Regent's Park

Tárgy: Regent's Park Szer. 9 Júl. - 12:39

First topic message reminder :

A Regent's Park egyike a londoni királyi parkoknak - közép London legnagyobb füves, sportolásra alkalmas területe, amely sok más szórakozási, pihenési lehetőséget is kínál.
A hajdanán Marylebone Parkként ismert területen VIII. Henrik uralkodásától kezdve évszázadokig királyi vadaspark volt. 1811-ben a régensherceg (a későbbi IV. György király) John Nasht bízta meg, hogy a terület arculatát átrendezze. Nash a parkba kerteket, tavat, csatornákat, 56 villát és régenshercegi palotát álmodott, és bár tervei csak részben valósultak meg, mégis az ő nevéhez fűződik a park jelenlegi arculatának kialakítása. A parkot 1835-ben IV. György nyitotta meg a nagyközönség előtt, igaz akkoriban csupán heti két napra.

A 190 hektárnyi park szélén 4.3 km hosszan húzódik az Outer Circle (Külső kör) nevű körút, belsejében a szabályos kör alakú Inner Circle (Belső kör). Sokan piknikeznek itt, pihennek a nyugágyakban, vagy csónakáznak a tavon, mely felett kis hidak ívelnek át. Akadnak itt kisebb kávézók és állatkert is. Az Inner Circle-ön belül van a park legvédettebb része, az 1930-as években kialakított Queen Mary's Gardens (Mary királynő kertjei), melyben mintegy 30.000 tő, 400 fajta rózsa illatozik. De itt találhatod a szabadtéri színházat, valamint egy kis tavat és szökőkutat is.

