Blazer Pub

Tárgy: Blazer Pub Vas. 8 Szept. - 10:31

First topic message reminder :

A város központjában található pub, ami talán a legforgalmasabbnak mondható North Salemben, minden bizonnyal a kedves kiszolgálás és a közvetlen pincéreknek köszönhetően. Belépve egy széles pulttal találod magad szemben, ahova nyugodtan leülhetsz, ha csak meginni szeretnél valamit, vagy beszélgetni a csapossal, aki tuti, hogy erre készségesen rendelkezésedre fog állni. Jobbra pillantva meglátod a kisebb területet, ahol 6 db szépen megterített kis asztal található, a fal mellett pedig néhány box, ahova beülhetsz egy finom ebédet, vagy vacsorát elfogyasztani. Azonban számíts rá, hogy ez jellemzően egy olyan hely, ahol inkább a zsírosabb kaják vannak előnyben, de ha nagyon akarod azért salátával is szolgálni tudnak.
Ezen kívül padig akad még egy kisebb félreeső terem is, ahol két biliárd asztal, egy csocsó és két darts tábla is megtalálható, ha valaki nem csak ücsörögni szeretne, netán kifejezetten le szeretné dolgozni az elfogyasztott falatokat.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 12 Okt. - 12:32

Az ilyen hirtelen találkozásokra James-el soha se tudok kellőképpen felkészülni, és talán ezért is alakulnak mindig olyan rosszul. Most sincs ez másképp, ahogy kiszúrom őt, nem sietek azonnal ki a pub elé, hogy beszélhessek vele, kell néhány rövidke perc, hogy lelkiekben is rászánjam magam erre az egészre és amikor ez megtörténik, már láthat is teljes valómban. Természetesen eszem ágában sincs kimutatni felé azt, hogy valahol belül örülök annak, hogy épségben láthatom, és hogy még mindig van nekem, mint testvérem, mert még érzelgősnek tűnnék, azt az Ethan-t pedig senki se ismerheti meg, gyenge pontom lenne, amely a vesztemet okozhatná.
- Na, ez esetben teljesült a vágyad. – vigyorodom is el és egy picit se bánt az, hogy kölyökképűnek nevez. Tisztában vagyok vele, hogy milyen külsővel rendelkezem és ezt előnyömre is fordítom, tehát a kaján vigyor most szépen kint marad képemen egy kis ideig, mintha észre se venném azt a bizonyos hangsúlyt. A cigisdoboz láttán viszont csak nemet intek fejemmel, erre nekem nincs szükségem.
- Kössz, de nem élek ilyesmivel. Neked is le kéne szoknod, még halált hozhat rád. – már majdnem hozzáfűzöm, hogyha a cigaretta nem, akkor max a zsaruk, ha úgy alakul, de nem, még időben sikerül visszafognom magamat, és talán jobb is ez így. Na de az viszont furcsa, hogy így érdekli hirtelen, hogy mi is van velem, eddig nem rémlett ez az egész, de most nagyon úgy tűnik, hogy mintha eszébe jutott volna, hogy van egy öccse…
- Igen, felhívtalak, azért tudod, hogy hol vagyok, ezt ne feledd. – mutatok is felé egy pillanatra, majd vonom meg ez után vállaimat is. – Amúgy nem tudom, hogy keresnélek-e, mindig te teszed, ez már amolyan megszokássá vált nálunk. De ha szeretnéd, majd én is bekopogok egyszer hozzád néhány sörrel, hogy úgy csevegjünk, mint a legjobb barátok. Na, mit szólsz? – teszem is fel a nagy kérdést és akár még komolyan is veheti szavaimat. Simán megteszem, azon ne múljon, de egy ilyen alkalom miatt még nem leszünk örök barátok vagy hasonló, mert a bizalmam már megingott, azt helyre kéne tenni, de ahhoz ő is kell, még több belőle, nem csak egy megjelenés és néhány szó. Egy komoly testvéri beszélgetés elkélne már, de fene tudja, hogy valaha is sort kerítünk-e majd arra. Most is inkább a mutánsokról beszélgetünk, a helyett, hogy rátérne Norára, mire most már csak egy apró mosoly jelenik meg helyes arcomon.
- Általában nem érzékeljük, de ha valaki ezt megjegyzi nekünk, hogy nem tudja használni az erejét, amikor mi ott vagyunk, akkor egyértelműen fel is fedi magát. – kezdek is bele a mesélésbe, mivel nem szándékozom eltitkolni előle, hogy hová kerültem. – Egyébként egy bentlakásos suliba járok jelenleg, ahol csupa olyan ember van, mint amilyenek mi vagyunk. Már alig várom, hogy rájöjjenek, hogy az én közelemben olyanok lesznek, mint a sima emberek. – nem tagadom, hogy vágyom a megrökönyödésre és a kétségbeesésre, és ez egész arcomra is kiül. Oly gonosz tudok lenni, nem is értem, hogy sikerültem ilyenre.
- Szóval onnan tudom, hogy akadnak errefelé bőven. Amúgy is érdekel, hogy miféle képességek vannak, most majd csinálok egy kis listát. Megmutathatom majd, ha érdekel. – döntöm meg fejemet is és akár az a bizonyos sörözés mellett is nyélbe üthetjük ezt az egészet. Mák, hogy mi blokkolni tudunk, és bár együtt iszonyúan erősek lehetnénk, mégse használjuk ezt ki… még. De a jövő még visszavan, ki tudja, hogy mire vihetjük. Talán nem ártana mégis egy kicsikét kedvesebbnek lennem a bátyámmal, még hasznomra lehet. Na de ez a csaj, akit most így kiszúr nekem… olyan szinten hidegen hagy, hogy arra nincs szó, de hiába a visszavágásom, mintha a falnak beszélnék. Láthatóan nem akar vitába szállni most velem, milyen furcsa, ez a nyugodtság, vajon miért ilyen? Én viszont részemről lezárnám ezt a találkozót, kívéve, hogyha ő is enni szeretne valamit, de legnagyobb szerencsémre velem tart, én pedig csak felsóhajtva intek fejemmel befelé.
- Ahogy érzed. És végülis meghívhatlak, csak ne egyél ki a pénztárcámból. – vigyorgok rá, így térünk vissza a pub-ba, majd foglalunk is helyet. És mivel már nincs reggel, ezért nekem tökéletesen jó lesz az a bizonyos főtt kaja, amelyet azonnal meg is fogok rendelni, amint a csajszi idetolja azt a formás hátsóját.
- Egy szobát? Szóval itt maradsz? – kérdezek rá meglepetten, majd ez után teszem csak hozzá a továbbiakat. – Amúgy nem tudom, hogy a birtokon aludhatnál-e, szóval én mindenképpen ki vagyok lőve. Jelenleg még nincs itt saját lakásom, és nem tudom, hogy lesz-e. Tudod, nem tervezek feltétlenül évekig itt ragadni. – jegyzem meg, majd végül idetalál hozzánk a csaj is, így adhatom le a rendelésemet a sült és rántott húsokra, krumplival, majd kérek még egy pohár kólát is, ez után pedig James következik természetesen. Ha ő is rendelt és a csajszi ellibben tőlünk, akkor ismét a másikra meredek.
- És most mihez kezdesz? Üldöznek, itt akarsz elbújni ideiglenesen? - tényleg érdekelne, hogy milyen kilátásai vannak a közeljövőre nézve, majd kissé halkabbra véve a hangomat hajolok közelebb hozzá. Nem örülnék, ha bárki is hallgatózna.
- Valamikor komolyan el kellene beszélgetnünk, Noráról. Remélem tudod. – nem feltétlen most, nekem megfelel egy másik alkalom is majd abban a bizonyos motelszobában is, elvégre én ma csak egy kis felfedezőútra indultam North Salem-ben, nem készültem fel erre a nagy beszélgetésre, de jó, ha James is tudja, hogy ezt nem kerülheti el. Ha valamit is rendezni akar kettőnk között, akkor tényleg le kell ülnünk, hogy átrágjuk magunkban mindezt.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 11 Okt. - 21:17

