Blazer Pub

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 25 Szept. - 22:18

Az, ami itt történik egész egyszerűen felesleges és értelmetlen. Nézem a fiatal vonásokat, és nem látok mást, csak gyűlöletet és dühöt, mely egyre nagyobb mértékeket ölt. Mi lenne ha? Ha eljátszanám a szeretőt, vagy az eltévedt turistát?
Képzelőerőben nem szenvedek hiányt, de ebbe igazán belegondolni még én sem tudok. Meghökkenve figyelem a felém kitartott kezet, hallom a szavakat is hozzá...de most ez komoly? Ne már! Ez nevetséges. Hát játszunk. Egyik esemény követi a másikat. Fogalmam sincs, miért mentem bele ebbe az egészbe. Talán bele sem kellett volna kezdenem, csak egyszerűen hagynom, hogy a két férfi tovább gyepálja egymást, mit sem törődve azzal, hogy kit sodornak magukkal, vagy kit nem. Egy mély levegővétel, a fiatalt figyelem, lassan kiterjesztem az erőm és csak a tekintetét látszik, hogy a korábbi ijedtsége zavarrá lesz és mintha erőlködne kicsit. Szabadulna, de már én irányítom, illetve, hogy megtagadtam tőle a mozgást kis időre.
Sietős léptekkel léptem a nagydarab férfi mögé, megragadtam szorosan a felső ruházatát és "féltem". Színjáték, nah. - Segítek. Ugyan a képessége még aktiv, de kerülj mögé és győzz. - suttogom a ruhájának, bár merem remélni, hogy meghallja és cselekszik. Nem tudom, miért gondolom azt, hogy bármiféle megkönnyebbülés vagy megváltás várhat rám ettől a eseménytől.

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 20 Szept. - 21:14

Cassidy, Logan:
Szombat esték

Szemeimet végig a kölykön tartom, egyrészt, mert nem hiányzik, hogy ezzel a kis csetepatéval még nagyobb feltűnést keltsünk az eddigieknél, mert egyáltalán nem hiányzik sem nekem, és úgy vélem, a Professzornak sem, hogy az esti híradóból két mutáns küzdelmének híre köszönjön vissza. Másrészről viszont azért is, mert nem akarom, hogy bármi meggondolatlan ostobaságot csináljon, amit később ő is megbánna, mondjuk egy eltévesztett célzással még megsebesít valakit. Így is csak a szerencsén múlott, hogy ez eddig nem következett be, az a kevés járókelő, aki kint sétálgatott, már valószínűleg messze jár, a kint cigiző részeg fiatalok pedig visszavonultak a klub menedékébe. Egy darabig el is időznek gondolataim azon, hogy talán jobb lett volna a srácot is hagynom bemenni, mert akkor ez a kisebb káosz is elkerülhető lett volna, de most már úgysem számít. Ami történt, megtörtént, most már úgyis csak az számít, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki ebből a feszült szituációból.
Kezeim továbbra is ökölben, nem szeretném kilökni a karmaimat és az eddigieknél is jobban a frászt hozni a kölyökre, azonban ha ő továbbra is használni fogja a képességét, kénytelen leszek cselekedni és valamilyen módon leállítani, mielőtt még tényleg nagyobb baj történik. Azonban, ahogy én nem teszek semmit, úgy ő sem, csupán ádázul tartja felém a kezét, ami ugyan röhejesen néz ki, elvesztette a humorfaktorát a helyzet úgy, hogy tudom, a kezeiből bármikor megindulhat egy újabb lökéshullám, márpedig most arra van szükségem a legkevésbé. Az kell, hogy nyugodt maradjon, hogy a közelébe férkőzhessek. Azonban a jól kiagyalt taktikát hazavágja, hogy egy harmadik személy is bekapcsolódik a képbe. A srác riadtan fordítja egyik kezét a lány felé, majd a falhoz kezd hátrálni. Remek, egy civil... már csak ez hiányzott!
- Jobban tennéd, ha elmennél. - mondom a lánynak és jelentőségteljes pillantást vetek felé. Remélem, ez elég neki ahhoz, hogy leessen, elég feszült helyzetbe csöppent bele, és tényleg fantasztikus lenne, ha eltűnne innen, de még a közelből is, még mielőtt baja esne.
- Ki.. ki a francok maguk? - a gyerek még összezavarodottabbá kezd válni, pillantása köztem és a lány között pattog.
- Nyugalom, pubi, még szívrohamot kapsz! Nem vagyok zsaru. - mondom neki, mire ijedten néz rám, de a kezét nem engedi le. Akárhogy is nézem, ez nem fog jól elsülni.
- Hagysz elmenni, különben... - itt a lány felé fordítja a kezét - .. rajta fogom használni az erőm. Gondolom, nem olyan szívós, mint te!
A lányra pillantok.
- Nyugi! - nézek a szemébe, még csak az hiányzik, hogy ő is kibukjon és két stresszest nyugtathassak le egyszerre. Kezeimet feltartom, jelezve a srácnak, menjen, ha akar, nem állítom meg. Közben meg a lányra is figyelek... ha mégis bántani akarná, közbelépek.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 19 Szept. - 21:33

Logan - Cassidy

Kinézet

Devanté szerint ez a nap különleges lesz. Minden szava igaz, s mindegyiket úgy iszom, mintha mi sem volna természetesebb. Megkérdőjelezés nélkül! Bő magyarázatot nem kaptam, de már nem is szükséges, félszavakból is értem őt. Fogalma sincs, mennyit ér nekem a pillanat, ám nem hagyom, hogy eluralkodjék felettem, egyszerűen nem engedhetem. Dühít a tétlenség, akárcsak a naplopó emberek, el sem tudom azt képzelni, hogy egy napot henyéléssel töltsek. Rég esett meg, hogy ráértem volna unatkozni. Amikor a helyes fiúval jött és célozgatott egy két dologgal...no igen. Megmondtam neki, hogy az én életembe nem fér bele egyetlen férfi sem még hosszú évekig eszemben sincs pasizgatni. Ohh, nem. Csak a célom számít. S most… mintha minden és mindenki az álmaimat akarná lerombolni. Minden egyes rezdülés olyan visszhangot vert a koponyámban, mint ha gránátot dobnának. Láttam már az emberi kegyetlenség legmélyebb szintjeit, és bár eleinte nehezen dolgoztam fel a szembesüléseket, mostanra megedződtem. Amikor a fényképet is elém tolta, a főcímlapon díszelgett...Mégis, mire gondolok a fényképet nézve? Ó, semmi extrára, mindenféle illetlen dolgokra, rá jóval kevesebb ruhában, és sokkal közelebb, és...
Az információ értékesebb minden pénznél, mondják sokan. Az információ hatalom és gyakran a határvonal élet és halál között. Már tapasztaltam ehhez hasonlót. Mára "pihenőnapot" kaptam, ő meg valami papírt írogatott, szóval léptem. Órák teltek el, voltam már kávézóban, sütiztem és fagyiztam is, vettem ezt-azt. Kisebb dolgokat. A legérdekesebb szituáció azonban egy szórakozóhelyhez vonzott, no nem a zene és a "mulatság" miatt. Sokkal inkább ami a sikátorban történt.
Túl sok minden jár a fejemben, túl sok minden van, ami megijeszt, megrémiszt és összezavarja a megszokott életem. Köztük most ez is, nem is az én dolgom, mégis bemegyek. Kíváncsiság? Talán.
A lényeg, hogy a feladat el legyen végezve, semmi más nem számít. Gyorsan és hatékonyan kell majd megcsinálnom, hosszú töprengésnek helye nincs. Várakozni meg most nincs idő!
- Helló. - kommunikálni bárkivel tudni kell! - Zajt hallottam, minden rendben? - teszem az ártatlant, majd tipikus nőies mozdulattal karba fonom a kezem, miközben tőlük 2-3 méterre álltam meg. Végigmérem a nagydarab ürgét, majd a kölyökképűt is. A nagydarab...tyűha...

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 19 Szept. - 20:26

Cassidy, Logan:
Szombat esték

Még egy tégla is kilazul a falban, amikor nekicsapódok. Valahol az egyik konténer mellett érek földet a sikátorban.
- A rohadt életbe! - préselem ki idegesen a szavakat a fogaim között, miközben feltápászkodok a földről és végzek egy vállkörzést. A zúzódás a lapockáim között el is kezd gyógyulni, érzem. Nem teljesen így képzeltem el a kommunikációt, de ha ezt akarja. A srác velem szemben áll kezeit támadásra készen emelve. Ezekkel a lökéshullámaival azt hiszem, jobb lesz, ha szemmel tartom azokat a trükkös mancsokat.
- Nem mondom el még egyszer, pubi, nem akarod ezt csinálni, hidd el nekem! - próbálok érvelni, ahogyan a professzor már többször is sarkallt rá, azonban ha ez a dolog más irányba fordul, az most nem az én hibám lesz.
Hogy hogyan fajult el a dolog idáig? Egyszerűnek indult. Eddig a kölyöktanyáig követtem a srácot, miután kiszúrtam a környéken járva, hogy a képességét használva rabol ki egy kisboltot. Követni kezdtem, futva mozgott, de a szagát nem vesztettem el, az pedig ide vezetett. Vélhetően a pubban szórakozó fiatalok között akart elvegyülni, hogy a sietségével ne keltsen feltűnést, aztán mikor már elült volna a dolog, szépen lelép a zsákmányával. Azonban a kölyöknek nem árt egy fejmosás, hogy akár másra is használhatná a képességeit és éppen ezzel a szándékkal közelítettem meg a szituációt. Szóval ezúttal ez tényleg nem az én hibám. A kölyök, amint a vállára tettem a kezem, már nem is habozott tovább. Az is lehet, hogy kiszúrt a kisboltnál. A többit pedig már ki lehet találni. A pub előtt kezdett dobálni, majd az újabb lökéshullámtól beszálltam a lebuj melletti szűk sikátorba. De én, igyekezvén megtartani hidegvéremet, még mindig észérvekkel próbálkozom. Pedig, ha nem egy taknyosról lenne szó, már biztosan szabdalni kezdtem volna.
- Zsaru vagy? - néz rám ijedten, előre nyújtva a kezét, gondolom jelezve, hogy kész újra támadni, ha kell.
- Na jó, ez övön aluli volt. - jegyzem meg homlokomat ráncolva. Kezeim lassan ökölbe szorulnak, de a karmaimat még nem lököm ki, jobb lenne elkerülni a feltűnést. Bár ennek már lőttek, mikor a srác dobálni kezdett, de szirénákat egyelőre nem hallok és jó lenne, ha ez így is maradna.
- Figyelj, pubi, én... - megszakítom a mondatot, mikor fülemet közeledő léptek hangja üti meg. Egyelőre távolabb van, de azt így is meg tudom mondani, hogy nem menekülő léptek hangja, sőt! Felénk közelít...

