Szerelemhajókázás

First topic message reminder :

Új nap virradt New York kikötőjére, mely már ilyenkor sem csendes, hiszen a halfogással próbálkozó kevesek bárkái hasítják az óceán habjait. Kis vitorlásom még a mólónál pihenve várja gazdáját. S lám, meg is érkeztem hófehér DeLoreanemmel. Most kivételesen nem szokásos és elegáns hófehér öltözetem virít rajtam, hanem sokkal lazábban öltözködtem. Fekete cipő, térdzokni, keki színű rövid szárú nadrág, fehér póló, s kezemben egy kék táska tele apróságokkal amire az út során szükség lehet, mint például ennivaló. Mert azt nem tárolok a hajómon, lévén hamar megromlik. Kikötni pedig nem tervezek a hétvégén. Bármit is akarjon bemutatni Emma, azért éjszaka magam tudományát kívánom újból és újból bemutatni neki. Nem titkolt vágyam felejthetetlenül emlékezetébe vésnem magamat. Mert Emmában látom azt a nőt, akit mindig is kerestem. A nagy Ő-t. Vagy legalábbis egy genetikailag kiváló tulajdonságokkal bíró egyént, aki alkalmas petesejt donor lehet, akár természetes, akár mesterséges úton. Hogy őrült volnék ilyen gondolatok kapcsán? Nem hiszem. A lombikbébi program húsz éve stabilan működik, s magam sem kívánok más technológiát felhasználni. Főleg nem klónozást. Azt a szintet azért még nem sikerült elérni vagy legalábbis nem tudok róla. Meglehet folyhatnak efféle titkos kísérletek. De nincs szükségünk klónokra, hiszen mi tökéletesek vagyunk. Csak a világ fogadna el már minket. Akkor nem lenne semmi baj, s már csak az öregedés kérdését kellene megoldanunk. De az a legkevesebb, főleg ha rólam van szó. Gyakran mikor az elnyelt energiát bioenergiává alakítom, s az átjárja testem minden sejtjét, sokkalta energikusabbnak érzem magamat, mi több a tükörben nézve magamat mintha még vonásaim is fiatalabbak lennének. Kár, hogy kopaszodásomra nincs gyógyír. Nagyon tudnék örülni egy hosszú dús hajzatnak.
Reggeli gondolataimat nemsokára tettek követik. Egy kicsit rendet kell tennem hajócskámon. Nem mintha nagy buli utáni kupit hagytam volna rajta legutóbb, de ha pár hétig nem járok rajta, egy-két sirály biztos ott hagyja névjegyét. Meg a viharok is. Így a fedélzet felmosásával kezdem a feladatokat. Szerencsére a kajütben nincs rendetlenség, legfeljebb egy kis portörlés, pókhálóirtás várható. Kíváncsi vagyok vajon Emmában van-e annyi háziasszonyi készség, hogy eme alantas munkára vetemedjék? Mert nincs szégyenletes munka, csak szégyenletes fizetés. S ma az utóbbi természetben fizetik. Nem is csekély mennyiségben.

Nem csodálkozom azon, hogy Emma nem járt kémiai laborban. Elvégre üzletasszony, bizonyára közgarázdálkodást tanult az egyetemen. Az én üzleti érzékem saját tapasztalataimból erednek. Nem is vagyok annyira gazdag. Igaz, nem is örököltem akkora vagyont, mint Emma. De nincs is rá szükségem. Illetve a pénzre csak annyira, amennyi kell a kampányhoz. Megterhelő lesz, kétségtelen, ám siker esetén a haszon több mint százszoros. Nem kenyerem a szerencsejáték. S ehhez a választáshoz sem ilyen szellemben állok hozzá. Tudom, hogy én fogok győzni! Mert én vagyok a jobb!
- Óh! Szóval azt gondolod, hogy egy doktorált férfi majd itt neked kétkezi munkát fog végezni? Tévedsz, babám! – mosolygok vissza Emmára, még mielőtt szakácstudományomat fel nem tártam előtte.
- Segítség azért kell, hogy valaki őrizzen. Ha erősen koncentrálok nem uralom magam körül a dolgokat. Védtelenebb vagyok. – bár ezt a problémát általában egy védőpajzs felhúzásával szoktam megoldani. Most azonban nem érzem szükségét védelemre.
- Elhiszem, hogy élveznéd. Csak gondolsz egyet és a konyhai gépek megcsinálják kívánságodat. Hoppá! De hiszen te pontosan ezt csinálod most is! – nézzek rá tetetett döbbentséggel arcomon. Majd hogy szerét vegyem a komolyságnak, kortyintok egyet a nekem kitöltött italból.
- Igen, egy tincset. – erősítem meg előbbi szavaimat. A vacsorakészítési művelet végső fázisba lépet, most már csak hagyni kell, hogy maguktól elkészüljenek az ételek. Nyugodtan tudok lehuppanni Emma mellé, vidáman kortyolgatva italomat.