Tárgy: Re: Regent's Park Szomb. 12 Júl. - 15:06

Gareth & Imogen

Uralkodni az emberek felett? Nem... nem szeretnék, és nem hiszem, hogy ettől lennék egy kicsit is furcsa, szerintem nem mindenki vágyik ilyesmire, legalábbis reménykedem benne, hogy így van. Nem szeretnék olyan világban élni, ahol mindenkinek az a vágya, hogy uralkodjon mások felett, hogy azt tegyék, amit akar, hogy kihasználhassa őket. Ez nem jó, ez nem pozitív, ez nem... nem szabad, hogy így legyen és nem tudom azt sem jó szemmel nézni, hogy aki velem szemben ül, épp olyan valaki, aki ezt teszi, aki próbál másokra hatni, mindegy, hogy pontosan hogyan is csinálja, hogy mennyi belőle az átverés, vagy mennyi nem.
- Igen, elég szakavatott orrom van, ezt meg kell hagyni. - bólintok egy aprót, talán egy kisebb félmosollyal meghintve. Nem kérdezett rá külön, aminek örülök, és nincs is rá szükség, nem szeretek magyarázkodni, és nem is szoktam. Ha mégis valaki rákérdez, hát kap valamilyen rövid választ, igazán rövidet. De attól még érzem, nagyon is jól, hogy a szaga nagyon is feltűnő, nagyon jól érezhető. Az orrom érzékeny, hiszen más érzékszervem inaktív, amik vannak, azok viszont jobban funkcionálnak, ez ennyire egyszerű. Szerencsére azért nem vészesen zavaró, sőt jó eséllyel, ha netán mindenki érezné, amit én, akkor számomra jóval intenzívebb lenne és akkor már biztosan a kávé sem nyomná el annyira, hogy ne akarjak minél előbb távozni innen. Így hát egyelőre még maradok, a... szavai ellenére is. Ha jól sejtem ez a fajta stílus sokaknál működik, de én nem vagyok kifejezetten sokak és ha jól sejtem, akkor mi nagyon-nagyon eltérő emberek vagyunk.
- Nem vagyok elutasító, csupán így ismeretlenül az illem ezt diktálja. Annak engedjük, hogy a keresztnevünkön szólítson, aki erre érdemes. - mondhatnám, hogy aki tett is érte. Ő nem tett, csak kérdés nélkül leült az asztalomhoz, sőt ha azt nézem, akkor még csak minimális illemet sem diktált, hogy mindezek után még a keresztnevemen is szólítana. Persze mindezt kedves körítéssel megtoldva, miszerint nagyon szép, de attól még a tény, tény marad, nem engedem csak úgy akárkinek, mert... nem. Másoknál lehet, hogy beválik, ha minden szép köntösbe bújtat, de én nem vagyok mások. - Rendben, ez esetben köszönöm a kedves bókot. - apró biccentés, könnyed mosoly, mint a lágy szellő, ami most is a fák között surran el, hogy a szomszéd asztaltól felkapjon egy szalvétát és azt is tova röpítse. Reméljük nem volt rajta semmiféle fontos információ, teszem azt a pincérnő elérhetősége, mert akkor már érteném az ott ülő fiatalember döbbent arckifejezését, de talán ez egészen másra utal. A kérdés viszont visszaránt a jelenlegi helyzetbe, hiszen sikerült kissé elkalandoznom és ha nem figyelek, akkor lemaradok a szavak jelentéséről, így az első szó nem is jut el hozzám.
- Nézze el nekem, de nem néztem végig, csak az első pár momentumot. Nagy stílű mozdulatok, nagy szavak... - rántom meg finoman a vállam. Volt más dolgom, hangolni, felkészülni az előadásra, ami már tényleg az, művészet, nem pedig csak valamiféle játék mások gondolataival és érzéseivel. - Nem akarom nyíltan megbántani, minden bizonnyal sok munka és felkészülés van a mögött, amit csinál, de számomra... akkor sem szórakoztató. - játék csupán másokkal, és csak arra jó, hogy kirántsa őket a megszokott hétköznapokból. Nem gondolkodtat el, nem ad semmit, csak egyszerűen elterel a rosszról, vagy az unalmasról, de ez csak illúzió, hiszen az élete mindenkinek ott topog az ajtóban, és miután felállnak a székből, rájönnek, hogy nem változott semmi, csak megpróbálták elhitetni magukkal egy időre, hogy igen. Hát mi értelme ennek mégis? - Miféle hatalmat? - azt hiszem cseppnyi érdeklődés azért vegyül a pillantásomba, de nem esem túlzásba. - Tartson, kíváncsivá tett! - bólintok végül. Ebből még nem lehet gond nem igaz? Talán még jól is szórakozom azon, ha mondjuk nem sikerül neki valami és itt nincsenek beépített emberek, nincsen meg a jól megszokott környezet és azt hiszem tisztában van vele, hogy ha tényleg be akar bizonyítani bármit, akkor nem elég valami gyér kártyatrükk.
- Ezek szerint minden bizonnyal és talán... bár kár lenne elkiabálni, hogy van lehetőségem előlépni, egy-egy önálló dallal is. - szóló, soha sem játszottam még. Első hegedűs vagyok, de mindig csak csapatban dolgoztam eddig. Szeretnék többet elérni, szeretnék kitűnni és nem utolsó sorban, ami a legfontosabb, szeretnék többet keresni, mert kell a pénz, kell az én egyetlenemnek, hogy mindent megkapjon, ami neki jár.
- Vajon múlt éjszaka, amire nem emlékszik, hány gyönyörű nőnek mondott hasonlóakat, vagy talán szóról szóra ugyanezt? - megköszönhetném a bókot, de talán ez túl egyszerű lenne és nem is igazán én lennék akkor. Persze jól esik, hogy gyönyörűnek talál, de olyan valakitől nehéz egy ilyen bókot jól fogadni, aki jó eséllyel ezt napi szinten mondja valakinek, vagy akár többeknek is. Nem érezhetem igazán hitelesnek.