Tárgy: Re: Blazer Pub Szer. 22 Ápr. - 10:45

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 5 Ápr. - 22:16

Jean & Scott

- Úgysem tudok megváltozni. Ne sajnáld, könyveld el sikerként, hogy már ez is sikerült. Mint ahogyan én is így kezelem, tudsz te laza és dögös is lenni, ha nagyon megrugdoslak. – Na igen, ami velem történt, már túl régi sztori, Anouk sosem bánt velem kesztyűs kézzel, legyen szó csábításról, nyers szexualitásról, küzdelemről, vagy éppen arról, hogy kit hogyan manipuláljunk. Jean-el viszont mindig is kegyetlenül őszinte voltam, ezt így kellett megszoknia, lekezelnie, ám még mindig jobb, mintha a kis trükkjeim áldozata lenne. Barátként kezeltem, most nőként, és talán bántó, sértő vagyok, de majd igyekszem visszafogni... valamellyest, hiszen mégiscsak egy kislány, hiába azonos az életkorunk.
- Kiakadtam. Nem tudom lazán kezelni, még mindig őrülten félelmetes, ami veled történt. De mit csináljunk? Egyet már megtanultam. Ha leragadunk, akkor mindenki gyorsabb nálunk. Élvezni kell az életet, villámgyorsan haladni, ezért is mondom neked, le akarok veled feküdni... Tudod miért? Mert tényleg tetszel kislány, és nem foglak eldobni. Majd átgondolod, de legalább tudj róla. A mi világunkban talán a holnapot se érjük meg, bármikor letépheti az én fejem is valami... nyolckarú szar.. Nem akarok úgy elmenni, hogy nem élveztem ki, amit lehet. – Magamhoz húzom, de most csak egy röpke csók, nem az a célja az egésznek, hogy akkor most hirtelen pornószereplőt varázsoljunk magunkból. Ám van jelentősége annak, amit mondtam. Méghozzá az, hogy a világ hihetetlen módon rohan, és el kell döntenünk, mit is akarunk a holnaptól. Mert az úgy nem működik, hogy leülünk, mint a szigeten, és csak békésen nézzük a naplementét.
- És ne felejts el szólni, ha baj van. Képes vagy megjelenni az agyamban, akkor használd ki, beengedlek. Kivéve ha nem vagy kiváncsi a fantáziálgatásokra rólad. Ha életveszélyben vagy, akkor ne ez fogjon vissza, kiabálj, megtalállak. – Nem tudom pontosan, hogy mi történt a tóparton, visszacsinálni már úgysem lehet, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk azt, hogy számíthatunk egymásra. Ráadásul olyan jól csókol, még tapasztalatlansága ellenére is van benne valami durva szenvedély, nem is akarnám csak úgy lecserélni.
- Idegesítesz is. Még most is. Mert túlgondolsz mindent. Túl komoly vagy. Viszont... eszméletlenül hülyén kezelem a dolgot, mert ezzel együtt... tetszel. És még azt mondják, hogy a nők szeszélyesek. – Finoman elnevetem magam, és megsimogatom a sötét tincseit, elmerülve a szintén szinte fekete szemeiben, és olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy ő is láthatja az én kékjeimet. – A lassabb tempó jöhet. Tényleg. De teljesen nem fogom magam visszafogni, ezt azért tudd. Minimum annyi, hogy valami összebújásféle... ruhák nélkül, az eléggé csigatempó, de azért készülj rá. Azt muszáj engedned, belefér. – Csókolom meg, végülis nem fogom lerohanni, és ez az őszinteség is olyan, hogy megnyugodhat tőle, nem fogok a kicsi lelkébe gázolni. Már az is nagy szó, hogy meg tudjuk egymással osztani azt, ami a lelkünket nyomja, és fizikálisan is kielégítő, hogy fogjuk a másik kezét, a csókja pedig tényleg finom, édes. – A motoromat sokan kipróbálták, ez igaz... De olyan még nem volt, akivel úgy gondoltam, valóban együtt akarok lenni... – Ez most mindenre igaz, legyen szó barátságról, szerelemről, szexről, hosszú távon mindenkire ráuntam, Jean viszont más. Tényleg felforgat. Vele őszinte vagyok, a kezdetektől. Még ha sokkolja is a dolog. – Na gyere Csodalány, furikázlak. – Az asztalra dobom a piánk árát, majd felállva kézen fogom a barnámat, hogy elinduljunk kifelé.

Tárgy: Re: Blazer Pub Hétf. 30 Márc. - 22:22

Scott & Jean

Tény és való, hogy még mindig nem megy tökéletesen az, hogy időnként lássam, hogy viccel. Ennél az a baj, hogy én egy fokkal komolyabb vagyok és néha határozottan nehezemre esik látni, hogy mikor is van a szavai mögött vicc és mikor komoly tartalom. Persze sejthetném, hogy nem akarna direkt bántó lenni, vagy ilyesmi... nem is szép tőlem, hogy ilyesmit feltételezek, csak úgy megtörténik azt hiszem.
- Jól van... próbálkozom és sajnálom, csak tudod... azért még ez nem megy nekem olyan gördülékenyen. - majd próbálkozom, alkalmazkodni, meg lazásodni, meg átlendülni ezen az egészen, ami történt velem. Nem egyszerű ám és most még nekem a testiség... nem olyasmi amivel viccelni tudnék. Az a baj, hogy akármennyire is úgy teszek, mintha nem így lenne, attól még elég rendesen sokkolt ez az egész, csak azt hiszem nincs időm kiborulni, tehát muszáj vagyok szépen tovább lépni és kész. Csak hát általában, ha valamin csak úgy átlépsz, akkor nem dolgoztad fel, hanem inkább elnapoltad a problémát, ami koránt sem számít megoldásnak. - Tudod... azért megleptél Scott. Mármint nem is csak ezzel, hanem a hozzáállásoddal. Azt hittem, hogy... nem is tudom, kiakadsz majd. - és ne kérdezzétek hogy miért, csak valahogy így voltam vele azt hiszem. Nem kéne tudom, de mégis Scott azért eléggé labilis, vagy hogyan mondjam, nem lehet tudni, hogy mire hogyan reagál, és meg volt az esélye, hogy beszól, netán nem hiszi el és kifiguráz, tudom is én, de... nagyon jól kezeli magához képest és ezzel azt hiszem nekem is segít jobban kezelni.
- Jól van, ígérem, hogy óvatos leszek és nagyon fogok vigyázni magamra. - hát igen eddig azt hittem, hogy többnyire meg tudom védeni magamat, de nagyon jól kiderült, hogy ez koránt sincs így. A közelében sem vagyok annak, hogy meg tudjam védeni magamat... félek tőle, hogy ha akarnám se biztos, hogy menne. Sikerült rendesen elbizonytalanodnom. Hiába a képességem mégis ez az egész megtörtént úgy, hogy nem volt beleszólásom, plusz... úgy hogy még az elmém is ellenem van azzal, hogy törlődött belőle minden, bár ez utóbbit azért nem bánom olyan durván.
- Ő nem csinálna ilyet Scott, nem... csinálna a fejeddel semmit, ha nem engeded neki. Én is mindig ezt tanultam tőle. - rázom meg a fejemet, csak kis késéssel fogom fel azt, amit egyébként mondott még, hogy miattam maradt. - Komolyan? Én... pedig néha azt hittem, hogy baromira idegesítelek. - hát na azért volt pillanat, amikor úgy éreztem, hogy nincs túlságosan oda értem. Persze valami oka volt annak is, hogy a szigeten ott voltam vele, vagyis hát a fejében, de akkor sem hittem volna, hogy lényegében én voltam az, aki tudtán kívül de marasztalta. Azért ez valahol... nyomás rajtam. - Dehogy utállak, csak lassabb tempó kell nekem azt hiszem. - mosolyodom el újra, főleg amikor ő csókol meg. Még egy halk sóhaj is kiszökik. Ez most csak egy könnyedebb csók, de mégis életteli és egyszerűen csak nyugtatóan kellemes. Pillanatok múlva szakadok csak el tőle, de még akkor is nehéz, csak hát... nem tapadhatunk össze örökre igaz? - Szóval... mikor viszel el a motoroddal egy körre? Gondolom már sokan kipróbálhatták, nekem is illene. - hát na mégis csak Scott a rossz fiú, nem vagyok én naiv, hogy azt higgyem nem vitt el már sokakat egy-egy körre, de nekem is épp itt az ideje, hogy végre kipróbáljam, egyébként sem ültem még soha az életben motoron.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 28 Márc. - 21:16

Jean & Scott

Kaján félmosolyom oly rövid, hogy még csak meg sem akarom szemlélni az ágaskodó cickókat, pedig amilyen heves volt velem az előbb, teljesen komolyan mondtam, hogy el tudnám képzelni, hogy ő és én egy izgalmas éjszakában folytatjuk mindezt, ám gyorsan túlleszek az érzésen, hiszen nem egy új ismerős, végtére barátságból fejlődött a dolog oda, ahol most vagyunk, és kész vagyok többé-kevésbé tisztességesen bánni vele.
- Jean, vedd már észre, hogy mikor viccelek. Ha sok volt, és túl betalált, hát majd húzom az agyad másképpen. Gyerektéma, dekoltázs sztornó. – Kacsintok rá, ami a szemüvegen át kissé komikus, ám az ösztöneim kiírthatatlanok. Nem akartam megbántani, van egy kőkeményen odamondó stílusom, általában sikerül előbb beszólni, mint gondolkozni. Talán ez a jövőben megváltozik. – Mindegy is, amíg nem akar mindenki elpuszítására törni a kis zseni, addig nem érdekel a dolog. Mármint beszélj róla, ha úgy tetszik, de engem nem fog zavarni. Ha így alakult, akkor már késő bánat merengeni rajta. Csak azt sajnálom, hogy neked ilyen... hirtelen jött. – Kócolom össze a haját, attól számomra még mindig az a kiscsaj, akit kedvelek, hülyülök vele, ezen némi édes csókolozás nem változtat. Vagyis olyan szempontból igen, hogy többet töltenék a társaságában, de hogy hót komoly nem leszek mellette, az biztos. Remélem túlleszünk ezen a mellmustrálós témán, mert nem szándékozom leragadni itt. Azt nyilván tudja hogy pasiból vagyok, az előbb éreztette is velem, hogy ő meg nőből, de más egy szenvedélyes csók, és más az, ha megmártózunk egymásban.
- Jó, akkkor édes... – Csóválom meg a fejemet, amit elég nehéz kivitelezni, ha most éppen apró ujjai s a tenyerei között tartja. Hagyom, hogy sodorjanak az események, és legalább ilyen szinten egymásra találjunk. Ha két ember ismeri egymás mélységeit, sötét titkait, akkor a kötődés szinte magától összekapcsolja őket. Még azt is tudja, hogy közel sem vagyok olyan jótét lélek, mint Alex, bár arról nem meséltem, hogy embereket öltem, Anouk mellett inaskodtam évekig. Talán majd menetközben fényt derítek erre is, most maradjunk meg annál, amit eddig meg tudtunk szerezni egymásra. Sikerül zárócsókja után meglepően kulturáltan lebeszélnem magam arról, hogy ne akarja vademberként a szobámba cipelni, és mindezt úgy állítom be, mintha nekem kéne visszautasítanom őt. Mégis táplálja ezt, hogy férfiegóm ne sérüljön. Ez voltaképpen... egész kedves, mint a lénye minden porcikája.
- Nem tudom, hogy mit merészelnél. Vigyázz magadra, ennyit mondok csak. Nem foglak porcelánbabaként kezelni, de leszel szíves óvatosnak lenni. – Ha már megpróbálkozunk valami kapcsolatfélével, akkor nem kéne, hogy pár nap után dobhatnám is ki a kukába az érzéseimet, csak mert a kislányt széttépte az eredetileg csupán a magzatot kihordóként kezelő valami. Azt hiszem, akkor már sosem lehetnék az, aki most vagyok, valami sötétebbe süllyednék, mint amilyen Anouk-kal voltam.
- Én se gondoltam. Ám amikor felmentem hozzá, hogy elmegyek, és itthagyok mindent, akkor felvetette annak a lehetőségét, hogy biztosan nincsen itt senki, aki itt tartson. Nem állítom, hogy ő sugározta a fejembe az arcodat, de rád gondoltam. Miattad maradtam kis hülye... – Harapom be az ajkamat, bókolni még mindig nem tudok túl profin, attól félek ez nem is nagyon változik. S most igyekszem nem kajánul vigyorogni, amikor kiderül hogy altesti részen bizony hatással van rám. – Ne izgulj, ez megesik. Nekem most elég, ha nem utálsz, és valami majdcsak lesz. – Most én veszem kézbe az arcát, és bármennyire is szeretném, most már tényleg pofátlanság lenne hozzáérni az ingerlően domborodó keblekhez, nem teszem meg, majd szépen sorban, ha képes túllendülni azon, hogy egyátalán van valakie. Csupán megcsókolom, azzal a szenvedéllyel, ahogyan az előbb letámadt.

