel, mert tudja: ez nem csak szex. Számára ez nem kaland, számára ez nem egy éjszaka a sohatöbbéből, hanem nagyjából a világot jelenti, a mindent, a tudatot, hogy most – talán utoljára – még elhiheti, hogy létezik az a világ, melyben egyedülhetnek ők ketten, s talán ebben a titkos világban – ami jelen pillanatban egy motelszoba, semmi több – nem hagyják el egymást többé soha. Kívánja a férfit, majd' eleped érte, az elmúlt évek minden hiányérzete beleivódik testének íveibe, csípőjének mozgásába, ajkainak csókban kiteljesedő ütközeteibe. Nem tudja, de nem is akarja tudni azt, hogy mi lesz akkor, ha rájuk köszönt a reggel, mert legyen bármilyen szertelen, ugorjon bele ebbe a kalandba akármilyen hevesen, abban azért biztos, hogy fájdalmas lesz megint elbúcsúzni a férfitól, akinek teste azt jelzi számára, hogy ugyanolyan ismerős szenvedély fűti, mint őt magát, de aki mégsem emlékszik rá, aki mégis idegen. Logan karjaiban pihegve tulajdonképpen most minden olyan lényegtelen. Nincsenek szavak, nincsen múlt és nincsen jövő, csak a pillanat van és az, hogy mindketten elégjenek legbelül a vágytól fűtött közös máglyán. Nem sikolt, soha nem volt az a hangos nő, ha együttlétről volt szó, de kéjtelte nyögései nem minduntalan vannak tele visszafogottsággal. Hiszen ezen a ponton kit érdekel, hogy mi hallatszódhat ki a szobából? Ha azzal foglalkozna, akkor nem is a férfivel törődne, s nem lenne más, csak színdarab az egész, s ő egy bábu ezen a nevetségesen ismerős, mégis ismeretlen sakktáblán. De ő nem akar bábu lenni, csak a férfit akarja, vele lenni addig, amíg csak elhúzható ez az együttlét. Mert a búcsú.. a búcsú meg fogja ölni, megint.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Csüt. 10 Júl. - 0:46
+18
Nézi ezt a csodaszép nőt, aki engedékenyen karjaiba simul, és már komolyan sajnálja, hogy nem emlékszik rá. Ha igaz, amit mondott, biztosan rengeteg éjszakát töltöttek már együtt lángoló szenvedéllyel osztozva az ágyon. Na, szóval, rengetegszer kapta már el bárhol és bármikor napszaktól, helyszíntől vagy akár attól függetlenül, hogy egyedül voltak-e. A rohadt életbe, hogy nem emlékszik rá! Ezt ki akarná elfelejteni? Ki tudná elfelejteni? De nem baj, most bepótol minden egyes elveszett emléket, minden együtt töltött percet, ami számára örökké homályba veszett. Kayla ma éjjel az övé, ma éjjel visszakapják mindketten, amit elveszettnek hittek. Mondjuk, ha ezt előre tudja, talán le kellett volna gurítania még néhány energiaitalt, de végül is mindegy. Ő ne bírná? Pláne egy ilyen nővel! Ahogy felfedi formás melleit, Logan finoman elmosolyodik. Nem éppen ezt a reakciót szokta kiváltani belőle ez a látvány, és most sem kéjsóvár az arckifejezése. Nem mintha ne mozgatná meg a gyönyörű kilátás, hiszen ő is csak férfiból van, Kayla pedig egyszerűen fantasztikus nő, de van még itt valami. Valami furcsán kellemes érzés. Valami, ami melegséggel tölti el, megnyugvással, biztonságérzettel, amiért ott van, amiért ő az és nem más. Minden mozdulata tökéletes, még az is, ahogy megrázza kecses vállait, hogy megszabaduljon a melltartójától, ahogy felé nyújtja puha, meleg kezecskéjét, egyszerűen fájdalmasan jó érzés. Ahogy hozzáér egy pillanatra, úgy érzi, másra nem is vágyik. Akár csak feküdhetnének itt, egyetlen szó nélkül, szorosan egymáshoz bújva, hogy sose kelljen elengednie... Na jó, elég ebből! Tényleg jó bőr, de ennyire azért nem kéne bezsongani tőle! Hevesen húzza magához, és hiába érzi, hogy Kayla nem fog elalélni és engedelmes kezesbárányként hagyni, hogy az erősebb fél domináljon, ez most nem számít. Nem szorítja túlságosan, hagy neki egy kis teret a fészkelődésre, de épp csak annyit, hogy ne érezze bezárva magát. Elég szilajnak tűnt, Logan mégsem képes a legkisebb durvaságra sem. Ami persze nem jelenti a szenvedély hiányát. A legnagyobb gyengédsége ellenére minden tűzforró csókjával, minden izma legapróbb rezdülésével jelzi a nőnek, hogy a következő pár órában nincs kegyelem. Maga sem érti, hogy akarhat ennyire egy olyan nőt, akit nem is ismer. Volt már dolga nőkkel. Kívánta őket akkor is. De ennyire... így még soha. Kayla ma éjjel az övé. Csak az övé, és mikor megszabadítja magukat a maradék ruhadaraboktól, amelyek még közéjük merészeltek állni, mikor felhevült teste tökéletesen simul Kayla tűzforró, eszméletlenül kívánatos testéhez, mikor végre egymáséi lettek, mikor egyre szorosabban öleli az alatta fekvő nőt, egyre elszántabb, gyorsabb tempót diktálva, mikor újra és újra Kayla szemeibe néz, azokba a hatalmasan csillogó drágakövekbe, amikben el lehet veszni, mikor ujjaival beletúr a lágy fürtökbe, mikor megérzi tűzforró leheletét az arcán, bőrébe vájó körmeit a bőrén, puha ujjai cirógatását, mikor akaratlanul is felnyög, és csak még jobban feltüzeli, ha meghallja Kayla nyögéseit vagy sikolyát, újra és újra felötlik benne, hogy hogy is volna lehetséges, hogy valaha is elfelejtse őt.
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Vas. 6 Júl. - 18:10
Logan & Kayla
”Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem.”