Úgy tűnik, kissé félreismert, mert ha más nem is, de a család fontos számomra. Anyámmal mindig jól kijöttem, és bár az öcsém messze sodródott, mégis a testvérem, érdekel, hogy mi van vele. A kapcsolatunk attól még lehet szar, ez pusztán a különböző neveltetésből, és alapjellemünkből fakad. Az lenne a csúcs, ha a legjobb cimborák lennénk, holott nem is együtt nőttünk fel. Míg ő egyre jobban érvényesülni tudott a lehengerlő szövegével, a külsejével, én megmaradtam amolyan kültelki suttyónak, akit a város bombázója is csak titkos szerelemként tartott számon, és a valódi, felvállalt pasija persze a focicsapatos kis Bobby volt. Megnézem hát, hogy mi a helyzet vele, aztán ha nem vágyik a társaságomra, tovább fogok állni. Az apám annyira sosem érdekelt, hogy időnként összefussunk. Végül rászánja magát, és megindul felém, a tőlem megszokott pimasz mosollyal fogadom.
- Ahogy mondod. Az minden vágyam öcskös, hogy a kölyökképedet bámuljam ebben a porfészekben. – A színpadias hangsúlyon nem sértődöm meg, sőt, fel is nevetek, felé nyújtva a cigis dobozt, megkínálom, hátha kér. Ez egyfajta kitérés is, mert ha nem hisz a szavamnak a gyilkossággal kapcsolatban, akkor hogyan magyarázkodhatnék a hatósásnak? Az egy dolog, hogy mindent megtettem az elmúlt évek során, hogy ne legyek túl közkedvelt, a népszerűség nem az én asztalom. De megmaradtam volna a hallgatag motoros képnél, akiből most úgy tűnik, bárki kinézi, hogy hidegvérrel gyilkol.
- Akkor talán szarnom kéne rád? Te talán felhívsz? Ha nem jönnék, te megtennéd? Erősen kétlem. – Vonom meg a vállamat, nem szemrehányásnak szánom. Ő ilyen, de ha nincsen rám szüksége, mosom kezeimet, már itt sem vagyok. Nagyon is érző lélek vagyok, de nem erőltetem magam senkire, mint ahogyan Noránál sem én akartam lenni az első. Hányszor, de hányszor ötlik a szemembe az utolsó jelenetünk. Akkor mát tudtam, hogy valami nagy gond van. A szokásos betépett vihogástól eltérően teljesen józanul megcsókolt, és elsírta magát. Elfutott az erdő felé, de még visszanézett, és azt kiabálta: szeretlek James! Aztán elnyelte az erdő. Örökre...
- És honnan tudod valakiről, hogy hozzánk hasonló? – Kérdezem érdeklődve, majd végigsimítok az állkapcsomon, ritka rég nyírtam magam szakállvágóval, lassan már szögkemény a borostám. Szó szerint felkarolja az ujjamat. – Ha valaki olyan, mint mi, akkor azt nem érzékeljük, nemigaz kisöcsi? – Végre észreveszi, hogy figyelik, viszont a szavain megütközöm, most először. Sosem tisztelte igazán a nőket, legalább ebben az egyben én vagyok a jobb. Neki persze más lenne erről a véleménye. Veszek egy nagy levegőt, túl nagy már a kölök, hogy én tanítsam meg a jómodorra. Majd valamelyik kurva pasija elkeni a száját, ha úgy alakul. Élvezet lesz végignézni. Mert amilyen tenyérbemászó a modora, erre előbb utóbb bizonyosan sor kerül. Végül csak felmordulva bólintok, ahogy megveregeti a vállamat.
- Te fizetsz. Maradok egy darabig, majd fát vágok, mint holmi tahó kanadai. – Rántok magamon egyet, hogy hagyjuk az érzelgősködést. Kiváncsi vagyok, hogy mit is lehet itt kajálni. Reggelre a sült hús sok lenne, de valami pirítós, lekvárral, szalonnálval, azt be tudnám tolni.
- Vettem ki egy szobát, mielőtt még beszarnál, nem csövezek nálad. – Mondom a választ ki nem mondott kérdésére. Előreindulok a krimóba, kb. azt a helyet célzom meg, ahol ő is tartózkodott, csak nem a játékgéphez, hanem a bőrülésre huppanok le. Odaintem a szexibébit, és Ethanra meredek.

Tárgy: Re: Blazer Pub Hétf. 7 Okt. - 18:41

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy miféle információkat adtam James kezébe, de ez számomra nem volt több egyszerű tájékoztatásnál, hogyha esetleg valamikor is keres, akkor ne szerencsétlen apámat zargassa, hanem jöjjön szépen ide, itt majd megtalál. Az viszont eszembe se jutott volna, hogy máris itt eszi a fene, így nem kicsit lepődöm meg azon, hogy kemény vonásait láthatom az ablak túloldalán. Szerintem ránézésre senki se mondaná meg rólunk, hogy vértestvérek vagyunk, oly nagyon is különbözünk mi egymástól – és tudtom szerint a jellemünk is igazán más -, de a fránya igazság mégis ez. Bár tagadnám a tagadhatatlant, valamilyen szinten mégis még mindig örülök annak, hogy van egy testvérem és bár a viszonyunk jelen helyzetben nagyjából a béka valaga alatt van, az idő talán javíthat rajta.
Na de most még nem fogok jópofizni vele, inkább csak ráveszem magam, hogy végre tudomást vegyek róla teljes mértékben, így hagyom el kis időre a pubot, majd lépek ki nemsokára hozzá a hűvös levegőre. Bírom a hideget, tehát én nem fogok elkezdeni itt vacogni, helyette viszont a megjegyzésekre telik ám tőlem.
- Nem éppen annak szántam. Egyszerű tény volt, semmi több. De látom nem tudsz nélkülem élni, amiért ide jöttél. – vonom meg cseppet a vállam, kissé még színpadiasra is véve a figurát. Az viszont feltűnik, hogy nem kezd el személyesen is magyarázkodni arról, ami Norával történt. Tény, hogy felhívott és elmondott dolgokat, de úgy érzem, hogyha tényleg nem ő követte el azt a bizonyos gyilkosságot, akkor azt személyesen is a tudtomra kellene adnia, mert valljuk be, elég durva volt telefonon át ezt az egészet hallani és azóta is képtelen vagyok normálisan feldolgozni. Neki kéne hinnem, ez tiszta, de mégse így teszek… mostanra már oly sok mindent képes vagyok kinézni James-ből, és ha ezen változtatni akar, akkor az csak rajta fog állni. Most már meg tud találni, ezt vettem észre, tehát nem lesz ezzel gond. Viszont szemöldököm értetlenül fut össze a megjegyzése hallatán, amit az orrommal kapcsolatban mond, majd kissé meg is csóválom a fejemet is.
- Rám nézel? Nem is tudtam, hogy ennyire érdekel, hogy mi van velem. Tudod, az évek alatt azzal, hogy időnként megjelensz, nem azt bizonyítod, hogy valóban ápolnád ezt a tökéletes testvéri viszonyt. – jegyzem is meg, picit se foglalkozva azzal, hogy beletaposhatok ezzel drágalátos bátyám lelkivilágába. Nem tűnik éppen érző léleknek, én legalábbis rég nem láttam már annak, és most se néz ki úgy, mint akit érdekel a világ vagy akár én magam. Szerintem elvan a remek kis életével, aztán jó neki így…
- Amúgy igen, akadnak a környéken úgymond hozzánk hasonlóak. Meglátjuk, hogy mit tudnak kihozni belőlem, vesztenivalóm nincs… a fejlődés pedig mindig jó. – tárom szét kissé karjaimat, majd egy gonoszba forduló mosoly fut át helyes képemen. Sejtheti, hogy nem azért vagyok itt, hogy majd bárkinek segítsek vagy az érdekeit szolgáljam, csakis önmagam érdekel, és megpróbálom ezt az egészet majd a hasznomra fordítani. Lehet, hogy pár hét és már itt sem vagyok, de egy esélyt megérdemel. Nekem viszont nem tűnik fel, hogy valamiféle csajszi benéz engem, így amikor megérzem a lökést, csak lassan fordítom én is a pultos lány felé tekintetem.
- A kurvák még csak szórakozásra se jók… ennél nekem jobb jut. Ha akarod, a tiéd lehet, már ha unatkoznál. – kacsintok felé cseppet bunkó módon, hiszen tudom, hogy nemrég mi történt az állítólagos szerelmével. Ő ölte meg vagy sem, tök mindegy… szerintem nem vágyik új csajra, de ismét egy kicsinyke szúrás ez most tőlem.
- Viszont nem fogok idekint beszélgetni, mert éhen veszek. Szóval jössz vagy ennyi volt a nagy találkozás? Na nem rosszból, igazán élveztem. – veregetem is meg kissé vállát, majd vagy vele vagy nélküle, de én vissza fogok sétálni a pub-ba, hogy nemsokára már az egyik asztalhoz dobhassam le magam és valami jó húsos-burgonyás ételt rendelhessek. Szerintem James se fog még elhúzni, ennél bizonyára többet akar tőlem, egy vacsora pedig tökéletes alkalom arra, hogy beszélgessünk. Most vagy soha, bátran elmondhat nekem mindezt, aztán majd meglátjuk, hogy mennyit hiszek el a meséjéből.

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 6 Okt. - 12:53

Ahogy körbenézek cigizés közben, felötlik bennem, hogy nem, ez még nem Peekskill, az a következő kisváros, csak az öcskös mondta azt, hogy arrafelé az első kisvároson át. Ez még csak North Salem. Mindegy, külsőleg egy kutya lehet, pár hétig vélhetően itt fogok csövezni. Amíg sör, cigi és valami harapnivaló van, addig megteszi. Motelszobát pedig bárhol lehet bérelni, ezen már túl vagyok, remélem ott is van a cuccom, ne kelljen falhoz kennem a tulajt, ha netán lenyúlta vagy elkeverte őket. Nem sok minden, de azért az enyémek. Pár régi baseball kártya, kopott könyvek, ilyesmik. Az iskolát, amely itt telepszik meg a közelben, még nem láttam, de nem is nagyon fogok arrafelé mocizni, mert minek. Az iskolapadból egy életre elegem lett, a csitrik már fiatalkák hozzám, főleg hogy Nora után kétlem, hogy rá tudnék még bárkire is fanyalodni.
A csipős kora reggeli dér már a fülemet éri, de attól függetlenül, hogy érzékelem a hideget, nem fázok túlzottan. Errefelé mindig olyan vacak az idő, hogy akár hozzá is lehet szokni. A bőrzseki, a mocis nadrág béleltek, hogy ne vacogjak a cidritől. Karbafont kézzel merengek, amíg a srácnak végre feltűnik, hogy itt vagyok, és felemelje a seggét, hogy meg is mozduljon. Elpöckölöm a csikket, és már gyújtok is rá a következőre. Jó kis reggeli bemelegítés. A fiatalabb az apjával nőtt fel, mondhatnánk rá, hogy kemény dolog lehet anyai útmutatás nélkül felnőni, de láthatóan teljesen mások lettünk, nem az formált minket, hogy éppen hol laktunk, hanem más körülmények. Ahogy lépdel felém, meglepődést látok rajta, amit nem igazán tudok hova tenni. Sőt, komoly fenntartásokat is irányomban. Nem szoktam annyit találkozni vele, hogy zavarjam. Ha mégis, akkor csak szóljon, és már itt sem vagyok. A mogorva pillantásra megvillantom a fogaimat egy pimasz mosoly kiséretében.
- Akkor fogalmazz máskor egyértelműbben kispajtás. Te mondtad, hogy itt esz a fene. Ez felhívás keringőre, nemigaz? – A bünözős dolgot egyszerűen elengedem a fülem mellett. Felhívtam akkor telefonon, és halszálkásan összefoglaltam neki a történteket, ha engem gyanúsít, az már rég rossz, de amilyen szétesett ez a kapcsolat, rohadtul nem érdekel.
- Csak rádnézek öcskös, hogy megtörölgessem az orrodat igény szerint. Mi ez a hely? – Nem a kocsma felé biccentek, hanem csak úgy általánosságban kérdezem. – Hasonlóak lakják, mint mi? – Fújom ki orromon a füstöt, a gyomrom pedig jó hangosan megkorran. A benti üvegen át észreveszem, hogy egy kurvás kinézetű pincércsaj Ethan seggét nézi. Erre már macsósan megtaszítom, hogy nézzen már befelé. – Na mi van gyerek, máris becsajoztál? – Nevetek cseppet sem visszafogott stílusban. A második szálat ellenben gyorsan ledobom, és szétnyomom, mert kezd kellemetlen íz szétterülni a számban, ideje valami használhatót adni a hasamnak. Kolbászos rántotta. Ha nem adnak, rájuk gyújtom ezt a szart...