Tárgy: Re: Regent's Park Szomb. 12 Júl. - 9:29

Imogen & Gareth

Még szép, hogy imádok az emberek felett uralkodni. Ugyan ki ne szeretne? Ha más valakinek adatott volna meg az a csoda, ami nekem, akkor ugyanúgy kihasználná, mint én. Amúgy meg én még sokkal inkább használom jó célokra, mint egyébként használhatnám. Lehetnék bankrabló, vagy gyilkos, tolvaj, vagy ügyvéd, de nem. Én ilyen szinten nem használom ki, hogy különleges vagyok, különlegesebb, mint bárki a világon. Csak pénzt kérek emberektől, ha épp nincsen a zsebemben, mert a dohány nagy úr. Néha napján, ha úgy érzem, akkor megkérem őket, hogy vásároljanak be helyettem, és hasonlók, de ezt nem nevezném olyan nagy kihasználásnak. Az ugattatás meg a színpad miatt van, lehetnék sokkal kreatívabb is, mondjuk, hogy galambnak higgyék magukat és leugorjanak egy ház tetejéről, hogy repülhessenek. Tettem ilyet? Nem! Azt beismerem, hogy néha visszaélek a képességemmel, de korántsem annyira, mint amúgy tehetném. Hírnév, nekem ennyi kell. Gondolom ez is a gyerekkoromra vezethető vissza. Legalábbis egy doktor ezt mondta, de aztán hamar megváltozott a véleménye egy kis labdázgatás után. A családomat ebbe nem szabad belekeverni. Nem voltak szentek, se jó szülők, de ez nem az ő hibájuk, én rontottam el, rosszkor mutatkozott meg a képességem.
-Szag? – őszintén meglepetnek tűnik és még meg is szagolom magamat. – Én nem érzek semmit, nagyon szakavatott orra lehet, ha ezt is így kiszúrta! – vagy pusztán csak borzasztóan érzékeny az orra, amiért nem irigylem. Ha allergiás mondjuk valamire, az elég kellemetlen lehet, de korántsem biztos, hogy így lenne, úgyhogy hagyjuk is. Azonban a szagomat nem érzem. Sokan mondják, hogy a másnapos nem is érzi a saját szagát, de én ebben soha nem hittem. Az utcán se érezte senki sem meg igazán, mikor jöttem. Ha kimondaná azt, hogy felületes életet élek, minden bizonnyal elnevetném magam. Való igaz, hogy az életem az élvezetek szentháromságában telik: nő, alkohol és népszerűség. Egyiket sem tudnám eldobni magamtól, sokat dolgoztam azért, hogy így élhessek, felelősség nélkül, és kötöttség nélkül. Másnak számlákat kell fizetnie, és aggódni azon, hogyan jön ki a következő hónapra, hogy nem lakoltatják-e ki holnap a házából. Nekem ilyen gondjaim nincsenek, és nem is lesznek soha. Sokan mondták már, hogy képtelen vagyok úgy élni, mint egy felnőtt, de tudjátok mit? Nem is akarok, borzasztó lehet ez az unalmas élet, amit mások arcán látok mindennap. Szerintem még örülnek is, ha az előadásaimon elhitettem velük, hogy ők nem mások, mint a híres-neves francia császár, Bonaparte Napóleon.
- Ahogy kívánja, Miss Brigthmore, nem kell ilyen elutasítónak lennie, próbálkozni csak szabad nem igaz? – egy próba, hogy a keresztnevén szólíthassam, de úgy tűnik, hogy számára ez nem elfogadható, és megköveteli azt a minimális tiszteletet, amit a többség megszokott. A Miss önmagában még nem kell, hogy azt jelentse, hogy férjezett asszonyról van szó, sok nő kéri, hogy így hívják, pedig még mindig egyedül vannak. Igazándiból számomra teljesen mindegy, hogy is hívják. - Csak arra szándékoztam kilyukadni, hogy bűn ritkán használni a keresztnevét, hiszen igazán szép. – a mosolyom mögött ezúttal semmi sem bujkál, valóban úgy gondolom, hogy szép neve van, használhatná gyakran, még egy vadidegennel való kavézás közben is, hiszen mennyi az esélye annak, hogy újra lát az életben? Ami azt illeti elég sok, de ennek ellenére még mindig áll az, amit mondtam.
- Értem, és tetszett az előadás? – kérdezem tőle mosolyogva, persze a választ jól sejtem, olyan nőnek tűnik, aki nem tartja sokra a magamfajtát. Vagyis engem, elvégre nincsen hozzám fogható ember, így magamfajta sem lehet. Azonban a következő szavait nem tudom megállni, hogy ne kommentáljam. – Miért érzem úgy, hogy nem tart engem sokra Imogen…vagyis Miss. Brightmore? Tudja, hogy miért nem tudják leleplezni a bűvészeket? Mert senki sem a titkot keresi, hiába mondja. Nem arra vágynak az emberek, hogy felfedjék a titkot, hanem arra, hogy becsapják őket. Tudja, hogy engem miért nem tudnak leleplezni? Mert nem lehet, én nem holmi trükkökből élek meg, amit eladok másoknak… én valóban hatalmat gyakorlok az emberek felett. Esetleg tartsak önnek bemutatót? - nem hiszem, hogy hinni fog nekem, elvégre soha senki nem szokott, de ez így van jól, könnyedén bajba tudnék kerülni, ha az emberek mindent elhinnének, amit hallanak. A szemükbe mondom, hogy félisten vagyok, bizonyítom is az orruk előtt, de ők nem látják, azt hiszik csak egy megfejthetetlen trükköt alkalmazok és van benne igazság. Megfejthetetlen a számukra, de nem trükk, hanem hatalom.
- Valóban? Akkor nagy bizonyossággal állíthatom, hogy hallottam már önt játszani. – persze, tudom én, hogy egy zenekarból nem lehet kihallani egyetlen embert, de mivel nem sok színházban léptem fel a zenekar előtt, ott maradtam is, hogy megtekintsem mennyire is jó az a zenekar. Nem értek az ilyesmihez, és nem is szeretek színházba járni, de az az előadás kifejezetten tetszett.
- Úgy értem, hogy gyönyörű. – mondom, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga. – És a gyönyörű nőket, általában nem szokták hagyni, hogy magányosan kávézzanak, hiába is akarnak. Jómagam is leültem ide, hogy ne maradjon egyedül a gondolataival, nem igaz? – kérdezem tőle, miközben mosolyogva iszok bele a kávémba. A szavait véletlenül sem tudnám úgy értelmezni, hogy menjek el, és nem is mennék el, nem szokásom csak úgy lelépni, ha mások azt kérik tőlem, akár egyenesen mondják, akár burkoltan.