18+
- Bunkó és bunkó között is van különbség, de ebbe ne menjünk bele! – ütöm le ezt a labdát, nem akarva beszélni róla. A mai napig nem hiszem, hogy az a megmentés önzetlenségből fakadt, mint ahogyan Logant sem tartom bunkónak és dühít, hogy így gondolkodik saját magáról és már megint itt tart. De persze, miért is csodálkozom? Talán neki nem osztottak önkedvelő lapot. Vagy csak szeret a taplóságának hitében tetszelegni. Nem érdekel, soha nem is érdekelt. Beleszerettem és pont. Lehet akármilyen ember, ez nem fog változni. Illetve.. nem tudom, hogy fog-e. Eddig még nem változott. Nos, a felsőmért azért kár, bár az a „szinte” megmenti a teljes pusztulástól, így lesz miben hazamennem reggel. Vagy amikor a távozás mezejére lépés ideje ér. Aprót morranok, jelezve ezzel azt, hogy óvatosabban bánjon a ruháimmal, valamint azt is, hogy ne higgye: minden tekintetben ő az úr. Azon már túl vagyunk, amikor azt hitte, hogy egyszerű, irányítható lány vagyok, olyan, aki elolvad egyetlen pillantásra és hagyja hogy maga alá gyűrje a nyers férfierő és a szenvedély. Persze erre ő nem emlékezhet, s valamiért én sem akarok. Úgy próbálok állni a helyzethez, mintha nem ismernénk még egymást, mintha nem kóstoltam volna már minden porcikáját, vagy ő az enyém. De nyílt lapokkal játszottam, így nem is tudok másként gondolni rá. A melltartó könnyedén csatolódik ki, pár vállrántással ledolgozom azt karomra, hogy kibújhassak belőle, s az ágy mellé hajítsam azt. Fedetlen kebleim halma ér az ő szintén mezítelen mellkasához, miután szorosan bújok hozzá azt követőn, hogy megszabadítottam vagy így vagy úgy a felsőrészétől. Viszonozom csókjait, ujjaimmal fedetlen hátán zongorázom, néha-néha körmömmel megkarcolva azt csak úgy, szenvedélyszülte játékból. Egy kicsit hagyom, hogy ő vezessen, az ő jelene ez, nem az enyém. Számomra ez ugyanúgy a múlt része, ahogyan oly sok minden más. S bele fog szakadni a szívem, de a testemnek itt és most nem tudok és nem is akarok megálljt parancsolni. Sírni ráérek később is azon, hogy mennyire ostoba voltam, milyen hiszékeny, milyen vak.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Csüt. 3 Júl. - 12:13
+18
Csodálkozva néz a nőre amikor felhorkan azon, hogy rendesnek titulálta a megmentőjét. -Fura vagy, ha az aki megment nem rendes, akkor egy igazi bunkóba meg egyenesen belezúgn... Megakad a mondandójában, hümmög egyet, aztán megrázza a fejét. -Nem érdekes. Annál is inkább, mert nem sokkal később ez a gyönyörű nő kimondja a boldogító oké-t, ő pedig boldogan veti bele magát ebbe a minden bizonnyal hosszú, de élvezetekkel teli éjszakába. Kicsit bűntudata van ugyan, amiért neki talán nem jelent ez annyit, mint a nőnek, de képtelen lenne ellenállni. Két kézzel ragadja meg a nő felsőjét, és szinte letépi róla, aztán újra ráveti magát, és szenvedélyesen csókolni kezdi őt, kezeit pedig végighúzza a nő most már fedetlen oldalán, hogy aztán becsússzon mögé, és elkezdje keresni, hol tudja kikapcsolni Kayla melltartóját.
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Hétf. 30 Jún. - 10:19
Logan & Kayla
”Érezte, ahogy ajka az övéhez ér. És... ennyi volt. Minden kérdésére választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége megszűnt. Amit ekkor érzett, nem egyszerű szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált. Vele... otthon volt.”
- Rendesnek, bah! – forgatom meg a szememet. Stu minden csak nem rendes, legalábbis az én szememben nem. Persze nyilván elég kedvezően tálaltam, s a történtek kapcsán nem hazudtam, de ettől még csípi a szememet, hogy valaki kedvesnek titulálja azt, akit én cseppet sem szívlelek. Nem tehetek róla, fel kell nevessek azon, amit mond. Elképzelem, hogy milyen fejet vágott, amikor először akart átmenni fémdetektoros kapun, s hát az élmény.. felülmúlhatatlan. Nehezen is térek magamhoz, úgy vigyorgok, mint a tejbetök a nevetés elhaltával is. Aztán a nevetés és a mosoly is valami egészen mássá változik. Lelkemet a bennem sorjázó szenvedély lángjai nyaldossák abban az örömben fürödve, hogy nem hogy nem találtam elutasításra, de még viszonozza is a csókomat. Midőn egy kis időre elválnak ajkaink egymástól, jóleső, apró sóhaj szakad fel tüdőmből, hogy ezzel a sóhajjal szippantson megint magába kettőnk elmúlt kapcsolatának örvénye. Megcsókol, s nem finomkodik. Testem azonnal válaszol a jelzéseire, átkattan bennem is a mutató, s olyan hévvel megyek bele a csókba, amilyennel már nagyon régen nem csókoltam őt. Az árulás előtt, az első halálom előtt. Azelőtt, hogy örökre elvesztettem volna őt. Aprót nyekkenek, amikor felkap, aztán majd magával együtt leejt az ágyra, de nem húzódom tőle messzebb, épp csak annyira, hogy rekedt, a miheztartás kedvéből születő egy szót közöljek vele. - Legyél! Ennyi, s ezzel el is van intézve. Az agyam kikapcsolja magát, s nem létezik más, csak a testem, melyet a vágy hajt az irányít, s melynek húsburkában a lelkem sem berzenkedik. Talán meg fogom ezt bánni, de nem érdekel. Kell a hit, hogy van még értelme ennek az egésznek, hogy legalább egy éjszakát azzal tölthetek még, akit életem végéig szeretni fogok. Ujjaim a viselt felsőrésze felé kalandoznak, hogy míg újabb csókban forrok össze vele, megpróbáljam lehámozni azt róla, vagy legalább megindítani a folyamatot.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Kedd 24 Jún. - 10:56
-Ó, valóban? - Kérdi csodálkozva a Stryker-es történetnél. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerű voltam...rendes pasasnak hangzik az illető. Aztán csak felmorran arra, hogy a múltja nem olyan borzalmas, mint gondolja. Hát, lehet Kayla felbukkanása után nem volt olyan vészes a dolog, de azért az a kevés, amire emlékszik nem túl biztató. -Valójában, nem olyan vészes, csak fémérzékelő kapuk mennek az idegeimre lassan...egyébként hasznos, mindig van nálam sörnyitó. Egy darabig csak üldögél így tovább, a hozzá simuló nőt ölelgetve, és néz maga elé. A töményes üvegről egyre inkább elfelejtkezik, és csak azon gondolkodik, mit kéne most tennie, vagy legalább mondania. Továbbra is ott motoszkál benne, hogy valamiért nem szabadna bíznia ebben a nőben, és bár gyakorlatilag megkapta a választ arra, hogy miért gondolhatja valaki ezt, mégsem egészen biztos benne, hogy ennyire egyszerű lenne a dolog. -Hmm? - Néz kérdőn, amikor szembe kerül vele a nő, de amikor a kezei az arcához érnek, már tudja, mire gondol. Egy másodpercig sem ellenkezik a nő édes csókja ellen, ami amellett, hogy valóban jó érzéssel tölti el, ráadásul kellemesen ismerős is. Lehunyt szemekkel viszonozza, aztán amikor picit elhúzódik Kayla, még mindig nem nyitja ki, csak miután meghallja a kérdést. -Önző leszek - feleli, szélesen vigyorogva, elkapja a nő vállait, és előre dől egy újabb, sokkal vadabb csókért. Menet közben két tenyere lefelé siklik a nő testén, és ahogy feltápászkodik a földről, úgy ragadja meg a nő combjait, és emeli fel a földről, hogy aztán közösen eshessenek hanyatt, a Logan mögött lévő ágyra.
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Vas. 22 Jún. - 23:36
Logan & Kayla
”Érinteni sem merem, tán csókja Megégeti ajkam. Igen, Uram, kósza Gyönyör jut nagy bűnért cserébe; Tudod, mily édes egy ilyen óra.”