Blazer Pub - Page 5 Tumblr_msaeorZ0w31svhczvo2_500

Blazer Pub - Page 5 Tumblr_msaeorZ0w31svhczvo2_500

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 5 Okt. - 11:00

Csak remélni merem, hogy ez a kis kikapcsolódás majd jót fog tenni nekem, és hogy az a bizonyos North Salem nevezetű város is tetszeni fog majd. Az első célállomás nem valami nevezetességből áll, hanem egy egyszerű pub-ból, ahol megnézhetem, hogy miféle emberek is járnak ide és majd ez után eldönthetem, hogy milyen gyakorisággal is fogok errefelé motorozni. Mondjuk, ha piálni akarok, akkor jobb lesz, hogyha busszal jövök, de utálok pontos lenni, lekésni pedig nem kéne semmit, még a végén seggbe lennék rúgva, amiért nem értem vissza a megbeszélt időpontra. Tényleg durva ez a filing, rég nem éreztem ilyet, de mégis vonz ez a bentlakásos suli dolog, elég sok lehetőséget rejt magában.
Na de a lényeg az, hogy beérek ebbe a bizonyos pubba, majd jöhet a rendelésem is, mely most csak egy italból áll, de talán a későbbiek folyamán még valami ételt is elfogyasztok, aztán utána nézem meg a város többi részét. Nem hiszem, hogy sokáig tartana körbemotorozni, nekem pedig most pontosan ez a célom. Na de akkor előbb a szórakozás, majd aztán a többi. Apró mindig akad nálam, pontosan ilyen célokra, mint a darts. Tudom, hogy elvben a pultos tud váltani, de sokszor jártam úgy, hogy pofáraesés lett a vége, ugyanis kifogyott teljesen. A lényeg viszont most a játék, amelyet hosszú perceken át játszom és egy idő után már nem is nagyon figyelek oda a környezetemre… De ahogy telik az idő, nagyjából talán fél óra is eltelhet, furcsa megérzésem támad, mintha figyelnének. Ez automatikus reakció minden embernél, szóval ilyen szinten nem vagyok különleges… na de azért csak oda fordulok, az ablak irányába, amelynek túloldalán testvérem borostás képe néz vissza rám.
Pff, ez meg mit keres itt? Ez az első gondolat, amely megfordul a fejemben, de már el is fordulok tőle, hogy inkább a játékomat folytassam. Ki kéne mennem hozzá… nem hiszem, hogy elkerülhetnénk egymást és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit akarok. Beszéljek vele vagy sem? Régen jó volt a viszonyunk, de mostanra már… Egy utolsó dobás, majd végül kicsit mogorvább képpel indulok el a kijárat felé, de szándékomban áll még visszatérni ide. Az ajtó nyílik, én pedig nemsokára már kint is vagyok és kissé talán erősebben is csapom be magam után az említett tárgyat, de most ez sem érdekel. Inkább kezeimet kabátom zsebeibe csúsztatom, majd indulok meg James felé.
- Nem gondoltam volna, hogy bűnözőket hoz majd felém a szél. Mit keresel itt, James? – nézek is rá kissé talán megvetően is, mivel tisztában vagyok azzal, amit tett és ez az, aminek köszönhetően én egy picikét se fogok pozitívan lépni az irányában. Furcsa most ez a viszont látás, ezerszer átéltem már magamban, de sose jutottam dűlőre, hogy miként fog zajlani, így egyszerűen csak a motoromhoz sétálok, amelynek nekidőlve várom a másik reakcióját. Kár, hogy ellene nem fog hatni a hazugságvizsgálóm, pedig az most nagyon jól jönne.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 5 Okt. - 10:28

Az egyik hely olyan, mint a másik. Amikor legutoljára beszéltem vele, akkor azt mondta, hogy egy Peekskill nevű városkába jön majd. Végignéztem a térképen, hogy merre kell majd mennem, igen eldugott vidék, biztos megvan a maga autnóm világa, ahol egy curkászda van, egy kocsma, és mindenki ismer mindenkit. Tipikusan olyan közösség lehet, ahol mindenkinek kettős élete van, és még a hozzám hasonló szököttek sem tűnnek fel, mert akik itt élnek, már bizonyára mélyebben elmerültek a bűn mocsarában, mint én. Általában az ilyen városok hívogató léte csak az álca, pusztán illúzió, amivel az átutazókat kábítják. Aki itt marad, az vagy beépül, magával ragadja az, ami itt tarthatja, vagy egészen egyszerűen eltűnik, és sosem találják meg. A környező vidéken jó sokáig nincsen semmi, amíg ellátni, pusztaság van a hátam mögött, míg a városka a helyek lábainál húzódik, mellette nem sokkal a folyó. Kisértetiesen hasonlít Oak Trees-re. Vélhetően azért, mert itt északon hasonló elvek alapján építkeztek, védve van a hideg széltől a hegyek által, viszont a vízellátás is állandó. Amint végigberregek a főúton, marcona tekintetemet megnézik páran. Nem tartom a szemkontantust, fülemben egyébként is zene szól. A hetvenes évekre jellemző, szabadságvágyat idéző motorosok zenéje. Rock, némi jazz beütéssel. Amikor a kereszteződéshez érek, éppen egy lágyabb dal szól, valami csemballó ütések, igen szép, dallamos. Szövege nincsen, csak a dallam. Megvárom, míg vált a lámpa vált, és már nyomom is a gázt. A Harley Davidson az egyetlen, amely a valódi tulajdonom a ruhámon kívül, amit viselek. Némi csomagot már előreküldtem a motelbe, ahol szobát foglaltam, nehogy úgy érkezzem, hogy telt ház van mindenhol. Csípős már a levegő ahhoz, hogy csak az erdőben húzzam meg magam. Tavaly télen megtettem, és úgy megfáztam, hogy még Norát is látni véltem, de csak a láztól lehetett. Azóta inkább hanyagolnám az efféle rémképeket. Mielőtt feltérképezném a városkát, nem árt inni valamit. A gyomrom is valami étel után üvölt. De inkább az ital, jól fog esni valami erős. Ethannal beszélni később is ráérek. Kitámasztom a Harleyt, a kulcsot pedig zsebre vágom. Azt nem tudom, hogy ő milyen járgánnyal rója az utakat, így nem ismerem fel a szintén itt felállított motort. Végigsimítok az államon, túl régen borotválkoztam. Sötét tekintettel keresgélek a belső zsebemben, hogy rágyújtsak, mert amilyen idióta törvények vannak, a legtöbb helyen bent már tilos. Fagyjon kint szarra az ember. Picsába. A pub üvegén át felfedezem az öcsköst. Na, az izlésünk hasonló, vagy csak véletlen. Mindegy, ha már bent van, nem fog csak úgy lelépni, amíg nem találkozott velem. Kipattintom a dobozt, és számba véve az első szálat, rágyújtok a Marbolo-ra. Amikor végre felém néz, akkor bólintok neki a füstfelhőn át. Kiveszem a fülemből a walkman, hátha kijön hamarosan.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szer. 2 Okt. - 11:14