Tárgy: Re: Regent's Park Pént. 11 Júl. - 20:43

Gareth & Imogen

Az ugattatás inkább csak egy apró példa, de gondolom, ha ilyesmivel foglalkozik, akkor élvezi azt, ha uralma lehet az emberek felett. Kétlem, hogy e téren nagyot tévednék, hiszen valahogy most is süt a fickó arcáról az a jellemző magabiztosság, az a "ki, ha én nem" nézés. Egyszerűen csak kiszúrható, főleg ha valaki ismeri kicsit az embereket, látni lehet, hogy így tekint körbe, így nézi meg magának a pincérnőt, így méri fel az embereket, mintha csak tényleg úgy gondolná, hogy néhány trükk miatt különösebb hatalma is lenne mások felett. Nem tehetek róla, nem szimpatikus ez a hozzáállás, sőt ha jobban ki kell fejtenem, kifejezetten ellenszenvesnek érzem, de adok egy esélyt, ha már ide ült le, ha másnak nem, hát annak, hogy legalább a gondolataimat eltereljem így általa egy kicsit. Ez azért jót fog tenni, ha túl sokat gondolkodom az nem a leghasznosabb, megoldásra nem fogok jutni, talán csak majd abban a pillanatban hirtelen döntök, amikor ott állok majd előtte és a választ várja. Igen... azt hiszem így lesz a legegyszerűbb. Oh, a szavaim pedig természetesen bántóak voltak, csak nem szoktam nyíltan az lenni, ezért nem teljesen mondtam úgy ezt, ahogy más tette volna, de attól még nem számít ez nyílt invitálásnak, annyi biztos.
- A szemei fáradtak, pirosasak, látszik, hogy nem aludt túl sokat, és ez a... szag... - igen tudom a legtöbben nem éreznék, de én igen és végeredményében nem titok, hogy nem hallok semmit sem, csak nem szoktam azzal indítani, hogy "Hello, Imogen vagyok, süket." Most sem teszek így, de attól még nem hallgatom el az igazat, miszerint érzem nagyon jól, hogy elég sok alkohol csúszott le a torkán és amennyiben tényleg nem emlékszik a tegnapi napra, akkor úgy tűnik, hogy el is találtam ezt. De nem az én dolgom elítélni e miatt és végképp nem az én dolgom beleszólni abba, hogy más mennyit iszik. Gondolom ezzel a stílussal és kiállással valamiféle rendkívül felületes életet él, ami főként a nőkről és az italozásról szól, no meg a fene nagy népszerűségéről. Az persze hamar látszik, hogy tudja hogyan kell kedveskedni, nem lepett meg vele.
- Elegendő a Miss Brightmore is, nem gondolom, hogy olyan viszonyban lennénk egy kávé kezdetén, hogy a keresztnevemen szólítson, de köszönöm a bókot. - nem vagyok én elutasító, de a való életemben elvárom a tiszteletet, csak a visszafogott mosoly jelzi, hogy nem sértődtem meg és nem vagyok túlságosan karót nyelt sem, csupán vannak dolgok, amikhez ragaszkodom. Volt már rá példa, hogy túl könnyen engedtem valakinek, hogy csak úgy Imogennek hívjon... nem lett jó vége. Az pedig nem különösebben zavar, hogy ezzel nyíltan is kimondom, nincs senkim. Lehetne palástolni, egy egyszerű Ms még nem árul el semmit, de így igazából kijelentettem, hogy nincs senki és nincs is ezzel baj. Hol férne bele az életembe bármilyen férfi is?
- Nem, nem kifejezetten, csupán láttam már a plakátjait és egyszer fellépett a színházban az előadás előtt. - ettől persze még lehetek színész, vagy akármi más is, csak egy sima kellékes, vagy bármi, nem egyértelmű, hogy zenei pályán mozgolódom. - Ez csak színjáték és trükk, nem kell... túlozni még civilben is. - szökik fel kissé a szemöldököm. Mondtam, hogy fennhéjázó, hát persze, most is tökéletesen tanúbizonyságát adja ennek. Nem tévedtem egy keveset sem, de ez elég ritkán történik meg. Gyakran kávézom egyedül, van alkalmam rá, hogy megfigyeljem az embereket, hogy lássam milyenek a reakcióik, hogy állnak hozzá az emberekhez. Ő is egészen könnyen kiismerhető, bár persze talán tudna mást mutatni, ha akar, de most erről szó sincs. - A színház zenekarában játszom hegedűn. - adok rövid választ, majd a kérdésére kissé értetlenül pillantok rá, miután nagyot kortyoltam a kávémból. - Mit ért azon, hogy ilyen nő? És miért ne kávézhatnék egyedül, ha épp magányra vágyom, hogy a saját gondolataimmal maradhassak? - ez most nem azt jelenti, hogy tűnjön el, de soha sem értettem, miért van gondjuk az embereknek azzal, ha valaki egyedül van. Miért ne tehetné meg? Miért zavar az mást, hogy te mit teszel, ha neked úgy jó? Azért mert van aki szereti a tömeget, más még szeretheti a magányt. Azért, mert valaki sokat beszél, más még lehet csendes, én sem mondom azt másnak, hogy miért akaszkodik rá folyton valakire nem?