Tárgy: Re: Blazer Pub Csüt. 26 Márc. - 21:44

Scott & Jean

Azért Scottnak meg van a maga különleges és egyedi stílusa szó se róla. Néha nem mondom, hogy könnyű őt kezelni, néha határozottan nehézkesen állok hozzá, főleg amikor átmegy ebbe a kellemtelen beszédbe, ami azért valahol néha még mindig zavaró nekem. Persze én se gondoltam ,hogy így alakul az este. Arra számítottam, hogy minimum kiakad, vagy felhúzza magát ezen a híren, erre is lett volna azért esély. Nem tudom miért... csak ő azért nehezebben kezeli a legtöbb dolgot, mint egy átlag ember. Nem lehet persze mindenki egyforma és Scott is sokat fejlődött már azóta, hogy először találkoztam vele, de...azért ettől még időnként fárasztó stílusa tud lenni és nem kicsit bántó is.
- Scott... - nem is tudom, valahogy ösztönös az a mozdulat, ahogy a kacsóimat magam elé kapom. Nincs mély dekoltázsom, amit takarni kellene igazából, de mégis... valahogy egyszerűen úgy érzem, hogy a pillantása túlságosan átható, főleg az alapján, amit mond mellé. - Azért megpróbáltam, de... nem kellett. Tényleg elég gyorsan nőtt és nem rajtam múlt. - teszem végül hozzá kissé azért még mindig zavarban. Hát na... ezt azért nem olyan laza téma nekem. Nem beszélek róla könnyen amúgy sem, de Scottnak még annyira sem, főleg ha közben a melleimet nézi ilyen látványosan. Azért ez... olyan szokatlan még nekem és meg kell tanulnom azt hiszem lekezelni.
- Édes... vagyok? - a mosolyomat végül a csókja az, ami elfolytja. Nem rossz értelemben persze, de ha egyszer a ember belemerül valamibe, akkor nehéz mellette még a mosolygásra is figyelni. A csók azért ennél egy fokkal komolyabb dolog, főleg ha nem csak egy fél puszit adsz és én nem azt adok neki viszonzásul a kezdeményezéséért. Valahogy egyszerűen csak elragad a hév, azt hiszem szükségem van nekem is erre. A törődésre, az odafigyelésre és... ezt tőle a maga módján azt hiszem megkaphatom. Mégis visszakozom, amikor megszólal és ő már azt hiszem kicsit másról beszél, mint ami nekem még beleférhet, de jól kezeli. Magához képest meglepően jól. Sikerül is visszavarázsolni a mosolyt az arcomra. Az arcát a két kezem közé veszem, hogy a szájára cuppantsak, szinte csak egy puszit.
- Igen, pont így gondoltam. - nem szűnik a mosolyom. Az a helyzet, hogy ahhoz képest, amilyen már nem egyszer volt, most határozottan visszafogott és nem is tudom... felnőttesebben viselkedik, meggondoltabban és kicsit sem bántó. Tudom, hogy nem a legjobb dolog, ha rámászom valakire, aztán meg mégis visszakozom. Egyszerűen csak... nem tudok most még mindent megtenni, de a törődés jó és épp e miatt a csók is az volt.
- Szerinted valamikor is oda mernék merészkedni egyedül? - ezt azért már egy fokkal komolyabban kérdezem. Sőt nem oda, azóta egyedül a városba is alig tettem ki a lábamat, csak akkor amikor a dokit kerestem fel, amikor annak a névjegykártyának jártam utána. Amúgy azon kívül magányos estei sétákat nem nagyon tervezek sosem. Csak a birtokon, hiszen érthető módon bőven bennem maradt a félsz, mert hát nem tudom, hogy mi a fene történt, persze hogy nem akarom, hogy megismétlődjön. így is elég szép lelki sokkot okozott.
- Gondolod? Én... erre sose gondoltam, hogy ő így látja ezt. - nem is tudom, talán csak nem figyeltem annyira a professzorra, vagy mostanában amúgy is szándékosan zárkóztam el előle, ez is benne van a pakliban. Arra azért sikerül megint zavarba jönni, amikor tudatosul bennem, hogy miről is beszél. Kicsit megköszörülöm a torkomat, hirtelen nem is tudom, hogy mit kéne erre reagálnom. - Hát... bocsánat. - jó tudom, nem ezt, de lássuk be nem vagyok szakértő. Nem volt még kapcsolatom, nem volt senkim... akire emlékeznék is. Technikailag már nem vagyok szűz, de lélekben... még nagyon is.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Kedd 24 Márc. - 20:58

Jean & Scott

Amikor elhívott ide, még nem gondoltam, hogy ilyen komoly témákat fogunk érinteni. Azt hittem, hogy annyi lesz, hogy iszunk valamit, elsztorizgatunk, és bezsebelem a dicséreteit, amiért képes vagyok jobban beilleszkedni. Így utólag visszanézve egész unalmas programnak tűnhet, hiszen mi az ami valóban megfelelően klappol az életünkben? Nem gondoltam volna, hogy éppen egy naív barna kislány lesz, aki ilyen módon társam lesz a zűrökben. A kislány nem szó szerint értendő, egykorúak vagyunk, és felnőttnek hittem magam, most viszont nagyon úgy tűnik, képes a komolyságra. Valójában eddig is az volt, mindig ő nyugtatgatott le engem. Akkor miért néztem le? Csak mert törékeny? Hiba volt. Teli szájjal vigyorgok a visszavágásán, nagyon úgy tűnik, hogy így az anyaságba lépve még a szarkazmust is képes megtanulni. Helyes! Egyedül az úgyis felszínes dolog, így van valakinek a vérét szívni, hogy nem sértődik meg, hanem visszavág. Ha valami, hát ez hiányzott belőle. Na azért több gyereket ne vállaljon be a jellemfejlődés oltárán áldozva...
- Tudom, hogy nem vagyok egy úrigyerek, ezt hiába is várnád. Különben meg tele a poharad, igyál! Most már nem árt a gyereknek, és elnézve... – Pillantok le a hetyke, és nem úgy tűnik, hogy megduzzadt cickókra. – Nem úgy tűnik, mintha szoptattad volna. Mert ha igen, akkor durva tejnek kellett lennie, ha a gyerek így megugrott tőle. – Még mindig ugratom, egyszerűen a komoly témák ellenére is jó a társaságában lenni. Bármennyire is sokkolódtam, kénytelen vagyok elfogadni, hogy a mutánsok világa más, mint az embereké, itt semmit sem lehet furának megítélni.
- Nem tudom, milyen más szót használhattam volna. Édes... a vattacukor az édes, téged még nem teszteltelek le. – És itt oda is hajolok, tehát ahogyan a nagykönyvben meg van írva, úgy történik meg, mintha a sors is ide szánta volna ezt a lépést. A jó és a rossz, vagy értelmes egyátalán kategórizálni? Ha pontosan tudnám, hogy mi is történt a tóparton, erőteljesen átgondolnám az ilyen szintű kijelentéseimet. Csak azért húzódom vissza, mert a gyerek ellenére úgy vélem hogy még minden túl friss neki, még egy csók is. Ám ahogyan visszatámad, elégedett mordulással fogom át az arcát, nem igazán zavartatva magamat attól, hogy mások megnézhetnek. Végülis fizető vendégek vagyunk. Ha jobban belegondolok, nem pusztán csinos, igazán olyan lány, akivel nem csak egy szenvedélyektől viharos táncban lehet részem. Kiegészítheti a lényemet a figylmességével. Most maradok ugyan a csóknál, mégis a fülébe súgom, amit akár magától is kitalálhat, ha van egy kis sütnivalója. Jó eséllyel van, de most tisztább így. – Túl lassú, értem én. Letámadsz, többet akarsz. Én azt mondom, hogy adj magadnak pár napot, aztán meglátod, hogy még akkor is gerjedsz-e rám ennyire... – Vigyorgok rá, nem tudom honnan e diplomatikusság, valahogy nem akarok túl tapló sem lenni, meg visszavonni sem amit mondtam, és ez is beleillik mindabba, amit tettünk. Én csak kezdeményeztem, ő hozta fel bennem a vágyat az ösztönösségével. – Viszont... – Teszem az ajkára a mutatóujjamat, és végighúzom rajta. - Ha csak meglátlak mégegyszer a tópart környékén úgy, hogy nem velem hemperegsz, akkor lesütöm a kis fejedet, értve? – Ez végülis ez afféle szarkasztikus-humoros jelzés a részemről hogy ha teheti, akkor ne adjon lehetőséget, hogy az a valami, ami a kis SS tiszt apja, ráismételjen a dologra. Nem akarom én kisajátani a Csodalányt, de a védelmi ösztöneim bekapcsoltak. – Azt hiszem kellett lennie. Nem tudom, hogy a professzor mit vihogott, de állandóan ilyen ocsmány mosoly látszott az arcán, ha meglátott minket ketten. Nincs is még harminc, tiszta kéjenc... Össze akart boronálni minket, vagy a franc se tudja. Ezért meg... hát basszus, ez van, most mit csináljak. A te hibád. – Mivel kissé össze vagyunk még bújva, érezheti, hogy olyan kemény vagyok lent, mint a kőszikla.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 21 Márc. - 20:51