- Hogy mit tervezek vele? – Ennyire felkeltette gyanúját nem hétköznapi kérdésem? Pedig még finoman fogalmaztam. Igazából petesejtet akartam kérni, mert a tervezet kísérlethez az lenne a legmegfelelőbb. De a tincs is megteszi, abban is van dns. És ekkor ötlik eszembe korábbi kijelentése, hogy nem szereti ha kísérleteznek vele. Ez megnehezíti válaszadásomat. Hazudni pedig még sem hazudhatok Királynőmnek, kinek épp az előbb kértem meg a kezét! Még ha vissza is utasít, szakmai kapcsolatunk megmarad. Jobb tehát maradni az igazságnál.
- Nézd, láthatod, hogy már benne vagyok a korban. Vannak bizonyos emberi vágyaim is. Hogy legyen egy utódom, akiben tovább élhetek. Ez is közrejátszott abban, hogy megkértem a kezedet. Mert benne látom azt a tökéletes nőt, aki révén egy még tökéletesebb lény születhetne a világra. Persze van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem akarnál gyermeket vállalni. Ezért gondoltam úgy, hogy a tudomány segítségével oldanám meg a dilemmát. Lombik bébi. S neked nem kellene mást beleadnod, csak egy kis dns-t önmagadból. Hacsak nem akarsz ennél többet. – halkulok el végül hosszú kifejtéses válaszom végén. Kíváncsi vagyok Emma mit fog reagálni. Már a házassági ajánlattal is sokkoltam. Most az, hogy gyermeket is akarok, mit válthat ki belőle. S főleg a végső válasz meghozatalában merrefelé billenti ez a mérleget? Kételyeim támadnak, izgalmamban homlokom gyöngyözni kezd.

Vannak akik azt vallják, hogy nem a célba érkezés a legfontosabb, hanem maga az utazás. Nos, bármilyen szép is a táj a magam részéről mégis azt a helyet tudom értékelni ahová szándékoztam eljutni. Elvégre az a vágyam. Az útért fizettem, hogy eljuttassanak oda, de nem az a vágyam. Így bennem teljes érzéketlenség van Emma gondolkozó magatartása kapcsán. Miért is kellene magamat izgatnom? Ha meg lesz az eredmény, jöhet az ivászat. Vagy örömre vagy bánatra.
- Ezek szerint még nem jártál vegyi laboratóriumba. Na ahhoz képest egy konyha, s a főzés egyszerű. – magyarázom meg királynőmnek viszonyítási vonatkozásomat, a jobb érthetőség kedvéért.
- Ami az íz világ kialakítását illeti meglehet. Ám a köztes munkafolyamatokhoz kellenek az ügyes segítő kezek. – bármennyire is jól megy a sózás, a krumpli attól nem tudja magát meghámozni. Illetve igen trükkös módon, mely leginkább a lány lebegtetése ülő helyzetben című bűvészmutatványhoz hasonlatos.
- Valóban sok mindent terveztem veled csinálni. – felelem, s élvezem szeretet királynőm testi közelségét, amint karjai kígyó módra tekeregnek nyakam körül. Oly elképzelhetetlen számomra, hogy ez a test csillogó, ámde durva és rideg gyémánttá tud átalakulni. S ölelése is sokkalta szorítóbbá válna. Meg kell még szoknom ezt a gondolatot emberileg. Amint azt is, hogy bár testedzésre időt nem szánok, s így kondícióm csupán az átlagos ember szintjén van, egy emberméretű gyémántot már nem tudnék ölemben hordozni. Esetleg csak képességem segítségével.
Leérkeztük a kajütbe. A rend láttán elégedetten bólintok. Háziasszonyom csak meri kezébe venni a toll mellett a tollseprűt is.
- Legyen. Ma én csinálok mindent a vacsorával kapcsolatban. – egyezek bele. Ennek szellemében királynőmet az egyik székre helyezem le ahonnan jól láthatja majd a munkafolyamatot.
- Készülj a csodára! – állok mellé kicsit oldalt kezeimet széttárva. A kajüt edényei mintha csak életre keltek volna, úgy lebegnek és mozognak a levegőben, köszönhetően azon energiamezőknek miket manipulálok. Ujjaimat mozgatva, mint valami jó karmester, vezénylem a főzési műveletet. Még a krumpli hámozás kérdése is megoldott: a kés magától húzza le a héjat a levegőben lebegő burgonyáról. Minden háziasszony álma vagyok.
- Viszonozni a kiszolgálást? – jut el tudatomig Emma szavainak értelme.