Tárgy: Re: Regent's Park Pént. 11 Júl. - 11:13

Imogen & Gareth

Miért hiszik azt az emberek, hogy szeretek másokat megugatatni? Ez nem így van, unalmas egy trükk már, akkor inkább hozatok egy medencét és fókát csinálok belőlük, de ez a kutyásdi már kezd unalmas lenni, ellenben az emberek imádják nézni, ahogy más embertársaik csontokért rohangálnak ide-oda. Én csak megadom azt nekik, amire vágynak, elvégre az a dolgom, hogy olyat csináljak, amire nincsen magyarázatuk. Persze, sokszor megkaptam már, hogy lefizetek nézőket és őket hívom fel mindig a színpadra, de ez csak egy irigy ember buta találgatásának eredménye. Voltam én már több más bűvész társaságában egy színpadon, akik beakarták bizonyítani, hogy mit is jelent a művészet. Meg kell hagyni, ugattak a témához, szó szerint. A nézők jót nevettek rajta, én pedig diadalittasan mosolyogtam. Már az addigi figyelem is elég volt, de amit azután az előadás után kaptam… remek volt. Csodálatos érzés, ahogy ott állsz a színpadon és minden ember ura vagy a teremben, ahogy hitetlenkedve néznek rád, mert nem hiszik, hogy képes vagy embereket irányítani, aztán az elismerő pillantások és a tapsvihar... felemelő érzés. Azt hiszik, hogy ez csak illúzió, betudják valami jól működő trükknek, de valójában ez hatalom, adottság, amit ők soha nem érthetnek meg, és nem is áll szándékomban megosztani velük a titkom. A varázslat csak addig marad varázslat, míg meg nem magyarázzák.
- Értékelem, hogy értékeli, a legtöbben a fejemre olvassák milyen faragatlan is vagyok. – mondom egy gyors mosoly kíséretében. Nem hallottam kicsengeni a hangjából bántó szándékot, de a szavak ennek ellenére ezt sugallták, így inkább ilyen választ adtam. Nem vagyok sértődékeny típus, a sértések és szitkok lepattannak rólam. Azt pedig, hogy valaki illetlennek tart… nos, igaza van. Már nyolc éves korom óta szerepelek színpadokon, de valahogy az illem mindig is nehezen ragadt rám, de mentségemre szóljon, hogy szegény családban nőttem fel, ily jómódon esélyem sem volt arra, hogy úriember lehessek. A hírnév és pénz persze hatott rám, udvariasabb lettem, mint régen voltam, de még mindig vannak ilyen fiaskóim. Nem szánt szándékkal nem vettem őt észre, egyszerűen csak minél előbb leakartam ülni, és ez az asztalt első pillantásra szabadnak tűnt a távolból. – Ennyire meglátszik rajtam? – kérdezem színlelt meglepettséggel, az arcomon persze még mindig mosoly játszik. – Az igazat megvallva nem emlékszem, de én is úgy érzem, hogy kissé sikerült túlzásba esnem. – mondom igazat adva a hölgynek. Nem szokásom olyan nagyon gyakran berúgni, talán ha egy héten háromszor… vagy négyszer. Az már soknak számít? Nem vagyok én részeges, csak szeretem az alkoholt és a nőket, arról már ne is beszéljünk, hogy dohányos is vagyok, úgyhogy előszeretettel mérgezem magam. Elvégre megengedhetem magamnak nem? Hiszen bármit teszek nem rúgnak ki, megtehetem, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék. Amíg nem részegen adok elő, addig nincs is gond.
- Gyönyörű neve van! Megengedi, hogy így hívjam? Imogen? Esetleg Mrs. Brightmore, netalántán maradjunk a hölgyemnél? – nekem teljesen mindegy, hogy is hívom őt, ez amolyan… nevezzük formalitásnak a dolgot. Az viszont már nagyon is érdekel, hogy ismer engem, vagyis hallhatólag tudja ki vagyok, bár ez nem lep meg. Sok plakátról nézek vissza a járókelőkre, de azért külön örülök mindig, mikor valaki felismer engem, még ha nem is tart sokra. Valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt úgy érzem, hogy nem tartja valami sokra a hivatásomat a hölgyemény, és talán már látott is, hiszen sok helyen léptem fel, nem kizárt, hogy felléptem már náluk, sok helyre hívnak meg, hogy csináljak hangulatot az előadások előtt, vagy szórakoztassam a közönséget, míg a zenekar teljesen felkészül. – Kegyed remekül látja ezt is, netán egy szakmabelivel lenne dolgom? – nem tartom valószínűnek, hogy így lenne, de remekül ráérzett a másnaposságra, és erre is most, én pedig miért ne lehetnék kedves? – Mentalista bizony, az emberi elme tejhatalmú ura! – mondom színpadiasan, válaszolva az eredeti kérdésére. – Köszönöm, tudtam én, hogy nem csalódom az ízlésében! – mosolygok rá a pincérlányra, ahogy belekortyolok a kávémba, majd megvárom míg távolabb ér és akkor nézek kíváncsian, természetesen még mindig mosolyra húzva a számat Imogen-re. – És ön miből keresi meg a kenyérre valót? Illetve, ami még nagyon fontos… miért készült egyedül kávézni egy ilyen nő, mint kegyed?