Scott & Jean

Az biztos, hogy azért ez az egész helyzet jócskán hatással volt rám, csak éppen... az az igazság, hogy nem sok választásom van, mint hogy túltegyem magam a dolgon. Nem lenne sok értelme mély depresszióba süllyedni és egyébként is... nem vagyok az a típus, aki ezt teszi. Az életem igaz, hogy elég rendesen felfordult, de volt már ilyen. Nem tudnám megmondani, hogy most ez a durvább, vagy az volt, amikor majdnem meghaltam a legjobb barátnőmmel karöltve... de igazából egyik se jó. Ha viszont most összeomlanék csak még nehezebb lenne körülöttem mindenkinek, a szüleimnek, Alexnek, még talán Scottnak is. Egyszerűen csak tartnom kell magam, főleg hogy már van egy fiam és a fiam miatt igenis erősnek kell lennem, még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy ez az egész hogyan fog alakulni majd. Remélem, hogy nem lesz annyira furcsa, hogy Hans csak gyorsabban nő, aztán egy szintnél megáll. Az a baj, hogy ezt nem igazán tudja senki sem, és azért kicsit félek tőle, hogy meddig tart majd ez az egész változás, hogy mikor lesz majd megállás benne.
- Talán csak a helyzet hozza ki belőlem. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Na igen, tudok én humoros is lenni, bár nem mondanám, hogy nagyszájú lettem, szimplán csak néha kell egy kis lazaság és az most végül is meg van. Azért is akartam találkozni vele és ha már ennyire jól kezeli a helyzetet, akkor... megérdemli, hogy én is lazábban álljak ehhez az egészhez és egyben hozzá is.
- Rinyát? Hát... a szóhasználatod még mindig hagy kivetnivalót maga után. - nevetem el magam. Azt hiszem a kezdeti elég nagy erejű idegesség már valamelyest alább hagyott bennem, így nem lesz olyan nagy baj. Még valahogy az is csak szolid kuncogást vált ki belőlem, hogy végigsimít az oldalamon. Jól is esik a dolog, komolyan, és nem is olyan furcsa az egész. Kedvelem Scottot, ez eddig is így volt és valami oka van annak, hogy a szigeten megtaláltam, mikor senki más nem és az nem is csak egy egyszerű álom volt. Véletlenül nem lehetett igaz?
- Aranyos vagyok? Ez a te szádból felettébb furcsa. - mosolyodom el, de tudhatja, hogy nem megbántani akarom egy ilyen megjegyzéssel. Egyszerűen csak... valahogy így jött, ő nem az a learanyosozó típus, de szerintem ezzel tisztában is van. Ezek után a csókja már alig lep meg, főleg a szavai és minden más után. És jól esik, bármennyire is finom és óvatos én valahogy többet akarok és ezért van, hogy hiába húzódik el, én hajolok utána, hogy hevesebbre váltsak. Nem volt még senkim és valahogy az eddig történt zűrös események után ez az egész most olyan, mint... nem is tudom, valamiféle menekülés, hogy tényleg kiverjek a fejemből mindent, ami zavaros, amivel most nem akarok foglalkozni. Halkan sóhajtok egyet közben, amikor finoman irányítani kezd, és a nyelve találkozik az enyémmel. A lágy tánc, amit produkálunk egészen ösztönös mozdulatokat hoznak elő belőlem, talán nem is bénázom annyira. Azért persze ettől még az arcom kellően pírba burkolózik, amikor eltávolodik tőlem.
- Nem tudhattad, hogy... mi lesz ott. - azért egy leheletnyivel szaporábban veszem a levegőt és nehezebb is most összeszednem a gondolataimat, de azért igyekszem visszarázódni a jelenbe. Csak akkor kerekedik el kissé a szemem, amikor az utolsó két szó is elhangzik. - Scot... én... nekem ez... egyelőre még... megérted ugye? - nem húzódom el tőle, de remélem érti, hogy mit akarok, hogy nem akarom elsietni, hogy a mostanában lezajlott események után nem kellene ennyire rohanni. - Szerinted a szigeten azért találtam rád? Mert... már akkor is volt... valami? - kapocs, vagy nem is tudom, mert valami oka kellett hogy legyen annak, hogy ráleltem, és talán az volt, hogy már akkor is megmozdított bennem valamit, netán én jutottam kicsit közelebb a szívéhez a kőburkon keresztül?

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 20 Márc. - 18:15

Jean & Scott

Talán mindig is bejött valamennyire, hiszen számomra a külső szimpátia alapvető feltétele volt a barátkozásnak, még ha mellőztem is őt, és valóban afféle kis hülyének gondoltam, akivel csak lógni lehet, vagy megbeszélni a dolgokat, de valahol mégis sziven üt, hogy valaki másé lett, még ha nem is a saját akaratából. Nem az, hogy féltékeny lennék, nekem is már megvoltak páran még a suliból is, csak így hirtelen eszembe ötlik, hogy valóban ő is nő, és ha ilyen szemmel nézem, akkor már nem is annyira kicsi, sőt, nagyon is helyes lány. Van benne egy olyan gondoskodás, törődés, amelyet eddig ugyan észrevettem, ám úgy voltam vele, hogy majd kinövi, az ilyenek mindig beállnak a sorba, és kíméletlenek lesznek. Ám Jean-t még ez az erőszak, és a gyerek se változtatja meg. Rám is mindig képes volt figyelni, még hatással is lenni, hiszen voltaképpen ezért álltam fel a szigeten, nem hagytam el magam, megmentett. Mint ahogyan most is az ő javaslatára mentem fel a professzorhoz, hogy talán olykor foglalkozhatna velem. Igen, határozottan tetszik, többe még nem gondoltam bele, hiszen pont ez a gyerek téma állatira fura, én aztán tutira nem fogom a szaros pelenkákat cserélgetni, bár ha két hét alatt éveket nőtt a kölyök, talán azt már nem is kell. Hát majd megnézem magamnak, de ha vacilálok pár napig, lehet, hogy a srácnak nagyobb borostája lesz, mint nekem. Egyenlőre inkább jobb nem tudni a dologról, Jean-nel meg szívesen elvagyok, csak éppen kérdés, hogy neki mi a véleménye úgy általánosságban az ilyesmiről. Talán sokként élte meg a szextémát, és nehéz lenne most arra koncentrálnia, hogy legyen valakije, akivel aztán éppen ez lehet a központi téma. Az magától értetődik, hogy én nem tudnék csak úgy valakivel romantikus keretek között andalogni, de hogy beválallna e ilyesmit, az kérdés. Nem úgy tűnt már az utóbbi időben sem, hogy fizikai fájdalmai lennének a tóparti valamitől, és a szülés után sem tűnik igazán leharcolt kismamának. A mutánsok világában úgy tűnik megesik az ilyesmi, és nem biztos, hogy nagy hatással van rá, lelkileg, se testileg. Meglátjuk.
- Na kösz... Jean cica nem tudom, hogy mikor lettél ilyen nagyszájú, de nagyon jól áll. – Miután én mindig fanyar, keserédes voltam, nem gond, ha mindenben a sötét humort látom meg, és határozottan kedvemre való, hogy közelíti az álláspontját, képes magán meg a világon nevetni, többet úgyse tehetünk. Csak ráadunk egy vagány, csajos bőrdzsekit, és le se fogja vakarni a pasikat. Várjunk csak, hülyeség, magam ellen nem beszélek!
- Csak burkoltan, mi? Azt hiszed, te mondod először ezt a rinyát? – Nem mosolygok, halkan felnevetek, és cinkosan végigsimítok az oldalán, ez még egy laza flörtbe is bele kell hogy férjen. Ha eddig nem volt ilyesmi, majd most lesz. Engem kért meg, hogy valakinek elmondhassa, akkor viselje, hogy innentől én is felnőttként kezelem, olyan lánynak, akivel akár lehet is keresnivalónk.
- Na ne úgy értsd Jean. Mindegyik jellemző rád, de attól még nem változtál annyit, tartsd is meg magad, úgy vagy aranyos. – Aranyos, ez is fura bók tőlem, meg az, hogy egyátalán bókolok. Megmaradhattunk volna a haveri szinten, de változnak a dolgok, én is csiszolódom, és az, hogy képes volt szinte új életre serkenteni, valóban azt jelenti, hogy igazi Csodalány. Nem tudom, ami vele történt, szintén valami csoda, de most nem is az a fontos. Csak az, hogy ha nincsen ellenére, akkor megkóstolni vágyom a már talán érintett, ám még mindig szűziesnek tűnő cukorkaédes ajkakat. Csupán pár pillanatig, nem az a cél, hogy én is sokkoljam, de valamennyit el akarok venni belőle én is, remélem enyém lesz a legnagyobb szelet abból a bizonyos tortából. Már csak azért is visszahátrálok, hogy ne vágjon képen, meg a franc se tudja, hogy mennyire tudnék leállni. Nem az zavat, hogy egy kocsmában vagyunk, elhúzhatunk folytatni, ám esélytelennek érzem most hirtelen, hogy ilyen gyorsan képes lenne váltani, és már az ágyban egymásra találni, főleg, hogy most pottyantott ki egy gyereket. Így nem kicsit lep meg, ahogyan felém lendül, és visszacsókol. Cseppet sem zavar tapasztalatlansága, az akarat mindent pótol. Úgy tapadok az ajkára, mint fuldokló az utolsó vizespalackra. Finoman megnyitom a száját, hogy az előbbi szinte puszinak számító kezdeményezés után bebocsátást törjek, és lendületes vadsággal fedezem fel a puha nyelvet is. Pár pillanat az egész, utána a cinizmust valamiért mellőzve őszintén elmosolyodom.
- Ha tudtam volna, hogy ilyen jó is lehet veled, el se utazom arra a tetves szigetre... – Húzom most magamhoz a derekára határozott férfiassággal szorítva. Nem kislány, egyátalán nem. Bármi is ez köztünk, van értelme. Vágyom rá, és ha arról van szó, hogy megbántom, az benne van a pakliban, de miért kéne most minden érzelmet túlspilázni. Ismerhet már annyira, hogy nem fogom félredobni, mint ahogyan eddig sem csábítottam el a hecc kedvért. – Kívánlak Jean..

