Odalis birtok

Tárgy: Re: Odalis birtok Szer. 22 Ápr. - 10:47

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Odalis birtok Csüt. 15 Jan. - 17:44

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

- Szerelem... Ne kiabáld el kedvesem, fájó tud lenni, ha te ilyesmit érzel, de a másik nem viszonozza számodra. - én azért nem bízom az efféle szőke hercegekben, bár az csak az én malmomra hajtaná a vizet, ha összetörné Lily kicsi szívét, de... majd meglátjuk mi lesz ebből. Legalább már tudom, hogy mire kell figyelnem és nyitva tartani a szememet, hogy ne legyen nagyobb baj. Aztán, ha ez mégis valami komoly akkor még mindig időben vagyok, hogy valami olyasmit suttogjak majd Lily fülébe, amitől megváltozik a véleménye, vagy szimplán csak eltüntetem az útból a zavaró tényezőt, jelen esetben ezt az Ethant, netán Markot is. nekem ők csak nevek és ha problémát okoznak, akkor meg kell oldanom, hogy eltűnjenek. Egyébként is, ha meg van Lily ereje, akkor eltűnök egy életre az országból, vagy legalábbis egy időre, mert hát egy élet számomra mint tudjuk mást jelent, mint egy átlag ember számára. Lily erejével újabb évszázadot szerezhetek magamnak és nekem ez egyelőre bőven elég. Akár az se lenne rossz, ha ez az Ethan... nemzene nekem egy újabb Lilyt... de azért ennyire ne szaladjunk előre.
- Bizonyos kultúrákban... azért ez nem feltétlenül van így. Az itteni igen földhözragadt tud e tekintetben lenni. - no hát azért egy egész kicsit mégis csak megkavarhatjuk a szálakat. Ez még amúgy is maximum csak egy kis sugallatnak tudható be, nem tettem annyira nagyon semmi rosszat igaz? Szóval majd ő eldönti, hogy pontosan mit is akar, én maximum egy kicsit szólok bele a dolgaiba... egész kicsit.
- Fejlődsz Lily, már így is sokat fejlődtél és ennél csak jobb lesz! - szolidan ölelem csak meg, amikor hozzám bújik, a magam visszafogott módján, aztán szépen le is ülök, hogy együnk. Majd kitaláljuk, hogy mi lesz még a nap további részében, vagy a napok további részében. Egyelőre már én is éhes vagyok és evés közben azért sok mindent át is tudok gondolni, teszem azt a teendőket, vagy hogy mennyire jelenhet ez a két kölyök nagy fenyegetést...

//Én is köszönöm a játékot drága Lily, remek volt! Smile

//

Tárgy: Re: Odalis birtok Hétf. 12 Jan. - 16:25

Daryl & Lily

- Nem érzem azt, hogy bármelyikük is kihasználna, valahogy inkább Ethan esetében azt hiszem talán... szerelem? – Pillantok rá riadtan, nem gondoltam, hogy egy egyszerű több-mint-barátság kapcsolatból már ilyesmit hoz ki. Ethan nagyon kedves számomra, és igaz, kaptam tőle valami csókfélét, de egy árva szóval sem mondta, hogy szeretne. Imád velem lenni, ez már nyilvánvaló, de másokkal is biztosan ilyen volt korábban. Mondtam is neki, hogy nem vagyok féltékeny. Most azonban, hogy a pótapuci ilyesmit hoz fel, hogy kihasználhatak, hát kissé magam elé nézek, nem is tudom. Tényleg inkább diznihercegnőnek gondolom magam, nem valami naívának, bár lehet, hogy a kettő kéz a kézben jár. Talán jobb is lenne, ha inkább csak sétálnánánk, vagy ebédelnénk, mintha olyasmibe gondolok, amibe belesajdulna a szívem.
Nem tudom, hogy meddig maradok még a birtokon, remélem minél tovább, mert nagyon okos dolgokat mondd, és inkább rajta keresztül nyíljon fel a szemem, mint a saját káromon. Láttam rajta, hogy neki is tetszenek a szárnyaim, azt hiszem nagyon is meg tudnám szokni, hogy ő az én pótapum. Lassan ugyan felnővök, de pár évig még mindenképpen visszajárnék, és hát utána is jó, ha van az embernek valami menedéke.
- Azt hiszem igen. Ő azt kérte, hogy legyek a barátnője, Mark pedig nagyon aranyos, neki tetszem, de csak nem lehetek mindkettővel, igaz? Ezt Ethan is kihangsúlyozta, hogy csak egy párunk lehet. – Rántom meg a vállamat, régebben Ethanról úgy hírlett, hogy nagyon szeret udvarolgatni, de ha ő így felvállalta, hogy engem akar, akkor azt jelenti, hogy jobb lennék minden lánynál? Nem értem, hogy miért, hiszen oké, csinosnak mondanak, de nincsen tapasztalatom, ahogyan Daryl is megjegyezte, naív vagyok. Mivel tudtam őt megfogni? Azzal hogy elfogadom olyannak, amilyen? Talán itt lehet az a bizonyos kutyus elásva.
- Már így is fejlődtem azóta, hogy ott vagyok, télen kezdtem az iskolában, de igazad van Daryl, majd nyitvatartom a szememet. – Buksulok még az oldalához, mert végtelenül bírom azt, hogy fizikai kontaktus lehet köztünk. Való igaz, hogy nem a vér szerinti apám, de olyasmi, barát, és testvér egyszerre, tanár, akire felnézhetek. Így ami most fog következni, igazi vakáció lesz. Készítem a hasamat az ebédhez, főleg, ha ilyen úrias kiszolgálásban lesz részem, tényleg az álmaim vállnak itt valóra.

//Köszi drága keresettem! *.*//

Tárgy: Re: Odalis birtok Szer. 7 Jan. - 9:46

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

Választani? Dehogy, hiszen már egészen kiskorától kezdve nevelik azok, akikre én bíztam rá. Minden embert az formál, amilyenné nevelik, ahogyan Lilyt is. Ha más környezetben nőtt volna fel, akkor most ő is egészen más lenne, nem lenne ennyire kis naiv lélek, akit könnyű kihasználni. A nehézség csak az, hogy ez nem csak nekem egyszerű, más is megteheti ezért kell odafigyelnem rá. Nincs rá szükség, hogy mindenféle fickók csavarják el a fejét, hiszen esetében azt nem nehéz megtenni, nekem viszont nincs szükségem konkurenciára, vagy olyanra, aki telebeszéli a fejét butaságokkal. Nem-nem, nekem az kell, hogy csak rám figyeljen, csak rám hallgasson, másokkal pedig egyáltalán ne foglalkozzon, nekem az úgy lesz a jó. Egyelőre még mindig láthatóan könnyen kezelhető és ez maradjon is így, amíg végül nem szerzem meg majd magamnak az erejét, mert az is eljön és már nem kell sokat várnom, hogy végre bekövetkezhessen.
- Nem kedvesem, nem látom helytelennek, csak óvatosnak kell lenned. Manapság a fiatal fiúk könnyedén használnak ki másokat, te pedig még elég naiv vagy, hogy meg is tegyék ezt. - az már azért komolyabban nem zavar, ha netán összetörik a szívét, akkor úgyis én leszek majd a jó fiú, aki megvigasztalhatja, aki majd segít rajta, aki majd akár jó ellátja a baját azoknak a srácoknak... oh, milyen szívesen tenném meg! De egyelőre még nincs itt ennek az ideje, majd ha maximum úgy érzem, hogy ez számomra tényleg zavaró, hogy tényleg problémát jelent, na majd akkor lépek komolyabban, addig hagynom kell, hogy tegye, amit szeretne. A korlátozás nem jó, főleg ebben a korban, csak ellenállást szülne. Nekem úgy kell viselkednem, mint egy jó akarónak, aki tényleg törődik vele, aki maximum csak kedves tanácsokkal szolgál, aki nem akar neki semmi rosszat. Akkor majd a megfelelő pillanatban hallgatni fog rám.
- Szóval Ethan a fontosabb... aki kikapcsolja a képességeket igaz? - rossz választás, de ebbe sajnos nem szólhatok bele. A további szavaira csak hümmögve bólogatok, még egy mosolyt is megejtek, hogy lássa nem arról van szó, hogy nem támogatom őt, szimplán csak aggódom érte és nem akarom, hogy bárkit is bántsa szegény kis lelkét... azt majd én fogom megtenni, amikor eljön az ideje, addig még élheti kicsit az életét, de az övé nem fontosabb, mint a enyém, ez soha sem lesz így. Végül is talán nem is nagy baj, ha van valakije most, legalább tényleg teljes életet élhet akár csak pár hónapig is, ha már azok a marhák voltak olyan szerencsétlenek, hogy nem akadályozták meg, hogy elvigyék őt.
- Próbáld megfigyelni, hogy mások hogyan élnek és tudod én bármikor adok neked tanácsot, ha arra van szükséged. - mosolyodom el, aztán már irány az ebédlő. Én azért nem készülök annyira rá az evésre, megtanultam már kulturáltan étkezni az évek során, amiből nem kevés van mögöttem, ezért állok neki most is csendesen falatozni, lassan és kimérten, ahogyan mindig. - Ebéd után majd lenézünk a partra. - bököm még ki fél úton, csak aztán eszem tovább. Tudom én, hogy hasznos lesz ez a pár nap, hogy még jobban magamhoz édesgessem. Nem nehéz, Lily naiv és lelkes... határozottan könnyű dolgom van vele.