Tárgy: Re: Regent's Park Csüt. 10 Júl. - 21:15

Gareth & Imogen

Kortyolgatom a közben megérkező kávémat és sikerül teljesen elmerülnöm a gondolataimat. Egy átlag ember ennek tudhatná be azt, hogy fel sem tűnik, amikor leül elém valaki, történetesen az asztalomhoz. Rendben van, tisztában vagyok a ténnyel, hogy nem hallok, de... nem vagyok láthatatlan. Kissé fel is szökik a szemöldököm, ahogy kétkedően figyelem a fickót, miközben leadja a rendelését. Kiválóan olvasok szájról, és a hangokat magukat látom is, így tisztában vagyok vele, mikor mire kell figyelni. Szinte mintha... hallanék, csak épp nem így van, de általában a legtöbb egyszerű külső szemlélő ezt nem veszi észre. Ezzel egyetemben, mint ahogy az gyakran előfordul, ha egy érzékszerv kiesik, akkor a többi helyettesíti. Szinesztézia, ahogy a szaknyelv emlegeti, így nem csoda, hogy nagyon is jól érzem, hogy az illatok, amik felé állnak jelentős elfogyasztott alkoholmennyiségről árulkodnak. Nem most, nem is pár órája, vagy legalábbis ebben nem vagyok biztos, de annyi biztos, hogy volt ott ilyesmi.
A leadott rendelése alapján egyre biztosabb vagyok benne, hogy ismerős az arca. Láttam már, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy tényleg jól rémlik-e, no meg inkább csak plakátokon, hiszen előadására még nem mentem el. Nem is tudom, ez a bűvészkedés túlságosan szenzációhajhász nekem, arról már nem is beszélve, amiket még hallottam róla. Embereket megszégyeníteni, rávenni őket, hogy ugassanak, mint egy kutya... egyszerűen nem túl emberséges dolog, aki pedig megteszi és aki még nevet is rajta... arról meg van a magam véleménye.
- Kedves, hogy azért utólag kikéri a véleményemet. - nem bántó a hangom, inkább csak tényközlő, miután már leadta a rendelését. Már maga a stílus is, ahogy kéri. Süt a fickóról, hogy minden bizonnyal falja a nőket, minden mennyiségben. Az ő dolga természetesen, én végül is igazán nem ítélkezhetem igaz? - Talán kissé túlzásba sikerült vinni tegnap az italozást? - próbálom én magamban tartani a kérdést, de nem sikerül. Érzem rajta az alkohol jellegzetes és bántó szagát, amit jó eséllyel más nem érezne, engem viszont zavar. Az a mázli, hogy az újra és újra a számhoz emelt kávé kissé elnyomja, valamelyest semlegesíti is. Ez azért sokat segít, főleg majd ha még az övé is megérkezik, akkor talán ki is tudom zárni a zavaró szagot. Végül rövid hezitálás után csak úgy döntök, hogy elfogadom a kezét. Főként azért, mert talán sikerül kiverni a gondolatokat is kis időre a fejemből. Az a baj, hogy minél többet kattogok ezen a témán, annál több érvet és ellenérvet hozok fel, így pedig nem hiszem, hogy sikerül megkapni a helyes megoldást.
- Imogen Brightmore, ön pedig ha jól tudom az a... mentalistaféle igaz? - tudom, hogy kicsoda, bár a nevére nem emlékeztem fixen, de tisztában vagyok vele, hogy milyen alak. Azért elég szép híre van. Olyan körökben mozgok, ahol említették már párszor. A színház és az ő... művészete között valahol azért van átfedés, talán még lépett is fel nálunk, ha a nagyobb színpadokat is a magáévá tette már, de erre nem mernék mérget venni. Az biztos, hogy én akkor nem voltam ott, ilyesmihez nem szoktak zenei aláfestést kérni.