Tárgy: Re: Blazer Pub Szer. 18 Márc. - 21:10

Scott & Jean

Őszintén szólva valamikor akkor sikerült felnőtté válnom, amikor a legjobb barátnőm meghalt a szemem láttára és majdnem engem is magával rántott. Az egy olyan pont volt az életemben, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni, amin nem lehetett csak úgy lazán átlépni, főleg hogy ezek után jött a kóma, a szüleimnek finoman szólva is nehéz időszaka volt, majd a húgom is enyhén szólva is elkezdett megutálni. Szóval igen... talán koravén vagyok, de hát bőven meg volt rá az okom, hogy ilyen legyen. Az életem éppenséggel jó ideje nem volt már könnyű és mintha csak egyre nehezebb lenne. Két lehetőség van ilyenkor, az ember vagy búskomor lesz, netán elutasító is másokkal, mint Scott, vagy felnő és igyekszik megmaradni boldognak is, de közben komolyabb lesz, mint volt és máshogyan kezdi el látni a dolgokat. Én inkább a másodikat választottam, mert nem igazán akartam hirtelen átmenni búskomorba. Bőven elég volt az, hogy a húgom úgy viselkedett, ahogy, nem kellett a szüleimnek még egy elfuserált gyerek. Mármint lelkileg, mert amúgy egyértelmű, hogy kettőnk közül én vagyok a jóval defektesebb.
- Talán mind együtt. - azért ez a mosoly már szolidabb. Tudok én viccelni a saját bajommal, de az övével nehezebb. Neki se lehetett könnyű, az meg főleg, hogy folyamatosan kénytelen azt a hülye szemüveget is viselni. Elég elfuserált az életünk igaz? Erre még én is plusz terheket helyezek rá, ami végképp nem valami szép tőlem, de az azt hiszem mégis csak rosszabb lett volna, ha egyáltalán el se mondom neki ezt az egészet és csak másodkézből tudja meg, mert valaki eltalálja kotyogni neki esetleg.
- Nem akarnálak csak úgy nyíltan megbántani, hogy netán néha kifejezetten elviselhetetlen vagy. - szélesedik ki a mosolyom, miközben finoman oldalba bököm, csak a játék kedvéért. Kedvelem őt, akkor is, ha néha határozottan goromba tud lenni, de hát mindenkinek vannak rossz napjai, maximum esetében ez már tart pár éve... jó pár éve. Viszont velem tudott azért rendesen is viselkedni és ezt azért nem felejtem ám el csak úgy. Pont e miatt van az, hogy elmondom neki ezt is, mert valami miatt úgy érzem nem is adná tovább. Azért nem az a fecsegős típus, aki simán kikotyogná a dolgaimat akárkinek. - Szexi fiatal anyuka? Ez... annyira fura. - és még csak nem is tudom, hogy melyik része. Nagyjából a fiatal az, amivel még tudok is mit kezdeni, de az hogy szexinek tart még nagyon új nekem, az anyuka dolgot pedig azért még mindig igyekszem feldolgozni, bár talán majd idővel tényleg menni is fog, csak nem azonnal. Szép fokozatosan. Meglepetten pillantok rá, amikor összefonódnak az ujjaink, nem is tudom, hogy mit mondjak még a szavaira. Mellettem akar lenni és segíteni, ami... jó dolog és én iszonyat hálás vagyok. A csókja ezek után nem lep meg... vagy mégis, de jó érzéssel tölt el, és hiába húzódik el utána, elmosolyodom egy pillanatra, aztán már hevesebben csókolom meg én másodjára. Egyszerűen csak jól esik és úgy is érzem, hogy kell ez most. Nem vagyok profi, nem is volt még senkim sem, de az egész jön csak úgy ösztönből, ahogy az ajkaim az övére simulnak. Ilyen közelről még a szemeit is szinte rendesen ki lehet venni a szemüvegen keresztül.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 15 Márc. - 21:02

Jean & Scott

A kis barna meglepően felnőttesen kezeli a dolgot. Nem voltam mellette amíg megvolt ez a rövid lefolyású testet-lelket igénybe vevő sokk, így nem tudom, hogy min ment át, pedig nem voltam el túl sokáíg, és már ott tart, hogy többé-kevésbé elfogadta a helyzetet. Előtte is igen komoly lány volt, de ez a gyerek megváltoztatta. Amíg magamat koravénnek, közel huszonöt évesnek gondolnám lelkiekben, őt a saját koránál pár évvel fiatalabbnak, olyan kis sajnálatraméltóan volt aranyos, most viszont én átértékeltem a saját értékrendemet, őt pedig az anyaság hozta szintre, így azt kell mondanom, hogy egymástól függetlenül csiszolódtunk azonos léptékben. Ami kellemesen meglep, hogy a komoly téma ellenére, képes a helyén kezelni az érzéseit, nekem is beadagolni a dolgot, hogy aztán amikor végre lenyugszom, akkor magához képest meglepően érett lazasággal dobva vissza a szarkasztikusnak sem szánt poént.
- Az ital? Nem inkább az agysérülés, és a hirtelen hírek? – Vigyorodom el, és őszintén örülök, hogy nem csak a kislány maradt meg benne. Jó, akkor is durva, mert nem drukkoltam annak, hogy hozzám hasonló katasztrófákon át kelljen felnőni, legalább engem nem erőszakolt meg valami sötét, akitől villámmódon növekvő gyereket szülök. Anouk nem volt egyszerű lélek, de talán nélküle most egy szaros kis senki lennék. Egy pillanatra összeszorítom a számat, hiszen belül mindig is ott volt az, aki sosem hagyta magára a testvérét, és bármennyire is egy arrogáns szemétláda voltam, egy antihős, ugyanolyan magányosnak sikerült lennem, mint a legtöbb elveszett lélek. Bármilyen pocsék érzés is kimondani, nekem sem ártana, ha kötődhetnék valakihez. Valakihez, aki minden negatív gondolatom ellenére is felfigyel rám, és nekem újságolja, ha netán szörnyűségek történnek vele. Ez komoly bizalmi kapcsolatot feltételez, amin elsőként hitetlenkedhetnék, hiszen én meg a lelki dolgok, az három, valahol meg jól esik a dolog, még ha nem is mutatom ki, csupán hüledezem.
Ráadásul a lány azzal is megbírkózik, hogy nem puszította el a kis durvaságot, hanem szembenézett azzal hogy mi jön majd ki belőle. Egy jobbérzésű horrorrenedező úgy intézte volna, hogy Jean halálával teljesedjen be a születés. Vagyok annyira önfejű, és baromállat, hogy megkerestem volna az erőszakoskodó valamit, és egyenként tépegetem le a végtagjait, legalábbis megpróbálom. Ellenben a kis barna most itt van, és még jól el is vagyunk. – Érdes? Megint visszafogottan fogalmazol kislány. Tulajdonképpen igen. Zűrös kiscsaj vagy, és ezzel együtt tetszettél meg. Na nem mondom, hogy pont időszerű most neked az ilyesmi, és ne hidd, hogy most játszom a macsót a szexi fiatal anyuka mellett, csak... – Rákulcsolom ujjaimat az övére, na igen, mégiscsak Küklopsz vagyok, az a jófiú, akit Xavier is látni akar, sajnos úgy tűnik, hogy összességében igaza van. Félretehetem olykor, hogy mekkora idióta tudok lenni. – Talán időszerű lenne, hogy valaki melletted is legyen, és vigyázzon rád. Nem kell most semmin agyalnod, majd spontán nyomjuk, ha úgy akarod. -Az arcára simítom szabad kezemet, és magától értetődő módon csókolom meg, csupán pár pillanatnyi beköszönéssel, mielőtt még totálisan zavarba jönne, és elhúzódhatna. Nem, ennyi most elég. Így is biztosan megleptem.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 14 Márc. - 21:44

Scott & Jean

Legalább eljutottam addig, hogy elmondjam neki ez is valami nem igaz? Nem voltam benne teljesen biztos, hogy menni fog, de ahhoz képest, amire számítottam egészen jól fogadta. Azért Scott mindig kissé kiszámíthatatlan és igenis benne volt a pakliban, hogy nem is tudom... kiakad, vagy az elvártnál is sokkal rosszabbul kezeli a dolgot. Oké, persze így is rendesen ledöbbent, ahogy én is. Nálam mondjuk sokkal jobban viseli, ami érthető, nem neki kellett végigcsinálni, de azért magához képest ez nagy teljesítmény. Amikor először összefutottunk a tóparton pusztított, ahhoz képest azért határozottan jól viseli a dolgokat, szóval egy árva szavam sem lehet. A végén még viccelődni is tud, vagyis képes venni azt, amit én is természetesen annak szánok. Komolyan, pedig az se lepett volna meg, ha mondjuk felpattan és simán faképnél hagy, vagy kellemetlen dolgokat vág a fejemhez... nem tudom, ilyesmi. Ennek ellenére viszont mosolyogni is tud a dolgon és még poénkodni is, bár persze lehet, hogy ettől még bent más is lejátszódik a fejében, de nem akar mindennel terhelni. Viszont, ha róla van szó, akkor már ez is nagy dolog.
- Nagyon vicces vagy, már megártott az ital mi? - igazából azt hiszem nem is tehetem meg, hogy csak úgy feladom, vagy összeomlok itt. Főleg úgy, hogy már gyerekem is van mellé. Muszáj ugyanúgy tartani magam és tovább csinálni, mert ha nem teszem, akkor... nem is tudom, hogy mi lenne. Már nem csak magamért vagyok felelős, hanem Hansért is, és akármennyire abszurd is ez az egész helyzet, pont azért nem jártam még utána annak, hogy mi is történt, mert igenis félek tőle, hogy tényleg valami durva derül ki és... egyszerűen nem akarom ezzel csak még jobban összezavarni az életemet, már így is épp elég nehéz. Igazából abban sem vagyok teljesen biztos, hogy megtehettem volna, hogy nem vállalom be őt. Mert ahhoz azt hiszem túlságosan gyorsan fejlődött és már, amikor elmentem a dokihoz, akkor is eléggé előrehaladott állapotban voltam, vagy hogy fogalmazzak... és talán az még nagyobb stresszel járt volna, ha mégis e mellett döntök, arról már nem is beszélve, hogy nem vagyok az a típus, aki csak úgy kiolt egy életet, vagy leendő életet.
- Oh, hát... ezt nem tudtam. - igen sikerül kissé zavarba jönni, de azért csak elmosolyodom, de még sem számítottam a dologra, mármint, hogy tetszem neki. Eddig is eléggé lekezelt, ami vicces, mert közben egy idősek vagyunk, de ő mégis mindig inkább olyan sötét jellemű felnőttként viselkedett, nem pedig úgy, mint én. - Én azért nem akarom, hogy Hans teljesen felrúgja az életemet, már azért így is sikerült neki valamelyest. - vonom meg aztán a vállamat, azt hiszem valahol ezzel azt sugallva, hogy nincs itt semmiféle aktualitási kérdés. - Én is kedvellek Scott még az érdes stílusod ellenére is, de azt hittem eddig, hogy te inkább... nem is tudom, úgy nézel rám, mint egy zűrös kis csajra. - főleg azok után, ami a szigeten is történt, hogy belemásztam ott a fejébe, meg minden, szóval... nem gondoltam volna, hogy ezek után tetszem neki, vagy hogy akár csak kicsit is érdeklem, pedig most azt hiszem pont ezt sikerült megfogalmaznia. Igazából nekem is tetszik, ez nem is kérdés, bár tényleg nem tudom, hogy a gyerek mellett ez most mennyire zavarna be, de ki tudja... talán nem is lenne rossz, hiszen mégis csak fura módon pont ő az, aki a legtöbb titkommal tisztában van, és ezekkel együtt is el tud fogadni. Nem ijedt meg, pedig az se lenne meglepő.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 13 Márc. - 20:07

