North Salem Hospital

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 19 Szept. - 17:38

Wyatt & Jordan

Nem tudom tagadni pedig nagyon szeretném, féltem Őt, a saját életemnél is jobban. Megismerkedésünk hogy is mondjam, adott egy szép alapot, hogy minden nap legyen okom azon aggódni vajon látom-e még holnap, hisze ha egyszer majdnem sikerült elintézniük, akkor ez bármikor máskor is lehetségessé válhat. Ha akkor épp nem vagyok ott, ha eredeti terv szerint még tovább üldögélek a fák rejtekében akkor elszalasztom a találkozást és valószínűleg bele is halt volna a sérüléseibe, Én pedig örökre elveszítettem volna a lehetséges, rám váró boldogságot. Mert most történt ugyan egy-két igen érdekes és riasztó esemény, de Ő most is itt van velem, nem dobott el magától, nem rohan gondolkodás nélkül a halálba, mérlegel és támogat, erre van szükségem, Rá van szükségem. Hiszem, hogy együtt képesek leszünk megoldani ezt az ügyet és véget vetni a félelmeknek, hogy aztán megpróbáljunk többé kevésbé normális életet kezdeni. Képesek lehetünk rá, az iskola nyújt némi háttét biztonságot, emellett csak sikerülhet elhelyezkednünk, nem?
-Talán igen, csak nem gondot okoz? - Mosolyodom el. A csókunk már oly jól megszokott, kicsi szenvedély, boldogság és harmónia keveréke amit egy bizonyos láng csak tovább hevít. Lehet megsérültem és lehet, hogy ágynyugalomra intettek, de bizony ezt se Ő, se Én nem tudjuk sokáig betartani, ilyenkor milyen kellemes volna birtokolni egy öngyógyító képességet.
-A rendőrség egyszerű emberekből áll és nem akarom bajba sodorni őket, ha netalántán valóban egy mutáns akar az életemre törni, sokkalta védtelenebbek, mint Én. - Na nem mintha Én olyan nagyon tudtam volna vigyázni magamra.
Szinte már reménykedve várom, hogy Wyatt lakására érjünk, ott mindig biztonságban érzem magam, tudom, hogy arról a lakásról csupán azok tudnak akik teljes bizalmunkat élvezik.
Ha ott leszünk végre megtudok nyugodni részletesen, főleg, ha Wyatt mellettem marad és kicsit összebújhatunk. Nem jellemző, hogy ilyen szinte romantikáznánk vagy csak összebújva feküdnénk egymás mellett, de bevallom, néha erre is szükségem van, szeretem, ha mellettem van így is, nem csak úgy.
Ölelésbe burkolózva kezdek megnyugodni kissé és ez határozottan jót tesz, ha idegeskedem akkor csak ennél is jobban fog sajogni a fejem, az meg már lassan elviselhetetlenné válna.
-Gondoltam rá persze, de nem tartom valószínűnek, az eddigi kapcsolataim mind felszínes próbálkozások voltak, de részemről nem volt elég a beleadott energia, a fiúk pedig hamar beleuntak a viszonzatlanságba, nem mondhatnám, hogy gyűlölettel váltam volna el tőlük. - tanakodtam. Ez volt az összes közül a legkizárhatóbb, valahol azonban úgy éreztem ezt a múltam egy elrejtett zugában kell keresnem.
Végre elindultunk az autó felé, beszálltunk és úton voltunk kettőnk biztonságos rejtekébe.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Kedd 1 Szept. - 18:09

Jordan & Wyatt

Nem érzem azt, hogy túl jó testőr lennék, hiszen eddigi életem során sosem kellett magamon kívül megvédenem senkit, ez egyedi eset. Úgy vagyok vele, hogy mindez már mit számít, amióta megismertem Jordant, teljesen megváltozott az életem, nem baj, hogy a szőke lány olykor még cukinak is nevez, attől még úgy vélem, hogy lehetek férfias, mindenképpen szeret. Na igen, a szerelem, ez is olyan furcsa, eddig távol állt tőlem az ilyesmi, de az angyali szépség magába bolondított, most már összefügg az életünk, és nem is lehet kérdés, hogy együtt képzeljük el a jövőt. Ebben a jövőben nincsen helye gázolóknak, sokkal inkább bútorvásárlásnak, és tisztességes munkának. Nem akarom, hogy a kis szőke azon aggodalmaskodjon, hogy mivel töltöm a szabad óráimat, félteni kezdjen. A tartalék pénzemből még egy jó darabig elvagyunk, de hosszú távon bizony bele kell fogni valamibe. Fegyverboltot nem nyithatok, ahhoz túl sok engedély kellene, de majd azon a vonalon indulok el, amihez érte. Még az is felmerült bennem, hogy Xavierék közé állok, és a szart is kiverem azokból, akik mondjuk ellenünk szegülnek, ehhez értek, miért is ne tenném?
- Mertem volna? Ez azt jelenti, hogy mostantól te irányítod a dolgokat? – Tudom, hogy fájdalmai vannak, de talán nem annyira komoly, hogy túlzottan törékenyen kéne kezelni. A csókja most is édes, mint korábban, reméltem, hogy tőlem nem kezd el megriadni, csak mert megijedt attól, ami történt.Hiszen egyértelmű, én mellette állok, és egyedüli célom, hogy ketten oldjuk meg mindazt, ami még ránk vár.
- Igazad van. Majd úgy csináljuk, hogy megmutatom pár haveromnak a leveleket, és abból indulunk el. A zsarukat kihagyjuk, úgysem értenem hozzá, és lassúak is. Végső soron a főnököd is kompetensebb, lehet, hogy mutáns ügy az egész, akkor meg nem csak téged érint. – Egyátalán nem érzem úgy, hogy belerángatna, végülis az életem a veszély, nincsen vele problémám, hogy a lányért tegyek, akivel együtt alszom. Sőt, nem csak alszunk, most viszont lehet, hogy egy-két napot mindezzel várni kell, vagy ha csináljuk is, lehetőség szerint óvatosabban, sőt, ha úgy alakul, romantikusan, cukin. Nem jellemző ránk, de úgy vettem észre, Jordan a durva dolgok mellett szereti, csak ha átölelem, és az arcát puszilom meg. Valahol a kezdeti féktelenség után mostanság kezdjük felfedezni, hogy bármennyire is különbözőek vagyunk, tudunk egymásra hatni, hogy valahol félúton találkozzanak az igényeink. Amíg pakolászik, leülök, hiszen teljesen felesleges az általa kitalált rendszert felrúgni, majd én cipelem a bőröndjeit. Amikor készen van, akkor örömmel húzom magamhoz, hogy végigsimítsak a hátán, és az ajkaim között érezzem a bőre ízét. Most csak pár pillanatig ölelkezünk, a cél végül az, hogy megnyugodjon, nem további sztresszt akarok rázúdítani.
- Nem számít, hogy egy, vagy kettő, elkapjuk. Pár nap nyugalom ellenben ránk fér. Az új lakás címét még nem is nagyon tudja senki, ott jól megleszünk, amíg a cimborák dolgoznak. Kipihenheted magad. Nem gondoltál egyébként arra, hogy valami régi barátod, pasid lehet az egész mögött? Te gyönyörű vagy, lehet, hogy valaki belédőrült példának okáért. – Kiveszem a kezéből a táskát, nem kell cipelnie, és ezzel együtt sietünk le, vissza a kocsimhoz, amivel ismét megcélozzuk Salemet. Nemsoká a közös kis lakáshoz is érünk.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Pént. 14 Aug. - 15:22

Wyatt & Jordan

Még mindig kicsit az egész gázolásos eset hatása alatt állok. Nem is igazán az foglalkoztat, hogy megsérültem vagy, hogy megakartak ölni, hanem, hogy ki akar. Sose ártottam életemben senkinek, még azoknak sem akik megérdemelték volna, mert sokak életét keserítették meg. Most pedig valaki mégis úgy gondolja tettem ellene valamit és ezért megakar ölni. hazudnék ha azt mondanám nem félek, mert félek, senki sem lenne ilyen helyzetben bátor vagy nyugodt, az, hogy túléltem a gázolást még nem jelenti azt, hogy ennyivel fel is adja/adják. Viszont a félelem mellett van bennem egy kis kíváncsiság is, hiszen, eddig rejtőzködött a támadóm, de a közelemben kell lennie, ha ennyire ismeri minden lépésem, tudni akarom ki az!
Tudom, hogy hiba volt eltitkolni Wyatt elől a leveleket, az egész fenyegetést, de amit már megtettünk nem tudunk visszájára fordítani. Most már tudom, egymás között nincsenek titkaink, bármi legyen is.
-Helyes, mertél volna mást mondani. - Mosolyodom el. A csókja szenvedélyes, még be nem teljesíthető ígéretekkel teljes. Ettől pedig én is még inkább várom, hogy felgyógyuljak. Szükségem van arra, hogy Wyatt elfeledtessen velem mindent ami mostanában ért, ezt pedig leginkább azzal tudja, ha testével takarja be az én testem és egybeforrnak gondolataink, érzéseink, mi magunk. Wyatt mellett magamat tudom adni, egy kissé, sötétebb, vadabb önmagam, amit Ő rendszerint ki is használ a legnagyobb örömömre.
-Nem akarom, hogy faggassanak vagy egy egyszeri ügy legyek, ahogy te mondtad, és tudom, bár nem vagyok boldog tőle, hogy te sokkal több alvilági embert ismersz, mint a nyomozók, és talán a segítségedre lehetnek, bár haragszom magamra amiért újra belerángatlak ebbe és veszélybe sodorlak. - Sóhajtok. Mikor megismertem azt hittem pont olyan, mint amilyennek mutatja magát, egy romlott, szívtelen alak, de nem az, csak a környezete tette azzá, ahogy inkább egyre kezdett felém húzni megmutatta mi rejtőzik a természetfeletti jóképűség alatt. Igenis képes szeretni, ott hagyott mindent miattam, most pedig én küldöm vissza, hogy lehetek ennyire kegyetlen és önző?
Egyedül tényleg Wyatt mellett érzem magam biztonságban és ha nyálas, ha nem, ezt tudatni akarom vele. Éreztetni akarom vele, hogy a biztonságot, a jövőt és mindent jelent nekem.
A szobába érve, teketóriázás nélkül dobálok mindent táskába amire szükség lehet, nem válogatok, mindenből rakok el, hogy elég legyen. Egyszerűen csak minél hamarabb Wyatt lakásán akarok lenni, itt nem érzem biztonságban magam, valaki figyel, tudom.
Ahogy közelebb lépek a tele rakott táskával Wyatt ölében kötök ki. Boldogan simulok hozzá.
-Szuper, ezek szerint ketten akarnak megölni? Sokkal jobban érzem magam. - Sóhajtok majd felállok az öléből és nagy nehezen felkapom a táskát azzal a céllal, hogy majd lecipelem a kocsiig.
-Mehetünk, mindent amire szükségem lesz pár napig az benne van a táskában, ha hozzátok érünk már jobban leszek. - Értem itt az idegességre.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Hétf. 20 Júl. - 13:00