- Valószínűleg azért, mert egy igazi seggfej is. Erre még a saját beosztottjai is rájöttek. Amikor téged ilyenné tett, amilyenné, akkor azt hiszem különösen elszaladt vele a ló. Volt, aki emiatt elhagyta a köreit. Az, aki engem megmentett. És, hogy a kérdésedre válaszoljak: nem, egyszer sem te öltél meg. Sose bántottál. Csak én bántottalak téged.. – sóhajtok fel. Stunak a nevét nem fogom kimondani, ha nem muszáj, akkor nem elemezgetem, hogy az a véleményem, hogy az a dög csak azért mentett meg, mert tudta, hogy mennyire fogok szenvedni elvesztet szerelmem miatt. Bosszúból, mert nem szerettem őt, mert nekem csak Logan létezett. És létezik most is. Bár szerintem már Stuart is kiszeretett belőlem. Ha ugyan képes volt a mocska szeretni valaha! Átkarol én pedig beleborzongok. Évek óta vágyom rá, hogy újra ilyen közel lehessünk egymáshoz, hát most minden gondolkodás nélkül, ösztönösen dőlök oldalvást neki, s hajtom vállára fejemet. - A múltad nem olyan borzalmas, mint amilyennek hiszed. Jó, persze, tudom én, hogy fémmel a testedben élni nem lehet a legkirályabb, de a modorod régen is ilyen lehengerlő volt, szóval nem változtál sokat. – mosolygok rá és bököm enyhén oldalba. Szerettem cukkolni mindig is, s sokkal könnyebb most ezt tennem, mint siránkoznom azon, ami nem lehet az enyém. - Azt kell mondjam, tévedsz. A karjaidban leheltem ki a lelkem nagyobbik részét, megbántam bűneimet, elmondtam, hogy szeretlek és nem úgy tűntél, mint akit ez hidegen hagy. Csak az a golyó.. az a fegyverropogás.. - húzom el a számat. Nem nagyon szeretnék erről beszélni, mert tapintatlannak érezném közölni vele, hogy miképpen lőtték fejbe. Nyilván tudja, valaki csak elmondta neki. Ha nem, akkor maximum kérdez, én pedig válaszolni fogok. Felnevetek a motoros alkoholistán. Csengőn, hosszan kacagok, s ebben a kacagásban lassan eltűnnek kellemetlen érzéseim is. Nem érdemes rágódnom a múlton, el kell engedjem azt, s építenem magamnak egy új jelent. A sajnálkozása kés a szívembe ugyan, de nem tűnik el tőle mosollyá szelídült kacajom. - Sose sajnáld, pontosan az vagy, akit kerestem! – célzok ezzel arra, hogy számomra ő sosem változott. Mindig ugyanez a tuskó volt én mégis szerettem, s ő is képes volt szeretni engem. Talán csak ebben az utolsó dologban változott, de ezt nem szívesen mondanám meg neki. A kérdésére először nem tudom, hogy mit is felelhetnék. Feltérdelek, kibújva ezzel a karja alól, majd úgy helyezkedem, hogy a látóterébe kerülhessek, amennyiben normális irányba fordítja a fejét. - Önző leszek! – közlöm sejtelmesen, majd tenyeremet az arcára simítom. Kisujjamat a füle vonala alá csúsztatom, így tolva tenyerem zárójelét egészen az arcára. Nem használom rajta a képességemet, de ha el akar ugrani, hát a másik kezemmel is az arcához nyúlok, kényszerítve arra, hogy rám pillantson. Negyed szívdobbanásnyi idő alatt szelem át a köztünk levő távolságot, s hajolok rá ajkaira. Puhán cirógatón érintem leheletemmel ajkait, hogy aztán kiszorítsam onnan a távolságot, mint üveggolyó helyett levegőt. Nem vagyok szemérmes, hogyha arról van szó, hogy olyat csókolok, aki az enyém volt, s akié voltam én. Ha tökéletes elutasításra találok, akkor persze elhúzódom, de ha csak egy kis esélye is van a megrezdüléseiben annak, hogy benne van ebben a csókban, úgy nyelvemmel rést ütök ajkai között, hogy megkeressem az ő nyelvét, szenvedélyes harcba hívva azt a csók csataterén. Arcát nem engedem el akkor sem, amikor elszakítom ajkaimat az övéitől végül. Nem szólok semmit, nem magyarázkodom. Kellett ez a csók, akartam, nem tudtam volna elmenni innen anélkül, hogy meg ne kapjam. S most rajtam a kérdezgetés sora. Suttogón, de mégis nagyon komoly karccal lököm kettőnk közé a kérdésemet. Illetve tükrözöm le az övét. - Szóval, mihez kezdesz most? Nem várok semmiféle választ, így nem csalódhatok. Azt mond, amit akar, ahogyan akarja. Nincsenek ítéleteim és reményeim. De a reménytelenségből született ötleteim nem mindig rosszak, így ezt a csókot sem ítélem annak. Legyen akármi is a folytatás. Vagy pont, hogy ne legyen. Rajta áll.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Vas. 22 Jún. - 21:36
-Nem volt valami alapos munka, ha hencegni tudsz róla. Ha én ölök meg valakit, az úgy marad. Aztán, e szavak kimondása után ledermed egy pillanatra, és kérdőn néz a nő két szép szemébe. -Nem én öltelek meg, ugye? Látja a nőn, hogy valami zavarja, és természetesen ezúttal is teljesen félreérti a dolgot, de általában nagyon sikeresen túljátssza, hogy mindössze annyi empátia szorult csak bele, mint egy tubus csili szószba, szóval nem csoda, hogy nincs nagy gyakorlata az ilyesmiben. -Stryker...igazi s*ggfejhez illő név...bár ha nagyon őszinte akarok lenni, ezzel a Howlett-el sem egészen vagyok kibékülve. Egész biztos, hogy a múltamból jöttél, és nem csak nagyon fura módon szeretnél felszedni? Biztos? Gondoltam... Mélyet sóhajt, és tőle szokatlan mód, szomorú szemekkel kezdi a padlószőnyeget bámulni. sok minden játszódik le a fejében. Vér, ordítás, halálsikolyok, a rémálom, amikor kikel abból a furcsa kádból, és a karmai a falba vágnak. A két gyanúsan ismerős bájgúnár a kocsmában. A legrosszabb, hogy mindezt vérvörös szűrő mögül látja, mint valami borzalmas horrort, vagy mint a bika a világot a posztó mögött, amit cafatokra tépni készül a matadorral együtt. Megmozdul, és súlya alatt csak úgy reccsen a padló, ökle pedig az ágyon támaszkodik meg, közel Kayla fejéhez, aztán azt követi Logan háta, ahogy helyet foglal mellette, és végül karjával átöleli a nőt, és magához húzza. -Szerintem egyenlőre elég a kérdésekből. Nézd, nem éppen türelmes embernek ismerem magam, ami pedig a múltam illeti, az egy elég érdekes téma...az érdekes olyan értelmében, hogy egy menő pszichológus meg tudna tölteni vele pár könyvet. Nem sokat derítettem ki eddig, de messze te vagy a legkevésbé borzalmas felfedezés eddig is.... Hátradönti a fejét, és mélyet sóhajt. Nem szokott hozzá, hogy ennyit beszéljen, ennyire pozitív hangnemben. -Csak azt szeretném mondani, hogy talán jobb ez így. Nem arról vagyok híres, hogy könnyen bocsájtanék meg, így viszont, hogy nem emlékszem, nem kell... Most pedig egy egészen normális lánynak ismertelek meg. Aztán megforgatja a szemeit, és még hozzáteszi. -Na jó, kocsmákba jársz, irányítod mások agyát, és felszálltál egy vadidegen alkoholista motorjára, de ezt leszámítva...ha valaki megkérdezné, mit gondolok ezüstrókáról, azt mondanám, tud bulizni...és kicsit kedvelem. Aztán újabb mély levegő, és a plafonra néz. -Sajnálom, hogy nem az vagyok, akit kerestél. Aztán ad egy puszit a nő homlokára, és bár úgy tervezte, feláll mellőle, egyenlőre nem mozdul, csak így marad, és tovább öleli őt fél kézzel. A másik viszont az üveg után nyúl. Nézegeti egy darabig, de aztán lefekteti az ágyra. Valahogy most ehhez sincs kedve. -Szóval, mihez kezdesz most?