- Nem vagyok hivatásos vendéglátó ipari alkalmazott. Ám ha mégis néminemű borravalóval szánnál meg engem, beérném egy tinccsel a hajadból. – olcsó, bár kétségtelenül szokatlan fizetség. Annak aki nem tudja mivel is foglalkozom. De igazán. Aki nem lát a fejemben és nem tudja, hogy a Tökéletes Egyed megalkotása is álmaim közt szerepet. Egy hatalmas mutánsé, kinek révén a hatalom végérvényesen megmaradna. S kinek létrehozásához a tökéletes nőre is szükségem van.

Csendben hallgatom amint Emma reflektál az általam felhozott érvekre. Hangos gondolkodásként fogom fel, nem ellenérvelésként szavait. Mert biztos vagyok abban, hogy ő is rájön micsoda lehetőség adatott meg számunkra.
- Persze nem hiszem azt, hogy folyamatosan minden ember fejében belenéznél. Én se manipulálom állandó jelleggel az energiákat. Már tudatos szinten, túl a természetes működésen. Meg bizonyosan sokkalta jobban megterheli az agyat más emberek gondolatai, emlékei. Kényes szerv, s még ma is igen kevés biztosat tudunk róla. Nekem meg az egész testem közreműködik a folyamatban. – bók vagy letorkolás, ez csak a hangsúlyon múlik, mit most Emmától kapok. Nem is egészen tudom hogyan is reagáljak szavaira. Valami egyszerűre és konzervatívra lesz szükség.
- Jó tudni. – lakonikus avagy bunkó válasz? Ki tudja…
Idő a megfelelő ékszer kiválasztására… Megint egy mondat, mi válasz is meg nem is. Nem is agyalok a dolgon. Majd add határozott választ akkor amikor. Közöltem vele a feltételeket, ha ilyenformán is támogatni kíván, netalán érzelmi avagy szexuális téren feltámadt vonzalom is ebben erősíti, az csak pozitívum.
- A tény az tény. Dönthetsz később is, csak azzal a hatás is gyöngül, akkora támogatottságot nem kapok, a többi más, nehezebb módon kell megszereznem. A párt konzervatívabb szárnyát csak így nyerhetem meg teljesen. – egészítem ki tervemet, hogy Királynőm számára teljesen világos legyen a történet. Némiképp megnyugtat, hogy azon időre választ add. Egy biztos kijelentés. Addig is lehetőségem lesz a megfelelő ékszer beszerzéséhez. Mely látszatát tekintve drága és értékes, szerkezetében pedig hasznos. Már meg is fogant a gondolat, mi is lesz az…
- Való igaz. Pihenni jöttünk ki a tengerre. – húzódik halovány mosoly Emma kezei által dédelgetett arcomra. Jó kedvemet csak tovább fokozza a csók, mivel megajándékoz engem.
- Rendben, menjünk le. Hátha szakácstudományok terén is tudok valami újat mutatni. Elvégre a főzés és sütés sem más, mint kémia. Csak sokkalta egyszerűbb kivitelben. – mosolygok kékszeműmre, s újabb huncutságot találok ki. Antigravitációs energiamezőt generálva Emma köré kilebegtetem a székből egyenest karjaimba.
- Egy kis gyakorlás, ha jól alakulnának a dolgok. – mondom neki jót nevetve, hisz biztosan meglepetésként éri eme trükköm is. Aztán irány a kajüt!

Néha a tartózkodás is válasz. Csak érteni kell. Most értem. Nem mer teljesen színt vallani nekem. Ejnye, hát ennyire nehéz igazi érzelmeit kimutatnia? Nem csoda, hogy annyira jeges a gyémántja. De legyen. Ha elrejteni kívánja emócióit, tegye. Nem kell a fejébe látnom, hogy tudjam a valóságot. Volt már dolgom elég nővel, kiknek hivatalból kellett megjátszaniuk az élvezetet. Észre fogom venni ha ilyesmire kerül sor.
Mindig jól esik mikor ujja végigsiklik arcomon. Szavai kevésbé.
- A világot meglehet változtatni. A világot _meg kell_ változtatni. S most erre adatik egy lehetőség. Ne használnánk ki vajon? Akkor épp elveinkkel mennénk szembe. Az pedig helytelen dolog volna. Amit magunk is megtehetünk, miért adnánk másnak? Különösen ha a hatalomról van szó. – jól tudom, hogy egyes politikusokat bábként is lehetne mozgatni. Mégis azaz elvem, hogy egy határozott, erős akaratú vezetőre felnéz a nép és kiáll mellette. Ezzel pedig sok pletykát el lehet lehetetleníteni. S ha nem is, nos bármikor tönkre mehet a nyomdagép és más elektromos eszköz mi a hálózatra van kapcsolva. Tisztességtelen, de melyik újságíró nem az?
- Hűség és diszkréció az mire terveink beteljesítéséhez szükségünk lesz. – kontrázok szóban, mosolyban. Hiszen ez az alapja a házasságnak is. Már ahogy azt az emberek ismerik.