Jordan & Wyatt

Félreértés ne essék, nem azért vagyok pipa, mert talán Jordan félt elmondani, hogy bántani akarja valaki. Sokkal jobban idegesít, hogy egyátalán valaki őt akarja. Mert erről lehet szó. Valaki meg akarja kapni, de mivel nincsen rá esélye, elpuszítaná. Majd ha megvizsgáltam a leveleket, többet tudok. Nem vagyok ugyan nyomozó, de mivel pont a másik oldalon álltam eddig, tudom, hogy mire kell figyelni. Most így elsőre ez az érzésem, hogy valami beteg, pszichopata elme, de mi van, ha nem is valami őrült vadászik rá, hanem egy higgadt, öntudatos gyilkos? Akkor sokkal komolyabb dolgun lesz. Az viszont biztos, hogy a kis szőkével együtt fogjuk ezt megoldani, nem hagyom magára, és nem éreztetem vele egy cseppet sem, hogy szemrehányást érdemelne a titkolózás miatt. Így alakult, spongyát rá, most már foglalkozzunk az egészségével és a biztonságával. Legalább pár napot pihenjünk, aztán jöhet a nyomozós. Tisztességes életet akartam volna élni, de ha ezt nem tudom most még elkezdeni a szöszi védelmében, hát legyen így, nem sietős. Az fontosabb, hogy ne legyen zaklatója.
- Édi... férfias. Különös végletek, de tudod mit? Elfogadom. – Viszonzom a csókját, kissé talán még belemenősebben is, mint kéne, még a nyakára is jut belőle néhány, ahogyan teljes testtel magamhoz simítom a derekánál fogva, hogy aztán rájőjjek, van még fontosabb dolgunk is. Csak bizakodhatok, hogy gyorsan helyrejön, hogy kiélhessem magamat rajta. Pár nap is kínszenvedés, úgy érzem. Tökéletes az alakja, gyönyörű az arca, ehhez még édes jellem is párosul, a francba is, megfogtam vele az isten lábát. És bárki fejét letépem, aki bántani meri.
- Jól tetted. Nekik csak egy ügy lennél, nekem meg az életem. – Adok neki igazat. Bármelyik tekintetben is kapunk majd választ a kérdésre, az illető meg fog bűnhődni. Ha pedig lezártuk mindezt, akkor nem csak, hogy összeköltözünk, még azt is el tudom képzelni, hogy valahol távol mindentől, ahol egyikőnket sem ismerik. Új életet kezdhetünk, más fordulatot vehet az életünk, hogy egymást megtaláltuk. Biccentek a szavaira, végülis ő a nő a kapcsolatunkban, közel sem érzem nyálasnak, ha az érzéseiről beszél, végülis az a dolga, hogy megnyíljon, és kinyilvánítsa, mellettem van biztonságban. Az ember tulajdonképpen ha leszámítja a futó kalandokat, olyanra vágyik, akivel nyugodtan, megkönnyebbülve ébredhet fel, nem pedig zaklatott az egész élete, mint nekem az elmúlt legalább tíz évben. Áthajolok az ülésen, és viszonzom a csókot, ebben a tempóban még estig sem birom ki, nemhogy addig, amíg lábadozni tud. Na majd csak lesz valahogy. Követem az udvaron át a főépületbe, hogy felkeresük a szobába, lehuppanok az ágyához, amíg ő pakolászik, és megnézem a leveleket. Hümmentek egy nagyobbat, és ha a közelben téblábol, lehúzom magam mellé.
- Szerintem két különböző személyről beszélünk. Aki írt neked... nos nem ő bántott. Az valaki teljesen más lesz. Szerintem. Na megyünk, vagy segítsek még valamit pakolni?

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 12 Júl. - 12:02

Wyatt & Jordan

Míg a kórházban feküdtem és kivizsgáltak végig nyomasztott az érzés, hogy majd Wyatt hogy fog ehhez viszonyulni. Na meg persze ha nem is annyira erőteljesen, de bennem motoszkált az érzés, hogy van valaki aki az életemre akar törni. Volt bent időm gondolkodni, de senki nem jutott eszembe akinek ellensége lehetnék. Egész életemben próbáltam a saját, bonyolult életemet helyre rakni, még csak időm sem adatott arra, hogy máséba kössek bele vagy foglalkoztasson. Még csak barátaim sem voltak szinte soha akikkel akár elmérgesedhetett volna a kapcsolatom. Az agyam folyton ezen kattog, de mind hiába, semmi értelme sincs, még csak egy nagyobb veszekedésre sem futotta tőlem senkivel. Wyatt véleményével pedig nem tudok egyet érteni, az, hogy be lenne gerjedve rám valami őrült fickó..hát ezt valahogy kétlem, Wyatt előtt se áltak sorba értem, miért pont most lenne valaki? Pont most amikor Wyatt-tel vagyok. Nem, ez valahogy számomra nem állja meg a helyét. Bár nem kizárható, lehet csak én nem vagyok annyira a valóságban, mint kellene hiszen az emberek tettei, érzései, gondolatai nem annyira kiszámíthatóak, nem olyan egyszerűek, mint azt gondolnánk.
-Egyáltalán nem nyálas, szerintem édi és igazán férfias. - Nevetek fel ma először és ki tudja, lehet utoljára is. Ahogy magához von kihasználom az alkalmat, hogy megcsókoljam. Annyival nagyobb biztonságban érzem magam vele, mint a kórteremben azzal a fura fickóval az ajtóm előtt. Nem emlékszem, hogy a nyomozó bárkit is odarendelt volna, de lehet csupán nem emlékszem, az agyrázkódás tesz ilyen kis apróságokat.
A kocsiban már valamelyest nyugodtabbnak érzem magam, jó, azaz érzés, hogy figyelnek nem múlt el, de ez szerintem csak a mai nap tetőpontja, sokkot kaphattam ami valahogy még csak most fog kijönni rajtam. Szegény Wyatt, ahelyett, hogy pihenhetne otthon kapott egy jókora koloncot most.
-Igen, a nyomozóknak nem említettem, nem akartam, hogy a leveleket lefoglalják még mielőtt eljuthatnának hozzád, benned sokkal jobban bízok, mint a hatóság embereiben. - Erről tehet akár az, hogy rengeteg rosszfiú épül be a rendőrséghez, vagy egyszerűen csak Wyatt az egyetlen ember aki számomra biztonságot jelent és aki kiérdemelte a bizalmam.
A kapuhoz érkezve csak kinézek az autóból és mint egy varázsütésre a kapu nyikorogva kitárul és elindulhatunk befelé. Sose jöttem rá, hogy hol vannak elrejtve a kamerák vagy mi módon tudják hogy ki van itt, de az egyszer biztos, hogy remekül meg van óldva.
-Szeretném megpróbálni Wyatt, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam melletted és azért az a pár éjszaka amit együtt töltünk édes kevés, és most lehet én leszek túl nyálas, de hiányzol nekem. - Mosolygok rá majd megcsókolom, nem szenvedélyesen, csak egy apró csók, semmi több.
Kiszállok a kocsiból majd megvárva, hogy Ő is megtegye együtt indulok be az épületbe majd fel a szobámba, most nem járkál senki sem a folyosókon, a gyerekek alszanak ahogy a tanárok és xmenek nagy része is.
Egy kissé kopottasabb ajtóba beleillesztem a kulcsom majd belépek és villanyt kapcsolok, hogy lássunk is valamit. Az asztalkámhoz lépve kinyitom a fiókot ami a leveleket rejti és mindet kiveszem, hogy Wyatt is elolvashassa, ha szeretné, bár szinte elmondtam már a lényeget.
-Itt van mind, ha szeretnéd olvasd el őket, addig összepakolok pár holmit amire szükségem lehet. - Ezzel odalépek a szekrényemhez, hogy valamiféle hálóinget keríthessek magamnak majd alsóneműt és így tovább.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Kedd 7 Júl. - 17:23

Jordan & Wyatt

A szőkeséggel elindulunk kifelé, végre legalább nem a bizonytalanság van, hiszen amikor telefonált, a város másik végéből legalább negyven perc volt, amíg ideértem, aztán az az idegörlő várakozás a recepción. Nem gondoltam volna, hogy az életembe beleférnek az efféle érzések, és most itt a szőkeség, aki teljesen felforgat mindent, akivel hosszútávon is el tudom képzelni az életemet, anélkül, hogy pisztolyt kéne rántanom. Jó, a radioktivitás mindig ott marad fegyverként, a mutációt nem tudom elnyomni. Most viszont azt akarom, hogy minél hamarabb megtudjuk, hogy ki áll az események hátterében. Ehhez egy egészséges Jordanre lesz szükségem, mert a csajszi eléggé fel van zaklatva. Legalább egy-két napot pihenjünk, aztán járjunk valahogyan utána, ki akar a szöszim életére törni. Valahogy úgy érzem, hogy egy beteg alak lehet. Mert oké, van Jordanben egy komolyan gerjesztős faktor, de azért nem kéne úgy intézni, hogy ha nem lehet az övé, már ki is nyírja.
- Jól van Jordie, majd megbarátkozom vele. Fúj, kicsit nyálas, ha úgy gondolom, hogy ne legyél sokáig távol tőlem? – Simítom végig szőke tincseit, hogy magamhoz húzzam, túlságosan képes vagyok már aggódni érte, ami nem igazán keményfiús, macsós megoldás, de hát mi a francot csináljak, ha rájövök, hogy rátaláltam valakire, aki fontos lehet nekem? Inkább beszálunk a kocsiba, hogy a birtok felé vegyük az utat. Nem titkolt pillantással lesek oldalra, hiszek jó idő van, ahogy nézem valami rövidebb ruhácskát sikerült felvennie, amiből kivillan a formás térde, vádlija. Na jó, önmegtartóztatás, legalább még egy pár napig, hogy ő is ereje teljében legyen. Miután nem tudom, hogy merre van a birtok, időnként ránézek, hogy irányítson, és nem sokkal később már letérünk a főútról, hogy a zöldebb övezet felé irányuljunk.
- Esetleg majd el tudom vinni egy haverhoz őket, hátha az a beteg idióta hagyott rajtuk nyomot. – Ajánlom fel, és szépen bekanyarodok a vaskapuhoz, amely a birtokot védi, gondolom szólnia kell, hogy velem jött be. Azt nem tudom, hogy ilyenkor ki kell-e szállnia a kocsiból, vagy csak int, így várakozóan tekintek rá, hogy aztán nem kicsit döbbenjek le, csakis jó értelemben azon, amit mond.
- Hát nem mondom, most megleptél, de mivel én is veled jöttem ide, logikus, hogy több időt töltsünk együtt. Megpróbáljuk? – Nem tudom, hogy miért kéne várni amíg elkapjuk a merénylőt, hiszen eleve most hozzám fogom visszavinni, ha megvannak a levelek, így akár most is összepakolhatjuk a cuccait. Atyaég, ez azért komoly előrelépés, nem hittem volna, hogy tényleg lesz ilyesmi.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 27 Jún. - 18:08