Tárgy: Re: Odalis birtok Szomb. 3 Jan. - 16:29

Daryl & Lily

Fogalmam sincsen róla, hogy egész életemben egy jól megtervezett színjáték főszereplője, és elszenvedője voltam, vagyok. Mindig boldog voltam, elfogadtam, sőt, természetesnek véltem, hogy ez a helyzet. Talán a természetemből akad, talán Daryl pontosan így választott ki, hogy egy alkalmazkodó, szolgalelkű teremtéstre volt szüksége. Azóta eltelt pár hét, hónap, kissé kinyíltam, az alap habitusom nem változott. Barátokat próbáltam találni, ez nem igazán sikerült, a többség nem olyan, mint én, így ez egyoldalú maradt. Vannak, akik kedvelnek, de talán csak a két lovag, akiből igazán érzek törődést.
- Helytelennek látod? – Kérdezek vissza bizonytalanul. A szüleimnek muszáj volt megfelelni, neki puszta figyelmességből, gondoskodásból teszem. Fogalmam sincs, mit is kezdenék, ha azt mondaná, nem tűri Ethan vagy Mark létét az életemben. Biztosan át kéne mindent gondolnom, de nem kétséges, hogy akkor a fiúknak kéne távoznia az életemből, nem pedig annak az imádott lénynek, akivel csak az elmúlt napokban ismerkedtünk meg jobban, de gondozza a sorsomat lassan tizennyolc éve. Áprilisban leszek nagykorú, addig nem gond, ha felügyel, vigyáz rá. Biztosan nagy murit csapunk majd, és még az sem biztos, hogy jövőre visszamegyek az iskolába. Végülis ki mástól tudnék többet tanulni, mint a szüleim barátjától, aki most is pontos választ tud adni minden kérdésemre? Nem vagyok már gyermek, ez az egy év bőven elég lesz.
- Nem tudom, hogy jobban vagy sem, más a viszonyunk azt hiszem, mind a kettővel. Ha választanom kellene, hát Ethan a fontosabb... - Bár bizonytalankodok, közben szelíd mosoly is játszik ajkaim tövében, a hófér tollas szárnyak mintha kissé megrezzenének. Mégis rászánom magam, és próbálok igazi választ adni. – Ethan egy igazi lovag, egy szőke herceg, aki mindig figyelmes velem, akivel olykor elcsattan egy csók, vagy összebújva alvás, Mark meg egy jó barát, akivel el tudok menni ide-oda, jókat viccelődünk, táncolunk. Egyikre sem tudnék csak úgy lemondani. – Hallgatok el, és már alig várom, hogy bemutassam őket Darylnek, és cseppet sem érzem furcsának, hogy akár egy délutánt eltöltsek hármuk társaságában, igazán muris lenne. Meg persze nem is akarom Darylből kihúzni, hogy mivel foglalkozik, csak így meg nagyából semmit nem tudok róla.
- Nem akartalak faggatni, csak tudod... Anyáék mindent helyettem döntöttek el, most pedig... Próbáljak úgy élni, ahogy parancsolták, vagy találjak ki új szabályokat? – Kérdezem felpillantva rá, és egy röpke időre felhagyok a csacsogással, végülis ő a felnőtt, felesleges mindent erőltetni, inkább a készülő ebédre koncentrálok, és már csorgatom is a nyálamat. Megrázom a fejemet, dehogy baj, hogy bort iszik, amíg az én teám nincs veszélyben. Lehuppanok, és már készítem is a bendőmet, előtte meg a szalvétát gyürkélem be a pólómba, hajlamos vagyok ugyanis leenni magamat.

Tárgy: Re: Odalis birtok Csüt. 1 Jan. - 19:20

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

Na igen nem tudtam volna vele foglalkozni és főleg nem viseltem volna huzamosabb ideig el egy kölyök folyamatos vinnyogását. Nem azt mondom, hogy családellenes vagyok, de vannak fontosabb elfoglaltságaim, mint hogy egy kiskölyökkel szórakozzam és elviseljem a folyamatos fecsegését. Lily-ben már így is van egy nagy adag fárasztó faktor, de a cél érdekében egy ideig azért el tudom viselni, hogy aztán majd megkapjam, amit akarok, aztán meglátjuk, hogy... mi is lenne ennek az egésznek a vége. A cél az, hogy én jól járjak, csak épp az ereje megszerzéséhez az kell, hogy ne érezze magát fenyegetve. Akkor tudom a legtöbbet kisajtolni belőle, ha boldog, ha szinte már önként adja, ahhoz viszont ki kell alakítani a feltétlen bizalmat felé, nyugodt hely kell neki, ahol el tudja engedni magát, ahol egy cseppnyi gyanú sincs benne és az most az én dolgom, hogy ezt meg tudjam oldani, de soha sem volt gondom belőle, hogy elhitessem másokkal azt, amit el akarok hitetni, úgyhogy őszintén szólva most sem félek attól, hogy ez ne sikerülne. Már most is látszik, hogy élvezi az itt töltött időt, nehéz lenne ezt nagyon elrontani.
- Tudod azért arra is gondolnod kell, ha csupán céllal, vagy okkal más veled, csak hogy megkapja, amit akar. Óvatosnak kell lenned, ez a világ nagyon kegyetlen tud lenni, sokan próbálhatják meg kihasználni a jóhiszeműségedet. - mint például én is, de ez persze a mostani mosolyomból sem látszik, mint mindig, de ez a dolgom. Látom, ahogy figyel, ha elég ügyes vagyok, akkor a két srác ellen tudom hangolni könnyedén, ha pedig nem... hát akkor sincs gond, maximum majd utólag rendezem le őket, ha gondot okoznának. Ha nem, akkor persze nem számít az egész, nem fogok feleslegesen szórakozni velük, megismerni sem akarom őket igazából, maximum felmérni az erőviszonyokat. Nem kell nekem semmiféle hős megmentő csapat, akik minden áron meg akarják majd menten őt. Nem kell megmenteni, ezért létezik, ezért neveltettem... nem másra.
- Az számít kedvesem, hogy te melyiket kedveled jobban. Mindkettejüknek nem teheted a szépet, az nem szép dolog, de azt is ki kell találnod, hogy ki akar tőled komolyabbat és nem csak szórakozni kicsit. Milyen ez a két fiú? - az én szememben rosszak, ez nem is kérdés, akadályt jelentenek, épp ezért jobb tudni, hogy mire is számítsak részükről. Igazából nem izgat, hogy melyik mit akar Lily-től, nem számít, nem rám tartozik, nekem csak azt kell tudnom, hogy mire képesek. Az már rossz hír, hogy az egyik blokkolja a mutáns képességeket, de egy pisztoly ellen ő se sokat tehet igaz?
- Oh, unalmas lenne az neked Lilykém, olyan felnőttes dolog, a pénzügyek még nem neked való, nem élveznéd ha mesélnék róluk. - hárítok, hát persze. Van azért rendes munkám, amiből az a bizonyos pénz bejön, de azért nem viszem túlzásba a munkát. Elég nagy vagyonom van a családomnak hála, úgyhogy nem aggódom, hogy ez elapadna, no meg elég sok befektetésem is van, hogy a pénz már szinte csak magát termelje újra. Az a jó, ha elég erős és hatalmas vagy, hogy nem nagyon mernek neked rosszat tenni mások, úgyhogy bátran bízhatom a vagyonomat hozzáértőkre.
- Persze, ha azt szeretnél, akkor Jason azt készít nekünk, de ha nem haragszol én inkább egy kevés bort fogyasztanák a báránysült mellé. - bevezetem szépen az étkezőbe, ahol már meg van terítve az asztal és ahogy leülünk, hamarosan már érkezik is az a bizonyos sült. Finom, ínycsiklandozó, mondhatni tökéletes, de hát nem véletlenül fizetek remek szakácsokat. Ha rosszat készítenének el már nem lennének itt.