Tárgy: Re: Regent's Park Szer. 9 Júl. - 17:33

Imogen & Gareth

Megtudnám fojtani azt, aki kitalálta, hogy süssön a nap. Rendben, jól tudom én, hogy ez nem így ment, és senki nem tehet róla, de ez nem jelenti azt, hogy ne foghatnám rá valakire nem igaz? Nem mintha olyan nagy bajom lenne a nap okozta természetes világítással, csak úgy érzem, majd kiég a retinám ettől a nyamvadt napsütéstől. Valami szalonfélében tértem magamhoz, nem is emlékszem a tegnap estére, de minden bizonnyal nagyon jól érezhettem magam, mert egy kisebb vagyont elköltöttem ott. Azt remélem mondanom sem kell, hogy olyan másnapos vagyok, mint talán még soha. Szerencsére ma nincs semmiféle előadás, kapnék megint a fejemre, hogy mennyire nem törődök a munkával, de… de miért is kéne komolyan venni? Mások csak trükköket csinálnak, vagy lefizetnek egy-két nézőt, hogy az előadás a kedvük szerint alakuljon, de én nem hazudok, nem csalok, nem ámítok senkit. Amit látnak az a valóság, és éppen ezért ki se fognak engem rúgni. Szép kis pénzforrás vagyok, nem fognak engem csak úgy elengedni, hogy aztán valahol máshol lépjek fel, mások pénztárcáját megtöltve. Szükségük van rám, ez a csúf igazság. Én pedig beérem kevés pénzzel is, ha a figyelemközéppontjában lehetek. A hírnév sokkal többet ér, mint a pénz. Persze, az sem jönne azért rosszul, de ha akarnék, akkor könnyedén összetudnék gyűjteni egy nagyobb összeget. Csak egy gondolat és már az emberek nyomnák is szaporán és önzetlenül a kezembe a bankókat. Felemelő érzés, hogy egy… félisten vagyok. Nyugodtan hívhatom magam így szerintem. Uralom az emberek elméjét, és ezáltal minden gondolatuk és cselekedetük az én meglátásom szerint történhet meg. Félreértés ne essék, nem vagyok én olyan rossz ember, hogy ezt ki is használjam a mindennapokban. Néha megesik, de… nem olyan gyakran, hogy rossz embernek mondjanak, és kész.
-Kéne egy kis pénz. – mondom az egyik velem szembejövő fickónak, aki egy pillanatnyi habozás nélkül már kutatja is a pénztárcáját, majd a kezembe nyomja annak tartalmát. Ez egy elég primitív megoldás, de ez van, kéne egy kis pénz, hogy tudjak venni majd dohányt, mert semmi kedvem hazaugrani a pénzemért. Minek, ha így is szerezhetek nem igaz? Azonban előbb tisztázni kéne azt, hogy milyen nap is van, illetve valahogy meg kéne szüntetnem ezt az iszonyatos fejfájást. Nem olyan messze kiszúrok egy kávézót, és gyorsan le is vettem magam az első asztalhoz, amit utamba ejt a sors, és kell pár másodperc míg eljut az agyamig, hogy az asztal foglalt.
– Üdvözletem hölgyem, remélem nem bánja, ha csatlakozom. – mondom halvány mosollyal az arcomon, enyhén hunyorítva a nap miatt. – Egy kávé lenne, ahogy kegyed szereti! – mondom az itten dolgozó fiatal lánynak, aki egy meglepett bólintás után már igyekszik is, hogy hozza a rendelésem. A kávé állítólag segít valamit a másnaposságon, úgyhogy nem ártana most letesztelni ezt a hiedelmet. – Bocsásson meg a faragatlanságomért! Gareth Seaton, és az ön személyében kit tisztelhetek? – nyújtom felé a kezem, és ha szerencsém van, akkor a nő bemutatkozik és nem áll fel, hogy faképnél hagyjon. Talán kezet kéne csókolnom, de valahogy azt soha nem éreztem hozzám illőnek, úgyhogy kénytelen lesz a szép hölgy beérni a kinyújtott kezemmel.