James Hurley

Semmi humorom továbbra is az iskolában unatkozni, mert bár jó bulinak ígérkezett ez az egész, eddig mégse történt semmi különleges sem. Az emberek is, bár nem átlagosak, mégis… sokan tök úgy viselkednek, mintha normálisok lennének, nekem pedig ehhez ma nincs kedvem. El is határoztam, hogy a mai nap egy részét a közeli városban fogom tölteni, mely bár nem az én stílusomnak való, ahhoz túlságosan is vidékies, de csak megteszi. Még amúgy se jártam North Salem-ben, így nem ártana felfedezni, ki tudja, hogy hányszor fogok még itt megfordulni. Mák, hogy nekem nem kell semmiféle buszt se várnom, ahogy oly sokaknak, mivel egyszerűen csak felpattantam a motoromra, majd már el is hagytam a birtok területét, hogy a saját tempómban érkezhessek meg az említett helyre.
Ahogy elhagyom a város nevét jelző táblát, rögtön körbe is pillantok, kíváncsian kutatva, hogy vajon melyik az a hely, ahova be kéne ülnöm egy italra és egy kicsit kikapcsolni, esetleg ismerkedni egy csinos csajszival, de akárhogy is nézem, nem akadok a nyomára, így telnek a percek, én pedig csak úgy váltom az utcákat, egészen addig a bizonyos Blazer nevezetű Pub-ig, ami végülis jónak ígérkezik. Jobbat nem láttam, tehát ez van, ezt kell szeretni. A motorommal már le is parkolok az épület előtt, majd lezárom és végül a sisakomat is leveszem, hogy ezután hónom alá kerüljön. Kulcs a zsebbe, majd már itt sem vagyok.
Teljes nyugalommal nyitok be a barátságos helyre és egy gyors körbepillantás után már fel is mérem a helyet. Kár, hogy nem alkoholizálhatok akkor, amikor vezetek, így csak lustán lépek a pultoshoz, hogy egy egyszerű kólát kérjek magamnak. Amúgy ha bárki felém néz, akkor egy teljesen feketébe öltözött alakot láthat szerény személyemben. Lábaimon csizma és nadrág, felül pedig a pulóver fölött egy bőrkabát található. Cseppet azért már megkopott az idők folyamán, de még mindig jól néz ki és remekül is áll. Hajam, ahogy mindig, most is kissé kócos, de egyben tökéletesen passzol egész megjelenésemhez, így könyökölök hát, várva végre azt a pohár italt, amit rendeltem. A pincér már ki is szolgál, így biccentek felé, majd fizetek is még most, hiszen ki tudja, hogy a későbbiekben rendelek-e még valamit és ez után lépek oda a darts asztalhoz. Rég játszottam ilyesmit, talán nem ártana dobálni párat, mivel eddig jelenleg nem tűnt fel egyik csajszi se itt, aki esetleg egy picit is tetszene, így végül egy üres asztalra teszem poharamat néhány korty után, majd mellé a sisakot és már jöhet is az apró a gépbe, hogy ez után megkezdődhessen a játék.

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 29 Szept. - 13:06

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Blazer Pub Vas. 29 Szept. - 0:33

Nehezen megy számomra ez a színjáték, de azért próbálkozom jól alakítani, és ahogy megfigyelem, alakul is a dolog. Furcsa ez a férfi, de valamiért mégis van benne valami... valami, ami szimpatikus benne és ami arra késztet, hogy szeretném őt megismerni jobban is. Hihetetlen, hiszen jóval idősebbnek tűnik nálam, mégis miért gondolom most ezt? Próbálok elvonatkoztatni ettől az egésztől és csak szolidan elmosolyodni a megjegyzésén.
- Meglehet, de nem véletlenül magánügyek. – teszem még hozzá, és mivel látom, hogy ő se szándékozik már túl sokáig maradni, hát biccentek felé. Szívesen befejezném még ezt a mérkőzést, de ha ő nem akarja, akkor nem tudok mit tenni, pedig kezdett egyre jobban izgalmassá válni ez a biliárdozás, de még sincs bennem annyi merészség, hogy visszatartsam és megkérjem arra, hogy maradjon még egy kicsit.
- Ahogy gondolja. – nincs mit tenni, szóval beleegyezem ebben az egészbe, majd végül bólintok is. – Jó lenne, majd addig gyakorolok, hogy egy kicsit jobban menjen. – nem érzem magam túl ügyesnek, látszik, hogy Holmes jobb nálam, de még nincs semmi se veszve, képes vagyok természetesen a fejlődésre. A kézfogást természetesen elfogadom, így viszonzom is azt kedvesen, ahogy azt illik, majd segítek a golyók elrakásában, hogy ez után a dákómat tehessem a helyére. Ahogy viszont a nagy kérdés is elhangzik tőlem, amely csak szimpla érdeklődés volt, tekintete mintha megváltozna, különössé, szinte ijesztővé válna. Cseppet meg is torpanok, miközben őt figyelem, de nem nagyon tudom, hogy erre most bármit is kellene-e mondanom. Jó ötlet lenne? Ahj, fogalmam sincs, de jobb talán a visszavonuló.
- Még nem jártam ott, de egyszer megnézném. – jegyzem meg, hogy azért mondjak valamit én is és próbálom levenni szép szemeimet az ismeretlen férfi arcáról, amely lassan sikerül is és csak akkor tekintek újból vissza rá, amikor nevemet hallom, és a búcsúszavait. Felé fordulok, ahogy azt illik, majd én is elköszönök tőle.
- Minden jót! – pillantok utána, de amikor meghallom még a kérdését, hirtelen hallgatok el. Hát… valamit kellene mondanom, de az, hogy meglátogatna ott? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- North Salem közelében van, de mivel igazából nem a rokonom, így nem engednék be. De talán majd ott összefutunk, ha arra tart az útikönyv miatt vagy esetleg mégis a közelben marad. Viszlát! – köszönök is el tőle és bele se merek gondolni, hogy mit szólnának Charles-ék, hogyha egy ilyen idős, ismeretlen férfi jelenne meg az X-Birtokon azzal a címszóval, hogy találkozni szeretne velem egy félbemaradt billiárdmeccs miatt. Viszont mivel a másik távozik, így ideje nekem is követnem, tehát lassan visszasétálok az asztalomhoz, felveszem a táskámat, majd a pulthoz lépek, hogy törlesszem a tartozásomat az ebéd miatt. Ez után viszont én se maradok már itt tovább, hanem elköszönök a kiszolgálóktól, majd már itt sem vagyok. Még sok tervre el szeretnék menni a városban, tehát ideje felfedezni őket és azt hiszem, hogy a tóval fogom kezdeni… Mondjuk, elég érdekesen alakul már most ez a nap, vajon mit hoz majd a holnap?

//Köszönöm a játékot! //

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 28 Szept. - 22:46

- Ezek a magánügyek, mindig ezek a legérdekesebbek... - Mosolyodom el szélesen, majd előveszek egy zsebórát, és megnézem az időt. - Igen, nekem is lassan mennem kell, időben oda kell érnem a motelhez, van még egy találkozóm.
Elrakom az órát, és még lökök egyet, de mellé megy. Ez most nem volt szándékos. Fejcsóválva egyenesedek fel, és kezet nyújtok Amy felé.
- Hát, örülök, hogy találkoztunk. Szerintem ezt a játékot függesszük fel. - Majd lejjebb veszem a hangom, hogy más ne hallhassa. - Majd ha a sors véletlenül megint egymás elé sodor minket, befejezzük. Mit szólsz?
Ezzel nem várok válaszra, ha elfogadja a kinyújtott kezet, utána felrakom a dákókat a helyükre, és kézzel lökdösöm be a golyókat a lyukakba. Mikor a lány arról kérdez, milyen volt a Nagy Alma, kissé elsötétedik az arcom.
- Annyit mondhatok, hogy arról a városról... Pokoli jó emlékeim vannak. - És ekkor ül ki először az a mosoly, vagy inkább vigyor az arcomra mióta beléptem erre a helyre, amitől meg szokott fagyni az emberek ereiben a vér. - Mondhatnám úgy is, hogy haláli egy hely.
Ebben a vigyorban benne van minden. Egy egykor ép elme könyörgése a végért, egy zavarodott lélek minden szenvedése, és az az élvezet, amit ezeknek fájdalma okoz. Nem más ez az arckifejezés, mint egy üvöltő tornádó pillanatképe egy háborodott férfi arcán. Szememből eltűnik minden csillogás, helyén egy mélységes mély üreg marad.
Felidéződik bennem az, amit nagybátyámmal tettem, amit utána való éjszakán átéltem. Újra magam előtt látom egy pillanatra a túlélésért küzdő embereket, az isteneket, kik leszálltak közénk háborúzni, a szörnyeket, kik csak húst és vért akarnak. Újra átélem egy másodpercre az apokalipszist, mint megannyi alkalommal azóta. De már nem félek tőle. Már élvezem. Élvezem a megperzselt hús szagát, a halálsikolyok dobhártyarepesztő erejét. Ám a vigyor elhalványul, és újra egy kedves mosoly marad a helyén.
- Vigyázz magadra, Amy. És ne felejtsd el: Reméld a legjobbat, készülj a legrosszabbra!
Ezzel felkapom táskám, és elindulok az ajtó felé, ám megtorpanok.
- Tényleg, merre van az iskolád? Lehet valamikor meglátogatnálak befejezni a mérkőzésünket! Persze csak ha lesz időm, és neked sem gond. Érdekes ember vagy. Megtiszteltetés lenne számomra.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 28 Szept. - 20:14