Tárgy: Re: Odalis birtok Pént. 26 Dec. - 19:30

Daryl & Lily

A mosolyától majd’ elolvadok, olyan kedvesen reagálja le az összes butaságomat, hogy ilyenkor felmerül a kérdés, ha ennyire jól megvagyunk, miért nem rá bíztak a szüleim kiskorom óta? Talán túl sok volt az üzleti elfoglaltsága, nem ért volna rá velem foglalkozni? Biztosan csak erről lehet szó. Most viszont már az enyém, míg én az övé, és semmi más nem számít. Amikor felállok, nyújtozom egy keveset, bár még nem értem el nőiességem csúcsát, már érezhetően kellemes alkattal rendelkezem. Csak éppen azt nem tudom, hogy a nők ezt fegyvertényként használják, amikor Ethan felhívta erre a figyelmem, hogy csábítási eszköz, őszinte volt a meglepetésem. Soha senkit nem engedtek a közelembe, így nem tudtam azt megtanulni, hogyan öltözködjek, viselkedjek egy velem egykorú srác közelében. Marad az ahogy esik, úgy puffan megoldás. Az mindenesetre aranyos tőle, hogy hagy csacsogni, nem szakít félbe. Ahogyan anyáékat ismerem, biztosan ki lettek volna borulva, ha valakivel beszélgetek, a többiről már ne is beszéljünk. Nem merek nagyon belemenni, hogy mi is történt köztünk Ethannal, de sejtheti, ha így rákérdezett. Sosem tartottam magam hűde szépnek, Daryl viszont úgy kezel, hogy picit talán tartanom kéne a srácoktól.
- Jól, csak tudod nekem ez annyira új. Mindig olyan aranyosakat mond, kedveskedik, egészen hercegnőként érzem magam mellette, ezért is nem értem, miért hallottam róla azt, hogy bánt másokat. Fura. Vagy ha így volt, a kedvemért már más? – Miközben beszélgetünk, áhitattal iszon a szavait, hiszen ő sokkal bölcsebb nálam, át tudja látni az engem érintő kérdéseket. Teljesen más így, hogy nem az öltönyös, hivatalos Darylt láthatom, hanem megvannak azok a fizikai kontaktusok, amire nekem nagy szükségem van. Enyhén szólva szeretetéhes vagyok, és úgy vélem, hogy tőle mindezt megkaphatom. Tanácsot ad, bátorít, és úgy tanít, hogy nem érzem magam veszélyezve. Gyorsan leteszem a táskámat az egyik szobában, amely kedvemre való, főleg a hatalmas ágy.
- Ketten, de Ethan azt kérte, hogy legyek a barátnője, Mark pedig azt mondta, hogy tetszem neki. Nem is tudom, hogy mi a különbség. Te meg tudnád ezt mondani Daryl? Látok már párokat is, próbálom elfogadni, hogy lassan felnövök, csak nem tudom, ahogyan te is mondod, kitől mit várhatok. – Első körben ennyit tudtam elmondani kettőjükről, ha pótapucim szeretné, jobban is belemehetek a részletekbe. Kicsit ugyan pironkodok, mert nem tudom, hogy mennyire kéne mindezeket szégyenlenem, majd rámszól, ha valamit nem csinálok jól, végülis azért ő a gyámom.
- A pénz... igen, abból apa is mondta, hogy nem árt a sok. Mindig téged mondott, hogy a főnöke vagy. Mit is dolgoztatok? Sosem mondta el, de ha már itt vagyok, elmeséled? – Kérdezem kedves kiváncsisággal, most már a lazább ruhámban vagyok, még papucsot is hoztam. A póló és a nadrág maradt, a kabátot és a cipellőt hagytam fent a szobában.
- Nem hangzik rosszul, sőt... farkaséhes lettem. Gyümitea is jár hozzá? – Kérdezek vissza felállva, hogy belékaroljak. Kicsit csúszik a pacsker alatt a padló, ám ahogyan haladunk, a szőnyegeken már könnyebb dolgom van.

Tárgy: Re: Odalis birtok Szer. 24 Dec. - 20:52

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

- Azért mégis az a biztos, ha át a szobádban öltözöl majd, de a többit majd meglátjuk természetesen. - sok mindent meg lehet oldani, sok mindent meg lehet oldani ügyesen, ha az ember akarja, de majd ezt ő is meglátja. Elég ideje élek már ahhoz, hogy elég kiterjedt ismeretségi köröm legyen, hogy meg tudjam oldani, hogy kimozdulhasson úgy is, hogy a szárnyak nem zavarnak be, de nem úgy, hogy teljes mértékben a képessége az, amit az ember megszűntet, hiszen azért az sem jó. Én tuti, hogy nem kis haragra lobbannék, ha netán valaki megpróbálkozna ilyesmivel. A képességed önkényes blokkolása egyet jelent azzal, mintha megkötözöd az embert, netán befogod a száját, hogy ne kapjon levegőt, mindenképpen korlátozás és azt én biztos, hogy nem engedem senkinek következmények nélkül.
- Nem zárlak be Lily, de azért óvatosabbnak kell lenned, nem tudhatod, hogy melyik fiú miért viselkedik veled úgy, ahogy, szóval csak óvatosan. - mosolyodom el. Na persze engem hidegen hagy, hogy ki bántja meg, vagy ki mit csinál vele, egyszerűen csak nem értékelném, ha olyasmi történne, ami nekem tesz jót, vagy a mi kapcsolatunkba zavar be. Mindenféle fickók pedig pont ide tartoznak, nagyon is bekavarhatnak a kapcsolatunkba, pedig azt nagyon nem kéne. Aki a terveim ellen tesz, még ha nem is szándékosan, vagy hogy nem tud róla, annak... mondhatom egyszerűen is, hogy vége. - Szóval ketten vannak? - oké, talán egy pillanatra azért megemelem a szemöldökömet, de gyorsan el is múlik a dolog, nem lenne jó, ha túlzásba vinném a dolgot. - Mesélj mindkettejükről, kíváncsi vagyok mindenre. -főleg hogy melyikük az, akinek a képessége blokkol, az azért elég fontos tényező, mert nem tudhatom, hogy mibe szaladok bele, és jobb, ha óvatos vagyok azzal, aki ilyesmire képes. A nagy fény nem különösebben vakít el, pont hogy inkább azt kell visszafognom, hogy ne látszódjon semmiféle mohó csillanás a szememben, mert hát lássuk be... épp erre a fényre fáj a fogam, erre az erőre.
- Tudod a kor, a hatalom és a pénz azért sokat segít, hogy elérjem, amit akarok. - nem mondanám, hogy a mosolyom öntelt lenne, talán csak szimplán magabiztos, de az indokolt igaz? Lehetek igenis magabiztos, hiszen elég sokat tettem már azért, hogy elérjem, amit akarok, amire szükségem van és én is elég sok kínt álltam már ki ezért, de az ember ha tényleg akar valamit, akkor nem riad meg a nehézségektől, és én nem vagyok egy ijedős típus.
- Azt hiszem azt Jason jobban tudja, de menjünk át az étkezőbe, és akkor hamar kiderül. Ha a szaglásom nem csal meg, akkor... lehet benne dió, talán egy kis koriander és mindenképpen bárány, tegnap azt kértem. - a többi pedig majd kiderül. A karomat nyújtom neki amikor felállok, hogy mutassam az utat, merre is kell mennünk.