Wyatt & Jordan

Ennél a helynél minden jobb, még a birtokon kapott egyszerű szobám is. Nem szeretem a kórházakat, hiába élnek és mozognak benne az emberek mégis kihalt, élettelen, egyszerű és halálthozó, már nem is beszélve arról az iradatlan erős fertőtlenítő szerről beszélve aminek a szagától még napokig fog forogni a gyomron. Talán azért nem szeretem annyira a kórházakat, mert itt nem ismerik a nővények gyógyító jelenlétét. Nincs itt semmi zöld a falalkon kívül, nekem pedig, aki a növényekhez kötődik egy ilyen hely felér egy temetővel.
-Wyatt, ez egy iskola, ne gondolj rá úgy, mint egy kísérleti bázisra, a birtokon a gyerekek biztonságban vannak, szeretetben és sok törődésben részesülnek. - Talán nem szeretek a birtokon dolgozni, de ez nem azt jelenti, hogy nem tartom helyesnek az iskola megalapítását. Szerintem szükséges volt és nagyszerű, hogy vannak még emberek akik valóban a jót akarják elérni.
Elnevetem magam Wyatt szavain, de nem sokáig tart a jókedv. Nagyon is komoly az ami történt. Félek, na persze ezt nem akarom különösebben éreztetni Wyatt-el is. Így is a fejébe vette, hogy bárki is tette ezt alaposan megfizet a tettéért, nem akarok még egy lapáttal rétenni a dologra még a félelmemmel is. Elég ha nekem kell ezzel megküzdenem.
A csók azonban valamelyest sikeresen felejteti a félelmet, még ha csupán pár pillanatig is tart az egész.
-Okés, bocs, igazad van. Csak ezt kissé furcsáltam, de hát lehetséges, hogy most mindent túlreagálok. - Eresztek meg egy mosolyt mellé, hogy bebiztosítsam, hogy valóban ez csak egy téveszme, holott nagyon úgy érzem mégsem az.
-Mindnek ott kell lennie, a nagy részét fel se bontottam, mert körülbelül sejtettem mi fog állni bennük, óvatlanság volt nem megnézni őket. - Sütöm le a szemeimet. Ostobán viselkedtem és ez majdnem az életembe került.
-Ha ennek vége és elkapjuk a levél küldőjét..szeretnék hozzád költözni Wyatt. - Már napok óta gondolkodom ezen, persze nem hagynám teljesen ott a munkámat csak éppen nem gyerekekkel foglalkoznék hanem bevetésekre jelentkeznék, így több időnk maradna Wyatt-tel egymásra.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Kedd 23 Jún. - 14:22

Jordan & Wyatt

Itt az ideje, hogy elhúzzunk innen a szöszimmel, mert ahogyan ő is mondja, teljesen személytelen egy gyógyszerszagú kórházba, ahová már csak meghalni jár az ember, így nem akarok késlekedni, jobb, ha közös kis bérelt lakásunkban lábadozik. Igaz, valóban nem tűnik nagyon leharcoltnak, csakis attól lehet megriadva, hogy mit szólok majd a történtekhez. Jó, az agyrázkódás nem vicces dolog, de kiheverhető, végeredményben megütötte magát. Nem vagyok egy romantikus alkat, msot majd előhúzom ilyen irányultságomat, ágyba viszem a rántottát, meg a konzervet, mert hogy főzni nem tudok, az hétszentség. Remélem már magát a gesztust is értékeli.
- Nem igazán szívlelek belépni egy olyan gyűjtőhelyre, amely a magunkfajtákat tömöríti egységgé... valahogy baljóslatú így kategórizálni, de csak menjünk. – Bólintok, és még mindig rajta tartom a szememet, holott a formás mellek már eltűntek a póló rejtekében. Egyébként is valami bomba teste van, ha még előttem is öltözik át, nagyon nehéz visszakoncentrálnom a komoly tényekre.
- Mi? Ja igen... ez nem semmiség, bántani akartak szivi, nehogymár úgy vedd, hogy bagetel dolog. Pihensz egy cseppet, ha jobban vagy, akkor keményen gerincre váglak, aztán felkutatjuk ezeket a mocskokat... – Pontosan tudja, hogy szavaimmal viccelek, mert hiába vagyok kemény pasi, azért nem akarnám megalázni, főleg, ha szeretjük is egymást. Nem fogjuk vissza magunkat a szexben, ez igaz, most is el tudnám képzelni, hogy kihasználjuk a magaslabdát az ággyal, de ennyire azért nem vagyok türelmetlen, és perverz, el fog jönni majd az ismétlések ideje. A csókban összeforrunk, ennyitől azért csak nem lesz rosszul, ha igen, majd észreveszem magam. Elindulunk kifelé, hogy végül beüljünk a kocsimba, és a munkahelyét vegyük célba.
- Passz. Örülök, hogy beengedtek hozzád, nem volt lehetőségem még kérdezősködni is. – Most, hogy mondja, már nekem is feltűnik ez a furcsaság, ám azt mindketten tudjuk, hogy kapcsolatunkban én vagyok az erő, míg ő az ész. Ha rámutat valakire, hogy paszírozzam bele a földbe, meg fogom tenni. Addig viszont neki kell mindezen agyalnia. Várakozóan pillantok rá, s kipillantva a kocsiból nem észlelek gyanus mozgást. Beindítom a motort, és kigurulunk a kórház parkolójából.
- Kiváncsi leszek azokra a levelekre... – Mormolom, és várom, hogy mutassa az utat, addig lassú tempóban megyek, hogy betájolja magát.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szer. 10 Jún. - 21:28

Wyatt & Jordan

Hamar rá kellett jönnöm, hogy a birtokon nem érzem magam otthonosan, nekem arról a helyről csupán a munka gondolata jut eszembe, az a hely ahol meghúzom magam északára nem több, mint egy üres, szinte bútorzatlan négyszögletű tér. Ezzel ellentétben Wyatt mellett legyen bármilyen is ahol élünk éppen csak jó lehet. Mellette biztonságban érzem magam, hiába védett a birtok, nem érzem úgy, hogy védve vagyok.
Természetesen a következő pár napot csak mellette tudom elképzelni, szükségem van a jelenlétére, a humorára, azokra az átható pillantásaira. Csak annyit szeretnék, ha láthatnám és nem kellene a birtok négy fala között egyedül lennem. Míg régen a magány volt az egyedüli jó dolog most pont annyira irtózom tőle.
-Ott hagytam őket, be van zárva a fiók, senki nem férhetett hozzá, mindegyik meg van. - Legalább is mikor az utolsót kaptam még mind meg volt, most már abban sem vagyok biztos, hogy az akinek útban vagyok nem egy birtokon élő diák vagy xmen vagy tanár, esetleg személyzet. Hiszen alig járok máshová, az illető pedig ismer, méghozzá úgy mintha évek óta a közelében élnék. Valamiért most félelem tölt el attól, hogy valaki aki ennyire gyűlöl, hogy arra vetemedik, hogy megöljön a közvetlen közelemben él..
-Wyatt, csak óvatosan, nem akarom, hogy emiatt a semmiség miatt megsérülj vagy bárki másnak baja essen. Szerintem az illető vagy teljesen őrült vagy hidegvérű, ésszerű gondolkodású ember aki pontosan tudja mit mi után követ el, az ilyenek nagyon veszélyesek. - Nem akarom még a végére hozzá fűzni, hogy aggódom érte és féltem..azt már talán nem kellene pedig szívem szerint kimondanám. Tudom, hogy Wyatt már az alvilági rétegben is otthonosan mozgott, de ettől még semmi sem könnyebb, Ő is meghalhat, élő példa rá az, amikor kiszedtem belőle a golyót, egy hajszálon múlott az élete.
A csók semmivel sem gyengébb, mint amit általánosságban váltani szoktunk, bár hozzá vagyok már szokva ahhoz, hogy köztünk minden kicsit erősebb, izgatóbb, fájdalmasabb. Nem látszik rajtam, de nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek látszom. Szeretem, ha Wyatt nem fogja vissza magát, élvezem ha uralkodik rajtam, persze bizonyos körökön belül ami csupán a hálószobáig terjed, azon kívül sajnos makacsabb vagyok, mint az öszvér.
-Képes vagyok elfogadni. - Megszorítom picit az összekulcsolt kezünket. Lehet két teljesen különböző egyéniség vagyunk, Ő a sötét démon én pedig a ragyogó angyal, de pont azért illünk össze, mert bennem megbújik a sötétség míg benne a fény.
Az újabb csók után csak mosolygom. ha nem lenne ennyire kótyagos a fejem, nos jobb ötletem is lenne, mint holmi levelek utáni hajsza..de azt hiszem a kettőnk tervével még várni kell egy kicsit.
-Menjünk, legyen ennek az egésznek minél hamarabb vége. - Beülök az autóba és bekapcsolom a biztonsági övet, a hirtelen rám törő érzés, hogy figyelnek, épp olyan gyorsan száll tova, mint ahogyan érkezett.
-Nem tudod ki rendelte oda azt a biztonsági őrt a kórházi ajtóm elé? Ekkora védelemre lett volna szükségem egy kórházban? - Ezt egy kissé furcsálom. Hiszen mégiscsak egy emberekkel teli épületben tartózkodtam, na meg nem is lett volna ésszerű kétszer megtámadnia ilyen rövid időn belül. Érdekes.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Pént. 5 Jún. - 10:27