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Csüt. 19 Jún. - 21:00
Logan & Kayla
”A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.”
- Kezdetnek mondom, hogy én már kétszer meghaltam, mit számítana egy harmadik? Valaki úgyis mindig megment. Szeretnek engem odafent! – célzok ezzel arra, hogyha feldühödne és belém találná ereszteni a karmait, akkor se történne tragédia. Talán örülnék is neki, mert végre nem lenne ez a szenvedés az élet. Nem találom magam hosszú évek óta, s mellette sokkal nehezebben megy. Azt hittem, hogy már elfelejtettem őt. Hogy békében nyugszik bennem és csak pár olyan sötét nap telepszik rám egy hónapban, amikor fizikailag fáj a hiánya. Hittem benne, hogy nem létezik, hogy halott, hogy semmivé vált a kapcsolatunk és minden, amit valaha szépnek tartottam vele kapcsolatban. Úgy gondoltam, hogy el tudom felejteni. Nem sikerült. Ahogy beszélek neki kettőnkről, minden percünket újra átélem. Nem szeretnék megzuhanni, mert nem lenne értelme, de mégis érzem, ahogyan egy forró könnycsepp indul útnak szemem sarkából. Én voltam a bolond. Én vagyok a bolond. S mindig én leszek az. Mert felesleges tagadnom, még mindig szeretem őt, nem tudok élni nélküle, mert a mindennapjaim része így is úgy is. Tudom, hogy nem szeret már. Sejtem, hogy talán soha nem is fog, de ettől még fáj az egész. Úgy érzem, hogy lángok élednek bennem, vörös nyelvükkel nyaldossák lelkemet, s fájdalmas, soha be nem gyógyuló sebként írják belém a megmásíthatatlant: Ezüstróka elveszett. - William Stryker a neve és az orrhangja nincs a fülemben nekem sem. Ezer éve nem beszéltem vele, mert nem vagyok kíváncsi rá! – telik meg dühvel a hangom. Ökölbe szoruló kezeimmel a padlóba csapok, mit sem törődve azzal, hogy mennyire fájdalmas is ez. Könyörgőn nézek az elém telepedő férfire, s míg azon vívódom, hogy fel merjem-e tenni a kérdést, ami foglalkoztat, nyelvem önálló életre kél, s hangszalagjaim cinkos közreműködésével megformázza a szavakat. - Egyáltalán nem emlékszel rám. – kijelentés, nem kérdés. Csalódottság ajakremegését csalja elő belőlem. Lesütöm szemeimet. - Már nem számít, hogy szeretlek-e. Neked már nem. Nem is hiányzik az, amiről fogalmad sincs. Tudod, ez rémesebb annál, mintha csak simán kiszerettél volna belőlem. Mert nem haragudhatok rád, pedig ha tehetném, akkor könnyebb lenne nem szeretnem téged. Felesleges lenne hazudnom neki, ez nem az a helyzet, amelyben meg kell tennem. Végérvényesen darabjaimra estem, s bár régen látott ilyennek, úgysem tud most majd mit kezdeni a helyzettel. Legalábbis szentül hiszem, hogy már többé nem számíthatok arra, hogy óvón körém fonja karjait és megvigasztal, ahogyan tette régen, amikor olyan múltam miatt aggódtam, melyet nem mesélhettem el neki. Nem tudhatott semmit a húgomról, nem szólhattam neki arról, mennyire rossz érzés, hogy valamelyiküket el kell veszítsem ahhoz, hogy új életet kezdhessek. Nem szólhattam semmit arról a rettegésről, ami minden éjjel eltöltött, ahogyan arra gondoltam, hogy két szék között egyszer a pad alatt találom magam. S lám, bekövetkezett. Emma nem kér belőlem, rémes nő lett, olyan, akit nem tudok tisztelni, de mégis szeretem. S Logan? Nem tudom, hogy most milyen. Fájdalmasan a régi, de még fájdalmasabban új. - Köszönöm.. – a padlócsapkodástól még mindig sajgó öklömmel ledörzsölöm arcomról a könnyeket. - ..nem kérek. Igyál csak nyugodtan, kettőnk közül nekem van miért hülyén éreznem magam. Ital nélkül is sikerül.. Mondd csak, vannak még kérdéseid, vagy véglegesen eleged lett belőlem?
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Vas. 15 Jún. - 12:50
-Kezdetnek itt vagy mindjárt te - mutat rá könnyed hangon, aztán megvonja a vállait - egyébként meglepően sokan, el sem hinnéd, mennyien élnek ebben az országban, öngyilkos hajlamokkal. Nincs kedve túlüvölteni a motort, úgyhogy vezetés közben nem beszél, helyette csak az útra figyel, meg, hogy ne menjen neki semminek, miközben néhányszor tényleg csak egy hajszál választja el őket a karmaboltól. Ez van, arról volt szó, hogy most válaszokat kaphat a kérdéseire, és nem fog várni egy másodperccel tovább sem, mint amennyire feltétlenül szükséges. Aztán a hotelben helyet foglal egy kényelmesnek tűnő kanapán, ami alaposan besüpped a súlya alatt, a két üveg töménye pedig felvonja a szemöldökét. -Ha az a terved, hogy leitass, teljesen fölösleges, így is dögösnek talállak - mondja komolytalanul, aztán a nőre kacsint, és kibontja az egyik üveget. Poharat nem talál, és már épp azon lenne, hogy meghúzza az üveget, mikor Kayla a földre ül az ágy mellé. Erre gondol egyet, megvonja a vállait, és a két üveggel a kezében letelepszik a nővel szemben, törökülésben. Nincsenek túl közel egymáshoz, ha hasra feküdne, haja alig érné el Kayla lábait, de azért elég közel, hogy ne kelljen kiabálni. -Valaki... - ismétli meg a szemétláda "nevét", aki ezek szerint jól csőbe húzta. Ha már húzásról van szó, a tequila negyede eltűnik a történet hallgatása közben. -És mégis, ki volt ez a valaki? Véletlenül nem egy egyenruhás, magabiztos, barom arcú manus, sípoló orrhanggal? Az orrhang nem biztos...elég ködösek az emlékeim... A másik dologra inkább nem tér ki. -el kellett csábítania őt...hát, erre most mit mondjon? Biztos jó munkát végzett, kár, hogy már nem emlékszik semmire? Vagy kérje meg, hogy mutassa be, hogyan? Áh... -Biztos nem iszol te is? Kezdem furán érezni magam.
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Pént. 13 Jún. - 21:49
Logan & Kayla
”A hazugság szenny az emberi lelken! A bűnnek védelme! Az igaz ember, ha bűnt követ el, megvallja. Azt mondja magában: bűnt követtem el, szenvednem kell érte. A bűnért mindig meg kell szenvedni. Isten törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás. Vállalni kell a szenvedést, bátran, hősiesen, mert a lélek tisztasága az első minden elsőségek között.”