- Nézd, a logikus érvelés része az előnyök felsorakoztatása. Így a vállalati haszoné is. Elvégre érdekszövetségben vagyunk. Ami jó lehet nekem, az jó lehet neked is. Az érzelmek mellett. Mert nyílván úgy az ideális, ha élvezetes is az érdek, nemcsak hasznos. S eddigi tapasztalataim szerint élvezetek terén nincs hiány. – nyalom meg érzékin ajkamat.
- Azért vagyok, hogy figyeljek és gondolkozzam. – hajtom meg fejemet. Bizony, Emmám még nincs teljesen tudatában milyen hatalmasságok fordulnak meg a klubban. Igaz, csak emberek. Még sem elhanyagolhatók.
Enyhe meglepetten húzom fel jobb szemöldököm.
- Meglepni? Egy telepatát? Lehet olyat? – nevetek fel. Igaz, csak néhány perce tudok eme képességéről, de elmémben ott volt a terv, a gondolat, hogy mire készülök. Vagy talán akaratlan elnyeltem volna agyhullámait?
Néha a tartózkodás is válasz. Csak érteni kell. Most nem értem. Időt kér a válaszra. Ez sosem jelent jót egy nőnél. Kiszámíthatatlanná teszi a folytatást. Főleg ez a bizonytalanságban tartó beszéd. Tippelni sem tudnék mire gondol igazából. Ösztönöm azt súgja a nem felé. Agyam azonban elnyomja a kéretlenül feltörő rossz érzést.
- Rendben, legyen úgy! Egyébként sem készültem gyémántgyűrűvel. – elnevetem magamat.
- Bár ezek után az nem is állna jól. Szerencsére vannak más, értékesebb drágakövek is. – kezem felsiklik arcomat cirógató kacsójára.
- Jövő szombaton hirdeti ki pártom kit jelölnek a kormányzói posztra. Jó volna örvendetes hír bejelentésével kezdenem kampányomat. – kezét a számhoz húzva lehelek rá csókot.
- Az még a kétkedőket is mellém állítaná, stabilabb kezdést téve lehetővé.

Mióta csak pártvonalon mozgok törekedtem kapcsolatépítésre. Ennek révén kezdhettem el gondolkodni azon, hogy választáson induljak. Persze sok más lehetőség is volna: képviselő, szenátor. Azonban úgy találtam jónak, hogy jobb ha csak a helyi lokációra koncentrálok s nem vonnom be magamat egyből országos ügyekbe. Arra lesz időm aztán is. Meg persze sokkalta fontosabb helyi érdekeltségeimet támogatnom. Ami minden bizonnyal hasznunkra fog válni. Remélem erre Emma is rá fog jönni, s nem csak azért pártol, mert egy társasághoz tartozunk. Ezt látom abban is mikor rájön rossz fogalmazására. Nem ismerheti a párt belső működését. S bár gyakorta csak egyszerű gyógyszerésznek tartanak, azonban nem egy különleges szerrel örvendeztettem meg társaimat, meghosszabbítva élvezetes éjszakáikat.
- Valóban? Ennyire fontos fizikai jelenlétem? – kerekedik önelégült mosoly arcomra. Végre biztos jelét tapasztaltam Emma felém való kötődésének. Láthatólag ama energikus együttlétünk tényleg meghozta gyümölcsét. Lehet ma este megint megismétlem. Nem árt az emlékeztető.
- Akkor miben is kételkedsz bennem? – húzom össze szemöldökömet. Nem teljesen világos számomra mit is akar kifejezni, figyelembe véve, hogy a jobb keze vagyok, legfőbb bizalmasa, ki még életét is feláldozná érte. S mégis kételkedik bennem…
Légy mindig váratlan. Sok ember éli ezt a bölcsességet akaratlanul is. Rám nem jellemző, de ez nem jelenti azt, hogy olykor ne tennék olyat, ami teljesen szokatlan és viselkedésemhez oda nem illő. Elvégre a káosz része minden embernek, de csak a zsenik tudják uralni. Hiszem azt, hogy maga is a káoszuralók közé tartozom. Még ha számítani is lehet bizonyos reakciókra. Emma önmagát, igazi énjét mutatva felém bizonyos vagyok reakciói őszinteségébe. Különösen most, mikor ennyire egyértelmű meglepődöttsége. Nem csodálkozom rajta, hiszen kijelentésem valóban rendkívüli. S bár fejemben már korábban is megfordultak hasonló gondolatok, lényegében mostanra fogalmazódott meg az ami. Szükségszerképpen.
- Emma, jól átgondoltam a dolgot. – kezdem meg válaszomat, s közben élvezem zavartságának testi reakcióit. Nem tudtam, hogy egy telepatát is meglehet lepni. Ez igazán rossz pont. Talán mégsem olyan jó, mint amilyennek mondja magát?