Most, hogy tiszta számomra is az, hogy miért is nézhetnek ennyire furcsánk ránk ezek az emberek, kezdem feszélyezve érezni magam és nem segít ezen az se, hogy Holmes nem tűnik túlságosan társasági embernek. Nem is értem, hogy miért ilyen, de valószínűleg őt nem érdeklik a körülöttünk lévők. Elég gáznak tartom mondjuk, hogy össze-vissza kezdenek el pletykálgatni, tök feleslegesen, de nekem most mégis a játékra kellene koncentrálnom, ami jól érezhetően nem megy. Amikor viszont a kissé hangosabb hangot hallom meg játszótársam felől, meglepetten pislogok rá eleinte. Az első mondat még nem esik le igazán, de az biztos, hogy sikert arat a helyzettel, ugyanis többen kíváncsian hallgatják azt, amit mond nekem, olykor felé, máskor pedig rám nézve, néha pedig talán még össze is súgnak picit a dolgokról. Igen, most kéne nekem jönnöm a színdarabban, így végül felegyenesedem – már úgyse én jövök -, és a másik felé tekintek egy visszafogottabb mosollyal arcomon.
- Talán, ha sűrűbben látogatnál meg minket, megismertél volna. Néha a családdal is kellene foglalkozni. – csóválom meg fejemet is, mint aki kissé lerója rokonát. Nehezemre esik hazudni, nagyon nem szokásom, de talán erre most ténylegesen szükség van. Ha már Holmes belekezdett, nincs mit tenni, folytatnom kell… Na de ahogy az udvarlós dologhoz ér, már szúróssá válik a tekintetem.
- Ez magánügy. – kezdek is bele, és talán nem furcsa az se, hogy egy rég nem látott rokonnak egy fiatal lány nem árul el mindent a magánéletéről. A tó említésére végül bólogatok párat, majd fejemmel intek az asztal felé.
- Holnap megmutatom, mert nemsokára mennem kell, úgy 20 perc múlva találkozóm lesz. – magyarázom is neki és ezek után tényleg jobb lesz, hogyha majd időben lelépek. Nem, ez így nagyon nem jó, ez nem én vagyok, tehát még lökünk párat, majd elköszönök, és itt se vagyok.
- Na és milyen volt New York? Nem hiányzik? – még mindig elég hangos a hangom ahhoz, hogy más is hallhassa, de érezhetően visszább vettem. Viszont ezen kérdésemet követően a Pub-ban ücsörgők figyelme is más felé vándorol. Olyanokká válunk, mint bármelyik két ember, már senki figyelmét se keltjük fel, én pedig kissé fel is sóhajtok. Némileg megnyugodtam. Mégse tudom megköszönni ezt Holmes-nak, mert nem volt annyira remek ötlet, tehát csak a szemeibe nézek egy rövidke időre, egy aprót biccentek és ennyi, többre most nem telik.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 28 Szept. - 13:43

Amy zavarba esik, és ez teljességgel érthető. Szegény lány tényleg annyira naiv, hogy nem jött rá, miért néznek minket ilyen ferde szemekkel az emberek. Valahogy meg is sajnálom egy kicsit. Viszont kíváncsivá tett... Az egy dolog, hogy ártatlan szemekkel néz a világra, de mennyire gyors a felfogóképessége?
Először nem válaszolok, lökök még egyet, elrakok egyszerre két golyót, majd a következő lehetőséget szándékosan elrontom. Ránézek a lányra, hatalmas vigyort villantok rá, és megszólalok.
- Te jössz.
Megvárom míg előredől, majd megszólalok olyan hangosan, hogy biztosan hallják a többi asztalnál is.
- Amúgy jó nagyra nőttél. Mikor utoljára láttalak, még karon ülő baba voltál. Emlékszem, szegény nővérem mindig azt mesélte, milyen nehéz szülés is volt! - Sóhajtok egy nagyot, majd felnevetek. - El sem hiszem, hogy először nem ismertelek fel! És mesélj, van mér udvarlód? Amúgy azt a tavat megmutathatnád valamikor, ha már New Yorkból ideutaztam, hogy találkozzam veletek!
Rákacsintok Amyre, és ha veszi a lapot és beszáll a színjátékba, akkor nem lesz gond. Ha nem, akkor még súlyosabb lesz a pusmogás. Néha nincs szükség félelmetes látomásokra, hogy valakit rákényszerítsünk a fejlődésre. Amennyiben meg elbukik, úgy nem egy hétre, de egy hónapra lesz a rossz nyelvek élének fenőköve szegény leány. Engem annyira nem zavar, ha beszélnek rólam egy kicsit. Én hamar lelépek innen. Ő viszont itt lakik a környéken. Neki ez súlyos probléma is lehet... Legalább is ilyen fiatalon.

Tárgy: Re: Blazer Pub Szomb. 28 Szept. - 0:04

Nem nagyon tudom mire vélni azt, amit mond, picit se értem, hogy mire jó neki most mindez, de ő csak tovább mondja és még tovább, én pedig egyre jobban össze leszek zavarodva. Nem csak kezdetben volt furcsa Holmes a számomra, hanem most is azt és ezt egyre jobban képes is fokozni.
- Nem tudom, nekem ilyesmit soha se mondtak. Én csak élem az életemet, és próbálok jól cselekedni. – ismerem is be egy halk sóhajjal együtt, miközben tengerkék szemeim azt figyelik, hogy miként is lövi el a következő golyót a férfi és hogy vajon az talál-e. Mivel igen, ezért ismételten ő következik, én pedig így fel is tehetek egy bizonyos kérdést, mely már egy ideje foglalkoztat, ahogy egyre több és több érdeklődő szempár vetül ránk. Mi a fenéért néznek ennyire? Talán jó is, hogy megkérdeztem ezt, mivel a férfi jól hallhatóan sejti, hogy mi is lehet ez az egész mögött, de ahogy „igen dögös”-nek titulál, úgy vörösödik el egyre jobban az arcom. Tényleg az lennék? Tényleg annak gondol? Nem… nem akarom, hogy ilyen véleménnyel legyen rólam, ahogy azt se, hogy mások azt higgyék, esetleg kikezdek vele és ezért jöttem ide hozzá.
- De én… én nem is ezért jöttem ide. Csak játszani szerettem volna, semmi mást. – ismerem be és óvatosan ajkamba is harapok, de amikor a pózra tér rá, ahogy a lövést beviszem, úgy válik még vörösebbé arcom, már ha ezt lehet még fokozni egyáltalán. Mint látom, Holmes elszúrja a lövést, így ismét én jövök, de most már igen csak feszélyezve állok oda a lövéshez, hogy hátsóm se dugjam ki és ne hajoljak be véletlenül se túlságosan. Természetesen balsiker, tehát egy csíkos se megy be a lyukakba, de egy teli igen, tehát a másiknak kedvez most ez az egész.
- Így nem lehet nyugodtan játszani. – ismerem be halkan, de úgy, hogy ezt a másik még nyugodtan hallhassa. Fusztrál ez az egész és el is ment a kedvem. Remek…
- Nem értem, hogy miért ilyenek, én nekem semmi ilyesmi se fordult meg a fejemben, és remélem, hogy Önnek se. – pillantok rá egy picit talán kérdőn is, miközben átengedem neki a lehetőséget. Láthatóan rendesen lecsökkent a lelkesedésem, fogalmam sincs, hogy ezek után menni fog-e a játék.
- Egyébként érdekli valamelyik hely? – utalok itt a tóra és a kőre is, amiket nem is olyan régen osztottam meg vele. Ha már kérdezte, akkor illene rá válaszolnia is, véleményem szerint.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 22:07

-Reméld a legjobbat és készülj fel a legrosszabbra, akkor nem érhet baj. Ezt még a nagyapám mondta nekem... Bár a legjobban reménykedni nem mindig okos dolog szerény véleményem szerint, de mindegy.
Újra én jövök, lökök, és elrakok egy telit, majd Amy kérdése után körbepillantok még egyszer.
- Ezek az emberek piszkos fantáziákon, romantikus regényeken, pletykákon és éjfélkor kezdődő rádiójátékokon nevelkedtek. Majd meglátnak egy igen dögös, látszólag tizennyolc évnél fiatalabb lányt amint odalibben egy harmincas, borostás, délben söröző, dohányzó férfihoz, és biliárdozni kezdenek. Ráadásul a biliárd tökéletes táptalaja a mocskos gondolatoknak. Gondolj csak bele hogyan pózolsz, mikor nagyon meg akarod tervezni a lövést...
Nagyot sóhajtok, lehúzom söröm maradékát, és újra lövök, ezúttal szánt szándékkal nagyon rosszul, hogy mellé menjen, és ezzel növeljem kicsit a leányzó önbizalmát. Elvégre van benne potenciál. Bátor, kissé talán naív, de életre való teremtésnek tűnik.
- És itt jön be az, hogy miért nézem le annyira az embereket. Ezek a kisvárosi szerencsétlenek azt várják, mikor távozunk együtt a helyről, hogy elvigyelek egy piszkos motelszobába. Vagy ha külön megyünk el, azon fognak gondolkodni, hogy hova beszélhettük meg a szerelmi légyott helyszínét. Kanyarítanak belőle egy pletykát, amin csámcsognak egy-két napig, és annyi. De amíg játszunk, amíg egy légtérben vagyunk, biztosan ez fog az agyukban járni.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 21:57

Nem szeretem azt, amikor valaki úgy próbál meg véleményt mondani rólam, hogy még egy picit sem ismer. Ez a férfi eddig se volt túl szimpatikus a számomra és ezt most se növeli, mégis, én botor módon idejöttem hozzá, hogy vele biliárdozzak. Nem fogom még feladni a dolgot, így válaszolok is kérdéseire, eltüntetve a tévhiteket, majd kezdek el magam is érdeklődni Holmes felől. Ez az útikönyves dolog eléggé meglepő a számomra, de érdekelne, hogy miért is csinálja, a válasza viszont eléggé negatív, ismételten…
- Ahogy hallom, nincs túl jó véleménnyel az emberiségről. Pedig biztos érdekes útikönyv lehet belőle, ha jól megírja. – engedek meg magamnak ennyi megjegyzést, aztán majd vagy rábólint vagy azt mondja, hogy tévedek. Annyi baj legyen. Nem is értem, hogy mitől bátorodtam fel ennyire a mostani beszélgetés alkalmával, nem kéne ilyen nyíltnak maradnom, vissza kéne fognom magam, így lassan próbálom is lenyugtatni magam, rávéve arra, hogy a visszafogott énem kerüljön ismét előtérbe.
- Öhm, hát egyik se. Egyszerű, sima suli. – nyelek is egy aprót, mert sose tudtam jól hazudni, de most mégse mondhatom el az igazat Holmes-nak, abból csak gondom akadna. Remélem, hogy nem fog jobban faggatózni, így térhetünk inkább át az ő kíváncsiskodására, mely rosszabb, mint amilyen én vagyok. A válaszát hallva nem mondok most már semmit, csak inkább elraktározom magamban a hallott információt. „Cseppnyi agy”… hát, tényleg nem sokra tartja embertársait, vajon miért? Nem… ezt nem szabadna megtudnom. Inkább lövök, így folytatva a játékot akkor, amikor én jövök és mivel egy golyó bekerül a lyukba, így ismételten én következem, de közben fülelek ám, így félig a férfira figyelek, hogy vajon mit is mond nekem.
- Nem igazán vagyok felkészült, az élet nem mindig egyszerű… - ismerem be és mondok csak ennyit, nem tulajdonítva különösebben semmit se mondandójának és a rémálmoknak sem. Bizonyára csak úgy mondta, meg se fordul a fejemben semmiféle célozgatás sem. Inkább lövök, majd mivel semmi se talál, így át is engedem a terepet a másiknak. Azért nekem is lassan feltűnik, hogy néhányan felénk néznek, de nem nagyon értem, hogy miért, így kissé közelebb lépek Holmes-hoz és halkan mondom neki a következőket, hogy más még csak véletlenül se hallhassa meg.
- Ön tudja, hogy miért nézhetnek így ránk? Nem hiszem, hogy bármi különlegeset is csináltunk volna. – pislogok is rá aprókat és tényleg érdekelne a véleménye. Most nem látszanak a szárnyaim, tök átlagosnak nézek ki, akkor mégis mi ez az egész? Kezd feszéjezni…