- Szerinted ki merné megtenni? Nem vagy éppen bizalomgerjesztő alak! – vigyorgok rá. Nem terhelem azzal, hogy hozzáteszem: én ismerem őt a kagylóhéj mögött is és rábíznám akárkinek az életét, mert tudom, hogy az érdes felszín alatt jó külső lakozik. Legalábbis lakozott, amikor ismertük egymást. Hogy most milyen? Azt nem tudom, de könnyebb hinnem, hogy a régi, mint sem tudomásul vennem azt, hogy már sosem lesz olyan. A hotelig hallgatok, s ő sem beszél. A vezetési stílusa nem a kedvencem, de nem állok neki nyivákolni, nem az én műfajom. Hadd vezessen úgy, ahogyan neki jólesik, én meg legalább elmondhatom magamról, hogy nem mindennapi kalandban van részem általa. Ez sokkal jobban hangzik, mint hogyha azt közölném, hogy egy elmebeteg, amikor gépnyeregbe kerül. A felszólítása, melyet kérésnek is felfoghatok elég erőteljesen bennem rekeszti a szuszt. Ledobom a táskámat a hotelszoba padlójára nem messze az ajtótól – én nem hiszek abban, hogy nem szabad a táskát a földre tenni, mert elmegy belőle a pénz – majd egyenesen a minibárhoz lépek. Leguggolok a kis hűtő elé és kiveszek belőle két kis üveg tequilát. Mindkettőt a szobában álló asztalra teszem, de egyiket sem nyitom ki. Neki szánom az adagot, ennyit vagyok hajlandó engedni az esetleges vedelésnek. Nem tudom, hogy kell-e neki ahhoz alkohol, hogy feldolgozza a hallottakat, de azért jobb mindenre felkészülni. Miután letudtam a tequilás köröket, leülök a földre, nekivetve hátamat a franciaágy szélének. Szeretek a földön ülni, sokkal kényelmesebb így, mintha egy fotelbe telepedtem volna. Hátradöntöm a fejemet az ágyra. Az elég alacsony ahhoz, hogy így félig-meddig a plafont tudjam szemlélni. Logan helyezkedhet oda, ahová akar, nem vagyok egy mintaházigazda, így nem mutattam neki helyet. Kérdezett, hát válaszolni fogok, bár nem lesz könnyű ezekről a dolgokról beszélnem. Egyelőre azt sem döntöttem el, hogy milyen sorrendben haladjak.. időrendben? Majd kialakul. - Nem indult őszintén ez a mi kapcsolatunk.. Kellettél valakinek a céljai eléréséhez, s ő sakkban tartott engem a húgommal, szóval belementem a játékába, hogy elcsábítsalak. Egy feladat voltál, amit el kellett végeznem és én sem gondoltam volna, hogy valaha beléd fogok szeretni. Ám megtörtént, s fontosabbá váltál nekem mindennél és mindenkinél. Veled éltem, a párod voltam, s azt szerettem volna, hogyha örökre boldogok lehetünk együtt. Tudom, ez nyálas és hülyeség is, tekintve hogy az illető, akiről említést tettem egy gonosz szemétláda volt, aki továbbra sem engedte el a húgomat. – elnyomok egy fintort a történet mesélése közben. A húgomat emlegetni sem kellemes, lévén olyanná vált, amit minden ízemmel gyűlölök. - Nagyjából itt jön a válasz arra a kérdésedre, hogy miért emlékszel a halálomra. Mert el kellett játsszam azért, hogy megvédjem a húgomat. Kaptam valami istenverte szérumot, s onnantól kezdve nem sok mindenre emlékszem. Tényleg halott voltam. Tetszhalott. Te pedig bosszúra szomjaztál és belesétáltál a szemétláda csapdájába. - itt abbahagyom, kis szünetet tartva hagyok neki időt, hogy feldolgozza a hallottakat. Úgy sejtem dühös lesz. Tombolni is fog talán. És ha teszi is.. jogosan teszi majd. Másodszor elmesélve sem hangzik jobban a történet annál, mint amilyen volt átélve akkoriban.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Pént. 13 Jún. - 20:56
-De - feleli, és megvonja a vállait - csak nem szoktam hozzá, hogy valaki így a képembe vágja. Aztán elmorfondírozik ezeken a dolgokon még egy darabig. Nem változott volna? Hát...ha ő mondja. A memóriája sajnos nem sokat segít ennek kiderítésében. Szerepel benne egy dögös, ablakon berepülő fekete hajú indián csaj, aki folyton meghal, és feltámad, egy tigrisképű manus, akiről ha álmodik, mindig kivont karmokkal ébred, valami fura labor, ahol kísérleteznek rajta, meg egy elég élénk kép arról, ahogy mellkason lövik egy ágyúval szürke maskarás katonák. És akkor csodálkoznak, hogy iszik... -Na ne mond, tényleg? - Kérdi morcosan, úton a bőrig ázás felé, amíg a nő tovább nevet, csilingelő hangján. Furcsa érzés hallani...valahogy olyan...nem idegesítő, ellenben azzal,a mikor mások nevetnek. Furcsa... Minden esetre nem vesztegeti az időt, és olyan sebességgel hajt, hogy egy normális ember nem a bírság miatt aggódna, ha mögötte kell utaznia, de ez a nő párszor már bebizonyította ma, hogy elég fura. Nagyon mélyen mintha valami remény félét érezne halványan, de természetesen nem olyan fából faragták, hogy az ilyesmit komolyan vegye, és az utóbbi pár év rá is segített erre. Viszont, legalább a szállodáig sikerül eljutniuk mindkettejüknek egy darabban. -Rendben...mondjuk, hogy hiszek neked - kezd hozzá, amikor már magukra maradnak a szállodában - Mondj el nekem mindent. És ne szégyenlősködj, semmi sem fog baromságnak hangzani, pár órája még a James is újdonság volt...James? Ez komoly...? Megrázza a fejét. Annyi kutatás, hogy ki lehet, és miért csak Rozsomák volt a dögcédulájára írva, erre...James? Valami förtelmesebb keresztnévre számított, amit lenne oka eltitkolni nem pedig...hát igen, James...ez annyira normális, hogy szinte nem is illik hozzá. -Miért emlékszem úgy, hogy meghaltál? Oké...pontosabban, miért emlékszem úgy, hogy elégnek a szárnyaid, és egy kígyón a bányába lovagolsz, ami állítólag azt jelenti, hogy meghaltál. Természetesen túloz. Ennél sokkal zavarosabb volt az egész, és fogalma sincs, mit látott álmában, de kezdetnek ez a leírás is megteszi. -ÉS miért csak most kerestél meg?
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Szer. 11 Jún. - 20:53
Logan & Kayla
”A valóság elillan, minden emlékké válik. Lassan-lassan te is megszűntél vágy lenni - emlék lettél. Nem unalmamban szerettelek, vagy szeszélyből, vagy a magány vett rá. Azért szerettelek, mert minden boldogságnál erősebben vágytam rád. És tudtam, hogy az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy együtt tartsa mindazt, amit a vágy képes kitalálni önmagának.”