Jean & Scott

Sok tekintetben úgy érzem mint egy agyatlan ütőgépet a sok zseni között. Még szerencse, hogy annak idején megtanított a manipulációra, hiszen ha nem teszi, most mindenki az orromnál fogva vezetne. Ugyan nem tudok mások fejében olvasni, ám gesztusaikból szűrhetek le egyet s mást, és ha azt látom hogy valami rejtegetnek, akkor én is tudok B terveket gyártani. Az én fejemben egyébként is nehéz turkálni az agysérülés miatt, Jean se nagyon tudott, csak az álmaimon át ért el, akkor is ő maga jelent meg, nem kifürkészte a gondolataimat. Sokan igen okosnak hiszik magukat, s nem veszik észre, hogy egy csöppnyi rafinériával többet lehet elérni. Sosem volt igazi családom, Alex inkább jófiú, rá nem igazán számíthatok a csapatmunkában azon túl hogy hajlamos voltam évekig csak az agyára menni, ám ahogyan Jeant is kezdem megkedvelni, ki tudja, hátha egyszer tényleg a testvérem lehet. Még döntök a sorsáról a későbbiekből, addig viszont a lebabázó lánnyal kell foglalkoznom, őszintén szólva ilyen terveim nem voltak, az X-Menre akartam mostanság koncentrálni, de ez... még engem is durván sokkolt, holott mindenre fel szoktam lenni készülve.
- Csak ha tőlem tervezed kicsim. – Nevetem el magam félig gúnyosan, félig mégiscsak engedően, hihetetlen, hogy örök optimizmusa sosem csökken. Igen, ez az, amely engem is képes volt kihúzni a mocsárból. Meglepődött, hogy milyen jókedvem van, ennyire mégsem tudatos, hogy magának tudja be mindezt. Optimista, lelkesítő, és szerény. Úgy is mondhatnám, hogy egy naív kis hülye, mert nem látja, hogy azért igenis hatása van a világra, bár az erejét még nem ismerte fel teljesen, szerintem elég durván komoly lehet, ha álmokban is képes utazni, és maga a prof foglalkozik vele, de ez a zűrzavaros gyerek-ügy... remélem nem rontja el lelkileg, ha már erőszakot tett rajta valaki. Na nem mondom, én is a szenvedélyes, vad szerető vagyok, ha arról van szó, úgy a falhoz vágom a bigét, hogy csak úgy nyekken, ám ott többé kevésbé megegyezéses, vagy elcsábításos úton működött a dolog. Na de nem úgy, hogy csóró Jeant valami partydroggal fektették meg. Abba már bele se gondolok, hogy netán tervezett lett volna a dolog, hogy pont becsúszott a kis SS tiszt, aki közben már több éves is. Az már rohadtul félelmetes lenne. Ha átgondolnám, akkor a kiskölköt belerúgnám a folyóba, és Jean-nel meg se állnék minimum Új-Zélandig. Nem mondom ki, hogy igenis van választása, nem biztos, hogy be kellett volna vállalni a kis fattyút. Jó, igaz, a kölök ugyan nem tehet róla, inkább sötéten pislogok, amilyen gyereklelkű a barna még pofán vágna az ilyen megjegyzésekért. Inkább kitérek.
- Úgy, hogy vigyázni fogok rád kis hülye. Képes vagyok kimondani, hogy a barátod vagyok, és... tetszel is, bár jelen helyzetben gondolom mindennek van aktualitása, csak ennek nem. Úgyhogy csak mondd, hogy kinek szedjem le a fejét, és maradhatunk ennyiben... – Kifogyott a poharam, már nem kérek újat. Jean nem hülye a naivitása mellett, egyszerűbb volt kimondani, hogy akár el is képzelhetném magunkat együtt, de majd meglátjuk, mit dob a gép holnap. Addig lehet, hogy a gestapos pelenkásnak gépfegyver nő ki a kezéből. Ezek után már meg sem lepődöm.

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 8 Márc. - 20:44

Scott & Jean

Hát ez az, hogy nem hiszem, hogy az agyam tiltotta le, hiszen nem arról van szó, hogy mondjuk a rossz emléktől nem emlékszem semmire, valahogy egy ponttól megszűnt minden a tóparton és aztán magamhoz tértem az erdőben, és őszintén szóval sejtésem sincs, hogy mi történt a két időpont között. Azt pedig nem merem megkockáztatni, hogy megtudjam, mert félek attól, hogy mit láthatok meg, vagyis hogy a professzor mit láthat meg. Arról már nem is beszélve, hogy... eleve nem akarok egy ilyen rémálomba illő emléket megosztani valaki mással, miközben én magam sem akarok emlékezni rá. Ez tudom... elég bonyolult így, de azt hiszem ez van, talán majd egyszer összeszedem a bátorságomat és megpróbálom valahogy feleleveníteni, vagy a professzor segítségét kérem, esetleg a dokiét, akinél abban a két hétben voltam, de nem hiszem, hogy ez most lesz, vagy hogy a következő hetekben, hiszen most épp elég bajom van még ezen kívül is.
- Most már azt hiszem nem változtatok rajta, majd a következőt te nevezed el. - hevenyészett poénnak is mondhatnánk, ha a hangom a vicces helyett nem lenne inkább kissé kiégett, és a szám se görbül felfelé, inkább a rettenetes ízű italába kóstolok bele, de őszintén szóval attól nem lesz jobb, mert csak kiráz a hideg tőle, annyira kellemetlen íze van. Nem is tudom, hogy egyesek hogyan tudnak ilyesmit meginni és azt sem értem, hogy hogyan lehet még akár finoman is mondani. Abba bele se nagyon gondoltam, hogy ő bármikor is gondolt rám máshogyan, mint szimpla barát, mert hát... sose viselkedett úgy egy pillanatra sem igazából. Az, hogy én valahogy oda keveredtem a szigetre hozzá... hát nem is tudom, ezzel azt hiszem próbáltam eddig se nagyon foglalkozni. Aggódtam, mással is megtörténhetett volna, ha teszem azt Alex ragad ott.
- Nem érzem jobbnak tőle. - nem zavar, hogy visszaveszi maga elé a poharat, sőt kifejezetten értékelem, nem hiszem, hogy akár csak még egy kortyot meg mernék kockáztatni, a végén még simán rosszul leszek, azt pedig egyikünk se hiszem, hogy akarja.
- Nem mondom, hogy egyszer, de... igyekszem azért, más választásom úgy se nagyon van. - vonom meg finoman a vállamat, csak kicsit a szavain lepődöm meg azért mégis. - Hogy érted, hogy... amit akarsz? - barát, vagy ellenség is lehet, ha úgy szeretném? Lehet, hogy én vagyok értetlen, de jelenleg pont elég kusza az életem ahhoz, hogy felfogjam, hogy pontosan mire is akart ezzel célozni, már ha célzásnak minősült egyáltalán, mert nem tudom, hogy pontosan mi is volt. Mondjuk Scott nem tipikusan a szavak embere, az is benne van a pakliban, hogy nem mindig tudja tökéletesen kifejezni magát.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 7 Márc. - 21:36

Jean & Scott

Mondjuk számomra már az is érthetetlen, hogy ha még szűz volt, akkor most megerőszakolta valaki, de akkor miért nem emlékszik? Vagy az agya olyan fejlett, mint senkinek, és levédi a rossz emléktől? Furcsa nagyon. Nem sokat értek a lélek titkaikhoz, de annyit mindenképpen, hogy durva sok lehetett kihordani pár hétig a kölyköt, aki másnál kilenc hónapig fejlődik. Félelmetes, ezt be kell ismernem, én beszartam volna az élménytől. Ha valaha is akartam volna valamit Jeantől az most igencsak kútba esik, hiszen most már anya, akit nem lehet csak úgy felkapni, hogy menjünk el bulizni, vagy kavarjunk egy kicsit, ott a gyerek, akiért úgy tűnik felelőséggel tartozik. Na persze önzőség magamra gondolni, de mégis mit csináljak, ez is eszembe jut. Még ha csak haverok vagyunk. Vagy barátfélék.
- A név végülis mindegy, nem tudom, csak olyan furcsa. – Adom meg magamat, nem elsődleges, én is csupán csapongok a kérdések között, ahogyan a számra jöttek, úgy mondtam ki őket. El nem tudom képzelni a lányt egy több éves gyerek anyjaként, és ha a kis ss tiszt ilyen ütemben fejlődik, hogy már több évesnek néz ki, akkor karácsonykor remélem már munkát vállal valami szuperzseni laborban... Igazából eléggé jól hangzana, ha szépen tényleg kiszállna a képből, és nem zavarná össze a barnám fejét, mert valamiért feltámadt bennem valami hülye védekező ösztön, ami miatt bármennyire is összevissza volt a kapcsolatunk Jean-nel, talán az is beleszámít, hogy a professzor lenyugtatott, hogy az érdemi kapcsolatokkal illene foglalkoznom, de ha ezzel most előállok, akkor csak legyint jó eséllyel, bőven van elég baja a kölyökkel, nem hogy rajtam gondolkozzon.
- Attól határozottan jobb Jean... – Hagyom, hogy igyon. Tudom, hogy nem szokott, én sem sört iszom, hanem bour-bont, az az igazi. De maradjon csak a kólánál, azt szokta meg, biztosan keserű neki. Inkább visszaveszem a poharamat, és én iszom tovább, közben sötéten pislogok.
- Aha. Nos... nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mert ez így elég szarul hangzik, de ha elvagy a kölyökkel, hát mit mondjak, akkor miért ne. Én itt vagyok barátként, vagy amit csak akarsz. – Ebben minden benne van. Ha ilyen dolgok történnek vele, nem tudom, én hogyan védhetném meg, annak ellenére, hogy Anouk mellett eltűntek a gátlásaim, és éppen most készülnék jó útra térni. Mintha átvette volna a szerepemet, sötét titkai vannak, én meg készülök csapatmunkában dolgozni. Vicces. Rá van bízva, hogyan is tovább...