Tárgy: Re: Regent's Park Szer. 9 Júl. - 15:10

Gareth & Imogen

Szép az idő, süt a nap, de mégsem tudom úgy igazán élvezni. Egy óra múlva próbára kell mennem, az ebéden is túl vagyok már, de fogalmam sincs, hogy mégis mit kéne tennem. A parkokkal az a legnagyobb baj nyáron, hogy túlságosan sok boldog párocska flangál mindenfelé. Túlságosan sok az andalgó, de hát nem ülhetek egész álló nap otthon, ha egyszer kívánom a friss levegőt. A teraszon ülök, egy kis kávézóban a park északi részén, és próbálok nem tudomást venni a mellett enyelgő párocskáról. Elég nehéz, amikor fickó szánalmas bókokkal halmozza el a fiatal lányt. Persze... most még ilyesmiket mond, aztán majd pár hét múlva azt veszed észre, hogy csak úgy lelépett és egy árva szó nélkül hagyott faképnél. Az élet nem olyan vidám és egyszerű, ahogy a legtöbben gondolják, de idővel majd szépen rájönnek, aztán akkor jönnek a nagy pofonok, meg a pofára esések. Én legalább már ezeken túl vagyok nagy részt, már nem kergetek buta illúziókat, nem gondolom, hogy minden szép és jól, nem hiszek abban, hogy eső után felbukkanhat a szivárvány. Minden jó ugyanolyan illúzió, mint ez a színes kis híd. Eltűnik, csak a fény csalja meg a szemed, semmi több. Balga az, aki azt hiszi, hogy a tövében kincs rejtezik, balga, aki úgy gondolja, hogy az illúzió valóság is lehet... nem az.
Néhány felhő kúszik át az égen, én pedig szinte várom, hogy úgy igazán beboruljon, hogy esni kezdjen, hogy az andalgók kénytelenek legyenek gyorsan fedezéket keresni. A én fejem felett sincs tető, én is kénytelen lennék felállni, de nem igazán zavar. Talán az eső kellemesen megnyugtató ütemes kopogása a közeli cseréptetőn segítene döntést hozni. Nagy lehetőség előtt állok, csak épp meg lenne a maga ára. A legnagyobb baj pedig az, hogy ha egyszer utat engedsz a zsarolásnak, akkor máskor is sor kerülhet rá. Ha egyszer beadod a derekad a jó ügy érdekében, akkor máskor is meg kell majd tenned. Soha életemben nem kevertem össze a nappalt és az éjszakát. Külön állnak egymástól, épp ez bennük a szép, épp ezért lehetek az, aki akarok, akkor amikor annak kell lennem, de ez most egy nagy lehetőség. Több fizetés, több önálló dal, talán ívesebb karrier... fontos lenne, de nem tudom, hogy jó döntés is egyben, vagy rendkívül nagy hiba. Az nem érdekel, hogy mások mit mondanának, sosem érdekelt, de vajon én képes lennék tükörbe nézni utána?

Tárgy: Regent's Park Szer. 9 Júl. - 12:39

A Regent's Park egyike a londoni királyi parkoknak - közép London legnagyobb füves, sportolásra alkalmas területe, amely sok más szórakozási, pihenési lehetőséget is kínál.
A hajdanán Marylebone Parkként ismert területen VIII. Henrik uralkodásától kezdve évszázadokig királyi vadaspark volt. 1811-ben a régensherceg (a későbbi IV. György király) John Nasht bízta meg, hogy a terület arculatát átrendezze. Nash a parkba kerteket, tavat, csatornákat, 56 villát és régenshercegi palotát álmodott, és bár tervei csak részben valósultak meg, mégis az ő nevéhez fűződik a park jelenlegi arculatának kialakítása. A parkot 1835-ben IV. György nyitotta meg a nagyközönség előtt, igaz akkoriban csupán heti két napra.

A 190 hektárnyi park szélén 4.3 km hosszan húzódik az Outer Circle (Külső kör) nevű körút, belsejében a szabályos kör alakú Inner Circle (Belső kör). Sokan piknikeznek itt, pihennek a nyugágyakban, vagy csónakáznak a tavon, mely felett kis hidak ívelnek át. Akadnak itt kisebb kávézók és állatkert is. Az Inner Circle-ön belül van a park legvédettebb része, az 1930-as években kialakított Queen Mary's Gardens (Mary királynő kertjei), melyben mintegy 30.000 tő, 400 fajta rózsa illatozik. De itt találhatod a szabadtéri színházat, valamint egy kis tavat és szökőkutat is.

Tárgy: Re: Regent's Park

» Hyde Park
» Depew park
» Central Park
» Central Park
» Battery Park