- Miért, nem vagy az? – döntöm enyhén oldalra fejemet, s túrom ezzel egy időben hátra hajamat arcomból. - Mindig is az voltál, úgy tűnik nem változtál semmit. Eszembe jut a mesém a Holdról és az ő szerelméről. Nem is annyira a mese a lényeg, hanem Logan arra adott reakciója. Kukukucsut jól megszivatták, igen. De mi ez a válasz, ha nem földhözragadtság? Más legalább elájult volna a történet szépségétől, hogy milyen romantikus meg szomorú. Bezzeg neki eszében sem volt ilyet tenni! S talán emiatt is szerettem annyira. Mert más volt, mint az átlag, más, mint akinek rendelt az ősök szelleme. Ám bizonyosan emiatt is történt velünk az, ami. Az ősök szellemét nem szabad felbőszíteni, s ezt nekem is tudni kellett volna. Tudtam is, épp csak nem törődtem vele. Meg is kaptam érte a büntetésemet. Felnevetek, amint megérzem az első cseppeket kobakomon. Jóleső sóhaj szakad fel belőlem, s ezt a sóhajt nem követi más, csak újabb nevetés a reakciót hallva. - Valaki nagyon utálhat téged odafent! – nevetem ki, majd a kacagásom széles vigyorrá szelidül. Nem félek a vihartól. Régen is, hogyha egy-egy égzengés nyomán megjátszott sikkantással pattantam az ölébe, szorosan bújva hozzá, az nem történt másért csak azért, mert közel akartam lenni hozzá. Játék volt, hadd higgye, hogy félek és meg kell védenie. A lovag-ösztön néha minden férfiban felélesztendő, ez tartja életben a kapcsolatokat. S rám aztán nem lehetett mondani, hogy nem dolgoztam meg azért a kapcsolatért. Még ha néha rossz módszerrel is, de érte tettem mindent. Nem sikerült jól, de ami volt, elmúlt. Most a mosstal kell törődnöm, s megtudnom, hogy vajon van-e bármi esély arra, hogy visszajöjjenek az emlékei. Egyáltalán.. csak rám nem emlékszik, vagy semmire? - Nem vagyok new yorki, szóval csak egy hotel címével szolgálhatok. – nyomom a fejembe a bukósisakot, majd megmondom annak a hotelnek a címét, ahol jelenleg szobát bérelek. A házam másutt áll, de egy ideje nem tudtam megmaradni ott, hát úgy döntöttem, hogy költöm kicsit Sam bácsi pénzét – Stuét – itt a nagy New Yorkban. Kell néha egy kis kikapcsolódás. - Semmi baj, a bírságot nem az utas fizeti! – célzok itt arra, hogy megütheti a bokáját, hogyha nincsen motorra jogosítványa, s megállítja egy rendőr. Amúgy nem félek tőle, hogy ne tudná ezt a dögöt vezetni, motoroztam én már vele. Legalábbis emlékezni vélek rá. De lassan olyan, mintha a saját emlékeimet is kimosná belőlem az eső. Mögé pattanok a járgányra, s átkarolom hátulról a derekát. Jól is esik szorosan hozzábújni, meg nem is. A képességemtől viszont nem kell tartania, nem használom rajta. Szóval nem fokozom előző fejfájásait.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Kedd 10 Jún. - 22:15
Furcsa, de jólesik hallgatnia a nő nevetését. Oké, tehát a jelek szerint, ez a csaj tudja kicsoda, nem tudja elijeszteni, és úgy is viccesnek tartja a humorát, hogy rajta csattan. Hallania sem kell a magyarázatot, már sejti magától is, valójában eddig is sejtette. Titkon mindig tartott tőle, hogy felbukkan majd valaki, aki számára egy valóra vált álom lesz, hogy újra láthatja őt, ő pedig...nos önmaga lesz, csak még egy kicsit bunkóbb, mert nem emlékszik majd rá egyáltalán. Franc... -Földhözragadt? - Kérdi, mintha ez lenne a lényeg az egészben, aztán megköszörüli a torkát. Teljesen azért nincs kőből, érzi, hogy mondania kéne valamit, de valahogy képtelen rá. Aztán érzékeny orra a város bűzén át egy közeledő veszélyre hívja fel a figyelmét. Ez a valami rendíthetetlenül közelít, félresöpörve mindent, ami az útjába kerülhetne, ő pedig szinte azt kívánja, bár csak inkább egy sereg manus lenne fáklyákkal, és vasvillákkal, vagy egy óriásgyík, ami mostantól az ő máját akarja megenni minden fél percben, bármi csak nem ez a klisé, amit a legjobban utál minden filmben!!! -KOMOLYAN??? - Szól fel morcosan az égnek, ami válasz gyanánt szemen köpi, majd elárasztja még néhány gyorsan alázuhanó kövér esőcseppel, olyan zuhatagot borítva a két mutánsra, hogy ha sokáig itt maradnak, motor helyett vízibiciklivel kell hazajutniuk. -Remélem közel laksz... - morogja, túlkiabálva a vihart, miközben az arcáról patakokban folyó víz lesimítja a haját, és a bőréhez tapasztja ruháit. Felkapja a bukósisakot, és átnyújtja a nőnek, aztán felpattan a motorra, és megvárja, hogy Kayla is mögé szálljon. Csak indítás után jut eszébe, hogy ha kapaszkodni akar a nő, megint hozzá kell érnie, és jelen helyzetben, a tudatkontrollos trükkje után erre valahogy nem romantikus gesztusként gondol, inkább veszélyforrásként, mint a motorja által felvert hullámokra a járda széléhez túl közel merészkedők. -Ó, egyébként remélem van életbiztosításod, mert nekem nincs jogsim!!! Aztán csak sikerül elérni a címet. Leparkol valami félreeső helyen, innentől pedig követi a nőt, hisz...ha ismerte is valaha itt a járást, most már semmiképpen.
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Hétf. 9 Jún. - 21:03
Logan & Kayla
"Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt, és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben, ha ez azt jelenti, hogy az enyém."
Szomszédok. Ó, te tulok! Én drága, romantikamentes szerelmem. Legszívesebben addig pofoználak, amíg mozogsz, de most ezen a megjegyzéseden nem tudok mást, csak felnevetni. Csengőn, mély fájdalommal. - Azt hittem, hogy elég konkrét leszek, de úgy tűnik, hogy az emlékeiddel nem veszett együtt a földhöz ragadt hozzáállásod. Nem, nem voltunk szomszédok, hacsak nem ez alatt azt érted, hogy te aludtál minden éjjel a franciaágyunk egyik felén én pedig a másikon. Már amikor.. mindegy.. Szóval nem a szomszédom voltál, hanem az élettársam. A társam. Szerettük egymást. Nagyon nem esik jól ezt így múlt időben mondani. Ám mégis a tényekhez kell ragaszkodjak, hiszen láthatólag neki halvány lila fogalma sincs róla, hogy én ki vagyok, tehát biztos nem is szeret. Akkor pedig nem kell tudnia, hogy én viszont nem szűntem meg szeretni őt még úgy sem, hogy halottnak hittem. Talán erős kifejezés az életem szerelme jelző Loganre, de a tények azok tények. Ő. Az. És mindig az marad. Ha meg fogja ezt tudni valaha, ha nem. - Én is biztos vagyok benne.. – suttogom lemondón. Nem lehet más, a szavai, a hozzáállása, a képessége.. ha a külseje nem is győzött meg, ezek igen. Más kérdés, hogy ez a meggyőződés nem éppen kellemes. De olyan leszek, mint egy főnix. Építkezem a hamvaimból. Nem akaszkodhatom rá, ő nem emlékszik. Meg kell próbáljak hát a jelenben élni, s elfeledni azt, ami volt. Vagy legalább háttérbe szorítani. - Nem tartok tőle, hogy kihasználnád az információt az otthonomról, szóval rendben, menjünk oda. – vonom meg a vállamat. Másnak nem engedném, nem lennék ilyen óvatlan. De logan az Logan, bízom benne még akkor is, hogyha már nem ugyanabban a helyzetben élünk, amilyenben. Vannak dolgok, amikről nem fogok beszélni neki, de tudni szeretném, hogy mi történt vele. Hogy fog-e valaha emlékezni rám.. Hát ha nem itt, akkor beszélgessünk nálam. Úgysem hiszem, hogy zavarni fogja, hogy nem áll élére minden, s van némi por legfőképpen a konyhában. Főzni ugyanis nem szoktam. Amióta ő nincs, nem érzem úgy, hogy lenne kire. Inkább rendelek magamnak, vagy elmegyek valahová és eszem ott. Szánalmas nő lettem, ha jobban belegondolok. Megmondom neki a címemet, majd elmosolyodom. Elkapom a pillantást, amit a motor felé vet. Ó, de rég ültem már motoron! Egész fellelkesít a tudat, hogy mehetek egy kört vele.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Pént. 6 Jún. - 11:50
Csendben hallgatja a nő mesélésnek is beillő magyarázatát. Csak az öngyújtó sercegése csap zajt, miközben lángszínűre festi vele szivarja végét. Jó adag füstöt enged ki a szájából, lassan, komótosan, amikor a nő befejezi a mesét, aztán rövid gondolkodás után rákérdez: -Értem...tehát szomszédok voltunk? Valahogy nincs olyan érzése, hogy jól tippelt volna. valójában egészen másra gondolt, de ennyire azért nem szeretett volna ajtóstul rontani a házba, elvégre nem is ismeri ezt a nőt, ráadásul szigorúan nézve nem is az esete. Bár, ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a nőnek nincs vörös haja, ezt leszámítva.... ~Lássuk csak, nem menekül sikítva a dumám hallatán, otthonosan mozog a kocsmában, és most is a közelemben akar maradni, annak ellenére, amit eddig műveltem. Na igen...tényleg úgy hangzik, mint valaki, aki elég lökött, hogy hosszabb távon velem éljen.~ Egyre biztosabb benne, hogy a nő igazat mond, a baj csak az, hogy nem jelent jót, nagyon nem. Csak két dolgot tudtak neki elmondani a nőről az álmaiban, hogy meghalt, és hogy nem szabad megbíznia benne. Most kiderült, hogy még csak meg sem halt, ezek után hogyan hihetne neki? -Aha... - jegyzi meg, és újra a szivarján át veszi a levegőt. - Szóval én vagyok az információ...nos, egészen biztos vagyok benne, hogy én vagyok az, akit keresel. Újra végigméri a nőt. Egyre kevésbé ért egyet magával. Na igen, simán el tudja képzelni magát... -Khmmm...szóval, most hogyan tovább? A motorja felé sandít, aztán elhessegeti az előző gondolatokat. A pokolba ezzel, majd ő eldönti, kiben bízik meg. -Mit szólnál, ha hazavinnélek, és ott beszélgetnénk tovább? Kezd zavarni ez a hely...