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 21:07

- Hát... Amiért útikönyvet szokás írni. Megbíztak, kiadják, pénzt keresek vele. Valami félig művelt marha majd megveszi, és soha nem nyitja ki, nehogy véletlenül rájöjjön, milyen érdekes is ez az állam. - Magyarázom némi keserűséggel a hangomban.
Soha nem voltam az átlag állampolgárok híve. Az emberek nagy része nem is igazán művelődik. Focimeccsekre jár, vagy épp a rádión hallgatja a közvetítést, vágja a füvet, nyírja a sövényt, vedeli a sört és belerúg a kutyába.
- És milyen bentlakásos iskola? Egyházi? Vagy netán katonai? Bár ilyen helyről biztosan nem szokták elengedni a diákokat. - Igazából nem is érdekel a válasz. A lány magyarázata elérte, hogy már ne akarjak tudni többet. Unalmas, egyhangú, feláldozható.
- Amúgy szeretek kíváncsiskodni. Szeretek új dolgokról hallani. Érdekességeket mindig tudnak mondani az emberek, még ha néha nem is fogják fel cseppnyi agyukkal, hogy miről beszélnek, vagy mi vár rájuk.
Újra én jövök. Lökök, találok, de berakni már nem tudok semmit. Átengedem a helyet Amynek, és beleszívok egy utolsót a cigarettába, és elnyomom.
- Értelmesebbnek tűnsz az ötéves átlagnál, ezt elismerem. Csak vigyázz magadra, és mindig légy felkészült. Ez a mottóm. Légy felkészült, mert ki tudja, mikor ér utol valamelyik rémálmod.
A mondat végét úgy sikerül kimondanom, mintha valami különös prófécia lenne. Pedig még csak nem is akartam ezzel utalni semmire. Ez csak egy jó tanács egy idegentől. Valószínűleg ez után a játék után többé nem találkozom ezzel a lánnyal. Bár már látom, hogy egyesek különös tekintettel néznek ránk. Hát igen. Egy harminc éves férfi és egy tizennyolc éves lány egy ilyen kis porfészekben együtt biliárdozik... Nem lehet egy szokványos kép. Elhúzom a számat. A kislány nagyobb feltűnést hozott nekem, mint szerettem volna. De talán ha majd egy kézfogással elbúcsúzunk egymástól, elhalnak a rossz nyelvek. Felkapom a sörösüvegem, és meghúzom. Kissé langyos, de még mindig jó íze van, és ez a lényeg. Nagyot sóhajtok, ahogy nézem a lány következő lökését.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 20:50

Bár eleinte úgy érzem, hogy jobban örülne a férfi annak, hogyha itt se lennék, de ahogy a dákót végül nekem adja, úgy esik le, hogy talán még sincs ellenére egy játszma… akár még kettő is lehet belőle. A lényeg viszont az, hogyha már itt vagyok, akkor úgy teszem, ahogy kéri, tehát kezdenék, de közben azért megakad a figyelmem egy bizonyos szón, mely szerintem nagyon nem illik hozzám, ezért is kérdezek rá, hogy mivel is érdemeltem most ezt ki tőle, a válasza viszont megdöbbentő, így miután lökök, kis időre meg is állok, úgy hallgatva azt, amit mondani szeretne nekem, de oly sokáig beszél és oly sok mindent mond, hogy kis kezeimet végül védekezően emelem fel magam elé, így állítva meg a másikat.
- Öhm, szépen lassan felelek, de ha egyszerre mindent megpróbál elmondani rólam, ami egyébként nem is igaz, akkor nem fog menni a társalgás. – nem mintha én olyan remek lennék benne, de mégse szoktam csak így letámadni az embereket. Szóval kis időt kérek, egy kis lassítást, hogy reagálhassak is mindarra, amit mond nekem.
- Szóval, először is, nem szöktem el sehonnan se, hanem engedéllyel hagytam el az iskolát, ahol lakom, tehát a bentlakásos az talált. Itt van a közelben az intézmény, onnan jöttem el, hogy körbenézzek a városban. – kezdek is bele, mérlegelve mindazt, amit mondott nekem az imént. A szüleimet nem óhajtom belekeverni ebbe a beszélgetésbe, se azt, hogy szegény vagyok-e vagy sem, mert úgy hiszem, hogy ez egy picit se tartozik rá. Na de térjünk akkor vissza a térképhez.
- Előre felkészültem a városból, így összeírtam magamnak pár dolgot, ahova majd el szeretnék menni, ezért kellett a térkép, hogy behatároljam, hogy mi hol van, mivel először járok még csak itt. Ezért se kellett semmiféle útikönyv se, mivel már az alapján készítettem magamnak jegyzetet. – nem fogom kivenni most a táskámból, hogy megmutassam neki, hogyha nem hiszi el azt, amit mondok neki, akkor ez van, nem tudok mit tenni, bár elég furcsán érint ez az egész, ahogy viselkedik. Tényleg mintha próbálna olvasni bennem, csak nagyon nem sikerül neki. Közben azért lő, így kerül célba egy teli, én pedig már bólintok is arra, hogy a csíkossal vagyok.
- Úgyis azzal szeretek jobban lenni. – jegyzem meg most már egy kisebb mosollyal, majd próbálok meg én is érdeklődni Holmes felől, bár kezdem úgy érezni, hogy nem lesz egyszerű ez a beszélgetés. Ezek szerint nem marad itt sokáig. Nem igazán érint a dolog, nem hiszem, hogy túl sűrűn összefutnék vele, de hát soha se lehet tudni…
- És mi célból írja az útikönyvet? – érdeklődöm is tovább kíváncsian, majd amikor látom, hogy én jövök, a dákóval együtt ismét az asztalhoz sétálok, felmérem a terepet, majd célzok is lövök, így a kék, csíkos golyó már a lyukba is kerül. Lassan sétálgatni kezdek az asztal körül, hogy kiderítsem, melyik legye na következő golyó, amit célszerű lenne meglőnöm, amikor meghallom azokat a bizonyos szavakat, így szép pofim azonnal el is vörösödik. Na nem durván, de azért észrevehetően. Nagyon lassan fordítom fejem a másik felé, miközben megvonom cseppet vállaimat is.
- Ahogy mondtam, szeretném felfedezni a környéket és mivel még új vagyok errefelé és a suliban is, nincsenek igazán barátaim. Szóval… ezért is jöttem egyedül. – tárom szét cseppet kezeimet, majd gondolkodom is el a kérésen, hogy mondjak valami hasznost is neki az itteni dolgokról.
- Hmm, hát úgy tudom, hogy van errefelé egy tó, a Peach Lake, amit érdemes lehet megnézni, illetve egy kő. Amolyan határkő, ami látványosságként funkcionál. Én is meg szeretném ma még nézni ezeket a helyeket vagy legalább az egyiket, azért tudok most ezekről mesélni. – majd ő eldönti, hogy talál-e valamelyikben is érdekességet a maga számára, én viszont most becélzom a zöld, csíkos golyót és lövök. Sajnos ez most nem talál, így hátrálok, jelezve Holmes-nak, hogy most ő következik.
- Amúgy mindig ilyen kíváncsi az idegenekkel szemben? – kérdezek is rá erre az egészre ,mert tényleg kezd olyannak tűnni nekem ez az ismerkedés, mint valami kihallgatás. Szerencséje, hogy őszinte ember vagyok és válaszolok neki, bár mindenre azért nem fogok.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 20:18

- Fiatal lány egyedül ül egy asztalnál és térképet nézeget ebéd közben. - Válaszolok az első kérdésre. - Eléggé egy dolgot sugall: Szökevény. Ha bentlakásos iskolába költöznél, legalább az egyik szülőd itt lenne, és nem kellene térképet bogarásznod. Ha azt mondod, túrázni jöttél, talán könnyebben elhittem volna, bár akkor is igen furcsa lenne, hogy a te korodban valakit egyedül elengednek egy ilyen körútra. Mennyi lehetsz? Tizennyolc? Maximum. A szüleid vagy nagyon nem törődnek veled, vagy elszöktél. Harmadik lehetőségnek ott van, hogy nincsenek szüleid. Ez esetben árva vagy. Ám egy árva nem itt enne, nem lenne rá kerete. Helyette inkább egy vegyesboltban venne valamit sokkal olcsóbban. Valamint ha tényleg a környéken akarnál körülnézni, nem lenne nálad térkép. Helyette talán egy útikönyv.
Lassan rádőlök az asztalra, végigmérem a golyókat, célzok, és lövök. Egy telit beütök.
- Tiéd a csíkos. - Vetem oda. - Bár gondolom tudod. Amúgy mondhatjuk úgy, hogy átutazóban vagyok. Nem szeretem az ilyen kis településeket, ám fogalmazzunk úgy, hogy megvannak a maguk előnyei. Útikönyvet írok. Bár még csak most érkeztem, úgyhogy erről a helyről még nem tudok semmit. Nagyjából egy hétig tervezek maradni. Tudom, nem olyan izgalmas, mint azt várni lehetne, de... Ez van.
Hátrébb lépek, felmérem újra az asztalt, és mivel megint én jövök, megint lökök. Ezúttal nem rakok el egy golyót sem.
- Az asztal a tiéd...
Folytatom a dohányzást, és fújok pár füstkarikát, miközben várom a lány válaszát.
- Amúgy nem okos dolog egy ilyen szép lánynak egyedül utazgatnia, nem mondták még? Én épp nem tartom vonzónak azokat a lányokat, akik majdnem fele olyan idősek, mint én, de sokaknak igazán ínyenc falatnak tűnhetsz. És egyáltalán... Mi olyan érdekes itt a környéken, hogy érdemes megnézni? Ha ide jöttél, csak tudsz valami hasznosat mondani egy magamfajta útikönyvírónak.