Jordan & Wyatt

Jordan olyan édes tud lenni, ahogyan ráeszmél, hogy az otthon az, ahol én lakom, még ha csak bérelem is a lakást, majd lehet netán később saját, vagy akár egy ház is. Számomra már teljesen logikus, hogy csak mert a munkahelyén van egy szobája, ebben az állapotában én aztán biztosan nem engedném el egyedül. Igaz, nem vagyok egy romantikus alkat, most viszont olyasmi dereng fel előttem, hogy mondjuk ágybavinném a reggelit, vagy befizetném egy pihentető wellnesskúrára, mert a tenyeremen akarom hordozni. Nem csak attól lehetünk jól működő páros, hogy szenvedélytől fűtve leteperjük a másikat, bár igaz ami igaz, az én ártalan kislányos csajszimra állandóan be vagyok gerjedve.
- Mármint a birtokon az íróasztalodban? Akkor még gyorsan beugrunk érte, kiváncsi vagyok rájuk. – kissé szolídan fejeztem ki magam, utána fogok járni, hogy ki akarja bántani Jordant, és ha megtudom, csak tőle függ, hogy mikor tépem ki az illető gerincét, szó szerint, mielőtt még valaki költői túlzásokkal élne. Nem voltam még szerelmes, ám ha megesett ez velem, akkor a páromat nem bánthatja senki. Rajtam kívül, de azok édes fájdalmak, gyönyörrel teliek.
- Nem biztos, hogy kell rá indok. Valaki meg akar kapni magának, és miután ez nem megy, hát másé se legyél. Hát jóval kezdett mondhatom. Ne aggódj szivi, előbb kellett volna szólnod, most már kézbeveszem az ügyet, és eltöröljük az illetőt. Nyoma sem marad. – Magabiztos vagyok, de hát lehetek is, egész életemben ilyen sötét alakok között mozogtam, pontosan tudom majd, hogy mit kell tennem, csak előtte még hadd lássam a papírokat, na meg egy-két nap pihenőt azért hagyjunk hogy Jordie is erőre kapjon, mielőtt még a nyomába eredünk a fenyegetőnek, merthogy a szőkét addig nem hagyom magára, amíg ennek a végére nem jártunk.
Most a csóké a főszerep, csakis annyira, hogy ne szédüljön bele, habár úgy vélem elég kemény kislány, azok után, amit én művelni szoktam vele, egy kis agyrázkódás igazán belefér. Valójában nem, csak magamat nyugtatom vele.
- Jól teszed. Nem fogok haragudni, bármiről is legyen szó, ha képes vagy elfogadni, hogy már nem kell egyedül megoldanod az életed. – Ráfogok az ujjaira, és már lépjük is át a kórház nyomasztó küszöbét. A szabad levegőn egyértelműen jobb, még gyorsan magamhoz húzom, ahogyan megkér, hogy egyértelműen hozzám menjünk. A tenyereimbe fogom az arcát, és a homlokán túl ismét az ajkát kezdem „enni”.
- Persze, nem is még sehova, te bolond. Beugorjunk előtte a birtokra a papírokért. – Most, hogy hetyke mellei hozzám préselődnek, ismét megindul bennem, hogy mire lennék képes velük, ám pihennie kell, nekem pedig nyomozni, önuralmat sem árt néha gyakorolnom, bármennyire is nehéz. Hagyom tovaszállni a gerjedelmet, és beülünk az autómba, amely ott parkol a kórház előtt közvetlenül. Beindítom a motort, majd várakozóan pillantok oldalra.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 31 Május - 9:14

Wyatt & Jordan

Én teljesen megbízom Wyatt-ben, nem titkoltam volna el az egészet, ha nem úgy gondoltam volna, hogy veszélytelen és, hogy felesleges Őt ezzel terhelni. Végül is egy kapcsolat úgy működik, hogy a kölcsönös bizalom az ami megtámassza, összetartja és ápolja az egészet. Nem azért nem szóltam, mert féltem volna attól, hogy az Ő régi "bajtársai" próbáltak megölni, mert ezt kétlem, nem is tartok attól, hogy Wyatt visszatérne a régi életéhez..na jó, ettől azért kicsit félek, de teljesen megbízom benne. Egyszerűen semmi ilyesmi nem állt a dolgok hátterében, nem tartottam a levél írójától vagy íróitól, merő ostobaság volt a részemről figyelmen kívül hagyni, ez csak az én saram, ennek semmi köze Wyatt-hez. Most persze már bánom, hogy kizártam Őt, hiszen ez rá is tartozik, mostantól már igen, hiszen együtt vagyunk, felelünk a másikért és tudom, hogy most Wyatt dühös, na nem rám - megérdemelném - hanem arra az alakra aki megakart ölni, megkímélhettem volna ettől ha azonnal beavatom, látszik mennyire ostoba vagyok.
Elmosolyodom picit azon ahogy kijavít, igen, hozzánk megyünk haza, valójában otthonosabban érzem magam Wyatt-nél, nem érzem úgy, hogy tartanom kellene egy bizonyos álcát, ott önmagam vagyok, nyugodt, önfeledt és boldog. Az iskola csak egy állomása annak az életnek amit magam mögött próbálok hagyni, egyedül a hálám irántuk ami ott tart. Így próbálom törleszteni amit értetem tettek az alapítok. megmentettek mikor erre volt szükségem, tartozom nekik ennyivel, sőt, még sokkal többel is.
-Az íróasztalom fiókjában vannak a levelek, hiánytalanul, valamiért nem váltam meg tőlük, még szerencse, most akár segítséget is nyújthatnak. - Azonban én már nem tudnék rájuk egy pillantást sem vetni, azok után, hogy a gyerekes fenyegetés átcsapott a valóságba, már nagyon is felfordul a gyomrom a levelek gondolatától, az ocsmány szavakra amit belevéstek a finom papírba.
-Nem tudom mit akarhat tőlem, vagy miért gyűlöl, ugye hiszel nekem Wyatt? - Nem voltak ellenségeim, tudtommal sohasem. Na mondjuk barátaim sem, de ez már mellékes. Fogalmam sincs ki állhat az egész mögött, de ismer, olyanok álltak a levélben amiből ez egyértelműen kiderül. Most már félek, igen, ez egyértelmű, rávilágított a ma este arra, hogy nagyon is nagy baj van.
Szép lassan magamra kapom a ruháimat és a hiányzó darabot is, ami fogalmam sincs, hogy került az ágy alá. Most már indulásra készen állok, legalábbis is fizikailag, lelkileg kicsit tartok attól, hogy megnyugodni nem lesz egyszerű.
A csók kicsit felmelegít belülről és elmosolyodom, ezt szeretem Wyatt-ben, ha kell képes olyan érzéki és vad lenni, hogy beleremeg a térdem, de van egy gyengédebb oldala amiért szintén bolondulok. Nem véletlen, hogy beleszerettem, ohh, de még mennyire, hogy nem véletlen.
-Nem fordul elő többé, legyen szó bármiről elfogom mondani neked. - Megfogom a kezét és elindulunk. A zárójelentésre odafirkantom a nevem és már ki is lépünk az esti, hűvös levegőre. Picit megborzongok, de jól esik a friss levegő, végre nem a kórházi fertőtlenítő szag tölti ki az orrom, hanem a friss, oxigénnel dús levegő.
Miután egy keveset sétáltunk már a kocsiban is ülünk, bekötöm a biztonsági övet és valahogy olyan érzés fog el, mintha figyelnének. Üldözési mánia, más nem lehet. Valamiért a gondolataim a kórházi szobámat őrző zsarura tévednek, valahogy ismerősek voltak a vonásai, ugyan már Jordan, neked most minden nyúl a húsvéti nyúl lenne, hagyd abba a képzelgéseket, csak összezavarnak.
-Nálad maradhatnék pár napig, most nem szeretnék visszamenni a birtokra. - Azt hiszem kell egy apró szünet, kicsit kibillentem és semmi másra nincs szükségem csak Wyatt-re. Ő mindenre a gyógyír.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 23 Május - 13:24

Jordan & Wyatt

Nem zavar túlzottan, hogy nem akart felidegesíteni ezzel a dologgal, legalább látom, hogy empatikus, nem akar terhelni. Az már sokkal bosszantóbb, hogy így meg sem védhettem. Ám ez nem az a perc, amikor le kéne szúrnom, hiszen maga alatt van, miattam is, meg a sokk ami érte, nem lehet túl egyszerű. Tudom, hogy nem vagyok egy olyan társ, akivel csak úgy mindent meg lehet beszélni, mert mielőtt megismertem őt, komolyan tagadtam a komolyabb érzelmeket, ám ez napról napra változik. Csiszolódom, elfogadom hogy szerelmes belém, s képes vagyok mindenezt viszonozni. Olyan lány, aki önzetlen, és nem csak a szex köt össze minket, hanem érzelmileg is magához láncol. Bár meg kell mondanom, valami átkozottul jó az ágyban, a szüzikés kis feje gerjesztőleg hat rám, szeretem csak úgy odavághatom, durvulhatok vele. És mintha ő is erre izgulna fel. Erre mondják, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Igaz, hogy neki megvan a saját élete a birtokon a kölyökkel, talán majd egyszer úgy össze tudunk költözni, hogy hosszútávon együtt lehetünk. Most mégis jónéven veszem, hogy azt mondja, haza, hozzád.
- Oké Jordan, akkor hozzánk. – Egészítem inkább így ki, hiszen nem csak a sajátomnak tekintem a bérelt lakást, kettőnkének, és ha egyszer kitaláljuk, hogy hol telepedünk le, akkor vehetnénk egy házat is akár. Van még valamennyi félretett pénzem, abból ha nem is luxusban, kényelmesen meg tudunk élni, amíg nem jön be valami új bevétel. Most viszont ki kell innen menekíteni a szőkémet.
- Fasza... majd kerítsd elő a leveket, felhívok néhány havert, hátha ki tudják nyomozni, ki az a beteg állat, és egyenként fogok porrá törni a csontjait, amíg könyörögni fog a halálért.. – Magam sem hiszen, hogy bárki a páromon akarna bosszút állni, engem is nyugodtan meg lehet ölni, ha valakinek úgy tetszik.
Viszont ha nem rólam van szó, akkor ki akarná bántani őt? Hiszen a lénynek sem árt. Valaki rá van gerjedve, de nem kaphatja meg... Azt hiszem erről lehet szó. Mindegy, ez az állapot nem tarthat tovább, Jordan az enyém, és a beteg állatot meg el fogom taposni, amint megtaláljuk.
Amint visszatérek a szobába, várom, hogy öltözzön. Magától értetődő, hogy most nem fogok itt rámászni, bár igaz ami igaz, nem tudom levenni róla a szememet, ám ha haza is érünk, muszáj lesz pihennie, agyrázkódás ide vagy oda. Végülis nem csak azt csinálhatjuk, rendelek egy kínait, megnézünk egy filmet, beszélgetünk, hogy érezze, akkor is szükségem van rá, ha éppen nincsen ereje teljében.
- Az ágy alatt cicus. – Nyúlok le érte, és a kezébe nyomom. Egy vigyor is jár hozzá, biztosan elkeveredett, amikor levetkőzött. Ha készen vagyunk, akkor odalépek hozzá, egy forró csókra még azért telik tőlem, ahogyan végigcirógatom az arcát mindkét oldalról, és beletúrok a tincseibe.
- Hülye vagy, hogy nem akartad mondani. Inkább tudjak róla, ez nem a te hibád. Kitépem bárki gerincét, ha el akar venni tőlem... Mehetünk? – Fogok rá a kezére, és indulunk el kifelé, ahol már csak alá kell írnia a távozást. Kapunk egy zárójelentést amin a kezelést végző orvos száma is található, ha negyvennyolc órán belül mégiscsak szédülne. Irány a kórház előtti utca, ott parkolok.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 16 Május - 13:57