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Csüt. 5 Jún. - 19:17
Logan & Kayla
"Az idő sohasem vár, szigorúan halad tovább. De nemcsak az idő halad, vele együtt az életünk is telik, ugyanazon a pályán. Ha valamit elrontottunk, nem fordulhatunk vissza, hogy újra próbálkozzunk vele. Az idő nem ismeri a második esély fogalmát."
Minden egyes kérdés kés a szívembe. Nem tudom megemészteni, hogy úgy tűnik, semmire nem emlékszik a múltjából. Ami rosszabb, a mi múltunkból sem. S bár szívesen hinném, hogy ez a férfi nem az a férfi, mégis egyre inkább azt súgja a szívem, hogy de, nagyon is az. Sóhajtok tehát, s amikor eltávolodik tőlem, lassan, megfontoltan fújom ki a beszívott nagy levegőm. Mintha ezzel is el akarnám odázni a válaszadást. - Mennyire közel él egymáshoz a levegő és a belőle születő szél? Mennyire közel a messzeségben összeérő ég és föld? Úgy életünk együtt. Úgy. - olyan egyszerű lenne kimondani az igazságot, de mégsem az. Csak célozgatok rá, nyomatékosítom az úgy-ot, de nem vagyok konkrét. Nem tudom hogyan kellene megfogalmaznom. S nem sokat segít a gondolkodásban az sem, hogy közben az álmáról beszél. Körülbelül úgy érzem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Rezzenéstelen arccal állok előtte, nem lépek közelebb, s a simogatást, amit arca érdemelne inkább magam mögé tolt kezekkel a falnak adom, melynek nekifeszített az előbb. - Kétszer haltam meg Logan. Kétszer és egyszer sem. Ha álmodban az a nő szeretett, s te is szeretted a nőt, akkor rólam álmodtál. Tessék, kimondtam. Nem is volt olyan nehéz. Épp csak úgy érzem magam szavaim súlya alatt, mintha egy egész hegyet vettem volna a nyakamba. Megfulladok! - Inkább fogalmazz úgy, hogy te vagy az információ, amit össze akartam gyűjteni. Nem tudom, hogy meggyőztél-e. - húzom el a számat. - Szeretném is meg nem is, hogy te legyél az, aki. Egészen máshogy beszélek, mint ahogyan az imént megszokhatta tőlem. Odabent ostobának tettettem magam, nem voltam az, aki vagyok, mert úgy éreztem, hogy így célravezetőbb. Ha jobban belegondolok, aránylag sikerült elérjem a célomat, bár nem vagyok feldobva tőle. Tudom, hogy kérdeznem kellene még valamit, de nem nagyon jut eszembe semmi. Beharapom alsó ajkamat, elszakítom pillantásomat az övétől, s a földet kezdem bámulni. Lám, így múlik el a világ dicsősége. A határozott Kayla egy pillanat alatt semmivé foszlott a múlt vasmarkában. Úgy érzem, hogy csak vergődik lelkem, mint kalitkába zárt madár. Rettenetes érzés rádöbbenni arra, hogy a világom mégsem foszlott semmivé, épp csak nélkülem létezik tovább.
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Kedd 3 Jún. - 21:01
Rezzenéstelen, szigorú arccal néz a nő szemébe, ahogy végighallhatja a mondandóját, és a gyilkos fegyverek sem mozdulnak egy millimétert sem, hiába a csontig hatoló hideg idekint. Minden érzékével a nőre koncentrál, és kivételesen nem azért, hogy a bájait mustrálgassa. Elméjéből száműzi a város zajait, és csak a nő szívverésére figyel. Zaklatott, nem kicsit, de ez talán érthető ebben az esetben. Nem úgy tűnik, mintha hazudna, de ezek után sajnos nem lehet benne egészen biztos, hogy bízhat az érzékeiben. Tekintetét továbbra is az övébe fúrva hajol közelebb, aztán karmai szép lassan visszahúzódnak a helyükre, ő pedig hátrébb lép egyet a nőtől. -Kanadában éltem? - Kérdi érdeklődve, és az immár lefegyverzett kezével a szakállát kezdi el piszkálni. -Na igen, erről mintha már hallottam volna... Újra végigméri a nőt, és bár abból, ahogy viselkedik, van egy sejtése, azért felteszi a kérdést: -Mégis...mennyire közel? Én... Megvakargatja a tarkóját, és elég hülyén érzi magát azért, amit mondani készül. Látszik is azon, ahogy grimaszol, hogy nagyon küszködik ellene, de aztán felsóhajt, és csak kimondja: -Szóval Kayla? Azt hiszem álmodtam rólad. Elég bizarr volt, és pár dolog nagyon stimmelt, mintha egy rossz filmet néznék, de...á, nem, az a nő meghalt, biztosan nem te voltál az, csak hasonlítasz... Sóhajt egy nagyot, és a zsebéből előhúz egy szivart. Igazándiból úgy érzi, innia kell, de attól elvették a kedvét mára, úgyhogy jöhet a harmadik legjobb. -Tehát, te vagy az informátor, akivel találkoznom kellett volna ma, igaz? - Kérdi, bár ez inkább kijelentés. Nem a világ legjobb nyomozója, távolról sem, de erre sikerült rájönnie. -Kezdhettél volna sokkal kevésbé lettem volna ellenséges. Bár, gondolom ki akartad deríteni, hogy tényleg én vagyok-e, nem igaz? Nos, remélem meggyőztelek...