//Elnézést, a színezésbeli váltásért, de ez talán így jobban átlátható lesz.//

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 20:01

Beletelik egy kis időbe, mire ráveszem magam arra, hogy felkeljek és odamenjek a billiárdozó férfihez, de megteszem és remélem, hogy nem fogom megbánni. Már egy ideje úgyis szemezgettem azzal a játékkal, most pedig lenne kivel lökni párat, csak nem utasít vissza. Bár jó az a játék egyedül is, társaságban véleményem szerint még jobb. Úgy hiszem, hogy kissé ügyetlen az, ahogy megszólítom, de mentségemre legyen szólva, ritkán kezdeményezek beszélgetést vagy bármit, még gyakorolnom kell azt, hogy ismét olyan szociális lehessek, mint régen és jelen pillanatban is azt teszem. Ahogy viszont furcsa, szinte feketének tűnő szemeivel végigmér, szinte megfagy a vér az ereimben, úgy nyelek egy aprót - láthatóan persze, hiszen eltitkolni nem tudom -, majd markolom meg kissé a billiárdasztalt.
- Látom zavarok, szóval… - már lépnék is el az billiárdasztaltól, hogy visszatérjek a sajátomhoz, amikor hátat fordít nekem, és mint látom, egy másik dákó után nyúl. Megállok a mozdulatomban, úgy meredek rá kíváncsian, és amikor meglátom a célzását, kezem lassan előre nyújtom. Nem vagyok túl ügyes, így két kézzel kapom el a felém nyújtott dákót, majd mosolyodom el cseppet, igen csak visszafogottan.
- Rendben! – nem vagyok valami jó kezdő, de ezt inkább nem mondom most el, mégis, az, ahogy hív, megmarad bennem. Odamegyek az asztal azon részére, ahol kezdeni szoktak, majd célzok, de még mielőtt lőnék, a másik felé tekintek.
- Miért hív szökevénynek? Nem szöktem én sehonnan. – rázom is meg kicsit buksimat, melynek hála barna tincseim kellemes táncba kezdenek csinos pofim előtt. Ez után viszont ismét visszafordítom tekintetemet a fehér golyó felé, majd lövök. A golyó elhagyja eredeti helyét, így csattan össze a többivel, szépen szétszedve az egy helyen lévő színeseket, melyek bár eltávolodnak egymástól, mégse mennek bele egy lyukba se. Szájhúzás… ennél többet vártam. Na de mivel most már a férfi jön, így el is lépek az asztal mellől, hogy ne zavarjam őt meg, mire látom is a kezdeményezést. Először csak cseppet bizalmatlanul nézek le kezére, majd végül elé sétálok és jobb kezem a másikéba helyezem.
- Én Amy vagyok, nagyon örvendek! – ezt így szokás mondani, de még az is lehet, hogy komolyan örülni fogok a találkozásnak, bár egyelőre még semmit se váltott ki belőlem. Na de nem fogom tovább kezét a kelleténél, e helyett inkább ellépek mellőle, majd várom, hogy ő is lőjön.
- Nem pontosan, de a város közelében élek. Igazából azért jöttem North Salem-be, hogy felfedezzem a környéket, de még egyelőre csak idáig jutottam. – mesélek is egy kicsit neki, bár sejtem, hogy nem érdekli az, amit mondok, de hát valamiről mégis csak kellene beszélgetnünk, ha már idejöttem hozzá.
- És maga? Átutazóban? – kíváncsiskodom egy kicsikét, igyekezve olyan témát találni, ami talán nem túl személyes. Nekem mondjuk mindegy, hogy mit keres itt, de némi érdeklődést szeretnék mutatni és jelenleg ennyire telik.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 19:28

Nem igazán érdekel a többi ember. Csak hangoskodó majmoknak tűnnek számomra. Feltételezem, hogy helyiek. Csócsóznak, dartsoznak, és szörnyűséges "rituáléikat" folytatják, ami egymás hátba veregetését és kigúnyolását jelenti. Soha nem értettem, hogy az állítólagos barátok miért marják így egymást. Soha nem is fogom megérteni. De már nem sokáig teszik ezt.
Már épp készülnék ellökni a fehér golyót, mikor megzavarnak. Felpillantok. A fiatal lány az. Úgy tűnik játszani szeretne.
Lassan felegyenesedem, és végigmérem. Pillantásom leginkább ahhoz hasonlíthat, mint mikor egy ezredes méri fel az újoncokat. Nyoma sincs benne a tipikus férfiúi húspult-szemlélő méregetésnek. Végül hátat fordítok, a fali tárolóhoz megyek, lekapok egy dákót, egy pillanatra a lány felé emelem, hogy jelezzem, dobom, végül pedig egy lusta mozdulattal odalököm neki a sporteszközt. Csak lassan, kényelmesen.
- Te kezdesz, szökevény. - Mondom mindenféle mosoly nélkül, majd visszasétálok a biliárdasztal mellé, közelebb húzom a hamutálat, és újra rágyújtok. Pár másodpercig a felszálló füstön keresztül nézem a lányt, majd végül, mivel nem tűnik a lehető legszörnyűbb ötletnek, felé nyújtom a kezem.
- Holmes. Szólíts csak Holmesnak.
Újra beleszívok a cigarettába, majd fölfelé kifújom, hogy ne menjen más szemébe a füst. Legalábbis ne közvetlenül.
- Ide valósi vagy? - Kérdem egy cseppnyi őszinte érdeklődéssel a hangomban.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 16:10

Egészen kellemesnek tűnik eddig ez a hely, mindenki olyan barátságosnak fest így első ránézésre, így kezdek kevésbé aggódni itt létem miatt. A térképet is nyugodtan fürkészem, miközben az ételemet várom, így egészítem ki olykor a jegyzetemet vagy jelölök meg éppen a térképen valami számomra fontosat, egészen addig, amíg egy férfi nem lép be a Pub-ba. Amikor új ember érkezik vagy megy ki az ajtón, ösztönösen emelem fel csinos buksimat, hogy megnézhessem az illetőt, és most is ezt teszem. Mivel nem ülök túl messze a bejárattól, így sikerül meghallanom azt a halk szót, amelyet az idegen férfi mond, és kissé össze is vonom ez után szemöldökömet. Én is nagyvárosból származom, még sincs semmi gondom se az ilyen helyekkel, de hát kinek mi.
Több időm nem marad most a merengésre, mivel a fiatal, nálam talán pár évvel idősebb pincérlány már hozza is a rendelésemet, így kerül elém az ínycsiklandozó étel, amelynek illata rögtön beférkőzik orromba.
- Köszönöm szépen! – biccentek is felé, és még egy kedves mosolyt is kap tőlem, amely viszonzásra talál. Jó nagy adag, meg kell hagyni, én pedig farkas éhes vagyok, szóval hamar neki is látok lakmározásnak. Nem kapkodom, kényelmesen fogyasztom az ételemet, normális tempóban vágva a húst és olykor a krumplit is kisebb darabokra, de mivel egyedül vagyok, így egy idő után ismételten elkezdem felmérni a terepet. Többen ételeiket fogyasszák már, mások pedig szórakoznak a csocsó asztalnál, de a billiárd mintha felszabadult volna. Szerintem ha végeztem az ebédemmel, én is odamerészkedem majd… Vissza is kanyarodom saját elfoglaltságomhoz, így fejezem be az étkezést és hallom meg ez után rögtön a golyók ütközését. Kék szemeimmel ismét arrafelé fordulok, és már láthatom is újból azt a furcsa pasast, aki ezek szerint megelőzött engem. A fenébe, kár érte.
Mondjuk… lehetnék akár bátor is, és odamehetnék hozzá, megkérdezve, hogy zavarnám-e, ha csatlakoznék, de nem tudom, soha se voltam ilyen bátor és nyílt teremtés, így inkább csak kíváncsian figyelgetem, ahogy a golyók eltűnnek a billiárdasztalról, majd nemsokára újból fel lesznek állítva. Na jó, most vagy soha! Úgyis nemsokára tovább állok, egy menetet pedig talán kibírunk mind a ketten, így végül összeszedem magam, megiszom az italomat, majd elpakolok a táskámba és ez után lépek oda az ismeretlenhez. Cseppet megköszörülöm a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét, majd egy visszafogott mosolyt eresztek meg a másik felé.
- Jó napot! Én nem… nem szeretném feltartani, de csatlakozhatnék Önhöz egy játszma erejéig? – teszem is fel a bátortalan kérdést és arcomon egyre jobban látszik, hogy nehezen tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy miként is mondjam el neki azt, amit szeretnék, de lassan hátsómmal nekidőlök az asztalnak, hogy egy kicsit még azért magyarázkodhassam.
- Igazából nagyon régóta nem játszottam már, de régen egész jól ment. – teszem hozzá, aztán most már csak rajta áll, hogy elküld-e melegebb éghajlatra vagy esetleg játszunk egy kicsit. Ha az első lesz, akkor viszont tuti, hogy szedem a sátorfámat innen egy fizetés után és inkább egy normálisabb hely után nézek… talán alapba is azt kellett volna tennem.