Tárgy: Re: Odalis birtok Vas. 21 Dec. - 20:32

Daryl & Lily

Úgy látom az anyáék féle szigor már végképp a múltté. Sokkal jobban megérinti a lelkemet azzal a kedvességgel, amit most mutat. Igaz, régen is mosolygott rám, ám akkor visszafogottan, most pedig olyan bátorítóan, kedvesen. Nem akaródzik kibújni az öleléséből, Daryl annyira kedves, mintha tudatosan tenné, mintha meg akarna felelni annak, amit tőle várok. Pedig... Én aztán nem várok semmit, mégis kimondatlan gondolataim előtt jár, úgy kezel, mintha egy lennék meséim hercegnői közül. De akkor... ő lenne a herceg? Nem ő a hercegnő apukája? Ki érti ezt? Mégis elindulok befelé, telefonálni. A vállam felett azért még visszavillantok rá egy harminckét fogas mosolyt, csak hogy érezze a törődést. Nem tudom, hogy meddig fogok maradni a birtokon, de már előre élvezem minden percét. A telefont gyorsan megejtem, hogy aztán visszatérjek hozzá, kiváncsian meredek az én pótapucimra, hogyan is tovább.
- Rendben, de mégis megnyugtatóbb, ha mondjuk a szobában öltözöm át, vagy ha sikerül elintézned ezt az emberszerűséget. – Vonom meg a vállamat mosolyogva, és inkább átevezünk a srác, vagyis srácok említésére.
Nem akarom a saját szüleimet szidni, hiszen Daryl a barátjuk volt, biztosan azonosak a neveltetésemről kigondolt véleményük, így ha most lázadnék, az olyan, mintha elítélném a módszereiket. Szerettem őket, de... magányos is voltam egyben. Nem úgy mint most. Az iskola, és Daryl teljessé teszi a napjaimat. Kiváncsian nyúlok a kezéhez, és belesimítom a sajátomat. Tetszik ahogyan magyaráz, ahogyan beszél. Nem érzem magam annyira butának magam mellette.
- Hát.. – Kacagok fel édes csilingeléssel a hangomban. – Nem tudom, mit szólna hozzá, talán megijedne, hogy egyből hazahozom, viszont mellette lehet csak emberi, és ez sokan jelent. Nem is tudom, hogy mi a jó szó arra, ami köztünk van. Barátságféle. - Próbálom fogalmazgatni a szavakat, közben újra iszom, de nem jött meg a pontos megfogalmazás. – Nem tudom. Aranyos, és jól megvagyunk, annak ellenére, hogy miket hallottam róla. Azt mondják, másokkal vad, és gonosz, velem meg... félénk? Te jó ég, ugye nem ítélsz el? Ha bezársz mint apu, akkor inkább meg se szólalok.. – Próbálok mosolyogni, és bízni abban, hogy nem szóltam el magam nagyon. De miért akarnék hazudni neki? Hát csakis jót akarhat nekem, nem verhetem át. A sütis kérdésére most nem válaszolok, lélegzetvisszafojtva várom, hogy mi a reakciója. – Melyiket? Ethant? Vagy most Markot mondjam? – Kezdek már belezavarodni a dolgokba, a bőség zavar, ahogyan mondani szokták. Viszont arra felderül az arcom, amit a videókról mond, vajon hogy oldjam meg, hogy kimozduljak a tévészobából? Otthon annyira megszoktam, hogy csak az volt, mint lehetőség, de Daryl birtoka sok programmal kecsegtet. Hát csoda, hogy ennyire megmutatom magam neki teljes angyali mivoltomban? Remélem nem vakítja el a fény, gyorsan be is csukom a szárnyaimat. Miután kipakoltam, ismét élvezhetjük egymás társaságát, hagyom, hogy tovább mutogassa a házat, és kikukkantsunk kicsit a kertre is, amit majd talán holnap nézhetek meg.
- Áll az alku. Mindig megkapod, amit akarsz, ugye? – Döntöm oldalra a fejemet, azt hiszem csak rá kell bíznom magam, és minden rendben lesz. Ahogyan beszélgetünk, most olyan távolinak tűnik minden, valahogy annyira kitölti most minden gondolatomat az, hogy itt lehetek, és lesi a kívánságaimat. Meg tudnám szokni, majd ha vége az óráimnak, gyakran fogok hozzá visszarepülni. Ha nem is szó szerint.
- És-és mi lesz az ebéd? – Picit érzem, hogy túl lelkes vagyok, talán pár nap után higgadtabb tudok lenni a társaságában.