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Kedd 3 Jún. - 20:33
Logan & Kayla
"Létezhet szerelem fájdalom nélkül? Régen azt gondoltam, igen; nekem könnyű volt a szerelem. Most azt gondolom, nem. Hülye voltam! És most nem szeretem a szerelmet. Nem barát."
- Volnál szíves.. – nyelek nagyot. Térdeim megroggyannak, de nem a félelemtől, sokkal inkább a felismerés súlya alatt. Szédülni kezdek, olyan erővel rohamozzák meg agyamat az emlékek. Tudom, hogy mikre képes a karmaival, bár amikor együtt éltünk még feleennyire sem volt veszélyes. - ..behúzni a karmaidat? – nevezem nevén a dolgokat. Nem moccanok, de hangomból tovatűnik az előző színjáték ostobasága. A beszédtónusom is egészen megváltozik. Persze, nem lep meg, hogy felszólít a dalolásra. Ám annak fényében, amit kicsalt belőle a képességem, nem nagyon tudom, hogy van-e értelme bármit mondanom. - Nehéz ezt elmagyarázni akkor, hogyha.. hogyha fogalmad sincs róla ki is vagyok! – próbálom odázni a dolgokat, legalább annyi időre nyerve pár percet a keresztülszúródás nélkül, amíg összeszedem a gondolataim. - A nevem Kayla és elég közel álltunk egymáshoz. – nyögöm ki végül. Hát ez így elég idiótán hangzik, és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy nem egy tökéletes képesség/alakmásolóval állok-e szemben. Mindegy, kimondtam amit kimondtam, s bár saját hangomtól borsódzik a hátam, minden rezdülésem azt jelzi, hogy igazat állítok. S ha ez még mindig nem lenne elég ahhoz, hogy kiszedje látóteremből a fémes tartozékait, még hozzáteszem: - Emlékszel bármire abból, hogy kivel éltél együtt Kanadában?
James Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79
Tárgy: Re: Kayla & Logan Kedd 3 Jún. - 20:18
De még mennyire, hogy megy. A migrén, és a szédülés múlik, de az emléke még ott van, és bár sosem volt még másnapos, leginkább ahhoz tudná hasonlítani amit az előbb átélt...vagy amikor néha éjjelente átéli a múltja egy darabját, reggel pedig az első útja a wc-be vezet. Azon persze nem lepődik meg, hogy a nő nem száll le róla, de most már ő is viszonozza ezt, esze ágában sincs elengedni őt, helyette csak közelebb hajol, és fenyegetően mennydörgő tekintetét a nőébe fúrja. -Tudnom kéne, hogy ez mit takar? - Kérdi a bemutatkozásra, majd még hozzáteszi: - Ki az a James Howlett? És ha már itt tartunk...Ezüstróka...ez valami művésznév. Nem sikerült összekötnie első alkalommal a kellemetlen élményt a nő érintésével, így most sem figyel fel rá, csak amikor már túl késő. Mielőtt egyáltalán felfogná, hogy mi történik, már szóra is nyílik a szája, hogy hadarva feleljen: -Nem emlékszem semmire ami pár évnél régebben történt. Aztán pislog egyet, és hirtelen elereszti a nőt, illetve a kezét is ellöki magától, hátrébb lép, aztán a jobb karjából előtör az a semmivel sem összekeverhető hang, amikor a fémek egymások siklanak, és vérével együtt előbukkannak bütykei közül borotvaéles, fényes karmai, melyek pár centire a nő arca előtt állnak meg. Most már nagyon dühös, azrán és nyakán kidagad minden ér, a fogait pedig úgy szorítja össze, hogy beszéd közben majdhogynem vicsorít. -Na idefigyelj Dögösróka, ha ezt megpróbálod még egyszer, első kézből tapasztalhatod meg, hogy az én érintésem is okozhat rosszullétet. A pengéket közel tartja a nő arcához, de minden dühe ellenére egyenlőre nem szándékozik feltétlenül bántani, csak távol tartani azokat a másnaposságot keltő kezeket magától. -Szóval, ha már így tisztáztuk, hogy miért nem emlékszem rád, beavatnál, hogy ki vagy, és mit akarsz tőlem? csak nyugodtan, a saját tempódban, a világért sem szeretném, ha úgy éreznéd, sürgetlek, vagy ilyesmi.
Kayla.Silverfox
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Lynn Collins
Hozzászólások száma : 45
Kor : 46
Tárgy: Re: Kayla & Logan Kedd 3 Jún. - 17:02
Logan & Kayla
"Létezhet szerelem fájdalom nélkül? Régen azt gondoltam, igen; nekem könnyű volt a szerelem. Most azt gondolom, nem. Hülye voltam! És most nem szeretem a szerelmet. Nem barát."
Kimondja a nevét én meg csaknem lemegyek hídba. Elég hajlékony lennék hozzá, hogy meg is tegyem, de nem ez lenne rá a megfelelő hely és idő. Anélkül csúszik ki a számon majdnem a „Logan” név suttogott formája, hogy átgondolnám mit teszek. De szerencsére a megfontoltságom a helyén van na meg a fejem is, így még időben visszanyelem a nevet. Nem akarok fegyvereket adni a kezébe. Nem szeretnék több információt tudatni vele annál, mint amennyit már úgyis tud lopott személyazonosságáról. Marad tehát nekem az idióta nőszemély játszása, azé, aki nem vagyok és nem is voltam sosem. Nem kínos a szituáció, elvégre ki előtt éghetnék? Ezt a férfit láthatólag nem ismerem, nézzen ki akárhogy. Mert az nem lehet, hogyha ő lenne Ő, akkor elfelejtse az együtt leélt éveket. Undorító tréfája lenne a sorsomnak, ha mégis ez a helyzet állna fenn. - Ugyan, már mész is? – szólok utána trillázva, majd azzal a lendülettel pattanok fel én is, ahogyan ő tette az imént. Követem a férfit, hogy is ne követném? Arra viszont nem számítok, hogy a fallal találom megcsókoltatni hátamat. - Eressz el! – közlöm vele a képességem használata nélkül. A szavakat fogaim között szűröm, érezhető belőle, hogy elég magas szinten dühös vagyok. - Ezüstróka, szolgálatodra James Howlett! – eresztenék meg egy meghajlást is, hogyha nem lennék éppen erőteljesen akadályoztatva ebben. Így marad nekem csak a kurta fejbiccentés, kisívű mozdulattal. Nameg a szavak, melyeket az előbbiekhez gondolok. ~ Én vagyok az, Logan! Kayla. A tiéd. Örökké a tiéd!~ Nem szeretem, hogy ebben a helyzetben vagyok. Egyik részem hazugnak, a másik igazmondónak hiszi a falhozszegezőmet. Végső kétségbeesésemben és tanácstalanságomban lejjebb veszem a hangerőmet, s rámarkolok a kezére, mellyel a vállamat szorítja. - Nem emlékszel rám. Megmondod, hogy miért! – a képesség ösztönből jön elő a miérteket firtatandó. Hipnotikus képességeimet elég ostoba móDon használom jelenleg, hiszen már nagyon régen megtanultam, hogy nem ilyen utasításokat kell adjak. Ettől függetlenül tudom, hogyha nem immunis az ilyesmire – márpedig nem tűnik annak, kiindulva az előbbi vallomásából – akkor reagálni fog. Rettegek a válaszától, nincs ezen mit szépíteni. S így test a test közelségében állva vele, leszámítva a helyzet erőszakosságát újra hevesebben kezd dobolni a szívem. Egyszerre szeretném, hogy ő legyen az, s kívánom azt is, hogy ne ő. Nem komfortos a helyzet, legkisebb mértékben sem az.