Wyatt & Jordan

Tudom, hogy Wyatt szeret engem és épp ezért érzem úgy, hogy becsaptam. Már a legelején el kellett volna mondanom neki, hogy leveleket kapok és, hogy ami bennük van a legcsekélyebb mértékben sem üdvözlő üzenet. De úgy véltem felesleges riadóztatni a hadosztályt hiszen lehet csak csínytevés, megfélemlítés, mert valaki annyira unja az életét, hogy ilyenekkel szórakozik. De most látom, hogy nem kellett volna figyelmen kívül hagyni a levelekben leírtakat. Sose ártottam senkinek, akarva semmiképp, és most mégis megpróbálnak végezni velem. Hazudhatnék és mondhatnám azt, hogy nem félek és, hogy ez így csak az élet egyik állomása, de félek, miért kell még a jóban is megszaporodnia a rossznak? Végre úgy éreztem egyenesbe jön az életem, hogy valóban élek, hiszen Wyatt minden percben emlékeztet arra, hogy számítok és van jelentőségem. Most pedig megint úgy érzem kezd minden a darabjaira szakadni.
Elmosolyodom a szavain. Tudtam hogyha itt lesz kicsit minden visszazuhan abba a nyugodt állapotba amiből kirángatott ez az őrült gázolásos történet.
-Jól vagyok, csupán haza akarok menni, hozzád. - Semmiképp sem a birtokon kapott hűvös szobámra gondolok ahol mindig egyedül érzem magam. Nekem az otthon ott van ahol Wyatt, ez magától értetendő. Persze, ha Ő úgy gondolta inkább a birtokhoz vinne, hát nem fogok akadékoskodni.
-Nem tudom miért és azt sem, hogy ki. Csak érkeznek a levelek amiben elhord mindennek és részletezi hogyan is akarna végleg eltüntetni. Már annyira morbiddá váltak a levelek az utóbbi időben, hogy nem törődtem vele, gondoltam valaki csak szórakozik... - Persze most már tudom, hogy korán sem ez a helyzet.
Egy percig sem gondolom úgy, hogy Wyatt régebbi élete lenne árnyék felettünk. Már nem vesz részt őrült, öngyilkos küldetésekben, én legalább is úgy tudom. Itt teljesen másnak kell a háttérben állnia, valami olyasminek ami csak hozzám köthető, amit én tettem rosszul a múltban, de mi volt az? Ahogy egyre csak erősebben gondolkodom jobban kezd fájni a fejem és inkább feladom, van még időm kideríteni.
Ledőlök a kórházi ágyra míg Wyatt közelharcot vív a recepción annak érdekében, hogy haza mehessék még ma este. Nem szándékozom tovább ebben az üres, szinte a halált suttogó szobában maradni.
Talán 10 percig tart csak a küzdelem és ismét mellettem van.
-Ez jó hír, máris öltözöm. - Mosolyogva kezdem kezdem keresni a ruháimat, szerencsére a fejem az egyetlen ami borzalmasan fáj, a zúzódások inkább égető, bizsergető érzéseket keltenek, tűrhető. Mikor leveszem a kórházi hálóinget teljesen meztelenné válok, megcsap egy apró hűvös fuvallat. Megborzongok majd amilyen gyorsan képes vagyok felveszem a melltartóm és a bugyim, nem szégyenlősködöm a párom előtt, amit kellett már látott rajtam. De mikor nyúlnék a pólómért azt nem találom sehol.
-Wyatt, nem láttad a felsőmet? - Pedig emlékszem, hogy azt is láttam mikor vártam, hogy Wyatt megérkezzen a kórházba. Kezeimet összefonom a mellem előtt és értetlenkedve kezdek kutatni a ruhám után.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Vas. 10 Május - 20:32

Jordan & Wyatt

Most itt ülök a lány ágya mellett, elsőre csak a balesetre tudok gondolni, hiszen mi más történhetett volna? A szőkeség nem árt senkinek, mindenkivel kedves, angyali módon viselkedik, lelépett a járdáról, ezért sodorhatták el? Nem tudom, ennyire nem vagyok egy összefüggésguru, csak az a fontos, hogy miharabb jól legyen, és nem is csak azért, hogy kibírja, amit művelni akarok vele, mert az most mindegy, bármennyire is felizgulok, ha csak egymáshoz érünk. Nem, miután beismertem magamnak is, hogy szeretem ezt a bolondot, számít az egészsége.
Bárhogyan is történt, nem fogom leszúrni, nyilvánvalóan butuska a maga módján, mintha elmenne mellette a világ, nem tehet semmiről. Csak az érdekel, hogy mi történt, hogyan tudjuk megoldani, aztán már vinném is haza, hiszen számomra is ez az elsődleges. Kissé leharcoltnak tűnik, mégis úgy vélem, hogy ha ilyen érzelmeket tud produkálni, nem lehet akkora baj. Felteszem hát a kérdést, és várom hogy milyen reakciót kapok. Az eleje még egészen kezelhető.
- Aha. Akkor jó. Szeretem tudni, ha a befektetésem rendben van. – Természetesen csak viccelek, próbálok erőt önteni belé, hiszen valahol mégiscsak arról szól a kapcsolatunk, hogy nem veszünk semmit túl komolyan, egymást mégiscsak, de nagyon is messze állunk a valódi felnőttek szintjétől. Hallgatom tovább, akkor nyílik csak tágabbra a szemem, amikor kiderül, szándékos volt. Nem is az érdekel, hogy erről miért nem tudok, egyszerűen maga a tudat, hogy a páromat akarják bántani.
- Miért? Ki küldi a leveleket, és miért? – Rázom meg a fejemet, most csak ez érdekel. Azt hittem, ha elköltözünk New Yorkból, akkor nyugtunk lesz. Igaz, az összeköltözés nem merült fel, hiszen még ismerkednünk kell, de ezek után nem lehet kétséges, hogy ha távol vagyunk egymástól megvédeni is kisebb eséllyel fogom tudni. A kérésére bólintok, bár nem tudom, hogy hol van az a haza. Nálam, vagy a birtokon.
- Naná. Én is így látom. – Emelekedek fel, és amíg az őr még az ajtó előtt van, addig visszamegyek a recepcióra, és nem kevés győzködés árán sikerül zárójelentést kicsikarni az orvosból, miszerint javaslom, hogy kitaposom a torkát, ha nem engedi el a páromat saját felelősségére. Aztán sietek csak vissza a szobába, a mérsékelten jó hírrel.
- Felírt neked fájdalomcsillapítókat, és ha szédülnék, akkor vissza kell jönnöd, egyébiránt öltözhetsz. – Keresgélem a ruháját, magától értetődő, hogy nem kell előttem szégyenlősködnie, meg hát segíteni is tudok, ha még nem annyira erős, hogy belebujjon a saját szerelésébe. Ha úgy látom, hogy elakadna, akkor segédkezem, anélkül hogy nagyon megnézném most magamnak. Bár nem igaz, így is megnézem, de az más kérdés.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Csüt. 30 Ápr. - 21:46

Wyatt & Jordan

Igazából még most sem érzem úgy, hogy teljesen megrémültem volna az események ilyetén fordulatától. Nem foghatnám a sokkra, mert teljesen tisztán gondolkodom, nincs érzelmi befolyásoltságom sem, semmi. Az orvos aki megvizsgált enyhe agyrázkódást állapított meg és néhány felületi sérülést, de ahogy Ő is mondta, hatalmas mázlista vagyok.
A baleset, a levelek, egyik sem tudott úgy megrémiszteni, mint annak a gondolata, hogy Wyatt megharagszik rám amiért nem szóltam neki a levelekről. Görcsben van a gyomrom míg várom, hogy megérkezzen. Annyira szépek voltak az utóbbi hetek, és most én fogom az egészet elrontani, mert titkolóztam. Akkora szerencsétlenség vagyok, pont ahogy az árvaházban is mondogatták a nevelőnők.
Wyatt az első és remélem az utolsó ember is az életemben akit ennyire közel engedtem magamhoz, szinte akaratlanul nyíltam meg előtte, mind lelkileg, mind testileg egyaránt. Szeretem Őt, senkit nem szerettem még, mármint szerelemmel, akik valahogy belekerültek az életembe csak tapasztalat gyűjtések voltak, azt hittem ez által majd valóban élővé válok, hát nem így történt, Wyatt élesztett fel és tartja bennem a szikrát ami soha nem aludhat ki ha velem van.
És épp ezért vagyok most nagyon ideges, nem akarom ezzel elmarni magam mellől.
Kipillantok a folyosóra és meglátom Wyatt-et, a kórterem előtt egy kis ideig ácsorog és valamit mond az őrnek aki végül bekíséri hozzám. Az ölelésébe bújok és most törnek elő azok a könnyek, amik eddig sehogy sem voltak képesek előbújni. Hozzá simulok és hagyom, hogy az egész nap borzalma gyorsan kiperegjen belőlem könnyek formájában.
-Jól vagyok..egy agyrázkódással és némi felületi sebbel megúsztam. - A horzsolások a karomon például elég aprók, a doki szerint nyomuk sem fog maradni, nem mintha ez volna a legnagyobb gondom most, hogy csíkos meg foltos maradok-e, hanem, hogy akit szeretek megbocsájt-e majd nekem miután elmondom amit eddig titkoltam.
-Elgázoltak, de nem véletlen vagy cserbenhagyásos gázolás volt, hanem szándékos. Pár hete fenyegető leveleket kapok, nem vettem komolyan egyiket sem, de most már muszáj volt, megakartak ölni Wyatt. - Láthatja rajtam, hogy pániknak semmi jele, de ideges vagyok, leginkább az őr miatt és, hogy ebbe a dologba belefolyt a rendőrség is.
-Wyatt, vigyél haza, veled nagyobb biztonságban érzem magam, nem bírom a kórházakat, elegem van az őriztetésemből. - Lehet, hogy egy nyafka kislánynak tűnök éppen, de kiakarok szabadulni innen és ott lenni ahol tényleg biztonságban vagyok, Wyatt mellett.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szer. 29 Ápr. - 15:48