- Elfelejted, hogy nem a bordélyház az egyetlen vagyonod. Ott van még a Frost vállalat, első és fő profilod. Igazán jól jövedelmez. S még mennyi haszon érheti az itteni leányvállalatot a jövőben! – húzom el a mézesmadzagot Emma orra előtt. Lehet ő elméket tud telepatikusan manipulálni, de én enélkül is tudom kit mivel lehet megfogni. Vagy legalábbis próbálkozom. Hiszen Emmánál sosem tudni.
- Pártom tagjai úgy is erre a szempontra tekintenének elsősorban. Ahhoz pedig ők is jól értenek, hogy adják el jól a dolgokat a szavazópolgároknak. Ne gondolt, hogy legtöbbjük nem folytat bármiféle illegális tevékenységet. A szex hétköznapi része a politikának. Még talán haszonnal is járna ama ház. – érvelek vehemensen, igyekezve megmutatni neki a pozitívumokat. Persze ő dönt, s talán nagy merészség is volt részemről megkérni királynőm kezét. De bíztam benne, hogy ha már eddig is megszereztem támogatását, talán magasabb szinten is megkaphatom azt.

Igen, sok mindenfélét olvastam telepatikus kísérletekről amit kémszolgálatok végeztek. Persze nagy többségük sikertelen eredményt ért el. Ez nem meglepő, figyelembe véve a mutánsok részarányát az emberiségben. Persze aki kifejezetten keresi őket, az talál is.
- Szóval igazából csak elmékre tudsz hatni. Az is kellőképpen nagy hatalom. – összegzem a hallottakat. Ezen ismereteim pedig segítenek abban, hogy megfelelő fejlesztéseket tudjak végrehajtani a telepátia terén.
- Igen érdekes ez a gyémántalak is… Bár a telepátia felülmúlja. – tartok ki továbbra is az agymanipulálás művészetének felsőbbsége mellett. Elvégre a védelem fontos, de másokra hatni így sokkalta könnyebb. Még az én elektrosokkos nevelési módszereimnél is. Hiszen az áldozat tudatában sincs annak, hogy amit tesz azt valójában nem ő akarja, hanem valaki más. A sajátjának gondolja tetteit.
Különös behódoló gesztusom megteszik hatását. Nyitott könyv vagyok Emma előtt, s az is kell lennem, hiszen most már jól tudom, hogy belém lát. Titkolnivalóm nincs előtte, nem szolgált rá semmivel erre.
- Igen, a kormányzói szék. Akkor igencsak erőteljes beleszólásom lehet az állam törvénykezésébe. Sokkalta kedvezőbb helyzetbe hozhatom magunkat. S persze egy lépéssel közelebb lennék az elnöki székhez. – igen, hatalmi vágyaim immáron teljesen ismeretesek Emma előtt. Hiába int a nyilvánosságtól. Jól eső kezének érintése ellenére igen határozott és eltökélt vagyok ezen terveim véghezvitelében.
- Nem jelöltetném magamat, ha nem lennék felkészülve. Pártom jeles tagjai támogatnak. Vetélytársam pedig reményeim szerint jövő hétre kiiktatódik. Nem állíthatnak mást ki a másik párt jelöltjével szembe, csak engem. Ami pedig saját ügyeinket illeti, nos, lehet, hogy ritkássá kell tennem a látogatásokat. De most, hogy tudom milyen képességgel bírsz, azt hiszem a kommunikáció megoldható. Legalábbis remélem, hogy több kilométernyire lévő személlyel is feltudod venni a kapcsolatot. S amennyire tudom, lehallgathatatlan. Így a biztonságunk tökéletes, mint Királynőm. – lehelek újabb csókot kacsójára.
- Igen, a mocskolódás része a játéknak. De ezzel nincs probléma. Szerintem nem lennék a Fehér Futód, ha nem tudnék elég kemény lenni. – húzom mosolyra arcomat. Egyáltalában nem osztom Emma félelmeit, lévén már jól körüljártam azokat.
- Azonban van még egy dolog, ami sántít tervemben. Egy olyan állapot, mely biztosan hozna még szavazatokat, s ezzel a sikert. Ez pedig nem más, mint a házasság. – emelem smaragdjaimat Emma zafírjaira. Nem teszek hozzá többet mondandómhoz. Ha nem voltam egyértelmű, Emma kiolvashatja belőlem szándékomat, melyben őt kívánom felkérni, hogy osztozzék a hatalmon, mint kormányzónő, New York állam first ladyje.

Egy lakonikus elszólás. Valóban nem kívántam a tudományos részletekkel untatni Emmát, hogy milyen hormonális változásokon megy át az emberpalánta kamaszkorában. Lényegében az egész csupa kémia és biológia. A hormonok sem mások, mint vegyi anyagok. Mesterségesen is előállíthatóak. Nem egy igen hasznos tud lenni. Például a növekedést serkentő hormon. Hogy nagyobb marhák legyenek a földön. Emberben persze ennyire nem burjánzanak el. Talán csak X-gén hatására.