Tárgy: Re: Odalis birtok Szer. 17 Dec. - 11:20

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

Ezeket is el kell viselni a nagy szeretetkitöréseit, én pedig bírom. Talán jól esik valahol, de tudom, hogy hogyan működnek az emberek, tudom, hogyan kell elérni, hogy valaki kedveljen, vagy épp, hogy ne kedveljen, nála is azért van ez, mert én akartam, hogy így legyen, úgyhogy túl nagy jelentőséget azért nem tulajdonítok neki, nem is lenne értelme. Ez is csak azért kell, hogy könnyebben megnyíljon és biztonságban érezze magát. Sokkal hathatósabb az ereje, ha szinte már önként adja majd, ha azt hiszi, hogy jó az, amit esz. Épp elég csak az utolsó pillanatban rájönne, hogy pontosan mit is akarok tőle, de majd... igen, majd a végén azért rá fog jönni jó eséllyel, hogy az élet nem csak szépet és jót tartalmaz, hanem csúnya dolgokat is, és csúnya tetteket is tesznek mások vele, vagy... bárkivel, ha épp arra van szükség, mert az élet így működik. A gyenge elhullik, az erős pedig életben marad.
Figyelem, ahogy eltűnik, én pedig szépen utána indulok, miután az inas szépen magához vette a holmiját. Tényleg nem hozott sok mindent, de erről majd gondoskodhatunk. Természetesen az a cél, hogy minél tovább maradjon, még ha neki majd nem is esik le, hogy ez a cél.
- Természetesen az utcán nem de a kocsiban lehet. Az üvegek sötétítettek, kintről nem lát be senki. - mosolyodom el a butácska kérdésre. Persze, hogy az utcán nem lehetne máshogy, nem mutogathatja mindenki előtt a szárnyait, de olyan helyen, ahol senki sem látja nyugodtan megteheti, de erre majd ő is rá fog jönni idővel. Még talán az előtt, hogy mindennek vége szakad, de még meglátjuk... ha nem esik le neki, mi hogyan működik, hát nem esik, nekem aztán ilyen tekintetben édes mindegy, hogy naiv bután hal meg, vagy immár okosabban. Nem az én posztom életre nevelni. A cuki srác említésére semmi sem látszik az arcomon, de attól még nem tetszik a dolog, főleg hogy még vele is alszik... nem hangzik jól. Az ilyen kapcsolatok sok mindenbe bekavarhatnak.
- Akár őt is elhívhatnád ide látogatóba, ha annyira kedveled, hogy vele is alszol. - az info viszont már kellemetlenebb, amit meg tudok róla. Tehát minden bizonnyal a képessége képes más képességeket blokkolni. Rossz hír... nagyon rossz hír. Ha tehát a közelébe akarok menni, akkor előbb ki kell iktatnom a képességét... vagy őt magát. Talán a képességeket képes semmisség tenni, de gondolom e mellett ő sem golyóálló, pár persze ki tudja. Jó lesz utána járni ennek a bizonyos cuki srácnak... hánynom kell már csak a megnevezéstől is. - És hogy hívják ezt a te kis barátodat? - csúszik ki egy mosollyal a számon a kíváncsiskodó kérdés. Fontos, bár persze e nélkül is utána járhatok... nem lesz az sem olyan nagy gond.
- Persze, van videóm, ha filmet szeretnél nézni, akkor az is megoldható, de ebben a pár napban félreteszem a munkát és rád koncentrálok, rendben? - nem fogok dolgozni addig, amíg itt vagyok vele, ez nekem természetes. Csak figyelem, ahogy kinyitja a szárnyait, a kérdése ránt csak vissza újra a valóságban. Az a fényes ragyogás... mindig elvonja a figyelmemet. Tudom, hogy mennyi energia van benne, amit már nagyon-nagyon szeretnék a magaménak tudni.
- Természetesen, repülhetünk majd együtt. - bólintok egy aprót, és mélyet szippantok a levegőből, ahogy a fénye ereje betölti a nappali terét, mert hát nem a teraszon vagyunk, már az bejárattól megcéloztuk a földszinti nappalit. Várok amíg eltűnik, majd hamarosan visszatér, miután találtak neki egy szobát. Fárasztó lesz ez a pár nap, ebben már most biztos vagyok, a lelkesedése, meg a folyamatos közeledés... nem igazán van ínyemre, de persze azt kell mutatnom, hogy tetszik. - A legtöbb szoba szép és természetesen majd a kertet is megnézheted. - bólintok egy aprót. Várok még pár pillanatot, csak akkor moccanok meg. - Ha gondolod ebédelhetnénk, mesélnél közben az iskoládról, aztán kitaláljuk, hogy mi legyen a délutáni program. - a hangom lágy és mondhatni kimért, de inkább mondanám visszafogottnak. Nem vagyok olyan, mint ő, sőt határozottan zavaró számomra a dolog, de most ki kell bírnom.

Tárgy: Re: Odalis birtok Vas. 14 Dec. - 17:41

Daryl & Lily

Meg vagyok teljesen illetődve. Eddigi életem során csakis a tiltásokat kaptam. Annyi ruhám, ételem volt, amennyi feltétlenül szükséges, most pedig egy iskolába kerülök, ahol lehet szabad akaratom, de még ez is semmi ahhoz képest, hogy Daryl mennyi jóval halmoz el. Nem is tudom, hogy meg merjem-e kérdezni tőle, hogy miért.. ha eddig nem, de talán meg kéne elégednem azzal amit felel: megérdemlem. Talán kárpótolni akar a szüleim haláláért. Odahajolok hozzá, és egy puszit nyomok az arcára. Pár pillanatig még oda is bújok, hálám jeléül, pedig tudom, hogy nem pénzben kell mérnem a kedvességet, mégis jól esik, amit tesz értem. Miközben a telefonról beszél, bólogatok, hogy máris intézem.
- Már megyek is. – Szaladok arra, amerre mutatta, bent az egyik kisasztalon megtalálom a tárcsázós készülüléket. Szerencsére megjegyeztem a vészhívónkat, gyorsan tárcsázom, és pár múlva már csicsergős szavalásom telíti be a birtokot, Darylt még kintről is hallhatja, ahogyan a titkársággal csacsogok. Azt nem mondom el, hogy pontosan hol vagyok, a címet sem tudom, csak hogy rokonságnál, és ne tessék aggódni, megyek még vissza. Ha készen vagyok már rohanok is hozzá vissza, hogy hallgassam tovább az én pótapucimat.
- Anyáék így tanították... hogy mások ne láthassanak meg úgy.. Máshogy is lehetne? – Finoman megborzongok, ahogyan hozzámér. Benntartom a levegőt, közben elmerülök a tekintetében, a vállam felett, és csak akkor szusszanok nagyot, ha már az arcát tudom szárnyaimmal cirógatni, remélem ezzel nem bántom meg. Gyorsan visszavonulok, és kinyújtozom, a pólóm hátsó részén kiengedem a szárnyakat, eleve olyat vettem fel a dzseki alá, amely erre alkalmas.
- Fúha, ez nagyon jól hangzik. – Vigyorodom el, előtte amúgy sem fognám vissza magam, nem mintha egyébként igen. Adom meg így a választ, és hálásan rebegek rá, már mondanám is hogy hogyan tovább, de gondolom úgyis el fogja mondani, mit kell tennem, ahhoz, hogy jobban el tudjak vegyülni. Tulajdonképpen nem zavar, szeretem, ha megnéznem, de mások szerint meg veszélyes dolog lehet ez, könnyen bánthatnak engem. De ki, és miért, ez még számomra is rejtély.
- Van egy nagyon cuki srác, ott tanul az iskolában, és néha együtt is alszunk, és-és-és ha vele vagyok, akkor nincsen szárnyam, meg semmi. Hasonló lehet mint a te barátod Daryl. – Trillázom nevetgélve. Ahogyan gesztikulálok, fejem mozgását aranyszín tincseim is követik, lassan úgy nézek ki, mint akit direkt kócoltak össze. A halvány függönyön át lesem minden mozdulatát, most én is valami diznihercegnőnek képzelem magam, akinek palotája van, és azt tehet, amit akar.
- Dolgozol, hát persze, nem is akarlak én zavarni, majd elfoglalom magam. Van... videód? – Úgy döntök, hogy ideje egy kicsit megindulni, ha már arra kért, hogy pakoljak le. Arébb lépek a tőle, és körbefordulok, hogy meg tudjon szemlélni. Amikor ismét szemben vagyok az asztallal, akkor kipattintom a szárnyaimat, és kissé megemelkedem, csupán pár centire.
- Repülsz majd velem... ugye? – A belőlem áradó pulzálás most betölti a teraszt, befonja a férfi alakját is, azt akarom, hogy egyesüljön velem most ebben. Bólintok végül a kérésére, s elindulok a Lucasnak hívott inas nyomában, akitől magától értetődő módon gyümölcsteát kérek. Úgy tíz perc múltán térek vissza, ugyan nem öltöztem át, de papucsot húztam, ezt is hoztam magammal.
- Egy olyan szépet találtam hallod-e... Festmények vannak benne, meg szőnyegek, meg atyaég olyan szép kilátás, mekkora kerted van, és úúúú... – Áradozom, és lehuppanok a fotelje karfájára, hogy odahajtsam a vállára a fejem.