Tárgy: Re: Blazer Pub Csüt. 5 Márc. - 20:57

Scott & Jean

Tény és való, hogy nem tökéletes a jelleme, finoman szólva sem, de... az emberek nem lehetnek mind egyformák igaz? Volt már kifejezetten kiállhatatlan is, de én eddig mindig elég jól elviseltem a stílusát. Lehet, hogy csak könnyebben jelem le, mint az átlag, de nincs ezzel baj. Neki is meg van az oka, hogy így viselkedik és pont e miatt nem rónám fel neki. Alexnek és neki sem volt valami könnyű gyerekkora, és a nehézségeken nem tud mindenki túllépni, no meg... nem tud mindenki olyan könnyen jó maradni rossz körülmények között is. Jelenleg viszont nagyon jól érzi, hogy azért mégis csak jobb lenne, ha a pocsék helyzetemre nem tenne rá még egy lapáttal, vagy... kettővel. Így sem egyszerű feldolgoznom azt, ami történt, és azt sem, hogy ezek után lett egy gyerekem, de még mindig nagyon igyekszem, és valahol talán ez az iszogatás is pont arra jó, hogy megpróbáljam az egészet... nem is tudom, kicsit kizárni azt hiszem.
- Nem is tudom... valahogy ez jutott eszembe először. - vonom meg a vállamat. Talán valami filmből, vagy a jó ég tudja, nem tudom pontosan megmondani. Lehet, hogy csak olyan Hans feje van... nem is hiszem, hogy számít, bár gondolom Scott sem tudja, hogy mi lenne most a tökéletes kérdés, talán tökéletes ilyen helyzetben inkább nincs is. Egyébként sem hiszem, hogy a név az elsődleges egy ilyen esetben, most azért az érdekel a leginkább, hogyan fogja ezt az egészet lereagálni és nagyon remélem, hogy nem rosszul. Azért ettől is jócskán tartottam, hogy nem hiszi el, vagy kiakad, netán menni akar, hogy megtalálja a fickót és porrá égesse... Scottból azért sok mindent ki lehet nézni és abból elég kevés a nyugodt gondolkodású reakció.
- Attól... jobb? - ejtek meg végül egy óvatos mosoly, de a poharába éppen hogy csak kicsit kortyolok bele. Nem vagyok egy alkoholizáló típus, ez a fintoromból is jól látszik, nem hiszem, hogy a sör rabja leszek, vagy akár bármi másé, ami alkohol tartalmú. - Ez... sok kérdés. - bököm ki, de azt hiszem magához képest egészen jól kezeli a dolgot, fogjuk rá na, rosszabb is lehetne, sokkal rosszabb.
- Fájt persze és elég kimerítő volt, hogy majdnem két hét volt az, ami másoknak kilenc hónap, de... túlélem. Azt hiszem a képessége miatt, a professzor azt mondta és tudja persze, amúgy nem élhetnénk a birtokon, csak még... - halkan sóhajtok egyet. Na igen ez a nehéz része, legalábbis számomra. Könnyebb volt elfogadni a tényt, hogy van egy fiam, mint azt, hogy megpróbáljam felfogni és feldolgozni azt, ami történt, ami miatt lett. Az valahogy... nem is tudom, nem megy még most sem.
- Az emlékeim még mindig rejtve vannak és nem tudom, hogy... akarom-e ismerni őket. - a professzor nem mászna be a fejembe úgy, hogy én nem engedem és talán... nem is biztos, hogy tudna, hogy ne veszem észre. Viszont én tényleg nem tudom, hogy akarom-e tudni, hogy mi történt, vagy hogy mégis kivel. Félek attól, hogy olyasmit látok meg, ami... nem is tudom csak még jobban összezavar, vagy hogy olyan rossz emlékek jönnek elő, amiket nem akartam ismerni.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Szer. 4 Márc. - 20:57

Jean & Scott

Tudom, hogy pocsék a természetem, ez sosem fog megváltozni, az viszont amit teszek, amit tenni próbálok, tanulni a szocializációt legalább átlendülni az antihős szerepből valami semlegesbe. Mindig meglesznek az önálló útjaim, a sötét titkok csontvázként figyelnek majd a szekrényből, ám hajlamos vagyok már másokra is odafigyelni, hogy a magam szarkasztikus stílusában odaverjek bárkinek. Ha jó kedve van, bőven el tudom rontani bárkiét, ha rossz, akkor akár belelovalni a mélydepresszívó, felakasztom magam hangulatba. És hogy Jean esetében miért kivételezek? Miért merül fel az, hogy bármennyire is bántó akarok lenni, megmaradok a még éppen türhető szinten? Hát passz, valahogy.. sajnálom? Nem, ezzel azt akarnám kifejezni, hogy nyomorult. Túl tiszta, túl őszinte, és hatással van rám, hogy miért pont én legyek az, aki megbántsa? Nálam vannak sokkal nagyobb kretének is. Szívem szerint azt akarnám, hogy legyen boldog, csak éppen rossz arcokkal veszi körbe magát, mint többek között én magam is. Ez a mostani viszont durván üt, elsőre úgy kiszakad belőlem a pofavágás, és a nemértés érzése, de legalább őszinte a reakcióm. Bele sem gondoltam eddig, hogy a kiscsaj érett lehet némi hancúrra, ám másvalaki mégis ezt gondolta. Sőt, akarata ellenére teperte le. Nem túl izgalmas dolog. Legalább minimálisan erőltette volna meg magát. És máris gyerek lett a dologból, aki valami természetfeletti? Nem kicsit beszaratós ezt így hallani. Tudom, hogy bunkó voltam, és most vagyok olyan hangulatban, hogy megkövessem őt azért, ahogy viselkedtem, ez azért olyan sokk lehet, amit nem lehet parasztkodással lekezelni. Mégis rengeteg kérdés tódul fel bennem, pedig bizonyára nem könnyű minderről beszélni. A lényeg, hogy úgy kezeljem mindezt, hogy ne másszak a lelkivilágába, ha már más megtette a lelkével. Ebben a pillanatban tényleg sajnálom.
- Hans? Miért éppen német nevet kapott? – Ez mondjuk rohadtul nem fontos, mégis eszembe jut, ahogyan kortyolgatom a bour-bont, és még emésztgetem a dolgot. Csodalánynak hívják, és most lett egy csodagyereke is. Ha valaha átgondoltam volna, hogy netán a kis malacképű csajnál a barátságon túl egyebet is gondolok, alaposan megrettent ezzel. Ha a professzor engem a jó oldalon akar tudni, ez ennyire döcögős? Küklopsznak lenni bizony... félelmetes is lehet?
- Annyi kérdésem lenne... de azt se tudom, hogy fogjak hozzá. Ez akkor is durva.. Igyál. – Tolom oda a poharat, amiben van még, mert most felnőttként akarom kezelni. – Mittudomén mit mondjak... fájt? Mármint a szülés? És a gyerek... lehet tudni, hogy mitől ilyen okos? A professzor mit mondott rá? Tudja? – Na most mégis küldtem neki pár kérdést, minden a továbbiakban ezek megválaszolásától függ.

Tárgy: Re: Blazer Pub Kedd 3 Márc. - 18:10

Scott & Jean

Hát na meg van azért a maga stílusa, mondhatnánk, hogy néha kissé keresetlen és igaz is lenne, de már azt hiszem sikerült megszoknom. Scott összességében jó ember, csak még ő se jött erre rá teljesen, de idővel majd elhiszi nekem, meg talán másoknak is, akik erről próbálják meggyőzni. A professzor és Alex is így gondolják, másoknak meg maximum semleges, akiknek nem gázol bele a lelkébe. Legalábbis remélem, hogy a közelmúltban nem csinált ilyesmit, mert semmi értelme sem lenne, ha konkrétan valaki az utálatával üldözné el innen. Nehéz természete van, tudom, de ennek ellenére én azért kedvelem, vagy talán pont e miatt? Lehet, hogy én is az a típus vagyok, akiben van egy enyhe világmegmentő hajlam, vagy ilyesmi... nem tudom. Nem is számít ez igazán, mert most jön a nehéz része, valahogy el kellene mondanom neki a nagy hírt és egyelőre még nem igazán tudom, hogyan. Ha pedig azt is tudnám, hogy mi jár a fejében bepiálásról és megtömésről, akkor tuti, hogy rendesen elképednék és még mondanék is neki valami csúnyát, ha nincs szerencséje. Nem szoktam bepiálni és ilyesmit mondani rólam... így is úgyis baromi szemétség.
Amikor visszakérdez csak megrázom a fejemet, kissé talán riadtan, mert úgy csapta le azt a poharat, hogy kész csoda, hogy nem tört menten ripityára igazából... de mondjuk megértem, hogy ki van, vagy sokkolta a hír, eredetileg én sokkal rosszabbul reagáltam a dologra és még most sem sikerült teljesen napirendre térnem a dolgok felett. - Semmi baj. - eresztek meg végül egy visszafogott mosolyt. Végül is nem hazudtolta meg magát, nem kell elnézést kérnie, és legalább nem leszarja az egészet, ez azért jó érzés. - Nem tudom... nem tudom, hogy ki volt az és... a gyerek... Hans, a birtokon van. - jelenleg is épp igyekszik kikészíteni valakit, ami neki nem nehéz, hiszen jóval okosabb és erősebb a koránál és finoman szólva is baromi kezelhetetlen. Azért csak megjelenik egy mosoly az arcomon végre normálisan is a szavai hallatán. Tudom, hogy eléggé nehezen kezeli az ilyen helyzeteket, meg úgy általában mindent, nem lepődtem meg azért rajta.
- Eléggé... fura, de próbálkozom elrendezni ezt az egészet magamban. Tudod... nem számítottam erre, még csak pasim se volt és most meg gyerekem van és közben az egész nagyon fura és... nem tudom miért, de nem megy, hogy engedjem a professzornak megnézni, hogy mi volt a tóparton. Félek tőle. - eléggé, nem is tudom... rettegek azt hiszem attól, hogy kiderüljön, hogy mi is történt velem a parton. Talán jobb is az, hogy nem emlékszem rá, hogy fogalmam sincs, hogy mi történt és nincsenek róla emlékeim. Nem vagyok benne biztos, hogy emlékezni akarok rá.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 1 Márc. - 22:04