A tengert nézve zakatol az agyam. A gondolatátvitel működésének tudományos módján agyalok. Nem valami kellemes téma lehet Emmának.
- Elakadt bizony. De nincs is szükség rá, hogy beszéljek. – teszem hozzá.
- Többre? – fordulok meg, s zöld smaragdjaimat Emmára vetem.
- Hát persze! Telepata vagy. Ezen kifejezést pedig nem csak a gondolatolvasásra alkalmazzuk. Hanem emlékek olvasás, akaratátvitel, érzelmi irányítás, tárgyak mozgatása, s minden más, mit az ember az agyával megtenni képes. – megint kissé tudományszagú lett a levegő.
- Így már érthető, hogy miért kapcsolódna gyémánt alakod telepatablokkoló hatása képességedhez. Mindazonáltal nem feltétlenül van összefüggés az elsődleges és másodlagos képességek között. – merengek tovább. Hiába ül előttem egy gyönyörű nő, s akartam már az előbb is tudósból férfivá válni, ez most nem fog menni. Túlságosan érdekelnek ezek az újdonságok mik Emmáról kiderültek.
- Ez hihetetlen hatalom! Gyakorlatilag bármikor uralhatod az embereket. Kellő erősítéssel akár mind a hat milliárdot. Valóban királynő vagy te! – ereszkedem fél térdre és illetem Emma lábát csókkal hódolatom jelekép.
- Felség, kérem adja áldását tervemre. Szeretnék indulni New York állam kormányzói tisztségéért. - árulom el végre nagy bejelentésemet, már ha eddig nem olvasta ki fejemből.

Nem nagyon hiszem, hogy titkosságunk javára válna a cégkártya osztás. Bár kétségtelenül jó vicc. Örvendetes tudnom, hogy Emmának humora is van. Korábban nem igazán tapasztaltam meg hűvös egyéniségének ezen oldalát.
Igen, nagy elhatározásra jutottam és már tettem is lépéseket az ügy érdekében. Eléggé piszkosakat, de ha minden jól megy az alibim biztos. Nem véletlenül hajókáztunk most ki. Csak bízni tudok benne, hogy az a gyíkpofa rendesen elvégzi a dolgát. Különben elevenen fogom megsütni, s bőre fog díszelegni a falamon. Jól mutatna fáraómaszkom mellett. Hát még, hogy megfog döbbenni kíváncsi fáncsisága bejelentésemen. De ne kapkodjuk el eme jeles eseményt, hiszen Emma is megkíván osztani velem egy nagy titkot. Így csöndben hallgatom, whisky helyett szavait iszogatva.
- Igen. A kamaszkori hormonális és miegymás változások fokozottan elősegítik a mutáns gén aktiválódását, illetőleg képesség fokozását. Ennek oka még tudományosan nincs igazán bebizonyítva, noha az erre vonatkozó elméletek igen ígéretesek. – csak nem bírtam ki, hogy ne vágjak bele, de ilyen akadozó vallomástételhez rég volt szerencsém. Kissé próbára tette türelmemet. De ami ezután történik az leírhatatlan. Első reakcióm, hogy összerezzenek. Nem mindennap történik meg, hogy valaki hangját a fejemben hallom. Nem mintha ez lenne az első találkozásom telepatikus jelenséggel, ám kétségtelenül meglepett, hogy Emma ezzel a képességgel bír.
- Aszta! – tör elő az első szó fogaim kerítése mögül.
- Képes vagy a gondolatátvitelre. Ez csodálatos! – ugrok fel a székből ujjongva. Izgatottan fordulok a tenger felé, mely most oly nyugodt, békés, csendes. Mint a reggel egy tiszta éjszaka után.

Mit sem sejtek arról, hogy szeretet királynőm épp a fejemben bóklászik. Nem feltétlenül érzek meg minden egyes engem érő energiát. Az nagyon is rossz lenne, hisz maga a fény állandóan zavarna, nem beszélve attól a sok elektromágneses sugárzástól. Ilyenek az agyhullámok is, legalábbis rövid távon nem kell nagy erőfeszítés, rejtve maradnak tudatos érzékelésem elől. Bókolása jól esik tudós hiúságomnak.
- Tudom. – vágom rá igen magabiztosan. Arcomat érő cirógató kézmozdulataira átérzéssel hunom le szememet, ezzel is kikapcsolva egyik érzékemet, hogy a másik sokkal intenzívebben érezhessen.
- Valóban. Légy mutáns, erős és tud tartani a szádat. Különben, egy fejjel rövidebb leszel. – kontrázok rá a nevetésre.
Csak csodálom azt a könnyedséget, amint kezét gyémánttá, majd szempillantásnyi idő múltán újra eredetivé változtatja. Valahogy ez annyira természetes lehet számára, mint számomra az energiamanipulálás. S azon belül is a repülés. Bár kétségtelen, hogy igencsak kell koncentrálnom.