Tárgy: Re: Odalis birtok Pént. 12 Dec. - 13:35

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

- Nem tudtam, hogy ennyire érdekelnek az autók Lily. - mosolyodom el. Nem szándékosan kerülöm a választ, erről természetesen szó sincs. Egyszerűen csak felesleges témának gondolom az egészet. Van néhány kocsim, saját is, és olyan is, amit ott bérelek, ahová épp az utam visz, de persze Velencében jóval több értékem van, mint mondjuk itt, hiszen mégis csak oda köt az életem nagy része. De nem ez számít most, nem az, hogy hány kocsim van, és mekkorák, vagy hány birtokom. Az a lényeg, hogy itt van és láthatóan cseppnyi gyanakvás sincs benne, de hát ez okkal alakult így. Így nevelték, hogy még véletlenül se nézzen ki senkiből sem rosszat... még belőlem sem, vagy is inkább főleg nem belőlem.
- Jól van Kedvesem, hívd csak fel őket, és mondd meg, hogy pár nap múlva mész, amikor szeretnél. - ha pedig ellenkeznének... az ő érdekük, hogy ne tegyék, tehát remélhetőleg ez fel sem fog merülni, mert nem szeretem, ha bárki is megpróbálja keresztbe húzni a terveimet. Közben persze az állammal intek az inasnak, hogy fogja a táskát is vigye be szépen, természetes, hogy nem én fogom, fel sem merülhet ilyesmi. A kis barátai pedig... talán nem is lenne rossz, ha elrángatná némelyiküket. Ez az Ethan és persze Mark... egyik sem tetszik nekem igazán, nagyon nem. Hasznos lenne, ha minél előbb kikerülnének a képből, vagy a saját hülyeségük miatt, vagy az én közrejátszásomnak hála. Nem kell, hogy bárki is felnyissa Lily szemét és végképp nem értékelném, ha bárki is olyasmit művelne vele, ami nem tetszik nekem.
- Köszönöm az engedélyedet. - mosolyodom el egy apró biccentéssel. Persze mindketten tudjuk - én főleg -, hogy nincs szükség semmiféle engedélyre, de neki is jobb az, ha nem öltönyben feszítek. Lazábbnak tűnik így nem de? Akkor pedig ez a jobb megoldás, hiszen neki is úgy jöhet le belőle, hogy bátran nyithat felém, bátran elmondhat bármit, hiszen nem vagyok én egy végtelenül komoly ember, akitől el kell zárkóznia. Így a jobb, ha nem kell annyit utána járnom, hogy mik történnek vele, hanem ha arról van szó, akkor önként is kikotyog mindent. Persze befelé indulok, amíg telefonál, de megvárom valahol a bejáratnál, hogy visszatérjen, aztán már együtt lépünk be a házba.
- Természetesen, mégis csak így vagy teljes, akár már a kocsiban is kiengedhetted volna. - az üveg sötétített, kívülről nem lehet belátni, pont azért, hogy neki ne legyen kellemetlen, de gondolom a megszokás mégis csak nagy úr, ha már általában lekötözve van a szárnya. Segítek neki kicsatolni az akadályt, hogy végül kellemesebben érezhesse magát nálam. Így sokkal szebb is, élettelibb, és természetesen nekem is így a jobb ez, hiszen mégis csak folyamatosan a szemem előtt lebeg a tény, hogy micsoda is valójában, hogy azért van itt, hogy értem tegyen és nem pedig azért, hogy én tegyek érte. Ez az, amit sosem szabad elfelejtenem.
- Ismerek valakit, aki egy rövid időre el tudja hitetni mindenkivel, aki körülötted van, hogy egyszer embernek tűnsz. - már jó ideje élek ezen a földön, természetesen akadnak bőven összeköttetéseim, emberek és mutánsok is. Előbbiek közül nem sokan tudják, hogy mi vagyok, utóbbiak közül pedig a képességem pontos mibenlétét nem ismeri mindegyikük, de erre nincs is szükség. Ha már mindent tudnak rólad, ha kijátszottál minden ütőkártyát, akkor ott régen baj van. Soha se fedd fel az összes lapodat, épp csak annyit, hogy az ellenfél megnyugodjon és azt higgye már ismer. Akkor csaphatsz le igazi erővel.
- Hát persze, megmutatom neked a házat, hogy jobban kiigazodj, de... ahogy te fogalmaztál hercegnőm nincs, de igazán kedves a szakácsnőm, kedvelni fogod. És hát tudod, dolgozom, amikor egyáltalán itt vagyok. - közben újra érkezik az inas és illedelmesen pakolja el a kabátot a fogasra. A táska még mindig nála van, hogy majd oda tegye le, ahová Lily szeretné, amelyik szobát választja. - Lucas megmutatja a szobákat, amikből választhatsz és ha kérsz valamit inni, akkor nyugodtan szólj neki. Én pedig itt megvárlak, amíg lepakolsz, rendben? - pillantok még rá, aztán szépen helyet foglalok a fotelben. Jó lesz... határozottan úgy érzem, hogy jó lesz ez.

Tárgy: Re: Odalis birtok Szer. 10 Dec. - 21:16

Daryl & Lily

- Ennél is nagyooobb? Miért, hány van? – Furcsálkodok, nekem már egy is sok a családban, nemhogy több. Ráadásul én ezt érdemlem? Vezetni sem tudok. A sofőr fog majd elhurcolni mindenhova? Jól hangzik, csak tényleg olyan ijesztő, engem még senki nem hordott ennyire a tenyerén. Daryl olyan... erős. Erős, akire felnézhetek, szinte sugárzik róla, hogy mennyire kedvel, és remélni tudom csak, hogy érzi a viszonzást minden ölelésemben. A szűnni nem akaró szorongásról az utóbbi időben nem is veszek tudomást, annak tudom be, hogy míg én alig nőttem ki a gyermekkorból, ő olyan magabiztos, csakis erről lehet szó. Már alig várom, hogy megmutassam neki a szárnyaimat, és akár vele is repüljek egyet. Biztos nem bánná, hiszen olyan szép ez a hely itt. Apró mosollyal köszönöm meg, hogy ennyire kedves, a táskámat pusztán a földre ejtem, de úgy érzem, ki is kell mondanom. - Igazán figyelmes vagy, mint mindig. Akkor beszaladok. Talán a központ tudja a számot. – Rebegem szelíden, most végre úgy érzem, hogy az iskola mellett egy másik otthonom is van. Biztosan állandóan ingázni fogok a két hely között, amit ha már autóm is van, nem fog zokon venni senki. Még azon is tűnődöm, hogy legközelebb Ethant is elrángatom magammal, hogy bemutassam, csak éppen nem tudom, hogy milyen megnevezéssel, mert fogalmam sincs, mi van köztünk. A barátnőjének kért fel, de még sosem voltam senki esetében az, így fogalmam sincsen, hogy mit is jelent. Sejtéseim vannak, annál több sajna nem. Mindegy is, most itt vagyok a világom közepével, kár is lenne ráéerőltetni valakit, akit nem is ismer. Lelkesen bólogatok a szavaira, nem tudnám eldönteni, hogy a komolyságával tud lenyűgözni inkább, vagy a kedvességével. Egyszer ilyen, másszor olyan, fura módon mintha mindig észrevenné, hogy mivel tud rám jobban hatni. Figyelmes, nagyon is!
- Nem tudom, az olyan kötelező jellegű lenne. De neked nagyon jól áll. Tudod mit? Ahogyan neked jól esik, végülis otthon vagy, ahogy mondod! – Macskamód görbítem a hátamat, ahogyan odatéved a keze, annyira csodálatos érzés, hogy ilyen gondoskodó, és csak arra figyel, hogy nekem mi a jó, pusztán a simogatását illetően is. Most úgy érzem, hogy mindent megtehetek, de nem akarok feszíteni a húrt, neki bizonyára megvan a maga élete, amiben én vendég vagyok. Az orromot facsarni kezdi valami, és nagyot tüsszentek, majd nevetve fújkálom az orromat, biztosan a kert hatása, otthon még a házból sem engedtek ki, ez a pár hónap pedig még mindig nem volt rám eléggé hatással, amióta a birtokon élek, bár ott nem kifejezetten virágok vannak, inkább erdők, rétek, edzőpályák.
Belékarolok, ahogyan indulunk befelé, és eszembe jut valami. Fészkelődni kezdek a karján, itt végülis itthon vagyunk, így felnézek rá, és egész egyszerűen hátat fordítok neki. Leveszem a dzsekimet, és picit feljebb húzom a pólómat.
- Megtennéd? – Egyértelmű, hogy arra gondolok, hogy szabadítsa ki a szárnyaimat, amelyek most le vannak kötve. Semmi köze a gyolcsnak a melltartóhoz, lejebb van, csak tekerje le, hogy tényleg meglegyen a komfortérzet. Ha végre kész, megkönnyebbülten mosolyodom el, visszaejtem a pólót, a dzsekit pedig az egyik szék vagy kanapé támlájára dobom.
- Komolyan? – Kérdezek vissza a vállam felett, tágra nyíló szemekkel, enyhén meg vagyok lepődve, ő hogyan tudná ezt megtenni? Legszívesebben megint a nyakába ugranék, de sokszor olyan komoly, nem akarom megijeszteni a butaságaimmal. Így csak mohón várom a választ, mert fantasztikusan hangzik.
- Ha majd válaszottam szobát, akkor körbevezetsz? Az is érdekel, hogy mivel szoktál itt foglalkozni, van-e hercegnőd, effélék? – Vigyorgok hatalmasra nyitott szájjal, tudom, egy ötéves is érettebb nálam. Valahogy olyan sokáig voltam bezárva, hogy most nagyon rácsodálkozom a világra, amely feltárult előttem.