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 15:28

Leállítom a dzsipp motorját, és körbenézek. North Salem nem az a hely, ahol a legszívesebben tölteném el életem hátralévő napjait, de egy hét talán belefér. Ám még mielőtt elkezdenék szállást keresni, úgy döntök, megnézem magamnak a helyieket, és erre talán a legjobb hely egy pub.
Leállítom a dzsipp motorját, és kiszállok. Hátulról előkotrom a pénztárcám, átszámolom, mennyi pénzem is van még, és úgy döntök, pár napig még senkitől nem kell... Igényelnem újabb összegeket. Magamhoz veszem a határidőnaplóm, ami inkább jegyzetfüzetként funkcionál, majd kiroppantom hátam, és elindulok a Blazer felé.
Ahogy belépek, kellemes illatok csapják meg orromat. Ez a hely pont olyan kívülről, mint belülről. Csak a rózsaszín függönyök hiányoznak.
- Kisváros... - Szalad ki a számon, s ha hallotta valaki, egyértelműen kivehette a mélységes lenézést a hanghordozásomból.
Odalépek a pulthoz, és ráébredek, hogy már majd egy napja nem ettem. Rendelek valami ehetőt, mire a pultos közli, hogy legalább tíz perc, míg elkészül. Addig is leülök, az egyik asztalhoz, zsebemből tollat húzok elő, és elkezdem olvasgatni a jegyzeteimet.
Itt az ideje, hogy komolyabban is foglalkozzak a szervezgetéssel. Eddig próbáltam felmérni, hogy mi hol van. Katonai bázisok, lerakatok, raktárak, élelmiszerüzletek, óvóhelyek. Itt az ideje elkezdeni szervezni a csapatot. Szükségem lesz valakire, aki a jobb kezem lehet. Valamint kelleni fog még egy igazi erőember, valaki, aki nagyobbat üt mint egy gyorsvonat.
Közben elkalandozik a tekintetem. Fáradt vagyok, köszönhetően a hat órányi vezetésnek. Az egyik asztalnál egy fiatal lány ül, és egy térképet bámul. Gondolom elszökött otthonról. Nem lehet több tizennyolc évesnél. Gyerek még...
Kijön az ebédem, és nekilátok. Pontosabban majdhogynem zabálok. Akárhogy próbálom türtőztetni magam, a farkaséhség győzedelmeskedett. Közben még rendelek magamnak egy üveg sört is, és majd tíz dollár jattot adok. Nem maradok sokáig, de egy pultos barátsága sokat jelenthet így is.
Mikor befejezem az evést, úgy döntök, kifújom a gőzt. Megmaradt fél üveg sörömmel a másik terem felé veszem az irányt, és nekiállok kipakolni a golyókat. Pár lökés nem árthat, és legalább a figyelmem is a helyére billen.
A kezembe veszem a billiárddákót, majd kinyitok egy ablakot, hamutálat húzok magam mellé, és rágyújtok. Nekiállok egyedül játszani, és minden lökés után beleszívok a cigarettába. Mikor elfogy, elnyomom, belököm az utolsó pár golyót, és újra elkezdem visszarakni őket, hogy még egy kört lezavarjak...

Tárgy: Re: Blazer Pub Pént. 27 Szept. - 12:07

Victor Holmes

Kezdem úgy érezni, hogy mostanában tényleg jobban érzem magam, sokkal másabb a hangulatom, mint amilyen az előtt volt, hogy ide költöztem volna. Talán tényleg megérte a számomra ez a kis változás, mivel most már nem félek folyamatosan attól, hogy kinek árthatok, ahogy attól sem, hogy esetleg valaki halálát okozhatom… ismét. Szerintem soha se fogom elfelejteni azt, ami történt, pedig tudom, hogy tovább kellene lépnem rajta, csak önvédelem volt – legalábbis ezzel nyugtatom magam. Mindenesetre a mai nap ismét a kikapcsolódásé, a sétáé és az ismerkedésé a környékkel. Tudom-tudom, többet kéne az iskolában maradnom, de valamiért még mindig feszengek, hogyha valamelyik diáktársam közelében vagyok, mivel tudom, hogy mindannyian különleges képességekkel rendelkezünk, és nem nagyon tudom, hogyan is kellene hozzájuk állnom. Talán jobb lesz nekem, hogyha a normális emberek közé kerülök a mai délután alkalmával, így délelőtt ismét útra keltem, hogy megismerhessem North Salem-et. Utána néztem azért néhány dolognak, amely felé talán érdemes lenne elmászkálnom, de az biztos, hogy először megebédelek. A hasam csak úgy korog, de a busz jön, én pedig nem tudok most az X-Birtokon étkezni, akkor lekésném a járatomat, így gyors pakolászásba kezdek és már a buszmegállóban is vagyok, amely nagyjából velem egy időben érkezik meg a megállóba. Felszállok, fizetek, majd egy kényelmesnek tűnő helyre le is dobom magam, így várom izgatottan, hogy megérkezzek a központba, amely szerencsére nem tart túl sokáig. Leszállva a buszról rögtön körbe is tekintek tengerkék szemeimmel, majd elmosolyodva igazítom meg a vállamon lévő fekete oldaltáskámat. Nem öltöztem ki egy picit se, tök átlagosnak nézek ki a fekete színű nadrágommal és a világoskék színű pulóveremmel, mely fölött egy fekete, őszi időkre való kabát található. Lábaimon kényelmes srortcipő, vállamon meg ugyebár a táska, semmi más. Hajam kibontva, most kissé hullámosan omlik végig hátamon, arcom pedig kipihentségről árulkodik.
Na de most már tényleg találnom kéne egy olyan helyet, ahol elfogyaszthatok egy gyors ebédet még a séta előtt, így lassan indulok meg az úton, folyamatosan figyelve, hogy hova is érdemes beülni, így szúrom ki az igen csak forgalmasnak tűnő, Blazer nevezetű Pubot. Hmm… talán ez jó lesz. Nem hezitálok sokáig, így végül megindulok az ajtó felé, majd betérve már a pult felé is sétálok.
- Jó napot! – köszönök illedelmesen, majd megvárom, amíg velem kezdenek el foglalkozni. Akad itt még néhány üres asztal, így tudom, hogy hova is fogok leülni, de előbb leadom a rendelésemet, amely most egy kis sült hús lesz, krumplival. Nem nagy extra, de most pont jó lesz, ahogy a víz is hozzá. Mivel azt mondják, hogy majd kihozzák, ezért már biccentek is feléjük, majd megindulok az egyik üres asztalhoz, ahol leteszem táskámat az egyik székre, majd egy másikon már helyet is foglalok. Remélem, hogy nem kell majd egy órán át itt ücsörögnöm, mire enni kapok, picit unalmas lenne, de addig is le kéne foglalnom magam. Egy kis turkálás a táskában, majd egy térkép és egy kisebb jegyzetfüzet kerül elő, természetesen egy ceruzával együtt. A térképet magam elé terítem, majd már nézegetni is kezdem, hogy merre lesz érdemes elvándorolnom az ebédem után. Jó előre megtervezni mindent, így nem veszítek felesleges időket, főleg, hogy estére az X-Birtokon kell majd lennem. Ahogy viszont nézegetem a helyszíneket, összeegyeztetve az előre elkészített jegyzetemmel, időről-időre szép szemeim elvándorolnak a biliárdasztal irányába. Elég rég játszottam már, de jó is lehetne… de nem, most nem ezért vagyok itt, nem kéne ilyesmikre gondolnom. Csak egy ebéd és már tovább is állok, úgy lesz a legjobb. Nem biztos, hogy ismerkednem kéne, talán nem lenne olyan szerencsém, mint amilyen Jeremy-vel volt.

Tárgy: Blazer Pub Vas. 8 Szept. - 10:31

A város központjában található pub, ami talán a legforgalmasabbnak mondható North Salemben, minden bizonnyal a kedves kiszolgálás és a közvetlen pincéreknek köszönhetően. Belépve egy széles pulttal találod magad szemben, ahova nyugodtan leülhetsz, ha csak meginni szeretnél valamit, vagy beszélgetni a csapossal, aki tuti, hogy erre készségesen rendelkezésedre fog állni. Jobbra pillantva meglátod a kisebb területet, ahol 6 db szépen megterített kis asztal található, a fal mellett pedig néhány box, ahova beülhetsz egy finom ebédet, vagy vacsorát elfogyasztani. Azonban számíts rá, hogy ez jellemzően egy olyan hely, ahol inkább a zsírosabb kaják vannak előnyben, de ha nagyon akarod azért salátával is szolgálni tudnak.
Ezen kívül padig akad még egy kisebb félreeső terem is, ahol két biliárd asztal, egy csocsó és két darts tábla is megtalálható, ha valaki nem csak ücsörögni szeretne, netán kifejezetten le szeretné dolgozni az elfogyasztott falatokat.

Tárgy: Re: Blazer Pub