Jordan & Wyatt

Nem akartam még Jordanre úgy rátelepedni, hogy egyből költözzünk össze, bár New Yorkban felajánlotta, de az nem lett volna az igazi, hogy lakjam az ottani lakásában, de ő többnyire Salemben van. Én is ideköltöztem inkább, hogy a távolság minimálisra csökkenjen, de miután a munkáját nem fogja feladni, nekem kell kitalálnom, hogy mihez is fogok majd az átkötő időszakban. Amíg nem volt senkim, viszonylag egyszerű volt, csináltam a csempészetet, feketekereskedelmet. Ám amióta van Jordan, vesztenivalóm is van. Tudom, hogy mennyit aggódik értem, így fogjuk rá, valami tisztességeset kéne csinálni, hogy ne szakadjunk szét egymástól holmi bandaháború miatt. Kora este ücsörgök a lakásban, főleg Jordan alszik itt, én még egyszer sem voltam a birtokon, ahova jár. Valahogy nem merült fel, még akkor sem, ha hozzánk hasonlóak között járkál. Túl sok van a rovásomon, nem biztos, hogy én lennék a jó példa. Néha eltűnődöm rajta, hogy a szőke ártatlan cica mit eszik rajtam, mellé talán egy szőke herceg kéne... Bár nem is annyira ártatlan, úgy egymásnak tudunk esni, úgy tud sikongatni, ahogyan az ölemben van, csak a külseje, és bizonyos gesztusai teszik olyanná, hogy ha csak ránézek, birtoklási vágyaim vannak, hogy muszáj ledöntenem, és durvának lennem vele, mert nekem is ez a perverzióm, és amennyire egymásra találtunk, neki is. A telefon megcsörren, én pedig mint az őrült, kapom magam, és kocsiba pattanok. Sosem gondoltam volna, hogy valaha szerelmes leszek, és hogy ennyire tudok majd aggódni valakiért. Hiszen nem csak a szex fűz össze, bár az igen erőlteljesen de most nem attól félek, hogy a hancúrpartneremnek baja esett. Sokkal inkább az érdekel, hogy mi van azzal, akivel az életemet osztom meg.
Gyorsan a kórházba sietek, amit a telefonban megadott. A recepción máris megkezdődik a kekeckedés, csoda, hogy nem sütöm meg a nagydarab fekete felvételiztetős csajt. Végül abban maradunk, hogy bár nem vagyok családtag, a lány vőlegénye vagyok. Röhögnöm kéne, hogy ilyesmi jut eszembe, de ha ez most beenged, akkor tökmindegy. Négyesével szedem a lépcsőket, mert még arra sincsen türelmem, hogy várjak a liftre. Miután megvan a kórterem száma, gyorsan megkeresem, és nyitok be. Most sem orvos, sem a nyomozó nincsen itt, ellenben egy őr áll a szoba előtt. Ismét el kell mondanom, hogy miért vagyok itt, de őr bekísér, de addig nem megy ki, amíg nem bizonyosodott meg róla, hogy nem Jordan ellensége vagyok. Odapattanok hozzá, és az ágyára ülök le, hogy átöleljem. Nem hiszem, hogy nagy baj lenne, mert fel tud ülni, így nem félek attól hogy belső sérülést okozok, vagy mi. Egyébként sem értek az ilyesmihez.
- Jordie.. jól vagy? Mi a franc történt? – Kérdezem végigsimítva az arcán. Nem fogok én kiabálni vele, miért is tenném? Bármi is történt, ketten együtt megoldjuk, minden más pedig úgysem számít. Az őr vállat vonva kimegy, és védi az ajtót. Bár tudnám, hogy mitől.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Pént. 17 Ápr. - 21:38

Wyatt & Jordan

Hát igen, nem mondhatnám, hogy vannak unalmas napjaim, mert nincsenek is, azóta mióta Wyatt beköltözött az életembe. A jóleső izgalom mellett azért akad pár igen rossz is, mint pont a mai is egy ilyen. Alighogy elkezdtem ismét dolgozni és végre úgy éreztem most már csak jó dolgok történhetnek beütött a baj. Kaptam egy névtelen levelet, valami fenyegetés félét, de nem vettem komolyan, már maga a megfogalmazás is, hogy is mondjam, gyerekes volt. De aztán a következő nap ismét kaptam egyet, kicsit már torzítottabb volt a leírás, rosszat sejtető. Elraktam a levelet és igyekeztem nem tudomást venni róla és tessék, itt az eredménye, fekszem egy kórteremben és várom mikor érkezik meg Wyatt, ugyanis a tárcsás telefonon engedték, hogy felhívjam. Nála töltöttem volna a ma estét, más esetben nem hívtam volna fel, az hiányzik, hogy aggódjon vagy mérges legyen a felelőtlenségem miatt, de így, hogy eleve várt rám muszáj volt felhívnom, hogy tudja élek és virulok, na jó, a virulás azért nem éppen igaz. Enyhe agyrázkódásom van, de enyhe, nem komoly, megúsztam ennyivel. Az orvos bent akar tartani megfigyelésre, de az hiányzik még, a kórházaknál kevesebb dolgot utálok jobban, itt minden olyan steril, nincsenek növények, nincs élet, mindent a halál leng be, ezt nem lehet kibírni, nem csak hosszú távon nem, de egy éjszaka erejéig sem.
Ha megérkezik Wyatt akkor majd Ő elintézi, hogy hazamehessek vele. Engem még csak a saját felelősségemre se akarnak elengedni. Mintha nem is tudom mondjuk megkéseltek volna, de hát nem ez a helyzet. Idegesen morzsolgatom az ujjaimat és tekingetek ki a kórterem ablakán hátha meglátom a folyosón felém igyekező Wyatt-et. Nem hiányzik más csak az ölelése, azt akarom, hogy hazavigyen és ne kérdezze meg mi történt. Pedig vagy az orvostól vagy tőlem de tudni fog róla, eléri, hogy tudja. Ha nem hagyom figyelmen kívül a leveleket akkor óvatosabb lettem volna és az az autó nem üt el..bár erre nem lehet felkészülni én úgy gondolom. Félek, hogy Wyatt kiabálni fog velem. Lehunyom a szemem és sóhajtok. Miért nem érnek véget a rossz dolgok sohasem? Ennyire rossz ember lettem volna előzőéletemben, hogy egy kis boldogság után máris jön az újabb gond?
Hirtelen megpillantom Wyatt-et ahogy belép a kórházba, szívem hevesen kezd verni, de nem csupán attól, mert szerelmes vagyok belé és a viszontlátás megdobogtatja a szívem, hanem félek is a reakciójától.
Mikor elütött a kocsi látták párán az esetet és ahogy behoztak meg is jelent egy nyomozó, neki mindent el kellett mondanom, alighanem Wyatt a nyomozón keresztül mindent tud a levelekről.
Ha lehet még jobban összehúzom magam az ágyban.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 6 Dec. - 21:14

Seb, Nate & Nique

Nem rágom a körmömet, akkor se, ha ideges vagyok. Pedig most megtehetném, ugyanis történt elég sok olyan dolog, amitől nem bírok magammal. Nem a múltban, ma. Az, hogy Sebet megverték a szemem láttára, s az, hogy miért.. sok ez így. Főképpen most, hogy az adrenalin már nem dolgozik bennem. Nem maradt semmi, csak a csupasz letargia, melyet hamis mosollyal palástolok.
- Persze, alap dolog, hogy nem megyünk sehová, csak vissza a birtokra! – bólintok, s ha nem okozok vele fájdalmat, akkor nagyon óvatosan megölelem. És bumm, ellor esik le a tantusz.
- Autóval jöttünk.. taxit hívtam.. beültem.. – dadogok, mint egy idióta. Nem kezdek el sírni, egyszerűen csak pislogok, mint hal a szatyorban, ami így elég hülyén nézhet ki.
Végül normálizálom a vonásaimat és kissé zavart pírral az arcomon tekintek kedvesemre.
- Nem vagyok benne biztos, hogy meg merném kockáztatni úgy is, hogy nem zsong a fejem az idegbajtól. – nevetek fel kesernyésen.
- Hazamész taxival? Én sétálnék egy kicsit.. – kérdezem óvatosan. Ki szeretném szellőztetni a fejemet, ami azt illeti, s így, hogy a kedélyállapotom visszaváltott a megszokottba, nos így tényleg nem tudom, hogy elviselném-e az autókázást. De persze hogyha Seb nem akar egyedül elereszteni, akkor elmegyek vele. Maximum megint kiborulok, vagy megtapasztalom, hogy mégis bírom az ilyesmit.

//Ha úgy gondolod, lehet ez záró, s kezdhetünk új szálat ^^//

Tárgy: Re: North Salem Hospital Hétf. 17 Nov. - 16:05

Nique & Seb

Valóban úgy tűnik, hogy már minden utcasarkon, vagy recepciós pult mögött rémeket látok, lassan el kéne fogadnom, hogy ami elmúlt, az elmúlt, mást is érhet atrocitás, végülis azért vagyok pasi, hogy ha szükséges, meg tudjam védeni magam. A megoldás mindössze annyi, hogy jobban oda kell figyelnem a birtokon folyó oktatásra, és felvállalni azt, hogy netán X-Men akarok lenni. Lehet, hogy érdemes lenne beszélnem Liammel, ő volt a legutolsó, akit felvettek a posztra, és ő nem tűnik egy gyenge gyereknek. Össze lehet valahol csiszolni az emberek, és különlegesek világát. Mindenesetre határtalanul jól esik, hogy ennyire átveszi tőlem a gyeplőt. Eddig is tudtam, hogy erős, karakán személyiség, sőt azt is, hogy orvosnak készül, de mégis jót tesz a kicsi lelkemnek, hogy valakinek fontos vagyok. Nem pusztán a kedvesem, tényleg a családom szeretne lenni, és ez az érzés nem azt mondom, hogy már régen, valójában sosem adottt meg nekem. Neki volt egy édesapja, közös hagyományaik, van még mit tanulnom. Félmosollyal bólintok, a fájdalom ellenére sem mutatom azt, hogy bármi gond lett volna az ügyintézésvel, végülis most én vagyok a kis beteg. Beszélni még tudok, de a törődés is fontos. Gyorsan összefoglalom, hogy mi történt, aztán bevezetnek a vizsgálóba, ahol elismételem az orvosnak, a drágát pedig kitessékelik. Elszontyolodom, de valóban még csak nem is medika, lehet, hogy láb alatt van. Kapok egy gyors röntgent, és miután fertőtlenítik a sebeket, kiderül, hogy törés nem történik, sok a zúzódás, és van két repedés is. Nem igazán értem, hogy mi történik, átkötöznek, kapok egy mellkast is átívelő kötözést, a mankót szerencsére megúszom, és jelzik, hogy ha szédülést éreznék, azonnal húzzak vissza minimum megfigyelésre, mert hát erősködöm, hogy nem szándékozom bent feküdni még huszonnégy órát sem, saját felelősségre távozom. A kabátot a kezembe véve lépek ki a vizsgálóból, immár tiszta, rendezett vonásokkal, kaptam némi fájdalomcsillapítót is, a kezem is átkötve. Bicegős a helyzet, de nem halálos, így még mosolyogni is tudok, ahogy megnyugtatom francia párocskámat.
- Jól vagyok, ne izgulj. Ha nem bánod, most inkább pihizzünk valamit, legközelebb bepótoljuk a gyűrűvásárlást. Van valami mentő ötleted, ha ma te vagy az angyalom? – Kérdezem hálás mosollyal odabújva hozzá, és még mindig csodálom az erejét, talán leléphetnénk valahova, akár vissza a birtokra, vagy beülni valahova. Akár egy mozi is szóba jöhet.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Hétf. 10 Nov. - 20:48