Tárgy: Re: Odalis birtok Hétf. 8 Dec. - 11:41

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

Önkéntelen a mosoly először, amikor megjelenik a kocsi ajtajában a kis szőke üstök, de aztán hamar immár tudatossá válik. Ezt kell mutatnom felé, hogy örülök, hogy itt van, hogy mennyire hiányzott, hogy úgy kezelem, mint édes kis lányomat, akire már annyira vártam. Nem a vér szerinti rokonom, de hát már csak én maradtam neki, igaz? Arról az apróságról pedig soha nem kell tudomást szereznie, hogy a szüleit... a nevelő szüleit is én tüntettem el az útból. Az igazi szülei is csak problémát okoztak, de a nevelő szülők... Nem csinálták rosszul éveken keresztül, de aztán így elszúrni?! Pedig szólhattak volna, időben, de persze aztán már csak meghúzták magukat, mint a patkány a csatornában. Hát mondatjuk, hogy úgy is végezték, mint egy felkoncolt rágcsáló. Aki így viselkedik, az meg is érdemli a sorsát, nem is kicsit. Nem sajnáltam őket, nem voltak épp a legjobb munkaerő, ha képesek voltak a cél előtt elszúrni nekem az egészet. Pedig csak pár hónapot kellett volna kibírniuk, e helyett engedték, hogy az a szánalmas kis agyturkász simán elvigye őt... Majd még erről is illene gondoskodnom, főleg ha nagyon azt látom, hogy meg akarják zavarni itt a kis angyal fejecskéjét. Nem lenne ez okos döntés, amikor ilyen közel a cél. Szükségem van rá, az erejére, az életére... a benne szunnyadó energiákra. Érezni akarom, ahogy újra feltöltődöm, minden porcikám azért sikít, hogy újra érezhessem.
Ettől függetlenül persze a mosolyom nem csökken és amikor a karomba szalad megölelem a magam azért szolidabb módján és atyai simítással siklik végig a kezem a szőke hajkoronán. Viszonozom a puszit, ahogyan ő is tesz, hiszen mégis csak így illendő igaz? Az öltöny pedig most tényleg hiányzik, mégis csak itthon vagyok, itt én sem öltözöm fel feltétlenül annyira hivatalosan, nem sok értelme lenne és annyira azért nem is kényelmes, de a magam eleganciája azért most is meg van, a hajam is tökéletesen áll. Sosem gondoltam úgy, hogy ha hagyom, hogy kisit nagyobbra nőjön, akkor máris kezelhetetlenné, vagy csapzottá válik. Ezt is ugyanúgy rendben lehet tartani.
- Ez? Pedig van ennél nagyobb is, de mégis csak olyat érdemelsz, amiben jól érzed magad, ki is látsz az ablakon, de mások nem látnak be rád. - magyarázom, miközben futólag biccentek a sofőrnek, hogy most már leparkolhat a garázsban és akár távozhat is mára. Úgyis jelzem majd, ha még szükségem lesz rá, egyelőre a mai napra elég volt ennyi is, ma már nem hiszem, hogy megyünk valahova, Lily így is eleget utazott minden bizonnyal.
- Pedig mégis csak jelenleg ott élsz, ne hogy azt higgyék, hogy bajod esett. De bent van telefon, úgyhogy megejtheted ezt, nehogy gond legyen belőle. - a hangom komoly, csak az arcomon látszik a mosoly, de attól még ezt el kell intéznie. Táska ide, vagy oda, nem jöhet el csak úgy a birtokról, nincs rá szükség, hogy valakit utána küldjenek, agy szaglászni kezdjenek, hogy mégis miért tűnt el csak úgy szó nélkül. Abból csak nagyobb gondok lennének, amire most nincs szükség. - Te miért nem jársz egyenruhában? Az öltöny itthonra nem szükséges, néha én is megengedhetek magamnak egy kis lazaságot, nem gondolod? - komoly férfi vagyok, komoly gondolatokkal és komoly élettel a hátam mögött, de akkor is belefér, hogy néha csupán egy laza inget vegyek fel, ahogy az most is van. Közben persze finoman a hátára siklik a kezem, hogy befelé invitáljam az épületbe. Az ajtót húzom csak be magunk után, aztán állok meg újra.
- Az emeleten választhatsz magadnak egy szobát és mit szólnál, ha... lenne rá ötletem, hogyan úszhatsz a tengerben, a strandon, ahol mások is vannak? - ki akar szakadni abból, ahova be volt zárva ugye? Evidens, hiszen gondolom szeretné megismerni a világot. Akkor adhatok erre egy kis lehetőséget neki, csak... okosan kell adagolni ezt, mintha pont hogy én lennék, aki szabadsággal ruházza fel, még ha csak egy kis időre is. Mint az elítélteknek az utolsó vacsora... csak ez egy kicsit tartalmasabb verzió és hosszabbra nyúlhat.