- A kör másik fele? – pislogok kettőt kérdőn, elképzelve eme mértani formát. De sehogy se értem hol lehet egy kör másik fele. A kör az kör. A fele félkör, avagy 180 fok. Meglehet nem mértani dologra gondolt királynőm.
- Nos, próbát kell tenni. Addig ki nem derülhet. Nekem is lenne majd egy hasonló mondandóm. De hölgyeké az elsőbbség. – ülök vissza előbbi helyemre honnan oly hirtelen pattantam fel. Remélem nem fog más is ilyen sokkhatásként érni.

Későn ért… sokat sejtető válasz. Általában kamaszkorban történik meg a mutáció látható megjelenése. Későbbi életkorban nagyon ritka esett. Annál gyakoribb a másodlagos mutáció. Bár ez nem mindegyik mutánsnál alakul ki. Nekem sincs. De miért is lenne rá szükségem? Hisz képességemmel így is nagy erőknek parancsolok. S az, hogy mások fejébe belelássak… nem vonz. Nem szeretem az ostoba beszédet, hogy bírnám ki akkor azt a sok buta gondolatot, amik az emberek agyában rejteznek? Jól van ez így is.
És ahogy sejtettem, a gyémántbőr sem tökéletes. Afféle védőöltözetként gondoltam rá, ami megvéd a külső hatásoktól, hermetikusan elszigeteli tőle az embert, de ha nincs saját levegőpalackja akkor hamar a végzetét is okozza. S jelek szerint helytálló ez az elméletem. Kísérleti jelleggel azonban nem szeretném kipróbálni.
- Hogy a képességed része lenne? Meglehet. De akkor azt valamiféle agyi funkciók generálnák. Vagy tényleg csak maga az X-gén. - Elméletem továbbgondolását a gyémánt felhasználhatóságáról egyenlőre ejtem. Már csak azért is, mert királynőm újra emberi alakot öltve sokkal szemrevalóbb számomra. Tudós énemet háttérbe szorítva újra felszínre tör a férfi.
- Diszkrécióm természetes. Elvégre nem erről szól a Pokoltűz klub? – húzom mosolyra számat.

Vállat vonok Emma válaszára, ezzel lezárva a drágakövek hasznosságáról folytatott expozíciómat. Nem jellemző rám, hogy félvállról vennék bármiféle elméleti okfejtést is. Mert sose tudni, hogy mikor válik valósággá. Hiszen korunk teli van csodákkal, amit nem csak a technika valósít meg, hanem emberi genomunk. Amint ez Emma gyémánttá való átváltozása is mutatja. Tény és való, hogy átmentem a teljes meglepődés fázisán. S noha korábban is gondolkoztam már azon mi is lehet Fehér Királynőm mutációja, nem erre számítottam. Voltaképpen nem is igazán fogalmazódott meg bennem elképzelés. Mert mindig ama ominózus londoni éjszaka jut eszembe, s azzal együtt jön a fejfájás. Találgatásokba bocsátkozni pedig az adatok csekély száma folytán nem akartam.
Noha tudósként óhatatlan, hogy kísérleteket folytassak, mindazonáltal az emberi illetőleg a mutáns szabadságát korlátozó kísérleteknek jelen állás szerint nem vagyok híve. Nem is így dolgozunk a laboratóriumba. Meg aztán egy minta is bőségesen elég munkát tud adni Tökéletes Egyedem megalkotásában, ki hatalmával segítségünkre lehet világuralmi terveinkben.
Bólintok megjegyzésére. Valóban, egy igazi sakkmester is igyekszik elrejteni ellenfele elől támadási stratégiáját, hogy a legváratlanabb pillanatban adhasson mattot. Ezért is ügyelek kényesen arra, hogy elrejtsem képességemet, noha jó pár esetben nyilvános használata könnyebbé tehette volna életemet. De fő a biztonság! Akik meg megtapasztalták hatalmamat, nos, talán sokkalta óvatosabban viszonyulnak hozzám a jövőben.
Pillanatra megrezzenek, mikor gyémánt keze visszavált emberi formába, majd újból drágakővé lesz.
- Elképesztő! Szinte már ösztönös. De ha veled született mutáció, akkor nem is meglepő. – merevedik rá arcomra a csodálat, mit Emma képessége kapcsán érzek. Igen, nagyon erőteljesen előhozta belőlem tudós énemet, s ezzel érdeklődésemet szakmai irányba terelte el. Talán ezért, vagy egyszerűen a gyémánt ridegsége folytán, de nem indul meg bennem semmilyen testi reakció arcsimogatása nyomán.