Seb, Nate & Nique

Nem érdekel most az autóba beszállás parája és semmi más azon kívül, hogy Sebastiant biztonságban tudjam. Elég baja van a történtek miatt, nem kellene még tetézzem is azzal, hogy a nyivákolásomat kell hallgassa. Őszintén szólva olyan magasan van bennem a pumpa, hogy észre se veszem, de már ki is szállunk a kórház előtt, így már csak akkor kezdenek el remegni a lábaim, amikor kifizettem a taxisofőrt, s a jármű elhajt az orrunk elől. Kézremegésem akkor csillapodik valamelyest, amikor már a pultnál való intézkedésen túlestem és leteszem a fenekemet egy székre Sebastian mellé.
Nem tudok róla, hogy July és közötte lett volna valami, s az emlegetett lány sem adja semmi tanújelét ennek, így senkinek nem esik baja. Rámosolygok a barnára, amikor visszatér hozzánk, majd megyek, amerre vezet minket, s ha kell, támaszt nyújtok Sebnek, de ha nincs szüksége rá, akkor csak hallgatok.
Mit mondhatnék? Igazából van mit emésszek a történteken. Nem gyenge dolog az, hogyha tényleg igazuk volt ezeknek a kőfejeknek, akkor Sebastiannak lesz egy gyereke. Vagy nem, ha a lány elveteti. Igazából nem ez érdekel mégsem, hanem az bosszant, hogy akármi is történt nem elintézési mód ez a vandál verekedés.
- Sebastian Carlson, Dominique Beaulieu. – intézem el a bemutatkozást a magunk részéről, majd bele is zavarodok. Nem kellett volna Sebastiant megelőznöm, így elég hülye helyzetbe kevertem őt, de már mindegy, kissé fel vagyok pörögve és nem jutott eszembe azon agyalni, hogy mennyire gáz már, ha valakit a barátnője mutat be az orvosnak. Torokköszörülésbe menekülök és inkább nem a háttérbe húzódom.
- Szia! – intek Julynak és tátogom el hozzá némán a köszönést. Gyakran vagyok itt, sokat szoktunk beszélgetni, egészen kellemes viszonyba keveredtünk egymással, így azt hiszem hogy megengedhetek magamnak ennyi nemhivatalos dolgot is. A doki úgyis Sebbel foglalkozik, nekem igazából nem sok dolgom van itt, de a világért sem mennék ki, amíg arra nem keveredik a sor, hogy akkor most vizsgálat. Van ebben valami kíváncsiságra ösztönző, ha már orvos szeretnék lenni, nem árt ha képet kapok arról, hogy mi az ilyen esetek kapcsán a protokoll. Csendes figyelővé avanzsálok hát, úgy helyezkedve, hogy a lehető legkevesebb vizet zavarjak.

Hamar kiderül, hogy számomra kívül tágasabb, így amíg Seb ellátása meg a kezelés folyik, addig a folyosón vagyok kénytelen elfoglalni magam. Nem tetszik ez a ketrecében flangáló űzött vad szerepkör, de vállalom, tudok én várni még akkor is, hogyha nehéz is. Mindig képes voltam türelmesnek lenni, annak ellenére, hogy a türelem gyakran azzal párosult, hogy majd' szétvetett a méreg vagy a kíváncsiság belülről. Egyszer azaz egyszer nem voltam megfontolt, s meg is lett az eredménye, eltemettem az apám. Nem kell többé, köszönöm szépen. Apám kellene, de az meg lehetetlen. Tudom.
Leülök egy székre a vizsgálóval szemben, s várakozóállásra helyezkedem. Pontosabban várakozóülésre, hogyha szó szerint óhajtanék fogalmazni. Nem azért félek, mert azt gondolnám, hogy az itteni orvosok nem jól végzik a dolgukat. Egyszerűen csak reflex, hiszen ki ne aggódna azon, hogy a szerelmének fáj-e valami, vagy sem? Nem igaz?

Tárgy: Re: North Salem Hospital Kedd 28 Okt. - 18:20

Nique & Seb

Amennyire tőlem telik, egészen mosolygós tudok lenni, hiszen elképzelhetlenül szeretem őt, ha káromlatra ragadtatja el magát, azzal sincsen semmi gond, az indulatai is az övé, értem teszi, nem pedig azért, hogy valóban kioktasson. Ép kezemmel kinyúlok, hogy megsimogassam az arcát, s a haját, mert nagyon hálás vagyok azért, mert ő ilyen, hogy itt van nekem, hogy gondoskodik rólam, egész egyszerűen csak azért, mert a párom, és szeret, még ha nagyon romantikusba is hajlik ez az elgondolás.
- Nem mertem volna. Sosem akarnál rosszat nekem, lassan el is fogadhatom. Más választásom úgy sincs. – Vonom meg a vállamat, ez még belefér az oldalamra tapasztott kézzel is. Túléltem a dolgot, a humorérzékem még megvan, a franciaboxban kaptam ennél nagyobb veréseket is, ebcsont beforr. Nem térek rá ki, hogy nem ebben látom a probléma megoldását, hogy mindenkit feljelentgetek, aki nekem támad a korábbi zűrjeim miatt. Ez egyébként is egy egyedi eset, felesleges felhívni magamra a figyelmet, maradunk most annyiban, hogy megindulunk a kórház felé. Egyértelmű, hogy nem én vagyok az ész a csapatban, ha kaptam volna egy pontkeretet, hogy milyen jótulajdonságokat vásárolhatok magamnak, hát csúful belebuktam abba, hogy a külsőm ápolására ment el minden erőforrásom, őszintén eszembe sem jut, hogy kérdeznek majd tőlem bármit is a kórházban. Egyszerűbbnek láttam volna, ha bemegyek a birtokra, ott lecsapolom mondjuk Lya vérét a gyengélkedőn, és már kutya bajom sincs. De nem, a dolgok máshogyan működnek ha az ember felesége a természetes gyógyítás híve. Merthogy a feleségemként kezelem már őt, kinyilvánítottam a világ felé is, hogy senki mást nem akarok, csakis őt, és az is meghatározásra került, hogy össze szándékozunk költözni. Azt nem tudom, hogy mikor, el tudnék képzelni egy karácsonyi kis fészket, addig már pénz fizetés megalapozhatja mindezt. Az esküvő majd egyszer csak, hogy hivatalos formába öntsük, meg hát a tizennyolcat sem ártana betöltenie. Részemről más akadálya nem lehet a dolognak, azt pedig, hogy ő hogyan vélekedik a dologról, nagyjából már ismerem. Bepattanok mellé a taxiba, és ott eszmélek rá nem kis riadtsággal a tekintetemben, hogy mi most egy autóban utazunk? Valóban felnőtt mellettem, csak csak legyűri félelmét azért, mert az én fájdalmam fontosabbnak bizonyul? Hát mivel érdemelhettem ki ezt a tündért, hogy kész még a saját gyászát is feladni értem? Ha nem fájna most nagyjából mindenem, még az ajkára is tapasztanám a sajátomat, így csak hálásan pillogok rá, meg sem szólalva, nehogy elrontsam az idilt.
Átkarolva őt sietek vele a recepcióhoz, a fizetés kérdését most ráhagytam, elméletileg egy párként már közös kasszán vagyunk, ha az én tárcámból fizet, azzal sincsen semmi gond. Csakis saját magáról találhat benne képet. Mindig kényelmetlenül érzem az ilyen helyeken, kerülöm is az egészségügyet, ahogy illik, pedig tudom, hogy a párom felelősségteljes dokinéniként ebben dolgozna, így magabiztosabb képet próbálok vágni. Lecsüccsenek, és végül a kérdésére kényszeredetten bólintok.
- Mintha.. valami vezérőrnagy lennék. – Átvéve kedvenc szokását, most én nyelvöltök, fájdalmas mosolyt erőltetve magamra. Pár perccel később a Julynak nevezett hölgy (akivel remélem nem feküdtem le korábban, gyanusan ismerősnek tűnik) átkisér az egyik vizsgálóba, ahova a belépő férfi még be is mutatkozik, kizáros alapon ő a sürgősségis. A kérdése szinte értelmetlen, ám logikusnak tűnhet, a külsőm mellett még lehetnek belső furcsaságok is.
- Egy kedves lány még kedvesebb barátai úgy vélték, nem voltam túl... gáláns. Kaptam pár rúgást az oldalamba, elcsapták a térdem, meg a halántékom. A kezemben pedig valami... furcsán ropog. Nagyjából ennyi. – Mormolom, és nagyon hülyén érzem magam, mintha valami tini lennék, aki szemet vetett a szomszéd lányra, és ráküldték a kutyákat.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Hétf. 27 Okt. - 22:31

Nique, Seb, Nate

Továbbra is szentül tartom magam ahhoz, hogy osztályvezető helyettes ide vagy oda, a munka végét nem csak papírmunkában kell megfogni. Nem ezért képeztem magam. Amire viszont meglepve reagáltam, hogy miként terjednek olyan dolgok, amiket szeretnék titokban tartani. Tény, hogy ennek kezdeti ügyetlenkedésem is oka, hiszen egy véletlen a kezembe guruló toll, vagy, amiről nem tudok, később jöttünk rá, a képességek kioltása, sok mindent elárul. Julyról nem is beszélve.
Így aztán, ha olyan eset jött, akkor megkerestek. Most sincs másként, egy felvételt böngészek éppen, a többi laboreredményekkel együtt. July kopog be és be is csukja maga mögött az ajtót. Innen tudom, hogy olyat fogok hallani, aminek itt kell maradnia a négy fal között.
A szavak és a leírás után lerakom az anyagokat és átveszem tőle azt, amit magával hozott és követem. July az összekötő ilyen téren és biztosabb, ha ő kíséri be őket. Addig pedig átnézem az anyagot.
-Nathaniel Montgomery vagyok. – kezdem a bemutatkozással. – Köszönöm, July. – jelzem, hogy segítségre nem lesz szükségem.
-Ami itt elhangzik, a négy fal között is marad. Mielőtt megvizsgálnám, elmondaná, milyen panaszai vannak?
Nem ütök el a megszokott orvosi képtől. Fehér köpeny, világos nadrág, világoskék ing, nyakkendő. Ami kell a színjátékhoz és megszoktam.