Tárgy: Re: Odalis birtok Pént. 5 Dec. - 16:05

Daryl & Lily

Nem tudtam, hogy mennyire időre jövök át, inkább sokat pakoltam, mint keveset, nem ott akarok zavarba jönni, hogy mi is lesz majd ha jól érzem magam, ami nem is lehet kétséges. Ruházatom nagy része fehér, könnyen koszolódik, nem tudom, hogy Darylnél lesz e mosógép, inkább felszerelkezek, még mosóport is szereztem be, otthon is mindig én csináltam. Kértem még jó régen egy kis zsebpénzt a professzortól, miután nem kell magamra költeni, de mégis legyen valamennyi. Most végre úgy döntöttem, hogy elutazásom örömére meglepem magam egy rózsaszín, szivecskét mintázó napszemüveggel, mert rajtam biztosan menőn mutatna. Írok egy rövidke levelet Ethannak, hogy ne aggódjon, aztán elindulok az udvar felé, hogy végigsétáljak a fehér kövekkel felszórt ösvényen. Laza nyári ruhában vagyok, fehér famer, és mintás póló, amely alá be van kötözve a szárnyam. A fény pulzálása ellen nem tudok mit kezdeni, ha nagyon felfigyel rám valaki, akkor rendszerint gyorsan elhúzom a csíkot magyarázkodás nélkül.
A kapu előtt már már a nagy fekete kocsi. Illedelmes mosollyal nyújtok kezet, és köszönök a sofőrnek, majd behuppanok hátra. Ez aztán tágas tér itt bent, még mintha aludni is lehetne, akkor a hely. Hallom, hogy szolgáljam ki magam üditővel. Nevetgélve teszem meg, csoda, hogy nem löttyintem ki. Kiwilét szopogatva húzom le az ablakot, és nézelődöm, miközben gurul az autó. Szájtátva mérem végig az épületet, amely inkább palota, semmint ház. Ha megérkeztünk, nem akarok csak úgy betörni hozzá, megvárom előtte, biztosan tudja már, hogy jövök, úgy a helyes, hogy ő vezessen be. A táskát visszapasszintom a hátamra, a szárnyaimat sem nyomja, csodás. A napszemüvegben úgy nézhetek ki mint egy malibu-barbie.
Nem is tudom, hogy pukkedliznem illene, vagy sem, maradok végül az egyszerű mosolynál, abból még sosem volt baj. Teljesen elvesztem az időérzékemet, nem is tudom, hogy mennyit mehetünk az autóval, mert magunk mögött hagyjuk gyorsan a birtokot, először fenyveseket látok, majd házakat, igazán puccos kertvárosi negyed. Sosem tudtam eldönteni, hogy Daryl milyen tehetős, de annak kell lennie, ha apu főnöke volt, a szüleim pedig nagyon jómódúak. Nem éltünk komoly luxusban, de gyengében sem. Nekem sosem volt pénzem, nem ismerem az értékét, az első fagyizásnál erőlködve számolgattam az érméket és a bankjegyeket. Újdonság ez is, mint minden más. Kiszállok a ház előtt, és illedelmesen várakozom, a csomagomat a lábamig hozta a sofőr, gyorsan visszaveszem a hátamra, igazán nem nehéz. De papucsot elfelejtettem hozni, szent mézeskalács! Na majd kérek itt Daryltől, remélem találunk a méretemben. Végre látom, hogy feltűnik, sikítva iramodok meg felé, úgy érzem, hogy elhagyhatjuk a régi berögződött dolgokat, amikor tiszteletteljesnek kellett lennem. Amióta érzem, hogy képes nem csak elvi szinten szeretni, hanem fogadja az ölelésemet, megsimogatja a hajamat, lehulltak a határok.
- Daryyyyl! – Pattanok a karjába, és jó pár pillanatig el sem engedem, akkor nézek csak fel rá, hogy milyen furán jól áll neki a kiengedett haj. Nyomok két puszit az arcára, és már alig várom hogy mindent lássak, amiért idehívott. Pattog a gyomromban egy belső kis gumilabda, olyan izgatott vagyok. Teljesen beragyogja mindkettőnk alakját a belőlem áradó pulzálás. Olyan érdekes, hogy már harmadszor látom az utóbbi időben, és megint hiányzik a jól megszokott öltöny, nyakkendő. Tetszetős változás, úgy nagyon katonásnak tűnt, komolynak. Vicces, hogy így már el tudunk beszélgetni, hogy nincsen a társaságunkban senki. Ő tényleg családtagként kezel.
- Aranyos tőled, hogy küldtél értem. Jó nagy kocsi, hallod-e! – Incselkedek vele játékosan, és belekarolok, nem is tudom, hogy merre fordulunk, gondolom arra, ahonnan ő jött. Kislányos mosollyal bólogatok, mint egy jóllakott óvodás, áfolyakék pillantásomból tudhatja, hogy mindez kölcsönös, elepedtem a hiányától.
- Hát ööö... Nem tudtam, hogy szólni kell. Végülis azt mondták, hogy ha segítségre van szükségem, csak szóljak, és mások is mászkálnak ki a birtokról. – Paskolom meg szabad kezemmel a hátitáskát. Ha kevésnek bizonyulna, akkor talán vissza tudunk még érte menni. Fel sem merül benne, hogy netán Daryl vásárolna nekem. Már így is elhalmozott minden jóval, és széppel.
Már nem jársz öltönyben? – Kiváncsiskodom, s miután fogalmam sincsen, mi jár az eszében, fel sem tételezem, hogy változást lát rajtam. Sosem gondoltam át, hogy mennyivel boldogabb vagyok, amióta az iskolába járok, végre egy kicsit a magam ura lehetek, szabadon szárnyalhatok. Nem kötöttem össze a kettőt, amíg a szüleimmel laktam, ott mindig megvolt a meleg vacsora, az állandó arcok, a saját szobám, annak is bőven meg volt az előnye. Nem tudnám egyiket sem a másik elé helyezni, legalábbis tudatosan.

Tárgy: Odalis birtok Szer. 3 Dec. - 11:57

Lily & Daryl

A cél szentesíti az eszközt.

Hozzám költözik és ez jó. Ha csak egy rövid időre is, de legalább lesz alkalmam rendbe tenni a kis fejében azt a sok zűrt, amit okoztak. Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy ez az egész hogyan történhetett meg. Persze először rendkívül mérges voltam. Legszívesebben szétzúztam volna azt az egész átkozott iskolát. Még hogy itt a cél előtt tesznek nekem keresztbe? Nem sokára eléri a megfelelő kort, mindezek után nem tehetik meg, hogy ennyi beleölt energiát csak úgy elvesznek tőlem és elviszik őt arra az átkozott birtokra, csak meg belenyúlnak az embereim fejébe és egyszerűen ráveszik, hogy azt tegyék, amit csak akarnak... Ilyesmi nem történhet még egyszer. Most már az én felügyeletem alatt lesz, amíg csak véget nem ér ez az egész, és az már nincs túl messze.
Szépen visszaszerzem a bizalmát, mert biztos vagyok benne, hogy ügyesen kiölték belőle és persze meg kell látnia, hogy mellettem van csak biztonságban. Nem egyszerű újra építeni egy összedőlt várat, de legalább már az alapok meg vannak és azért ez mindenképpen sokat segít. Már tudok mivel kezdeni, már meg van felém a bizalma, hiszen sokszor találkoztunk és miután az elején még csupán gyerek volt, talán nem nagyon tűnt fel neki, hogy nem lettem idősebb, ha pedig mégis... Már tud róla, hogy mutánsok is akadnak a világban, mint amilyen ő is, én is csupán egy vagyok közülük, olyan aki sokáig él. Az már részlet kérdés, hogy erre milyen módon vagyok képes nem igaz?
Csendben figyelem az ablakból, ahogyan a kocsi, amit érte küldtem közeledik. A birtok nagy, de hát okkal van ez. Elég erőteljes a védelme, hogy ne lehessen csak úgy betérni ide kutakodó szemekben. Több tíz háló, baromi nagy park és minden, ami csak kellhet ahhoz, hogy egy olyan ember, mint én nyugodtan tehesse, amihez csak kedve van és kutakodó szemek még véletlenül se zavarják meg. Csak akkor moccanok meg, amikor a kocsi begördül a feljáró elé, és az inas már kifelé lépdel, hogy kinyissa az ajtót a kis szőkének. Az arcom mosolyra húzódik, ami akkor sem tűnik el róla, amikor kilépek az ajtón én magam is, hogy üdvözöljem. Ekkorra minden bizonnyal már kiszállt és a csomagjait is elkezdték kipakolni.
- Remélem jól utaztál kedvesem! - ölelésre nyitom a karjaimat, de meghagyom neki a lépést, amivel a maradék távolságot megtörheti, és a karjaimba zárhatom majd végül. - Örülök, hogy itt vagy és remélem jól fogod érezni magad. Az iskolában nem volt gond a távozásod miatt? - mert ha igen, akkor majd meglátják, hogy velem nem lehet csak úgy packázni. Egyébként sem a kedvenc országom az itteni, túl sok a lázadó, túl sok a kutató tekintet, de most miatta kénytelen vagyok hosszabb ideig is itt időzni. Hosszabb idő alatt az éveket értem, ami számomra azért csekély időtartamnak minősül.

Tárgy: Re: Odalis birtok

» Daryl Damian Odalis
» X-birtok - Kúria
» X-birtok - Környező területek