- Mindent kizár a páncél… még a levegőt is? – merengek el Emma szavait egy létfontosságú kérdést vetve fel. Mert úgy vélem oxigén termelésre nem képes. Így az gondot okozhat bizonyos körülmények között. Ama gondolat pedig, hogy bármiféle formában ártalmára lennék képességemmel Emmára, visszataszít. Nem mintha ne tudnék találni gyenge pontokat az elpusztíthatatlan gyémánton.
- Tehát a megoldás Xavier problémára a gyémánt. Milyen szerencse, hogy nem valami fémötvözet. Azt macerásabb megalkotni.

Igen, sajnos megint a szófosás hibájába estem. De még mindig jobb mint grafománnak lenni. Lévén nem szeretek sokat írni, gépelni, nagyon megfájdul tőle a kezem. S ezen még az energiafelhasználás sem segít. Arra pedig, hogy energia segítségével gépeljek… nos, még nem találtam megfelelő szerkezetet amelynek segítségével erre képes lennék. De ki tudja mit hoz a jövő… Nem tudom mikor váltam ennyire tudóssá. Talán az egyetem formált át. Az első év során sikerült ösztöndíjat szereznem, s máris kevesebb gondom volt az anyagiakra, nem kellett szükségszerűen kábítószert eladnom. Így több időm maradt a tanulásra, miáltal újabb díjakat nyertem, s később a doktorátusi kutatási programot, majd biztos állást. Ezek az idők alakítottak át. S csak akkor tért vissza lazaságom ha a pohár fenekére néztem. Saját anyagomat sosem fogyasztottam, másét sem. Erre sosem volt szükségem. Meg az alkohol is megfelelő méregnek bizonyult. S ez vezetett el több züllött helyhez hol régi énem maradékát próbáltam életben tartani. Mára szinte teljesen felszívódott. S néha nem tudom, hogy ez jó-e.
- Igen úgy. Meglehet most még különlegesek vagyunk. De mi vagyunk az első láncszemek az evolúciós lépcső következő fokán. Meglehet utódainknál már teljesen természetesek lesznek ezek a képességek, mert mindenkinek lesznek. Éppen ezért kell okosnak lennünk, s az irányítást magunknak tudnunk. Nehogy a fejünkre nőjenek. – vázolom fel Emmának az általam gondolt jövőképet, finoman elrejtve benne ama vágyamat, hogy közös utódaink legyenek. Hiszen ő olyan tökéletes… már pedig azt szeretem.
- Mit kell ezen megjegyezni? – vetem fel kérdőn. – Nekem annak a drágakőnek a színe tetszik. Megnyugtat élénkzöld színe. – teszem hozzá magyarázatkép.
- Haszontalanok. Hiszen legtöbbje csak annyit ér amennyi értéket tulajdonít az ember. Anélkül egyszerű kavicsot is adhatnék, nem kellene különbség. Jó, így hogy értéket adunk neki, így hasznosak, drágák, mik révén pénzre, hatalomra lehet szert tenni. De alapjáraton inkább választanék egy virslis kiflit, mint egy drágakövet. Előbbit legalább meg lehet enni. – zárom imigyen gondolatmenetemet.
A különös változás teljesen váratlanul ért. Csoda hát ha így reagálok? Persze amint agyam dolgozni kezd és felfogja mi is történt
- Miért ne tetszenél? Csak meglepő a változás. – szólalok meg. Kétségtelenül nem efféle mutáns képességre számítottam. Illetőleg nem erre emlékeztem. Vagyis hogy nem is emlékszem rá pontosan. De mintha nem ez lett volna… Arcomon a kezdeti meglepő vonásokat kíváncsiságéi veszi át. Szoborszerűen megdermedve állok, s figyelem gyémántba burkolózó Emma mozdulatait. Szótlan hallgatom Emma meséjét, nem leplezve kíváncsi tekintetemet, amivel szemlélem különös mégis csodás küllemét. Megállapítása gyémántról helytálló. Noha eme drágakő telepata blokkoló hatásáról nem szólt egy tanulmány sem, ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne így. De honnan tud erről? Netalán Kayla képessége ilyen formába rá nincs hatással? Sokat gondolkodtam arról, hogy mit is csinált ő annak idején velem. Valamiféle telepatikus késztetést volt, abban bizonyos vagyok. S mintha ő is említett volna valamiféle kísérletezgetést, mint most Emma. Miről lehet szó? Ennek utána kellene járnom.
- Ez csak természetes. – felelem figyelmeztető szavaira. Gyémántkezét átfogva kezdem megvizsgálni őt. Valóban gyémántnak hat bőre.
- Ez igen. Ez sok mindent megmagyaráz. Főleg azt miért nincs benned félelem. Hiszen jól megtudod védeni magadat. – rakom végre össze az eddig elszór morzsácskákat miket szórt elém királynőm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen képességet titkol előttem.
- Csodálatos vagy! Érzel is a gyémánton keresztül? – csillan meg szemeimben a vágy.