Jean & Scott

Finoman megveregetem a vállát, mégiscsak lányról van szó, s az utóbbi időben valahogy leszoktam a mindenkit megkínzunk, vagy megdugunk metódusról, amire Anouk tanított. – Na ja, engem ezért szeretnek Jean. – Teszem hozzá félmosollyal, szarkazmus nélkül, és nem kap olyan jelzőket, hogy kislány, baba, cica, mindenféle nemtelen becézések, mert bár az empátiát a másik dzsekimben hagytam, van egy olyan rossz megérzésem, hogy most bizony komoly témákról van szó. És ha már a prof oly túlbuzgó módon a lelkemre kötötte, hogy foglalkozzak másokkal, akkor olyannal érdemes kezdenem, akit legalább szegről-végről ismerek. A kis barna többször ott állt mellettem, és őszintén szólva nem nagyon vettem figyelembe a tavas incidensről szóló tézisét. Van egy olyan érzésem, hogy ha szűz is volt, már nem az. Sikerült jól bepiálni, és az első arra járó srác jól megtömte. Nem, tényleg sajnálom, egészen helyes csaj a kis malacpofival, és amilyen jólelkű, tényleg valami jobb sorsot érdemel, nem olyat, amit többek között a magamfajták élnek. Főleg, hogy eléggé vágja a pofákat, hogy sikerült kissé gyalázkodóan félvállról vennem a dolgot. Na ne most tényleg komolykodva beszélünk némi kavarásról. Érdeklődve méregetem, hogy aztán... Az asztalon csattanjon a poharam, elképedésemben még a szám is nyitva marad.
- Basszus, ugye most csak szórakozol... – Nem, ez nem is kérdés. Nem hinném, hogy Jean olyan lány lenne, aki ilyesmivel viccel. Nem roskadok össze a hallottakon, csak emésztgetem a dolgot. Tényleg bunkó voltam vele, elég sokszor. Most azért ha felcsinálták, ráadásul erőszakkal, azért az már nekem is sok kissé. – Egy gyökér voltam, sajnálom. És akkor most ki az a faszi? Vagy.. mi van a gyerekkel? Hol van most? – Ismét a kezembe veszem a poharat, hogy igyak, mert innom kell. Számomra ez most csak amolyan múló sokk és persze önző módon magammal törődök. Meg kéne egyszer változni. Egyszer? Nem mondjuk most? – És... hogy viseled? Tudsz valakivel beszélni erről? Tudod, hogy én milyen szarul kezelem a saját dolgaimat is. De... itt vagyok.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 28 Feb. - 22:01

Scott & Jean

Az agyamat húzza, persze azért ezt én is így tippeltem volna, csak hát most az a baj, hogy nem vagyok eléggé a toppon ahhoz, hogy most ezt elég jól kezeljem, arról már nem is beszélve, hogy... el kéne neki mondanom valamit, amitől félek, hogy tuti ki fog akadni, vagy legalábbis sejtelmem sincs, hogy mit fog majd rá mondani. Attól félek, hogy a kiakadás az esélyes, de... nem tudom, hogy mennyire. Most támogatás kéne persze, az, hogy valaki segítsen, mellettem álljon, olyan, akinek beszéltem a dolgokról, aki tényleg támogatni tud és nem tudom, hogy ő ide sorolható lesz-e vajon, de hát félek, hogy... nem igazán, pedig jó lenne. Nem is tudom, az a baj, hogy az életem kissé felfordult és nem akarom én az övét is felforgatni ezzel. Amúgy is lehet, hogy nem is nagyon fogja érdekelni az egész igaz?
- Közös rinya... még mindig tudod, hogyan kell kedvesen fogalmazni. - mosolyodom el finoman, de nem érzem magam azért ettől megbántva, szó sincs róla. Inkább csak próbálok terelni, bármiről beszélni, bármi másról, ami nem az, amiről kéne. - De azért örülök, hogy maradsz Scott, komolyan. - teszem még hozzá. Jó lenne, ha megjönne már az a kóla, mert kezd kiszáradni a torkom, főleg amikor meghallom azt a megjegyzést. Azért rendesen elhúzom a számat. Kufirc... hát nem emlékszik rá, hogy már csak attól is mennyire ki voltam borulva, ahogy azt meséltem el neki, ami rémlik belőle? És miután megjött a tippje, hogy talán valaki engem... és most már biztos is és persze próbálja elviccelni. Egyszerűen nem lehet minden elviccelni! Elképedve pillantok rá végül, de csak a fejemet rázom meg, amíg meg nem jön a kóla, hogy végre kortyolhassak belőle. Ez kellett most, bármi, amitől nem szárad ki végleg a torkom, mert... nagyon közel vagyok hozzá.
- Még mindig nem emlékszem abból... semmire, de úgy néz ki Scott, hogy... - nem, a fenébe is, nem tudom, hogy ezt hogyan kéne felvázolni. Nagy levegő azt hiszem... és az egészet a nyakába zúdítani, aztán emésztgesse, akkor majd már nem fog így viccelődni igaz? - Találtam magamnál egy névjegykártyát nem sokkal utána. Elmentem a fickóhoz... ő pedig segített nekem... Van egy fiam Scott. Az egész nagyon... fura, mert gyorsan történt minden és nagyon gyorsan is nő, pár hónapos és már jár és okos és... szóval... igen, ha úgy vesszük összejött a... kufirc. - remélem így már érti, hogy ez egyáltalán nem volt egy vicces megjegyzés, sőt határozottan bántó volt számomra. Nem az volt, valaki bántott engem, megerőszakolt és most gyerekem van, azt se tudom kitől tizennyolc évesen és még a szüleim is alig emésztették meg ezt, nem hogy én... szóval nem kéne ezzel most viccelődnie.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Feb. - 22:05

Jean & Scott

Azt nem hiszem, hogy valaha olyan népszerű leszek, akinek ténylegesen a fél X-Birtok a barátja, nem vágyom mély ismeretségekre. Ám az elgondolkoztatott, amit a professzor mondott. Hogy többre vagyok hivatott, ha türelmes vagyok. Becsvágy. Igen, ez motivál. Ha segítenem kell másoknak, akkor talán megpróbálom. Elfogadni, hogy esetleg mások is vannak rajtam kívül, akiknem talán nagyobb, mélyebb gondjai is vannak. Ekkor még mit sem tudok arról, hogy mi vár majd rám Jean tarsolyából. Ha tudnám, már hatosával rendelném a töményet. Egyenlőre a jótékony egykedvűség kényelmében kortyolgatom, amíg ő a kóláját nyalogatja.
- Ugyan már kislány, csak húzom az agyadat. – Tudom, hogy ő mindig olyan lelkes, magabiztos, mindig ápolja a lelkemet, most mégis erőteljesen kéziféket húzott be. Mintha fordult volna a kocka. Próbálkozik ő, de láthatóan úgy feszül meg, ahogyan én szoktam a társaságában. Összeszűkítem a szememet, ő csak a homlokráncolást észlelheti, ahogyan végigmérem. Nem vagyok túl jó vigasztalásban, ez az ő asztala, főleg, hogy még a képessége is ilyenmi, az agyakban turkálva könnyű lélekbúvárnak lenni. Én mit csináljak a kis lelkével? Égessem szét? Egyszerű, de nem túl praktikus huszárvágás lenne.
- A dogmák azért dogmák maradnak. Attól még esélyt adhatok a dolognak. A kedvedért többek között. Alex is marasztalna, de fogjuk rá, hogy veled már valami... barátságféle volt meg, nem? Annyi volt a közös rinya... – Hallgatok el, és finom nevetésre ragadtatom magamat a korábbi gúnyos félmosolyok helyett, hátha ezzel oldom a feszültséget, és hajlandó lesz pár mondatot szánni rám. Inkább odafigyelek, mert nagyon nagy levegőt vesz a kiscsaj.
- Ott a tónál? Na mi van, mégis összejött az a kufirc? – Kérdezem félig vidáman, félig komolykodva. Eléggé megrázta akkor az, amiről beszéltünk, de biztosan most azt akarja felvezetni, hogy minden rendben, és valami álompasival jár. Szinte szó szerint. Nem mondom, hogy nem támad fel bennem némi irigység, magam sem tudom mostanság, hogyan is kell kezelni a nőügyeimet. Ha pedig bántották volna, biztosan nem kólázgatna itt velem. Vélhetően jól sül el a vége. Bólintok, és iszok, bár rohadtul kiváncsi vagyok már.

Tárgy: Re: Blazer Pub Kedd 24 Feb. - 20:50

Scott & Jean

Tudom, hogy valahogy majd el kéne mondanom neki ezt az egész gyerekhistóriát, de hát valahogy nem jön ez egyből a számra nem tehetek róla. És amúgy sem hiszem, hogy azzal kéne kezdenem, hogy "Szia Scott, képzeld van egy gyerekem, nem tudom ki az apja és amúgy annak ellenére, hogy pár hónapja született úgy néz ki, mint egy két éves, de inkább egy öt éves szintjén van, és te hogy vagy?" Azt hiszem nagyjából már az első pár szó után leesne az álla, hogy aztán totálisan padlót fogjon, amit végül is meg lehetne érteni. Ha valaki ezt a kis sztorit nekem mesélné így el, szerintem én se tudnék mást tenni, mint először csak nagyokat pislogni. Még most is valahogy így vagyok vele, nem igazán fogadtam el, hogy anya vagyok... tizennyolc évesen. Oké tudom, régen ez más volt, fiatalabb korban is házasodtak és már volt akinek ennyi idősebb több gyereke is volt, de hát ma nem ilyen korban élünk és én még csak nem is voltam kapcsolatban sosem, legalábbis nem olyanban, amiről tudok... ez ebben az egészben a legrosszabb. Komolyan kész csoda, hogy a professzor nem erőltette minden áron, hogy kiszedje a fejemből azt, hogy mi történt. Szerencsém van, hogy ő nem olyan, maximum gondolom Eric próbálta rábeszélni, hátha Hans veszélyes.
- Ne legyél ilyen... nem akarom elrontani a kedved. - húzom el egy pillanatra a számat. Tudom, hogy többnyire mindig könnyen kezelem a stílusát, de most hogy én se vagyok teljesen a toppon, azért sokkal nehezebb. Én igazán ki akarok jönni vele, de ha direkt piszkálódik, akkor elég nehéz, és hát na... az a baj, hogy még igaza is van, végül jó eséllyel el fogom rontani a kedvét, hiába nem akarom.
Igazából egyébként korban egyenlőek vagyunk, csak hát ő általában komolyabban és felnőttesebben viselkedik, mint én. Talán igen kicsit gyerekesebb vagyok hozzá képes, vagy csak még nem mentem át annyi rossz dolgon, vagy csak nem hatottak rám annyira negatívan, mint rá, mert azért az én hátam mögött is van már épp elég rossz, ezt nem hiszem, hogy bárki is cáfolni akarná. De ettől még nekem jó lesz a kóla, nincs se hamis személyim, se bármi egyéb.
- Szóval még mindig dogmák, de legalább maradtál és ez jó, örülök neki Scott. - mosolyodom el. Hát igen azt hiszem ez is valami, legalább itt van és nem tűnt el, mert az nem lenne jó. Legalább ő tud a dolgaimról, amiről senki sem, úgyhogy nem szívesen veszítettem volna el egy bizalmat. Aztán beáll a pár pillanatnyi csend, mivel ha jól sejtem, akkor nekem kéne most felvenni a beszélgetés vonalát és ez... nem igazán az a pont, ami most könnyen megy. - Hát én... még mindig nem igazán tudom, hogy mi történt akkor... tudod, amire nem emlékszem, de... van egy eléggé... hát fura hírem, de szerintem előbb azért igyál valamit. - szóval majd ha megjött a pincér, meg amúgy se szeretném, hogy a mondat felénél vagyok, miközben betoppan a fickó és megszakít. Ez azt hiszem baromi kényes téma ahhoz, hogy ha már ráveszem magam, hogy belekezdjek, akkor ne legyen senki sem, aki megakaszt a mondatban, mert akkor a büdös életben nem fogom tovább folytatni.

♫ Without words ♫ ♣ Ruci

Tárgy: Re: Blazer Pub