Tárgy: Re: North Salem Hospital Hétf. 27 Okt. - 20:59

Seb & Nique

- Így! – közlöm tömören és velősen, s most egyáltalán nem is akarok foglalkozni azzal, hogy mi szaladt ki a számon. Fel sem tűnik igazság szerint, szóval nem tudnám megismételni. Írom azt a rendszámot, majd Sebastiané minden figyelmem. A trágárságomat meg hagyjuk, én sem vagyok egy makulátlan valaki, hallhatott már csúnyább szavakat ejteni, s ha ideges vagyok, akkor amúgy is furcsa, tőlem nem várt dolgokat cselekszem. Mint az a csók, vagy ez a megszólalás.
- Mertél volna mást mondani! – nevetek rá, de csak óvatosan, mert nem akarom, hogy megrántsam és fájdalmat okozzak neki. Tudom, hogy merre van az a kórház, de jó lenne egy taxi. Telefonfülke után tekintgetek, de leállítja a keresésemet az, amit hallok. Szigorúan nézek Sebastianra.
- Ez nem szokás kérdése, megeshet. Viszont szerintem ezt ne most beszéljük meg, mint ahogy azt sem, hogy kinek fogsz árulkodni vagy kinek nem. Az iskolát hagyjuk, előbb a kórház. - közlöm vele nagyon komolyan. Nem állok le veszekedni, nem ez a megfelelő alkalom. Egész más a véleményem a dologról, szerintem igenis el kell mennie a rendőrségre, s ha a fene fenét eszik, akkor is meg kell majd tegye a feljelentést, ugyanis a kórházban úgyis megkérdezik, hogy mi történt vele. Viszont ha ez most nem jut eszébe, akkor nem hívom fel rá a figyelmét, ugyanis nem vagyok sem a saját magam, sem az ő ellensége. Aggódom, ez biztos. És valahol mérges is vagyok, de nem azért, mert lehet, hogy teherbe ejtett egy lányt, hanem azért, mert úgy érzem, hogy az előbb arra akart célozni, hogy csak veszélybe sodorna engem is. Meg tudok birkózni ezzel, azt hiszem. Eggyel több vagy kevesebb a listán már igazán nem oszt, nem szoroz.
- Előbb a te bajodat kell ellátni és azt szó szerint, aztán majd mondom a véleményemet! – zárom le ennyivel. Amilyen mákunk van, még erre is jár egy gazdátlan taxi. Hát nem vagyok rest leinteni.
Nem sokkal később már a North Salem Hospital balesetijének recepciós pultjánál állunk, illetve állok én, mert Sebet nem nagyon hagytam ácsingózni. Így is elég rosszul fest. Julyval beszélgetek, a gyakornok lánnyal, akivel összeismerkedtem akkor, amikor elkezdtem idejárni. Ő tudja, hogy mi a helyzet velem, megérzi. Ez a képessége. Így vele bizalmasan meg tudom beszélni, hogy mit is szeretnék Sebastian kapcsán. Az emberek között mindig vigyázni kell, sose lehet tudni mit mutat ki egy-egy vérvizsgálat. Erre még apám tanított meg, s azóta is odafigyelek.
Végül letelepszem Seb mellé, várni kell. July eltűnik valamerre, nekem meg nincs más, mint megpróbálni megtartani nyugodtságomat és nem felfordulni az aggodalomtól. Nagyon rossz volt látni, ahogy megtámadták Sebet. El sem tudom mondani, hogy mennyire.
- Szóval a véleményem: civilként.. – érteni fogja, hogy hogyan gondolom. - ..kell ezt elintézni. Nem gondolod?

Tárgy: Re: North Salem Hospital Hétf. 27 Okt. - 16:07

Dave & Nique

- Te is az enyémben. – engedek meg magamnak egy mosolyt. Eleget sírtam már, eleget szomorkodtam, s bár nem vidulok fel, ehhez a megjegyzéshez jár a mosoly akkor is, hogyha tekintetem a belefáradás jeleit hordozza magán. Félek. Ez kicsit olyan, mint egy búcsú, amit nem akarok hallani.
Csodálkozón nyílnak el ajkaim. Persze, tudtam eddig is a nevét, kötöttem a származását valahová, de egy név még nem jelent semmit. A Franciaország szót hallva egyszerre telek meg örömmel és mély bánattal is. Apám, francia.. ezek a szavak árkot ásnak a lelkembe, s akaratlanul is saját apámra gondolok. Nem kellene. De a búcsúzás lehetősége és mindaz, amit David mond nekem Étiennet csalja elő belőlem.
- A legszebb ország a világon! – szalad ki a számon franciául a mondat, majd ajkaimra tapasztom a kezemet, bocsánatkérőn tekintek Davere. Nem akartam félbeszakítani.
- Nem így értettem! – húzom el a számat. Amellett, hogy kicsit elszégyellem magam, még meg is haragszom. Hogy rá, vagy magamra az mindegy, de a félreértettség érzését sosem szerettem, ehhez és ennek feldolgozásához még a történtek ellenére is jócskán kamasz vagyok. Csak az mutatja koromhoz képesti érettségemet, hogy hamar el is múlik belőlem az érzés, s nem marad más, csak a szomorú figyelmesség, majd az újra feléledő düh hullámai.
- Nem igaz, nem lesz a legjobb! – szorul ökölbe a kezem. Ezt a szokást még dacos gyerekként vettem fel, amikor a párnát püföltem egy-egy vita alkalmával. Most nincs párna, nem püfölök semmit, csak duzzogok, mint akinek muszáj. És láss csodát, megint elsírom magam megértve azt, hogy tehetek én akármit, ez a kocka el van vetve.
- Teljesen biztos, hogy muszáj elmenned, ugye? Eldöntötted, igaz? - hagyok neki esélyt arra, hogy azt mondja, nem, nem igaz, de tudom, hogy nem fog ilyesmit mondani. Viszont ha már nem reménykedem, akkor nem is élek, s én szeretnék élni még.
Egy zsebkendőt előkaparva törlöm meg szememet, elfordulva kifújom az orromat, majd visszafordulok Davidhez. Felnőttként kezel, úgy bánik velem, hát az a minimum, hogy megtisztelem azzal, hogy úgy is viselkedem. Ráérek majd otthon kitombolni magam és elszidni Sylvienek a sorsot.
- Szeretnék, és köszönöm! Jó lenne, ha.. - ~minden maradhatna a régiben~ - ..találkozhatnánk, amilyen gyakran csak van kedved hozzá, meg tudsz. Én itt leszek. – húzom el a számat. Észre sem veszem, hogy némi váddal hangsúlyozom ki az „én” szócskát, s ebben benne van a „bezzeg te nem” is.
- Persze, nem akarlak feltartani! – fújok visszavonulót. Ha engedi, akkor kikísérem, s mielőtt beszállna a taxiba, még megölelem. Nehezemre esik elengedni őt, ha én egyszer valakit a szívembe zárok, azt olyan magasságokba magasztalom, ahonnan szinte kitépni sem lehet. - Írsz nekem? – kérem búcsúzóul. Tudom, találkozhatunk még, mondta. De most az olyan messzinek tűnik. Nem igazság ez az egész!
- Az otthon ott van, ahol a szíved lakozik. - szólok megint franciául, bele sem gondolva abba, hogy nem feltétlen jelenti azt a francia amerikai apa, hogy beszél is ezen a nyelven. Most az sem jut eszembe, hogy kommunikáltunk-e valaha így. Csak a szavak vannak, s a jelentés, amit hordoznak. Az ő szívét a magaméba zártam, tehát ha visszajön ide, s találkozunk, egy kicsit otthon is lehet. Az én olvasatomban. Hogy ezt a gyerek vagy a felnőtt láttatja velem? Nem tudom. Határmezsgyén állok, s néha nehezen lavírozok. Most egyik sem szeretnék lenni. Csak utálni akarom az igazságtalan világot egy kicsit.
- Viszontlátásra! – köszönök el így, mert ez ígéret is a maga nemében. Sokáig nézek a taxi után moccanatlanul, s csak akkor szakad fel torkomból kiáltás, amikor már nem látom a járművet.
- Úgy gyűlöllek! – nézek az ég felé, s szidom megint azt az istent, aki először elvette tőlem az apámat, aztán majdnem megölt, majdnem elvette tőlem a barátaimat, s aki most hagyta, hogy azután, hogy tudomásul vettem Dave halálát és visszatértét megint el kelljen engednem valakit, aki fontos nekem. További vádjaimat csak magamban szórom szét, dühösen csattogok vissza a váróterembe az anatómia könyvemért, s indulok meg vele haza. Ma már nem tudok tanulni. Zene kell, tánc, tombolás. Vagy a párnámat átölelve történő zokogás. A mai napot sem tudom, hogy szerettem-e egyáltalán.. miért nem lehet egyszer az életben valami egyszerűen csak kellemes? Elég volt a keserédesből, nem szeretem.

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: North Salem Hospital Szomb. 25 Okt. - 20:45

Furcsa a sors. Amíg valahová tartozni szerettem volna, folyton kilökött magából, mondván, nem tartozom oda. S mikor elmennék valahonnan, szeretnék, hogy ha maradnék. Szomorúvá válik a mosolyom, mert tudom, hogy megyek. Nem tudok rá válaszolni, elszorul a torkom. Kedvelem Niquét. És nehéz lesz elmondani.
Meglepve tekintek rá. Érzem a belőle csorgó érzelmeket. Éppen ő az, akinek ezen sosem kellene gondolkodnia.
- Hidd el, sokaknak fontos vagy. Érzem. Fontos lettél az életemben. – mégis elmegyek.
Ki is mondom, még ha nehéz is és nem igazán jelzi az igazit.
Végig gondolom, mit is mondok, de végül, mint mindig, a szívemre hallgatok.
-Franciaországban születtem. Apám francia amerikai, a szülei élnek ott, ahol születtem. Anyám japán koreai. Hawaiihoz egy távoli rokon köt, anyám családjának ott van háza és végül én kaptam meg anyámtól. Sokat voltam ott gyerekként, így számomra az jelenti az otthont.
Meghökkenek a kérdésen, elhallgatok.
-Senki nem lehet másnak a tulajdona. – rázom a fejem, bár sejtem, mit ért alatta, ezért folytatom. – Nem tudtalak megvédeni ott benneteket… ott értettem meg, hogy ilyen helyzetekben komoly hátramozdító erő lennék. Képességgel vagy a nélkül. Most pedig végképp. – tekintek a lábamra.
- Az lesz a legjobb, ha elmegyek. – buktam, és aki bukott, az távozik a színtérről.
– Nem fogok teljesen és végleg. Visszajövök, és találkozhatunk és te is eljöhetnél, a barátoddal, ha kedved van. – szabad utat és reményt adok arra, hogy a barátságunk ne szakadjon meg.
A belső zsebemből előveszek egy kártyát és felírom rá a Hawaii címet és a telefonszámot, majd átadom Niquének. Nem bírok egyszerűen tovább maradni, annyira fáj a szívem, hogy el kell válni tőle. Nagyon megkedveltem. Mint ahogy Hollyt is nehéz lesz, ha úgy dönt, marad itt.
-Taxit hívtam, nem sokára itt kell lennie. – nehezen mondom ki. – Tudom… remélem, hogy találkozunk még. – a kezét szorítom meg gyengéden, majd feltápászkodom. – Szia!
Akár kikísér, akár nem, csak akkor bújik elő a szomorúság belőlem, ha már a taxiban ülök és elhajtott az épület elől. Eddig is tudtam, hogy a döntéseknek ára és következménye van. De amit nem éreztem még, hogy mennyire nehéz otthagyni ezért valakit, akit szeretünk.

//Köszönöm a játékot! ^^//

Tárgy: Re: North Salem Hospital

» North Salem utcái
» North Salem városhatár
» Will North Salem-i lakása
» North Salem térkép, elhelyezkedés
» Shayeh rezidencia - North Salem